☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember
☩ Reagok :
38
☩ Keresett személy :
•• Testvérem, aki az ellenségem

[url=Link]•• Lincoln, kedvesem [/url]

Csüt. Jún. 01, 2017 3:52 pm írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Drágám! Sajnálom, hogy megvárakoztattalak, nem szerettem volna Lilith bolíntása nélkül elfogadni téged. Isteni lett a lapod, ahogyan fogalmaztál, a fájdalom, ahogy vissza adtad a karakter gyötrelmeit, egyszerűen lenyűgöző, és a karakter választás, áhh büszke vagyok, hiszen én is súgtam Lilithnek anno, és remek, hogy pont őt ragadtad ki a felsoroltakból. Foglalj és játssz! ^^





Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Gadreel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Fallen.
☩ Reagok :
3

Szer. Május 31, 2017 10:00 pm írtam neked utoljára


Gadreel
Fiatal voltam és naív... de bármikor újra a mélybe zuhannék érte.
Jeffrey Dean Morgan.
Bukott angyal.
keresett.
Lilith.
Bukott.
Mennyország.

Személyes adatok



Véleményem az emberekről:Sokat változott az évszázadok alatt. Az Isten főműve közelről visszataszítónak tűkröződik. Egymás torkát tpossák a kirakatok hosszú sora előtt. Valami magasztosabbra voltak hivatottak, de valahol... egy óvatlan pillanatban azt hiszem ők is elbuktak.


Porhüvelyem neve:

Mióta élsz?: Teremtés óta.

Gabriel vagy Mihály?: Egyenlőre semleges, de Gabriel felé hajlik.

Vélemény a természetfelettiről? : Magasabb rendű fajoknak nem lenne szabad hagyniuk, hogy a Teremtő csodálatos műve, a Föld, veszendőbe menjen. Mégis mindenki zsebre dugott kézzel áll és nézi ahogyan minden apró cafatokra zuhan.

Város: New Orleans.

Család: Tessék?

Beosztásod:

Szakadár infó:




user kora
use neve
user mióta játszik?
Képességem



A halhatatlanság maradt már csak meg. Minden feladtam érte... mindent elvesztettem érte.



.
Ezt a történetet vérrel írják



Az Isten nem hagyott el engem. Én hagytam el őt. Tékozló gyermeke voltam, aki elbukott a próbán, ami elé atyja állította. Akkoriban még valami egészen mást képviseltünk. Félték még Isten angyalait, félték Istent, kerülték a szentségtörést, tiszta volt a lelkük, megérdemelték a megmentést, megérdemelték az oltalmat, a fényt, a felemelkedést.
Sariel megérintette a vállamat miközben tett egy kört körülöttem. Kezeimet vaskos lánc kötötte békylóba. Ő már nem emelte rám a tekintetét, hiszen döntése végleges volt. Én elárultam az apámat. Már nem vagyok a gyermeke. Lassan zártam le szemhéjaimat miközben a női ujjak elhagyták vállaimat.
Gondolj valami másra... repülj messzire szárnyak nélkül... és reméld, hogy megérte.
Magasba lendül az angyali penge.
-Bocsásd meg...-szavaim halkak. Egy pillanatra megfagy minden, minth csak egy festmény lenne majd belémnyilal a fájdalom. Két csont válik el egymástól és én nem tudok másra gondolni csak a démoni keringőre, ami elragadta a szívemet és minden józan eszemet is ezzel együtt. Az ébenfekete tincsek körbefolytak ujjaim körül. Gyönyörű volt... olyan gyönyörű. Sokkal szebb, mint bármelyik nő a Földön. Éva a közelébe sem érhetett, és én elbuktam érte. Feladtam mindent, mert a szívem választott, és pont ő volt az. Lilith.
Megtámaszkodok ökleimmel a földre, sár és vér keveredik alattam, fülemben visszhangzott a tollak hangja ahogyan magamrahagytak. Órák teltek el.. azt hiszem mire legközelebb megmozdultam. Mostoha testvérek, gyűlölköző szemek, de mindez nem érdekelt, amíg ő ott volt nekem. Nem mondtam el neki... hogy meggyónok mindent, feladom angyali létemet, hogy ne legyen többé titok szerelmünk. Őt akartam. Az idők végezetéig és tovább. Én biztos voltam benne.
Nehéz szívvel lököm be az ajtót és lépem át a küszöböt. Keserédes mosoly facsarodik az arcomra, ahogyan biztossá válik bennem, hogy nem csak én hoztam döntést kettőnk közül. Elárvult falak fogadnak, már nem érzem az illatát, csak az emlékét. Ostoba, átvert gyermekként kellett rájönnöm, hogy a szavak elillannak. Már nem volt ott. Egyetlen árva szó sem maradt utána.
Égjen. Az egész. Lángok martalékává vált a közös múltnak még az emléke is. Csalfa szerető, hazug nő.
Nem könyörögtem megbocsátásért, nem könyörögtem a visszatéréséért. Elengedtem mindent. És mindenkit. Hagytam, hogy Lilith a saját útját járja, hiszen ha igazán szeretsz valakit, akkor nem állsz az útjába... még akkor sem ha olyan ösvényre lép, ahová már nem követheted. Nem könyörögtem atyámnak megbocsátásért, hiszen nem tudtam őszintén azt mondani, hogy megbántam. Őt sosem bántam meg. Hiszen szerelemre tanított, vad, mohó érzésekre, zabolátlan vágyakra és emberibbé váltam, mint valaha.
Nélküle mi voltam? Valami egészen más. Már nem voltam angyal, már nem voltam szerető. Sokáig prédikáltam Isten nagyságáról, amíg hallgató füleket találtam aztán egyszercsak lemondtam róluk. Lemondtam az ember jóságáról, nagyságáról... és csak vártam... vártam, hogy feltörjön az első pecsét.


 
Gadreel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: