• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Max
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
13
☩ Play by :
Mark Sheppard
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Júl. 19, 2017 9:29 am írtam neked utoljára




Eddig komolyan meg sem fordult a fejemben, hogy eláruljam, honnan tudok a lelkekről. Addig nem, amíg nem vagyok biztos benne, hogy nekem megéri. De most már tudom, hogy nem megy el innen. Nem engedem el. Öt perc, amíg még fel kell tartóztatnom, aztán úgyis becsődülnek a démonjaim. Akkor meg miért ne beszéljek?
Támadok és hárítok, de amint érzem a kis fájdalmas vágást a csuklómnál, kiesik a penge a kezemből. Abban a másodpercben rúgok bele, hogy végigcsússzon a padlón, keresztül a folyosót elzáró tűzön. Nem fogom hagyni, hogy akár csak hozzáérjen.
Már nem akarom azonnal letámadni a késsel. Nem akarom itt és most kivéreztetni. El akarom kapni és éreztetni vele a hm kellemetlenséget, amit minden egyes harccal töltött perccel okozott.
Most viszont, hogy lényegében tényleges fegyver nélkül maradtam... máris járatom a szám. Az időhúzás. Ez a lényeg. Egy lépést hátrálok, végig a folyosó közepén maradva és tárom szét a karjaimat. Mintha arra biztatnám, hogy öljön csak meg.
- Ha leszúrsz, soha nem tudod meg, honnan tudok a lelkekről - mondom, hogy egy kicsit lenyugtassam. Hogy lássa a lehetőséget, talán beszélek. Hogy várjon még egy percet és hagyja, hogy közöljem, amit tudni akar.
Végül fonom össze a hátam mögött a kezeimet és húzom egy féloldalas, önelégült vigyorra a szám.
- Olvasgattam. Ennyi a nagy titok. Fizettem az információért és akkora szerencsém volt, hogy sok haszontalan szemét között pont rád akadtam - szélesedik ki a vigyor, a hangomon pedig hallani, hogy milyen őrült büszke vagyok magamra. Mintha életeken harcoltam volna keresztül magam az információért.
- Most pedig... - folytatom, mintha lenne még valami fontos részlet, amit közölnöm kell vele. De a tekintetem már nem rá vetül. Már nem őt nézem azzal az elégedett vigyorra az arcomon, hanem el a válla fölött, mögé.
Csak négyen vannak. Négy fekete szemű démon, egyik kezében az elrúgott késem. A legjobbjaim a tűz mögött. Abban a pillanatban ott a mozdulat, amivel eloltom az útjukat álló lángokat. Hadd jöjjenek.
- Jót beszélgettünk, Sidous. Hamarosan folytatjuk. Gondold át, mit szeretnél mondani, mielőtt kipróbálom rajtad a pengét.


Sidous
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Posztok :
22
☩ Képességem :
okkult tudás
☩ Rang :
ex-őrangyal


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Júl. 14, 2017 8:55 am írtam neked utoljára


Nem tudom, mi a megbotránkoztatóbb. Hogy azt mondja, a zsenge virágszálakat szereti, vagy az, hogy nekem ettől se le, se fel nem ívelődik a szemöldököm. Az emberi gyarlóság oly sok formájának voltam már szemtanúja, vagy épp irigylője, hogy lényegében fel sem tűnik, hol van ebben a mondatban a hiba. Persze kisebb gondom is nagyobb ennél. Nem túl elegánsan hódítom meg a földszintre vezető lépcsőket, de hamar talpon vagyok, s szűröm Max felé a figyelmeztető szavakat, mire ő felel. Nem tetszik nekem ez az egész. Húzza az időt. Ami nagy gond, mert kétlem, hogy pusztán azért tenné, mert oly kellemesnek véli a társaságom. Most, hogy benne vagyok a dolgok velejében, nem is értem, min buzdultam fel ennyire, hogy idecsörtettem. Én meg a temperamentumom. Congrats.
- Nem szeretem az elvarratlan szálakat. – Igen, sokat megérne egy név, de az is lehet, hogy csak blöfföl. Hogy megvett egy rakat információt, amiből mazsolázni kezdett és így jutott el hozzám. Véletlenül. Nem is tudom, hogy ez a jobb, vagy a rosszabb opció lenne-e. Talán előbbi. Hisz ha szimplán megvette az információt, bárki más is megtehette. Majd mikor a pecsétről kezd áradozni, magasra vonom a szemöldököm. – Oh, azt mondod? Azt? – A lépcső tetejéről már szemügyre vettem a pecsétet, ami akkor is látszott a falon. Most pedig, hogy tudtomra adja, mennyi időnk is van, hogy támad... választás híján én is hagyom a csevegést. Öt perc nem sok, de ahhoz elég, hogy lelépjek, ha kell. Amikor Max nekem ront, előbb serényen védekezek, minden csapásánál alaposan szemügyre véve a pengéjét díszítő rúnákat. Hisz ez a cél. S amikor eleget láttam, nagy lendülettel talpalom mellkason. Az angyalpengémmel sújtok le, egyenesen csuklóra megyek, hogy essen már ki az a rohadt kés a kezeiből, majd igyekszem bevinni a halálos döfést.

Max
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
13
☩ Play by :
Mark Sheppard
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Jún. 30, 2017 8:24 pm írtam neked utoljára




- Nem vedd sértésnek, édesem, de a fiatalabbakat szeretem - nem is értem, miért közlöm ezt vele, talán csak azért, mert megtehetem. Mert miért ne? Talán látni akarom az arcát, ha esetleg valamilyen fura okból kifolyólag összetenné a képet rólam. A szavaim a vigyorom, eléggé megalapozzák.
Nem mintha sokáig szórakoztatnám magam, másra kell figyelnem és tényleg nem tudhatom pontosan, hogy alakul majd ez az egész. Túl sokat bízok a véletlenre, én is tudom, hogy nem kellene, de most már késő. Teszem, amit az ösztöneim diktálnak. Kihasználom a kínálkozó lehetőséget, kiengedem a kutyát, használom a tudásom...
... majd engedem, hogy egy pillanatnyi nevetés visszhangozzon a folyosón, amikor hallom, hogy végül földet ér a lépcső alján.
Ekkor már sietősen indulok felé, de a lépcsőnél lassítok. Sőt, megállok, onnan nézek le rá és hallgatom végig a fenyegető mondatot. Abban a pillanatban nagyobb sebességre kapcsol az agyam. Vajon milyen meglepetést tartogat még?
- Ennyi mindent megér neked egy név? - indulok ráérősen le a lépcsőn. - Ennyi trükköt bevetnél, hogy megtudd? - folytatom, le nem véve róla a tekintetem, ahogy a penge szorításán sem engedek.
- Tudod, van nálunk egy szabály. Nem az, hogy nem adom ki a forrásaimat, ugyan. Hanem az, hogyha valaki vagy valami aktiválja azt a pecsétet - intek a háta mögé, ahol most már elég láthatóan pulzálni kezdett egy nagy vörös jel. - ...akkor piszok hamar megjelenik pár a legjobb démonaim közül - jelentem ki, ahogy máris sietősebbre veszem újra.
- Vess be mindent, amíg még tudsz. Van még öt percünk kettesben - lépek le az utolsó lépcsőfokon, még mindig azért tartva egy kis távolságot. Még mindig kiélezett érzékekkel.
...és hozom magammal az ajtókat csendben emésztő tüzet. Nem őt magát gyújtom, egyszerűen csak mögötte a folyosót, a menekülés útját. Majd vágok. Nem ész nélkül, de szinte esztelen gyorsasággal újra és újra, ha csak tehetem. Nem az jár a fejemben, hogy azonnal megszerezzem a lelkeket, csak az, hogy megsérüljön. Hogy fájjon neki. Hogy legyengítsem. A többi majd jön magától.


Sidous
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Posztok :
22
☩ Képességem :
okkult tudás
☩ Rang :
ex-őrangyal


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Jún. 30, 2017 11:28 am írtam neked utoljára


Mindennek van forrása. Neki is bizonyára volt valahol szeme és füle, aki épp jókor volt jó helyen ahhoz, hogy gyanút fogjon. Bevallom, az utóbbi hónapok, talán évek teltével egyre inkább felelőtlen lettem. Gőgössé tett, hogy az angyalok egymással foglalkoznak, a démonok pedig a megmaradt emberiségen falatoznak. Rákaptam az ízére annak, hogy velem nem foglalkozik senki. Épp csak annyit kellett tennem, hogy elkerülöm a potenciális ellenfeleket, vagy elég ügyesen keverem a lapjaimat ahhoz, hogy az előnyömre fordítsam az eseményeket. De úgy tűnik, ennek a táncnak itt van vége. Hogy is szól az a földi mondás? Addig jár a korsó a kútra, amíg...
- Talán tudnék mit ajánlani, ha kevésbé visszataszító gúnyát választasz. - Célzok a porhüvelyre, ha már az élete nem elég jó ár. Persze nem szokásom a testemmel fizetni, de heccelni annál inkább. Általában ezt sajnos a hátrányomra teszem. Ő is érezheti a hangomon, hogy saját magam felkínálása a legkevésbé sem komoly. De elég időt vesz el ahhoz, hogy a pecsét, ami őt tartja a tenyerem égetve gyengülni kezdjen, s a kutya kiszabadul. Érzem, ahogy közeledik, hallom, ahogy megveszve acsarog felénk. Engem szemel ki. Végül nem tehetek mást, elengedem a démont és hátat fordítva neki, gyors mozdulattal döföm át a nyakát a dögnek az angyalpengémmel. Egy másodperc az egész és már fordulnék is vissza, de ilyen helyzetben a másodperc is túl hosszú időnek számít. Erős nyomást érzek, a lábaim elemelkednek a földtől, érzem, ahogy a gondolataival hátra ránt. Miután a levegőbe repülök, a lépcsősor tetején érek földet, onnan pedig nem túl elegánsan gurulok le a földszintig. Egy emberi test csúnyán összetörte volna magát, de angyalként még bukottan is szívósabb vagyok.
- Utoljára figyelmeztetlek, Max. – Nehézkesen állok fel, ám hamar talpon vagyok. A hangom halk, olyan tónusban beszélve hozzá, mint amikor valaki dühből üvölteni akar, de csendesnek kell lennie, így csak visszafogottan, ingerülten szűri a szavakat. De hogy mire figyelmeztetem? És milyen kártya van a kezemben? Hát azt egyikünk sem tudja, arra viszont már rájöhetett, hogy én is tartogatok még meglepetéseket.

Max
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
13
☩ Play by :
Mark Sheppard
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Jún. 29, 2017 6:43 pm írtam neked utoljára




Villan a düh a szemeimben, amikor meglátom a tenyerébe vésett pecsétet. Az agyamban végigpörög, hogy mi lehet a hatása. Bosszant. Az nem kifejezés! Forr bennem a düh, amiért engedtem az akaratomnak és kapkodtam. Amiért félig ész nélkül nekimentem. De mindez még nem jelenti, hogy végem.
- Mit kezdenél a válasszal? - kérdezek vissza, de persze eszemben sincs felelni. Nem fogom közölni vele, hogy milyen úton, kin keresztül jutottam az információhoz. Nem mintha félteném a forrásom. Ha eltűnik a süllyesztőben, akkor eltűnik. A győzelem örömét nem akarom megadni.
- ...és mit kapok, ha elmondom? Ha elmondok egy helyet vagy egy becenevet? - hm végül is, talán rá lehetne venni a válaszadásra, ha elég jó ajánlatot kapok cserébe. Bármi és bárki megvehető a megfelelő árért, csak az enyém magasabb, mint másoké.
- Az életem nem elég jó ajánlat - teszem hozzá, de itt már elég egyértelmű, hogy csak az időt húzom. Egyre jobban dühít a tehetetlenségem, hogy képtelen vagyok mozdulni. Hogy itt van ő, a kés a markomban és mégsem tudom elvenni, amit akarok.
Talán a dühömnek köszönhető, talán egyszerűen csak kezd hosszúra nyúlni a pecsét, amit tartani kellene, de minden erőm beleadva próbálkozok egy apró mozdulattal. Egyetlen csettintés, egyetlen apró parancsnak megfelelő mozzanat, hogy nyíljon az ajtó, ami mögött a kutya van. Hallani a pillanatnyi beálló csendet majd a körmök sietős hangját.
- Szerinted kit fog megtámadni? Engem, aki félholtra kínozta és akitől fél, vagy téged, az idegent? - vállalom a kockázatot, hogy engem szagol ki a dög. Hogy legyőzve az ösztöneit nekem ront. Ennyit megér a szabadulásom.


Sidous
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Posztok :
22
☩ Képességem :
okkult tudás
☩ Rang :
ex-őrangyal


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Jún. 29, 2017 8:59 am írtam neked utoljára


- Nem. - Felelem mogorván. Nem vagyok kíváncsi az ég világon semmire. Egy adott információért jöttem, nem vagyok a felesleges körök híve. Legalábbis vele biztosan nem. Némán figyelem, ahogy a mágikus késével játszadozik, s bár halkan és aprókat szuszogok, a mellkasom egyre hevesebb emelkedésbe és süllyedésbe kezd. Nem mintha ettől megtörnék.
- Szegény, szegény Maximilian. - Duruzsolom felé, egy igen ellenszenves, halovány bájmosollyal. - Mi lesz veled, ha túlélem a találkozásunkat, hm? - Egy szemtől szembeni harcra nem biztos, hogy készen állok, de arra ügyeltem, hogy ha már idejövök, legyen védelmem és egérutam is. Túl hosszú ideje élek már ahhoz, hogy lebecsüljem az ellenfeleimet, különösen, ha valaki olyanról van szó, mint ő. De úgy látom, az érzés nem kölcsönös. Ami azért valljuk meg, valahol mélyen szórakoztató. Szívesen megnézném a tekintetét az utolsó másodperceiben, amikor haldokolva rádöbben, hogy rossz lóra tett. Nem ő lenne az első.
- Tudtam jól. - Tényleg ilyen ostobának nézik az angyalokat? Még ha bukott is vagyok. Tudtam jól, hogy várni fog, egyikünk sem ostoba. Ezzel pedig azt is leleplezem, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, hogy nem jöttem védelem nélkül. A kutya veszett ugatására összerezzenek, de előtte még épp tudom tompítani a vágását az angyalpengémmel. Fegyvereink nyers hanggal feszülnek egymásnak, de sikerül kitérnem. Innentől pedig vigyáznom kell magamra, hisz láthatóan nem húzza az időt, ha már tálcán kínáltam fel magam.
- Nem tudsz te semmit. - Sziszegem felé, majd egyik karom felé nyújtom, teljesen magam elé emelve és kinyújtva, a tenyerem mutatom felé. A tenyerembe egy pecsét van karcolva. Láthatja, hogy még viszonylag friss. - Ostoba démon. - A pecsét sápadtan felfénylik, a szemben álló démon pedig átmenetileg megbénul. Gyors tűzoltás, de amíg tartani tudom, addig előnybe helyez. Láthatóan nagy koncentrációt igényel, de biztosan tartom egy helyben.
- Utoljára kérdezem. Kitől van az információd?! - Forgatom meg az angyalpengém másik kezemben az ujjaim közt, hogy lássa, nem blöffölök.

Max
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
13
☩ Play by :
Mark Sheppard
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Jún. 28, 2017 8:11 pm írtam neked utoljára




Honnan tudok róla? Elhiszi egy pillanatig is, hogy erre válaszolok? Csak oldalra biccentem a fejem
- Rossz kérdés. Esetleg másra nem vagy kíváncsi? - adom meg neki a lehetőséget, bár inkább azért, hogy ha lenne folytatás, arra is egyszerű hallgatással felelhessek.
De láthatóan nincs kedvem tovább beszélgetni, már így is túl sok időt pazaroltam el rá. Nem most, hanem úgy mindent összevetve.
- Ismerős, igaz? - húzom vigyorra a szám, ahogy kicsit megforgatom a levegőben a kést. Szeretném, ha látná, ha tudná, aztán máris fonódnak szorosabban az ujjaim a markolat köré.
Elég egyértelmű válasz ez a kérdésére is. Kellenek nekem azok a lelkek. Ha egy újabb ellenség az ára, akkor az. Nem mintha bíznék benne, hogy túléli. Nincs annyi türelmem, hogy igazán precízen, óvatosan csináljam. Főleg, ha nem marad nyugton.
- Állítólag csak az első vágások fájnak igazán - utána pedig kiderül, a leírások elég sokfélén fogalmaztak az egyszer biztos.
Már igyekszek is felé, nem bajlódva a lángokkal, amik megnyugtató recsegéssel emésztik a két ajtót. Nem futok, egyszerűen csak sietősen szedem a lábaimat, a kést magam mellett tartva, a szivart pedig lehajítva a földre. Csillan a rúnás penge, egyetlen gyors mozdulat, semmi több. A karjába próbálok vágni. Belevágni. Megvágni. Állítólag éget a legkisebb vágás is. Pedig ennek még nincs is köze a lelkekhez.
- Miért jöttél ide? Tudnod kellett, hogy várlak. Tudnod kellett, hogy nem foglak elengedni. A lelkek a józan eszed is elveszik? Ezért gondolod, hogy elhiszem, felhasználnád az utolsó csepp erejüket is? - faggatom, miközben le sem veszem a tekintetem a kezéről.
Az már tényleg csak a véletlen kérdése, hogy felhangzik valamelyik szobából az ugatás. Bárcsak az enyém lenne! Bárcsak pokolkutya lenne! De csak egy sima utcára vetett dög. A mély hangja viszont gyönyörűen visszhangzik a folyosón.


Sidous
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Posztok :
22
☩ Képességem :
okkult tudás
☩ Rang :
ex-őrangyal


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Jún. 28, 2017 10:16 am írtam neked utoljára



Indokolatlannak tűnhet, hogy felfelé hátrálok a lépcsőn, de nem harcolni jöttem, hanem információért. Olyanért, amit nem vehetek meg bárhol, amit magamnak kell megszereznem. Akkor is, ha ez a fickó a frászt hozza rám. A tenyérbe mászó stílusáról nem is beszélve. Még a szagán is érezni, hogy vérbeli démon. Jelzésére, hogy fegyvertelen, hasonló stílusban reagálok, mint amit tőle kaptam. Az lehet, hogy nem vagyok egy harcos angyal, de arcom van.
- Összekeversz a csupasz főemlősökkel, drágám. - Komor éllel ejtem ki a becézést, melyet ő maga is használt. S amikor végre megtudom, hogy mit is akar tőlem, már az utolsó két lépcsőfokot rovom. Megrettenve dobban nagyot a szívem, de a tekintetemen tartom a hűvös eleganciát. Kezdhetnék tagadásba is, előadva, hogy fogalmam sincs, miről beszél. Végül talán meg is győzhetném. De nem teszem, nem rám vallana. Helyette visszakérdezek. Játszunk hát nyílt lapokkal.
- Honnan tudsz róla? - A következő kérdésem az lenne, hogy tud-e róla más is, hogy el kell-e hallgattatnom mást is. De hosszú, hosszú ideje élek már, s jól ismerem a förtelem fajtáját. Aki itt számomra ellenfél lenne, az Max számára konkurencia. Neki sem lehet érdeke, hogy köztudott legyen. Ez persze csak feltételezés, nem tudhatom, mi jár a fejében, csak feltételezhetem, hogy egyedül dolgozik. ...A kis bűvésztrükkjére szemem sem rebben. Csak futólag és hűvösen tekintek a nem messze lángoló ajtókra. Könnyedén kiolthatnám a tüzet. Kár, hogy én nem az a személy vagyok, akivel farok méregetésbe kezdhet, így figyelmen kívül hagyom.
A hamarosan előkerülő fegyver azonban nem marad reakció nélkül. A figyelmem máris magáénak tudhatja. Egy újabb bizonyíték, hogy valóban az ő démonai támadtak rám nem régiben, hisz az egyiküknél hasonlóan rúnázott kés volt.
- Elég ellenséged van már, Max. Biztosan akarsz még egyet? Egy olyat, mint én? - Valaki olyat, akiben ilyen mérhetetlen erő van? Megszámlálhatatlan, kiapadhatatlan emberi lélek öleli körül a kegyemet. A hangom figyelmeztető. Veszélyes. Ostoba, ha alábecsül. A kérdés az, hogy vajon blöffölök, vagy tényleg használnám őket önvédelemre. Ugyan, ne becsülje le egy bukott angyal gerinctelenségét.

Max
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
13
☩ Play by :
Mark Sheppard
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Jún. 27, 2017 5:17 pm írtam neked utoljára




Nem akar játszani? Kis híján egy csalódott arcot is kicsikarok magamból, de nem felelek. Később is csak a fejem rázom meg lemondóan, miközben végignézem, ahogy vissza, felfelé megy a lépcsőn. Legyen.
Gondolkodás nélkül indulok meg utána, nem sietve, de azért szedve a lábaimat. Eszembe sincs megvárni, amíg felér és ezt követően megindulni. Csak szépen, összhangban vele.
- Ugyan már, drágám - vigyorodok el, ahogy letéved a tekintetem a csillogó pengére, majd széttárom a karjaimat. Mintha csak azt jelezném, fegyvertelen vagyok.
Nem mintha hihetni lehetne nekem egy pillanatig is.
- Őket akarom. Odabent. A lelkeket. Mindet - közlöm egyszerűen, bár most már hallani a hangomban valamiféle dühöt remegni. Nem vagyok ideges, szimplán csak nem szeretem, hogy már így több időt kellett eljátszanom az egészre. Rá.
- Ideadhatod őket, vagy ki fogom vágni. Ugye nem hitted, hogy senki nem akarja őket? Hogy megtarthatod és így... visszakönyörgöd magad? - kérdezem most már erősen gúnyos hangon. Tudom én jól az okait. Tudom, mi a terve, még ha a legnagyobb részletekbe nem is ástam magam bele.
Most jönne, hogy támadok, igaz? Most, hogy közöltem vele, mit akarok. De nem ugrok neki, egyszerűen csak előások egy szivart majd egy nagy lángra állított öngyújtót. Tűz. Az imádott játékszereim egyike. Felvigyorgok rá és máris dolgozok a jól begyakorolt mágián. Semmi különös, csak a folyosó oldalain lévő első két ajtó alját borítom lángba. Nem fog felégni minden, de gyönyörűen néz ki.
- Ha nyugton maradsz, hamar kivágom őket belőled - azt nem teszem hozzá, hogy mindez rá milyen hatással lesz pontosan. A szivart viszont tovább lógatva a számban máris előkerül a saját kis késem, láthatóan különös jelekkel végigvésve.


Sidous
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Posztok :
22
☩ Képességem :
okkult tudás
☩ Rang :
ex-őrangyal


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 26, 2017 11:44 pm írtam neked utoljára



- Megvallom, sosem szerettem a konkurenciát. – A démon úgy kétszáz év előnnyel tapasztaltabb, én pedig akkor lennék igazán erőm teljében, ha felhasználnám a lelkeket, de lényegében ennyi a különbség. Meg elenyésző mértékű angyali gátlás, hogy a legocsmányabb mágiákig ne tévedjek el. Az pedig, hogy nem szeretem a konkurenciát, természetesen azt jelenti, hogy szeretem hatalmas ívben elkerülni. Tény, hogy magam is kereskedem mágiával, de sosem volt szempont a piac, vagy a ranglétra. Csupán én és a céljaim. Ilyen esetben pedig jobb minél távolabb a potenciális veszélytől. Amilyen Max is. Gratulálok, Sidous, megint megcsináltad. A távol maradás a bajtól nem biztos, hogy azt jelenti, sétálj az oroszlán barlangjába, ez tény. De az is tény, hogy jobb rövidre zárni a dolgot, mint menekülni. Nincs időm ilyen ostobaságokra.
- Úgy nézek ki, mint aki szívesen játszana? – Duruzsolom felé elutasítóan, epésen. Egészen halkan, de jól érthetően. Enyhe megérzés volt az, hogy a hideg is kiráz ettől a fickótól. De minél több időt töltök vele egy légtérben, ez az érzés annál erősebbé válik. Nem ölök meggondolatlanul, sem feleslegesen. Valahol még mindig angyal vagyok. De ezt a démont öröm lesz karóba húzni.
Figyelem a közeledtét, zöld tekintetemmel követem az ujjai mozgását a falon. Ennyire amatőrnek néz? Azt hiszi nem érzek bizsergést a pecsétek közelében, vagy felé? Olyan, mintha hideg-meleget játszanánk. Ő pedig komolyan el akarja hitetni velem, hogy ahol hideg, ott forró? Apró, kísérteties mosoly kúszik az arcomra. Ő vár, hogy lesétáljak a lépcsőn, mire én hátrálni kezdek és hátramenetben lassan felsétálok az emeletre. A tekintetem hamar ismét fagyossá válik. Mindkettőnknek drága az ideje én pedig nem fogok játszadozni. Ha nem felel, hát csináljuk máshogy. Ujjaim közé csúsztatom az angyalpengém, figyelmeztetésként, hogy beszéljen. Most még részben megnyugtató az, hogy maga mondta, valamit akar tőlem. Akár élve is kellhetek neki.

Max
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
13
☩ Play by :
Mark Sheppard
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 26, 2017 8:35 pm írtam neked utoljára




Nem tehetek róla, de kezdem élvezni a helyzetet. Azt eddig is tudtam, hogy ő nem olyan, mint a többi angyal, na de hogy ennyire más? Hogy gond nélkül, felszegett állal szól vissza? Ha nem kellene tőle az a pár hm apróság, még jobban élvezném a kialakult helyzetet.
- Úgy nézek ki, mint valami óvóbácsi? - tárom szét a karjaimat, bár mintha  a szemem mosolyogna. Óvóbácsi. Végül is szeretem a fiatalokat...
- Nem tartok mesedélutánt - fejezem be a gondolatot, egy pillanatig már valamiféle sértett éllel a hangomban.
Le nem venném róla a tekintetem, még akkor sem, amikor újabb lépéseket téve felé egyik kezemmel végigsimítok a falon. Mintha lenne ott valami, amiről csak én tudok, amit csak én látok. Ami nekem segít. Éppenséggel ott pont nincs, de piszok jó színész vagyok.
- Üzlet. Csak az üzlet. Van valamid, ami nekem kell. Kitalálod, mi az? - igazítom meg kicsit a nyakkendőmet, pont úgy, mintha tényleg komoly üzletember lennék és most beszélnék életem legjobb ügyfelével.
- Komolyan a lépcsőn akarsz ácsorogni? Azt hiszed, ott nem érlek el?  - állok kicsit félre, helyet adva neki, hogy lesétáljon elém. - Vagy ennyire félsz tőlem? - oh tudom én jól, hogy ez általában beválik. Csak gyanúsítsd, hogy fél és ember... vagy éppen angyal legyen a talpán, aki tartja magát rezzenéstelenül.


Sidous
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Posztok :
22
☩ Képességem :
okkult tudás
☩ Rang :
ex-őrangyal


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 26, 2017 12:45 pm írtam neked utoljára


Hosszú ideje már, hogy lekopott rólam a teremtésünknél fogva belénk kódolt megvetés és fenséges harag, melyet a démonok iránt kell éreznünk. Az elvek és a gátlások. Mára nem érzek semmit. Továbbra is olyanok vagyunk, mint a veszett kutya és a macska, de szimplán közömbösek számomra. Nem önt el féktelen dühvel, ha démont látok, nem akarok azonnal szent hadjáratot indítani ellenük, meg kiirtani őket. Megtanultam kompromisszumot kötni. Talán túl hosszú ideje járok elbukva a felszínen. Na de ez a fickó. Benne van valami igazán hátborzongató. Talán csak túl sokba hasonlítunk, ami nem vet rám jó fényt, de képtelen vagyok nem olyan lenni, amilyen. A lelkekkel kiváltom majd minden bűnömet.
Hűvös kifejezéssel állom a förtelem tekintetét, figyelem, ahogy azzal a tenyérbe mászó gúnnyal közelít felém. Nem rántok fegyvert, magasra szegett állal várakozok, ahogy általában mindig, de arra azért ügyelek, hogy minden porcikám készenlétben legyen, ha kell. Hát beszélgessünk.
- És mi lenne, ha te mesélnéd el, mi a fenét akarsz tőlem? - Kérdezek vissza egyenes válasz helyett, egy igazán csípős éllel. Had lássa csak, hogy nem fogok menekülni előle. Hogy távol állok az ártatlan angyaloktól, akiket megkopaszthat. De a felvágott nyelvem ide, vagy oda, egy másodpercre én is megrezdülök, amikor a lépcső alja felé közelít. Futó, alig észrevehető megingás az egész, de jobb félni, mint megijedni ugyebár.
- Feltételezem, nem személyes. Talán üzletről van szó? - Tény, hogy olykor felüti a fejé egy-egy szóbeszéd, hisz miért ingázik egy bukott angyal kísértet járta helyeken? De nagy a világ, sok a név, még több a hülye, én pedig csak egy arc vagyok a tömegben. Honnan tudhatna róla. Igyekszem nem a legrosszabbra gondolni. Az nagyon... rossz lenne.

Max
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
13
☩ Play by :
Mark Sheppard
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 26, 2017 11:27 am írtam neked utoljára



Kellenek az igazán nyugodt napok, nem igaz? Legalábbis azt mondják. Én viszont már most érzem az unalom első jeleit. A gondolataim elkalandoznak... és hagyom. Egészen addig, amíg vissza nem ránt a jelenbe, ahogy a pecsétek nemhogy aktiválódnak, de szinte egyszerre visítanak fel. Látogatóm érkezett. Azonnal elvigyorodok, de nem mozdulok az asztal mellől, egyszerűen csak figyelek minden egyes kis rezzenésre, ami beszűrődik. Majd belehasít a hang a csendbe. Ha eddig csak sejtettem is, ki a látogatóm, most már kétség sem fér hozzá.
- Micsoda meglepetés! Nem számítottam rád - a hangom érezhetően csöpög a gúnytól, ahogy az utolsó szó kísérőjeként kilépek az irodából. Jó pár lépésre vagyok a lépcső aljától és eszemben sincs közelebb menni. Nem őrültem meg, nem fogok odasétálni és onnan felnézni rá.
- Mi lenne, ha beljebb fáradnál és elmesélnéd, hogy bírtál el három démonommal? - intek a mellettem lévő nyitott ajtóra. Egy pillanatig sem tagadom, hogy én küldtem őket. Nem mintha amúgy titkoltam volna.
- Vagy esetleg sietsz valahova? Megígérhetem, hogy hiába, feleslegesen várnak rád. Nem fogsz odaérni - teszek egy lépést felé, hogyha kell, pillanatok alatt ott teremjek előtte. Nem fogom elengedni. Elég volt abból, hogy másra bízzam a fontos feladatokat. Ha valamit akarok, magamnak kell megszereznem. Nem is értem, ennyi év után, hogy voltam képes elfelejteni.

Sidous
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Posztok :
22
☩ Képességem :
okkult tudás
☩ Rang :
ex-őrangyal


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 26, 2017 10:00 am írtam neked utoljára


Max && Sid
Egyesek lebecsülik a tájékozottság hatalmát, de én a saját érdekemben mindig nyitott füllel járok a világban. Így Max nevét is ismerem és tudom, hogy ha valamit akar, azt nagyon akarja. Azt megszerzi. Ez a tény pedig méltán tölthet el aggodalommal azok után, hogy néhány csatlósa az életemre tört. Előzmények és indokok nélkül. Feláll attól az alaktól a szőr a hátamon. Ha valakit, hát egy ilyen erős mágust nem akarhatok ellenségemnek. Nem csak magamnak köszönhetem, hogy ilyen könnyen megúsztam a három erősen középszerű démon támadását. Ám ahelyett, hogy meghúznám magam, úgy döntöttem, magam keresem fel a férfit. A legjobb védekezés a támadás, hm? Ideje elbeszélgetnünk.
Az én tudásommal nem volt nagy kaland visszakeresni Max lehetséges hol létét. Az egyik neki dolgozó, alsóbb rendű démon vérét használtam. Volt még annyi kapcsolatuk, hogy jó eséllyel saccolhassak. Ez a fonal pedig egy művészeti galériába vezet, New York államba. Hogy mit keres a démon ezen a környéken, az engem se nem érint, se nem érdekel.
Arra kellően odafigyelek, hogy meghagyjam magamnak az egérutat. Ez alkalommal biztosra megyek, nem lesz elsietett kapunyitás, hogy csöbörből vödörbe zuhanjak. A kaput, amin át érkezem, az épület egyik emeleti szobájába nyitom, ami egykor irodaként szolgálhatott. Ha hagynám zárulni, jó eséllyel itt ragadhatnék, így felületesen elrejtem, de tudom, hogy nincs sok időm.
A szobából kilépve megfontoltan haladok át a tágas folyosón, a földszintig vezető széles lépcsősorig. Egy lélek sem jár erre, de nem is számítottam másra. Biztosra veszem, hogy épp most sétáltam be az oroszlán barlangjába, Max ideiglenes főhadiszállására. Érzem, ahogy fojtogatnak a pecsétjei, amiket angyalok ellen vésett fel ki tudja hova. Számítottam rá, felvérteztem magam egy-egy rúnával, ami nagyjából kiegyenlíti a hatásukat, így legfeljebb kellemetlenséget okoz a védelme, komoly problémát nem. Mellesleg én is így cselekednék a helyében. Minek védjék a területem mihaszna démonok, amikor ott a saját mágiám.
A lépcső feléig sétálok le, ahol is megállok, tekintetemmel végig pásztázom a földszintet, a meglepően jó állapotban lévő festményeket, s elkiáltom magam. Hagyjuk a táncot és a felesleges köröket.
- Maaaax! Bújj elő! - Nem mondom, hogy nem tartok ettől a démontól, de a hangom igen paprikás. Fő a látszat.

Sidous
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Posztok :
22
☩ Képességem :
okkult tudás
☩ Rang :
ex-őrangyal


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 26, 2017 9:45 am írtam neked utoljára


***

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Művészeti galéria, NY
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: