☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Vas. Szept. 10, 2017 2:16 pm írtam neked utoljára


Ian & Abaddon & Iliana
Dance with devils


Még mielőtt tovább indulnék, Ian még egy szót intéz felém, én pedig mélyen bólintok.
- Nem felejtem, tisztelendőatyám! – felelem teljes nyugalommal és tovább indulok. A mester improvizál, én pedig a keze alá dolgozok, még akkor is, ha semmi értelmet nem találok benne. Mindig tesztel másokat, engem, meg van az oka annak, hogy mit miért mond. Beszállva a liftbe a katonák megszólalnak. Az egyik kérdez, a másik kijelent. Az előbbit már most jobban kedvelem.
- A segítség vágya. Segíteni és védeni akarom az embereket. Azt is, akit megszállt a démon, aki miatt jöttünk. Ő egy áldozat, nem ellenség, ezt sose feledjék. A legtöbb démon mindig valakit felhasznál. Sokan megmenthetőek a markaikból. – mondom a második katonára nézve. Ezután kilépek a liftből velük, a többiekhez megyünk. Átrendeztetem velük a fürdőt, bent tartom a katonát és "kihallgatom". Minden fontos információt lejegyzek.
- Kifejtené nekem esetleg, hogyan "ütötték ki", és hogy a kört ki rajzolta fel, ki is pontosan ez a ... Varon, Veron? – kérdezem, miközben egy sort befejezek a papíron és felpillantok a férfire. Ha válaszol, legyen az bármi, bólintok egy mosollyal.
- Köszönöm a segítségét. Kérem, az itt elhangzottak maradjanak közöttünk. Megtenné, hogy beküldi a következő társát? – kérem az ajtó felé pillantva.


Ian Baker
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ember
☩ Reagok :
14
☩ Korom :
43

Hétf. Aug. 14, 2017 2:57 pm írtam neked utoljára





Iliana & Don & Ian

Ördögűzés a föld alatt



Az ezredes megvető megjegyzésére, hogy nincsenek ártatlan lelkek, csupán egy fintort engedek meg magamnak, mivel tudom, hogy ahogyan ő gondolja, úgy igaza van. De az én nézeteim és az egyház nézetei szerint igen is vannak még ártatlanok. Hiszen akiket feloldoztak a bűneik alól, azok mind elnyerték a bűnbocsánatot, szóval ártatlanok, amíg nem vétkeznek. Szóvá viszont nem teszem, felesleges vita keletkezhetne belőle. Így csak némán tartok velük, ahova vezetnek az ajtóig. Lia a kérésemen nem is gondolkozik, hanem egyből jelzi habozás nélkül, hogy tudomásul vette. Nem kérdez semmit, csak cselekszik, ahogy tanítottam neki, s az ezredes sem szab gátat a szétválásnak. Büszkeség tölt el, ahogy látom visszalépdelni a lifthez, erős, s ezt én jól látom. Ügyes kislány. Idővel, ha már képes lesz nehéz döntéseket is meghozni, akkor jó ördögűző lehet belőle. Nem kell féltenem fent egyedül, tudom, hogy hely fog állni, viszont most el kell kezdenünk a sakkjátékot, s lépésre kell kényszerítenünk az ellenfelünket. Vagy legalább is rájönni, hogy kivel dolgozik, vagy kik dolgoznak neki.
-Nővér. *szólítom meg még mielőtt a lifthez érnének.* Ne felejtse el, hogy mi a dolga, ha Beliallal van dolgunk. *mondom mintha figyelmeztetés lenne, de valójában csak a név hatására vagyok kíváncsi a katonák között, főleg az ezredes reakciója érdekel. Vajon tudja-e ki az a Balial? És ha igen, akkor honnét?
Csak miután a lift elvonult Liaval és a két katonával csak utána jelzem az ezredesnek, hogy mehetünk. Illendőségből nem figyelem meg hogy mely számokat üti be a panelba, inkább halkan az orrom alatt elmormogok egy Miatyánkot, hogy erőt merítsek ahhoz, amit bent fogok látni.

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.”

Nézem, ahogy a nehéz vasajtó lassan zajosan kinyílik, s megnyitja az utat kettőnknek a pokolba, annak, ami bent van viszont a mi világunkra. Masszív beton falak, erős vasajtók, s egy egyszerű szék, egy egyszerű kötéllel, egy kezdetleges démoncsapdával. Bár tény hogy jobb a helyzet ilyen tekintettben, mint amire számítottam, mivel azt gondoltam, hogy egy sarokba bedobták összekötve feszületekkel körberakva, vagy valami hasonló. A kikötözött fickóból elsőre nem sok látszik, úgy tűnik, mint aki ki lenne merülve, ez még talán igaz is lehet, de nem hiszem. Túl sok ilyet láttam. Az ezredesnek nem kell noszogatni, anélkül is határozott léptekkel lépek be a helységbe a kör széléhez.
-Baker Tiszteletes vagyok. *mutatkozok be a démonnak, és a gazdatestnek is.* Téged hogyan hívhatlak? *bár tudom, hogy erre a kérdésre soha egyik sem válaszolt még, de mindig felteszem.*
-Baszódjon meg atyám! *acsarkodik vissza rám.*
-Rendben, *nyugtázom teljes nyugalommal a válaszát, hiszen hasonlót vártam.* Akkor a héten te vagy a harmadik „Baszódjon meg atyám” nevű. *mondom a hazugságot, miközben a szemét figyelem, hogy feltűnt –e neki vagy sem.*
-Lenne egy ajánlatom a számodra. *mondom neki kedvesen, miközben fél térdre ereszkedem vele szemben, még mindig a körön kívül.* Ha most azonnal elhagyod ezt a testet, s békében test nélkül távozol, akkor ígérem, hogy nem esik bántódásod.
-Arról szó sem lehet! *vág közbe felháborodva az ezredes.*
-Kapsz egy órát átgondolni. *mondom a démonnak, majd kimegyek az ezredeshez, s megkérem zárja vissza az ajtót, aki nem kicsit dühösen, de megteszi, s az ajtó csukódása után már esne is nekem, de megelőzöm.
-Idefigyeljen! *emelem fel vele szemben a hangomat, egy kicsit, de utána továbbra is nyugodt hangvételben beszélek.* Megmondtam, hogy nem szól bele, és hogy nem reagál semmire!
-Akkor sem engedheti el ezt az izét! *üvölt velem.*
-Miért ne? Maguk meg akarnak szabadulni tőle, és én ezt teszem. *tartom magam a nyugodt kiegyensúlyozott hanghordozáshoz, ami látszólag nem nyeri el az ezredes tetszését.*
-Mert nem, és kész! *parancsol rám, így most jobb nem firtatni ez a kérdést.*
-Most pedig arra kérem, hogy változtassa meg a szoba biztonsági kódját, így csak mi ketten tudunk bejutni, vagy akit beviszünk.
-Ez nem így működik. *ellenkezik, s így inkább ráhagyom.*
-Menjük vissza a többiekhez, s közben mondja el, hogy ki rajzolta az a védőkört, illetve kik vettek részt a megkötözésben.







Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Hétf. Júl. 31, 2017 8:21 pm írtam neked utoljára


Ördögűzés a föld alatt..?
Iliana & Ian & Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:HellOrHeaven

- Ártatlan lélek, hát persze. Olyan nincs atyám, de ahogy gondolja. - Jegyzi meg röviden az ezredes reagálva a pap monológjára, mielőtt még leindulnak. Végül a kis csapat megérkezik egy vaskos ajtó elé ami mögött állítólag a démont tartják fogva. Az ezredes ugyan indulni készült vissza, de bólint végül Ian nak. - Rendben. - Majd a katonákhoz fordul kik elsődlegesen tőle várják a parancsot. - Kísérjétek el a nővért és segítsétek amiben csak szükséges. - Egy gyors szalutálás a párostól majd Iliana mellé fordulva a trió elindul vissza a fentiekhez. - Csak Ön után atyám. - Engedi előre a papot az ezredes miután beütötte a megfelelő kódokat a falon lévő számzárba. Amaz pedig zöldre váltva szabad utat enged s az ajtó is hangos kattanással jelzi, hogy a masszív reteszek immár nem tartják zárva az utat. Az ajtó nyílik is, odabent pedig a semmitmondó betonfalak fogadják a látogatót a változatosság kedvéért. Egy nagyjából 10X10 es teremről van szó, raktár lehetett valaha de jelenleg teljesen üres. Csupán a közepén egy székre kötözve látszik lehajtott fejjel egy fekete egyenruhás alak. Arcát nem látni, hosszúra nőtt haja takarja ábrázatát. Kezei hátrakötve a szék támlájához. Körülötte pedig fehér krétával a padlóra festve rúnák láthatók, démon csapda. Kezdetleges ugyan de úgy látszik ez volt kéznél, a hatását pedig megteszi. - Hajrá atyám. - Fonja keresztbe karjait mellkasa előtt ahogy megállapodik az ajtóban, ő nem szándékszik beljebb menni láthatóan. Az atyám kijelentésre aprót rándul a fickó a széken, lassan emelkedik tekintete, hogy felnézzen az érkezőkre. Arcát továbbra is óvón takarja hosszúra hagyott haja, csupán szemei villannak ki fénytelenül alóla.


A lifthez érve a hármas némán várja a masina érkezését, végül feltárja vaskos ajtaját és a katonák előre engedik Ilianat majd besorolnak mögé. Miután a jobb oldali megnyomta a megfelelő gombot a panelen az ajtó záródik és elindul felfelé. - Mi vitt erre a pályára egy magadfajta lányt, nővér? - Érdeklődik a a bal oldali egy félmosollyal orcáján. - A srácoktól nem kell ám tartani, feszült mindenki idelenn és míg maguk nem raknak rendet addig nem tűnhetünk el mi sem innen. Pedig már mindenki húzna haza... Rá kéne robbantani a raktárat arra a dögre és le van a gond. - Magyarázza még a másik is.
Odafenn mindenki az ajtó felé kapja tekintetét ahogy belép a trió. A fürdőszobát veszi célba a kisasszony mit először nem értenek a katonák, de vállvonással letudva végül teljesítik a kérését, végtére is ez volt a parancs, segítség amiben kell, ha ezt akarja hát legyen. Olivert bent is tartja. A többiek odakint értetlenül fogadják a dolgot, de az a kinti esemény...
- Új srác volt, nemrég vezényelték ide őt is. Sawyerrel és Smith el együtt jöttek, meg azzal a tudóssal, valami Varon nevű. Nem jegyeztük meg mert egy pöcs, már elnézést hölgyem. - Húzza ki magát a kijelentésre majd folytatja. - Egyik pillanatról a másikra gőzölt be, nem tudjuk mi lett vele. Két tudóst megölt mielőtt kiütötték volna valamivel. Aztán levittük és bezártuk, az a Veron nevá értett a okkultizmushoz kicsit így be tudta zárni, aztán hívták magukat és most itt vagyunk, ennyit tudok, hölgyem. - Zárja le végül a monológot.

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Csüt. Júl. 27, 2017 7:13 pm írtam neked utoljára


Ian & Abaddon & Iliana
Dance with devils


Nyomasztó ez a hely. Zárt tér, semmi természetes fény, a felszínre jutás nehézkes. Ha idelent történne valami, akkor az nagy valószínűleg fel sem tűnne a felszínieknek. Ebbe bele gondolva kiráz a hideg. Sosem voltam klausztrofóbiás, de most mégis alig várom, hogy minél előbb megmentsük a katonát és elhagyjuk ezt a helyet. Grátisz, hogy az összes katona kipécéz magának. Mondjuk azt hallottam, hogy a seregben nagyon sokan lesznek homoszexuálisak. Hiszen ennyi tesztoszteronnal telt férfi, sehol egy nő… ki máshoz fordulhatnának, mint egymáshoz? Állítólag ez a ókori Görögországban még divat is lett. Igazából sajnálni tudom csak őket. Frusztráltak lehetnek. Sok időm nincs ezen gondolkodni, mert a mester szól, hogy menjek vele és az ezredessel. Egy határozott bólintás és már követem is őket. Egy újabb szint lefelé, én pedig valahogy megkönnyebbülten érzem magam. Kevesebb ember, kevesebb probléma. Egészen addig örvendhetek ennek, míg Ian meg nem kér arra, hogy a fentieket kérdezzem ki. Egyedül. Oda nyújtja a táskáját, én pedig elveszem.
- Igen, tisztelendőatyám. – mondom és a katonákra pillantok. Ha elindulnak, megyek velük vissza oda, ahonnan jöttem. A liftben állva már a kérdéseken gondolkodom. Az a lényeg, hogy behatároljuk a démont, rájöjjünk ki fia-borja és miért van itt. Így lehet a legkönnyebben kiűzni a testből. Halkan sóhajtok, ahogy kinyílik az ajtó. Nem számítok az előbbi reakciók után semmi jóra a katonáktól. A terembe érve két kezembe fogom a táskát a fülénél fogva, majd végig pillantok a termen és a csoporton. Ha kikérdezem őket, egyenként kell megtennem, és nem jó, ha hallják egymást. A hallottaktól függően változhatnak a történetek, és az emberek nem őszinték egymás előtt. A terem végén lévő ajtóra kúszik a pillantásom.
- Az a fürdő? – kérdezem az egyik katonára pillantva.
- Igen. – válaszol nekem, mire ismét körbe pillantok a termen.
- Remek. Utánam hozná kérem azt a széket? Köszönöm. – igazából a választ meg se várva meg is indulok a fürdő felé. Kétlem, hogy bárki is most fürdene, hiszen meglehetősen komoly állapotok vannak, de azért kopogok kettőt, mielőtt benyitnék. Bent két katona van, az egyik az egyik piszoárba ürít éppen, a másik pedig a falnak dőlve, karba tett kezekkel dumált hozzá… Mindezidáig.
- Elnézést. – fordulok kifelé, ám nem lépek el a küszöbről.
- Megkérhetném magukat, hogy miután befejezték, távozzanak a helyiségből? Szükségem volna rá.
- Aztán mire? –kérdezi a falnak támaszkodó, közben hallom is a víz csobogását.
- Időben megtudja. – mondom, s amint elsétálnak mellettem valami sutyorogva, besétálok a fürdőbe és a kilincset fogva megvárom a széket cipelő katonát. Amint belépett a tárggyal, becsukom az ajtót.
- Köszönöm. Tegye csak le. – mutatok valahova középtájra intve. Amint elhelyezi azt, már indulna is kifelé.
- Maradjon, kérem! – szólok oda neki, miközben leülök, és a táskából elkezdem kipakolni a kellő dolgokat. Egy füzet és egy toll. Az ölembe pakolom a táskát, rá a többit és amint elhelyezkedtem, felpillantok a férfire, majd egy halvány mosolyt villantok rá. A színesbőrű katona arcán tisztán kivehető az értetlenség, ami meglepettségbe megy át, amint közlöm szándékaim:
- A sikeres kiűzetéshez tudnunk kell néhány dolgot. Megmondaná a keresztnevét? – kezdem, s már készen is állok az írásra. A férfi enyhe terpeszben, hátra tett kezekkel áll meg.
- Mindünket kikérdez?
- Akit lehet. – bólintok.
- Oliver. – mutatkozik be végül, én pedig bólintok, s a papíron már serceg is halkan a toll.
- Rendben, Oliver. Meséljen nekem az áldozatról, kérem. – pillantok fel a papírról. Csak remélni merem, hogy a többiek épp olyan készségesek lesznek, mint ő.


Ian Baker
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ember
☩ Reagok :
14
☩ Korom :
43

Hétf. Júl. 17, 2017 3:22 am írtam neked utoljára





Iliana & Don & Ian

Ördögűzés a föld alatt



*A hosszas utazás elején már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem tudunk meg túl sokat ezektől, maximum, ha megérkezünk, akkor kaphatunk információt. Úgyhogy kihasználva az utat, alszok teljes nyugalomban. Erős a gyanúm, hogy minden erőnkre szükségünk lesz ebben az esetben, hiszen általában nem így hívnak. A legtöbbször sírva könyörögnek, hogy segítsek, mert azt hiszik csak így segítek, ha az elöljárók hívatnak, akkor pedig egy hivatalos értesítést kapok. De nem így…  A hadsereg pedig végképpen nem szokott hívni, azok inkább szétlövik a szerencsétlen testtel együtt, de nem hívnak űzőt. Ha a hadsereg ördögűzőt hívat, akkor valami nagy gubanc van.
Némán lépkedek be a bázisra, s az ajtó záródására sem rezdülök össze, hiába nem tetszik a dolog, s hiába konganak a fejemben a vészharangok. Nem félek attól, hogy össze vagyok zárva egy démonnal, csak hát általában én kérem, hogy ne jöjjön be senki, vagy ne menjen ki, amíg én nem mondom. Jobban szeretem, ha az én kezemben a gyeplő. Hiába a bizonytalanságomnak, vagy a kétségeimnek, nem engedhetem meg magamnak a gyengeséget.  Lia számára sem engedhetem meg, így mielőtt belépnénk a helységbe, ezért rákérdezek nála, hogy minden rendben,, amire határozott igennel válaszol. Amit egy mosollyal nyugtázok.
A szobában lévő tömeg kissé meglep, nem erre számítottam, s máris az esetleges lehetőségek futnak végig az agyamon, mire elkezdődik a bemutatkozás, s az eligazítás. A kijelentésre, hogy ha mi elbukunk, akkor a Sam nevű alak fogja megoldani a problémát, azt kötve hiszem, de ezt így nem mondhatom ki ennyi ember előtt.*
-Köszönjük Sam, *szólítom meg.* de nem lesz szükségünk a szolgálataira, mi nem vallunk kudarcot. *sokan túlzott magabiztosságnak gondolhatják a kijelentésemet, pedig csak a szörnyű valóság. Az eddigi űzéseknél minidig kiűztem a démont, az más kérdés, hogy a megszállt személy túlélte –e a dolgot, vagy sem.*
*A helységbe nem foglalkozom a tömeggel, most nem az a dolgom, csupán a kulcsfigurák érdekelnek, az ezredes és Sam. A többiek csak gyalogok a sakktáblán. Így amikor az ezredes felajánlja, hogy nézzük meg a „rémséget”, némán bólintok, s vele tartok.*
-Nővér jöjjön velünk. *kérem meg Liát, bár nem is igazán kérés ez a részemről, mivel még nem hagynám egyedül ennyi kiéhezett férfival.*
*Egy újabb lift, egy újabb elzárt terület. Az jó hír, hogy elzárták a megszállt személyt, csak a kérdés az, hogy miként. Némán tartok az ezredessel, míg el nem érjük a kívánt ajtót. Az ezredes bemutat két újabb katonát, mind a kettőnek kezet nyújtok, de a nevemet nem mondom ki, csak annyit, hogy „Üdvözlöm!”. Majd az ezredes elő áll a figyelmeztetéssel, vagy mondjam úgy, hogy inkább a fenyegetéssel. „Remélem értettük egymást”. Ez a kijelentés fintort csal az arcomra.*
-Teljes mértékben értem önt. *nyugtatom meg.* Ugyan akkor azt is meg kell értenie, hogy mi nem katonák vagyunk, s mi azért jöttünk, hogy felszabadítsunk egy ártatlan lelket. *mondom neki, ha már a szabályoknál tartunk.*
*Sokan úgy gondolják, hogy az ördögűzés annyiból áll, hogy belenyomjuk a másik képébe a feszületet, miközben hangosan kántálunk. Pedig nem. Első lépés, hogy megismerjük a körülményeket, ez által talán megismerhetjük a démont. Ha megismerjük a  démont, akkor már könnyebb dolgunk van.*
-Tisztelendő nővér! *szólítom meg Lia-t.* Kérem beszéljen a fenti szobában lévőkkel, hogy ki mit tud az esetről. *nyújtom át neki a táskámat, nem részletezem neki a dolgokat, biztos vagyok benne, hogy tisztában van vele, hogy milyen kérdéseket kell feltennie, s hogyan.* Biztos vagyok benne, hogy Smith és Sawyer katonák szívese elkísérik, amíg én az Ezredessel bemegyünk megtekinteni a démont.
-Ezredes úr, ha bemegyünk, akkor maga csak megfigyelő. *tisztázom vele a szabályokat.* Bármit hall, vagy lát bent, arra ne reagáljon odabent, majd kint megbeszéljük.






Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Vas. Júl. 16, 2017 12:27 pm írtam neked utoljára


Ördögűzés a föld alatt..?
Iliana & Ian & Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:HellOrHeaven


Néhány nappal korábban...

- Jó reggelt Hölgyeim! Remélem mindenki kellemesen aludt és jó volt a tegnapi vacsora. Mert egy darabig egyikben sem lesz részük. - Hobs ezredes jó hangulatú ébresztő eligazítása. Betonfalakkal övezett, dísztelen kis terem, az ezredes középen, vele szemben három sorban néma csendben álló maroknyi csapat. - Mint tudjátok néhány napja valaki megpróbált bejutni a létesítményünkbe egy kis piknikre. Az ilyesmit nem nézzük jó szemmel, főleg ha az a létesítmény kiemelt fontosságú. - Kezd bele Hobs, a rövid felvezetés megvolt, s már folytatja is a monológját időt sem hagyva a közbeszólásnak. - Idő közben persze kiderült, hogy nem egyszerű besurranóról van szó. Egy alvilági próbált információhoz jutni. Jelenleg az alsó szinten található elkülönített részben van. Az egyházhoz fordultak nagyszerű feletteseink, és két Űző ezekben a percekben költi épp utolsó reggelijét a városban. Ide vezényelték őket. Nagyjából két nap múlva érkeznek meg. Amint belépnek a bázist hermetikusan lezárják, se ki, se be senki és semmi. A mi dolgunk az lesz, hogy biztosítsuk a vendégeink épségét amíg az űzéssel próbálkoznak. És ha bármi balul ütne ki. - Néz végig a tömegen miközben beszél és a végén az egyik katonán állapodik meg a tekintete ki éppen rágóját csócsálja. - Sam kérdés nélkül végzed ki a foglyot. - Bólint rá határozottan, megerősítés gyanánt. Majd folytatja még röviden. - A fejesek abban reménykednek, hogy szolgálhat nekünk némi információval ez a démon, ezért ez a felhajtás. Ne legyen semmi zűr, tiszta akciót akarok. Megértettétek? - Zárja le végül a monológot amire természetesen felharsan a szokásos "IGEN URAM IGEN! válasz tökéletes összhangban. - Leléphetnek.

Tikkasztó meleg a Nevada-i sivatagban. Magas hegyek húzódnak körbe amerre csak a szem ellát, a hajdani bázisnak csupán elvétve látni nyomait az ősrégi tómederben. Az angyali csapatok elsődlegesen a hasonló létesítményeket rombolták porig. De lássuk be, a halandók taktikai hozzáértését nem kell félteni, Az egész létezésüket végig háborúzták, ami be kell valljam mindig is kedvemre volt. A felszín alatt pedig továbbra is működik a rendszer, csupán leköltöztetettek lényegében mindent. Kiterjedt bunkerrendszer nyúlik el több száz méter mélységben, még a hegyek alá is benyúlnak részlegek. Ideális védelem, leleményesek. Hirtelen tárul fel az ajtó és a két idegen, a pap s egy fiatal nő lép be rajta. A katonák elsőként veszik szemügyre a hölgyeményt, csinos darab meg kell hagyni. A tudósok és a részleghez tartozó karbantartók, mindenki itt van ki jelenleg itt dolgozik. A bemutatkozás s a kézfogás megvolt, azt hamar letudja mindenki. Az ezredesen kívül senki nem szól a bemutatkozáson kívül semmit. Látszik rajtuk, hogy tartanak a dologtól, másrészről pedig nem tudják még hova tenni az egészet, az egyik feltűnően ideges, míg egy másik fehér ruhás tökéletesen nyugodt, szemüvegén igazít egy csöppet mikor hozzá is elérnek a bemutatkozással. A katonák az egyetlenek kik mosolyogva, szemöldök emelgetve veszik szemügyre az érkezők közül a csinosabbik orcájút. Az ezredes végül Ian felé fordul. - Gondolom szeretné szemügyre venni a rémséget. Kérem kövessenek. - Veti fel a dolgot és már indul is kifelé az ajtó, vissza a folyosóra. Kilépve az ajtón nem kell túl messze menni a folyosóhálón, egy újabb acélfallal ellátott lifthez érkezik a csapat, két katona zárja a sort a pap és tanítványa mögött. - Egy szinttel lejjebb megyünk, ott van az elkülönítő. - Magyarázza Hobs miközben belépnek a liftbe s megvárja míg a vendégek is hajlandóak ezt megtenni. A katonák néma csendben állnak, a jobb oldali böki csupán meg kissé a másikat, a nő felé sandítva. Rövid vigyorváltás majd vissza a fapofa állásba. A lift zötykölődve halad a mélységbe. Majd hirtelen állapodik meg tompa zajt hallatva. A vaskos fém ajtó pedig komótosan nyílik ketté, feltárva az újabb, ingerszegény folyosó látképét. - Erre - Szól az ezredes majd indul is egy bal fordulóval. A falak mentén elvétve egy egy, ránézésre is masszív acélajtó díszeleg. A harmadikig megyünk majd ott megállva megfordul a férfi. - Ez volna az. Szükségük van valamire jelenleg? Smith és Sawyer lesz mára a kíséretük. És atyám, mindenről tudni akarok ami a bázison történik. Remélem értettük egymást. - Adja le a fontos információt mit a katonák is hallottak, bár ők ezt eddig is tudták, nincs részinformáció, nincs elhallgatás. A minden az minden, pont. Megvárja még, hogy választ kap e illetve van e valami óhaj sóhaj, aztán részéről távozik, a két katona pedig marad és várja mit lép a pap és a papné.

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Vas. Júl. 16, 2017 10:04 am írtam neked utoljára


Ian & Abaddon & Iliana
Dance with devils


Sokáig beszélgettem az arkkal. Késő este értem szobámba, öltöztem hálóingbe, majd imádkozás után nyugovóra tértem. Talán egy-két órát alhattam, mikor vállamat egy kéz ragadta meg. Összerezzenve nyitottam ki a szemeimet és pillantottam fel a mesterre. Röviden se vázolta a dolgot, csak jött az utasítás, hogy öltözzek fel mihamarabb és menjek ki, ott vár majd. Én pedig eszerint tettem. Minél hamarabb, szinte alig nézve, hogy mit kapok magamra, sietve felöltözködtem és kimentem. Meglepetten torpantam meg ajtómban, minthogy nem egyedül volt: katonák álltak mellette.
Egy hosszabb utazás vette kezdetét. Mesterem hiába kérdezett bármit, a katonák mindig kitértek valahogy a válaszadás elől. Én magam csendben utaztam. A fáradtság kireppent a szemeimből, az izgatottság és a feszültség szinte frissé varázsoltak. A semmibe érve kiszálltunk a járművekből, majd egy platformra álltunk, amely pár másodperc várakozás után ereszkedni kezdett. Felpillantva a csillagos ég egyre kisebb lett a felszín távolodásával, míg fent be is záródott valamiféle ajtó, egy pillanatnyi sötétséget eresztve ránk. A lift halvány fénye világított csak, egészen addig, míg le nem értünk. Soha nem jártam még katonai létesítményben, de ahogy látom, nem maradtam le semmiről. Kopár, szűk, az egyetlen látnivaló a színes csíkok, amelyek valószínűleg különböző helyekre vezetnek. Elindultunk, én pedig továbbra is néma érdeklődéssel haladtam kissé lemaradva mesterem mögött. Csak akkor állunk meg, mikor egy lezárt részhez érünk, amelyet nekünk nyitnak ki, s még útmutatást is kapunk. Ezek szerint ők nem tartanak tovább velünk. Kettesben haladunk tovább egyenesen, megnézem még a rácsokat lépteim közben. Felmerül bennem a kérdés, hogy merre vezethetnek, de többet nem foglalkozok a dologgal. Ian rám pillant, mikor megállunk az ajtó előtt és rá kérdez, hogy készen állok-e. Készen? Hiszen semmit nem mondtak. Hogyan lehetnék felkészülve olyasvalamire, amiről nem tudunk semmit? Az ajtóra nézek, végül sóhajtok egy nagyot és visszapillantok a mesterre.
- Igen. - mondom határozottan. Ezután lépünk be a szűk, tömeggel még szűkösebb helyiségbe. Gyorsan futtatom végig pillantásom a jelenlévőkön. Katonák, tudósok, talán és még fogalmam sincs kik lehetnek bent. Ránk néznek, nekem pedig kicsit görcsbe ugrik a gyomrom. Csak nem akarnak mind részt venni az űzésen?! Azt nem lehet... veszélyesebb dolgot el se tudnék képzelni. Az egyik katona kiválik a tömegből, s bemutatkozik.
- Üdvözlöm. - fogok kezet vele én is, mikor elér hozzám. Ezután elfordul, felhívja magára a figyelmet, s közli, mi is történt és hogy mi fog történni. Kissé felvonom a szemöldökömet. Nem értem, minek ennyi ember ide... És az sem biztos, hogy ez a fejtetőtől talpig felfegyverzett Sam jó ötlet egy démon közelében... Kissé aggodalmas pillantást vetek a mester felé, nem tudom, hogy ő mit gondol, vagy szóvá fog-e tenni bármit.


Ian Baker
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ember
☩ Reagok :
14
☩ Korom :
43

Pént. Júl. 14, 2017 3:08 pm írtam neked utoljára





Iliana & Don & Ian

Ördögűzés a föld alatt


A majdnem 12 órás autós utazás végre véget ért, szinte mennyi érzés végre kinyújtóztathatom magamat a páncélozott kocsik mellet. De nincs sok időm nyújtózni, se szétnézni, mert a katonák elkezdenek beterelni minket az egyetlen épületbe, ami a semmi közepén található. Valamiféle hatalmas hangás lehet, ami előtt széles utak sorakoznak, s keresztezik egymást.  Régen valami reptér lehetett, bár fogalmam sincsen hol is vagyunk, csak azt tudom, hogy az éjszaka közepén katonák ébresztetek fel, hogy ördögűzést kell végrehajtanom. Azt még megengedték, hogy összepakoljak a fekete orvosi táskámba, de amikor közöltem, hogy a tanítványomnak is jönnie kell, akkor már kezdődtek problémázások, de végül csak elmentem Lia-ért. Egész úton semmit nem voltak hajlandóak elmondani nekünk, még azt sem hogy hova tartunk. Két választ kaptunk tőlük. 1 „a helyszínen lesz eligazítás” 2. „ő erre nem válaszolhat.” Na ezért nem szívlelem a katonákat. A hangárba terelnek minket, majd a hangár közepén egy hatalmas elkerített részre terelnek minket, ami fém korláttal van körbekerítve. Már éppen azon agyalnék, hogy minek van így körbekerítve ez a majd 20x20 méteres terület, amikor az egész rándul egyet, s el kezd süllyedni zajosan. Már nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára működő képest liftet. Hosszú percekig csak süllyedünk megállás nélkül a kísérőkkel. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy régen valami katonai bázis lehetett ez a létesítmény, s amint megáll a kívánt állomáson, már semmi kétségem nem lehet. Beton elemekből összeállított folyosó neonfényekkel, minden díszítést mellőzve, egyedül a padlóra festett színes csíkok visznek valami szint az egészbe. Percekig vezetnek minket össze vissza, hol jobbra fordulva egy-egy saroknál, hol balra. De egy teremtett lélekkel nem találkozunk, mire végül elérkezünk egy kétszárnyas fém ajtóhoz, ami előtt 2 fegyveres katona ál. Az egyik őr szó nélkül oda lép az oldalsó panelhez, s a kártyájával kinyitja nekünk. Az ajtó túloldalán álló két katona biccent az ajtó ezen oldalán álló társaiknak, de többet nem szólnak egymáshoz.
–Egyenesen és az első ajtó jobbra. *mondja a kísérőnk vezetője, miközben mutat befelé, de látszólag ő és az emberei nem szándékoznak belépni.  Némán átlépek a kapun, s próbálok körbenézni egy kicsit. Egy négyes elágazás, mögöttünk az ajtó, jobbra és balra, viszont rács zárja el az utat. Biztosra mennek, nehogy valaki letérjen az útról. Hogy a rácsok most kerültek fel, vagy már évekkel ezelőtt, azt nem lehet tudni, de most nem is foglalkoztat. Az ajtó hangos záródása után már biztosak lehetünk benne nincs visszaút. Remélem Lia nem klausztrofóbiás. A két katona nem sürget minket, csak állnak.*
-Készen állsz? *kérdezem Liától, mikor oda lépek az ajtó elé, s csak akkor nyitok be, ha készen áll.*
*Az ajtó nyitásával egyből megcsap minket a hal pusmogások tompa zaja.  A szoba nem túl nagy, de már így is zsúfolásig van emberekkel, kisebb csoportokba rendeződve, s szinte mind ránk emeli a tekintetét az ajtó nyitására. 7-8 katonai egyenruhás férfi, 3 fehér köpenyes férfi, és 4 overálos férfi. Alig 4 méter széles lehet a helység a két oldalt 4-4 emeletes ágy hosszába, valamiféle háló helység lehet, a szoba végében egy ajtónyílással, ami egy új helységbe vezethet. Talán a fürdő. Pillanatok alatt az egyik katonai egyenruhás válik ki a csoportból, s lép oda hozzánk.*
-Hobs ezredes vagyok. *mutatkozik be nyújtva a kezét.*
-Üdvözlöm. *fogok vele kezet, s mutatom be Liát, megelőzve a név kérdést.* Ő itt a tanítványom.
-Üdvözlöm helygem. *nyújtja neki is a kezét.*
-Én hívattam ide önöket, elnézést a kellemetlenségért.* magyarázkodik nekünk, majd a többiek felé fordul, s elkiáltja magát.* Eligazítás!
*Az emberek mind elhalkulnak, s figyelni kezdenek az ezredesre, ahogy én is.*
-Négy nappal ezelőtt egy betörőt fogtunk el, *kezdi ismertetni a tényeket, nem üvöltve.* akiről kiderült, hogy egy démon.  Baker atya *mutat rám a tömegnek.* jött elvégezni az ördögűzést, ha ő kudarcot vall, akkor Sam fogja megoldani a problémánkat. *a név említésére mind egy ágy felé fordulnak, ahol éppen tápászkodik fel az említett személy. Magas férfi, farmerban, pólóban, oldalán egy pisztollyal. Ekkor esik le, hogy senkinél nincs fegyver a helységben, csak ennél a fickónál, rutinszerűen a lábához nézek, ahol egy megtömött fekete sporttáska pihen rajta egy vadászpuskával.* Amíg az ügy le nem zárul, addig mind a körletben maradunk. Parancsot adtam a kintieknek, hogy azonnal lőjenek le mindenkit, aki kimegy innen. *folytatja az ezredes.*





Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
51 Körzet
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: