Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Templomkert
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
525
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar



☩ Reagok :
71
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 12:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Éjszaka a temetőben
Ophelia x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Ophelia okos nőnek tűnik, hatalmas tudással. Ehhez kétség sem férhet. Viszont a nagy tudás nem mindig előny, és nem tesz mindenttudóvá. Inkább elbizakodottá. Felhoz egy ősrégi példát, hogy bizonygassa igazát. Hát legyen. Hallgatva a szavait Rómáról és a korabeli lakóiról, a régi világról, a tapasztalatairól, pontosan ez jut eszembe. Elbizakodott. Annyira biztos az évezredek alatt összekapart tudásában, hogy fel sem merül benne, hogy esetleg tévedhet. Mert hogy sok ilyet látott már, sok ilyet hallott már. Persze, ez mindent megmagyaráz. Sebaj. Azt teszem mint mindig. Amit az okoskodó testvéreimmel is szoktam, vagy azoknál, akik azt hiszik jobban ismernek önmagamnál, egyszerűen ráhagyom. Higgye csak hogy hála és az alázat a kulcsa mindennek, pedig a motivációnak ezer más módja van. Ugyanazt az eredményt többféleképp el lehet érni.
Aztán Istenről és a szándékairól, a ládába zárás okairól kérdezi a véleményem, de csak egy közhelyesnek mondható választ kap, amit az emberek is oly gyakorta mondanak. Majd az angyal megint feltételezésekbe bocsátkozik.
-Én nem hiszek semmit. Nem foglalkoztat Isten meg a dolgai. Mit, hogyan és miért tesz. - vonom meg a vállamat nemtörődően. A ládába zárásunk remek példa rá. Bezárt, mert be akart. Nem érdekelnek az okok, a lényegen nem változtat. Egy ládába börtönzött nyolcadmagammal, hosszú-hosszú időre elvéve a szabadságunkat.
Az angyal megérinti a kezem, majd eltűnik és vele együtt még az emléke is, mintha ott sem lett volna. Kicsit értetlenül állok a templomkert közepén. A következő pillanatban hangos nyerítés zengi be a környéket. Egy patás jószág vágtat be a sírkövek közé a hátán egy bizarr külsejű lovassal, akinek a feje helyén egy tök van. A lovas egy kapát lóbál a kezébe, mire a lelőtt tolvaj feléled. Az életre keltős jelenet után a tökfej engem bámul, én pedig értetlenül nézek vissza rá. Most mi van? De ő csak mereven néz rám a lángszemeivel, meg az ezerwattos debil vigyorával, mintha belém akarna látni. Valami szokatlan sötétség árad belőle, és olyan érzésem támad, mintha maga a Sötét nagyasszony figyelne. Bár még soha nem láttam őt, és fogalmam sincs milyen lehet. A hosszú szugerálás után végre megszólal és démoni hangon annyit mond, vigyázzak a gondolataimra, mert mindent tud. Felvonom a szemöldököm. Micsoda? Ez a mondat mintha azt sugallná, hogy Amara szemmel tart. Szemmel tart minket.
-Na remek, egy kukkoló. Más se hiányzott. - sóhajtok mélyet, miközben a lovas alak a semmivé foszlik. Újra csendessé és nyugodttá válik a temető. A távolba nézek a sírkövek és a visszatérő felé, aki bizonytalanul botorkál a gödör szélén. Egy darabig szótlanul figyelem a szerencsétlenkedését, majd mikor megunom, lassú léptekkel hagyom el a sírkertet.


Köszönöm én is. ^^

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Vas. Okt. 07, 2018 6:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Marcus
Saints should always be judged guilty until they are proved innocent
Gondtalansága nem csak egyenesen ostobaság, de óriási hiba is. Mégis elgondolkozok egy pillanatra, hogy van-e értelme kijavítanom. Van-e értelme győzködnöm? Kellene, azonban úgy döntök, hogy nem így teszek.
Nekem ők Senkik. Amara engem nem erre a célra szánt, ezt úgy vélem, hogy bevégeztem, de akkor mégis miért vagyok ebben a városban? Ez túl sok kérdést felvet, erre sem most fogok válaszolni. Most nem. Nem győzködöm. Ha így akarja gondolni, legyen hát. Még a lánnyal való találkozáskor érezhettem némi sajnálatot az irányukba, ám a férfi teljesen bebizonyítja, hogy miért is letek elzárva. Ezzel a pökkhendiséggel, még az angyalok sem vannak megáldva.
Pedig mi aztán igazán magasra tettük ezt a lécet az évezredek alatt.
- Mindenki így kezdi. Hogy nem féli, amikor pedig a szakadék szélén áll… - mondatomat nem fejezem be, egyszerűen csak megvonom a vállamat. S ezzel egy időben elmémbe egy gondolat szökken szárba.
Túl sokszor láttam már, hogy mi lesz a hozzá hasonlók kimenetele. Úgy vélem, hogy a magam részéről nem éri meg az erőfeszítést. Ha nem hallgat a szép szóra, vagy legalább a józan észre, akkor beszélhetek évszázadokon keresztül.
Persze megértem én, hogy még csak most szabadultak, idegen nekik ez a világ és a hálát is messziről kerülik… Mégis azért…
Ilyen viselkedéssel nem sok barátot szerez ebben a világban. S kevés baráttal egy ismeretlen világban… Még nekik is végzetes lehet.
- Épp az előbb mondtam el, hogy miért. Szerinted ostobaság, én az elmúlt évszázadokban, évezredekben pontosan láttam, hogy miért áll ez a kettő függvényben. Alázattal sokkal nagyobb dolgok hajthatók végre, sokkal erőteljesebbek, mint kényszer alatt - példálózzak a második világhábúrval? Nem értené meg. - Róma esete erre tökéletes - hozom inkább mégis ezt fel. Talán akkor még nem kerültek még be a ládába.
Nem várom el, hogy higgyen nekem, vagy vitába szálljon velem. Lényegében ez… Értelmetlenné is válok pár pillanat múlva.
Megteszi. Csak fejemet hajtom meg oldalra egy pillanatra. Hozzá meg szememet is lehunyom, egyfajta… Köszönet képpen? Higgye, hogy így van. Nem, ne higgye senki, hogy most fogok rohanni, hogy elmondjam Amaranak, amit hallottam. Ugyan már, ennyire nem vagyok túlbuzgó. De ha megkérdezné a véleményem nem hazudnék neki. Én nem bíznék bennük a helyébe. Ezeddig azonban őt sem ostobának ismertem meg.
- Igen, az egyszerű halandók számára kiismerhetetlen - ül ki arcomra egy bájos mosoly. Számomra nem, a választ mégsem találom. De ami késik, nem múlik. Úgyis addig fogok menni az ügy után, amíg ki nem derítem.
Hogy ebben kapok-e majd tőlük segítséget? Ha nem, az sem zavar. Nem ez lenne az első dolog, amit magamtól oldok meg idelent. Feltalálom magamat. - Ti azt hiszitek, hogy mindent csak azért tesz, mert ő úgy látja jónak? - vonom fel a szemöldökömet. - Holott minden, mindennel összefüggésben van - tudatom vele.
Nem várom el, hogy megértse. Sose láttam magam sem, számomra is annyira ismeretlen kiléte, mint számára. Mégis ha összevetem, hogy az elmúlt évezredek alatt, miként cselekedett…
- Már több lény is ismer titeket. Démonok, angyalok, nem rég San Franciscoban váltatok ismerté, igaz ha a pletykák igazat, nem mindannyian voltatok ott - de számos testvérem és néhány démon is részt vett egy ottani csatába. Vállamat könnyedén felvonom újra csak. A helyzeti előnyük megvolt.
Nem tudtak vele jól élni. Ez van, ettől még nem fog megállni a világ, viszont…
Ajkamra halvány mosoly ül ki. Válasza nem épp kielégítő számomra.
Egy pillanat alatt tűnök el és jelenek meg közvetlenül előtte. Csak kézfejét érintem meg ujjbegyemmel.
Ígéretet tettem egy szőke kígyónak. Emlékeit a ma estéről nem kitörlöm… Egyszerűen csak megváltoztatom. Marcus nem látott ma engem, ellenben a viaskodó férfiakat igen. Ahogy azt is, miként temetik el a harmadikat. Én mégsem beszélgettem itt vele.
Egy fekete paripa vágtatott be a temetőbe, szemei tűzben égnek, orrából narancssárga párát fúj ki. A farka azonban… A szivárvány színeibe játszik. Rajta egy nehéz kabátot viselő alak ült. Csizmájára ráragadt a sár, kabátja koromfekete, csatjai rozsdásak már, mintha a föld alól került volna elő. A feje pedig… A nyakát szinte látni sem lehet, de felette tíz centivel egy tök lebeg. Szemei gonoszul vannak kifaragva, benne lámpás világít. Kezében egy halálfejes kapa.
Látja Marcus, hogy miként támad fel a férfi, ám mégis úgy éli meg, mintha a lovas támasztaná fel. Aki ekkor pont rá tekint.
Megtorpan egy pillanatra, figyeli a kígyót. A férfiban olyan érzés támad, mintha a velőjéig látnának. Mintha valaki figyelnél. Mintha Amara figyelné.
Halkan szólalok meg, Ő mégis azt látja, hogy a Tökfej szól hozzá.
- Vigyázz miket Gondolsz, mert Mindent tudok… - ajkamra galád vigyor terül szét…
A látomás egy pillanat alatt válik semmivé, ahogy én is úgy tűnök el a férfi szeme elől, ahogy jöttem. Nem emlékszik rám, az Amaratól kapott erőm biztosít erről. Egy kis emlékmanipuláció, mi az nekünk angyaloknak nem igaz?
Arra mégis tisztán emlékszik, hogy Amara miként figyelmeztette őt… Hihi.
Credit Köszöntem a játékot! ^^


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
71
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Vas. Szept. 30, 2018 11:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Éjszaka a temetőben
Ophelia x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Kötelező hála és szolgálat, mint fizetőeszköz egy nem kért segítségért. Erről van szó. Látom a lány arcán a meglepettséget és, hogy a válaszom nem épp a kedvére való. Ordít róla, hogy mást várt. Vajon miért is? Leviatán vagyok, nem ember. Miért is kéne emberi érzéseket produkálnom bárki felé is? Majd hálálkodok, ha úgy van kedvem. Minden, ami kényszerből fakad, nálam zsákutca. És általában, abban nem sok köszönet. Andariel is rájött erre elég hamar, hogy a megszokott kis módszerei nálam hasztalanok. Az angyal kérdésével érzékelteti Őasszonysága végtelen hatalmát. Mintha csak emlékeztetni akarna, hogy egy pillanatra se feledkezzek meg róla, mennyivel felettem áll és mennyire kiszolgáltatott vagyok vele szembe. Nem vagyok ostoba, enélkül is tisztában vagyok az esélyeimmel. Még a régi erőm birtokában, testvéreim segítségével sem biztos, hogy képes lennék fölé kerekedni. Nem mintha foglalkoztatnának a világ hatalmi játszmái. Ezt meghagyom azoknak, akik nagyravágyók, vagy jobb célt nem találtak.
Rizikós? Hm, meglehet. - halványan elmosolyodom a gondolatra és eszembe jutnak az évezredek, amiket magam mögött hagytam. Ráemelem a tekintetem a szőkeségre. Ő sem mai csirke már. Tudhatná, hogy aki ennyi időt megélt,- halhatatlanság ide vagy oda - azt már nem sok minden riasztja meg. Még az elmúlás gondolata sem.
Nem félem a halált. - mondom ki őszintén, ahogy korábban a húgomnak is tettem. - Ha Amara a tiszteletlenségem miatt ölne meg, hát tegye. - vonok vállat közönyösen. Bár elég kicsinyes húzás lenne még tőle is. Árad belőlem az érdektelenség, de miért is izgatnám magam? Komolyan gondolom a szavaimat, ami nem azt jelenti, hogy vágyom a halált és ne volnának hosszútávú céljaim. Szeretem az emberi világot és nagyon is megvannak a magam kis tervei. Csupán arról van szó, ha egy magasabb erő el akar söpörni a föld színéről, úgyis megteszi. Akár hálás vagyok, akár nem. Nem gondolom, hogy ezen múlna az életben maradás. Ezt a tényt pedig hajlandó és kénytelen vagyok elfogadni. Isten is a ládába zárt, mert ehhez volt kedve és semmit sem tehettem ellene. Nem kérdezte előtte, hogy van-e kedvem hozzá? Beugranék-e egy hosszabb időre? Döntött és csapódott a dobozfedél. A láda óta mind jól tudjuk, ebben a világban semmire sincs garancia. Bármelyik pillanatban vehet az életünk 180 fokos fordulatot. Ahogy voltaképpen eddig is. Ugyanazon a földön éltem évszázadokon, évezredeken keresztül és birodalmak váltották egymást a fejem felett. Egy idő után már nem is követtem, melyik nép királyának szolgálatában állok. A változás természetessé vált számomra, így könnyen is viselem, ha jön egy újabb. Félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy szó nélkül beletörődnék és ne harcolnék ez ellen, ha lehetőséget látnék rá. Egyszerűen csak belátom, hogy széllel szemben pisálni, nincs értelme. Inkább kivárom a szélcsendet.
Ez ostobaság. - jegyzem meg következő mondatát hallva.
Miért kellene, hogy függvénye legyen? - kérdezek vissza kíváncsian. Lehet vannak, akiknél elengedhetetlen feltétele, hogy jól végezzék a feladatukat, de nálam az ilyesmi nem szükségszerű tényező. Nincs is jelentősége, sosem volt. Anyánknál sem. A tisztelet és a hála legkisebb morzsáját sem mutattam soha irányába, mégis engedelmes voltam. Ő fegyvert követelt tőlem, és én a legjobb tudásom szerint próbáltam eleget tenni. Nem miatta. Magam miatt.
Nem tudom, mi célt szolgálnék Amara terveiben, nem ismerem a szándékait, de ha elkerülhetetlen a törlesztés...hát legyen. Megteszem, amit kell. - adok egy halvány együttműködésre utaló jelet. Nem ismeretlen számomra ez a helyzet. Szolgálni valaki más érdekeit. Anyánk idején is ezt tettük. Andariel eszközei voltunk, egészen addig a napig, míg meg nem találtuk a módját, hogy megszabaduljunk tőle. Amarával sem tennék másként. Szolgálnám, míg rá nem jönnék, hogyan söpörhetem félre.
Kérdésére egy pillanatra elgondolkodom. Mi is volt az oka? Vad hajtás Isten rendezett virágoskertjében, ami veszélyt és egyben lehetőséget is rejt. Ezek vagyunk mi. Lehet még maga a Teremtő sem tudta, mit kezdjen velünk, ezért jobbnak látta, ha elpusztításunk helyett egy ládába börtönöz minket, míg kitalálja, hogyan tovább. Világos volt, hogy a boszorkányteremtős incidens után, nem hagyhatta a leviket szabadon kószálni a nagyvilágban. Kímélet? Ugyan! Sokkal inkább átgondolt taktika egy elhamarkodott lépés helyett.
Ahogy az emberek mondanák, Isten útjai kifürkészhetetlenek. - említem válaszul, ezt a közszájon forgó elhasznált, mégis nagyon is igaz mondatot.
Ki tudhatná, hogy a vén szakállas mit miért tesz? De pont egy angyal ne tudná ezt? - mosolyodom el.
Némi meglepettséggel hallgatom Ophelia szavait, amint fivérem újabb kulturtetteinek hatásairól beszél. Lényegében Seth elérte, hogy világ tudomást szerezzen a létezésünkről. Az érdeklődés középpontjába kerültünk.
Fantasztikus. - vetett szét a boldogság a nagy újság hallatán. Inkább nem is akartam tudni, hogy ezt hogy sikerült elintéznie. De nem aggódtam. Eddig is kerültem a feltűnést. A képességeimet is csak akkor használtam, ha muszáj volt. Ha pedig arra volt szükség, elfedtem a nyomaimat.
Szóval, tudnak rólunk, de nem tudják mit keressenek. - tűnődöm el egy pillanatra. Legalábbis egyelőre, így állunk.
Így azt se, hogy nézünk ki. - gondolom tovább, majd az angyalra emelem ismét a tekintetem.
Calynak köszönhetően egyedül te vagy, aki ismeri az arcunk. - nézek elmélyedve az előttem álló veszélyforrásra, aki tulajdonképpen bármikor leleplezhetne minket. Persze Istenen és Amarán kívül. Átfut az agyamon, hogy azt teszem, amit korábban ilyen helyzetekben tettem. De végül nem kísérlem meg megölni őt, több szempontból sem.
Őszintén nem tudom, mit mondhatnék. - felelek ennyit végül a lány kérdésére.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Vas. Szept. 30, 2018 3:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Marcus
Saints should always be judged guilty until they are proved innocent
Szemöldökömet könnyedén felvonom, mikor a sírkőre telepedett férfi újra megszólal. Halk prüszkölést hallhat csak tőlem, amikor orromon egyszerre nagyobb mennyiségű levegőt fújok ki. Hát persze, ők is egy olyan teremtmények, megmagyarázza. Mégis… Azt mondom, még ha Luciferrel szemben lennének ilyenek, megérteném. Neki nincs nagy hatalma elpusztítani őket, miért is lennének hálásak irányába.
Magyarázható ez azzal, hogy új világba léptek, nem tudják még, milyen erőviszonyok álltak fel a frontvonalakon.
- Elég rizikós egy olyan entitással szembe hálátlannak lenni, aki egy csettintésre bármikor elpusztít bármit, nem gondolod? - teszem fel a költői kérdést, de választ rá igazából nem várok.
Vélhetőleg erre is fog valami magyarázatot adni, de később, amikor egyedül lesz, talán elgondolkozik rajta. Vagy nem teszi meg. Számos birodalmat végignéztem már, miként pusztul el, pont az olyanok hozzállása miatt, mint ennek a férfié is. Amara pedig körültekintőbb. Nem fog semmilyen hibába esni, nem fog senkitől sem semmilyen engedélyt kérni. Neki végképp nincsenek érzései, ezt mindkét alkalommal megtapasztalhattam.
- S milyen szolgáltatást tudsz nyújtani hála nélkül? Kelletlenül megcsinálod, mert kell, felületesen, összecsapottan - és pont ilyen kell egy olyannak, mint Amara?
Balga, ha azt hiszi, hogy igen, de ezért már ne az én fejem fájjon. Én megtettem mindent, amire kért. Az én feladatomat bevégeztettem.
- Nem hiszem, hanem tudom - javítom ki a férfit. Csendesen, szelíden. Hangom nyugodt, nem sértődöm meg, amiért azt hiszi, hogy csak egy egyszerű angyal vagyok. Egyszerű titkokkal.
Nem, kevesen képesek felfogni azt, hogy lényegében Mindenről tudok, amit valaha a világon létrehoztak, teremtettek. Minden egyes fűszál növekedését végigkísértem. Minden egyes emberi létet figyelemmel kísértem, minden egyes élőlény útján ott voltam. Mindent láttam, mindent hallottam, ami valaha az elmúlt évezredek során megtörtént a világba. S valljuk be, ezt nem tudná rajtam kívül senki sem épp ésszel elviselni.
- Igen, pontosan olyan vagyok. Rajtatok kívül mindenről tudok - de ami késik nem múlik. Róluk is mindent tudni fogok idővel. Csak időre van szükségem és türelemre.
Látva a világ jelenlegi mozgását, erre még van időm. Isten nem akar előjönni, Amaranak ő kell. A terveiben szerepel, hogy előcsalogassa és akkor pusztítson el mindent. De vajon Amara lesz annyira türelmes, hogy kivárja, amíg előbújik?
Kérdéses, de majd meglátjuk.
- Vélhetőleg ennek oka volt. A kérdésem csak az, hogy szerinted mi volt ez. Miért akart titeket ennyire eltüntetni a föld felszínéről is? Nem elpusztítani, pedig megtehette volna. Számos lényt kiirtott már. Titeket mégis megkímélt - hiszen ez is a kímélet egyik formája, nem igaz?
Ez továbbra is foglalkoztat, hogy miért. Nem áll össze a kép. Nem látom át, hogy mi oka lehetett volna erre. Megvolt és ha megvolt, annak elég nyomósnak kellett lennie. De miért? Miről tud Isten, amiről senki sem? Legfeljebb Amara. Ő tudott róluk, de honnan? Az ő lényét még én sem értem meg, ahogy Istenét sem.
- Az egész világ, az angyalok és démonok beszélnek rólatok. Kíváncsiak rátok. Nem csodálkoznék, ha egy idő után vadásznának rátok. Ki akarnák deríteni, hogy mik vagytok, honnan jöttek. És legfőképpen miért. Megválaszolnád hát nekik ezt? - hajtom oldalra a fejemet. Egyszerű kérdés ez, semmi több. De vajon nekik választ adna? És nekem, Amara egyik szolgálólányának?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
71
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Szer. Szept. 19, 2018 5:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Éjszaka a temetőben
Ophelia x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Elsétálok az angyal mellett, majd az egyik magasabb sír peremére telepszem le. A benne fekvőt úgysem zavarja, hogy ülőalkalmatosságnak használom lakhelyét, a rokonok pedig nincsenek a közelbe, hogy ezt látva megbotránkozzanak rajta. A kezeimet magam mellé, a hideg gránitra teszem és megtámaszkodom, miközben értetlen pillantást vetek a szőkére érdekes témaváltása miatt. "Nagyon szexi az öccse" - tudom meg tőle. Ezzel az információval nem tudok mit kezdeni, így elengedem a fülem mellett. A sötétség említésére kicsúszik a számon három, tiszteletlennek hangzó szó, mire az angyal ezt a szememre is veti.
Hálátlan? Nos meglehet. A hála sosem volt erényem...- ismerem be a szőkének könnyed vállrándítással. A családunkban a hála, a tisztelet, a bizalom és a hasonló emberi értékek, mind idegen fogalmak. Nem divatoltunk soha ilyesmivel még anyánk felé sem. Megjegyzésén egy pillanatra azért elgondolkodom. Miért is kellene tisztelnem Amarát? Csak mert kiszabadított a ládából? Tény, hogy az ő közbenjárásának köszönhetjük szabadságunk. Jár is érte neki a piros pötty, de nem érzem, hogy egy kösz-nél többet érdemelne a fáradozása. Persze mind tudtuk, ennyivel nem ússzuk meg. A Nagyasszony nem a jótévő, önzetlen szeretet nevében csapta fel a dobozfedőt és eresztett ki minket, hanem mert az érdekei ezt kívánták. Erre Caly is felhívta a figyelmemet, nem mintha magamtól nem jöttem volna rá. De míg kíváncsi húgom elébe rohanna a dolgoknak, hogy megtudja mifélék, addig én megvárnám, hogy a Sötétség maga kopogtasson be és fedje fel előttünk szándékait.
Amara szolgálatot vár tőlünk, nem pedig hálálkodást. Vagy tévednék? - kérdezek vissza. Úgy hiszem egy feladat elvégzése megy ezek nélkül is.
Kérdésemre egyértelmű választ kapok, ami talán kicsit magyarázkodásba is csap át.
Ne hidd! Elhiszem neked, hogy te ezt élvezed. - nem ő lenne az első, akit ismerek, aki él-hal a titkokért, és élvezettel gyűjtene be minden infómorzsát.
Akkor te olyan vagy, mint egy két lábon járó könyvtár. - amiből jelen felállás szerint hiányzik pár levitémás kötet. Csendben hallgatom a szavait, amint kendőzetlen őszinteséggel vágja az arcomba, mennyire kifakultunk a világból. Mi tagadás, pontosan ez az igazság. Nem tudom milyen reakciót remél tőlem, talán meglepettséget, vagy dühöt amiatt, hogy Isten, így elbánt velünk?
Lássuk be, azért kitett magáért. - jegyzem meg halványan elmosolyodva, nyomokban felvélni szavaimban némi elismerést. De egyáltalán nem tűnik úgy, mintha engem a feledés ténye a legkisebb mértékben is felkavarna. Testvéreimmel ellentétben sosem érdekelt a hírnév, ahogy az sem hajtott, hogy nyomot hagyjak a világban. Ha végiggondolom a Vén szivarnak nem sok ellomolnivalója volt utánam. Sokkal szívesebben maradtam a háttérben "szolgálva" kiskirályokat a közeli keleten. Fegyvert adtam kezükbe, amivel megvívhatták véres háborúikat. Azt hitték őket szolgálom, de valójában ők szolgálták az én érdekeimet, közvetve anyánkét. Nem voltak egyebek kísérleti alanyoknál, akik jól jöttek, ha fegyvertesztelésre került sor.
De a bedobozolást túlzásnak tartom. - emiatt van bennem némi harag irányába, főleg, hogy engem sosem kötött le igazán a boszorkányokkal való játszadozás, mégis ugyanazt a büntetést kaptam, mint a többiek. Mindegy, engedjük is el.
Hallottam valamit. - ismerem el, hogy a san fransisco-i történések valamelyest hozzám is eljutottak.
De nem követtem az eseményeket. - teszem  hozzá egy hanyag vállrándítással. Épp csak azt nem  mondom ki, hogy volt jobb dolgom.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Szept. 18, 2018 6:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Marcus
Saints should always be judged guilty until they are proved innocent
Megjegyzésére fújtatva mosolyodom el. Ajkamon sejtelmes mosoly táncol, mit talán nem is igazán láthat a sötétség végett. Noha nem tudhatom, hogy pontosan mennyire is élesek az érzékei neki is. Hiszen lényegében semmit sem tudok róluk, ezekről az entitásokról.
Viszont van abban valami, amit mond. Ki vállalná fel? Vannak olyanok, kik még mindig küzdenek, de mégis mi végre teszik meg ezt is? Semmi célt nem érnek el vele, hisz mire odakerülnek már régen késő lesz, erről mégis mélyen hallgatok.
Ha kell, akkor nem mondom el senkinek, még csak az esélyt sem adva meg arra, hogy segítsenek neki. Habár a férfit illetően ettől nem tartok. Tartozik Amaranak a szabadságát illetően, miért is árulnák el?
- Így hát valóban nem lesz más sorsa a világnak - hajtom a fejemet oldalra. Ők is részesei a gépezetnek, hogy így végezze a világ. Hogy miért azt jómagam sem tudom, és azt sem, hogy a Sötét NagyÚrnő mégis miként szerzett tudomást létezésükről.
De tényleg, miként? Hiszen a létezésük minden irmagját kitörölte Isten a történelemlapokról. Vagy mégsem tette volna? Oly gondolat ez, mely teljesen megragadja az elmémet és tudom, hogy egy magányos éjszakámon végig fogom pörgetni elmémet az után kutatva. Hol hagyott róluk bármiféle kiindulópontot.
- Beszélhetünk másról is - vonom meg a vállamat. - Phanuel öcsém nagyon szexi, példának okáért - vevő vagyok bármilyen beszélgetésre, amíg az értelmet is szül. Az utóbbi időben tele vagyok agyatlan emberek, vagy épp angyalok társaságával. Nem árt egy kis változatosság, ez az egész csak rajta áll.
Hisz mint bárki is jól tudja, semmi rossznak nem vagyok az elrontója. Nem akar erről beszélni? Legyen, habár…
- Ez egy elég hálátlan hangem volt a részedről ő felé - teszem még hozzá, csak úgy mellékesen megemlítve.
Nem az én tisztem megítélni, hogy ki milyen tisztelettel adózik a másik iránt. Főleg szabadítója és Úrnője iránt. A magam részéről tudom, hogy teljes tiszteletem és hűségem őt övezi. És ahogy az imén is említettem nem látom okát, hogy Marcus is miért ne viseltetne így irányába.
Megjegyzésére akaratlanul is felvonom a szemöldökömet. Mintha csak a húgát hallanám. Persze az egyszerű lények - és lássuk be az angyalokon kívül mindenki azok - el sem tudják képzelni, hogy milyen is lehet ez.
- Erre lettem teremtve. Ez nem teher, ez kiváltság és lássuk be előny, szinte mindenkivel szembe. Létezésem értelme, hogy a világ minden egyes dolgáról, mindent tudjak, arról is, ha egy fűszál meghajlik, arról is, ha egy új gyermek érkezik a világra. Ha egy másik lélek elbukik, minden. Ez nem teher, korán sem az. De nem csodálkozom, ha ezt nehezen hiszed el. A hozzád hasonlók elméjét teljesen kiégetné az a tudásmennyiség, melyet én hordozok - ilyen ez.
Senki sem lehet egyforma, valójában két angyal sem. Közöttünk sem lenne mindenki képes arra, hogy fel tudja fogni azt, amit nekem kell. Viszont nekem több ezer éves tapasztalatom van abban, hogy miként lássam egészében a világot. Nem állítom, hogy most egyszerűbb a dolgom, hiszen nem az.
- Ami azt illeti, de. Vagyis nem, a leviatánok, mint tengeri szörnyek létezése számomra is köztudott volt. Eddigi tudásom szerint az angyalok irtották ki az összeset. Mint a húgodtól megtudtam, ez nem igaz, az utolsót Andariel ölte meg, ám előtte még nemzett tőle nyolc utódot. De rólatok? - és ezzel lényegében válaszolok is a következő kérdésére.
- Isten eltörölte a világról az irmagjaitokat is. Eddig úgy tudtuk, hogy a boszorkányok nem mások voltak, mint megszálló démonok, de ez sem így van. A ti tanítványaitok voltak. Ahogy a ládába elzárt titeket, úgy eltüntett minden nyomot rólatok mindenhonnan. Még az én feljegyzéseimről is. Mindezt úgy, hogy senkinek sem tűnt fel semmi. A feledés homályába végeztétek - felelem kegyetlen őszinteséggel. De talán neki is jobb, ha tudja, senki sem ismeri őket.
Ismerte őket.
- Habár a legutóbbi események San Franciscoba előtérbe helyezett titeket. Már nem csak én vagyok az egyetlen, ki tud rólatok - ha a hír igaz, mi ott járja. Az egyik leviatán garázdálkodott ott és volt olyan szerencsés, hogy lerombolta a fél várost. Balga lény, elég rossz munkát végzett ott. És még önmagukat is felfedték. Fejemet kelletlenül csóválom meg a sötét, nyári éjszakán.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
71
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Hétf. Szept. 17, 2018 6:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Éjszaka a temetőben
Ophelia x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
A világ más lett, így nem kellene meglepődnöm azon sem, hogy már az angyalok sem a régiek. A szőkeség szavai elég borúsan hangzanak, mint aki nem sok jót remél a jövőtől. Negatívnak tűnik, szinte pesszimistának. Megjegyzésemre válaszul kapom, hogy ő nem az, inkább realista és igazmondó egyben. Hát legyen. Álláspontjában azért van valami. Elég csak körülnézni, hogy lássuk nincs minden rendben. Nem rég óta vagyok idekint. Alig telt el pár hónap, mióta Amara és az angyala lerúgták a mágikus pecsétet és felnyílt a doboz fedele. Így frissen szabadultként, 700 év ládarabság után, még csak a felszínét kapargattam annak a világnak, amibe újra belecsöppentem. A világba amibe az angyal már jó ideje benne él, így lényegesen nagyobb a rálátása az itt zajló eseményekre, mint nekem. Hétszáz év az hétszáz év, van némi lemaradásom. Ophelia jól összefoglalja a jelenlegi helyzetet. Senkit nem érdekel igazán a világ és a benne élők sorsa, mindenki a saját céljaiért vagy épp a túlélésért küzd. Valami azért a régi maradt, a korai időkben is sokan voltak, akik a saját hasznukat hajtották. A kapzsiság és az önzés örök.
Nem lep meg. Mégis ki vállalná fel a világmegmentő szerepét, lássuk be nem egy hálás feladat. -  tűnődöm el rajta. Már ha egy valaki elég lenne ahhoz, hogy változtasson a jelenlegi álláson. Talán összefogással, de tapasztalatból tudom, hogy ez még családon belül sem nagyon megy. Azért jó tudni, hogy ez a nemtörődöm hozzáállás nem csak a levicsaládban van jelen.  Nem kerüli el a figyelmemet a sok felsorolt név között, a Sötét asszony említése sem. Fogalmam sem volt, hogy képzeljem el őt. Sohasem láttam. Ha most itt állna, közvetlenül az orrom előtt valószínűleg akkor sem ismerném fel.  
Amara...már megint.- ismétlem a nagyasszony nevét. Mostanában bosszantóan gyakran kerül szóba. Lassan már a csapból is Amara folyik. "Csak az önző, saját érdekei számítanak", "bekebelezi a világot". A szőke úgy beszél róla, mint a húgom. Még a végén kiderül, hogy Calynak mégis csak igaza van, és nagyobb figyelmet kellene szentelni ennek a pusztító nőszemélynek. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy Caly kórosan rögeszmés lett, Amara és az erőnk visszaszerzésének megszállottja és túltolja az aggodalmait. Az angyal azt állítja, feladata hogy mindent tudjon a világról. Ilyet sem hallottam még. Gondolom Isten szabta rá ezt a nemes, nem túl hálásnak tűnő feladatot. Bár elnézve a lányt, talán igényli is, hogy ne maradjon előtte titok. A női kíváncsiság - vagy nevezzük megszállott tudásvágynak, félelmetes dolog, sokan szenvednek benne. Ez az angyal pedig hivatásszerűen űzi.
Nem biztos ám, hogy jó dolog, mindent tudni. - jegyzem meg, majd újra az angyalra nézek elgondolkodva.
Nem túl nagy teher ez egyetlen angyal számára? - kérdezek vissza. A lány bevallja, hogy frusztrálja, ha valamiről nem tud. Magamban megmosolygom a szavait.
Teszem fel nem Calypsotól hallottál rólunk először. - gyanakvóan nézek a szőkére, közben elismerem azt, amit már úgy is tud. Egy vagyok a leviatánok közül.
Ki beszélt még rólunk? - kérdezem, de igazából nem várok rá választ. Nem is biztos, hogy felfedné a forrását előttem. Saját bevallása szerint minimális a fajunkról szerzett ismerete, ami arra utal, hogy húgom sem osztott meg vele sok mindent. Bár hogy is oszthatott volna, amikor még egymást is alig ismerjük. Egyikünk se vette soha a fáradtságot, hogy bizalmunkba fogadjuk egymást és megosszuk titkainkat. A jelen helyzetben talán nem is baj, legalább akaratlanul sem adunk ki egymásról infókat.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Csüt. Szept. 13, 2018 7:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Marcus
Saints should always be judged guilty until they are proved innocent
Megjegyzésére fújtató nevetéssel hajtom le a fejemet. Szárnyaimat lassan hátam mögé igazítva zárom össze. Nem rejtem el, nincs ki elől. Ha egy ember mégis erre tévedne… legfeljebb az ő emlékei is megrövidülnek pár perccel. Megesik ez manapság ebben a városban.
Tenyeremet figyelve tűnődöm el, azon mond.
- Egykor mások voltunk - jegyzem meg csendesen, hangomból mintha mélabú hallatszódna ki. Egykor teljesen mások voltunk. Angyaliak, ahogy az emberek mindig is képzelték. Nem, soha nem ültünk bárányfelhőkön, csecsemőformájában sem léteztünk, de fennségesek voltunk. Békések, kik az emberek életéért harcolnak. A jóért, hisz a Fény megtestesítői ők. - Elmúlt - tekintek fel újra. - És ahogy a mondás is tartja, nem kell azon károgni, ami már egyszer elmúlt - vonom meg magam is a vállam, nem fordítva több figyelmet arra, hogy tenyeremet vizslassam.
Annak ellenére, hogy kit szolgálok, még így sem tapad hozzá vér. Közvetlenül nem, de közvetetten?  Ez még eldől, amint találkozok a halál angyalával.
- Ez nem pesszimizmus, ez csak a komor valóság. Kevesen tudják reálisan értékelni, vagy legalább is látni az eseményeket, mely körülöttük folyik. Isten azzal áldott meg engem, hogy én erre képes legyek. Mindig és mindenkor az igazságot mondom, mi a valóság. Sok lénynek ez nem tetszik, sokan képtelenek elfogadni. Megint vannak mások, akik harcolnak ezek ellen, hogy nincs igazam. Én nem érzem pesszimistának. Minden, ami most a világban folyik, arról mi, Angyalok tehetünk. Részben a démonok is - vonom meg újra a vállam.
Hisz mi voltunk kik lerohanták az embereket. Mi voltunk, akik nem figyeltek oda Amara első jeleire. Akik most sem tesznek semmit sem ellene. A démonok pedig… Nos. Őnáluk raboskodott Amara. Szerencsémre akkor senki sem vette észre. Mással voltak elfoglalva. A gonoszak száján az a hír jár, hogy esküvőt szervezett egy lovas… A pokolba. Mily nonszensz dolog ez.
- Nézzük a tényeket - ha már kérdezi a véleményet, hát elmondom neki. Az éjszaka sötétjében senki sem fog minket megzavarni itt. Az elméjében üres ember is útnak indul. Nincs célja, nincs hite. Nincs identitása. Enélkül egy ember pedig elveszett. - Amara kiszabadult, a világra sötétséget hozott. Isten cseszik visszadugni a képét a világba, melyet elhagyott. Gabriel Las Vegasba siratja húgát, Michael pedig szerelmét - itt enyhén megforgatom a szemem. - San Franciscoba. Harcosai figyelme a saját berkeire belülre összpontosítanak, esetenként egymásnak esnek. Luciferről… nem sok mindent tudok, de ő sem áll a helyzet magaslatán, néhány beszámoló szerint. A többi ark is ugyanúgy szemet huny a világ változásai felett, nem beszélve az emberekről. Egy démon, ki magát Lucifer jobb kezének tartja, személyesen mondta el, hogy mennyire nem érdekli Amara, hisz neki csak az önző, saját érdekei számítanak. Az még csak fel sem merült benne, hogy Amara veszélyeztetheti ezt - vonom meg a vállamat. - De a többi démon sem viselkedik másképpen - vagyis… van egy, de… - Mint láthatod a világban senki sem ügyködik Amara ellen. Ő pedig így szépen lassan és biztosan bekebelezi a világot - hogy miért beszélek ennyire nyíltan előtte?
Amara szabadította ki. Ha hűséggel nem is, de tartozik számára. Új életüket köszönhetik neki. A gondolata annak, hogy nem állhatnak egy oldalon, még csak fel sem merül bennem.
Kérdésére halványan mosolyodom el. A hold halovány sápadt fénye világítja meg arcainkat.
- Természetes. A feladatom, hogy mindent tudjak a világról. Képzelheted, hogy mennyire frusztráló, hogy rólatok semmit sem tudok. Vagyis csak vajmi keveset - annyit, amennyit láttam a szőke szépség emlékébe.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
71
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Csüt. Szept. 06, 2018 6:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Éjszaka a temetőben
Ophelia x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Hallgatom a szavait és figyelem őt, majd kérdésére válaszként igenlően bólintok egyet. Véletlen, mi más volna? De elfogadom, ahogy a nevekről és a mögöttes jelentésükről vélekedik. Ha többet akar belelátni pár egymást követő betűbe, vagy jól csengő szóba, szíve joga. A sírkert lassan újra elcsendesedik, amint a két férfi távozik. Útjukat zaj és rombolás kíséri. A visszatérőnk még egy ideig marad, a nő lábánál várja ki az utolsó pillanatokat. Megjegyzésemre az angyal elneveti magát, majd egyik szárnyastársa világpusztító rémtetteiről kezd el beszélni. Nem tudom megítélni az információ hitelességét, ezért úgy kezelem, mintha egy egyszerű pletykát hallanék. Fenntartásokkal. Bár saját családomból kiindulva, azon sem lepődnék meg ha igaz lenne, amit a lány mond. Nem érdekel a világ, sem a benne élők...egészen addig, míg nem arrafelé kapja el Gabeszt a pusztító őrület, amerre dolgom van.
Másnak képzeltelek titeket. Megesik. - vonok könnyedén vállat. Nem tagadom az angyalokról szerzett tudásom némileg hiányos. Csak magamnak róhatom fel, hogy nem szántam kellő időt arra, hogy több infót szerezzek róluk. De nem volt rá okom, hogy jobban informálódjak. Legalábbis eddig. Tekintetem újra a földhalom felé fordítom. Arra a nyomorultra, aki képtelenné vált a halálra. Még küzd, de csak késlelteti az elkerülhetetlent. Aztán végül elfogy minden ereje és, ahogy az angyal is mondta elveszti önmagát. Az arcra teljesen átszellemül, feláll és elindul a másik kettő után. A vasrácsig követem a tekintetemmel, míg el nem nyeli a sötétség.
Ez elég pesszimistán hangzott. - jegyzem meg közben a lány szavaira.
Szerinted ennyire rossz a helyzet? - kérdezek vissza. Bár tény, hogy annak a szerencsétlennek, aki most botorkált ki a sírkert kapuján vagy a hozzá hasonlóknak nem sok derűt tartogathat a jövő. A látottak és az elhangzottak alapján sem. Főleg, hogy jelenleg még az öngyilkosság sem egy járható út számukra. Viszont hétszáz évnyi ládarabság után, én inkább a lehetőségeket látom idekint. Igen, még ebben a szétcsúszott, romokban heverő világban is, tartson ez bármeddig. Talán csak az újdonság ereje teszi, vagy mert hajlamos vagyok csak azokról a dolgokról tudomást venni, amik foglalkoztatnak, de nem látom olyan sötéten a helyzetet, mint a szőkeség. Gondoltam elterelem a szót, de nem olyan egyszerű kitérni a kérdései elől. Makacsul firtatja, amiről én mélyen hallgatnék. Ez is Caly miatt van. Mennyivel könnyebb lenne, ha nem járt volna a szája. Vajon mennyit mondhatott el rólunk, és a szőke mennyit tudhat? Tűnődöm magamban, miközben újra a leviatánokra terelődik a szó.
Ophelia. Látom érdekel a téma. - jegyzem meg a nyilvánvalót. Megállok pár lépésnyire előtte, zöldes-barna szemeibe nézek, miközben elgondolkodom a szavain.
Vajon a húgom árulta el a létezésünket? Vagy már előtte is hallott rólunk? Ha utóbbi, akkor felvetül a kérdés, kitől és honnan szerezte az információit?
Egyébként miért foglalkoztatnak ennyire a leviatánok? - vetem oda a kérdést némi kíváncsisággal.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szer. Aug. 29, 2018 5:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Marcus
Saints should always be judged guilty until they are proved innocent
Emberek, mily igaz. Viszont azt talán elfelejtette az elmúlt évszázadok alatt, poros börtönében, hogy az emberek voltak azok, akik mindig próbáltak fejlődni? Kijavítani azt, amit elrontottak, vagy épp még jobban tönkretenni. Megkapták Istentől a természet örök kincsét, s mit kezdtek vele? Inkább kihasználták azt, irtottak mindent, amihez csak hozzá tudtak nyúlni.
S mi, angyalok? Kik láttak mindent, akiknek nem szabadna elkövetni azt a hibát, melyeket az emberek? Épp mi követjük el őket. Mily szánalmas teremtmények vagyunk.
- Sokszor a nevekben sokkal több rejlik, mint az bárki is képzelné. Egy-egy név olykor összefonódik egy ember életútjával. Egyfajta áldás, vagy épp átok. Nem tehet ellene, hiába próbálkozik. Arra a sorsra jut, mit a neve szán neki. Szerinted véletlen lenne mindez? - fejemet enyhén félrehajtom.
Ő sejtheti, hogy véletlen. Én egyszerűen csak tudom, hogy nincs így. Ajkamon szelíd mosoly ül, nem zaklató, nem pimasz és még féletlenül sem csepegtetem rá a gúnyt.
A két ember közben hamar tovább áll. Csak pár dolgot még előtte szétrúgnak. Felvont szemöldökkel állok és rá kell jönnöm. Továbbra is meglep az emberek primitív viselkedése. Egyáltalán nem szoktam ezekhez hozzá és most, hogy itt vagyok… Fejem rázom csak meg.
- Épp ez lenne tőlünk különös? - nevetek fel, miközben újra csak visszafordulok felé, szemöldököm felvonva. Ajkamon ott ül a derűs mosoly, de persze. Talán ő még annyira sem tájékozott, mint aranyhajú testvére, kinek tudást adtam át. - Gabriel kiirtotta a fél világot, ez szerintem merőben különös egy angyaltól. Főleg, hogy saját szórakoztatására tette - ez nem igaz, de talán nem tudja.
S akkor meg sem kell tudnia. Istent keresi. Őt akarja visszacsalni, a bolond. Talán az sem tudja, hogy nem tudatosan önző. Próbál önzetlennek tűni, miközben magának akar mindent. Miközben ő akar lenni az újabb Isten.
- Jövő? - ízlelgetem a férfi szavait. - A jövője itt senkinek sem fényes - jegyzem meg, mikor felállok a félnótás mellől. Szavaim vészjóslóak de igaz. Ha megkérdezné, talán elmondanám, hogy miért gondolom így.
Több mint egy éve járom a földet. Egy korszakban sem láttam ennyi tehetetlen embert, ennyi tehtetlen reakciót, mint amit manapság. Mintha az életösztön kihalt volna az emberekből. Elvárják, hogy…
- Azt hittem, hogy nem fordítasz különös figyelmet a nevekre - játszik sejtelmes mosoly arcomon. Persze, ő a nevek jelentésére gondolt, de ki mondta, hogy nem fordíthatom ki a szavait? - A nevem Ophilia, ha kívánnál bárhogy is hívni. S ne légy meglepett. Egy teljesen új faj vagytok a palettán. Bocsáss meg régiek, kiket teljesen elfelejtett az idő. Kit mindenki elfelejtett.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
71
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Vas. Aug. 19, 2018 9:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Éjszaka a temetőben
Ophelia x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Az angyal engem figyel, nézi arcom rezdüléseit, próbál szóra bírni, kicsalni a titkaimat. Akár egy démon. Szinte semmi, amit rólunk tud. Infómorzsák, amibe kapaszkodik. Mégis könnyebben menne a tagadás, ha még ezeket se tudná. Calyspo nevét említi. Talán találkozott vele, talán beszéltek is. Ha így van, felesleges tagadnom, hogy közünk van egymáshoz. A szőkeség feltesz egy újabb kérdést. Szűkíti a kört, de még mindig csak találgat. Megerősítést vár tőlem. Elmosolyodom némi gúnnyal arcomon, de nem felelek. Reakciómat sokkal inkább a lány kitartó kíváncsisága váltja ki, mint maga a kérdés, amit nekem szegez. Calyról és az emberi mesékről beszél, majd arról a névről, amit a sírkőről leolvasva mondtam neki. Kudarcot vallott hadvezérekről, akiket valamilyen oknál fogva megtartott az emlékezet. Hallgatom őt és megállapítom, hogy művelt nő és ahogy a szavait forgatja, eszes is. Bárhol is szedte fel a tudását, jobb lesz vigyáznom vele. Mindeközben azt találgatom, miért is ilyen fontos neki, hogy tudja ki vagy mi vagyok? Meglehet, hogy ő is az a fajta nő, aki nem tűri meg maga körül a titkokat...
Emberek voltak, akiknek nem jutott annyi idő, hogy kijavítsák a hibájukat. - vonom meg a vállamat, utalva ilyen az élet. Nem mindenki kap második esélyt. A halandóknak a kudarc sokszor egyet jelent a halállal. Onnan meg ritkán van visszaút. Úgy néz ki ma már más idők járnak, halottak kelnek ki a sírból. Nézem a feltúrt földet, a félrelökött koporsófedelet és a férfit, aki előmászott onnan, majd újra a lányra figyelek.
Nem tulajdonítasz túl nagy jelentőséget a neveknek?  - kérdezek vissza. Tisztában voltam vele, hogy vannak, akik fontosnak tartják. Szemmel láthatóan ő is. Én nem tartoztam közéjük. A nevekhez tapadt sztorik, sokszor csak félrevisznek. Ki tudja, mi igaz és mi nem? Tekintetemet közben a sírkő-rongálókra emelem. Túl zajosak, még a végén meghallja őket valaki. Eddig sem volt egyik sem egy lángelme, de miután az angyal belemászott a fejükbe és elhintett pár kedvére való mondatot, úgy viselkednek mint valami agyatlan mániákusok. Fűben, fában, sírkőben is az ellenséget látják. Csak a bosszú és a vadászok elverése lebeg a szemük előtt. Mintha valami új életcélt kaptak volna.  
Különös szavak egy angyaltól. - jegyzem meg kérdésemre adott válaszára, amikor az anarchiát emlegeti. Soha nem fordítottam nagy figyelmet az égi tollasokra. Ritkán volt velük dolgom. Mégsem így képzeltem őket. Vajon a világvége hozta ezt a változást, vagy mindig is ilyenek voltak? Vagy csak ő ilyen? Tűnődöm magamban, miközben a lányt figyelem. Kérdésemre, hogy mi lesz a visszatérőnkkel kielégítő választ ad.
Nem túl fényes jövő. - nézem a szerencsétlent, aki lassan elveszti minden kapcsolatát a valósággal. Lehet, hogy bánja már azt a percet, amikor lopásra adta a fejét. Egyelőre nem történik semmi, csak fekszik a gödör szélén és vegetál. Pár perc és erre sem fog emlékezni. Az angyal újra felém fordul, közelebb lép és egyetlen szóval emlékeztet rá, hogy elmulasztottam kérdésére választ adni. Ám legyen.
Ja igen. Pontosak a számadataid. - felelem korábbi kérdésére a testvéreim számát illetően. Valószínűleg ezt az infót is Calytól szedte.
Mennyi kérdés...és te még csak a nevedet sem árultad el. - jegyzem meg, nem mintha egy név ismerősebbé tenné őt számomra.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Pént. Aug. 17, 2018 9:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Marcus
Saints should always be judged guilty until they are proved innocent
A férfi nem válaszol neki. A sötétben próbálom kivenni arcának vonásait, szemének fényét. A csillagok lehetnek segítségemre, no meg a temetőbe beáramló utca fénye. Mégsem reagál, nem tudom biztosra, hogy azért nem, mert leköti figyelmét az előttem zajló események, vagy azért mert gondolkozik. Mindazonáltal figyelmemet visszairányítom a két férfira, kik épp megbeszélik egymással, hogy miként is fognak elbánni a vadászokkal. Jóleső mosoly terül szét ajkamon, fejemet enyhén félrehajtva, kezemet magam előtt összekulcsolva hallgatom a válogatott káromkodásokat. Persze a másik nem beszél semmit - szóval lényegében ez egy egyoldalú kommunikáció? Ő csak hevesen bólogat, akár egy birka. Nem is vártam többet tőle. Főleg nem azt, hogy értelmes egyedi gondolatai legyenk. Oh, upsz, hogy arról én tehetek? Szám elé tenném a kezemet, megilletődöttségembe, ezt most mégsem teszem meg.
Inkább érdekel, hogy mi is ez a férfi. Marcus.
A nevére nem emlékszem, azt nem mutatta meg nekem a szőke szépség, de az arcát igen. Mind a hét testvérének. Haloványan él bennem egy-egy emlék, egy-egy hozzájuk köthető érzés.
Ezúttal nem csak a fejemet fordítom hátra, hanem teljes mellszélességgel fordulok felé. Úgy figyelem arcát, amikor kiejtem az egyszerű nevet.
Calypso.
A tenger maga.
- S vele együtt, még hét másik? - tapogatozok nem is annyira titkoltan. Ha belelátnék a fejébe, talán vitatkoznék vele, ezt mégsem teszem meg.
Miért is? Miért is nem nézek bele a fejébe, hogy megtudjam, hogy ki is ő? Ahj, Ophilia, ebben mégis mi lenne neked a móka? Lássuk, hogy magától mit mond el és ha esetleg nem mindent…
- Calypso, sok mitológiában a tenger istennője, holott ő maga volt a tenger. Szeszélyes, ki mégis beleszerett egy férfiba. Legalább is erről szól a mese
- hajtom oldalra a fejemet. - De Marcus? Számos hadvezért neveztek így, mégis mind kudarcot vallot. A nevek sokkal többet mondanak egy személyről, mint azt bárki is gondolná - lépek egy lépéssel közelebb hozzá.
Aztán történik valami. Vállaim enyhén megrázódnak, amikor a férfi ökle először éri a márvány feliratot. Visszafordulva felvont szemöldökkel figyelem eme primitív lényt. Szinte egyszerre támadna kedvem nevetni és undorodni ettől. Mégis lenyelem eme pirulát és szenvtelen arccal viseltetek irányába. Ramiél szavai jutnak eszembe és az ő Feladata. Lelkeket gyűjteni Amaranak. Hadseregét felépíteni.
Ezekből a szánalmas…
- Nincs nagyobb bajom velük, mint magával a világgal és azzal ami ebben folyik
- fordulok vissza lassan Marcus felé, mosollyal arcomon. - Viszont, ha megölik a vadászok, nem hal meg. újra megpróbálják. Ugyanez igaz fordítva is. A vadászok lehet nem őt ölnék meg először, hanem a szeretteit, barátait, azok, akikhez közel állnak. S így fog szép lassan anarchiába gyűrűződni a város - hajtom oldalra a fejemet, jobb vállam irányába. Mily egyszerű is lenne ez az egész, mégis…
Türelmesnek kell lenni. S maga a káosz is megirigyelheti majd azt, amit elérek ebben a városban.
Az öklendező férfira vetül pillantásom. Két lépéssel ott termek előtte. Nyugodtan ereszkedem féltérdre elé.
- Semmi. Ő megszűnik létezni - a férfi arcát egyik kezembe simítom. Hamis mosollyal tekintek rá. - Elveszti minden emlékét, egy senki lesz. Nem csak a saját, de mindenki más szemében is. Egy szellem a városban. Senki sem fog róla tudomást venni, ahogy ő maga sem fog érdeklődni senki iránt. Előbb csak depresszióba süllyed, majd onnan az öngyilkosság felé veszi az irányt. Viszont nem hal meg. Soha nem is fog - ejtem ki szavaim mosolyogva. Ujjaimmal elengedem a férfi sártól mocskos arcát s lassan állok fel. Látom még, ahogy a fény lassan huny ki szemeiből, talán egy darabig még itt marad gondolkodni azon, hogy mi is életének értelme. Talán elmegy majd. Talán visszaássa magát a koporsóba.
- Szóval… - egyenesedek fel újra, s lassú léptekkel indulok meg Marcus irányába.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
71
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 16, 2018 11:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Éjszaka a temetőben
Ophelia x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Találgatom ki lehet a kis szőke. Hol láttam, hol hallottam? Miért tűnik ismerősnek? De minden tippemre csak a fejét rázza. Marad az, hogy csak emlékeztet valakire. Hiába, ez az átka, ha valaki sok ezer évet él, egy idő után mindenki ismerőnek tűnik. A lány ezután a kis hármashoz lép, tesz pár kéretlen megjegyzést, amire érdemi válasz nem érkezik, majd ki tudja mi okból, játszadozni kezd az elméjükkel. Ezek meg isszák minden szavát, mintha maga a messiás szállt volna le közéjük. El is felejtik mi hozta őket ide valójában. Teljesen elvakítja őket a vadászok iránti gyűlölet.
A vadászok. Ezért megfizetnek. - mondja dühösen az egyik, majd kifejti mit tenne velük, ha a kezei közé kerülnének. És nem fogja vissza magát. A másik meg csak helyeslően bólogat mellette. Halványan elmosolyodom ezt a kettőt figyelve. Ismertem őket annyira hogy tudjam, esélyük se lenne még egy jobban képzett vadászkölyökkel szemben sem. Eggyel sem tudna tisztességesen elbánni, nemhogy egy egész csapattal.
Az angyal vagy jól tippel vagy tud valamit - gondolok erre, amikor elhangzik a szájából, hogy leviatán vagyok. Ezzel fel is vet néhány fontos kérdést, honnan hallott rólunk, amikor a világ rég elfelejtett minket? Mivel nem adok egyértelmű visszajelzést igaza van-e vagy sem, megemlíti Calyspo-t. Így már másabb a kép. Csak nem Calynak járt el a szája? Több kérdésem lenne a szőkeséghez, de egyelőre mindet megtartom magamnak. Kérdéseimmel többet árulnék el, mint szeretnék. Az angyal amúgy sem tűnik valami biztosnak a dolgában, mintha infómorzsák birtokában találgatna és a reakcióimat figyelve várná, hogy igazolódjon a feltevése. Elhangzik  sziszegő testvérem neve, de a szemem sem rebben. Az évszázadok alatt megtanultam, hogyan váljak egy darab kővé, hogy olvasni se nagyon lehessen bennem. Bár arcom sem rezdül a lány kérdésére, mégis meglep, amikor a szőke nevét említi. Fél pillanatig felmerül, hogy adhatnám a hülyét, de még én is durvának találnám letagadni őt. Csak egy anyaméhből másztunk elő, ez a tény még nekem is jelent valamit.
Éppenséggel van egy ilyen nevű testvérem... - ismerem el egy könnyed vállvonás kíséretével. Mintha ez jelentene bármit is a mai világban. Amikor lépten nyomon Lilithekbe meg Jézusokba botlik az "ember", csak mert a szülők valami különlegességet akarnak a kölykeiknek adni. Névválasztáskor felcsapnak valami régi "mesekönyvet" vagy hallanak egy középkori történetet, melyben rábukkannak egy jól csengő névre és máris útban van a kis Abaddon vagy a kis Luckó. Ebből kiindulva ki tudja még hány Calypso nevű pelenkás, asszony vagy vénlány rohangál a nagyvilágban? Meglehet, hogy kissé gyanús, de a puszta véletlennek is betudható, hogy az említett név anyánk top 8-as névlistájában is szerepelt.
A lány figyelmét újra a bűnözők felé fordítja, majd pillanatok alatt a vadászok ellen hangolja a két szerencsétlent. Az egyikük  felbátorodva meg is indul, de a templomkertből kifelé útját állja egy régi sír. Pontosabban a 98. évében megboldogult, életében jóravaló testvér, gondos feleség és szerető édesanya, Wilhelmina Stoltenborg nyughelye, aki a vésés szerint tragikus halált halt, egy autószerencsétlenségben vesztette életét ez év márciusában. A dühtől megborult férfi leáll vitatkozni a kőhalommal, majd amikor a sokadik felszólításra sem tér ki előle, ököllel a sírkőnek esik és megállás nélkül ütlegeli. Lefogadom akkora már a téboly, hogy a hantot is vadásznak nézi. Keze alatt hamar bereped a márvány, de az ütéseket ő sem ússza meg sérülés nélkül. A kézfeje felhasad, kiserken a vére, de ez sem tántorítja el, percek alatt rommá veri Wilhelmina néne sírhantját. Szótlanul nézem ezt a ritka szánalmas jelenetet, immáron a sírkő tövéből felállva és a feltámadt tolvaj barátunknak kapart lyuktól néhány lépésnyire.
Ennyire nem bírod a vadászokat? - szegezem a kérdést a nő felé, aki játszi könnyedséggel hangolta ezeket a szerencsétleneket ellenük. Eközben a másik nyomorult a verőlegény után botorkál, míg a visszatérő a gödörből kikerülve még mindig a földön térdepel és hörög, de már kevésbé bosszúszomjasan. Ez az első visszatérő, akit látok, mióta kiszabadultam abból az átkozott dobozból.
Ezzel meg mi lesz? - kérdezem az angyalt némi érdeklődéssel.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 7:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Marcus
Saints should always be judged guilty until they are proved innocent
Fejemet egyértelműen megrázom kérdéseire. Mindkettőre pontos választ kap külön-külön. Nem, nem vagyok sem énekes, sem rádiós. Noha az utóbbi már újra működik, mégis gyerekcipőbe jár. De nem, nem jártam be oda, habár eltűnődtem rajta, hogy vicces lenne. Mégsem tettem meg.
Se nem éneklek, utoljára… magam szórakoztatására a mennyben, a Hallelujah-t. Legszívesebben szembe köpném magam, amiért ezt mertem, de hát… Az egy másik énem volt.
Azóta nem szólaltam meg újra, miért tettem volna?
Inkább útnak indulok, ez a férfi is magányba burkolózik. Avagy csak figyelmét vonja el a feltámadt lélek. Nem ő lenne az első. Az elmúlt hónapokban képtelenség meghalni. Nekik. Na de nekünk?
Mindenesetre szárnyaimat kibontva rázom meg a fekete tollakat. Fel sem tűnik, ha egy pihéje a földre hull a sötét éjszakába. Legfeljebb sziluette látszódhat.
A kérdésre csak halvány mosoly jelenik meg ajkam szegelétbe, melyet nem láthat, lévén, hogy háttal állok neki.
Gyorsan lezajlik a párbeszéd közöttük, amikor is feltűnök nekik, halott társuk pedig kimászik a sorból, mintha a legrosszabb rémálmuk válna valóra.
- Nem tanultok a saját hibátokból? Vagy épp a hír nem érkezett meg hozzátok? - hajtom enyhén oldalra a fejemet. - Halhatatlanokká váltatok - s éljen a kásoz, melynek démonától tartottam eddig.
A hír az alvilágot elkerülte. Pont őket? Nevetséges a feltételezés… De nem is kell sok hozzá, hogy mindent elfeledjenek ezzel kapcsolatban. A vadászok. Igen. Őket kell megdönteni itt New Yorkba, hogy végre véget érjen a város felvirágzása.
Egy másik kérdés mégis eszembe jut. Egy emlékkép, de ez nem a sajátom. Csak felvillan egy férfi arca, sok más alakéval együtt. A történelem folyamán számos helyen megfordult, mégsem emlékszem rá. Én, a mennyei irattáros, ki Mindent tud erről a világról. Hallatlan.
Félig fordulok csak hátra, hogy fejemet kényelmessen fordítsam felé, a sötétség ellenére zöldes-barna színekben játszó íriszeimet az övéibe fúrjam. Keresem a vonásaiban felmenőjének vonalait, de nem találom meg. Ahogy a szőke szépségben sem.
Miért épp ők?
- Calypso a testvéred, nem igaz? - vonom össze enyhén szememet. Miként reagálsz hát erre? Ez sok mindent elárul egy lényről, bár ha ez igaz… s ő is egy kígyó, benne sem lehet bízni, célunk mégis valahol ugyanaz. Lassan fordulok vissza a férfiak felé, hisz velük sem végeztem még teljesen.
- A vadászok a bázisukba röhögnek a markukba. Nem más a célja, mint titeket, Testvéreket egymás ellen fordítani… Hát hagyjátok ezt nekik? - bukik ki belőlem a kérdés. Az egyiküknek ökölbe szorul a keze. Oh, dehogy vagytok ti testvérek, de kit érdekel az most jelenleg? Engem nem.
Idegesen rázza meg öklét, és szó nélkül felállva indul meg egy irányba. Reményeim szerint a vadászok bázisa felé.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
71
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Szer. Aug. 08, 2018 9:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Éjszaka a temetőben
Ophelia x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Megmagyarázni nem tudom, de van a lányban valami ismerős. A hangját vélem annak, de ez sem több egy puszta megérzésnél. Elcsodálkozik a szavaimon, talán jobban is mint kellene. Így megleptem volna?
-Gondolom nem vagy énekes...vagy rádióbemondó...véletlen? - gondolkodom el kicsit, mik azok a helyek, ahol hallhattam őt. Ahol megfordulok általában vagy a rádió szól, vagy élőben kornyikál valaki. Sokszor borzalmas, fülsértő hangokat adnak ki magukból az emberek és énekesnek nevezik magukat. Viszont a kis szőkének kellemes hangszíne volt, nem valószínű, hogy a Bűzös Macskában hallottam őt élőszereplés közben, vagy egy ahhoz hasonló bárban. Nem mellesleg, ránézésre nem is tűnik olyan fajta lánynak, aki ilyen sötét, kétes helyekre járna. Bár ki tudja. Most is egy temetőben üldögél az éjszaka közepén és azt nézi a csendes távolból, hogyan vernek és ásnak el egy embert. Túl sokat változott a világ hétszáz év alatt. Sok minden új, kevés dologban lehetek igazán biztos. Fenntartom tehát a lehetőségét annak, hogy tévedjek. Másra emlékszek és ő csak emlékeztet rá.
Tolvaj barátunk, alig néhány perce kapott golyót a fejébe. Alig kaparták rá a földet, már ki akart mászni onnét. Nem fogta a hely. Érdekes jelenség, a halott nem akar halott maradni. Ritkán látni ilyet. Tulajdonképpen én még sosem. Már könyékig kint van a sírból, amikor a másik kettőnek is feltűnik, hogy valami mocorog mögöttük. A lány figyelmembe ajánlja, hogy jobb ha megyek. Mintha tudná, hogy most valami olyan következik, amit talán nem kellene látnom. Emberi szokás kímélni a másikat a borzalmas látványtól vagy a rossz hírtől. Ki érti miért csinálják? Talán félnek, hogy valami maradandó lelki nyomor éri őket a látottak vagy hallottak közben. Talán engem is halandónak hisz!? Nekem viszont eszemben sincs távozni. Főleg, hogy egy halott mászik ki épp a sírjából, ami nem mindennapos. Maradok és inkább érdeklődve figyelem, mi zajlik odaát. Az első meglepetést, nem a gödörből kikandikáló kézfej okozza, hanem a szőke. Teljes nyugodtsággal sétál oda, miközben előtűnnek hatalmas szárnyai.
Egy angyal? - vonom össze a szemöldököm, de a két másik is értetlenül néz fel rá. Már a puszta jelenléte is meglepő számukra. Úgy elvoltak foglalva az elmúlt percekbe, hogy fel sem tűnt nekik, hogy más is járkál a templomkertben. Egy pillanatra meg is feledkeznek az elásott haverjukról. Akkor térnek vissza az ámulatból, amikor nagy zajt csapva lerepül a koporsófedél és méterekkel odább landol egy sírkövön. Az arcuk mindent elárul, ahogy a nyáladzó, bosszút hörgő hulla közelít feléjük.
Azt hittem fejbe lőtted. Miért nem halt meg? - kérdezi halálra vált fejjel, számonkérő és kicsit kétségbeesett hangon az egyik a másiktól. Nem marad idejük egy újabb vitára, mert újra az angyalra figyelnek, aki hirtelen ott terem a fejükben is.
Vadászok? Félvérek? Öljük meg őt? - motyogják félhangosan, önkívületi állapotban, bambulnak maguk elé, mintha egy kisebb transzba estek volna. Mit csinál velük ez a lány? Nem sokat tudtam az angyalok trükkjeiről, de nagyobb összeget tudtam volna rátenni, hogy most épp a fejükben molyol valamit. Bármit is csinál, a végeredmény, hogy mindhárman lenyugszanak és magukba szállva ülnek egymással szemben. Várnám, hogy valami érdekes is történjen, mikor a második meglepetés ér, szintén a szőkeségtől. Felém fordul és elhangzik egy mondat a szájából, amit sosem hittem, hogy valaha is hallok még.
Te egy leviatán vagy. - mondja és nem úgy hangzik, mint aki csak úgy tippelget.
Ráemelem a tekintetemet, és tűnődöm, erre most mit kéne reagálnom? Legfőképp semmit. Olyan semlegességgel fogadom a szavait, mintha csak azt mondta volna éjjel, hogy este van és sötét az ég. Tagadjam? Minek? Ismerjem el? Ilyen könnyen nem fogom. Meglepődöm, de jelét sem mutatom felé.
Miért épp leviatán? - kérdezek vissza némi hallgatás után. Mondhatott volna bármi mást is, persze azokon kívül, amiket eddig már sikeresen kizárt. És természetesen ezek után az ember sem játszik a lehetőségek közül. Lassan felkelek a sírkő mellől, majd lassú léptekkel csatlakozom a díszes társasághoz. Előbb a visszatérőnkre vetek egy gyors pillantást, majd a lányra figyelek, pontosabban a szárnyaira. Magamban azt találgatom ki lehet ez a lány? Azon kívül, hogy az égből való. Tud rólunk és ez némileg aggasztó. Ha nem is sokat, de találkozott a fajunkkal valahol. Talán egy ősrégi könyvben vagy egy besárgult papírfecnin. A könyvek és a firkálmányok, csak a bajt hozzák ránk, el kellene égetni az összeset. Meg kellett tudnom mennyit tud, anélkül, hogy tovább informálnám.


avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 04, 2018 10:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Marcus
Saints should always be judged guilty until they are proved innocent
Kényelmesen ülök a sírkő tetején. Egy pillantra elgondolkozom azon, hogy milyen lehet, ami nem kényelmes, de vélhetőleg számunkra ilyen nem adatott. Sem kényelem, sem kellemetlenség. Sem öröm, sem bánat. Érzelmek kavalkádját érezni véljük, de sose fogunk egy ember szintjére jutni benne.
Kezemet simítom magam mellé a sírkőre. Ujjaimmal szorítok rá, mutatóujjam körmével ütemes dallamot kopogtatok a márványra.
Az emberek sokszor nem adtak magukra, de ha a halálukról van szó. Azt hiszik, hogy az számít valamit, hogy miként temetik el. S nem az, ahogyan éltek.
- A részletek. Kevesen képesek figyelni rá- vonom le magam is a hasonló  következtetést.
A következőkben azonban leveszem tekintetem a két férfiról, ki amatőr módon próbálja begyömöszölni egy koporsónak is nehezen csúfolható ládikóba. Inkább a férfit személem, próbálva rájönni, hogy ő mit keres itt. Ki ő. S legfőképp mi szerepe van ebben. Démon lenne?
- Ezt zártam ki magam is - bólintok helyeslően. Ismétli amit…
Aztán olyasmit mond, amitől akaratlanul is elkerekednek szemeim. Szemöldökeim az ég felé szánkáznak.
- Sok dolgot hallottam már életem során, de hasonlót még sosem. A hangom? - kérdezem kétkedve. Mégis ki hallhatta ezt?
Mióta a Földön vagyok… emberekhez ritkán szólok. Egy időben San Francisco kórházaiba segítettem a katasztrófák bekövetkeztében. De nem, nem hinném, hogy onnan ismerhetne. A hangom…
Ki vagy te, rejtélyes idegen?
Kérdésemre mégsem válaszol.
Nem kárhoztatom el érte, hiszen magam sem tettem ezt meg. Egyenes háttal ülve, figyelmem újra visszafordítom a két férfira, kik munkájukat jól végezvén egyenesednek fel. Könnyed szellő suhan át a kerten, megcirógatva hajamat, azt az arcomba fújva. Nem söpröm ki onnan, hagyom, hogy egy kósza hajszál az ajkamra tapadjon.
A kiabálások irányába fordítom tekintetem. Szemöldököm újra a magasba szökken, miközben a válogatott káromkodással egymásnak. Mélyről jövő sóhajtást hallatok.
- Pedig annyival szebb és kreatívabb megoldást is találhatnának egymás szidására - a nyelvek tele vannak különelges szavakkal. Melyeket már rég nem használnak.
Sóhajtás közbe szemfedőim hunyom le, vállaimat kissé leeresztem, hátam meggörnyed. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem hallom az ismeretlen férfi nevét. Nem démoni eredtű. Nem is angyali. Emberinek hangzik.
Lassan nyitom ki szemem, lélektükreimet reá emelve. Újra kiegyenesedve tekintek le rá a magasról.
- Sose hallottam még neved - utalok ezzel vissza kettővel ezelőtti gondolatunk menetére. Még csak nem is rémlik, hogy merre hallotta a hangomat. - Meglehet. Nem járok emberek közelébe - felelem.
Mióta az Úrnőt szolgálom, nem sűrűn fordulok meg emberek közelébe. Ha igen, elméjükkel elszórakozva megyek tovább. Nem állok le velük beszélgetni, hallgatni szavaikat. Segíteni számukra. Már nem teszem meg ezeket.
Felszólítására a földkupac felé tekintek. Megtámaszkodva a márványkő tetején, rugaszkodom el.
- Lassan jobb, ha mész, Marcus - mivel embernek hiszem, talán ezt nem kellene látnia. Szárnyaimat bontva közeledek nyugodt léptekkel a kéz felé. Erőmet könnyedén felhasználva, hamar eltűnik a földkupac a férfi felől. A veszekedők megállnak egy pillanatra, hitetlenkedve néznek rám. A koporsó fedelet a halottnak hitt fickó könnyedén pattintja fel.
Nyálát föcsögtetve mászik ki. Bosszút kiabál. Könnyedén mászok be mindhármuk elméjébe.
- A vadászok tették ezt veletek - felelem nekik, halvány mosollyal az arcomon. Mennyiből tart, három félnótás emlékét kitörölni? - Azt hitték, hogy félvérek vagytok, ezért vett rá titeket, hogy öljétek meg a testvéreteket - emelem tekintetem a két veszekdőre, majd eszembe jut valami…
Egy távoli emlékkép. Nem az enyém. A szőke hajú gyönyörű nőé.
Hirtelen fordulok hátra, Marcus irányába.
- Te egy leviatán vagy - jön hirtelen a felismerés. Az ő emlékeibe láttam az ő arcát.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
71
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 02, 2018 10:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Éjszaka a temetőben
Ophelia x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Egy lövés és vége. A tolvaj a földre rogy és nem mozdul többé. A maffiapáros arcára elégedett, öntelt vigyor ül. Képzeletben még meg is veregetik a saját vállukat. Kár, hogy elfelejtették megkérdezni azt a nyomorultat, hogy hová dugta az ellopott pénzt. Elvégre, ezért cipelték ki éjnek évadján a kihalt templomkert közepére, hogy zavartalanul kiverjék belőle a válaszokat és a megfújt zsákmány is visszakerüljön jogosnak vélt tulajdonosához. Annyira belejöttek a férfi püfölésébe, hogy erről az apróságról valahogy megfeledkeztek. A hullánk testét hanyag módon ládába gyömöszölték, majd azzal együtt megpróbálták a föld mélyére temetni. Azt hiszik, ezzel végeztek is.
Túl elfoglaltak, hogy idenézzenek. - felelem és tekintetem a lányról újra rájuk téved. Megjegyzem, hogy ismerősnek vélem, mire hangos töprengésbe kezd.
Egy percig sem gondoltam, hogy testvérek lehetnénk. - halványan elmosolyodom. Testvéreim arcát mind ismertem. Nem volt nehéz megjegyezni hét kígyópofát. Anyánk "csak" nyolc kölyköt vállalt, többről nem tudok. Megkérdezi, honnan hiszem, hogy találkoztunk már? Mielőtt válaszolnék elgondolkodom, hiszen még magam sem tudom miért vélekedek így. Csak egy megérzés.  
A hangod az, ami ismerős. - felelem végül. Hogy honnan, mikor és hol hallhattam őt, arra ugyancsak nem tudtam volna felelni.
A nevemet kérdi, és én hallgatok, mint mindig, amikor valaki ez iránt érdeklődik. A két maffiózót figyelem, ahogy a földelés utolsó simításait végzik. A lány így könnyen hiheti, hogy nem hallottam a kérdését. Pedig tökéletesen hallottam. A fajunkra, nevünkre alig emlékszik valaki, az évszázadok során lassan kikoptunk az emlékezetből. Hála az Úrnak, aki igyekezett létezésünk legapróbb jeleit is eltüntetni. Ma már csak régi történetekben - néhány kattant elme fantáziadús firkálgatásainak eredményeként - élünk, amikkel csak elvétve találkozik az ember. Talán nem is akkora baj ez. A vén szaros mégsem volt képes rá, hogy nyomtalanul eltöröljön minket. Máig nem értem, mi vitte rá, hogy egy ládába zárjon testvéreimmel. Rányomott egy pöcsétet meg néhány rúnát és azt hitte, hogy ez így rendben lesz. Megoldotta a leviatán problémát? Még a halandókban is több a kreativitás. Ezerféle módját ismerik, hogyan szabaduljanak meg végleg attól, aki nem kívánatos. És a beládázás nem tartozik az első száz leghalálosabb módszer közé. Feldühítettük, amikor a teremtésbe fogtunk. Talán félt, hogy a fejére növünk és valami jobbat alkotunk. Ezért meg akart minket büntetni, talán ölni is. Viszont azzal, hogy a ládába zárt és nem pusztított el, hibát követett el. Nyitva hagyta a lehetőséget. Mintha maga sem tudta volna, mit is kezdjen velünk. Jobb ötlet híján inkább hozta a nyavalyás dobozát.  Túl beszari volt, hogy pontot tegyen az ügyünk végére. Ezt gondolom.
Jobbon felől, távolabbról ordibálás hallatszik. Minden szavukat kristálytisztán hallani. Hát végre leesett a két jó madárnak, hogy válaszok és pénz nélkül maradtak. Egymásnak esnek, mintha ez kihúzná őket a bajból. Míg püfölik egymást a figyelmemet újra a szőkeség felé fordítom. Úgy döntök nem árulom el a valódi nevemet, ezért rögtönözve az egyik távolabbi sírkőre pillantok és leolvasom az első értelmes férfinevet, ami minő véletlen még hasonlít is az igazi nevemhez.
Marcus. - felelem olyan könnyedén, mintha már az anyám is így hívott volna.
De lehet, hogy tévedek és összekeverlek valakivel. - teszem hozzá megvonva a vállaimat. Hasznomra vált, hogy nem tudták mi vagyok, ki vagyok. Csak azért, hogy tudjam, honnan cseng ismerősen egy hang, kockáztatni nem akartam. Hisz sose tudni, hogy kit, milyen lénnyel hoz össze a szerencse és az mennyit tud a régi idők titkairól.
Nézd csak! Valami történik. - bökök fejemmel a földkupac felé. A két szerencsétlent annyira lefoglalja a verekedés, hogy észre sem veszik, mi történik körülöttük. Érdeklődéssel figyelem, ahogy szépen lassan egy kéz nyúlik ki a földből.


avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szer. Aug. 01, 2018 3:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Markan
Saints should always be judged guilty until they are proved innocent
Nem lepődik meg azon, ahogy megjelenek előtte. Szemöldököm enyhén ráncolom csak. Az emberek többségéből ilyenkor a frászt hozom ki. Az elmúlt hetek tapasztalata szerint. Hacsak nem egy természetfeletti. Nem angyal, őket mind ismerem. Akkor egy démon? Több értelme lenne, mint bármi másnak.
Kérdésén magamba elgondolkozom. Ki értheti őket. Fejemet enyhén félrehajtva szemlélem az imádkozó férfit. Szánom szerencsétlent ki nem érti, hogy amit tesz felesleges. Hallja, efelől nincs kétségem. Ezernyi angyal és ember imája szállt hozzá az elmúlt majd három dekád alatt. Mégsem válaszolt senkinek. Senki sem mondta azt, hogy az ő imáját meghallgatta, válaszolt neki.
Nem egy eleve kárhozott lelket fog megmenteni.
- Van ki értette őket - felelem végül. De ő már nincs Isten nincs. Amara nem érti őket, az angyalok többsége sem. A démonok? Belőlük, miattuk léteznek, de nem hinném, hogy értenék a motivációjukat. Mégis mind közül ők a legjobban. - Biztos, hogy megtudjuk - várom magam is a végkifejletett.
Nem érzek sem izgatottságot, sem vágyat aziránt, hogy ez a példány elpusztuljon. Nem tud. Nem tudnak meghalni, mindaddig, amíg Isten vissza nem tolja a képét.
- A remény mindig is nagy erő volt az emberek kezébe. Még a végítélet óráiba is vannak teremtmények, kikre számíthatak. Nem minden angyal, de még nem is minden démon kívánja a világ pusztítását. Ha Isten nem is hallja meg szavát, egy angyal könnyedén, a távolból is. Eljöhet, hogy segítsen rajta - hangom nyugodt, szelíd, mégis teljesen üres. Ne keltsen senkibe semmiféle kétséget. Nem fogom megmenteni, de nem is fogom megakadályozni az elkövetkezőket.
Egy újabb holló repül át az égen. Károgása megtöri a hirtelen beállt csendet. Aztán hatalmas csattanás. Szemöldökeim enyhén összehúzva, sűrű pislogások közepette értetlenkedem. A cigaretta füstje az orromba hatol, akaratlanul is elfintorodom az érdes illattól.
Hallom az emberek nevetését mégsem tudom, hogy hova tegyem ezt.
Fejemet ingatom csak meg, amikor a golyó átszeli a férfi fejét. Szemei üressé válnak, mozdulatai lomhák, lassan csapódik a földnek. Egy miliméterre visszaemelkedik, majd újra a deres fűre simul. Az éj öleli át testét.
- Vajon látnak minket? - bukik ki belőlem a kérdés, hiszen ügyet sem vetnek ránk az emberek.
Kísérteni? Így mondanák a halhatatlanságot manapság? Felelnék rá, amikor újabb kérdés csordul le a férfi ajkairól. Szemöldököm összevonva tekintek rá.
- Akivel valaha is találkoztam, az mind emlékszik rám. Nem lehetsz a testvérem, őket mind ismerem… Honnan véled, hogy találkoztunk már? - persze az utcán bármikor összefuthattunk az utóbbi időben, de mégsem…
Velem született képesség, hogy minden egyes ember, állat, démon, angyal arcára pontosan emlékszem. Még akkor is ha csak egy pillanatra láttam.
Szemem sarkából figyelem csak, hogy mily amatőr módon ássák el a korpuszt.
- Utoljára a kései tizennyolcadik századba láttam hasonlót. A sírvadászok végeztek ily pocsék munkát, amikor egy-egy friss holttestet kiástak, a tudománynak eladták, majd később hasonló hanyagsággal ásták vissza - sóhajtom el magamat. Noha így sem fog könnyedén kimászni onnan.
- Hogy hívnak? - teszem fel én a kérdést a férfinak, hátha az előbbi válaszára ezáltal hamarabb találunk választ.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
71
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Kedd Júl. 31, 2018 1:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Éjszaka a temetőben
Ophelia x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Alig pár méterre tőlem egy embert kínoztak. Magának köszönheti, hogy idáig jutott. Vagy jól csinálod vagy sehogy. Alapszabály. Nagyon úgy nézett ki, hogy neki lőttek. Az utolsó szó jogán imádkozni kezd, ami nem kis meglepetést okoz kínzói számára. Még valahol számomra is.

Valami megmozdul mellettem. Felnézek és egy hollómadár telepszik az egyik sírkő tetejére. Velem szembe. Érzem rajta, hogy nem közönséges fészekrakó. És nem tévedek nagyot, mert amint megszabadul az álcájától a tollas jószág helyett egy fiatal szőke nő tűnik fel a márványkő tetején. Mögöttünk még mindig szól az ima. Kicsit kezd hosszúra nyúlni, már a két bandita arcán is kezd kiülni az unalom. Az egyik hatalmasat ásít, a másik idegesen a szemét dörzsölgeti. Annak a nyomorultnak, aki két lépésre van a sírtól, vagy ennyi mondanivalója van a Teremtő felé, vagy a hirtelen felszedett vallásosságát használja ki, hogy percekkel hosszabbítsa meg földi pályafutását. Szórakoztatónak találom a próbálkozást, ugyanakkor értelmetlennek is, hisz az üzenete nem ér célba. Bár ő ezt nem tudhatja. Jobban járna, ha a másik oldalt hívná segítségül. Lefogadom nem telne bele sok időbe egy féltucat démon ajánlkozna segíteni a lelkéért cserébe.
Ki érti őket? Ez a vérükben van. - vonom meg a vállam költői kérdésére. A lány tovább folytatja magasröptű gondolatait. Egy fél pillanatra én is elgondolkodom rajtuk, miközben az az érzésem támad, mintha mi már találkoztunk volna. Bár az aligha lehetséges, biztos emlékeznék rá. Híresen jó az arcmemóriám.  
Szerintem ha maradunk és szerencsénk lesz, megtudhatjuk. - válaszolom, miközben a férfi imái végére ér és elhangzik a bűvös ÁMEN. Egyidejűleg a másik két férfi szájából egy NA VÉGRE. Egy perc néma feszült figyelem következik. Nem tudni mire a nagy várakozás, de az eget figyelik mindhárman. Talán abban reménykedik a férfi, hogy erre száll egy angyal, a karjába kapja és elrepül vele a felhőkig. Hogy a másik két jó madár minek bámul felfelé, az rejtély.
Nevetségesek. - ingatom meg a fejem. Beleszívok egy utolsót a bagómba, majd miközben lassan kifújom a füstöt, a csikket a mellettem lévő kővázán nyomom el. Bármit remél, nem történik semmi. Ekkor egy kicsit mintha feltámadna a szél. A széllel együtt egy sötét madáralak repül át felettünk az égen, majd a férfi homlokán egy tenyérnyi madárszar csattan. Gyors válasz odafentről. Erőt kell vennem magamon, hogy ne röhögjek fel hangosan. Így a hangos nevetés helyett, csak egy széles kárörvendő mosoly ül ki az arcomra. Isten válaszolt és kifejtetett tömör véleményét. Ebben minden benne volt. Ennél egyértelműbb és félreérthetetlenebb jelet nem is adhatott volna. Leszarja őt, az emberiséget, a világot és mindazt, ami a földön történik. Nem csalódtam benne.
A két sötét figura kegyetlen röhögésben törnek ki. Tőlük zeng az egész temető. Még a szemük is bekönnyesedik és úgy tűnik a jókedvük nehezen múlik. Percek telnek el, mire össze tudják szedni magukat, de amint visszazökkennek a pisztoly újra a tolvaj halántékára szegeződik. Aztán elgördül egy lövés, és a férfi vérző fejjel dől oldalra a füvön.
Most megnézhetjük, visszatér-e kísérteni. - mondom a lánynak, aki továbbra is ismerősnek tűnik.
Mondd csak, nem találkoztunk már valahol? - érdeklődöm, miközben a verőlegény a túlvégen épp az előkészített fakoporsóba gyömöszöli a hullát.
Oh, a szerencsétlenek. - pillantok rájuk és látom, hogy halott barátunk egyik keze és lába is kilóg a dobozból, az észlények egy holttestet sem tudnak tisztességesen eltüntetni. Valószínűleg elnézték a méreteket, de már nem volt mit tenni, félig belepakolva tolják bele a gödörbe, majd ásót ragadnak és sietősen kezdik betemetni.


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/6
Leviatánok
8/6
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
3