☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Templomkert

Sophia Nadine Haynes
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
24

Hétf. Szept. 11, 2017 9:44 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raguelemnek szeretettel


Elképedtem a válaszra, amit az angyal mondott. – Az… az apám miatt? Ezek szerint ismeri? De felfedni úgysem fogja, ha jól gondolom. Csak veszélyt jelentenék rá.
Ebben a pillanatban iszonyatosan gyűlöltem a létezésem. Miért nem lehetek egyszerű ember? Miért kell veszélyt jelentenem arra, aki nemzett? Az értetlenség is ott mocorgott bennem, hogy Isten miért pont engem választott ennek az üzenetnek az átadására, hiszen itt ült mellettem Ő is, és sokkal méltóbb rá. Tisztább lény, mint én.
Bár én is meg tudtam volna őrizni a lelki tisztaságom, hogy méltó legyek apámhoz. Ha egyáltalán tiszta maradt ebben a sok mocsokban. De akkor ez az angyal sem beszélne úgy róla, ahogy, ha olyan rossz lenne apa.
Megilletődve emésztgettem a hallottakat, és ha Isten azt mondta, amit, akkor nincs más választásom. Számos szentírásbeli példa mutatta, hogy aki ódzkodott a feladata elvégzésétől, menekült előle, azt az Úr úgyis utolérte. – Ironikus, nem? Úgy tűnik, nálatok mindenki jobban ismer engem, mint én saját magamat.
Mindent lát és mindent hall. Épp ezért szerettem az Úrnak kiönteni a lelkem, ő tudta a legjobban, min mentem keresztül, és támaszomként tekintettem rá, még ha úgy hitték is, hogy eltűnt. Nem, szerintem nem tűnt el. Szó sem lehetett erről, különben már rég összeomlana a rendszer, mint amikor a könyvtárban behal a gépünk, és hívhatjuk ki a szakértőt hozzá…
De Isten van. KELL, hogy legyen. Muszáj.
- Az emberi felem számára olyan elérhetetlennek tűnik. Én nem vagyok olyan, mint te. Neked ott van ő, közvetlen közel tudsz hozzá kerülni. És épp egy magamfajta menjen el Mihályhoz, és mondja el… jól tudod, hogy mit, Zachrielhez hasonlóan nyilván előbb tudod, mi lesz a következő gondolatom, mint én magam – és ezért csodáltam. Nincs köntörfalazás, ha el is rejtenék valamit, úgyis rájönne. De nem állt szándékomban bántani őt ezért, csak megkönnyítette a dolgomat. Bár a törött szívem gyógyulna ilyen gyorsan, de attól tartottam, ez nagyon hosszú időbe fog telni, és nem tudtam, hogy Ő mennyi időt tervezett nekem, amikor rábólintott arra, hogy éljek. Hogy létezzek.
Azért nagyon hálás voltam, hogy Zachrielt az utamba sodorta, és összetartó társakká lettünk. Igazi barátság lett a miénk, a kezdeti morcossága ellenére. Szerettem volna, ha újra béke lenne az angyalok között, és az én társaimat sem üldöznék. Nem jó ez senkinek. Az más kérdés, hogy az üzenetet hogy fogom elvinni a jogos tulajdonoshoz, mert még az életben nem kellett postásmadarat játszanom.
Egy nephilim, ugyan már? Mielőtt elmondhatnám, hogy ki vagyok és miért repdestem oda, kinyír. Sose lehet tudni, ki visel el egy ilyet, mint én, és ki nem. Olvastam Mihályról már, de az egészen más, mint személyesen ismerni valakit.
És erről eszembe jutott, hogy mennyire udvariatlan voltam. Szégyelltem magam, a sárga földig.
- Ó, ne haragudj… talán te már a fejemből tudod a nevem, de mégiscsak szebb így bemutatkozni. Ne félj, én az életben soha nem ártanék nektek, részben olyan vagyok, mint ti. Sophia Nadine Haynes – baráti jobbomat nyújtottam felé, reménykedtem benne, hogy elfogadja, és nem küld el a fenébe.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Hétf. Szept. 11, 2017 8:42 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sofiel & Raguel
Im your aunt
Hear, Smith of Heavens • Üzenet: 3 • Credit:

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifHitetlen kérdésére halványan elmosolyodom.
- Az apád miatt. - felelem, s hátra dőlve figyelem a virágokat, növényeket a kertben. Nem is leplezem mivoltomat, sem azt, hogy többet tudok róla, mint elárul. Ha nem is láttam volna őt kiskorában, a fejébe pillantva akkor is elárulná magát. Teljesen felesleges a színjátékom. Hamarosan, remélhetőleg úgy is véget ér ez az egész. Még ha New Yorkból száműznének is minket, ez a lány nem harcos. Nem vadász. Kérdésekkel tért ide, nem gyűlölettel. És ha megtudja, hogy angyal vagyok, akkor se lenne sok esélye, ha megtámadna. De ez itt Atyám háza. Én nem fogom vérrel mocskolni az ilyen szent helyeket.
- Én sose vesztettem el a hitemet. Mindig is tudtam, hogy hall, ha beszélek, ha gondolkodok, ha álmodok. Ő mindent tud. Mindent lát és mindent hall.
Így aztán sose ért megkönnyebbülés, mert ennek tudatában sose éreztem magamat feszültnek. Sose féltem, hogy nem figyel, vagy nem hall. De ha nem is válaszolt, nem róttam fel neki. Semmi jogom ehhez, és másnak sincs.
- mondom kissé magam elé merengve, emlékezve arra a pillanatra, amikor fogva tartásom idején válaszolt nekem. Jól esett, hogy külön meg is jelent, még ha nem is lett volna kötelező neki.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Isten
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Az elsők
☩ Reagok :
21

Hétf. Aug. 21, 2017 9:49 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Isteni kinyilatkoztatás

Mély hang csendül Shopia fejében, különbözik az angyala hangjától, csak ő hallja.
- Türelem, gyermekem! Ő is téged keres. Hamarosan találkoztok.
Egy kis ideig tud a külvilágra reagálni, aztán ismét felcseng még utóljára ez a hang.
- "A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve." Kérlek add át ezt az üzenetet Mihálynak. Ha kérdezi kitől van, mondd hogy Istentől.
Ezután már hiába kérlelné többet, a hang elnémul, nem hallja többé.

Sophia Nadine Haynes
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
24

Hétf. Aug. 21, 2017 7:08 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raguelemnek

A hang irányába fordultam, amely megcsúfolt, hisz mégsem voltam egyedül. Ki lehetett ez e nő? Még sosem láttam korábban, de egész olyan kisugárzása volt, mint angyalomnak, akivel egy helyen dolgoztam. Ő arra intett, ne fedjem fel magam, még ha esetleg valaki meg is adná magát a képességemnek, sose lehet tudni, hogyan fogad. Higgyen inkább átlagos, elkeseredett embernek. Az biztonságos…abb.
- Mégis miből gondolja, hogy egy egyszerű halandónak megnyílhat? Egész életemben árva voltam, miért pont most akarná teljesíteni atyai kötelességét? – de muszáj lesz megkeresnem, bizonyítanom a létét, és akkor talán végre helyre állna a rend. Nem veszekednének az égiek sem.
Nem esett jól, hogy a fejem felett, most már mellette vívták a harcukat, ahelyett, hogy szeretnék egymást. Uh, hogy én ezért mit fogok kapni az angyalomtól… azt nem teszem ki az ablakba. Idegenekkel elvileg tilos lenne szóba állnom, de mivel eddig nem ártott nekem, nos, mi bajom származhat egy kis beszélgetésből?

- Viszont jól esik kimondani, a tudat, hogy nem a levegőbe beszélek. Magával tán nem történt még ilyen? – persze, aki felől ekkora nyugalom árad, azt nyílván nehéz lehet kihozni a sodrából, kiborítani. A vészharangom, az eszem óvatosságra int, arra, hogy fogadjak szót az angyalomnak, és tartsak minél nagyobb távolságot a másiktól, mert akár Gabrielhez is tartozhat, és semlegesség esetén is vigyáznom kell.
„Mit mondanék apádnak, ha megtalálom, de neked legfeljebb a hullád lelnénk? Nyilván oka van annak, hogy életet kaphattál, ne tékozold el, rajta vagyok a keresésen, és főleg templomokba ne sűrűn mászkálj. Tudod, milyen sors vár a hozzád hasonlókra, ha lebuknának itt.”
Angyalom szavai visszhangoznak elmémben. Csak attól, hogy Mihály mellett álltam, egész más lett a hozzáállása, szinte túlóvóan bánt velem mostanság. Néha kicsit fojtogatónak éreztem ezt, de azért jól esett, hogy volt, akire még számíthattam. Akinek jelentettem valamit.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Vas. Aug. 20, 2017 10:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Phanuel & Raguel
An old friend
Hear, Smith of Heavens • Üzenet: 3 • Credit:

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifNémán figyelem a festményeket, szobrokat, ikonokat a templon falain. A szenteket a színes ólom-üvegablakokon. A lépteim halkak, nem zavarok senkit jelenlétemmel. Minden egyes alkalommal csodálattal nézem ezeket az emberek által emelt, ámulatba ejtő építményeket. Olyan gyönyörű dolgokat tudtak alkotni, ha hagyták, hogy hassunk rájuk.. s még is.. mennyire veszendőbe ment az emberiség. A démonok olyan könnyen lopták magukat szívükbe, olyan gyorsan söpörtek le minket a pályáról... Hol rontottuk el?
Lépteim kivezetnek a kertbe. A kertbe, amely szépen rendben van tartva, gyönyörű virágok, színorkánja fogad. A fák zöld lombjai halkan zizegnek a sóhajtozó szélben, amely friss levegőt hordoz magán. Mély lélegzetet veszek a szellőből, szemeimet behunyva élvezem, ahogy a nap kellemes melegségén át szinte érzem Atyám érintését. Nem csak azon.. mindenen, amelyet teremtett. A fuvallat lágy érintésében, a zöldellő fű csiklandozásában, a nyújtózkodó fák ropogásában. Mindenütt jelen van. Ha én érzem őt, testvéreim miért nem? Miért hagyták el Őt és eszméit? További lépteim egy pad felé vezetnek, melyen egy fiatal leányzó ül... illetve, milyen szemszögből? Hisz már érett nő. Csak számomra gyermek még. Fejébe, emlékeibe pillantva gyorsan azonosítani tudom, ki is ül tőlem pár méterre. Láttam őt, mikor még kicsi volt... Figyelmeztettem Rafaelt, hogy rejtse el, mert habár Atyánk életet ítélt neki fiára való tekintettel, a testvéreink koránt sem olyan kegyesek a féllények iránt. A lány szavai hoznak vissza a merengésből. Lassan lépkedek oda és ülök le mellé.
- A hit lényege abban rejtezett, hogy nem válaszolt mindenkinek. Sőt, makacsul azoknak még kevésbé, kik fenyegették, noha nem csodálkoznék, ha neked még is megnyílna. - mondom, egy alig látható mosollyal rá nézve. Közvetlen vagyok, mert láttam emlékeiben azt, mikor felismert egy néhány angyalt. Ez képesség lehet, amely ellen kár volna védekeznem. Úgy sem tudnék.
Vegyes érzések kavarognak bennem. Egy törvénytelen, akaratos gyermek... Nem ember, s nem is angyal. Ez a lény.. ezek a lények volnának azok, kik majdan leváltanak minket..? Ha a Sötétség még sem jön el, eltudom képzelni, hiszen az angyalok egyre emberibben viselkednek a halandók között.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Sophia Nadine Haynes
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
24

Szomb. Aug. 19, 2017 5:47 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raguelemnek

Az élet sosem könnyű. A munkám ide kötött, hiába akartam én független maradni, az, hogy az angyal,aki itt bújt meg, rábeszélt a könyvtárosi állásra, hiba volt. Viszont csak így tudtunk együtt működni, ha láttuk is egymást, mert ha neki az asztrál kivetülését alkalmaznia kellett volna, sokkal nagyobb lenne az a bizonyos rizikó-faktor.
Nem akartam lebuktatni magunkat, nem lehetek spicli.
A szívem vadul kalimpált a helyén, még most is, pedig már egy hete, hogy felfedeztem ezt a templomot. Mindig ide jöttem fohászkodni, vagy ha csak szimplán egyedül akartam lenni.
- Apa... hiányzol. Istenem, bárcsak megtalálnám végre - suttogtam halkan. Egyedül voltam, de sose lehet tudni, extra óvatosságra intett engem a kollégám. Két város-lehetőségem maradt, San Francisco, vagy Las Vegas. Vajon melyikben rejtőzhetett el?
Bár tőle kaptam volna nevet. Anyámnak nem volt joga ahhoz, hogy megfossza őt tőlem. Legalább a névadás jogát meghagyatta volna neki. Hiszen ha nem akart az életem részel enni, miért adott nekem halandó nevet?
Az egyik padon ültem, fejemet lehajtottam, hogy hajkoronám függönyt képezzen köztem és a külvilág között. Magammal akartam lenni, ha már Isten megvonta jelenlétét tőlünk. Árvának, elhagyatottnak éreztem magam. A torkomban gombóc-érzet keletkezett, ahogy arra gondoltam bár ne lennék. Hisz a létezésem csak szégyenfolt édesapámnak. Nem akartam, hogy bajba kerüljön miattam, de szükségem volt Rá. Joga volt tudni, hogy és élek. - Minek is vagyok itt, nem igaz, Isten? Úgyse felelsz az imáimra... pedig én tényleg csak ennyit kérek, semmi mást. Az apámat. De nem baj, addig imádkozom, és , járok a nyakadra, amíg nem adsz életjelet magadról.
Talán aki most látna, meglehet, kiröhögne azon, hogy "magamban" beszélek, de amíg egyedül voltam, addig azt mondok, amit akarok, nemde?

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Szomb. Júl. 29, 2017 6:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér

Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Pént. Júl. 28, 2017 11:40 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-Nos...egy próbát megért... - felelem halványan mosolyogva, pedig közben összeszorul a szívem a válaszától. Csak aztán sóhajtok, és eresztem le a fejem szomorúan, amikor már háttal van nekem, és messzire iszkolt, mint egy rugó, akit eddig a szárnyaim feszítettek le, és most, hogy eleresztettem, sebesen indult el az éjszakába.
Sokáig figyelem még távolodó alakját, küzdve a kísértéssel, hogy illúzió és realitás ferdítés alkalmazásával előtte jelenjek meg, mint tapsi hapsi, és ahogy belém ütközik újra a karjaimba zárjam, és ezúttal ne kövessem el azt a hibát, hogy elengedem, de ilyet nem tehetek. Végül hagyom elmenni, s én magam is haza indulok. Ezek után a kezemben lévő könyv az utolsó amit olvasnom kéne.
A hosszabbik úton megyek haza. Most még repülni sincs kedvem. New York bár halkabb, mint volt, a sikátorai most is sötétek, nyirkosak, és büdösek, akár éjjel, akár nappal jár erre valaki. Azt az illúziót keltem, hogy a Liánál felejtett felsőm rajtam van, ám fehér helyett fekete színben "pompázik", elfedve az egész arcom. Gondolataimba mélyedve megyek előre...
-Hé te! Ide az összes pénzed!
A fiatalember kérése meglep, ám lendületemből semmit sem vesztve csak kikerülöm őt, és megyek tovább egy szó nélkül.
-Hozzád beszélek csuhás!
Utánam ered, de továbbra sem kap tőlem reakciót. Azon kívül, hogy az utamban volt, semmilyen módon nem veszek tudomást a létezéséről, és csak haladok tovább. Először haraggal, és fenyegetéssel reagál erre, és megjövendöli, hogy a kezében tartott hosszú kés hegye a mellkasomból fog kikandikálni, aztán viszont szavaira inkább az értetlenség, és zavarodottság a jellemző, amikor továbbra is csak megyek előre, rá sem hederítve. eleinte percenként megismétli a fenyegetését, idővel azonban ez megritkul, és csak némán, dacból próbál velem lépést tartani. Amikor később megtorpanok, belém ütközik, és kis híján beváltja fenyegetéseit, igaz ezúttal már véletlen lett volna. Összeszűkült szemekkel figyelek egy hason fekvő nőt aki foggal körömmel próbál lerúgni magáról egy a hátán fekvő, és a ruháit tépő alakot. Felé fordulok, egy lépéssel mellette termek, és úgy kapom fel a nőről, mint egy zacskónyi használt wc papírt, és a mellette lévő konténerbe hajítom, és rávágom annak fedelét. A fejére mért ütéstől biztosan itt marad egy darabig a szemét közt, de minden esetre kiveszem a kést az útonálló kezéből, és azzal ékelem ki a hulladéktárolót, hogy belülről ne lehessen kinyitni.
-Hívj segítséget.
Most hallhatja a fiatal suhanc először a hangom. Falfehéren bámul rám, míg hozzá nem teszem, hogy "MOST", mikor is még Liánál is gyorsabban iszkol el. Felsegítem a nőt, aztán távozom. Az egyik ház tetejéről még pont látom, hogy a fiú tényleg talált egy rendőrt, és visszatért vele.

//És ismét köszi a játékot, még találkozunk luvu //

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Csüt. Júl. 27, 2017 7:14 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Iliana
Starry meeting


Elmosolyodom… Igen, a világban történt változás mindenre és mindenkire kihatott. Úgy tűnik, még a biológiába is jobban, mint kellett volna. Tekintetét követve a szárnyaira pillantok. A sötétségbe olvadnak a fekete tollak, így én nem sokat látok belőle. Vajon milyen lehetett régen? Ragyogott, vagy csak hófehér volt? A kérdésére feleszmélve nézek vissza rá kissé értetlenül. Festéshez…? Nem, nem igazán, szóval meg is rázom a fejem. Még akkor is, ha nem várt választ. Az én kérdésemre is megjön a válasz. Cirógatása egyszerre tenne vörössé és sápadttá. A gyomrom görcsbe ugrik, és amikor elkezd közeledni, hirtelen azt hiszem, hogy megcsókol. Szinte meg is merevedek elkerekedett szemekkel, amikkel aztán őt figyelem az arcomra adott puszi után. Kissé felemeli a szárnyait, elengedve velük. A tett újabb kérdést követ, én pedig már mindent értek. Azért nem akarta törölni az emlékeim, mert azt akarta, hogy emlékezzek rá. Mert tetszem neki. Ez már teljesen egyértelmű. Akaratlanul is messzire repülnek a gondolataim. Milyen lenne vele lenni? A szó minden értelmében. Először kellemes dolgok jutnak az eszembe. Ezek a beszélgetések, a humora, a biztonsága, a buja gondolatok sem kerülnek el. De aztán ott van a rossz oldala is. A démonok, a harc, az utam, az, hogy én meghalhatok akár holnap… Legszívesebben elfutnék, válasz nélkül hagyva őt. Mert ha válaszolok, döntenem kell. Igen, vagy nem?
Mindkét kezemmel átölelem magamat és a könyvemet a mellkasomhoz szorítom vele, mintha tőle várnék nagyobb erőt ahhoz, hogy megszólaljak.
- Nem… – lehelem olyan halkan, hogy én sem vagyok biztos benne, hogy tényleg kimondtam, pedig sikerült. Így már könnyebb újra megtenni.
- Nem. Felejts el mindent, amit ma mondtam… Nem találkozhatunk többször. – fáj kimondani ezeket… Borzasztóan. Kedvelem Rafaelt és pont ez a baj. Szívesen lennék barátja. Örülnék neki. De tudván, hogy ő többet akar, mérgezett lenne a kapcsolat. Többet pedig nem engedhetek… tilos. Még ha az Úr meg is kegyelmezett neki, és lányának akkor, nem érdemes újra tesztelni a türelmét. Arról nem is beszélve, én micsoda büntetést kapnék azért, ha mindez kiderülne. Nem találkozhatok vele többet. Képes lennék bele szeretni, tudom. Elég emberi hozzá. Beletudnék feledkezni a ténybe, elfedni azt, hogy kicsoda és micsoda valójában.
- Sajnálom… ha ember lennél, akkor talán meggondolnám, de… Ajh, ez… nagyon rasszistán hangzik, de én nem… – hebegek habogok. Faye és Michael „kapcsolata” is eszembe jut. A folyamatos vágyódás, a be nem teljesülhető szeretet. Nem akarok ilyen fájdalommal élni és neki sem kívánom ezt. Nem én vagyok a rasszista… a rendszer az. Tetszik vagy sem, ami tilos az tilos. Eléggé megszégyenültnek érzem magam, ezért gyorsan átbújok a szárnya alatt és sietős léptekkel megindulok az épületek felé.
- Sajnálom! Ha ember lennél sem én volnék a jó választás! Ég veled! – fordulok még hátra egy pillanatra megtorpanva, de aztán már sietek is tovább. Muszáj, mielőtt jobban bele kavarodok ebbe a szituációba… így is csak azért nem menekültem el már az elején, mert Ian tanít… mellette erőssé válik az ember.


Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Kedd Júl. 25, 2017 4:50 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azt hiszem szó szerint örök időkig képes lennék hallgatni Iliana nevetését. Én magam sem vagyok kevésbé vidám a társaságában, s bár későre jár már, semmi kedvem haza indulni.
-Én is... - mondom kicsit morogva - Régen talán így is volt. Sajnos az elmúlt évtizedek nem csak a divatban hoztak változást.
Akaratlanul is a szárnyaimra süllyed a tekintetem. Szerintem sokkal jobban néznek ki így, de tény, eredeti színükben sokkal barátságosabb hatásuk volt.
Végül megadom magam az érvelésének, még ha közben azon is kattog az agyam, hogyan lehetne...nos...valami jót kovácsolni ebből a büntetésből? Mondjuk ha szobafogságra ítélnék velem egy szobában, vagy le kéne festenie a kerítésem? Bevallom, már a puszta gondolata annak, hogy egy mit sem sejtő apáca büntetést szab ki a kedvenc könyve egyik alakjára melegséggel tölti el a lelkem. De talán jobb, ha nem is gondolok ilyesmikre. Úgysem menne bele.
-Véletlenül nem értesz a festéshez..? Á, nem érdekes...
És valóban gyorsan elfelejtek mindenféle kerítést, kaput, falat, ajtót, meg úgy általában bármit, amit nem látok a szemében tükröződni ebben a pillanatban. Tenyerem gyengéden cirógatja az arcát. A pillanat, amikor még elmehettem volna minden következmények nélkül tova szállt. Az egyetlen ami megnyugtat, hogy ő sem szaladt el.
-Nem, nem volt véletlen.
Hozzá hajolok, és megpuszilom az arcát, mielőtt elengedném. Nem szeretném lerohanni, és azt sem, hogy belázasodjon. Szárnyaim is felemelem kissé, hogy ki tudjon bújni alóluk, ah nagyon szeretne.
-Volna kedved találkozni...kevésbé hivatalos körülmények közt?

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Csüt. Júl. 20, 2017 7:03 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Iliana
Starry meeting


Szinte elkacagom magam azon, ahogy rávágja, ő az a mitikus alak, de hangomat egyből visszafogom, nehogy felverjem a házat és lakóit... egyszer már így is ide csaltuk az egyik apácát a hangoskodással, jobb, ha nem tesszük meg újra. Ezután tovább hallgatom magyarázatát Odysseusról, aztán a kérdésemre is válaszol a fáradtsággal kapcsolatban.
- Úgy tudtam, az angyalokra nem hat az alkohol. - lepődök meg mosolyogva. Kíváncsi lennék erre a történetre azért, mert ahogy mondja, hogy ne kérdezzem... bizonyára nagyon vicces lehet az is. Aztán elmagyarázza, hogy megragadja az alkalmat a segítség nyújtásra, különben rosszul érezné magát. Ebben hasonlítunk. Én is azért váltam ördögűzővé -illetve akarok-, mert így cselekedni tudok. Nem csak reménykedni.
- Tudod jól, hogy azért kell büntetést kapnom, amit csináltam. Nem elég lerendezni annyival, hogy "majd még úgy is kapok". De ez már csak az én buzgóságom. Megoldom majd. - mosolygok rá biztatóan. Egyszer kimondok egy tiltott szót. Elég lesz. A boldogságomat az emlékre persze ezek nem feketítik meg. Örülök, hogy ismét emlékszem apám arcára és hangjára. Még ha nagyon messzire is nyúlt vissza emlékeimben, s kicsi voltam még, akkor is... Jól esett látni, és jól esett ez a kedves gesztus is tőle. De ez láthatóan nem véletlen. A viccelődés a randiról valahogy egy csapásra majdhogynem élessé kezd válni. Főleg, ahogy arcomat érintve maga felé fordítja arcomat és közli, hogy "nem tervezte igazán"... A döbbenettől még a lélegzetem is eláll egy pillanatra. Soha nem gondoltam volna.. mármint... volt, hogy udvaroltak nekem, de... egyszerű városi emberek.
- Szóval... nem véletlen, hogy mi most találkoztunk? - kérdezem egy picit megszeppenve, miközben arcom kezd azonosulni színvilágában a kert túlsó végén lévő vörös rózsákkal.


Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Kedd Júl. 18, 2017 3:40 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-Jajj, hát Hercules az én vagyok! - vágom rá, és be is feszítem az izmaimat, ezt bizonygatva. Aztán megint elnevetem magam, és abba is hagyom a bohóckodást. - Odysseus csak mese amennyire tudom. Körülbelül annyi valóságalapja lehet, mint a Harry Potter könyveknek, vagy a Gyűrűk Urának. Na persze....a görög témában annyira nem vagyok szakértő, az ókorban ritkábban jártam arra.
Aztán szép lassan bólintok. nem csak az eget, de a fáradtságot is másképpen értelmezzük, bár az utóbbi annyira nem tér el.
-Tud, csak kicsit több kell hozzá. Illetve, szellemi fáradtsághoz bizonyos esetekben kevesebb kell, mint egy embernek. Sok mindenre ellenállóbbak vagytok. Az alkoholra például könnyen...ne kérdezd, milyen hatással van rám, úgysem fogom elmondani!
Szegény Lia....ha tudná, hogy szó sincs róla, hogy alábecsülöm. Én több módon is látom, milyen elszánt, mennyire elhivatott, és abszolút hiszek benne, hogy bármennyire cuki is, ő lesz egyszer minden démon réme. Részben, mert akivel ő bánik el, azzal egy kedves lány bánt el, de azért is, mert nagyon veszélyes ellensége lesz a pokolnak. Elképzelhető, hogy egy hangyányit elfogult vagyok, de attól még ez a helyzet.
-Nagyon is életrevalónak tűnsz. Ráadásul láttam, ahogy hezitálás nélkül kimásztál a páncélautóból miután az bukfencezett, szóval nem kell bizonygatnod semmit. Viszont, ha tudok segíteni, és nem teszem...az kicsit olyan, mintha miattam történne valami rossz. Egyébként is, ezen a helyen lesz még részed büntetésben bőven, szóval ne aggódj, nem maradtál le semmiről.
Felteszem, hasonló okokból ördögűző... másoknak segíteni. Bár ez így elég sután hangzik valamiért. Az emlék viszont a várt hatást hozza. Majdnem akkora örömet szerez ez nekem, mint neki.
-Szívesen.
Kár, hogy ezek után sikerül nagyon-nagyon zavarba hoznom. Először csak nevet a dolgon, de már akkor sejtem, hogy ha jobban belegondol, annyira nem is vicc ez. Mint a legtöbb viccnél. Nyelek egyet, és fejemben zakatolnak a gondolatok. Most mit tegyek? Valljam be, hogy igaza van? Tagadjam le? Ugorjak be a tóba, és maradjak a víz alatt? Nem, ez őrültség, elrepülni gyorsabban tudnék. Végül erőt veszek magamon, tenyerem az arcát érinti, és visszafordítom magam felé.
-Nem terveztem igazán...de az elképzelhető, hogy titokban reméltem, hogy erre jársz, amikor épp ide jöttem olvasni...
Szívem eddigre a torkomban dobog, ahogy aztán némán figyelem őt, és várom, mit gondol erről.

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Hétf. Júl. 17, 2017 9:22 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Iliana
Starry meeting


Elmosolyodva figyelem a huncut pillantást, hallgatom a választ.
- Na és Hercules? Odysseus? - kérdezgetek még pár példát mosolyogva, miután megtudok kupidóról egyet, s mást. Mondjuk a nőies szeszélyesség jobban illik hozzá, ha megnézzük, milyen szerelmek alakultak ki néha a világban. Ezzel persze semmi baj nincs, ráfér az ilyen a Földre és az emberekre...nem tudom, hogy az angyalok hogy vannak ezzel. Bár ha csak Rafael példáját vesszük... Végül elmondja, hogy már a Holdon is jártunk, úgy hogy a magasságokat már rég meghódítottuk. Ismét elmosolyodom és felpillantok az égen az említett objektumra, halkan nevetve kicsit azon, hogy összezavarodik a mondandójába.
- Máshogy értelmezzük az "eget" ezek szerint. - pillantok rá.
- Fáradtság? Tud egy angyal fáradt lenni? - kérdezem. Végül törli az emberek emlékeit, vagy is inkább módosítja, hogy nekem falazzon. Nem tetszik túlságosan, de már megtörtént. Egy kedves mosolyt engedek meg rá, mielőtt elhúznám a kezemet.
- Kedves tőled. De legközelebb hagyd csak rám. Életre valóbb vagyok, mint amilyennek tűnök. - nem tudom, miért segít. Nem tudom, alábecsül-e, ahogy a legtöbben. A kedves, szép arc gyakorta tereli téves vágányra az embereket. Nem szeretem, ha pusztán kinézetem miatt lenéznek, vagy alkalmatlannak tartanak dolgokra... ahogy a bíboros gondolta az ördögűzésről. Még is kitartok, immár egy éve. Pedig nem könnyű... egyáltalán. A büntetések, a lelki-törések, a bűnök tanulása... sokan el se tudják képzelni, milyen ez. Milyen nehéz tartani magunkat... és nem hiszik el, csak egy szép arc miatt. Többször gondoltam már arra, hogy megcsúfítom magam valamilyen módon. De eddig nem volt rá különösebben szükség. A kérésemet végül teljesíti. Éppen a megjelenő, halovány pírt nézem az arcán, mikor felemeli kezeit és közre fogja vele arcomat. Fura, hogy ezekbe az erős, harcedzett kezekbe milyen gyengédség is bele tud bújni. A viccelődésére elmosolyodom, majd kérésére behunyom a szemem. Várok egy ideig, meleg tenyerére koncentrálva arcomon, s végül felsejlik az emlék. Melegség tölti el a mellkasom, kissé meg is könnyezek boldogságomban. Így mosolyogva nyitom ki a szemeim, simogatásától, az örömtől és a fura, zavart helyzettől kipirulva és nézek rá.
- Köszönöm. - suttogom halkan, meghatottan kissé, aztán kissé elnevetem magamat.
- Szóval "már is" be akarnálak mutatni a szüleimnek? Későbbre tervezted? - kuncogok. Szóval ez egy "randi"? A leendő pároknál, vagy friss pároknál szokás szülőket bemutogatni egymásnak... Valahogy még is csak félig komolynak hat ez a vicc... Vagy is.. nem tudom. Az érintése, a pillantása, az, hogy még mindig ölel a szárnyaival. Ezekbe a jelekbe bele gondolva kissé zavartan nézek oldalra. Nem kéne olyasmit bele képzelni valamibe, ami nincs ott.


Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Vas. Júl. 16, 2017 4:50 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lezseren megvonom a vállaim, miközben szemeim huncutul csillognak.
-Van aki igen. Van aki nem. Kupidó valós személy például, igaz lány, és máshogy hívják. Egyesek több létező személyt gyúrnak egybe, és akad persze olyan is, aki több legendát is ihletett. Az én kulturális hatásom szerencsére az ábrahámi vallásokra korlátozódik. Már amennyire tudom...
Attól tartok túlléptünk azon a ponton, amikor jót nevetnénk rajta, ha bevallanám, hogy amúgy ezeket hallom. Tényleg nagyon közel vagyok hozzá, hogy elpiruljak. Nem tudom eldönteni, hogy előbb kellett volna találkoznom vele, vagy inkább soha? Nem, a soha az nem jöhet szóba, akkor baja esett volna de...lehet haza kísérni hiba volt. Viszont, ő legalább nem kér majd arra, hogy repüljek vele. Jobb ha magamtól sem ajánlom fel ezek szerint.
-Magasabbra is jutottatok már az égnél. A zászlótok még mindig ott feszül büszkén a holdon...bár azóta annyira kifakult, hogy hófehér, szóval nem harciasan büszkén de...esküszöm nem szoktam ilyen gyakran belezavarodni a saját mondandómba, mi a  fene van ma velem?
Meg sem lepődök rajta amúgy, hogy nem akar kibújni ez alól. Vajon mi lehet az egyházi büntetés manapság? Vissza kell fordítani a bibliából 10 oldalt héberre? 50 miatyánk? Beültetik két misére? Akárhogy is, bővel túl elfoglalt ahhoz, hogy az ilyen hülyeségekre is időt pazaroljon.
-Már megtettem. Legszívesebben megjelennék nekik is, hogy elmondjam, velem találkoztál de...a legtöbb ember furán viselkedik, ha találkozik velem...vagy bármelyik angyallal igazándiból. Valamiért bátrabban vállalnak ostoba kockázatokat és ritkán van jó vége.
És tovább simogat. Egyre gyorsabban ver emberi szívem, és kicsit tényleg elpirulok, bár próbálok úgy tenni, mint aki észre sem vette, főleg azt nem, amikor elhúzza a kezeit.
-Ó...megoldható persze...csak nem számítottam rá, hogy máris be akarsz majd mutatnia  szüleidnek... - Vágom rá viccelődve, aztán mély levegőt veszek, és finoman megérintem az arcát két oldalról. Továbbra sem eresztem a tekintetét, és suttogva szólok hozzá - Ehhez viszont koncentrálnom kell. Hunyd be a szemeidet.
Eleinte nem érezhet semmit, leginkább mert másodpercekig csak figyelem finom vonásait, mielőtt tényleg koncentrálni kezdenék. Az emlékeket egy fokkal nehezebb olvasni, mint a gondolatokat, így nem igazán tudom, mire számítsak, de megteszem amit kér. Ha nem is sokáig, de láthatja maga előtt édesapja hangját, hallhatja ahogy csitítgatja őt, és öleli, mielőtt letenné aludni, és betakargatná. Ahogy az emlékkép véget ér megsimogatom a fejét.
-Erre gondoltál?

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Szomb. Júl. 15, 2017 9:05 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Iliana
Starry meeting


Elmerengve figyelem a kárörvendő mosolyt, fürkészem arcát, ahogy mesél.
- És az eposzok hősei? Ők is léteztek? - érdeklődök kíváncsian. Végül rá tér Bábel tornyára, én pedig meglepetten nézek rá. Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy következtet, vagy gondolatot olvas. Több dolog is eszembe jut, hogyan lehetne tesztelni ezutóbbit, de mindet feleslegesnek gondolom. Nincs titkolnivalóm, habár ha arra gondolok, hogy tudja, miket gondoltam róla, hogy milyen jelzőkkel illettem külsejét és jellemét... Próbálom nem kiültetni az arcomra, hogy legszívesebben elásnám magamat zavaromban. Valahova a föld magjának közelébe. Azzal nyugtatom magam, hogy következtethetett is, hogy a hasonlóság miatt gondolhatta, hogy erre gondoltam, nem pedig az arcába közöltem közvetetten, hogy rendkívüli példakép lehetne bármely férfinek, és hogy nem értem a volt párját, amiért elhagy egy ilyen rendkívüli férfit.
- Minden csak nézőpont kérdése. A földre fekve a legalacsonyabb cserje is az égig ér.. de onnan fentről még a legnagyobb torony is nagyon alacsonyan, messze van, nem igaz? - kérdezem mosolyogva. Mondjuk elképzelni se merem, mert már attól bele szédülnék. Sajnos meglehetősen erős tériszonyom van, így három emeletnél magasabbról nem szívesen nézek lefelé. Eddig szerencsére nem is kellett.
Persze most is használja a képességét, hogy elfeledtesse másokkal, ha esetleg látták. A fura az, hogy most engem is bevont, s igazából kihúz a csávából... Még sem érzem ettől magamat megkönnyebbülten, sőt, inkább bűntudatom van tőle. Az egy dolog, hogy titokban tartom, hogy találkoztunk, de a saját figyelmetlenségem és hibámat elfedni, hogy ne büntessenek meg...
- Köszönöm, de szükségtelen. Vállalom a következményeket a tetteimért, legyenek aprók, vagy nagyok. De értékelem a gesztust. - mondom először komolyan, majd mosolygom rá. Végül a kérdéshez jutunk, meg a toll bizgeréléshez, amit inkább gyorsan abba is hagyok. Nem akarom túl sokáig fogdosni, nehogy kellemetlenül érezze magát. Pedig szívesen érinteném rendesen is, nem csak lopva.
- Apám meghalt, évekkel ezelőtt. Nincs róla képem, emlékeimben pedig már csak halvány.. körvonala él. Nem emlékszem sem az arcára, sem a hangjára, de még illatára sem. Esetleg... nem tudnád nekem feleleveníteni az egyik emlékemet vele? - kérdezem félénken. Nem tudom, hogy oka van-e annak, hogy az ember emlékezete véges, s jobb, ha nem emlékszem rá, vagy sem.


Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Templomkert
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: