☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Júl. 12, 2017 3:41 am írtam neked utoljára



Rowena && Daya

Az erdő feketeségbe borult, hűvös esti szellő táncolt a falavelek között, játékosan összeborzolva amúgy is rakoncátlanul tekeredő tincseimet. Csend honolt, amit csak az éjszakai állatok neszezésének zaja zavart meg.
Észre sem vettem, hogy mikor szaladt el ennyire az idő. Bár ez annyira nem meglepő. Vadászat közben valahogy mindig kikapcsolt az elmém és csak arra koncenteáltam, hogy ne csapjak zajt és nehogy elkergessem az elejteni kívánt vadat. Így nem először fordult elő, hogy rámesteledett, miközben én még javában szarvasra, netán őzre lőttem. Ennek ellenére nem számítottam rá, hogy ma bőven sötétedés után kellene majd kikeverednem az erdő mélyéről a zsákmánnyal.
Nem éppen egy életbiztosítás leölt állatokkal megpakolt zsákot cibálni magad után, ilyen sötét órákban, főleg nem egyedül. Sosem tudhattad, hogy nincsenek-e éhes farkasok körülötted. Persze ez így most mókásan hangzik, pont egy csapat farkastól kellene tartania annak, aki démonokat és angyalokat ölt? Szerettem volna azt gondolni, hogy nem, de sajnos igen. Én sem voltam sérthetetlen, és ha netán egy falka ugrott volna nekem, igencsak lecsökkent volna az esélyem ellenük. Az éhes állat nem válogat.
Meggyorsítottam a lépteimet, amennyire csak tudtam, a zsákot a szájánál szorosan összefogva átlendítettem a vállam felett, így cipeltem tovább, hátha megkönnyíti a haladást. Nem egészen telhetett bele öt percbe, amikor először meghallottam.
Farkas üvöltés csendült az éjben. Először egy, aztán egymás után több, más-más, ám közelinek tűnő irányból.
A torkomban dobogott a szívem. Nem, nem féltem, azok után, amiket átéltem rég nem tudott semmi sem megrémíteni. De azért nem szerettem volna még meghalni. Vagy legalábbis nem így.
Futni kezdtem, közben fél kézzel az oldalamra csatolt fegyveremért nyúltam, biztos, ami biztos. Egyáltalán nem volt biztos, hogy a farkasok pont engem néztek ki maguknak, de fel akartam rá készülni.
Nem tudom, mennyit haladhattam előre, de azt tudtam, hogy a farkasok egyre közeledtek. A vonyítások nem szűntek meg, percek leforfása alatt egyre közebbről szóltak. Már hallani véltem azt is, ahogy a fák között rohannak. Aztán megláttam.
Az egyik farkas nem sokkal előttem ugrott elő a bozótosból. Szemei villogtak a sötétben, éles tépőfogai kivillantak morgás közben. Megtorpantam mielőtt túl közel értem volna hozzá. Megforgattam kezemben a kardot. Gyorsan körbe pillantottam, menekülő utat keresve, de nem volt hová mennyi. Ezek a dögök mindenütt ott voltak. Csak ők és én. Ez érdekes menet lesz.
És akkor egy csatakiáltás kíséretében előre ugrottam, hogy megütközzek az első farkassal.

♦️ ne haragudj amiért ennyit kellett várnod  fgbhjfk  ♦️ 382 ♦️ immortals ♦️ © ♦️
 
Sötét sűrű
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: