We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
St Gabriel Church
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Kyara Gilberung
avatar



☩ Keresett személy :
The boy with a demon blood
Madnass, as you know, is a lot like gravity, all it takes is a little push.
☩ Reagok :
100

Utolsó Poszt Szer. Május 31, 2017 10:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Benedict & Kyara
Ahj, hogy mennyire cseszettül unalmas ez az egész világrend. A jók a mennybe, a rosszak a pokolba kerülnek. Mintha meg lehetne különböztetni, hogy ki a jó és ki a nem. Oh, hát persze, hisz van aki megtudja. Kinek tiszteletére eme templomot építették.
Pf… Ha annyira jóságos lenne, akkor nem várná ezt el az emberektől, de ez már megint más kérdés.
- Pedig Lucifer is egy arkangyal – sóhajtom halkan lezárva eme témánkat. Hiba lenne tovább okfejteni a kérdéseket, amúgy sem érdekel. Annyira. Csak egy picikét. Aprócskát. Mélyen legbelül.
A becsapást hallva halkan kuncogom el magamat. Aztán fejemet felemelve hajtom hátra. Nekidöntöm a gyóntató falának, egészen koppanásig.
- Tudja, most elképzeltem, ahogy fent ül a mennyecskében a kis bárányfelhőcskéin és nézegeti az embereket. Két csoportja ossza őket a kis listácskáján. Te pokol, te menny, mormogja magába – kuncogom el magamat. Máshogy nehezen tudnám elképzelni, hogy miként tudja, hogy épp ki tesz jót és ki nem. Persze az én elmém ehhez fel sem érhet, de eme elképzelés elég mulatságos még így is számomra.
Ajkaimat megnyalva hirtelen égető vágyat kezdek érezni egy kósza cigaretta után. Úgy benyúlnék a zsebembe előhúzni egy nemrég sodort példányt.
- Hogy jót akar mindenkinek – ismétlem el utána, akár egy rendes matula. Azonban lelki szemeim előtt újra megjelenik a koszos korházi „szoba”. Kezeim oda vannak szíjazva a székhez. Látom az Atya kaján tekintetét, ahogy homlokomhoz ragasztja a tapicskákat. Ahogy imákat mormol orra alatt, miközben áramot ereszt belém.
Hirtelen rázom meg a fejemet, kizökkentve magam az emlékeimből. Jót akar.
- Oh, Atyám félreért. Én nagyon is tisztelem. Hiszen Mindannyian az ő teretményei vagyunk – húzom kaján vigyorra ajkaimat, melyet rögtön le is törlök. Továbbra sem tekint rám, de nem szabad kockáztatni nem igaz. – Én csak az Ő akarata szerint élek – s ebben még hazugság sem lehet. Valami fordított logikámmal biztos meg is tudnám magyarázni, ám erre most nincs szükség.
- Ühm… - válaszolnék még újabb monológjára, de nem ezért jöttem most ide. Most jobb dolgom is van, minthogy egy újabb álszent pap prédikálását hallgassam a hitünkről. Köszönöm a hitem megvan. Mégpedig apámba.
És hát a magam módján válaszolok is neki, még ha neki erről fogalma sincs.
- Persze, csak nyugodtan – intek engedékenyen kezemmel, akárha egy királynő tenné. Szinte már mohó pillantással figyelem, ahogy kinyitja az ajtót.
- Kop-kop, ki vagyok? – hallatom saját hangomat, csakhogy nem az ajtón túlról. Onnan csak a késem éle kukucskál ki egy kicsikét, mintha csak bekukkantana. Aztán szégyenlősen visszahúzódik az ajtó mögé. – A télapó? Nem, a gestapó – mondom ördögi vigyorral az ajkamon. – Ne aggódjon Atyám, nem más vagyok, mint a kaszás. Magáért jöttem – folytatom kényelmesen hátradőlve a fülkében. S hirtelen az ajtó túloldaláról rátámad a késem. Vagyis egyenlőre az ajtót vágja ketté, mintha kés tenné a falon. Majd még egyszer belevágom. S még egyszer. Egyre mélyebben, hogy minél közelebb kerüljön hozzá.
- Mondja Atyám, vétkezett ma már?


Utolsó Poszt Szer. Május 31, 2017 9:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Kyara & Benedict
- Kell egy hely azoknak is, kik nem bánják meg bűneiket, s az ördöggel cimborálnak.  – a lány túl ifjú, melynek velejárója a kíváncsiság, s a túl sok kérdés. Ami önmagában nem lenne baj, ha tudjuk, mikor van itt a kérdéseknek ideje, de ez a hely nem arra van, hogy Isten szolgáját faggassuk a miértekről. Meggyónjuk bűneinket, s mehetünk Isten hírével, lelkünk tiszta fényével. De továbbra is nyugodtan ülök, csak fejemben cikáznak efféle gondolatok. - Természetesen nem. – miféle ostoba kérdés ez? Ajkaim formálnák már a kérdés, mégis megálljt parancsolok magamnak. – Hiába a hazug megbánás, Istent nem lehet becsapni. – kezdek kételkedni abban, hogy ez a lány azért van itt, hogy bűnbocsánatot nyerjen. Ez amolyan megérzés. Inkább csak gúnyt akar űzni Istenből s belőlem. Mely szintén bűnnek számít… ~ büntetést érdemel.~ Felkapom fejem a hirtelen jött gondolatra. De nem, hisz háborúban áll a testvér a testvérrel, s ilyen időkben természetes, hogy a hit oszlopai megremegnek. – Épp úgy az emberiség próbája ez, akár csak az angyaloké. Istennek tervei vannak, melyet mi nem ismerhetünk. De hinnünk kell abban, hogy jót akar mindenkinek. Ez a próba része gyermekem.– higgadtságom nem vesztem el, pedig már kezdem úgy érezni magam, mint egy kihallgató szobán. – Igen, okkal. – bólintok. – De gyermekem Isten házában vagy, kérlek a tiszteletet ad meg, még akkor is ha nem értesz egyet! – dorgálom meg szemtelen hangneme miatt. Nagy levegőt veszek, előkészülve ismét egy hosszabb monológra. – Ezek csak találgatások, igazi okát nem tudhatjuk. Soha nem ismerhetjük ki Őt. Az Úr teremtett minket, s megadta nekünk a szabad akaratot, hogy dönthessünk. Mindig választhatunk két út között. Mégis ha vétkezünk, megadja a lehetőséget, hogy megbánást tanúsítva újra a kegyébe fogadjon minket. – szeretnék túlesni már a dolgon, s ismét csak a remény marad, hogy a gyermek, ez az eltévelyedett bárány, rátér a lényegre. – De talán most már térjünk rá, amiért jöttél leányom, a bűneidre. – válaszolok kérdésére, bár már most egy kicsit egyenesebben. Halk kopogás az ajtómon késlelteti ezt a percet. Felvonom szemöldököm, nem hallottam, hogy bárki is érkezett volna. Noha, talán túlságosan elvonta a figyelmem a lány szavai, mely már – már pimaszak. – Bocsáss meg egy pillanatra leányom. – nem állok fel, csak előre hajolok a kilincsért. Lenyomom, s csak egy kicsit lökök rajta, éppen akkorát, hogy az kinyíljon, s a mögötte megbúvó alak feltűnjön. – Igen? – szólok, miközben visszadőlök a székembe.



Kyara Gilberung
avatar



☩ Keresett személy :
The boy with a demon blood
Madnass, as you know, is a lot like gravity, all it takes is a little push.
☩ Reagok :
100

Utolsó Poszt Kedd Május 30, 2017 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Benedict & Kyara
Hangját hirtelen szakítja félbe pillanatnyi koncentráció hiányom. Fejem lehajtva halkan szitkozódom, hangom csak fogaim közül szűrődnek ki. De szerencsémre nem figyel fel rá jobban. Tán betudja az egyik gyertya lehullásának? Vagy egy mécses tartójának? Lényegtelen, a lényeg, hogy megkönnyebbülök, amikor folytatja szavait.
Urrá kell lennem arcizmaimon, hogy ne vágjak gúnyos képet, szavai hallatán. Szemeimet sem forgathatom meg, annak ellenére sem, hogy nem tekint rám.
- Ha olyannyira határtalan, miért létezik a pokol? - hallom saját meggyötört kétségbeesett hangomat. Oh, hogy még ilyenre is képes vagyok. Legszívesebben felállnék és körbeugrálnám tapsolva a helyet, megveregetve saját vállamat. Ügyes Kyara, jó Kyara, skandálnám magamba.
De nem, nem tehetem.
- És mi van azokkal, kik nem bánják a tetteiket, mégis gyónnak? Ők is feloldozást nyernek? - faggatózom tovább. Mh, nem is olyan rossz felállás. Inkább legyen erről szó, mint saját bűneimről. Félő, hogy akkor tíz év múlva sem szabadulunk ki eme kényelmetlen fülkéből. Szavai hallatán azonban újra nevetés kaparja a torkomat. Végig azon jár az eszem - no persze azon kívül, hogy átnyúlnék eme ablakon és két kezemmel fojtanám meg eme kétszínű kis pojácát. Minden papot annak tartok, most mi van? Jah igen, hogy azon jár az eszem, hogy min is? Oh persze, hogy vajon saját szavait elhiszi? Közöttünk jár, hogyne, pf...
- Próba elé, melynek az emberiség issza meg a levét? Milyen próba ez? Mégis hogy kéri ezek után, hogy teljes odaadással higgyünk benne? - rázom meg a fejem, lehangoló hangomat hallatva. Az igazat megvallva egyszer tényleg elbeszélgetnék az Istennel, de úgy igazából. Vajon milyen lehet? Én is az ő teremtménye vagyok - hegyiről. Érdekes manus lehet, az biztos. Vagy nőci, ki tudja? Vagy nemtelen? Hermafrodita?
- Szóval minden okkal történik igaz? - húzom ajkaimat aljas mosolyra. - Érdekes tudja. Ha tényleg így van, akkor lényegében ennek az egésznek nem kellett volna megtörténnie. Ugyanis a minap az egyik szárnyas barátunk épp azt ecsetelte egy másiknak, ne tudja meg, hogy mennyire ostobák, szóval, hogy Isten az emberek miatt lovagolt el a naplementébe, mert nem bírta nézni a mi szánalmas kis aljas életünket. No de, ő teremtett minket ilyenné, akkor mégis mit várt? - forgatom meg most ténylegesen a szememet.
- Mh, hogy mi árnyékol? - kérdezek vissza egy sóhajtás kíséretében. Már épp szólásra nyitnám ajkamat, amikor az atya ajtaját a kés markolatával ütögetem meg halkan. Mintha egy halk kopogás lenne, melyhez az égegyadta világon nekem aztán semmi közöm sincsen. Hogy ezt el is hitessem, torkom enyhén megköszörülöm, várva mit lép a férfi.
Még hogy minden okkal történik, hát persze. Még, hogy bennünk van az Isten, naná. Hogyne. Én meg a húsvéti nyuszi vagyok.


Utolsó Poszt Kedd Május 30, 2017 8:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Kyara & Benedict
- Ne aggódj gyermekem, az Atyaisten irg… - halk koppanás zavarja meg megnyugtató szavaim, legalább is én annak szánom. Pár pillanatig hallgatok követi e másik, de semmi. – Szóval, az Atyaisten irgalma és Krisztus kegyelme határtalan – kezdek bele újra s fejezem be. Szavaim talán vesztettek súlyukból, ami az én hibám is. Így hirtelen kell egy kis idő, míg visszazökkenek hivatalos szerepembe. Ráadásul még enyhe fejfájás is kezd rajtam úrrá lenni. Én nem nézek a túloldalra, csak fél arcomat mutatom neki. Egyedül árnyékának mozgását érzékelem. – Ha szívből bánnod tetteid, akkor nincs mitől félned, elnyered a feloldozást. – előző szavaim is jelenthetnének gyógyírt kétségeire, mégis megtoldom. – Folytasd, kérlek… - mondom neki, miközben az előttem lévő mintázatán futtatom végig tekintetem, mint meg annyiszor. Csendben fogom most is végig ülni a bűnlajstromot, mint már annyiszor, s végül megadom a feloldozást. Feljebb emelem fejem a kérdés hallatán. – Isten mindig köztünk van, volt és lesz. Benned, s szüleidben, a környező fűben, s fában. Mindannyiunkban ott él egy aprócska szikrája. Ebben nem szabad kételkedned. Próba elé állítja gyermekeit úgy az embereket, mint az embereket, hisz mi is azok vagyunk. – kezdek bele, egy kisebb sóhajjal. Nem lepődöm meg kérdésén, hisz nem ő az egyetlen, akiket ilyen kérdések gyötörnek, s nem is ő lesz az utolsó. Minden napra jut minimum egy. S én mindig ugyanazt mondom.  – Próbára teszi hitünket, kitartásunkat. Minden okkal történik gyermekem, megerősít, megacélozza elkötelezettségünket feléje. – folytatom kimért hangon. – Az angyalok értünk vagy ellenünk vívnak harcot. Hinnünk kell benne, hogy nem hagy minket elveszni. De mond gyermekem, a te lelkiismeretedet mi árnyékolja be? – csak remélni tudom, hogy nyugtalan szíve megkapta válaszát, s most már rátérhetünk arra, amiért ide jött.



Kyara Gilberung
avatar



☩ Keresett személy :
The boy with a demon blood
Madnass, as you know, is a lot like gravity, all it takes is a little push.
☩ Reagok :
100

Utolsó Poszt Hétf. Május 29, 2017 10:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Benedict & Kyara
- Mh, hát hol is kezdjem, atyám... - kezdek bele aljas mosollyal az arcomon, ám ekkor látom meg a kinyíló ablakot. Értetlenül pillantok az atyára, amolyan szokatlan módon. Vagy... ez így helyes? Valahogy mindig úgy mesélték az ilyeneket, hogy arctalan az egész. Te elmondod lelked kínját ő pedig vakon meghallgat, ad valami idióta tanácsot és viszlát.
Persze értem én, hogy nekem erre aztán végképp semmi szükségem, nem ezért vagyok itt.
Arra azonban épp elég apró cselekedete, hogy megzavarja a koncentrációmat. A gyóntatófülkétől alig pár méterre lebegő kés hangosan zuhan a padlóra. Hangja visszhangot ver a falakon.
Fejemet lehajtva köszörülöm meg torkomat, mintha ebből semmit sem hallottam róla.
- Vétkem túl nagy Atyám. Nem tudom, hogy kérhetek megbocsájtást rájuk... - emelem fel újra csak őzike barna szemeimet, melyekbe immár a teljes és őszinte megbánás tükröződik. Oh, hogy mennyit gyakoroltam eme nézést.
Ha esetleg a kés hangjára reagálna, és kinézne, annak hűlt nyoma sincsen már kint. Egyelőre még terelnem kell.
- Mondja Atyám, Isten közöttünk jár? Miért tart eme háború? Miért kell ezt megszenvednünk? Miért minket büntet gyermekei háborúja miatt? - záporoznak kétségbeesett kérdéseim, mintha megnyugvást akarna találni lelkem. Ajkaimra apró vibráló mosoly kúszik, megremegnek azok, s szégyenlősen sütöm le újra szemeimet. Arcomba tóduló hajam mögé próbálom rejteni megcsillanó tekintetemet.
Mennyire fogom én ezt élvezni. Isten még hívő bárányát a túlvilágra bocsátani. Lelkem egésze beleborzong a gondolatba.


Utolsó Poszt Hétf. Május 29, 2017 7:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Kyara & Benedict

Halk ajtócsukódásra riadok, s egy igencsak fiatalka női hangra. Gondolatban felírok a szülőknek egy piros pontot, amiért időben rávezetik leányukat a helyes útra. Kevés olyan hely van – még egy templomban is- ahol valóban megnyugvásra lelhet az ember. Az egyik ilyen a gyóntatófülke. Tévhit, ha azt gondoljuk, hogy, aki templomba jár, az elsőként ezt a helyet fogja megtámadni. Az emberek nem szívesen néznek szembe cselekedeteikkel, inkább sanyargatják lelküket, mintsem feloldozást kérjenek. Persze, nem éppen ez a legkényelmesebb hely a szunyókálásra, de már megszoktam. Nem is tudom, talán a vén Mrs. Loyd egy órás beszámolója álmosított el annyira, hogy ne akartam innen kimenni. Szerencsétlen pára úgy érzi, hogy hamarosan távozik közülünk, s mindent meggyón, amit csak lehet. Egy gond van vele, hogy már kicsit szenilis így van, hogy hetente többször betéved, s újra elmondja azt, amit már számtalanszor. Az órámra pillantok, elrepült felettem az idő. Feltolom magam a széken, s megigazítom reverendámat. Néhány perces csend, csak halk neszezés szűrődik át. Magam is megköszörülöm a torkom. Elhúzom a függönyt, hogy a rácsos ablak mögül ne csak egy hangot halljon, hanem valami emberi alak is kirajzolódjon előtte. – Miben vétkeztél leányom?


Kyara Gilberung
avatar



☩ Keresett személy :
The boy with a demon blood
Madnass, as you know, is a lot like gravity, all it takes is a little push.
☩ Reagok :
100

Utolsó Poszt Vas. Május 28, 2017 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Benedict & Kyara
Az felhők vastagon takarják az eget, nem engedik átszűrni a lemenő nap fényeit. A máskor a narancs és a rózsaszín színekben pompáló eget az éj előlegezte meg számunkra. A legkedveltebb időszakom következik, ajkam szegletébe pedig ott húzódik a már jól ismert vigyor. Az éj hideget tartogat számunkra, hosszú fekete nadrágom, csizmám és bőrkabátom tán megvéd majd ettől. Fejem lassan szegem hátra, ahogy megállók az épület előtt.
Szent Gabriel temploma. Hányni tudnék az egésztől. A sok mihaszna vallási függő. Akik még azt hiszik, hogy az a retek Isten még valaha visszatér közéjük. Kész röhej. Mégis miért tenné? Itt hagyta az egészet - úgy tartják - hogy angyalai egymást öldököljék.
Mondjuk ez a része még igazán tetszik is az egésznek. S lássuk be, enélkül én sem létezhetnék.
Azonban most nem ezért vagyok itt. Rágómat hangosan csócsálom, miközben könnyed léptekkel indulok meg a bejárat felé.
Vajon elégek, ha belépek? Sose jártam még templomba, de talán a szenteltvizet hanyagolnom kellene. Zsebre dugott kézzel sétálok be a kihaltnak tetsző szent helyre.
Oh, lemaradtam volna a miséről? Szomorúan biggyesztem le ajkaimat, pedig, oh egy kis ártatlan vér. Áh, ők nem jók, ő nem feltétlen jutnak a pokolra. Nem, de ha teszek arról, hogy oda jussanak?
Fejemet megrázva próbálom gondolataimat kirázni fejemből. Ki tudja, tán épp azért mert szent, már a gondolattól is lángra kapok. Nevetés kaparássza a torkomat. Persze, meg mint a régi időkben, is mi?
Lelkem megnyugszik, ujjam begyével óvatosan simítok végig az egyik pad karfáján.
Ekkor pillantom meg a gyóntatószék felett égő mécsest. Egy pap. Pont itt. Egy karnyújtásnyira. Oly nagy a kísértés, oly nagy a csábítás, hogy képtelen vagyok ellenállni neki.
Halk léptekkel indulok meg felé. Kabátom belső zsebéből előveszem az egyik kést, s gondosan elrejtem az egyik pad párnája alá, nem messze a gyóntatótól.
Az apró fülke elé érve torkomat megköszörülve nyitom ki annak ajtaját.
S amikor azt hittem, hogy ennél kisebb helyre már nem kerülhetek... hát mi ez? Egy... egy... Lyuk? Szememet forgatva sétálok be és ülök le illedelmesen.
Arcomról igyekszem lemosni a kaján vigyort és nézek fel lassan a szemközti rácsos ablakra.
- Oldozz fel Atyám, mert vétkeztem - kezdek bele a szokásos szövegbe. Oh, hogy honnan tudom? Egyszerű, a diliházba azt hitték az elég gyóntatással majd megtisztítják véremet.
Közben elmémmel a kint hagyott kést lassan emelem fel és irányítom a szembeni fülke ajtajához szép lassan. Ezt most ki akarom élvezni.


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Natalie Rossmyra
Yesterday at 9:09 pm
☽ Stamford




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/5
Angyal
2
Démon
10
Bukott Angyal
1
Ember
7
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
5