Michael főhadiszállása

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Michael főhadiszállása Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Michael főhadiszállása Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 28, 2019 8:58 am
Következő oldal


Everything is negotiable...
Uriel & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 483 • Zene; Thnks fr th mmrs»
«Small lights
have a way of beein seen
in a dark world.»
San Francisco térképe nem ismeretlen számomra. Volt alkalmam görnyedni felette az elmúlt évek során. Bárki is mondjon bármit, valahol ellenségünk, szövetségünk. Jobb tudnunk, hogy mivel állunk szembe, mint tartani az ismeretlentől. Mégis amit most nézek, teljesen más, mint amit én láttam. Úgy érzem, hogy a különböző színű vonalait is kezdem megfejteni. Mintha a várost több részre osztották volna fel. Nem meglepő, hogy az angyalok itt vannak, bár stratégiai szempontból jó elosztású a város. Három oldalról is természetes határai vannak, ám ezek épp annyira lehetnek veszélyesek is. A tenger felé mégsem építettek magas falakat, mint mi.
S vannak sárga pöttyök is, több is, a város leginkább a tengerhez közeli pontjain. S zöldek a belvárosban és még pár helyen. Összesen négy helyen.
Ezek lennének a károk?
Teljesen elmerültem a képbe, amikor nyílik az ajtó.
Lassan fordulok afelé, arcomra mosoly költözik, noha egy pillanatra megdöbbenek, hogy egy nővel találom magam szembe.
Persze, miért is gondoltam, hogy egyből Michaelt kapom meg!?
- Semmi baj, elfoglaltam magam. Máshogy néz ki a város, mint régebben - fordulok félig a térkép irányába, majd vissza, jelezve, hogy mit is figyeltem. Hangom kedves, nyugodt, mégis érzem, hogy izgatott vagyok. Lábujjam hegyétől az orrom hegyéig átjár ez az érzés, és amikor már azt hinném, hogy testem nem bírja tovább, hirtelen simul el bennem, eggyé válik velem és különös nyugalommá alakul át.
Kezének mozdulatát nem tévesztettem el, mégsem foglalkozom vele. Neki nincs mitől tartania, talán nekem sem tőle. No de rajta kívül még számos más veszélyforrásom lehet. De lássák, milyen jó kislány vagyok, eddig végig csak a számat téptem és nem kapdosok úton, útfélen a fegyverem felé, pedig annyira bennem van ez a mozdulat!
- Már az is megtiszteltetés, hogy egyáltalán fogadtok - mosolygok rá, halk nevetés szakad fel torkomból. Szóval Uriel. Lázasan keresem az információkat róla, agyam eldugott rejtekébe. - Isten fényénél többet nem is kérhetnék, nem igaz? - mosolygok rá.
Hogy jó lesz-e?
Hiszen egy ark. Miért hiszi, hogy nem…
Oh…
A székek felé tekintettem és az egyikre, mely díszes és párnázott volt, helyet is foglaltam. Leginkább a szélére. Lábaimat nem keresztbe vetem, hanem egymás mellé simítva, döntöm kissé oldalra. Kényelmetlen, főleg ahhoz, amikhez szoktam, most mégis… Ez tűnik a helyesnek.
- A tenger pusztított a városban? - kérdezem, még továbbra is a térképnél megmaradva. Még megvárom, hogy válaszoljon és csak azután szemlélem a mogyoróbarna tincsekkel megáldott törékenynek tűnő angyalt.
Tűnő. De nem az.
- Mint tudod - igen, tegezem, nem kérdezem meg, hogy megtehetem-e. - Néhány hónappal ezelőtt egy küldöttség jár nálunk, a városból. Amber Cartell tárgyalt a Tanáccsal, ki ezután a városba érkezett, hogy ott éljen, mert ez a város már semmit sem nyújtott neki - ráncolom össze tanácstalanul a homlokom. - Majd néhány hete tőlünk is dezertált. Igazából nem igazán sejtjük, hogy most az általa lefektetett dolgok - már ha tudnám, hogy mi volt az - életben vannak-e még a két város között - tárom fel neki jövetelem célját.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Uriel


Michael főhadiszállása 14730165
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
✧ Isten Fénye
☩ Play by :
✧ Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 24, 2019 4:52 pm
Következő oldal


new deal, new possibilities
────────────── ──────────────
@'Natalie Rossmyra'  
Bokám bicsaklik, izmaim megfeszülnek, de a mozdulat oly suta...
Agyamban gondolatok ezrei kóricálnak, így képtelen vagyok belemélyedni a zenébe, nem ránt magával a dallam, nem bújok el egy másik világban... Valamiért ott maradtam  a rögvalóságban, mely hidegen ölelt körbe.
Leengedtem a karjaimat, tehetetlenül nyúltam bele a tüll szoknya fodraiba, puha anyaga megtört ujjaim súlya alatt hasonlóan, ahogy az én hátam görbült meg a terhek alatt.
Nem ez volt az első, hogy bátyáim egyikénél féligazságokkal időzök, de rég éreztem ennyire a titkok nehezét, ahogy megült a levegőben. Annyira megosztottam volna Michaellel, de... nem tehettem. Még biztos nem.
Elhagytam végül szobámat, ha már a tánc nem tudott kizökkenteni, akkor talán valami más. Oh, Phanuel, miért nem érzem úgy, hogy kézben tudom tartani a dolgokat?! Mintha szemcsénként siklana ki az ujjaim közül, akár a homok.
❝Adj hitet és elhiszem neked,
hogy élni szebben is lehet.
Sok okos megvet és nevet,
de te észre sem veszed, csak adsz hitet.❞
Uriel! Uriel! – Egyik testvérem rázott ki saját tekervényeim tébolyából. Meglepetten néztem rá, ahogy felém sietett. Nem is kellett kérdeznem, már beszélt is. – Nem láttad Michaelt?
Nem, én is most indultam megkeresni. Miért?
Fontos lenne, New Yorkból jöttek hozzá. Keressük meg.
Bár ezt terveztük, nem is volt oly meglepő, hogy nem lyukadtunk bátyánk nyomára. Michael egy ideje elhagyta önmagát, vagy legalábbis árnyékává zsugorodott hatalmas fenségességének, nagyon megviselte Faye. Mire képes egy ember? Törékenyek, mulandók, de izzó, szeszélyes életet élnek. Igazából szívem mélyén örültem, hogy Michael elkezdett érezni, pedig elvileg nincs is lelkünk... De Atyánk nem jégszívvel áldott meg minket, meghasonulunk, minél több időt töltünk a halandó világba, ránk tapadnak az ember szokásai, már pedig mióta nincsen Menny...
Teszt mindez, Atyánk tanítása...
Bármennyire is kerestük Michaelt, nem találtuk a nyomát a főhadiszálláson.
Keressétek meg a városban, biztos elintéznivalója akadt.
De akkor a halandóval...
Majd én – mosolyodtam el. Nem szoktam beleavatkozni egyik testvérem ügyébe, inkább csendes megfigyelője voltam mindegyiknek, és ha kellett, ott voltam mellettük. Csak míg egyesek oldalt választottak, én nem. Én mindenkién akartam állni.
Mély levegőt véve sétáltam vissza az előcsarnokba, útközbe eltüntetve a szárnyaimat, nehogy zavaró tényező legyen. Onnan tovább igazítottak, melyik tárgyalóba küldték be a nőt.
Elnézést, hogy ennyire megvárattunk! – léptem be a szobába, és egy kedves mosolyt villantottam a vadásznő felé, kezeimet széttárva enyhén, hogy nálam nincs fegyver vele ellentétben, ha gyanakodna. Barna íriszeim lassan végig vándoroltak lágy vonásain, barna hajának hullámain, öltözékének darabjain. Megakadt a tekintetem a nyakláncán, mely pulzált jelenlétem miatt.
Bizalmat és jókedvűséget sugároztam, mint mindig, hitet és erőt, hogy eloszlassam idegességének és feszélyének hullámait, lecsendesítsem a háborgó elmét a koncentrációra. Itt nincs mitől félnie, hacsaknem önmagától.  – Gondolom, nem engem vártál, azonban bátyám nem tud fogadni. Uriel vagyok – sejtésem szerint fogalma sem volt, hogy ki vagyok, nem szoktam vadászokkal valami sűrűn összefutni, és nem véletlenül... – Remélem, nem gond – fűztem mellé reménykedve, hogy talán most az egyszer én magam is elég leszek ehhez a feladathoz, bár Michael taktikus elméjéhez nem értem fel. Ahogy az emberek is különböznek, úgy nekünk is máshoz vannak képességeink. – Foglalj helyet nyugodtan – intettem, hogy valószínűleg nem azért tett meg ekkora utat, hogy egy-két mondatot szóljon. Már pedig egy jó beszélgetéshez kényelemre van szükség.
És ha megtette, utána én is leültem vigyázva a már átvett szoknyámra, vele szemben.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



we none of us find as much kindness in this world as we should

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Michael főhadiszállása Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Michael főhadiszállása Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 11, 2019 8:06 am
Következő oldal


Everything is negotiable...
Uriel & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 655 • Zene; Thnks fr th mmrs»
«Small lights
have a way of beein seen
in a dark world.»
- Te teljesen megőrültél - sóhajtok, lehajtott fejjel. A levegőt lassan fújom ki az ajkaimon keresztül, lélektükreimet csak egy pillanatra hunyom le, miközben a szoba közepén állok. Újra kinyitom és szembenézek a tükörrel, hajamat hátrasimítom, így láthatóvá válnak az angyaltollakból készített füllbevaló. - Ez ízléstelen most - húzom el a szám kelletlenül és kiveszem mindkét fülemből. Ám az egyikből még egy tollat is kiveszek.
- Esküszöm, ha nem fog működni én valakit nagyon, de nagyon meg fogok verni - rázom le magamról a feszültséget. Szétnézek szerény hajlékomba. Ennél több rúnát már nem is rajzolhattam volna fel az elmúlt napokban a falakra. A padló tele van csapdákkal, az ajtón egy hatalmas rúna díszeleg. Bármi démon, vagy angyal tartózkodik a helyen, vagy illetéktelen lép be a lépcsőházba azonnal jelez, halványan kezd el derengeni.
Nem állítom, hogy nem rémültem halálra Mammon látogatása óta. Csoda, hogy most az egyetlen reményt az angyalokban látom? Elvileg béke köttetett, elvileg a segítségünkre vannak. Mégsem látunk semmit. A Tanács pedig semmit sem mondd, hogy mi hangzott el a tárgyaláson. Mi vagyunk, azok, akik kockáztatják nap, mint nap az életüket.
Mi vagyunk, akik meghalunk, majd nem támadunk fel, ám attól a fájdalom örökké veled marad, a félelem, ahogy az utolsó leheleted hagyja el ajkaidat. Fejem megrázom.
Ha bárki rájönne arra, amire most készülök biztos vagyok benne, hogy kivágnának nem csak a vadászok közül, de a városból is.
Mégsem hagyhatom ennyiben a dolgokat. Szeretnék előre lépni. Szeretném ha a város előre lépne.
Újra farkasszemet nézek a tükörrel.
Egyszerű fekete bőrnadrágot viselek, mely úgy simul a lábaimhoz, mintha rá lett volna öntve - arról inkább nem beszélek, hogy tíz percembe tartott felvennem. Lábamat egy magasabb, ám vastag sarkú fűzős csizma díszíti, mely hatására pár centivel magasabb vagyok a kelleténél. Felsőtestemen áttetsző vöröses színárnyalatú hosszúujjú felső, mely alól kilátszik a csipkézett, de azért nagy felületet lefedő melltartóm. Hajam lágy hullámokban hull a hátamra, sminkem csalafinta. Alig látszódik, mégis kiemeli szememet, ajkamra ezúttal egy szolidabb árnyalatú vörös rúzst kentem.
A nyakamba pedig egy hosszant megnyúló kereszt lóg, egészen mélyen. A közepén pedig egy sárgás kő foglal helyet. Gondoltam, ha már úgyis jelzi a természetfelettit, akkor legyen már divatos is.
Combomra egy szíjat erősítettem, melyben angyalpengém lapul meg.
Nem fenyegetni kívánok odamenni.
Még egyszer egy nagy levegőt veszek, lehunyom a szemem és csak kigondolom a helyet.
San Francisco. Ahol Michael van.
Mintha a köldökömnél rántanának be, egy vákuum, a lábam alól hirtelen eltűnik a talaj és mintha zuhanásba kezdenék. Ám mielőtt még felsikolthatnék, vagy csak levegőt vennék, érek újra földet. Két kezemet mégis kiterítem magam mellé, hogy megőrizzem ellensúlyomat. Eddig tökéletes hajam, most hirtelen lett kócos, mintha menetszél csapta volna össze.
Riadalmamnál egy pult mögött álló hölgy riadalma nagyobb. Pár másodpercig nézünk farkasszemet, a keresztem égköve pedig halvány sárgás fénnyel kezd el pulzálni.
Szóval jó helyen járok.

Azt nem állítom, hogy nem vívtam meg életem csatáját. Mire megértettem magam valakivel. Persze az az egy penge elég is volt, hogy fenyegető lényként tituláljanak. S mire elmondtam, hogy ki vagyok és miért jöttem? Szerintem órákba telt, bár ebbe nem vagyok biztos. Türelmem többször vesztettem el, ám a derűs, kedves mosoly egyszer sem tűnt el az arcomról, sőt mi több. Még a hangnemem sem háborodott fel!
Bezzeg, amikor mi fogadtuk őket!
Persze ez nem ezen múlik, csak akkor is.
Jó, amikor mi fogadtuk őket, de nem, mert először semmi probléma sem volt. A bálon meg csak óvintézkedés miatt masíroztunk körbe-körbe. Na de!
Ez most lényegtelen.
Ami számít, hogy túlvagyok egy roppant hosszú procedúrán, majd egy szobába kísértek be. Egyik falát plafonig érő könyvespolcok tarkítják. Az ablak alatt egy hosszanti kanapé foglal helyet, előtte egy kávézóasztallal, két szélén pedig egy-egy fotel. Olyan lehet mint a mi szalonunk. Van még itt egy másik asztal, mely inkább íróasztalnak néz ki, bár a fene sem tudja, hiszen üres.
Az egyik falon, pedig a város térképe, melyet már több színnel is átfestettek. Ezt tanulmányozom, amíg várok valakire, akivel tudnék érdemben is beszélgetni. Mégsem tűnik fel, hogy az ujjamra simuló gyűrűt hüvelykujjammal forgatom körbe és körbe, hogy az idegességem levezessem valahol.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Michael főhadiszállása Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
718
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 24, 2019 5:56 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Michael...


Michael főhadiszállása Tumblr_onkm3o5ntt1vn2lb7o8_r1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Első Arkangyal
☩ Play by :
Keanu Reeves
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 05, 2019 5:57 pm
Következő oldal


My Dearest Brother
Gabriel&&Michael zene  • Credit:
- Drága öcsém ne húzd fel magad. Még mindig hiszem visszatér, arra nem gondoltál azért nem tért vissza eddig mert mészárolod a kedvenceit? - Igen, mind tudtuk az emberek a kedvencek az angyalok tovább fejlesztett változatai hiszen mi képünkre teremtettek, csak ők lelket is kaptak. Utolsó mondatára nem válaszolok nem ismerembe, amit tudok. Miattuk ment el, vagy is csak sejtem. Hiszen a föld mit teremtett nekik pusztították, s önállóan cselekedtek. De nincs Jing Jang nélkül semmi se.
- Hízelgő, hogy így kihozlak még a sodrodból. - Eresztek el egy gyengéd mosolyt.
- Mindennek oka van drága testvérem, atyánk bizonyosan közöttünk van , s talán az egyik katonádként figyel téged. - Még mindig mosolygok, ahogyan ő kitör, mint egy kis gyerek. De óvatosan ez a gyermek ilyenkor igázott le mindenkit, mikor az apját siratta.
- Hajlandó vagyok én is bármire, hogy a nő ismét elzárva vagy holtan legyen. Sőt ha ésszerű kérésed lenne engednék is a javadra. Tudnánk békében élni testvérem. Világ elég nagy mindenkinek, s a pokol s a menny visszatér még nagyobb lesz. Nincs szükség öldöklésre, s nénénk legyőzése utánra is értem. Szövetségre lépünk, s te uralkodhatsz tovább ahogyan jól esik, az emberek meg élhetnek békében, de senki nem megy a másik területére. Miért ne lenne jó gy neked? S talán ettől végre ő is hazatérne, hogy látja a béként.- Hajolok közelebb, s szinte suttogva mondom, hiszen nem akarok már mást, csak vissza kapni régi fivérem.   

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Gabriel


Michael főhadiszállása Tumblr_p3qyqhOapT1r0cy9wo6_540
☩ Történetem :
☩ Reagok :
63
☩ Rang :
Erkölcs lovag
☩ Képességem :
Mindennek IS tudása, hamisítatlan erkölcs lovag, mindig ragyogó szőke haj
☩ Multi :
Mr. Monopoly Monster
☩ Play by :
Joel Kinnaman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 05, 2019 4:59 pm
Következő oldal


My dearest brother
Michael & Gabriel
zenei aláfestés • szószám: 657• Credit:

'Rendben van, akkor hát hagyjuk a nőt és térjünk rá a betegesnek titulált hisztériámra. Arra a hisztériára, amit mindannyiunkért tettem, helyettetek. Ti is megijedtetek, ne tagadd le! Együtt kerestük égre és földre, de sehol nem találtuk, te meg mit csináltál egy idő után? Na mit? Ez az, semmit. Csináltad a nagy semmit, a nem törődömséget, a legyintgetést, hogy hagyjuk, ne aggodalmaskodjunk, majd visszajön és rendben lesz minden. Igen? Úgy látod most is, hogy rendben van minden? Rendben van, hogy egymás torkának esünk majdnem napi rendszerességgel? De megkérdem én, itt és most! Miből gondolod, hogy nem miattuk ment el?' - dobom le az asztalra a tollat, ami pöttyös csészém apró tányérkáján landol néhányat csilingelve, majd megáll és a csörömpölés elhal, hogy a városra telepedő csöndet ne zavarja meg, miközben balommal széles mozdulattal mutatok végig a házakon, újjáépített vagy lerobbant épületeken, hogy aztán visszaejtsem a karfára. - 'Áruld el nekem kérlek, hogy mi örömöt okoztak neki az életben? Semmit! Már a teremtésük pillanatában tudtuk, hogy nem lesz ez így jó, nem szabadna megtenni. Még te is figyelmeztetted Atyánkat, hogy vigyázzon, de nem hallgatott senkire. Tudom, most jön az a rész, hogy ő a hibás, hogy hagyta idáig elfajulni a dolgokat, mégsem tudok teljes egészében ráharagudni, mert ő csak szeretetet akart adni. Egy olyan helyet akart, egy olyan világot, amire öröm ránézni, ahol szeretet, megértés és béke uralkodik, de sorra becsapták. Kihasználták az örökös megbocsájtását, kizsigerelték, végignézették vele nem egyszer, ahogy ez a nép egymást mészárolja le válogatott, kegyetlen módszerekkel és még volt képük számon kérni, hogy na bezzeg ilyenkor hol a jó Isten. Beteges hisztériának nevezed a jogos megbosszulást, a megtorlást?' - lassan kieresztve a levegőt hajtom le a fejemet és nézek az ölembe csüggedten, ujjaim pedig elkezdenek a karfán dobolni lassú egymás utánban, akár a pók, miközben elindul a kiszemelt áldozat felé. Szövetségre fogunk mi valaha lépni, vagy célszerű lenne felállnom és távoznom? Kérdésére mégis felkapom a fejemet és homlokomat ráncokba gyűrve, kérdőn tekintek rá, majd a hátam mögött felsorakozott seregre, akik most úgy állnak mozdulatlanul, akár az agyagbábok. Merednek a semmibe, csak állnak és a parancsra várnak. Azt csinálják, amire teremtve lettek, amire jók és használhatók.
'Micsoda? Dehogy eszek rajtuk bármit is. Jézusom, még hogy ezekhez kötődni... ismerem őket Michael, mint a tenyeremet, egytől egyig, némelyikre ráfér a nevelés, tudom, de erről majd én gondoskodom. A rád vonatkozó kérdésemre pedig a válaszom annyi, hogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem és nekem sem esik jól, hogy haragban állunk, amikor pontosan nekünk kellene összetartanunk, de olyan éles ellentét húzódik közöttünk, aminek a vonalát egyikünk sem hajlandó átlépni, mert nem enged a sajátjából. Biztosítékot nem tudok neked adni, csak ígéretet tenni. Mindannyiunk érdeke, hogy nagynénénk ne kerülhessen hatalomra soha, míg világ a világ, így hajlandó vagyok ellenséges nézeteimet félretenni, mivel jól tudom, hogy ez az együttműködésünk ára. Sajátjaim között kiadom a parancsot, hogy aki egy ujjal is hozzányúl egy emberhez ártó célzattal, azt megbocsájthatatlan bűnként kezeljük és halál vár rá. Ez az én ígéretem, amit megtartok, amíg céljaink közösek, de Amara legyőzése után újra le kell ülnünk.' - viszonzom Michael pillantását és bízom benne, hogy számára jelenleg ennyi bőségesen elég lesz ahhoz, hogy a megállapodásunk megszülessen, s ezt akár nevezhetjük hosszútávú tervnek is. És számomra mi lesz a garancia, hogy nem támadsz hátba, drága fivérem?


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Michael...


Michael főhadiszállása Tumblr_onkm3o5ntt1vn2lb7o8_r1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Első Arkangyal
☩ Play by :
Keanu Reeves
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 05, 2019 4:20 pm
Következő oldal


My Dearest Brother
Gabriel&&Michael zene  • Credit:
- Édes fivérem, kezdesz untatni. Kérlek ne az én szívügyeimet tárgyaljuk már meg. - Eresztek kikényszeredett mosolyt arcomra. Int, s megérkezik egy kis jegyzet füzet. Mit tekintettemmel követem. Mire készül már megint? Komolyan leríja itt nekem a dolgokat?
- Nem mondtam, hogy írd össze fivérem. - Kuncogok fel. - Nem kéne semmit újra építened, ha nem jött volna a beteges hisztid 28 éve. - Legszívesebben kortyolnék, de félek hátha valami olyan van benne, ami nem tenne jót. "te mit szeretsz ezekben? " teszi fel a kérdést, mit szemforgatással intézek. Lesütöm a szemem.
- Ha azt hiszed istenként imádnak tévedsz, nagyon is sokan megvetnek engem, téves véleménnyel vagy az emberekről fivérem, és a testvér ölésről te is tudnál mesélni. És te mit eszel ezeken a seggnyalókon. Nem hiányzom? Én, ki ténylegesen szerettelek, s nem félelemből csak, vagy seggnyalásból?
De inkább azt mond, mi a biztosítékom arra, hogy nem vágsz át? És nem támadsz ellenem? Vagy mi lesz a sötétség legyőzése után? Mond miért kellene benned bíznom? -
Teszem fel a kérdést előre hajolva, mélyen a szemeibe nézve. Gabriel volt régen a mindenem. Ő volt az a testvérem, aki nélkül nem tudtam lélegzetet venni se, most pedig idáig jutottunk. Ide, hogy már nem bízunk a másikban, mikor életem adtam volna érte régen.  

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Gabriel


Michael főhadiszállása Tumblr_p3qyqhOapT1r0cy9wo6_540
☩ Történetem :
☩ Reagok :
63
☩ Rang :
Erkölcs lovag
☩ Képességem :
Mindennek IS tudása, hamisítatlan erkölcs lovag, mindig ragyogó szőke haj
☩ Multi :
Mr. Monopoly Monster
☩ Play by :
Joel Kinnaman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 11, 2019 10:04 pm
Következő oldal


My dearest brother
Michael & Gabriel
zenei aláfestés • szószám: 622• Credit:

'Nem tudod, hogy mit éreztél az embered iránt? Igen, szégyellem is magam miatta mélységesen, hogy a szőrtelen teee... a nőnek miattam kellett jobb életre szenderülnie, bizonyos értelemben, szánom bánom. De az, hogy nem tudod, hogy mit éreztél iránta az hogyan függ össze azzal, hogy a púptól a hátadon meg kell védeni a várost? Ti mióta is voltatok együtt? Már ha ezt annak a romantikus hangvételű kapcsolatnak lehet nevezni, amit a köznyelven szerelemnek neveznek. Belőled inkább csak a vágyódó hőst nézném ki, aki beteges mód kukkolja mindenhonnan áhított szíve hölgyét, amíg az a sok nézés hatására be nem adja a derekát önként és dalolva, ahelyett, hogy fölvenné a leggyorsabb cipőt, amit pénzért kapni lehet és úgy elfutna, hogy porvihart kavar maga után. Bár ezekbe a nagy, szomorú szemekbe ki nem szeret bele? Na de visszatérve a szóban forgó kérdésre, ami ezt a harmóniában és érzelmekben dúskáló kapcsolatot illeti; ez ilyen évek óta tartó érzelmi kötődés volt, vagy mostanában húztad ki magad és mantráztad magadnak a tükör előtt, hogy igent fog mondani a hervadt csokor rózsádra, amivel odaállítottál elé?' - épphogy nem felejtkezem meg az eredeti indokról, amiét a szomszédból átsétáltam és megvendégeltem magam meghívás nélkül a fára mászókkal teli városban. Ahol egyes elvárások szerint nem ücsörögnöm kéne egy teaasztalnál és Michael romantikától túlfűtött életét kéne kiveséznem, amiből mind tudjuk, hogy túl sok mindent nem fogunk megtudni, mert drága bátyám, ha akar, akkor a hallgatás mintaszobra tud lenni, egy igazi, megrendíthetetlen kőszikla, ami akkor nyitja ki következő alkalommal a száját, ha úgy gondolja, hogy a társalgás a továbbiakban már érdemben tud zajlani. Válaszát meg sem várva intek egyet, mire pöttyös csészém mellett terem egy igencsak vaskos jegyzettömb, hófehér lapjai égnek a vágytól, hogy teleírjam őket mindenféle értelmetlen Michael által kiötölt bugyuta feltétellel, tintával teli golyóstollam hegyével pedig türelmetlenül rajzol pontokat a lap sarkába, majd bátyám szavai nyomán szinte felszántja az íróeszköz az üres teret, meghódítja és beborítja tintával, habér ezekhez a feltételekhez egyetlen egy papírfecni is elég lett volna.
'Ennyi? Legközelebb elég lenne annyit mondanod, hogy amit idáig tönkretettem, azt építsem újra és hagyjam békén és tudni fogom, hogy mikről beszélsz. Erre elpazarolni a papírt... de rendben. Nem azt mondom, hogy rendben, rendben, hanem, rendben, átgondolom, alszom rá egyet, vagy mit mondanak erre ezek a... áh, mindegy, gondolom ne sértegessem őket. Az én feltételeim ennél sokkalta bonyolultabbak, mert én pont a te felsorolásod ellentétét akartam mondani. De érdekes, nem? Váoh! A porfészkem meg egy kis tatarozásra szorul és minden rendben lesz vele. De komolyra fordítva a szót, lényegében sakk - matt helyzetben vagyunk abból a szempontból, hogy mind a ketten azt akarjuk, amit a másik nem. Hadd kérdezzem már meg; te mit szeretsz ezekben? Áruld el nekem. Mi az, ami miatt azt mondod, hogy ezeknek a kétlábúaknak élniük kell? Mi jót tettek ők veled, hogy még a saját véreddel is ölre mész miattuk? azon kívül, hogy a lábadat csókolva imádnak és hálálkodnak, mert nem hagyod nekik, hogy porszemet csináljak belőlük. Az Atyánk teremtményeit ne kezdd el, hallgattam eleget, nekem a te véleményedre van szükségem, nem arra, amit rád erőltettek.' - kapom el a tollat és kezdem el csavargatni a végén lévő kupakot. Meg akarom őt érteni, az égre bizony, hogy meg. Miért ennyire naiv még mindig ezekkel kapcsolatban, hogyan mondhatja, hogy van bennük jóság, amikor ott ült ő is Atyánk mellett és látta, hogy mennyi kínt és gyötrelmet okoznak egymás számára puszta élvezetből, féltékenységből, önzőségből, arról nem beszélve, aki megteremtette őket? Több kell ide, hogy meggyőzz, drága bátyám, mint az, hogy képesek szeretni.

// luv //

 

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Michael...


Michael főhadiszállása Tumblr_onkm3o5ntt1vn2lb7o8_r1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Első Arkangyal
☩ Play by :
Keanu Reeves
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 08, 2019 5:44 pm
Következő oldal


My Dearest Brother
Gabriel&&Michael zene  • Credit:
Nevetése olyan volt, mint egy bolondé, mint egy ördögi kacaj, mit Lucifernél is jobban csinál. Majd ismét a szokásos semmit mondó hosszú szöveg, ami beszédét jellemezte tört fel.
- Nem tudhatom mi volt ez, mit a nő iránt érezhettem, hiszen miattad a város védelméért feladta a lelkét. - Vetem a szemére, bár úgy sem hatja majd meg szavaim, s a mögöttes fájdalom mit most érzek. Át verte az egyik démon, hiszen a város most is csak pusztulásban él. Szabad idős tevékenységein megforgatom barna szemeim, s felmérem magam körül a helyzetet. Figyelve, ne támadjon senki lesből, s gondolatok között vájkálok, ki hagyván testvérem. Tudná, ha benn járnék az elméjében , s ezt vég szükség esetre tartogatom.
Ha tudná, hogy #Lucifer ellene szövetkezett, s fel ajánlotta nekem szövetségét, más lenne a helyzet. De így, hogy szeretett nőmből démon martalék lett, s Lucifer ezt hagyta, s át verte őt, nem mentette meg a várost, hiába az alkunk már nem bízom meg benne, s első adandó alkalommal kardomra szúrom, ha megtehetem.
- Már is sejtettem. - Felelem, Ha jól tudom ezt hívják szarkazmusnak, de én nem fejlesztettem tökélyre emberi lényem.
- Sok mindenben, drága fivérem. - Sóhajtom, majd szemébe nézek.
- Elengedni az embereket, Raident és persze békén hagyni őket. Én nem akarom a halálod, én szeretlek, ez a legnagyobb bűnöm miért Sariel vehetné szárnyaim, de nem okoz gondot egy suhintás, ha kell. - Mondom.
- Te maradsz a porfészkedben, és New York, San Fransico biztonságosan élhet. - Biccentem enyhén oldalra fejem, s komolyságom át járja minden porcikám.
Lehunyom szemem, s megrezzen az arcom, de nyugodt maradok, mikor vezetőség egyik tagról beszél, s említi meg, hogy nem hallott. Ha nem lenne most káosz már rég halott lenne a nő.
- És te mit akarsz? - Kérdezem visszatérve a listához.




||Drágám, ne haragudj. Ehhez csend és türelem oda figyelés szükséges, és ez a decemberi hónap ezt nem tette lehetővé számomra.  s4h4h ||

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Gabriel


Michael főhadiszállása Tumblr_p3qyqhOapT1r0cy9wo6_540
☩ Történetem :
☩ Reagok :
63
☩ Rang :
Erkölcs lovag
☩ Képességem :
Mindennek IS tudása, hamisítatlan erkölcs lovag, mindig ragyogó szőke haj
☩ Multi :
Mr. Monopoly Monster
☩ Play by :
Joel Kinnaman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 23, 2018 6:18 pm
Következő oldal


My dearest brother
Michael & Gabriel
zenei aláfestés • szószám: 795• Credit:

Hogy ééén? Olyan lennék, mint ezek a majmok itt, akik Michael angyalainak segítségével úgy iszkoltak be a menedékhelyeikre, mint csótányok a résekbe, hogyha a ház tulajdonosa felkapcsolja a világítást? Lefelé görbülő ajkakkal hagyom abba a csészémen való dobolást és meglepve, sőt megsértve emelem kezemet a mellkasomhoz, magamra mutatva ezzel, némán feltéve a kérdést: Én hasonlítok az emberekre? Én? Engem meg mer ezzel sérteni? Ráadásul pont ő, aki úgy tartja ezeket, mint koszos kis házi kedvenceket? Pont ő, aki szerelmet vallott egy ilyen csúszómászónak? Nem fog neki tetszeni, hogy már megint szórakozom, egyáltalán nem. Türelmetlen lesz, sóhajtozni fog, forgatni fogja a szemét, dünnyögni fog az orra alatt, csak úgy, mint eddig bármikor, hogyha nem haladt elég tempósan a dolog. És ez nem minősül emberinek? A türelmetlenség, a folytonos elégedetlenség? Hogy szinte megállás nélkül csettintve jelzi nekem, hogy haladjak, mert ő nem ér rá egész nap. Ugyan mi dolgod lenne, drága bátyám? Fent a biztonságot nyújtó várad sarkában pityeregni és a régi szép emlékeket felidézni? Igazad van, ez fontosabb, nem is tartalak fel! Végül fölösleges sértett szónoklat helyett, ahogyan azt várná, nevetésben török ki és kezemet hanyagul a karfára ejtve könyökölök a bőrrel borított részre és támasztom államat a tenyerembe.
'A teájuk nagyon finom, főleg a zöldek. Úgy hallottam, hogy fogyasztó hatással bírnak, talán kipróbálhatnád, mintha kissé... nem is tudom, kerekebb lenne az arcod a megszokottnál. Nem sikerült még leadni a jól tápláltságot gyász időszakban ezek szerint. De egyébként az ő viselkedésük felvétele kapcsán te sem panaszkodhatsz, pláne pont te nem, aki szerelembe esett egy emberrel. Ez mi, ha nem túlontúl emberi? Félre ne érts, már rég távol vagyok attól, hogy pálcát törjek magunk fölött, mi is eléggé furcsán kezdtünk viselkedni a röpke huszonhét év alatt, amióta itt vagyunk. Én teázom, labdával dobálózom, mert megnyugtat és bevallom néha a nőknek szóló újságokban lévő rejtvényeket is meg szoktam fejteni. Olyan ostoba nyereményeket tudnak felajánlani ott, hogy az borzalmas, de két percre legalább lefoglalom magam. Neked is ki kéne próbálni, hogyha nem vagy hozzá túlságosan magasabb rendű, hogy ilyen alantas dolgokban örömödet leld.' - láttam én Michaelt valaha is örülni? De tényleg. Bármikor az eddigi életünk során, láttam én őt bármikor mosolyogni, nevetni, vagy csak pár percig nem olyannak lenni, mint aki valami savanyút tartogat a szájában? Nyilván volt ilyen, de egyértelmű, hogy ez nem az én társaságomban valósult meg soha, legalábbis a nő minden kétséget kizáróan mosolyra fakaszthatta, vagy egy aprócska, nagyon halovány, szabad szemmel nem látható rándulást a szája szegletében kicsikarhatott belőle. Aki mást mond, az hazudik.
'Ha már így megkérdezted, minek tagadjam? Idegesítőek na, te is tudod jól, hogy nem én leszek az, aki a keblére öleli majd őket, hogyha minden jobbra fordul.' - borzongok meg kicsit a gondolattól, hogy egy ilyen fajzat akár örömében hirtelen megölelve akár egy kicsit is hozzám érjen. Mintha fertőző betegségek széles skálájának hordozói lennének, amit hogyha átadnak nekem, rögtön elsorvadok, mint a gondozatlan növény és az enyészeté leszek. Még az sem csal mosolyt az arcomra, hogy segítségért nyúló kezemet megragadta és elfogadta, ismét azok lehetünk, akiknek Atyánk teremtett minket, testvérek.
'Sejtettem, hogy a segítségedet nem adod ingyen, magam lepődtem meg volna a legjobban, hogyha ez feltétel nélkül érkezik. Rendben, min kellene változtatnom szerinted? Van pár tippem és a te listád is elég hosszú lehet, azért meghallgatom őket.' - vakargatom meg borostás államat, mialatt a teáskanna ismét a levegőbe emelkedik és színültig tölti a kis pöttyös csészét.
'Thea Pritchard... hm - hm - hm... hosszú fekete haj, magas és folyton sírdogál? Egy ideje nem követem már nyomon sajnos a hollétét. Annyit biztosra tudok mondani, hogy nem halt meg.' - veszem magamhoz a poharat és kortyolok belőle nagyokat. Őt is vissza kéne ide hozni? Nem lehetne egy szép egyenes vágással rátérni arra, hogy rendben, most béke van, keressük meg a többieket és a könnyes összeborulást mellőzve állítsuk meg a pestist, ami éppen a világunkat igyekszik lerombolni? Komolyan még egy embert vissza kéne ide hozni? Remélem nem az lesz a következő, hogy támasszam fel a kedves elhunytat, mert akkor inkább kisétálok és hagyom, hogy tovább bomlassza le a saját agyát a tornyába bezárva. Miből gondoltam, hogy ez egyszerű lesz?

 

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Michael...


Michael főhadiszállása Tumblr_onkm3o5ntt1vn2lb7o8_r1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Első Arkangyal
☩ Play by :
Keanu Reeves
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 13, 2018 2:38 pm
Következő oldal


My Dearest Brother
Gabriel&&Michael zene  • Credit:

Megforgatom szavaira a szemem. Ez az egy, amit remekül megtanultam. Csészén dobogva hallgat végig, ezzel se tisztel meg. Mi féle játékot űz? Az elöbb gonolkodás nálkül ront be, s veri szét a várost, majd leül velem teázni? Raiden egyenlőre nem látom, szerintem szándékosan nemhozta magával, hogy az alku bitos lábakon álljon. Ha meglátnám, meginganék, s fájóan vetném ré tekintettem. Mi volt miért így elárult, s kiadta titkaim? De nem veszem magamra, kimért arccal figyelem őt, majd ismét nagy levegő, s monológjába kezd. Részvét? Ezen felhorkanok. Végül is zseniális volt, virág heyett öldöklés. Csodás! Akkor lesz megnyugvás számomra, ha Lucifer szájából hallom ezt. Vele az egyességet megszüntettm. Számomra az hallott lett, amikor szerelmem életét vetette el egyik démonja.
- Most sértegetsz még egy ideig, vagy rá térsz a lényegre drága öcsém? -Kérdezem türelmetlenkedve, hiszen a mellé beszélést nagyon is unom. Egyenes szoktam lenni. Emberi érzelmek megtanulása hijján.
- Ahhozt képest mennyire gylölöd atyánk lényeit, az embereket, egészen jól felvetted magadra ezt a formát. Teázgatsz, s úgy beszélsz, mint ők. - Vizslatom a tekintetét, miután befejezte a kop kop viccét. Se nem volt kedvem, időm megfejteni az embereket. ezekben Raiden volt a segítségemre, mindig ő beszélt helyettem, magányos lyukamat sose hagytam el. Nem vágytam ölelésre, babák csokolgatására. De ő tanult, kitanulta Gabrielt azok viselkedését, kiket gyűlöl s fog is még évekig. HIába nekünk ez a 27 év úgy szállt el, mint egy gondolat, embereknek nem így van.
- Gondolom bántja a nem létező lelked, hogy nem tudsz embert gyilkoni. - Pillantok körbe a vért, mit maga után hagyott. Bár hiába mind ennek. Kínzás fájjóbb, tudván, hogy nem halsz meg. Lelketlen szörnyek, mint mi képesek vagyunk rá, ahogyan az elöbbi szétszabdalt harcosa is bizonyítja, akit megöltem.
- Segitek, de pár dolgot változtatnod kell, ha segítek. Gondolom sötétség legyőzésével, ugyan úgy folytatod a kisfiús szereped, s reméled ezzel apánk visszatér. - Mondom.
- Például Thea Pritchard, nem tudsz róla valamit? - Klrdezem érdeklődő tekintettel.






Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Gabriel


Michael főhadiszállása Tumblr_p3qyqhOapT1r0cy9wo6_540
☩ Történetem :
☩ Reagok :
63
☩ Rang :
Erkölcs lovag
☩ Képességem :
Mindennek IS tudása, hamisítatlan erkölcs lovag, mindig ragyogó szőke haj
☩ Multi :
Mr. Monopoly Monster
☩ Play by :
Joel Kinnaman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 10, 2018 5:10 pm
Következő oldal


My dearest brother
Michael & Gabriel
zenei aláfestés • szószám: 877• Credit:

'Akkor legközelebb kopogok vagy kiabálok. Rendben?' - nyújtóztatom ki lábaimat és nézem bakancsom elkoszolódott, megkopott orrát, amin a szürkés por már egy ideje vastagon ücsörög és egészen addig nem fog onnan eltávozni, amíg rá nem veszem magam, hogy kisuvickoljam. Vagy majd megkérek valakit, valamelyik újoncot, azok annak is örülnek, hogyha elmegyek mellettük, hát még ha a cipőmet is fogdoshatják. Húha mi lesz ott! Össze is vesznek rajta. Ujjaim lassan dobolnak csészém oldalán és tekintetemet az ég felé emelve hallgatom Michael szidalmait, melyeket válogatás nélkül szór rám, de a türelem nagy erény, ahogy szokták mondogatni azoknak, akik azonnal akarnak mindent és rögtön a tárgyra térnének. Tény, hogy mondhatni félig - meddig jogosan kapom most ezeket a fejemre, elhibáztam néhány dolgot, azzal kezdve, hogy sosem adtam Michaelnek egyetlen kiadós nyaklevest sem, holott néhányszor megérdemelte volna, viszont az ember nem bántja a testvérét még akkor sem, amikor a legkuszábbak a gondolatai. Pedig hogy viszketett a tenyerem jó pár alkalommal arra a pofonra és tudom, hogy százszorosan akarta volna visszaadni, hogy utána sértődött gyerek módjára hátat fordítva eltűnjön a szemem elől és sosem látta volna be, hogy jogos volt, mégis az én lelkem maga lett volna a nyugalom szigete.
'Szerintem több okból is jó lenne a közöttünk lévő viszonyt ápolgatni és szépíteni, kezdve ott, hogy mint láthatod, én vagyok az egyetlen testvéred, aki részvétnyilvánítás gyanánt megjelent előtted. Sírt látogatni nem szeretnék, már meg ne haragudj, odáig a sajnálatom nem terjed ki. Másodszor, melyik testvérünk foglalkozik egyáltalán a minket körülvevő problémákkal? Mindegyik ki tudja hol van, lézengenek, lustálkodnak vagy éppen csodákat tesznek kisebb településeken, hogy meggyógyítsák a rég elfeledett betegségben szenvedőket, mint például a leprásokat, vagy a vakoknak adják vissza a szemük világát, nyomorékokat állítanak fel a székekből és diktálják, hogy mi kerüljön az új Bibliába, már ha lesz ilyen. Bár ez csak az én véleményem, magunk között sem vagyok a legnépszerűbbek egyike és gyanítom a halálhíremre vállvonás lenne a válasz, de lehet, hogy ők is mesterkednek valamiben, csak nekünk valamiért nem akarják elmondani. Vagy te ezekről másként vélekedsz? Buta kérdés, persze, hogy máshogy, gondolom úgyis tudod, hogy ki mit csinál, hiszen te vagy a családban a legelső, a szeretetteljes, a nagy testvér, aki szemmel tartja a többieket és a távolból vigyáz rájuk. Harmadjára pedig töröld már le ezt a búskomor ábrázatodat, teljesen lelomboz és magamra veszem, amit mondtál.' - de tudom, hogy úgysem érdekelné, úgy örül most nekem, mint fájó púpnak a hát közepén. Annak örülne a legjobban, ha fognám a kis holmimat és felszívódnék, visszamennék Vegasba a csőcselékkel együtt, vagy ha a Sötétség teljesen elnyelne minket és egyúttal fel is lélegezne, hogy az emberek rovarirtása befejeződött egy időre, amíg nem jön egy másik hozzám hasonló, ugyanezen elveket vallva. Talán még kezet is csókolna a Sötétségnek és mindenféle békekötéseket szervezne vele. Áh, a Sötétség nem csak engem fenyeget, hanem az egész világot, beleértve őt is, testvéreinket is és az emberiséget is. Minden faj, minden képviselőjét.
'Igen, tudom, hogy nem szereted a humort, mert a kopp - kopp vicceket sem érted, mindig olyan bugyuta fejet vágsz, ha elkezdem.' - horkanok fel teámba kortyolva, míg visszaidézem magam elé az első kopp - kopp vicc játékunkat Michaellel és nem értette sosem, hogy miért kell megkérdeznie ki az, amikor nincs is ajtó sehol, amit ki lehetne nyitni, hogy megnézze ki az, amikor nagy nehezen rávette magát arra, hogy megkérdezze ki az, a válasz után már könyörögni kellett neki, hogy kérdezzen vissza, hogy elhangozhasson a csattanó, a vicc lényege, de kínos csend és egy idióta vigyorgás lett a vége, nem beszélve arról, hogy Michael olyan látványosan forgatta a szemeit, hogy azt hittem kiesnek a helyükről.
'Gondolom te is észrevetted, hogy a Sötétség igen csak terjeszkedik és növekedik, szinte a sarkunkban van és ha ideér ki tudja mivel fog ez járni, gondolom túl sok jóval nem. Egyre csak vakarom a fejem, hogy mi lehetne a megoldás erre a problémára. Szövetségest keressünk benne, vagy készüljünk fel minden eshetőségre, ami az eljövetelével fog járni? Persze számomra olyan érvek szólnak mellette, ami részedről kizáró oknak minősülne minden tekintetben, mégis valami azt súgja, hogy ne legyek ostoba és ne rohanjak egy látszólag jól hangzó ígéret elé meggondolás nélkül, üljek fölötte, de ne túl sokat, mert az óra ketyeg. Tanácsért és összefogásért jöttem hozzád, nem azért, hogy a döntéseim elől a hátad mögé bújjak, ez sosem vallott rám. A segítségedet kérem.' - teszem vissza a csészét az asztalra és ujjaimmal ismét malmozva pillantok fivéremre, várva a válaszát, reménykedve abban, hogy egy kicsit félreteszi a kétkedését és mind a kettőnk számára kedvező válaszokkal fog majd szolgálni, ami segít abban, hogy az így is romokban heverő világ ne pusztuljon tovább.
   

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Michael...


Michael főhadiszállása Tumblr_onkm3o5ntt1vn2lb7o8_r1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Első Arkangyal
☩ Play by :
Keanu Reeves
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 09, 2018 4:23 pm
Következő oldal


My Dearest Brother
Gabriel&&Michael zene  • Credit:
Bohockodása nem vissz minekt előrébb, csak az időmet húzza. Integet egyenesen az orrom elött, mire elfintorodom. HIáb a levegő, hiába a formázása a szavaknak még némán áll elöttem, s nem fél. De miért is tenné? Hiszen tőlem fél legkevésbé, elment az esze, nem más.
Ismét a gyerekes viselkedésé a főszerep. Hátrál.  
Magam mellé engedem véres pengém, miről friss vér csordul a földre. Figyelem Gabrielt, de magam mögé is figyelnem kell, hiszen lássuk be én még képes vagyok a halálra.
- Biztosíthatlak fivérem, hogy valóban nem volt megnyerő. - Vágok szavába, izmaim még megfeszülnek, s pillantom az embereket, kinek arcán ott a rémület.
- Miért bízzak meg benned, mikor fájdalmat hozol csak el közénk? - Kérdezem suttogva. De mikor látom, hogy valóban így gondolja, Sofielre pillantok s szemlesütésel jelzem, hogy lassan, de igyekezzenek ők is így tenni.
LÁtom testvérem megbomlott elméjét újra feltörni, mikor teával kínál, s én csak kezemet feltartva jelzem, hogy nem kell. El teszem pengém, s helyet foglalok.
- Te elmédből már nem udom mire számíthatok fivérem. - Vetem oda neki első kérdésére, majd tovbb hallgatom. Hiszen beszélni azt szeret. Fejemben olvasni? Cska próbálja meg. Az én elmém zárt kapu mások elött. El biccentem fejem, s felfonom szemöldököm, még egy kis mosoly is végig húzodik szám szélén. Békülni?
- Nem kenyerem a humor, így ne viccelődj. - Vettem oda, mert szavai nem tűnnek valósnak. Sem a cinikusság, miket az emberektől tanulhatott. Sose voltam jó az emberek megismerésében.
Faye említése hallatán megrándulok, s elvetem pillantásom. Majd vissza rá, mikor a közös problémáinkkal jön. Nem szakíom még félbe várom mi lesz belőle.
- Beszélj. - Sose voltam a szavak embere. és most sem fárasztom monológokkal.
Sejtésem van miféle dolgok ezek.  









Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Gabriel


Michael főhadiszállása Tumblr_p3qyqhOapT1r0cy9wo6_540
☩ Történetem :
☩ Reagok :
63
☩ Rang :
Erkölcs lovag
☩ Képességem :
Mindennek IS tudása, hamisítatlan erkölcs lovag, mindig ragyogó szőke haj
☩ Multi :
Mr. Monopoly Monster
☩ Play by :
Joel Kinnaman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 23, 2018 4:33 pm
Következő oldal


My dearest brother

Michael & Gabriel
zenei aláfestés • szószám: 1065• Credit:

 
'De most... de hát én itt vagyok a jó Isten megáldjon! Mindig én menjek utánad?' - beszélek immáron az üres szobának és arcomat két tenyerembe temetem, majd nagy levegőt véve fújom ki azt és bátyám hűlt helyét bámulom. Az embere halálával együtt teljesen elment az esze, még annál is jobban, mint amennyi csekélyke megmaradt neki? Feljövök ide az orra elé, hogy csöndben és békében tudjunk beszélgetni, vagy ha az asztalt rám akarja borítani, akkor nyugodtan megtehesse, erre meg zsupsz, kirepül és ott lent keres. Nem... nem értem. Sóhajtva süllyesztem zsebeimbe kezeimet és egyetlen lépéssel ismételten az utcán termek, a véres csatatér kellős közepén, mint két úr közül az egyik, akik saját háborújukat másokkal vívják meg. Nem azért, hogy az én kezem ne sározódjon be, vagy hogy ne tapadjon hozzá vér, neeem, ilyenre még csak nem is gondolom. Egyszerűen kényelmesebb, hogy nem az én derekam fáj utána, hanem másé, én pedig cicceghetek rosszallóan, ha ennek ellenére sme úgy alakultak a dolgok, ahogy én azt előre megtervezem.
'Na hol ez az okos...' - ám még mielőtt föltehetném a kérdés és jobban körbenézhetnék, nyakamat két vállam közé rántva, akár a teknős, két kezemet a füleimre tapasztva fordulok a hátam mögött álló Michael felé és résnyire szűkült szemeimmel villámokat szórok irányába.
'Ne ordibálj itt vagyok az orrod előtt!' - kiabálok vissza és a tisztelet legcsekélyebb jelét sem mutatva tolom jobbomat a képébe és integetek egyenesen az orra előtt. Ha most sem vesz észre elviszem szemészetre vagy micsodára és csináltatok neki egy szemüveget, de lehetőleg azt a féloldalasat, hogy az egyik lencsét le kell ragasztani, hogy olyan legyen, mint egy kalóz. Felhorkantva, már majdnem nevetve az elképzelt látványtól eresztem le integető kezemet és már venném a nagy levegőt a magyarázathoz, hogy miért jöttem, nyitnám ajkaimat, hogy az indokot szavakká formáljam, de nem. Még mindig nem, a türelmem pedig véges, mert bár testvéreim közül nekem szorult a legtöbb ész a fejembe, amit néhányan tudom, hogy vitatnának, sőt akad, aki még ki is röhögne, persze nem szemtől szembe, mert ahhoz nincs elég vér a pucájában, de nem én vagyok a legtürelmesebb, azt valamelyik húgom kapta ajándékul.
'Jó, akkor mindenki megáll, nem mozdul, nem vesz levegőt, még csak köhögni se merjen senki!' - ordítom el magam, miközben egy nagyobb lépést hátrálok Michaeltől távolodva, hogy ami szétfröccsen a meggondolatlan katonámból, az ne rám kenődjön. Elismerően hümmögve, ajkaimat lefelé görbítve nézem, ahogyan egykori katonám arcára örök időkre ráfagyott a harc hevében megvillantott véres vicsora, majd úgy esik hosszában két darabra, mintha egy rúd kolbászt vágtak volna szét. A beálló csöndben mindenki kristály tisztán hallhatja, ahogy a belsőségek engedve a gravitációnak toccsanva zuhannak a földre, majd a két fél úgy esik a földre, mint egy - egy zsák szalma. Megfagyott körülöttünk minden és mindenki, egyedül a sérültek azok, akik nem bírnak jajveszékeléseikkel, fájlalják mindenüket, amijüket lehetséges, de még ők is igyekeznek inkább az öklükbe beleharapni, már ha maradt kézfej, amit haraphatnak, vagy a fűbe temetni arcukat, egyedül a gyermekek azok, akik ténylegesen nem tudnak megálljt parancsolni félelmüknek és szüleiket szólongatva visonganak bele a nagyvilágba.
'Nos, még mielőtt még több katonámat szeletelnéd fel úgy, mint ahogyan a disznókat szokás, javasolnám, hogy üljünk le beszélni, még mielőtt jobban belehergeled magad fölöslegesen abba, hogy összevissza leszúrsz mindenkit. Nem fogok távozni, csak ha kidobsz, mert nem azért jöttem ide, hogy egymás torkának essünk, persze a belépőm nyilván nem a legmegnyerőbb volt, el kell ismernem ezzel kicsit túlzásba estem, de tudjuk be kis ballépésnek és lépjünk túl rajta. Viszont, még mielőtt leülnék veled cseverészni és elmondanám, hogy miért vagyok itt, mi lenne ha a kis katonáidat visszahívnád? Én jobb oldalra állítom őket, te pedig küldd el őket, hogy segítsenek az embereken, akiken még lehet.' - fejemmel intek sajátjaimnak, hogy zokszó nélkül fújjanak visszavonulót, akitől pedig egy pisszenést is meghallok, magam lököm oda Michaelnek, hogy játsszon vele feldarabolósdit.
'Teát?' - intek az előttünk a semmiből felbukkanó teázóasztalra, melynek ragyogóan fehér abroszán akár még a napfény is megcsillanhatna. Kényelmesen elhelyezkedve ülök le a tökéletesen kipárnázott vöröses barnás színű bőrfotelomba, miközben kezeimet összekulcsolva az ölemben figyelem, ahogy a gőzölgő tea kitölti saját magát a kedvenc piros és fehér pöttyös csészémbe, tekintetem viszont néha elszakad a csészéről és Michael arcát fürkészem. Nem érti. Féloldalasan elmosolyodva kínálom őt is hellyel és amíg az italom hűl, hüvelykujjaimmal malmozgatni kezdek és megállás nélkül bátyámra bámulok.
'Szerintem te mindenre számítottál, csak erre nem, ugye? Nincs kedvem a fejedben olvasni, az arcodról látom, hogy zavart vagy és nem ez a forgatókönyv játszódott le a kis koponyádban, amikor arra gondoltál, hogy egy napon megjelenek az ajtódban és kopogás nélkül rád rúgom. Békülni jöttem, drága bátyám. No persze nem örökre, túlzásokba ne essünk azért , bármennyire is szeretlek, úgy érzem, hogy ez az ellentét közöttünk kibékíthetetlen marad örökre. Egyébként részvétem az embered iránt. Bár nem tartom őket semmire, meg még a nevét sem tudom, téged sajnállak. Viszont úgy néz ki, hogy hamarosan a jövőre nézve közös problémánk adódhat, nem is kicsi, ami miatt arra kérlek most, hogy ássuk el a csatabárdot és egy időre verbuválódjunk össze megint normális családdá. Nem tudom, hogy apánk így visszajönne - e egyáltalán, valami azt súgja, hogy ez sem fog segíteni már ezen a helyzeten, de jelenleg ez a legkisebb gondunk. Elöljáróban ennyi lenne. Na, mit szólsz? Járjon még az a lepcses szám, vagy inkább páros lábbal rúgsz kijjebb a bejárati ajtón?' - hagyom abba az ideges malmozást hüvelykujjaimmal és veszem magamhoz a csészét, hogy belekortyolva fürkésszem Michael arcát, kutatva rajta bármiféle válasz után, bár van egy olyan érzésem, hogy ez nem az a momentum lesz, amikor hisztérikusan, könnyekkel küzdve a nyakamba veti magát és azt fogja mondani, hogy minden meg van bocsájtva, odáig már talán sosem fogunk eljutni. Kérlek ne dobj ki az ajtón, kellemetlen lenne a közönségre való tekintettel!


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Michael...


Michael főhadiszállása Tumblr_onkm3o5ntt1vn2lb7o8_r1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Első Arkangyal
☩ Play by :
Keanu Reeves
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 18, 2018 7:27 pm
Következő oldal


My Dearest Brother
Gabriel&&Michael zene  • Credit:
Ne rég tértem vissza harcosaimmal a kutyák támadása után. Emlékeimben sincs meg, még is miféle lények lehetettek ezek, s atyánk miért nem tesz végre valamit? Kezdem értelmét veszteni a helyzetnek. Menny és pokol befagyott, Amara itt van, s legjobbjainkat állítja az oldalára.
Faye irodájában húztam meg, s gondolkodtam mi lesz ezen túl. Szövetségeseket kell szereznem. Egyedül nem bírom, Lucifer pedig egyelőre nem bizonyul a legjobb szövetségesnek. Falaink leomlottak, s Faye hiába adta el a lelkét, átverték őt is.
Hirtelen tőr be ajtómon Sofiel egyik embere. Sofiel nem csak az angyalokért, de az emberek kiképzésében is segítőik.  
- Uram! Gab..gab..- Zihál alig kap levegőt. Felállok, s megtámaszkodom az asztalon.
- Mond már fiam. – Biztatom, bár rosszat sejtek, s inkább gondoltaiba pillantok. Tekintettem elsötétül. Kinézek az ablakon, majd vissza a férfira ki már meg se próbálja átadni megszerzett információját, sokkos állapotba kerül. – Mindig tudtuk eljön ez  a nap. – Sütöm le szemem. Reménykedtem nem mostanában jön el, reménykedtem fivérem végre mellénk áll, s le tesz gyermekded játékairól.
- Szedje össze magát, s értesítse… - Hirtelen abba hagyjom. Raiden, igen őt akartam mondani. Valószínűleg ő is ott harcol most Gabriel oldalán. Hogyan nézzek szembe egykori bizalmasommal, kit fiamként szerettem? – Uram? – Kérdi.
- Sofiel tudja, hol van? – Kérdezem, s tervek ezrei suhhanak át az elmémen. Férfi kimutat, s látom őt.
Az összecsapás elkezdődött.
- Azonnal menekítsék meg az embereket. – Utasítóm, majd rúnát küldök ki az égre, ahogyan a csatában tettem, s ez a rúna semmit nem szolgál, csupán egy jelzés, amit Gabriel nem érthet. Olyan, mint egy tűzijáték, egy riasztás. Ami szól az embereknek, s szól azoknak az angyaloknak, kik tudják, hogyan, s hova kell megvédelmezni az embereket. Elmémben hallom, ahogyan kik nem a fronton harcolnak már is védelmezni kezdik őket.

„'Szia Michael! Gondoltam benézek egy kicsit, tudod, meglátogatlak! Hallom, meghalt az asszonykád, szívből sajnálom, de majd úgyis túl leszel rajta, hiszen az emberek már csak ilyenek. Mulandóak.'”

Gabriel kiabálását hallgatom. Megfagyok, de nem a félelemtől, hanem mert olyanra akar kényszeríteni, amit nem akartam sose. Hogy megöljem. Mindig is ő volt a legjobb fivérem, a legkedvesebb testvérem. Képtelen vagyok rá. De meg kell tennem. Kiveszem a Faynek ajándékozott egykori társam angyal pengéjét a fiókból, s elteszem. Sajátom a parkettbe szúrom, letérdelek s mondom el imám atyánknak, s kérem térjen vissza. Felállok, s eleszem pengém, majd nekiugrok az ablaknak s kirepülök, és pontosabb fivérem háta mögött érek földet. Elrejtem szárnyaim, s rá pillantok.
- GABRIEL!!! – Ordítok erősen, torkom szakkatából, hogy beleremeg a város, s hátra kelljen néznie.
- Egyetlen esélyed van, hogy távozz. – Mondom neki. Körbe pillantok s látom az emberek vérét, s rettegését. Angyalaim mindent megtesznek, de Gabrielé elszántabbak, s már nem képesek józanul gondolkodni sem. Rég álltam már szemtől szembe vele.
- Miért? Mikor most kellene össze fognunk! Mikor most kellene, hogy testvérem légy, s ne ellenségem!- Veszem vissza a hangot, s állok értetlenül mindenek ellen.

Közben egy idióta angyala megtámad, s pár mozdulattal vágom ketté. Angyal pengém úgy siklik át húsán, mint kés a vajon. Gyors, s határozott vagyok. Már rossz sorsra ítéltetett, mikor ordítva rontott rám.




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Gabriel


Michael főhadiszállása Tumblr_p3qyqhOapT1r0cy9wo6_540
☩ Történetem :
☩ Reagok :
63
☩ Rang :
Erkölcs lovag
☩ Képességem :
Mindennek IS tudása, hamisítatlan erkölcs lovag, mindig ragyogó szőke haj
☩ Multi :
Mr. Monopoly Monster
☩ Play by :
Joel Kinnaman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 06, 2018 5:14 pm
Következő oldal


My dearest brother

Michael & Gabriel
zenei aláfestés • szószám: 1288• Credit:

 
'Lám, lám, lám! Mi lett ezzel a hellyel? Sehol egy ijesztő burok, sehol egy erős őr a falon, csak egy jelentéktelen légypiszok az ócska játékával, még Michael sem ugrott elém a semmiből, hogy kiabáljon velem! Tényleg bajban lehet a város, hogyha már az a nagy erős vezető is csak ül egy helyben és az ember asszonyát siratja. De sebaj, itt van Gabriel, az ő kedvenc öccse és mindjárt jobb is lesz a kedve!' - nézek föl kissé hunyorogva a nagy és erős falakra, mely az ellenségeket hivatott távol tartani, de most... most akármilyen utolsó démon betévedhet, Michael nem törődik többé senkivel és semmivel. Az ember összetörte a szívét, az ember már nincs vele és végtelen szomorúságában betakarózott a teljes elzárkózás és magány puha takarójával, egészen a homlokáig felhúzta és lézeng katatón állapotában, nem foglalkozva a külvilággal. Hát majd velem fog, fog bizony. Sarkaimon megperdülve fordítok hátat a zárt kapunak és türelmetlenül várakozó angyalaimra pillantva mosolyodom el szélesen, akik alig várják, hogy betegyék a lábukat a főként emberek lakta területre és porig égessenek minden házat és annak lakóját az utolsó szálig, hogy ezzel engem és Atyánkat is büszkévé tehessék.
'Na jó, eredjetek befelé, mindenki végezze a maga dolgát, nem akarom meghallani, hogy egyetlen ember is kimaradt volna a városlakók listájáról.' - intek hátam mögé a kapu irányába, mire annak bejárata szélesre tárul az újonnan érkezők számára. Nem szűrődik ki semmiféle zaj, már azt hinné az ember, hogy elhagyatott helyre érkezett, pedig nagyon is vannak bent élő és lélegző lakók, akik valahol a tudatok mélyén számítottak arra, hogy egyszer ez a nap is be fog következni, mégis... mégis ez a csend... ez... ez már zavar! Persze nem sikoltozást és azonnali tömegpánikot várok, szétrepedne tőle a fejem, de azért valami hasonlót, hogy a védelmezők terelgetik be a lakókat a házaikba vagy az óvó helyekre, de még ennyi sincs. Szemöldökömet csodálkozóan felvonva fordulok a kapu irányába, ahol harcra kész angyalok sorakoztak fel szabályos sorokban, hogy megállítsák a betolakodókat. Arcuk rezzenéstelen, minden vonásuk merev és kemény, akár a kőszikla, tekintetükben ég a vágy, hogy minden borsot megbosszuljanak, amit bátyám orra alá törtem valaha is, megbosszuljanak minden egyes emberi lelket, akiket valaha is megöltem, megbosszulják még azt is, hogy engem Isten megteremtett. Nem lesz egyszerű az átjutás, de nem is fogunk beleszakadni a sok munkába, legalábbis számításaim szerint. Hümmögve nézem a vezéregyénnek tűnő női alakot, aki olyan szaporán veszi a levegőt, mintha valami szorítaná a mellkasát, fogai éppen hogy elő nem bukkannak egy vicsor formájában, kezében pedig úgy szorongatja azt az angyalpengét, hogy csontjai majd átfúrják magukat a bőrén. Ő lenne Michael iphraemje vagy csak megöltem valakijét? Vállamat nem törődöm módjára vonom meg, alábecsülve ezzel az egész felsorakozó cirkuszi fogadtatást és sajátjaimnak intve engedem szabadjára őket, akik mint a csőcselék barbárok, ordítva rohanják le a sorfalat. Miért kell mindig ordítani? Szemeimet megforgatva indulok meg lassan utánuk, várva, hogy megtisztítsák előttem az utat és ne engedjenek senkit a közelembe, különösképpen elvárva ezt Rassilontól és Bartholomew-től, utóbbitól jobban, mert ha nekem bajom esik, neki sem lesz különösebben fájdalommentes a számonkérés.
'Szia Michael! Gondoltam benézek egy kicsit, tudod, meglátogatlak! Hallom, meghalt az asszonykád, szívből sajnálom, de majd úgyis túl leszel rajta, hiszen az emberek már csak ilyenek. Mulandóak.' - ordítom el magam, hogy akárhol is rejtőzik biztosan meghallja, hogy a drága öccse látogatóba érkezett hozzá, bujtassa minél gyorsabban azokat a kiváltságosokat, akiket a kegyeibe engedett, ha egyáltalán volt még valaki azon a nőn kívül. A város pedig felbolydul. Hiába az óvva intések, hiába a menedékhelyek, hiába a házakban történő rejtőzködések, az emberek visítva törnek elő rejtekeikből, hátuk mögött valamelyik angyalommal, vagy hátukban valamelyik angyalommal és annak pengéjével, az utcák rögvest megtelnek élettel és élénkséggel, hangokkal és zajokkal, temérdek katasztrofális gondolattal és imával. Imával! Önkéntelenül vihogok fel ezen és kapom el az egyik Atyámhoz fohászkodó kezét. Egy riadt tekintetű, szemüveges férfiét, aki családját összetartva loholna a kiutat jelentő kapu felé, helyette most velem néz farkasszemet. Homlokán izzadtságcseppek sokasága készül legördülni egyszerre vagy többed magával, szeméből hatalmas könnycsepp buggyan ki.
'Csak a gyerekeket ne!' - suttogja az orra alatt, cserepesre száradt ajkai mögül.
'Hmmm... hát ezt nem tudom garantálni, sőt. De talán ha gyorsak és ügyesek, akkor a kapuig eljuthatnak.' - szorítom meg kissé a csuklóját, hogy utána rögtön elengedjem és nézzem, ahogy ruhája, ruhája alatt a bőr, bőr alatt a hús, az izmok, rostok, szövetek, rajtuk a zsír és a háj, alattuk pedig a csontok elkezdenek szépen napvilágra bukkanni, kilyukadni, vérezni, bugyborékolni, elfolyni, még végül a férfiból nem marad más, csak egy füstölgő, bűzölgő kupac enyv, közepén egy törött szemüveggel. Fintorogva lépek egyet hátra, még mielőtt sikerülne belelépnem, vagy valaki belelökne, de hamar kiűzik gondolataim közül az egész előző jelenetet és csak a nyakamat égető fájdalomra tudok figyelni. Mintha zsibbadna vagy... nem tudom, egyszer éreztem ilyet, még nagyon nagyon régen, amikor kíváncsiságból lejöttem az emberek közé Egyiptomba és ki akartam próbálni a harcművészetüket és sikerült az egyik nagyon ügyes harcosnak megsebeznie. Tegyük hozzá, hogy az egy dárda volt, de sikerült neki. Megtántorodva kapok a nyakamból kiálló késre és szemeimet fennakasztva esek össze, terülök el a kemény, repedezett betonon és fekszem mozdulatlanul, lélegzetvétel nélkül. Hadd legyen meg az öröme, ha már sikerült mögém lopóznia, hadd örüljön egy kicsit, hogy talán ő lehet az, aki legyőzte a csúnya gonosz Gabrielt, aki megmentette az emberiséget a pusztulástól, mert nyilván más nem csinálja csak én... főként, rendben, aláírom, hogy javarészt én nem vagyok velük megbékülve és oltom ki az életüket, de hé! Ne csak engem tegyünk ezért felelőssé!
'Megöltem, megöltem, megöltem!' - visítja torka szakadtából a hölgy, de az öröm hamar a torkán akad, amikor megjelenek előtte és kihúzom a nyakamból az élesre fent konyhakés. Tekintetéből eltűnik az élet, bambán bámul rám, mint aki még sosem látott ehhez hasonlót, ajkai kissé elnyílnak egymástól, épphogy a nyál nem folyik ki rajta, viszont karjai még a levegőben vannak, amiket örömében dobott a magasba.
'Szerintem rossz pengét tetszett kihúzni a késtartóból. Nagy kár, pedig egy körömhegy végnyire volt attól, hogy eltegyen láb alól, nyilván egy megfelelő késsel sikerült volna, de... sajnos ez most nem nyert.' - szisszenek fel szomorkásan és állítom bele szó nélkül koponyájába az élesre fent kenyérszeletelő kést. Nagy kár volt bizony. Nem várom meg, hogy elboruljon, nem várom meg, hogy a fejéből vékony erezetű patakban elkezdjen csorogni a vér, nem várom meg, hogy rokon, vagy barát felordítson, pillanatokon belül hűlt helyem marad csak az utcán, magam mögött hagyva a káoszt és a tombolást. Michael miatt jöttem és hogyha eddig nem bukkant fel az övéi között, majd én felbukkanok az ajtójában.

'Kukuuuccs!' - nyitok be hozzá kopogás nélkül is dugom be a fejem az ajtón, farkasszemet nézve szálegyenes hátával. Hogy ez sosem tud görbén állni egy percig sem! Válaszát meg sem várva lépek be a helyiségbe és csukom be magam mögött a kemény fából készült ajtót, majd nekidőlve, kezeimet magam előtt összefonva bámulok rá tovább, várva dühöngő válaszára. Hány éve is nem láttuk egymást, mert te itt voltál én meg ott? Fhuh, annyira sok volt, hogy már nem is tudom, de már ugyan ki tartja ezt számon? Az a fő, hogy itt vagyunk, nem igaz? Bátyám.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Michael főhadiszállása Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
718
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 15, 2018 9:27 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Michael...


Michael főhadiszállása Tumblr_onkm3o5ntt1vn2lb7o8_r1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Első Arkangyal
☩ Play by :
Keanu Reeves
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 31, 2017 2:50 pm
Következő oldal


Pokoli meglepetés
Michael xXx Lucifer
zene • szószám: xXx • Credit:


 
Nem hiszem el, hogy gabriel át vert. Gondolhattam volna, mondjuk, de én békét akarok a fajok között, nem háborút, és nem öldöklést. Miért ilyen nehéz ezt megérteni? Hirtelen megfájdul a szúrás helye, amit még a kis démon okozott a raktárban, amikor Faye-el voltam. Oda kapom a kezemet és nagyot sóhajtok. Gabriel-el való harcom, elő idézte a fájdalmam. Nem sikerült begyógyítani a sebet rendesen, és nem értem miért? Talán az lehet az oka mind ennek, hogy Atyánk egyre távolabb van, és mi egyre csak gyengülünk. Talán vissza térne némi erőm, ha felmennék a mennybe titkon, de nem tudok.  Miért? Hiába az otthonom, immár ott vannak Gabriel csatlósai, és, ha meglátnának, engem kivégeznének. Vagy Gabriel végezne velem.
Talán ideje lesz belátnom, hogy ebből nem lesz béke és nyugalom, és el kel kezdődnie a csatának, hogy Gabriel uralmának vége legyen. Vagy, ha kell már máshogyan kell gondolkodnom. Megkell ölnöm. Csukom be egy pillanatra szemem a fájdalom, és a gondolat miatt.

Sofiel azt mondta beszélnie kell velem valamiről Raidenről, de nem tudom, mi lehet az, és kezdek félni. Talán valami baja eshetett? Raiden a legszívósabb katonám évszázadok óta, nem hiába lett Impem sem. Sofiel nem alkalmas erre a posztra tanulnia kell az emberi viselkedést, és még gyerekcipőben jár ennek a megértése.

Éppen arra sétáltam, amikor a katonáim előtt megjelent Lucifer. A szemem is kikerekedett, a férfiak a fegyverért nyúltak én kitartottam egyik kezemet és mutattam, hogy le  a fegyverrel.
- Lucifer? – A döbbenet a hangomban is jól hallatszik, majd a katonáka el intem inen, remélve, hogy nem pletykálnak.
- Miért jöttél, és hogyan? – Értetlenkedem, majd egy lépést közelebb lépek, de már senkiben sem bízhatok, hiszen Gabriel után, már nincs értelme a bizalmamat adnom egyik testvéremnek sem.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 17, 2017 12:21 pm
Következő oldal


Most, hogy a döntésem megszületett a démoni vezérekkel (némelyikük nem titkolt berzenkedése ellenére is) egyetemben, ideje lenne tájékoztatnom róla bátyámat és ha kivételesen lehet vele értelmes lény módjára kommunikálni, akkor egyeztetni is a terveinket, elvégre Gabriel erőfölénye jelenleg számot tevő. Michael gőgös. Mindig is jellemző volt rá a túlságos önbizalom, bár talán seregei nagyjának elpártolása kellően nagy pofon volt neki, hogy rájöjjön, az Úr tekintélye nélkül, önmagában mégsem akkora hadvezér, mint eddig hihette magáról. Nem tudom. Rejtély számomra sokszor, máskor meg olyan egyszerű, mint egy faék. És a fene megette, valahol még mindig hiányzik, ott legbelül. De ezt most nem hagyhatom felszínre kerülni, ide most nem a rég távolba szakadt öcsikére lesz szükség, hanem a Pokol Fejedelmére, aki egyenlő félként tárgyalhat a mennyei seregek generálisával.
Az efféle tárgyalásokat pedig nem illik asztrális alakban intézni, azzal csak azt bizonyítanám be, hogy félek az erejétől és a mellette állóktól. Neki pedig azt hiszem felesleges lenne meghívót küldenem New Orleansba. Ugyan szavatolnám a biztonságát, de kétlem, hogy ezt el is hinné nekem. Sok minden, nagyon sok minden megváltozott mióta utoljára találkoztunk. Évezredek reppentek el felettünk és nyomot hagytak azt hiszem mindkettőnkben. Az idő. Atyánk oly különleges energiája a teremtésben, egy igazi szobrász. Lassú, ám könyörtelenül céltudatos vésője tökéletes bizonyossággal formálja egyre komorabbá az arkangyalok szobrát is. Csak nézzük meg Gabrielt, ha nem hiszed, vagy akár engem magamat.
Persze attól, hogy nem félek Michaeltől, nem jelenti, hogy nincs bennem egészséges óvatosság. Egy fél napon át, mondhatni művészi tökéllyel faragtam önnön tenyerembe az egyik legerősebb védelmező rúnát, amit csak ismerek, ez elég, hogy pár percre egy szakaszra való harcos angyalt is feltartson, amíg kaput nyitok és eltűnök, ha a dolgok rosszabbra fordulnak, de reményeim szerint nem végződik majd ilyen rosszul a találkozás, ám nem lehetek felkészületlen. A lehető legtradicionálisabban és konzervatívabban öltöztem, a klasszikus fekete öltöny-fehér ing-fekete félcipő, semmi hivalkodás. Minden porcikámból a hivatalos látogatás hangulata sugárzott. Jó lesz.
Elérve San Franciscot a valóság megmanipulálásával minden létező őrnek, járókelőnek, mindenkinek mint egyszerű vándorkalmár mutattam magam, akik a Senki Földjének gyepűjén tallózva éhes hiénaként gyűjtik be a múlt apró értékeit és bocsátják áruba a városokba, démonokat és angyalokat kerülgetve. Semmi feltűnő. Különösebb probléma nélkül jutottam el testvérem főhadiszállására és mondhatni egész nyugodtan léphettem be a parancsnoki helységbe is, ahol a középen lévő asztalon heverő térképet fél tucat alak állta körül. Talán emberek is voltak köztük, vagy csak harcos angyalok, akik éppen elrejtették a szárnyaikat? Nem volt érkezésem megfigyelni, mert a figyelmemet az asztal mögött álló magas, tiszteletet parancsoló alak kötötte le azonnal. Ismerős, erős vonásai, mély tekintete, mi nyilvánvalóan azonnal átlátott a megváltozott valóság hamis voltán és amit egyébként most engedtem is elillanni, hiszen nem volt további haszna. Egy pillanatra nem tudtam semmit sem tenni, egy tűnő másodpercre csak csodálkozva néztem őt, akit annyi ideje nem láttam már. A csoport is felém fordult, nagyrészt kérdő tekintettel, elvégre még sosem láttak korábban, talán rajta kívül egyikük sem, nekem legalábbis nem voltak ismerősek, de hát annyi évezred telt el... Ki tudja?
Hanyagul előhúztam a mellényzsebemből a fehér selyemzsebkendőmet és látványosan meglengettem, mint paródiáját a földi hadseregek fehér zászlainak. Biccentettem hozzá egyet és jeges nyugalommal kimondtam az első szavakat.
- Üdvözletem hozom személyesen New Orleansból - kezdtem, immár talán nyilvánvalóvá téve személyemet a csukaként tátogó tisztek előtt is. - Reményeim szerint nem alábbvaló Michael serege sem a halandókénál és tiszteletben tartjátok a parlamenter küldetését, ugyanis szeretnék szót váltani a bátyámmal.
Majd, ha ebben a pillanatban nem rohamozott meg az egész díszes kompánia, akkor a seregvezér szemébe emeltem az enyémet rezzenéstelenül.
- Rég láttuk egymást, testvérem. Beszélhetnénk négyszemközt? Vagy netán zavarok? - mosolyodtam el végre.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 17, 2017 11:57 am
Következő oldal


***
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3