Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Mount Rainier, WA
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Pént. Jún. 23, 2017 11:44 am
Következő oldal


Vannak az életben jó napok, rossz napok, meg azok a napok, amikor nem kellett volna felkelned az ágyból. Ha démon vagy, egy fokkal rosszabb a helyzet, révén nem nagyon alszol, így felkelni se tudsz semmilyen ágyból. Előre pedig sohasem tudhatod, ez most melyik kategória lesz.
Kopott farmerruhába öltözve kapaszkodtam alá a hegy lankáin. Ismeritek azt az érzést, mikor az agyadban csak annyi dobol: rothadt fák, rothadt bokrok, rothadt napsütés, rothadt kövek, bárcsak minden köddé válna! Aztán egy negyed óra múlva, mikor a reggeli pára lecsapódik: rothadt köd! Na ez tökéletesen jellemzi a gondolatvilágomat, miközben egy jópofa mentőakcióra indultam.
Az embergyerekek furák. Kicsik, gyengék, de állati kíváncsiak, minden érdekli őket, tökéletesen logikátlan minták mentén hajlamosak elkalandozni a nagy világban. Ugyan a Mt. Rainier nem volt éppen a legfelkapottabb angyali piknikező hely és a mieink se itt tartották az éves démonlordképző osztálytalálkozókat, de egy öt éves kislányra meglehetősen sok veszély tudott így is leselkedni, elegendő ahhoz, hogy az apja meg az anyja a lelkét is eladja, hogy biztonságban visszakapja. Mármint jelen esetben szó szerint. Szóval nem ártana még azelőtt megtalálni, mielőtt valami jó orrú farkas teszi ezt, netán fejest ugrik az oromról egy különösen szép pillangó után...
Szóval ezen okok miatt róttam a sűrűt, amikor a domboldalon lefelé ereszkedve egy egész szemrevaló kis szőkeséggel kerülök szembe. Valahonnan ismerős az arca, de hát... basszus találkozok egy pár emberrel, szóval a fene se tudja hol láttam. Igaz nincs is sok időm ezen gondolkozni, mert ismerős formájú fegyver villan a kezében, így reflexszerűen rántom elő én is a toledoi acélt, az első rohamot már azzal fogadom. Gabriel és az ő hülyéi, édes istenem, mindenhová jut belőlük?
Az első néhány pengeváltás után már érzem, a nőnek nem éppen a fegyveres harc lehet a fő profilja, ráadásul a szárnyait se bontja ki, hogy azokkal segítsen rá rohamai erejére. Lehet, hogy csak egy halandó, aki valahogy talált egy ilyen mennyei acélt? Furcsa. Megpróbálom rövidre zárni a dolgot egy csellel, amit még atyám fegyvermestere, a jó öreg Sir Roderick Allenby tanított meg nekem. A gyors, félköríves visszavágás csuklóra jó esetben csonkol, rosszabb esetben csak az inakat vágja át a csukló felett, de az is elég a lefegyverzéshez, maga Sir Roderick találta ki a cselt és talán ha négy-öt embernek tanította meg. Védekezni ellene képtelenség, kivéve, ha ismered, vagy korszakokkal jobb vagy a másiknál. Mivel a nő nem tartozott az utóbbi kategóriába, enyhén szólva is meglepett, hogy úgy védte ki, mintha magát az öreget láttam volna, pont ahogy tanította nekünk. Keresztbe rántott pengével és egy teli talpas tolórúgással a combomra. Visszaugrottam és egymásnak feszülő pengéink felett néztem a nő szemébe széles, de a meglepettségemet nem elrejtő vigyorral.
- Kevesen ismerik ezt a fogást csirkeragu-szökevény! - morogtam. - De nem vagy elég jó. Vegasban kellett volna maradnod és tovább tisztogatni a nyelveddel Gabriel bakancsát - sziszegtem, hogy hirtelen kiperdülve célozzam meg az oldalát a kardom boldogabbik végével.


Utolsó Poszt Csüt. Jún. 22, 2017 9:28 am
Következő oldal



Szaporán emelkedik és süllyed a mellkasom, úgy érzem, a hevesen verő szívem a lépteim alatt sercegő fű és apró faágak neszét is elnyomja. Nem hiába a rohanó tempó, hisz ha valami fontos számomra, hát az az életem. Az engem üldözők nincsenek sokan, három alig középszerű démonról van szó. Majd’ négy órája táncolunk együtt. A senki földjén kezdődött, valahol a néhai Texas állam területén. Egy kétes üzletet készültem lebonyolítani. Nem kell rá büszkének lennem, sőt. Álszent lennék, ha azt próbálnám eljátszani, hogy szemernyit is érdekel, milyen eszközt szentesít épp a cél. Manapság bukott és független angyalként létezni lehetetlen, ha nincs az emberben... akarom mondani angyalban fortély és kompromisszumkészség. Az okkultizmust már őrangyal koromban is gyakoroltam. Gyorsabban, magasabbra! Ahogy egykor az emberek mondták volna. Ó mennyire hiányzik az intrikájuk, a sok szín, amit nélkülük sem angyal, sem démon nem láthat és nem érezhet. A kisded első kacajától, a férfi üvöltéséig bármi és minden. De visszakanyarodva a témánkhoz. A szárnyasok, kik egykor testvéreim voltak, azt gondolhatják, hogy mocskos vagyok. Ám én nem is tudnék már enélkül élni. Míg szent küldetésem járom, képtelen vagyok nem megalkudni. Ez az, ami miatt oly régóta túlélek. S nem csak túlélek, felül kerekedek. Egyesek lebecsülik a tudás hatalmát. Jelen esetben, egy gondosan kidolgozott  rúnával fizetek információért. Illetve, fizettem volna az információért, mert hogy átvertek. A partner nem jelent meg, helyette hárman rontottak rám. Az egérutat meghagytam magamnak, de nem kezdtem azonnal menekülni. Az erőviszonyaink kiegyenlítettnek tűntek, meg akartam tudni, kinek célja a halálom. Ám az egyik démon rúnákkal vértezett pengét húzott elő. A vadászkéssel mihelyt sikerült megkarcolnia az alkarom, éreztem, hogy bajban vagyok. Kissé talán paranoiás is, de eszem ágában sem volt megtudni, mi a fegyver valódi ereje. Talán a lelkeket is ki tudná vágni belőlem? Mindenesetre, nem egy átlagos vágás érzését keltette, még ha épp csak felületi is.
És hogy mi a fenét keresek most ennyire északon? Semmit. Szárnyak nélkül alternatív módot kellett találnom a közlekedésre, ezt mindig kapukkal teszem. A menekülés során nagy volt a sietség és ide kerültem. Nincs olyan oka, amiről tudnék. A kapukkal a gond, hogy nem úgy működik, mint a repülés. Egy-egy alkalom között két, van hogy három napnak is el kell telnie, hogy újabbat nyithassak és tovább álljak a környékről. De a démonok ide is követtek. Néhány percnyi előnyöm lehet. Biztos vagyok benne, hogy a rúnákkal vértezett kés vágásának lehet köze ahhoz, hogy továbbra is a nyomomban vannak.
Az erdő fái közül a meredek domboldal felé vetem magam, továbbra is tartva a tempót. Méterenként, tompán egy-egy fának ütközve koordinálom a mozgásom, hogy ne kezdjek el gurulni és törjem darabokra magam, mire leérek. A lejtő alja felé közeledve az egyik fánál nullára fékezem magam, hogy a megkarcolt alkaromon az apró sérülést mélyebbre vágjam. A kibuggyanó vérrel festek fel a fa törzsére egy pecsétet, mely lelassítja majd a démonokat, kik követnek, egy időre talán meg is állítja. Majd tovább haladva, az utolsó méterek megtétele után szinte kizuhanok a szűk ösvényre, ahova a fák sűrűjétől alig szűrődik be a fény. Most, hogy az előbbiekhez képest időmilliomosnak mondhatom magam, kiélvezem a szükséges percet, hogy kifújjam magam, mielőtt lassan elindulnék egy tetszőleges irányba. Túl sok választásom nincs, vagy jobbra, vagy balra. Balra indulok. Nyirkos és hűvös egy hely, s az ösvény sem szélesebb, mint egy falusi járda.
Néhány perce sétálhatok már, a gondolataim pedig a meghiúsult üzlet körül járnak. Max egy utolsó, visszataszító, lábtörlőnek-sem-jó démon. De tisztes üzletember hírében áll. Miért lenne érdeke beszennyezni ezt a nevet azért, hogy engem felnyársaljon? Ráadásul személyesen meg sem jelenve. Lehetséges, hogy...? Ám nincs időm ezen filozofálni. Hirtelenjében egy férfi alak rajzolódik ki nem messze tőlem, a domboldal kevésbé meredek oldaláról lépve ki a csapásra. Tehát ellenkező irányból, mint én jöttem. Meg sem fordul a fejemben, hogy kerülhetett elém a démon. Ezer közül is felismerném a fajtáját. A futó másodperc erejéig különös érzés kerít hatalmába, mikor tekintetünk találkozik, de nem menekülök tovább. Hova menekülhetnék? Szemernyit még véres ujjaim közé fogom az angyalpengém, s azzal rontok neki, ész nélkül suhintva felé újra és újra, hogy bevihessek egy végzetes vágást és rövidre zárjam a dolgot. Amatőr munka. A közel harc nem erősségem.


Utolsó Poszt Szer. Jún. 21, 2017 11:26 pm
Következő oldal




Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
9
Nephilim
2