We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Központi blokád
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
410

Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 6:03 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Natalie Rossmyra
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
43

Utolsó Poszt Vas. Júl. 08, 2018 12:31 pm
Következő oldal


I see you, little hunter
Nat & Hunter
──────────── ────────────
« Comment; <3 • Szószám 383 • Zene; Smile »
« Candy is childhood,
the best and bright moments
you wish could have lasted
forever»
Némán figyelem a pöttöm test ténykedését. Kajla, nem tudom, hogy szokásához híven-e, vagy sem, füle botját sem mozdítja. Ennyit a kiképzéséről. De amint megérzi az apró kis kezek érintését, rögtön az illetőre pillant. Farkával ide-oda csapkod, egy-két jegyzetem leverve magam mellől. Érdes nyelvét kidugva nyalogatja meg Hunter kezét, nedves orrát dörgöli hozzá.
Szemem forgatom csak a látványra, ajkamon mégis kedves mosoly fekszik. Csendben figyelem még őket. Érdekes megjegyzésére én is hasonlóan érzek. Magam is így vélem, hogy érdekesek. De, hogy mindent tisztán lássak el kellene mennem a másik város könyvtárába. Úgy tartják, hogy az ottani iratokkal egy-két kutatásom teljes lenne…
A polcok között nem mindig látom, hogy épp mit is csinál, egészen addig, amíg ahhoz nem sétál, ahol én magam is vagyok. Szemöldököm a magasba szökken. Rejtett kincsre bukkant. Számos olyan iratot őriz ez a hely, mely jobb, ha nem kerül soha napvilágra. A város vezetése szörnyű titkokat rejt, annak felfedése, olykor katasztrofális is lehet.
Még ha egy-két személy meg is érdemelné, az a lázongás, mely követné…
Ezért is jobb, ha megszólalok és fejbe megjegyzem, azt a mappát el kell tenni máshova, vagy kicserélni kevésbé érdekesebb anyagokra.
- Hát ezt én is kérdezhetném tőled - mosolygok rá kedvesen, majd felmutatok a felettem elterülő lámpára. - Lámpát javítottam, már megint rendetlenkedett. Persze nincs lehetőségünk most ezeket kicserélni - forgatom meg szemeimet. Felülök a polc tetején, lábammal az odaállított három fokos létra teteje felé spicceskedem. - Te jössz kisemeber? Mi hozott ebbe az épületbe, ezekbe az órákba? - tenyeremmel a szekrény szélébe kapaszkodom. Centiről, centire engedem le magamat, érzem, hogy gerincem karistolja, felsőmet némileg feljebb húzza.
Aztán siker! Leér cipőm a lépcsőfokra, onnan pedig már csak egy ugrás és máris a pöttöm emberke előtt állok. A porcicákat és a fent felszedett pókhálókat leseprem magamról.
- De ha már itt vagy, igazán ráférne a helyre egy kis takarítás, nem gondolod? - kacsintok rá, hajába túrba. Vállait megfogva próbálom megfordítani és kitessékelni a sorok között, a kanapé felé, ahol Kajla újra csak álmát alussza. Hol érdeklő őt, hogy mit is csinálunk itt? Szemem forgatom csak meg felé, de egyelőre nem ripakodok rá. Lényegében rosszat nem csinált. Biztos vagyok benne, ha nem Hunter jött volna, rögtön felfigyel. - Van egy nagyobb létra is, azzal bőven eléred a szekrények tetejét, tisztószereket is találsz - mondom mindezt úgy, mintha teljesen természetes lenne számomra, hogy azért jött ide, hogy nekem segítsen.

Hunter Hayes
avatar



☩ Reagok :
8
☩ Korom :
11

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 30, 2018 12:38 pm
Következő oldal


Szeretnék a vadászoknak segíteni. Szükségük van az eszemre, tudom. De a fordításon kívül túl sok dolog közelébe nem engednek. Folyékonyan és az emberiség számára teljes elérhető szókinccsel beszélek latinul. Elvégre én már ebbe születtem, a vadászszüleim tudatosan tanítottak meg beszélni. De a dolgom nem könnyíti meg, hogy gyerekként kezelnek és nem engednek semmi közelébe. Persze nem lehet őket túlzottan hibáztatni. Egyrészt gyerek vagyok, másrészt - szerintük - gyerekként viselkedek. Olykor dühös gyerekként. De én vagyok az utolsó Hayes, nekem kell átvennem apa helyét. Ha nem könnyítik meg a dolgomat azzal, hogy segítenek, hát akkor ne tegyék. Elboldogulok egyedül is. Elvégre… egyedül vagyok.
Ami a latint illeti, most is azért voltam a blokádnál, hogy vessek egy pillantást az új szövegre, amit ki akarnak próbálni démonokon. Na jó, igazából előbb jöttem ide és aztán győztem meg a felnőtteket, hogy ugyan, több szem többet lát és kell a gyermeki észjárás. De ők már elmentek, én pedig egyedül maradtam. Végig ez volt a cél, most már kihasználhatom, hogy alig van itt valaki és belopakodhatok az épületbe. Ahova csak Wallenberg vadászainak van bejárása - meg nekem.
Osonva haladok, de meglátva Kajlát, hamar mosoly jelenik meg az arcomon és fürgén szedve a lábaimat már ott is vagyok előtte, a kanapé mellé guggolva kezdem simogatni. Közben persze gyanakodva szétnézek. Ha a kutya itt van, akkor a gazdájának is itt kell lennie valahol. De nem látom, úgyhogy a figyelmem hamar a kiterített könyveké és jegyzeteké lesz.
- Hm, ez érdekes… - Beszélek magamban épp csak suttogva. De attól függetlenül, hogy milyen kincsekre bukkantam a kutya körül szétszórva, nagyon hamar megválok tőlük és az egyik polchoz sétálok. Majd a következőhöz. És a következőhöz. Túl tudatosnak tűnnek a mozdulataim ahhoz, hogy rá lehessen fogni, csak nézelődök. Tudom, hogy anya sokat dolgozott együtt Wallenberg vadászaival. Szeretnék találni valamit. Épp levennék egy aktát, amikor ismerős hangot hallok meg valahonnan jobb felső irányból és azonnal arra fordulok, a vaskos mappát visszatolva oda, ahonnan ki akartam húzni. Elvégre ha nincs a kezemben, hozzá sem értem, nem igaz?
- Szia. Te meg… mit csinálsz? - Vonom össze halvány szemöldökeim kissé fintorogva. Bár vicces, hogy én kérdezem tőle.

Natalie Rossmyra
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
43

Utolsó Poszt Pént. Jún. 29, 2018 11:55 am
Következő oldal


I see you, little hunter
Nat & Hunter
──────────── ────────────
« Comment; <3 • Szószám 559 • Zene; Smile »
« Candy is childhood,
the best and bright moments
you wish could have lasted
forever»
Minden blokádnak van egy helye, ahol a magamfajta eszesek ellehetnek. A központi terembe épp tanácskozás folyik. Wallenberg távolléte nélkül is működnie kell a városnak. Ezzel baj sincs, csakhogy ezt a nyavalyás tanácskozást nem mást tartja, mint a Payne kurva. Azon károkat, amiket ott okozott, nekem kell majd rendbe tenni.
Nem beszélve arról, hogy az itteni irattárba van pár olyan irat, tekercs, könyv, melyet meg kellene már nézni. Az utóbbi időbe egyre többször jelennek meg a városba norvég mitológiai jelek. Habár pontosan tudom, hogy melyik mit jelent, összefüggést nem találtam még közöttük. Nem vagyok egyelőre biztos abban, hogy egy démon, egy angyal, vagy esetleg egy ember szórakozik velem. Habár abban biztos vagyok, hogy bűntények helyszínén jelennek meg.
Képtelenek vagyunk meghalni.
Mégis vannak halálesetek. És a rendőrség még azt hiszi, hogy ez nem a mi hatáskörünk. Na persze. De inkább eleresztem a gondolatot most. Van mással is, mivel foglalkozhatok. Az egyik kanapén ülve, gyér világítással kísérve terítem magam körbe különféle korú és fajtájú könyvekkel. Kajla - a nemrég adoptált kölyökkutyám - mellettem hever a kanapén, állát a karfára téve horkol. Igen, horkol. Képesek ilyenekre. Pillantásom néha a fehér, olykor barna foltos kutyára réved. Ajkamra halvány mosoly kúszik. Mióta az életembe csöppent, érzem, hogy lelkem visszanyerte hitét. Már nem érzem annyira Wallenberg hiányának kárát - csak egy kicsit akarom megölni - a folytonos fájdalom a szívembe enyhült. Sokszor hallottuk már, hogy nem az ember választja meg a kutyáját, hanem a kutya a gazdáját. Mi is pont így vagyunk ezzel. Nem beszélve arról, hogy olyan idióta, mint én. Amivel természetesen mindig mosolyra és nevetésre fakaszt.
Na de eltérek a lényegtől, ami mi is?
Hát persze. A szimbólumok. Ölembe egy jegyzetfüzettel írom ki azokat a szavakat, amelyekre most szükségem van - és amelyről később tudom, hogy mit is kell eszembe juttatniuk.
A szoba égői halványan pislákolni kezdenek. Feltekintve rá forgatom meg szememet.
- Ne most szórakozzatok velem - sóhajtom el magamat. Nem ez az első eset. Csak ki kell tekerni az égőket és vissza. De nincs kedvem a polcok mellé támasztott létrákon keresztül a polcok tetejére felmászni.
És az indokaim között leghátul szerepelnek a porcicák. Viszont a pislákolás nem marad abba és egy részen ki is megy a fény.
Sóhajtva kelek fel a kanapéról és támadom be az egyik polcot. Persze okosabban is meg lehetne oldani, de semmi eszközöm nincs hozzá. Így a polcra előbb csak felhasalok és azt az égősort javítom meg, ami nekem kell. A többieket később megcsinálja más. Kicsavarom várok pár másodpercet, majd újra be.
Ekkor nyílik ki a terem ajtaja. Hivatalosam rajtam és Wallenberg vadászain kívül senki sem jöhetne be ide. De most mindenki odavan. Pontosan tudom, hiszen én küldtem el őket. Szemöldököm összevonva könyökölök fel a polc tetején. Tekintetemmel keresem az idegen alakot, kinek biztos, hogy nincs ide bejárása, amikor is….
A kicsi kis vadászka. Ajkamra galád mosoly kúszik. Nem szólok hozzá, egyelőre hangot sem adokki. Viszont Kajla, az ebadta, füle botját sem mozdítja rá. Na kap, majd a házörző, hogy ennyire gondtalanul horkol tovább. Egészen addig csendbe mardok, amíg rajta nem csípem, hogy mit is akarnak csinálni.
S amint rosszaságon kapom, hirtelen köszörülöm meg a hangomat.
- Szervusz, kicsi Vadász - könyöklök továbbra is, államat a két tenyerembe temetve. Így nézek fel rá. Lábamat felhúzva lóbálgatom le és fel. Nem is olyan kényelmetlen ez a hely. Kár, hogy poros, olyannyira, hogy ezek a férget, a beszédemmel egy időben kavaródnak fel és támadják meg orrjáratomat.

Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
410

Utolsó Poszt Szer. Május 30, 2018 3:02 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Kaitlyn Zoé Payne
avatar



Hold up, no you didn't bow, bow • walk behind you around town

☩ Keresett személy :

℘ Sam Wright -
"Te is, ahogyan én is Drake Wallenberg vadászi csoportjában vagyunk, őrizzünk New York városát. Igyekszel tartani velem a három lépés távolságot, ugyan is olyan érzelmeket keltek benned, amit nem akarsz, Mivel az érzelmeid irányítják a képességed, így óvatos vagy. "

☩ Reagok :
63

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 12, 2017 4:56 pm
Következő oldal


THIS IS THE END
Drake XxX Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Gondolni se merek arra, hogy anyámék mit akarnak, csinálnak, ha Drake elmegy? Egyáltalán meddig megy el, mikor jönne vissza, és engem miért nem visz magával. Úgy tudom, hogy én vagyok az, akit külön képezett, úgy gondoltam azért, mert fontos vagyok neki, hogy jó harcos vagyok, akkor miért nem visz el engem is?
Ott állom a kezem már elzsibbadt, de nem érdekel, a félelem tükröződik a tekintettemben, hiszen Drake volt az, aki komolyan foglalkozott velem, aki nem szarta össze magát a Panye név hallatán, és nem gondolt rögtön a szadista testvéremre. Ő volt, az, aki esélyt adott nekem, aki keményen képzett.  

Érzéketlen, nem törődik velem. Hatalmas sóhajt egy gesztus követi, hogy üljek mellé. Most valami apa lánya dolgot akar, mert az morbid lenne, tekintve arra, hogy én máshogyan nézek rá.  
Mellé ülök, és rá meredek. Igen, jön a gyerekes duma. Megforgatom a szemem, mikor jön rá végre, hogy nem vagyok 10 éves?
- És én nem tudok segíteni? – Vetem fel a hülye kérdésem, és utána jövök rá, hogy mindjárt kirhög engem, hiszen ki vagyok én?
- De ez nem Fair! – Mondom, majd megcsuklik a hangom. Vissza fogom magamat, hogy ne kezdjek el bőgni. Nem vallana rém a sírás, így mindenképpen tartoztatnom kell magamat. Úgy érzem magam, mint egy dedós most már, köszönhetően a dumának is. Legszívesebben helyben leteperném, itt a platón, de vissza kell magam fognom.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Welcome to
apocalyptic world


Utolsó Poszt Csüt. Aug. 03, 2017 6:07 pm
Következő oldal


Kaitlyn && Drake
Hogy tudom-e, mit jelentek Kaitlynnek? Talán. Legalábbis tudom, hogy mit gondol, mit jelentek neki. De elég ideje vagyok vezető és még régebben vadász ahhoz, hogy ez a két tény kiölje belőlem a bizalmat. Nehezemre esik bízni Kaitben, mindig is így volt. Nem azért, mert nem fontos számomra. Hisz az. Hanem azért, mert Payne. És ez a név többet mond minden szónál.
Fagyos tekintettel figyelem a vadászlány kirohanását, hallgatom az indulatos szavait. Nem arról van szó, hogy nem érdekel. Egyszerűen belefáradtam az utóbbi két napba. Nem tudok még ezzel is foglalkozni. Jelen pillanatban ez a hisztéria az utolsó, ami érdekel. Futólag mégis elgondolkodom. Vajon én gondolom ezt így, vagy a démoni ráhatás miatt van? Vajon tiszta fejjel is ennyire érzéketlen lennék Kaitlynnel szemben?
Egy nagy, férfias sóhajjal kísérve lenyitom a hátfalat, amit épp az imént csuktam fel. Leülök a platóra, és célzóan megpaskolom a mellettem lévő helyet. Jöjjön, üljön csak ide. Megvárom, hogy elhelyezkedjen, de mielőtt bármibe is belekezdenék, még titkon körbe pillantok, hogy biztosan kettesben vagyunk-e.
- Figyelj, Kait. Nagy dolgok történnek és nincs időm búcsúzkodásra. Elkaptunk egy nagyon. Nagyon fontos démont. – Bár azt magam sem tudom, miért úgy beszélek vele, mint egy gyerekkel. – De veszélyezteti a várost. El kell vinnem őt, messzire. Érted? Senki nem tudhat róla.

Kaitlyn Zoé Payne
avatar



Hold up, no you didn't bow, bow • walk behind you around town

☩ Keresett személy :

℘ Sam Wright -
"Te is, ahogyan én is Drake Wallenberg vadászi csoportjában vagyunk, őrizzünk New York városát. Igyekszel tartani velem a három lépés távolságot, ugyan is olyan érzelmeket keltek benned, amit nem akarsz, Mivel az érzelmeid irányítják a képességed, így óvatos vagy. "

☩ Reagok :
63

Utolsó Poszt Szer. Júl. 26, 2017 5:35 pm
Következő oldal


THIS IS THE END
Drake XxX Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Érzelem mentes arca fordul felém, ez az, ami engem nagyon kiborít, végig játszódik benne, hogy vagy meg pofozom, vagy elkezdek sírni. Soha nem mutatót, érzelmet, soha nem láttam eddig vidámnak, félelem se mérgezte még lelkét, vagy is a szememben soha. Talán félt, hogy a családomnak eladnám a titkait, vagy csak ilyen ember, hogy soha nem tudna megnyílni senkinek, vagy csak nekem, mert amit ő hisz, az az, hogy gyerek vagyok. Hogy lehetett ennyire önző, amikor tudja, hogy mit jelent nekem, és tudja, hogy mindent megteszek neki. Plátói szerelem, nem hinném, de szeretett annál jobban.
-Mikor Drake? – Vonom fel a szemöldököm és kezeimmel gesztikulálok.
- Amikor, teljesen elmentél, és soha többé nem látlak, még egy levél se semmi. -Kezem fáj, de az adrenalin jobban éget most legbelül engem, és a harag.
- Ne kezel így! – Mondom, és tudja, hogy mire célzok. Nem vagyok már gyerek, ne lásson annak.
Nem is foglalkozik velem, mint ha a falnak beszélnék, semmit nem kapok viszonzásul.
- Nem számít mit mondott a szűk látásával. – csóválom meg a fejemet. Anyám mindig utálta, hogy nem az eredeti vadászok vezetik a várost, vagy talán jobban zavarta az, hogy nem ők irányítják. Nem neki felelnek az emberek, és nem nekik jár a dicsőség.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Welcome to
apocalyptic world


Utolsó Poszt Kedd Jún. 27, 2017 10:40 am
Következő oldal



A személyes készleteimet halmoztam fel a platón fegyverből és konzervből. A városomtól nem akarok elvenni semmit, akkor sem, ha a távozásommal az ő érdeküket szolgálom. Ez elvi kérdés. Hé Wallenberg! Hangzik el hamarosan az ismerős és igen paprikás kiáltás a hátam mögül, mire az irányába fordulok. A tekintetem minden érzelemtől mentes. Hosszú, nagyon hosszú éjjelem és napom volt. Még akkor is szeretném Kaitlynnel rövidre zárni a dolgot, ha most látjuk egymást utoljára. Fiatal és tapasztalatlan még ahhoz, hogy megértse, itt nagyobb dolgokról van szó, mint az ő szükségletei. De hallgatva és figyelve őt, még sincs szívem lendületből elhajtani.
- Kaitlyn, ne most. - Csóválom meg a fejem, mintha egy ostoba gyereket akarnék levakarni és visszahessegetni az anyjához, noha tudom, Kait rég kinőtt már abból a korból. De Mammonnal küzdök... nem biztos, hogy az ő lelki megterhelésére is szükségem van most a hegynyi problémám mellé. Elfordulok tőle, a platót felcsukva befejezem a pakolást és egy ronggyal törölgetem a kezeim, amit félredobok az egyik földön hagyott, üres rekeszre. Néhány dolgot hoztam benne, de már bepakoltam.
- Mit mondott neked anyád? - Az a nő sosem volt a szívem csücske, sőt. De Kait más. Idővel felhasználhattam volna, hogy a szemem és fülem legyen a Payne házban. Hogy hozzám legyen hű, ne a családjához. Valahol már most az volt. De ez a terv egyelőre elúszott.

Kaitlyn Zoé Payne
avatar



Hold up, no you didn't bow, bow • walk behind you around town

☩ Keresett személy :

℘ Sam Wright -
"Te is, ahogyan én is Drake Wallenberg vadászi csoportjában vagyunk, őrizzünk New York városát. Igyekszel tartani velem a három lépés távolságot, ugyan is olyan érzelmeket keltek benned, amit nem akarsz, Mivel az érzelmeid irányítják a képességed, így óvatos vagy. "

☩ Reagok :
63

Utolsó Poszt Kedd Jún. 20, 2017 2:37 pm
Következő oldal


This is the end!
Drake && Kaitlyn
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Anya mosollyal az arcán tért haza a mai napon. Érdeklődő pillantást vetettem rá, hiszen rég láttam ezt a msolyot.
- Mi történt? - Kérdezem izgatottan, hátha valami ami engem is érinthet.
- Wallenberg, elmegy.- Mosolyog majd tölt magának egy italt, a bátyám is csatlakozik, azzal a szörnyű ábrázatával.
- Vissza foglaljuk a városunkat!- Hallom fivérem hangját, egy hirtelen mozdulattal kiverem testvérem kezéből az italt, ami a földön végzi, a szilánkok szanaszét repülnek egy a kezembe is fúródik.
Kiviharzom az ajtón, magamra vágva azt.
- Kaithlyn!!! - Hallom anyám hangját, de nem érdekel. Nincs messze a hely, ahova feltételezem menni fog, ha még itt van.

Jól sejtettem, ott pakol, és csak így szó nélkül távozni akar!
- HÉ WALLENBERG! - Dühösen ordítok, hogy meghalljon, hiszen még nem voltam olyan közel.
- Ez most komoly? - Fordul felém, és én kihasználom az alkalmat, hogy rá mutassak a dolgokra, és kérdően emeljem fel a kezemet. Akkor veszem észre, hogy a szilánk hova is fúródik, amiből csepeg a vér. Király! Mormogok fel magamban, majd kitépem a szilánkot, és tekintettem újra őt nézi.
- Annyit se mondasz nekem, hogy Szia!!!?? - kérdezem, és mondom dühösen egyszerre, szemöldököm az égnek, és majd a fejemhez kapom a kezemet.
- Azt hittem, hogy jobban .... - Csuklik meg a hangom egy pillanatra.
- Hogy jobban kedvelsz, hogy más vagyok a többieknél, hogy érek annyit, ha elmész talán örökre nem az anyám vihogásából kell megtudnom. - MIndig is vágytak a hatalomra, amit nem értettem, hiszen a Payne név így is már elég sokat mondó, hála apámnak.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Welcome to
apocalyptic world


Utolsó Poszt Szer. Jún. 14, 2017 2:56 pm
Következő oldal


Egy tucatan ülünk a nagy, hosszú asztalnál. Hozzám közelebb fontosabb vadászok a régi családokból, a túlsó felén a közért felelős személyek, mint a rendőrkapitány, vagy a polgármester. Utóbbi lényegében csak azért lett kinevezve, hogy ne kelljen közügyekkel foglalkoznom. Neve van, de a döntés minden szempontból az enyém. Számomra előnyös felállás. [...] Lényegében elmondok mindent. Közben hol lassú tempóban körbejárom az asztalt, hogy érezzék, ki a domináns a teremben, hol az asztalfőnél állok, de nem ülök egyszer sem. Elmondom, hogy Mammon, a Pestis át akarta venni a testem és ezzel New York felett az uralmat. Elmondom, hogy egyedüli emberként néztem vele szembe és győztem. De győzelemnek nagy ára volt. Úgy csűröm csavarom a szavakat, hogy a történtek előnyömre váljanak. Egy lovas sem tudott kifogni rajtam, jobban teszik, ha ők sem állnak az utamba. Erősen érezhető a szavaimon. Puszta óvó figyelmeztetésként.
Majd áttérek arra, hogy úgy érzem, Mammon kezd veszélyessé válni. Ekkor Cassael mellé állok és leveszem róla a bilincset. Lépésemet sziszegő felháborodás követi néhány ember részéről, de senki nem ad konkrétan hangot az ellenvéleményének. Ők még ott tartanak, hogy Mammon. Idő kell, hogy mindent feldolgozzanak. Ezt én meg is értem. De a bilincses húzással azt is meg akarom mutatni, hogy megbízom Cassaelben. Nem jelent ránk veszélyt.
- Továbbra sem bánunk az angyalokkal kesztyűs kézzel és a protokoll marad az eddigi. De ez az angyal sokat tett a városért azzal, hogy ma megfékezett. Mammon ma kis híján – itt egyetlen múló pillanatra megcsuklik a hangom, de nem feltűnő, talán csak Cassael veheti észre a kifinomult érzékeivel – elvette három vadászunk életét. – Majd a lényegre térek. Biztosítom őket, hogy a pecsét stabilan tart, de nem vagyok hajlandó ketyegő bombaként a városban maradni. Falakon kívüli projektre hivatkozva elhagyom a várost. Csak mi tizenketten fogunk tudni arról, hogy valójában mi a helyzet.
- Határainkon kívül fogom védeni a várost. Cassaellel végleges megoldást fogunk találni a Pestis problémára. Addig pedig annyi mocskot tüntetünk el, amennyit lehet. – És van egy nagyon, nagyon fontos dolog, amire még figyelmeztetem őket. – Továbbra is én vagyok New York vezetője. – Lesz szemem és fülem. Ha bárki megpróbálja elvenni tőlem a posztomat, visszajövök és megetetem a vadászkutyákkal. Őt és mindenkit, akit szeret.

***

Annak ellenére, hogy huszonhat éve az apokalipszist éljük, nem tudnám megmondani, hogy mikor volt legutóbb ennyire rossz napom, mint ma. Talán egy évtizedre visszamenőleg is mindent visz. A lelkemhez láncolt démon ma majdnem legyőzött. Még ha végül képes is voltam megfékezni ő, bántottam Cassaelt, bántottam a vadászaimat. Hagytam, hogy Mammon addig hergeljen, amíg elég erőt nem tudott meríteni a negatív érzéseimből ahhoz, hogy felül kerekedjen. Olyan helyzetbe kerültem, ahonnan angyal trükkökkel kihátrálhatnék ugyan, de nem vagyok hajlandó. Nem érzem biztonságban a városomat. És farokméregetés ide, vagy oda, New York az első. Ha itt elszabadul a Pestis... nos, bármilyen értelemben is... azt már nem.
Nagyjából három óra telt el azóta, hogy megosztottam a város vezetőségével a helyzetet. Elég volt arra, hogy elintézzem a legfontosabb dolgokat és felkészítsük a járművemet. Igen, Cassael társaságában zeppelhetnék is, de az teljességgel ki van zárva. Mammon túl sokat vesz most el tőlem, a megmaradt büszkeségem nem adom. Az én módszereimmel fogunk dolgozni és utazni, amíg lehet. Így marad a terepjáróm. Régi darab, de jól karban volt tartva és elegendő üzemanyagunk van néhány-száz mérföld megtételére.
Kértem Cassaelt, hogy a városon kívül várjon meg. Már én is az utolsó fegyvereket pakolom fel, a belvárost védő blokádnál, amikor ismerős hangot hallok loholni a hátam mögül, és nem tetszik a tónusa. Kathlyn. Az anyján keresztül bizonyára hozzá is eljutott a hír, hogy elhagyom a várost, bár azt nem tudhatja miért. Mélyet sóhajtok, mielőtt a hang irányába fordulnék. Ez az, amit szerettem volna elkerülni.


Utolsó Poszt Szer. Jún. 14, 2017 2:47 pm
Következő oldal


***


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Zagan
Today at 10:03 am
☽ Zagan




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
3
Harcos Angyal
6
Vadász
10
Nephilim
5