We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Tribeca Green Luxury Apartments
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325

Utolsó Poszt Today at 8:33 am
Következő oldal


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you


Ajkamra sejtelmes mosoly kúszik, tekintetem képtelen vagyok levenni az előttem sorakozó gyümölcsökről. A természet az egytelen kincs, mely még valamit ér is számunkra. Minden gyümölcsöt, minden zöldséget azért teremtett Isten, hogy az embereket boldogítsa vele. Mindent az emberekért tett, értünk lényegében semmit.
Mindenkinél jobban megértem Gabriel cselekedetét most, ahogy a csokoládé édes íze összefolyik számba a sárgadinnyével.  Különös egyedet alkotnak, minden apróságot kiérzek belőle, a csokoládéban lévő tejet, a csokoládét, az édességét szolgáló cukrot… A dinnye hűvös édességét, apró molekulákat képeznek nyelvemene. Testvéremmel ellentétben én ezt…
Testvérem…
Időm sincs elgondolkozni rajta, mert félrehajtott fejjel néz rám és kijavít.
- Halmozni? - vonom fel szemöldökömet. - Annak semmi értelme. Halmozni csak fizikai dolgokat tudsz - értetlenkedem egy sort.
Hogy lehetne élvezeteket halmozni, amikor az élvezet nem egy kézzel fogható dolog? Nem, ebbe a csapdába nem fog belehúzni. Nem ismerem annyira az emberek szólás-mondásait, de amit ő sugall, annak nem igazán van valami értelme.
Újra csak szólnék, kijavítsam, hogy honnan is érkeztem, viszont… Igaza van. Honnan tudja, hogy merre jártam? Ajkaim bezárva, arccsontomon egy pillanatra megfeszül a bőr. Mégis honnan?
De mi köze van ahhoz, hogy honnan jöttem ide, ahhoz, hogy mit mondok? Újra csak értetlenül hajtom oldalra a fejemet. Ez a reggel, túlságosan is… Zavaros.
Halkan ropogtatom a dinnye édes zamatát, mikor újra csak megszólal. Szemem csak egy pillanatra fordul meg elegánsra kihúzott keretei között.
- Igyekezhetnél pár asztallal arrébb - sóhajtom el magam halkam. A mai napomat élvezettel akartam tölteni, gondtalanul. Messze minden gondtól, problémától. Ramiéltől - amíg kitalálom, hogy miként ölhetem meg - Dontól, Amaratól, Sarieltől, Casstől - ki persze sehol sincs, így a legkevésbé kell miatta aggódnom.
- Szóval teljes véletlenségben élvezed itt az életed maradék óráit? - kérdezem kétkedve. Sosem hittem a véletlenekben, ezután sem fogok hinni. De végül is… lényegtelen. Megvonom vállamat. Nem is számít igazán. Az utolsó falatokat tolom be kecsesen az ajkaim közé, úgy figyelem a férfit. Próbálok rájönni, hogy mit akarhat. Tudom, hogy hátrányban vagyok. Nem csak azért, mert régebbóta van a földön, hanem mert a megtévesztés mestere. Bárhogy is próbálok rájönni, hogy ki volt ő, kinek a bőrébe bújt az évezredek folyamán, a kirakósnak rengeteg darabját nem találtam még meg.
Nyíltan szemlélem végig a férfit, a nap mögülem süt, így nincs is nehéz dolgom. Napbarnított bőrét, hófehér ruháját, gyűrűjét az ujján. Szemöldököm egy leheletnyit összevonódik, tekintetem megakad rajta. Apróság, gondolhatnák többet, de számomra túlontúl is ismerős.
Gondolataimból kizökkent a felismerés, hogy mit is próbál velem eljátszani. Előredőlök a székbe, az asztal fölé hajolva. Mintha először nem tudná, hogy mit akarok úgy vonja össze íriszeit egy pillanatra.
- Nem rajtam múlt - mosolyodok el, tekintetem egy pillanatra lefelé irányítom, szemfedőim félig eltakarják íriszemet. Ahogy felpillantok újra rá, hirtelen fogalmam sincs, hogy mit is mondhatnék. Végül csak hetykén megvonom az egyik vállamat. - Igazából remekebbül nem is telhetett volna - húzom sejtelmes félmosolyra ajkamat. Hagyom, hogy azt gondoljon, amit csak akar, ahogy mások is. A levegőben hagyom az elmúlt éjszakám történéseit. Romjai úgyis a szobába várnak rám - vagy bárki másra.
Talányos mondatom után talpas poharamért nyúlok. Az éjszaka folyamán nem egy ilyen nedűt ittam meg, ahhoz képest, hogy az lenne a feladata, hogy az ízek összemosódjanak, pontosna kiérzem, hogy milyen összetevőkből készült. Narancs. Agave maró íze, gránátalma töménysége, mely elvileg kellemest íz kölcsönözne az italnak. Arcom csak enyhén fordul fintorba ahogy lenyelem az italt. Szellő simogatja a hajam, előretüremkedő tincseimet visszajuttatom fülem mögé, kalapom alá.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Online
Abaddon
avatar



☩ Reagok :
135

Utolsó Poszt Yesterday at 5:14 pm
Következő oldal


One day of Joy
Ophilia & Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:HoH

A váratlan meglepetés ereje nem marad el, szóhoz sem tud jutni, hiszen nem hagyok rá lehetőséget egyelőre, pillanatok alatt viszem bele egy színjáték közepébe. Természetesen végül reakciója éppen hasznos irányba lendíti a beszélgetést. A sértett asszony hangsúlya s szavai, gondolhatná bárki ki meghallja, példának okáért a pincér ki éppen itt áll még mellettünk. Meglepetésem osztatlan sikert arat, csupán tipp volt, hiszen megannyi intenzív íz és élmény akad a világon, de a természet gyümölcseié a legédesebb és változatosabb. Szavai hallatán mosoly úszik arcomra ahogy a pincér is parányit megmosolyogja, idilli látvány. Aztán nem is rest kipróbálni s rögvest halmozza is, sárgadinnye, csokoládéval, jó kombináció, pillantok elismerően, bár szavaira enyhén oldalra fordítom a fejem, ahogy vélhetően a pincér is. - Már úgy érted, halmozni az élvezeteket. - Tekintünk rá mindketten, majd rögvest a pincérhez fordulok és mentőakcióm keretében csupán annyit mondok humorosan neki. - Európából érkezett. - Tekintetében a megvilágosodás fénye csillan meg ahogy enyhét fejet hajt és azzal távozik is, hogy magunkra hagyjon persze előtte még . Pillanatra meglepődöm amint a sirály befurakszik közénk és elcsenve egy gyümölcsöt röppen is tova. Végül fejem enyhén megrázva tekintek vissza a szemben ülőre ki kényelmesen eldőlve élvezi az ízeket. - A tökéletestől nehéz még jobbat alkotni, de azért majd igyekszem. - Kacsintok rá válaszul mondatára, figyelmen kívül hagyva az esetleges gúnyolódás melyet a mondatba rejtett, csupán csak egy amatőr harapott volna rá arra a szálra olyan formában, én meg nem ma kezdtem. Újabb reakciója ismét csak alátámasztja a sértődött kedves szerepet, a színjáték jó irányba halad úgy gondolom. - Nos - kezdek bele s én is kényelmesen hátradőlök, italom megkapom a pincértől melyet meg is köszönök Ő pedig távozik is tovább haladva a többi vendéghez. - ezt örömmel hallom. Hogy én mit akarok? Egy hűsítő ital mellett élvezni a jó időt és - hajolok előre, hogy csenjek egy csík sárgadinnyét - az élet csodás ízeit. - Fejezem be hátradőlve székemben, kellemesen majszolva a dinnyét és kortyolva italom, enyhén emelve azt meg felé csak úgy mint szemöldököm is egészen parányit. Aztán hirtelen fordulat ahogy közelebb hajol és rám villantja íriszeit, természetesen állom tekintetét, aprón szűkülnek csak össze szemeim, egyedül ő láthatja ezt hiszem éppen beletekint annak mélyébe. Pillanatnyi csend hull a párra, a környező emberek mit sem törődve a tegnappal, vagy akár a holnappal falatoznak, iszogatnak, tökéletesen beleillünk ebbe a közegbe. Szavaira egy idős pár tekint ide, kérdőn vonva fel az idős nő a szemöldökét az éjszakával kapcsolatban, prűd banda. Mi ketten vélhetően észre sem vesszük őket hiszen kívül vannak a látószögünkből, Ophilianak éppen a háta mögött nekem pedig félig, meg hát amúgy sem érdekel. Amúgy is éppen jó ha a színjáték hallgatóságra talál, valósabbnak tűnik a környezetnek. - Csupán azt tudom, hogy nem velem, amit röstellek, de ez esetben, miként telt? - Teszem fel végül a kérdést ha már kérte, hadd hallja csak a környezetünk is, nem különösebben érdekel, mintha csak Ő meg én lennénk itt, egy teremtett lélek se rajtunk kívül. Pökhendi, nagyképű, pontosan mint a felső tízezer tagjai. Kicsiny széllökés szalad át a teraszon, megborzolva a hófehér abroszt, cirógatva bőrünk, hajunk. De mi magunk nem mozdulunk, könyökömet az asztalra helyezem és kezemmel támasztom meg halántékom ahogy rá fókuszálok, mozdulatlanul fúrjuk egymáséba tekintetünk.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325

Utolsó Poszt Yesterday at 2:30 pm
Következő oldal


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you


Olyannyira jól elszórakoztatom magam és kizárom a külvilág zaját - és úgy teljesen az egész külvilágot. Árnyék tornyosul felém, mely oly könnyedén tovaúszik gondolatomba, mintha árva falevelet hordoz magán a patak lágy sodrású vize.
Futó csók szalmakalapra, ez mi kizökkent gondolataimból, miközben épp a tejszínhab felé nyúlok. Kezem félúton áll meg, szememet szűkítve nézek fel oldalra, csak hogy elmondhassam annak a félnótásnak, aki idejött, hogy…
Oh, hogy Abaddon.
Szemöldököm ráncolását mégsem hagyom abba, hitetlenkedve tekintek rá, mint aki nem is érti, hogy miről van szó. Valóban nem tudom, csak értetlenül pislogok.
- Te miről is… - kezdenék bele. A nap épp szemébe süthet, ahogy leveszi azt a fránya napszemüveget.
Valahol elhagytam gondolataimat, teljesen leblokkolva szemlélem mi is történik körülöttem.
- Egyáltalán nem vártalak - mosolygok rá mézes mázosan, álnokul. Tekintete lesiklik rólam, hogy másra vándoroljon.
Eddig is tartott találkozónk. Gondolhatnám ezt, de nem. Egy pincér lép oda mellénk, hogy egy tálcát tegyen le újra csak elém, a gofrim mellé. Figyelem a dekoratív tálat és hirtelen nem tudom, hogy hova is tegyem ezt. Értetlenül szemlélem, majd egy pislogást követve, félmosollyal az arcomon tekintek a férira. Fejem mégis a tál irányába mutat. Szemem sarkából nézek csak rá.
- Túlságosan is jól ismersz - mondatom végén elbújik némi kérdőjel, ugyanis terveztem, hogy rendelek egy ehhez hasonlót, de…
Ő honnan tudhatná? Nem, kizárt, hogy gondolatolvasó legyen. Nem, ez egyszerűen, kizárt… Vékony ujjaimmal óvatosan nyúlok egy sárgadinnye szeletért. A gofrinak készített forrócsokis tálba mártogatom. - Azt mondják, hogy burkolni kell az élvezeteket, nem? - jön a híres szólás mondás, melyet még az emberektől tanultam. Odafent.
Kérdésére könnyedén dőlök hátra, egyik kezemmel közrefogom magamat, amíg a másikba tartott dinnye darabot mosollyal az arcomon majszolom. Válaszomba épp egy sirály akadályoz meg, ki épp az egyik szőlőszemet nézte ki magának. Hagyom, hogy elcsaklizza.
- Eddig tökéletesen telt - mosolygok rá. Szabad kezemmel nem tudok igazán mit kezdeni. Ujjamat láncom köré tekerem, egészen, amíg a medálig nem ütközik, majd hagyom, hogy könnyedén hulljon alá. Szemlélem a szemtelenül vigyorgó férfit, arcomról hamis mosolyom mit sem csorbul. - Mit akarsz? Jelzem, hogy nincs fogadóórám. Ami azt illeti, épp a tanácsod fogadom meg - hajolok újra előre, az utolsó dinnyedarabot is elropogtatom. Élvezem, ahogy az édes íz elolvad a számba, valamiért nosztalgikus hangulatba kerülök, mintha már ettem volna hasonlót. Olyan… nap íze van. Enyhe fintor mégis kiül az arcomra. Aztán hirtelen leesik, hogy mit is akar csinálni. Mit is akar eljátszani. Szemöldököm kérdőn emelkedik a magasra. Hirtelen dőlök előre, alkarjaimat az asztal lapjára simítom.
- Inkább azt kérdezd, hogy miként telt az éjszakám - villannak meg szemeim. Végül is korábbi válaszaimból sem nagyon derülhetett ki, hogy fogalmam sincs, hogy mit is… Ne szépítsünk a dolgokon.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Online
Abaddon
avatar



☩ Reagok :
135

Utolsó Poszt Yesterday at 1:54 pm
Következő oldal


One day of Joy
Ophilia & Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:HoH

Mióta magamhoz tértem csak úgy peregnek az események, ember - vagy esetemben démon - legyen a talpán aki képes követni mindent. De hát ki volnék én ha legalább nem próbálnám meg? Pihenni majd a sírban ráérünk ahogy szokták volt mondani. Ramiél és köztem egy igazi bimbózó kapcsolat alakult ki az utóbbi napokban, szükségszerű lépések egyike. De az idő sürget, én a szőkeség után eredtem, s mit ad Isten (csak úgy sziporkáznak a szólások mondások ma...) nem is keveredett oly messze. A magas mágia ismerete hasznos dolog, a tükör varázs sokat elárulhat ha okosan használják fel, főként, hogy felerősítik a hatást egy jelképpel. A tojás, egyszerű, de hatásos megoldás. Így kerültem hát ide, Tribeca Green. Nem először járok itt, a felső tízezer bölcsője, érdekes választás éppen tőle. De ahogy látom miként élvezi az élet apró örömeit kezd megvilágosodni előttem az indok. Érthető, nem élvezhette szabadon a világi örömök egyikét sem, egészen eddig.
Egy távolabbi asztalnál ülő férfit ábrázolok, ölemben egy gyermekkel, ki éppen arcom felé nyúlva éri el, hogy játékosan ráharapjak kicsiny kacsójára. Morbidnak is lehetne nevezni a jelenetet, hiszen a lelke messze értékesebb bárkinél, tiszta még, nem rontotta meg senki. De ne erről az oldalról közelítsük meg, az illúzió hatásos varázslat ha már a mágiánál tartunk. Látom amint a kakaóval játszik, szándékosan vagy sem de kiönti azt, gyöngyöző kacaja parányi mosolyt csal arcomra. Egy ideig figyelem, majd csak utána állok fel, hogy a mosdóba igyekezzem. Onnan kifelé jövet már lehullt a lepel, illúziótól mentesen, Önmagam lépdelek, egyszerű, fehér ingben s hozzá kényelmes vászonnadrágban. A pult mellett elhaladva a pult mögött álló pincérlányhoz szólók pár szót a szőkeség asztalára mutatva, majd egy megnyerő mosollyal mondva köszönetet lépek tovább haladva az említett asztal irányába. Odaérve csókot nyomok kalapos fejér és már fordulok is be, hogy helyet foglaljak. - Ne haragudj drágám, hogy késtem, feltartottak. - Kezdek bele a csevejbe, remélem felveszi a fonalat, ahogy a jól ismert mosolyom villantom rá levéve napszemüvegem. - Remélem nem várattalak soká, ez a Tiéd. - Tekintek fel a mögötte érkező pincérre ki már ezüsttálcán hozza is a imént megbeszélt rendelést. Méretes gyümölcstál, rajta megannyi finomság: frissen formázott dinnyetálka, benne sárgadinnye csíkocskát s körötte kivi karikák. Lédús szőlő szemek, pirosak és zöldek egyaránt, igazi színkavalkád, ínycsiklandó látvány. - Tudom, hogy ez a kedvenced. - Mosolyodom el jobban próbálva tettetni a bűnbánó és éppen kiengesztelő férj szerepét megfűszerezve a tőlem megszokott szemtelen magabiztossággal. - Hogy telt a napod? - Teszem fel végül a kérdést mely mögött több áll mint a külső szemlélő gondolná. A benti helyiségből halkan szűrődik ki a muzsika a teraszra, keveredve a nyárias szellővel mely orcánkat cirógatja.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 10:27 pm
Következő oldal


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you


Az angyal, ha a földön jár sokmindenre kíváncsi. Főként arra, hogy milyen lehet embernek lenne. Milyen lehet elhitetni velük, hogy te is csak egy vagy közülük. Milyen érzés átverni őket. Mindennél jobban kezdem megérteni a bukottat, ki saját céljaira törve mindent elkövet, hogy Isten tárgyait elrejtse. Neki is itt kellene lennie a mai nap folyamán. Üzentem érte, de hogy el is ért-e hozzá üzenetem?
Szükségem van a fúróra, ami nem más, mint egy alig húsz centi hosszú arany pálca. Az egyetlen eszköz, mely bármilyen rúnát, pecsétet át tud törni. Mégis hogy lehettem oly ostoba, hogy képes vagyok elzárni a magot? Saját magamat szivattam meg és megiszom a levét.
Bárhogy is érzem, hogy napról napra nő az erőm, nem bírok el vele. Régi énem…
A ragyogó napsütésbe könnyed kalapot helyeztem fejemre, szememet napvédő védi. Vagy hogy hívják ezt az izét. Először járok ilyen helyen, először adtam el magam annak, hogy megszálltam itt. Mit ne mondjak egy ilyen kaliberű luxusszálloda még ma is mindent megtesz a vendégekért. S, hogy mivel fizettem? Ne nevettess. Minden erő a rendelkezésemre áll, hogy elhitessem mindenkivel, hogy megtettem.
Hogy ez csalás-e? Igen. És mennyivel könnyebb így minden. Senki sem gyanít semmit, mi kell ehhez? Némi elmemanipuláció. Semmi több. Oly erőt adott kezünkbe az Isten, melyről mindenki más csak álmodni merne. És mi mit csinálunk? Elfecséreljük.
De nem tovább.
A teraszon ülve, tekintetem a tenger irányába fordítom. A nap cirógatja bőrömet, enyhén perzselve. Az emberekhez képest még ezt is ezerszer jobban átélem, mint ők. Mindent.
Könyökömet az asztalra fektetve, tekintetem lehunyva élvezem a könnyed szellőt. Ennyi, a természet maradt már csak meg a világból, mit sajnálni fogok. Semmi több.
Viszont ezzel nem akarok most és itt foglalkozni. Egy pincér lép mellém, elém tesz egy hatalmas tálat, lefedve azt. Mellé egy pohár kakaót, tejszínhabot és egy kancsó koktélt. Kora reggel. Nem mintha egész éjjel nem ezeket kortyolgattam volna. Annyir mindent kipróbáltam már, egyik alkohol sem igazán jött be nekem, de ezek a kevert lőrék. Nagyon is.
Mégis valóban molekula ízük van. Nem is igazán hat, hogy őszintén legyek, alig érzek bármi különbséget. Ha nem azt, hogy a szokottnál is boldogabb és felszabadultabb vagyok. Már ha nálunk ez valóban jelent valamit. A felszabadultság biztos, hogy valódi, de hogy az öröm is? Fene sem tudja.
Széles mosollyal az arcomon fordulok a pincérhez. Elegáns csuklómozdulattal, egyenes háttal küldöm el innen. Pontosan úgy, ahogy a nemesi kisasszonyok tették, alig másfél évszázaddal ezelőtt. Oh, az ipari forradalom kora. Mily szép időszak volt az. A gesztusok mégsem koptak ki az emberekből, így a férfi nem is furcsállja tőlem. Szótlanul nézem ahogy elmegy. Lágyan dőlök előre, a nap aranyló fénye megcsillan a nyakamba lógó Ankh kereszt. Elvakítja, ki épp rám tekintene. Vékony ujjaim finoman fogják meg a tálalófedő tetején elhelyezkedő takaros fogót. Felemelve halk sikkantással jutalmazom az alatta elterülő látványt. Palacsintahegy leöntve csokiöntettel. Fogalmam sincs, hogy miként szerzik ezeket be - habár sejtésem van. Amennyire a vadászok városa ez, annyira bújik meg ebben a városban a legjobban a természetfeletti. Itt tud ármánykodni, mint a régi világba. Bújkálni. Noha a várost körülölelő pecsét, melyet még én adtam számukra, számon tudják tartani, hogy mennyien is vagyunk itt.
Hatalmas örömmel szórom tele a palacsintámat tejszínhabbal, a kakaómat további kakaóval. Kitörő örömmel nevetek is hozzá, ahogy egyre feljebb és feljebb emelem a kancsót, szinte már kifolyik a pohárból. Nevetve teszem azt le, egy kósza tányéron pihenő eper pedig gyorsan a számba végzi be pirosló életét.
A körülöttem lévőkre nem is igazán figyelek, nagyon is jól elvagyok a magam világába, egyedül is. Élvezem a napfényt, a lágy szellőt az ízletes falatokat, az epret, ahogy szétmállik számba, szinte… valóban minden molekuláját érzem, de másokkal ellentétben nekem ez így ízlik.
Ma nem akarok semmivel sem foglalkozni. Ma csak élvezni akarom a napot, ma csak jól akarom magam érezni. Ma nem akarok semmi komollyal foglalkozni. Sem Amaraval, sem Ramiellel, sem a világgal. Semmivel sem.
Évezredek óta most először érzem, hogy igazán kikapcsolatm. Hogy igazán jól érzem magam...


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Kedd Aug. 01, 2017 8:45 pm
Következő oldal


Abaddon & Gráinne
Magpie in a trap


Elvigyorodok a szavaira. Meglepődnék, ha azt mondaná, a farokméret ecsetelésére, hogy "tudom".
- Sokan a nyomomban vannak. De csak egyikük veszélyes igazán. - vonom meg finoman a vállam, sejtelmes mosollyal az ajkaimon. Ezután átlépünk a kapun. Persze jön is a válasz, hogy az üzengetés "snassz", szóval halkan el is nevetem magamat.
- Láthatóan te is az izgalmak szerelmese vagy. - jegyzem meg mosolyogva, majd belekarolok és bólintok a kérdésre. Elindulunk, majd a kikötőhöz érve pillantásom azonnal felméri a seregletet. Egyenruhások tucatjai, a város krémje. A sok-sok "finomságot" látva szinte ragadozó pillantással nyalok végig felső ajkamon, majd harapok bele egy pillanatra az alsóba.
- Ez vagy azt jelenti, hogy túl kicsi az önbizalmuk, vagy azt, hogy túl nagy. - mindkét esetben könnyen kijátszhatóak. Tipikus amerikai felfogás. "Ennyi fegyver sose elég." Vagy "800 féle és fajta fegyver épp elég." A katonához lépve a kordonnál átadjuk az iratokat. Mivel Abaddon beszél, én csak bájosan mosolygok a fiatalúrra, bólintok, mikor tájékoztat, majd megyünk is tovább.
- Carl... Nem illik egy ilyen név egy ilyen helyes pofihoz. Calhoun már jobban! - igazából semmi bajom nincs a választott nevével. De a Carl... Nem is tudom. Mintha éppen gurgulázni akarnék. A kérdésére felpillantok a "pofás kis jószágra".
- Csinos és minden bizonyára fényűző is oda bent. Igazából a hajókra mindig is kettős szemmel néztem... Szeretem ezt a kényelmet és csillogást, de a szívem visszahúz a britt vitorláshajók felé. Amikor még a tudásodon és ügyességeden múlt, hogy elvezetsz-e egy hajót... és nem azon, hogy beindul-e a motor. - hát igen.. a kalózkorszakot ha akarnám sem tudnám már kitörölni az életemből és életvitelemből. Olyannyira belém ette magát, hogy a részem lett. Lehet, hogy amíg ember voltam, jobb lett volna, ha cselédkedés helyett elmentem volna kalóznak. Késő bánat! Így is jó. Sőt, jobb! Így sokkal mókásabbak voltak a tengeri csaták. Lekapok egy pohár szépen gyöngyöző, hideg pezsgőt az arra járó pincér tálcájáról, majd kissé félrehúzódok a férfivel az egyik pulthoz. Apró, csintalan mosoly kúszik az ajkamra.
- Bujkálás... - ejtem ki a szót a pultra támaszkodva, miközben tekintetem felméri a vendégeket.. és értékeiket. A hajó letisztult, csillogó villogó, fekete, barna és itt-ott fehér színei igazából nem vonzanak egészen addig, míg valami csinos kép nincs a falakon, vagy esetleg egy szobor nincs kirakva dísznek.
- Én már egy ideje nem nagyon bujkálok. Épp ezért szerzek mostanában annyi ellenséget. - mosolygok, miközben visszapillantok a férfire.
- Unalomból macska-egér játékot játszom, bár gyakorta félre értik, hogy ki is a macska. Feszegetem a határokat. Lementem a Pokolba a száműzés ellenére, továbbra is kereskedem a démonokkal, emberekkel, néha angyalokkal. - egyenesedek ki és a férfi szemeibe pillantva kissé félre biccentem a fejemet.
- De ha a száműzetés kérdését nézzük... de. Unom már, hogy úgy kell vigyáznom erre a testre, mintha csak egy életem lenne. - sóhajtok fel.
- Jószerivel annyi is van. Levágják a fejemet és elviszik, soha nem regenerálódok. Csapdába esek. Még is késélen táncolva nézek farkasszemet a veszéllyel. - somolyodok el.
- Őrülten hangzik, nem? - kortyolok a poharamba, a démonurat fürkészve.
- De gondolom nem azért vagyunk itt, hogy a "szörnyűséges" életemről beszéljünk. - húzom ajkaim félmosolyra.


Online
Abaddon
avatar



☩ Reagok :
135

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 29, 2017 7:46 pm
Következő oldal


Nem minden Arany ami fénylik...
Gráinne && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:HoH

- Hát megmondom őszintén ilyen intim közelségbe nem kerültem a fickóval... - Vigyorodom el a nagy vezér méreteit illető szavain. Aztán félvigyorrá válik csupán mimikám ahogy felé fordulok. - Pedig eléggé rajta voltak az ügyön. - De tény, akadt vele dolog épp elég, ügyes lány, de nem most van itt a bókok ideje. Mikor mellé érek veti fel kétségeit a fegyver ott hagyással kapcsolatban. - Nos, bármelyik aki kellően elbízta magát, aki valóban komoly üzenetet akar küldeni, ez bizonyára elég komoly. De látod majd a halandók és bárki más is, éppen ugyan ezen fog elmélkedni, épp ez a lényege. - Húzódik galád kis mosoly orcámra. Persze a lényeg csak az, hogy lekössék magukat, a többi nem izgat, a helyzet amúgy is csak illúzió, semmi több, apró áldozat a célért. Apró, persze kinek mi. Végül megnyitom a kaput mely majd a kikötő közelébe juttat minket minek ívét át is lépi a kisasszony a hírnevéhez méltó módon. Miután megbizonyosodtam, hogy minden rendben jómagam is követem.
Egy kis utcába nyílik a kapu, itt találjuk magunkat, néhány elhagyott kis méretű konténer, dobozok, egyebek. A keresztutca előttünk nem sokkal viszont tisztaságról árulkodik és megcsapja orrunkat az óceán illata. - Az üzengetés nem az én stílusom, olyan snassz. - Lépek mögé a kapun keresztül mielőtt még bezárul, hogy nyoma se látsszon annak, hogyan is jutottunk ide. Meg aztán lehet nyoma veszett volna ha így futunk neki a dolognak, nem nem, így volt a biztos, szeretek biztosra menni mint tudjuk. Magamra kanyarítom a fekete öltönyt, egy apró igazítás még a hozzá passzoló vékony stílusú nyakkendőn. Végül felé nyújtom karom, hogy belém karolhasson. - Indulhatunk? - Teszem fel a kérdést mire nyilván az igenleges választ várom, miről első sorban pajkos kis félmosolyom árulkodik, de hát fő az udvariasság ugye. Ha elfogadja, akkor elindulok hát kifelé jó esetben az oldalalom a fehér ruhás nőszeméllyel. S ha így lesz akkor kiérve a fő utcára, amott pedig jobbra tekintve megpillanthatjuk a kikötőt nem is oly messze. A bejáratot komoly katonai erőkkel védik, 1-1 Hummer tetején forgótoronyra szerelt géppuskákkal, s vagy egy tucat katonával körülöttük. Nem messze a kaputól még APC-k is állnak melyek vélhetően szintén az őrség tagjait rejtegetik. - Felkészült egy banda. - Jegyzem meg elégedetten haladás közben. Ezeket látva valóban a legbiztosabb hely, hiszen ki a franc gondolná, hogy éppen ide "menekül" bárki is, az ellenség markába nemde? Szun Ce nagy koponya voltál ismét meg kell jegyezzem. Határozott léptekkel haladok előre a kaput elálló őrség felé. Nem mi vagyunk az egyetlenek, érkeznek mások is, kísérettel, autókkal, ki éppen mivel. A város krémje képviselteti magát, érthető a készültség. Számukra valóban fontos lehet ez az erőforrás téma. Bánom is én, nekünk éppen kapóra jön. Közeledésünk nem marad figyelem nélkül. A bejáratot őrző két katona elénk lép, egyikük tenyerét felém tartva jelzi a megálljt. - Jó estét. Láthatnám az irataikat? - Teszi fel a rutin kérdést, mire én bólintva nyúlok be a belső zsebembe s veszek elő egy papírost. - Jó estét az uraknak. A hölgy Abal Rhabi sejk kísérője, Grace O'malley. Engem bíztak meg a kíséretével. Carl Lucas. - Mutatom be magunkat s valóban a papíron lévő irat alátámasztja a rövid kis történetet. - Netán megérkezett már a sejk? - Teszem fel a kérdést is ha már így benne vagyunk mit sem tudva a helyzetéről. Vagy is de, tudva, hogy épp egy autó orrdíszeként szolgál. A fekete kevlárba öltözött katona szó nélkül olvassa a papírt, majd miközben visszanyújtja válaszol csak. - Nem, még nem érkezett meg a sejk. Értesítjük a hölgyet amint megérkezik. - Fordul a nő felé, hiszen én csupán egy testőr vagyok, semmi több, mint kiderült számára. Fejével int a mögötte állóknak kik elhúzzák a kordont. - Mehetnek. - Teszi még hozzá a maga katonás stílusában. A háta közepére se kívánja ezt az egészet, érthető. Egy rövid bólintással nyugtázom a dolgot majd előre engedve Gráinnet sorolok is be mellé. Mögöttünk pedig egy újabb páros érkezik s kezdődik elölről a procedúra. A betonmólók mentén magas oszlopok gondoskodnak majdan a fényről, de egyelőre nincs rájuk szükség, késő délután lehet, még csupán készül alábukni a napkorong. Idebenn már több ember leledzik, s mind egy irányba halad. Egy a móló végén horgonyzó méretes hajó irányába. Gigászi jószág, 4 emelet magasan nyúlik fel, hossza is tekintélyt parancsoló, jóval túlnyúlik a 100 méteren. Kivilágítva ringatózik a mólóhoz láncolva. - Egész pofás jószág nemde? - Teszem fel a költői kérdésem, s még parányit szemöldökeim is megemelgetem, miközben mi is a többiekkel egy irányba a hajó feljárója felé haladunk. Odaérve bizonyára bebocsátást nyerünk s még üdvözlő ital is jut mindkettőnknek. - Nem unod még a bujkálást, állandó rejtőzködést, Gráinne? - Teszem fel a kérdésem a semmiből már persze ha már italunkkal a kézben kellően félrevonultan ácsorgunk valahol a többiektől hol nem hallják szavaink annyira, s közben a tömeget vizslatom kezemben a pezsgős pohárral.


Utolsó Poszt Szomb. Júl. 15, 2017 6:14 pm
Következő oldal


Abaddon & Gráinne
Magpie in a trap


A válaszra gondolkodnom kell.

- Galdhar... Galdhar... Galdhar... Óóóó ez csak nem az a pasi, akinek sikerült a legkisebb pöcsű testet megtalálnia magának? - vagy ha az a sajátja, még cikibb.. Halkan el is nevetem magam az emlékre. Akkor is csúnyán kinevettem, mikor letolt nadrággal rám várt épp mielőtt kiütöttem volna egy közepes méretű bárszékkel. Az övéi pucér seggel találtak rá, természetesen kifosztva. Amikor hozzáteszi, hogy ő segített nekik, rá pillantok egy kis vigyorral.
- Nem kell sok ész, hogy ezt kitaláljam. Ezek a pojácák maguktól sose tudnának elkapni. - bököm meg cipőm orrával a fuldokló oldalát, épp mielőtt a mellettem álló kinyújtja a kezét. Eleinte nem értem, mit akar, de aztán pár pillanat múlva elkerekedik a szemem, ahogy a gyűrű elszív valamit a démonból, amitől az kinyúlik. Két dolog jut eszembe. Az első az, hogy ez a valami rohadt veszélyes, a második pedig az, hogy vajon mennyit érhet? Iiiigen, a kapzsiság már azonnal fel is üti a fejét bennem, de az életem fontosságára hivatkozva ezen vágyakat kizárom most elmémből. Nagyon nehezen veszem le a pillantásom a gyűrűről és nézek fel a férfire, mikor ismét beszélni kezd hozzám.
- Hogy tessék..? Jah! Igen... Az jó lesz, tökéletes. - mondom a tervre és körbe pillantok még. Igen, ez így tényleg tökéletes. Illetve majdnem.
- Bár... melyik angyal hagyja saját fegyverét, amivel harcol, egy "méltatlan" emberben? - ha nekem lenne a legértékesebb fegyverem a világon, amivel angyalt is és démont is lehet ölni, biztos nem hagynám egy holttestben sem. Főleg nem az ellenségében, amit vélhetően majd megfognak találni. Ha üzenni akarnék -angyalként-, inkább hagynék hátra egy tollat, vagy valami köpetet. De az ellensége felruházni egy ilyen erős fegyverrel... Nem, ez túl feltűnő.
Ezt követő szavaira, és a kapura pillantok. Túl sok választásom ugyan nincsen, s hiszen úgy sejtem, a nemleges válasz azt eredményezné, hogy meghalok, amitől nem félek (na jó... egy iciri picirit parázok azért attól a gyűrűtől...meg egyszerre rajongok is érte), és mivel azt elkívánom kerülni, ha nemleges érzéseim lennének is átlépnék. De nincsenek. Kíváncsi és izgatott vagyok, ez meg is látszik arcomon és vigyoromon, ahogy határozottan, mint egy dáma átsétálok ringó csípővel a kapun. Tudni akarom, miért áldozott fel ennyi démont és miért tervezgetett ennyi mindent csak azért, hogy engem "elkapjon".
- Amúgy üzenhettél is volna értem, ha találkozni akartál volna velem. Bár kétségtelenül jobb, ha kevesebben akarják a fejemet. - mondom hátra fordulva, azután, hogy csatlakozik hozzám a kikötőben.


Online
Abaddon
avatar



☩ Reagok :
135

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 15, 2017 3:02 pm
Következő oldal


Nem minden Arany ami fénylik...
Gráinne && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:P

Elvégzem amit kell, a piszkos munkát mondhatnák. De én nem az a fajta vagyok aki másokkal intézteti a dolgait. Nagyon szeretem magam megoldani, nem félek kissé bemocskolni a kezem, meg nagyon se. Meg aztán a szálak tökéletes elvarrása csak akkor lehetséges ha nincs ki beszéljen. Amit már ketten tudnak az nem titok ugye... Az ilyen felfogás juttatott el azokra a szintekre ahol most is vagyok, nem véletlen. De az utóbbi idő más szeleket fújt felém. Változnom kell, ahogy a világ is teszi. Azt mondják a jó harcos olyan mint a folyó.
Az előttem álló nő, ki éppen a vérében fuldoklót fordítja át leleményesen szoknyáját kissé meg emelve, nos Ő is a "folyó" dolog egyik mellékterméke. Miközben visszaérek mellé válaszolok jogosan felmerülő kérdésre, hogy kik is ezek. - Galdhar emberei, ahogy hallottam csúnyán megloptad, eléggé felhúzta magát, egészen annyira, hogy a fejedet akarja. - Válaszolom könnyedén miközben odaérek végül.  Galdhar mellesleg egy Casino báró, a pokol s a felső világ közül inkább az utóbbit választotta, démoni maffiózóként élteti magát. Természetesen messze nyúl a keze, akad némi hatalma, így nem lebecsülendő ellenfélnek.
Közeledését és külsőm rendezését egy kellemes mosollyal fogadom. Aztán hirtelen folytatom. - Én segítettem nekik az elkapásodban. - Főzöm mellé teljesen természetesen. Egyedül nem ment volna nekik, de sok időt nem hagyok a nőnek felfogni a dolgot mert a jobb kezem már nyúlik is a földön fetrengő felé ki éppen hörgésében átkoz engem, mintha az oly nagyon is számítana. Felé tartom tenyerem hiszen az angyalpengét már az Arabban hagytam, már pedig nem hagyhatom, hogy ezek közül akárcsak egy is visszatérjen a mélységbe, hogy aztán meséljen. Szemei feketéjét a torkát szorongató nagydarabéba fúrom, állkapcsom megfeszül, a kinyújtott tenyerem pedig a gyűrűs ujjamra húzott ódon bronzgyűrű felizzik. A fekete füstgomolyag kiszakad a testéből és akárhogy is küzd nem kerülheti el a végzetét. Kitépem belőle a maradék erejét is, hogy végül a gyűrű fogságába essen. Ott már bizton nem fog pofázni. Miután az utolsó füstfoszlány is a tenyerembe érkezett, ökölbe szorítom jobbomat. Pillanatra lehunyom szemem és mikor újra kinyitom immár ismét az acélkék íriszeim fogadják a világot. Elégedetten fordítom tekintetem Gráinne irányába. Mostanra vélhetően végigfutott a kis kobakjában, hogy valami nagy dolog lehet a háttérben, ha egy egész csapatot képes vagyok beáldozni csak azért, hogy megtaláljam. Valóban, a cél szentesíti az eszközt, és én bármeddig elmegyek a célom érdekében. Vélhetően a többivel is végeznem kell majd, mert ennek nem mehet híre. - Galdhar többi embere keresni fog, épp ezért ajánlom a hajót. A halandók a Sejket keresik majd. Mi korábban érkezünk, azt mondjuk a testőröd vagyok akit a Sejk maga rendelt melléd míg Ő megérkezik. Aztán majd a partin kapják meg a rossz hírt. Ha megtalálják azt fogják hinni a szárnyasok akarták meghiúsítani az üzletet. - Utalok itt az angyalpengére mely épp az Arab mellkasából áll kifele, körülötte pedig halomra ölt testek melyekkel ugyanaz a fegyver végzett, megszállt testek voltak, így a démoni jelenlétnek nem sok nyoma lesz. - De mi mossunk kezeink, a partin voltunk mindvégig. - Vezetem be az ötletembe, orcámon egészen parányi mosoly kezdemény, tán nem is az, szimplán mondhatni kedves a tekintetem. Bár ez elég morbid ebben a helyzetben. Hirtelen ez jutott eszembe, vagy ez sem annyira hirtelen? De időt most sem hagyok elmélkedni, energia koncentrálódik néhány méterre mellettünk, egy démoni kapu örvénylő külleme sejlik fel. Tekintem nem emelem le róla, jobbomat nyújtom ki ahogy féloldalt állok a kapunak. - Van nálad valami, ami jelenleg nagyon értékes. Annyira, hogy egy új világot nyithat meg előtted. Ha velem tartasz, csak be kell lépned. - Mondom neki kellő közelségből és egy pillanatra sem szüntetve meg a szemkontaktus. Megvárom mit reagál, s amennyiben átlépi a kaput úgy én magam is követem, egy gyors körbepillantást még megejtek, hogy valóban mind elpusztult e. Meg bizonyosodva minderről követem én is Gárinnet - már amennyiben valóban így döntött - amennyiben igen, akkor a Tribeca Green projecthez tartozó kikötőnél lyukadunk ki. De addig még sok minden történhet...



Utolsó Poszt Vas. Júl. 02, 2017 1:52 pm
Következő oldal


Abaddon & Gráinne
Magpie in a trap


A kérdésemre egy bókot kapok, bár én sosem veszem magamra sem az ilyesmit, sem a szidást. Sose tudni, mikor, mit, miért mondanak nekünk. És főleg, hogy őszinte-e! De remélem, ezúttal az... Különben én is megszívtam, csak úgy, mint azok a madárkák, akik a férfi fegyvere által hullanak el.
- Csak nyugodtan. - teszem karba a kezeim és figyelem, ahogy a férfi megindul és szépen, sorjában mindenkit elintéz. Egy lépést arrébb teszek, hogy a kocsinak eső egyén útjából elálljak, aztán figyelem a lyukat a fején, míg a sejk ébredezni kezd. A választottra pillantok, aki ezután fogja az arabot és a motorháztatőre dobja. Rövid "búcsú" után pedig hamar véget vet földi életének.
- Váó. Ez váratlan volt. Amúgy kik is ezek? - kérdezem, s felhúzom kicsit szoknyámat, hogy ne vérezzem össze, miközben a hátára fordítom lábammal a vérben fuldoklót. Ekkor azonban elkezdi felhozni a lehetőségeimet és azt, hogy csatlakozhatnék hozzá, ő pedig elmondja, mit akar pontosan.
- Egy ilyen ajánlatra soha nem mondanék nemet. - mosolyodom el, közelebb lépve a férfihez. Mivel az autókat itt hagyjuk, gondolom portállal fogunk menni.
- És gondolod, hogy ott nem fognak engem keresni? - kérdezem, miközben megállva előtte, kissé beljebb a személyes terén, elkezdem megigazítani a "harc" közben kissé meglazult nyakkendőjét és ingét. Egy csepp vért még le is törlök az állkapcsáról, de ahogy végig pillantok rajta, máshol nem látok harcról árulkodó jeleket rajta.
- Vagy hogy nem ismernek fel? Végül is... rengetegen látták az arcomat a válogatáson. Sokan biztos ott lesznek az esten is annak ellenére, hogy kiestek a versenyből. Nem lesz feltűnő, hogy nem annak az oldalát melegítem, akinek kellene? - kérdezem továbbra is bájosan mosolyogva. Próbálok mindenre gondolni, mielőtt a hajón is váratlan eseményeknek leszek áldozata. Szeretem én irányítani a dolgokat, már pedig így elég nehéz.. Nagyon nehéz.


Online
Abaddon
avatar



☩ Reagok :
135

Utolsó Poszt Szer. Jún. 28, 2017 9:25 pm
Következő oldal


Nem minden Arany ami fénylik...
Gráinne && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:P

Penge villan és hasítja a levegőt, hogy végül célt érjen. Sikerrel járok így hát a nagydarab hátratántorodik s nyakához kapva, hörögve lépdel hátra párat. Bizonyára próbálna valami elmés szitkokkal illetni, mint a drága édesanyákra ilyenkor szokásos megjegyzések szórása, de lévén nincs anyám ez a rész sosem mozgatott meg túlzottan. Vele jelen pillanatban nem is foglalkozom, ellesz ő a saját bajával. Gráinne viszont immáron felszabadult, legalább is aktuális fogva tartójától mindenképp. Pillanatnyi szóváltásunkat rögvest meg is zavarja az okoska. Tekintem felé fordítom, arcom csak egy pillanatra feszül meg. Bizonyára sokan a mérhetetlen düh és agresszió jelének vélhetik mint minden tipikus pöcsméregetős harcosnál aki hasonló helyzetbe kerül "na most megmutatom" jellegű. Személy szerint, valójában csupán az fut át agyamon, hogy minél rövidebbre zárjam a történet ezen fonalát, szükségtelenné váltak immár. A pillanat töredékében lezajló gondolatból szavai húznak vissza. Ahogy féloldalt állok neki, nem nézek rá, nem fordulok felé, a hármasfogatról egyelőre nem veszem le tekintetem. A napszemüveg alól figyelek. Parányi kis mosolyfoszlány úszik ajkam sarkába érdeklődésére reagálva.
- Annak a csodálatos valódnak!
Válaszolom tömören már már bókolva, - persze, hogy egészen pontosan mit is takar ez a "bók" nos az csupán később fejtem ki nyilvánvalóan - rásandítva egy röpke pillanatra, parányi mosolyom ekkor sem hagy alább de rögvest folytatom is.
- De ha most megbocsátasz.
Lépek el mellőle, mert hát a három jómadár még várja sorát és képtelen nyugton maradni. Mindenféle kedvességgel fröcsögnek rám mivel én személy szerint abszolúte nem foglalkozom. Egy dolog van mit biztosan tudok: egyikük sem megy innen sehova.
Az egyik rögvest nekem is ront valami kardkezdeménnyel, könnyű préda, ellépve mellette egy gyors rövid mozdulattal választom el fejét a testétől. Az angyalpenge hasznos holmi, ez bizony nem gyógyul be s a gyenge démonfattyak bizony nem alusszák ki ezen sebeket, végleg pusztulnak, pontosan ez a cél. A második jószág is rongyol felém de ekkor hirtelen gyorsulok fel, hogy előtte teremjek és már gyomrába is mártom a pengét mielőtt még reagálhatna. A harmadik ki a sejket tartotta már épp készül ellökni magától s hogy támadóra fogja e avagy menekülőre akarta, nos ez sosem derül ki, mert ahogy kirántom a kardot az elhaló gyomrából egy villámgyors fordulattal hajítom is és az angyali eszköz hasítva a levegőt egyenest annak fejében állapodik meg. Élettelen teste elemi erővel vágódik az autó oldalának, a sejk pedig eszméletlenül a földre. Ha minden jól megy és nem jön semmi közbe akkor egy gyors pillantás, hogy valóban mindhárom kimúlt e. Amennyiben igen úgy konstatálva elindulok a sejk teste felé ki a puffanástól kezd mocorogni s eszméletét visszanyerni. Hogy Gráinne eközben mit tesz azt nem tudom én részemről cselekszem. Elkapom az arab férfit és a ruháját markolva emelek rajta egy határozottat. A kocsi felé lépdelek és az autónak csapódó fejéből kirántom a pengét a szabad kezemmel. Balommal a fickó halandó testét a motorház tetőre vágom. Ütemes puffan s még a kocsi is belerázkódik. Erre már nyekkenve de kezd motyogni valamit, riadtan vernyákol nekem saját nyelvén.
- Hidd el, nem személyes. De nézd a jó oldalát, legalább mehetsz Allahhoz, bár szerintem csalódni fogsz.
Vigyorgok rá búcsúzóul majd emelkedik a jobbon és iszonyatos erővel belevágom a pengét egyenest a szívébe, szó szerint rászögezve a motorház tetőre a férfit. Hátralépek ellenőrizve a művem. A célnak megfelel, konstatálom majd megfordulok és a nő felé indulok, haladás közben szólalok meg újra.
- Ha nem jelenik meg a karaván az ellenőrzési ponton, már pedig lássuk be nem fog, akkor előkerül a többi dögevő is, ezek csak az első soros bábok voltak.
Vázolom fel míg odaérek. Majd folytatom.
- Ilyen helyzetben mindenki arra számítana, hogy vagy az egyik autóval fognád menekülőre ami nem lenne túl bölcs lévén elég feltűnő volna és egy ilyen ügyes lány bizonyára nem kockáztatna ilyesmit, vagy a város dzsungelében próbálnál köddé válni. Én épp ezért a hajóra mennék, eszükbe nem jutna, hogy ennek ellenére fellógsz arra a ladikra.
Vetem fel pillanatnyi, vagy annyira nem is pillanatnyi ötleteimet.
- Nincs már túl messze a kikötő, a halandók igen nagy figyelmet fordítanak a védelmére, fontos ez az esemény, az most a legbiztonságosabb ezek elől, és még a ruhád sem megy kárba.
Vigyorodom el ha már így alakult ne legyen hiábavaló a kiöltözés az estre, na nem mintha annyira érdekelne a divatbemutató, nagyobb dolog forog a háttérben és ez a nő itt előttem fontos része. Közben  keresztbe fonom karjaim mellkasom előtt ahogy szemben állok vele.
- Út közben pedig elmesélem minek is köszönheted a figyelmem. Nos, mit mondasz?
Teszem fel végül a kérdést s természetesen megvárom ő mit s hogyan reagál az egészre, bizonyára sok ez így egyszerre, de hát éppen ez a lényege. A torkon szúrt még agonizál mögöttünk, maradt benne némi élet.


Utolsó Poszt Vas. Jún. 25, 2017 11:05 pm
Következő oldal


Abaddon & Gráinne
Magpie in a trap


Csendben hallgatok a sejket, ahogy beszél, kényelmesen elhelyezkedve a bőrülésen. A pillantásom nem fordul kifelé, a sötétített ablakokon amúgy is nehezen látni ki. A szavakat követően én is újra megszólalnék, de sajnos egy ütközés belém fojtja a mondandómat. Nem megyünk olyan gyorsan, hogy az ütközést követően bármi bajom legyen, bár a férfi mellettem láthatóan beveri a fejét, s még egyszer, amint hátulról is belénk jönnek. Kissé előre esek a szembe lévő ülésre, aztán táskámból már kapok is ki egy paprika sprayt... persze már rég kifogyott és már jó ideje nem az van benne, mint régen. Sós víz... Szerencsére nem én tötyörésztem vele, megkértem rá valakit, aki egy kis szívességért cserébe megcsinálta nekem. Szóval most efféle démonriasztóm van, amit a kezembe is rejtek. Épp időben, mert nyílik ki az ajtó, és kapják ki belőle a sejket, a másik oldalon pedig engem ragadnak meg. Eddig nem tudtam, hogy ember, vagy angyal, démon, vagy micsoda is az ellenfél. Az angyal ellen nehezen tehetek, az emberek jobb ha futnak, a démonok ellen pedig itt van a kezemben a spray, amelyet markom rejt most a kíváncsi tekintetek elől. Amint kiráncigálnak, a fekete szemek miatt nem nehéz rájönnöm a támadóim fajára. Azon kívül, hogy megragadnak és tartanak, egyelőre nem csinálnak semmit, ami egyelőre nem ösztönöz védekezésre sem. Mire várnak? Végül az egyik autóból kiszáll egy ismeretlen alak (valószínűleg démon ő is), kezében egy angyalpengével. Amolyan "jaj ne már" fejjel nézek rá, kezemet a hátam mögé teszem, hogy abban helyre igazgassam a sprayt, ha netán le akarna szúrni a fickó... Akiről kiderül, hogy Abaddon. Kicsit meglepődök, mert még is mit foglalkozna egy ilyen magas rangú démon ilyen piti kis szemétládákkal, mint mi? Szerencsémre a parasztot szúrja le, miközben engem maga mellé húz. Eddigi értetlen fejemre egy vigyor terül el és a maradék, döbbent fejű démonokra nézek... egészen addig, amíg Abaddon rám nem néz és hozzám szól.
- Igyekszem... - mondom egy bájos mosollyal, aztán a "ezt megbánod" szintű felszólalásra, majdnem halkan el is nevetem magamat. Ej... Habár Abaddon nem olyan népszerű fejedelem, mint a lovasok... vagy a jegyeseik... de ez nem jelenti azt, hogy nem rátermett a pozíciójára. De most komolyan! Évezredek óta senki se tudta, vagy akarta jó okkal kilökni a nyeregből. Ez ezeknek nem mondd semmit..? De hát mondjuk ha valaki van olyan ostoba, aki egy angyalpengét szorongató electoratot elkezd szidni, közvetlenül azután, hogy megölte a társát.... Eh, mit is lehetne várni tőlük. Élvezve a váratlan védelmet - egyelőre... - csak figyelek a választott mögül sunyi tekintettel, szinte még szítva is a retardáltak dühét.
- Amúgy minek köszönhetem a figyelmed? Kárt okoztam neked? Nem hiszem, hogy találkoztunk volna, ez ilyen arcot, személyiséget nehezen felejtenék el... - kuncogok halkan egy sort. Egyelőre nem adom jelét annak, hogy felismerem őt. Igazából még én sem lehetek 100%ig biztos abban, hogy ő az az Abaddon, akiről beszélnek. Lehet, hogy valaki, aki csak a nevét használja. Ha viszont ő az, akkor valami egészen nagy szartengerben lehetek... Általánosan elmondható, hogy a magas szintűek figyelmét próbálom kerülni -de ez mostanában kevéssé sikerül-. Tanultam a múltam hibáiból és nem kívánok újra heteket kínzókamrákban tölteni... a száműzetésről nem is beszélve. Elég nagy szívás, nem mintha nem tudnék megélni az erőm nélkül. Ezen kívül nem ugrálok, nem használom a sprayt és nem pofázom többet. Csupán kivárom, hogy a kutyulik szétmarcangolják egymást.


Online
Abaddon
avatar



☩ Reagok :
135

Utolsó Poszt Szer. Jún. 21, 2017 1:15 am
Következő oldal


Nem minden Arany ami fénylik...
Gráinne && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:

A bejárat előtt álló két fickó szótlanul követi a nő lépéseit míg nem alakja eltűnik az autó hátsó ülésén. Az ajtó záródik a fehér ruha mögött majd indul is az exkluzív járat.
- Igazán jó ruha választás!
Jegyzi meg a fiatal férfi elismerően halovány kis mosolyt engedve magának miközben kifordulnak a sarkon. A célállomás nincs messze, a Tribeca Green nek saját kikötője van, ott horgonyoz a Calvados nevű Yacht mely talán az egyik utolsó a megmaradtak közül. Az emberek sem mazochisták, nem terveznek hajótúrát a nyílt tengerre ahol tökéletes és védtelen célpontok lehetnek akár a szárnyasok számára. Annál jobban óvják gyarló kis életüket a felső tízezer köreinek képviselői. Persze ez még a jövő zenéje, addig el is kell jutni ugye.
Röviden bólint a nő megjegyzésére, az ego növelést mindig mindenki szívesen fogadja lássuk be.
- Örömmel hallom. A Tribeca Green az egyik nagy helyi projektünk, a háború óta a megújuló energia források kerültek előtérbe. Az egész épület ennek megfelelően lett átalakítva. Ez az est is erről szól. Meg akarnak győzni, hogy támogassak egy új projektet ami egy víz alapú üzemanyag fejlesztésével foglalkozik. A Föld több mint 70% víz, úgy gondolom érdekes lehet. Főként befektetők vesznek részt. Örülnék ha a közelembe lenne az este folyamán. Talán Önre tekintettel lesznek a kufárok.
Jegyzi meg elhumorizálva a dolgot, gondolva a sok karvalyra aki majd letámadja. Ezzel választ is adott a felmerült kérdésekre. A hármas fogat kimért tempóban halad a kihalt utakon. Nem sokan használnak már járműveket lássuk be, a forgalom már nem okoz akkora gondot mint egykoron.
Nagyjából eddig jut a beszélgetés mert a következő pillanatban az autó megrázkódik. Az elől haladó jármű hirtelen fékez így a páros kocsija egyenest beleront hátulról. Persze ez csak az első lépés, a következő hátulról érkezik. A hátsó, záró kocsi motorja felbőg ahogy rágyorsít és egyenest a középső limuzinba száguld. Megdobja rendesen a járgányt a becsapódás, de hála a párnázott bőrüléseknek komoly baj nem keletkezik odabent. A férfi fejét beverve terül el némi vért szivárogtatva a halántékából, ahogy előrebukott hirtelen bevághatta rendesen. Odakinn mozgolódás tompa zaja...
Hirtelen tépik fel az ajtót, s ha sikerül akkor egy erős kéz ragadja meg a nőt és rántja ki az autóból. A túloldalon a sejk is hasonlóképp járt. Ha eddig eljut az esemény fonala akkor egy kihaltabb útszakasz látképe fogadja az érdeklődőket. Egy megtermett férfi tartja szorosan a fehér ruhás nőt maga elé húzva kellő határozottsággal, hogy ne akarjon ficánkolni. A sejket egy másik öltönyös rángatja ki és tartja meg lévén eszméletlen a szerencsétlen. Mellettük még 2 öltönyös férfi látható, a sofőrök s a testőrök, szemeik feketéje jelzi kilétük. A hátsó kocsi ajtaja nyíli ki végül, zakóm az autóban hagyom s úgy indulok el a csoport felé, a napszemüveg óvón takarja tekintetem. Lépéseim határozottak, egyetlen szót sem szólok.
- Megvan a nő Abaddon! Vihetjük a főnöknek!
Ránt egyet rajta az őt tartó nagydarab, jelzésként, hogy felfogja mindenki kiről is van szó. Nem az eszéért szeretjük az ilyen figurákat. Túl egyszerű lenne nemde? Valóban... Ahogy közel érek karom takarásából elővillan az utolsó Angyalpenge melyet a legutóbbi portyán koboztam el, a gazdájának már úgy sem kell címszóval.
- Nagyszerű.
Jegyzem meg és ahogy közel érek már lendül is bal kezem Gráinne karjáért, ha sikerül elkapnom akkor őt magam felé húzva, ezzel párhuzamban már lendül is a jobbom mellyel egy gyors, jól irányzott döfést tervezek egyenest a nagydarab torkának címezve. A meglepetés ereje velem van így jó esély a sikerre. Káosz, idő kell mire felfogja a maradék néhány, hogy mi is van. A nagydarabbal később foglalkozom, most mihamarabb le kell dönteni a többi sakkfigurát.
- Nem túl könnyű téged megtalálni szépségem...
Jegyzem meg neki egy elismerő kacsintással.
- Abaddon, Te mocskos fattyú! Ezért kicsinál a főnök!
Rivall ránk az egyik ki felfogta mi is történt, gratulálok neki sokáig tartott. Én ekkora féloldalt állok nekik Gráinnenak kissé oldalt. Hogy ő hogyan reagál minderre nem tudom, de az biztos, hogy nekem rövidre kell zárnom az egészet. A feladatukat végrehajtották, már nem kellenek...


Utolsó Poszt Szer. Jún. 14, 2017 12:34 am
Következő oldal


Abaddon & Gráinne
Magpie in a trap


A madarak csicseregnek. Sok dolgot, sokféleképpen. Néhány dolgot hangosabban, néhány dolgot csendesebben. Általában a csendesebb csicsergések kifizetődőbbek, azokat jobb szeretem hallgatni, de mostanában olyan hangosan kiabálnak ezek a madarak, hogy egyszerűen nem tudok elmenni amellett, amit hirdetnek. Érkezik valaki -nem is akárki-, aki keres maga mellé valakit -majdnem akárkit-, akivel elmehet ide-oda. Tulajdonképpen nem érdekelne a dolog, ha az illető nem lenne egy sejk. Egy gazdag alak, akit kiforgathatok a pénzéből. Még is... az egész bűzlik. Az ilyesmit nem szokták ennyire körbeharangozni. Ezekre úgy kell vadászni, mert mindig van egy emberük, aki intézkedik ezekről, most még is, ország világ előtt meghirdetik. Bűzlik ez az egész, de olyan nekem ez a helyzet, mint Robin Hoodnak az íjász verseny. Tudom, hogy szar van a palacsintában, még is kérek belőle egyet!

Nevetségesen egyszerű volt az egész. Eleinte gondoltam, megbundázom a dolgot, de végül még sem kellett ilyesmit tennem, a "zsűri" magától beválasztott. Egy luxus apartmanban szállásoltak el, ami meglehetősen tetszett. Egy-két dolgot meg is jegyeztem magamnak, amiért később talán visszajövök, ha biztonságos lesz, közben pedig terveztem. Egy olyan bűnözőnőnek, mint én, mindig jobb, ha van valami menekülő terve. Az egyetlen egy gond az a helyszín volt: egy yacht. Sajnos nem éppen olyan hely, ahonnan könnyen meglehet szökni, ha elindul a kikötőből. Nem volt nehéz még az apartmanba érkezés előtt négyszemközt beszélni egy halásszal. Meglepően kevés pénzért vállalta, hogy nem feltűnő távolságban, de a hajó körül lesz, és segít, ha beütne a krach.
Miután mindent elrendeztem és elszállásoltak, amint eljött az idő, készülődni kezdtem. Egy fehér, elegáns, de még is hozzám illően kissé kihívó ruha, ezüstös magassarkú, felfogott haj, füstösre sminkelt szemek és szájfény, édes parfüm és kész is vagyok. Ezüstös ridikülömben ellenőrzöm, hogy minden megvan-e, amit hozni akarok, s ha igen, akkor már lépek is kifelé a limuzinhoz. A régi időkre emlékeztet... Beszállva találkozom is tulajdonképpen a megbízómmal, akire kedvesen rá mosolygom, és visszafogottan szemrevételezem. Csak olyan, mint amilyennek várná az ember, még a színválasztáson sem lepődök meg.
- Kellemes délutánt. - köszönök én is, majd a férfi szavára a jármű megkezdi útját. Bemutatkozni felesleges, mindenki tudja ki ő, ő pedig valószínűleg már rég tudja az én nevemet a válogatásról. "Grace O'malley".
- Én köszönöm a meghívást. Nem mindennap találkozik az ember egy ilyen fontos személlyel. A szállás tökéletes és gyönyörű volt. - egy kis ego növelés és elismerés sose árt az ilyen alakoknál. Ismerem már őket, ezen történetnek valahogy úgy érzem, még sem ő lesz a középpontja. A yacht, a víz, a többi gazdag semmire kellő épp úgy vonz, mint annak a kalandnak a lehetősége, amely lehet, hogy nincs is. Talán csak kezdek paranoiás lenni, még is, az évek gyakorlottsága súg nekem valamit. Nem véletlenül éltem túl mindezidáig!
- Van esetleg konkrét kérése, óhaja? Van programtervünk? - kérdezek rá a jelenleg fontosabb dolgokra. Fogalmam sincs, mi lesz a program a hajón, vagy hogy külön kérésre figyeljek-e jobban oda bármire. Nevezzem valahogy, ne beszéljek, csak mosolyogjak, legyek távolságtartó, vagy közeli, satöbbi. Minden embernek más nyűgje van, jobb előre tudni ezekről, főleg, ha escortot játszik a démon.


Online
Abaddon
avatar



☩ Reagok :
135

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 10, 2017 4:39 pm
Következő oldal


Nem minden Arany ami fénylik...
Gráinne && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:

Luxus és csillogás, az anyagi javak hajkurászása. Gondolhatnánk, hogy mindez a felfogás megváltozott a világégés melléktermékeként, de nem így van. Míg világ a világ meg lesz az a réteg aki Istenként tiszteli az anyagi világ értékesnek nevezett csecsebecséit. Már pedig amíg kereslet van, mindaddig kínálat is lesz. Személy szerint úgy gondolom, hogy a jelenlegi világrendben a legnagyobb érték maga az információ, a tudás. Legalább is számomra és éppen ezért vagyunk most itt, New Yorkban...

Éj fekete, sötétített ablakos, enyhén hosszított limuzin várakozik a magas épület előtt.
Az új világ új megoldásokat követelt, a közlekedés is megoldható a fekete arany nélkül is, az más kérdés, hogy csak a legkiváltságosabbaknak juthat ebből a luxusból.
Az épület előtt öltönyös őrök jelzik, hogy a környéken bizony szűk réteg van akit szívesen látnak, a fent említettek. A fekete autó makulátlan karosszériája a tulajdonos rangjáról árulkodik. A hátsó ajtó előtt egy elegáns, fekete öltönyös férfi áll, napszemüveg, ápolt külső. Kezeit háta mögött összefonva várakozik némán, katonásan egyenes tartással. A sofőr szintén öltönyös férfi, a napszemüveg nála is elengedhetetlen, néma csendben várakozik a vezetőfülkében. A sötétített ablakok óvón takarják a hátsó részt a kíváncsi szemek elől. Késő délutánban járunk, a napkorong még javában uralkodik égi palotáján, kellemes nyári este, elegáns környezet melyet egy elpusztult világ vesz körbe, érdekes kontraszt nemde? Persze az itteniek ugyan mit törődjenek ezzel, a lényeg az anyagi világban töltött idő mibenléte. De számunkra mindez mellékes, térjünk vissza hetekkel előbbre.

---------- Két héttel korábban ----------

Zöld bársonnyal borított póker asztal, középen hanyagul felhalmozott, színes zseton halom. Peregnek a kártyák, négy férfi ül körben. Egy alacsony, bajszos, köpcös forma. Spanyol lehet tán. Mellette egy vékony magas férfi ül, a harmadik ázsiai, középkorú, arcán tetoválás, egy keleti szimbólum. A negyedik pedig kalapot visel, nem túl kellemes férfi, már csak az apró vágásai sem túl bizalomgerjesztőek.
- Az a szajha!
Csattan fel miközben felkapja a lapot melyet éppen kapott.
- Kapjátok el és hozzátok elém, ki akarom filézni. Majd megtanulja, hogy aki tőlem lop az mindig fizet!
Villan eszelős tekintete a többiekre. Aztán hirtelen kapják fejüket az ajtó irányába ahonnan egy hang töri meg a pattanásig feszült hangulatot.
- Folyton csak az izommunka, nem tűnt fel, hogy eddig mindig kicsúszott a karmaidból?
Teszem fel a öltőit kérdést ellökve magam az ajtófélfától. Lezser, de még is elegáns küllemem nem hazudtolom meg most sem.
- Mit keresel itt Abaddon? Van elég bajom nélküled is.
Fordul vissza a kártyához míg a többiek összenézve értetlenkednek megjelenésemen de szólni egyik sem mer.
- Nem Te vagy az egyetlen akinek kell az a nő. Segítek elkapni, én meg kapom tőle amit akarok, Te pedig azt teszel vele amit akarsz, az már a Te dolgod.
Lépek el az alacsony mellett és húzok fel egy kártyát, épp egy Ász, jót vigyorgok rajta, mi más lenne? A fickó elgondolkodik a dolgon.
- Beszélj.
Böki ki végül mire én elmosolyodom a többiek pedig nem mernek szólni így inkább némán figyelnek. Visszateszem a lapot a helyére majd beszélni kezdek.
- Tudod az az elvem, hogy keresd meg az ellenfél gyenge pontját és használd fel ellene. Mindenkinek van gyengéje. Neki, a kapzsiság.
Nem is értem olykor a többieket, a legkézenfekvőbb dolgokat nem alkalmazzák.
- Adj neki olyan ajánlatot amit nem tud visszautasítani.
Húzok ki egy újságot zakóm belső zsebéből és az asztalra dobom éppen elé. A címlapon ez áll "Abal Rhabi sejk New Yorkba érkezik" "...jótékonysági est New Yorkért amit a méltán híres Albatros Yachton rendeznek...".
- És ehhez miért is kellek én neked?
Teszi fel a kérdést miközben a sorokat olvassa. Én pedig készséggel válaszolok is neki.
- Ismersz mindenkit New Yorkban aki csak számít, híreszteld el a megfelelő helyen, hogy kísérőt keres a sejk itt tartózkodásának idejére. Szóró lapoztass idegenekkel, tartass válogatót, találd fel magad, használd a fantáziád. Mindenki megvesztegethető. Két hét múlva érkezik Abal, az elég idő minderre. Az embereit pedig cseréld... - Állok meg egy pillanatra elvigyorodva. - ...a sajátjaidra. -
A fickó heges képére groteszk mosoly úszik s íriszei feketére váltanak. Az agyatlan izomgépek közé némi értelem csillant. Ha minden jól megy, minden adott lesz a továbbiakhoz, amiről persze nem kell tudjon, neki elég ha eddig jut gondolatban.

---------- Tribeca Green Park ----------

Néhány járókelő sétál az utcában, a fekete kocsi motorja némán várja az indulást az öltönyösökkel egyetemben. A forgóajtó megmozdul és ezzel egyetembe a férfi, aki a hátsó ajtónál állt ellépve onnan nyitja az autó ajtaját egyetlen szó nélkül. Jól képzett kis csapat, ez messziről lerí róluk. Ha a nő érkezik s beül az autóba akkor odabenn kellemes, krémes bőrülés fogadja. És egy férfi, hófehér ruházata s turbánja egyértelműsíti származását. Ránézésre 30 körüli jóképű férfi, sötét szem sötét haj. Tökéletesre nyírt szakálla s bajsza is gondos ápoltságát mutatja.
- Salam Aleikum!
Köszönti a nőt elismerően fejet hajtva.
- Induljunk.
Szól előre ha kényelembe helyezte magát ő is. A sofőr aprót bólint, a napszemüveg alól egy kósza pillantás a nőre majd a motor felbúg és elindul az autó.
- Örülök, hogy elfogadta a meghívásom. Remélem a szállása megfelelt az elvárásainak.
Kezd rövid beszédbe kellemes hangján miközben haladnak. Egy egy autó besorol mind előre, mind pedig hátulra s kialakul egy rögtönzött konvoj.


Online
Abaddon
avatar



☩ Reagok :
135

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 10, 2017 1:50 pm
Következő oldal






Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Ophilia
Today at 10:16 am
☽ Pincerendszer




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 32 felhasználó van itt :: 15 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/5
Angyal
2
Démon
10
Bukott Angyal
1
Ember
7
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
5