• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
55
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Júl. 15, 2017 5:23 pm írtam neked utoljára


Phelgor & Gráinne
You are not a dragon!


Bosszúszomjasan villogó szemeibe, szinte nevető pillantással nézek vissza, ám duruzsolásom nem hagyom abba az angyal fülébe, míg kezem kitapintja oldalán az angyalpengét. Egy mesét mondok neki egy ártatlan parasztleányról, aki szerelmének életéért adta el a lelkét, s végül átverve került olyan alakok közé, ahova nem illett. Mert nem akart mást, csak jót, most pedig csak élni akar, távol gyűlölt fajtájától. Ehhez persze öt csillagos színészi tudásomat is hozzáadom, mikor félő, kétségbeesett arccal, krokodilkönnyekkel előadom a sztorit, majd hozzáteszem, hogy mindennek ellenére ez a gonosz démon hetek óta üldöz, s eddig csak a szerencsémen múlt, hogy túléltem. Persze az angyal szíve megesik rajtam, főleg ahogy hozzáteszem, illetve kérem mézédes szavaimmal, hogy ne avatkozzon bele, különben őt is eléri a vég, akárcsak engem. Megnyugtat, lesimít az arcomról egy könnycseppet és megígéri, hogy megvéd ettől az átkozott lénytől. Épp időben, mivel az említett férfi bocsánatot kér Cashtől, és már el is önti a füst a helyiséget. Az angyal karon ragadva kel fel és indul meg velem kifelé... Legalább is indulna, de az ajtóban lévő tömeg, amely nem tud kijutni valamilyen okból kifolyólag. Ezen tömeg a veszély, és a bezártság tudatára elkezdett megvadulni, egyelőre cél nélkül. Azonban elég rövidtávú védelmezőmnek elkiáltania magát, hogy...
- Ő a vadász! Öljük meg! - habár a füst miatt nehezen látni bármit, az angyalok és félvérek megindulnak előre, én teszek egy lépést hátra. Dacos pillantásomat mosolyogva fúrom az övébe, csak néha szakítja meg ezt a kavargó füst és a meginduló tömeg. Egy angyal szárnyával kavarja arrébb a torokkaparó légi szennyet, én ekkor eltűnök a szeme elől, bele olvadva a nem harcoló, menekülő tömegbe. Sietős léptekkel megyek a pince felé. Mivel nem vagyok egyedül, rajtam kívül mások is döntöttek a menekülés mellett, tucatnyian sietünk végig a dohos, félhomályban úszó, penészes folyosón. Vannak, akik szobákba zárkóznak be, hisz van néhány idelent. Páran azonban megmaradunk azon terv mellett, hogy a friss levegőn jobb lenne. A csata elhaló visszhangjai kísérnek minket az alagút végéig, ahol a lépcső felvezet a felszínre. Az ajtó azonban zárva van, s amilyen erővel feszegetni tudjuk, egyértelmű lesz, hogy ez is varázslattal van lezárva.
- Engedjetek előre. - hallani egy hangot. Az a pár személyből álló "tömeg" úgy válik szét, akár a tenger Mózes előtt. Ekkor pillantok hátra, s látom, hogy vérben úszó ezredesem cseppet sem jó kedélyűen közeledik a folyosón.
- Jobb, ha sietsz, mert közeledik. - mondom nyugodt hangon, amelyre mindenki más is hátra néz. A látvány (és a tudat, hogy a férfi egymaga végzett egy tucat harcossal) félelmet kelt bennük. Az angyal gyorsan fordul vissza előre, megjeleníti hatalmas szárnyait és a plafont áttörve az ajtó felett kirepül a helyről. A többiek, köztük én is a törmeléken mászunk fel a lyukig és hagyjuk el a helyet. Cash bizonyára idegrohamot kapott már oda bent, és az asztalt rugdosva ordibál, hogy "Geci geci geci geci!!!!" ahogy szokása. Én még elmerengek pár másodpercig, hogy merre menjek, de mivel már hallom is a lépteket a folyosón, úgy gondolom, megindulok a pár utcányira levő rejtekhelyem felé. A romos felhőkarcoló valaha luxushotelként és wellnessként üzemelt, manapság csövesek menedéke és porfogó az egész. Az épületet elérve hátra nézek még, látom is megjelenni a sarkon a sárkányt, szemében a vadászat tüze ég. Átlépek a néhai üvegajtó maradékán, s már suhanok is a lépcsőház felé. Tudom, hogy zsákutcába megyek, legalább is látszólag, de nem zavar. Az ajtót egy, a lépcső korlátjából származó fémdarabbal torlaszolom el, majd már rohanok is az emeletek felé. Lifttel elegánsabb lenne, még integetnék is neki, miközben bezárul az ajtó, ám minthogy az épület áramtalan, nem lehet ilyen dolgokat csinálni. Kicsit kifáradok, míg végre elérem a 13. emeletet. Csak a szerencsétlenség miatt választottam ezt, hiszen csak sajnálni tudom azt, aki a fészkembe merészkedik. Persze tudom, hogy megtalál, még ha el is tűntem pár másodpercre a szeme elől az emeleten. Nem is kell sokat várnom, míg szinte betörik az ajtót és megjelenik a férfi. Én nyugodtan teszek-veszek: leveszem az ékszereket a nyakamból, fülemből, felkészülök egy újabb ravaszságra, aztán a hatalmas, koszos ablak elé állva nézem a posztapokaliptikus látképet.
- Kitartóbb vagy, mint a többi. - mondom mikor hallom megérkezni. Kezeim hátam mögött, benne az a tőr, amelyet tőle loptam. Amellyel megvágtam lovát, hogy ne tudjon követni. Ezután megfordulva dőlök neki az üvegnek és pillantok rá egy félmosollyal. Ugyan azzal a ravasz, tervezgető, méregető pillantással és arckifejezéssel nézem, amely mindenkiben rossz érzést és idegességet kelt. A tőrt magam elé emelve méregetem, nézegetem, mintha csak értékelni akarnám a végén. Vagy fenyegetőznék vele, hogy "né, nekem is van bökőm!", de egyik sem igaz. Nem vagyok olyan ostoba, hogy harcban próbáljak a férfi fölé kerekedni. Messze ügyesebb és képzettebb nálam. Az egyetlen, amire alapozhatok, az az eszem és a szépségem. Így hát hiába van a kezemben tőr, nem fogom ma használni. Így hát nem is várok egy-két másodpercnél tovább, már folytatom is.
- A kitartás meghozza a gyümölcsét. Itt vagyunk. És most? - nézek fel rá a fegyverről, somolyogva, majd ellökve magamat az üvegtől indulok meg felé lassú, de bátor léptekkel, finoman ringó csípővel.
- Megbüntetsz? - lehelem egy csepp, pimaszsággal kevert szenvedéllyel, ajkaim résnyire hagyva. Játszom csak vele, megfigyelem mik a lehetőségeim, hogyan reagál a szexualitásra. Ki tudja, talán még olcsóbban is megúszom ezt.


Phelgor
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
44
☩ Keresett személy :
Még nincs.
☩ Rólam :
The child without a name grew up to be the hand



To watch you, to shield you...



... or kill on demand.


☩ Képességem :
Démoni erők
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Play by :
Luke Evans
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

Please forgive me for the sorrow, for leaving you in fear
For the dreams we had to silence, that's all they'll ever be
Still I'll be the hand that serves you
Though you'll not see that it is me...



•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Júl. 15, 2017 12:25 am írtam neked utoljára





Gráinne & Phelgor
YOU EVIL MAGPIE!

New York City csendes ma éjszaka... Már amennyire egy nagyvárosról ez elmondható. Az viszont valóban valóban feltűnő, hogy az utcákon nem sok ember jár, mintha csak sejtenék, vagy tudnák, hogy a sötétség leple alatt démonok, angyalok, félvérek és mindenféle más nem e világi lények lapulnak. Az utcalámpák valóságos kis szigeteket képezhetnek egy ember számára, hogy ha netán kimerészkednének ilyentájt, akkor azok fénye megvédhesse őket, ha aláállnak. Hm, milyen naiv és ostoba gondolat... Hisz, ahogy látszik, hiába maradt semleges ez a város, nem olyan már, mint régen volt. Nem emelkedik ki többé világító fellegvárként az éjszakából, ha a fenti messzeségből tekintünk rá a megviselt amerikai kontinens keleti felére. Sokkalta sötétebb hely lett, mióta beütött a háború. Talán a démonok épp ezért özönlenek ide, ha egy kis szórakozásra vágynak és levegőváltozásra az unalmassá váló, láptól és mocsaraktól bűzölgő New Orleans után.
Engem azonban nem ez hozott ide. Nem érdekel sem a sötétség, sem New York felhőkarcolói, vagy akár a tény, hogy milyen rég jártam utoljára idefenn... Engem csupán az ékkövekként felcsillanó szempár tulajdonosa foglalkoztat jelenleg, ahogy felfigyel érkezésemre és azt a bukott férget nyalogatja. Hosszú nyelve, mint a kígyóé, ami Évát kísértésbe vitte. Méreg cseppen róla, elkábítva vele a tollaitól megkopasztott szerencsétlent, aki csak többet és többet akar a végén. Szánalmas... Semmi tartás, semmi akaraterő, mintha már minden mindegy lenne neki. Nem csodálom, hogy a Hóhér anno levágta a szárnyát... Vagy talán pont azután lett ilyenné? Fittyet hányok rá! Semleges arccal nézek farkasszemet a nővel s indulok meg végül a pult felé, mintha nem különösebben érdekelne macskaszerű kéjelgése.
Hány nap telhetett el? Négy vagy öt? Nem túl sok. Még élénken él bennem az emléke a legutóbbi találkozásunknak. Sleipnir természetesen kiheverte azóta a sebet, én azonban nem nyugodhattam bele abba, hogy a némber kicsúszott a kezeim közül. Ha nyugodtnak is látszom most, ahogy átszelem komótosan ennek a semmirekellők gyülekezetének pubnak csúfolt odúját, vérem nagyon is pezseg, érzékeim maximálisan az üldözött vadra koncentrálnak. Nem először vadászok, mint egy magányos ragadozó. Az évek alatt előfordult párszor, hogy nekem kellett elkapnom valakit Ashtaroth számára, ha nem volt más megoldás. Élveztem... Ahogy a végén sarokba szorulva nézett könyörgőn, hogy könyörüljek meg rajta... Akárhogyan is, de elérem, hogy ez a kellemes érzés ismét átjárjon, mikor újra üldözőbe veszem azt az istenverte nőt... És ezúttal el is kapom. Ha már három napja kerestem, kutattam a holléte után, nem engedhetem megszökni.
Hogy pontosan miért is olyan fontos elkapnom a grabancát, mikor Ashtaroth egyértelműen kijelentette, hogy engedjem el a dolgot és ne törődjek mindenféle pitiáner bűnözőkkel... Talán csak saját magam miatt csinálom, az üldözés és a játék kedvéért; hogy bebizonyítsam magamnak, egy ilyen kis szarka nem foghat ki rajtam. Én leszek majd a sas, ami karmait a nyaka köré fonja.
- Helló, Cash! Rég láttalak.
Utoljára talán valamelyik csatában, még mielőtt lesérült volna. Nem gondoltam volna, hogy veteránként liberális gondolkodású lesz és nyit egy olyan helyet, ami összegyűjti a világ aljanépét. Legalábbis a többség odatartozik, ebben biztos vagyok.
Felülök a bárpulthoz és rendelek valami röviditalt, amit gyorsan leguríthatok, még mielőtt munkához látok. Ha hasonlóképp idegtépő kör lesz, mint az előző, nem árt, ha kicsit belazulok előtte. Az idegesség csak elhomályosítja a tiszta gondolkodást, az pedig nekem pont nem hiányzik most. Persze tudom jól, hogy itt vannak bizonyos szabályok, amiket az öreg Cash szigorúan be is tartat... De ezek vajon arra is vonatkoznak, aki képes lenne az egész bagázst Cash-sel együtt földig tiporni? Meglátjuk... Remélem, hogy erőösszemérésre nem kerül sor. Nincs időm balhézni vele, mikor másra fáj éppen a fogam. A kockázatot azonban be kell vállalni.
Minden esetre, oldalra fordulok székemen, balommal a pultot támasztom, jobbomban az italom, a homályos fényben is veszélyesen ragyogó íriszeim a nőre szegezem, némán, szavak nélkül üzenve meg neki az egyértelműt - ma este megkaparintom azt a csinos kis fejét. Szinte érzem, ahogy ujjaim elmerülnek sűrű hajában és megmarkolva azt hátrafeszítem koponyáját, hogy pimasz arcába nézhessek...
Nem is várok tovább. Felesleges. Lehajtom az italom, a pohár koppanással landol a pulton.
- Bocs, Cash... Ígérem, majd kár térítelek, ha összetörnek valamit.
S még mielőtt bármit is reagálhatna, két-három Loki-féle fémgolyó gurul szét a földön különböző irányokba, melyek szétrobbannak és nagyobb füstöt keltenek a kócerájban. Mindenki értetlenül eszmél fel az iszogatásból, cseverészésből, vannak, akik még pánikba is esnek, mert vadászokat sejtenek a jelenség mögött. Amíg tart a felfordulás, eltűnök a pult közeléből, amit szintén belepett a füst. Ha Granuile elindult, őt követem észrevétlen. Figyeltem minden reakcióját és mozdulatát, így nem lesz nehéz a nyomára akadni a káoszban. Kijutni nem fog tudni, az ablakokra és az ajtókra zárzáró rúnákat véstem, még mielőtt beléptem volna. Nem könnyítem meg a dolgát, s talán a sajátomat sem, de hol lenne az izgalom szépsége, ha akadálymentesen történne minden? A legnehezebben elejtett zsákmányból lesz a legdicsőségesebb trófea, mondják a sportvadászok. Hogy a felzavart vad mit gondol erről... Az senkit sem érdekel.


Duat Night ClubOutfit ↟ 796 szó ↟


Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
55
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Jún. 20, 2017 4:42 pm írtam neked utoljára


Phelgor & Gráinne
You are not a dragon!


Pub Cheese. Viccesen, idiótán hangzó név egy messzi kis lyuknak mélyen New York nyomorában, de a "Cheese" itt a legkevésbé sem a sajtot jelenti. Egy átalakított gyárépület, amely olyan sötét alakoknak van fent tartva, mint például féllények, bukottak, száműzöttek, gyilkosok, tolvajok, aktívak és fáradtak. Röviden azok, akiket kivetett a saját társadalmuk valamiért, valamilyen módon. A földszint és a galéria a pub részét képzi, de a pincében található elvétve egy-két rohadó, penészes szoba, meg egy menekülő út is. Cash, a pultos a kóceráj főnöke. Itt csak egy szabály van: bent nem balhézhatsz. Bántja a szemed a félvér, aki a sarokba ül? Verd meg kint. A bukott angyal bele köpött a levesedbe? Öld meg kint. Szar a pia szaga? Hányj oda kint. Nem akarsz fizetni? Cash majd elintéz oda kint. A démon főnök rengeteg régi és új pecséttel, meg mágiával tartja be ezt az igen egyszerű szabályt. Régebben voltak rebellisek, akik keverték a bajt ide bent. Egyszer tanúja voltam, hogyan zabáltak fel belülről kifelé a férgek egy démont -igazából csak a porhüvelyét-, mert kötözködött egy csendesen iszogató angyallal. Marha gusztustalan volt és valószínűleg fájdalmas is. De hát könnyű préda volt Cashnek. Ide nem a démonok és angyalok, vagy a féllények legerősebbjei járnak. Ez egy rejtekhely.. no meg itt szoktak alkut kötni azok, akik általában meg is szegik az alkukat. Mármint ténylegesen. Nem átvágják az illetőt, hanem megszegik az ígéretüket, ami köztudottan dühbe kergeti Lucifert. Fura egy kis közösség, az biztos.
- Még egy pohárral, Cash. Becserkészem azt a cukorfalatot ott oldalt. - nézek hátra a pulttól a sarokgarnitúráig, ahol egy bukott iszogat és olvasgat magában. Nem úgy néz ki, mint akit most rángattak ki valaki seggéből, vagy szájából.
- De ha megint tolvajkodsz, letöröm a kezed, világos vagyok? - morran rám. Ó, meg is feledkeztem arról az esetről, amikor még én is engedtem a vágyaimnak ide bent. Ilyen gyorsan még soha nem kértem bocsánatot senkitől.
- Mint a nap, kapitány! - kacsintok rá, aztán a másik poharat is a kezembe fogva oda sétálok az angyalkához. Kell hozzá egy kis idő, hogy befűzzem. Addigra már az ölében ülök és a fülébe duruzsolok dolgokat, mikor nyílik az ajtó. Oda pillantva egy apró kis vigyor terül az arcomra, hiszen az érkezőt már "ismerem". Megvárom, míg találkozik tekintete az én pimasz pillantásommal, aztán mereven őt figyelve, mintha csak neki címezném, amit csinálok, finoman megnyalom a fület, amelybe eddig duruzsoltam.


Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
55
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Jún. 20, 2017 4:08 pm írtam neked utoljára



Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Pub Cheese
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: