☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Aug. 03, 2017 4:11 pm írtam neked utoljára



Bár a démonok egyik legősibbje vagyok, embereket megszégyenítő tónusban nyikkanok egyet, amikor Teremtőm négy felé feszíti a birtokba vett végtagjaimat és magához ránt. Néma döbbenet fut át elfeketedő szemeimen. Az érintése mégsem éget, sokkal inkább kényeztet. Akkor is, ha egy nem túl kellemes helyzetben vagyok. Olyan kötelék fűz Luciferhez, amit aligha törhet meg bármi. Részben talán ez, részben a konok, viharos jellemem eredményezi a múló, megbújt félmosolyt az ajkaim sarkában. Váltottam már ki jó apámból indulatokat az évszázadok, ezredek során. De egy bizonyos határt sosem léptem át. Mindig az akarata árnyékában maradtam, úgy, ahogy óhajtotta és elvárta. S most, hogy a kínzóan fagyos tekintetét figyelem, futólag elgondolkodom. Vajon most jött el a pillanat? Most feszítettem pattanásig az inakat?
Amikor lábaim újra padlót érnek, megmozgatom a vállaimat és ennyi. Magam sem kerítek nagy feneket az imént történteknek. Azt, hogy hatással volt rám, mindössze az tükrözheti, hogy még csak a szemem sarkából sem pillantok a Nagy Úr felé. Mozdulatlanul figyelem a térképet, akkor is, ha aligha található már rajta pont, amit nem vizsgáltam meg. Szó nélkül hallgatom Őt, de amikor Michael paráznaságát említi, képtelen vagyok lenyelni a kikívánkozó, epés szusszanást. Jó, nem is próbálom. Nevetséges. Olykor úgy érzem, hogy nincs visszataszítóbb a világon, mint a keresztények és az angyalaik. És amikor eszembe jut, hogy a mi Urunk is közülük való, mi démonok pedig tőle származunk... Nos, igen kétes érzelmekkel tölt el.
Végül, érdekes szögben, halványan ívelődik a kölcsön vett szemöldököm, Lucifert figyelve. Most, hogy felém fordul, s ezzel megadja az engedélyt, hogy hmm... mihaszna magaviseletem ellenére is a szemeibe nézhessek, magasra szegett fejjel állok előtte. Épp úgy, amilyennek teremtett. Noha az ébenfekete tekintetem továbbra is némi nem tetszést sugall, érezheti, hogy számíthat rám. Akkor is, ha legszívesebben kimaradnék ebből az egész rohadt konfliktusból. Egy mély sóhajjal elnyelem minden ellenszenvem, s fejet hajtok az Úr előtt. Mélyen, alázatosan, mielőtt újra kiegyenesednék.
- New Yorkba körülményesebb visszatérni. Időre van szükségem. De vedd úgy, Uram, hogy a szakadárok a tieid. – És ennyi elég is volt az Ördög közelségéből. Amennyiben nincs ellenére, elsétálok a térkép elől, kis ívében kerülve meg a terebélyes asztalát. Egy ujjal ráérősen simítok végig a finom felületen, míg nem megállok a túlsó oldalán. Nem szeretném untatni a részletekkel, meg minek kössek az orrára minden részletet? Legyünk eredmény orientáltak. Persze ha ragaszkodik hozzá, azt is elmondom még neki, hogy ez az ostoba vadász megosztotta a városi vezetőkkel, hogy egy lovast láncolt magához. Így is vissza tudok menni úgy, hogy a lebukás veszélye lényegében nulla, de időre van szükségem. Egy lövésem van New Yorkban, és nem fogom elszúrni. Addig is, miért ne szórakozhatnék el a szakadárokkal? Főleg úgy, hogy még hasznunk is akad belőle. – Hisz tudod, hogy semmibe nem kerül megfertőzni néhány elmét. Semmibe, ha Érted teszem. – Nem tudom melyikünk arca olvad le hamarabb ettől a mértéktelenül hízelgő tónustól. Valószínűleg az övé, mert az én tekintetem egészen szórakozott. Tudhatja Ő is, hogy ezt a hangnemet csak a vicc kedvéért tettem hozzá, de a szavaim komolyak. A teremtésem óta még nem tudott olyan akadályt elém állítani, amit ne hidaltam volna át Érte. Akkor is, ha árad belőlem az ellenszenv, mióta elhagyta a Poklot. Nem tudok hátat fordítani annak, aminek teremtett. Gyermeke és szolgálója. A hűségem sajnos, vagy nem sajnos, de kőbe van vésve. Egyelőre.

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Júl. 09, 2017 10:34 am írtam neked utoljára


Hanyagul megrántottam a vállam, mintegy mutatva a számára, nem bír különösebb jelentőséggel a dolog.
- Éppen olyan jól tudod, mint én magam, hogy senkinek nem adok két tartományt a birodalmamból. Márpedig a helytartóimon kívül senkinek nincs esélye ellened szemtől szemben, ezért kell általában személyesen intéznem a tartományuraim leváltását - morogtam, mintegy kifejtve még a gondolatot.
Nem vagyok az a személy, aki lépten-nyomon váltogatni kezdi a tisztjeit, pusztán azért mert valaki hibázott, még sosem csaptam el a posztjáról. Mindenki hibázik, még én is. Ráadásul ha nem tudsz megfelelően felhasználni egy eszközt, az leginkább téged magadat minősít, mondjuk ez volt az a filozófia, amit a legtöbb gyermekemnek nem sikerült átadnom. Mindenesetre ha én leválok valakit, az meglehetősen végletes reakció részemről, ugyanis nem túl hosszú a visszavonult pokoli tartományurak névsora. Az életben lévőké még kevésbé. Az esetemben bizalomvesztést jelent, akkor pedig... nos akkor megismerheti a delikvens azt az énemet, amelytől évezredek óta retteg az emberiség. Nem akartam illúziókba kergetni Mammont, ha nem jutok vele zöld ágra, akkor nem mentheti meg sem a helyét, sem önnön magát pusztán azzal, hogy erősebb, mint az esetleges utódja. Nem kenyerem az ilyen teátrális reakciók, de ha olykor szükségesek, hogy eszébe idézzem engedetlenkedő gyermekemnek, hol is van a helye a pokoli hierarchiában és ki az, aki felé kötelességek kötik, hát legyen. Telekinetikus erőmmel négyfelé feszítettem szét a végtagjait és brutális erővel téptem magam felé, míg a torka a markomba került. Fél kézzel, vasmarokkal emeltem fel és elváltozó, felhős tekintettel, de még mindig rezdülés nélküli arccal és nyugodt hangon fejtettem ki neki.
- Hagyd rám, hogy eldöntsem, ki is jelenti nekem most a legfőbb problémát. Nem azért hívattalak, hogy a kifogásaidat hallgassam, abból mindig is remekül el voltál látva édes fiam. Azért vagy itt, hogy valahogy visszarángassalak a szakadék széléről, ami felé kontrollálatlan szellemed rángat oly hévvel. Vess féket magadra, ne legyen hiábavaló az erőfeszítésem.
Mintha mi sem történt volna eresztettem le a földre és fordultam vele visszafelé a térképhez, semmi sem utalt az előbbi kitörésre sem gesztusnyelvemben, sem a hangszínemben. Megtörtént, aminek meg kellett történnie, a figyelmeztetés elhangzott, ha megértette, nagyszerű, ha nem... azt is el kell fogadnom, ahogy neki is, következményeivel együtt. Talányos mosoly úszott az ajkaimra és finoman megráztam a fejem. Talán. Egy keveset megtudhat távlatibb terveimből.
- Ó, Michael nem fog hátba szúrni. Nem az a fajta. Inkább áll elém egy pallossal, meg egy hadosztálynyi angyallal, de nem fogja megtenni, amíg szüksége van rám és rátok. Igazság szerint sohasem ő volt a legelmésebb lény a mennyekben - sóhajtottam lemondóan. - Az égi hadak vezére. Sok mindent elmond róla, hogy az első konfliktusnál, ahol nem Atyánk tekintélye fedezi, hát a seregei háromnegyede elhagyta Gabrielért. Nem Michael az igazi ellenség. Most még nem. Én belelátok mások lelkébe fiam. Találkoztam vele - merengtem el. - Az én mindig is gőgös bátyámat egy másik bűn is megfertőzte, mióta itt a Földön tesped. Paráznaság. Ha jobban tetszik, szerelem. Egy halandó lány - kuncogtam. - Ezzel kapcsolatban lesz némi kis dolga Lilithnek. Ha valaki, ő megfelelő médium egy halandó lánynak ahhoz, hogy rajta keresztül pokollá tegyük egy férfi életét. Ráadásul tartozik is Michaelnek egy kis szívességgel a kiűzetéséért, szerintem élvezni fogja...
Mammon felé fordultam a térképtől és megráztam újból a fejemet.
- Tudom, hogy sokan nem értenek egyet a döntésemmel, elhiheted, nekem sem ez volt életem pillanata, de a szükség, ahogy mondani szokás: törvényt bont. Most szükségünk van Michaelre és a seregeire. Egy szerencsénk, hogy kellően ostoba alak a testvérem és jól irányítható, ha megtaláljuk lelkének mozgató rugóit. A gőgjét, a szerelmét, a kötelességtudatát. Nem ellenőrizhetjük a démonok gondolatait, ez nyilvánvaló, de a parancsnokaimtól elvárom, hogy a sajátjaik előtt megvédjék a döntésemet. Egységet kell látniuk, ha azt akarjuk, hogy feltétel nélkül kövessenek minket - figyelmeztettem Mammont.
Végül karba font kezekkel fordultam felé immár teljes testtel és lassan sorolni kezdtem neki a feladatait, miután meghallgattam esetleges újbóli ellenvetéseit. Érdekelt a véleménye, mert veleszületett, pengeéles intelligenciája volt, amit már többször is kamatoztattam haszonnal. Ellentmondani nem bűn, amíg a döntés meg nem születik, többre is becsültem az ilyen magatartást, mint az agyatlan talpnyalást.
- Most jól figyelj. Nem akarok fekete pestist, tüdőbajt, ebolát, vagy bármi mást járványt New Yorkban. Óvatosan járj el. Ne fedezzék fel a mesterkedésedet. Lehetőleg minél kevesebb démont ültess el köztük, annál kisebb a lebukás veszélye is. Értelmeseket válassz, ne agyatlan gyilkosokat. Képezd ki az angyalok elleni harcra a vadászaid. Kisebb okkult tudásra is megtaníthatod őket. Angyalokat elűző pecsétek, ilyesmik. Az se érdekel, ha esetleg el tudnak kergetni egy-két pokolkutyát, vagy megidéznek mosogatni néhány impet. Akivel veszélytelenül lehet, azzal köss alkut. Keress kapcsolatot a szakadárokkal. Vond őket a bűvkörödbe. Segítsd őket New Yorkból ha kell. Biztosan van amire szükségük van. Valami kellemetlen bőrbetegség, amihez nem elég a természetben lévő levelek meg a borzürülék, hanem jó gyógyszerek kellenek. Ha nem boldogulsz a vezetőkkel, az egyszeri, fiatal klántagok akkor is megkedvelnek érte. Lassú és nehéz munka lesz, de megtérül. Ezzel elérheted, hogy ne kelljen a mai kérdésekről többé beszélnünk - ismertettem vele, majd még hozzátettem. - Gyakorlatilag biztos vagyok abban, hogy nem minden tartományuram fogja túlélni ezt a háborút. Talán most először változtatni fogok és lesz aki kettőt is kap. Legalábbis ha kiérdemli a harcok alatti magatartásával és teljesítményével...

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Júl. 08, 2017 6:37 pm írtam neked utoljára


Amikor – sokszor ellenszenves – teremtőm megáll előttem, ahelyett, hogy ismét térdre borulnék, mint valami félnótás, megemelem az állam, s konokul tűröm a tekintetét. Talán az évek, talán a kapcsolatunk, de mindig különös bizalmat érzek, amikor ilyen közel lehetek hozzá. De ez nem azt jelenti, hogy ne roppanthatna össze bármikor. Szereti hangoztatni, hogy fontosak neki a gyermekei, én mégis erősen kétlem, hogy ne teremtene újat bármelyikünk helyett, szemrebbenés nélkül. Hogy félem-e a teremtőmet? Akkor lennék ostoba, ha nem tenném. Ám akarva, vagy természeténél fogva, elültette bennem minden bűn magvát, ahogy a testvéreimben is, s csak jellem kérdése, hogy ez kiben hogy mutatkozik meg. Ezt tudja jól ő is. Ismer engem, jobban, mint szeretném. Nem hibáztathatom, hogy a bizalma ingatag, mert a jellemem erős és öntörvényű.
- Védeni? Tőlem? – Egyszerűen kiszalad a számon a kérdés, mely inkább tűnik gúnynak. Nem az Úr, hanem a rejtélyes új kegyeltje ellen címezve. Mégis milyen herceg az, akit Lucifernek kell védenie? Aki nem bír el velem, nem érdemli meg a pozíciómat. Bevallom, azt a részemet, amely az aggodalmat nyomja el, igazán szórakoztatja a tény. Megnézném magamnak ezt a bizonyos Választottat. És darabokra tépném. Tovább hallgatom a teremtőm szavait, s felmerül bennem a következő kérdés: Most akar nevelni? Valóban? Erre talán hosszú évezredekkel ezelőtt kellett volna gondolnia. Ám szavaim megtartva magamnak, engedelmesen követem Őt a térképhez.
- Mihály hátba fog téged szúrni, az első adandó alkalommal. – A véleményemre kíváncsi? Hát tessék. – Nem csak én látom így. A gyermekeid... Azt nem mondom, hogy joguk van véleményt alkotni, de megteszik. – Sosem titkoltam, hogy az alsóbb rendű démonokat emberszámba sem veszem. Az a lovas vagyok, akinek esze ágában sincs még csak egy levegőt szívnia sem egy alsóbb rendűvel. Így hát hangom egyszínűségéből, abból, hogy nem tükröződik rajta undor, méltán következtethet arra, hogy ebben sajnos egyet értek velük. Stratégiai okok ide, vagy oda, az, hogy angyalokkal szövetkezik, magával Mihállyal, gyengének és ellenszenvesnek mutatja Őt. Nincs abban érdekeltségem, hogy hatalomra törjek, vagy szövetkezzek Ellene, tulajdonképpen pont nagy ívben teszek rá. De ha ez bennem felmerül, akkor felmerül más démonokban is. Olyan démonokban, akik hasonlóan erősek, idősek, és sokkal hataloméhesebbek, mint én. Eddig sem tartoztam azok közé, akik az Úr iránt érzett félelemből fakadóan inkább mondják azt, amit hallani akar, mint azt, amit gondolnak. És ezután sem fogok. Akkor sem, ha ezzel nem teszek kedvére. Talpnyalóból van elég. Még a testvéreim között is.
- Kétlem, hogy én lennék a legnagyobb problémád, Nagyúr. – Én csak szarba kevertem magam, amiből nem tudtam kimászni, majd a bosszúvágy erősebben fénylett, mint a kötelességtudat. De ott van a jó öreg Belial. Miután az arkok kiszabadították azt a szenteskedő, mihaszna húgukat, futótűzként terjedt el a Pokolban is a hír, hogy egyáltalán fogoly volt. És sokan nem tudják ám, hogy ez Apuci háta mögött történt. Mi a rosszabb? Egy engedetlen lovas híre, vagy annak a híre, hogy Lucifer arkkal szövetkezik és közben másik arkot kínoztat? Micsoda családi dráma.
Na de Drake Wallenberg neve. Ez már számomra is kényesebb téma. Az első, meggondolatlan reakcióm egy adag macskanyávogás lenne. Nem tudom, akartam-e valaha valaki kínját annyira, mint Wallenbergét. S itt világosodok meg igazán. A térképen New Yorkot figyelve, epés, már-már élvezetes kifejezés kúszik újdonsült vonásaimra.
- Ha úgy kívánod, Lucifer. Bármikor. – Emelem végül Rá a tekintetemet. Nem titkolom előle, a vadász iránt érzett ellenszenvem, ahogy azt sem, hogy önös érdekeket látok a tervében. S ahelyett, hogy ezt puszta gesztusokkal éreztetném, inkább hangot is adok a gondolataimnak. – Mi mással roppanthatnám össze a vadászt, minthogy végig kell néznie, ahogy a védelmezni próbált városát a Pokol szolgálatába adom? Ahogy a vezetőik szerepét titkon a démonaim veszik át és nem tehet ellene semmit? – Szólnak a költői kérdések. Bevallom, ha Lucifer kimaradna az egészből, szimplán megtizedelném New York lakosságát, a gyermekeik vérét itatnám Wallenbergel, hosszú és fájdalmas halált kapnának mind. De ha a Teremtőm azt kívánja, óvjam és formáljam őket, amíg csatára nem int – amit a szakadárokkal is megtehetnék, kellően megfertőzve az elméjüket – talán bölcsebb lenne aként cselekednem.

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Júl. 08, 2017 2:29 pm írtam neked utoljára


Kissé elmerengve, elgondolkodva forgatok ujjaim között egy tollat, miközben mérlegre teszem fiam szavait, gesztusait, a felőle áradó konok dacot, ugyanakkor - ezt pedig jól eső elégtétellel nyugtázom - némi félelmet is. Egyetértően biccentek a szavaira, New York valóban potenciális erőforrás lehet a háborúban, csak az a kérdés, hogy ennek kiaknázására Mammon-e a megfelelő démon. Dühöngő hatalomvágya, lelki mentalitása kérdésessé teszi, ugyanakkor tudom, hogy nem ostoba alak, elvégre én teremtettem, ismerem őt, úgy, ahogy kevesen e világon. Talán még nála magánál is jobban. Felállok az asztalom mögül és elé lépve felveszem a szemkontaktust nyíltan, mereven. Nagyon kevesek állják a tekintetem, de ő sem gyenge jellem, majd meglátjuk, miként bírja. Megpróbálom, megpróbálom elmagyarázni neki a lényeget, talán ha felfogja mit miért teszek, még megmenthetem magamnak, hiszen évezredekig volt hasznos eszközöm, kiváló katonám és szeretett fiam.
- Igen, az átadására. Egyetlen problémám ezzel, hogy ha így teszek, kénytelen leszek meg is védeni az új kegyeltemet, az pedig tudjuk, hová vezetne. De nem akarlak elpazarolni édes fiam. Igyekezz figyelni arra amit mondok és ne hallgasd el a kétségeidet. Örülnék, ha nem kéne kenyértörésre vinni a dolgot veled, de ha nem lesz más megoldás, mg fogom tenni - mondtam nagyon komolyan és ebben most nem volt hamisság, így is gondoltam. - Mammon, ti lényetekben hordozzátok a hatalomvágyat, mit belétek oltottam, de meg kell értened, vannak pillanatok, mikor nem vezethet az minket. Mert többet veszthetünk vele, mint amit nyernénk magunknak - sóhajtottam, majd a derekam mögött összefűzött kezekkel a fali térképhez mentem, szavak nélkül kérve, hogy csatlakozzon hozzám. Könnyedén intettem a mondott pontokra, miközben elemzésbe kezdtem.
- New York, a halandók városa. San Francisco, Michael bázisa. New Orleans, a mi telepünk. Minden, ami ezen kívül van Gabriel uralma alá tartozik. Egyszerűen szólva ez nem az az idő, mikor egyéni ambícióink vezethetnek minket, vagy amikor puszta unaloműzésből kavarhatjuk meg a halandók életét egy rakatra való démon rájuk szabadításával. Háborúra kell berendezkednünk mammon és ha nem állítjuk meg az én drága, hülye bátyámat, akkor mindent elveszítünk. Nem csak te, nem csak én, de az egész Pokol egyetemlegesen is. Minden egyes halandó, aki más esetben játékszer vagy táplálék lenne a magunk fajtának, most gyalog ezen a gigantikus sakktáblán én pedig puszta szeszélyből egyetlen lehetséges erőforrást sem fogok elveszíteni. Előttem vannak a jelentések a Senki Földjéről. Az elmúlt hónapban huszonhét démon pusztult el ott, ugyanakkor igazoltan vesztett Gabriel is egy tucat angyalt, ezek egy részét halandó vadászok véreztették ki. Egyre hatékonyabbak Mammon. Megtanultak harcolni ellenünk és a mennyeiek ellen is, de a bennük égő harag sokkal inkább irányul a szárnyasokra, akik - úgy érzik - elárulták őket, mint mi irántunk. Ha eljön az összeütközés órája, a magunk irányítása alatt akarom őket tudni. Egyrészt mert magukban biztosan felmorzsolódnak, másrészt mert megfelelő irányba terelve dühüket és tudásukat erőket köthetnek le Gabriel seregéből, veszteségeket okozhatnak nekik. Nem az egyéni ambícióitok érdekelnek Mammon. Békeidőben nem érdekelnének a kiruccanásaid, meg az öncélú játékaid, de most, ha nem bízhatok benne, hogy a szükséges időben elérhető vagy, seregeiddel együtt, ha attól kell tartanom, hogy potenciális fegyvereket vesztegetsz el számomra puszta unaloműzésből, akkor elpusztítalak fiam és mást ültetek a helyedre - közöltem halálos nyugalommal, majd újra New Yorkra böktem.
- Igen, ez egy kiaknázható erőforrás. Kérdéses, te ki tudod-e aknázni. A mai beszélgetésünk alapján meg fogom ítélni. Addig is tárd elém a kétségeidet, őszintén, amik ellenem vagy a terveim ellen irányulnak, ne szégyelld, mert nekem elkötelezett tábornokokra van szükségem, nem zúgolódókra. És még valami. Képes vagy magad mögött hagyni időlegesen Mammont? Képes vagy Drake Wallenberggé válni, amíg az érdekeink úgy kívánják? - kérdeztem, majd nyugodtan vártam, hogy elmondja a gondolatait, hiszen valóban érdekeltek. Sok múlik ezen, nem csak számára, de mindannyiunknak egyaránt.

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Júl. 08, 2017 1:21 pm írtam neked utoljára


A teremtőm ha nem is szól, véleményét nyitott könyvként tárja elém a viselkedésével. Érzem, ahogy szorul a nyakam körül a hurok, hisz tudom, hogy finoman szólva sem szereti, ha leghűségesebbjei szabad akaratra kelnek, hátrahagyva pokolbéli teendőiket. A cipője orra hamar eltűnik látóteremből, ahogy néma elutasítással elsétál tőlem, de eszembe sem jut felállni. Maradok, ahol vagyok, úgy, ahogy vagyok. Épp csak a tekintetemmel követem őt, minden feltűnés nélkül. Amikor a nevem hallom persze megemelem az állam, hogy az Úr irányába nézhessek, de hamar visszaszegezem a föld irányába.
Beszél és beszél, én pedig némán hallgatom, s tűröm, hogy szavai vérebként marják a nem létező lelkemet. Nem tetszésemnek mindössze egy halk, ám igazán konok szusszanással adom jelét. A sóhaj annyira sem lenne hallható emberi fül számára, hogy bárki megjegyezze. De Ő érezheti a tágas szobát körülölelő fojtó jelenlétemet. A gyermeke dacát, s a harcosa haragját. Mindezt természetesen a kellő tisztelet megadása mellett. Nem mozdulok, nem szólok. Egészen odáig, amíg ki nem mondja azt az utolsó szót, aminél már nem tudom tovább kontrollálni magam és olyan megalázkodó maradni, amilyen eddig voltam.
- Átadására? – Lehelem orrom alatt a szót, s itt már az Úr felé fordulva állok fel, a szemeibe nézve. Láthatja újonnan szerzett testem apró rándulásán, hogy hamar észreveszem magam és vissza akarok ereszkedni a földre, de végül nem teszem. Ha felálltam, már úgyis mindegy, állva maradok. A vonásaimon nincs semmi „de uram” vagy „ezt nem teheted” vagy „had magyarázzam meg” féle kifejezés. Nem burkolózom és nem mentegetőzöm, eszem ágában sincs. Sőt, mintha némi szórakozottságot lehetne leolvasni frissen szerzett vonásaimról. Egy apró, fancsali, de egészen élvezetes grimaszt. Lucifer érezheti, hogy már a puszta jelenlétemmel, kisugárzásommal kész vagyok darabokra szedni a démont, aki a helyemre akar emelni, majd újra össze rakni, hogy újra széttéphessem.
- New York a megfelelő kezekben potenciális erőforrás. – Felelek végül csak ennyit. Azt bizonyára már tudja, hogy kinek a testében tartózkodom. Drake Wallenberg, New York városának tejhatalmú ura. Legalábbis ez a patkány annak képzeli magát. De bármennyire is gyűlölöm az emberférfit, azt el kell ismernem, hogy tudhat valamit, ha az összes vadászcsaládot maga alá rendelte és egyedül emelkedett oda, ahova. Akkor is, ha annyit sem ér, hogy a bakancsom talpára ragadjanak a belei, miközben eltaposom.
Egyelőre ennyit mondok hát a Pokol Fejedelmének. Tudtára adom, hogy ha úgy akarja, New York a markomban van és készen állok a magunk javára fordítani ezt. Vagyis igen, „bokros teendőim kötöttek le”, kellően felmértem New Yorkot, mialatt „gyógyultam”. Ó, tudom én, hogy ez édes kevés. De Lucifer inkább tiporjon el a kötelességeim hanyagolásáért, vagy ami rosszabb, árulásért, mintsem kitudódjon, hogy egy halandó ember képes volt azt tenni velem, amit Wallenberg és a mocskos angyala tettek.

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Júl. 07, 2017 1:18 pm írtam neked utoljára


Lassan emeltem fel a tekintetem az asztalon tornyosuló papírhalomból, ahogy a keményen koppanó léptek jelezték, látogató tisztelte meg az Ördögöt. Ezt az arcélet még soha életemben nem láttam, de a kisugárzása, a szeme mindent elárult számomra, mondhatjuk, felismertem a saját kezem munkáját. Mammon. Az elégedetlenkedő, a lázadó és egyben az egyik legerősebb gyermekem. Egyike azon hat lénynek a Pokol mélyebb régióiban, kiket még sosem utasítottam szó szerint semmire. Arkjaimtól és lovasaimtól mindig csak kérek. Ez persze nem jelenti, hogy elfogadnék visszautasítást bármelyiküktől is, csak a formát, a kegyet, hogy úgy mondjam csupán az ördögöt, mi megbújik a részletekben. Megadtam nekik azt a tiszteletet, amit erejük, hatalmuk és hozzám fűződő kapcsolatuk miatt megérdemeltek. Szerettem őket, igazán szerettem, hiszen a gyermekeim, de olykor bizony szükség van a büntetésre is, ha a hozzánk legközelebb állókról van szó.
Nekem sohasem szokásom látványosan dühöngeni. Nem. A harag a főbűnök egyike, eszköz a kezemben. Mindazok akik az eszközt céllá teszik életükben, azok magukat minősítik eszközzé. Mindössze hidegebb hangommal éreztetem neheztelésem másokkal, azzal a fajta hangszínnel, amitől önmagában több fokot hűlni érzik maguk körül a levegőt. Elégedetlen voltam Mammonnal és ez bizony bármikor a helyébe, a hatalmába vagy a létezésébe kerülhetett, de ez nem ok arra, hogy egy főbűn szintjére korcsosítsa el a Pokol Fejedelmét.
A dolgozószobám padlóján térdeplő fiamra néztem és a szokásommal ellentétben egyáltalán nem utasítottam felállásra, nem tettem semmilyen közvetlenebb gesztust. Egyelőre egyszerűen nem vettem róla tudomást, visszatértem a papírokhoz. Jelentések a Senki Földjéről, az angyali testvéreim aktivitásáról, elveszett katonáimról. Hírek, amelyek nem tartalmaznak meglepetést, de kellően vészjóslóak voltak, kivívták a figyelmemet. Miután a jelentés végére értem nyugodtan, udvariasan, távolságtartóan szólítottam meg végre a fiamat.
- Mammon - mormoltam. - Hát mégis igazak a hírek, miszerint életben vagy. Én sajnos már nem lehettem ebben biztos, mostanra kiválasztottam a Nyugati Régió új urát. Elvégre, egy hűséges hercegem, ha élet-halál harcot vív egy vagy két arkangyallal, elvesztegeti a tőlem kapott testét, akkor nyilván hozzám rohan jelenteni és segítséget kérni. Egy hűséges démonherceg mindig elérhető a számomra, hogy ezekben az időkben bármikor támogathassa erőivel hűbérurát. Te pedig hűséges hercegem vagy, nemde? Nyilvánvalóan nem hihettem létezésed töretlen voltában - ingattam a fejemet a térdeplő alakot szemlélve.
Nem voltak teljesen hamisak a szavaim, egyáltalán nem döntöttem még el, megtarthatja-e a helyét a környezetemben, amikor majd elhagyja ezt az irodát. Minden rajta múlik, hogy úgy mondjam. Vagy összeroppantom mint egy záptojást és a hatalma, a címe, a seregei nélkül vágom innen ki, vagy helyet adok neki továbbra is a kíséretemben, bár az utolsó marad belső köreimben még jó ideig, ez nyilvánvaló. Mammon nagy játékos, meglátjuk, mennyire tud meggyőzni.
- Nyilván bokros teendőid kötöttek le, amelyeket az érdekemben és birodalmunk, így részben saját érdekeben is végeztél. Természetesen - intettem nyugodtan. - A következő napokban mikor tudsz időt szakítani tartományod átadására az új lovasnak? - érdeklődtem rezzenéstelen arccal. Na igen, a Hazugságok Hercegét nagyon nehéz megtévesztésen kapni, mostanra remélem megértette, hogy van reális eshetősége mindannak, amit felvázoltam. Nem csak némi ráijesztés, hanem egy percen belül a hideg valóság lehet a számára.

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Júl. 07, 2017 9:39 am írtam neked utoljára


Lucifer && Mammon
Mindig én voltam az a fiú, aki egyszerre fordult a teremtőnk felé tisztelettel és tiszteletlenséggel. Hatalma van felettem, de ellenszenvet érzek iránta. S bár minden lélegzetvételemmel őt kellene szolgálnom, sem hálát, sem kötelességet nem érzek iránta. Nem, mióta elpuhult. A Pokol szánalmassá vált, pedig oly sok kiaknázatlan lehetőség hever a lábaink előtt. A Menny sosem volt sebezhetőbb. És drága atyám mit tesz? Illetve mit nem. Miért van az a sejtésem, hogy még mindig inkább a gusztustalan arktestvéreit választaná? Csoda hát, hogy hanyagolva a Pokol politikáját, a kiszabadulásom után a saját kedvemre téve jártam el? Nem tagadhatom, hogy igazán élvezetesre sikerült a San Fransisco környéki kiruccanásom. De a táppénznek azt hiszem, itt vége szakad. Legalábbis az, hogy a drága papa haladéktalanul vár az irodájában, nem sejtet sok jót.
Nem tartózkodom a közelben, amikor megkapom az üzenetét, így portált nyitok. Talán illene a város utcáira, vagy a grandiózus épület halljába érkeznem, hogy bekopoghassak az ajtaján, ha már úgyis szeret mostanság emberkedni. Én azonban hanyagolnám az ilyen köröket. Attól félek, két lépés közt letépném valaki fejét, vagy elárasztanám a folyosóját fertőzéssel. Így hát a terebélyes erkélyre érkezem, alig tíz perccel az után, hogy magához szólított. Nem mondhatod, hogy nem vagyok úriember. Nem várakoztatom meg a teremtőm. Még ha úgy is érzem, herótot kapok, ha vele egy légtérben kell lennem. Nem várom meg, hogy kifáradjon, besétálok a helyiségbe én. Felesleges körök és felesleges beszéd nélkül teszem meg az utat, s mikor elé érkezem, lehajtott fejjel ereszkedem fél térdemre. Pestis vagyok, való igaz. Ő viszont Lucifer. Az egyetlen személy, aki előtt valaha fejet hajtanék.
Nem szólok, csak halkan nyelek a cipőjét figyelve. Figyelembe véve a tényeket, melyek neki is rendelkezésére állnak, hát nem állhat túl jól a szénám. Hol kezdjem? Megütköztem egy arkangyallal - a szóbeszédek szerint kettővel - s szintén a szóbeszédek szerint túléltem. Hónapokra eltűntem, mialatt a Halált küldte a felkutatásomra, aki üres kézzel érkezett vissza. Azt vajon tudja, hogy Astarte már elsőre megtalált és felvette velem a kapcsolatot, csak eltitkolta előle és mindenki elől? Végig New Yorkban voltam, a leghíresebb vadász testébe bújva. Azt vajmi kevesen tudják, hogy Drake Wallenberg a lelkéhez láncolt, az ostoba. A legtöbben úgy gondolják, megbújva nyalogattam a sebeimet, miután a Lucifer által teremtett test elpusztult az arkok kezének köszönhetően. És mit tettem, amikor a tanácsosom segítségével végre és végleg megszereztem Wallenberg testét? Ahelyett, hogy visszatértem volna a Pokolba, hogy rendet tegyek, fogtam két tucatnyi démont és bedobtam őket a szakadárok közé, hogy kedvemre tegyenek. Circus Maximus.

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Júl. 07, 2017 9:38 am írtam neked utoljára


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Dolgozószoba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: