Autósmozi maradványai
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 22, 2018 4:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Seth & Calypso
Mosolygok, mert a testvérem vagy,S kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit.
A szinte már meghitnek is mondható pillanat, nem tart tovább, mint kell. Ha szükséges is, hogy más oldalról közelítsük meg egymáshoz való viszonyunkat, nem kell túlzásokba esni. A magot el kell vetni, öntözni, időt hagyni neki, hogy a legszebb kalász váljon belőle. Nem kap el a késztetés, hogy vakarózzak érintése nyomán, sőt körbe köpködni se fogom magam, mint a fekete halál idején, az emberek. Ennek ellenére megkönnyebbülök. Kígyók között is kígyó, aki lesből támad, ha úgy tartja kedve. Ez az, amiért józan eszem évtizedek elmúlásával is távolságra int tőle. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ha érdekeim úgy kívánták ne fordultam volna vele szembe vállalva a következményeket. Gesztusa, már- már kedvesnek is mondható, de nem élek vele, túlságosan idilli lenne. Egyelőre maradok, s csak tekintetemmel követem mozdulatait, s hallgatom szavait. – Igaz is, még nem volt alkalmam gratulálni a kis mutatványodhoz. – ebben a mondatban semmi elismerő sincs. Bár meglepne, ha elismerést vélne felfedezni ebben a pár szóban. – Ennyit a meglepetés erejéről, s az előnyünkről. – veszem el tekintetem el róla, s nézek fel én is a csillagtalan égre. Szeretem az éjszakát, bár így, a lassan vánszorgó sötét fellegeket kémlelve, - mely minden fényességet magukba zárnak- baljóslatúvá lesz a varázsa. Nem a sötétségtől félünk, hanem attól, hogy nem tudjuk mi lakozik mögötte. Ilyen Amara is. Az elmúlt időszakban sokat tűnődtem szándékain, de még mindig nem sikerült olyat találnom a számtalan lehetőség közül, melyre bátran rá mertem volna bólintani. Jelenleg ez a legrémisztőbb a dologban, hogy a szándékai ismeretlenek. – Nem becsülöm le, nem felejltettem el, hogy mit köszönhetünk neki. Amarát az hajtja, ami minket is, a bosszú. – jelentem ki ridegen. Nyílt titok, - még ha egyesek titkolni is próbálják- hogy mindenkiben ott van a tüske, s így vagy úgy, de revansot akar venni. – Gondolod, ha eddig nem bújt elő a patkánylyukból, akkor mi lennénk a Sötétség kezében a Joker? Ugyan miért? Pusztítanak eleget angyalai. Azok, akiknek a dolguk az lenne, hogy elcseszett teremtményeit védelmezzék. Közel harminc éve ez megy. – nem tudom, miért pont mi lennénk azok, akik előcsalogatnák a vénséget. Tudja, hogy erőnk megcsappant, s csak saját magunk árnyékai vagyunk. Terveink lehetnek, hogy hajdani önmagunkra találjunk, de vajon sikerül-e? Saját ivadékai pusztítása se érdekli, miért pont mi lennénk, akikre felfigyel? Lehet ezt az egészet máshonnan kellene megközelíteni. – Honnan tudod, hogy engem mi érdekel Seth? – láthatja felkúszó szemöldökömet, ha méltóztatik rám nézni. – Az hogy falat emeltek magatok köré, csak is a ti választásotok. Mondjuk, pont rosszkor akar mindenki mártírt játszani, mikor össze kellene fognunk. – a hangsúly mellyel kiejtem a szavakat egyszerre lemondó és szemrehányó. A harmadik testvérem, aki inkább szeretné maga megoldani a dolgokat. Hát legyen, de lassan kezdem megérteni Ophi szavait, ebből nem lesz kalász, csírájában fojtják el a növekedését. Enyhén meg is rántom a vállam, mielőtt felállok. – Megfordult a fejemben, de egy vagy a szükséges rossz közül. – visszafordulva keresem kénsárga tekintetét, ha megtalálom, pillanatokig próbálom fogva tartani, mely pont olyan üres és tisztán csillogó, mint az enyém. Ahogyan arca is pont olyan, szépségesen romlott szoborarc. Egy kattanás, és vége a dermesztő csendnek, mely közénk áll. A hang irányába fordítom fejem. Csak nézem a piszkos fehér vászonra felkúszó alakokat, még ezek az izék is az erőszakot közvetítik a külvilág felé. Van egyáltalán csodálkozni bármin is? Aprókat fordítok jobbra, majd balra a fejemen, akár a kölyökkutya mely valami érdekeset tapasztal. A vászonról való történésekről bátyám hangja húz vissza. Apró mosolyát viszonozom, amolyan ösztönszerűen. Lépteim hangját elnyeli a pázsit, csak nadrágomon hallani a súrlódó fűszálak hangját, ahogyan közeledek felé. Ujjaimat végig futtatottam a masinán, hideg, mint a jég, némi gyengeség lesz úrrá rajtam, a benne lévő anyagtól. Mégis rácsodálkozva figyelem a benne tekergő szalagot, mely a földre gyűlik, amint feltárta a néző előtt titkát. – Sok mindenről lemaradtunk, fura dolgokat találtak fel. – veszem két ujjam közé a szalagot, s emelem a fény felé. – Nézd, mintha ezen lennének azok ott. – bökök fejemmel a vászon felé, de továbbra is csak a barna diákat figyelem. – Én csak láttam… mit olvastál róla? – fordítom figyelmem fivérem felé, hátha megosztja velem is.  
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 21, 2018 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Tengeri Csillagnak

Caly x Seth


Mindkettőnk számára elég furán jött ki ez az érintkezős téma. Engem is rendesen meglepett, bár én jelét sem adtam, és valószínűleg őt is. Egy pillanatra befeszültek izmai, ahogy hűvös ujjaim a karjára fonódtak. Pedig még csak erőszakos sem voltam, nem úgy, mint Kisával annak idején. Átfutott az agyamon, hogy egyáltalán megérintettem én valaha őt? Valószínűleg nem, mert emlékeznék rá. Pedig semmi baj nem volt vele, sőt, nem panaszkodhatott semmilyen tekintetben sem, de se vele, se Helenével nem volt sok kontaktom az elmúlt pár évezred során a női rokonok közül, miután megettük anyánk szívét. Nem mintha Markannal vagy Rubennel sokra mentem volna. Előbbi elvolt a szarvasaival, utóbbi meg került, mint mókus az erdőtüzet. Valahogy nem tartottam fontosnak, hogy ápoljam a családi köteléket, más dolgok kötöttek le. És nem szerettem, ha illetlen személyek hozzám értek. Főleg egyes pontokon. Talán ez a körülöttünk történt hirtelen változás tehet arról, hogy most mégis úgy látjuk, szükségünk van egymásra, a családi vérkötelékre, ami összefűz bennünket. Úgy látszik ideje lesz szocializálódnod Seth, ha nem akarsz a sötét luvnya bábjává válni. Inkább a halál, minthogy Amara elvegye a szabad akaratomat, ami persze nehezen fog neki sikerülni, megfingatom rendesen, izzadjon csak meg velem. Bár reméltem nem kerül arra sor, hogy csatasorba állítson bennünket, de úgy voltam vele, hogy jobb felkészülni a legrosszabbra, max kellemes meglepetés ér. Elég közel voltam hozzá, de nem lökött el magától, ami haladás volt, viszont még mindig éreztem rajta, hogy azért nem vette jó néven, hogy belemásztam az aurájába. Mert tőlem ez meglepő volt, mindig megtartottam a kellő távolságot. Seth volt a kívülálló, a rebellis, az örök elégedetlen, a nagyravágyó, a sunyi, akiben nem lehetett megbízni, a kígyók között a legrosszabb. A nagyja még igaz is tán rám, mégis én voltam az, aki miatt felszabadultak az anyai kötelékből, aki feláldozta magát a leviatánok felemelkedéséért. Ám a titkot magammal viszem a sírba, nem kell róla tudniuk, nem várok sem hátba veregetést, sem kellemes, magasztos szavakat, nem kell, hogy elismerjenek, jobb, ha félre ismernek, mintha kiismernek, nem igaz? Elég ha Delphinia tud egy keveset a témáról, de ő is csak egy szeletét ismeri a kerek egésznek. Ígyis, gyakorlatilag újra bizonyítanom kell. Elsősorban magamnak. Mindent elölről kell kezdenem.
Halvány mosollyal nyugtáztam, hogy lett egy közös vonásunk húgommal. Eleresztettem, mielőtt még nagyon befeszült volna, majd inkább a felettem kavargó sötétséget kezdtem el pásztázni a szemeimmel. A sötét nagyasszonnyal is van bennünk valami közös vonás. Mégpedig a sötétség és az érzelmek hiánya. Nem fogom hagyni, hogy lenyomjon engem, minket. Kicsit arrébb húzódtam jelezve, hogy nyugodtan leülhet, ha kellemetlen neki a karfán ücsörögni. Vagy él vele, vagy nem, az ő dolga. Nem várok csodát.
- Amara. - kóstolgattam a nevet. Kicsit definiálhatatlan volt a nő vagy entitás, bármi is legyen.
- Azért ne becsüld le a vén rókát sem. Elvégre miatta kerültünk abba a nyomorult ládába. Bár való igaz, most a sötét nagyasszony nagyobb problémát jelent, de ha Isten ellen akar bennünket felhasználni, akkor ugyanott tartunk, ahol a part szakad. Ouroboros. Egyik vagy másik hozza ránk előbb a vészt? Jelenleg Amarára tippelnék, mert a drága mindenható láthatatlant játszik. De ez nem jelenti azt, hogy nem tervez semmit. Túl nagy a csend, nem igaz? Kiszabadultunk és hála egy rég elrejtett csapdámnak még magunkra is vontuk a figyelmet. Ha más nem is emlékszik ránk, ő bizonyosan nem törölte ki a saját emlékezetét. - még mindig az eget bámultam, nem néztem rá válaszadás közben. Mintha közben magamnak is érveltem volna. Talán úgy is volt. Kérdésére sejtelmes mosoly húzódott a pofázmányomra, rá emeltem a tekintetem.
- Nem hiszem, hogy tudni akarod, mi jár most a fejemben Calypso. - válaszoltam kérdésére, mert az okos kislány újabb információkra volt kíváncsi, de én nem nyújthattam neki többet, mint amennyit tudnia kellett a megoldás szempontjából. Számos olyan dolog van, amiről ők nem tudnak velem kapcsolatban, a hétpecsétes titkaim, a hajdanvolt erőm, mágiám sötét titkai, elmém és fekete szívem sötét és mocskos titkai. Inkább gyűlöljenek azért, ami nem vagyok, minthogy megtudják eme titkokat, melyek talán még szíven is ütnék őket. Ki tudja.
- Valahogy sejtettem, hogy nem miattam fáradtál el idáig, sőt, volt egy olyan érzésem, hogy továbbállsz. - hangomban nuku érzelem volt. Nem szívtam volna mellre, ha esetleg ott hagyott volna egy köszönés nélkül, elvégre volt már rá precedens a múltban is, hogy egy-két testvérem nem kért a társaságomból. Nem most kezdek el lelket növeszteni, hogy érdekeljen. Maximum majd az erő vagy szívosztogatásnál legközelebb annyit kapnak, amennyit megérdemelnek, pont annyit, amennyit beletettek a dologba. Nem kell elismerni vagy hűségesnek lenni hozzám, soha egy szóval sem kértem, de később ne sírjanak nekem, ne kérjenek tőlem semmit, szívességet se. Mert egy pillanatig sem fog meghatni egyik sem. Már éppen válaszra nyitottam a számat, hogy megosszam vele azt, amit amúgy is tudomásukra akartam hozni, ám egy fegyver hangja belém fojtotta a szót. Tekintetem a hatalmas, félig már elszakadt vászonra emeltem, ahol épp két fura szerzet kezdte osztogatni a pofonokat holmi értelmi fogyatékos nejlonba bújtatott fejű bagázsnak. Az egyik fürgén ide-oda ugrált, rúgott és csak legyintett, a másik, a Jumbo tag meg alig csapott egy-kettőt, szinte meg sem kellett erőltetnie magát, máris hullottak körülöttük a kockás ingesek, mint a legyek. Eléggé nevetséges volt a látvány, ám mégis szórakoztató. És még a pénzt is bezsebelték. Szóval ez lenne a mozgókép, ami egykoron az emberek egyik szórakozási formája volt? Felkeltem ültömből, hogy közelebb is szemügyre vegyem a szerkezetet.
- Ez vajon hogyan lett működőképes? Mi lehet a titka?  - vizsgálni kezdtem a szerkezetet, majd elhúztam a kezem a poros, fehér fény előtt. Az árnyéka azonnal megjelent a vásznon, kitakarva Jumbot és barátait.
- Érdekes. Felettébb érdekes. De tetszik. - húgomra sandítottam mosolyogva, reméltem ő is értékeli ezt a valamit. Ha jól emlékszem…
- Vetítőgép. Olvastam már róla. - mondtam ki a gondolataimat hangosan is.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 20, 2018 6:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Seth & Calypso
Mosolygok, mert a testvérem vagy,S kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit.
Még magamnak se merem bevallani pontosan, hogy olyanra adtam a fejem, ami hosszú létezésünk óta, talán csak egyszer történt meg. Egyesíteni azt, ami sose volt egész, a családot. S nem azért, mert apánkat sose ismertük, csak anyánk elbeszélése alapján, s nem is azért, mert anyánkat visszaküldtük oda, ahova való volt, a Pokolba. Minket a vér kötelez egymás iránt és nem a hűség vagy szeretet. Ha kell segítjük egymást, de ez nem puszta önzetlenség valamit várunk cserébe. Az ajánlat miben léte határozza meg, kinek az oldalára állunk. A fejembe vettem, hogy rávilágítsak az egy közös érdekre, de azt is tudom, hogy ehhez én kevés vagyok. Egyszerűen hiányzik belőlem az a dominancia, mely ezt lehetővé tenné. Inkább voltam a védelmező, a látszólag megalkuvó, de soha be nem hódoló.  A cél szentesíti az eszközt, mindig is ezt vallottam, s ez azóta sem változott. Sose volt a családban a testi érintkezés jellemző, hacsak nem egymás bántalmazásáról volt szó. Nem tudnám meg mondani miért, ez is lehet a lényünk része, megeshet az is, hogy túl távol voltunk egymástól, a ládában pedig túl közel. Magam sem gyakoroltam, talán csak egy- egy kósza érintés jutott nekik. Már akinek. Az is csak véletlen volt, vagy csak valami szándék lapult mögötte. Mindenki más taktikával próbált lenyomatot hagyni, már ha akart. Felvettem, s megtanultam az emberek érzéseit, nekem ez kellett ehhez. Bátyám felé tett gesztusom mögé, mégsem rejtettem semmit. Zavart a falevél, nem volt odaillő, nem volt tökéletes az összkép. Számomra természetes, ha elsöpröm az útból, azt, ami nem tetszik. Viszont az ő érintése… ahogy az ujjai a karomra fonódnak… mégis engedek a hívásának, tekintetem csak egy pillanatra válik üvegessé, arcomon egy szikrányi érzelem sem csillan, egyedül csak karom izmának ridegsége árulkodhat számára, hogy érintése meglepett. Olyan közel van, amilyen közel talán sose volt, karcos hangja marja a fülem. Leheletnyit fordítom felé arcom, éppen annyira, hogy még ne érjen össze bőrünk, s láthassam félarcát. Mogyoróbarna szemeimben megcsillan valami, talán a remény. – Örömmel hallom, hogy valamiben egyetértünk. – suttogom vissza, mosollyal ajkamon. Ha ezek után enged, felveszem korábbi pozíciómat, csak szemem sarkából figyelem, ahogy ismét elterül a kanapén. –Magam is azt az álláspontot képviselem, hogy az ereje a hitben van. De a legkisebb problémánk most Isten, a Sötétség nagyobb veszélyt jelent ránk. De ezt a logikát követve Amaráé is, ezért akar talán híveket gyűjteni maga köré.  Vagy te nem így látod?  – fordulok felé, lábaimat keresztbe fonva. Talán csak én látom rosszul a helyzetet, és nem Amara a legfőbb gondunk, viszont ebben az esetben szívesen meghallgatnák más érveket is. Eleget koptattam már a számat másik két testvéremnek, most talán eljött annak az ideje, hogy én legyek a hallgatóság. – El is árulod mi az, vagy hagyod, hogy találgassak? – jobban örülnék az előbbinek, már csak azért is, hogy megkíméljem magam a lehetőségek említésétől is. – Ha azt hiszed miattad jöttem, ki kell, hogy ábrándítsalak. – fordulok felé, hogy megajándékozzam egy torz mosollyal. Eszembe se jutott, míg meg nem éreztem jelenlétét. - Részben az, részben, hogy kitisztítsam a fejem. Elég sok újdonság van, amit fel kell dolgozni. – állok fel mellőle, s sétálok odébb egy kicsit. Innen egykor jól lehetett látni a fényben úszó várost, mára csak pislákoló „lelkek” jelzik, hogy alattunk egy metropolisz terül el. – De gondolom ezzel te is így vagy. – fordulok ismét felé, neki dőlve a korlátnak. Nem hiszem, hogy csak engem vágtak volna mellbe a kint tapasztaltak, és ez alatt nem csak Amara megjelenését és Isten eltűnését értem. – Derítettél már ki valamit erről az egészről? A helyzetről? – mellem alatt fonom össze karomat és kérdezek bele a közepébe, nem hagy nyugodni a kíváncsiság.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 19, 2018 10:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Tengeri Csillagnak

Caly x Seth


Nem különösebben voltam oda az érzelmekből eredő testi kontaktusokért, mint az ölelés, kézfogás, stb. Amúgy sem voltam soha érzelgős fajta. Idegeneknek soha nem engedtem, hogy hozzám érjenek. Nem mintha a saját anyámat egyszer is megöleltem volna, életemben egyszer sem bújtam hozzá, de ő sem törte magát szerencsére, még buksisimit sem kaptam, ha netalántán nem az ő érdekei ellen cselekedtem. A testvéreimmel is kb a 0-hoz közelített az ilyesfajta kontaktom, mert leginkább kerültek, mint ördög a szentelt vizet. Tán Niával már ölelkeztem, ő nem nézett rám úgy, mintha a kígyók között is én lennék a fekete bárány. Kisát meg már egy éves korunkban is meg akartam fojtani, szorongattam a nyakát, csak anyánk közbe avatkozott és majdnem eltörte a karomat. Akkor még tehetetlen voltam ellene. Mindig is nehezen mutattam ki az érzéseimet, márha egyáltalán voltak a dühön kívül. De érdekelt a testvéreim érzelmi világa, hogy mi vitte rá őket egyes tetteik megtételére, mi játszódott le bennük. Maga a folyamat. Mert én meglepően üresnek éreztem magam, nem éreztem semmit az elesettek, árvák közelében, nem éreztem megbánást, ha elvettem, ami kellett, mégha ez egy asszony teste is volt akarata ellenére. És az sem váltott ki bennem semmilyen érzelmet, mikor először öltem. Sem megbánást, de még örömöt, elégtételt sem. Semmit. Ezért akartam feltölteni a bennem tengő űrt valamivel. Tudással, hatalommal, sikerrel, teremtéssel, vagy az örömök hajszolásával. Jobban élveztem az életet, ha elértem egy általam kitűzött célt, ha dolgoztathattam az agyam, a testem, izmaim. Tisztában vagyok azzal, miket hisznek rólam a testvéreim, de több vagyok annál, mint amilyen kép a fejükben él rólam. Koránt sem ismernek. Én is ugyanannyi verejtéket izzadtam, sőt vért hullattam azért, hogy elérjem azt a szintet, amit elvettek tőlem. Ironikus nemde? Élek, de mégsem. Itt állok gyakorlatilag üres kézzel egy idegen világban és kezdhetek mindent elölről. Szép kis menet lesz ez, úgy érzem. De az utolsókból lesznek az elsők, a hátrányt is lehet előnnyé kovácsolni, főleg ebben a világban, amiben most élünk.
Így már haláli nyugalommal álltam mindenhez, ahogy ehhez is. Persze, az elején tombolt bennem a düh, csalódottság, szinte égetett, feszített belülről, mert ismét olyan üresnek éreztem magam, mint anno kölökkoromban. De hamar célt találtam magamnak, így már nem is olyan rossz az öröklét.
Éppen a fent említett tényezők miatt lepett meg engem Calypso felém irányuló viselkedése. Nem voltam hozzá szokva a testi kontaktushoz tőle, de úgy látszik a ládában eltöltött idő nemcsak az erőviszonyokat változtatta meg, hanem minket is formált valamilyen szinten.
- Hiszen kígyók vagyunk. Szeretünk veszélyesen élni. - halvány mosolyom kicsit szélesedett, miközben hagytam, hagy érjen csak hozzám, hogy lássa, nem vagyok leprás, nem érzem magam felsőbbrendűnek, akihez nem lehet hozzáérnie egyik testvéremnek sem. Nem küldtem felé gyilok pillantást sem, nem vágtam a földhöz a nyakánál fogva, nem törtem a karját. Persze egy idegennel szemben már más lett volna a helyzet.
- Sajnos a vén rókát még én sem vettem számításba. De szemmel láthatóan gyorsan megunta a mindenható szerepét és úgy döntött, remetének áll. - feleltem, miközben körbenéztem, majd újra húgomra pillantottam és kérdőn vontam fel az egyik szemöldököm. A karjánál fogva közelebb húztam, hogy a fülébe súgjak. Elvégre ki tudja, ki milyen hallással rendelkezik manapság, akár a falnak is füle lehet.
- Elhiszed, hogy engem nem érdekel, milyen formában létezik ez a világ addig, ameddig számunkra élhető? De jelenleg nem a rombolás felé hajlok. Mindenki azt hiszi, csak ahhoz értünk, mutassuk meg hát nekik, hogy jobbak vagyunk! Építsünk, teremtsük meg azt a világot magunk számára, amibe szívesen csatlakoznának az emberek, azt az illúziót keltve, hogy nem csak magunk miatt, hanem miattuk is cselekszünk. Elvégre most ők játsszák a legfontosabb szerepet ebben a játszmában, nem mindegy, kinek az oldalán állnak. Isten csak addig erős, míg van, ki hisz benne. - elengedtem a karját, majd rákacsintottam, aztán hátradőlve a csillagtalan égbe bámultam. Olyan sötét és fénytelen, mint én legbelül. De kezd ez a játék érdekessé válni, a sarkcsillag valahol ott fénylik a felhők takarásában. Húgom kérdésére ismét sunyi félmosoly költözött a szám sarkába, miközben hagytam, hagy böködje a homlokomat, ami azért szokatlan volt, de nem mutattam jelét meglepettségemnek.
- Calypso, már megszokhattad volna, hogy nekem mindig jár az agyam, mindig van valami a "nagy" fejemben. - hangsúlyoztam ki a nagy jelzőt. Már rég lepergett rólam minden sziszegés, amit éles és villás nyelvével nekem címzett, olyan volt, mint másnak az, ha az időjárásról társalog.
- És téged mi szél fújt erre? Gondolom nem csak azért jöttél ide, mert vonz a katasztrófa turizmus. - kérdeztem vissza, ahogy szokás ez minden normális társalgásban. De a mi családunk ebből a szempontból is kilógott az átlagból. Sosem voltunk az emberi mércékkel mérve normálisak.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 15, 2018 11:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Seth & Calypso
Mosolygok, mert a testvérem vagy,S kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit.
Hogy én milyen helyet foglalok el bátyám szívében, mely olyan sötét, mint a csillagtalan éjszaka, nem tudom, de nem a legkedvesebbet, erre az egyik méregfogamat merem tenni. Hogy ő az enyémben? Van, hogy kedvelem, s van, hogy egy kiszáradt tóban is meg tudnám folytani. Testvéreimhez fűződő „érzéseimet” sokban meghatározza pillanatnyi hangulatom. Nézem, ahogy hanyag eleganciával válik meg „gyermekem” képmásával ellátott papírpohártól. Jelenleg tudomásul veszem, hogy lélegzik. Ez másképpen lenne, ha tudnám, hogy valahol jelenleg is egy szirénemet tartja bezárva, melyet orvul lopott el tőlem. Ha ez így lenne- de sajnos nincs- hosszú ujjaim a nyakát szorongatnák, mindaddig míg ki nem préselné magából, a helyet. – Ez családi vonás, mindig is olyan dolgokkal szerettünk játszadozni, melyek tiltó listán voltak. – seprek le válláról egy sárguló falevelet. – Az eredménye is meglett neki, de kétlem, hogy ha ezt tudjuk, bármin is változtattunk volna. – simítok ki egy tincset az arcomból, tekintetemet elvéve arcáról, a szakadt vászonra tekintek, mellyel könnyeden játszik a szél. – Hihetetlen, de csak szemügyre akartam venni, mindenhol olyan idők járnak, mint New Yorkban. És igen, nincs olyan zug, ahova Amara keze nyoma ne látszana, de azt hiszem mégsem teljesen őt illetné az elismerés. – miért is őt? Hisz a hanyatlás már jóval korábban elkezdődött, akkor mikor a vén kujon, magára hagyta teremtményeit. A Sötétség csak rátesz még egy lapáttal. Úgy látom, így is úgy is bevégeztetett volna, itt a "mikor?" a kérdés. Gabriel Isten nevében gyilkolja az embereket, Michael ő egy várost próbál védelmezni, de mindkettő falak mögé bújik, mintha ott nem érhetné őket semmi. Míg Lucifer, mint majom a cirkuszban parádézik.  – Különösebben még tetszene is, amit látok, ha nekünk is közünk lenne hozzá, de nincs. – húzom el ajkam. Nem akarom, felemlegetni a múltat, hisz az elmúlt időben oly sokszor került szóba, hogy szinte már úgy érzem, egy időburokba kerültem, ahol tényleg nem létezik más, csak a múlt, s közben elfelejtünk előre tekinteni. – Viszont el kell döntenünk, hogy tovább romboljuk vagy megpróbáljuk egy kicsit élhetőbbé tenni, játszva a megmentőt, hogy aztán a saját kényünkre formálhassuk. – nézek újfent fivéremre, a sárga szemeibe, most nincs ki előtt titkolnia valódi mivoltát. Folytatom végül, hisz ritkaság nálunk, hogy csak bájcseverészés címén ülünk össze. Talán ez is az okok között szerepelt, hogy mégis Seth társaságát választottam a magány helyett. Túl sokan vagyunk, hogy csoportosan megfelelő képet alkothassak az elképzelésekről. Szükséges rossz, hogy személyesen is beszéljünk egymással. – És te, mit keresel itt? Talán jár valami abban a nagy fejedben? – kopogtatom meg mutatóujjammal homlokát, küldve felé egy kedvesnek is mondható futó mosolyt. Bár ez éppen úgy lehet kedves, ahogyan élcelődő is, minden csak nézőpont kérdése.  
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 15, 2018 6:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Imádott Húgomnak

Caly x Seth


Elmélkedés. Ebben mindig is jó voltam. Úgy szövöm a gondolatfonalaimat, mint pók a hálóját. Mindenre odafigyelek, mindennek úgy kell történnie, ahogy azt előre megjósoltam. 700 év alatt abban a ládában sok minden átfutott az agyamon. De erőnk elvesztése nem volt ezek között. Ez még engem is meglepett. Roppant mód dühös voltam eleinte. Kibeleztem volna az illetőt, aki miatt idáig jutottam. Hogy a drágalátos mindenható Isten vagy Amara, esetleg egy harmadik személy hibája, lényegtelen. Meg fog fizetni azért, amiért meggátolt terveim megvalósításában, családom felemelkedésében! Egy erőtlen senki lett belőlem, pedig fénykorunkban milyen pompás erő birtokosa voltam, voltunk! De nem lehetek forrófejű ezekben az időkben. Szerencsémre nem csak mi lettünk gyengébbek, hanem mindenki más is körülöttünk. Az egész világ megsínylette azt, hogy a két ellentétes erő nem bírt magával. Körbenéztem a körülöttem lévő pusztulaton. Nézzétek, mit műveltetek a világgal! Büszke tollas fénylények és ördögi, pusztító vasvillások! Nyomorult egy világ köszöntött mindannyiónkra, hála a három példaértékű jómadárnak, vagyis Amarának, Istennek és Lucifernek. Széles vigyor húzódott az arcomra, miközben a kanapén feszítettem, majd ismét belekortyoltam a kávémba. Még így se állt olyan rosszul a szénám, a káoszt is lehet előnnyé kovácsolni, a magam malmára igyekeztem hajtani, s ha nem is mind, de terveim nagy része a megfelelő mederben haladt. A nagy lazulásban aztán megéreztem az energiát, mely hozzám, mely családomhoz, fajtámhoz tartozott. Az egyik testvérem kószált a közelben. Hm…Nem hiszem el, hogy mindig össze kell fussak eggyel a hétből, bármerre is visz az utam. Egyáltalán mennyi a valószínűsége ennek? Nagyjából, 0.14, ami igen csekély, lévén a világ is baromi nagy. Azon kezdtem el tanakodni, hogy vajon melyik zsákbamacska az? Aki nagyon utál, aki kevésbé vagy aki csak elvisel? Esetleg Kisa, aki egy külön fogalom? És vajon, ha rájön, kit talál ezen a helyen, tovább áll vagy közelebb jön? Még egy perc sem telhetett el, már tudtam, hogy Calypso húgom volt a zsákbamacska. Mi lesz húgom, mész vagy maradsz? Úgy tűnt, ma inkább kihagyja a velem való eszmecserét, hisz az energiáját ismét távolabbról érzékeltem, ám két pillanattal később meggondolhatta magát. Felsóhajtottam, majd fejcsóválva az égre emeltem a tekintetem. Nők. Szeszélyesebbek, mint az időjárás. A szirénes kávém már a végét járta, mire a szépséges tengeri csillag húgom megérkezett. Nem zavartattam magam, nem volt soha szokásom nagy hűhóval, hangos és magasztos szavakkal, esetleg öleléssel köszönteni senkit sem, így a testvéreimet sem. Én csak megjelentem és köszöntem, ennyi. Hagytam, hagy hajoljon a fülemhez és súgja bele epés kis köszöntését. Ha férfi lett volna, a nyakánál fogva ragadtam volna meg és vágtam volna le a földre, mert soha nem volt ínyemre, ha férfiak belemásztak az arcomba. De mivel nő volt és a húgom, így nem zavart a dolog. Halvány félmosollyal pillantottam fel rá, ahogy helyet foglalt a karfán mögöttem.
- Tudod, hogy szeretem a kihívásokat. És engem egy tiltó tábla sem tarthat vissza. - válaszoltam megjegyzésére, majd az üres kávés poharat összegyűrtem markomban és lazán a kukába hajítottam.  
- Calypso. Mi járatban erre? Hogy tetszik ez a pusztulat világ? - érdeklődtem tőle, miközben széttártam a két karom, ha már erre fújta a passzátszél. Na meg gondoltam tervez valamit. Ő is kígyó, mindannyian azok vagyunk. Még a legifjabb testvéremnek is vannak álmai, világmegváltó gondolatai. Akkor Calypsonak ne lenne? Belenéztem sötét kígyószemeibe. Áruld el nekem húgom, mik a szándékaid?
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 05, 2018 9:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Seth & Calypso
Mosolygok, mert a testvérem vagy,S kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit.
Nem tudom melyik nap és napszakban kerültem San Francisco, csak már arra eszméltem, hogy az utcáit koptatom. Kíváncsi voltam más városokban is ugyanolyan a helyzet, mint New Yorkban. Nem ért kellemes meglepetés, mondhatni semmilyen. Úgy érzem, a ládában elvesztegetett idő után hiába szívhatom magamba a szabadság mámorító illatát, az idő vészesen ketyeg, nem lesz lehetőségem arra, hogy bepótoljam. Állóháború, Ophilia jól mondta, talán nem is hittem neki, de be kell látnom igaza van. Mindenki a seggét vakarja, legyen az a Menny vagy Pokol szülöttje. Várják a csodát, mely láthatólag duzzogva ül egy sarokban. A város felvirágzásnak indult utcáit felváltja a szegények országa, ahol még a járdák megvilágításáról se gondoskodik a vezetőség. Egyedül a Hold s csillagok fénye adhat némi reményt annak, aki sötétedés után merészkedik az utcára. Szemük fényét elvesztő, némán tátogó házak, arcaikról hangtalanul peregnek a könnyek. Elmúlás, minden honnan ezt suttogja a végig söprő szél. Csak az árnyékok követnek, melyek pillantásomra hirtelen rebbennek szét vagy olvadnak vissza a homályba. Az út melyet kijelöltem ma magamnak elfordulva kivezet, s feltűnik néhány fa s bokor. Úgy tűnik ma az égi testek is meghajoltak a Sötétség akarata előtt, elbújtak, szikrázó fényüket elhagyták s csak sápatagon világítanak az égen. Ujjaimat a dróthálós kapuba akasztom, lassan tolom be, hamar enged az akaratomnak. Az ember keze ide is elért, s nagyobb pusztítást végzet, mint én valaha. Ilyenkor elgondolkodok azon vajon valóban nem érett e meg az emberiség a kihalásra. Csak néhány lépést teszek a pázsiton, mikor ismerős energia borzolja fel a kezemen a szőrt. A sors fintora, hogy éppen az egyik testvérembe kellett ismét beleütköznöm. Nem kell sokáig ízlelgetnem a belőle áradó mágia csíkot, ami lehet inkább parfümjének átható illata. Ezt bárki kiszagolná.  ~Seth.~ Egy lépés hátra, s már fordulok is sarkon. Túl sok lesz a véletlen találkozásokból a családdal. Mint a tolvaj osonnék is tova, mikor meggondolom magam. Ha most elmegyek, nem lesz rest megemlíteni a következő családi ülésen és a következőn, meg az azutánin, hisz ahogyan én, úgy ő is tisztában van a jelenlétemmel. Inkább jó testvér módjára üdvözlöm, megveregetem a vállát s indulok tovább. Már messziről kiszúrom, ahogyan az ön jelölt családfő terpeszkedik a kanapén, mintha már király lenne a királyok között. Bolondok királya. Nem kívánok hangtalan maradni, de ettől függetlenül, ha sikerül vagy csak éppen nem akar kitüntetni figyelmével, hajolok a füléhez, ellenkező esetben csak szimplán köszöntöm, jó testvér módjára: - Nem láttad a táblát? Átalakítás miatt zárva. Nem szólt senki, hogy, ilyenkor nincs vetítés? – villantok rá egy mosolyt, s foglalok helyett a megkopott karfán, kezeimet egymásra téve helyezem ölembe.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 03, 2018 10:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Imádott Húgomnak

Caly x Seth


Mostanában erősen elgondolkodtam azon, hogy a szentfazék mindenható főszárnyas miért is hagyott minket életben, miért dobozolt be hetedmagammal, miért nem pusztított ki minket a föld színéről, hogy egy porszem, még annyi se maradjon belőlünk. Mindenesetre bizonyosan nem azért csapta ránk a ládafedelet és nyomott rá egy égi pecsétet, hogy a kriptatömő húga kiszabadítson bennünket. Ez némi elégedettséggel töltött el. De azt sem hittem egy pillanatig sem, hogy felebaráti szeretetből hagyta, hogy az idők végezetéig ott senyvedjünk a kis ládikájában, mint valami csótányok. Addig-addig gondolkodtam, míg végül arra jutottam, hogy a főglóriás azért nem purcantott ki bennünket, mert nem tudott megölni. Nem volt hozzá elég ereje. Eléggé megerősödtük, erőnk teljében voltunk és jócskán elvetettük a sulykot nála, pedig csak mi is érvényesülni akartunk a világban, megvetni a lábunkat és teremteni. És sikerült is volna, ha a rohadék tollaslabdák nem szólnak közbe beijedt uruk parancsára. Kipusztították az összes teremtményeinket, az evolúció csodáit és nevünket elnyelte a feledés homálya. Csak mert jobban ment nekünk, mint nekik. Végülis, még az ürömben is van némi öröm, mert így könnyűszerrel járhatunk-kelhetünk manapság a világban és senki még csak nem is sejti, milyen lény is tartózkodik a közelében és mire képes, mik a tervei. Kígyók vagyunk, lesből támadunk. És bár mindent újra kellett kezdenünk, azért egy kicsit bebiztosítottam magamat és testvéreimet a múltban. Előrelátó vagyok, mindig is az voltam. És megvannak a magam titkai. Én tudok várni. Nem sietek, főleg elnézve a körülöttem szerencsétlenkedő tollasokat és villásfarkúakat. Balfácán uraik nélkül összeomlott mind a két oldal és a világot majdhogynem elpusztították. Na ezért vetek én meg mindenkit a saját fajtámon kívül. Ostoba, primitív lények. Hát most megehetik, amit főztek. Amíg egy kicsi erő is maradt a testemben, amíg pulzál a vénáimban, addig én megyek, és nem fogok leállni céljaim elérésében.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal sétáltam San Francisco külvárosában. Megremegett a szám sarka. Felfelé görbült. Egy jó erős kávéra vágytam, a sok munka és kutatás eléggé lefáraszt, sajna manapság már nem úgy mennek a dolgok, ahogy a régi jó időkben. Még a börtönévek előtt. Mielőtt feltölteném magam energiával, úgy gondoltam, iszom egy kávét. Valamelyest segít, hogy kevésbé fáradjak le a szokásosnál is. Annyi ilyen kávéház van a városban, hogy számukat sem tudom, de nem különösebben izgat, mert amióta megléptem a dobozból, a Starbucks nevű helyet részesítem előnyben. Biztos a cégér tehet róla. Elvégre ha már Calypso egyik szirénje van rajta, rossz már nem lehet egy leviatánnak, nem igaz? Miután megkaptam a kávét és lecsapoltam a pultban dolgozó energiáját, utam egy csendes helyre vezetett. Egy autósmozi. Valamikor már szebb napokat is látott, de én csak ősrégi felvételekből tudom, hogy itt megannyi négykerekű vasló, vagyis autó állt és az emberek a szélvédőn keresztül nézték a szerelmes vagy éppen hátborzongató mozgóképeket. Mindenesetre, volt okuk az összebújásra és enyelgésre. És mi maradt mindebből mára? Egy pusztulat. Romhalmaz. És csend. Csak a természet zaja törte meg a teljes némaságot. Pont erre volt most szükségem. Lazán kinyújtóztam az egyik szedett-vetett kanapén, majd a kávémat iszogatva a sötét eget lestem. Nem hittem volna, hogy a világ egyszer ilyen fordulatot vesz. Pedig, ha életben hagyták volna a teremtményeinket, talán máshogy alakultak volna a dolgok. Hol van ilyenkor az Istenetek emberek? Vajon hisznek még benne? Könnyebb dolgom volna, ha megvetnék azért, ami történt velük. Elvégre ő játszadozik a legtöbbet minden teremténye élete felett. Egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Bár a helyzetet elnézve, ami most a világban uralkodik, már szarik mindenre. Elég gyáva megoldás, ismét csalódtam benned tollas barátom…

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Autósmozi maradványai - Page 2 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 22, 2017 3:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Autósmozi maradványai - Page 2 Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io1_540
I spent my whole life chained to the wall
Hungry for more.
I had to cut a man down to get where. And someone had to stand
Autósmozi maradványai - Page 2 Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io4_540
☩ Reagok :
76
☩ Rang :
Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 26, 2017 5:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


MORTAL KOMBAT?
Quentin && Raiden
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Igyekeztem minél hamarabb elmenni onnan, tudtam, hogy most, hogy sebesült vagyok, jobban kihasználja ezt és hamarabb megtudna ölni. Ezek a vadászok már maguknál hordanak egy egy angyal pengét, amit a 26 év alatt loptak maguknak.
Lihegve érek oda, amit a szemem kiszemelt magának, és veszem elő kis pengémet, majd rá pillantok a sebemre. Ringyó, ki fogom nyírni azt, hiszem mindenképpen az lesz a helyes, hiába vagyok angyal, itt már nem számítanak a dolgok, nem kapok érte bukást. Michael tudja, hogy ha kell ölök, és nem akar visszatartani engem e miatt. De ez a démon nő ügyes még nem olyan ügyes, mint Agramon, de azt hiszem, kezd a nyomdokaiba lépni. Nem tudom, hogy honnan szerzett ekkora hatalmat, de bevallom, az élete elvétele jobban izgat, bár ebben a helyzetben a sajátom védelme érdekel.

Hallom miközben a férfi kiköpi a vért, amit a pofonom hagyott magaután, és poénjaival igyekszik elrejteni azt, hogy földre került. Nos, igen, sikerült a hirtelen támadás, ami jó, így nyertem egy kis időt. Megidézni senkit nem tudnék a harchoz, még telefon se létezik már ebben a világban. A mágiám egyenlő a nullával, soha nem is akartam, hogy jobb legyen, hiszen nekem ott van a harc.
A kocsi instabil volt, hiszen már csak úgy foszladozott az évek alatt, és úgy érzem mindjárt rám esik, de nem mozdulhatok. Levegőt is halkabban veszem, ha tudnék támadnék, de így hogyan?






○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I’m here to rumble
I’ve got danger in my favor like a razor
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 01, 2017 7:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ahogy a hirtelenjében kerített régi, de legalább rozsdamentes acélból készült, erős vascsővel, amit itt a földről kerítettem sikerült felfeszegetnem a furgon hátulját, nem kis meglepetés ért. Először jóleső vigyor ült ki a pofámra, ahogy megengedett az elrothadt zárszerkezet és kicsit kinyílt az ajtó. Aztán ez a vigyor úgy az arcomra fagyott, amikor ki is vágódott az ajtószárny, nyomában egy tekintélyes darab, sötét szakállú és hajú fickóval, akinek tekintélyes plusz végtagjai voltak a hátán, két szárny képében. Ez meg mi a..?
A furgonajtó a homlokomon csattant, az agyam a koponyám hátsó részén, Dzsingisz angyal könyöke az arcomon, a seggem meg a betonon. Kezdem megérteni, miért is volt a középkori szenteknek komoly megrázkódtatás az angyali találkozás. Mint három lórúgás, meg egy aknagránát... Vagy kettő... Fejemet rázogatva keltem fel a földről, másodpercet fecséreltem a csillagos égbolt megcsodálására, aztán realizáltam, délelőtt 11 van és ezeket a csillagokat csak én látom.
- Hronin! - csattantam fel figyelmeztetően, amennyire csak tudtam keményen és határozottan. Hát... mint a haldokló mamut utolsó halálhörgése, de ennyire tellett. Hogy milyen a mamut halálhörgése, az valami genetikai emlék lehet, vagy mindenesetre azt képzeltem így.
Az ifjú sámán gyorsan megjelent mellettem és elkerekedett szemekkel bámulta, ahogy vérző szájjal, nagy nehezen összekaparom magam a talajról.
- Te mit csinálsz, Öreg? - nyögte.
Először is udvariasan kiköptem a számba gyűlt vért, meg az egyik amúgy is laza fogamat, aztán némileg elborult tekintettel válaszoltam a kölyöknek.
- Kukoricát ültetek baszki. Szerinted mit? - nyögtem.
- Na de... hogy..? Ki..?
- Tartok tőle Szent Conan eljött közénk - recsegtem, immár a machetém kevésbé fájdalmas végét markolva.
- Hogy mi..?
- Mondd még egyszer, ha mered, hogy mi, mondd még egyszer - nyüglődtem, de persze ezt a poént is csak én értettem, ők már nem néztek filmeket. Túl öreg vagyok én már ehhez... - Mindegy. Angyal. Nagydarab csávó, olyan mint egy bekormozott viking. Nagy szakáll, nagy haj, nagy pofon. Na. Szent Conan.
- Öreg, biztos jól vagy...? - pislogott felém bizonytalanul Hronin.
- Rossebet, de elégnek kell lennie, mert nem ment el a dög. Arra - mutattam bizonytalanul a kocsik egy része felé és nyomomban a kis sámánnal nekiindultam felderíteni a terepet, markomban szorítva a bozótvágót.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Autósmozi maradványai - Page 2 Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io1_540
I spent my whole life chained to the wall
Hungry for more.
I had to cut a man down to get where. And someone had to stand
Autósmozi maradványai - Page 2 Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io4_540
☩ Reagok :
76
☩ Rang :
Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 30, 2017 12:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Mortal Kombat?
- Knobs vs Raiden
Zene linkje • Comment: Remélem jó a zene bbb • Credit:

Ersathiélel való találkozásom eléggé le merítette erőimet. Világ életemben gyűlöltem ezt a nőt, és  pár száz év elteltével sem változott a helyzet, legalább lenne egy kis harcia szex, főleg, hogy ilyen testet talált magának, de azt hiszem haragszik a kicsike. Oké, megöltem az eredeti testét, de gondoljon bele, sokkal jobbat talált magának ráadásul egy doki csajt akitől még esze is lett a kicsikének.
A vállam erősen vérzett, az angyal pengével való hancúrozom után. A kis ribanc elkapta a bal vállam. Letéptem egy darabot a ruhámból, hogy bekötözzem, és úgy talált el, hogy a szárnyamat se tudom tollért kinyitni, ÜGYES! Ember módjára kell szaladnom, még mázli, hogy harcos angyal révén szívósabb vagyok, mint egy átlag angyal. Nem messze Sf városnál találkoztam vele, és ott mártotta belém a kicsike az új játékszerét. Kapkodom a lábam, hogy ne legyek egy újabb célpontja valamelyik kis rohadéknak.
Az emberek közötti lét sok mindenre megtanított, szex, pia, KÁVÉ imádom a kávét, barátság, emberi érzelmeket tanulhattam, de amit ők se tudnak helyre tenni, az a Sealiah távozása után hagyott űr.

Lépteim egy elhagyatott roncsokkal teli helyre. Biztonságosnak ítéltem, így igyekeztem a szárnyaimat helyre tenni, reménytelenül. Ahogyan ott matatok, férfiak hangját leszek figyelmes.
- Bakker! - És a káromkodást kihagytam, az is remekül megy.  Elbújtam az egyik járműben, Eszméletem kezdem kissé elveszteni, és mikor fel eszmélek ott áll előttem egy benga állat.
Neki rontok, ahogyan rá pillantok, tudom, hogy vadász lehet, és bizonyára fegyvere is van. Fel lököm, és indulok egy másik kocsi mögé, és tudom, hogy utánam fog jönni.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I’m here to rumble
I’ve got danger in my favor like a razor
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 26, 2017 1:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Mortal Kombat? - Raiden vs Knobs

Ütemesen, de sietség nélkül másztam felfelé a kifejezetten nehéz szakaszon, ami dombtetőre vitt. Az angyali invázió vége felé keletkezett ez a rémálom, itt már keményen harcolt a katonaság, amit kellőképpen bizonyítottak a közel harminc év múltán is remekül látható gránáttölcsérek, bárhol megbújó élesített de el nem robbant gránátok, megnyomorított rohamsisakok, meg ott a járhatatlan szakadék aljában bánatosan rozsdáló katonai teherautó. Akár rengeteg muníció is lehet rajta, de egyszerűen képtelenség lejutni hozzá, ha csak nem repülsz, így minden dögkeselyű, aki a romok között tallózik nyugton hagyta.
Keményen küszködve tornáztam előre magam, a nyomomban Hroninnal, a klán amolyan ifjú sámánjával. Nehéz idők ezek, amikor az embernek minden eszközt fel kell használnia, amihez hozzájut, ha túl akar élni. Már magam sem tudnám megmondani, honnan ered a tudás a klánban, de néhányan ismernek bizonyos okkult titkokat. Talán Gloster csatlakozásával kerültek be ezek a titkok a szakadárok köreibe és azóta is továbbadják a tehetségesebb ifjaknak. Bár a vén történész és okkultista már régen nincs köztünk, az első idők áldozata volt ő is, de a tudása tovább él az új nemzedékekben. Ettől függetlenül persze az ifjú tanoncnak a fizikális készségeit is ugyanúgy fejlesztenie kellett, mint bárki másnak, hiszen ez a világ most már könyörtelen, az ellenség pedig hatalmas, ezért hoztam magammal a felderítő útra.
Az utolsó métereken már mindenem remegett, mire felkapaszkodtam a dombtetőre. évtizedek óta nem érintette ember lába ezt a helyet, a lebombázott, gránáttörte domboldalon lehetetlen volt a felhatolás, én is csak nem régen fedeztem fel az esők által kimosott új szakaszt. Hroninra néztem és körbe mutattam a rozsdás roncsokon.
- Nézzünk körül - ajánlottam. - Ez egy autósmozi volt a megszállás előtt és azóta sem járt itt senki, lehet egy-két hasznosítható dolog a roncsokban.
A sámántanonc biccentett, majd hirtelen megtorpant és kérdőn nézett rám.
- Öreg... Mi a vér az az autósmozi? - kérdezte, mire vállat vontam.
- Ma már nincs ilyen. Mint sok minden, ez is a régi világgal együtt szállt sírba. Egy hely szórakozásra. De most a dolgunkkal törődjünk.
Lassú léptekkel kezdtem felmérni a roncsokat. Egy furgon elég ígéretesnek tűnt, talán egy szerelőé lehetett, esetleg szerszámokra is bukkanhatunk, az meg mindig kell. Elkezdtem felfeszegetni a már nem igazán tartó hátsó ajtót, amikor valamire felfigyeltem...
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Az emberi technika vívmányai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3