• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Templomkert
SzerzőÜzenet

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Júl. 20, 2017 7:03 pm írtam neked utoljára


Rafael & Iliana
Starry meeting


Szinte elkacagom magam azon, ahogy rávágja, ő az a mitikus alak, de hangomat egyből visszafogom, nehogy felverjem a házat és lakóit... egyszer már így is ide csaltuk az egyik apácát a hangoskodással, jobb, ha nem tesszük meg újra. Ezután tovább hallgatom magyarázatát Odysseusról, aztán a kérdésemre is válaszol a fáradtsággal kapcsolatban.
- Úgy tudtam, az angyalokra nem hat az alkohol. - lepődök meg mosolyogva. Kíváncsi lennék erre a történetre azért, mert ahogy mondja, hogy ne kérdezzem... bizonyára nagyon vicces lehet az is. Aztán elmagyarázza, hogy megragadja az alkalmat a segítség nyújtásra, különben rosszul érezné magát. Ebben hasonlítunk. Én is azért váltam ördögűzővé -illetve akarok-, mert így cselekedni tudok. Nem csak reménykedni.
- Tudod jól, hogy azért kell büntetést kapnom, amit csináltam. Nem elég lerendezni annyival, hogy "majd még úgy is kapok". De ez már csak az én buzgóságom. Megoldom majd. - mosolygok rá biztatóan. Egyszer kimondok egy tiltott szót. Elég lesz. A boldogságomat az emlékre persze ezek nem feketítik meg. Örülök, hogy ismét emlékszem apám arcára és hangjára. Még ha nagyon messzire is nyúlt vissza emlékeimben, s kicsi voltam még, akkor is... Jól esett látni, és jól esett ez a kedves gesztus is tőle. De ez láthatóan nem véletlen. A viccelődés a randiról valahogy egy csapásra majdhogynem élessé kezd válni. Főleg, ahogy arcomat érintve maga felé fordítja arcomat és közli, hogy "nem tervezte igazán"... A döbbenettől még a lélegzetem is eláll egy pillanatra. Soha nem gondoltam volna.. mármint... volt, hogy udvaroltak nekem, de... egyszerű városi emberek.
- Szóval... nem véletlen, hogy mi most találkoztunk? - kérdezem egy picit megszeppenve, miközben arcom kezd azonosulni színvilágában a kert túlsó végén lévő vörös rózsákkal.


Rafael
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
58
☩ Korom :
31
☩ Pokol vagy menny? :
Menny
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Júl. 18, 2017 3:40 pm írtam neked utoljára


-Jajj, hát Hercules az én vagyok! - vágom rá, és be is feszítem az izmaimat, ezt bizonygatva. Aztán megint elnevetem magam, és abba is hagyom a bohóckodást. - Odysseus csak mese amennyire tudom. Körülbelül annyi valóságalapja lehet, mint a Harry Potter könyveknek, vagy a Gyűrűk Urának. Na persze....a görög témában annyira nem vagyok szakértő, az ókorban ritkábban jártam arra.
Aztán szép lassan bólintok. nem csak az eget, de a fáradtságot is másképpen értelmezzük, bár az utóbbi annyira nem tér el.
-Tud, csak kicsit több kell hozzá. Illetve, szellemi fáradtsághoz bizonyos esetekben kevesebb kell, mint egy embernek. Sok mindenre ellenállóbbak vagytok. Az alkoholra például könnyen...ne kérdezd, milyen hatással van rám, úgysem fogom elmondani!
Szegény Lia....ha tudná, hogy szó sincs róla, hogy alábecsülöm. Én több módon is látom, milyen elszánt, mennyire elhivatott, és abszolút hiszek benne, hogy bármennyire cuki is, ő lesz egyszer minden démon réme. Részben, mert akivel ő bánik el, azzal egy kedves lány bánt el, de azért is, mert nagyon veszélyes ellensége lesz a pokolnak. Elképzelhető, hogy egy hangyányit elfogult vagyok, de attól még ez a helyzet.
-Nagyon is életrevalónak tűnsz. Ráadásul láttam, ahogy hezitálás nélkül kimásztál a páncélautóból miután az bukfencezett, szóval nem kell bizonygatnod semmit. Viszont, ha tudok segíteni, és nem teszem...az kicsit olyan, mintha miattam történne valami rossz. Egyébként is, ezen a helyen lesz még részed büntetésben bőven, szóval ne aggódj, nem maradtál le semmiről.
Felteszem, hasonló okokból ördögűző... másoknak segíteni. Bár ez így elég sután hangzik valamiért. Az emlék viszont a várt hatást hozza. Majdnem akkora örömet szerez ez nekem, mint neki.
-Szívesen.
Kár, hogy ezek után sikerül nagyon-nagyon zavarba hoznom. Először csak nevet a dolgon, de már akkor sejtem, hogy ha jobban belegondol, annyira nem is vicc ez. Mint a legtöbb viccnél. Nyelek egyet, és fejemben zakatolnak a gondolatok. Most mit tegyek? Valljam be, hogy igaza van? Tagadjam le? Ugorjak be a tóba, és maradjak a víz alatt? Nem, ez őrültség, elrepülni gyorsabban tudnék. Végül erőt veszek magamon, tenyerem az arcát érinti, és visszafordítom magam felé.
-Nem terveztem igazán...de az elképzelhető, hogy titokban reméltem, hogy erre jársz, amikor épp ide jöttem olvasni...
Szívem eddigre a torkomban dobog, ahogy aztán némán figyelem őt, és várom, mit gondol erről.

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Júl. 17, 2017 9:22 pm írtam neked utoljára


Rafael & Iliana
Starry meeting


Elmosolyodva figyelem a huncut pillantást, hallgatom a választ.
- Na és Hercules? Odysseus? - kérdezgetek még pár példát mosolyogva, miután megtudok kupidóról egyet, s mást. Mondjuk a nőies szeszélyesség jobban illik hozzá, ha megnézzük, milyen szerelmek alakultak ki néha a világban. Ezzel persze semmi baj nincs, ráfér az ilyen a Földre és az emberekre...nem tudom, hogy az angyalok hogy vannak ezzel. Bár ha csak Rafael példáját vesszük... Végül elmondja, hogy már a Holdon is jártunk, úgy hogy a magasságokat már rég meghódítottuk. Ismét elmosolyodom és felpillantok az égen az említett objektumra, halkan nevetve kicsit azon, hogy összezavarodik a mondandójába.
- Máshogy értelmezzük az "eget" ezek szerint. - pillantok rá.
- Fáradtság? Tud egy angyal fáradt lenni? - kérdezem. Végül törli az emberek emlékeit, vagy is inkább módosítja, hogy nekem falazzon. Nem tetszik túlságosan, de már megtörtént. Egy kedves mosolyt engedek meg rá, mielőtt elhúznám a kezemet.
- Kedves tőled. De legközelebb hagyd csak rám. Életre valóbb vagyok, mint amilyennek tűnök. - nem tudom, miért segít. Nem tudom, alábecsül-e, ahogy a legtöbben. A kedves, szép arc gyakorta tereli téves vágányra az embereket. Nem szeretem, ha pusztán kinézetem miatt lenéznek, vagy alkalmatlannak tartanak dolgokra... ahogy a bíboros gondolta az ördögűzésről. Még is kitartok, immár egy éve. Pedig nem könnyű... egyáltalán. A büntetések, a lelki-törések, a bűnök tanulása... sokan el se tudják képzelni, milyen ez. Milyen nehéz tartani magunkat... és nem hiszik el, csak egy szép arc miatt. Többször gondoltam már arra, hogy megcsúfítom magam valamilyen módon. De eddig nem volt rá különösebben szükség. A kérésemet végül teljesíti. Éppen a megjelenő, halovány pírt nézem az arcán, mikor felemeli kezeit és közre fogja vele arcomat. Fura, hogy ezekbe az erős, harcedzett kezekbe milyen gyengédség is bele tud bújni. A viccelődésére elmosolyodom, majd kérésére behunyom a szemem. Várok egy ideig, meleg tenyerére koncentrálva arcomon, s végül felsejlik az emlék. Melegség tölti el a mellkasom, kissé meg is könnyezek boldogságomban. Így mosolyogva nyitom ki a szemeim, simogatásától, az örömtől és a fura, zavart helyzettől kipirulva és nézek rá.
- Köszönöm. - suttogom halkan, meghatottan kissé, aztán kissé elnevetem magamat.
- Szóval "már is" be akarnálak mutatni a szüleimnek? Későbbre tervezted? - kuncogok. Szóval ez egy "randi"? A leendő pároknál, vagy friss pároknál szokás szülőket bemutogatni egymásnak... Valahogy még is csak félig komolynak hat ez a vicc... Vagy is.. nem tudom. Az érintése, a pillantása, az, hogy még mindig ölel a szárnyaival. Ezekbe a jelekbe bele gondolva kissé zavartan nézek oldalra. Nem kéne olyasmit bele képzelni valamibe, ami nincs ott.


Rafael
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
58
☩ Korom :
31
☩ Pokol vagy menny? :
Menny
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Júl. 16, 2017 4:50 pm írtam neked utoljára


Lezseren megvonom a vállaim, miközben szemeim huncutul csillognak.
-Van aki igen. Van aki nem. Kupidó valós személy például, igaz lány, és máshogy hívják. Egyesek több létező személyt gyúrnak egybe, és akad persze olyan is, aki több legendát is ihletett. Az én kulturális hatásom szerencsére az ábrahámi vallásokra korlátozódik. Már amennyire tudom...
Attól tartok túlléptünk azon a ponton, amikor jót nevetnénk rajta, ha bevallanám, hogy amúgy ezeket hallom. Tényleg nagyon közel vagyok hozzá, hogy elpiruljak. Nem tudom eldönteni, hogy előbb kellett volna találkoznom vele, vagy inkább soha? Nem, a soha az nem jöhet szóba, akkor baja esett volna de...lehet haza kísérni hiba volt. Viszont, ő legalább nem kér majd arra, hogy repüljek vele. Jobb ha magamtól sem ajánlom fel ezek szerint.
-Magasabbra is jutottatok már az égnél. A zászlótok még mindig ott feszül büszkén a holdon...bár azóta annyira kifakult, hogy hófehér, szóval nem harciasan büszkén de...esküszöm nem szoktam ilyen gyakran belezavarodni a saját mondandómba, mi a  fene van ma velem?
Meg sem lepődök rajta amúgy, hogy nem akar kibújni ez alól. Vajon mi lehet az egyházi büntetés manapság? Vissza kell fordítani a bibliából 10 oldalt héberre? 50 miatyánk? Beültetik két misére? Akárhogy is, bővel túl elfoglalt ahhoz, hogy az ilyen hülyeségekre is időt pazaroljon.
-Már megtettem. Legszívesebben megjelennék nekik is, hogy elmondjam, velem találkoztál de...a legtöbb ember furán viselkedik, ha találkozik velem...vagy bármelyik angyallal igazándiból. Valamiért bátrabban vállalnak ostoba kockázatokat és ritkán van jó vége.
És tovább simogat. Egyre gyorsabban ver emberi szívem, és kicsit tényleg elpirulok, bár próbálok úgy tenni, mint aki észre sem vette, főleg azt nem, amikor elhúzza a kezeit.
-Ó...megoldható persze...csak nem számítottam rá, hogy máris be akarsz majd mutatnia  szüleidnek... - Vágom rá viccelődve, aztán mély levegőt veszek, és finoman megérintem az arcát két oldalról. Továbbra sem eresztem a tekintetét, és suttogva szólok hozzá - Ehhez viszont koncentrálnom kell. Hunyd be a szemeidet.
Eleinte nem érezhet semmit, leginkább mert másodpercekig csak figyelem finom vonásait, mielőtt tényleg koncentrálni kezdenék. Az emlékeket egy fokkal nehezebb olvasni, mint a gondolatokat, így nem igazán tudom, mire számítsak, de megteszem amit kér. Ha nem is sokáig, de láthatja maga előtt édesapja hangját, hallhatja ahogy csitítgatja őt, és öleli, mielőtt letenné aludni, és betakargatná. Ahogy az emlékkép véget ér megsimogatom a fejét.
-Erre gondoltál?

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Júl. 15, 2017 9:05 pm írtam neked utoljára


Rafael & Iliana
Starry meeting


Elmerengve figyelem a kárörvendő mosolyt, fürkészem arcát, ahogy mesél.
- És az eposzok hősei? Ők is léteztek? - érdeklődök kíváncsian. Végül rá tér Bábel tornyára, én pedig meglepetten nézek rá. Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy következtet, vagy gondolatot olvas. Több dolog is eszembe jut, hogyan lehetne tesztelni ezutóbbit, de mindet feleslegesnek gondolom. Nincs titkolnivalóm, habár ha arra gondolok, hogy tudja, miket gondoltam róla, hogy milyen jelzőkkel illettem külsejét és jellemét... Próbálom nem kiültetni az arcomra, hogy legszívesebben elásnám magamat zavaromban. Valahova a föld magjának közelébe. Azzal nyugtatom magam, hogy következtethetett is, hogy a hasonlóság miatt gondolhatta, hogy erre gondoltam, nem pedig az arcába közöltem közvetetten, hogy rendkívüli példakép lehetne bármely férfinek, és hogy nem értem a volt párját, amiért elhagy egy ilyen rendkívüli férfit.
- Minden csak nézőpont kérdése. A földre fekve a legalacsonyabb cserje is az égig ér.. de onnan fentről még a legnagyobb torony is nagyon alacsonyan, messze van, nem igaz? - kérdezem mosolyogva. Mondjuk elképzelni se merem, mert már attól bele szédülnék. Sajnos meglehetősen erős tériszonyom van, így három emeletnél magasabbról nem szívesen nézek lefelé. Eddig szerencsére nem is kellett.
Persze most is használja a képességét, hogy elfeledtesse másokkal, ha esetleg látták. A fura az, hogy most engem is bevont, s igazából kihúz a csávából... Még sem érzem ettől magamat megkönnyebbülten, sőt, inkább bűntudatom van tőle. Az egy dolog, hogy titokban tartom, hogy találkoztunk, de a saját figyelmetlenségem és hibámat elfedni, hogy ne büntessenek meg...
- Köszönöm, de szükségtelen. Vállalom a következményeket a tetteimért, legyenek aprók, vagy nagyok. De értékelem a gesztust. - mondom először komolyan, majd mosolygom rá. Végül a kérdéshez jutunk, meg a toll bizgeréléshez, amit inkább gyorsan abba is hagyok. Nem akarom túl sokáig fogdosni, nehogy kellemetlenül érezze magát. Pedig szívesen érinteném rendesen is, nem csak lopva.
- Apám meghalt, évekkel ezelőtt. Nincs róla képem, emlékeimben pedig már csak halvány.. körvonala él. Nem emlékszem sem az arcára, sem a hangjára, de még illatára sem. Esetleg... nem tudnád nekem feleleveníteni az egyik emlékemet vele? - kérdezem félénken. Nem tudom, hogy oka van-e annak, hogy az ember emlékezete véges, s jobb, ha nem emlékszem rá, vagy sem.


Rafael
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
58
☩ Korom :
31
☩ Pokol vagy menny? :
Menny
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Júl. 15, 2017 12:42 pm írtam neked utoljára


-Tényleg megtörtént. - felelem halkan, és aprót bólintok is. Az emlék hatására egy halvány, kicsit kárörvendő mosolyra húzódnak az ajkaim egy pillanatra. - Napokon át ott rejtőztem a rabszolgák közt, és próbáltam finoman rávezetni Uredaku-t, hogy rosszul csinálja. Tartottam a hátam az ostor elé, mert én kibírom, csak ne mást üssenek. De persze, amikor sokadszorra is összedőlt megint megparancsolta, hogy mindenki kapjon tíz botütést, és kezdjük újra. Ekkor bukkant fel a bátyám, és vetett be egy közvetlenebb módszert.
Mérlegelni kezdek magamban. Mástól nem lenne feltűnő, ha kitalálná a gondolatait ebben a helyzetben, de vajon tőlem sem? Végül arra jutok, hogy válaszolok a fel nem tett kérdésre. Ha már diszkrét nem tudok lenni, legalább legyek őszinte.
-Ez nem Bábel tornyának története. Hasonlít de, az igazság, hogy nincs egyetlen Bábel történet, mint láthatod...
Egyik karommal a város felé mutatok. Még a legalacsonyabb bérház mellett is eltörpül bármi amit akkor építettünk.
-...és vége az, hogy eljutnak az égig.


Lassan már azért próbálok nem másra koncentrálni, mint a gondolatai, hogy ne piruljak el. Ez hatványozottan igaz lesz, ahogy a szárnyaim kezdi simogatni. Az más kérdés, hogy én kezdtem, a világon semmi szükség nem volt arra, hogy átöleljem ahhoz, hogy eltüntessem magunkat, őt azonban a jelek szerint nem zavarja a dolog sőt. Eléggé egy rugóra jár az agyunk amúgy. Épp mondanám, hogy nem volt ma szükség imádságra, mert személyesen beszélhetett egy angyallal, de már mondja is, ez miért nem működhetne.
-Senki rajtad kívül. Nem szeretem a rivaldafényt. De ne aggódj. Senki sem emlékszik rá ott voltál-e az imádságon. Ahogy arra sem, hogy ott kellett volna lenned. előfordul... - Rákacsintok - Néha mindenkinek kell egy kis pihenés.
Aztán biccentek. Kíváncsi vagyok, mire kíváncsi. A kérdése viszont azt eredményezi, hogy pláne kérdőn nézek rá.
-A lélek sosem felejt, csak a test. De...miért? Valami konkrét dologra vagy kíváncsi?

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Júl. 14, 2017 8:54 pm írtam neked utoljára


Rafael & Iliana
Starry meeting


Elmosolygom magamat. Nem kell rövidnek lennie, hiszen egész nap hallgatnám. És akár tanulságosnak sem kell lennie, bár azt hittem, hogy egy angyal "zsebe" tele van ilyenekkel. Szerencsémre ez nem jelenti azt, hogy nem akar mesélni, mert miután közli, hogy nem zavarok és csak olvasgatott, bele kezd egy történetbe. Az azt indító kérdésre megingatom a fejemet, aztán kíváncsian, az arcát és az eget figyelve felváltva hallgatom őt, arcomon egy mosollyal. Az hittem, hogy Babel tornyáról beszél, bár az eléggé eltér az övétől.
- Ez tényleg megtörtént? Te voltál az az angyal, akit nem vett észre? - kérdezősködök kíváncsian. Fura olyan emberekről hallani, akik nincsenek tisztában az angyalok és az Úr létezésével... hiszen én abban nőttem fel, hogy ez szinte "természetes". A kérdéseim a kúthoz útban teszem fel neki, ahol aztán megállva figyelem, hogyan nedvesíti meg a kendőt és nyúl végül az arcomhoz, hogy letörölje a fekete tintát. Persze előtte még közli, hogy ő más igazságra emlékszik, mint amit a könyveim előírnak és a tanár kérdez. Ez ismét csak elkezdi piszkálni a fantáziám és rákérdeznék, pontosan milyen igazságokra gondol, de ez olyan rettentő hosszú és kifejtős téma, hogy jobb, ha nem ilyen késő este állok neki ilyeneket kérdezni. Remélhetőleg úgy is lesz alkalom rá. Gyorsan leszedi az arcomról a piszkot, én pedig közben próbálok nem zavarba jönni. Nem attól, hogy hozzám ér. Mozdulatai ugyan alaposak, túl gyorsak ahhoz, hogy "kiélvezzem". Ám ahogy utána figyel... Nem kerüli el a figyelmem az a pár másodperces csend és bámulás egymás arcába, amelynek általában egy oka van... legalább is pozitívan. De ez.. ostobaság. Ő egy arkangyal, nem őrangyal. A véletlen, vagy Isten sodort az útjába, nem pedig azért, mert megkedvelt, mert őriz. Nem sok időm van gondolkodni ezen, pontosan pár másodperc, mert hirtelen meghallom az egyik szerzetesnő hangját. Mély levegőt véve hunyom le a szemem -egyrészt, hogy az ostoba gondolatokat megpróbáljam elhessegetni, másrészt, hogy felkészüljek a leszidásra-, mikor hirtelen puha tollak, erős végtagok karolnak át: két szárny. Kinyitva a szemem nézek meglepetten a férfire, majd a nőre, aki láthatóan nem lát minket, s tovább is megy. Ezután a szárnyakra terelődik a pillantásom. Puhán, lopva érintem meg a selymes, fekete tollakat. Soha nem értem még azelőtt angyalszárnyhoz. Mondjuk... "lopva"... A férfi nem ostoba, s bizonyára érzi, ahogy ujjaim óvatosan, leheletnyien nyomják és simítják végig egy hosszú tollát. Még is úgy teszek, mintha nem így lenne.
- Igazából kint lehetek... de nem tudom még, milyen kifogást találjak arra, hogy nem voltam az imádságon. - mondom kellemetlen mosollyal. - Mivel úgy sejtem, rád ma sem fog senki sem emlékezni, nem mondhatom, hogy egy angyallal beszélgettem. Hazudni se szeretnék, hogy azt mondjam, gyóntattam. Gyónni pedig a mesternek szoktam. - halkan sóhajtok. Sehogy se jó. Mindegy. Bevallom, hogy elaludtam, aztán vállalom a felelősséget és a büntetést. Az apácák egyházi büntetése úgy is elenyésző ahhoz képest, amit a mestertől kapok, ha kimondom a tiltott szavakat.
- Feltehetek egy kérdést? - pillantok fel rá végül, kissé más, kellemesebb téma felé terelve a beszélgetést. Ha igennel felel, megpróbálom megfogalmazni a kérdést érthetően.
- Azt mondtad, ti hozzáfértek korlátok nélkül az emlékekhez... Ez igaz az emberek emlékeire is? Akkor is, ha nem emlékszik rá? - kérdezem, kissé tördelve a kezemet, mert egy szívességet szeretnék tőle kérni, de nem tudom, hogy lehetséges-e egyáltalán, vagy hogy megtenné-e.


Rafael
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
58
☩ Korom :
31
☩ Pokol vagy menny? :
Menny
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Júl. 14, 2017 1:05 pm írtam neked utoljára


-Rövid és tanulságos? Nem vagyok benne biztos, hogy van olyan történetem, ami megfelelne akárcsak egyiknek, pláne nem az utóbbinak - felelem vidám hangon, és a fejem is megrázom. - Nem zavarsz. Ilyenkor este már a démonok is nyugton vannak, sőt, még Sophie is alszik, én viszont nem szoktam, szóval hajnalig úgysem terveztem mást mint üldögélni, és olvasgatni ez az utópisztikus könyvet.
Megvakargatom a fejem, és lesandítok a borítóra, mintha attól várnék segítséget. Mit meséljek, ami rövid? Én, aki negyed órája arról hablatyol, hogy nem jut eszébe mit mesélhetne. És közben próbálok ellenállni a kísértésnek, hogy meghalljam mit gondol rólam, bármennyire is örül a szívem annak amit hallok.


-Hallottál az ókori birodalomról, amit Mezopotámiának hívnak? Élt egyszer ott egy zsarnok, kit Urekadu-nak hívtak. 5000 alattvalójával manapság nem tűnik soknak, akkoriban azonban szinte isteni tiszteletet harcolt ki magának, és sajnos ő maga is elhitte ezt. Mire betöltötte a 30-at, seregével meghódított minden környező települést, majd úgy döntött, rabszolgáival akkora templomot építtet magának, ami felér az égig.
Éjt nappallá téve folyt a meló, sok rabszolga a végkimerülésig dolgozott, ha nem akarta a bőrén érezni az ostort, és még így sem úszták meg sokszor. Éveken át folytak a munkálatok, ő pedig tovább folytatta a háborúit, hogy pótolja az elveszett rabszolgákat. Azonban, hiába robotoltak, a templom sosem ért el az égig, egy idő után mindig összedőlt. Egy szép napon az egyik szolga a király színe elé vonult, látszólag nem is törődve hátát érő ostorcsapásokkal.
"Nagy Urekadu. Te, ki istennek hiszed magad, attól tartok tévedsz. Halandó vagy, mint itt mindenki, és a tornyod sosem ér el az égbe, így nem."
Mire ezt végigmondta tíz katona lándzsája szegeződött a torkának, várva az uralkodó legkisebb jelzését, hogy nyársalják fel. egyenlőre azonban a király gúnyosan mosolyogva kérdezte meg a rabszolgát.
"Igen? Te akarsz engem kioktatni, egy egyszerű paraszt? Lássuk hát, hogyan érhet égig a templomom, de figyelmeztetlek, a fejed bánja, ha csak rabolod az időmet."
A férfi arcán a rá oly jellemző pimasz mosoly jelent meg, és megindult az egyik kő felé. Hatalmas gránit tömb volt, legalább akkora, mint egy hátsó lábain egyensúlyozó ló, és olyan széles, akár egy épület. A nemrég összedőlt templom egyik maradványa volt, és a zuhanás háromszög alakúra törte, többé kevésbé.
"Az a baj, hogy az alapoktól építkezünk felfelé. Gyorsabban haladnánk fordítva. Például, ha ez lenne itt a csúcsdísz, és feldobnánk az égbe, akkor látnánk meddig kell építeni, és csak kitöltenénk a rést."
És ekkor egyik kezével felemelte a hatalmas követ, és olyan magasra hajította, hogy csak egy apró pontnak tűnt az égen. Eddigre minden katona elhátrált tőle. Egyedül állt a tábor közepén, és várt. Amikor a kő földet ért, hatalmas robajjal tört szét, és borzalmas homokvihart indított útjára, aki mindenkit ledöntött a lábáról, őt kivéve. Amikor leszállt a por, és újra lehetett látni, kitárt szárnyakkal lépett a király elé. ezúttal már senki sem állt az útjába.
"Térjetek haza. Mindannyian."
A rabszolgák és a harcosok szétszóródtak, amerre láttak, és végül csak a király maradt ott, egymaga, a kiürült pusztában. Csak ő látta elrepülni Gabriel-t, és a másik angyalt, akit eddig nem vett észre. Soha többé nem bántott senkit, Évekig vándorolt a sivatagban, míg végül egy rablóbandára nem akadt. Az élete árán védett meg egy karavánt a banditáktól, kik közül sokan egykori katonái voltak. A történelem elfeledte ők, én viszont nem....nos....ennyi.



A mesém után újra meghallom, mit gondol rólam. Nem tehetek róla, a helyemben senki sem tudna ellenállni, ha képes lenne arra amire én! Talán Michael...bár ha a halandókkal való távolságtartásról van szó, lehet mégsem ő az etalon.
-Nem biztos, hogy jól járnál. Én emlékszem az igazságra, a könyvek nem feltétlenül amiből tanulsz. Mondjuk, belelátok a tanár fejébe is...lehet mégis jól járnál velem.
A közeli tavacskához vezetem. Na nem maga a tó miatt, de van mellette egy ivókút. benedvesítek egy másik törlőkendőt, és óvatosan az arcához érintem.
-Ne mozogj.
Olyan gyorsan dolgozom, amennyire csak lehet. Pár mozdulat, és eltűnik a puska gyönyörű arcáról, én azonban nem tudom levenni a szemeim róla. Néhány másodpercig állunk csak így némán, mert ekkor meghallom egy apáca hangját.
-Ki van ott?
Rohanó léptek közelednek felénk. A nő befordul egy tuja mögött, amire azonban mellénk érne már a hűlt helyünket látja. Időközben betakartam Lia-t a szárnyaimmal, és a valóság torzításával áttetszővé tettem magunkat. szegény hölgy értetlenül pislog, majd a kijárat felé indul, hogy megkeressen minket.
-Bocsi...nem volt időm megkérdezni, szabad neked itt mászkálni este? - kérdem cinkos mosollyal.

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Júl. 13, 2017 8:56 pm írtam neked utoljára


Rafael & Iliana
Starry meeting


A válaszára egészen felragyog az arcom.
- Akkor kezdhetnénk ma is! Mondjuk valami rövid, tanulságos történettel! - lelkesedem. - Illetve.. persze csak akkor, ha van rá időd, nem zavarok... - jut eszembe. Hiszen fogalmam sincs, mit csinál itt. Lehet, hogy dolgozik, vagy legalább is ilyesmi. Azt mondta, hogy az épület megnyugtatja, de én azt nem tudom, hogy csak ezért jött ide, vagy valami másért... Amikor a tegeződésnél viccelődve oda nyújtotta a kezét, megfordult a fejemben, hogy megfogom az ujjait és viccelődve megpróbálnék csókot adni a gyűrűs kezére, ha lenne rajta gyűrű, amit aztán keresnék az ujjain, de végül úgy döntöttem, nem égetem magam hasonlókkal... na meg nem is akarom elijeszteni az ilyen butaságaimmal... mármint... szívesen megfognám a kezét, tanulmányoznám, vagy adnék rá egy puszit viccből... is? Mármint.. nem tudom, méltó lennék-e ilyesmire, hiszen.. ő magasztos, meg magas, meg.. na jó, ezt a gondolatsort inkább békén hagyom, mielőtt olyan vizekre evezek vele, amiket még magamban kimondani is zavarba ejtő.
Inkább hallgatom kellemes, mély hangját, ahogy mesél a nefilimeket érintő "problémákról", és a.. tulajdonképpen az exéről. Kicsit elmerengek, magam elé pillantva. Ugyan, miért kezdett új életet? Hiszen Rafael határozott, jóképű, vicces és bátor. Nem csodálom, hogy a hölgy gyermeket nemzett neki. De ha eddig elment, akkor miért nem maradt vele? Bárhogy forgatom az elmémben a kérdést, valahogy arra lyukadok ki, hogy a válasz talán a könyörületesség....? Na jó, ez nem a legjobb szó rá. A lényeg, hogy én sem akarnám, hogy egy örök életű, örökfiatal szerettem elhervadni és meghalni lásson. Borzalmas érzés lehet egy olyan megállíthatatlan dolog ellen küzdeni, mint az idő maga. A gondolataimat az arcomon lévő nyomat témája tereli vissza. Halkan nevetve vörösödök el.
- Örülnék, ha mellém ülnél vizsgán. Te már úgy is tudsz mindent, könnyebb lenne veled lebeszélni az egészet, mint a szoknya redői közé rejtett puskát figyelni. - mosolygom, majd mikor felkel és felém nyújtja a kezét, szélesedik a mosolyom és egy pillanatnyi fázis késés után elfogadva a segítő kezet felkelek a padról, másik kezemben tovább szorongatva kis könyvemet. Mivel nem tudom pontosan, ő merre tervezte a menetelt, inkább megvárom, hogy elinduljon, s aztán lépek én is és követem őt felzárkózva.


Rafael
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
58
☩ Korom :
31
☩ Pokol vagy menny? :
Menny
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Júl. 12, 2017 9:24 pm írtam neked utoljára


Minden alkalommal? Bele sem merek gondolni, milyen bárgyú lenne a vigyorom, ha nem erőltetnék magamra közel normális ábrázatot ennek hallatán. Ezek szerint szívesen találkozna még velem? Eh...szedd már össze magad Rafael, úgy viselkedek mint egy tini....
-Lehet róla szó...
aztán csak hallgatom, ahogy tovább nevet. Nincs szívem elmondani neki, hogy valószínűleg nem fog látni többet. ahogy azt sem, hogy sok Arkangyalnál sajnos nem lenne választása. Egy kezemen meg tudom számolni azon testvéreim, akiknek a közelében nem félteném, igaz jellemző módon én magam sem vagyok rajta a listán. Ez van, minden Ark bántaná, vagy bajba keverné, vagy veszélyben lenne a közelében, mert állandóan elrabolják...értem én, hogy mindenki a harmóniára vágyik, de ez túlzás!
-Igen, tegezz kérlek....vagy szólíts őszentségének, és csókold meg a gyűrűmet, ami kényelmesebb.
Felé tartom a kezem, hátha emellett dönt. Gyűrűt azt persze nem viselek, szóval el is nevetem magam ezen is. Kár, hogy nem beszélhetünk ilyen ökörségekről egész este. Utálom a politikát...
-Nos...változó. Sajnos a nefilimeket van aki szörnyszülöttnek tartja, és sajnos ők a jó fiúk, a többiek emellett az életére is törnének. Isten amúgy nem mondott rá semmit. De még ha el is fogadná, sokan azt hallják, amit szeretnének, főleg tőle.
Kíváncsi vagyok, miért érdekli ennyire az anyja. Nem feltétlenül jelent semmit, hogy ennyire érdeklődik, de talán...nem! Tényleg ideje lenne elfelejteni ezt a sok badarságot.
-Az anyja új életet kezdett. Én évtizedek óta nem beszéltem vele. Már túltettem magam a dolgon, de a lányom még nehezen viseli. Keveset voltam vele a háború miatt és...mint említettem, ugyanolyan lehetetlen alak, mint az apja, szóval van még mit lerendeznünk.
Aztán csak figyelem, ahogy megküzd a maszattal. Némán a szemeit nézem, ahogy ő gyors mozdulatokkal dörzsölgeti az arcát, de igazán még elkennie sem sikerül az írást.
-Mondjuk úgy, ha vizsgáznom kéne, mindenképpen melléd ülnék. Gyere, keressünk egy kis vizet, mert így ha kitartó vagy, legfeljebb indián harci díszt csinálhatsz belőle, de lejönni nem fog az biztos.
Ezzel fel is pattanok, és reflexből a kezem nyújtom felé, mint akkor a kocsiban.

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Júl. 12, 2017 6:51 pm írtam neked utoljára


Rafael & Iliana
Starry meeting


Szélesen elvigyorodom, ahogy azt mondja, életem végéig tudna mesélni.
- Minden alkalommal mesélhetne valamit, ha találkozunk. - tényleg szívesen hallgatnám a történeteit. Főleg a régi időkből, amikor még királyok és királyságok léteztek. Aztán halkan elnevetem magamat.
- Nem volna hihető, inkább az arkok barátai szeretnék lenni, mint az ellenségük. - mosolygom rá jó kedvűen. Aztán kiderül, hogy van egy lánya, aki szinte korombeli, meg is lepődök kissé.
- Hatalmasabb, tiszteletre méltóbb teremtés vagy, mint én.. de ha szeretnéd, tegezlek. - bólintok apró mosollyal. Közben már mondja is, hogy bármit kérdezhetek, de mielőtt még gondolhatnék valami kérdésre, már szinte meg is válaszolja azt.
- Szóval az angyalok is elfogadják? - ha már az Úr úgy tette. - És az édesanyja? Ő mit szól, hogy a lánya és a párja kontinenseket utaznak át? - kérdezem kíváncsian, még mielőtt teljesen elvörösödik a fejem. Meg is feledkeztem az arcomra tapadt betűkről. Zavartan nevetem el magamat.
- Nem mernék megkockáztatni egy puskát az ő keze alatt... - mondom egy mosollyal, miközben megpróbálom letörölni magamról a betűket. Persze azok már az arcomra vannak száradva, így víz nélkül aligha menne, ráadásul nem is tudom, pontosan merre van, így a zsebkendővel amúgy is rossz helyen simogattam magamat.
- Lejött...? - nézek rá kérdően.


Rafael
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
58
☩ Korom :
31
☩ Pokol vagy menny? :
Menny
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Júl. 12, 2017 1:40 pm írtam neked utoljára


Megkönnyebbülten sóhajtok, miközben kacagása ott cseng a fülemben. Én ezt tudnám elhallgatni bármeddig.
-Történetem az lenne annyi, hogy életed végéig hallathatnád.
Félig meddig viccnek szántam, hogy tartsa meg amúgy. Aztán vele nevetek én is.
-Ugyan, elég lenne csak azt mondanod, hogy megnyúztál egy arkangyalt. ha elég hihetően adod elő a legtöbb démon azelőtt visszaiszkol a pokolba, hogy kinyitnád a bibliát.
Amikor viszont a lányomra terelődik a szó, elhallgatok, de a mosolyom nem múlik. Bólintok. Jól hallotta. Vajon mit árul el az, hogy mindössze két arkangyalnak van csak gyermeke, Lucifernek, és nekem? Már, a nyilvánvalón kívül, Luci mindig értett hozzá, hogy rossz társaságba keveredjen.
-27, és ne magázz kérlek. Nem vagyok én érsek..vagy nem is tudom...
Sóhajtok egyet, és előre nézek.
-És bármit megkérdezhetsz tőlem - mondom azért még mindig vidám hangon - legfeljebb nem válaszolok.
Visszafordulok felé, és kissé komolyabban felelek a ki nem mondott kérdésre. Mentségemre legyen mondva, kitaláltam volna akkor is, ha nem hallom. Lassan 30 éve
ezt kérdezi mindenki:
-Miért vannak még meg a szárnyaim? Nos, apám szerencsére nem oly hirtelen haragú, mint az ószövetségben. Nem is annyira hippi, mint az újszövetségben, de azért lehet vele beszélni többnyire.
Aztán egy bólintással nyugtázom megint. Baker...hát, akkor sokkal jobban nem fogja felforgatni az életét az, hogy ismer engem. Szegény lány tudja, hogy kell belenyúlni a közepébe...
-Akkor ez az oka annak, hogy az arcodra is puskát írsz? - Kérdem, halványan mosolyogva, aztán nyújtok neki egy zsebkendőt - Ha rám hallgatsz, szerintem ott túl feltűnő helyen van.

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Júl. 11, 2017 6:49 pm írtam neked utoljára


Rafael & Iliana
Starry meeting


Egy rövid válasszal kezd, majd int. Amint leülök mellé, bele is kezd a hosszabb válaszba, amin gondolkodnom kell. Szóval nem születnek bölcsnek. A testük nincs útban a lelkükhöz és az emlékeikhez. Ezzel arra utal, hogy életük minden percére emlékeznek? Tényleg, ők vajon hajszál pontosan fel tudják idézni az emlékeket, vagy csak olyan felületesen, mint mi? Közbe azonban nem kérdezek, inkább halkan elnevetem magamat.
- Engem nem zavar. Kíváncsi teremtés vagyok, szívesen hallgatok ilyesmiket, vagy történeteket. - mosolygok rá kedvesen, majd ismét elkuncogom magamat.
- Persze, beleillik... - viccelődök én is. - De nálam csak porosodna. Nem hordhatom, mert egyrészt nagy rám, másrészt továbbra is szándékomban áll titokban tartani, hogy találkoztam önnel. Egy olyan felső pedig kérdéseket hoz fel másokban, ha meglátják a tulajdonomban. - mondom, nem félve attól, hogy bárki meghallja. Úgy sejtem, hogy ahogy eddig is, úgy most is törli mások emlékeit. Ha pedig nem... hát inkább azért körbe pillantok, hogy van-e a kertben valaki más is rajtunk kívül, bár a sötét miatt nem igazán látok semmit, csak árnyakat, a csillagos eget, és a gyertyafénnyel megvilágított férfit.
- Van egy lánya? - lepődök meg. - Hány éves, ha kérdezhetem? - kíváncsiskodom tovább. Fura. Úgy tudom, hogy az angyaloknak csak embertől lehet gyermekük, de az szigorúan tilos mindkét oldalról. Mármint, nem ez a fura, hanem az, hogy a férfi e szabály ellenére sem bukott... Talán csak elszólta magát. A kérdésre felocsúdva pillantok az épület férfi szárnya felé.
- Nem csak lesz. Már az is egy ideje. - mondom egy halvány mosollyal. Habár nem könnyű a férfi mellett, egyelőre kitartok és tanulok mellette.


Rafael
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
58
☩ Korom :
31
☩ Pokol vagy menny? :
Menny
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Júl. 10, 2017 6:49 pm írtam neked utoljára


-Semmit...és ugyanakkor mindent. - Abszolút komoly, mély hangom mondom ezt neki, de nem hagyom ennyiben a dolgot, és miutánn biccentettem neki, hogy üljön le nyugodtan,valamivel lágyabb hangon elmagyarázom: - Az ilyen szerencsesüti bölcsességek például úgy tűnhetnek, mintha természetesen jönnének, de valójában sokáig tart, hogy hihetőek legyenek, bármennyire semmitmondóak is. A lényeg, hogy gyakorlatilag igen...bár nekünk egyszerűbb. Nincs útban a testünk, hogy elérjük a lelkünket, így az emlékeinkhez is szabadabban hozzáférünk...bocsi, nem szoktam ilyen sokat dumálni, ha nagyon zavaró szólj rám nyugodtan.
Zavartan megvakarom a tarkóm, majd legyintek.
-Tartsd meg nyugodtan, manapság úgyis nagyon kitűntem vele, neked meg egyébként is jobban áll. Ahogy elnézlek be is illik a ruhatáradba.
Ezt egy picit élcelődve jegyzem meg. Elég szokatlanul fest ebben a gótikus apáca öltözékben. Nem szokatlanabbul mint én a könnyű páncélban az igaz, de akkor is. Annak viszont én is örülök, hogy újra összefutottam vele, nagyon is. Kár, hogy többet nem szabad...de most már tényleg.
-Hiányzott a csend és nyugalom. Az egyházért sosem voltam oda különösebben, de az épületeik valahogy mindig békével töltenek el. Gondolom mert otthonra emlékeztet...vagy ha a városra gondolsz, a lányom úgy gondolta, az, hogy maradjon nyugton amíg visszajövök az új titkos kód arra, hogy utazzon át a kontinens másik oldalára. amúgy jó gyerek, csak ne lenne olyan lehetetlen....mint az apja...
Halkan sóhajtok. Már megint túl sokat dumálok. meglepően túl sokat. El is hallgatok, és felé fordulok.
-És te? Ezek szerint Baker tiszteletes lesz a mentorod?

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Júl. 05, 2017 3:11 pm írtam neked utoljára


Rafael & Iliana
Starry meeting


Arra ébredek, hogy teljesen elzsibbadt a bal karom. Lassan kelek fel az asztalról, amin eddig támaszkodtam és aludtam. Fáradtnak érzem magam. Az előttem lévő könyvre pillantok, amelybe magam írtam sorozat. Az alsó sarkon a betűk haloványok egy körben, épp ott, ahol az arcom feküdt. Fél kezemmel megdörzsölöm szemem, majd arcomat, de sejtem, hogy a betűket csak akkor fogom tudni letörölni, ha tükörbe nézek. Az nincs ebben a szobában, ahogy víz se. Az ablakra, majd az órára nézek. Nem volt szándékomban, hogy elaludjak, főleg nem ilyen sokáig. A kötelező esti imádságról le is maradtam ezek szerint. A nővérek biztosan az orromra koppintanak majd, ha nem is erősen. Tudják, hogy miért vagyunk itt, és még is próbálunk, próbálok megfelelni a szabályoknak. Például, hogy nem hordhatok nadrágot. A kissé dundi apácák ruhái közt nehéz volt találni rám illőt, de végül egyikük megtalálta régi ruháját, amit nekem adtak. A főkötőt is szerették volna, ha hordok, de megmondtam, hogy én nem azt az irányt követem, így nem minősülök apácának, hanem papnak, szóval ha nem baj, a fátylat még se venném fel. Persze felfújták magukat, mint a pulykák, mert mi az, hogy nem hajlok meg az ő akaratuk előtt, de a mester mellett az első, amit megtanultam, a határozottság, úgy hogy végül nem erőltették rám. Becsukom a könyvet, ami félig van írva (a Biblia rövid összefoglalása), majd a kezembe véve elindulok. Az aligha magasított sarkú magassarkúban próbálok hangtalanul közlekedni, nehogy felhívjam valamelyik apáca, vagy pap figyelmét. A kert köti össze a koedukált helyiséget - illetve nem csak az, de arra nagyobb a valószínűsége, hogy elkerülök mindenkit - a kifejezetten női vagy kifejezetten férfi szárnnyal, lakrészekkel. Kissé megtorpanok, mikor kilépve az ajtón meglátom a gyertyafényt és egy alakot a sötétben, de végül halk sóhajtással indulok tovább. Ha leszidnak, leszidnak, túl esek rajta... Túl esnem azonban nem kell. Fáradt arcom szinte felderül, ahogy meghallom a hangot. A fel nem tett kérdésre adott válaszra majdnem elnevetem magamat. Ismét sóhajtok, de most szinte megkönnyebbülten. Oda sétálok, mellkasomhoz ölelve kezeimmel a könyvet, és lemosolygok rá. Meg is feledkezem arról, hogy arcomon még nyoma maradt a házifeladatomnak, pár fekete betűképében.
- Van egyáltalán bármi, amit tanulniuk kell? - nevetek halkan, majd egyik kezemmel elengedve a könyvet a padra intek.
- Jó estét. Leülhetek? - kérdezem, s ha megkaptam az engedélyt, el is helyezkedek.
- Örülök, hogy újra találkoztunk. Ne felejtsen szólni, hogy visszaadjam a felsőjét... - pillantok rá mosolyogva. Furcsa most ilyen ruhákban látni, de nem mondanám, hogy rosszul áll neki.
- Mi járatban erre? - kezdek laza beszélgetésbe. Meg sem próbálok ellenállni a késztetésnek. Felesleges, ez már legutóbb is kiderült.


Rafael
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
58
☩ Korom :
31
☩ Pokol vagy menny? :
Menny
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Júl. 03, 2017 11:53 pm írtam neked utoljára


Az elmúlt pár hétben sikerült megtalálnom önmagam. Többet koncentráltam a céljaimra, és sikerült Sophie-val is megtalálni a közös nevezőt többé kevésbé. Minden aggodalmam ellenére sem rá, sem pedig rám nem akadt senki egyetlen bizonyos malőrt leszámítva, szóval összességében azt hiszem minden a legnagyobb rendben van.
Néhány napja elvittem a lányomat túrázni a természetbe. Bevallom, egyik hátsó szándékom az volt, hogy messze repüljünk mindentől, ami veszélyt jelenthetne rá, és 4000 kilométerre minden lakott területtől nagyon békés tud lenni a táj, őt azonban inkább a végtelennek ható eperföldek ígérete győzte meg. Még versenyeztünk is, hogy ki tud többet leszedni. A végén kicsit morogva jegyezte meg, hogy a telekinézis nem ér, és talán tényleg kicsit túlzásba estem, már csak azért is, mert mindkettőnk bendője véges, ezért San Francisco ingyenkonyhája egyik reggel 4 láda epret talált nyitáskor, két rejtélyes jótevő által.
Mindig azonban nem lóghatok gyermekem nyakán, és a másik rejtekhelyemen egyre több a pimasz állat, ezért ma este szép nyugodtan üldögélek a templom kertjében és egy gyertya fényénél olvasgatok. Hogy pont annak a templomnak a kertjében vagyok, ahol Iliana dolgozik természetesen nem véletlen. A múltkori incidens óta jobbnak látom szemmel tartani ezt a helyet. Akkor is itt állítottak csapdát, és nem szeretném megkockáztatni, hogy megint ilyesmi történjen. Egy ponton azonban nagyon elmerülök Orwell regényében, és csak akkor hallom meg a lépteket a hátam mögött, amikor már túl késő lenne úgy tenni, mintha nem lennék itt. Becsukom a könyvem, és még mindig háttal neki szólalok meg halkan, nyugodtan.
-Felnőttként teremtenek mindannyiunkat, szóval igen, azonnal tudunk repülni.

Rafael
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
58
☩ Korom :
31
☩ Pokol vagy menny? :
Menny
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Júl. 03, 2017 8:49 pm írtam neked utoljára



Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Templomkert
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: