⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Templomkert
The devil's voice is sweet to hear.

Rafael
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
72
☩ Korom :
32

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 15, 2017 12:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


-Tényleg megtörtént. - felelem halkan, és aprót bólintok is. Az emlék hatására egy halvány, kicsit kárörvendő mosolyra húzódnak az ajkaim egy pillanatra. - Napokon át ott rejtőztem a rabszolgák közt, és próbáltam finoman rávezetni Uredaku-t, hogy rosszul csinálja. Tartottam a hátam az ostor elé, mert én kibírom, csak ne mást üssenek. De persze, amikor sokadszorra is összedőlt megint megparancsolta, hogy mindenki kapjon tíz botütést, és kezdjük újra. Ekkor bukkant fel a bátyám, és vetett be egy közvetlenebb módszert.
Mérlegelni kezdek magamban. Mástól nem lenne feltűnő, ha kitalálná a gondolatait ebben a helyzetben, de vajon tőlem sem? Végül arra jutok, hogy válaszolok a fel nem tett kérdésre. Ha már diszkrét nem tudok lenni, legalább legyek őszinte.
-Ez nem Bábel tornyának története. Hasonlít de, az igazság, hogy nincs egyetlen Bábel történet, mint láthatod...
Egyik karommal a város felé mutatok. Még a legalacsonyabb bérház mellett is eltörpül bármi amit akkor építettünk.
-...és vége az, hogy eljutnak az égig.


Lassan már azért próbálok nem másra koncentrálni, mint a gondolatai, hogy ne piruljak el. Ez hatványozottan igaz lesz, ahogy a szárnyaim kezdi simogatni. Az más kérdés, hogy én kezdtem, a világon semmi szükség nem volt arra, hogy átöleljem ahhoz, hogy eltüntessem magunkat, őt azonban a jelek szerint nem zavarja a dolog sőt. Eléggé egy rugóra jár az agyunk amúgy. Épp mondanám, hogy nem volt ma szükség imádságra, mert személyesen beszélhetett egy angyallal, de már mondja is, ez miért nem működhetne.
-Senki rajtad kívül. Nem szeretem a rivaldafényt. De ne aggódj. Senki sem emlékszik rá ott voltál-e az imádságon. Ahogy arra sem, hogy ott kellett volna lenned. előfordul... - Rákacsintok - Néha mindenkinek kell egy kis pihenés.
Aztán biccentek. Kíváncsi vagyok, mire kíváncsi. A kérdése viszont azt eredményezi, hogy pláne kérdőn nézek rá.
-A lélek sosem felejt, csak a test. De...miért? Valami konkrét dologra vagy kíváncsi?

Iliana Greer
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Reagok :
69

Utolsó Poszt Pént. Júl. 14, 2017 8:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Rafael & Iliana
Starry meeting


Elmosolygom magamat. Nem kell rövidnek lennie, hiszen egész nap hallgatnám. És akár tanulságosnak sem kell lennie, bár azt hittem, hogy egy angyal "zsebe" tele van ilyenekkel. Szerencsémre ez nem jelenti azt, hogy nem akar mesélni, mert miután közli, hogy nem zavarok és csak olvasgatott, bele kezd egy történetbe. Az azt indító kérdésre megingatom a fejemet, aztán kíváncsian, az arcát és az eget figyelve felváltva hallgatom őt, arcomon egy mosollyal. Az hittem, hogy Babel tornyáról beszél, bár az eléggé eltér az övétől.
- Ez tényleg megtörtént? Te voltál az az angyal, akit nem vett észre? - kérdezősködök kíváncsian. Fura olyan emberekről hallani, akik nincsenek tisztában az angyalok és az Úr létezésével... hiszen én abban nőttem fel, hogy ez szinte "természetes". A kérdéseim a kúthoz útban teszem fel neki, ahol aztán megállva figyelem, hogyan nedvesíti meg a kendőt és nyúl végül az arcomhoz, hogy letörölje a fekete tintát. Persze előtte még közli, hogy ő más igazságra emlékszik, mint amit a könyveim előírnak és a tanár kérdez. Ez ismét csak elkezdi piszkálni a fantáziám és rákérdeznék, pontosan milyen igazságokra gondol, de ez olyan rettentő hosszú és kifejtős téma, hogy jobb, ha nem ilyen késő este állok neki ilyeneket kérdezni. Remélhetőleg úgy is lesz alkalom rá. Gyorsan leszedi az arcomról a piszkot, én pedig közben próbálok nem zavarba jönni. Nem attól, hogy hozzám ér. Mozdulatai ugyan alaposak, túl gyorsak ahhoz, hogy "kiélvezzem". Ám ahogy utána figyel... Nem kerüli el a figyelmem az a pár másodperces csend és bámulás egymás arcába, amelynek általában egy oka van... legalább is pozitívan. De ez.. ostobaság. Ő egy arkangyal, nem őrangyal. A véletlen, vagy Isten sodort az útjába, nem pedig azért, mert megkedvelt, mert őriz. Nem sok időm van gondolkodni ezen, pontosan pár másodperc, mert hirtelen meghallom az egyik szerzetesnő hangját. Mély levegőt véve hunyom le a szemem -egyrészt, hogy az ostoba gondolatokat megpróbáljam elhessegetni, másrészt, hogy felkészüljek a leszidásra-, mikor hirtelen puha tollak, erős végtagok karolnak át: két szárny. Kinyitva a szemem nézek meglepetten a férfire, majd a nőre, aki láthatóan nem lát minket, s tovább is megy. Ezután a szárnyakra terelődik a pillantásom. Puhán, lopva érintem meg a selymes, fekete tollakat. Soha nem értem még azelőtt angyalszárnyhoz. Mondjuk... "lopva"... A férfi nem ostoba, s bizonyára érzi, ahogy ujjaim óvatosan, leheletnyien nyomják és simítják végig egy hosszú tollát. Még is úgy teszek, mintha nem így lenne.
- Igazából kint lehetek... de nem tudom még, milyen kifogást találjak arra, hogy nem voltam az imádságon. - mondom kellemetlen mosollyal. - Mivel úgy sejtem, rád ma sem fog senki sem emlékezni, nem mondhatom, hogy egy angyallal beszélgettem. Hazudni se szeretnék, hogy azt mondjam, gyóntattam. Gyónni pedig a mesternek szoktam. - halkan sóhajtok. Sehogy se jó. Mindegy. Bevallom, hogy elaludtam, aztán vállalom a felelősséget és a büntetést. Az apácák egyházi büntetése úgy is elenyésző ahhoz képest, amit a mestertől kapok, ha kimondom a tiltott szavakat.
- Feltehetek egy kérdést? - pillantok fel rá végül, kissé más, kellemesebb téma felé terelve a beszélgetést. Ha igennel felel, megpróbálom megfogalmazni a kérdést érthetően.
- Azt mondtad, ti hozzáfértek korlátok nélkül az emlékekhez... Ez igaz az emberek emlékeire is? Akkor is, ha nem emlékszik rá? - kérdezem, kissé tördelve a kezemet, mert egy szívességet szeretnék tőle kérni, de nem tudom, hogy lehetséges-e egyáltalán, vagy hogy megtenné-e.


Rafael
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
72
☩ Korom :
32

Utolsó Poszt Pént. Júl. 14, 2017 1:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


-Rövid és tanulságos? Nem vagyok benne biztos, hogy van olyan történetem, ami megfelelne akárcsak egyiknek, pláne nem az utóbbinak - felelem vidám hangon, és a fejem is megrázom. - Nem zavarsz. Ilyenkor este már a démonok is nyugton vannak, sőt, még Sophie is alszik, én viszont nem szoktam, szóval hajnalig úgysem terveztem mást mint üldögélni, és olvasgatni ez az utópisztikus könyvet.
Megvakargatom a fejem, és lesandítok a borítóra, mintha attól várnék segítséget. Mit meséljek, ami rövid? Én, aki negyed órája arról hablatyol, hogy nem jut eszébe mit mesélhetne. És közben próbálok ellenállni a kísértésnek, hogy meghalljam mit gondol rólam, bármennyire is örül a szívem annak amit hallok.


-Hallottál az ókori birodalomról, amit Mezopotámiának hívnak? Élt egyszer ott egy zsarnok, kit Urekadu-nak hívtak. 5000 alattvalójával manapság nem tűnik soknak, akkoriban azonban szinte isteni tiszteletet harcolt ki magának, és sajnos ő maga is elhitte ezt. Mire betöltötte a 30-at, seregével meghódított minden környező települést, majd úgy döntött, rabszolgáival akkora templomot építtet magának, ami felér az égig.
Éjt nappallá téve folyt a meló, sok rabszolga a végkimerülésig dolgozott, ha nem akarta a bőrén érezni az ostort, és még így sem úszták meg sokszor. Éveken át folytak a munkálatok, ő pedig tovább folytatta a háborúit, hogy pótolja az elveszett rabszolgákat. Azonban, hiába robotoltak, a templom sosem ért el az égig, egy idő után mindig összedőlt. Egy szép napon az egyik szolga a király színe elé vonult, látszólag nem is törődve hátát érő ostorcsapásokkal.
"Nagy Urekadu. Te, ki istennek hiszed magad, attól tartok tévedsz. Halandó vagy, mint itt mindenki, és a tornyod sosem ér el az égbe, így nem."
Mire ezt végigmondta tíz katona lándzsája szegeződött a torkának, várva az uralkodó legkisebb jelzését, hogy nyársalják fel. egyenlőre azonban a király gúnyosan mosolyogva kérdezte meg a rabszolgát.
"Igen? Te akarsz engem kioktatni, egy egyszerű paraszt? Lássuk hát, hogyan érhet égig a templomom, de figyelmeztetlek, a fejed bánja, ha csak rabolod az időmet."
A férfi arcán a rá oly jellemző pimasz mosoly jelent meg, és megindult az egyik kő felé. Hatalmas gránit tömb volt, legalább akkora, mint egy hátsó lábain egyensúlyozó ló, és olyan széles, akár egy épület. A nemrég összedőlt templom egyik maradványa volt, és a zuhanás háromszög alakúra törte, többé kevésbé.
"Az a baj, hogy az alapoktól építkezünk felfelé. Gyorsabban haladnánk fordítva. Például, ha ez lenne itt a csúcsdísz, és feldobnánk az égbe, akkor látnánk meddig kell építeni, és csak kitöltenénk a rést."
És ekkor egyik kezével felemelte a hatalmas követ, és olyan magasra hajította, hogy csak egy apró pontnak tűnt az égen. Eddigre minden katona elhátrált tőle. Egyedül állt a tábor közepén, és várt. Amikor a kő földet ért, hatalmas robajjal tört szét, és borzalmas homokvihart indított útjára, aki mindenkit ledöntött a lábáról, őt kivéve. Amikor leszállt a por, és újra lehetett látni, kitárt szárnyakkal lépett a király elé. ezúttal már senki sem állt az útjába.
"Térjetek haza. Mindannyian."
A rabszolgák és a harcosok szétszóródtak, amerre láttak, és végül csak a király maradt ott, egymaga, a kiürült pusztában. Csak ő látta elrepülni Gabriel-t, és a másik angyalt, akit eddig nem vett észre. Soha többé nem bántott senkit, Évekig vándorolt a sivatagban, míg végül egy rablóbandára nem akadt. Az élete árán védett meg egy karavánt a banditáktól, kik közül sokan egykori katonái voltak. A történelem elfeledte ők, én viszont nem....nos....ennyi.



A mesém után újra meghallom, mit gondol rólam. Nem tehetek róla, a helyemben senki sem tudna ellenállni, ha képes lenne arra amire én! Talán Michael...bár ha a halandókkal való távolságtartásról van szó, lehet mégsem ő az etalon.
-Nem biztos, hogy jól járnál. Én emlékszem az igazságra, a könyvek nem feltétlenül amiből tanulsz. Mondjuk, belelátok a tanár fejébe is...lehet mégis jól járnál velem.
A közeli tavacskához vezetem. Na nem maga a tó miatt, de van mellette egy ivókút. benedvesítek egy másik törlőkendőt, és óvatosan az arcához érintem.
-Ne mozogj.
Olyan gyorsan dolgozom, amennyire csak lehet. Pár mozdulat, és eltűnik a puska gyönyörű arcáról, én azonban nem tudom levenni a szemeim róla. Néhány másodpercig állunk csak így némán, mert ekkor meghallom egy apáca hangját.
-Ki van ott?
Rohanó léptek közelednek felénk. A nő befordul egy tuja mögött, amire azonban mellénk érne már a hűlt helyünket látja. Időközben betakartam Lia-t a szárnyaimmal, és a valóság torzításával áttetszővé tettem magunkat. szegény hölgy értetlenül pislog, majd a kijárat felé indul, hogy megkeressen minket.
-Bocsi...nem volt időm megkérdezni, szabad neked itt mászkálni este? - kérdem cinkos mosollyal.

Iliana Greer
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Reagok :
69

Utolsó Poszt Csüt. Júl. 13, 2017 8:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Rafael & Iliana
Starry meeting


A válaszára egészen felragyog az arcom.
- Akkor kezdhetnénk ma is! Mondjuk valami rövid, tanulságos történettel! - lelkesedem. - Illetve.. persze csak akkor, ha van rá időd, nem zavarok... - jut eszembe. Hiszen fogalmam sincs, mit csinál itt. Lehet, hogy dolgozik, vagy legalább is ilyesmi. Azt mondta, hogy az épület megnyugtatja, de én azt nem tudom, hogy csak ezért jött ide, vagy valami másért... Amikor a tegeződésnél viccelődve oda nyújtotta a kezét, megfordult a fejemben, hogy megfogom az ujjait és viccelődve megpróbálnék csókot adni a gyűrűs kezére, ha lenne rajta gyűrű, amit aztán keresnék az ujjain, de végül úgy döntöttem, nem égetem magam hasonlókkal... na meg nem is akarom elijeszteni az ilyen butaságaimmal... mármint... szívesen megfognám a kezét, tanulmányoznám, vagy adnék rá egy puszit viccből... is? Mármint.. nem tudom, méltó lennék-e ilyesmire, hiszen.. ő magasztos, meg magas, meg.. na jó, ezt a gondolatsort inkább békén hagyom, mielőtt olyan vizekre evezek vele, amiket még magamban kimondani is zavarba ejtő.
Inkább hallgatom kellemes, mély hangját, ahogy mesél a nefilimeket érintő "problémákról", és a.. tulajdonképpen az exéről. Kicsit elmerengek, magam elé pillantva. Ugyan, miért kezdett új életet? Hiszen Rafael határozott, jóképű, vicces és bátor. Nem csodálom, hogy a hölgy gyermeket nemzett neki. De ha eddig elment, akkor miért nem maradt vele? Bárhogy forgatom az elmémben a kérdést, valahogy arra lyukadok ki, hogy a válasz talán a könyörületesség....? Na jó, ez nem a legjobb szó rá. A lényeg, hogy én sem akarnám, hogy egy örök életű, örökfiatal szerettem elhervadni és meghalni lásson. Borzalmas érzés lehet egy olyan megállíthatatlan dolog ellen küzdeni, mint az idő maga. A gondolataimat az arcomon lévő nyomat témája tereli vissza. Halkan nevetve vörösödök el.
- Örülnék, ha mellém ülnél vizsgán. Te már úgy is tudsz mindent, könnyebb lenne veled lebeszélni az egészet, mint a szoknya redői közé rejtett puskát figyelni. - mosolygom, majd mikor felkel és felém nyújtja a kezét, szélesedik a mosolyom és egy pillanatnyi fázis késés után elfogadva a segítő kezet felkelek a padról, másik kezemben tovább szorongatva kis könyvemet. Mivel nem tudom pontosan, ő merre tervezte a menetelt, inkább megvárom, hogy elinduljon, s aztán lépek én is és követem őt felzárkózva.


Rafael
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
72
☩ Korom :
32

Utolsó Poszt Szer. Júl. 12, 2017 9:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Minden alkalommal? Bele sem merek gondolni, milyen bárgyú lenne a vigyorom, ha nem erőltetnék magamra közel normális ábrázatot ennek hallatán. Ezek szerint szívesen találkozna még velem? Eh...szedd már össze magad Rafael, úgy viselkedek mint egy tini....
-Lehet róla szó...
aztán csak hallgatom, ahogy tovább nevet. Nincs szívem elmondani neki, hogy valószínűleg nem fog látni többet. ahogy azt sem, hogy sok Arkangyalnál sajnos nem lenne választása. Egy kezemen meg tudom számolni azon testvéreim, akiknek a közelében nem félteném, igaz jellemző módon én magam sem vagyok rajta a listán. Ez van, minden Ark bántaná, vagy bajba keverné, vagy veszélyben lenne a közelében, mert állandóan elrabolják...értem én, hogy mindenki a harmóniára vágyik, de ez túlzás!
-Igen, tegezz kérlek....vagy szólíts őszentségének, és csókold meg a gyűrűmet, ami kényelmesebb.
Felé tartom a kezem, hátha emellett dönt. Gyűrűt azt persze nem viselek, szóval el is nevetem magam ezen is. Kár, hogy nem beszélhetünk ilyen ökörségekről egész este. Utálom a politikát...
-Nos...változó. Sajnos a nefilimeket van aki szörnyszülöttnek tartja, és sajnos ők a jó fiúk, a többiek emellett az életére is törnének. Isten amúgy nem mondott rá semmit. De még ha el is fogadná, sokan azt hallják, amit szeretnének, főleg tőle.
Kíváncsi vagyok, miért érdekli ennyire az anyja. Nem feltétlenül jelent semmit, hogy ennyire érdeklődik, de talán...nem! Tényleg ideje lenne elfelejteni ezt a sok badarságot.
-Az anyja új életet kezdett. Én évtizedek óta nem beszéltem vele. Már túltettem magam a dolgon, de a lányom még nehezen viseli. Keveset voltam vele a háború miatt és...mint említettem, ugyanolyan lehetetlen alak, mint az apja, szóval van még mit lerendeznünk.
Aztán csak figyelem, ahogy megküzd a maszattal. Némán a szemeit nézem, ahogy ő gyors mozdulatokkal dörzsölgeti az arcát, de igazán még elkennie sem sikerül az írást.
-Mondjuk úgy, ha vizsgáznom kéne, mindenképpen melléd ülnék. Gyere, keressünk egy kis vizet, mert így ha kitartó vagy, legfeljebb indián harci díszt csinálhatsz belőle, de lejönni nem fog az biztos.
Ezzel fel is pattanok, és reflexből a kezem nyújtom felé, mint akkor a kocsiban.

Iliana Greer
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Reagok :
69

Utolsó Poszt Szer. Júl. 12, 2017 6:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Rafael & Iliana
Starry meeting


Szélesen elvigyorodom, ahogy azt mondja, életem végéig tudna mesélni.
- Minden alkalommal mesélhetne valamit, ha találkozunk. - tényleg szívesen hallgatnám a történeteit. Főleg a régi időkből, amikor még királyok és királyságok léteztek. Aztán halkan elnevetem magamat.
- Nem volna hihető, inkább az arkok barátai szeretnék lenni, mint az ellenségük. - mosolygom rá jó kedvűen. Aztán kiderül, hogy van egy lánya, aki szinte korombeli, meg is lepődök kissé.
- Hatalmasabb, tiszteletre méltóbb teremtés vagy, mint én.. de ha szeretnéd, tegezlek. - bólintok apró mosollyal. Közben már mondja is, hogy bármit kérdezhetek, de mielőtt még gondolhatnék valami kérdésre, már szinte meg is válaszolja azt.
- Szóval az angyalok is elfogadják? - ha már az Úr úgy tette. - És az édesanyja? Ő mit szól, hogy a lánya és a párja kontinenseket utaznak át? - kérdezem kíváncsian, még mielőtt teljesen elvörösödik a fejem. Meg is feledkeztem az arcomra tapadt betűkről. Zavartan nevetem el magamat.
- Nem mernék megkockáztatni egy puskát az ő keze alatt... - mondom egy mosollyal, miközben megpróbálom letörölni magamról a betűket. Persze azok már az arcomra vannak száradva, így víz nélkül aligha menne, ráadásul nem is tudom, pontosan merre van, így a zsebkendővel amúgy is rossz helyen simogattam magamat.
- Lejött...? - nézek rá kérdően.


Rafael
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
72
☩ Korom :
32

Utolsó Poszt Szer. Júl. 12, 2017 1:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Megkönnyebbülten sóhajtok, miközben kacagása ott cseng a fülemben. Én ezt tudnám elhallgatni bármeddig.
-Történetem az lenne annyi, hogy életed végéig hallathatnád.
Félig meddig viccnek szántam, hogy tartsa meg amúgy. Aztán vele nevetek én is.
-Ugyan, elég lenne csak azt mondanod, hogy megnyúztál egy arkangyalt. ha elég hihetően adod elő a legtöbb démon azelőtt visszaiszkol a pokolba, hogy kinyitnád a bibliát.
Amikor viszont a lányomra terelődik a szó, elhallgatok, de a mosolyom nem múlik. Bólintok. Jól hallotta. Vajon mit árul el az, hogy mindössze két arkangyalnak van csak gyermeke, Lucifernek, és nekem? Már, a nyilvánvalón kívül, Luci mindig értett hozzá, hogy rossz társaságba keveredjen.
-27, és ne magázz kérlek. Nem vagyok én érsek..vagy nem is tudom...
Sóhajtok egyet, és előre nézek.
-És bármit megkérdezhetsz tőlem - mondom azért még mindig vidám hangon - legfeljebb nem válaszolok.
Visszafordulok felé, és kissé komolyabban felelek a ki nem mondott kérdésre. Mentségemre legyen mondva, kitaláltam volna akkor is, ha nem hallom. Lassan 30 éve
ezt kérdezi mindenki:
-Miért vannak még meg a szárnyaim? Nos, apám szerencsére nem oly hirtelen haragú, mint az ószövetségben. Nem is annyira hippi, mint az újszövetségben, de azért lehet vele beszélni többnyire.
Aztán egy bólintással nyugtázom megint. Baker...hát, akkor sokkal jobban nem fogja felforgatni az életét az, hogy ismer engem. Szegény lány tudja, hogy kell belenyúlni a közepébe...
-Akkor ez az oka annak, hogy az arcodra is puskát írsz? - Kérdem, halványan mosolyogva, aztán nyújtok neki egy zsebkendőt - Ha rám hallgatsz, szerintem ott túl feltűnő helyen van.

Iliana Greer
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Reagok :
69

Utolsó Poszt Kedd Júl. 11, 2017 6:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Rafael & Iliana
Starry meeting


Egy rövid válasszal kezd, majd int. Amint leülök mellé, bele is kezd a hosszabb válaszba, amin gondolkodnom kell. Szóval nem születnek bölcsnek. A testük nincs útban a lelkükhöz és az emlékeikhez. Ezzel arra utal, hogy életük minden percére emlékeznek? Tényleg, ők vajon hajszál pontosan fel tudják idézni az emlékeket, vagy csak olyan felületesen, mint mi? Közbe azonban nem kérdezek, inkább halkan elnevetem magamat.
- Engem nem zavar. Kíváncsi teremtés vagyok, szívesen hallgatok ilyesmiket, vagy történeteket. - mosolygok rá kedvesen, majd ismét elkuncogom magamat.
- Persze, beleillik... - viccelődök én is. - De nálam csak porosodna. Nem hordhatom, mert egyrészt nagy rám, másrészt továbbra is szándékomban áll titokban tartani, hogy találkoztam önnel. Egy olyan felső pedig kérdéseket hoz fel másokban, ha meglátják a tulajdonomban. - mondom, nem félve attól, hogy bárki meghallja. Úgy sejtem, hogy ahogy eddig is, úgy most is törli mások emlékeit. Ha pedig nem... hát inkább azért körbe pillantok, hogy van-e a kertben valaki más is rajtunk kívül, bár a sötét miatt nem igazán látok semmit, csak árnyakat, a csillagos eget, és a gyertyafénnyel megvilágított férfit.
- Van egy lánya? - lepődök meg. - Hány éves, ha kérdezhetem? - kíváncsiskodom tovább. Fura. Úgy tudom, hogy az angyaloknak csak embertől lehet gyermekük, de az szigorúan tilos mindkét oldalról. Mármint, nem ez a fura, hanem az, hogy a férfi e szabály ellenére sem bukott... Talán csak elszólta magát. A kérdésre felocsúdva pillantok az épület férfi szárnya felé.
- Nem csak lesz. Már az is egy ideje. - mondom egy halvány mosollyal. Habár nem könnyű a férfi mellett, egyelőre kitartok és tanulok mellette.


Rafael
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
72
☩ Korom :
32

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 10, 2017 6:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


-Semmit...és ugyanakkor mindent. - Abszolút komoly, mély hangom mondom ezt neki, de nem hagyom ennyiben a dolgot, és miutánn biccentettem neki, hogy üljön le nyugodtan,valamivel lágyabb hangon elmagyarázom: - Az ilyen szerencsesüti bölcsességek például úgy tűnhetnek, mintha természetesen jönnének, de valójában sokáig tart, hogy hihetőek legyenek, bármennyire semmitmondóak is. A lényeg, hogy gyakorlatilag igen...bár nekünk egyszerűbb. Nincs útban a testünk, hogy elérjük a lelkünket, így az emlékeinkhez is szabadabban hozzáférünk...bocsi, nem szoktam ilyen sokat dumálni, ha nagyon zavaró szólj rám nyugodtan.
Zavartan megvakarom a tarkóm, majd legyintek.
-Tartsd meg nyugodtan, manapság úgyis nagyon kitűntem vele, neked meg egyébként is jobban áll. Ahogy elnézlek be is illik a ruhatáradba.
Ezt egy picit élcelődve jegyzem meg. Elég szokatlanul fest ebben a gótikus apáca öltözékben. Nem szokatlanabbul mint én a könnyű páncélban az igaz, de akkor is. Annak viszont én is örülök, hogy újra összefutottam vele, nagyon is. Kár, hogy többet nem szabad...de most már tényleg.
-Hiányzott a csend és nyugalom. Az egyházért sosem voltam oda különösebben, de az épületeik valahogy mindig békével töltenek el. Gondolom mert otthonra emlékeztet...vagy ha a városra gondolsz, a lányom úgy gondolta, az, hogy maradjon nyugton amíg visszajövök az új titkos kód arra, hogy utazzon át a kontinens másik oldalára. amúgy jó gyerek, csak ne lenne olyan lehetetlen....mint az apja...
Halkan sóhajtok. Már megint túl sokat dumálok. meglepően túl sokat. El is hallgatok, és felé fordulok.
-És te? Ezek szerint Baker tiszteletes lesz a mentorod?

Iliana Greer
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Reagok :
69

Utolsó Poszt Szer. Júl. 05, 2017 3:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Rafael & Iliana
Starry meeting


Arra ébredek, hogy teljesen elzsibbadt a bal karom. Lassan kelek fel az asztalról, amin eddig támaszkodtam és aludtam. Fáradtnak érzem magam. Az előttem lévő könyvre pillantok, amelybe magam írtam sorozat. Az alsó sarkon a betűk haloványok egy körben, épp ott, ahol az arcom feküdt. Fél kezemmel megdörzsölöm szemem, majd arcomat, de sejtem, hogy a betűket csak akkor fogom tudni letörölni, ha tükörbe nézek. Az nincs ebben a szobában, ahogy víz se. Az ablakra, majd az órára nézek. Nem volt szándékomban, hogy elaludjak, főleg nem ilyen sokáig. A kötelező esti imádságról le is maradtam ezek szerint. A nővérek biztosan az orromra koppintanak majd, ha nem is erősen. Tudják, hogy miért vagyunk itt, és még is próbálunk, próbálok megfelelni a szabályoknak. Például, hogy nem hordhatok nadrágot. A kissé dundi apácák ruhái közt nehéz volt találni rám illőt, de végül egyikük megtalálta régi ruháját, amit nekem adtak. A főkötőt is szerették volna, ha hordok, de megmondtam, hogy én nem azt az irányt követem, így nem minősülök apácának, hanem papnak, szóval ha nem baj, a fátylat még se venném fel. Persze felfújták magukat, mint a pulykák, mert mi az, hogy nem hajlok meg az ő akaratuk előtt, de a mester mellett az első, amit megtanultam, a határozottság, úgy hogy végül nem erőltették rám. Becsukom a könyvet, ami félig van írva (a Biblia rövid összefoglalása), majd a kezembe véve elindulok. Az aligha magasított sarkú magassarkúban próbálok hangtalanul közlekedni, nehogy felhívjam valamelyik apáca, vagy pap figyelmét. A kert köti össze a koedukált helyiséget - illetve nem csak az, de arra nagyobb a valószínűsége, hogy elkerülök mindenkit - a kifejezetten női vagy kifejezetten férfi szárnnyal, lakrészekkel. Kissé megtorpanok, mikor kilépve az ajtón meglátom a gyertyafényt és egy alakot a sötétben, de végül halk sóhajtással indulok tovább. Ha leszidnak, leszidnak, túl esek rajta... Túl esnem azonban nem kell. Fáradt arcom szinte felderül, ahogy meghallom a hangot. A fel nem tett kérdésre adott válaszra majdnem elnevetem magamat. Ismét sóhajtok, de most szinte megkönnyebbülten. Oda sétálok, mellkasomhoz ölelve kezeimmel a könyvet, és lemosolygok rá. Meg is feledkezem arról, hogy arcomon még nyoma maradt a házifeladatomnak, pár fekete betűképében.
- Van egyáltalán bármi, amit tanulniuk kell? - nevetek halkan, majd egyik kezemmel elengedve a könyvet a padra intek.
- Jó estét. Leülhetek? - kérdezem, s ha megkaptam az engedélyt, el is helyezkedek.
- Örülök, hogy újra találkoztunk. Ne felejtsen szólni, hogy visszaadjam a felsőjét... - pillantok rá mosolyogva. Furcsa most ilyen ruhákban látni, de nem mondanám, hogy rosszul áll neki.
- Mi járatban erre? - kezdek laza beszélgetésbe. Meg sem próbálok ellenállni a késztetésnek. Felesleges, ez már legutóbb is kiderült.


Rafael
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
72
☩ Korom :
32

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 03, 2017 11:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Az elmúlt pár hétben sikerült megtalálnom önmagam. Többet koncentráltam a céljaimra, és sikerült Sophie-val is megtalálni a közös nevezőt többé kevésbé. Minden aggodalmam ellenére sem rá, sem pedig rám nem akadt senki egyetlen bizonyos malőrt leszámítva, szóval összességében azt hiszem minden a legnagyobb rendben van.
Néhány napja elvittem a lányomat túrázni a természetbe. Bevallom, egyik hátsó szándékom az volt, hogy messze repüljünk mindentől, ami veszélyt jelenthetne rá, és 4000 kilométerre minden lakott területtől nagyon békés tud lenni a táj, őt azonban inkább a végtelennek ható eperföldek ígérete győzte meg. Még versenyeztünk is, hogy ki tud többet leszedni. A végén kicsit morogva jegyezte meg, hogy a telekinézis nem ér, és talán tényleg kicsit túlzásba estem, már csak azért is, mert mindkettőnk bendője véges, ezért San Francisco ingyenkonyhája egyik reggel 4 láda epret talált nyitáskor, két rejtélyes jótevő által.
Mindig azonban nem lóghatok gyermekem nyakán, és a másik rejtekhelyemen egyre több a pimasz állat, ezért ma este szép nyugodtan üldögélek a templom kertjében és egy gyertya fényénél olvasgatok. Hogy pont annak a templomnak a kertjében vagyok, ahol Iliana dolgozik természetesen nem véletlen. A múltkori incidens óta jobbnak látom szemmel tartani ezt a helyet. Akkor is itt állítottak csapdát, és nem szeretném megkockáztatni, hogy megint ilyesmi történjen. Egy ponton azonban nagyon elmerülök Orwell regényében, és csak akkor hallom meg a lépteket a hátam mögött, amikor már túl késő lenne úgy tenni, mintha nem lennék itt. Becsukom a könyvem, és még mindig háttal neki szólalok meg halkan, nyugodtan.
-Felnőttként teremtenek mindannyiunkat, szóval igen, azonnal tudunk repülni.

Rafael
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
72
☩ Korom :
32

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 03, 2017 8:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Templomkert
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: