Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Városi park Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
718
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 21, 2019 5:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 16, 2019 11:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Oh Bundy, you son of a bitch
Bundy&&Edolie zene  • Credit:
- Mi a fészkes nyavalya fenét hablatyolsz itt össze, te anyaszomorító!? - horkanok fel, amint magamhoz térek és a fejemben újra és újra felcsendülnek a szavai. Minthogy mindannyian ugyanúgy nézünk ki hátulról! Mégis melyik ribanca jár úgy mint én? És hord Kalapot!? - Egy istenverte, cseszett városba, ahol csak démonok laknak! Mégis!!!! Mit hittél!? - próbálok talpra állni, mi hát. Még józan állapotomban is elég nehezen megy. Szükségem van pár kupica rumra, hogy simán tudjon menni ez tőlem. De most még hozzá is járul, hogy egy hatalmas pukli is kezd keletkezni a tarkómon. Elképzelem, hogy olyan leszek, mint Qasimodó. Csak hogy nekem nem a hátamon lesz a púp, hanem a nyakamon. S emiatt görnyedt nyakkal kell járnom életem hátralévő részébe, mert soha nem fogom tudni úgy tartani a fejem egyenesen, hogy ne akarjon hátrabcsikalni.
Ki ne lenne feszélyezett és ideges ebben a pillanatban?
- Nem ütöttél nagyot!? Te szerencsétlen, idióta, senkiházi, a rák egye ki a beledet! Nem is! Kibelezlek, még életdbe és kikötözlek egy sziklához, te, hogy aztán a varjak vacsorázzanak belőled! - próbálkozom újra a lábra állással. Elég széles és x alakú terpeszbe kell állnom, hogy ne inogjak meg egyik irányba sem. - Felfalatlak a Krákenekkel, oh mit felfalatlak! Sóval kenem be az összes sebet, melyet mindjárt vágok rajtad - kapok kardom irányába, mégis némi agyrászkódásom lehet. Nem találom sem elsőre, sem másodjára azt a nyavalyás kardot. Semmi baj.
Nincs pánik. Azt mondta, hogy nem ütött nagyott? Szinte sipítozva veszem a levegőt, amint ezt meghallom. Vagy ez már a visszajátszás a fejemben?
- Dugd fel Jacket a segged mélyére, oh vagy ne is, majd megteszem én - tekintek rá vészjósló tekintettel. Szemeim lángokban égnek, de ha ez nem lenne elég, mert nem az, lassan gyullad be a karom is az általam kreált tűzből. De itt nem állok meg. Hátam mögül indul el két irányból egy tűzfolyam, elzárva őt, miközben én közelítek felé. Nem eszmélek fel arra, hogy mi történik körülöttünk, egy valami érdekel csak. Megdögleszteni ezt a rothadó férget. Most vajmi keveset fog segíteni rajta a feszítő vasa. Elolvasztom vele együtt is.
Tekintetem tűzben ég. De körülöttünk lassan minden, jelenleg az sem érdekel, ha az egész parkot és a kócerájt felgyújtom a fenébe. Rossz démonnal kezdett ki kedvenc sorozatgyilkosom. Annyiba ezt pedig nem fogom hagyni. Még neki sem.
- Ebben az átkozott démonlakta helyen azt hiszed, hogy egy megzörrenő kukától kell tartanod? Ráadásul, hogy itt találsz kedved való luvnyát akit csak úgy megölhetsz? - sípítozok újra csak. Számomra továbbra is hihetetlen, hogy ezt művelte. VELEM!
A Kalózok Királynőjével!
Ilyen becsületsértésre sose került még sor az életembe.
- Imádkozz az életedért Bundy! - kiáltok rá, ahogy közeledek felé. A képzeletembe magabiztos léptekkel, céltudatosan. A valóságba kissé támbolyogva, csámpás lábakkal haladok felé. Karomat két oldalt lengetem, próbálom megtalálni az egyensúlyt, de legfőképp. Felgyűjtani. Remélem, hogy hátrálni fog. Azt akarom, hogy hátráljon bele a tűzbe.
Majd valahogy, még magam sem tudom, hogy miképpen megállok előtte. Kalapomat kissé feljebb lököm, hogy nyakam hátraszegve tudjak a szemébe nézni.
- Mondd hát el az utolsó… - kezdenék bele, ám mint mondtam egy pupedli van a fejemen. Vagyis ez hátra viszi a testsúlyomat. Vagyis emiatt újra kezdek el dőlni elfelé. A föld irányába. A harmattól dagadó fűbe.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Theodore


Városi park Tumblr_oou7xpBhW81vmqv8vo1_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
Háromból a legerősebb
☩ Play by :
Benedict Cumberbatch
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 15, 2019 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A little bit of Edolie in my life...
Edolie & Ted
zene • szószám: 834• Credit:



- Igen, tudom, nem volt kedves dolog tőlem. Szánom bánom, véletlen volt, hátulról nekem mind egyformák vagytok, majd megtanulok különbséget tenni. Kezdjük ott, hogy nem is ütöttem ekkorát, mint amit színlelsz... vagyis, de, lehet, hogy nagyot ütöttem, neked viszont ezt ki kellene bírnod. Ki kellett volna, hogy javítsak a mondatomon. - lököm meg újra a vállát, miután a biztonság kedvéért egyetlen nagy lépést lépek hátra, biztos, ami biztos alapon, mert nem hinném, hogy elhessegeti minden haragját, hogy legközelebb jobban odafigyelek arra, hogy kit legyinthetek nyakon és kit nem tanácsos, a helyzetemen pedig tovább rontott valószínűleg a feltételezés, hogy tengeri csillag alakban történő heverészése a földön pusztán színészkedés és önmaga sajnáltatása. Lehet tanácsosabb lenne még egy nagyobb lépést hátrébb tenni, mielőtt úgy néznék ki, mint egy gyermekeknek kitalált apró robot játék, aminek a fejéből két oldalt valamiféle antennák állnak ki? Szisszenve képzelem el a fájdalmas jelenetet, ahogy Edolie feltüzelve, mindenféle előjele nélkül annak, hogy egyáltalán fel akarna kelni a földről, ront nekem és döfi át a feszítővasat vagy a halántékomon, vagy saját helyzetét megkönnyítve a fülemen és egészen addig préseli keresztül a koponyámon, amíg a másik vége is napvilágot lát, a vas végéről pedig vöröslő folyamként csorogna a vérem, illetőleg Noah vére a hófehér kavicsokkal felszórt útra. Hitegethetném magam abban a reményben, hogy ezek csak rémképek, amiket magam elé vetítek, nem is olyan rossz, nem is olyan erős, nem is tenné meg a régi barátságunkra való tekintettek, de hogyha ebben a hitben ringatnám magam, bolondabb lennék, mint most, hogy nem futok el, hanem mellette várom, hogy magához térjen.
- Te egyébként nem sokat változtál az elmúlt időkhöz képest, mondhatni egy napot sem öregedtél, ha ettől jobb kedvre derülsz, bár a testszagod a régi és azt hiszem kezdek tőle becsípni. Jack üdvözletét küldte még amikor utoljára találkoztam vele, nincs valami jó bőrben, de mi sem voltunk odalenn. Sőt, igazán senki, ha úgy vesszük. - lengetem a hátam mögött szerszámomat, tekintetemet az omladozó, romos épületeken legeltetve. Nem lakik már bennük senki, aki szeretné és otthonként tekintene ezekre, nem lesznek többé takarosan berendezve, gondosan kitakarítva, a járólapok, csempék, kövek fényesre súrolva, a parketta csillogóra lakkozva, már az is csoda, hogyha egy épületnek kettőnél több ablaküvege maradt épen, nem pedig csak szilánk csonkjai merednek ki a keretből, mint éles, apró fogak. A roskadozó házakba bejutni már nem jelent akadályt, nem választja el a külvilágot a benti léttől semmiféle ajtó vagy torlasz, a legtöbb épület ajtajának helyén hatalmas éhes és üres szájként tátog a feketeség, várva, hogy elnyeljen mindenkit a sötétség, aki oda beteszi a lábát. Bizonyára szép környék lehetett, mielőtt ez az egész elkezdődött, mint ahogy minden más is. Éles, hangos kondulás töri meg a környék csöndjét, valami felborult.
- Biztos egy kuka. - erősítem meg magam a feltételezésben és összeráncolt szemöldökkel, akár az idősek, akik nem képesek elviselni a hangoskodó, rendbontó fiatalságot, pillantok a zaj forrásának irányába, de rosszalló nyugdíjas tekintetem rögvest ijedté válik, a két borzas szemöldök többé nem ér össze, hanem egymástól távolabb ugranak szinte a homlokom közepéig, míg szemeim úgy kikerekednek, akár két nagy golyó, amik egyszer csak ki fognak gurulni üregükből és vándorútra kelnek. Még a nagy csoportnyi ismeretlen emberre, vagy angyalra azt mondom, hogy mindennapos látvány, mert egy - egy kisebb vagy nagyobb, bátrabb lelkületű szervezet, akik azt gondolják, hogy New Orleans sorsát ideje a kezükbe venni és tőlünk megtisztítani a várost és visszaadni a jogos tulajdonosoknak, majdhogynem naponta vagy kétnaponta látogatnak el szerény városunkba, de ezek eddig nem voltak velük.
- Ezt remélem mindenki látja fiúk... - dörmögöm az orrom alá, ahogy meresztem szemeimet a bölény nagyságúra megnőtt kisebb farkas falkára, akik az ismeretlen személyeket körbevéve kísérik őket a város szíve felé. Nem csak a méretük miatt gondolnám, hogy nem e világi lényeg, szemeik és fogaik azok, amik a leginkább aggasztanak. Ezek az állatok jobban beválnának, hogyha tegyük fel a Sark vidéken laknánk, ahol a hóval borított tájba, tejfehér bundájukkal tökéletesen a környezetbe tudnak olvadni és senki nem venné őket észre, szemeik viszont ködszerűen szürkék, akár a halottaké, pofájuk, melyek folyamatosan vicsorogva csattogtatnak a környezetük felé, több sor fogat rejt mind alul, mind fölül, mintha a ház kerítésén belülre építenének még két kisebb sor kerítést, hogy aki az elsőt megmássza, annak ne legyen utána se könnyebb a dolga. Edolie, ha eddig nem sikerült rávenned magad arra, hogy magadhoz térj, úgy gondolom ez lenne a tökéletes alkalom ahhoz, hogy most mégis megtedd!
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 02, 2019 10:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Oh Bundy, you son of a bitch
Bundy&&Edolie zene  • Credit:
A kalandmester felcsapja a Bibliáját. A Könyvet. A Mindeható Könyvet, mondták így egykoron az egyetemisták. Sokszor csak csuklyát vontak a fejükre, eltakarva arcukat. Hangjukat teljes mértékben elváltoztatták, ám rájöttek, hogy órákig nem lehet ezt az állapotot fenn tartani.
Nem akárkinek. Csuklyát vonva a fejembe nézek szembe a két játékosommal. Az ellentétek. Lucifer és Belial. Vajon ma milyen kalandba lesz részetek? Nem, nem sárkánnyal fogtok harcolni, ti ahhoz túl okosok vagytok. Mit, vajon mit találjak ki nektek?
Mi lenne, ha egy bérgyilkost küldenék utánatok? Egyet, aki mindenáron ölni akar. Általában nőket, ezt a vonalat akkor hagyjuk is meg neki. Mindenféle ellenállás esélytelen nála. Hiába van maxon a manátok, a varázslat elleneállásotok esélytelen. Igen drágáim, kaptok egy új hőst, egy új karaktert, ki ellen nem lehet harcolni.
Ki ellen képtelenség bármit is tenni, hiszen jön, hátulról sunnyog, álcája tökéletes és nem lehet ellene semmit sem tenni.
Oh, Jack, ahogy régen hívtak. London réme, mennyi szép történetet hallottam tőled, mily elégtétellel szolgált az, hogy azokat a luvnyákat a túlvilágra küldted. De miért? Miért engem akarsz oda küldeni? Fel kell ébrednem.
A két hősöm hiába kutat, hiába halad előre, nem láthatják a rémet. Nem tudhatják, hogy kire csap le legközelebb. Mégis. Az egyikük, aki közelebb van a városhoz. Ha 12 alatt dob, akkor tudni fogja, akkor képes megmenteni az ártatlan kalózt. Dob és… Kettes. Emelkedik a súlyos feszítővas, a mondatot nem tudja már befejezni.
Élettelenül terül el a test a városi park zúzmarás talaján. A dér csípi bőrét, hófehér bőrét megvilágítja a Hold sápadt fénye. Halántékán felrepedt bőr alól buggyan ki forró, vérvörös életnedve. Vékony patakba csörgedezik végig, hogy haja felszívja. Kezébe az üveg félredől, az értékes nedű a földet itatja. Kalapját a szél viszi tova.
Ernyedt a test és hiába a sajnálat, nem mozdul. Nem dobta ki a tizenhatot, nem látták a közelgő veszélyt. A kaland elbukott, mindkét játékos értékes pontokat veszített el.
Hiábavalónak tűnik a gyilkos szándékú sajnálat. Mit sem ér, ha a lány nem ébred fel. Mit tehetne hát? Elhajítja a feszítővasat, és? A lány nem éled fel.
Még értékes percekig nem fog. Elnyeli a sötétség, körbefogja a pokol összes teremtménye, újraéli a kínzásokkal teli évszázadokat. Megesküdvén, hogy megkesírti a pokol urának és első teremtményének az életét, ha addig kell is élnie.
Hirtelen pattanak ki a szürke íriszek.
- Rohadt… - kezdenék bele, ám az első mit tapasztalok, hogy a fejem szó szerint ketté szakad. Forog velem a világ, a legrosszabb másnap várna rám. Ez valami borzalom, miként lehet így élni? - Te…. - sziszegem a fogam között. Arcomba hulló hajszálak mögött tekintek fel gyilkosomra. - A szirének vérre folyjék patakokba! - rikkantom el magam, vicsorítva. Én megölöm. Megölöm ezt a rohadékot… Feltápászkodok, ám a hasító érzés a fejembe rögtön elmémbe hasít. Tehetetlenül hullok vissza a harmatos fűre…



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Theodore


Városi park Tumblr_oou7xpBhW81vmqv8vo1_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
Háromból a legerősebb
☩ Play by :
Benedict Cumberbatch
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 19, 2019 10:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A little bit of Edolie in my life...
Edolie & Ted
zene • szószám: 885• Credit:



Utáltam horgászni, mindig is gyűlöltem. Főként viszont akkor költözött belém a mindent elsöprő ellenszenv ezen tevékenység - valakinek hobbi - iránt, amikor Johnnie majdnem minden hétvégén kö - te  - le - zett arra, hogy apa - fia program keretein belül kocsikázzunk le a várostól nem olyan messze lévő tóhoz, állítsuk fel a korhadó fájú stégre a vadonatúj kemping székeinket, hűtőládából hideg kólát kortyolgassunk és süttessük egész nap a fehér bőrünket, amíg azt várjuk, hogy valamelyikünk botja végén meg nem rezzen a damil. Az az átkozott damil, amit inkább körbetekertem volna a nyakán egészen szorosan. Mondhatnám, hogy az egyedüli dolog, amit élveztem ezekben az órákban az a várostól való teljes elszigeteltség volt és a természet megnyugtató hangjai, de az idősebb Bundynak megállás nélkül be nem állt a szája. Még azzal is megbékéltem, hogy a sötét, kiszáradt, instabil lécek recsegtek - ropogtak alattam, mint az öreg házak deszkái, amiket megrágott a termesz, eljárt fölöttük az idő és egyetlen lépted sem marad titokban, mindenki tudja, aki veled él, hogy a háznak melyik pontján jársz éppen, de ez a folytonos szájmenés kibírhatatlan volt. Hogy megy az iskola, mit gondolok a jövőmről, milyenek a jegyek, vannak - e barátaim, mi újság a lányokkal, lassan ideje lenne egy csinosat hazavinnem, mert már kész férfi vagyok, ebben a korban nem egészséges naphosszat a könyvek fölött görnyedni és elzárkózni, de ami még ennél is szörnyűbb volt az egészben, hogy nem érezte kellemetlennek a tényt, hogy Ted Bundy bizony nem figyel rá egyáltalán. Neki az egy szavas válaszaim is tökéletesen megfeleltek, így ezekben az órákban sosem hallottam mást, csak a víz lusta hullámzásának moraját, az énekes madarak élénk dalolását, a fák dús, zöld lombjainak susogását, ahogy az enyhe nyári szellő beléjük kap és felzavarja őket, és természetesen tompán még a kérdéseket és atyai intelmeket. Azzal sem foglalkoztam, hogy a víz zavaros tükrén táncoló napsugarak majd kiégették a szemeimet és már elzsibbadt a hátsó felem a naphosszat tartó ülés miatt, sőt már maga az ülés is kényelmetlen volt, de nem álltam fel, mert akkor belelöktem volna az első adandó alkalommal a vízbe, utána hajítom a francos botját és hazasétáltam volna minden különösebb lelkiismeret furdalás nélkül. Miért nem tettem meg soha? Miért nem álltam ki saját magamért? Miért nem mondtam meg neki, hogy értékelem az erőfeszítéseit, de a közös, családi együttlétek kívül esnek az érdeklődési körömön? Azért, mert egy gyáva alak voltál, aki a saját fejében indított képzeletbeli vitaszakkörökön mindig remekelt, kifogásolhatatlan észérvekkel rukkolt elő és örökké győztesként távozott egy valójában meg sem vívott csatából. Egy gyáva alak, aki folyamatosan magában forrongott és lázongott, de a hangját sosem emelte följebb az átlagos hangszínénél, vagy inkább a mindent megoldó némaságot választotta. Egyszer viszont mégis, egyetlen egy alkalommal megérte ott ülni az öreg Bundy mellett és hallgatni az örökös locsogását, de ez idő alatt legalább öregedtem tíz - húsz évet. A damil csak úgy süvítve tekeredett le a fogóról, míg én a levegőben úszva ugrottam a bot után, hogyha már kapásom van, legalább ki is tudjam fogni, miközben az alkalom és az izgalom hevében felrúgtam a lassan már kiült huzatú kempingszéket, ami pedig fellökte a nyitott kólásüveget, annak tartalma pedig pezsegve, sisteregve ömlött át a stég deszkái között a tó tiszta vizébe. Távolról hallani véltem, ahogy az üresedő üveg döcögve végiggurul a deszkákon, a fogásom viszont mindennél jobban lekötött, a büszkeség pedig semmihez sem volt fogható, amikor nagy erőfeszítések és fáradalmak árán sikerült kihúznom egy igazi ritkaságot. Hogy mi volt a neve, ne kérdezze senki, mert a mirelit haltól tovább már nem jutottam tudásban, színe viszont akár a szivárvány, olyan volt. Mindig más színben tündökölt, ahogy a nap fénye ráesett a pikkelyeire, de ahelyett, hogy otthon mellkasomat kidüllesztve elmesélhettem volna, hogy egyedül fogtam ki és még haza is hoztam, Johnnie hamar kirángatott a ködös álomvilágomból.
- Vissza kell őt engedni. - mondta és segített, hogy a szerencsétlen halból kiszedjem a horgot és visszaeressze oda, ahová való. Mire akarok kilyukadni? Ismét egy ritka hal akadt a hálómba és ismét el kell engednem. No nem azért, mert nem ide tartozna, ó, már hogyne tartozna ide! Viszont hogyha nem szeretnék egészben lenyelni egy rumosüveget és még ki tudja milyen szörnyűségeket átélni, akkor ezt a halat magához kell térítenem ésss...
- És mi? - löködöm meg a vállát feszítővassal, amit jobb lenne inkább, ha messzire elhajítanék, mielőtt még az is valamely testnyílásomban talál magának új otthonra. Edolie. Miért pont az összes tenger borzalmát kellett meglepnem egy kellemetlen dudorral a tarkóján? Nála például pont nem fog beválni egy kedves mosoly és egy Őszintén sajnálom!, de az imponálna neki, ha a tengeri szörnyek szájába önként és dalolva sétálnék bele, hogy neki ezzel már ne legyen gondja. Van erre valamerre egy tengeri sárkány?
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 15, 2019 6:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Oh Bundy, you son of a bitch
Bundy&&Edolie zene  • Credit:
Egyetlen egy apró kis bökkenő van a városbéli jelenlétemmel. Ez nem más, mint drága és egyetlen és hű társam a Halál.
Mennyivel jobban hangzik ez! Sokkal jobban, mint a hű társam a Viszály! A halálhoz sokkal jobban passzol, szinte minden. A színekből is a halálhoz hamarabb tudsz párosítani, mint egy Viszályhoz. De tényleg, milyen szín illik hozzá? Sárga? Nem mert az irigy… Fehér? Nem, mert az meg sápadt és ijedtek az emberek. De a viszály? A zöld sem, mert az meg a rosszullét jele. Igaz, nekem akár lehetne ez is. Kezdek rosszul lenni a játszadozásaitól, hogy mindig csavarog valamerre, sunyi mosollyal a képén és…
Nagy levegőt véve kortyolok bele az üvegembe. Mágiám nem a legfeljetebb, de arra tökéletesen képes vagyok, hogy olyan rúnát hozzak létre, mellyel kiapadhatatlanná teszem a drágaságot. Jó, tegyük hozzá, hogy túlságosan másra nem is nagyon pakoltam a pontokat. Ha a korai évek asztali szerepjátékát játszanánk - jaj de régi szép idők, amikor még az egyetemistákkal együtt ittam, játszottam és vittem el a lelkeiket… Szipp - akkor bizony a karakterlapomon az állna: Edolie, ember, kalóz, minden pontja a rumivásra és rumiváshoz szükséges rúnákra ment el. Intelligencia? Kinek kell az?
Rendben egy tanácsadónak nem árt. De mégis kinek adjak tanácsot? Kinek? Hiába tekintek magam körül körbe a parkba, nincs itt senki! Senki, akivel meg tudnám osztani ezeket a rettenetesen de fontos és igenis hasznos! Tanácsokat! Szóval szavaim igazolást nyernek, nem kell pont az intelligenciára.
Erő? Persze legyek olyan mint egy ork? Pf…
Ügyesség? Aranyom, ez egy velem született képesség. Nem gondolod, hogy erre pontokat kell elosztani?
Állóképesség? Na igen, ez már a rumivással is egyen értékű. Akarom mondani, aki tud rumot inni, annak az állóképessége az hatványozottan magas.
Kalapomat leemelem egy pillanatra alatta lévő bozontos barna hajzuhatagomat könnyedén söpröm hátra. Majd vissza is a kalap. Kabátom szárnyait megfogva húzom magamon össze. Azt mondták, hogy démonnak lenni faja. De mégis kinek, he? Kinek lenne az? Ugyanúgy fázok, mint az emberek. Teljes mértékben kicseszés ez a démonság. Na jó vannak előnyei, mint az örök lét. Ezt azért nem adnám semmiért. És még csak ne is beszéljünk arról, hogy töménytelen kincset és hatalmat szerezhetek, ha tudom, hogy épp kire kell mosolyognom. Jelenleg a Viszályra, kire legszívesebben dobnék egy 20 oldalú kockával, hogy kritikus sebzést vigyek be, amikor újra látom. Tényleg… Miért nem lehet az életet egy szerepjátékon keresztül vezetni?
Lelki szemeim előtt elképzelem, ahogy ülünk, Lulu, Beli és én. Istenke lenne a mi kis mesélőnk, ki kalandokon át vezet minket… Mh.
Léptek…
Lépteket hallok mögülem.
Először csak fejemet fordítom hátra, szemeim kikerekednek.
- Mi a nyavalyás krá… - ken hangzott volna a mondat vége. Kraken. Ha nem verik be a koponyám, nem loccsan szét az agyam, nem ájulok el és nem esek össze azon nyomban az avarba. Kezemből kiesik a drága üveg, a drága nedű az ócska füvet öntözi. Az én tudatom, pedig messze kerül tőlem, igaz annyira nem, hogy ne észleljem, hogy ki ütött le.
Talán ez is lehet, hogy rögtön egy olyan helyszínen is találom magam, ahol a főboss nem más, mint egy nyavalyás sorozatgyilkos, ki azt hiszi, hogy vadászhat rám. Dobok egyet… 2-es, hát nem nagyon találom el - mondja Isten. Komolyan ez az ürge is kezd az idegeimre menni. Amúgy is miért is játszunk szabályszerűen? Nem kell azt, nem igaz? Akkor csak fogom, egy üveggel csapom fejbe a kalandmestert, ki ettől ki is dől. Így már nincs is más hátra, mint tökéletesen megcinkelt kockákkal leverni a fránya banditát. Jack a rém. London utcáinak réme - ez az alakja mindig is jobban tetszett, mind Bundy, de hát… Nem nekem kell, hogy tetszen, hanem egy őrültnek, ki azt hiszi, hogy…
Na igen, hiheti is, hiszen magathetetlenül fekszem. Az én drága testem! Gyerünk kocka! Segíts! Fel kell ébrednem! Ha tizenhat vagy annál többet dobok, akkor fel kell ébrednem! Most!
Ébredj!



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Theodore


Városi park Tumblr_oou7xpBhW81vmqv8vo1_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
Háromból a legerősebb
☩ Play by :
Benedict Cumberbatch
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 10, 2019 10:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A little bit of Edolie in my life...
Edolie & Ted
zene • szószám: 824• Credit:



Vannak napok, amikor képtelen vagyok elfogadni, mert ez rosszabb bármelyik pokolnál, vannak napok, amikor beletörődöm, hiszen lehetne rosszabb is, ücsöröghetnék odalent, ahogy eddig és hallgatnám mások idegőrlő, fülsüketítő vonyítását és könyörgését. Vannak napok, amikor nem bírok az indulataimmal és szegény, szerencsétlen Eva - n töltöm ki azokat, míg máskor csak ülök, nézem és csodálom, hogy hogyan lehet valami ennyire gyönyörű és tökéletes, leszámítva azokat a részeket, amiket megkárosítottam, szóval lényegében mindig magam elé kell, hogy képzeljem a legelső találkozásunkat, mert most már ha odaállna a szülei elé, az orra előtt csapnák be az ajtót, hogy sajnos nem tudnak segíteni a háború által megkárosult személyeken, nagyon sajnálják. De ez nekem nem elég. Nem elégszem meg csak Eva - val, bár a leghaloványabb lila gőzöm sincs, hogy a másikat hova raknám, azon kívül, hogy ugyanúgy a falra. Akkor már ketten sipákolnának a fülembe, amikor maguknál vannak, két orr váladékát kellene törölgetnem, kettő után kellene takarítanom és az egész egy ugyanolyan pokolbéli rémálom lenne, mint amilyen odalenn is volt. Mégis úgy érzem, hogy kell, szükségem van egy újabbra és még egy rá következőre is, akik kitöltik a bennem tátongó űrt és néhány pillanat erejéig fellélegezhetek. Halkan és dühösen ciccentve egyet csapom hónom alá régi - új barátomat, a feszítővasat, amire ugyan már az ég világon semmi szükségem nincs, hisz egy csettintéssel bárkinek eltöröm kezét s lábát, mégis ehhez az aprósághoz valamiért még mindig ragaszkodom, akárcsak ahhoz, hogy ne riasszam el a vadat és ugyanolyan megnyerő legyek, mint annak idején voltam. Hogy lehet ennyire ragaszkodni a régi szokásokhoz, amiknek már lényegében nem veszi hasznát az ember? Mégis kit akarsz elbűvölni, Ted? Kinek akarsz tetszeni, kiben akarsz bizalmat kelteni? Arról nem beszélve, hogy még a félig elrohadt almacsutka is bizalomgerjesztőbb, mint te, hónod alatt a feszítővassal. Hát igen, ezt nem ártana valahová elrejteni. És csak, hogy tovább feszítsük a dolgot, hogy miért lehetetlen a jelenlegi vállalkozás, itt nincs emberi lény a közelben, de még egy bájos kis dundi angyal sem, akit a szárnyánál fogva kalapálhatnál bele a vörös téglába, akiket itt találni fogsz, azok hasonlóan gondolkoznak, mint te, sőt vannak, akik rosszabbak is nálad, de mégis, hogyha egy magadhoz hasonló teremtés akadna a hálódba, sokkal körülményesebb lenne megtartani.
- Ez rettenetes! - dörmögök magamban fogaimat összeszorítva, hogy majd kettérepednek egymáson, mialatt kezemben a hideg vas szinte felizzik a bennem tomboló dühtől és elkeseredettségtől, melynek végső célpontja egy ártalmatlan fatörzs, ami még igyekszek kisded ágait és faleveleit táplálni és zöldellni, de már alig némi sikerrel. Élettel teli zöld levelek helyett sárgák kornyadoznak a föld felé, melyeket egy gyengébb széllökés is leszakít a helyükről, arról nem beszélve, hogy mi történik akkor, hogyha egy elmeháborodott kezdi püfölni a gyengélkedő törzset. Levélhullás, végeláthatatlan mennyiségben. Mintha sokkal több hullana a fáról, mint amennyi valójában rajta van s beleakad mindenembe, körbeölelnek örvényszerűen és bosszantanak. A legtöbben már ordítanának, de én nem, képtelen vagyok rá. Nem szeretem a hangos embereket, hangos helyeket, hangos dolgokat, mert elterelik az ember figyelmét és megzavarják, a hangos ember pedig a legrosszabb fajta a világon, mert konganak a saját gondolatai az üres térben. De mi értelme is volt ennek a fa gyepálásnak, Bundy? Nem lettél sem nyugodtabb, sem okosabb, nem vezetted le a feszültségedet, viszont hogyha még vannak gyerekek, akkor ők legalább örülni fognak ennek a levélkupacnak, aminek a közepéből te nősz ki.
- Embereld meg magad kissé! - hajtom hátra fejemet egy csüggedt sóhajtás közepette, majd fordítom oldalra és mélázok el a hosszú hajzuhatag láttán, ajkaim még elérzékenyült mosolyba is görbülnek. Tessék? Hajzuhatag? Itt? Mintha villám csapott volna belém, úgy térek észhez a mindössze csak pár másodpercig tartó merengő állapotomból, lábaim pedig engedély nélkül indulnak útnak a hátát felém mutató személy irányába. Akár a kisiskolás az első felelésnél, úgy szaladgál bennem az adrenalin és az izgalom föl és alá, majdhogynem megkérdezve magamtól, hogy mit csináljak, ha odaérek, de a vasat tartó kéz hamar a segítségemre siet, nem hagy cserben és emlékeztet a jól begyakorolt mozdulatra, a lendítésre és erőkifejtésre, aminek hála később nem kellett attól félnem, hogy a társaságom feláll egy óvatlan pillanatban és elrohan. A kéz pedig ismét lesújt a törékeny koponyára, hiába védi azt kalap, és szinte el is felejtem, hogy nemrégiben még tomboltam és dühöngtem, helyüket a megkönnyebbülés mindent letaroló érzése veszi át, ami ugyan csak ideig - óráig tart, mégis olyan, mintha a fellegekben járnék.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Városi park Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
718
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 15, 2018 11:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 12, 2018 10:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Lilith



Halvány mosoly kúszik az arcomra szavait hallva, miszerint egyértelműen egy a célunk. Meg kell állítanunk Amarát, ha egyben akarjuk tudni a mi kis világunkat. Személy szerint úgy gondolom, hogy még keveset éltem ahhoz, hogy eltűnjek eme koszfészek színéről. Mennyi minden vár még rám! Éppen ezért a némbernek vesznie kell, ha megölni nem tudjuk legalább vissza kell zárba abba a rohadt magba. Remélhetőleg véglegesen! A távolba meredek, ami apránként átadja magát a sokat ígérő szürkeségnek. A pokol fattyai jobban kedvelek ezt a napszakot, hiszen így nem bántja őket a nap fénye, jobban tudnak mozgolódni az árnyak között. Ahogy az angyalokat említi egyből eszembe ötlik egy régi ismerős, akit talán felkereshetnék a cél érdekében, bár annak nem biztos, hogy jó vége lenne. Nem számít. A cél szentesíti az eszközt és minden harcba bocsájtható lényre szükségünk lesz, legyen az akár ember vagy féllény. Cselekednünk kell, együttes erővel. Aprót bólintok, miszerint megértettem a feladatomat. A lovasokat is harcba kell állítani, így Belial után kell erednem, míg Gressil a városban várakozik rám valahol, hiszen ebben állapodtunk meg, hogy még keressük egymást. Kissé elkerekedett szemekkel pillantok fel fivéremre, aki úgy tűnik nincs tisztában a jelenlegi helyzettel, már ami Mammont illeti.
- A Pestis lovasa hibát, hibára halmozva most éppen egy ládában csücsül valahol a sivatagban. Ha az információim jók, akkor Ménész ládájának fogságában senyved - válaszolok egyszerűen. Az előbb említett lovasról sok minden elmondható, de az nem, hogy túlzottan oda lennék érte. Nem kedvelem azokat a démonokat, akik ilyen kaliberű hibákat vétenek. Előbb egy pecséttel lezáratta magát egy ember testében, vele vívott elmecsatákat hónapokon keresztül, majd egy mágikus ládában kötött ki. Az év hülyéje díj nyertese; Mammon! Bólintok egyet a maggal kapcsolatos információk hallatán, remélni tudom csak, hogy tényleg időben megszerzi. Szavain elmosolyodom, vállalhatatlan optimizmussal rendelkezik. Talán őrültnek is nevezhető, hiszen a végsőkig hű maradva önmagához még az ürességben is viccelődne.
- Így is esélyünk van a győzelemre - válaszolok az eszmefuttatására ezzel le is zárva a témát. Karba font kezekkel mered le rám, révén, hogy mennyivel magasabb nálam. Piszkálódásomra férfiasan megsértődik, mire halkan kuncogok és megrázom a fejemet.
- Úgy ismersz mint aki ezzel nincs tisztában? - döntök kissé oldalra a fejemet, majd körbe pillantok, hogy még mindig egyedül vagyunk-e. Minden érzékszervemmel a környezetemet figyeltem eddig is, de következő mondandóm miatt még óvatosabbnak kell lennem.
- Nekem gondom lesz a Káoszra és a Halálra, te keresd meg a Háborút, ha ők megvannak az elsődleges feladatunk Mammon kiszabadítása, a lehető leggyorsabban. Rá is szükségünk van - foglalom össze a megbeszélteket, majd egy lépéssel közelebb lépek hozzá - A másik dologról, még később tárgyalunk - sejtelmes szavaimat követően arcom érzelemmentessé válik - Ha megtaláltad Őt értesíts! - teszem hozzá, végül egy apró puszit nyomok az arcára. Bárminemű köszönés nélkül sarkon fordulok és elindulok a belváros irányába. Ez a beszélgetés sok mindent előre vetített. Talán tisztábban látok, talán csak újabb célt tűztem magam elé. Minden a még elkövetkezendő napokon fog múlni. Vagy megállítjuk Amarát vagy minden erőnk ellenére elbukunk. Csupán remélni tudom, hogy Abaddon tudja, hogy mit csinál és a belé fektetett bizalmam nem zsákutca.
"Az üzlet olyan, mint a háború, aki gyenge, elvérzik!"
köszöntem a játékot!  k76k

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Városi park Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 08, 2018 6:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Long seen sister

Lilith & Abaddon

Music - Devil's Gonna Come

Szürke felhő kóborol magányosan az égen. Lustán úszik be a napkorong elé, hogy árnyékkal borítsa a tájat. Alakunkat is sötét tónussal áldja meg ahogy keresztezi utunkat. A nappal égi ura készül már, hogy nyugovóra térjen, hamarost eljön a pihenő ideje s addig átadja a stafétát éji párjának. Mellett haladva hallgatom szavait, rövid bólintással nyugtázom, mondatát miszerint nem akarja ölbe tett kézzel nézni az eseményeket fonalát. - Ezt örömmel hallom drága nővérem. - Jegyzem is meg, végtére is éppen ezért, vagy éppen valami hasonlóért jöttem, hogy megtudjam ki hányadán áll a világ aktuális helyzetéhez, van e ezen a tájon is bárki aki tenne ellene s nem csak hátradőlve, kényelmesen mit sem törődve semmivel lógassa lábát mintha mi sem történne. Az Ő dolguk, személy szerint az ilyen felfogásúakra időt sem pazarlok. De jelen esetben erről szó sincs, valóban örömmel hallom miszerint nővérem sem szándékszik azok táborába csatlakozni. Egy újabb egyetértő s határozott bólintás monológja végét illetően, valóban el kell tüntetnünk, másként minket fog eltüntetni. Apró mosoly úszik arcomra mit két apró bólintás is kísér. Igen, ez az a pont a világban mikor nincs más út, mikor az összefogás a járható, közösen egy cél érdekében. - Egyet kell értsek, szükségszerű. A határvonalak elmosódtak, Démon, Angyal, Halandó, ki képes felfogni mi történik itt, azzal mind egy a célunk. - Valóban ezt be kell lássuk, mindennemű egoizmus és megalomán felfogás ellenére fel kell tárjuk a bezárt kapukat és bizalmat kell helyeznünk másokba. Majd ha visszaáll a világrend, vagy valami ahhoz hasonló, akkor visszatérünk az ellenségeskedésre, nézeteltérésekre, de most kicsinyes dolog volna ilyesmivel korlátozni magunkat. Ez az mit meg kellett értessek magammal első körben mielőtt mindennek neki kezdtem. "A jó harcos mint a folyó" szól a keleti mondás.
- Ez esetben legyen gondod a Káoszra és a Halálra, én gondoskodom a Háborúról. A Pestis pedig, mi van vele egészen pontosan? - Érdeklődöm mert bevallom őszintén személy szerint gőzöm sincs arról mi is van vele, de ezek szerint Lilith birtokában van ennek a tudásnak. - Biztonságos helyen, egyelőre. Egy angyal rajtette el. Megszerzem időben. - Zárom le röviden a maggal kapcsolatos fonalat. Persze, hogy megszerzem időben, nincs más választásom máskülönben vele pusztulok én is. Egyik szemöldököm kunkorodik parányit a magasba amint meghallom hirtelen a semmiből érkező kijelentését, szóval az egyik Arkangyal hallott, mélázok el majd hangot is adok gondolatomnak. - Nos, ez bizony szerencsétlen fordulat. De a tényen nem változtat, ha eggyel kevesebb hát eggyel kevesebb, kicsit jobban meg kell majd erőltetnünk magunkat. - Vonom meg vállam mintha teljesen természetes volna, hogy mínusz egy erővel is véghez vihető lenne a művelet, ha nem próbáljuk meg nem tudjuk meg soha, meg aztán, agyszer élünk nemde? Arcom egyértelműen mutatja gondolataim, merészen és elszántan nézek szembe az előttünk álló kihívással, némi humorral megfűszerezve, az szinte elengedhetetlen ha rólam van szó, de az előttem álló ezt úgy is tudja rólam. Még a halál torkában és szemtelen, arcátlan, mondhatni eszelős, de akkor is magabiztos. Szembe állok immár vele s karjaim keresztbe fonom mellkasom előtt így tekintek rá. - Végre? Én sosem nyugszom, eddig sem tettem, ezután sem fogok. - Reagálok a rágalomra miszerint csak most tértem magamhoz, Ó nem, én eddig is mozogtam, cselekedtem, ténykedtem. Érdeklődve várom majd a Mammonnal kapcsolatos információit, a többi lovassal kapcsolatban pedig ha nincs ellenvetése akkor a feladat adott, összeszedni őket, Amara ellen, első körben.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 27, 2018 10:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Lilith



Milyen érdekes tud lenni az élet, még a halhatatlanok számára is mint mi. Egyre több olyan démoni lényről hallok, akik találkoztak magával Amarával vagy az egyik kis segédével, akik az ő érdekeit tartják szem előtt. Még hová tud süllyedni, eme porladó világ? Ha a sötétség bekebelezi a világot, akkor nekünk is befellegzett. Érzékelem, hogy gondolatban egészen máshol jár, majd tekintetét felém fordítja azzal a bizonyos mosollyal, ami sosem fagy le az ajkáról. Aprót bólintok csak válasza hallatán, nem kívánkozok jobban belemenni a témába. Effektíve a testvérem és ő azon kevesek közé tartozik, aki sosem hazudott nekem vagy akart volna átverni. Ezért is lenne jó magam mellett tudnom a ránk váró csatában. Talán ő azon kevés pokolbéli lények egyike, akikben képes vagyok feltétel nélkül bízni. Tisztában vagyok vele, hogy sok titkot rejteget magában, de azokat nyugodtan megtarthatja magának, engem csak Lucifer megbuktatása érdekel és persze Amara eltüntetése az útból. Amíg az érdekeink nem keresztezik egymáséit, addig nem érdekelnek a mocskos terveit. Az erőikre van szükségem, semmi másra. Akarom, amit akarok és nem érdekel mit kell hozzá tennem, nem esik nehezemre kiegészíteni a listát még egy névvel, ha a szükség úgy adja. Még egy bólintással jelzem, hogy egyetértek vele a lord kivégzését illetően, ugyanakkor gondolataimba merülök. Vajon egyetért a pokol urának tettével? Olybá tűnik, mintha egy apró mosoly jelenne meg az ajka szegletében, de ez nevezhető inkább fintornak, melybe terveit rejti. Ahogy lépdelünk minél távolabb a város zajától mindketten a gondolatainkba burkolózunk. De a csend, mely beállt kettőnk között egyáltalán nem zavaró, inkább ad egy cseppnyi nyugalmat mindkettőnk számára, hogy az elhangzott információkat feldolgozhassuk. Vállát vonja csak meg, hiszen én is jól tudom, hogy ez mind elhangzott a tanács ülésén, amin nem voltam hajlandó részt venni. Éppen más dolgom volt, de a szemeim és a füleim jelen voltak azokban az órákban.
- A sok ha közül ki tudja, hogy melyik fog megvalósulni. Ez mind még a jövő rejtélye, ugyanakkor nem akarom tétlenül nézni a jelent. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy eltűnjön - félig hangosan gondolkodom, ugyanakkor ahogy Donra pillantok szemeimből kiolvashatja az eltökéltséget. Nem áll módomban elkotyogni neki, hogy kire is vonatkozik igazán a kijelentésem, Luciferre vagy inkább Amarára, ez maradjon talány. Látom az ő szemeiben is az elszántságot hiába a távolba mered velük, izmai megfeszülnek, amit érdeklődve figyelek. Egyértelmű választ ad, amiből akár következtetéseket is levonhatnék, de messzemenőt felesleges. Halvány mosolyra húzódnak ajkaim, fél percig várok csak a hatás kedvéért, majd újra hallatom csilingelő hangomat.
- Ebben az esetben egyesíthetnénk erőinket - vetem fel az ötletet, majd vállat vonok, mintha csak a gondolatot akarnám lerázni magamról. Kérdésemre egyértelmű választ ad, utalva arra, hogy Luciferre szükségünk van, míg Amarát be nem zárjuk, hiszen ő az egyik kulcs hozzá.
- Ez remek, tekintve, hogy tudom merre jár a Halál és a Káosz lovasa. Ezek alapján egyetlen egy problémánk van. Mammon - elmélkedésem közepette fellibbentem a fátylat az egyik problémánkról. A drága Pestis éppen egy ládában csücsül a sivatag közepén, így neki nem vesszük használ, legalábbis ilyen formában biztos, hogy nem. Á, igen! Az alma és a magja, amit azaz ostoba utánzat szakított le a tudás fájáról.
- Azt is tudod, hogy merre van a mag? - kérdezek újra, hiszen ha minden hozzávaló megvan és a sakkfigurák a helyükre kerülnek miénk a győzelem. Ugyanakkor belém villan egy apró tény, ami meggátolja a terveinket, ezt nem vagyok rest megosztani vele.- Raguel halott. Ahogy rám kacsint halkan kuncogok, miközben megrázom a fejem, egyetlen mozdulatával képes jobb kedvre deríteni. Talán nem is olyan borús a jövőnk, mint azt az előbb gondoltam. Látok egy kevés reményt. Halkan nevetek, miközben hagyom, hogy elengedjen és velem szembe álljon. A szél hirtelen támad fel, fellökve maga körül mindent, de mi kősziklaként állunk.
- A pusztítás démona végre magához tért? - teszem fel a kérdést kissé csipkelődve. A heves szellő meg se kottyan, hajamat megigazítom, ezzel kisöpörve az arcomból - Egyre kellemesebb ez a beszélgetés.
"Az üzlet olyan, mint a háború, aki gyenge, elvérzik!"

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Városi park Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 10, 2018 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Long seen sister

Lilith & Abaddon

Music - Run On For A Long Time

Meglepettsége nem kerüli el figyelmem mi Amarával való randevúm túlélésének tudható be. Újra átfut fejemben az emlék mely beégett elmémbe, ahogy ujjai hidegen érintik arcom, a rombolás melyet elém tár, ahogy próbál sötétséget fecskendezni a sötétségbe mindhiába, kedvemre való a látvány. De ahogy én belő úgy Ő is belém látott, a Pusztítás vagyok víziója csak erőm szította. Aztán hirtelen váltott, a rombolást, a pusztulást, a tombolást hirtelen a végtelen béke váltotta fel, a semmi, az üresség mely a végtelenbe nyúlik. A vesztem okozta volna ahogy belém erőltette a végcéljának vízióját. Ha nincs a gyűrű, vélhetően most nem lennék itt. Lilith hangja ránt vissza a jelenbe s tekintetem felé fordítom, parányi mosoly ahogy fejem enyhén oldalra húzom. - Nem volt még ereje teljében, éppen a Lélek erdőm dézsmálta. Másrészt pedig, katonájává akart fogadni. Azt akarta keressek meg neki valamit, egy eszközt, amiben fogságban tartották. Szüksége van helyiekre, másokat is megfertőzött már sötétséget ültetve a szívbe. Az enyémbe nem tudott, de természetesen bele mentem, higgyen csak még egy szövetségest a maga oldalán. - Adok választ a meglepettségre s természetesen így is történt, nem tervezem félrevezetni tulajdon nővérem, emlékeztek, bizalom. Az egyetlen miről nem teszek említést a gyűrű, de ebben nincs semmi személyes, arról bizony senkinek sem beszélek. A hirtelen történt Lord cserére is rátérünk, érdeklődve hallgatom szavait. Persze, ne maradjon Lord nélkül, tart, hogy ereje meggyengül, balga, ha tudná, hogy már akkor megtörtént mikor feljött parádézni a felszínre... Nem lát messzebb tulajdon kéjvágyánál, vagy ha még is jól titkolja, de bánom is én, számomra csupán egy akadály Ő is mint Amara. Nem csalódtam benne, csűri a szavakat, nem ma kezdte, de természetesen én sem. - Az egyetlen ami biztos, az az, hogy immár 1 el kevesebb. - Válaszolom neki s nehéz volna megmondani, hogy vajon parányi mosoly kunkorodik ajkam bal oldalának szegletében, avagy csupán a tőlem megszokott megnyerő arckifejezésem mely teljesen természetes. Furcsa dolog kerülgetni azt a bizonyos forró kását, de senki sem oly bolond, hogy egyértelmű jelét adja egy titkon tervezett puccsnak, mindaddig míg nem bizonyos a másik megbízhatóságáról s lássuk be ez a mi köreinkben végképp igen problémás... Közben újra tovább vonulunk, pár lépés után ismét megszólalok. - Célja nem sokban különbözött Amaráétól: felhozni a földre poklot. Nem kell sok taktikai érzék, hogy összerakja az ember, minden lélek a birtokát képezné, végtelen erő. Mindenki másnak pedig csupán a lehulló csontok maradnának, mint a kóbor korcsoknak. Persze elég sok a Ha. - Vonom meg a vállam a végén míg felvázolom neki röviden az eredeti tervezett és vélhető világképet, melyet a nagytanácsban elhangzottak alapján, kinek csöpp esze van könnyen összerakhatott, már persze ha akart gondolkodni és nem csak agyatlan mód parancsot teljesít. Úgy rémlik Lilith nem volt ott azon a találkozón, persze ettől még lehettek ott "fülei" ezt nem tudhatom. A képlet egyszerű volt, szövetség Mihállyal, hogy legyőzzük Gabrielt, ha ez megvolt -1 Arkangyal kit el kell tennie az útból. A mi segítségünkkel elintézte volna Mihályt is ha akarja, aztán Övé az uralom, voálá, nem túl bonyolult. Nekem ez nem volt ínyemre, persze ezt nem adtam soha senki tudtára. Most is csupán kíváncsi vagyok vajon mit szűr le az elhangzottakból.
Kérdésére, mely arra irányul mit szándékozom tenni ellene, elszánt tekintettel fúrom íriszeim a távolba két lépést közt mondom ki a szavakat s állkapcsom pillanatra megfeszül. - Végzek vele. - Határozott, egyenes, célratörő válasz. Így, tömören, mindennemű körítés nélkül. Persze a kérdés Amarára irányult de a választ akár mindkét esetre is érthető lehetne nemde? Ez az állapot csupán egy röpke pillanatig tart, szemem sarkából sandítok le rá egyetlen momentum erejéig majd folytatom is szavaim fonalát választ adva kérdésére. - Jól tudod, szükség van a lovasokra s minden Arkangyalra. - Utalok itt vissza, hogy burkoltan, hogy Lucifer épp ezért kisebb baj, nem veszhet oda míg Amara a világot járja. - A lovasok szétszéledtek, egyiküket tudom hol keressem, a Háború, szükségünk van az erejére. - Folytatom monológom, Ashtarot, meggyengült, jelenleg hasztalan a számunkra, de az ereje szükséges, meg kell szerezzem. - De van még valami, egy ősi eredetű holmi ami képes elpusztítani a Sötétséget. Az Alma magja mely a Tudás fájáról származik. - Avatom be ebbe a történetbe, Ő ott volt a teremtéskor Éva története, ismernie kell. Keserű kérdés bukik ki belőle, megértem, értékelem aggodalmát, de csupán orcámról letörölhetetlen magabiztos mosoly tekint vissza rá ahogy felé fordulok. - Nem én volnék ha nem próbálnám meg. - Kacsintok rá. - Ez az Én világom, csak Én pusztíthatom. - Jelentem ki végül ahogy megállapodok vele szembe. Hirtelen széllökés fut keresztül az ösvényen s lökne félre mindent, de én rezzenéstelen álluk azzal a szinte már arcátlan kis apró, magabiztos mosolyommal.

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 07, 2018 11:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Lilith



A lemenő nap fénye megnyugvással tölt el, szeretem az éjszaka csendjét, azaz otthonom. Az alkonyi órában egymásba karolva sétálgatunk, mintha minden olyan tökéletes lenne. A húzásomnak szerencsére enged, ő sem akar találkozni másokkal, jobb ha kettesben maradunk, így tudunk beszélgetni fontosabb ügyekről is. Hiszen hiába New Orleans-ban vagyunk, a falnak is füle van mindenfelé, nem árt így az óvatosság. Látom a szemem sarkából, ahogy bólint, majd válasza hallatán kikerekedett szemekkel pillantok rá. Tényleg ott lett volna? Ha érezte Amara erejét, akkor találkoznia kellett vele, de akkor mégis hogyan maradhatott életben? Szemeimet végig futtatom a bukott birodalmon, amit Földként emlegetünk, még. Aprót billentem lefelé a fejemet, jelezve, hogy tudom miről beszél.
- Ha találkoztál vele, akkor mégis hogyan élhetted túl? Amara mindent elpusztít maga körül és nem ismer kegyelmet - gondolkodom hangosan. Egy talány számomra azaz apró információ morzsa, amit megosztott velem, de nincs időm ezen gondolkodni, hiszen konkrét céllal jöttem el hozzá. Persze úgy tettem, mintha véletlen találkoztunk volna, de már vártam rá. Meg kell tudnom, hogy ő melyik oldalon áll. Lucifer mellett vagy inkább ellene. Mindig is tudtam Abaddon-ról, hogy erős démon, éppen ezért akarom magam mellett tudni, ha esetlegesen belviszályra kerülne a sor. Amint megemlítem az első lord bukását kérdőn rám tekint.
- Igen és, hogy ne maradjon lord nélkül Lucifer Agramon régi tanácsadóját nevezte ki első lordnak - teszem hozzá, hogy teljesen tisztában legyen az eseményekkel. Én a fő forrástól tudok mindent, Azura egyből értesített, miután meghalt Agramon, hiszen én is azok közé tartozom, akik titkon a pokol ura ellen szervezkednek. De mégis mit tehetnénk? Ha valaki gyenge kezű uralkodó, az előbb vagy utóbb kénytelen lemondani, vagy megfosszák a koronájától. Egy kisebb mosolyt veszek észre a hercegen, ami egészen ígéretesnek látszik az én szemszögemből nézve.
- Talán nem csak egy démon van, aki szálakat kezdett mozgatni. Igaz, fivérem? - sandítok rá, kisebb mosoly bujkál a szám sarkában. Úgy teszek mintha tudnék valamit, hátha ezzel szóra bírhatom még jobban. Don ért hozzá, hogy elkendőzze a valóságot és azt láttasson, amit csak akar. De én sem vagyok mai csirke és tudom, hogy mi démonok mikre vagyunk képesek, ha valamit nagyon akarunk. Szóval ő is tervez valamit, ha ennyire biztos Lucifer bukásában, akkor benne van a keze a dologban, azt szokták mondani az emberek, hogy mindig a fejétől bűzlik a hal. Nem sokkal később témát is vált, ami most nem zavar, mivel egy sokkal súlyosabb problémára tereli a szót, amivel meg kell küzdenünk hamarosan.
- Hallottam pletykákat róla, hogy ezt tervezi, de nem gondoltam volna hogy igaz - van valami a hangjában, aminek köszönhetően tudom, hogy igazat mondd. Mintha mindezt látta volna maga előtt, talán át is élhette. Végül rám tekint szemöldökét felemelve próbál mosolyogni, mire megrázom a fejemet. Egy hatalmasat sóhajtok, előbb elnézek oldalra, hogy a semmibe meredhessek, majd tekintetem végigfuttatom a tájon, hogy végül rajta állapodhasson meg.
- Ebben teljes mértékig egyetértek veled. Mégis mit szándékozol tenni ellene?
- teszem fel a kérdést érdeklődően - Tudtommal Amarát először az arkok és lovasok együttesen zárták el - teszem hozzá egyszerűen, mintha csak egy könyvből olvasnék. Ekkora ereje egyikünknek sincsen és nem gondolnám, hogy az előbb említettek képesek lennének együtt dolgozni egy nemesebb cél érdekében. Arról nem is beszélve, hogy a lovasok közül egy ládarab, egy másik pedig teljesen eltűnt. Ez egy lehetetlen küldtésnek néz ki egyenlőre.
- Megvan hozzá a kellő erőd, hogy visszazárd oda, ahonnan kijött? - újabb kérdés hagyja el ajkaimat, gúnytól mentes hangom. Inkább csak valamiféle keserűség hallatszik ki belőle, mintha a valaha volt legrosszabb végkifejlet létezne egyedül.
"Az üzlet olyan, mint a háború, aki gyenge, elvérzik!"

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Városi park Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 29, 2018 12:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Long seen sister

Lilith & Abaddon

Music - Run On For A Long Time

A természet békésen öleli körbe a városrészt, szépen, ráérősen foglalgatva vissza, fokozatosan magának amit az évek során elvettek, ráér ő, nem siet sehova. Régen látott nővérem elfogadja karomat s így indulunk kellemes kis utunkra, mi is úgy téve mintha a világ éppen nem pusztulna körülöttünk. Én vagyok maga a pusztítás, élveznem kéne, és, bár erőm szárnyal a rombolás közepette, mégsem tölt el jó érzéssel, hiszen nem én vagyok a végrehajtója. Azon kívül pedig, tudom hová tart...
Sétánk egy kisebb, eldugottabb szakaszon folytatódik, amint látom én is a távoli mozgolódást engedek a kis kontrollnak, hogy elkerüljük a kíváncsiskodó tekinteteket. Közben hallgatom szavait, röviden bólintok fenn ragadásának rövid történetére. Jómagam is így jártam. - Én ott voltam mikor kezdődött New Yorkban, láttam mire képes. És ott voltam akkor is mikor a pokolban ütötte fel a fejét. Saját bőrömön éreztem erejét. Eleinte tetszett a látvány. - Tekintek körbe a pusztítást látva. - De aztán megmutatta mit akar igazán. - Meredek előre egy pillanatra. Ha nincs az erőm, már nem lennék a létezés szakaszában. Nem tudom a mellettem lépdelő nő hogyan is viszonyul a Sötétséghez, de olykor kockáztatni kell, én kifejtettem véleményem, nem tetszésem, lássuk, hogy reagál majd.
Agramon halálhírére Lilith felé fordul kérdőn. - A mágia legnagyobb tudója? Meghalt volna? Nem, nem hallottam. - Csóválom meg a fejem és fordulok vissza az út irányába. Ez új információ a számomra, bár túlzottan nem hat meg, tény, nem igazán tartottuk a kapcsolatot. A mai napig úgy hiszem, hogy Óz az Ő embere volt, de Óz eltűnt és úgy tűnik Agramon is, ez esetben már sosem tudom meg a valódi kilétét. Parányit fújtatós mosoly majd letekintve ismét megcsóválom a fejem hallva, hogy Lucifer ellen tevékenykedett. - Nem is csodálkozom rajta, az utóbbi időben csak a földön parádézott, azt sem tudta mi zajlik odalent, én már idejét sem tudom mióta nem láttam. Várható volt, hogy valaki majd nem tetszését kifejezve szálakat kezd mozgatni a háttérben. - No igen, és ez a valaki éppen Én volnék. Már szinte mindent elő is készítettem, készen álltam, megvolt a terv. Aztán jött Amara és neveletlen gyerekként ült a homokvár tetejére... De hát, hogy is mondják? Ember tervez, Isten meg beleköp a levesbe... Vagy valami hasonló. Túlélésem és erőm záloga is a találékonyságom, alkalmazkodom, korrigálok. Szükségszerű, ha vaskalapos, rugalmatlan módon ragaszkodnék tervekhez már régen elbuktam volna, tudni kell mikor és hol érdemes irányt váltani. Ez az tény hozott el most ide is. - Lucifer el fog bukni ha így folytatja, amennyiben engem kérdezel. - Jelentem ki egyszerűen, egyértelmű jelét nem adom ellenségeskedésemnek, én mint egyik fő bizalmasa, ezer örömmel adnék neki baráti tanácsot, de hát a sors - és Amara - miatt ugye, már régen találkoztunk alkalmam sem volt beszélni vele, ilyen az élet nemde? Aztán folytatom is, szinte tárgytalannak tekintve a dolgot, hiszen van ettől nagyobb baj is jelenleg ha már így szóba került. - A sötétség most nagyobb baj forrása mint említettem. Ha nem állítjuk meg, nem lesz föld, de menny és pokol sem. Ezt mutatta nekem, a végtelen Semmit. Mintha soha nem is léteztünk volna, úgy akar minket kitörölni a világból, sőt, mintha a világ sem létezett volna soha. - Beszélek kimérten s közben tekintetem előre mered, átéltem, bennem volt, az elmémben mutatta meg mire készül. - Hogy ki mit tesz ellene, nem érdekel - utalok itt arra burkoltan, hogy ahogy eddig láttam sem Lucifer sem senki más nem tett lépéseket ellene. - De nekem személy szerint nincs ínyemre a végkifejlet. - Tekintek rá végül szemöldököm enyhén felhúzva megerősítve kicsiny mosollyal.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 24, 2018 11:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Lilith



A város már régen nem hasonlított az eredeti állapotára, Lucifer és a természet közös alkotása megtette a hatását. Az emberek elhagyták a várost, akik pedig maradtak megszállott démonokká váltak, míg a természet túlburjánzott és átalakította azt a romhalmazt, amit itt létrehoztunk otthonként. Az alakom felsejlik előtte, hangomra apró mosolyra húzódik a szája, amit egyből viszonozok is. Már megszámolni sem tudom, hogy hány éve élem az életem démonként, mégis néha furcsa, hogy testvérüknek szólítanak, hiszen ha jobban belegondolunk nekem az arkok lehetnének a testvéreim, hiszen ahogy ők, úgy én is isten teremtménye vagyok. Viszont ha a rangomat nézzük, akkor helytálló Don megnevezése, hiszen mindketten hercegi címmel rendelkezünk. Egyet biccentek a válaszán, majd csak figyelem, ahogy eltolja magát a korláttól. Ennek a mozdulatnak köszönhetően végre egymással szembe állhatunk. Költői kérdése, majd a válasza hallatán halkan kuncogok. Milyen igaza van, őt nagyon ritkán lehet megtalálni és ha sikerül, akkor annak valami nagyobb oka lehet. Zsebre dugja a kezeit lezseren, ahogy mindig szokta, ezt követően körbe pillant, mintha félne attól, hogy bármi meglátja errefelé. Ennek hatására én is elfordítom a tekintetem és a környezetemet kezdem szemlélni, hátha nem csak mi tartózkodunk erre, amellett pedig élvezem a természet adta üdítő látványt. Érzem, ahogy engem kémlel, így pillantásomat vissza vezetem hozzá. A sötétség említésére felhúzom az egyik szemöldökömet, kíváncsi vagyok, hogy mennyivel több tudhat nálam vagy bármelyik démonnál. Illedelmesen akár egy úriember felém nyújtja a karját, ezzel egy könnyed sétára invitál. Készségesen elfogadom a felém nyújtott végtagot, átkarolom a sajátommal, így kettecskén az ösvényt követve indulunk el.
- Az ember mindenfelé hall ezt azt, csak az nem mindegy, hogy mi a valóság abból - válaszolok s nézem a pusztuló világot körülöttünk - Pár hónapja érkeztem, de te is tudod, hogy egyszer-kétszer volt már földi időszakom - teszem hozzá apró mosollyal az arcomon. Nem sokkal azelőtt érkeztem, hogy a pokol bezárult volna, pár elintéznivaló ügyem után feltett szándékom volt hogy hazatérjek, de erre már nem kerülhetett sor. Az első pár hétben bujkáltam, aztán meguntam a várakozást és elfoglaltam a földi lakosztályomat. Ezen kívül talán két kiemelkedőbb alkalmat tudok felsorolni, mikor Isten alkotta területen ténferegtem.
- Inkább mondjuk úgy, hogy itt hagyta a felhőjét. Nem tudok róla, hogy tényleg megjelent volna, emberibb formájában - válaszolok a hirtelen témára, magam elé meredek. Senki sem így képzelte az Apokalipszist, de főleg nem Lucifer, aki hatalmas tervekkel érkezett a földre. Most viszont inkább a testvérkéihez futna vissza. Szánalmas félnótás. Az ösvény mentén haladva mindkettőnk számára kézenfekvővé válik, hogy nem csak mi tartózkodunk itt, szerencsére csak távolabb a bokrokon túl érzékelni mozgást. Mielőtt Abaddon arra venné az iránt korrigálok, ha hagyja és a lehető legtávolabb vezetem a kéretlen vendégektől.
- Hallottál róla, hogy Agramon meghalt? Állítólag Lucifer ölte meg, mert titkon ellene tevékenykedett - osztom meg vele az információt, mintha egyszerűen csak az időjárásról beszélgetnénk. Kíváncsi vagyok, hogy rá harap-e a témára vagy, hogy kivált-e belőle bármi érzést. Tudom kell, hogy ki tart velünk a magas rangú démonok közül. Erős szövetségesekre van szükségem a Lucifer elleni harchoz, megfogom dönteni a hatalmát bármi áron. Kinek kell egy olyan úr, aki pipogya és nem tudja összetartani a népét? Talán fejébe szállt a sok évnyi uralkodás és megunta a trón nyújtotta előnyöket? Fogalmam sincs. De azt biztosra veszem, hogy ez nem maradhat így tovább. Változásra van szükség. Mindezek ellenére az első feladatunk Amara megfékezése, ő a legnagyobb problémánk, mindenkinek.
"Az üzlet olyan, mint a háború, aki gyenge, elvérzik!"
legközelebb jobb lesz  fgbhjfk

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Városi park Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 14, 2018 2:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Long seen sister

Lilith & Abaddon

Music - Run On For A Long Time


Az egykor oly hangos város már csupán szellemképe önmagának. Érezhető az aktív jelenlét, de már messze nem oly hangos mint egykoron. A park, mely éppen elmélkedésem színteréül szolgál viszonylag kihalt. Legalább is eleinte így tűnt, de a távoli mozgás melyet felfedezni véltem nem erről árulkodik. Ahogy közeleg felém csak hamar fény derül az ismerős idegen kilétére. Hangját hallva apró mosoly kúszik orcámra. - Lilith, nővérem. - Üdvözlöm az első asszonyt. - Tudod, eléggé elfoglalt típus vagyok. - Való igaz, sok a teendő ha az ember készül eltenni az útból a nagyfőnököt, főként ha az adott levesbe aztán elefánt módra rúgnak bele és borítják fel külső tényezők. - Valóban, messze nem olyan mint fénykorában mikor a lehetőségek tárházát kínálta számunkra. - Jegyzem meg a démoni pöcegödör dolog és közben el tolom magam a korláttól, hogy immár szembe álljak a - fura szó de végül is - testvéremmel. - Szél? Inkább tornádó. - Vigyorodom el a dolgon aztán folytatom is. - Mondanám, hogy csupán erre jártam. - Dugom zsebre kezem s nézek körbe kíváncsi nézelődőként majd vissza az előttem álló nőre orcámon az a jól ismert, parányi, megnyerő mosoly. - De a véletlenek és én ritkán járunk párban, főként ezekben az időkben... - Pillanatnyi szünet majd folytatom is. - A sötétség szele. Aztán, sose lehet tudni mi mindent hall az ember itt vagy ott nemde? - Nyújtom felé karom, hogy sétára invitáljam ha már így alakult a délután. Amennyiben elfogadja úgy hát az ösvényt követbe indulok oldalamon vele egy könnyed sétára. Mintha csak kellemes délutáni andalgásunk töltenénk, mintha a világ körülöttünk nem pusztulna épp... - S Te, mióta vagy a Pöcegödörben? - Érdeklődöm ha már így neveztük a helyet. Kíváncsi vagyok mióta van itt, hiszen mióta bezárultak a kapuk az információ áramlás igencsak megcsappant. Sokkal elveszítettem a kapcsolatot. No persze ez engem nem mintha bármitől is vissza tartana, komolyabb ügyeim eddig is magam intéztem, így maradhatott csak minden titokban. - Ahogy látom Amara itt is tiszteletét tette. - Dobom be csak úgy séta közben nézelődve, látva a kihaltságot a nyomasztó közeget. A pusztítás nagyon is kedvemre van, éltet engem, elememben vagyok, erőm sosem szárnyalt ennyire, a gond viszont ott van, láttam a végkifejletet, szemtől szembe mutatta meg, a bőrömön tapasztaltam, az pedig nem volt ínyemre. Ellenben nem tudom a mellettem haladó hányadán áll a témával, meglátjuk a felvetés milyen reakciót vált ki belőle. A bizalomnak mindig ára van és nem most akarok fizetni. Vajon mit szólna ha tudná épp készültem végezni teremtőnkkel? Meglehet az események nem vesznek ily kellemetlen fordulatot már túl is lennék rajta. De ez csupán kóbor gondolat az éterben, térjünk vissza a jelenre. Az ösvényen haladva hamar kiderül nem mi vagyunk itt az egyetlenek. Akadnak mások is kik csendre s magányra vágytok. Távolabb, csupán a bokrokon keresztül látni némi mozgás s hozzá tartozó hangokat hallani, de szemem sarkából odapillantok amolyan ki tudja alapon, szeretem tudni mi van körülöttem.

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 12, 2018 6:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Lilith

Hónapok teltek el azóta, hogy a pokol bezáródott és minden démont kivetett magából, mindezek ellenére még mindig nem tudom azt mondani New Orleans-ra, hogy az otthonom lenne. Furcsa újra a földön járni, emlékszem milyen volt a város, mikor az utcák telis-tele voltak emberekkel. A francia negyed hangjaira, mely egy zsibvásárra emlékeztetett, mindenhonnan zene szólt, az emberek élvezték egymás társaságát. Az alkohol nyújtotta lehetőségeket és egyszerűen csak boldogok voltak, már ha lehet ilyet mondani rájuk. Hiányoznak azok az idők, mikor senki sem vette észre, ha eltűnt pár halandó. Könnyedén szerezhettünk lelkeket magunknak, kínozhattuk őket, alkukat köthettünk. Sokkal jobb életünk volt, mint most ebben a háborús időszakban. Lucifer összefogás címszó alatt akarja elérni, hogy közelebb kerülhessen a drágalátos testvérkéihez. Minekünk pedig az angyalok parancsait kell követnünk. Még mit nem!
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok forognak elmémben, míg az utcákon sétálgatok. A házak üresen kongnak, mintha sosem lakták volna, olyan kihalt a terület akár egy szellemváros. Egy hirtelen támadt ötlettől vezérelve a park felé veszem az irányt, talán ott rálelek a megoldásra. Látom, hogy az évek során a természet újra túlburjánzott, magának követelve azt, amit előtte az emberek alkottak. Egy régi kőösvényen haladok, aminek sziluettje is alig sejlik fel a temérdek gaz alatt. Lágy szellő kap a hajamba, ami kibontja kendő alá rejtett tincseimet. Kellemes érzéssel tölt el ez az apró széllöket, mintha egy titkot súgna a fülembe, amiről csak mi ketten tudhatunk. A messzeségben egy alak rajzolódik ki, aki a korlátnak dőlve pihen. A lemenő nap fénye elvakítja szememet, így nem tudom kivenni az arcát, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy egy démonnal van dolgom. Nem lep meg, hogy itt találkozunk, bár örültem volna ha egy rövid ideig egymagam lehetek.
- Rég nem találkoztunk, Abaddon - állok meg a démon előtt egy halvány mosollyal az arcomon - Mi szél hozott e démoni pöcegödörbe? - teszem fel a kérdést érdeklődve. Tisztában vagyok vele, hogy ő is azon démonok közé tartozik, akik nem jönnek ok nélkül ide. Ez egy egészen érdekes beszélgetésnek a kezdete, hiszen mi hercegek nem sűrűn találkozunk egymással. Mindenki kellemesen elvan a maga kis birodalmában, vagyis volt... Minél előbb kezdeni kell valamit ezzel a helyzettel...
"Az üzlet olyan, mint a háború, aki gyenge, elvérzik!"   k76k

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Városi park Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 10, 2018 1:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Long seen sister

Lilith & Abaddon

Music - Run On For A Long Time


Lusta felleg úszik az égbolton, a napkorong lomhán vonszolja magát közelítve a horizonthoz. Nevezhetnénk nemes egyszerűséggel alkonynak. Bár idő még míg beköszönt a sötétség, addig is a fény uralkodik a tájon. Romos, és kevésbé romos épületek váltogatják egymást, New Orleans.
A természet az évek során fokozatosan visszakövetelte helyét a halandók alkotta kő és fém rengetegbe. A parkot sem kímélte. A növényzet csak úgy burjánzik, a valaha emberkéz alkotta, tudatos tervezésnek már csupán helyenként lehet felfedezni nyomait. Ilyen példának okáért az a korlát melyen éppen én is megpihentem. Nekidőlve, lezseren figyelem a környezetet. Kevesen járnak erre hiszen köztudott, hogy ez a város a démonok pöcegödre. Az igazat megvallva, jó magam nem sokat voltam New Orleansban, azóta végképp nem mióta a Sötétség színre lépett, más irányok jobban lekötötték a figyelmem. De lévén, sokan közülünk itt húzták magukat, így láttam legésszerűbbnek. No nem mintha túl sokan érdekelnének, valahogy sosem voltam az a család centrikus fajta. Nem bízom senkiben és ez nekem így nagyon is megfelelt. Messzire jutottam s a lényeget senki sem tudja rólam, ezt pedig mindennek köszönhetem. De a kocka fordulni látszik, alkalmazkodnom kell ahogy mindig is tettem. Ezen felfogásnak köszönhetem igazán itt létem. Rövid kis szellő fut keresztül a fák közt, körbeszaladva a parkon megringatva a bokrokat. Ellene csupán vékony, bőr dzsekim nyújt védelmet, alatta egyszerű, világos szín póló, mellé még fekete nadrág és hozzá illő cipő, egyszerű, praktikus viselet egy ilyen napra. Ittlétem célja most is a már napokban szinte megszokássá vált feladat ellátás: Információ szerzés. Tudnom kell ki hányadán áll a kialakult helyzettel, mert az utóbbi időben igen sokat perdült az a bizonyos kocka. Lehetőségeimhez mérten igyekszem felkészülni minden eshetőségre.
Figyelmem némi mozgás kelti fel, úgy tűnik a parkot nem csak jómagam fedeztem fel elmélkedésre, természetesen ez nem lep meg.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Városi park Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
718
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Városi park Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
178
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 17, 2017 8:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Lucius
Körmömmel ütemesen kaparom a fa érdes kérgét, még az sem zavarva, ha egy-egy szilánk belefúródik körmöm alá. Vagy ha néhány nagyobbra nőtt köröm éppen föld körüli pályára áll. Félmosolyra húzott ajkakkal hallgatom Apám teremtőjének suttogó szavait. Tekintetem övéibe fúrom, aztán elvándorol arcára, a hold fényébe figyelem izmainak rezdülését, arcának élét, kezdődő borostáinak árnyékát.
- A lélek érez, ha engedik ezt neki. Csak hogy van, kitől eme kiváltságot megvonják. Úgy vélik, hogy amit ő érezni vél az helytelen, minden mi ő, az rossz, így rögös kiirtásába fognak, csakhogy amit elvennek tőle azt nem pótolják semmivel. Üressé és kietlenné válik a lelke. A test és a lélek nem érez semmit. Lehet, hogy tudod a nevem Lucifer, de semmit sem tudsz igazán rólam - hajtom oldalra a fejemet, miközben teljes nyugalommal beszélek, mintha egy magamon kívül álló személyről adnék diagnózist. Egy pillanatra komolyság fog el, de ezt rögtön el is kendőzöm egy rögtönzött jókedvű nevetéssel és egy könnyed legyintéssel. - Csak viccelek, de még vigyázz, mert a végén azt fogom hinni, hogy udvarolsz nekem, ha ilyen szépeket ígérsz nekem - vigyorodok szemtelenül. Hogy mennyire gondolom ezt komolyan? Egész életemben tán egy dolog aggasztott igazán, de már emiatt sem kell főnie a fejemnek.
Ha ismer és tudja, hogy ki vagyok, akkor pontosan tudja, hogy ezt csak kihívásnak fogadom el. Hogy testem lelkem csak érzésre vágyik. Vagy mégsem? Vagy mégis? Jókedvűen folytatom az utamat, mit sem törődve előbbi szavainkkal. Most még amúgy sincs itt az ideje, hogy ezen filozofáljunk. Ez még a jövő zenéje, nem itt szándékozom feldobni a tappancsomat, még ha sáros és némileg büdös is az ebadta.
A hideg fűben és vízben tapicskolva, halkan dúdolgatva haladok előre néha elejtve egy-egy szót. Arcomra tapadt tincseimet szüntelen seprem hátra, vizes hajam próbálom egybe fogni. Napokkal ezelőtti feketére mázolt szemem már a múltté az elmúlt napok viszontagságainak köszönhetően már elfolyt a maradékot pedig a víz mossa le arcom közepéig.
- Csakhogy a természet istenének, azon túl, hogy egy valódi szatír, hisz valljuk be, kik nimfákkal táncolnak… Na de nem kanyarodva, el, szóval, hiába ábrázolták Pánt, logikátlan, hogy róla mintázzanak, mert ő a termékenységet szimbolizálja és a tavaszt is. Vagyis a későbbi időkbenk. Csak hogy a te termékenységed… Valljuk be, nem épp a megújulást hozza el. Teremtményeid a pusztulást irányozzák elő. Ahhoz képest, hogy a neved fényhozót jelent eléggé ellentétben áll ez a cselekedeteiddel - jegyzem meg fű alatt, majd mint aki rosszat mondd hirtelen kapok ajkamhoz, ijedten. Upsz, tán túl sokat okoskodtam volna? Még a végén kiderül, hogy nem is vagyok annyira lüke. Csak néhány agysejtem égették el a maradékot néha használom is valamire. Nagyon néha. - A fény és a sötétség, a Jin és a Jang… Egyensúly, bla, bla, persze értem én. Csakhogy! Tegyük fel, hogy a nagy Atyaúristen a kiruccanását véglegesre tervezi és többet nem jön vissza. Akkor kié is a világ? Gabrielé? - teszem fel a költői kérdésemet, melyet egyébként az egész emberiség egy emberként kérdez.
Mondjuk vicces egész emberiségről beszélni, amikor… Alig vagyunk már egy maréknyian és még azok is rettegnek az angyalok haragjától, a haláltól. Oh, mily esendő lelkek ezek. Kár, hogy nem lehet mindet egyesével kiirtani, az olyan mókás lenne. De akkor mi marad Papinak?
Kérdéseim tömkelege után még sétálnék is tovább, ha karomat nem ragadná meg erősen és rántana maga elé. Kecsesen fordulok, talán egy normális életben balerina is lehettem volna. Pfej, uncsi. Lényeg, hogy ott állva előtte, akaratlanul is elengedem késeimet és zoknistul fúródnak lábaink mellett a földbe. Tán csak milliméterekre cipőinktől.
Szavaira enyhén eltátom ajkaimat, szemhéjaim néha megrebbennek, de nem pislognak. Fejemet enyhén félrehajtom, ahogy nagypapusra tekintek fel. Akár egy tökéletes elfolyt sminkű, vizes hajú és átázott ruhájú porcelán baba is lehetnék. Szó nélkül hallgatom végig. Tán oly érzése is lehet, hogy nem is figyelek rá. Már ha érez. De szemem csak egy pillanatra csillan fel, az Úrnő hallatán. Ha jelenleg mozognának arcizmaim akkor ajkaim is mosolyt formáznának, de… ez most átmenetileg nem üzemel.
- Ezt most tényleg a kellő mennyiségű megivott alkoholmennyiség közepette próbálod nekem elmagyarázni? - kérdezem legvégül, fejem kavarodása közben. Noha tudatom némileg tisztult a fürdés óta, attól még… erősen az alkohol befolyása alatt állok, valljuk be. - Na jó, nem ígérem, hogy másnapra sokra emlékszem a hegyi-beszédedből, de lássuk… - nyitom nagyra szememet, még csak az sem érdekel, ha szemtelennek tűnők a Pokol nagy urával szemben. Sőt! Kezeimet még az ő karjához is ütögetem. - Segítek. A magamfajtát nem ostobának nevezik, hanem őrültnek. Jobb helyeken. Vagyis egykor azt hiszem, hogy így hívtak volna, hogy ma? Nézz körül, világunk a feje tetejére állt. S egy ilyen világban tán az őrültség látszik a legnagyobb szabadságnak. Korlátok nélkül élni tán szerinted ostobaság, de ha belegondolsz, mi veszteni valóm van? Ha nem egy démon ragad el, akkor egy angyal. Félelemben élni, mert testvéred minket irt? - hangosan nevetek fel, elengedve végül felkarját, fejemet pedig lehajtva nevetek tovább még egy pár másodperc erejéig. - De gratulálok! -tekintek fel végül széles vigyorral ajkaimon. - Beléphetsz az álszentek kapuján! Kényelembe is helyezheted magad. Úgy mondasz véleményt valakiről, hogy még… alig pár perce ismered? Uh, belelátsz fejecskémbe, és mondd mint látsz? -kérdezem kaján vigyorral képemen félrehajtott fejjel. Tán láthatja életemet, láthatja, hogy miket tettem, de döntéseim okát? Jah, persze azoknak nem sok van. Kedvem szerint cselekszem, néha a pillanat hevében.
De lám, túléltem egy olyan várost, mely nyüzsög az angyaloktól és a magamfajtákat erősen irtják.
Jókedvemen azonban még szavai sem ronthatnak. Legfeljebb józan pillanataimban elgondolkozok rajtuk, de hogy most tenném? Ezt még ő sem várhatja el tőlem. De tényleg! Hisz nézzetek már rám. Folyamatos nevetőgörcs van rajtam, szerintem még a levegő tényén is röhögni támadna kedvem. És most hogy ezt elmondtam… Nevetve követem, ám késeimet most nem veszem vissza kezembe. Követnek engem, újra és újra a földbe szúródva. Olyanok, akár egy testetlen lábfej, főleg rajta fityegő elnehezült zoknimmal.
- Uh van Kamionod!? - csapok le, ha már mindenféléről beszélünk, a továbbira ügyet sem vetve. Egyelőre ez az, mi megragadja újra figyelmemet. - Lokié! Túléltem az italját, habár… nem vagyok biztos, hogy az est minden részletét fel tudnám idézni, de azóta minden ital, olyan ízetlennek tűnik. Mint a só nélküli étel. Értelmetlen - fejtem ki magam, aztán, hogy holnap mit csinálok?
Tényleg miért is vagyok itt? Jah persze.
Mikor szembe fordulok vele, lelkesen követő kés-zokni-lábam is lelkesen követ és fordul velem, mintha tényleg két talp lenne. Azonban újra csak hosszú monológot kapok. Ezúttal már kezemet füzöm össze mellkasom előtt úgy hallgatom és…
Gondolkoztatok már azon, hogy mily galád lények az imádkozó sáskák? Most halál komolyan, ott élnek szépen, békében, mondjuk eléggé messze áll tőlem ez az idill, majd rájuk jön a kangörcs, vagyis inkább a kanra, s a nőstény meg fogja és felfalja! Értitek! Felfalja. Egyszer a szobámba történt hasonló aktus, épp egy nagy bödön fagyit faltam, amikor az ablak párkányán megláttam. Tátott szájjal figyeltem a…
Elmennek mellettem.
- Öhm… - miről is volt szó? Jah igen lélekadás. Azt hiszem. - De vannak lélekkötő futárok is nem? Aki nem démon, hanem igenis ember, csak a démon nevében köti meg az alkut - folytatom a megkezdett mondatomat? Fogalmam sincs, hogy mi van, de egy szál cigarettát azért elfogadok. Elázott nadrágom farából előhúzom a zippómat, mely nélkül már-már létezni képtelen vagyok. S lám, még a vizet is túléli. Narancs fénnyel izzik fel a láng, ami… Nem is annyira kicsi. Hajam szélét pörköli, de mit foglalkozok én ezzel? Tapicskolva követem útját, mélyen szívva cigarettát, élvezve annak minden egyes pillanatát, szabad kezemmel magam ölelve át erősen gondolkozok, hogy miről is esett szó. Nah, idővel majd eszembe jut. Nagyon mélyre nem áshatta a tudatom, de hát ennél… ki tudja, nem? Újra oktalan nevetésbe kezdek, de felsóhajtott válaszát hallva, torokköszörüléssel hagyom abba. Mit is mondott alig pár órája? Hallgatni kell az óvó szóra?
- Ne aggódj az emberek amúgy is ostobák, hogy ezt felfogják ésszel - tapogatom meg lapockáját, nem mintha sok vigasztalásra szorulna. - Tik-tak, az idő lassan lejár, nem maradnak emberek, majd az állatok lesznek a prédák, végül a növények és a világ megszűnik létezni. Pusztulás, teljes megsemmisülés… - és ezen is keseregnem kellene, de - az alkohol ehhez most kevésbé játszik közre - újra nevetnem kell. Még ha rosszállóan is néz rám. - Mond milyen érzés repülni? - kérdem szemeimet becsukva, fejemet hátrahajtva ejtem jobb vállam felé. A világ hirtelen forogni kezd körülöttem és próbálom elképzelni milyen lehet ha nincs a lábad alatt talaj, ha szabadon repülhetsz, mint egy sólyom. Ezért lehet, hogy néha ki-kilépek oldalra, majd a másikba. Lépteim lelassulnak és a hosszabbik úton követi nagypapust. Ahogy utánam tapicskoló kés-lábaim is.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent

Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3