We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Mount Rainier, WA
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Csüt. Jún. 22, 2017 9:28 am
Következő oldal



Szaporán emelkedik és süllyed a mellkasom, úgy érzem, a hevesen verő szívem a lépteim alatt sercegő fű és apró faágak neszét is elnyomja. Nem hiába a rohanó tempó, hisz ha valami fontos számomra, hát az az életem. Az engem üldözők nincsenek sokan, három alig középszerű démonról van szó. Majd’ négy órája táncolunk együtt. A senki földjén kezdődött, valahol a néhai Texas állam területén. Egy kétes üzletet készültem lebonyolítani. Nem kell rá büszkének lennem, sőt. Álszent lennék, ha azt próbálnám eljátszani, hogy szemernyit is érdekel, milyen eszközt szentesít épp a cél. Manapság bukott és független angyalként létezni lehetetlen, ha nincs az emberben... akarom mondani angyalban fortély és kompromisszumkészség. Az okkultizmust már őrangyal koromban is gyakoroltam. Gyorsabban, magasabbra! Ahogy egykor az emberek mondták volna. Ó mennyire hiányzik az intrikájuk, a sok szín, amit nélkülük sem angyal, sem démon nem láthat és nem érezhet. A kisded első kacajától, a férfi üvöltéséig bármi és minden. De visszakanyarodva a témánkhoz. A szárnyasok, kik egykor testvéreim voltak, azt gondolhatják, hogy mocskos vagyok. Ám én nem is tudnék már enélkül élni. Míg szent küldetésem járom, képtelen vagyok nem megalkudni. Ez az, ami miatt oly régóta túlélek. S nem csak túlélek, felül kerekedek. Egyesek lebecsülik a tudás hatalmát. Jelen esetben, egy gondosan kidolgozott  rúnával fizetek információért. Illetve, fizettem volna az információért, mert hogy átvertek. A partner nem jelent meg, helyette hárman rontottak rám. Az egérutat meghagytam magamnak, de nem kezdtem azonnal menekülni. Az erőviszonyaink kiegyenlítettnek tűntek, meg akartam tudni, kinek célja a halálom. Ám az egyik démon rúnákkal vértezett pengét húzott elő. A vadászkéssel mihelyt sikerült megkarcolnia az alkarom, éreztem, hogy bajban vagyok. Kissé talán paranoiás is, de eszem ágában sem volt megtudni, mi a fegyver valódi ereje. Talán a lelkeket is ki tudná vágni belőlem? Mindenesetre, nem egy átlagos vágás érzését keltette, még ha épp csak felületi is.
És hogy mi a fenét keresek most ennyire északon? Semmit. Szárnyak nélkül alternatív módot kellett találnom a közlekedésre, ezt mindig kapukkal teszem. A menekülés során nagy volt a sietség és ide kerültem. Nincs olyan oka, amiről tudnék. A kapukkal a gond, hogy nem úgy működik, mint a repülés. Egy-egy alkalom között két, van hogy három napnak is el kell telnie, hogy újabbat nyithassak és tovább álljak a környékről. De a démonok ide is követtek. Néhány percnyi előnyöm lehet. Biztos vagyok benne, hogy a rúnákkal vértezett kés vágásának lehet köze ahhoz, hogy továbbra is a nyomomban vannak.
Az erdő fái közül a meredek domboldal felé vetem magam, továbbra is tartva a tempót. Méterenként, tompán egy-egy fának ütközve koordinálom a mozgásom, hogy ne kezdjek el gurulni és törjem darabokra magam, mire leérek. A lejtő alja felé közeledve az egyik fánál nullára fékezem magam, hogy a megkarcolt alkaromon az apró sérülést mélyebbre vágjam. A kibuggyanó vérrel festek fel a fa törzsére egy pecsétet, mely lelassítja majd a démonokat, kik követnek, egy időre talán meg is állítja. Majd tovább haladva, az utolsó méterek megtétele után szinte kizuhanok a szűk ösvényre, ahova a fák sűrűjétől alig szűrődik be a fény. Most, hogy az előbbiekhez képest időmilliomosnak mondhatom magam, kiélvezem a szükséges percet, hogy kifújjam magam, mielőtt lassan elindulnék egy tetszőleges irányba. Túl sok választásom nincs, vagy jobbra, vagy balra. Balra indulok. Nyirkos és hűvös egy hely, s az ösvény sem szélesebb, mint egy falusi járda.
Néhány perce sétálhatok már, a gondolataim pedig a meghiúsult üzlet körül járnak. Max egy utolsó, visszataszító, lábtörlőnek-sem-jó démon. De tisztes üzletember hírében áll. Miért lenne érdeke beszennyezni ezt a nevet azért, hogy engem felnyársaljon? Ráadásul személyesen meg sem jelenve. Lehetséges, hogy...? Ám nincs időm ezen filozofálni. Hirtelenjében egy férfi alak rajzolódik ki nem messze tőlem, a domboldal kevésbé meredek oldaláról lépve ki a csapásra. Tehát ellenkező irányból, mint én jöttem. Meg sem fordul a fejemben, hogy kerülhetett elém a démon. Ezer közül is felismerném a fajtáját. A futó másodperc erejéig különös érzés kerít hatalmába, mikor tekintetünk találkozik, de nem menekülök tovább. Hova menekülhetnék? Szemernyit még véres ujjaim közé fogom az angyalpengém, s azzal rontok neki, ész nélkül suhintva felé újra és újra, hogy bevihessek egy végzetes vágást és rövidre zárjam a dolgot. Amatőr munka. A közel harc nem erősségem.


Utolsó Poszt Szer. Jún. 21, 2017 11:26 pm
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Ophilia
Today at 3:41 pm
☽ Ancient Baths

Ella Lopez
Today at 12:33 pm
☽ Lopez lak

Phanuel
Today at 10:32 am
☽ Uriel lakása

Ophilia
Today at 10:15 am
☽ Bartholomew




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/6
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
9
Félvér
2
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
7