☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Lucifer rezidenciája - Fogadó szoba

Lilith
WHISPERING AMEN
avatar


Kedd Nov. 21, 2017 7:27 pm írtam neked utoljára


Lucifer & Lilith

A feladatomat hallva mosolyra húzódik a szám széle, érdekes lehet az a lány, főleg akkor ha ennyire kell Lucifernek. Gondolataim közepette kérdésekkel bombázom, ám látom, ahogy oldalra pillant, szemem sarkából oda pillantok, de semmi különöset sem látok. Rám tekint kissé fürkészőn, majd vissza az előbbi pontra, mintha valami felettébb érdekes - számomra láthatatlan - dolog lenne ott. Végre újra nekem szenteli figyelmét, de csalódottan veszem tudomásul, hogy egyáltalán nem figyelt a kérdéseimre. Felesleges volt jártatnom a számat. Remek! Éppen megszólalnék, hogy feltegyem a kérdéseimet újfent, mikor gyorsan oda vágja a lényeget. Ez a nap egyre jobb lesz! Még Mammont is kereshetem meg, aki úgy tűnik NY-i vadásznak állt, méghozzá főnöknek. Az inkognitó nem lesz olyan nehéz, hála a kémemnek. Reményeim szerint a pestis lovasa elegendő információval fog szolgálni. Lucifer az órájára pillant, úgy tűnik eszébe jutott valami sürgős dolog, abban a pillanatban fel is kell. Nem értem mi üthetett belé, hiszen a halhatatlanság előnye, hogy mindenre van időnk, a mostani apokaliptikus helyzet pedig megköveteli, hogy semmi se maradjon a legutolsó pillanatra. Magára kapja a bőrkabátját mindenféle magyarázat nélkül, majd megáll előttem, ahogy illik egyből felkelek.
- Még el kell intéznem egy-két dolgot itt. Legkésőbb holnap indulok is New York-ba - válaszolok, biztosítva, hogy mindent megértettem és az Ő akarata szerint fogok cselekedni. Azelőtt még sosem találkoztam a lovassal, így nem tudom mennyire fog akadékoskodni az információ miatt. Szerencsére a kezemben van az ütőkártya, amit a főnök most adott a kezembe.
- Ha visszatértem a lánnyal üzenek neked. Nagyuram! - biccentek egyet búcsúzóul. Látom, hogy sietős dolga van, így nem zavarom tovább, meg sem várva a válaszát elhagyom a szobát.
"A hűség arra jó, hogy a másikat olyasmire vegyük rá, amit nem akar."
köszönöm a játékot!  k76k

Lucifer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
9

Vas. Nov. 19, 2017 1:02 pm írtam neked utoljára


☽ Light cannot exist without Darkness
Zene • szószám: xXx • Credit:
 
Lilith
Lucifer

Itallal kínálom démonom, és kifejtem, mi is volna a feladata. Lilith arckifejezését látva úgy tűnik, a dolog kedvére való. Ám valami megzavar. Szemem sarkából látok egy árnyat mozogni, és amikor türelmetlenül oda pillantok, meglepő képeknek leszek szemtanúja. Démonok nem képesek ilyenre, angyali képességhez túl élethű, és amúgy sem tudok arról, hogy tartózkodna más angyal is a közelemben. Lilithre nézek, majd vissza a képekre, de addigra azok már el is tűntek. Úgy tűnik, ő nem látta ezeket, csak én, ami baromira idegesítő.
~ Ó gyerünk Apa, ennél sokkal konkrétabban is üzenhetnél. Még is mi a francot kezdjek egy Picasso kisfilmmel? ~ üzenem gondolatban neki, míg gondterhelten dörzsölöm meg az orrnyergemet. Ismét rápillantok a velem szemben ülő nőre. El sem értek tudatomig a kérdései.
- Ne haragudj, mit is kérdeztél? Áh, na mindegy, a lányról még túl sokat magam sem tudok. Felkeresheted Mammont, aki most inkognitóban játssza a New Yorki vadászok fejét. Keresd fel úgy, hogy ne bukjon le, tőle érdeklődj a lány után. Egy ilyen kivételes vadász nem maradhat feltűnésmentes. Indulj, minél hamarabb. - mondom szinte hadarva és felemelve kezem az órámra pillantok, majd felkelek, mintha hirtelen sürgős dolgom támadt volna. Lényegében így is van.
- Ó és ha Mammon fenn akad valamin, mondd neki, hogy én küldtelek és kell a lány. - mondom, miközben felkapom magamra a dzsekim, mindenféle magyarázat nélkül. Ekkor végre megállok egy pillanatra és várom Lilithtől a választ, hogy megértette-e, amit kérek tőle, vagy egyéb kérdést, amit gyorsan lerendezek, vagy ilyesmi, még mielőtt elindulok.




Isten
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Az elsők
☩ Reagok :
21

Pént. Nov. 17, 2017 7:44 pm írtam neked utoljára


Isteni kinyilatkoztatás

Lucifer elméjét egy felsőbb hatalom sötét víziója kezdi kitölteni, elrabolva a jelen pillanatból. Fekete árnyék kúszik lassú folyamán fel-le, s amikor ténylegesen a vízióra figyel már, az árnyék darabjaira foszlik. Különféle alakokat ölt, először vad hullámok tornyosulnak egy város hatalmas épületeire, majd tűz emészti fel az erdőket, de amit a legtovább láttatni enged, az valakinek a karja, amint éppen átnyúl valamin. Hogy az víz, beton, vagy egyéb földi anyag, azt nehéz kivenni. De annyi bizonyos hogy az alak fél karja eltűnik az anyagban. Ezután az árnyék amilyen hirtelen képződött, olyan hirtelen válik köddé, így a Pokol Ura tovább folytathatja az előbbi tevékenységét.

Lilith
WHISPERING AMEN
avatar


Vas. Nov. 12, 2017 11:30 pm írtam neked utoljára


Lucifer & Lilith

Mióta vissza jöttem NO-ba pletykákat hallottam, miszerint Amara a felelős ezért a felfordulásért, aki Isten testvére vagy micsoda. Szóval, ha úgy vesszük, akkor van egy nénikém is. Milyen remek! Ha apa visszatérne tarthatnánk egy hatalmas családi összejövetelt! Olyan színesen megnézném, ahogy a tollasok kicsinálják egymást, popcornnal az ölemben tenném mindezt. De egyenlőre fontosabb dolgokkal kell foglalkoznom. Lucifer magához rendelt valamiért, minél előbb megakarom tudni az okát. Terveim vannak, amik sok munkát igényelnek. Látom, ahogy a pokol ura egy fotelra mutat, némán jelzi, hogy foglaljak helyet. Mégis kellemesebb ülve tárgyalni, akármiről is legyen szó, meg kell adni a módját. Nézem, ahogy leül velem szembe egy másik kényelmes ülőalkalmatosságra, majd a démonra siklik tekintetem, aki készségesen teszi a dolgát.
- Igen, köszönöm - válaszolok elvéve szemeimet a rang nélküliről, további figyelmem csak az előttem ülőnek szentelem. A szakértelmem? Szemöldököm a magasba szökik, jelezve kíváncsiságomat. Szerencsére kérdeznem sem kell, egyből megtudom, hogy miről van szó. Egy vadász, aki nefilim. Ez kezd egyre érdekesebb lenni. Elveszem a felém nyújtott tálcáról a kristálypohárba töltött vörös nedűt. Stílusosan ujjaim közé fogom a poharat és aprót kortyolok. Hagyom, hogy szétáradjon a számban a kellemes, jó minőségű bor. Milyen régen ittam ehhez hasonló édes alkoholt. Ez a beszélgetés egyre jobban felkelti az érdeklődésem, hatalmas kihívás lehet ez a lány. Mosolyra húzódik a szám,   örülök neki, hogy ennyire bízik bennem.
- Tetszik a feladat, szívesen elvállalom. Ez a lény érdekesnek tűnik - válaszolok, majd iszom a boromból. Átgondolom mégis mit kellene még tudnom a kis nefilimről.
- Még mit tudsz a vadászról? Információkra lenne szükségem. Merre találom, hogy hívják, mik a gyengéi - kezdem sorolni mit akarok, egy pillanatra sem töröm meg a szemkontaktust. Szemeim a kihívástól csillognak, mindig érdekeltek a féllények, amellett pedig régen találkoztam vadászokkal. Gyakorlásnak sem utolsó ez a küldetés. Minden erőmet és meggyőzőképességemet be kell vetnem ellene. Hiszen a vadászok ki nem állhatják a természetfeletti lényeket, ők abban a hitben élnek, hogy csakis az embereké a föld. Ennek a lánynak lehetséges, hogy más a meglátása, hiszen félig természetfeletti, méghozzá angyal. Kíváncsi vagyok melyik tollaska tette oda magát egy halandónak. Milyen szánalmas, hogy leállt egy emberrel, hát még az, hogy ebből utód is született. Ebben az esetben viszont előnyt kovácsolhatunk a románc gyümölcséből.
- Mikor induljak? - teszem fel az utolsó kérdésem, majd kiiszom a maradék italomat. Reményeim szerint még lesz egy-két napom felkészülni az előttem álló feladatra.
A hűség arra jó, hogy a másikat olyasmire vegyük rá, amit nem akar.

Lucifer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
9

Kedd Nov. 07, 2017 6:43 pm írtam neked utoljára


☽ Light cannot exist without Darkness
Zene • szószám: xXx • Credit:
 
Lilith
Lucifer

Áh, Lilith. Nem tudom, miként is tekinthetnék rá. Testvérként talán nem, de unokatestvér? Másod unokatestvér? Vagy valami nagyon távoli rokon. Hiszen egy "kéz" teremtett minket. Ha nem is az én gyermekem, még is én tettem azzá, ami. Máskülönben meghalt volna már rég, csak úgy, mint Ádám. Tulajdonképpen megmentettem az életét, sőt, halhatatlanná tettem. Erőket adtam neki, hatalmat, rangot. Tulajdonképpen, míg Atyám kidobta a kukába, én kivettem onnan és értékessé tettem. Értéket és értelmet adtam az életének. Persze, azóta engem szolgál, de hát ennyi a minimum. Amúgy sem szoktam túl sokat kérni.
Amint belép és a tárgyra tér, nyitott tenyérrel, nyújtott karral az egyik fotelre mutatok.
- Foglalj helyet, ígérem, nem tart soká. Kérsz egy italt? - kérdezem és magam is leülök az egyik fotelbe. Közben intek is a falnál álldogáló démonomnak, aki már tölti is számomra a vörös bort. Most épp ilyen ízekre vágyom.
- Kellene a szakértelmed, a "segítséged". A szolgálataid. Egy vadászról volna szó, nem is akármilyenről! Egy nefilim az illető. Hölgy, most éli fénykorát. Rendkívül veszélyes a fajtánkra nézve, még hozzá egy dolog miatt... - mondom, és bele szimatolok a borba. Egy apró korty, élvezem az ízeket, ahogy szétárad a nyelvemen.
- A képessége. A képessége az, hogy mások képességeit szívja el, érintés után. Nekem kell ez a nő. Épen. Épségben. - mondom teljesen komolyan a tekintetem Lilithébe fúrva.
- Azért küldelek téged és nem mást, mert tudom, hogy te képes vagy őt erőszak nélkül elhozni hozzám. A lényeg az volna, kedvesem, hogy az oldalunkra állítsuk. Közös az ellenségünk és neki egy olyan kincs van a birtokában, amelyet nem tarthat meg magának. Használnia kell. - az sem érdekel, ha emiatt meghal. Vagy ha mások meghalnak. Ha Amara ellen fel tudjuk használni ezt a képességet... Mindenesetre meg kell próbálnunk.




Lilith
WHISPERING AMEN
avatar


Hétf. Nov. 06, 2017 11:30 pm írtam neked utoljára


Lucifer & Lilith

A Pokol bezáródott előttem, azóta próbálom rendbe tenni az életemet, ami nem a legegyszerűbb. Vannak terveim, akarok dolgokat, amiket véghez is viszek. Okosan kell mindent csinálnom, hogy senkinek se tűnjön fel egyik ténykedésem se. Fogalmam sincs mihez fogok kezdeni az új kapcsolataimmal, de abban biztos vagyok, ha ügyesen keverem a kártyáimat, akkor még magasabbra törhetek. Ahogy tudtam siettem vissza New Orleansba a New York-i kiruccanásom után, egészen jól alakul az eltervezett lakás keresés. Imádom NO-t, hiszen az utcák rendezettek, a legtöbb földön tartózkodó démon talált magának megfelelő munkát vagy kijelöltek egyet számukra a vezetőik. Idillinek tűnik ez a kép, mintha a második poklot hoztuk volna létre a föld eme kis részén. Éppen ez az egyik bajom, ha már ide jöttünk, miért érnénk be egyetlen várossal? Éppen Mihály oldalán állunk, azaz Lucifer áll ebben a furcsa háborúban, amit a szárnyasok robbantottak ki egymás ellen. Ha engem kérdeznek szerintem ostoba az össze tollaska. "Apa" eltűnt, mire ők teljesen meghülyültek. Nem hogy örültek volna neki, hogy végre szabadok lehetne. Pff! Évszázadokkal ezelőtt mit meg nem adtam volna azért ha eltűnt volna a francba... Álmok, álmok, amik talán valóra válhatnak... egyszer. Mielőtt betettem volna a lábam a lakrészembe egy démonnal futottam össze, aki egy üzenetet adott át. Lucifer magához hívat. Minő váratlan fordulat! Vajon mit akarhat a nagyfőnök? Egy nagy sóhajt követően rendeztem a ruházatom, miközben az ajtóban vártam a bejelentést és ezzel együtt az engedélyt a belépésre. Az ajtó kinyílt, így beléptem rajta, mire a démon ki is slisszolt, így ketten maradtunk a fogadószobában. Az ablaktól nem messze állt, hátra kulcsolt kezekkel, egy pár lépést tettem felé, míg ő mosolyogva fogad.
- Lucifer - biccentek egyet köszönésként és a tiszteletem kifejezéseként - Téged sosem váratnálak meg, te is tudod - mosolygok rá kedvesen. Hálával tartozom neki, amiért évekkel ezelőtt kisegített a bajból, mikor otthon és család nélkül maradtam. Démonná válásom után pedig rangot kaptam tőle. Bármi is történjék a belé vetett hűségem megingathatatlan, valahogy folyton azt érzem, hogy tartozom neki. Fesztelen stílust engedek meg vele szemben, hiszen a többi démonnal ellentétben engem nem ő teremtett, ha úgy vesszük testvérek vagyunk. Ugyanakkor annyira tisztelem, mintha az apám lenne, így van közöttünk egy furcsa viszony, amit nem lehet megnevezni. De szerintem ez így tökéletes. A bókja hallatán kiszélesedik vigyorom, megállok, hogy hadd legeltesse a szemeit rajtam, ha úgy van kedve.
- Te sem panaszkodhatsz, jót tett neked a földi klíma - viszonozom a gesztusát mielőtt a lényegre térnék. Sosem szerettem kerülgetni a forrókását, ha csak a terveim érdekében nem kell taktikáznom, de az megint más téma.
- Miben állhatok szolgálatodra? - teszem fel a kérdést. Valamiért hamar leakarom tudni ezt a beszélgetést, úgy érzem ez a nap még tartogat számomra meglepetéseket.
A hűség arra jó, hogy a másikat olyasmire vegyük rá, amit nem akar.

Lucifer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
9

Pént. Nov. 03, 2017 6:50 pm írtam neked utoljára


☽ Light cannot exist without Darkness
Zene • szószám: xXx • Credit:
 
Lilith
Lucifer

A dolgok rendeződni látszódnak. Na, megoldódni nem oldódnak, de legalább rendeződnek. Haladunk valahova. Valamerre. Remélhetőleg előre. És remélhetőleg gyorsan. Astartet elküldtem, hogy játsszon fogócskát Beliallal. Mammon az embereket pesztrálja, Ashtaroth pedig a seregeket próbálja rendezni. Egyedül azonban nem fog neki menni, és ezt jól tudom. Igazából azt gondoltam, hogy összejátszik majd az első herceggel, ám ami azt illeti... Hogy is fogalmazott? "Nem tér vissza többé." Igen-igen, szóval van egy-néhány betöltetlen poszt és elvégezetlen feladat. Éppen ezért is hívattam magamhoz Lilithet. Úgy hallottam, mintha neki is lenne külön valami családi banzája, de nem hívott meg, szóval kicsit el voltam keseredve. Miért maradok le a bulikról mindig? Na mindegy, majd most meghívatom magamat a következőre.
Éppen az ablakon bámultam kifelé a már rendezett utcán, mikor nyílt az ajtó, és betért egy démon, majd jelentette is, hogy a nőszemély vár.
- Küldd beljebb. - utasítom, hátam mögött összekulcsolt kezekkel, majd arra fordulok. Ha a nő besétál, egy kis mosoly kúszik az arcomra.
- Áh, Lilith! Örülök, hogy ilyen hamar ide értél. Remélem nem zavartalak meg semmi fontosban. Csodálatosan festesz. - mondom, végig mérve a démont. Egy apró bók elfér mindenkinél, aki megérdemli.




Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Júl. 07, 2017 1:43 pm írtam neked utoljára


Fáradtan dőltem előre az asztalomra és támasztottam meg halántékaimat az ujjaimmal. Mióta elszakadtam a Pokol közvetlen uralásától több papírmunka szakadt rám mint Szodomára tüzes eső. Ráadásul legalább annyira kínosnak is éreztem, mint anno a szodomaiak, de ez van, így most csak másodkézből, jelentésekből értesülhettem birodalmam dolgairól. Ezt a merengést szakította félbe a betörő testőrdémonom. Nagyjából úgy vágtatott be, mint aki most jött rá, hogy a bárban az arkangyalok tartanak csapatépítő tréninget és ő lesz a főfogás az uzsonna végén. Mi a fene történhetett? A sebesen letérdeplő férfira néztem és felhúztam a szemöldökömet.
- Halljam - intettem.
- Nagyúr... öhh... Uriel arkangyal kíván veled beszélni... Ha úgy parancsolod, egy tucatnyi fegyveres vár a folyosó végén - tette hozzá reménykedve.
Elfojtottam az ajkaimra települni készülő mosolyt. Nővéremmel volt már egy beszélgetése a viszonylagos közelmúltban. Akkor sajnos halaszthatatlan ügyeim miatt nem tudtam találkozni Uriellel, de rá jellemző módon testvérkém kihasználta az alkalmat a testőröm lelkivilágának leamortizálására, azóta is jobban retteg Uriel nyelvétől mint Gabriel pengéjétől valaha is tenné a kőkemény harcos démon. Intettem felé, hogy álljon talpra.
- Hívd a fogadószobába - oszlattam el a reményeit.
Amíg a testőr savanyú tekintettel visszakocogott én magam is a nappaliba vettem az irányt. Gyorsan belepillantottam a tükörbe, mennyire vagyok szalonképes? Hiába, ha az egyetlen testvéremről volt szó, aki ahogy lehetősége volt rá felkeresett, akit még szeretettel vehettem körül, akkor számítottak az apróságok is. A hajszálcsíkos szürke öltöny zakóját a szék karfáján hagytam ugyan, de a fehér ing és a bordó mellény még elment, a kioldva lefegő nyakkendőt sem volt időm újra megkötni és hát a több napos borostával sem tudtam hirtelen mit kezdeni, így csak az ujjaimmal gereblyéztem át gyorsan zilált hajamat. Ez van, nem voltak nekem sem könnyűek az elmúlt napok, a személyes higiéniából csak a fürdésre telt, a borotva kimaradt az életemből.
Alig álltam meg a nappali közepén, amikor már nyílt is az ajtó és visszatért a testőröm, nyomában a nővéremmel. Nem kis erőfeszítésbe került nyugodtan megállnom és karba font kezekkel biccenteni neki, de hát az ördög nem ölelgetheti nyílt színen az arkangyalok egyikét. Biccentettem a démonnak.
- Jól van, mehetsz. Egyedül is elbírok a hölggyel - mosolyodtam el.
A testőr meghajolt és komoran távozott, mire egy intéssel meggyújtottam a gyertyatartókban elhelyezett zöld világítóeszközöket, amelyek míg égnek, hála okkult hatalmamnak, semmilyen pokolbélinek nem engednek semmiféle kémkedést erre a szobára. Most már felengedhettek a vonásaim és két gyors lépéssel átszelve a köztünk lévő távolságot testvéri ölelésembe vonhattam Urielt. Melegen magamhoz szorítottam, majd egy kicsit eltartottam magamtól, hogy szemügyre vegyem.
- Gyönyörű vagy nővérem, ahogy mindig. Atyánkra mondom, de nagyon hiányoztál - sóhajtottam. - Kerülj beljebb és helyezd magad kényelembe. Iszol valamit?
Invitáltam befelé, majd hamiskás mosollyal intettem az ajtó felé, amelyen éppen az imént távozott a démonharcos.
- És az Isten szent szerelmére mondom, Uriel, légy már egy kicsit kegyesebb Torgundhoz - kuncogtam, jól tudva mennyi esély van minderre. - Nagyon nehéz olyan testőrt találni, akinek van némi esze, modora és megölni se akar üres perceiben - nevettem rá, ténylegesen persze nem tulajdonítva jelentőséget az ügynek, inkább csak testvéri csipkelődésként. - De hiányoztál! Mesélj!

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Júl. 07, 2017 1:22 pm írtam neked utoljára


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Lucifer rezidenciája - Fogadó szoba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: