• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Louis Sutter Playground
SzerzőÜzenet

Natasya Alaskeevich
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
I'm only human
☩ Posztok :
78
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Play by :
Ksenia Solo
☩ Pokol vagy menny? :
Earth
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 26, 2017 2:46 pm írtam neked utoljára


The King & Tasy
Regret is for suckaz
Könnyesnek alig nevezhető búcsúmat furcsa dolog követi. Érdes ujjak fonódnak torkomra, megszorítva azt. Érzem, hogy a levegő, melyet ki kellene eresztenem tüdőmből, bennem rekedt. Saját ujjaimat a férfi csuklója köré fonom. Hörögve próbálok levegőt venni, kidüllesztett szemmel figyelem a hasonló kékségű tekintetét, amilyen az enyém is.
Csak amíg az övé kegyetlen ridegségtől árulkodik, az enyém egy pillanat erejéig páni félelemről.
Végül aztán csak elenged én pedig tétován lépek egyet hátra, szorítása nyomát megdörzsölgetve.
- Jól van na. A Metallica szerelmére, ennyire azért nem kell véresen komolyan venni mindent – hüledezek fejemet csóválva, már-már hitetlenkedve tekintve rá, tekintetem egy pillanatra levéve róla
Na jó, ha nem tollas és nem is pokolbéli, akkor csak a városról kívülről jöhetett. Vagy ahogy az előbb is gondoltam, ő a parklakó. Jó, de szerény 25 életévem alatt csak összefuthattam volna vele, nem? Azért nem vagyok ismeretlen a környéken, ez a negyed az otthonom, minden kövét úgy ismerem, mint a tenyeremet.
S persze a tenyerem. Letekintve rá látom, hogy számos karcolás nyomát viselem, vöröslő vérem bugyog ki rajtuk. Vállamat könnyedén megrántva törlöm bele szoknyámba. Teljesen higénikus nem?
Saját könnyed stílusomat hamar visszaszerzem, mintha nem érdekelne az előbbi közjáték és befejezem monológom és bemutatkozásom.
Persze illedelmes kezemet nem veszik el. Okés, lehet, hogy mocskos, véres, és feketére mázolt körmöm néhol megkopott, de lássuk be: ő sem fest szebben, mint én. Akkor mégis miért nem fogadja el.
- Végül is lényegtelen, hogy miért tetted el láb alól, de… Talán nem volna célszerű ezt itt hagyni. Mármint a rendőrség, pf, az itt nem létezik. Vagyis ha van, majd pont ki fognak jönni egy ilyen helyre, hagyjuk már – legyintek könnyedén, újra csak fújtatva egyet.
S most hogy az adrenalin kezd távozni a szervezetemből, kezdem érezni, hogy mennyire elfáradtam. Lábaim zsibbadnak, lépem szerintem mindjárt leszakad. Egyik kezem tapasztom rá, érzem, ahogy szívverésem majd kiugrik helyéről. Tán még az idegen is meghallhatja ennek a hangját.
Okés Tasy, nincs semmi gond, nyugodj meg. Nemsokára hazamész iszol egy jó nagy bögre és forró kávét és a világ újra szép és gondtalan lesz. Foglalkozhatsz továbbá azokkal a gondjaiddal, mint eddig is. Legfőképpen, hogy merre van Aliyah, miért nem sikerülnek manapság a megbízásaid és miért kezdesz paranoiás lenni arra, hogy követ valaki?
Jaj de elkalandoztam. Szövegelésem kellős közepén sem tartok, amikor újra csak megragad karomnál fogva.
- Ugye tudod, hogy egy hölggyel akár finomabban is bánhatnál? – indulok meg mellette tán kissé pipiskedve. De ezen ne csodálkozzunk. Térdig érő bakancsomban igazán nehéz a természetben könnyedén közlekedni. Ezért is lehet, hogy legszívesebben néha-néha lemaradnék, de csuklómat vasbilincsként tartják fogva az érdes ujjak.  – Tudod igazán hízelgő is lehetne hevességed, csakhogy, mint mondtam Tasy templomba tabu – folytatom tovább, jobb ötlet híján, hogy miért is rángat magával az erdő közepébe. De tényleg, miért?
És én még azt hittem, hogy ma egyszerű napom lesz. Halkan sóhajtok fel, ezzel egy időbe lök neki egy fa törzséhez.
Levegőm újra bent reked.
- Tudod, az időzítéseid nem épp a legjobbak – hörgöm újra csak, nagy levegőt véve, hogy aztán tágra nyílt szemekkel hallgassam szavait. Nem is burkolt fenyegetése szórakoztat, s ezt elkendőzni sem tudnám. Szélesen vigyorodom el. – Ugyan már Tarzan, a betondzsungel az otthonom, előnyös terepem, mégis hogy akarnál levadászni, te… - próbálok amennyire csak lehet végignézni rajta, de vészes közelsége nem nagyon engedi ezt meg. – Itt megtalálni? – mosolyodom el bájosan, de hogy ne aggódjon, újra megszólalok. – De mint mondottam volt, ígéretemet betartom és ilyen kedves gesztus után, mégis ki mernek neked ellentmondani?
Nézek végül kissé félre tőle, hogy az erdő sűrűségét figyeljem meg. S ő is átnéz vállam fellett. Tétován tekintek abba az irányba.
Oh, vagy úgy, hogy követtek volna? Vagy visszajöttek volna? Upsz.
- Mh, ez sem mindennapi név a városban – vigyorodom el nevét hallva, figyelve, ahogy leül. Kezeimet egy pillanatra ökölbe szorítom, leplezve remegésemet. Mikor is ittam utoljára kávét? Oh, említettem már, hogy van némi… függőségem?
- Semmit! – felelem hirtelen kérdésére, jégkék szemeibe pillantva. – Tényleg! Becsszó! – teszem egyik kezemet a szívem felé. – Ezúttal tényleg nem! Időm nem volt rá, hogy elemeljem a könyvet. Érted… egy retkes könyvért rohantam át a fél városon… - teszem újra lépem, vesém helyére a kezemet, hisz újra csak eszembe ötlik, hogy mennyire kifáradtam. – Vized sincs, igaz? – nézek rá epekedve, hogy hátha megszán, mielőtt kitikkadok.
- Mellesleg mit keres egy magadfajta itt? Azt hittem, hogy fajtánkat eléggé… Hogy is mondjam, lenézitek – terelek egy pillanatra, hátamat megtámasztva a fa törzsének. Kávét!

Horic király
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :

☩ Faj :
◄ mortal ►
☩ Posztok :
5
☩ Rólam :
☩ Rang :
◄ king ►
☩ Play by :
◄ Zach McGowan ►
☩ Pokol vagy menny? :
◄ Earth ►


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jún. 25, 2017 11:43 pm írtam neked utoljára



To a new ally


Mérhetetlenül zavaró tud lenni, ha valaki a kelleténél sokkal, de sokkal többet beszél. Nem azt mondom, hogy néhány szavas mondatoknál többet nem szokásom használni. Előfordul, hogy magam is összetett mondatokat vagy monologikus szentbeszédeket tartok, amennyiben úgy hozza a szükség. Ellenkező esetben, nem fecsegek feleslegesen. A tettek, nem pedig a szavak embere vagyok. De, azt hiszem ez a korábbi eseményekből hamar leszűrhetővé vált újdonsült ismerősöm számára. S nem sokkal később az őt üldözők is hamar belátták, nem érdemes velem packázni. Tettem beszéltek helyettem, kifejezték, amit szükségesnek láttak, így amint közelebb értem a megmaradt kettőhöz, ők tüstént kereket oldottak. Felvettem azt a bizonyos nyúlcipőt és vissza sem néztek. Nem túl jó. Kifejezetten hátrányos tanúkat hagyni, de ha szerencsénk van, nem szólnak róla senkinek. Vagy, ez a nő megússza a kérdezősködők hadát. Ellenkező esetben… nagy bajban lehetünk. Kifejezetten ő, ugyanis én már nem leszek a városban, mire visszaérne bárki is.
Miként lázas elköszönésbe kezd az ifjú hölgy, hirtelen fordulok meg, hogy felé lépve szabad kezemmel, balommal kapjam el torkát. Nem a barátom, bármi is történt most itt.
- Ne merj még egyszer azokhoz a tollpárnákhoz vagy szőnyegekhez hasonlítani! – köptem arcába fenyegetőn szavaimat, miközben kék íriszeim egyenesen az övéibe meredtek – Megértetted?
Gyűlölöm azokat a teremtményeket, az őszeset, és ha a saját nyomorult emberi fajtám számát is kell csökkentenem az ilyen barmok miatt, mint ezek, akkor sem fogok lemondani a harcról. Végül, elengedem az enyhém, ám annál nagyobb és komolyabb szándékkal szorított finom nyakat, majd hátrébb lépve letörlöm egy övemről letépett ronggyal azt a véres pengét, mely megmentette mindkettőnk életét.
- Pusztán azért döntöttem úgy, hogy segítek, mert az ott – böktem fejemmel a földön fekvő fejetlen tetemre – megtámadott. – mihelyt tiszta lett, visszatettem hüvelyébe kardomat. Eddigre végig mondta közvetlen, nyitott hozzáállással szavait. Tasy. Érdekes név, de ezen már meg sem lepődöm. Vajon ez a teljes neve, vagy csak egy becenév?
Nem sokáig volt időm gondolkodni. A messzi távolból kellemetlen zajok szűrődtek el idáig. Fenébe! Erre jönnek! Hosszúra nyújtott, gyors léptekkel indultam el az erdő sűrűje felé és haladásom közepette megragadtam a nő felkarját és magammal cibáltam. Akarja vagy sem, ez az ő érdekét is szolgálja. Valamivel odébb neki löktem egy fának, közel hajoltam hozzá és szigorú, ellentmondást nem tűrőn intéztem hozzá szavaimat. Persze, csak ha eddig nem próbált volna meg elszökni. Nem ajánlom!
- Ó, de még hogy! Befogod tartani a szavad, mert ha nem, megkereslek és levadászlak! Messze nem az lesz a legrosszabb, mint amit rólam állítottál azoknak a gyáváknak. – adtam tudomására a tényállást, majd válla felett visszanéztem, követtek-e minket.
Nem. Helyes.
Hátra léptem hármat, ezzel levegővételnek és privát szférának helyet biztosítva Tasy számára. Eljött az idő, hogy én is elmondjam a nevemet. Diszkréten, persze.
- Horic. – jelentettem ki egyszerűen, majd leültem egy már évek óta kidőlt fatörzsre, melyet az idő kereke mohával lepett be.
- Mond csak, mit követtél el, hogy azok megpróbáltak elhallgattatni? – kérdeztem rá pusztán szakmai, üzleti kíváncsiságból. Talán, éppen ez a nő lesz az, akit beépített emberként fogok tudni használni. Talán.



490 words to enjoy this

©redit

Natasya Alaskeevich
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
I'm only human
☩ Posztok :
78
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Play by :
Ksenia Solo
☩ Pokol vagy menny? :
Earth
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jún. 25, 2017 11:12 pm írtam neked utoljára


The King & Tasy
Regret is for suckaz
De persze hiába járatom a számat olyannyira - én néha komolyan nem értem, hogy mi van az emberekkel, vagy épp angyalokkal. Mikor váltak ennyire szűkszavúakká? Vagy csak én beszélnék túl sokat? Áh, nem, nem hiszem, kizárt. Annyit beszélek, mint egy átlagos emberi lény, ki Társas lény és igenis igényli mások társaságát.
Arról már nem sűrűn tehetek, hogy nem igen van társaságom.
Vagyis talán de, de ez…
Szóval hiába pofázok, amíg egyik részről elérem a célom vele - hisz ezzel a tendenciával nem tudnak általában mit kezdeni az ellenek. Valljuk be a legtöbb ember élete könyörgésére számít és nem pedig holmi értelmetlen fecsegésbe lényegében bármiről. No de, amíg az egyik fél megdöbben a másik meg sem szólal. Sőt.
Igazából semmit sem csinál.
S hiába fordulok felé, kérlelő szavaimra csak egy tömör válasz jut, miközben nyakam majdnem hátra tör, ahogy próbálok szemeibe nézni.
- Gondoltam… - sóhajtom el magam és már fordulnék is vissza, ha éppen nem húznák ki a talajt a lábam alól. Mert biza ez történik velem. Újra az indák között találom magam, újabb harci sérüléseket szerezve. - Igazából inkább vagy egy szárnyas, mint egy poklos.
Jutok eme megállapításra. Nyers és szótlan. Akárcsak Ő. Vajon mindannyijuk ennyire kis magába forduló kis mufurc? Hangosan sóhajtom el magamat.
- És láthatjátok, hogy még kedvenckéjével, kinek lelkem adtam el is így bá… - folytatnám tovább a megkezdett színjátékot, ha az események nem gyorsulnának fel. Ugyanis tenyerem mellé vértócsa zuhan és valami nehéz esik a földre.
S pont velem néz szemet!
Velem!
Szemet!
Egy fej!
- Öhm… - ritka alkalmak egyike, hogy képtelen vagyok megszólalni és… Gyomrom felfordul, miközben kék tekintetem képtelen vagyok levenni ama grimaszról és kilógó nyelvekről. A vér pedig csak úgy terjed körülötte, vörössé festve a leveleket, bokrokat, öntözve a talajt.
Hasonló döbbenet ül a másik kettő arcán is, de próbálom nem elveszteni elfehéredő emlékezetemet.
- Látjátok! Én mondtam! Így ne higgyetek Tasynek, pfej! - araszolok a földön némileg arrébb, s állok fel újra lassan, tisztes távolságba mind a fejtől, mint pedig az alázuhanó testtől. - Te ez nem fog úgy körbe-körbe rohangálni, mint a fejét vágott csirke? - nézek drasztikus megoldásokat választó megmentőmre, majd figyelmem újra a két ajtószekrényre irányul. Látom, ahogy az egyik kezével meglöki a másikat.
- Te, menjünk, ez tényleg egy démoni fattyú…- kezd el hátrálni én pedig elégedett mosollyal nyugtázom, hogy ezt ezúttal is megúsztam.
- Üdvözlöm az öreget a boltba! Legyen szép napotok! - állok lábujjhegyre, és ha még egy keszkenő is lenne nálam, magasba emelt kezembe fognám, és úgy integetnék nekik. Mivel ez nincs, így csak királynői kézlendítéssel szolgálhatok.
- Köszönöm, múltból érkező, az időgépet feltaláló társam - fordulok az idegen megmentőm felé, kezemet továbbra is a magasba tartva, pacsira várva. S most van időm végignézni rajta úgy igazán rendesen.
Magas. Nagyoooon magas. Fura öltözéke van. Fegyverei. Ha nem természetfeletti akkor a falról kívülről jöhetett. Vagy valami parkbéli erdőlakó, ki emberek húsából táplálkozik tényleg. Uh, ez zsír!
- Mivel szavam általában, néha igyekszem betartani, így adósoddá váltam, de! - kezemmel végig mutatok magamon. - Ez tabu. Tasy szentélybe nem léphet be akárki. Jah igen, Tasy vagyok… - nyújtok felé kezet, de továbbra is tisztes távolságba a fejtől és a testtől és a vértől.

Horic király
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :

☩ Faj :
◄ mortal ►
☩ Posztok :
5
☩ Rólam :
☩ Rang :
◄ king ►
☩ Play by :
◄ Zach McGowan ►
☩ Pokol vagy menny? :
◄ Earth ►


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jún. 25, 2017 10:46 pm írtam neked utoljára



To a new ally



Hosszú csendbe burkolódzom. Egyik szemöldököm félre csúszik a pillanat tört részére. Meglehetősen éles nyelve van ennek a csinos pofinak, amivel egyes emberek érdeklődését – nem éppen a kedvezőbbik értelemben – igenis magára tudja vonni. A túlontúl csípős nyelv, a maga figyelmetlenségével és az hozzá nem értő harciassággal komoly bajba sodorhatja tulajdonosát. Azt hiszem, kezdem összerakni, hogy mi is történhetett azon a piacon alig egy órával korábban. Ennek a nőnek aztán tényleg nyomában jár a baj, én pedig abból kifejezetten nem kérek. Mármint, magából a balszerencséből. Nem épp a leghasznosabb pártfogoltja az embernek, különösen az én szakmámban nem. De, talán az övében sem.
Meglehetősen kirívó öltözködési stílusa tipikusan az itteniekre vall, no meg, azokéra, akik szeretnek igen kellemetlen dolgokba belekeveredni. Legalábbis erre tudok következtetni, mert ha már körülmények között találkoztunk volna, nos, megmerném kockáztatni foglalkozásának pontos megállapítását: kurva. Jelen esetben semmi ilyesmiről nincsen szó.
Csendesen, szavak nélkül figyeltem. Két férfi beérte a nőt és néhány méterrel előttünk álltak meg. Újdonsült ismerősöm nagy nehezen feltápászkodott a földről, majd… hogy micsoda? Enyhén döbbent, ’Ó! Valóban?’ arckifejezéssel fordítottam fejem enyhén a nő felé. Nem ilyesfajta segélykiáltás jutott eszembe, ám nekem úgy tűnik, végül nem ő fogja kitenni a pontot az ügy végére. Hanem… egy ötödik személy. Viszont! Ennyire még ne siessünk előre!
Egy kisebb fenyegetéssel látta el üldözőit, mely szavakat végig gondolva, nos, nem kell démonnak lennem hozzá és mégis, igaznak véltem őket. A népemmel mi már csak ilyenek vagyunk. Ugyan, nem esszük meg az embereket, nem vagyunk kannibálok, ám való igaz, hogy kifordítjuk beleiket. Szavai végeztével a fekete fürtű nőszemély felém fordul. Letekintek a nálamnál legalább másfél fejjel alacsonyabb teremtésre, aki kérlelőn ajánlatot tesz. Komoly, rezzenéstelen arccal emelem meg fejem, hogy elszánt gyilkos nézésével pillanthassak bele üldözői szemeibe.
- Nincs. – mély hangszínnel adtam rövid, lényegre törő választ, majd anélkül, hogy a nőre néztem volna, balommal egy erős lökéssel vissza küldtem a földre. Ennek oka a már korábban említett ötödik személy volt. Mögém lopakodva akart előnyhöz jutni, de elárulta magát. Korábban észre vettem, miként válik le a többiektől és fülemet megütő apró kövek gördülésének hangját megerősítette a kis kavicsok látóterembe gurulása éppenséggel a hátam felől. A pillanat azon töredékében, melyben balom mozdult, vele együtt lépett akcióba jobbom is, mely nem a hátamra erősített kardot és íjat, vagy annak tegezéhez nyúlt, hanem az oldalamon lévő pengéhez. Váratlan lehetett a férfi számára pörgő mozgásom és a kardél, mely végig suhant nyakán, ezzel leválasztva a fej trófeáját a testtől. Az ütőérből előbuggyanó forró, meleg vér gyorsan tört a felszínre. Pillanatok alatt eláztatta az élettelenül előre bukó testet és annak környékét. Mielőtt sáros csizmámhoz ért volna visszafordultam a másik kettő felé. A levágott fej odébb gurult, amint talajt ért. A bokrok felé vette irányát, míg jómagam határozottan léptem a megmaradtak felé. Elhaladtam a fellökött nő mellett és rezzenéstelenül, mintha semmi komoly vagy megingató dolog nem történt volna, úgy közeledtem az üldözőkből váló üldözöttek felé.



474 words to enjoy this

©redit

Natasya Alaskeevich
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
I'm only human
☩ Posztok :
78
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Play by :
Ksenia Solo
☩ Pokol vagy menny? :
Earth
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jún. 25, 2017 10:04 pm írtam neked utoljára


The King & Tasy
Regret is for suckaz
Ha a szerencsétlenségemnek lenne határa, akkor azt szerintem ezzel a nappal lépném át. Nem is értem, hiszen régen annyira simán ment minden. Régen annyival egyszerűbb volt az egész. A legprofibb tolvaj voltam, kit e város láthatott magának. A csatornák útvesztőjében árnytolvajjá avanzsálódtam. A tanítvány odalent felülmúlta a mestert, úgy csentem el dolgokat, hogy azokat senki sem vette észre. Még akkor sem, ha épp egy fehérneműt loptam le az illetőről.
De most meg? Egy átkozott újságoshoz nem tudok betörni? Elvenni egy rohadék kis könyvecskét, ami óvatlanul hever a pulton? Persze az egész épületben senki sem volt, biztonsági rendszer nuku. Igen, megnéztem, sose megyek úgy küldetésre, hogy előtte ne figyelném ki pontosan mi és hol található. Napokat töltöttem ezzel és Senki sem volt Sehol. Mindennek úgy kellett volna történnie, mint ahogy a mesében meg van írva.
Mégis itt vagyok. Magassarkú bőrcsizmába szedve lábam, hajam lobogtatva, magas térddel futva be az erdőbe.
- Mégis hova gondolok? - lihegek levegőért kapkodva. Na igen, nem mondanám, hogy épp a légzéscserémre figyelnék oda a legjobban most.
Az esésben lehorzsolódik tenyerem, csuklómat egy inda kiálló tüskéje karistolja végig, véremet véve. Nyöszörögve pattannék fel és nyilaló oldallal futnék tovább, ha egy elég érdekes talpazat ne lépne a szemem elé. Szemeim elkerekednek, hisz ilyen lábbelit sem lát manapság az ember. Legfeljebb pár divattörténeti könyvben, pár évszazaddal korábbról. Értetlen pislogásom is csak addig engedem meg magamnak, amíg a hangot meg nem hallom.
- Rossz nap. Hét. Év. Évtized. Évszázad. Tán még élet is - ülök fel, mintha teljesen gondtalan lennék. Levegőért kapkodva csapom össze tenyeremet ezzel is eltüntetve róla a mocskot. Természetesen kevés sikerrel járok, így szoknyám aljába teszem ezt meg.
- Ezt a terepet sem a cipőmnek találták ki - méltatlankadok lenézve bokáig sárossá vált csizmámra. Ha valami mindig is idegesített - a kávéhiány mellett - az a csizmám épsége és tisztasága.
Mindeközbe lassan megérkeznek üldözőim is.
- Na már csak ti hiányoztatok, de tényleg - csapok le két oldalra a földre, hogy megtámaszkodva álljak fel, térdeimre támaszkodva enyhén behorpasztott háttal. - Vigyázat! - figyelmeztetem őket és egyik kezemmel arra az irányba mutatok, amerre az idegen áll. A háromból kettő marcona megáll, no de hol a harmadik.
- Démon van nálam és nem félek használni! - fenyegetem meg őket, s ha szerencsém van, nem ismerik a fickót. És ha még nagyobb mázlim van, nem velük van. És ha szerencsém most rám találna, akkor a fickó is veszi a lapot.
- Nem viccelek! Egyszer láttam, miként belezte ki ellenfeleit egy pillantással és az emberek húsát hogy cupákolta le az csontról - fintorodok el, pár lépést hátrálva, noha most vigyázva, hogy ne essek el. Látom a két ajtósszekrényeken az értetlenséget a szemükbe, ahogy tétován egymásra néznek.
Ezt használom én ki és fordulok az idegennel szembe.
- Ha segítesz, elég sok mindent meg tudok neked tenni hálám jeléül. De először is… gondolom nincs nálad kávé, mi? - nézek rá előbb kérlelőn, a mondatom második felénél pedig könnyedén kiseprem a hajam arcomból. Minden szavam őszintén gondolom Ebben a szituációban is.

Horic király
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :

☩ Faj :
◄ mortal ►
☩ Posztok :
5
☩ Rólam :
☩ Rang :
◄ king ►
☩ Play by :
◄ Zach McGowan ►
☩ Pokol vagy menny? :
◄ Earth ►


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jún. 25, 2017 9:31 pm írtam neked utoljára



To a new ally


Szükség volt kémekre, beszerzőkre. Bármennyire is felkészült és tapasztalt valaki a vadonban, vannak olyan luxuscikkek és egyéb anyagok, melyek komoly előnyt jelentenek és egyetlen lelőhelye ezeknek nem más, mint a város. Az egyetlen gond a lebukás mellett, hogy itt nem csupán emberek tanyáznak, hanem olyanok is, akik megtűrik maguk mellett azokat, akik miatt ilyen lett a világunk. De, mindig kellenek újabbak. Újabb és újabb ügynökök. Sohasem lehet tudni, hogy mikor buknak le és mindegyikőjüknek meg van a saját tehetsége és területe. Olyanokra van szükség, akik megbízhatóak és elkötelezett hívei mindannak, amiért én magam is harcolok. Új alanyokra, új információkra volt szükségem és ezek megszerzéséhez én magam mentem be a városba. A saját szememmel akartam látni azt, aki segíteni fog klánomnak. Magam akartam kiválasztani hozzá a legalkalmasabb személy, vagy legalább ahhoz hasonlót.
Könnyedén bejutottam a falak mögé. Minden erőd, minden város, minden óvóhely rendelkezik egy tikos alagúthálózattal. Egy elhagyatott, büdös, sötét, lelketlen hátsó ajtóval. Ezen keresztül jutottam el a város szegénynegyedébe. Öltözetem nem csupán szövet, de állati bőr, szőrme és különböző fegyverek összessége alkotta. Attól tartok, jól látszik rajtam, nem közülük való vagyok és az ebből kiforró bajt elkerülvén nem is közlekedtem a nyílt utcán. Ezúttal nem harcolni vagy vadászni jöttem. Egy kisebb felfordulást a piactéren kikerülve elindultam a fák sűrűjébe, mely egy parkba vezetett. Nem kellett sokait időznöm, hamar megtaláltam a felfordulás keverőjét. Mivel most látom őt másodjára, és nyílván nem sikerült megelőznöm a bajt, kétségeim támadtak a továbbállást illetően. Nem épp… nevezzük ügyetlennek ezt a fiatal nőt, akit lépten-nyomon követ a balszerencse. Mihelyt felbukik, előjövök a bokrok takarásából. Csizmám orra pontosan az arca előtt pár centire áll meg.
- Rossz nap? – kérdezem tőle egyszerű közönnyel, míg fölé magasodva egyenest lesütöm tekintetem, hogy lássam. Mögötte, a távolból férfiak közelednek.
Mesébe illő volna, ha a nő felpattanna, és mögém bújva várná a pillanatot, mikor magamra öltöm a hős szerepét és jelenlétemnek hála megússza az alapos verést. Szinte regényből olvasottnak hangzana, ha balom nyújtva felsegíteném, majd vállat vállnak vetve együtt leckéztetnénk meg a közeledőket, hogy egy újabb történetet mesélne felhőtlen nevetésben törjünk ki. S említésre sem méltó lenne egy másik változat, melyben egyszerűen tovább szalad, én pedig elindulok a másik irányba. De, nem az utóbbi miatt mutattam meg, nincs egyedül. Noha, bajtársak sem vagyunk. Nem is ismerem, sohasem láttam még arcát a mai nap előtt, így kizárásos alapon maradt… jaj nekem, be kell verjek pár orrot.
Na, nem mintha az olyan nagy baj lenne és képességeim nem tennék ezt lehetővé, ám ott van a következmények ténye és az, talán be kell mocskolnom, ismét, kardom pengéjét. Vér áztassa a fémet, hogy ezen eszköznek hála talán új szövetségesre teszek szert. Mert ha nem éri meg, vagy szabadon hagyom az utat ezen ismeretlen férfiak előtt, akkor nagyon, de nagyon rosszul jár ez a csinos kis pofika. Megmerem kockáztatni a kijelentést, nem csupán arcának szerkezete vész oda, de az életét is eldobhatja. Talán… tapasztaltabbat kellene keresnem nála. Csak, talán…



483 words to enjoy this

©redit

Natasya Alaskeevich
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
I'm only human
☩ Posztok :
78
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Play by :
Ksenia Solo
☩ Pokol vagy menny? :
Earth
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jún. 25, 2017 6:52 pm írtam neked utoljára


The King & Tasy
Regret is for suckaz
- Komolyan, ki találta ki a nappali műszakokat? - esek neki a park egyik padjának, két kezemmel fogva a háttámlát. Letekintek magassarkú bakancsomba bújtatott lábamra. Mh, talán nem a legcélszerűbb viselet ez mostanra, de mégis ki gondolta volna, hogy Megint üldözőbe vesznek.
De tényleg, kicsit kezd már unalmas lenni, hogy folyton csak futok és futok. De amit nem értek: miért kérték, hogy a nyári hőségben, nappal próbáljak meg kirabolni egy újságost?
ÚJSÁGOST! Érted? Jó, csípőből visszautasíthattam volna, no de olyan busás jövedelem járt érte, amit képtelen voltam visszautasítani. No meg, miután közölték, hogy úgysem vagyok rá képes csak még jobban fájt rá a fogam.
Arról azonban senki sem beszélt, hogy három marcona, két ajtós szekrény fog üldözőbe venni. Beleimet kifutottam, amikor az egyik utcán fekvő szemetesbe sikerült elbújnom.
Hónaljam felemelve szagolom meg magamat, arcomra fintor költözik. Bűzösebb is régen voltam már. Naivan azt hittem, hogy megúszom. Boldogan és gondtalanul másztam ki a konténertől. Grabancomnál fogott meg az egyik, addigi hajamat teljesen összekócolva. Kávémat pedig leverte az övemről. Ez volt az első rossz húzása.
A második az enyém volt, amikor teljes erőből ágyékon rúgtam. Ennyi előnyöm volt, újra futásnak indultam és…
- Nagyszerű egy park? És itt hol szerzek kávét? - sipítozok lihegve, lépemet fogdosva. Meglehet, hogy necc harisnyám, rövid szoknyám sem segít a helyzetemen, ruhám felé vett fűző pedig talán az oxigénáramlást gátolja némileg.
De hát kinek van erre most ideje?
Nehéz bakancsok hangja csapja meg a fülemet. Fejem hátrafordítva nézek rájuk hatalmas szemekkel.
- És semmit sem hoztam el - nyöszörgöm, s megfordulva, kezemmel két oldalt egyensúlyozva enyhe sikollyal kísérelve lendülök újra futásba.
- Ha ennek vége, ígérem, hogy soha többé… - kezdek szokásos fohászkodásomba az fás részek felé futva. A háború óta elég idő telt el ahhoz, hogy a növényzet burjánzásba kezdjen. Nem aggódom - vagy épp azt kellene? - hogy sikítozásomat bárkit meghallja. Kihalt vidék ez is.
A fák közé érve viszont azt kell tapasztalnom, hogy a növényzet az én ellenségem is.
- A picsába már… - szitkozódom, az egyik kósza indába felbukva.

Natasya Alaskeevich
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
I'm only human
☩ Posztok :
78
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Play by :
Ksenia Solo
☩ Pokol vagy menny? :
Earth
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jún. 25, 2017 6:27 pm írtam neked utoljára



Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Louis Sutter Playground
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: