• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Deedra
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
Ω [url=lnk] Szakadárok vezére [/url]
☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember
☩ Posztok :
107
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Ha bátran harcolsz, győzelem, dicsőség és gazdagság vár reád,
másként elpusztítanak


☩ Rang :
Ω North commander
☩ Play by :
Ω Marie Avgeropoulos
☩ Pokol vagy menny? :
Ω Föld



Ω Deedra&Lincoln •• Egy népet csak úgy lehet vezetni, ha
jövőt mutatunk neki. A vezető: reménységmondó..

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Jún. 24, 2017 4:47 pm írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Drága Maze! Nagyon furcsa nekem, hogy más hívhatok íg. Elöször nagyon féltem, hogy mi lesz, de meg nyugodtam, hiszen tökéletes helyen lesz a karakter. Mint user is hihetetlenül elnyerted a tetszésem, és kedvességeddel, ami egy démontól szokatlan megnyugodtam. Mikor elolvastam és látom, hogy te is azt ragadtad ki, amit én anno, hát még jobban örültem. És olyan csodásan fogalmaztad meg olyan jól magadra öltötted Mazikeen-t, hogy le esett az állam. Ha én már nem is, de kérlek te vidd izgalmakba ezt a kis démon lányt, és legyen sok izgalmas játékod kívánom neked. Foglalj mindent, démoni rangot, és arcot, és irány a játszó tér.. haha Razz





Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Deedra North commander
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Mazikeen...
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
ark-démon
☩ Posztok :
3
☩ Rang :
első ark-démon
☩ Play by :
Eiza Gonzalez
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Jún. 23, 2017 8:00 pm írtam neked utoljára


Mazikeen
A pokol nem unalmas hely. Ügyes beszéddel az ördöggel is szót lehet érteni.
Eiza Gonzalez
Ark-démon
kanon
Raiden
Első ark-démon
Pokol

Személyes adatok



Véleményem az emberekről: Idegesítő lények.

Porhüvelyem neve: Nincs, Pokoli nőszemély vagyok.

Mióta élsz?: Egy hölgytől nem illik ilyet kérdezni.

Gabriel vagy Mihály?: Lucifer, természetesen.

Vélemény a természetfelettiről? : Nos, vannak. Én is természetfeletti vagyok, elvégre nem egy emberként tengetem a mindennapjaim, hanem egy démonként. Nincs különösebb véleményem... hm.

Város: New Orleans

Család: Ha valakit meg kellene neveznem, az Lucifer lenne. Ő teremtett, szóval átvitt értelemben lehetne ő az apám - ha nem lenne köztünk más. Érdekes dolgok ezek.

Beosztásod: Lucifer hű tanácsosa vagyok, aki szinte mindig mellette van.




24 év
Maze
10 év
Képességem



Nos, ha az képességnek számít, akkor elsőosztályú vagyok a férfiak elcsábításában, elvégre.... Lucifer tökéletesnek alkotta meg a testem és ezért mindegyik férfinak csorog a nyála. Ezt olykor ki is használom.
Egyébiránt imádok kínozni. A lehető legtöbb módon próbálom megkínozni az áldozatomat. Minél kreatívabb, annál jobb és tetszik, ha az áldozatom szenved. Nem túl nőies, ugye? De egy démontól mit várunk?



.
Ezt a történetet vérrel írják



Először léptem az emberek világába, Lucifer oldalán, aki sokkal megtörtebb, sokkal törékenyebb volt, mint azt valaha gondoltam volna. Sosem láttam olyannak, mint akkor és ott, azon a napon Los Angelesben. Ahogy végignéztem rajta, nem láttam mást, csak azt, hogy mennyire szenved. Egy háznak a tetején voltunk, a tetőn. Ő a földön térdelt, maga előtt támaszkodott a kezeivel és maga elé bámult. Gondolkozott. És alig két méterre álltam tőle, egyik kezem a csípőmön pihent, a másik lazán a testem mellett volt egy kardot fogva. Nem szakítottam el róla a szemem, azt hiszem azért, mert aggódtam érte.
Aztán rám emelte a tekintetét és némileg rekedtes, mégis határozott hangon szólt hozzám.
- Vágd le a szárnyaim! Nem megyek vissza a Pokolba. Nem engedem, hogy Isten visszaküldjön oda, Maze! – Egy pillanatra, mintha a kétségbeesés szikráját láttam volna a tekintetében. Mindenért őt okolták, ami a Pokolban történt, minden szörnyűségért, ami valahol teljesen érthető volt, hisz ő volt a Pokol ura, mégis túl nagy felelősség nyomta a vállát, amivel ebben a pillanatban nem tudott megküzdeni. Sajnáltam. Nem sok lény iránt éreztem ilyesmit, sőt, azt hiszem, Lucifer volt az egyetlen ilyen, mert csak ő volt, akit közel volt hozzám.
Néhány másodpercig értetlenül bámultam rá és kiabálni akartam vele. A kardot megszorítottam a kezemben és összepréseltem az ajkaim. Miért adja fel? Miért törik össze? Ő nem ilyen! Azonban… hamar átgondoltam és rájöttem, hogy nem véletlenül pont nekem nyílt meg. Arcvonásaim ellazultak és a kard fogása is. Sóhajtottam egy nagyobbat. Bízott bennem. Rendben, első ark-démonként nyilván bízott bennem, de úgy éreztem az, hogy most őt így látom, sokkal közelebb hozott minket egymáshoz.
Halvány mosolyra húzódtak az ajkaim és bólintottam egy aprót.
- Ahogy kívánod, Lucifer. Azért, hogy itt maradhass… és egy jobb jövőért. – Két kézbe vettem a kardot és nem vártam egy másodpercig sem, mielőtt lecsaptam volna a szárnyait, amik végül élettelenül hullottak a földre, nagy hangot csapva ezzel, elnyomva Lucifer fájdalmas kiáltását – bármennyire is próbálta elnyomni a hangját. Az, hogy megszabadítottam őt a szárnyaitól, hatalmas dolognak számított. Nos, nem nekem, sokkal inkább neki. Lehetősége nyílt itt maradni a Földön és többé nem küldhették őt vissza oda, ahol volt. Én pedig nem mozdultam mellőle. A kardot a földre ejtettem a kezemből és tovább figyeltem Lucifert, akinek az arcán lassan megjelent egy elégedett, mégis torz mosoly a fájdalom miatt, amit okoztam a szárnyai levágásával. Mégis hálás volt. Soha többet nem láttam annyira szétesni, mint akkor. Előttem tört össze, majd előttem is szedegette össze a szilánkokra tört mivoltát és újult erővel vágott neki az új világnak, ahova érkeztünk.
A szél felerősödött, a hajamat az arcomba fújta, de nem mozdult a kezem, hogy félresöpörjem, csak figyeltem őt.
- Köszönöm. – Nem hallottam, hisz csak tátogott, de le tudtam olvasni ezt az egy szót az ajkairól. Lassan mosolyra húzódtak az ajkaim, nem feleltem. Nem volt mit megköszönnie, hisz minden parancsát szó nélkül követtem. Tehát nem volt meglepő a tény, hogy most is úgy cselekedtem, ahogyan kérte. Még akkor is, ha eleinte nem értettem egyet vele. Azzal, hogy „elfut” a felelősségek elől.
Néhány pillanat múlva elszakítottam róla a tekintetem és körbenéztem, mintegy felfedezve, hogy mostantól itt élünk, ez a mi otthonunk. Az nem volt kérdés, hogy továbbra is az Ő oldalán maradok és mindent megteszek majd, amit kér. Hűséges királynője leszek a királynak.

Azóta a nap óta több év eltelt már és soha többet nem láttam Lucifernek azon oldalát, amit akkor. Valahol bántam, valahol viszont nem, mert elmondhattam magamról, hogy ismerem a Pokol urának gyengébb oldalát. Előttem már nem lehettek titkai és nekem sem voltak ő előtte.



 
Mazikeen
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: