• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
2016, San Francisco, Semleges negyed, Szent Lukács templom,
SzerzőÜzenet

Ian Baker
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Ember
☩ Posztok :
18
☩ Képességem :
Démonok ellen: Ima, Só, Keresztbe tett vas, Szenteltvíz, Ördögcsapda,

Angyalok ellen: Angyalpecsét, Szent olaj

Halandók ellen: Malleus maleficarum
☩ Rang :
Felszentelt Ördögűző
☩ Korom :
43
☩ Pokol vagy menny? :
Föld
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Júl. 25, 2017 11:05 pm írtam neked utoljára





Ian & Iliana

Első találkozás, légy a mesterem


Az emberek azt hiszik, hogy a papoknak nincs más dolguk, mint magyarázni egész életükben arról, hogy mi a helyes, és mi a helytelen anélkül, hogy tudnák miről is beszélnek. Az átlagember nagyon keveset fog fel abból, hogy miről is van szó, vagy, hogy miért beszélnek ilyeneket vagy olyanokat a papok. Ők megragadtak annál, hogy van 7 fő bűn, és azt ne szegd meg. Ne lopj, ne ölj, stb. Azt viszont már csak a tanultak tudják, hogy a ne lopj, ne ölj, és ezek nem a hét fő bűn, hanem a 10 parancsolat. És attól a perctől, hogy a kettőt összekeverik már kész is a baj. Szerencsére azért a papi képzésben ezt még mindig jól tanítják, azt viszont már nem tudom, hogy a hét erényt is tanítják –e a mostani fiataloknak. Illetve miért fontos ezek ismeret. Látszólag türelmesen hallgat Lia, és próbál is arra figyelni, amit mondok. De a kérdése egyértelműen azt jelzi nekem, hogy vagy a képzése volt hiányos, vagy nem értette, meg amit mondok.
-Választani? – Kérdezek vissza. – Egy drogos választhat, hogy beszúrja a tűt vagy sem? Egy sorozatgyilkos választhat, hogy megöli az áldozatát vagy sem? Isten az embert önnön hasonlatosságára teremtette az embert, nem pedig pont olyanra, mint ő maga. Isten tökéletes, de mi nem vagyunk azok, bármennyire is hisszük azt sokszor. Így Isten minden ember meg fogantatásakor kiosztja, hogy az melyik erényekkel és mely bűnökkel fog rendelkezni. Hiába kérdeznéd meg a miértet, nem tudnék rá válaszolni, maximum az egyik „barátom” – ejtem ki furcsállva a szót – válaszát tudnám neked is mondani.
-Egyszerűen annyi lesz a dolgunk, hogy megismerd magadat, megtanuld elfogadni amit, látsz. -így kimondva annyira egyszerűnek tűnik a dolog, de tudom nagyon jól, hogy fájdalmas, és nehéz lesz.- Később pedig a bűneidből is megpróbálunk fegyvert kovácsolni neked.
A lány látszólag nem örül annak, hogy rákérdezek az érzéseire, s egy kis fintor megjelenik az arcán, de végül bele kezed, hogy elmondja. „Kellemetlen”.  „Kedves volt nekem ez a könyv.” „…mindig jó kedvre derítet..” Csendben hallgatom a szavakat, miközben elemzem a szavakat, és a mögöttük lévő jelentést. Jó, hogy kimondja őket, de az az érzésem, hogy nem gondolja át őket, mielőtt kimondaná őket. Hogy ez a kora hibája, vagy csak már én fásultam bele a rutinba, és a munkámban.
-Erős vagy. – vigasztalom meg. - Amikor a könyvre néztél, akkor a barátod jutott eszedbe, s az eltöltött idő. - mondom szinte már tényszerűen, de mégis megértően. – Az emlékek pedig még mindig benned élnek, s nincs szükséged tárgyakra, hogy felidézd őket, csupán le kell hunynod a szemedet.
A bibliát nem bírta szó nélkül hagyni, s egy olyan megjegyzés csusszan ki a lány száján, amit nem kellet volna. Általában nem szeretek mindent kétszer elmondani, mert az azt jelenti, hogy nem értették meg, amit mondtam. Nem az a baj, hogy megkérdezte, hogyan, hiszen nem kérdezte meg, ahogy a miértet sem.  Nem gondolta át, amit mondani akart.
-Nem figyeltél? – dorgálom meg a megjegyzésért, hogy a kis naplóba nem fog beleférni. - Három féle hibát ismerek el. A kis hibákat, amikért súlyos testi büntetést fogsz kapni.  Ez a mondatod pont ilyen volt, úgyhogy mielőtt elkezdenéd a bibliádat, az előtt átmásolod az egész nagy bibliát papírlapokra, - majd hozzá teszem – kézzel. Talán ez eszedbe jutatja az előző szavaimat, s legközelebb eszedbe jut átgondolni, amit mondani akarsz, s nem fogsz értelmetlen tényeket megállapítani.
- Mi a bajod a Bibliád méretével? –teszem fel neki a kérdést, hogy enyhítsek a helyzeten.
Úgy tűnik számomra, hogy próbál nyugodt maradni, amikor azt ecsetelem, hogy meg kell ismernie a bűnöket.  De az újai elárulják. Az ujjak fel, s alá mozognak a biblián. Majd a szemeit is rám emeli kétségbe esve. Óvatosan megpróbálom megfogni a kezét, hogy megnyugtassam.
-Nem csak a Hét fő bűnt, hanem az összes többit is, többek között a tíz parancsolat által tiltottakat is. – mondom halkan, kissé bánatosan, ahogyan belegondolok, hogy milyen nehéz lesz ez mind a kettőnknek is. – Van, amit könnyedén meg tudunk figyelni. Ilyen például a bujaság. Tudom, hogy a város bizonyos részén rendszeresen tartanak orgiákat. A jóra való restséghez sem kell messze mennünk, de a haraghoz meg kell várnunk a kínálkozó alkalmat.  







•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Júl. 22, 2017 4:51 pm írtam neked utoljára


Ian & Iliana
Ad maiorem Dei gloriam


Kissé homlok ráncolva hallgatom a férfi "magyarázatát". Nem mondanám, hogy tiszta a dolog.
- Rendben, akkor Ian. Szóval "rendelkezik". - bólintok, majd ismétlem meg szavát. Nem "maximum két főbűnje lehet", hanem "maximum két főbűnnel rendelkezik". De azt se, hogy ne legyen. És a hét erényből egyet tudhat magáénak az ember.
- Azt akarod, hogy válogassam meg a bűneim...? Vagy pontosan mit is takar ez az egész? - semmit nem akarok félreérteni, túl fontos ez a téma hozzá.
Amikor a rákérdez, milyen érzés volt, kissé elhúzom a számat.
- Kellemetlen. Kedves volt nekem ez a könyv. Egy jó barátomtól kaptam és mindig jó kedvre derített a látványa, ahogy forgattam a lapokat az ujjaim között. Most, hogy elégettem... kicsit olyan, mintha "elárultam" volna őt. Kellemetlen. - válaszolom a tűzben égő könyvet figyelve, végül felpillantva rá. Amint megkapom az új "bibliámat", először értetlenül pörgetem át az üres lapokat... Majd hozza azt a nagyot, amekkorát talán életemben egyszer láttam.
- Meglehetősen... picike ez a könyv ahhoz, hogy átmásoljam az egészet... - pislogok értetlenül, miközben ráteszem az apró kis könyvecskét a batár nagy bibliára. Amikor megemlíti, hogy új feszületet kapok majd, mikor újra megkeresztel, bólintok.
- Köszönöm.
Végül csak rá térünk a lényegi részre. Amikor elmondja, mit fogunk csinálni, több kérdés is felmerül bennem, de csak az utolsót, azt teszem fel, aminek értelme is van. Amikor erre rákérdez, bólintok egyet.
- Nem hiszem, hogy ha nem volna szükséges, akkor megtennéd. - mondom, s aztán végig hallgatom az újabb magyarázatot. Elmélkedve simogatom egy ujjammal a kapott, lexikon méretű biblia oldalát.
- Mind a hetet...? Sorrend van, vagy ahogy jön? - kérdezem felpillantva a férfire. Kissé aggodalmas lehet az arcom, de egy picit tényleg az is vagyok. Nem vagyok én hozzászokva olyanhoz, hogy a bűnöket konkrétan az arcomba tolják... Inkább minél távolabb tartottak tőlük eddig.


Ian Baker
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Ember
☩ Posztok :
18
☩ Képességem :
Démonok ellen: Ima, Só, Keresztbe tett vas, Szenteltvíz, Ördögcsapda,

Angyalok ellen: Angyalpecsét, Szent olaj

Halandók ellen: Malleus maleficarum
☩ Rang :
Felszentelt Ördögűző
☩ Korom :
43
☩ Pokol vagy menny? :
Föld
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Júl. 16, 2017 11:28 pm írtam neked utoljára





Ian & Iliana

Első találkozás, légy a mesterem


*A guggolás soha nem tartottam az erősségemnek, főleg, mióta az a vadállat szét lőtte a térdemet. Magával az állapottal nincs bajom, csak ne kellejen sűrűn felállni, és visszaguggolni.  Megtanultam elviselni. Inkább rátámaszkodok a kezemmel a lábamra, mivel úgy könnyebb. A szüzesség kérdése nem tűnhet egy külső szemlélőnek jó kezdésnek, sőt a „hogyan képezzünk ördögűzőt” kiadvány szerint sem így kell tanítani. Fogalmam sincs, hogy hivatalosan mi a címe a kézikönyvnek, ami alapján képezik manapság az ördögűzőket „biztonságosan”. De engem is a Boszorkánypöröly elvei szerint képeztek, s én is azt veszem alapul. Persze tudom, hogy már elavult sok tekintetben, de a szavak igazak.
„Finomsággal nem készíthetünk fel senkit a kegyetlen valóságra.”
Megtehetném, hogy hosszasan vezetem rá a dolgokra, de az túl sok időbe telne. Egyszerűbb, ha a lényegre térek, még ha kissé meg is zavarom vele. Örültem, amikor úgy gondoltam, hogy már nem szűz, hiszen akkor egyel kevesebb problémánk lesz, de végül kimondja, hogy még is szűz.  S jön a nehéz kérdés, formálisan megfogalmazva. Atyám. Ez a titulusom, tudom, de ez egyfajta távolságot is jelent.*
-Ian, ha kérhetnélek. *kérem kedvesen.* már amikor kettesben vagyunk, mások előtt maradjunk meg a formalitásoknál.
-A szüzesség, ártatlanság nagy erény egy ember számára. *kezdem a magyarázatott, mivel nem mondhatok olyan választ, amit ő vár.* Hét erény létezik, de minden ember csupán eggyel rendelkezik a többi hat pedig csupán a bukását segíti elő.
-De hogy konkrétabb választ adjak. *mondom teljesen nyugodtan.* Nem mondhatom meg, és nem is tilthatom meg, hogy egy bűnbe ess, vagy, hogy kövess el. Csupán, fel akarom fedni az Erényedet, és a Bűnödet. A jó ördögűző egy maximum két fő bűnnel rendelkezik.
*Figyelem, ahogyan a nyaklánc, szinte azonnal a tűzbe kerül, de a bibliánál, megtorpan egy rövid pillanatra. Lehet, hogy más nem vette volna észre, de én pont ezt kerestem. De végül beleveti a bibliát is. „Ügyes kislány.” Nehéz volt, de megtette.*
-Milyen érzés volt bedobni? *teszem fel neki a kérdést. Elsőre talán kínzásnak tűnhet, de nem az.*
*Örülök neki, hogy ilyen gyorsan haladunk, s már is megkaphatja az új bibliáját. Figyelem, ahogyan átpörgeti a lapokat, de biztos vagyok benne, hogy még nem érti. De hamar segítek neki megérteni, vagy legalább is rávezetni a megértésre.  Felnyúlok a polcra, s leemelem a hatalmas bibliát, amit ott tartok. Inkább lexikon, mint könyv a maga majdnem 2700 oldalával.*
-Ez egy eredeti latin nyelvű biblia. *nyújtom felé két kézzel.* Ezt fogod átmásolni abba. *biccentek a fejemmel a kis napló felé. Közben eszembe jut, hogy jelenleg nincs feszülete szegénynek.* Amikor újra megkeresztellek, akkor kapsz egy új feszületet.
*Teljes nyugalomban ecsetelem neki, hogy azért kell megismernem, hogy össze tudjam törni, s ő némán hallgatja, nem látszik rajta rémület, vagy döbbenet, csupán arra kérdez rá, hogy miként akarom összetörni.  A legtöbben ilyenkor azt kérdezik, hogy miért. De ő nem…*
-Ez a legfontosabb kérdés, amire választ akarsz kapni? *kérdezek vissza.* Nem vagyunk vadászok, nem foglak olyanokra kényszeríteni, amikre gondolsz. Nem foglak bűnre kényszeríteni, de meg kell ismerned a hét fő bűnt, és a földi pokol összes bugyrát, hogy megértsed a démonok mozgatórugóját. Szóval nincs más választásom, mint hogy a lehető legközelebbről megismertetem veled őket, még ha össze is törsz a látványuktól. De én végig ott leszek veled, hogy ha kell erőt adjak.






•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Júl. 14, 2017 8:01 pm írtam neked utoljára


Ian & Iliana
Ad maiorem Dei gloriam


Szinte egymást méregetve figyelünk, miközben előttem guggol. Sose beszéltem senkinek se arról, szűz vagyok-e még. Tán egyszer diakónus éveimben, épp ezért nehéz kimondani a dolgot, főleg, hogy ez az ő szemében "rossz." A magyarázó szavaira kissé ráncolom a homlokom. Tudom, hogy démonokkal "dolgozni" nehéz. És hogy meg vannak a veszélyei, de hogy így készüljünk fel valamire...
- Nem tudom eldönteni, hogy arra ösztönöz e szavakkal, hogy veszítsem el a szüzességem, vagy hogy rendszerességgel bujálkodjak, atyám. - szándékosan használom ezt a szót, miközben immár egyenesen el is mondom, hogy nem éltem még nemi életet. Lehetőségem lett volna rá, több is, de sose éltem vele. Tudom jól, hogy az egyháznak különösebb gondja nincs azzal, ha házastárssal, párraL szerelmeskedik az ember, míg azt nem túlozza el, s válik a szerelem az élvezet hajszolásává. De nekem nincs szerelmem. Nincs kit ekként szeretnem. Tehát ha alkalmi partnereket keresnék erre, bűnbe esnék. Arról nem is beszélve, hogy nem szívesen tennék ilyesmit... Bár ha ez arról szól, hogy bírnom kell lelkileg egy ilyen esetet is, mint az erőszak, nem számít, szívesen tennék-e ilyesmit. Teher nehezedik a mellkasomra, tartok attól, hogy mit fog válaszolni. Hogy miket kell megtennem. Még azon se lepődnék meg ezek után, ha a lelkem üdvét kéne feladnom csak azért, hogy képes lehessek démonokat űzni. Persze közben felkelek, hallgatom a szabályt. Nem. Nem lehetek benne száz százalékkal biztos, hogy a tárgy olyan, mint régen volt. A férfinek igaza van, s a bibliával kapcsolatban is. Az első szabályt memorizálva veszem le a nyakamból a feszületet, s dobom a tűzre. Ezután hátul hagyott táskámból veszem elő a bibliámat, amelyet még felszentelésemkor kaptam ajándékba egy prédikátor ismerősömtől. A tűzhöz lépve habozok kissé. Ez számomra egy emlék is. Egy ajándék. A régi, már-már sárgás lapokra pillantok, de végül lassan elengedem a könyvet. A szabály, az szabály. Ha azt mondja, meg kell tennem, meg kell tennem. Még ha kétségeim is vannak. Ezután veszem át a kis könyvet, mire az "új bibliád" szavakat használta. Kinyitva ujjammal végig pergetem a lapokat, miközben tovább hallgatom. Felpillantok rá mondandója végén. Meg kell ismernie ahhoz, hogy lelkileg összetörhessen. Ezen ismét csak ráncolom a homlokom. Először az jut eszembe, hogy ez szükséges-e. De nem mondom ki a kérdést, mert a válasz nyilvánvaló. Igen. Azután az jut eszembe, hogy miért? De magamban ismét válaszolok. Ez fog kelleni valószínűleg ahhoz, hogy megerősödhessek a démonok ellen. Akár a nemi élet esetében... Minél többet csináltad, annál kevésbé tudnak vele ártani neked. Ez esetben már csak egy kérdésem maradt, amelyre nem tudom a választ.
- Hogyan..?


Ian Baker
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Ember
☩ Posztok :
18
☩ Képességem :
Démonok ellen: Ima, Só, Keresztbe tett vas, Szenteltvíz, Ördögcsapda,

Angyalok ellen: Angyalpecsét, Szent olaj

Halandók ellen: Malleus maleficarum
☩ Rang :
Felszentelt Ördögűző
☩ Korom :
43
☩ Pokol vagy menny? :
Föld
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Júl. 14, 2017 10:14 am írtam neked utoljára






Ian & Iliana




Ahogy ott guggolok előtte vizslató szemekkel figyelem minden arcrezdülését, rá kell jönnöm, hogy nagy valószínűséggel tévedtem.  Hebeg-habog a kijelentésemre, hogy már feltételezhetőleg nem szűz. Talán zavarba is jött, s nem érti miért is lenne az jó dolog, hogy már nem szűz. Bár szerintem, ha nem lenne zavarba, akkor sem biztos, hogy értené. Sajnos az egyház ezt is rosszul tanítja, magyarázza.
-Egy nőnek két dologgal lehet olyan fájdalmat okozni, hogy biztosan belerokkanjon. *kezdem a magyarázatot.* Az első, ha megerőszakolják. A második, ha megölik a gyermekét. Evvel a démonok is tisztában vannak. Mivel az egyház tagja vagy ezért jogosan feltételezik, hogy szűz vagy még. *itt egy kicsit megállok elgondolkozni, hogyan is lehetne ezt finoman közölni, végül a nyers őszinteségnél maradok.* A szüzeket jobban megviseli, ha megerőszakolják, mint azokat, akik rendszeresen élnek nemi életet.  *Nem fojtatom a gondolatmenetet, mert tudom, hogy ez így elsőre sok lehet neki. És a célom nem az, hogy már az első napon összetörjem, hanem hogy fokozatosan többet és többet viseljen el. Úgyhogy várom a kérdéseit, észrevételeit, ha vannak. És szinte biztos vagyok, hogy elő fog jönni a biblia „ne paráználkodj” részével.
A tanulás három fokozata. Nem kérdez semmit, mert nem ért hozzá. Felteszi a miért kérdést, mert kezdi kapirgálni. Konkrét kérdést tesz fel, akkor már elég jól érti. A második parancsomnál, már fel is teszi a miért kérdést. Ügyes lány, bár számítottam rá, hiszen látszólag szokatlan dolgot kértem.*
-Első szabály. *mondom határozottan.* Ha az mondom, hogy valamit meg kell tenni, akkor azt meg kell tenni. Hiába értelmetlen, vagy veszélyes. *mondom felé fordulva.* Persze ha nem értesz vele egyet a paranccsal, akkor megkérdőjelezheted, rákérdezhetsz a miértre, de ez nem változtat semmin. Meg kell tenni. De hogy válaszoljak. Ha valamit felszentelnek, akkor csak addig marad áldott, amíg azt meg nem szentségtelenítik. Nem tudom, mióta van meg a feszületed, de nem is érdekel. Nem tudom azt sem, hogy bármikor is levetted volna a nyakadból, ahogy azt sem tudom, hogy bármikor is leraktad -e az éjjeli szekrényre, amíg zuhanyoztál.  De válaszolj erre: Te felteszed rá a megszálltak életét, hogy soha, semmilyen formában, sem tudatosan, sem véletlenül nem szennyeződött be?
-A bibliát biztos vagyok benne, hogy már kiolvastad. *válaszolom meg a bibliát égetést. * Így biztosan olvastad Mózes könyvét. Mózes 20:3-4 „Ne legyen(ek) neked más istene(i)d énelőttem. Ne készíts magadnak szobrot, sem semmiféle (kép)mást”. Nem maga a biblia, ami fontos, hanem a benne lévő szavak mögötti hit. *magyarázom, miközben a fiókokat nyitogatom keresve valamit, végül örömteljesen emelem fel a meglelt kincset. Egy kis alakú bőrkötéses könyv, alig lehet benne vagy hatvan lap. * Mostantól ez lesz a bibliád *nyújtom felé az üres naplót, de gyorsan vissza is húzom, s lerakom az asztalra, várva, hogy a feszületét és a bibliáját bedobja a tűzbe.*
*Miután kemény szavakkal ecseteltem neki, hogy miként hagyhatja abba ezt az utat, nincs máshátra, mint elmondani, hogy mi is vár rá.*
-Minden nap meg fogsz gyóntatni, *közlöm neki.* de nem a megszokott módon, hanem úgy hogy rákérdezel egy adott bűnre, én pedig bevallom, ha elkövettem az adott bűnt, minden részletével. *Sejtem, hogy ez még így nem lesz teljesen érthető, ezért folytatom.* Majd ezek után te is meggyónnod nekem ugyan azt a bűnt. *így már világossá válhat számára, hogy mi is a cél, egymás megismerése olyan óvatossággal, ahogy ő szeretné. Bár 365 nap alatt elég sok bűnt fogunk átbeszélni.* A legfontosabb része a tanításodnak, hogy megismerd önmagadat, engem, és hogy én is megismerjelek, mivel később az lesz a dolgom, hogy nap mint nap összetörjelek lelkileg.







•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Júl. 12, 2017 6:30 pm írtam neked utoljára


Ian & Iliana
Ad maiorem Dei gloriam


A gyónásos, feloldozós dolgot hamar kitárgyaljuk, épp azelőtt, hogy neki állna ennek a ... minek is? Tesztnek? Felmérésnek? Mondjuk már rábólintott, hogy tanít, és tesztelni az ígéretek előtt szokták az embert, szóval úgy gondolom, ez az utóbbi lehetett. Nem tudom, mennyire hatásos az ilyesmi, mert az előző reakcióm után olyan megjegyzést tesz, amire megszeppenten pislogok fel rá, és kissé el is vörösödöm.
- Én..nem... én még nem... nem értem, hogy... ez miért volna helyes. - Soha nem voltam még senkivel, még sem ezért hebegek. Pap vagyok. Az egyház, az angyalok és Isten mostanában nem örved nagy rajongótábornak, épp ellenkezőleg. Sokszor szóltak meg, fenyegettek meg, kergettek is már tömegek. Ha valamit, akkor azt megtanultam, hogy "amelyik kutya ugat, az nem harap". Ez az ember esetében is így igaz. Pusztán szavakkal nehéz megfélemlíteni, kitudok állni magamért. De ebben a férfiben a bizalmamat is elültettem, így az előbbi kiabálását -ha meg is riadtam tőle,- komolyan nem vettem. Felkelek, aztán eddigi meglepettségemet fokozza a következő utasítása.
- Miért? - teszem fel az egyszerű, bennem felsejlő kérdést, mielőtt bármi ilyet is tennék. Miért kéne ezeket az értékes tárgyakat elpusztítanom..?
Ezután az asztalánál, előtte megállva hallgatom őt arról, hogy ki bocsájthat el, satöbbi, én pedig pislogok párat a magyarázaton.
- Értettem, atyám. - mondom komolyan, halkan. Felfogtam, amit mondott, s azt is, hogy mekkora súly fog innentől a vállamra nehezedni... Illetve... sejtem. Ha arról beszél, hogy pisztolyt rakok a számba, aminek már a gondolatától is borsódzik a hátam, sejthetem, hogy nem lesz könnyű dolgom. Soha nem is számítottam arra, hogy gyerekjáték lesz az egész - hacsak nem kiskoromban. Felnőve, látva a pusztítást és az emberfeletti hatalmát, tudom, hogy mekkora veszélyben is vagyunk, s ahhoz, hogy tehessünk ellenük valamit, áldozatokat kell hoznunk.


Ian Baker
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Ember
☩ Posztok :
18
☩ Képességem :
Démonok ellen: Ima, Só, Keresztbe tett vas, Szenteltvíz, Ördögcsapda,

Angyalok ellen: Angyalpecsét, Szent olaj

Halandók ellen: Malleus maleficarum
☩ Rang :
Felszentelt Ördögűző
☩ Korom :
43
☩ Pokol vagy menny? :
Föld
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Júl. 09, 2017 10:34 pm írtam neked utoljára





Ian & Iliana

Első találkozás, légy a mesterem


„Úgy lesz, tisztelendő atyám.” Kapom a választ, amikor elmondom, hogy nem oldozom fel, csak egy hét múlva. Valahogy ettől a mondattól egy kis fintor kúszik fel az arcomra, egy rövid időre. „Úgy lesz.” Ez se nem beleegyezés, se nem elfogadás, inkább csak beletörődés. Ismét egy újabb ékes példája annak, hogy mennyire silány lett az Egyház képzése, de nem az én dolgom kijavítani ezt is. Legalább is ekkor még nem úgy gondolom…
A válaszomnak, hogy tanítom láthatóan megörül, s felragyog az arca, bár még nem is sejti, hogy milyen sötét, és kegyetlen útra lépet rá most. Most még örül neki, örül a sikernek, örül, hogy elért valamit, örül, hogy sikerült elérnie az egyik álmát, de félek, hogy este már a párnájába fog sírni, s könnyeivel fog elaludni.
A parancsomra, nem kérdez vissza, hogy miért, hanem egyből elkezdi szavalni. Ez jó pont. A megragadásra, és a kitörésemre megtorpan, s abba hagyja az imádkozást, s a karjait maga elé emeli védekezően, de elég hamar újra kezdi az imát. Nem sikít, szóval nem rémül meg nagyon, de azért védekezni még képes. Ráadásul elég hamar észbe kap, s újrakezdi az imát. Az mindegy, hogy azért mert alapból ezt csinálta volna, vagy tudatosan próbának hiszi, az mindegy, az a lényeg, hogy imádkozik.
-Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, most, és mindörökké! Ámen! *mondom vele együtt az ima utolsó sorait, miközben leguggolok elé, hogy ne legyek fenyegető számára, s várom, hogy egy kicsit megnyugodjon.
-Ahogy sejtem már nem vagy szűz. *mondom ki az észrevételt, ami először eszembe jut.* Helyes. *de itt abba is hagyom, hiszen előbb a szabályokat kellene tisztáznunk. Lassan óvatosan, a térdemet fogva felállok, majd kezet nyújtok neki, hogy segítsek felkelni. Amint felegyenesedtünk én egyből visszamegyek a székemhez, hogy helyet foglaljak, közben adom ki az újabb utasítást.
-Van feszületed, és bibliád? *kérdezem, de nem is várom meg a választ.* Dobd őket a tűzre!
*Amint leülök, azonnal a papírok között kezdek keresni, egy üres papír után, hogy meg tudjam írni, az egyháznak, hogy tanítványt fogadtam. De hiába emelgetem meg a papírhalmokat, de sajnos nem találok sehol. Így inkább felé fordulok, hogy megbeszéljük a tanítása részleteit.
-Szilárdság. Hivatás. Bátorság. Tisztaság. *kezdem elmagyarázni neki.* Ezek az alappilléreink, ezekre fogunk építkezni. Ezt jobb, ha észben tartod, de most beszéljünk másról. A képzésed során csak én küldhetlek el, vagy te adhatod fel, illetve Őszentsége tilthat el, senki más. Miután végeztem a képzéseddel ónnettól kezdve csak te adhatod fel, illetve Őszentsége dönthet így. De mivel Őszentsége nem elérhető, így úgy gondolom, avval most nem kell foglalkoznunk. Azt pedig megmondhatom, hogy én nem foglak elbocsájtani. *magyarázom kicsit zavarosan.* Inkább nézem végig, ahogyan megtörsz, s egy pisztolyt tolsz a szádba, s meghúzod a ravaszt. Szóval csak te adhatod fel, *nézek mélyen a szemében* de ha feladod, akkor tisztában kell lenned avval, hogy ez által nyitót ajtót hagysz a démonokra a világunkra, amint átjönnek, s miattad lesznek képesek tönkre tenni, megannyi életet. *tudom, hogy kemény szavak, s jó páran felháborodnának rajta, de sajnos így igaz.*




•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 26, 2017 2:18 pm írtam neked utoljára


Ian & Iliana
Ad maiorem Dei gloriam


Amikor elmondom a bűnömet, nem oldoz fel ismét. Azt mondja, meg kell tanulnom a leckét. Egy hétig kell gondolkodnom a tettemen, s aztán jöjjek vissza hozzá.
- Úgy lesz, tisztelendő atyám. - bólintok határozottan. Nincs okom arra, hogy ne gondolkodjak bűneimen, vagy mással oldoztassam fel magam. Tudom, hogy rosszat tettem, s ha a súlya alatt kell feküdnöm, hát vállalom.
Amikor rákérdez arra, hogy miért akarok ördögűző lenni, féltem az őszinte válaszadástól. Tartottam attól, hogy másokkal egyetemben ő is elítéli majd az "ártatlan" és "naiv" felfogásomat. Még is, mosolyog, megfogja a karomat.. Aztán láthatóan kiül a meglepettség az arcomra, mikor végül kijelenti, hogy tanítani fog. Mintha nem is hinnék a fülemnek, elsőnek csak nézek rá, aztán felragyog az arcom az örömtől. Úgy érzem, végre sikerül majd valamerre haladnom is az életben, nem csak toporgok majd. Amint parancsba adja, hogy mondjam a Miatyánkat, már kezdek is neki.
- Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szent.. - itt azonban megakadok, mert hirtelen a vállaimnál fogva lök a matracára és ordít rám. Nem verem be semmimet hála a puha tárgynak alattam, de karom még is védekezésre emelem. Kissé riadtan, értetlenül nézek fel elsőre a férfire, de aztán látom, hogy nem mozdul felém. Nem tudom biztosan, mit szeretne ezzel elérni, de talán valami teszt lehet ez is...? Ha bántani akarna, már meglenne rá az esélye.
- Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek! És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, most, és mindörökké! Ámen! - igyekszem úgy elmondani az imát, hogy nem szakítom meg ordítása és förtelmes szavai hatására sem. Ennek ellenére testem izmai megfeszülnek, hogy felpattanjak, vagy védekezzek, ha közelebb lépne, vagy esetleg megtámadna.


Ian Baker
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Ember
☩ Posztok :
18
☩ Képességem :
Démonok ellen: Ima, Só, Keresztbe tett vas, Szenteltvíz, Ördögcsapda,

Angyalok ellen: Angyalpecsét, Szent olaj

Halandók ellen: Malleus maleficarum
☩ Rang :
Felszentelt Ördögűző
☩ Korom :
43
☩ Pokol vagy menny? :
Föld
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Jún. 23, 2017 1:19 am írtam neked utoljára





Ian & Iliana

Első találkozás, légy a mesterem



A hozzászólás 18+ os jelenetet tartalmaz!



*A bemutatkozás kijavítására igazat ad nekem a leányzó, de úgy látszik, az okot nem érti meg. Talán a azért mert túl fiatal, vagy azért mert zavarba van, vagy csak egyszerűen ezen a téren tudatlan. Ez nem illem kérdése, bár tény, hogy én is hallottam olyat, aki így magyarázza, de az rosszul tanítja. Ez nem illem kérdése, hanem így helyes. S mit is takar, a helyes kifejezés arról már órákat lehetne elmélkedni. De egyszerűen azért így helyes, mivel a reverenda viselése nem mindenkinek egyértelmű, ezért hogy ne legyen kétség a kilétünk felől úgy helyes, hogy rendesen bemutatkozunk. Szóvá tehetném neki, s kijavíthatnám, de ez nem a én feladatom, s nincs is kedvem avval foglalkozni hogy a hibás alapképzést javítsam. Így megelégszem avval, hogy elfogadja, s remélem, ezek után ezek szerint cselekszik.
Nem sokat teketóriázik, vagy köntörfalaz, egyből kimondja, mi a bűne. Ne büszkén, inkább halkan erőtlenül. Persze ahogy sejtettem, nem nagydolog. Hazugág és lopás, de a „jó” érdekében. *
-A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. *közlöm rezzenéstelen arccal. Biztos vagyok benne, hogy azt várta volna, hogy feloldozom itt helyben, de nem. Elkövet egy bűnt, s 10 perc, félóra, óra múlva már fel is oldozzák, akkor nem érti meg, hogy helytelen dolgot tett.*
-Ha most feloldozlak, akkor a lelked megkönnyebbül, s nem fogod megtanulni a leckét. *magyarázom, mint egy tanár a diákjának* Gyere vissza egy hét múlva, s akkor feloldozlak, addig is lesz időd elgondolkozni a bűntudaton. *természetesen, ha nem jön vissza, hanem elmegy egy másik gyóntatóhoz, az szinte biztos, hogy azonnal feloldozza. Ezt nem tudom meggátolni, ez mind csak a ő döntése, hogy meg akarja –e tanulni a leckét, vagy a könnyebb utat választja.*
*Türelmesen várom a válaszát, hogy miért is akar ördögűző lenni, s lelkiekben már fel is készülök valami szokásos baromságra, amikről azt hiszik, hogy jó válasz. A legtöbben avval jönnek, hogy azért akarnak ördögűzők lenni, mert harcolni akarnak a démonokkal. De aki a harcot keresi, az elveszti a célt a szeme elől. De voltak már hajmeresztőbb indokok is. A kedvenceim közé tartozott az a fiatal pap, aki azt mondta, hogy őt erre nevelték, ezért akar az lenni. De volt, aki győzni jött, mások el akarták pusztítani az összes démont. De az ilyen válaszoknál mindig felteszem a kérdést, hogy ki az a Lucifer, de nem szokták érteni az összefüggést. Figyelem a lány szavait, amelyek elhagyják az ajkait. Nem akadoznak, folyékonyan jönnek, mégsem úgy, mint aki betanulta, s ami a legfontosabb őszintének is tűnnek a szavai. Rezzenéstelen arccal hallgatom, hogy nincs oka, s lassan bontakozik ki, hogy mi is lenne az. S amint elhagyják az ajkai azok a bizonyos szavak, akaratlanul is elmosolyodom, hogy végre a mocsokból előkerült egy csiszolatlan gyémánt. „Meg akarom menteni, akit lehet. Segíteni akarom őket.” Lassan megfogom a kezét, miközben beszél tovább, hogy megnyugtassam, jó helyen jár, jó úton halad. Figyelem tovább a szavait, amíg beszél, hagy mondja el, amit akar, de a lényeget már hallottam. Elengedem, s a fejét finoman felém fordítom, ha netalántán lesütötte volna, vagy elfordította volna.*
-Rendben, tanítalak. *Zárom rövidre a kérdést. Feltehetnék még jó pár keresztkérdést, hogy megtudjam mennyire felkészült, de minek? Vannak olyan ördögűzők, akik még próbák elé állítják a jelöltet. De én nem. A szíve tiszta. Eldöntötte, hogy ez akar lenni, minek faggassam még? A démon se kérdez rá, hogy „biztos alkut kötsz velem?” Eldöntötte, kimondta.  Már csak ki kell deríteni, hogy milyen ember, s mit bír. És persze majd be kell jelentenem az angyalnál.
-Mond el a Mi Atyánkat! *parancsolok rá, nem kérdezem meg, hogy ismeri –e, mert ismernie kell. Megvárom, hogy elkezdje, de amint az első sort elmondta, teljes erőmmel megpróbálok ráfogni a két vállára s ráhajítani a matracomra, miközben teli tüdőből üvöltök neki.*
-Most megba*****k te mocskos kis ribanc! Addig foglak k***ni, amíg bele nem döglesz! *s folytatom hasonló szörnyűbbnél szörnyűbb dolgok ecsetelésével. Nem lépek közelebb hozzá, biztos vagyok benne, hogy már így is megrémült. De tudnom kell, hogyan viselkedik ilyen helyzetben. Támad? Folytatja az imát? A feszületért nyúl? Összeomlik? Figyelem minden mozdulatát, hogy megtudjam milyen is ő valójában. Tudom, hogy a módszer durva, és kegyetlen, de a démonok se lesznek barátságosabbak. Sőt azok nem csak üvölteni fognak vele.*




•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Jún. 20, 2017 12:05 pm írtam neked utoljára


Ian & Iliana
Ad maiorem Dei gloriam


Szintén köszön, habár nem úgy, ahogy felénk szokás, de ez egyáltalán nem zavar. Mielőtt becsuknám az ajtót, rám szól, hogy a cipőt és harisnyát vegyem le. Meg is mutatja, lábát feltéve az asztalra, hogy rajta sincs cipő.
- Oh..! Igen, bocsánat. - lépek vissza a küszöbre, s azonnal le is hajolok, hogy kikössem cipőmet és levegyem magamról. Szépen, rendben egymás mellé teszem oda, ahol az ő cipőit is látom, majd a harisnyámtól is megszabadulok. Csak ezután lépek be és nézek körbe az aprócska "lyukban", ami egyszerre funkcionál lakásként és irodaként is. Tekintetem csak egy pillanatra terelődik a földön lévő matracra, a régi bútorokra, melyeknek erősen érzem fa illatát. A tűz csendes ropogása alig tűnik fel izgalmamban, csak a fényét és a melegét fogom fel inkább elsőnek. Bemutatkozásom után megkapom, hogy "rangom" is meg kellett volna említenem. Igazából teljesen megfeledkeztem arról, hogy ekként mutatkozzak be, hiszen, ha reverenda van is rajtam, személyes indokok miatt, civilként érkeztem ide. Persze igazat adok neki, ha viselek valamit, viseljem rendesen, a nevemen is.
- Elnézést. Így lett volna illendő. - fogok kezet vele, mikor felkel és nyújtja markát. Nem szabadkozom, nem hiszem, hogy van értelme, vagy hogy kíváncsi volna ostobaságiamra. Ezután figyelem, ahogy elővesz egy könyvet. A keresztre esik pillantásom, mi rajta van, végül ismét a férfire, ahogy elkezd imádkozni. Nem szólalok meg, nem szólok közbe, csak hallgatom, figyelem őt és a könyvet. Nem tudom mi lehet benne, de fontos lehet, ha imát mond minden felnyitása előtt. Végül a borító megemelkedik, a lapok peregnek, a tiszteletes pedig olvasni kezd. Ez egy napló. Kissé kényelmetlenül helyezem egyik lábamról a súlyt a másikra, ahogy a napló szavait hallgatom. Igen... eltántorítani akartak. És nem sikerült. Mintha erre egy kicsit büszke is lennék, kicsit kihúzom magam, de arcomon nem látszik, hogy nagyra lennék magammal. Nem vagyok, egyszerűen csak nem hagytam, hogy mások szablyák meg a sorsomat. Azt Isten rendeli el nekem, nem ők. Amikor a bűnömre kérdez, halkan sóhajtok.
- Hazudtam a feljebbvalómnak és elloptam tőle azt, amit nem akart nekem adni. Azt, hogy hol találom magát. - tudom, hogy nem nagy bűn. Mások meg sem említenék ezt, feloldozást sem kérnének ilyenért, én azonban egy apró fekete foltot sem akarok a lelkemen, ha egyszer eljön az idő, hogy az Úr eldöntse, adjon-e kegyelmet lelkemnek. Hazudni bűn, lopni bűn. Teljesen mindegy, hogy kicsi, vagy nagy az értéke. Újabb kérdésére kissé megfeszülök. Úgy érzem, mintha itt ugorna a majom a vízbe. Mindenkinél itt ugrott és mindenki itt is kezdte a szentbeszédet arról, hol a helyem a világban. Mert már akkor bolondnak véltek és tartok attól, hogy a valós indok miatt ő is annak tart majd. Még is, amint kinyitom a számat, az őszinte szavak jönnek ki rajtuk, nem az, amit bárki hallani akarna.
- Nem tudom könnyen megmagyarázni. Nincsenek rá személyes okaim. Nem csonkította szeretteim körét démon. Nincs bosszú vágyam. Nincs haragom irányukba. Meg van mindenem, még is mindent feláldoznék azért, hogy ördögűző lehessek. Úgy érzem, többet tudok tenni az emberekért, mint feloldozni őket, vagy ételt osztani. Emlékszik még, mit kérdezett tőlem, mikor befejezte az űzést? Hogy látni akarom-e őket küzdeni, szenvedni és meghalni? Nem. Nem akarom látni őket meghalni. Meg akarom menteni, akit lehet. Segíteni akarom őket. Szenvedésüket rövidíteni, küzdelmükben részt venni. Nem érezném helyesnek, ha csak egy helyben ülnék. A plébános szerint nem ez az utam. Szerinte úgy fogok megtörni a súly alatt, mint hullám a sziklán. De nem hiszek neki. Csak az Úr tudhatja, mi végre jöttem a világra. És ha Ő úgy akarja, erőt ad majd nekem a küzdelemhez. - ha pedig nem, akkor a plébános szavai szerint megtörök majd. Én azonban talán makacs vagyok egy kicsit ahhoz, hogy egy ilyen lehetséges kimenetel eltántorítson. Szavaim után elcsendesedve figyelem a férfit. Várom, hogy ő is bolondnak titulál-e, vagy talán kinevet. Az eddigiek alapján hasonló reakciót várok. Úgy hiszem, győzködnöm kell majd, ígérni, esküt tenni, egészen addig, amíg igent nem mond.


Ian Baker
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Ember
☩ Posztok :
18
☩ Képességem :
Démonok ellen: Ima, Só, Keresztbe tett vas, Szenteltvíz, Ördögcsapda,

Angyalok ellen: Angyalpecsét, Szent olaj

Halandók ellen: Malleus maleficarum
☩ Rang :
Felszentelt Ördögűző
☩ Korom :
43
☩ Pokol vagy menny? :
Föld
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Jún. 08, 2017 2:25 pm írtam neked utoljára





Ian & Iliana

Első találkozás, légy a mesterem


*Sokan azt mondják, hogy akiből ördögűző lesz vagy vadász, az gyökeresen megváltozik, de nem a jó irányba. Legjobb példának általában azt hozzák fel, hogy elfelejtik az etikettet, illetve hogy miként is kell viselkedni másokkal. És főleg a köszönés hiánya, bemutatkozás hiánya, és egyéb paranoid viselkedésnormák javára írhatóak. Persze akik ezeket állítják, azok legtöbbje nem találkozott többel a két csoportból, mint 1 vagy annyi sem. Csupán a „nővérének a szomszédja mesélte”. Az tény, hogy a vadászok legtöbbje nem foglalkozik ilyenekkel, de nálunk igen is kötelező az illendő viselkedés, bár sokan, akik nem az egyház kötelékeibe tartoznak, nem is tudják ezeket az illemszabályokat.*
-Áldást-Békességet! *viszonzom az illendő köszöntést, bár nem a helyi megszokott szavakkal, hanem amiket otthon New Orleans-ban tanultam. A fiatal leányzó már csukná be az ajtót, de megszakítom a mozdulatban.*
-A cipődet, és harisnyádat kérlek, hagyd kint. *mondom neki, miközben a forgós székemmel kifordulok felé, s felemelem a jobb lábamat, hogy lássa én rajtam sincs semmi ilyen. Kicsit még meg is mozgatom a lábujjaimat, mielőtt visszaengedem. Ha nem akaródzik levenni, akkor megismétlem a kérést, de már parancsoló hangnemben, jelezve, hogy ez nem opcionális dolog, ha beszélni óhajt velem.*
*Az hogy becsukja az ajtót maga mögött egyértelmű jel, hogy fontos, amit akar, hiszen kizárja a külvilágot, s ritkán találkoztam olyan emberrel, aki önként becsukta volna maga mögött az ajtót, hogy velem maradjanak kettesben. A legtöbben inkább nyitott ajtó mellet, illetve annak közelében akarnak velem beszélni, hagyva maguknak egyfajta lelki menekülő utat. Szóval ritka az ilyen ember.
Látszik, hogy zavarban van, lép párat, nyitja a száját, de nem szólal meg. Talán keresi a szavakat, vagy az erőt magában. Már ez is nagy tett lehet neki, ha most sürgetném, akkor még a végén inába szállnak a bátorsága, szóval türelmesen várom, amíg elkezdi. Szerencsére nem kell órákat várni, s ahogy elkezdi, máris látszik rajta, hogy kezdi összeszedni magát, már nem tördeli a kezét, s már megáll egy helyben. Ügyes kislány, gyűjtsed össze az erődet. A bemutatkozásra kicsit felvonom a szemöldökömet. Semmi rang, semmi titulus, pedig biztos, hogy az egyház tagja. Ennél lehetne büszkébb a hivatására, tudom, hogy a mai fiatalok kicsit szégyellik kimondani, de a bemutatkozás, akkor is név és titulus megjelölésével történik. A következő mondatban is van, amire kicsit furcsán nézek. „mikor a plébános úr megkérte, űzzön előttem ördögöt...” Ma már nem tanítanak vajon retorikát? A szavaknak erejük van, ennél nem ártana pontosabban fogalmaznia, hiába is van zavarban.*
- Először szerintem így helyes. A nevem Iliana Greer, Tiszteletes asszony.*Javítom ki.* Vagy esetleg Greer Tiszteletes vagyok, hiszen ahogy látom a reverenda alapján, az egyház tagja. *mondom, miközben lassú fájdalmas mozdulatokkal felállok a székből, hogy én is bemutatkozzak neki.*
-  Baker Tiszteletes vagyok. * Nyújtom a kezemet.*
- Másodszor pedig. * mondom neki a formalitások után, s visszaülök a székembe. A bal felső fiókból, egy hatalmas fekete bőrborítású könyvet veszek elő, aminek az elején egy hatalmas ezüst kereszt dombornyomata látszódik. De mielőtt kibontanám a három vaskos bőr pántot, ami összezárja a könyvet, még összekulcsolom a kezemet, s lehajtott fejjel imádkozni kezdek, hangosan, mint aki fél, hogy valami rossz szabadul el a könyvből, ha kinyitom.
„Mennyei Atyánk, teremtő Urunk, mindenható örök Isten: hittel imádlak téged, és kérlek Egyszülött Fiad, Jézus Krisztus nevében, vonj engem és egész környezetemet, szeretteimet, a rámbízottakat, ismerőseimet, szomszédaimat, közel- s távollévőket Jézus vérének oltalma alá”
Az ima végeztével kicsatolom a pántokat, s fellapozom a könyvet, amibe kézzel írott szöveget, s ábrák találhatóak. Lapozgatok párat, amíg meg nem találom, amit kerestem, majd elkezdem felolvasni.*
- 233-ik űzés, Az Úr 2011-ik évében Március, 13 –a, nagyböjt első vasárnapja. Megszállt személy: Priscilla Harker, 23 éves. Űzést végző személyek: Miguel Atya, és én. Priscilla Harker tizenegy nappal korábban, késsel rontott be egy árvaházba, és mészárlásba kezdett. A helyi erők elfogták, és kérték az egyház segítségét.  Így a megérkezésünkig vasláncon egy fénytelen pincében tartották elzárva, folyamatos imádsággal körbevéve. A plébános kérése az volt, hogy Iliana Greer diakónus végignézhesse az exorcist, jóváhagytam. Nem a plébános eltántorító szándéka miatt, hanem mert időnként nem árt a diakónusoknak látni egy ilyet.
*Amikor végeztem a felolvasással, akkor becsukom a könyvet, s vissza is zárom a pántjait, olyan óvatossággal, mintha csak egy bomba lenne, s bármikor felrobbanhatna, végül visszahelyezem a fiókba.*
-Szóval a plébános nem arra kért, hogy űzzek maga előtt, hanem arra, hogy tántorítsam el, rémítsem el. *szögezem le neki helyreigazításként.*
*Ismét felállok a székből, hiszen ha ő áll, akkor nekem is illik állva lennem. Sokan az én rangomon, vagy hasonló rangban simán ülve marad, evvel is jelezve felsőbbrendűségét a másik felé, hogy megteheti, de én próbálom minél kényelmesebbé tenni neki a beszélgetést, s nem pedig rontani rajta. A feloldozásos résznél sokkal határozottabb, mint mikor belépet, de amikor kimondja, hogy mit is szeretne igazából, akkor már a teljes magabiztosság sugárzik belőle.
- Mit követtél el? *kérdezem kedvesen, erős a gyanúm, hogy nem valami súlyos bűnről lehet szó, de mégis nyomasztja a lelkét. Ha elmondja, akkor csendben végighallgatom, de ha nem akarja elmondani, vagy visszakozik, akkor nem firtatom tovább a kérdést.
-Ördögűző akarsz lenni? *kérdezek vissza, mint aki nem jól hallotta, de persze csak lehetőséget adok neki átgondolni, hogy tényleg ezt akarja-e.* Miért akarsz az lenni?





•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Jún. 07, 2017 10:28 pm írtam neked utoljára


Ian & Iliana
Ad maiorem Dei gloriam


Sok idő telt el azóta, hogy szemtanúja voltam egy ördögűzésnek, de olyannyira az agyamba égett minden egyes másodperce, hogy nem tudtam kiverni a fejemből még a szagokat sem. A démon vér és izzadtság szagát, a kénét, ahogy elhagyta a testet. Hörgése, nevetése még mindig a fülemben cseng, a fekete szemek és a feketére rohadt fogakkal rendelkező vigyor, a fekélyes arc még néha álmaimban is visszaköszön. Hetekig minden nap rémálmaim voltak. Aludtam álmomban, éreztem a jeges, élőholt leheletét, fekete sebes, gennyedző kezeit, ahogy a torkomra simultak, és amint kinyitottam a szemem és a pillantásába néztem, fojtogatni kezdett. Azonnal felriadtam. Az álom gyötört, de tudtam, hogy miért: azért, mert félek. Féltem attól a démontól, és a többitől is. Féltettem és szántam a nőt. És féltem a többi embert is, nem kívántam nekik ilyen sorsot. De a félelem legyőzhető. Mindig máshogy: kizárással, érzelemmentességgel, vagy esetemben tudással. Ha kitanulok ördögűzőnek, akkor megfordul minden... én leszek a démonok rémálma. Ez a cél lebegett akkor is előttem, mikor életemben először "loptam"...
A fiók csendesen súrlódott, ahogy kihúztam. A papírok rendezetlenül feküdtek benne, de a tetején ott volt az, amit kerestem. Órákkal ezelőtt a plébános éppen idegesen kiküldött ebből az irodából, közölve, hogy felejtsem el azt az űzést és ezt az egész hajmeresztő utat, amit kitaláltam magamnak. Folyton azt hajtogatta: "Hidd el nekem gyermekem, nem neked való!" A papírt, melyen a személy neve, címe található, egyetlen pillantásomra a fiókba került, majd elhessegetett. Sokat őrlődtem azon, hogyan szerezzem meg az információt... és végül arra vetemedtem, hogy elöljáróm akarata és határozott "parancsa" ellen tegyek.
Egy rövid bocsánat kérés az Úrtól, és a papírra nézve megjegyeztem a címet és a nevet. Hamarosan már kopogtam is az ajtón, gyomrom görcsbe rándult az izgalomtól. Tartottam attól, hogy elküld majd Ő is... hogy az utolsó reményem is szertefoszlik. Amint beléptem a szerény hajlékba, illendően, mélyen biccentettem.
- Dicsőség Jézus Krisztusnak! - köszönök, ahogy azt már nagyon rég megtanultam, megszoktam az egyház berkein belül. Becsukom magam mögött az ajtót és előrébb lépek párat a férfi felé. Ajkaim kinyitom, mert fogalmam sincs, hogy kezdjek a kérésembe. Végül, mivel évek óta nem találkoztunk, akkor is csak egy rövid időre és nem is beszéltünk, úgy határozok, hogy bemutatkozással kezdek.
- A nevem Iliana Greer. Talán emlékszik még rám, mikor a plébános úr megkérte, űzzön előttem ördögöt... - észre veszem, hogy kezem tördelem, az aggodalmas izgalom, feszültség kivehető kissé az arcomról. Gyorsan elengedve kezeim veszek mély levegőt, hogy gyorsan kimondjam, mit is szeretnék.
- Szeretném, ha feloldozna atyám, mert vétkeztem... és szeretném, ha kitanítana engem, hogy én is ördögűzővé válhassak. - mondom ki végül, a végére már határozottabban, összeszedve magam és bátorságom.


Ian Baker
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Ember
☩ Posztok :
18
☩ Képességem :
Démonok ellen: Ima, Só, Keresztbe tett vas, Szenteltvíz, Ördögcsapda,

Angyalok ellen: Angyalpecsét, Szent olaj

Halandók ellen: Malleus maleficarum
☩ Rang :
Felszentelt Ördögűző
☩ Korom :
43
☩ Pokol vagy menny? :
Föld
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Jún. 07, 2017 11:45 am írtam neked utoljára


*A szobám nem túl kicsi, de nem is túl nagy, amit időlegesen a rendelkezésemre bocsájtottak immár hatodik éve. Rég nem voltam ennyi időt egy helyen, kissé zavar is, hogy a végén még elkényelmesedek, s elpuhulok, s végül lassan otthonomnak nevezem ezt a városnak titulált börtönt. Az előtt a nap előtt még városok voltak, de ma már inkább csak valami városnak titulált börtön. Bár tény, hogy most sokkal nagyobb a szobám, mint amim volt még New Orleansban. Az ajtóval szemben a földön a matracom található, mivel az ágyat elvitettem. Tudom, hogy butaság, de az ágy alá el tudnak bújni, a matrac alá nem. Mivel ruhás szekrényem nincsen, igaz annyi ruhám sincsen, ami egy fiókot megtöltene, így szereztem 3 db próbababát, amik még az előtt a ruhaüzletekben álltak, bár kissé megsínylették az időt. Az egyiknek nincs egy keze sem, se lába, így igazából egy törzs egy arc nélküli fejjel, de arra pont jó, hogy a reverendámat rajta tartsam, s most is rajta lóg. A második baba női, és még az arca is nőire van kifestve, de neki legalább mindene meg van. Így rajta tartom a golyóálló mellényemet, és a lábra szíjazható késemet, a tokjával, illetve a két baromi erős alkarvédőt, amit az egyik helyi bőr míves csinált nekem. Isten vigyáz rám, de azért jobb óvatosnak lenni.  És hát persze a kolt-om is ott lóg rajta a tokjában. Ez nem az „A kolt”, de egy egész jó utánzat, s bár golyó sincs benne, s lőni sem lehet vele, de egyszer kétszer már becsaptam vele pár gyengébb idegzetű démont. S hajlandó volt kitakarodni a testből, csak ne lőjem le a testtel együtt. A harmadik baba is egész jó állapotban van, s csak egy karja hiányzok, azt pedig éppen szárítónak használom, így most lyukas zoknik, szakadt trikók, és pár alsógatya lóg rajta össze vissza.

Az ajtó mellet jobbra egy hatalmas régi íróasztal áll, igazi tölgyfa, sok fiókkal, és rekesszel, persze most is, mint mindig papírokkal van tele, össze vissza kupacokba rakosgatva, s a kupacok soha nem fogynak el, csak egyikből a másikba vándorolnak. A papírhalmok mellet még egy üveg Whisky is helyet foglal, bár már csak félig van, s mellette a pohárban is alig van az alján. Nem vagyok nagy ivós, de vannak azok a napok, amikor jól esik az embernek. Igaz a pohárban is már két napja pihen, ami benne van, de ha megpróbálnám visszatölteni, akkor nagy része csak mellé menni, így inkább hagyom a pohárban, ami marad.
A szobában még egy kandalló is helyet foglal, az ágy és az íróasztal között, szemben a bábukkal, ahol a lángok a vígan táncolnak, ablak az egy sincs. Nyár van szóval nem kellene hogy égjen a tűz, de ahhoz hogy el tudjam égetni a felesleges papírokat, ahhoz kell.
Sokan azt hiszik, hogy az ördögűző nem csinál mást, mint kimegy, elmond pár imát, aztán tovább áll, de ez nem így van.  Miénk a papírmunka is. Egy halom jelentés, állítólagos démoni jelenségekről, s nekünk kell eldönteni, hogy valós vagy sem. Úgyhogy ma reggel is a papírhalom pakolgatásával foglalkozom egy szakadt trikóban, és egy szövetnadrágban. A cipőm a szobám előtt pihen, hiszen még én sem lépek be cipővel a szobámba. Van olyan luxus, amit én is megengedek magamnak, ez is ilyen. A jelentések általában dög unalmasak, s valamilyen szemtanúnak a beszámolói. Itt van például ez, valami Ted Williams azt állítja, hogy fényes nappal a szegény negyed piacterén egy kisfiúnak körbeforgott a feje, s közben káromkodott. Valószínűleg akkora baromság, amekkorát rég olvastam, de az ürge 6 oldalon keresztül részletezi a dolgokat. Honnét tudom, hogy baromság? Tapasztalat. Ha a piactéren nappal ilyen történik, akkor nem egy ember jelenti csak… szóval megy át a kamu kupacba. S már veszem le a következő beszámolót, amikor kopogtatnak.*
-Szabad! *szólok ki, miközben hátradőlök a székben s a feldagadt bal szemmel az ajtóra nézek, hogy ki az. Ismerős a fiatal leányzó, pár éve már beküldték egy űzésre, de a nevét nem tudnám megmondani.*
-Mit szeretnél? *teszem fel neki végül a kérdést.*

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
2016, San Francisco, Semleges negyed, Szent Lukács templom,
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: