☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Senki Földje San Fransisco közelében

Azura
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
8

Hétf. Júl. 17, 2017 9:47 pm írtam neked utoljára


Nazkhuga & Azura

Lévén, hogy a pokolban születtem nem vagyok hozzászokva az illemhez és azok szabályaihoz, ideje korán belém nevelték, hogy a feletteseimnek meg kell adni a tiszteletet, de ennél többet senki se várjon el tőlem. Az első pár ezer évben még a piszkálódások tárgya voltam a seregben külsőm miatt, minden egyes féreg úgy tartotta, hogy én a Nagyúr legnagyobb vicce vagyok, amit valaha létrehozott. Végül sikerült onnan is kitörnöm, ennyi idő után már senki sem mer szólni miatta. Lépésről lépésre haladtam a ranglétrán és most emelt fővel járkálhatok a pokolban, tudásom olyan adottság, ami keveseknek adatott meg. Az okkultizmushoz a kiválasztottakon kívül nem sok démon ért, a legtöbbjük inkább harcos, csatasorban áll egy hadúr vagy űrnő alatt szolgálva. Ahogy az előttem lévő démon is azok közé tartozik, valahol a rangsor alján lehet, hiszen sosem láttam még a parancsnokok között. Ez csak jól jön nekem, így akár még a saját pártomra is állíthatom. Vigyorát nem viszonozom, ugyanolyan rezzenéstelen arccal állok előtte, ahogy eddig. Magamban aprólékosan nyugtázom minden egyes szavát, nem tudom nem meghallani milyen jegesen ejti ki feletesse nevét. Szememben megcsillan a pokol tüze, ahogy látom arcvonásait megkeménykedni. Crackhorn, a neve nem rémlik igazán, de azt hiszem hallottam már róla, hogy egy ocsmány dög, aki a kutyáival is jobban bánik mint a katonákkal. Ashtaroth ellen nem tudom uszítani, ahhoz túlságosan hűségesnek tűnik, viszont a parancsnok ellen tudom lázítani. Tisztában vagyok vele, hogy sem a Háborút sem a Lordokat nem érdeklik a kutyák, ez egy üres ürügy volt a beszélgetés kezdeményezésére.
- Az alkukon van még mit javítanod, ilyen időkben ennyi évet adni egy-egy halandónak - megrázom a fejemet csalódottan -  vétek.
Elegendő lett volna 1-2 évet adni, arra is igent mondtak volna
 - magyarázom, közben a kezemmel mutogatok az emberek irányába, akiknek persze már hűlt helye. Halvány mosoly jelenik meg a szám sarkában, pozitívan csalódtam benne, a legtöbb démon akármilyen vén róka ennyire nem szokott tisztában lenni a szabályokkal. Aprót bólintok, miközben gondolkodóba esek, míg ő összefonja karjait maga előtt, érzem érdeklődő tekintetét magamon.
- Szimpla katona ellenére elég jól tisztában vagy a szabályokkal, ez dicséretes. Ahogy sejtheted senkit sem érdekelnek a kutyák - vallom be, ahogy rá emelem a tekintetem. Senkit sem szokásom megdicsérni, mivel én sem kaptam soha egyetlen egyet sem, hacsak nem a külsőmre vonatkozott, de az elenyésző. A legtöbb női démonnal ellentétben sosem azzal akartam érvényesülni, az eszemet mindig is többre értékeltem. A tudás hatalom, amivel vagy él a démon vagy beáll katonának.
- Ahogy hallom nem kedveled a felettesed. Nincs kedved lecserélni egy jobbra? - nem kenyerem a kertelés, egyből a lényegre térek. Hiába halhatatlanok vagyunk az idő pénz és nekem nincsenek éveim arra, hogy vele egyezkedjek.

"Az elképzeléstől a tettig hosszú az út. És éppúgy nem lehet a lépést visszavonni, mint a sakkban. Ha minden kockázatot előre lehetne látni, a játszma már nem is volna érdekes."

Nazkhuga
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
démon
☩ Reagok :
15

Szomb. Júl. 01, 2017 6:43 am írtam neked utoljára


A nő meg sem rezzent a biccentésemre, csak bámult tovább rám karba font kezekkel. Ha alapvetően nem lettem volna biztos benne, hogy démon, most nyilvánvalóvá lett volna akkor is, odalentre jellemző ez a fajta... khmm... illedelmes magatartás. Úgyhogy hasonlóan viszonyultam én is hozzá, megálltam és néztem őt. Csinos, jó alakú fiatal lány, aranyszőke hajjal és nagy, igéző szemekkel. Kissé perverz, ha engem kérdeztek, mert hát oké, démon max kényszerhelyzetben lop valami visszataszító testet, elvégre a szépségnek vannak előnyei, de hogy egy ilyet, amiről már tényleg csak a galambszárnyak hiányoznak, hogy elmehessen angyalkának... Szóval bámultuk egymást pár másodpercig értelmesen, mint Noé meg a harmadik teve. Azon gondolkodtam, hogy otthagyom, akár az eb a Szaharát. Valószínűleg van valamilyen rangja ugyan, de marhára nem tartozik az én feletteseim közé, lévén azokat ismerem arcról, talán az egy Ashtarothot kivéve, de őszintén, mennyi az esélye, hogy a Háború Lovasa itt lógassa a formás lábait a nagy büdös semmi kellős közepén? Nem nagyon hagyja az el a Poklot. Másrészt, ha ő lenne, arról azért jelenléte súlyából is tudnék. Ha te így kisanyám, akkor én is...
Már éppen otthagytam volna a fenébe, de a lábaim valahogy mégis felé vittek közelebb. Talán hatott rám még a szépsége varázsa? Talán csak a kíváncsiság? Ki tudja? Mindenesetre az üdvözlésként felém köpött szavaira majdnem felröhögtem. Pokolkutya mint hiánycikk? Nem tudom melyik régióból ette ide a rossebb, de szóljon nyugodtan, ha kell nekik néhány száz, küldünk szívesen, már magam sem tudom, hányszor voltam besorozva vad falkáik szétverésére. Mindenesetre annyi még megmaradt az egykori nemesi neveltetésemből, hogy nem röhögtem bele a szemébe, magamba fojtottam, ha nehezen is a kitörni készülő nevetést és a lehetőségektől telő komolysággal válaszoltam.
- Neked is kellemes napot - vigyorogtam, majd rántottam egyet a vállamon. - Azt ugyan meg nem mondom neked így hirtelen, melyik Lord érdeklődik annyira nagyon a blökik után, de nyugodt szívvel tegye, nekem a közvetlen felettesem, Crackhorn őrparancsnok adta ezeket a dögöket, hogy hozzak helyettük lelkeket. A kennelmester nem várja vissza őket - szelídült mosollyá a vidám kifejezés arcomon. Most úgy előttem van a kép, ahogy Ashtarotht felkeresi az egyik Lord, nyűglődni pár korcs miatt. Nem ismerem közvetlenül az Úrnőt, de két esélyes a dolog. Vagy megfullad a röhögéstől, vagy úgy kivágja, hogy a taknyán csúszik vissza a saját kastélyába. Vállat vontam. - Veterán vagyok, ismerem a szabályokat kisasszony. A felelősség minden esetben a parancs kiadóját, jelen esetben Crackhorn urat terheli, ha egyáltalán beszélhetünk ez esetben bármilyen felelősségről, úgyhogy ezt a kérdést inkább neki címezze.
Nem nagyon könnyű olvasni bennem, de azért egy kellően öreg démonnak valószínűleg menni fog, mikor megkeményednek az arcvonásaim és jegesen ropog a tisztem neve ajkaimon. Hiába, Crackhorn az egyik legnagyobb szemétláda az Úrnő seregében, valódi féreg, aki minden beosztottját már csak a puszta öröm kedvéért is hajlamos porig alázni. Minden katonája szíve legmélyéig gyűlölte azt a mocskot, de a vele született intelligenciája, gyávasága, intrika iránti érzéke és a seregben oly ritka varázshatalma eddig megóvta egy lándzsától a hátában. Elhessegettem a gondolataimból az őrparancsnok ocsmány képét és most már magam is összefontam a karjaim mellem előtt, bár az én arcvonásaim most nem számon kérőek voltak, mint a lányé, hanem kifejezett érdeklődéssel figyelték, vajh mit is akar tulajdonképpen tőlem, mert hogy nem ezt a pár bolhás dögöt, az biztos.

Azura
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
8

Szer. Jún. 28, 2017 11:44 am írtam neked utoljára


Nazkhuga & Azura

A pokol nem olyan érdekes hely, ha semmi dolga sincs egy démonnak, így hosszú életem alatt először néztem meg magamnak a földet. Állítólag New Orleans-ban van Lucifer, így azt a helyet inkább elkerülöm a nagyfőnök nem tudhatja meg, hogy ott hagytam az első lordját. Las Vegas sem az én terepem, hiszen ott meg Gabriel angyal van. Ki akarok maradni a földi csatából, tökéletesen megfelel nekem az otthonom, de néha jó kiszabadulni onnan. A senki földjén sétálgattam, mikor észre vettem egy kisebb csoportot, akik egy romon kuporogtak, miközben három tüneményes pokolkutya vicsorgott rájuk. Egy közeli fán ült egy alkukötő démon, aki tudtommal a Háború úrnőjének seregében szolgál. Szegény, szerencsétlen pokolbéli lélek, egyszerű katona, aki semmit sem ér a felsőbb vezetőségnek. Pár méterre tőlük ültem le egy nagyobb romdarabon, háttal a démonnak, kíváncsi vagyok hogyan végzi a dolgát. Egy kisebb beszélgetés után végre alá írták a papirost, így újabb lelkekkel szaporodott a pokol. Hipp-hipp hurrá! Nagy gratuláció a szolgálónak! A démon leszökkent a faágról, jól irányzott ugrás volt, hiszen az alatta levő kutya nagyot vonyított, ahogy összetört a gerince. A másik, felé ugró kutyulit egyetlen vágással fejezte le, mintha mi sem történt volna, közben az én segítségemmel a másik dög menekülőre fogta. A telekinetikus képességét használva háromszor földbe döngölte a fejét pár méter magasságából, hogy biztosan kimúljon. Egyet ciccegtem, kár azért a kutyáért, odalent még hasznát vehettük volna vagy egy vadászatban. A szörnyű halált követően a halandókkal beszélt még egy sort, 5 évet kaptak azok a szerencsétlenek. Túlságosan sokat, ahhoz képest, ami járna nekik. Szerencsétlen pokolfajzatok. A démon az ujjával kelet felé bökött, szerinte arra van San Francisco, hmm ezt jó tudni, merre ne menjek. Még egy utolsót intett az embereknek, majd végre felém fordult. Köszönésképpen biccentett egyet, nem viszonoztam a gesztusát, vártam míg közelebb ér hozzám, közben keresztbe fontam magam előtt a kezeimet. Míg ő felém sétál, addig elhelyeztem egy-egy apró démonjelet a halandókon, ha el is jutnak SF-be nem fognak sokáig élni. Bele avatkoztam az alkuba, de nem szegem meg, hiszen egyetlen karcolást sem okoztam rajtuk. Mikor elég közel ért hozzám a katona, felkeltem ülőhelyemről, arcomról semmit sem lehet leolvasni, a legtöbb démonnal ellentétben higgadt vagyok.
- Kár azokért az ennivaló kutyusokért. Ha ezt megtudja az egyik Lord nem fog neki örülni - kezdek bele, fejemet megrázva. Ő csak egy egyszerű katona, aki hűséges Luciferhez és az Úrnőjéhez, de talán manipulálható. A parancsnokai ellen fordítható, ebben bízom.
- Hogy akarod ezt jóvá tenni? - fordítom kicsit oldalra a fejem, szemeimben a pokol tüze csillog. Most még kap egy esélyt, hátha kijavítja a hibáját.

"Az elképzeléstől a tettig hosszú az út. És éppúgy nem lehet a lépést visszavonni, mint a sakkban. Ha minden kockázatot előre lehetne látni, a játszma már nem is volna érdekes."

Nazkhuga
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
démon
☩ Reagok :
15

Szer. Jún. 21, 2017 10:04 am írtam neked utoljára


A fa tetejére kapaszkodva néztem az inaszakadtukból rohanó embereket, amire minden okuk meg is volt, tekintetbe véve a nyomukban őrjöngve sprintelő három pokolkutyát. Még mindig érezte a vállam a rögzítő hámot, amivel a három összekötözött bestiát felcipeltem idáig otthonról, de ahogy elnéztem megérte, bőséges aratást hoznak nekem a kis dögök. Már sokáig nem tarthat a macska-egér játék, a dögök sokkal gyorsabbak és kitartóbbak a legjobb halandóknál is. Ha őszinte akarok lenni, a legtöbb démonnál is.
- Fel a romra! Nem tudnak mászni! - kiáltottam oda feléjük kieresztve a hangomat.
A négy férfi és a három nő az egykoron bizonyára hangulatos kis családi ház kiégett, feketére pörkölődött vázára kapaszkodott meglepő sebességgel, a három pokoli eb odalent kezdett el körözni, miközben veszettül morogtak és csaholtak. A verejtékező, lihegő emberek hálásan mosolyogtak rám és integettek át felém. Jaj, nyomorult kis szegénykéim, ti még nem tudjátok mi vár rátok. Rájuk vigyorogtam viszonzásul, majd vállat vonva a dögök felé böktem.
- Mászni nem tudnak, de elég kitartóak, egyszerűbben fogalmazva soha a büdös életben nem mennek innen arrébb - közöltem szerintem rendkívül biztatóan, de rajtuk nem ez látszott.
- Óh, édes Istenem - nyögte elhalóan az egyik nő.
- Tudtommal tagadja, hogy köze volna ezekhez - kuncogtam, majd a halandókra villantottam fekete íriszeim. - Na ifjúság figyelem, van egy soha vissza nem térő ajánlatom. Pontosan öt év múlva bezupáltok a Pokol seregébe. Kaptok néhány érdekes trükköt, kitanítanak titeket harcolni, többé nem kell betojni az ilyen hangos csivaváktól és ha eljön az idő együtt menetelhettek a Háború Lovasával az apokalipszis közepén. Cserébe én most lepattanok innen és visszarugdosom ezeket a kis aranyosokat a természetes élőhelyükre. No, mit mondtok?
Zavar, hitetlenkedés, riadalom látszott a szemben kucorgók vonásain, nehézkesen próbálták rendezni a maguk számára az információtömeget. Nem sürgettem őket, nekünk baromi sok időnk van. Kényelmesen lóbáltam a lábaimat, amíg végre realizálódott a dolog számukra egy felkiáltásban.
- Úristen! Ez egy démon!
- Ding-ding-ding! Jackpot, baby! Van egy nyertesünk! - gúnyolódtam még mindig érdeklődve várva a választ.
A nő, aki eleddig is a kis kompánia szószólója volt a kompániának összekulcsolta a kezét és könyörögve meredt rám.
- Kérem, uram, nagyon kérem. Nekem van egy kis gyermekem. még csak 12 éves. Mi lesz vele, ha az anyja, az utolsó élő rokona is meghal, amikor ő még csak... még csak 17 éves lesz... kérem, legyen belátással...
Mi a nyavalyáért kell minden alkalommal megfutni néhány ilyen kört? - merengtem magamban. A Pokol küldönce nem a mexikói zsebtolvaj a bolhapiacon, akivel túl sokáig tudsz alkudozni, általában akkor jövünk, amikor a mennyeiek már csődöt mondtak és mi vagyunk az egyetlen kiút. Na jó, régebben így volt, most keményen melóznak rajta az angyalkák, hogy sok lelket hajtsanak fel nekünk. A nőre nézve kiszélesedett a vigyorom.
- Nyugi van babám, lesz öt éved, hogy felcsípj valami bolondot, aki majd a gondját viseli. Mellesleg amikor én még emberként futkostam idefent a köreimet, 12 évesen már be lehetett lépni a seregbe, 17 évesen meg a legtöbben már több gyerekes apukák meg anyukák voltak - kuncogtam. - Nem mellesleg, ha nem kötsz alkut, akkor most halsz meg. 12 évesen jobbak az esélyei, mint ha 17 lesz? - vontam fel a szemöldökömet.
A nő fázósan remegett meg, látszott nem sok kell már, hogy megtörjön az ellenállása, ahogy a vele lévők is tanácstalanul, reménytelenül tekintgettek egymásra. Végül a vezérdáma nagyot sóhajtott, végtelen lemondással.
- Tehát nincs más választásunk?
- De van - közöltem határozottan, lévén ezt nem tagadhattam le, az alkut szabad akaratukból kell megkötniük. - Leugorhattok és szerencsét próbálhattok a kutyusokkal. Bár szólnék, nem egészen olyanok, mint a ti kis talpnyaló házi kedvenceitek. Ezek vadászok. Egy földi kutya ösztönösen a torkodra támad, ami egy elég gyors halál. Ezek viszont a gyomrodba marnak, feltépik és a belsőségeidre buknak. Ráadásul, amíg van élőlény a környékükön, addig nem érdekli őket a hús, addig csak ölni akarnak. Csak ölni. De ha letepertek és a saját véredbe fagyva bámulod, ahogy a beleid marcangolják... hát akkor már nem sietnek. Megvárják, amíg elvérzel szép lassan. 5-6 óra alatt túl lehetsz rajta és utána vagy felfelé, vagy lefelé. Persze, ha gyorsabbnak érzed magad mint egy párduc és kitartóbbnak mint egy öszvér, akkor fuss. A döntés csak a tiéd.
Beszédes tekintettel meredtek rám, remegve, majd lesütött szemmel, de végül mind bólintottak. Előhúztam a zsebemből a papírokat, majd könnyedén átlebegtettem hozzájuk.
- Cseppentsetek rá a véretekből egy-egy cseppet és írjátok alá. Az X is megteszi, ha nem tudtok, a vér a lényeg.
Miután túlestünk a formaságokon biccentettem, aztán leszökkentem a faágról. Az alattam köröző pokolkutya fájdalmasan vinnyogott, ahogy a talpam alatt összetört a gerince. Azzal a mozdulattal, amivel kirántottam a hüvelyéből a hátamra kötözött kardomat metszettem le a nekem ugró másik dög fejét. A harmadik menekülőre fogta volna, de ezt sajnos nem engedhettem, pedig kár volt érte, még egyet lehetett volna vadászni, de azt írtam arra a rothadt papírra, hogy megölöm nekik ezeket a dögöket. Kinyúltam az eb után az elmémmel és telekinetikus erőm segítségével háromszor vertem bele fejjel előre pár méter magasból a talajba, hogy biztosan nyakát szegje. Végül az elsőként megnyomorított kutyát rántottam magam felé elmém erejével felé tartva a kardom hegyét, amire felnyársalódott. Felpillantottam a tetőről bámuló halandókra.
- Lejöhettek, nincs több - közöltem nyugodtan, megtörölgetve a pengét. Sóbálvánnyá válva ültek még mindig, mint verebek a kábelen, mire vállat vontam. - Végül is nem az én dolgom, hol töltitek el azt az 5 évet. Mindenesetre üdv Astharoth Úrnő seregében. Join the Dark Side, we have cookies! - kacsintottam. - Élvezzétek ki életetek utolsó kimenőjét, stb, stb. Ha egyszer megunnátok az ücsörgést, Frisco arra van - böktem ujjammal keletnek.
Intettem egyet és megfordultam, hogy útnak induljak, mikor szembe találtam magam pár méterre egy nagyobb romdarabon lábat lógató nővel. Megemelkedett a szemöldököm, ahogy egymásra néztünk és megláttam lélektükreiben a pokol sötétségét. Nocsak! Biccentettem felé.

Nazkhuga
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
démon
☩ Reagok :
15

Szer. Jún. 21, 2017 10:03 am írtam neked utoljára


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Senki Földje San Fransisco közelében
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: