☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Mammon.,..
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ember / lovas
☩ Reagok :
59
☩ Korom :
36

Szomb. Jún. 24, 2017 11:56 am írtam neked utoljára


A porhüvelyem nevét használnám? Kaján mosoly terül el férfias vonásaimon, melyeket emberinek próbáltam feltüntetni. Úgy tűnik nem erőltettem túl magam. Az elmaradt kézfogásba beletörődve, ezzel a kifejezéssel tárom szét Wallenberg birtokba vett karjait. Nyíltan nem mondom ki ugyan, de ezzel a gesztussal adok utat az elméletének, miszerint nem emberrel áll szemben. Azzal, hogy meg sem próbálom tagadni. A szavaim persze őszinték voltak, a démonokat nem csak elterelés, hanem ajándékként is hoztam nekik. Jó vendég vagyok. Ezután kimérten, az övéhez hasonló hideg vérrel figyelem a nyugatiak fejét, de az emberi küllem és kiállás mellett az arcomon egy visszataszító, sötétségbe burkolózott kifejezés játszik. Állom a fiatal harcosnő tekintetét, mitöbb élvezem. Wanheda. A név mögött rejlő emberről nem tudok sokat, pusztán következtethetek abból, amit a különböző égtájak klánjairól hallani egyes mendemondákban. A klánja híréből következtethetek arra, hogy milyen ő. S mint említettem, szeretném magam is kitapasztalni. Hogy mire fel a nagy érdeklődés? Egyelőre semmire. Szimplán kíváncsi vagyok, kik azok a főemlősök, akik képesek félelemmel eltölteni egy alsóbb rendű démon hordát. Azt kell mondanom, hogy tetszik, amit látok. Egy gondolkodó, bizalmatlan embernő. Mily kényeztető lenne megrontani az elméjét és paranoiába kergetni.  Sokszor megmutatta már a történelem, hogy mit okozhat egy tébolyult vezér a népének. Nem mondom, hogy nem volt közöm egy néhány esethez. Ám jelenleg ilyenben sincs érdekeltségem.
Zöld íriszeim levándorolnak a velem szemben álló nő kardjára, mely felfénylik a lombok közt beszűrődő nap sugarai alatt. Nem tartom kizártnak, hogy egy egyszerű fémdarabról van szó, de mivel nem ismerem a kardja erejét, nem becsülöm le azt. Elég idős vagyok ahhoz, hogy gondolkodjak. Így nem sétálok közelebb, épp csak egy lépéssel mozdulok el. Egészen szórakoztat, hogy Wanheda nem tudja, kivel áll szemben.
- Itt? – Kérdezek vissza mély hangon, érezhető felsőbbrendűséggel, de választ hallhatóan nem várok. Leguggolok, két ujjam a nedves talajba dugom, hogy némi sárral álljak fel. Rövid ideig az ujjaim közt játszok vele, a fiatal nő szemeibe nézve. – Épp annyira vagytok jelentéktelenek, mint a mocsok, amit magatokra kentek. – Pöckölöm felé a földet, mely valahol kettőnk közé érkezik, némi talán a bakancsára is. – Mégis mi dolgom lenne itt? Mondd meg te. – Hagyom, hogy démonian hűvös vonásaimra újra egy apró, visszataszító mosoly rajzolódjon ki. Tesztelem őket és azt kell mondanom, egyelőre tetszik amit látok, bár hanyatt vágni azért nem fogom magam. Tényleg annyit érnek, mint a mocsok, amiben hemperegnek, akár a disznók. Ostoba lány, ha tudná, hogy a puszta leheletemmel megtizedelhetném a klánját...

Wanheda
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Szakadár.
☩ Reagok :
2

Pént. Jún. 16, 2017 8:24 am írtam neked utoljára


Mammon

to die will be an awfully big adventure

Volt már példa ilyenre. Hordába verődött alsórendű démonok garázdálkodtak a környéken emberhúsre éhezve, amióta csak az eszemet tudom. Anyám mindig féltett az erdőtől, mert pontosan tudta mi lapul a buja zöldellő rettenetben. A pokol szolgáinak a szaga messziről érződik. Gyomorforgató éter, ammónia keveredik és olyan érzéssé formálódik össze, mintha újra véget akarna érni a világ. Ő ilyenkor fedezéket keresett, én pedig kardot rántok. Ez a világ a miénk. Nekünk teremtetett. Ha pedig valaki el akarja venni, vagy éppen vissza akarja venni, akkor nekünk kötelességünk harcolni érte. Én pedig inkább meghalok harcolva a sajátjaimért, mint, hogy a nagyvárosokba húzódva rettegjek egy esetleges kitöréstől.
Testem keményen ér földet, nekem pedig be kell ismernek, hogy erre a forgatókönyvre nem számítottam. Történt már leválasztás korábban is, de sosem mertek a közelembe jönni. Most pedig én vagyok az egyedüli célpont, ami egyetlen dolgot jelenthet. Mindez csupán műsor. Tündérpor, ami lefoglalja az emberek figyelmét, míg az igazi történet valahol máshol kezdődik majd el. Felegyenesedek, hogy gyorsan mérjem fel a helyzetet. Nevetségesen nyalka ebben a környezetben. Ilyenkor tudatosul bennem igazán, hogy mennyire elkorcsosultan más a városi ember, mint mi 'vademberek' ahogyan minket nevezni szoktak.
Megszólít. Tudja a nevemet. Az erdő sűrű fái közül azonban aligha juthatott messzire egy szakadár vezető neve. Hiúság lenne azt gondolni, hogy a madarak szárnyaival messzebre száguld a nevem, mint a szakadár területek határa. Csendesen méregetem. Ő nem jön közelebb, én sem teszem. A többi frissen szabadult démonnal ellentétben ő nem félti az életét. Magabiztosan próbál fölém tornyosulni, emberi érzelmeket szimulálva. De a mosoly, amit a nevem mögé próbál biggyeszteni aligha mondható kicsit is emberinek.
Félszemmel hátrapillantok, amikor ajándéknak nevezi a hátam mögött dúló jelenetet. Érdekes humoruk van a bestiáknak. Csacsogni akart volna? Ezért keresett fel? Igencsak rossz ajtón kopogtat, ha partnert keres a délutáni teájához. Nem válaszolok neki. Még mindig vonásait kutatom, hogy van-e még lélek emberi íriszei mögött. Türelmesen várok. Mire mehet ki játék? Aztán mond egy nevet, ami már ismerősen cseng.
Felemeli a kezét, én pedig felemelem a kardom. Nem gondolja, hogy érintkezem majd egy megszállt testtel. Manapság... a báránybújba bújt ördögök korában, még csak nem is sejtheti az ember, hogy miféle kígyó tekereg a bokája körül.
-A porhüvelyed nevét használod? Azt hittem legalább bizonyos démonoknak van tartása.-billentem egy kicsit oldalra a fejemet. Nem lépek közelebb, de nem is fogom hagyni, hogy hozzámérjen. Láttam már embert holtan összezuhanni egy démon érintésétől. Ekkor pedig beugrik. New York város vezetőjének nevezték őt. Még sosem láttam, de a vándorok és frissen csatlakozók szájából már nem egyszer hallottam ezt a nevet. Nevetséges, hogy vadásznak nevezi magát az, aki valójában préda.
-Mi dolgod van itt démon?-kérdezem felhúzva a szemöldökeimet. Nem támadhatok rá gondolkodás nélkül elvégre, nem véletlenül ennyire nyugodt és magabiztos.
[/quote]

Mammon.,..
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ember / lovas
☩ Reagok :
59
☩ Korom :
36

Kedd Jún. 13, 2017 9:11 am írtam neked utoljára



Érzem a felszínre hívott, alávaló démonok agresszióját és félelmét. A leghitványabbakat választottam. Teljesen jelentéktelenek, születésük óta a pokolban szenvedve. Mást sem akarnak, csak fogaikkal tépni az emberhúst. Kényeztet. Szórakoztat. Kár lenne azt hazudnom, hogy veszteségnek fogom elkönyvelni őket. Nagyjából annyira érdekel a sorsuk, mint az ellenük küzdő szakadároké, vagy még annyira sem. Az egyetlen, akinek a jelenléte ma foglalkoztat, az a fiatal harcosnő velem szemben. A többi csak körítés, hogy megkapjuk a nyugalmunkat szemtől szemben. Amíg ő a földön hempereg, végtelenül hűvös tekintettel követem az útját, de látva az arcán kirajzolódó mosolyt, az én vonásaimat is kaján kifejezés színezi ki. Tetszik nekem a vérszomja. Akkor is, ha valószínűleg fogalma sincs, hogy nem egy hétköznapi démon áll vele szemben, hanem a lovasok egyike. Valaki olyan, aki könnyűszerrel taposhatná őt el, mint egy bogarat. De azt hiszem, ilyen az emberi természet. Magabiztos. Falánk. Barbár. Bármily nevetségesnek gondolom a szakadárokat, épp annyira vallom azt is, hogy ők a legemberibbek minden megmaradt egyed közül. Akik hátrahagyva a törvényeket és gátlásokat átadják magukat a tiszta emberi ösztönnek. Így tűnik le az emberi civilizáció. Mi más az ember művészet és demokrácia nélkül, mint egy falánk ösztön? Ami az utóbbi évtizedekben zajlik, az enyészet, nekünk démonoknak kellett volna eredményeznünk. Nem is tudom, hogy szórakoztatónak, vagy siralmasnak találjam-e, hogy egy arkangyal aratja le a babérokat.
- Wanheda. - Köszöntöm a fiatal nőt. Kimért, mosolynak alig mondható kifejezéssel. Kétlem, hogy árthatna nekem, de egyelőre nem sétálok közelebb hozzá. Pedig eltaposhatnám. A legocsmányabb betegségekkel fertőzhetném meg úgy, hogy észre sem venné. Egyetlen érintésembe kerülne megfertőzni őt és ezzel napok leforgása alatt megtizedelni a nyugatiakat. Olyan érzéssel tölt ez el engem, mint az éhezőt a meleg vacsora illata. Élvezettel nézném végig és érezném át a haláltusájukat, de túl érdekes nép ők ahhoz, hogy ily gyorsan elengedjem őket. Ezt a fajta szenvedést meghagyom New York lakóinak. Egyelőre velük van dolgom.
- Remélem élvezitek az ajándékom. - Gálánsan adom elő a szavakat, mintha a démonokat egyfajta áldozatként kínálnám fel. Noha nem egyértelmű, hogy magam is az vagyok-e. De ha kétes, akkor miért tenném már most nyilvánvalóvá? Helyette kihasználom az új testem előnyeit. - Drake Wallenberg. - Nyújtom ki felé a kezem. Gyere, érints csak meg. Gyengítsünk azon a szívós immunrendszereden.

Wanheda
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Szakadár.
☩ Reagok :
2

Hétf. Jún. 12, 2017 10:02 am írtam neked utoljára


Mammon

to die will be an awfully big adventure

A pokol bugyraiból felmászó dögök, rothadó lelkek bűze facsarja az orromat. Démonoknak nevezik magukat a korcsok, melyek pusztulást szabadítanak a világra, de igazából semmivel sem rosszabbak, mint az angyalok aranyozott díszbe csomagolt hadai, amik ezüst sarkantyúval tiporják a világot kényük, kedvük szerint. Mind egyforma, csak abban különböznek, hogy felemelkednek a kénköves pokolból vagy lezuhannak a mennyek kapujából. Hány lélek találhatott igazolást a hitében? A Biblia minden szava igaz, mégis amikor a világvége első napján azt hittük valaki legalább a mi oldalunkon áll majd. Az ember azonban csak saját magára számíthat. Nincs megváltó, nincs megbocsátás, megérettünk a szüretelésre, de ez nem jelenti azt, hogy olcsón kell adnunk a bőrünket.
Messziről hallom már a csaholás, és a bűz is leleplezi őket. Várok. Földbe gyökörezett, bombabiztos lábakkal. Hátamat egy fának támasztom és csendre intem őket. Lehunyom egy pillanatra a szemeimet, elrejtve kék íriszeimet a világ szutyka elől, és maszkot húzok orromra, számra. Hirtelen nyílnak fel szemhéjaim, amikor a csaholás felerősödik és az avar felkavarodik közvetlenül mellett. Ekkor lendítem ki oldalra a pengémet és vágom le a rühes dög alsó álkapcsát. Kutyának csúfolják őket, de ugyanolyan elkárhozott lelkek, mint a többi. A tehetetlen test a lendült miatt tovább halad az erdő mocskos avarában és ketten lépnek mellé, hogy nagy lyukakkal szaggassák szét a testét.
Kilépek a fa mögül és elöl indulok meg, lépteimet követik. Mi nem búcsúzunk egymástól, hiszen a csillagokban majd újra látjuk egymást. Megszállt emberi testek közelítenek felénk. Nincsenek túl sokan, de elegen ahhoz, hogy ne tudjunk csoportosulni. Szakadó ruhák, feltépődő bőr, loccsanó vér hangja járja át a sarjerdő csendes szegleteit. A narancssárgás-zöldes leveleket vörösre festi az emberi vér. Az edzett pengék szenteltvízbe vannak mártva, ez azonban csak rövid ideig segít minket. Halálhörgés, jajveszékelyés szaggatja a dobhártyámat, de kevesebb szakadár fekszik a földön, mint démon.
Cípőm talpba megdöngeti a felém szaladó test mellkasát. Visszapattan, és a porba hullik tehetetlenül. Levegőért zihál miközben kardom felnyitja a koponyáját.
Ekkor ragad meg két kéz és hajít el a levegőbe. Portál nyílik és valahol egészen máshol érek földet. Gyorsan támasztom be magamat a gurulásból és átmozgatom a nyakamat. Néhány csigolya beleroppan, majd felegyenesedek. A távolban még hallom a többieket, és hamar felismerem a sarjerdő szélét. Nem hoztak olyan messze, de egyetlen pillanatra a gyomrom görcbe szorul, hogy a halálom a klán végét jelentené. Én nem adom olcsón az életemet. Velem szemben áll valaki. Arca erős vonású, masszív testalkatú férfi, de a megjelenése egészen más, mint az emberi testben garázdalkodó bohócoké. Tiszta, jólápolt, mintha most szabadult volna a belvárosi elitből. Halvány mosoly húzódik az ajkaim szegletébe, hiszen ma az ő vére fogja az arcomat díszíteni.

Mammon.,..
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ember / lovas
☩ Reagok :
59
☩ Korom :
36

Pént. Jún. 09, 2017 8:06 pm írtam neked utoljára


Wanheda && Mammon
Ki ne hallott volna a szakadárokról, tekintve, hogy oly kevés említésre méltó emberi lény maradt meg a régmúlthoz képest. Közvetlenül nem ismerem őket, hisz sosem terelt egyet sem utamba a sors szele, de ha a hegy nem megy Mohamedhez... van mit bepótolnom. Jobb a nem létező lelkemnek, ha össze sem számolom, mennyi értékes napot veszítettem az ostoba vadász testében raboskodva ahelyett, hogy szórakoztam volna. Túl sok probléma ölel körül. Vissza kell nyernem az erőmet, a pokolban várnak rám, és a félnótás angyal is a nyomomban van, mióta rájött, hogy olajra lépett a kedvese, aki feltehetőleg a démon hatása alatt áll. Pedig ha tudná, hogy Drake Wallenberg immár az enyém, s hamarosan a végső enyészeté... Kergessen csak, a végzete felé halad. De néhány napig még nem akarok sem vele foglalkozni, sem a pokollal és a lábtörlőként használatos lényeivel. Had szívjak némi friss levegőt és árasszam szét benne a fertőt. Nevezzük ezt egy kellemes kirándulásnak.
Ez idővel mélyre fog kopni, de most még tartom Wallenberg megjelenését. Talán épp amiatt, mert errefelé, a vademberek közt mondhatni polgárpukkasztó és hivalkodó, hogy tiszta és ápolt küllemet viselek. Vademberek. Mind a négy törzset nevetségesnek találom a maga kategóriájában, de ha már itt tartunk, a nyugatiak egészen érdekesnek tűnnek. Tudják vajon, hogy az általuk tanúsított harag a pokol tüzét táplálja?
Nem volt nehéz találni egy alsóbb rendű démont, aki a lábaim előtt kúszva meséli el, mit tud róluk. Majd alázattal kérte, hogy bármire is készülök, ad csatlakozzon hozzám. Élve etettem meg a kutyáimmal. Néha semmit nem rühellek jobban, mint a saját fajtámat. De remek eszközök. A forrásaim szerint a nyugatiak mostanában jönnek ki vadászni, én pedig kegyes leszek velük. A környező területeken hemzsegnek a démonok, és oldalukon pokolkutyák. Nem restek támadni. Hisz ez a feladatuk. Lássuk, mennyire is vérszomjasak ezek a bizonyos vérszomjasak. Nem érdekel, a szolgáim közül hányan vesznek oda, csak azért vannak itt, hogy a klán vezetőjét leválasszák nekem.
Telik az idő, s a messzeségből tompán még hallani a csatazajokat. Érzem a felszabaduló energiákat, a pusztulást. El sem mondhatnám, milyen kellemes érzéssel tölt el a széttépett emberhús és lekaszabolt démonok kavalkádja. Majd néhány méterre tőlem átjáró nyílik, egy erősebb csatlósom ragadja meg a túloldalon és löki át hozzám a nyugatiak vezérét, Wanhedát. Szellemes egy helyzet, technikailag én is egy terebélyes vadászközösség vezetője vagyok. A lányt nagy erővel taszítják a föld felé, s már zárják is a kaput, melyet egy apró, visszataszító mosollyal nyugtázok. Végre édes kettesben ebben a szép, szellősen fákkal tarkított erdőben.

Mammon.,..
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ember / lovas
☩ Reagok :
59
☩ Korom :
36

Pént. Jún. 09, 2017 8:06 pm írtam neked utoljára


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Sarjerdő
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: