• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Lucifer, a Pokol Fejedelme
SzerzőÜzenet

Deedra
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
Ω [url=lnk] Szakadárok vezére [/url]
☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Ha bátran harcolsz, győzelem, dicsőség és gazdagság vár reád,
másként elpusztítanak


☩ Rang :
Ω North commander
☩ Play by :
Ω Marie Avgeropoulos
☩ Pokol vagy menny? :
Ω Föld



Ω Deedra&Lincoln •• Egy népet csak úgy lehet vezetni, ha
jövőt mutatunk neki. A vezető: reménységmondó..

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Júl. 05, 2017 7:42 pm írtam neked utoljára
Online





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél


Kedves Lucifer!
Nos, sok kézben megfordult a karakter, de nagyon remélem, hogy most már végső helyére került. Igazán át érezted a karakter jellemét, hiszen remekül adtad vissza a pimasz ördögöt.
Lapod is, olyan volt, mintha csak nekem mesélted volna, teljesen át tudtam élni, és azt hiszem nem lesz itt panasz, hiszen a multijaid is remek kézben vannak, így mi "kis" ördögünk is! Twisted Evil
Várom, hogy milyen kalandokban veszel részt, és kikérem Michael karimnak, nem is gőgös na, haha.
Nem húzom tovább, foglalj, és NYOMÁS! s4h4h







Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Deedra North commander
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Lucifer
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
arkangyal
☩ Posztok :
30
☩ Keresett személy :
én már csak Aput keresem...
☩ Képességem :
Arkangyalok minden készsége és a démonok alkukötése.
☩ Rang :
a Pokol Fejedelme, a Hazugságok Hercege, maga a Gonosz, az Első Lázadó, na hagyjuk...
☩ Play by :
Tom Ellis
☩ Pokol vagy menny? :
jelenleg a Föld, érzelmileg Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Júl. 05, 2017 8:08 am írtam neked utoljára


Lucifer
"Isten hallgat. Az ördög suttog"
Tom Ellis
arkangyal
kanon
az összes tesó, meg a teljes Pokol
Fejedelem
Mennyország

Személyes adatok



Véleményem az emberekről: gondolom azt hiszed, gyűlölöm, vagy lenézem, vagy tudom is én micsoda. Pedig ez nincs így. Isten teremtett minket is, őket is, szóval tetszik, nem tetszik, de ők a kis testvéreink, hogy úgy mondjam. Az egy egészen más kérdés, hogy az én feladatom bűnbe vinni őket, nekem kell megmutatnom a számukra az árnyékot, a lélek mélyén rejtező sötétséget. Semmi bajom az emberekkel, némelyikük kifejezetten szórakoztató is, mások érdektelenek, unalmasak, furcsák, humorosak, de bárhogy legyen is, nem az én felelősségem, ha elcsábulnak. Atyánk akarata szerint nekem kell lenni a farkasnak, ami a nyájat kerülgeti, semmilyen más viszonyom nincs velük.


Porhüvelyem neve: nos, ugye szerinted is pofátlanság lenne lecserélni azt az arcot, amit magától az Úrtól kaptam? Nem mellesleg, már úgy megszoktam.

Mióta élsz?: nem régen került a kezembe egy cikk, miszerint az emberi kutatók arra jutottak, hogy állítólag az univerzum kb 13,8 milliárd éves, mivel én nagyjában egészében a Teremtéssel vagyok egy idős... az azt jelenti... húha, kell egy csomag szemránckrém...

Gabriel vagy Mihály?: két öröklétű csintalan kölyök, akik apu távollétében az ő játékaival kezdenek el katonásdit játszani. Nem nagyon érdekelne a civakodásuk, bár üres óráimban jókat röhögnék rajtuk, de mivel én is érintett vagyok, egyelőre kénytelen vagyok segíteni Misikének a hülye bazári majomkodásában, de tetszik, nem tetszik, ennek később ára lesz bratyó!

Vélemény a természetfelettiről? : a természetfeletti kis barátom a természet része, csak nektek új még. De legyen, rendezzünk mesedélutánt. Csak ez az esetemben közel sem olyan baromi egyszerű kérdés. Angyalok. ó ti fenséges lények, tiszta fény és szeretet, én is egy voltam veletek. Csak én szálltam poklokra elbukás nélkül. Gyűlöltök, megvettek és magam sem mondhatok mást. Undorodom mind attól amik vagytok, mi bennem is ott lüktet, viszolygok örömötöktől, terveket szövök, harcosokat képzek bukásotokért, mégsem emelnék pengét rátok a legvégsőkig, mégis megfékezném a Pokol kezét, ha igazán értetek nyúlna. Gyűlölve imádlak titeket. Démonok. Gyermekeim, kiket magam formáltam segítő kezeimmé, bennetek él, lüktet, terjed és mételyez, rágja magát az én lelkem fájdalma, a testvéreim hiánya, a nővéreim lenézése, a bátyáim iszonyata, atyám haragja. Magam alkottalak titeket és magam foglak elárulni, ha úgy kell. Szeretlek titeket gyermekeim, mégsem ejtettem könnyet egyikőtökért sem, ha az angyali pengék célt értek, mégis, mélyen magamban, de elsiratom győzelmeitek. Vezetlek titeket, védelmezem érdekeitek, elfogadom hódolatotok, de sosem lehetek egy veletek. Ez vagyok én, két világ bolondja, lelki koldussá torzult uralkodó, a rettegett háborodott nyomorult. Igen, ez, de jól jegyezd meg kis barátom, csak a magam szemében. Neked csak a rettegett maradok, hidd el, teszek róla.

Város: New Orleansban van egy helyre kis krimóm, általában ott tartózkodom, de azért nem kell megdöbbenni, ha máshol is feltűnök, elvégre ez a város mostanra már szinte a Pokol kicsiben, azt meg néhány ezer éve unom.

Család: Aput szerintem ismered, legalább hallomásból. Bár ki tudja, lehet már össze is futottál vele, állítólag mostanság nagy csavargó lett az öreg, nem tudom, néhány éve nem tartjuk a kapcsolatot. Olyan hat vagy hétezer talán. Rendelkezem bűbájos testvérekkel, akik maguk a tiszta fény és jóság. Akikkel együtt teremtettünk megvetnek azért, mert atyánk akaratát teljesítem, a szabad idejükben lemészárolják a gyermekeim és jobb esetben úgy gondolnak rám, mint valami közepesen rusnya féregre, ami éppen az imént kenődött szét a talpukon. Meg van egy nagy rakat gyermekem, akiknek egy része alig várja, hogy végre a hátamba állíthasson egy légkalapácsot és átvegye a trónomat. Szóval az amerikai álom baszki...

Beosztásod: fejedelem (és mellékállásban kocsmáros)

Szakadár infó: lapozzunk




user kora
use neve
user mióta játszik?
Képességem


Az arkangyalok között is a legjobbak közé tartozom erő terén, mondjuk ha nem így lenne, nem is őriztem volna meg a helyemet a Pokolban. Kitűnő harcos vagyok, Michaelhez és Gabrielhez mérhető. Képes vagyok a telekinézisre, telepátiára és ha kell, arrébb dobom a kocsidat is, nem gond, csak fizesd ki. Természetesen halhatatlan vagyok és képes vagyok asztrális testemet kivetíteni magamból. Képes vagyok kiolvasni elmédből rejtett gondolataidat, megtekinteni féltett emlékeidet. Pengeéles reflexek, egészen kitűnő érzékek, emiatt néhányan dekadensnek, különcnek tartanak a földön, de hát nekem ilyen ízleléssel tényleg nem mindegy milyen minőségű bort döntök a torkomba. Nagymester szinten birtoklom az okkult tudást, az első démonok mind tőlem tanultak. Az egész világon egyedül én vagyok képes egy démonra úgy elhelyezni Lucifer Bilincsét, birodalmam rettegett büntetési eszközét, ami megőrzi a romolhatatlan testet, de többé abból nem szabadulhat a pokollakó és elbénítja minden képességét, hogy azt senki más meg nem oldhatja (Atyámon és a Testvérén kívül). Az ilyen nyomorultak mindörökké a mélység lakóinak legutolsó rabszolgái lesznek, és mint mondottam, billogjukat csak én oldhatnám meg, de ilyenre még sosem volt példa. Képes vagyok a legmélyebben belelátni a lelkedbe, annyira, miként te magad sem, ismerem a bűneidet, azokat is, miket még el sem követtél, de amikre hajlamos vagy. Végezetül képes vagyok démoni alkut kötni, bár a napi melóból már régen kinőttem. De most komolyan, minek van az embernek... izé... az ördögnek egy seregre való szolgája, ha utána ő maga dolgozik, nem?
Viszont! Jelenleg nem tudok repülni testvéreimmel ellentétben és szárnyak nélkül tollaim sincsenek, így valószínűleg meg sem foglak gyógyítani, csak nagyon indokolt esetben nyúlok a félrerakott aranytartalékhoz.




.
Ezt a történetet vérrel írják



Háború. Édes, oly sokaknak lehetőségek tárházát rejtő szó, a borzalmas rémálmok testet öltő végzete másoknak. Hadak árja borítja el a világot, mint Atyám áldozatos munkája alkotott. Tudom, hiszen ott voltam gyermekem. Ne! Ne szólj, ne törd meg a pillanat varázsát. Ülj, hallgass és figyelj, talán tanulsz valamit Teremtő atyádtól, miként én tanultam az enyémtől, soká állva az oldalán, testvéreim körében. Nem a szavak ideje ez, hanem a táncé. Édes, halálos, vágyott és mérgező keringőé önpusztító gondolatok nektáríz gyümölcseivel. Emlékezem gyermek.
Emlékezem oly időkre, mikor sem halandók, sem démonok talpát nem nyögte még az öregnek tartott planéta, a Föld. Ott repültünk Atyánkkal, mikor izzó-forrongó méhe megszülte a hegyek csúcsait és a tengerárak mélyének szakadékait. Ott küzdöttünk és segédkeztünk mi is, kezünk apró munkái mind az Ő dicsőségét és hírét növelte. Fényének hordozói voltunk, oly boldogságot éltünk át, mit te sosem ismerhetsz meg gyermekem, hiszen a te Teremtőd közel sem tökéletes, téged nem a tiszta fény szült meg, hanem a jéghideg árnyak rothadó öle okádott a világra. Nem sértésnek szántam, vagy ha az is, legfeljebb nekem, hisz én vagyok a felelős érte.
Eredetileg én voltam az egyensúly fenntartója testvéreim között, tudtad ezt? Ezért kaptam az energiákat, melyek átjárnak, mik mássá tesznek a többiektől. Belelátok a lelkek mélyére, tudom és ismerem a bűnre való hajlamot. Láttam Gabriel haragját, láttam Michael gőgjét, láttam Rafael paráznaságát. Sosem mondtam meg nekik, csak igyekeztem finoman terelgetni őket, szeretettel, jó testvérhez méltóan. Egészen addig a pillanatig, míg Atyánk elméjében meg nem fogant a Pokol gondolata.
Sokan nem értik ezt, tudod, gyermek? Engem az ősgonosznak tartanak, a világunkat a métely forrásának. Ez kicsavart, emberi logika, ami mára beleette magát az angyalok elméjébe is. Egyedüliként az embert kívánta valóban a saját hasonlatosságára formálni Atyánk, az pedig lehetetlen volna a szabad akarat nélkül. Senkinek nem lehet szabad akarata, ha nem ismeri meg a bűnt. Ha nem tudod, mik közül választhatsz, valójában nem dönthetsz szabadon. Nekem az a feladatom, hogy megmutassam a választás lehetőségét, a sötét ösvényt, hogy hívjam a lelkeket erre, a mélységbe, csábítón s mégis hazug módon őszintén. Az nem az én hibám, nem is az én dicsőségem, ha valamelyikük elcsábul. Tudom, hogy Atyánknak minden számára elvesző lélek sajgó fájdalom, de nem tehetek ellene, ő kért fel erre a feladatra és nekem édes gyermekem, nekem nincs szabad akaratom, én nem vagyok ember.
Ami azt illeti választásom azért volt. Atyánk maga kérte fel legidősebb, legerősebb gyermekeit, hogy valamelyikük vállalja fel a Pokol trónját. Csendesen megjegyezném, vajh hol volt akkor testvéreim szeretete, mikor nem csak a fényben kell fürödni Atyánk mellett, mikor tenni is kell érte? Michael és Gabriel bármikor harcolnának érte, Rafael parancsa szerint gyógyít, Uriel nyelve megállíthatatlanul prédikál, ha kell, Ramiél biztosítja tiszta szeretetéről, Sariel pedig a nevében kínoz, csonkol, öl ha kell. De a gondolat, hogy el kell hagyniuk a kényelmes, megszokott, tiszta és meleg világot, melyben élnek, hogy azokat kell uralniuk, kik elutasították Őt, ehhez nem volt ereje egyiknek sem. Másokra képesek kiárasztani szeretetüket, de ha már nekik lenne kényelmetlen... Hát így lettem én a Pokol Fejedelme. Egyedüliként kerültem ide méltatlanul, legalábbis az első időkben. Azóta azért van itt néhány érdemtelenül ide került lélek, de ezt nem én akartam, én csak engedelmeskedem. Mindig engedelmeskedtem Neki.
Megkísértettem az embert és megnyertem minden harcot. Ádámtól és Évától napjainkig. Kevesen voltak képesek elutasítani mézbe mártott nyelvem suttogását. Az ember esendő, ostoba és gyerekes. Ő mindazonáltal szereti, igazán szereti őket, így én sem tudtam soha meggyűlölni szánalmas mégis, a maguk furcsa módján elbájoló fajtájukat. Az első időkben még elsirattam minden győzelmemet, hiszen jól tudtam, az Neki fájt, de Lucifer, a Fény Hordozó sosem tagadta meg vállalt feladatát.
A feladatot, ami persze a "szaporodjatok és sokasodjatok" elvei megvalósulásával túlnőtt rajta. Ezért teremtettelek meg titeket, én formáltam meg a démonokat, hogy segítő kezeim legyetek és kivétel nélkül hatalmam is van felettetek a mai napig. Tökéletes hatalmam, az egy Lilithet leszámítva, mert Őt nálam nagyobb erők formálták. Halkan megjegyezném, színesebb egyéniségre is sikerült, mint kései és megkopott klónja. Na de az sem az én dolgom, hogy minősítsem Atyám munkáját.
Létrehoztalak titeket, testvéreim pedig kimutatták a foguk fehérjét. Első gyermekeim nagy része kardjaik élén végezte be életét. Mindezt miért? Hiszen mi is csak a magunk feladatát igyekeztünk beteljesíteni az Ő akarata szerint, Megtenni a dolgunkat. ők viszont csak a fájdalmat látták, amit a Pokol minden sikere okoz Teremtőnknek és pont úgy reagáltak, mint amiért a halandókat megvetik, lenézik. Hirtelen, gondolkodás nélkül, erőből, ösztönből. Hát így haltak első testvéreid, nekem pedig erősebb gyermekeket kellett alkotnom, akik meg tudják védeni magukat. Általában. Nagyon keveseknek tanítottam annyi erőt, tudást, amivel közvetlen testvéreimmel szemben is helytállhatnak, mert... Az Isten verje meg! Mert a mai napig sem tudok belegondolni, mekkora fájdalom lenne számomra, ha egy ark veszne oda. Hiszen a testvéreim. Tudod mit? Néha attól félek, hogy már nem is okozna kínt...
Az arkangyalok... Ők... Olyanok mint a sün. Nagyon bájos kis állat, csodaszép fekete kis gombszemeivel, mulatságosan mozgó orrával. Ránézel és megszereted. Jó, nem te, beléd nem töltöttem egy cseppnyi szeretetet sem annak idején, de úgy általában na. Valójában a sün elég könyörtelen gyilkos. Tudod, hogy vadászik? Leharapja a földi giliszta két végét, hogy többé ne menekülhessen és napok alatt, apránként szétrágcsálja. Nagyon pofás kis jószág, de ha megsimogatnád, a tenyered fogja bánni. Azt hiszem kell nekem egy sün. Legalább valami emlékeztessen rájuk... Vajon padlót fogna Maze, ha elküldeném egy sünért meg négy tucat gilisztáért? Elkalandoztam.
Na szóval, hiába Atyám minden próbálkozása, Jézus megjelenése, a különféle fércvallásokba helyezett magvai az igazságnak, a bűnbocsánat felajánlása, az én birodalmam gazdagodott és testvéreim dühe nőtt csupán. Gyorsabban fogytak gyermekeim, mint ahogy teremteni tudtam őket, így született meg az alku képessége, tudtad ezt? Honnan is tudnád. Régi idők hűlt emlékei ezek. A halandók pedig megismertek engem és meggyűlöltek, mégis törleszkedtek felém, mégis felém futottak pillanatnyi örömeikért. Belefáradtam.
Nem volt miért folytatni. Nélkülem is tökéletes gépezetté vált a Pokol, hiszen csak nézz körül az akkori világban. Drogok, szabad szexualitás, gőg és hiúság. Az én munkám pihent a szépségipar öntömjénező kencéiben, én mosolyogtam az az évi századik egy éjszakás kis partnerek ajkaival, én varázsoltam színes álmokat a drogok ködébe és én segítettem világra, magam tápláltam a humanizmust, az emberközpontúságot, a tudományok bölcsőjénél bábáskodtam, mi felnőve lassan, ahogy a maszlag teszi a páfránnyal, de éppen olyan biztosan is fojtotta meg a vallást. Bűnbe vittem királyokat, vezéreket, pápákat és az utolsó utcasarki cserzővargát is. E rövidke élet minden kéjét kínáltam mint korrupt csúszópénzt az örök életükért cserébe és oly sokan, de sokan fogadták el. Nem az én döntésem, nem az én felelősségem volt, de belefáradtam. Rettenetesen. "A mű forog, az alkotó pihen".
Nem sok kapcsolatom volt Atyámmal, hiszen Menny és Pokol két világ, mik között nincs átjárás. Nem sok kapcsolatom volt testvéreimmel, hiszen ha jó neveltetésük nem tiltotta volna, ki is köpnek nevem hallatán, atyánk bánatának okozóján. Változásra volt szükség. A világnak is, melyet végleg megrontani látszott már hatalmam és nekem is. Mindketten megváltásért, új megváltásért kiáltottunk. Elég volt. Elegem volt. Ezért hagytam oda birodalmamat, de válasz helyett, lehetőség helyett, változás helyett Atyánk is elhagyta az övét. Borzasztóan fájt. A mai napig fáj. Én hűséges voltam évezredekig, de... de nekem is vannak igényeim. A helyemet akarom az Ő fényében. Legalább egy kicsit. Vagy csak a szemébe akarom vágni, mit gondolok az isteni szeretetről és igazságosságról. Vagy már magam sem tudom. Ha valaha, egyszer, véletlenségből találkoznánk - bár ebben egyre kevésbé tudok hinni - akkor derülne csak ki, még számomra is.
Most jön a rossz hír. Mármint neked. Attól, hogy nem ülök a pokol trónján, még nem mondtam le róla. Ezért vagy te itt. Ashtaroth, az én édes, kicsi, hűséges kis fapina kislányom elitjeként adott mellém, te pedig annyi bányarobbanószert pakoltál be az irodám alatti szobába, hogy a háztömbből is legfeljebb kráter maradna. Igazán kreatív megoldás.
Ne! Ezt ne kezd el! Ha voltál férfi megpróbálni félreállítani láb alól, akkor a büntetéshez is légy férfi, ennyi azért már legyen benned. Nem akarok sem kifogásokat, sem mentségeket, sem semmi egyebet. Nem érdekel ki bízott meg, ki fizette meg a segítséged. Bármelyik pokoli uracska volt is, nem a veszélyesebb fajtából való, ez túl egyszerű, túl primitív és túl ostoba volt. Vannak otthon ennél sokkal komolyabb ellenségeim is, leginkább akiket még nem is ismerek. Ha megtudja mi történt, márpedig megtudja, akkor a Háború Lovasa fogja kiszedni belőled és előbb vagy utóbb sikerrel jár. Én megelégszem a részeredménnyel is.
A pecsét amit a homlokodra tettem megakadályozza, hogy elhagyd a porhüvelyedet és meggátolja minden képességedet, kivéve az örök életet. Sorsod remélhetőleg visszarettenti a többi összeesküvőt és ad egy kis haladékot, hogy bátyáim hülye háborújával foglalkozzak. Legalább egy kicsit. Mielőtt levágom az ujjaid, kiszúrom a szemeid és kitépem azt a hazug nyelved, viszont még volna egy kérdésem. Csak egyetlen egy. Nem tudod véletlenül merre találhatnék egy sünt?



 
Lucifer, a Pokol Fejedelme
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: