☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Agramon laboratóriuma

Azura
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
8

Szomb. Szept. 23, 2017 11:24 pm írtam neked utoljára


Agramon & Azura

Világ életemben kitartó voltam, talán Lucifer ilyennek teremtett meg, hogy megbírkózzak a saját kinézetemmel, ezzel az angyali külsővel. Persze nem panaszkodom, néha a hasznomra válik. Ahogy most is, mikor véletlen belátást engedek Agramonnak, belül szidom magam miatta, de valahol imponál is, hogy így néz rám a Lord. Bár lehetséges ez egyszerű vágy nála, amiért nem adtam be a derekam és nem kötöttem ki az ágyában, ahogy a többi démonnő. Valahol emiatt büszke is vagyok magamra, hiszen bármennyire is vonzz a démon - amit még magamnak is nehezen vallok be nem hogy másnak -, ugyanannyira taszít is a viselkedésével. Így a vágy és az undor küzdenek egymással minden egyes percben, amit vele töltök. Hála az új posztomnak ez az idő végtelenné vált. Előre látom sanyarú sorsom, hogy fog nekem parancsolgatni mit hova vigyek és blaaablaaablaaa. Mindezek ellenére akartam ezt az állást és vissza akartam térni mellé, egyrészt bizonyítási vágyból, másrészt a labor és tudása miatt.
Először és utoljára próbáltam meg szép nézéssel elérni bármit is nála, hátha megenyhül a nemlétező szénfekete szíve az irányomba. Nagyot kellett benne csalódnom. De ami késik, az nem múlik... A becézésre csak megforgatom a szemeimet és az égbe emelem. Óh, Nagyságos Lucifer! Mondd miért? Mégis miért teremtetted ilyennek a második lordot? Régen gyűlöltem, mikor becézgetett, mintha egy kiskutya vagy valami ahhoz hasonló lennék. Most, hogy ennyit fejlődtem már csak elengedem a fülem mellett az egészet, nem számít hogy nevez.
Valahonnan messziről hallom Agramon hangját, hogy mennyi időm van a vizsgálódásra. Minden idegszálammal a kőzetre figyelek, amit közelről megnézek, nagyító alatt látszanak a szemcséi is, majd arcom elé emelem, hogy megszagolhassam. Megforgatom a kezemben, majd leteszem a nagobb darab mellé, mire a két darab vibrálni kezd egymás felé. Ezt mind a másodperc tört része alatt teszem meg, hiszen nincsen sok időm. Az utolsó utána percekben hagyom hadd járnon át az összes információ, amit magamba szippantottam. Gondolataimban temérdek könyv hever kinyitva a megfelelő oldalakon. Abban a pillanatban áll mellém és teszi fel a kérdést a szokásos becézgetésével. Luciferre mondom le fogom erről szoktatni, ha addig élek is. De most nem ez az elsődleges, ezt inkább felírom egy végtelen listára a hibái mellé. Rajta Azura! Most bizonyítsd be, hogy érdemes vagy a pozícióra. Mindent vagy semmit! Rá emelem a pillantásom, látom tenyérbemászóütnivaló édes vigyorát, szemeimben csillog a bizonyítási vágy, ajkaimat szólásra nyitom.
- Ez egy magmás kőzet, ami érintkezett a lávával, általában pokol kőnek nevezzük. Sziládr állagú, ugyanakkor csalós, mert ha jobban megnézzük látszik rajta, hogy szemcsés és szilánkosan törik a belseje. Színe kívülről fekete, míg belül vörös és bordó árnyalatú. Nincs kifejezett, különleges szaga, ugyanolyan mint a többi egyszerű kőnek. A mágikus energiaszintje közepes, ami meglehetősen jónak számít ebben az esetben. Minősége sem egyszerű, a legtöbb tudatlan egyszerű kőnek nézne és dobálózásra használná, de az eszesebbik fele tudja, hogy több rejlik benne ennél. - darálom el egy szusszra, majd egy apró szünetet tartok - Általában mágikus fegyverekhez használjuk, tőrökhöz vagy kardokhoz főként, mivel ha a kellő hőfokon melegítjük, akkor fémessé válik az anyag, amit ötvözni kell egy másik strapabíró elemmel - magyarázom, bár a kovácsolás terén nincs sok tudásom, így a befejezésem nem éppen a legszebb. De a lényege megvan és reményeim szerint a meghatározásom is helyes volt. Alsó ajkamba harapva várom az ítéletet, ami egyben a válasza is. Megint kislánynak érzem magam egy percre, bennem van az izgalom, hogy mindent jól csináltam-e. Viszont az akkori énemmel ellentétben most már tudom, hogy jó a meghatározásom és a javaslatom is. Már csak az a kérdés Agramonnak is megfelel-e ez a válasz..

"Álmai mindenkinek lehetnek, de valóra váltani csak azok képesek, akiknek rettenetesen sok elszántsága, elkötelezettsége, önfegyelme és ereje van." luvu

Agramon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
25
☩ Keresett személy :

Kedd Aug. 29, 2017 9:53 pm írtam neked utoljára








Azura & Agramon

 
Mi a rosszseb....?!

 
B
ármit képes vagyok elérni. De tényleg, bármit! Ha azt akarom, hogy mindenki sikongva meneküljön, az energiáimmal simán célba találok. Ha azt akarom, hogy valaki gyenge idegállapotban töltse az egész napját, elég reggel a tükörből az arcába vigyorognom és megmondanom neki, milyen fantasztikus anyagot nyújtott a jó éjszakámhoz... Vagy, ha azt akarom, hogy Azura dekoltázsa  rám köszönjön, akkor csak előszedetem vele a kinevezését és voilà! Édes Luciferem, azok a keblek! Egyszer a két kezemben fogom tartani őket, ha addig élek is! Eh, csak tudnám, mikor lettem ilyen kéjsóvár... Hmph, valószínűleg akkor, amikor "megszülettem". Amióta csak az eszemet tudom, ilyen vagyok, illetve az évezredek alatt csiszolódtam egy keveset, fejlődtem, sötöbö, sötöbö, szóval... Aki itt áll most, az a kimaxolt Agramon. Hogy én ebből az állapotomból változzak, hát, ahhoz valami eget rengetőnek kell történnie, mint mondjuk... Mit tudom én... Mondjuk Lucifer halála. Sose következzen be, Isten óvja a királyt, vagy mi, de ha netán ilyen tragédia történne a Pokolban, ki más vehetné át a helyét, mint szerény személyem. Bár, az is biztos, hogy a sok képmutató között van olyan, akinek a legfőbb hatalomra fáj a foga; ahogy abban is, hogy a Lovasok és a Választottak egyaránt megpróbálnák megszerezni a trónt. Ahhoz viszont előbb rajtam kellene magukat átverekedniük... A nagy Agramont pedig senki nem győzheti le.
Kb. ekkor érek a pergamen végére is.

- Hm, hm... Hát jó, köszönöm.
Érdemes volt vetni bele egy pillantást, minden esetre, de semmi különös nem volt benne a lényegen kívül. Visszaadom a nőnek a végzést, miközben sokat sejtető pillantást vetek rá. Hehe, láttam, amit látni akartam, és ő szépen belesétált a kis csapdámba. Ó, és még hányszor fog! Hányszor fog még olyan megvető pillantással nézni rám, mint most, ahogy hátsófelét markolva nézek vele farkasszemet. Nézhet akárhogy, jobb lesz, ha ehhez hozzászokik. Sose kíméltem a kezem alatt munkálkodókat, már csak azért sem, hogy szokják a gyűrődést a nehezebb időkre is. Azura sem fog kimaradni a jóból. Miért is kivételeznék vele? Azt ki kell érdemelni, és olyat mutatni, amire azt mondom, hogy "Bazdmeeeeg...!", és akkor okés, nem szekálom tovább... Nagyon...

- Igen, néha napján visszanéztél, mikor kellett egy ritka könyv, vagy mert az az idióta valamit rosszul vagy érthetetlenül magyarázott el.
Látványosan szemforgatok.
- Szóval, öööö... Nem. Azt túlzás lenne mondani, hogy ennyi elég, édeskicsivirágszálamegyetlenbimbaja.
Mindezek ellenére úgy látom, hogy örömmel fogadja a kihívást. Kiváló! Úgy érzem magam, mint pár évvel ezelőtt, mikor először vizsgáltattam vele egy kőzetmintát. Hm, nosztalgikus hangulatba kerültem, mi a lófasz...
- Hát, a helyedben nem sokat kérdezősködnék, mert kb. 45 másodperced maradt.
Gyorsnak és eredményesnek kell lennie, ha mellettem, a jobb kezemként akar dolgozni. Nincs idő kérdésekre és túl sok agyalásra, az információknak pörögniük kell, a tudásnak azonnal tódulnia kell a fejébe, mindennek, amit eddig tanult. Amint letelik az idő, már lépek is mellé.
- Halljam, csibe! Mit kell tudni erről a kis drágaságról?
Vigyorogva várom a válaszokat, miközben a többi laborsegéd meló közben is feszülten ide-idepillant. Nekik nem megy ez a tempó, de nem is kötelező a számukra. Ők ehhez a feladathoz megkapják a két, két és fél percet, esetleg hármat, ha jó kedvem van... Azura azonban nem lazsálhat, ha csak nincs szüksége még egy kis időre, hiszen ez a kőzet azért nem olyan egyszerű szerkezetű... De hát nem lennék én én, ha már az elején ilyen kegyes volnék és hagynék még neki időt...


fanolos ⋮ Szavak száma: 551 ⋮ - ⋮


Azura
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
8

Szer. Aug. 23, 2017 5:29 pm írtam neked utoljára


Agramon & Azura

Egyetlen sóhaj hagyja el ajkaimat, hála a Lordnak, aki még most sem hagy fel a bosszantásommal. Nem is értem mit hittem, mikor idejöttem. Hiszen régen is ugyanilyen volt. Inkább figyelmen kívül hagyom a kérdését, hogy mégis mit tudnék neki tanácsolni. Mosolya megdobogtatja szívemet, de még most sem mutatom ki felé, mennyire tetszik a megjelenése. Lehetséges, hogy ő hűvösnek lát emiatt, de ez csak a látszat. Nem akarom lebuktatni magamat előtte, hiszen a híre réges-régen megelőzte. Ha az információim helyesek, akkor két démon tudott ellenállni a sármjának, az egyik a Háború lovasa, a másik pedig jómagam. Szeretném, ha ez így is maradna, mindkettőnk érdekében.
- Természetesen - válaszolok kérdésére apró mosollyal a szám szélén. Lehajolok a csizmám szárához, aminek eredményeképpen bele láthat a ruhámba, ha akar. Mikor rá döbbenek, hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet gyorsan kihúzom a papírt és át is nyújtom neki. A pokolba Azura! Hogy lehetsz ilyen ostoba.
Vegyes érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy tesztelni akar. Ugyanakkor örülök neki, hogy máris a laborba megyünk, régen is imádtam minden apró részletét. Jó lesz visszatérni. Ahogy megtorpan a labor előtt, majdnem neki megyek, de az utolsó pillanatban még sikerül lefékeznem. Ahogy megfordul szemtől szembe kerülünk egymással, még jobban átkozom magam, amiért kicsúszott a számon az a pár szó. Fenekembe markol, úgy húz közel magához, egyből megvető, mérges szikrákat szórnak a szemeim. Mielőtt bármit is szólhatnék a hátsó felemnél fogva maga elé tol, mintha olyan udvarias lenne. A szemeimet forgatom, míg kinyílik előttünk a kétszárnyas ajtó és felsejlik előttem a legkedvesebb hely a világon.
- Leléptem, de vissza is tértem egyszer-kétszer - mosolygok - és ahogy látod, most is itt vagyok újra. Ennyi nem elég? - suttogok nehogy bárki meghalljon minket, majd az utolsó mondatnál kissé hátra fordulok, hogy rá emelhessem bájos tekintetem. Hangja hallatán egy-két segéd felemeli a fejét, régi ismerős arcokkal is szembe találom magam, akik jóval több figyelmet szentelnek nekünk. Aprót bólintok, ahogy rá bök egy pokoli kőzetre, a laborsegéd el is hátrál, hogy helyet adjon nekem. Hát persze! Vizsgáljam meg minden szempontból, ahogy régen. Szerencsére már elég egy-két apró dolgot megnéznem rajta, hogy tudjam milyen kőzetről is van szó, ahogy azt is mire használható. Színpadias mozdulatán csak a szemeimet forgatom. Esküszöm egyszer beíratom egy színitanodába vagy leteleportáltatom egy színházi darabra. Ott nagyon jó helyen lenne, amilyen mozdulatokat tud produkálni néha. Ugyanakkor bennem van a bizonyítási vágy, mindent megteszek azért, hogy elismerje a tehetségemet. Nem véletlen adta nekem ezt a posztot Lucifer.
- Mennyi időm van rá? - teszem fel az utolsó kérdést, miközben a pulthoz lépek. Magam elé húzom a kőzetet, egyik kezembe egy vésőt veszek, míg a másikba egy kalapácsot. Könnyebb ha nem az egészet vizsgálom, hanem egyetlen kis darabot belőle. Így az első dolgom az, hogy letörjek belőle valamennyit. Gondolataim mindenfelé cikáznak a kőzettanos emlékeimet próbálom feleleveníteni, míg a testem minden idegzetével az előttem álló feladatra fókuszáltam. Valahonnan messziről hallom Agramon hangját, aki a maga bájos stílusában osztja le az alkalmazottjait. Mosoly bujkál a szám sarkában, sosem vallanám be senkinek, de talán... Mondom talán! Hiányzott ez az egész.  

"Álmai mindenkinek lehetnek, de valóra váltani csak azok képesek, akiknek rettenetesen sok elszántsága, elkötelezettsége, önfegyelme és ereje van." luvu

Agramon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
25
☩ Keresett személy :

Hétf. Aug. 21, 2017 11:23 pm írtam neked utoljára








Azura & Agramon

 
Mi a rosszseb....?!

 
M
ondhatjuk ezeféleképpen, a lényeg ugyanaz marad: a Nagyúr azt akarja, hogy dolgozzak együtt vele, hogy a társam legyen, a jobb kezem... És ez már önmagában is sértő, de hogy még pont egy volt tanítványomat választja erre a posztra, kész röhej!
- Tanácsadó... Mit tud tanácsolni egy frissen diplomázott mágus magának a Mesternek?
Halovány, gonosz kis mosoly húzódik ajkaimra, de az értetlenség a történések iránt továbbra sem tűnik el teljesen.
- Láthatnám a pergament, amibe ezt a végzést fektették le?
Jobban jár, ha gyorsan a kezembe nyomja, de addig is kicsit jobban szemügyre vehetem, ha már olyan régen találkoztunk utoljára. Arcán ott ül a hűvösség, érzelemmentes, mintha csak kihunyt volna belőle a tűz, melyet a lelkesedése és a tanulás iránti szenvedélye táplált. Szépsége azonban így sem fakult... Eh, a fenébe is! Ő volt az egyetlen, aki képes volt szűzként lelépni tőlem, nem pedig csak azután, hogy párszor megdöngettem. Mégis, miféle anyagból gyúrta össze anno a Nagyúr, hogy csak így képes nekem ellenállni?! Mert Ash-babe még okés, neki Háború képzeletbeli farkat növeszt a mára már alaposan bejárt barlangnyílása helyére, ami nem éppen gerjed az én tesztoszteron hullámomra... De Azura?! Ő egy igazán nőies bige, akinek nincs más a lába közt, csak minden gyönyörök forrása, hát akkor mégis miért nem volt képes...?! Fffffffuhh, francba is, erre majd még visszatérünk később. Remélem, hogy stílusosan a keble környékére tette el a pergament, hogy láthassak belőle valamit, mikor előveszi, vagy legalább érezhetem az illatát a papíroson. Ez a sok meló, ami ezzel a vállalkozással és háborúskodással jár együtt... Még a tegnap esti orgia sem elégítette ki teljesen kimeríthetetlen vágyaimat. Egyszerűen... Borzasztó, hölgyeim és uraim... Rettenetes...

  Viszont, ha már itt van, teszteljük, hogy valóban méltó-e erre a posztra! Bár, mint mondtam, bízom az eszében, így meg is indulok a labor felé. Jó kis mókának nézünk elébe. Hogy melyikünk fogja jobban élvezni, heheh, majd kiderül.
- ... A rigolyáimat, mi?
Torpanok meg egy pillanatra, nem messze a labor bejáratától. Hátrafordulok és hirtelen, formás kis fenekére markolba húzom közelebb magamhoz, hogy szinte érezze szavaim leheletét a bőrén.
- Még egy ilyen bájos megjegyzés és megtapasztalhatod a legrosszabbat mind közül! Gondolom, nem szeretnél már értelemben is a jobb kezemmé válni, ugye?
Ördögi vigyort villantok, majd fenekénél fogva tolom magam elé, hiszen hölgyeké az elsőbbség vagy mi... Szépen nyílik a kétszárnyas ajtó és beterelgetem rajta. A többi, hajnal óta bent melózó démon egyelőre túl kómás ahhoz, hogy elsőre kiszúrjanak bennünket.

- Nem, sajnos nem bizonyítottál eleget, drágám, tekintve, hogy viszonylag hamar leléptél tőlem azok miatt a rigolyák miatt, amiket állítólag képes vagy elviselni.
Hangom hallatán azért páran felkapják fejüket és figyelni kezdenek minket. Van köztük egy-kettő, aki még emlékszik a kis Azura szőke fürtöcskéire, azok különösen nagy érdeklődést mutatnak a jövevény láttán.
- Helyes! Máris kapsz egy kis laborgyakorlatot bemelegítésnek. Látod azt ott?
Mutatok egy különleges, pokoli kőzetre, amit épp az egyik laborsegéd készített ki magának. Mikor ráböknek kis csecse-becséjére, tesz pár lépést hátra tőle.
- Vizsgáld meg! Anyaga, állaga, színe, bűze, minősége, mágikus energetikai szintje, sötöbö, sötöbö... Aztán tégy javaslatot arra, hogy mire használjuk fel!
Kicsit oldalra is lépek, hogy színpadiasan utat engedjek neki a pulthoz. A többi semmirekellő csak les... És ez nekem nem tetszik.
- Ti mit bámultok, lusta csürhe?? A homlokunkra van írva, hogy cirkuszi mutatványosok vagyunk, vagy mi a lófasz?? Sicc vissza dolgozni, mielőtt kicsipkéztetem a valagatokat!


fanolos ⋮ Szavak száma: 552 ⋮ - ⋮


Azura
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
8

Szer. Júl. 26, 2017 10:36 pm írtam neked utoljára


Agramon & Azura

Két nappal ezelőtt még csak egy mezei kis démon voltam, akibe a kelleténél több tudás szorult. A szerencse a pártomra állt, megérte a hosszú évekig tartó munka, hiszen a Nagyfőnök új poszt6ra osztott be tegnap, amit hatalmas mosollyal az arcomon fogadtam el. Most végre bebizonyíthatom Agramonnak, hogy több vagyok annál a szőke kislánynál, akinek hisz. Ebből kifolyólag reggel az első dolgom volt megkeserni, Lordként nem rendelkezik kastéllyal, mint a hercegek és lovasok. Ha az emlékeim nem csalnak általában a laboratóriumában lehet őt megtalálni. Határozott kopogást követően az ajtó előtt várakoztam bebocsájtás reményében. Az ajtóban egy szolgával találkozom, aki meghunyászkodik előttem, mégi arról faggat, hogy mit keresek itt.
- Agramon őlordságához jöttem, félre az utamból. Nem, nem tűr halasztást az ügy - tolom félre a nyavalyást, hogy beljebb léphessek. A lépcső aljában pillantom meg őt, teljes életnagyságban, amitől a fekete szívem hevesebb ütemre kezd, sokkal jobban fest, mint emlékeimben. Persze ezt neki sosem kell tudnia, arcom, akár a jég. Hűvös, érezelemmentes. A megszokott ruházatával ellentétben egy fekete köntöst visel, vannak tippeim miért ilyen ruházatban fogad. A Lord az a fajta démon, aki minden nőmenű démonnal hetyegett már, kivéve a Háborút is engem talán. A legtöbb tanítványát addig ostromolja szép szóval vagy durvább eszközökkel, míg azok az ágyában nem kötnek ki. Annó ezért is hagytam ott, nem akartam csatlakozni a háremébe, ahogy most sem ez a szándékom. Látom, ahogy rám vigyorog és valami frappáns bibliai idézettel élne, miszerint a tékozló lány visszatért, de megelőzőm. Egy szusszra hadarom el, hogyan is áll a helyzet. Értetlen kifejezés ül az arcára, minek láttán megengedek magamnak egy apró, alig látható félmosolyt, ritkán látni ilyennek a híres-neveztes Másodikat. Tesz felém nagyjából két lépest, kezeit mozgatva beszél, bár inkább tűnik hangos gondolkodásnak. Emlékszem régen, ha közeledett felém, inkább hátráltam egy-egy lépést, de most állok egyhelyben, kihúzott vállakkal. Az idő elrohant és nincs többé az a tanításra szoruló, ijedt kislányka.
- Tanácsadó a pontos megnevezés és az új rangom is egyben. De nevezhetjük akár jobbkéznek vagy segítőnek - válaszolok tömören, miközben ő az állát vakargatva pillant oldalra. Költői kérdésére úgy gondolom inkább nem válaszolok, nem akarom egyből kivívni a haragját, amellett pedig napestig tudnám sorolni, azt hogy hol rontotta el. Jobban belegondolva az a lista végtelen terjedelmű lenne, így felesleges neki állni, hiába halhatatlanok vagyunk, biztos bele őszülnénk. Egy darabig csak néz, éppen megszólalnék, mire hirtelen összedörzsöli a kezeit, valami sejtelmes fény csillan meg a szemeiben, aminek köszönhetően rosszat sejtek.
- Inkább fogalmazzunk úgy, hogy képes vagyok elviselni a rigolyáidat
- vágok vissza, hirtelen kicsúszott az egész, de már is a fogamat szívom miatta. Vigyora semmi jót sem ígér, de elindul a labor felé, ami számomra olyan, akár egy kincsesbánya. Az a hely az életem, a legtöbb tudást ott szívtam magamba. Szavai hallatán megkeménykednek az arcvonásaim, remek! Már is viszgáztat, mintha a tanonca lennék, pedig régen kínőttem ebből a szerepből.
- Mindketten tudjuk, hogy bizonyítottam már elege a melletted töltött évek alatt - magyarázom, miközben megyek utána a mennyekbe - De állok elébe, szeretem a kihívásokat - teszem még hozzá. Most, hogy Lucifer kinevezett és újra mellette lehetek eszemben sincs feladni, olyan közel a cél. Be fogom neki bizonyítani, hogy jobb vagyok annál, mint aminek hisz. Akárhogy is próbálkozik, nem fog menekülni tőlem, ott leszek mellette. Idővel be fogja látni, hogy igazam van. Ha kell az idegeire fogok menni, ahogy régen ő tette velem.

"Álmai mindenkinek lehetnek, de valóra váltani csak azok képesek, akiknek rettenetesen sok elszántsága, elkötelezettsége, önfegyelme és ereje van." luvu

Agramon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
25
☩ Keresett személy :

Szer. Júl. 19, 2017 9:25 pm írtam neked utoljára








Azura & Agramon

   
Mi a rosszseb....?!

   
- M
EGYEK MÁR! Hogy az ördög verné szét a rohadt korán kelőket!
Kegyetlen dolog ez a másnaposság... Asszem Luci nem hiába talált ki minket immunisnak az alkoholra, de persze ez az állapot sem tartott túl sokáig. Amint meghallottam, hogy történetesen Loki kitalált valamit, amitől a démonok is berúghatnak, hát természetes, hogy az elsők közt voltam, akik kóstolót kértek. Persze, előtte átvizsgáltattam a szert, hogy nem mérgezett-e, khm, mert valaki, khm, esetleg, khm, ki akarna nyírni, khm, de tiszta volt, úgyhogy... Hát, nem sokra emlékszem. Áthívtam pár succubust... Ittunk a cuccból... Dugtunk... Megint ittunk... megint dugtunk... Öhm... Ja, igen, aztán arra ébredek, hogy KIBASZOTTUL dörömbölnek odalent és hasogat a fejem. Sose éreztem még ilyet ezelőtt... Ehh, nem t'om, ki az, de megyek és beverem a képét, hogy ha még egyszer ide mer állítani délelőtt, a gyomrától a koponyájáig felboncolom és odaadom a belsőségeit az impeknek játszani! Kurvák vére...!
Előre küldöm az egyik szolgám, hogy engedje be a halálra ítéltet, amíg a vendégeket egy másik ajtón tereltetem ki, majd fekete köntösöm felkapva öltök magamra valami démoni formát és elindulok a földszintre, hogy személyesen is fogadhassam váratlan vendégem. Ki a nemlétezőjóédesanyukám zaklathat ilyenkor?! A lépcső aljába érve kissé hunyorogva pillantok az érkezőre. Herélt cerberos legyek és hívjanak Pamacsnak, ha ez nem Azura! Lám, a tékozló tanítvány visszatér? Na jó, neki talán hajlandó vagyok elnézni ezt a korai ébresztőt. hatalmas vigyorral a képemen köszönteném is, de levegőt sincs nagyon venni időm, mert olyan szavak hagyják el rögtön ajkait, amik... Miiiiiiicsoda?!
- Várj, ácsi, lassíts... Nekem ehhez még reggel van.
Értetlenül pislogok rá. Teszek felé egy-két lépést, miközben mindkét kezemmel gesztikulálva gondolkodom hangosan.
- Szóóóóval... A Nagyúr, Őfenséges Szent Lucifer édesegykomám küldött azért, hogy az ÉN segítőm légy? Mint egy.... Plusz jobb kéz?
Látom ám a nőstény ördög szemében azt a bizonyos fényt megcsillanni. Állam vakargatva pillantok oldalra. Uhh, kurvára fáj a fejem, ez ellen tenni kell valamit.

   - Hol ronthattam el?
Ismét a nőre nézek. Kiválóan teljesítem a kötelességeim, nem értem, miért lenne szükségem PONT őrá. Rá, aki meglépett tőlem és egy idiótánál tanult, bahh! Legalábbis tudtommal ahhoz a marhához ment, akinek két fűszál keresztbe tétele is kihívás volt. Tudom, mert én tanítottam őt is... Egy ideig... Aztán lelépett, mert jaj, a csúnya gonosz Agramon túl szigorú volt... A lófaszt! Pontosan annyit követelek, amennyi elvárható egy mágustanonctól, nem tehetek róla, hogy némelyik olyan hülye, mint a seggem! Csak tudnám, hogy szorult ezekbe mágikus potenciál! Az ilyen idióták a seregben szoktak szolgálni az olyan idióták alatt, mint Ash-babe palotapincsije, mert ha nem is tudja szépen, érthetően kimondani, hogy "csiribú-csiribá", legalább a karját a rohadt szekercével képes előre lendíteni!

Na de, Azura nem volt hülye, sőt! Okos és szorgalmas kislány volt mindig is azokkal a zabálnivaló és szexis szőke fürtjeivel, deee... Asszem az erőteljes udvarlásom és kangörcseim üldözték el végül. Eeeh, ezért nem jó okos nőkkel kezdeni - azokat túl sokáig kell fűzögetni, olyan sokáig, hogy az árbóc a végén összedől és bumm, annyi a lendületnek és a lelkesedésnek... De tessék, a Sors, ami Isten után Lucifer középső neve is, visszaküldte őt hozzám. Heehehe, neeem, nem szabadulhat tőlem. Sejtelmesen összedörzsölöm tenyereimet hirtelen.
- Rrrremek! Khm, izé... Tehát a Nagyúr úgy ítélte meg, hogy képes leszel mellettem tartani a tempót, heh?
Elvigyorodom és egyenest a labor felé indulok.
- Akkor kövess, drágaságom! Mindjárt kiderítjük, hogy méltó vagy-e a posztra, vagy küldhetem a fellebbezésem New Orleansba.
Bízom a nő eszében, bár sose mondanám ezt ki előtte. Szárnysegéd, nekem...?! Bahh... Eszem-faszom megáll...


fanolos ⋮ Szavak száma: 573 ⋮ - ⋮

[/color]

Azura
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
8

Szer. Jún. 28, 2017 9:36 am írtam neked utoljára


Agramon & Azura

Démoni életem során hamar meg kellett tapasztalnom, hogy a harc nem az én asztalom. Sosem tartoztam azon pokollakók közé, akik a seregben szolgálnak. Belőlem kifelejtette a nagyfőnök azt az erőt, ahelyett angyali kinézettel áldott meg. Viszont az okkultizmus mindig érdekelt, valamilyen okból kifolyólag a legjobbtól tanulhattam, de egy idő után a saját lábamra kellett állnom. Agramon az a fajta démon, akit mindenki utál, megvet és az ellenségének tekint, hála a modorának, ami finoman szólva is pocsék. Kevesen vannak, akik kedvelik vagy akár igazán tisztelnék őt. Azt hiszem én azon kevés démonok közé tartozom, van benne valami, ami vonzó a szememben. Éppen ezért kellett tőle eltávolodnom, amennyire csak lehet, nem akarok beállni a sorba a démonnők közé, akiket ágyasnak használ. Minden percemet és erőmet arra használtam fel, hogy még jobb legyek, ezáltal feljebb törjek a ranglétrán. Az egész megérte, mert a nagyfőnök magához hívott és felajánlott egy állást. Nem is akármilyent, tanácsadó lehetek méghozzá az egyik Lord-é. Mondanom sem kell, hogy kapva-kaptam az alkalmon, nem is gondolkodtam rajta, egyből igent mondtam. Hiába teltek el az évezredek, bennem tombol a bizonyítási vágy és most eljött az én időm. Ha elég ügyes vagyok be tudom bizonyítani, hogy erős, tapasztalt és nagy okkult tudással rendelkező démonná váltam. Nem vagyok az a fiatal démon, akit tanítani kell. Magamra öltöttem a fekete kabátom és elindultam a megfelelő irányba, ahol megtalálhattam a démont.
- Agramon - álltam meg előtte aprót biccentettem, ahogy a szemeibe néztem a szívem hevesebben kezdett verni, de arcom érzelemmentességről árulkodott - Lucifer parancsa alapján itt vagyok, mint az új tanácsadód - vágtam bele egyből határozottan, halvány mosoly bujkált a szám sarkában. Mindent bele fogok adni, nem fog megszabadulni tőlem.

"Álmai mindenkinek lehetnek, de valóra váltani csak azok képesek, akiknek rettenetesen sok elszántsága, elkötelezettsége, önfegyelme és ereje van." Megjegyzés: remélem jó lesz kezdőnek luvu

Azura
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
8

Szer. Jún. 21, 2017 11:13 pm írtam neked utoljára



Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Agramon laboratóriuma
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: