☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
32

Szer. Júl. 26, 2017 4:53 pm írtam neked utoljára


My old Friend, or not?
Kaye && Raiden
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

A nő felsíkít, arcát még mindig nem látom, de nem megyek egyelőre közelebb, csak igyekszem hunyorogva is rájönni, hogy még is ki a franc lehet. Ökölbe szorított kezem kiegyenesedik, és tudom, hogy nem mozdulhatok, de tudom, hogy a bakancsomnál van egy penge, pont ilyen esetekre.
Hangja ismét visít, és akkor felismerem testvérem.
- Kaye!! – Ordítok szívfacsaró hangon. Mennyit kerestem őt, hogy merre lehet, hát megtaláltam, és éppen ezekkel. Most akkor velük van, elárulja a testvéreit, itt a semleges területen.
Felidéződnek bennem a régi mellékek a lánnyal, mit tehetett, amiért bukást érdekelt, hiszen, ha lennének, szárnyai már rég előttem lenne. Tudom, hogy felismert, különben nem kért volna menekülésre, de így végképpen nem mehetek, meg amúgy se kenyerem a futás.
Izgatottak lesznek a társai, a szél feltámad, és egy nagyot lök rajtam, de én persze nem mozdulok, mint egy kőszikla.
- Valóban, de ez a terület azoké, akik védelmet kértek tőletek nyomorékok, és persze Gabrieltől.- Ordítok a magam mély hangján, és vonom össze idegesen a szemöldököm.
-Látom valóban idióta vagy. – Forgatom meg a szemeim.  Felém akarnak indulni a motorral, vajon honnan van nekik benzinjük?
Kaye újra hozzám szól.
- Nem tehetem, velem kell jönnöd akkor, látom, hogy nem haveri alapon vagy velük. – mOndom, majd figyelem, ahogyan elindul ő is. Nem értem miért van velük.
Széttárom szárnyaim és fel emelkedem. Na itt kapjanak el, ha tudnak.

comment: Na jól elbaszarintottam az első reagba másoltam véletlen a reagot, amit most írtam, szokásosan, szóval ne lepődj meg! xD



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Csüt. Júl. 20, 2017 9:53 pm írtam neked utoljára


Raiden & Kaye
Nem kellett csalódnom az idegenben, az emberi kíváncsiság mindig túlmutat az ész határain. Tudni, hogy mivel is áll szembe, még akkor is, ha a legjobb döntés a menekülés lenne. Mily igaz, nem a sötétségtől félünk, hanem attól, hogy nem tudjuk, mi van mögötte. ~ NEM!~ - önön magam sikít fel agyamban, ahogy a láthatatlan szürke lepel hangtalanul hullik a földre, s csap arcul a felismerés.  Kezemben megremeg a nyílpuska, ahogy a barna hullámos fürtök táncot járnak az ismerős vonások körül.  Száz Isten van, hisz EGY ennyire huncut nem lehet. Legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy alig egy napon belül kell szembe néznem egy újabb testvéremmel. Hosszú évek alatt meg tanultam olyan lenni, mint születésem órájában voltam. Érzéketlen a világ bajaival, élőlényeivel, s természetfelettivel. Legalábbis azt hittem. De a tegnapi nap s most a mai ennek az ellenkezőjéről árulkodnak. Áltattam magam, mélyen sikerült eltemetnem, de egyetlen szó, tett képes felszakítani a sebeket, felszínre hozni a rég elfelejtnek hitt emlékeket. Még mindig rászegezem a fegyvert. Szégyen vagy ki tudja mi, borítja el az arcom s egész testem. Nem akartam, de valahol tudtam, hogy egyszer el kell jönnie ezeknek a pillanatoknak is, hogy olyanokkal álljak szembe, akik egykor bíztak bennem, akiben egykor én is bíztam. Aliyahnál nagyobb csalódás nem érhet úgy hiszem, fel is vagyok készülve mindenre. Nem vártam mást tőle. Raiden, harcos angyal, olyan, mint egykor én voltam. Nem, nálam jobb, már akkor is Michael jobb keze volt. Tudom, hogy bátor, most mégis azt kívánom bár ne így lenne. ~ Fuss, te bolond!~ - Szerencsés napunk van. – röhög fel mögöttem a Nyeg Leo. – Na mire vársz! – bök oldalba a nő. Hezitálva nyúlok egy újabb vesszőért. Az illesztékbe helyezem, ezzel kénytelen vagyok felfedni az arcom előtte. Az előtt, akit itt a földön barátomnak neveznék. Közben mögöttem készülődnek, bukósisakot öltenek magukra, hogy aztán beindítsák a motorokat. - Neked nem itt a helyed Tollas, ez a terület nem Michaelé! – kiált oda neki a Kopasz. – Szétrúgjuk a segged! – azzal ő is berúgja a kétkerekűt. Én még mindig csak állok, megvárom, míg elindulnak a keskeny úton felé, a domboldalon. – Menj el míg teheted! – préselem ki a szavakat összeszorult torkomból. Útjára engedem a második vesszőt is, hisz szeretném, ha most gyáva lenne. Tisztába vagyok erejével, s valóban csak egy kis erőfeszítésébe kerülne elsöpörni minket a föld színéről, mégis rossz előérzetem van. A harmadikat nem engedem útjára, inkább hátat fordítok neki, a megvetés mely süt a szeméből égeti a bőröm, ahogyan nővéremmé is égette. Utolsót pillantok, rá mielőtt fejemre húzom a sisakot. Rövidebb utat választva a sziklákon ugratok le az útra melyen ő is érkezett. Hamarabb fogok odaérni, mint a többiek. Leérkezve felé fordulok, kétszer húzok a gázon, mielőtt megindulok felé, remélve ez futásra készteti.

Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
32

Pént. Jún. 30, 2017 1:08 am írtam neked utoljára


My old Friend, or not?
Kaye && Raiden
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

A nő felsíkít, arcát még mindig nem látom, de nem megyek egyelőre közelebb, csak igyekszem hunyorogva is rájönni, hogy még is ki a franc lehet. Ökölbe szorított kezem kiegyenesedik, és tudom, hogy nem mozdulhatok, de tudom, hogy a bakancsomnál van egy penge, pont ilyen esetekre.
Hangja ismét visít, és akkor felismerem testvérem.
- Kaye!! – Ordítok szívfacsaró hangon. Mennyit kerestem őt, hogy merre lehet, hát megtaláltam, és éppen ezekkel. Most akkor velük van, elárulja a testvéreit, itt a semleges területen.
Felidéződnek bennem a régi mellékek a lánnyal, mit tehetett, amiért bukást érdekelt, hiszen, ha lennének, szárnyai már rég előttem lenne. Tudom, hogy felismert, különben nem kért volna menekülésre, de így végképpen nem mehetek, meg amúgy se kenyerem a futás.
Izgatottak lesznek a társai, a szél feltámad, és egy nagyot lök rajtam, de én persze nem mozdulok, mint egy kőszikla.
- Valóban, de ez a terület azoké, akik védelmet kértek tőletek nyomorékok, és persze Gabrieltől.- Ordítok a magam mély hangján, és vonom össze idegesen a szemöldököm.
-Látom valóban idióta vagy. – Forgatom meg a szemeim. Felém akarnak indulni a motorral, vajon honnan van nekik benzinjük?
Kaye újra hozzám szól.
- Nem tehetem, velem kell jönnöd akkor, látom, hogy nem haveri alapon vagy velük. – mOndom, majd figyelem, ahogyan elindul ő is. Nem értem miért van velük.
Széttárom szárnyaim és fel emelkedem. Na itt kapjanak el, ha tudnak.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Hétf. Jún. 26, 2017 5:19 pm írtam neked utoljára


Raiden & Kaye
Ha valaki felnéz, az égre nem tudja eldönteni, hogy milyen napszakot is írunk. Fekete, komor fellegek ütköznek a fehér bárányfelhőkkel, hogy sűrű szürke egyveleggé álljanak össze. A háború kezdetére emlékeztet, az is így kezdődött. Hirtelen csapott össze a két sereg, s már pillanatokkal később meg se lehetett mondani mit lát az ember. Hangosan kordul a feneketlen bendő, pár perccel később pedig hosszú villás nyelvét ölti ki a föld felé. Egykor sokat jártam itt, ugyan így csak némán figyeltem a helyet, de akkor még minden más volt. Erőm s képességeim teljében voltam, ahogyan ez a hely is az élettől volt hangos, piknikezők a zöld pázsiton, kergetőző gyerekek, s túrázók a körülötte lévő rengetegben, mára kihalt minden, ahogyan szárnyaim is lehulltak. Ezt látja az, aki nem akar tovább látni az illúzión túl, vagy aki csak saját világába burkolózik be. Van itt élet csak keresni kell, keresni a fák s bokrok között. Semleges területnek nyilvánították, csak az a baj, hogy ezt nem mindenki tartja be, talán Mihály s követői, talán még Gabriel is, de az embereket mi késztetné arra, hogy így tegyen? Semmi, hacsak nem a jó szándék, de ezek itt a hátam mögött, mit sem törődnek vele. Elszabadult a pokol a Földön, s amit eddig titokban tettek, most nyíltan vállalják, nem félve a következményeket. Nincs következmény. Hatalmat s jogot formálnak élet s halál felett, Istennek hiszik magukat, virágzását éli a vadászat. Nem, nem azokról beszélek, akik egy eszme, hit miatt teszik ezt, hanem azokról, akik pusztán szórakozásból ölik halomra a természetfelettit vagy éppen sajátjaikat, azzal nyugtatva lelkiismeretüket, hogy jót cselekszenek. Bár erős a gyanúm, hogy lelkiismeretük sincs. Jogos a kérdés, hogy én mégis mit keresek itt. Elvesztettem valamit, ami számukra túlságosan értékes volt. Direkt? Igen, lehet, hisz sose hibáztam. Végezhettem volna velük, de nem voltam még erőm teljében, ahogyan most sem, még nem gyógyultak be sebeim. Így alkut kötöttem velük, törlesztenem kell, azért vagyok itt, hogy megvédjem a seggüket, ha valami olyanba botlanának, ami felülmúlja őket. Igazából én vadászok, kifárasztok, gyengítek, hogy ők megadhassák a kegyelemdöfést.  Különlegesre vágynak, csak ezzel egy a probléma, hogy se angyalt se démont nem lehet csak úgy felismerni, hacsak ők nem akarják. – Ott, jön valaki! – kiált fel mögöttem a Kopasz, aki már indulásunk óta úgy markolássza tőrének markolatát, mintha szaftos pornóra szorongatná saját fegyverét. – Fogd be a pofád! – utasítom, még akkor is, ha most ők dirigálnak nekem. Korában észrevettem, mint ő, mégis bíztam valami csodában, hogy irányt változtat, de nem tette. – Hé te kis kurva, vigyázz a szádra, mert te leszel az, akit levadászunk. – megremeg az orrom, de nem szólok, jobb lesz ez így. Egyben biztos vagyok, valaki nagyon hálás lesz, ha ezeket kivonom a forgalomból, amint tehetem, de előbb törlesztek. Figyelem a közeledő kapucnis alakot, nem látom az arcát, de testalkata elárulja, hogy férfi. Remélem ennél gyorsabban is tud futni. Megfordulok, s a motoromhoz sétálok, kormányára akasztom sisakom. Leemelem róla kisebb csomagom s kibontom. Strapabíró nyílpuska kerül elő belőle, s nyílvesszők. Nyugodtan lelövöldözhetném őket itt, egy lövésem lenne, mert az a hallgatag, akit csak Némának nevezek, figyeli minden mozdulatom, s amilyen lassan forgatja a nyelvét olyan gyorsan a stukkert, ami az övében van. Gazdagabb lennék egy golyóval a fejemben. Aprócska kövek gördülnek alá a magaslatról, ahogy visszatérek korábbi helyemre. A fickó már jócskán elhaladt alattunk. Három nyílvesszőt küldök utána, amelyek szándékosan tévesztenek célt. Az első előtte landol a földben, talán megállásra kényszerít, s a forrását keresi. Ha így tesz, hat alakot pillanthat meg, s az egyik éppen újra céloz, az vagyok én. A szél táncol körülöttem, belekap hajamba, számításba veszem a következő lövésnél. Mögöttem négy fickó s egy nő figyelnek, mint egy vadászkutya. Egy némelyik hangosan röhög fel, míg másikak csak a levegőbe csapnak, a tévesztésre. Nem tudom ki a fickó nem látom az arcát, ő sem igazán ismerhet fel a magam előtt tartott fegyver miatt. Meg tudnám ölni, itt és most, de elvenné az egésznek az ízét, s valószínűleg akkor az én fejem is gurulna a lejtőn. A következő közvetlen előtte landol. – Fuss te nyomorult! – kiáltja felé, ennek az egész csürhének a feje. Kis vézna, még egy normális bőrdzsekit se találtak rá, annyira girhes. Mindegy, ő menőnek hiszi magát. A harmadik vesszőmet megelőzi egy égbe eresztett pisztolylövés, a nő nem bír magával, utána még a pisztoly csövet is megnyalja. Eszement liba. Az ötödik a Szamuráj legalábbis azt hiszi magáról, a feje felett megpergeti az angyalpengét, az én pengémet. Hogy állna a fejébe.  Ha futásnak ered a férfi, a harmadik vessző közvetlen a feje mellett süvít el. S a negyedik, reményeim szerint a vállába fúródik. Ha máshogy nem alakul kezdődhet a VADÁSZAT.  

Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
32

Vas. Jún. 25, 2017 6:34 pm írtam neked utoljára


My old Friend, or not?
Kaye && Raiden
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Ki kellett szabadulnom, nem rég találkoztam hajdani szerelmemmel, most meg Sofiel is embert akar játszani. Néha, ha nem is mutatom, de hiányzik nekem a menny. Voltak ott testvéreim, akiket igazán szerettem, de Gabriel és isten elvette őket tőlem. Ahogyan sétálok, magamra húzom a kapucnimat, és futásnak eredek, egy kis edzés még nem árt meg. Elhaladok a nyikorgó körhinták és mérleg hinták mellett, borzalmas bele gondolni, hogy régen itt gyermeket játszottak, akik biztosan félek, amikor meglátták bukni az angyalokat. Nem foglalkozom semmivel és senkivel, csak zakatol a szívem, az adrenalin felszökik.
Visszagondolok a barátaimra, Megara, Radnar, és Kaye.. Mi lett veletek. Kaye-el szinten naponta találkoztam és beszéltem, de egyik napról a másikra tűnt el, és én hiába kerestem őt, nem leltem nyomát. Talán itt van velünk? Talán Gabriel oldalán harcol, vagy a legrosszabb... Megbukott volna? Nem, rázom ki a fejemből a gondolatot, majd futok tovább. Villámot hallok, még jobban magamra húzom a kapucni, és az eső meg ered, eláztatva a ruhámat.
Ez a park teljesen elhagyatott, a víz a lábam alatt kezd hömpölyögni, de nem érdekel. Semleges területen vagyok, ahol azok vannak, akik csak menedéket akarnak, és semmi háborút, Michael legalább ezt tiszteletben tartja, nem úgy, mint a főmuksi.
Sajnálom ezeket az embereket, angyalokat, de értük az, amiért képes vagyok egy angyal penge hegyén végezni, és véremet adni értük.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
32

Vas. Jún. 25, 2017 6:28 pm írtam neked utoljára


***


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Régi park
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: