Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• St Gabriel Church •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 06, 2017 6:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Kyara & Benedict

- Ezt ők mondták neked, vagy harmad kézből hallottad egy utcasarkon? - vonom fel a szemöldököm, bár nem láthatja. Sokat beszélnek az emberek s valótlanokat, kitalálnak dolgokat, hogy megnyugtassák saját magukat. - Terjesztenek valótlan dolgokat szolgái, az ő szavai szólnak szájukból, hogy elrejtse saját gyengeségét. - bár próbálom azt gondolni még mindig, hogy gyermeteg még, s azért köt bele minden egyes mondatomba. De hátul ott motoszkál valami, ami ennek az ellenkezőjét súgja. Nagyon is tudatosan játszadozik minden idegszálammal. - Mármint? - kérdezek vissza a mitológiára. Egyelőre még nem értem az összefüggést, talán kifejti. - Azt akarod mondani, hogy minden halálért az angyalok felelősek? ~ Persze, hogy azt mondja! Nyisd ki a szemed!~ - emelem fel fejem, homlokomat most már haragosan ráncolva. - Vajon a démonok nem ugyanolyan felelősök a halálokért vagy még jobban? Vajon ki kísérti meg az anyákat, hogy vízbe fojtsák gyermekeiket, vagy a tolvajt, aki búcsúzul golyót hagy maga után? Ezeket a kérdéseket feltetted már magadnak gyermekem? Megérdemelték-e a halált? Most talán van kit okolni, de a bűn t az emberek választják. - ismételhetném önmagam, de hiába is lenne. A választás a saját kezünkben van. - Most már elég legyen, ez Isten káromlás, ha ezért jöttél ide, akkor ideje, hogy elmenj. - mindennek van egy határa, a türelmemnek is. És ez a leány mióta betért ide, azzal játszadozik.

Mocskos szavait nem is hallom, elvonja figyelmem a fejembe dübörgő másik. Egyszerre rettegni és koncentrálni túlságosan megterhelő, s nőből se vagyok, hogy megannyi cellát tartsak fent gondolataimnak, s cselekedeteimnek. Felőlem károghat amit akar, én megelégszem ezzel a kettővel.  Erősen tartom, a rácson keresztül figyelem, kaján mosolyát. Hasonlóan vigyorgok vissza rá. Perifériás látásommal érzékelem, ahogy a kés markolata ismét megremeg. Újra átvette felette a hatalmat. Lehetne ez az elmék párbaja is, de nekem ennél jobb ötlet jutott eszembe. A korábbi félelmemnek nyoma sincs, s az újabb végfelhívása se hozott lázba. Ezt érzékelheti is, a szélesedő vigyoromból, s csillanó tekintettemből. - Másra is képes vagy, mint üres fenyegetőzésre, gyer-mek-em? - kezem alatt még jobban meggyűrődik ruhája, ahogy közelebb húzom a rácshoz. Közelebb hajolok én is, ha nem lenne a rács, még az orrunk is összeérne. Érzem leheletéből és ruhájából áradó cigaretta dohos szagát. Innen lesz csak izgalmas a játék.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


St Gabriel Church - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 02, 2017 5:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Benedict & Kyara
- Azt beszélik az angyalok odakint – forgatom meg ujjamat körkörösen felfelé mutatva – hogy ez nem így történt. Nem tudom, higgyünk nekik. Vagy hazudnának? – suttogom, mintha attól félnék, ha egy kicsit is hangosabban beszélek, akkor meghallaná valaki illetéktelen és életem venné ezért. Oh, ha a kimondott szavakért járna a végítélet… Magamba dramatikusan sóhajtok fel, de suttogó hangomból a gyermeki kíváncsiság lapul. Kuncogás kaparja torkomat, de egyelőre vissza kell magam fogni. – Ők azt suttogják, hogy neki csak az Úr adta parancsba, hogy vigyázzon a pokolba… Olyan ez, mint a görög mitológia, ismeri azt? – pislogok rá nagyokat, újabb megjegyzésére azonban immár halk kuncogást kap válaszul.
Pufókás angyalkákkal. Mégis ki volt az, aki valaha így képzelte el őket? Röhej az egész. No meg ez az egész, de még játszom a szerepem. Még nem zökkenhetek ki. Még el akarom vele hitetni ártatlan valómat. Sokkal édesebb egy-egy ilyen után a valódi felismerés. Mily szép nézni szemükbe a döbbenetet. De pillanatnyi ökörködésünk újra irányt változtat és visszatér az álszent beszédhez. Mármint számomra álszent, hogy neki?
- Képzelem milyen jó lehet odafent a buli, amikor olyanok mellett élvezed az örök holt létet, akik megöltek – vonom meg a vállamat egykedvűen. – Vagy az angyalok nem is a mennyben élnének? – csodálkozok el egy pillanatra, mint egy naiv ostoba leányka. No azt már nem teszem hozzá, hogy szerintem a pokolba mennyivel édesebb a parti, azt hiszem, hogy itt égne ki teljesen.
- Tőlünk, ezért érthetlen, hogy miért hisztizett be ránk. Mint valami rossz tini. Tényleg, nála vajon vannak ilyen korszakok? – merengek el hangosan, eszembe se jutva, hogy gondolataimat magamba tartsam. Hangos upsz után csapok csak a szám elé, feltételezve, hogy rosszat szóltam. Vagy mégsem csak feltételezem?

De színjátékom itt ér véget. Ajkaimra kaján vigyor ül, szemeimbe ördögi fény csillan. Már érzem előre a vér édes ízét a számba, szemeim előtt látom, ahogy ennek a papnak is vére hullik a templom kövén és egyre csak terjed és terjed szét, minden egyes apró területet beszennyezve vele. Oh Kyara oly ostoba vagy, egy mise kellős közepén kellett volna érkezned. Mily pokolbeli örömöket okozott volna az neked.
Látom a rácsokon keresztül a döbbenetet az arcán.
- Oh, csak nem megrémítettem, Atyám? – pislogok párat ajkaimat lebiggyesztve, hogy egy pillanattal később hangos nevetésem visszhangozzon az üres templom falai közül. Hahotázásomba tán kissé előre is dőlök. – Már mondtam, én vagyok a Kaszás és magáért jöttem – vigyorodom el szemtelenül, amikor a kés először fúrja át az ajtót.
Remegését látva kéjesen harapok bele alsó ajkamba. Remegő szavai után, azonban újra csak a nevetés jut ki neki, hangomban pedig a szánalom. – Isten felőlem megdögölhet a pokol kénköves tüzében – szitkozódom eme szent helyen éééés… Voálá! Nem gyűltam még ki. Ez jó előjel. Akkor talán mégsem oly nagy bűn annak a fajankónak a nevét a szánkra venni.
Utolsó kérdésemre kapott nyugodt válasza azonban meglep. Meglep, előző remegéséhez képest. S ez a meglepettség épp elég volt arra, hogy a késem, a Saját késem engem akarjon megtámadni. Halk sikkantás csúszik ki torkomon, a meglepettség végett. Éles pengémre pillantok, majd fel a rácson keresztül a…
Időm nincs átgondolni, hogy mi is történhetett, egy kéz nyúl értem, megragad. Ajkamra kiül a már megismert gúnyos félmosoly, s egy leheletnyit szélesítek rajta, amikor végre már szemtől szembe látom a papot.
- Oh, én nem tenném az ön helyébe – lódul meg újra a késem, reményeim szerint már olyan irányba, amelybe én szeretném. – Megkönnyíthetem a halálát, de ha ennyire makacskodik, félő, hogy csúnya vége lesz – szólok őszintén, újra csak ördögi szikrát gyújtva tekintetembe. – Ha most elenged, ígérem, hogy hamar túlleszünk rajta – győzködöm továbbra is, a pengét teste előtt lebegtetve, mintha az azt nézné éppen, hogy hova is fúródjon be elsőként.
Oh! Vennem kellett volna ragasztott szemeket, melynek íriszei mozognak! Basszus, na majd legközelebb akkor. Úgy sokkal mókásabb lenne.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 01, 2017 6:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Kyara & Benedict

- Lucifer, Lucifer… - összeszorított fogakkal ismétlem meg kétszer is e nevet. Legyen bárkiről is szó, mindenkit valami különös érzés fog el, ha ezt a nevet hallja. A hívőt a félelem, a rajongókat az odaadás, de még a hitetlenekben is kelt valami érzelmet. Olyan nincs, hogy nem gondolnak róla valamit. Többen hisznek a gonoszban, mint a jóban. Kétségtelen, hogy jó munkát végzet. Bennem is megmozdul valami, a fájdalom az mely arra kényszerít, hogy ökölbe szorított kezemet kiengedjem. Körmeim nyomot hagytak a tenyeremben s most sajognak. Megdörzsölöm, hogy enyhítsem az érzést. – Lucifer maga az ördög. – jelentem ki korábbi higgadtsággal. Ezen nincs mit szépíteni. – Gyermekem magad is jól tudod, hogy Lucifer maga mondott le arról, hogy az angyalok között éljen. Hogy mi volt tettének oka, azt csak ő tudná megmondani. Az Úr iránti szerette, vagy csak az annak álcázott irigysége vezette oda, ahol most van.  De megkísérteni jött az embert. – elmosolyodom a felvetésen én is. – Persze, és trombitás, pufók angyalok ülnek körülötte. – döntöm fejem a falnak, s lehunyom szemeimet.  ~ Mit művelsz? ~ Kipattannak szemeim, s megköszörülöm torkom. - „Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.” – fészkelődöm egy kicsit és reverendám ráncait simítom ki, mint egy szűz leány. – A halál után minden ember ítéletben részesül. A Mennyben örökké Isten mellett lehetnek az arra érdemesek, míg a Pokolban örök szenvedés vár arra ki nem bánta meg bűneit. – fejtem ki kissé a dolgot. – Igen gyermekem, lehet, hogy azt érezed, akadályokat gördít az utadba, de csak azért, hogy jobb ember lehess. Az, hogy melyik útra lépsz, csak tőled függ.  – próbálom megerősíteni hitében. – Köszönöm. – igazán engedékeny, bár cseppet sem örülök, a késői látogatónak. Az ajtó feltárja előttem a mit is? Homlokom összeráncolom, ahogy először aprócska ezüstös fény csillan meg az ajtó mögött. Csak a szemem káprázik, rázom meg a fejem, talán csak a fáradtság játszadozik képzeletemmel. Torkomon akad minden szó, s a nyakam függő keresztre markolok. Egy szót sem szólok, talán jobb is, hisz a leányt nem akarom megrémíteni. Bár ez abban a pillanatban foszlik szét, mikor amaz meg nem szólal. Döbbenet ül az arcomra s amennyire csak tudok egyé válok a székkel, mintha ez bármit is segítene egy lebegő pengével szemben. – Ez… ez a te műved? ~ Hát persze, hogy az övé.~ - Ki vagy te? – remegve járja át testemet a félelem, rezonálva szakadnak fel torkomból a szavak.~ Egy boszorkány. Egy tűzrevaló boszorkány!~ - Isten irgalmazzon neked gyermekem. – hunyom le szemem, s nyelek egy nagyot. ~ Irgalom? Nincs irgalom! Kigúnyolt, s most az életedre tör!  Vétkezik ellened s ellenem! ~ - újabb fájdalom nyíllal agyam egy rejtett zugába. ~BŰNÖS!~ - ordít a bíró a fejemben. ~ S meg kell büntetned!~   - Érzem, ahogy ereimben lelassul a vér zubogása, némán bólintok, hangtalanul hullik keresztem mellkasomra. – Nem gyermekem. – nyitom ki a szemem, s meredek az előttem lebegő késre, bár csak ne lenne annyira konok ez a penge. Hasonlóra én is képes vagyok. Hát lássuk… Abban a pillanatban a kés, a gyóntatófülke elválasztó falába fúródik hangos koppanással. Talán még át is ütötte azt a vékony falat mely köztem és támadóm között van. – Még nem. – bár csak elképzelésem van, hogy hol is lehet a túloldalon, de annyira nem is lényeges. Az utolsó betű kimondásával, ütöm át a köztünk lévő rácsos ablakot, azzal a szándékkal, hogy megragadjam, akár csak menekülés közben is.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


St Gabriel Church - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 31, 2017 10:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Benedict & Kyara
Ahj, hogy mennyire cseszettül unalmas ez az egész világrend. A jók a mennybe, a rosszak a pokolba kerülnek. Mintha meg lehetne különböztetni, hogy ki a jó és ki a nem. Oh, hát persze, hisz van aki megtudja. Kinek tiszteletére eme templomot építették.
Pf… Ha annyira jóságos lenne, akkor nem várná ezt el az emberektől, de ez már megint más kérdés.
- Pedig Lucifer is egy arkangyal – sóhajtom halkan lezárva eme témánkat. Hiba lenne tovább okfejteni a kérdéseket, amúgy sem érdekel. Annyira. Csak egy picikét. Aprócskát. Mélyen legbelül.
A becsapást hallva halkan kuncogom el magamat. Aztán fejemet felemelve hajtom hátra. Nekidöntöm a gyóntató falának, egészen koppanásig.
- Tudja, most elképzeltem, ahogy fent ül a mennyecskében a kis bárányfelhőcskéin és nézegeti az embereket. Két csoportja ossza őket a kis listácskáján. Te pokol, te menny, mormogja magába – kuncogom el magamat. Máshogy nehezen tudnám elképzelni, hogy miként tudja, hogy épp ki tesz jót és ki nem. Persze az én elmém ehhez fel sem érhet, de eme elképzelés elég mulatságos még így is számomra.
Ajkaimat megnyalva hirtelen égető vágyat kezdek érezni egy kósza cigaretta után. Úgy benyúlnék a zsebembe előhúzni egy nemrég sodort példányt.
- Hogy jót akar mindenkinek – ismétlem el utána, akár egy rendes matula. Azonban lelki szemeim előtt újra megjelenik a koszos korházi „szoba”. Kezeim oda vannak szíjazva a székhez. Látom az Atya kaján tekintetét, ahogy homlokomhoz ragasztja a tapicskákat. Ahogy imákat mormol orra alatt, miközben áramot ereszt belém.
Hirtelen rázom meg a fejemet, kizökkentve magam az emlékeimből. Jót akar.
- Oh, Atyám félreért. Én nagyon is tisztelem. Hiszen Mindannyian az ő teretményei vagyunk – húzom kaján vigyorra ajkaimat, melyet rögtön le is törlök. Továbbra sem tekint rám, de nem szabad kockáztatni nem igaz. – Én csak az Ő akarata szerint élek – s ebben még hazugság sem lehet. Valami fordított logikámmal biztos meg is tudnám magyarázni, ám erre most nincs szükség.
- Ühm… - válaszolnék még újabb monológjára, de nem ezért jöttem most ide. Most jobb dolgom is van, minthogy egy újabb álszent pap prédikálását hallgassam a hitünkről. Köszönöm a hitem megvan. Mégpedig apámba.
És hát a magam módján válaszolok is neki, még ha neki erről fogalma sincs.
- Persze, csak nyugodtan – intek engedékenyen kezemmel, akárha egy királynő tenné. Szinte már mohó pillantással figyelem, ahogy kinyitja az ajtót.
- Kop-kop, ki vagyok? – hallatom saját hangomat, csakhogy nem az ajtón túlról. Onnan csak a késem éle kukucskál ki egy kicsikét, mintha csak bekukkantana. Aztán szégyenlősen visszahúzódik az ajtó mögé. – A télapó? Nem, a gestapó – mondom ördögi vigyorral az ajkamon. – Ne aggódjon Atyám, nem más vagyok, mint a kaszás. Magáért jöttem – folytatom kényelmesen hátradőlve a fülkében. S hirtelen az ajtó túloldaláról rátámad a késem. Vagyis egyenlőre az ajtót vágja ketté, mintha kés tenné a falon. Majd még egyszer belevágom. S még egyszer. Egyre mélyebben, hogy minél közelebb kerüljön hozzá.
- Mondja Atyám, vétkezett ma már?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 31, 2017 9:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Kyara & Benedict
- Kell egy hely azoknak is, kik nem bánják meg bűneiket, s az ördöggel cimborálnak.  – a lány túl ifjú, melynek velejárója a kíváncsiság, s a túl sok kérdés. Ami önmagában nem lenne baj, ha tudjuk, mikor van itt a kérdéseknek ideje, de ez a hely nem arra van, hogy Isten szolgáját faggassuk a miértekről. Meggyónjuk bűneinket, s mehetünk Isten hírével, lelkünk tiszta fényével. De továbbra is nyugodtan ülök, csak fejemben cikáznak efféle gondolatok. - Természetesen nem. – miféle ostoba kérdés ez? Ajkaim formálnák már a kérdés, mégis megálljt parancsolok magamnak. – Hiába a hazug megbánás, Istent nem lehet becsapni. – kezdek kételkedni abban, hogy ez a lány azért van itt, hogy bűnbocsánatot nyerjen. Ez amolyan megérzés. Inkább csak gúnyt akar űzni Istenből s belőlem. Mely szintén bűnnek számít… ~ büntetést érdemel.~ Felkapom fejem a hirtelen jött gondolatra. De nem, hisz háborúban áll a testvér a testvérrel, s ilyen időkben természetes, hogy a hit oszlopai megremegnek. – Épp úgy az emberiség próbája ez, akár csak az angyaloké. Istennek tervei vannak, melyet mi nem ismerhetünk. De hinnünk kell abban, hogy jót akar mindenkinek. Ez a próba része gyermekem.– higgadtságom nem vesztem el, pedig már kezdem úgy érezni magam, mint egy kihallgató szobán. – Igen, okkal. – bólintok. – De gyermekem Isten házában vagy, kérlek a tiszteletet ad meg, még akkor is ha nem értesz egyet! – dorgálom meg szemtelen hangneme miatt. Nagy levegőt veszek, előkészülve ismét egy hosszabb monológra. – Ezek csak találgatások, igazi okát nem tudhatjuk. Soha nem ismerhetjük ki Őt. Az Úr teremtett minket, s megadta nekünk a szabad akaratot, hogy dönthessünk. Mindig választhatunk két út között. Mégis ha vétkezünk, megadja a lehetőséget, hogy megbánást tanúsítva újra a kegyébe fogadjon minket. – szeretnék túlesni már a dolgon, s ismét csak a remény marad, hogy a gyermek, ez az eltévelyedett bárány, rátér a lényegre. – De talán most már térjünk rá, amiért jöttél leányom, a bűneidre. – válaszolok kérdésére, bár már most egy kicsit egyenesebben. Halk kopogás az ajtómon késlelteti ezt a percet. Felvonom szemöldököm, nem hallottam, hogy bárki is érkezett volna. Noha, talán túlságosan elvonta a figyelmem a lány szavai, mely már – már pimaszak. – Bocsáss meg egy pillanatra leányom. – nem állok fel, csak előre hajolok a kilincsért. Lenyomom, s csak egy kicsit lökök rajta, éppen akkorát, hogy az kinyíljon, s a mögötte megbúvó alak feltűnjön. – Igen? – szólok, miközben visszadőlök a székembe.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


St Gabriel Church - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 30, 2017 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Benedict & Kyara
Hangját hirtelen szakítja félbe pillanatnyi koncentráció hiányom. Fejem lehajtva halkan szitkozódom, hangom csak fogaim közül szűrődnek ki. De szerencsémre nem figyel fel rá jobban. Tán betudja az egyik gyertya lehullásának? Vagy egy mécses tartójának? Lényegtelen, a lényeg, hogy megkönnyebbülök, amikor folytatja szavait.
Urrá kell lennem arcizmaimon, hogy ne vágjak gúnyos képet, szavai hallatán. Szemeimet sem forgathatom meg, annak ellenére sem, hogy nem tekint rám.
- Ha olyannyira határtalan, miért létezik a pokol? - hallom saját meggyötört kétségbeesett hangomat. Oh, hogy még ilyenre is képes vagyok. Legszívesebben felállnék és körbeugrálnám tapsolva a helyet, megveregetve saját vállamat. Ügyes Kyara, jó Kyara, skandálnám magamba.
De nem, nem tehetem.
- És mi van azokkal, kik nem bánják a tetteiket, mégis gyónnak? Ők is feloldozást nyernek? - faggatózom tovább. Mh, nem is olyan rossz felállás. Inkább legyen erről szó, mint saját bűneimről. Félő, hogy akkor tíz év múlva sem szabadulunk ki eme kényelmetlen fülkéből. Szavai hallatán azonban újra nevetés kaparja a torkomat. Végig azon jár az eszem - no persze azon kívül, hogy átnyúlnék eme ablakon és két kezemmel fojtanám meg eme kétszínű kis pojácát. Minden papot annak tartok, most mi van? Jah igen, hogy azon jár az eszem, hogy min is? Oh persze, hogy vajon saját szavait elhiszi? Közöttünk jár, hogyne, pf...
- Próba elé, melynek az emberiség issza meg a levét? Milyen próba ez? Mégis hogy kéri ezek után, hogy teljes odaadással higgyünk benne? - rázom meg a fejem, lehangoló hangomat hallatva. Az igazat megvallva egyszer tényleg elbeszélgetnék az Istennel, de úgy igazából. Vajon milyen lehet? Én is az ő teremtménye vagyok - hegyiről. Érdekes manus lehet, az biztos. Vagy nőci, ki tudja? Vagy nemtelen? Hermafrodita?
- Szóval minden okkal történik igaz? - húzom ajkaimat aljas mosolyra. - Érdekes tudja. Ha tényleg így van, akkor lényegében ennek az egésznek nem kellett volna megtörténnie. Ugyanis a minap az egyik szárnyas barátunk épp azt ecsetelte egy másiknak, ne tudja meg, hogy mennyire ostobák, szóval, hogy Isten az emberek miatt lovagolt el a naplementébe, mert nem bírta nézni a mi szánalmas kis aljas életünket. No de, ő teremtett minket ilyenné, akkor mégis mit várt? - forgatom meg most ténylegesen a szememet.
- Mh, hogy mi árnyékol? - kérdezek vissza egy sóhajtás kíséretében. Már épp szólásra nyitnám ajkamat, amikor az atya ajtaját a kés markolatával ütögetem meg halkan. Mintha egy halk kopogás lenne, melyhez az égegyadta világon nekem aztán semmi közöm sincsen. Hogy ezt el is hitessem, torkom enyhén megköszörülöm, várva mit lép a férfi.
Még hogy minden okkal történik, hát persze. Még, hogy bennünk van az Isten, naná. Hogyne. Én meg a húsvéti nyuszi vagyok.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 30, 2017 8:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Kyara & Benedict
- Ne aggódj gyermekem, az Atyaisten irg… - halk koppanás zavarja meg megnyugtató szavaim, legalább is én annak szánom. Pár pillanatig hallgatok követi e másik, de semmi. – Szóval, az Atyaisten irgalma és Krisztus kegyelme határtalan – kezdek bele újra s fejezem be. Szavaim talán vesztettek súlyukból, ami az én hibám is. Így hirtelen kell egy kis idő, míg visszazökkenek hivatalos szerepembe. Ráadásul még enyhe fejfájás is kezd rajtam úrrá lenni. Én nem nézek a túloldalra, csak fél arcomat mutatom neki. Egyedül árnyékának mozgását érzékelem. – Ha szívből bánnod tetteid, akkor nincs mitől félned, elnyered a feloldozást. – előző szavaim is jelenthetnének gyógyírt kétségeire, mégis megtoldom. – Folytasd, kérlek… - mondom neki, miközben az előttem lévő mintázatán futtatom végig tekintetem, mint meg annyiszor. Csendben fogom most is végig ülni a bűnlajstromot, mint már annyiszor, s végül megadom a feloldozást. Feljebb emelem fejem a kérdés hallatán. – Isten mindig köztünk van, volt és lesz. Benned, s szüleidben, a környező fűben, s fában. Mindannyiunkban ott él egy aprócska szikrája. Ebben nem szabad kételkedned. Próba elé állítja gyermekeit úgy az embereket, mint az embereket, hisz mi is azok vagyunk. – kezdek bele, egy kisebb sóhajjal. Nem lepődöm meg kérdésén, hisz nem ő az egyetlen, akiket ilyen kérdések gyötörnek, s nem is ő lesz az utolsó. Minden napra jut minimum egy. S én mindig ugyanazt mondom.  – Próbára teszi hitünket, kitartásunkat. Minden okkal történik gyermekem, megerősít, megacélozza elkötelezettségünket feléje. – folytatom kimért hangon. – Az angyalok értünk vagy ellenünk vívnak harcot. Hinnünk kell benne, hogy nem hagy minket elveszni. De mond gyermekem, a te lelkiismeretedet mi árnyékolja be? – csak remélni tudom, hogy nyugtalan szíve megkapta válaszát, s most már rátérhetünk arra, amiért ide jött.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


St Gabriel Church - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 29, 2017 10:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Benedict & Kyara
- Mh, hát hol is kezdjem, atyám... - kezdek bele aljas mosollyal az arcomon, ám ekkor látom meg a kinyíló ablakot. Értetlenül pillantok az atyára, amolyan szokatlan módon. Vagy... ez így helyes? Valahogy mindig úgy mesélték az ilyeneket, hogy arctalan az egész. Te elmondod lelked kínját ő pedig vakon meghallgat, ad valami idióta tanácsot és viszlát.
Persze értem én, hogy nekem erre aztán végképp semmi szükségem, nem ezért vagyok itt.
Arra azonban épp elég apró cselekedete, hogy megzavarja a koncentrációmat. A gyóntatófülkétől alig pár méterre lebegő kés hangosan zuhan a padlóra. Hangja visszhangot ver a falakon.
Fejemet lehajtva köszörülöm meg torkomat, mintha ebből semmit sem hallottam róla.
- Vétkem túl nagy Atyám. Nem tudom, hogy kérhetek megbocsájtást rájuk... - emelem fel újra csak őzike barna szemeimet, melyekbe immár a teljes és őszinte megbánás tükröződik. Oh, hogy mennyit gyakoroltam eme nézést.
Ha esetleg a kés hangjára reagálna, és kinézne, annak hűlt nyoma sincsen már kint. Egyelőre még terelnem kell.
- Mondja Atyám, Isten közöttünk jár? Miért tart eme háború? Miért kell ezt megszenvednünk? Miért minket büntet gyermekei háborúja miatt? - záporoznak kétségbeesett kérdéseim, mintha megnyugvást akarna találni lelkem. Ajkaimra apró vibráló mosoly kúszik, megremegnek azok, s szégyenlősen sütöm le újra szemeimet. Arcomba tóduló hajam mögé próbálom rejteni megcsillanó tekintetemet.
Mennyire fogom én ezt élvezni. Isten még hívő bárányát a túlvilágra bocsátani. Lelkem egésze beleborzong a gondolatba.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 29, 2017 7:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Kyara & Benedict

Halk ajtócsukódásra riadok, s egy igencsak fiatalka női hangra. Gondolatban felírok a szülőknek egy piros pontot, amiért időben rávezetik leányukat a helyes útra. Kevés olyan hely van – még egy templomban is- ahol valóban megnyugvásra lelhet az ember. Az egyik ilyen a gyóntatófülke. Tévhit, ha azt gondoljuk, hogy, aki templomba jár, az elsőként ezt a helyet fogja megtámadni. Az emberek nem szívesen néznek szembe cselekedeteikkel, inkább sanyargatják lelküket, mintsem feloldozást kérjenek. Persze, nem éppen ez a legkényelmesebb hely a szunyókálásra, de már megszoktam. Nem is tudom, talán a vén Mrs. Loyd egy órás beszámolója álmosított el annyira, hogy ne akartam innen kimenni. Szerencsétlen pára úgy érzi, hogy hamarosan távozik közülünk, s mindent meggyón, amit csak lehet. Egy gond van vele, hogy már kicsit szenilis így van, hogy hetente többször betéved, s újra elmondja azt, amit már számtalanszor. Az órámra pillantok, elrepült felettem az idő. Feltolom magam a széken, s megigazítom reverendámat. Néhány perces csend, csak halk neszezés szűrődik át. Magam is megköszörülöm a torkom. Elhúzom a függönyt, hogy a rácsos ablak mögül ne csak egy hangot halljon, hanem valami emberi alak is kirajzolódjon előtte. – Miben vétkeztél leányom?

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


St Gabriel Church - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 28, 2017 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Benedict & Kyara
Az felhők vastagon takarják az eget, nem engedik átszűrni a lemenő nap fényeit. A máskor a narancs és a rózsaszín színekben pompáló eget az éj előlegezte meg számunkra. A legkedveltebb időszakom következik, ajkam szegletébe pedig ott húzódik a már jól ismert vigyor. Az éj hideget tartogat számunkra, hosszú fekete nadrágom, csizmám és bőrkabátom tán megvéd majd ettől. Fejem lassan szegem hátra, ahogy megállók az épület előtt.
Szent Gabriel temploma. Hányni tudnék az egésztől. A sok mihaszna vallási függő. Akik még azt hiszik, hogy az a retek Isten még valaha visszatér közéjük. Kész röhej. Mégis miért tenné? Itt hagyta az egészet - úgy tartják - hogy angyalai egymást öldököljék.
Mondjuk ez a része még igazán tetszik is az egésznek. S lássuk be, enélkül én sem létezhetnék.
Azonban most nem ezért vagyok itt. Rágómat hangosan csócsálom, miközben könnyed léptekkel indulok meg a bejárat felé.
Vajon elégek, ha belépek? Sose jártam még templomba, de talán a szenteltvizet hanyagolnom kellene. Zsebre dugott kézzel sétálok be a kihaltnak tetsző szent helyre.
Oh, lemaradtam volna a miséről? Szomorúan biggyesztem le ajkaimat, pedig, oh egy kis ártatlan vér. Áh, ők nem jók, ő nem feltétlen jutnak a pokolra. Nem, de ha teszek arról, hogy oda jussanak?
Fejemet megrázva próbálom gondolataimat kirázni fejemből. Ki tudja, tán épp azért mert szent, már a gondolattól is lángra kapok. Nevetés kaparássza a torkomat. Persze, meg mint a régi időkben, is mi?
Lelkem megnyugszik, ujjam begyével óvatosan simítok végig az egyik pad karfáján.
Ekkor pillantom meg a gyóntatószék felett égő mécsest. Egy pap. Pont itt. Egy karnyújtásnyira. Oly nagy a kísértés, oly nagy a csábítás, hogy képtelen vagyok ellenállni neki.
Halk léptekkel indulok meg felé. Kabátom belső zsebéből előveszem az egyik kést, s gondosan elrejtem az egyik pad párnája alá, nem messze a gyóntatótól.
Az apró fülke elé érve torkomat megköszörülve nyitom ki annak ajtaját.
S amikor azt hittem, hogy ennél kisebb helyre már nem kerülhetek... hát mi ez? Egy... egy... Lyuk? Szememet forgatva sétálok be és ülök le illedelmesen.
Arcomról igyekszem lemosni a kaján vigyort és nézek fel lassan a szemközti rácsos ablakra.
- Oldozz fel Atyám, mert vétkeztem - kezdek bele a szokásos szövegbe. Oh, hogy honnan tudom? Egyszerű, a diliházba azt hitték az elég gyóntatással majd megtisztítják véremet.
Közben elmémmel a kint hagyott kést lassan emelem fel és irányítom a szembeni fülke ajtajához szép lassan. Ezt most ki akarom élvezni.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/3
Leviatán
8/2
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6