• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Deedra
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
Ω [url=lnk] Szakadárok vezére [/url]
☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Ha bátran harcolsz, győzelem, dicsőség és gazdagság vár reád,
másként elpusztítanak


☩ Rang :
Ω North commander
☩ Play by :
Ω Marie Avgeropoulos
☩ Pokol vagy menny? :
Ω Föld



Ω Deedra&Lincoln •• Egy népet csak úgy lehet vezetni, ha
jövőt mutatunk neki. A vezető: reménységmondó..

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Jún. 24, 2017 5:04 pm írtam neked utoljára
Online





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

NA EZ DURVA!! Ahogy olvastam és olvastam, végig az a gondolat volt benne, hogy egy pár szavas leírásból, vagy néhány mondatból, mit tudtál nekünk össze hozni. A helyett, hogy te egy szimpla szerető anyáról és egy népről írtál volna, ami isten királynak tart, a helyett egy kacifántos, összeszedett, CSODÁLATOS írást kaphattunk tőled! Nagyon tetszett, ahogyan anyádat beállítottad, igazán rá vallott ez, hogy eldobjon téged, és egyedül uralkodhasson majd, persze ez pár évvel a "világ vége" előtt történt, de akkor is. Komolyan mondom neked aztán vannak ötleteid, aminek nagyon örülök, hiszen biztos lesznek a szakadárokhoz is, akkor. Már maga a stílus is borzalmasan jó, ahogyan leírod, hogy komolyan le a kalappal. És a chaten írtak at meg cáfolnám, DE igen is van benne jó! Nagyon szeretem az ilyen usereket, akik olyat hoznak ki a karaktereikből, hogy WÁÓ, Kérlek foglalj szakadároknál, arcot, és indulás játszani és keress magad mellé embereket *_*
Egyre jobban a szívem csücske lesznek ezek a kis szakadárok, hála az ilyen usereknek :3





Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Deedra North commander
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Horic király
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :

☩ Faj :
◄ mortal ►
☩ Posztok :
5
☩ Rólam :
☩ Rang :
◄ king ►
☩ Play by :
◄ Zach McGowan ►
☩ Pokol vagy menny? :
◄ Earth ►


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Jún. 23, 2017 4:59 pm írtam neked utoljára


Horic király
"Survival requires sacrifice."
Zach McGowan
ember
kanon
mindenki
vezető
Föld

Személyes adatok

Véleményem az emberekről: Noha, van köztük gyenge és erős - utóbbiakhoz tartozom én is -, semmi sem változtat a tényen, miszerint övék a Föld. Senki másé!

Porhüvelyem neve: -

Mióta élsz?: 33 éve

Gabriel vagy Mihály?: Mindkettő fejét levágom, s karóra tűzve mutatom meg ellenségeimnek, mi vár rájuk, ha ellenszegülnek... Nekem.

Vélemény a természetfelettiről? :Égen szárnyaló libák, miknek tollából párnát tömök.... Vadak, melyek bőréből szőnyeget készítek.... S félszerzetek feje váram kapuit ékesítik. Hatalmas csarnokaim díszítem ezen trófeákkal és azon embereket éltetem, kik véres verejték árán bátran estek el csatákban, hogy megóvják földjüket. A helyet, mely csak az övék.
Hiszek az Istenekben... és halálom után... a Valhalla vár reám.

Város: San Francisco-tól délre eső területek

Család: Becca volt az anyám, de már azelőtt lemondott erről a szerepről, mielőtt először levegőt vehettem volna ezen az átkozott földön. Azt hiszem, kölcsönösen gyűlöltük egymást. Miután meghalt, visszatértem népemhez.

Beosztásod: király, vezető

Szakadár infó: Én ebbe születtem. Kitaszítottnak és kívülálló harcosnak jöttem erre a világra, sosem volt más választásom.




30 éves
Ian|Kai
4 éve
Képességem
Ellenségeim és elnyomóim tanítottak meg ököllel és karddal harcolni. Az egyedüllét: íjjal lőni, tájékozódni és túlélni a vadonban. A nehéz fizikai munka edzetté, izmossá, erőssé tette testem, míg a szélsőséges viszonyok lelkem készítették fel arra az útra, ami még előttem áll.
Öregek mutatták meg bölcsességük és mindezek után, ama veszélyekkel és éles kövekkel, akadályokkal teli út, melyet mezítelen lábakkal jártam végig s melyet immár magam mögött tudhatok, na az volt az, ami olyan erős harcossá tett, aki most vagyok.
.
Ezt a történetet vérrel írják
Milyen ironikus… Azt mondják nincs nagyobb szeretet és ragaszkodás, mint amit egy anya érez tulajdon gyermeke iránt. Ha ez igaz, kik vagyunk mi, hogy könyörületet mutassunk ellenségeinknek? Hogyan is bocsáthatnánk meg vétkeiket, ha az a bizonyos anya képes a vadonban hagyni újszülöttjét s sorsára hagyva remélni ama egyszerű jövendőt, mikor a fiatal test előbb megadja magát, mintsem egy éhes állat elevenen talál reá. Ha egy anya képes elvetni magzatját, kit szíve alatt hordott… a harcosok miért is lennének kegyesek bárkivel szemben is? Miért vetnék el a brutalitás és nyers erő eszközét?

Egy olyan helyen nőttem fel, egy olyan csoportnál, akik nem avatkoztak mások dolgába. Saját közösséget alkottak. A legkiválóbb harcosok… voltak… egykoron. Mikor elég nagy lettem ahhoz, hogy a megélt napok emlékként éljenek bennem tovább, már csakis saját kultúrájukkal és befektetésükkel foglalatoskodtak. Vezetőjük egy hatalmas hústorony volt, egy izom és erő köteg, akivel senki sem mert packázni. Negyven főt számlált közösségük, melynek tiszteletbeli tagja hosszú-hosszú évekig nem lehettem. Minden balszerencsést, aki rájuk talált – amennyiben halandó ember volt – rabszolgaként végezte, máskülönben… feje karóra ülve várta az új nap felkeltét.

Egy kedves… család fogadott be, kiknek nem lehetett gyermeke. Az asszony talált rám… odakint. Mindig tudtam, hogy talált fiú vagyok, semmi több. Mégis, amikor el kellett dönteni, kikhez tartozom… nos, sosem voltam a közösség tagja, de nem is alacsonyítottak le egy rabszolgához. Dolgoztam, keményen. Vertek, megbillogoztak, harcra neveltek és tanítottak. Hét esztendős lehettem, amikor a világ, melyet ők ismertek, minden pontján minden tekintetben olyanná vált, mint az a kicsiny falu, ahol felnőttem. Egykori elit kommandósokból egyik napról a másikra barbár törzs vált. Olyanok, akiknek egyetlen célja ebben a világban az isteneik kedvére való tétel. A hamis úr tagadása mellett újra értelmezték népük őseit és felélesztették régi hitük. A közösség vénjei furcsamód nem csupán bajtársak voltak, de akadtak közöttük vértestvérek is. Bár, övék volt a hatalom, mégis egy embert szolgáltak, a legerősebb harcost közülük. Egy két méteres, nagydarab, kopasz férfi hosszú szakállal. Még fiatal volt, de a legerősebb. Tizenhat évesen szöktem el, egy évvel azután, hogy ő lett ama kegyetlen vezér, akit nem szívesen akar ellenségének a másik. Ha vannak kegyetlen, brutális harcosok… akkor ő az volt.

Napok… hetek teltek el éhezéssel, minimális koszton és ügyetlenkedéssel telve. A kitartó munkának és az élni akarásnak hála elsajátítottam a csapdakészítés, a türelem és a vadászat fortélyait. Nem csupán étel került gyomromba, mely erővel látott el, de esős időben egy összetákolt fedél és téli évszakokon medve bunda melegített fel, óvott a nélkülözéstől. Tíz évvel később megtudtam egyet s mást magamról. Arról, kidobott el magától. Meghalt és a szakadárok déli népének új vezetőre volt szüksége. Napokon át gondolkodtam egy sziklán ülve. Bámultam a sáros földet. Derűben… viharban. Egészen addig, amíg egy jelet nem kaptam az istenektől. A szemközti fa ágára egy holló szállt le. Felemelve fejemet választ kaptam minden kérdésemre és kételyemre. Hirtelen tisztában álltam a kockázattal és mindazzal, amit tennem kell. Összeszedtem minden fegyveremet és elindultam egy ismerős vidék felé. Oda… ahol felnőttem.

Áthajóztam a tengeren, messzi vizekre, el a kontinenstől, majd tisztáztam a látottakat. Semmi sem változott, az öregek halálát leszámítva. Az egyetlen törvény immár ama férfi volt, akit mindenki rettegett. Ajánlatot tettem neki. Segítséget kértem tőle. Pusztán néhány embert. Másnapig kért gondolkodási időt. Miután felismert, arra gondoltam, ott helyben meg fog öletni. De, nem tette. Elfogadta az ajánlatomat. Noha, lehetőségem volt elmenni a nekem kedvező feltételekkel, ő nem hagyhatta figyelmen kívül a benne rejlő gondolatokat és a fejemhez vágta őket. Verekedés lett az eredmény. Egy harc… egy küzdelem, melyben… alulmaradtam. Testem és arcom eltorzították a sebek. Lila, kék, zöld foltok, puffadások, dagadások. Izomsajgás és eszméletvesztés közepette úgy festettem, mint aki meghalt. Eltemettek. Nem önmagukban. Nem a létezésem gondolatát. Hanem, a szó soros értelme szerint. Mezítelenül, arccal lefelé.

Egy messzi vidéket láttam. Egy vad, kietlen tájat. A földet nehéz megmunkálni. Éles sziklák és hideg fogadja az arra utazót. Hollók raja kering az égen és egy vitorla tűnik fel a láthatáron. Előtte… egy sárkány száját tátva tekint a tenger habjaira. Oly fenyegetőn, mintha parancsolhatna neki. Ott voltam. A hajón utaztam és egyenesen magát a szárazföldet fürkésztem. Magas sziklák tövében, homokos parton két ember állt. Egy férfi és egy nő. Majd az egyik holló hatalmas károgással, karmait élesen előre szegezve repült arcom felé.

Felriadva vettem tudomásul helyzetemet. Beköszöntött az éj és ők a tűz köré gyűltek. Észre sem vesszük, hogy az istenek hányszor avatkoznak közbe életünkbe. Mennyi alkalom van, mikor utat mutatnak nekünk.
Már-már tőr méretű volt a kés, melyet egyenesen a vezér hátába szúrtam. Éppen étkezett, majd felegyenesedve megfordult. Megütöttem… ő vissza… még két ököl az arcába és végleg elterült. Ott álltam… koszosan, meztelenül… győztesen. Én lettem a vezetőjük, ki a pletyka szerint egyenesen a halálból tér vissza. Ha abból nem is, de a sírból igen. Összeszedettem velük minden cuccukat és megígértem nekik, vége a megalázó kereskedő életmódjuknak. Ők harcosok és éppen azok is lesznek.
Nem volt szükség erőszakra. Egyenesen a trónszékig sétáltam nemzőm falujában. Gyorsan terjednek a hírek és bár, ennek hét éve, azóta is tisztelnek. Bevezettem nevelőim hagyományait, miközben megtartottam a régieket. Összekevertem Becca egykori népének szokásaival és egy új, szigorú, harcos népet hoztam létre. Noha, San Francisco-tól délre esik földünk, mindig lesz hely, ahonnét mi is a messzi északhoz tartozunk.

 
The King
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: