We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Autósmozi maradványai
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Szer. Aug. 15, 2018 11:18 pm
Következő oldal


Seth & Calypso
Mosolygok, mert a testvérem vagy,S kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit.
Hogy én milyen helyet foglalok el bátyám szívében, mely olyan sötét, mint a csillagtalan éjszaka, nem tudom, de nem a legkedvesebbet, erre az egyik méregfogamat merem tenni. Hogy ő az enyémben? Van, hogy kedvelem, s van, hogy egy kiszáradt tóban is meg tudnám folytani. Testvéreimhez fűződő „érzéseimet” sokban meghatározza pillanatnyi hangulatom. Nézem, ahogy hanyag eleganciával válik meg „gyermekem” képmásával ellátott papírpohártól. Jelenleg tudomásul veszem, hogy lélegzik. Ez másképpen lenne, ha tudnám, hogy valahol jelenleg is egy szirénemet tartja bezárva, melyet orvul lopott el tőlem. Ha ez így lenne- de sajnos nincs- hosszú ujjaim a nyakát szorongatnák, mindaddig míg ki nem préselné magából, a helyet. – Ez családi vonás, mindig is olyan dolgokkal szerettünk játszadozni, melyek tiltó listán voltak. – seprek le válláról egy sárguló falevelet. – Az eredménye is meglett neki, de kétlem, hogy ha ezt tudjuk, bármin is változtattunk volna. – simítok ki egy tincset az arcomból, tekintetemet elvéve arcáról, a szakadt vászonra tekintek, mellyel könnyeden játszik a szél. – Hihetetlen, de csak szemügyre akartam venni, mindenhol olyan idők járnak, mint New Yorkban. És igen, nincs olyan zug, ahova Amara keze nyoma ne látszana, de azt hiszem mégsem teljesen őt illetné az elismerés. – miért is őt? Hisz a hanyatlás már jóval korábban elkezdődött, akkor mikor a vén kujon, magára hagyta teremtményeit. A Sötétség csak rátesz még egy lapáttal. Úgy látom, így is úgy is bevégeztetett volna, itt a "mikor?" a kérdés. Gabriel Isten nevében gyilkolja az embereket, Michael ő egy várost próbál védelmezni, de mindkettő falak mögé bújik, mintha ott nem érhetné őket semmi. Míg Lucifer, mint majom a cirkuszban parádézik.  – Különösebben még tetszene is, amit látok, ha nekünk is közünk lenne hozzá, de nincs. – húzom el ajkam. Nem akarom, felemlegetni a múltat, hisz az elmúlt időben oly sokszor került szóba, hogy szinte már úgy érzem, egy időburokba kerültem, ahol tényleg nem létezik más, csak a múlt, s közben elfelejtünk előre tekinteni. – Viszont el kell döntenünk, hogy tovább romboljuk vagy megpróbáljuk egy kicsit élhetőbbé tenni, játszva a megmentőt, hogy aztán a saját kényünkre formálhassuk. – nézek újfent fivéremre, a sárga szemeibe, most nincs ki előtt titkolnia valódi mivoltát. Folytatom végül, hisz ritkaság nálunk, hogy csak bájcseverészés címén ülünk össze. Talán ez is az okok között szerepelt, hogy mégis Seth társaságát választottam a magány helyett. Túl sokan vagyunk, hogy csoportosan megfelelő képet alkothassak az elképzelésekről. Szükséges rossz, hogy személyesen is beszéljünk egymással. – És te, mit keresel itt? Talán jár valami abban a nagy fejedben? – kopogtatom meg mutatóujjammal homlokát, küldve felé egy kedvesnek is mondható futó mosolyt. Bár ez éppen úgy lehet kedves, ahogyan élcelődő is, minden csak nézőpont kérdése.  

Seth
avatar



☩ Reagok :
4

Utolsó Poszt Szer. Aug. 15, 2018 6:48 pm
Következő oldal


Imádott Húgomnak

Caly x Seth


Elmélkedés. Ebben mindig is jó voltam. Úgy szövöm a gondolatfonalaimat, mint pók a hálóját. Mindenre odafigyelek, mindennek úgy kell történnie, ahogy azt előre megjósoltam. 700 év alatt abban a ládában sok minden átfutott az agyamon. De erőnk elvesztése nem volt ezek között. Ez még engem is meglepett. Roppant mód dühös voltam eleinte. Kibeleztem volna az illetőt, aki miatt idáig jutottam. Hogy a drágalátos mindenható Isten vagy Amara, esetleg egy harmadik személy hibája, lényegtelen. Meg fog fizetni azért, amiért meggátolt terveim megvalósításában, családom felemelkedésében! Egy erőtlen senki lett belőlem, pedig fénykorunkban milyen pompás erő birtokosa voltam, voltunk! De nem lehetek forrófejű ezekben az időkben. Szerencsémre nem csak mi lettünk gyengébbek, hanem mindenki más is körülöttünk. Az egész világ megsínylette azt, hogy a két ellentétes erő nem bírt magával. Körbenéztem a körülöttem lévő pusztulaton. Nézzétek, mit műveltetek a világgal! Büszke tollas fénylények és ördögi, pusztító vasvillások! Nyomorult egy világ köszöntött mindannyiónkra, hála a három példaértékű jómadárnak, vagyis Amarának, Istennek és Lucifernek. Széles vigyor húzódott az arcomra, miközben a kanapén feszítettem, majd ismét belekortyoltam a kávémba. Még így se állt olyan rosszul a szénám, a káoszt is lehet előnnyé kovácsolni, a magam malmára igyekeztem hajtani, s ha nem is mind, de terveim nagy része a megfelelő mederben haladt. A nagy lazulásban aztán megéreztem az energiát, mely hozzám, mely családomhoz, fajtámhoz tartozott. Az egyik testvérem kószált a közelben. Hm…Nem hiszem el, hogy mindig össze kell fussak eggyel a hétből, bármerre is visz az utam. Egyáltalán mennyi a valószínűsége ennek? Nagyjából, 0.14, ami igen csekély, lévén a világ is baromi nagy. Azon kezdtem el tanakodni, hogy vajon melyik zsákbamacska az? Aki nagyon utál, aki kevésbé vagy aki csak elvisel? Esetleg Kisa, aki egy külön fogalom? És vajon, ha rájön, kit talál ezen a helyen, tovább áll vagy közelebb jön? Még egy perc sem telhetett el, már tudtam, hogy Calypso húgom volt a zsákbamacska. Mi lesz húgom, mész vagy maradsz? Úgy tűnt, ma inkább kihagyja a velem való eszmecserét, hisz az energiáját ismét távolabbról érzékeltem, ám két pillanattal később meggondolhatta magát. Felsóhajtottam, majd fejcsóválva az égre emeltem a tekintetem. Nők. Szeszélyesebbek, mint az időjárás. A szirénes kávém már a végét járta, mire a szépséges tengeri csillag húgom megérkezett. Nem zavartattam magam, nem volt soha szokásom nagy hűhóval, hangos és magasztos szavakkal, esetleg öleléssel köszönteni senkit sem, így a testvéreimet sem. Én csak megjelentem és köszöntem, ennyi. Hagytam, hagy hajoljon a fülemhez és súgja bele epés kis köszöntését. Ha férfi lett volna, a nyakánál fogva ragadtam volna meg és vágtam volna le a földre, mert soha nem volt ínyemre, ha férfiak belemásztak az arcomba. De mivel nő volt és a húgom, így nem zavart a dolog. Halvány félmosollyal pillantottam fel rá, ahogy helyet foglalt a karfán mögöttem.
- Tudod, hogy szeretem a kihívásokat. És engem egy tiltó tábla sem tarthat vissza. - válaszoltam megjegyzésére, majd az üres kávés poharat összegyűrtem markomban és lazán a kukába hajítottam.  
- Calypso. Mi járatban erre? Hogy tetszik ez a pusztulat világ? - érdeklődtem tőle, miközben széttártam a két karom, ha már erre fújta a passzátszél. Na meg gondoltam tervez valamit. Ő is kígyó, mindannyian azok vagyunk. Még a legifjabb testvéremnek is vannak álmai, világmegváltó gondolatai. Akkor Calypsonak ne lenne? Belenéztem sötét kígyószemeibe. Áruld el nekem húgom, mik a szándékaid?


Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Vas. Aug. 05, 2018 9:07 pm
Következő oldal


Seth & Calypso
Mosolygok, mert a testvérem vagy,S kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit.
Nem tudom melyik nap és napszakban kerültem San Francisco, csak már arra eszméltem, hogy az utcáit koptatom. Kíváncsi voltam más városokban is ugyanolyan a helyzet, mint New Yorkban. Nem ért kellemes meglepetés, mondhatni semmilyen. Úgy érzem, a ládában elvesztegetett idő után hiába szívhatom magamba a szabadság mámorító illatát, az idő vészesen ketyeg, nem lesz lehetőségem arra, hogy bepótoljam. Állóháború, Ophilia jól mondta, talán nem is hittem neki, de be kell látnom igaza van. Mindenki a seggét vakarja, legyen az a Menny vagy Pokol szülöttje. Várják a csodát, mely láthatólag duzzogva ül egy sarokban. A város felvirágzásnak indult utcáit felváltja a szegények országa, ahol még a járdák megvilágításáról se gondoskodik a vezetőség. Egyedül a Hold s csillagok fénye adhat némi reményt annak, aki sötétedés után merészkedik az utcára. Szemük fényét elvesztő, némán tátogó házak, arcaikról hangtalanul peregnek a könnyek. Elmúlás, minden honnan ezt suttogja a végig söprő szél. Csak az árnyékok követnek, melyek pillantásomra hirtelen rebbennek szét vagy olvadnak vissza a homályba. Az út melyet kijelöltem ma magamnak elfordulva kivezet, s feltűnik néhány fa s bokor. Úgy tűnik ma az égi testek is meghajoltak a Sötétség akarata előtt, elbújtak, szikrázó fényüket elhagyták s csak sápatagon világítanak az égen. Ujjaimat a dróthálós kapuba akasztom, lassan tolom be, hamar enged az akaratomnak. Az ember keze ide is elért, s nagyobb pusztítást végzet, mint én valaha. Ilyenkor elgondolkodok azon vajon valóban nem érett e meg az emberiség a kihalásra. Csak néhány lépést teszek a pázsiton, mikor ismerős energia borzolja fel a kezemen a szőrt. A sors fintora, hogy éppen az egyik testvérembe kellett ismét beleütköznöm. Nem kell sokáig ízlelgetnem a belőle áradó mágia csíkot, ami lehet inkább parfümjének átható illata. Ezt bárki kiszagolná.  ~Seth.~ Egy lépés hátra, s már fordulok is sarkon. Túl sok lesz a véletlen találkozásokból a családdal. Mint a tolvaj osonnék is tova, mikor meggondolom magam. Ha most elmegyek, nem lesz rest megemlíteni a következő családi ülésen és a következőn, meg az azutánin, hisz ahogyan én, úgy ő is tisztában van a jelenlétemmel. Inkább jó testvér módjára üdvözlöm, megveregetem a vállát s indulok tovább. Már messziről kiszúrom, ahogyan az ön jelölt családfő terpeszkedik a kanapén, mintha már király lenne a királyok között. Bolondok királya. Nem kívánok hangtalan maradni, de ettől függetlenül, ha sikerül vagy csak éppen nem akar kitüntetni figyelmével, hajolok a füléhez, ellenkező esetben csak szimplán köszöntöm, jó testvér módjára: - Nem láttad a táblát? Átalakítás miatt zárva. Nem szólt senki, hogy, ilyenkor nincs vetítés? – villantok rá egy mosolyt, s foglalok helyett a megkopott karfán, kezeimet egymásra téve helyezem ölembe.

Seth
avatar



☩ Reagok :
4

Utolsó Poszt Pént. Aug. 03, 2018 10:18 pm
Következő oldal


Imádott Húgomnak

Caly x Seth


Mostanában erősen elgondolkodtam azon, hogy a szentfazék mindenható főszárnyas miért is hagyott minket életben, miért dobozolt be hetedmagammal, miért nem pusztított ki minket a föld színéről, hogy egy porszem, még annyi se maradjon belőlünk. Mindenesetre bizonyosan nem azért csapta ránk a ládafedelet és nyomott rá egy égi pecsétet, hogy a kriptatömő húga kiszabadítson bennünket. Ez némi elégedettséggel töltött el. De azt sem hittem egy pillanatig sem, hogy felebaráti szeretetből hagyta, hogy az idők végezetéig ott senyvedjünk a kis ládikájában, mint valami csótányok. Addig-addig gondolkodtam, míg végül arra jutottam, hogy a főglóriás azért nem purcantott ki bennünket, mert nem tudott megölni. Nem volt hozzá elég ereje. Eléggé megerősödtük, erőnk teljében voltunk és jócskán elvetettük a sulykot nála, pedig csak mi is érvényesülni akartunk a világban, megvetni a lábunkat és teremteni. És sikerült is volna, ha a rohadék tollaslabdák nem szólnak közbe beijedt uruk parancsára. Kipusztították az összes teremtményeinket, az evolúció csodáit és nevünket elnyelte a feledés homálya. Csak mert jobban ment nekünk, mint nekik. Végülis, még az ürömben is van némi öröm, mert így könnyűszerrel járhatunk-kelhetünk manapság a világban és senki még csak nem is sejti, milyen lény is tartózkodik a közelében és mire képes, mik a tervei. Kígyók vagyunk, lesből támadunk. És bár mindent újra kellett kezdenünk, azért egy kicsit bebiztosítottam magamat és testvéreimet a múltban. Előrelátó vagyok, mindig is az voltam. És megvannak a magam titkai. Én tudok várni. Nem sietek, főleg elnézve a körülöttem szerencsétlenkedő tollasokat és villásfarkúakat. Balfácán uraik nélkül összeomlott mind a két oldal és a világot majdhogynem elpusztították. Na ezért vetek én meg mindenkit a saját fajtámon kívül. Ostoba, primitív lények. Hát most megehetik, amit főztek. Amíg egy kicsi erő is maradt a testemben, amíg pulzál a vénáimban, addig én megyek, és nem fogok leállni céljaim elérésében.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal sétáltam San Francisco külvárosában. Megremegett a szám sarka. Felfelé görbült. Egy jó erős kávéra vágytam, a sok munka és kutatás eléggé lefáraszt, sajna manapság már nem úgy mennek a dolgok, ahogy a régi jó időkben. Még a börtönévek előtt. Mielőtt feltölteném magam energiával, úgy gondoltam, iszom egy kávét. Valamelyest segít, hogy kevésbé fáradjak le a szokásosnál is. Annyi ilyen kávéház van a városban, hogy számukat sem tudom, de nem különösebben izgat, mert amióta megléptem a dobozból, a Starbucks nevű helyet részesítem előnyben. Biztos a cégér tehet róla. Elvégre ha már Calypso egyik szirénje van rajta, rossz már nem lehet egy leviatánnak, nem igaz? Miután megkaptam a kávét és lecsapoltam a pultban dolgozó energiáját, utam egy csendes helyre vezetett. Egy autósmozi. Valamikor már szebb napokat is látott, de én csak ősrégi felvételekből tudom, hogy itt megannyi négykerekű vasló, vagyis autó állt és az emberek a szélvédőn keresztül nézték a szerelmes vagy éppen hátborzongató mozgóképeket. Mindenesetre, volt okuk az összebújásra és enyelgésre. És mi maradt mindebből mára? Egy pusztulat. Romhalmaz. És csend. Csak a természet zaja törte meg a teljes némaságot. Pont erre volt most szükségem. Lazán kinyújtóztam az egyik szedett-vetett kanapén, majd a kávémat iszogatva a sötét eget lestem. Nem hittem volna, hogy a világ egyszer ilyen fordulatot vesz. Pedig, ha életben hagyták volna a teremtményeinket, talán máshogy alakultak volna a dolgok. Hol van ilyenkor az Istenetek emberek? Vajon hisznek még benne? Könnyebb dolgom volna, ha megvetnék azért, ami történt velük. Elvégre ő játszadozik a legtöbbet minden teremténye élete felett. Egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Bár a helyzetet elnézve, ami most a világban uralkodik, már szarik mindenre. Elég gyáva megoldás, ismét csalódtam benned tollas barátom…


Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
335

Utolsó Poszt Vas. Okt. 22, 2017 3:44 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Raiden
avatar



I spent my whole life chained to the wall
Hungry for more.
I had to cut a man down to get where. And someone had to stand

☩ Reagok :
57

Utolsó Poszt Szer. Júl. 26, 2017 5:01 pm
Következő oldal


MORTAL KOMBAT?
Quentin && Raiden
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Igyekeztem minél hamarabb elmenni onnan, tudtam, hogy most, hogy sebesült vagyok, jobban kihasználja ezt és hamarabb megtudna ölni. Ezek a vadászok már maguknál hordanak egy egy angyal pengét, amit a 26 év alatt loptak maguknak.
Lihegve érek oda, amit a szemem kiszemelt magának, és veszem elő kis pengémet, majd rá pillantok a sebemre. Ringyó, ki fogom nyírni azt, hiszem mindenképpen az lesz a helyes, hiába vagyok angyal, itt már nem számítanak a dolgok, nem kapok érte bukást. Michael tudja, hogy ha kell ölök, és nem akar visszatartani engem e miatt. De ez a démon nő ügyes még nem olyan ügyes, mint Agramon, de azt hiszem, kezd a nyomdokaiba lépni. Nem tudom, hogy honnan szerzett ekkora hatalmat, de bevallom, az élete elvétele jobban izgat, bár ebben a helyzetben a sajátom védelme érdekel.

Hallom miközben a férfi kiköpi a vért, amit a pofonom hagyott magaután, és poénjaival igyekszik elrejteni azt, hogy földre került. Nos, igen, sikerült a hirtelen támadás, ami jó, így nyertem egy kis időt. Megidézni senkit nem tudnék a harchoz, még telefon se létezik már ebben a világban. A mágiám egyenlő a nullával, soha nem is akartam, hogy jobb legyen, hiszen nekem ott van a harc.
A kocsi instabil volt, hiszen már csak úgy foszladozott az évek alatt, és úgy érzem mindjárt rám esik, de nem mozdulhatok. Levegőt is halkabban veszem, ha tudnék támadnék, de így hogyan?






✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖






Everybody has a

dark side



Utolsó Poszt Szomb. Júl. 01, 2017 7:21 am
Következő oldal


Ahogy a hirtelenjében kerített régi, de legalább rozsdamentes acélból készült, erős vascsővel, amit itt a földről kerítettem sikerült felfeszegetnem a furgon hátulját, nem kis meglepetés ért. Először jóleső vigyor ült ki a pofámra, ahogy megengedett az elrothadt zárszerkezet és kicsit kinyílt az ajtó. Aztán ez a vigyor úgy az arcomra fagyott, amikor ki is vágódott az ajtószárny, nyomában egy tekintélyes darab, sötét szakállú és hajú fickóval, akinek tekintélyes plusz végtagjai voltak a hátán, két szárny képében. Ez meg mi a..?
A furgonajtó a homlokomon csattant, az agyam a koponyám hátsó részén, Dzsingisz angyal könyöke az arcomon, a seggem meg a betonon. Kezdem megérteni, miért is volt a középkori szenteknek komoly megrázkódtatás az angyali találkozás. Mint három lórúgás, meg egy aknagránát... Vagy kettő... Fejemet rázogatva keltem fel a földről, másodpercet fecséreltem a csillagos égbolt megcsodálására, aztán realizáltam, délelőtt 11 van és ezeket a csillagokat csak én látom.
- Hronin! - csattantam fel figyelmeztetően, amennyire csak tudtam keményen és határozottan. Hát... mint a haldokló mamut utolsó halálhörgése, de ennyire tellett. Hogy milyen a mamut halálhörgése, az valami genetikai emlék lehet, vagy mindenesetre azt képzeltem így.
Az ifjú sámán gyorsan megjelent mellettem és elkerekedett szemekkel bámulta, ahogy vérző szájjal, nagy nehezen összekaparom magam a talajról.
- Te mit csinálsz, Öreg? - nyögte.
Először is udvariasan kiköptem a számba gyűlt vért, meg az egyik amúgy is laza fogamat, aztán némileg elborult tekintettel válaszoltam a kölyöknek.
- Kukoricát ültetek baszki. Szerinted mit? - nyögtem.
- Na de... hogy..? Ki..?
- Tartok tőle Szent Conan eljött közénk - recsegtem, immár a machetém kevésbé fájdalmas végét markolva.
- Hogy mi..?
- Mondd még egyszer, ha mered, hogy mi, mondd még egyszer - nyüglődtem, de persze ezt a poént is csak én értettem, ők már nem néztek filmeket. Túl öreg vagyok én már ehhez... - Mindegy. Angyal. Nagydarab csávó, olyan mint egy bekormozott viking. Nagy szakáll, nagy haj, nagy pofon. Na. Szent Conan.
- Öreg, biztos jól vagy...? - pislogott felém bizonytalanul Hronin.
- Rossebet, de elégnek kell lennie, mert nem ment el a dög. Arra - mutattam bizonytalanul a kocsik egy része felé és nyomomban a kis sámánnal nekiindultam felderíteni a terepet, markomban szorítva a bozótvágót.

Raiden
avatar



I spent my whole life chained to the wall
Hungry for more.
I had to cut a man down to get where. And someone had to stand

☩ Reagok :
57

Utolsó Poszt Pént. Jún. 30, 2017 12:39 am
Következő oldal


Mortal Kombat?
- Knobs vs Raiden
Zene linkje • Comment: Remélem jó a zene bbb • Credit:

Ersathiélel való találkozásom eléggé le merítette erőimet. Világ életemben gyűlöltem ezt a nőt, és  pár száz év elteltével sem változott a helyzet, legalább lenne egy kis harcia szex, főleg, hogy ilyen testet talált magának, de azt hiszem haragszik a kicsike. Oké, megöltem az eredeti testét, de gondoljon bele, sokkal jobbat talált magának ráadásul egy doki csajt akitől még esze is lett a kicsikének.
A vállam erősen vérzett, az angyal pengével való hancúrozom után. A kis ribanc elkapta a bal vállam. Letéptem egy darabot a ruhámból, hogy bekötözzem, és úgy talált el, hogy a szárnyamat se tudom tollért kinyitni, ÜGYES! Ember módjára kell szaladnom, még mázli, hogy harcos angyal révén szívósabb vagyok, mint egy átlag angyal. Nem messze Sf városnál találkoztam vele, és ott mártotta belém a kicsike az új játékszerét. Kapkodom a lábam, hogy ne legyek egy újabb célpontja valamelyik kis rohadéknak.
Az emberek közötti lét sok mindenre megtanított, szex, pia, KÁVÉ imádom a kávét, barátság, emberi érzelmeket tanulhattam, de amit ők se tudnak helyre tenni, az a Sealiah távozása után hagyott űr.

Lépteim egy elhagyatott roncsokkal teli helyre. Biztonságosnak ítéltem, így igyekeztem a szárnyaimat helyre tenni, reménytelenül. Ahogyan ott matatok, férfiak hangját leszek figyelmes.
- Bakker! - És a káromkodást kihagytam, az is remekül megy.  Elbújtam az egyik járműben, Eszméletem kezdem kissé elveszteni, és mikor fel eszmélek ott áll előttem egy benga állat.
Neki rontok, ahogyan rá pillantok, tudom, hogy vadász lehet, és bizonyára fegyvere is van. Fel lököm, és indulok egy másik kocsi mögé, és tudom, hogy utánam fog jönni.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖






Everybody has a

dark side



Utolsó Poszt Hétf. Jún. 26, 2017 1:57 pm
Következő oldal


Mortal Kombat? - Raiden vs Knobs

Ütemesen, de sietség nélkül másztam felfelé a kifejezetten nehéz szakaszon, ami dombtetőre vitt. Az angyali invázió vége felé keletkezett ez a rémálom, itt már keményen harcolt a katonaság, amit kellőképpen bizonyítottak a közel harminc év múltán is remekül látható gránáttölcsérek, bárhol megbújó élesített de el nem robbant gránátok, megnyomorított rohamsisakok, meg ott a járhatatlan szakadék aljában bánatosan rozsdáló katonai teherautó. Akár rengeteg muníció is lehet rajta, de egyszerűen képtelenség lejutni hozzá, ha csak nem repülsz, így minden dögkeselyű, aki a romok között tallózik nyugton hagyta.
Keményen küszködve tornáztam előre magam, a nyomomban Hroninnal, a klán amolyan ifjú sámánjával. Nehéz idők ezek, amikor az embernek minden eszközt fel kell használnia, amihez hozzájut, ha túl akar élni. Már magam sem tudnám megmondani, honnan ered a tudás a klánban, de néhányan ismernek bizonyos okkult titkokat. Talán Gloster csatlakozásával kerültek be ezek a titkok a szakadárok köreibe és azóta is továbbadják a tehetségesebb ifjaknak. Bár a vén történész és okkultista már régen nincs köztünk, az első idők áldozata volt ő is, de a tudása tovább él az új nemzedékekben. Ettől függetlenül persze az ifjú tanoncnak a fizikális készségeit is ugyanúgy fejlesztenie kellett, mint bárki másnak, hiszen ez a világ most már könyörtelen, az ellenség pedig hatalmas, ezért hoztam magammal a felderítő útra.
Az utolsó métereken már mindenem remegett, mire felkapaszkodtam a dombtetőre. évtizedek óta nem érintette ember lába ezt a helyet, a lebombázott, gránáttörte domboldalon lehetetlen volt a felhatolás, én is csak nem régen fedeztem fel az esők által kimosott új szakaszt. Hroninra néztem és körbe mutattam a rozsdás roncsokon.
- Nézzünk körül - ajánlottam. - Ez egy autósmozi volt a megszállás előtt és azóta sem járt itt senki, lehet egy-két hasznosítható dolog a roncsokban.
A sámántanonc biccentett, majd hirtelen megtorpant és kérdőn nézett rám.
- Öreg... Mi a vér az az autósmozi? - kérdezte, mire vállat vontam.
- Ma már nincs ilyen. Mint sok minden, ez is a régi világgal együtt szállt sírba. Egy hely szórakozásra. De most a dolgunkkal törődjünk.
Lassú léptekkel kezdtem felmérni a roncsokat. Egy furgon elég ígéretesnek tűnt, talán egy szerelőé lehetett, esetleg szerszámokra is bukkanhatunk, az meg mindig kell. Elkezdtem felfeszegetni a már nem igazán tartó hátsó ajtót, amikor valamire felfigyeltem...


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

Ido"szak Nyertesei
Gratulálunk mindenkinekOldal legjobbjai



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Azura
Today at 1:30 am
☽ Azura lakása

Azura
Today at 12:41 am
☽ Párizs

Belphegor
Today at 12:03 am
☽ Bárpult

Markan
Yesterday at 11:17 pm
☽ Templomkert




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
2
Ember
8
Félvér
4
Harcos Angyal
6
Vadász
14
Nephilim
4