☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Pént. Júl. 21, 2017 8:34 pm írtam neked utoljára



Lucifer & Ashtaroth
❝ ...Durum est negare, cum superior supplicat... ❞
A jelentés és kérdés után némán figyelem a férfit. A válasza miatt kicsit ráncolom a homlokom. Még is miféle rituálé..? Miért volt szükség rá? Ezek hiába érdekelnek, nem ütöm bele az orromat és nem kérdezek rájuk. Egyedül az arckifejezésem mutatja azt, hogy nem értem a dolgot. És a merényletkísérleteket se... még is kinek van mersze megtámadni a Sátánt..? Határozottan bólintok egyet.
- A fél éve képzett elitjeim közül kettőt maga mellé rendelek. Éjjel-nappal őrizni fogják önt. A saját kezem edzette őket. Hűségesek, jól és jobban képzettek, mint a közkatonák. Kérdés nélkül teljesíteni fogják bármilyen óhaját. - mondom, aztán végig hallgatom az elemzést és a parancsokat. Gondolataimban levelek, nevek, parancsok futnak végig. A legjobb felderítők, kémek, katonák, hogy ki milyen feladatot kap. Önmagamat sem vonom ki ezek alól, magam is szoktam járni az őrjáratokkal... így kerültem egyszer csávába még majdnem egy évvel ezelőtt, amiből Asmodeus húzott ki. A bennem lappangó erő, Háború már dörzsöli a kis markát, hogy végre igazi előkészületek készülnek.
- Igenis, Nagyuram! - Harc lesz. Csata lesz. Ostrom lesz. Vérem megpezsdül még a gondolatától is a dolognak, pedig lehet, hogy messze van ez még.. talán nem is történik meg. Még se lombozódok le. Számomra ezek is elég jó hírek.
Azonban, mikor megemlíti az esküvőt és gratulál, kissé megfagyok... Gondolataimban két lehetséges opció fut át: a pokol pletykás népe a szájára vette a lánykérést és az "igen" választ. A másik verzió az, hogy Asmodeus nyitotta ki a száját... s minthogy napok teltek el a felszínen, ahol tudtommal ő is jelen van, az utóbbira szavazok. Megfeszítem állkapcsomat. Igazán közölhette volna a szándékát! Ott akartam volna lenni, akárcsak a bosszújánál, amit együtt terveztünk el. Ismét feléled bennem némi harag, de nem engedem ezeket az arcomra ülni... egyedül izmaim feszülnek meg a ruha takarásában.
- Köszönöm, Nagyuram. És miként tudta meg a hírt, ha érdeklődhetek? Szerettem volna magam közölni, mert... - kezdem a tőlem megszokott katonás hűvösséggel, de megakadok. A hosszútávú terveimről még korai beszélni.
- ... így helyes. Remélem megtisztel majd minket az eseményen. - teszem hozzá. Hiszen elég fontos ez számomra, számunkra. És nem mindegy, hogy a Nagyúr miképp áll hozzá. Bár eddig elég pozitív a visszajelzés, ezt mások nem látják. Most csak kettőnk között beszélgetünk, ez pedig nagy különbség.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Lucifer...
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
arkangyal
☩ Reagok :
21
☩ Keresett személy :
én már csak Aput keresem...

Csüt. Júl. 20, 2017 7:05 pm írtam neked utoljára


Bólogatva veszem tudomásul Ashtaroth szavait, most sem kellett csalódnom a legjobb tábornokomban. Minden az annak kijelölt pályán halad. Gabriellel szemben hatalmas erőfölényben vagyunk, ha nem bírja rá időben a csatlakozásra a semleges erőket. Ez viszont előfordulhat hogy csak idő kérdése lesz. A kérdésére csupán legyintettem.
- Komoly vérveszteség utóhatása. Meglehetősen nehéz okkult rituálékhoz folyamodtam, amelyekhez rengeteget kellett áldoznom a véremből. Ma este minden bizonnyal ember módra aludni fogok, hogy regenerálódjak. Az utóbbi idők merényletkísérletei miatt meg is kérnélek rá, hogy egy pár katonával erősítsd meg ma estére az őrségemet, mert a saját testőröm aggodalma már az agyamra megy, talán akkor megnyugszik végre - morogtam.
Magamban szinte már reménykedtem, valakinek egyszer végre sikerül a kísérlete. Csinálja ezt a munkát aki akarja. Én már annyira belefáradtam, Atyám talán csak te tudod, te érzed, hogy mennyire. Na de ez persze csak vágyálom. Nem ezt a sorsot tartogatja nekem Teremtőm, ezt nekem kell végigjátszanom a színpadán, mint szomorú bohóc a rajta kacagó közönségnek. A fontosabb problémára tértem át.
- Gabriel még mindig nem támad, aminek nem sok értelme van, hiszen ő maga nem rendelkezik megfelelő utánpótlással. Ez csak azt jelentheti, hogy a semlegesek csatlakozásában bízik. Azt nem akarom megvárni. Ráadásul, ha ilyen arányban fogy az emberiség, akkor a végén, ha a Las Vegas-i csatát meg is nyerjük, a háborút végleg elveszítjük - ráztam a fejemet. - Eddig védelemre rendezkedtünk be, mostantól váltanunk kell, méghozzá a lehető leghamarabb. Készítsd az erőidet támadásra Ashtaroth. Nem várhatjuk meg ellenségünk esetleges megerősödését és nem szándékozom alábecsülni bátyám képességeit, mint hadvezérét. Ha várakozik, az azt jelenti, lát esélyt az utánpótlásra. Küldj felderítőket a városa környékére nagyobb számban. Beszélek Mihállyal, hogy vonja vissza az erőit a semleges földekről. Mostantól semmis azon korábbi parancsom, hogy csak önvédelemből szállhatnak szembe a démonok az angyalokkal, aki odakint lesz, az ellenség. Vond vissza a toborzókat is, legalábbis a legtöbbjét. Már nem lenne idő kiképezni az új regrutákat, nincs értelme fogyasztani az emberanyagot. Ne járjanak egyedül kint a démonok a felderítőkön kívül, akiknek viszont vésd az eszébe, kerüljenek minden csatározást, nekem információkra van szükségem, nem trófeákra! Az őrjáratok viszont végezzenek minden mennyei lénnyel. Különítsd el a démoni varázslókat, eddigi szolgálatukat adják át másnak. Az okkult erőket egységben fogjuk bevetni. Az angyalokkal szembeni legnagyobb fegyverünk. Végül küldj a nevemben futárokat minden, megismétlem minden tartományúrnak odalent. A maradék haderőikkel együtt jelentkezni kötelesek, nem érdekelnek az intrikáik, gondjaik, ellenségeik. Aki egy héten belül a csapataival együtt nincs itt, az többé nem helytartó és nem élőlény. Készítsd fel a csapatokat lányom, de ne tüzeld még fel egészen őket, nem tudom megindulunk-e valóban. Látok esélyt még más útra, de... majd kiderül. Mindenesetre készen kell állnunk - összegeztem a parancsaimat, majd egy halvány, de valóban kissé vidám mosolyt villantottam felé. - Azért nem kell aggódnod, az esküvőre még sort tudunk előtte keríteni mindenképpen - vigyorogtam. Nem tudtam ugyan, hogy Asmodeus már beszámolt-e neki, hogy hivatalosan is megkérte tőlem a kezét, de azt hiszem ez hamarosan kiderül. - Kihasználnám az alkalmat, hogy mint atyád, hivatalosan is gratuláljak lányom - szélesedett ki a mosolyom.

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Szer. Júl. 19, 2017 10:05 pm írtam neked utoljára



Lucifer & Ashtaroth
❝ ...Durum est negare, cum superior supplicat... ❞
A mai napon olyan vagyok, akár egy fúria.
- KIFELÉ!!! - ordítottam a démonra, aki már szaladt is életét féltve, de hogy rá segítsek menekülésére, még egy asztal is repült utána kifelé az ajtón. Nem, egyértelműen nem voltam jó passzban. Asmodeus megint csúnyán kihúzta a gyufát, de ezzel nem ma szembesültem. Még is ingerlékeny vagyok még, mert habár jól viselem, ha valami általában nem úgy történik, ahogy megbeszélem valakivel, ez tőle még is érzékenyen érint. A kissé kitört, repedt ajtófélfán egy újabb démon kopogtat.
- Mit akarsz?! - förmedek rá.
- Elnézést a zavarásért.. de a Nagyúr hívatja. - vinnyogja a postás. Egy utolsó, hangos szusszanással adom ki magamból a maradék dühöt. Megigazítom megbomlott hajamat, felkapom a székről szürke kabátomat, aztán meg is indulok.
- Mondd, hol van. - utasítom a tőlem megszokott hidegséggel.

Nem sokat járok mostanában a hotel környékén. New Orleansban sem, igazából. A csapatokat képzem oda lent, a sereget igazgatom idefent. Ellátmányt biztosítok, fent tartom a rendet... és nem mellesleg Asmodeussal töltöm a szabadidőm. A csizmám határozott, de nyugodt tempóban kopog végig a termen, amelyen haladok át hátra, a kerthez. Ott a murvás kis utat követve haladok a mondott irányba, lépteim nem lassulnak, sőt... amint meglátom, hogy a Nagyúr milyen állapotban van, még kicsit gyorsabban is haladok. A kabát szinte lobog utánam. Legszívesebben egyből rákérdeznék mi történt, de megelőz. Üdvözöl, én pedig egy gyors biccentéssel viszonozom, kissé dühös aggodalommal mérem végig, sérüléseket, sebeket keresve, bármiféle jelet, ami utalhat gyengeségére. Jég kék tekintetem szinte pislogás nélkül mélyesztem az övébe, néma kérdéssel, ám mielőtt azt szavakba is formálnám, eleget teszek kérésének és jelentek.
- Várakozunk, Nagyuram. A fél éve elfoglalt katonai pontok a mai napig kitartanak, szemmel tudjuk tartani New Orleans minden oldalát, ha netán az angyalok megpróbálnának támadni. A hadurak seregei feljöttek a felszínre, a város körüli kisebb településeken táboroznak, de a bázis továbbra is New Orleans. Itt már berendezkedtünk ehhez méltón, egy erődöt csinálok ebből a helyből, ha kell. A felderítők egyelőre nem jelentenek jelentősebb mozgást az angyali felektől. Vegas csendben áll, San Franciscoban Michael angyalölésre tanítja az embereket a jelentések szerint. A katonai utánpótlások azonban apadnak... túl kevés az újszülött, még kevesebb, amely meg is éri a nagy kort. A képzett katonák száma nő, de a használható fegyver az angyalok ellen csökken. - adom le a jelentést, miközben elkísérem őt a padokig. Katonáim egy részét kevert fémű karddal ruházom fel: a győztes csatákból hátra maradt angyalpengék sose vesznek kárba. Beolvasztjuk, újra kovácsoljuk őket. De sosincs elég...
- Megkérdezhetem, Nagyuram, hogy mi történt Önnel? Nehéz nem észrevenni gyengeségét. - kérdezem, miközben szál egyenesen megállok a pad mellett még akkor is, ha ő leült. Nem ülök le, hacsak fel nem ajánlja. Én mindig is ilyen voltam: tömör, hűvös, katonás. Tudom hol a helyem és ennek megfelelően viselkedek a férfivel. A korábbi dührohamom mintha nem is lett volna sohasem. Asmodeusnak még a gondolata se kísért most. Talán jobb is.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Lucifer...
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
arkangyal
☩ Reagok :
21
☩ Keresett személy :
én már csak Aput keresem...

Vas. Júl. 16, 2017 9:21 am írtam neked utoljára


A felerősödő keleti szél hosszan kapott bele és tépte bokáig érő, prémbéléses kabátomat, mit nyitva viseltem, ahogy a gondozott virágágyások között sétáltam a vendéglátóhelyem kertjében, csak időnként állva meg egy-egy torz vízköpőt vagy megkapó ógörög múzsát ábrázoló szobor előtt. Melpomenét ábrázoló alkotás előtt különösen hosszan időztem el. A tragédia, a dráma és a gyászének múzsája, kinek dalai mégis oly vidáman harsantak régen az idő homokjának mélyére temetett színházak művészeinek fanfárjainak torkában. Bizonyos szempontból lelki rokonságot éreztem vele, éppolyan kettős személyiség, mint aminek magamat is éreztem sokszor. Lágyan megsimítottam a márványszobor arcélét, elmerengve a világ változásán Hellász fénykora óta. Régen volt, még az én mércémmel is. Hová tűnik el a világ dicsősége, merre zengenek dalaid, hol siratják meg színműveid Melpomené? Te már csak kemény márványban létezel, én túléltelek, mégis néha üres csigaháznak érzem testem csupán. De legalább nekem van esélyem befolyással bírni sorsomra, ami a márványszobroknak nem adatik meg.
Kavics ropogása egyenes, határozott léptek nyomán. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam ki közeledik, elvégre én magam hívattam magamhoz. Még egy búcsúpillantással adóztam a múzsának, aztán gyorsan feledtem, elvégre a lányommal aligha társaloghatnék Melpomené alkotásairól, neki az egész Hellászból aligha maradt meg sok minden Spártán kívül, de ezért aligha hibáztathatom, elvégre én alkottam meg. Megfordultam és felmértem a visszafogott, néha már kifejezetten férfias eleganciával öltözött lányomat, de legalább az éjszín csatavértről már leszokott, még ha külön meg is kellett kérnem rá, hogy a Földön ne viselje, ha hozzám jön, de legalább nem felejtette el. Nem vagyok az a kifejezetten harcias alkat, bár tudok vívni és remekül művelem is, de nem éppen lételemem a harcmező, ráadásul jobban szeretem látni az arcát annak, akivel beszélek. Különösen ha a gyermekemről van szó. Rátámaszkodtam az ezüstfejű sétabotomra, csak a vak nem láthatta, hogy most kifejezetten gyenge vagyok és ez pár óráig még így is marad, a lábamon is alig bírtam megállni. Megszokott eleganciámból azért emiatt sem engedtem, de most tényleg csak olyanok járulhattak elém, akikben maradéktalanul megbíztam, mint ahogy Ashtaroth is ezen belső kör tagja. Mosolyogva üdvözöltem, mégpedig enyhe meghajlással. Ő is régen kiérdemelte már, hogy ne kelljen térdet hajtania előttem, miként én mindig megadtam a neki kijáró tiszteletet. Azt hiszem még soha nem utasítottam őt semmire, ahogy egyik lovasomat vagy arkomat sem. Ettől a hat démontól még én is csak kérek, no persze a visszautasítás nem opció, de a forma lényegesen másabb, mint a táplálékláncban mélyebben állókkal szemben.
- Ashtaroth, köszönöm, hogy ide fáradtál - biccentettem, majd nagyon lassú sétatempóban elindultam a kert végében álló padok felé, már ha csatlakozott az oldalamra a lányom. - Szeretném veled megbeszélni a jelenlegi teendőket, de először is kérlek tájékoztass, miként állnak a dolgok?

Lucifer...
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
arkangyal
☩ Reagok :
21
☩ Keresett személy :
én már csak Aput keresem...

Vas. Júl. 16, 2017 8:48 am írtam neked utoljára


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Kert
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: