We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
St Gabriel Church
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
409

Utolsó Poszt Csüt. Szept. 13, 2018 7:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Kérdésére halkan hümmentek egyet. Nem egészen így gondoltam, de miként is magyarázhatnám el neki.
- A pecsétet úgy készítettem el, hogy csak az érhet az almafag magjához, aki azt nem önző érdekből használná fel. Aki nem azért, hogy saját erejét növelje vele, hanem Amara ellen használja fel - na már most, a bökkenő épp ott van, hogy sem ő, sem én nem arra akarjuk felhasználni.
Miként képes megszivatni magát egy angyal. Hát épp így. De igaza van, semmi sem megtörhetetlen. Isten soha nem alkotna meg semmit úgy, hogy ne legyen abból egy kiút. Így ebből is kell lennie, ez ily egyszerű.
- Legalább ennyi haszna volt Istennek - bólintok egyet oldalra, ajkamat is elhúzva. Ezzel a ténnyel, hogy gyönyörűnek lát nem tudok vitatkozni. Viszont külsőmet nem magamnak köszönhetem, még csak a géneknek sem. Isten akarta, hogy így nézzek ki. Mégis nem létező szívem, valahol Zephyr kezébe most repes, hogy ő ennek lát. Még ha már nem is élek abban a hiearchiában, melyet ránk kényszerített az Öreg. Ezt pedig egy szelíd, meleg, valahol mégis kacér mosoly kíséretében juttatom az előttem álló férfi tudtára.
Mély levegőt veszek, miközben hozzásimulok, és szinte sóhajtásként tőr előlem, amikor eltávolodok tőle, neki hátat fordítva. Érzünk, ő is, én is. Olyat, amit soha nem lehetne. Amit Amara megengedett nekünk, mellyel kegyes felénk. Elmém rögtön kitisztul annak hála, hogy felhozza újra az Öreget. Igaza van, nem fog már eljönni.
Valamiért most mégis bánat lepi el elmémet. Miért érdekel, hogy nem fog eljönni?
- Szomorúság tölt el emiatt. Ennyit sem érünk neki. Mégha minden erőmmel azon vagyok, hogy Amarát segítsem, nehéz feldolgozni azt, hogy ennyit jelentünk a számára - melankólia. Ez a megfelelő szó arra, amit most érzek. Megállva a templom fala előtt. Lépteimet üvegdarabok félreismerhetetlen csikorduló hangja töri meg. Ő törte azt be, amin állunk.
Hiába az illúzióm, mely más tájakra kölcsönöz minket, hiába a zene, most… Mégis kívülállónak érzem magam. Ebben a pillanatban a magányom elönt, újra és újra. Miként bízhatnék Ramiélben, ha ezelőtt nem tehettem? Miként tudjam, hogy nem csak átver? Hogy tényleg mellette áll? Hogy az Öreg felé kiejtett szavai valódiak?
Érzem a bőréből áradó meleget mögöttem. Fejemet lassan szegem fel. Felé fordulva simítom kezemet a mellkasára, folytatva a táncot, melyet elkezdtünk. Bal lábamon meghagyom a földön, felsőtestem mégis dől felé. Ahogy jobb lábamat is felhúzom és az övéhez simítom azt.
- Leviatánok - hangzik el a szó, mely mindenki számára ismeretlen. Vagyis nem annyira, tengeri kígyókat vízionál a szeme elé, de ők ennél többek. Szavaim halkak, mégis mélysötét szemét figyelem. Vajon ismerős lesz bármi is számára a név hallatára?


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
155

Utolsó Poszt Vas. Szept. 09, 2018 6:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Ophilia
- Őszinte szándék? Úgy, hogy őszinte szándék Amara elpusztítására? Vagy csupán őszinte szándék valamire?
Halvány lila fogalmam sincs mit csinálunk éppen, azt leszámítva hogy jól érezzük magunkat és táncolunk. De valljuk be, ez a mi létünk tükrében nagyon bizarr! Én mégsem érzem annak. Érzem...már egyre többet érzem, amit nem érzek, lehetséges ez? Netán Amara szolgálata a téboly legmagasabb szintjére juttatott? Elgondolkodom, közben a tekintetem lassan visszatér a kék csillogó szempárhoz.
- Nos, én őszintén gondolom rólad, hogy gyönyörű szép vagy.
Megint csendszünet, felegyenesedünk, ő meg nekem simul. Mintha vibrálna a levegő körülöttünk, vagy nekem ment el a józan ítélő képességem is. Egy pillanatra megáll az idő és tisztán látok, húha azt hiszem emlékeszem rá mit akartam csinálni mielőtt Amara...aztán ismét körbeölel a Sötétség.
Ophilia távolodik tőlem, én meg tartva a tánc lépéseket utána igyekszem. Szerintem a válasz még is csak inspirálta, valamin nagyon töri magát.
- Atyánk nem fog megjelenni, megtehette volna számtalanszor. Vagy a bátyámnak, Gabrielnek van igaza, és ez egy próba mindenki számára, vagy pedig neked, és hátra hagyva minket, egy új világot teremt. De engem ez az egész nem érdekel. Valaha megtettem volna bármit érte, most ha azt mondanád, holnap meglátogatja a tornyomat, csak azért mennék oda hogy arcul köpjem!
Egyenlőre nem álltunk meg, bár egy idő után elfogy a tér amerre hátrál, tehát minimum irányt kell változtatnunk.
- Ha a szabadság itt is csupán illúzió, akkor az Úrnő piszok jól csinálja! Miféle lényekről beszéltél?
Amióta elindultam a Szirttől, tettem, amire utasítottak, úgyhogy az efféle információkról lemaradtam és az utam során még nem találkoztam velük. Huncut mosoly játszik komor vonásaimon, tekintve hogy Ophilia is játszik velem, mozdulataival arra sarkall kövessem, én pedig megyek utána.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
409

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 30, 2018 6:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Előbb csak felvonom szemöldökömet, majd oldalra hajtott fejjel bólintok válaszára. Ez is lehet egyfajta szemlélet, ahogy az enyém is volt. Valamiért mégsem hiszem, hogy ez olyannyira egyszerű lenne, mint ahogy mi azt elképzeljük.
- Meglehet, hogy Isten sem fogja hagyni, hogy kényünk-kedvünk szerint lopdossuk össze szeretett lényeinek a lelkét - vonom meg a vállamat. Aztán lehet, hogy mégsem. S ha már Amaranal járunk, vélek összefüggést felfedezni az előbb kiejtett szavaim és az övéi között.
- Amara végtelenül türelmes. Ha nem lenne az szabadulását követően rögtön bosszút állt volna. Vagyis amint az ereje visszatér - gondolkozom ezúttal hangosan. Isten útjai kifürkészhetetlenek és való igaz, hogy egykor nem is nagyon foglalkoztam vele.
Ezt a hibát nem követem el Amaraval szemben is, hiába szolgálom őt minden erőmmel.
- Istent akarja kiugrasztani a bokorból. Oly lényeket engedett szabadjára, mely az egész világ számára elhozhatja a pusztulást. Mindent megtesz azért, hogy előcsalja. Őket kiengedte, Téged arra kér, hogy az emberekből élőholtakat készíts - mi ez ha nem a türelmes játszma jele?
S hogy mit fog tenni az Öreg? Na, az majd kiderül. Mindenesetre nem hinném, hogy sokat. Eddig sem tett, ha Gabrielt sem állította meg, akkor a saját testvérét sem fogja. Fogja majd a nyúlcipőt és elhúzza a csíkot az univerzum egy másik szegletébe és készít magának egy újabb játszóteret.
- A szabadság továbbra is illúzió. Nem vagyunk szabadok, egyszerűen csak más szolgái lettünk - ki tény, hogy kevésbé foglalkozik velünk. Mégis csettintésre akár egymás ellen hangolhatna minket, nekünk pedig beleszólásunk sem lenne. Ez egy angyal élete. Dróton rángatják bárki szolgája legyen is.
Kérdésem elhangzik, de egyelőre nem kapok rá választ. Borzolt tincsei között figyelem mohó tekintetét, mellyel most engem méreget. Régen erre nem lett volna példa és lám. A sötétség még egy arkot is ki tud teljesen forgatni. Vajon mi történne, ha egy teljesen új lényt hozna létre?
Válaszát hallva lassan egyenesedem fel, szorosan hozzá simulna. Szemöldökömet összevonva próbálok rájönni, hogy mire is gondolhat. De még az is eszembe jut, hogy egyszerűen csak nem figyelt rám.
Egy nő, vagy akár egy női testbe bújt entitás teljes mértékben el tudja venni egy férfi eszét. Hihetetlen ez továbbra is.
- Az egyetlen kiskapu, melyet beleépítettem az őszinte szándék, mely valljuk be, ezzel épp nem rendelkezünk - nem, hisz nem Amara ellen akarom felhasználni a magot. De saját magával.
Saját magával.
Gondolkozom tovább ezen, miközben félig ellépek mellőle, mintha egyre jobban csak távolodnék tőle, mégis mozdulataimmal csábítom, hogy kövessen engem.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
155

Utolsó Poszt Kedd Aug. 28, 2018 6:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Ophilia
Kevésbé látok bele Ophilia fejébe, tudnék, ha akarnék. Nem akarok! Viszont nem értem túl jól a következtetését.
- Nem is fogom. Mihelyst mindegyik az Úrnőt szolgálja, úgy az én utam véget ér.
Jelentem ki egyszerűen. S hogy ez mit jelent? A fene tudja. Lehet hogy utána úgy leszek mint Ophilia, de az is lehet hogy előbb elmegyek, mint Atyánk és a többiek.
- Az Úrnő nem ennyire türelmes.
Hát ez az én meglátásom és épp most ócsároltam. Gyorsan észbe kapok.
- Megvan neki az ereje. Napról napra nő. Nem hiszem hogy várni óhajt!
Egészítem ki magam. Utána jön az ötlet, az összeesküvés, és merőben lenne hozzá kedvem. Ophilia csillogó tekintete sem árulkodik kevesebbről.
- Szabadok vagyunk. Oda megyünk, ahová csak akarunk, azt csinálunk, amit akarunk.
Öntök még egy adag olajat a tűzre. Miért ne? Kifejezetten élvezném a New York-i vadászok porba döntését. Szórakoztató volna, útközben meg érvényesíthetem Amara akaratát. Semmi sem gátol benne. Nem szabott meg feltételeket, se tiltásokat, neki csupán az kell, hogy végezzem a dolgomat, ami a tervéhez kell. Az hogy közben itt Ophiliával jól érezzük magunkat, őt nem érdekli. Bezzeg Atyánk már biztos kiátkozott volna minket odafentről! Fura, mert Ophiliának is épp most jut az eszébe. Neve emlegetésére a szemöldököm húzkodom, tudnék mit hozzáfűzni, ám épp most fejezi be a forgást, én pedig elkapom. Aztán teszünk egy félfordulatot, ő kimondja a kérdését. Finom teste megadóan omlik karjaim közé, miközben a föld felé borul, de erősen tartom. Csupán a hosszú, szőke haja érhet a földhöz. Rabul ejt az a tekintet, mintha a csillagok között ragadnék egy kis időre. A hajam rakoncátlanul a szemembe kúszik mindeközben és a szabad látás reményében elkalandozom. Igazából ez a testhelyzet kiemeli Ophilia kerekded idomait, amiket eddig észre sem vettem. Ó jaj! Mi volt a kérdés? Kínos csend telepedik rám, míg ő várja a válaszom, ami neki segíthet és számít rám. A tekintetem lassan visszakúszik az övéihez.
- Talán saját magával.
Válaszom komoly. Szentül hiszem hogy megtörhetetlen, sebezhetetlen és társai nem léteznek és gyakran a megoldás a legegyszerűbb dolgokban keresendő. Olykor kiszúrja a szemünket, mi pedig észre sem vesszük! Ophilia okos, ha kicsit is inspirálta a válaszom, úgy már tudja is miként törje meg. A zene folytatódik, mi ismét felegyenesedünk, tovább szőve a tánclépéseket.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
409

Utolsó Poszt Kedd Aug. 21, 2018 8:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Teljesen máshogy viselkedik velem, mint legutóbb. Nem pöffeszkedő, nem beképzelt, nem olyan, ki azt hiszi jobb tőlem. Nem arrogáns. Ez csak egy teszt? A bizalmamba akarna férkőzni? Valljuk be ez egy elég jogos indok, mégis készségesen válaszol a kérdésemre.
- Többen, de a végtelenségig nem tudod kaszálni őket - vonom le az egyszerű következtetésemet. Az emberek lelkei is egyszer végigérnek. - Türelmesnek kellene lennünk, mindaddig, amíg vissza nem gyarapszik az emberi népesség - ehhez azonban másra is szükségünk lenne.
Legelőször is megállítani a két mihaszna arkot. Vagy egyszerűen csak Amara hatalma alá hajtani őket. Minél többen szolgálják őt, annál jobban gyengülni fog Isten hatalma. S nő az övé. Ajkamra aljas mosoly kúszik gondolataim nyomán.
- Senki sem számítana rá - villantom rá tekintetemet. - A vadászok sorait is megtizedelhetnénk, de nem is kell tudniuk. Abban a hitben élhetnek, hogy nem halhatnak meg, na de lélek nélkül? Mit ér az élet, nem igaz? Súlyosabb károkat okoz a káosz eme formája, mint a pusztításé - mily meglepő, hogy ezzel a két tulajdonsággal példálózom.
Nem áltatom magam, hogy túlszárnyalom magát a Káoszt, Belialt, nem. Ő sokkal jobban tudja keverni a kártyáit, de még ő maga sem számíthat arra, ami itt történhetne. Két angyal, egy ark és egy rangtalan, egy egész világ ellen.
Mily romantikus.
Viszont igaza van, az apró fondorlatok. Ezek tudnak a legjobban ütni.
- És erre mindössze türelemre van szükségünk. Amara nem mást akar, mint Istent, de nem fogja előhúzni a gyáva sejhaját… - pillantok rá, miközben hamar Mexikóba találhatjuk magunkat. Vagyis annak egy hithű másolatát.
Mégis mennyiből tarthatna magunkat oda repíteni? Mégis mi élvezet lenne abba? A határaink azért vannak, hogy azokat súroljuk, nem igaz?
S ki is volt, ki ezt mondta? Jelenleg lényegtelen az a jeges szempár. Hisz máris szembe találom magamat egy mélysötét barnákkal, kik semmi jóval nem kecsegtetnek a világot illetően, de engem?
Kezem kezébe simul, lendületet veszek tőle, és gyorsan, egymás után kettőt, miközben kezeimet a magasba emelem.
S mire elé pördülök, bal lábamat hátra nyújtom ki, amíg a jobbot behajlítom, csábítva magammal alá, Ramiél kezét fogom meg jobbommal.
- Miként lehet megtörni egy megtörhetetlen pecsétet? - sajnos túl sok mindenkire gondoltam. S túlságosan hittem abban, hogy csak a jószándék vezérelhet abban, hogy elérjük a magot, mely megölheti az egyetlent, ki szabadságot hozhat egy világra.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
155

Utolsó Poszt Vas. Aug. 19, 2018 2:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Ophilia
Megbízom Ophiliában, úgyhogy a kérdésére szinte azonnal rávágom.
- Igen. A halandóknak is van energiája és többen vannak még most is, mint mi. Ez az energia pedig abból adódik, hogy Atyánk lelket ad nekik. Tulajdonképpen Atyánk energiáját ezekre a satnya teremtményekre pazarolja el.
Nemtetszésem eléggé kifejtettem közben, most pedig sokkal izgalmasabb területre kalandozunk. A kijelentésre egyből összeszalad a tekintetem vele, úgy, mint azoknak, akik rosszban sántikálnak.
- Ha arra gondolsz, amire én gondolom hogy gondolsz, akkor az nem is lenne rossz!
Merőben briliáns ötlet New Yorkban káoszt okozni, és bár korábban kedveltem a fickót, azt a Payne-t, most szívesebben lapítanám a betonba a kis nyilacskáival együtt. Ahogy a társait is. Komolyan, örömmel tölt el ezeket a szánalmas lényeket pusztulásba taszítani és figyelni, miként skandálják Amara nevét! Bár meglehet, Ophiliának egy sokkal jobb ötlete támadt az enyémnél, ami mentes mások fizikális fenyítésétől.
- Mindig az apró fondorlatokban rejlik a nagy varázs...
Legalább is ezt olvastam egy bárban, egy színes papírdobozon és Ophilia huncut mosolyáról ez jutott az eszembe. Úgy tűnik őt sem hagyja hidegen a huncutkodás, mert nagyon hamar arra kapom fel a fejemet, hogy az előbbi mozdulatom megindít egy sor folyamatot. Folytatódnak a tánclépések, immár az illúzió keltette világban, ahol a muzsika és az atmoszféra magával ragadó, majdnem el is felejtem hol vagyunk valójában, de ami igaz, az az hogy Ophiliával vagyok és így már teljesen mindegy hol vagyok. Ösztönösen követem a mozdulatait, a ritmust és nagyon hamar ingoványos talajra tévedünk.
- Akkor tedd fel és meglátjuk!
A kérdésére nem akarok improvizálni, a tánc bőven elég erre. Néhány lépést hátrálok, még a kezét fogva, elég teret hagyva neki a pörgésre, forgásra, én meg figyelem, hogy időben el tudjam kapni.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
409

Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Egy új férfi áll előttem, nem. Ez rossz kifejezés. Egy új angyal, egy új ark. Ez lenne a vészesen fogyatkozó jövőnk képe? Ez lenne Amara valódi katonája? Hiszen ő már nem az az ark, ki egykor a mennybe járt nálam, ki nem akart bajba sodorni. Ki segített idelent a földön, ereje teljéből. De nem is az a pökhendi alak, kivel a parkba találkoztam nemrég.
Kezének simítására ujjaira simítom arcomat egy pillanatra behunyva szememet. Nem. Ő már egy másik angyal.
Ebben teljesen biztos vagyok.
- A meg nem értettek hozzák el végül a világ tényleges végét - sóhajtom el magamat.
Szóval feladatát megkapta végül. Figyelem a kezébe tartott kaszát, melyet oly magabiztosággal tart. Feladatom itt Amara számára véget ér, amíg újat ki nem oszt.
- Minden embert a szolgálatába kell állítanod? - az aratóban a lelkek száma? Mit jelenthez ez? - mi köze van az Aratónak… - miként is tegyem fel ezt a kérdést magam sem tudom.
De hogy ő is azt csinál amit akar?
Ez az a szabadság, ami sose adatott meg nekünk egykor. Enyhén megrázom a fejem, hogy ne gondoljak, most hasonlókra. Most nem szabadna. Kijelentésére mégis jóleső nevetés hagyja el ajkaimat. Mondanám, hogy hosszú idő óta most először, de nem. Mintha az utóbbi időben egyre több ehhez hasonló alkalomra nyílt volna lehetőségem. Előbb egy leviatán előtt, majd… egy testvéremnek nevezett söpredék előtt.
Nagy levegőt véve söpröm ki az ő emlékét is a fejemből. Hiszen végre van valaki, kire újra számíthatok. Nem vagyok újra egyedül ebben a rothadó világba.
- Kevés ember maradt már, de talán érdeksebb lenne a játszma, egy olyan városba, ahol nem kívánt személyek lehetünk - mosolyodom el csalfán, gondolva a vadászok városára. Ott milyen káoszt tudnánk teremteni. Olyat, amire még a káosz démonát is irigység vonná körbe.
Megjegyzésére enyhén felvonom a szemöldököm, inkább a célból, hogy tudatosítsam, fogalmam sincs, hogy miről beszél, de inkább csak elnevetem magam, miközben ő átöleli a derekamat. Régen voltam már ennyire önfeledt és gondtalan, mint az Ő közelségében, talán…
- Talán van olyan kérdésem, amire te jobban tudod a választ, mint én - válaszolom neki, lelki szemeim elől kisöpörve egy tengerparti emlékképet és egy napbarnított arcot. Egyik kezem a karjára simul, miközben lábammal keresztbe lépek egyet előtte, majd vissza magam elé. Nem feszélyez közelsége, ahogy egykor talán tette volna. Mélyen a szemébe nézek, arcomon játékos mosoly fut végig, miközben erőmmel könnyedén varázsolom a templomunkat egy mexikói templommá, néhány zenésszel egyetembe. Noha nem kellene hallanunk a zenét, én mégis ideképzelem a pergő gitárt, a dobot, a dallamos ritmust.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
155

Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 9:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Ophilia
Végig rá figyelek, hangja mintha gátat vonna közém és a Sötétség közé, pillanatra el is felejtem mit csinálunk épp, s mintha csak a világ legtermészetesebb dolga volna, föléje hajolok és bal kezemmel végig simítok orcáján. Játékos mosolyára válaszként én is elmosolyodom, aztán eltávolodom tőle.
- Nekem is sokszor van igazam, de én sem érdeklek senkit.
Úgy vélem nem tudja mi a terve Amara-nak, a küldetése addig tartott, amíg én a Sötétséghez szegődtem, de mint mindig, magát mások mögé helyezve igyekezne segíteni.
- Amara ereje úgy nő, ahogy az Aratóban a lelkek száma. Bár nekem ezt a feladatot rótta, ugyanakkor közben én is azt csinálok amit akarok.
Igen, most veszem sorra, mit is csinálhatnánk mi ketten. Teszek néhány kósza lépést, távolabb kóvályogva Ophiliától, közben az Arató nyele néha megkoppan a padlón. Aztán megfordulok ismét feléje. Az előbb azt mondtam neki, hogy bepótolnám. Miért ne?
- Veled tartok! Söpörjünk félre mindenkit, ki megpróbál igába hajtani minket, vagy útjába állni a Sötétségnek és közben gyarapítjuk az Úrnő hatalmát!
Megrázom a kaszát, ördögi vigyorral, mert ez az enyém, senki sem tudná elvenni tőlem, se használni, leszámítva a Halál Lovasát és némi kétkedéssel, de talán Ophiliát.
- És hogy ne legyen olyan egyhangú, mint ezek a béna, bégető emberek odakint, tegyük érdekessé!
Mondjuk ezt felesleges volt mondani, már az kuriózum számba sorolható, hogy egy szőke angyal, egy csontvázzal mászkál a világban. Néhány lépés és ismét előtte termek, finoman átkarolva a derekát.
- Hölgyem, merre induljunk?
Búgom neki szelíd, mély hangomon, és egy pillanatra felsejlik, hogy korábban eszembe se jutott így megérinteni, sőt, istentelen dolognak tartottam, most meg, még csak levegőt sem vettem előtte. Mi változott? A kérdés gondolati síkját követve felfelé kúszik a szemöldököm, amit a másik gondolhat a kérdés vonatkozásához, de ez igazából saját magamnak szól.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
409

Utolsó Poszt Pént. Jún. 29, 2018 8:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Szemöldököm ívesen vonom fel, látva, hogy miként kelnek újra az emberek. Nem, ez nem furcsa, hiszen most képtelenek meghalni. Mennyit változott a világ. Amíg ők nem tudnak meghalni, mi annál inkább. A háború a három faj között jobban kiéleződött, mint ahogy azt bárki is gondolta volna.
Ez szinte senkinek sem tűnik fel. Nem foglalkoznak vele. Holott az emberek most ha jól játszanának, könnyen végezhetnének minden természetfelettivel.
De persze nem teszik. Sőt mi több az arknak hála útra indulnak. De merre?
- Az előkészületről - tekintek a felém közeledő férfira. Bevallhatom, hogy egyedül mit sem tudok tenni ez ellen. - Vannak, akik mindent meg akarnak tenni, hogy megöljék Amarat. Még azelőtt, hogy ők elpusztítanának mindent. Te is tudod, hogy ehhez megvannak a szükséges eszközök - kezdek bele, mégsem fejezem be.
Most nem. Összevont szemöldökkel szemlélem a ténykedését. Ez nem az a férfi, akivel nemrég a tornyában találkoztam. De az sem, akivel a parkba. Ő egy teljesen más személy.
- Egy feladatom volt, megszerezni téged - csalfa mosolyt csal ajkamra a tudat, hogy ez sikerült. Hiszen nézzünk csak körbe. Ő az, ki irtja az embereket. Ki Amara hatalma alá hajtja a népet. Mily könnyű feladat. Mily egyszerű. - Több nem adatott nekem. Minden mást, saját akaratomból teszem.
Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy Amara megadta azt, amit Isten nem. A teljes igazságot a világról. Isten önzőségéről. Nincsenek ábrándjaim, hogyha nem úgy cselekednénk, ahogy ő akarja elpusztít minket, vagy esetleg elzár. Megteremtett minket, de mire fel? Hogy azt tegyük, amit ő mond. Ezúttal sem vagyok jobb, pontosan azt teszem, amit Amara akar. De választhatok. És választottam. Ez itt a lényeg.
Ülhetnék innentől ölbe tett kézzel, élvezve a Föld utolsó napjait. Mégis itt vagyok. Segítem szándékát.
A Bibliát ledobom az egyik padra, kezemmel annak szélén támaszkodom meg. Fejemet enyhén oldalra fordítva tekintek a férfira. Játszi mosoly vibrál ajkam szegletébe.
Ahogy rápillant a könyvre, szemöldököm újra összeszalad. Majd felszalad homlokom közepére.
- Sokszor van igazam. Ami azt illeti mindig. Csak senkit sem érdekel - felelem, tán nagyképűen? Nem, ez csak az igazság. Annyi mindenkivel ellentétben én mindent tudok. Immár mindent. Majdnem mindent, de a tudás hatalma sokkal fenyegetőbb, mint bármilyen más hatalom.
- Számos tárgy van a világba, amivel meg lehet gyengíteni Amara hatalmát. Ezek elpusztításán ügyeskedem - a legfontosabb mégis a mag lenne, de ezt egyelőre nem hozom fel. Meg kell bizonyosodnom arról, hogy nem csak megjátsza magát.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
155

Utolsó Poszt Szer. Jún. 27, 2018 6:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Ophilia
Az emberek, akiket elért az Arató, nem haltak meg. Csupán a lelküket vesztették el, melyet Atyánktól kaptak, s immáron Amarat erősítik vele. Mind felkel a földről, én pedig útjukra indítom őket. Menjenek, terjesszék a Sötétség hatalmát. Egyikük sem a régi már, keveseknek adatott meg, hogy ellent tudjanak állni az Úrnő akaratának, s akibe valaha is kétség merült, annak is szembe kellett néznie a Sötétséggel, aki nem egy zsenge démon Lucifer játékszerei közül. Ott hagytam hamar az ablak rendezetlen tükrét, vissza mentem Ophiliához.
- Miről maradtam le?
Nem volt lehetőségem visszakérdezni, mikor az orromra dörgölte hogy rengeteg időt vesztegettem. Most először érzem úgy, hogy valami megtört a menetelésben, s bár Amara ereje ugyanúgy lüktet ereimben, mintha a hangja tompulni látszana.
- Az Úrnő óhaja az volt, hogy terjesszem a hatalmát. Utólag is bocsánat, amiért ott hagytalak! De látom, te is feladatot kaptál tőle.
Érdeklődve tekintek rá, apró mosollyal a szám szegletében, közben megállok a pad mellett, melyre azt a dohos könyvet dobta. Csak egyetlen pillantás rá, s elönt a gyűlölet. Nyomorult férgek ezek mind, Atyánk pedig rég az emlékeinkben él csupán, de ha őszinte akarok lenni, ettől még inkább nyomasztó keserűség telepedik rám. Semmi okom erre, úgyhogy lehajolok, megfogom a könyvet és elhajítom a gyóntatószékek irányába. Mit bánom én hol ér földet, csak ne lássam!
- Igazad van. Jobb lett volna, ha maradok.
Válaszolom bocsánatkérően az újbóli dorgálásra, bár az hogy komolynak gondoltam-e magam, felettébb jó kérdés. A múltban is mindig csak félre álltam mások nagyszerűsége elől, árnyékként tettem Atyám kedvére de minek? Miért? Szánakozva tekintek vissza az akkori magamra. Balfék! Akárhogy is, már a Sötétség kezében a világ sorsa és hamarosan mind jobb létre szenderülünk. Ez felettébb jó érzéssel tölt el. Széles mosollyal tekintek a padról, ismét Ophiliára.
- Bepótolnám, amit tudok!

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
409

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 25, 2018 10:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Árnyék vetül alakomra az ablak irányából. Vészjósló árnyék ez. Somolyogva fordulok abba az irányba. Míves keretbe foglalt színes mozaikablak darabjaira hullik. Szinte lassítva látom, miként repül át rajta egy társam. Apró szilánkok a szélrózsa minden irányába repeszként hull alá. Szinte látom, hogy miként sérti fel az egyik hívő karját, egy másik szemébe fúródik. Karclja meg arcomat, szemem alatt. Mégsem érzek irántuk szánalmat, sajánlatot. Semmit. A kezem, a benne tartott könyvvel együtt, lassan engedem le.
Az érkező felé fordulok, s amint lassan kibontakozik alakja, fejét felemelve rám pillant, kaján félmosoly kúszik számra. Nem szólok semmit, teljesen felesleges. Tudta, hogy merre is keressen? Esetleg véletlenül talált pont ide?
Nem hiszek a véletlenekbe, akkor sem, ha megtörténhet. A véletlenek nem léteznek, a szálakat mindig felülről irányították. Ezúttal nem Isten teszi, hanem Amara velük. Célja volt ezzel.
Emberek menekülnek minden irányba. Vállamat megtaszítják, mégis egyenes háttal, felszegett állal állok. Hallom a mélyről jövő hangot, mi akaratlanul is mosolyt csal az arcomra.
- Ramiél - üdvözlöm, fejem hajtva előtte. Nemrég, amikor találkoztunk még nem hittem neki. Nem hittem, hogy megértett, hogy tudja, hogy miről beszélek, de lám.
Megejelenése is arról árulkodik, hogy elhitte a szavaimat. Megvilágosodott, immár tudja, hogy az egyetlen igazság az Amaratól származik. Ő az egyetlen, kiben bízhatunk. A világunkat nem azért sodorjuk a végéhez, mert nincs jobb dolgunk. Egyszerűen tudjuk, hogyha egyszer újra kezdenek mindent, az egy sokkal jobb világ lesz.
De ezt nem fogjuk elérni, ha nem cselekszünk.
- Kár, hogy ilyen sokáig tartott. Rengeteg időt vesztegettél el - húzom félmosolyra ajkam, szemem furcsán csillan meg. Méltatlankodom? Persze. Ha akkor és ott elhiszi, akkor már rég a dolgunkat végezhetnénk. Nem mintha, az emberek megölése az lenne. Vannak ennél jóval fontosabb feladataink.
Bocsánatára, csak kecses kézmozdulattal engedem el. Mindeközbe újra felemelem a könyvet és felcsapom, egy oldalnál.
- Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr - tekintek fel belőle, miközben a rohangáló csőcseléket figyelem.
Máskor talán szórakoztatának, most csak egyenesen unom őket. Könnyedén dobom le az egyik padra. Zsebemből fehér vászon zsebkendőt veszek elő, a begyógyult sebem alatt kiserkenő véremet törlöm le vele. Nem ez az első alkalom, hogy látom miként küldi az embereket a túlvilágra. De ez az első, hogy személyesen látom. Ez az első, hogy nem idegenül nézem, tényként, feljegyezve. Nem élvezem, nem is esik jól. Teljesen érzelemmentesen nézem. Mint ahogy természetes lenne tőlünk. Angyaloktól.
Szavaira megdöntöm fejem oldalra, nem javítom ki, hogy talán még mst is ér valamit. Vagy soha nem is ért. Nem az volt a fontos, hogy miként imádják a szavát. Hanem, hogy miként élnek.
Elbuktak.
- A legutóbb gyorsan távozásra fogtad magad. Azt hittem, hogy már nem gondoltad magad komolynak - fordulok felé, egyik kezemmel a padot támasztva, a másikkal a csípőmet. Ekként hajtom félre a fejemet és tekintek rá, áthatóan.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
155

Utolsó Poszt Vas. Jún. 24, 2018 12:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Ophilia
Amióta Amara kiadta a feladatomat, céltudatosan haladok. Az emberek rémülten menekülnek előlem, annyira gyengék, annyira törékenyek. Atyánk valóban őket ünnepelte helyettünk? Szánalmas! Mögöttem egy kisebb tömörülés vonaglik, Amara nevét éltetve, előttem menekülő emberek rohannak szerteszét. Egyesek a kocsijukba pattanva próbálnak meg kereket oldani, mások céltalanul rohannak előre az utcán, többen bemenekülnek a templomba. Két napja tart a menetelés és egyre több ember hirdeti a világvégét immáron. Az Arató megtette a dolgát, egyre több lélek gyűlik össze benne, folyamatosan erősítve az Űrnő erejét. Sötét aura leng körbe, úgy lépkedek az emberek között, de a halandók csupán egy csontvázat látnak, azt, akit amúgy is látni fognak életük végén, a Halált. Bal kezemmel előre mutatok és szempillantás alatt tönkreteszem az autót, mely most kinyílt motorház tetővel füstölög, oldala és teteje behorpadt, a benne tartózkodok ebben a minutában segítik ki egymást belőle, aztán az utcán rohangáló csőcselékhez csatlakoznak.
- Menjetek!
Eresztem útjára az engem követő bugrisokat, már idegesítenek, egyébként is, nekik pontosan az a dolguk hogy terjesszék a Sötétség erejét. Úgyhogy lekophatnak rólam, ráuszítottam őket az utcán rohangálókra, én pedig a templom előtt állok meg. A levegőbe emelkedek, szárnyaimmal kisebb légörvényt verve az aszfalt felett, a templom ablakai elé repülök, majd keresztül törve azokat, bejutok a belső térbe.
- Ma éjjel nem kel fel a hold, s nem fürdik meg ezüst sugarában a remény!
Kiáltom el magam mély hangon, elégedetten, a padsor szélén megállva, kezeimben a kaszával, a terem közepén menekülő embereket figyelem, és a tömegben kiszúrok egy ismerős arcot.
- Ophilia!
A megjelenésemet hangos visítások kísérik, a csőcselék ketté oszlik, van, akinek az esze azt diktálja inkább kifelé rohanjon, mások igyekeznek eljutni a terem másik felébe, túl a gyóntatószékeken. Néhány ember letérdel Jézus szobra előtt, a többség pedig a pap ajtaját verik, mert zárva. Már jó ideje az enyészeté ez a templom és csupán az egerek látogatják, hála azoknak, akik most az oltár előtt imádkoznak segítségért. Elindulok utamra, félre lökve két sornyi padot, egymásra taszítom őket hangos robaj kíséretében, hogy aztán Ophilia előtt megállva, gúnyos mosollyal köszöntsem.
- Hálával tartozom neked, amiért felnyitottad a szemem! Már látom, amit el akartál magyarázni nekem.
Az ütemes sírás kezd idegesíteni, miért csinálják? Hát nem egyértelmű hogy mind meg fogunk halni? Akkor meg?! Megérdemli ez a világ! Mind megérdemeljük! Az Úrnő igazságot fog szolgáltatni az univerzumnak!
- Ha megbocsátasz! Csak egy pillanat.
Nah igen, marha idegesítő úgy beszélni egy ismerőssel hogy ezek itt pampognak, szóval nagy hévvel indulok meg először az imádkozó csürhe irányába.
- Már késő! Akkor kellett volna imádkoznotok, mikor még volt, aki meghallgatott! Minket ez roppantul nem hat meg! Pont úgy, ahogy nem érdekel senkit sem a kivert kutyák nyihogása!
Az emberek gyengék. Buták, lusták, hangosak és büdösek. Az Arató mélyen felszántja a padlózatot, karistolva az alapozást alatta, lépteim eme zaj kíséri. Minél közelebb érek, annál jobban sírnak és környörögnek, vagy épp az imádkozás egyre hangosabb és akadozóbb. De csupán egy mozdulat, aztán elhallgatnak. Elterülnek a földön, tekintetem pedig az ajtót hevesen dörömbölők felé irányítom. Sikerül áttörniük a nagy igyekezetükben, hogy aztán egymást taposva jussanak előre, kifelé a hátsó ablakon át. Akit megtapostak és hátra maradt, az hamarost a Sötétséget erősíti. Bejutva a kisebb folyosóra, megállok a nyitott ablak előtt és kitekintek. Ugyan. Ezeket is hamarosan begyűjtik a társaik, de csak a mihez tartás végett szárnyaimmal finoman csapkodva kifelé üvöltök utánuk, hangom mély baritonjában mintha több ezer lélek visítana egyszerre, valójában ez a kaszámból jön, ékesítve hangomat, mint a paraszt kantátával a kocsizörgés. Nem megyek utánuk, csak figyelem a lóhalálában feszített tempót és elégedetten mosolygok a bajszom alatt. Ha Atyánk így csinálta volna, valószínűleg ezek a férgek sosem szűnnek meg hinni benne és nem felejtik el félni a haragját. Valamiért kicsattanó örömöt érzek, de nem tudom megmagyarázni az okát.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
409

Utolsó Poszt Pént. Jún. 22, 2018 7:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Cipőm sarka visszhangzik az üres épületben. Évekkel ezelőtt elhagyták már a hívők eme apró templomot. A padok szabályos szimmetriában sorakoznak egymás mögött két oldalt. Egykor básonnyal bevont ülői mára megkoptak, egerek lakmároznak belőle, menhelyet találtak maguknak. A falakon ékes keretbe foglalt képek függenek. Az egy Úr egyetlen fiának keresztrefeszítésének története. Az egyik kép előtt megállok, fejem félrehajtva figyelem.
Keresztet húzva maga után meggörnyedve halad előre a szakállas - és valamiért minden ábrázoláson kockahasas - férfi. Hosszú haja arcába lóg, szemeiben nincs megbánás.
Miért is lenne? Ő is tudta, hogy onnantól, hogy az Úr fia nem várhat reá szép vég. Feláldozta egy szem fiát, mégis miért? Az emberek az üdvösséggel magyarázzák. “Jézus meghalt a bűneinkért.”
Nincs már pokol, mindenki a mennybe jut. Gúnyosan húzom félmosolyra ajkamat. Na persze, csak az emberek lehettek ilyen gyarlók. Mintha egy ember halála megválthatott volna bármit is. Ostoba népség. Semmit sem tanultak, és ennek következménye mi volt? Előbb üldözöttek, majd maguk is üldözők lettek. Hány és hány nemzetet irtottak ki Isten zászlaja alatt? S mindeközbe Ő mit tett?
Semmit. Hagyta, hogy a démonok befeketítsék a nevét, hogy oly sok ember meghaljon az emberi kinyiség oltárán.
Elfordulva a képtől sétálok tovább a márványpadlón, egyenesen előre. Az oltár felett pirosan izzik az örökgyertya, fényt adva azon kevés ember számára, ki még hisz. Balga lelkek. Ha tudnátok, hogy mi vár reátok. De ha tudnák, akkor is mi lenne?
Nem tesznek semmit. Ölbe tett kézzel várják, hogy majd más megoldja helyettük a problémákat. Az oly tökéletes lények, akikre annyira büszke volt, ily gyengék. Maguktól semmire sem képesek. Főként nem ebben a városba. A nap tompán süt be a színes mozaikablakokon. Hajamat vörösre, lilára, kékre festi, mikor elhaladok előttük.
Sokat töprengtem azon, hogy Michael miért pont ezt a várost mentette meg. Miért itt kellett megállt parancsolni Gabriel őrjöngő gyilkolási vágyának, miért nem lépett közbe hamarabb. Meglehet, hogy sejtéseim megalapozatlanok, de rejtőzik valami ebbe a városba. Van itt valami, ami értékkel bírhat nem csak számára, hanem mindenki számára ezen a világon.
Amara erőt adott nekem. Különös erőt, melyet még magam sem tudok megfejteni, de napról napra átitat vele, érzem, hogy egyre erősebb leszek, annak ellenére, hogy pont meggyengültünk. Egy padsor mellett elhaladva tekintetem egy könyvön akad meg. Lapjait a szú rágta meg, mégis egybe van még.
Tétován állok meg mellette, aranylóan világít be az ablakra mázolt Jézus glóriája, miközben lehajolok érte. Lényemet sugározza a mozaik ablak fénye, belőlem mégsem árad más, mint a sötét üresség.
Biblia.
A mészárlások okozója. Ki ezt megírta fogalma sem lehetett arra, hogy mire fogják felhasználni egyszer. Ajkamat újra csak elhúzom, lustán belelapozva. Sose olvastam el - nem is kellett. A mennyekben megannyi misét végighallgattam már. A bosszúálló és megbocsátó Isten. Egyik fele arról szól, hogy miként bánik saját “népével”. Mintha csak a zsidóké lett volna. Miként teszi őket próbára. Míg a másik része a megbocsátásról szól és egy fiáról. Ha tudták volna, hogy ennél több húzódik meg a világában. Ennél jóval többről szól. Tekintetem felemelve egy gyermeknek ábrázolt angyal szobron állapodik meg.
- Emberek - szólok keserűen. Oly szánalmas nép. Olyannyira esendőek, gyarlók. Hogy tudtam bármi jót valaha is látni bennük


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
410

Utolsó Poszt Pént. Ápr. 13, 2018 4:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Utolsó Poszt Hétf. Nov. 06, 2017 7:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ian, Rowena & Iliana
Dawn Will Bring Us Death


A démon válaszol, megtörni próbál, ám látom, hogy mindez talán csak a pánik miatt van, hiszen ha még nem is teljes a hatás, ha végre önbizalmam teljében, erősen kántálom tovább a szöveget, hatni fog az ige.
- Benedictus Dea, Matri gloria! - ismétlem újra és ekkor látom meg, hogy a háttérben Ian végre ébredezik. Ettől felpezsdülve, hangosabban szavalom a szavakat, csak hogy piszkáljam a démont, kimozdítsam magabiztosságából. A válaszcsapása azonban erősen mellkason kap, szinte belém szorul a levegő, ahogy pár méterrel hátrébb a betonon landolok. Levegőért kapkodok, az oldalamra fordulok és szinte könnybe lábadt szemekkel figyelem, ahogy Ian magabiztosan imádkozik a démon mögött állva. Segíteni akarok neki, bár jelenleg levegőt is alig bírok venni, nem hogy szavakat formálni ajkaimmal. Ennek ellenére gondolatban vele együtt imádkozom, hangtalanul formálom a szavakat számmal, egészen addig, míg nem sikerül hanggal is, majd felkelve szinte ketten fogjuk egyik, illetve másik oldalról közre a démont.



Utolsó Poszt Kedd Okt. 24, 2017 10:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Rowena; Iliana & Ian

A holtak köztünk járnak



-Megöltél! – hallottam Ben hangját, amelyet oly rég nem hallottam, de ezer közül is felismernék, még süketen is. Tudom, hogy nem ő az, hanem csak a bűntudatom, de évek óta nem hallottam az ő hangját, csak a többiekét. S ennyi év után is csak egy szót tudok kipréselni magamból a hangja hallatán. Sajnálom. Akkor még nem tudtam, hogy ez az a nap, amit jósolt nekem a démon régen. „Három halott fogja a fejedre olvasni a bűneidet, s minden bűnöd után egy harangszó jelzi neked, hogy ez volt az…S a harmadik harangszó után meghalsz.” Persze soha nem hittem el, hogy igaz lehet, de a harang megszólalt. Valaki félre verte a harangot, s a káosz egyik pillanatról a másikra lett úrrá a templomon, s a városon is. Angyalok támadtak emberekre, emberek emberekre, de démon démonra is… Alig egy óra múlva már űznöm is kellet, de a démon nem távozott e-világból, csupán elhagyta a teste, hogy újabbat szálljon meg. Így nem maradt más választásom, mint börtönbe zárni test nélkül. Már készültem volna vallatóra fognia démont, amikor Lia jött értem, hogy az esperes a segítségünket kérte. A St. Gabriel Church ad menedéket egy marék embernek, akiknek védelemre van szüksége mind a démonok, s mind az angyalok ellen. Döntenem kellet, hogy egy démont kínzok meg, vagy megmentek egy maréknyi embert. Nem volt kérdéses. Liával sietős léptekkel vettük a nyakunkba a várost, s nem is szóltunk egymáshoz. Pedig lenne miről beszélnünk, de nem hagynak nyugodni a hangok.
-Ott hagytál! – szólal meg a fejemben az előző tanítványom hangja, s a következő pillanatban valami nagy, és nehéz sodor el… A fájdalom nyíllal belém, s tisztán hallom, ahogy törnek a csontjaim, de nincs erőm felordítani. Csak a sötétség vár rám…
Sűrű, áthatolhatatlan sötétség… Se képek, se szagok, se hangok… csupán a sötétség… bár egy végtelen élettel elteltével hangokat hallok… de nem az élők hangját, hanem a haltaké…
-Gyere!!!
-Már várunk!
-Nincs értelem küzdened!
-Megöltél!
-Nem mentettél meg!
-Megerőszakoltál!
-A pokolban fogsz égni!

De a sok negatív hang után meghallottam azt a hangot, amely többet jelent számomra mindennél…
-Nincs baj kicsim. *nyugtat meg Baker mama.* Szüksége van rád….
A következő pillanatban a fájdalom hasít minden porcikámba. Minden levegővétel nehézkes, és fájdalmas, ahogy a pár bordám megrepedt, vagy talán el is tört. A látásom homályos a homlokomból szivárgó vértől, s amikor megpróbálom megemelni a jobb karomat, hogy megtisztítsam, de csak a fájdalom hasít belém, aminek hatására felordítok. Megtehetném, hogy a földön fekszek tovább, s senki nem róná a szememre, hogy miért nem segítettem, hiszen a jobb karom természetellenes pózban van meghajolva, a fejem sérült, s pár bordám sem a régi már. De akkor mi lenne a számadásnál? Nem védelmeztem meg, mert sérült voltam? Nem védelmeztem meg, mert féltem a haláltól? Az nem én lennék. Tudom, hogy egyszer meghalok. Tudom, hogy a pokolba kerülök, mindazért, amit tettem, de legalább életemben jót tehetek.
-Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm -kezdem erőtlenül a számomra legfontosabb imádságot- füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. -lassan, s fájdalmakkal telve tápászkodok fel, időnként bele szisszenve az imába, de ahogy az ima halad előre úgy egyre jobban kapok erőre, míg már fennhangon mondom az imádságot.- Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, a te vessződ és botod azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt, elárasztod a fejem olajjal, csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. -az utolsó sorokat már állva mondom végig. Igaz, hogy szánalmas látványt nyújthatok, hiszen harcképtelen vagyok a katonák szemében, de a démonok megfékezéséhez nem a fizikai erő kell, hanem a lelki erő. Amiben teljében vagyok…






Utolsó Poszt Kedd Okt. 24, 2017 9:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ian & Iliana

-San Francisco-


Harcosként mindig arra tanítottak, hogy soha ne féljek az ellenségtől legyen az bármilyen erős vagy hatalmas. Na és persze, ami a legfontosabb az az, hogy higgyek magamban. Ha még én se hiszem el, hogy legyőzhetem az ellenséget, akkor megette a fene az egészet és azt hiszem, a lánynál is ez a gond. Ezért van az, hogy bár egyre magabiztosabban kántálja az ördögűző szöveget, még mindig nem tud komolyabb sérülést okozni a démonnak. Viszont egyre jobban szenved. Érzem. Kemény dió, valószínűleg hatalmas erejű lény lehet, de minden lénynek meg van a maga gyengepontja.
Felcsillant bennem a remény, ahogy a lányt figyelem és minden erőmmel azon vagyok én is, hogy segítsem valahogy. Talán, végre szabad lehetek majd és nem fog egy ilyen szörnyeteg uralkodni felettem.
-Élvezettel foglak kibelezni! De előbb a férfival végzek. A szemed láttára fogom megölni, hogy minél jobban fájjon neked!- fröcsögi dühösen a szavakat a démon, de azt hiszem, ez a düh mutathatja meg a lánynak, hogy jó úton jár. A szenteltvíz aztán, mikor az arcába -vagyis az én arcomba- fröccsen, felszisszen és hangosan felordít. Nem tudom, hogy mi fog történni, ha tényleg nagyon feldühíti, de az biztos, hogy nagyon tisztelem ezt a fiatal nőt, aki félelmét félresöpörve szembeszáll a démonnal. Sok másik ember talán, már rég elszaladt volna, de ő még itt van. Mondjuk van egy olyan sejtésem, hogy nem miattam, hanem a férfi miatt, aki még mindig ájultan fekszik a fal tövében. Csak remélni tudom, hogy nem esett komolyabb baja és mindenki élve megússza ezt a találkozást.
-Gyenge vagy!- morogja a démon majd hangos kacagásba kezd és lendít egyet a karján. Ha jól sejtem, a lányt is szeretné úgy elrepíteni, ahogy nem rég a férfival tette én pedig aggódva figyelem a jelenetet a háttérből és egyre dühösebb vagyok, amiért nem tehetek semmit az egész ellen. Figyelem az eseményeket, mintha egy nyamvadt moziban ücsörögnék, de nem tudok uralkodni a testemen.


/Remélem, megfelelő lett de szólj nyugodtan, ha valami nem jó ^^ /


Utolsó Poszt Szomb. Okt. 21, 2017 5:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ian, Rowena & Iliana
Dawn Will Bring Us Death


Szavaim úgy tűnik, nem igazán érnek el hatást. Félek, hátrálok egy lépést, de nem megyek vissza, közel Ianhez. Nem akarom, hogy ő váljon a célponttá, így inkább arrébb is sétálok, kissé távolodva, távolságot tartva a démontól.
- Regna terrae, cantata Deo, psallite Cernunnos,
Regna terrae, cantata Dea psallite Aradia.
Caeli Deus, Deus terrae,
Humiliter majestati gloriae tuae supplicamus
Ut ab omni infernalium spirituum potestate,
Laqueo, and deceptione nequitia,
Omnis fallaciae, libera nos, dominates.
Exorcizamus you omnis immundus spiritus
Omnis satanica potestas, omnis incursio,
Infernalis adversarii, omnis legio,
Omnis and congregatio secta diabolica.
Ab insidiis diaboli, libera nos, dominates,
Ut coven tuam secura tibi libertate servire facias,
Te rogamus, audi nos!
Ut inimicos sanctae circulae humiliare digneris,
Te rogamus, audi nos!
Terribilis Deus Sanctuario suo,
Cernunnos ipse truderit virtutem plebi Suae,
Aradia ipse fortitudinem plebi Suae.
Benedictus Deus, Gloria Patri,
Benedictus Dea, Matri gloria!
- ismétlem újra és újra, hangosabban, erőt véve magamon. Nincs mellettem Ő, de Ian nélkül is meg kell állnom a lábamon. Eszembe jut, hogy elvileg több tanítványt is elvesztett....
Ha kell, én is elhullok, de megvédem őt! Ruhám zsebéből előkapom a szenteltvizes flaskát és egy határozott mozdulattal a démon arcába löttyintem, ha túl közel ér hozzám, miközben hátrálok az utcán, ezzel elcsalogatva a lényt Iantől.



Utolsó Poszt Kedd Okt. 17, 2017 12:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ian & Iliana

-San Francisco-


Soha nem voltam még ilyen tehetetlen, mint most vagyok. Nem én uralom a testem és ez a gondolat kiakaszt, hiszen mindent látok, hogy mit tesz az a valaki, aki megszállt, de nem tudok ellene semmit se tenni. Az én kezem lesz véres a tettei miatt, holott nem én akarom ezt. És a tudat... örökké látni fogom azoknak az arcát, akiknek kioltottam az életét akaratomon kívül. De mégis mit tehetnék? Hiába ordítok és dühöngök, nem tudom visszaszerezni az irányítást.
Akkor is ezen vagyok, mikor kezeim egy zongorára markolnak és egy fiatal férfi felé hajítják. Úgy csattan a falnak a férfi teste, mint valami apró bogár, ami elvéti az irányt és neki repül valaminek. Egy lány siet mellé és mesternek szólítja,
miközben felméri az állapotát jómagam pedig megnyugszok valamennyire, mikor látom rajta a megkönnyebbülést,
hogy a férfi nem halt meg, csak elájult. Ez a dög viszont, aki Rowena öltönyben mászkál a városban, most a lányra figyel és már előre tudom, mi lesz ebből. Végez mindkettővel. Tudom, hiszen érzékelem, hogy mit akar. Vért és még több vért. Mindent és mindenkit el akar pusztítani, aki csak az útjába kerül. De én mégis mit tehetnék ez ellen? Nem vagyok tapasztalt ebben az ügyben, hiszen sosem szállták még meg a testem.
-Kántálj csak édesem, de ez nem fog megmenteni. Kevés hozzám egy rémült lány erőtlen makogása...- szólal meg a démon és még én is elcsodálkozok, mennyire máshogy cseng a hangom így, hogy egy vérszomjas bestia szólal meg rajta. A nevetése pedig... vérfagyasztó. Egy igazi szörnyeteg. Szívem szerint kiabálnék a lánynak, hogy meneküljön, tűnjön el, amilyen gyorsan csak tud, de azt hiszem, feleslegesen erőlködnék. Úgysem tudok megszólalni, csak külső szemlélőként látom az egészet. Viszont, az biztos, hogy valamennyire fájdalmat okoz a démonnak a lány kántálása, de ettől függetlenül képes szép lassan egyre közelebb sétálni hozzá. Azt hiszem, nem egy egyszerű kis démonnal van dolgunk...


Utolsó Poszt Vas. Okt. 15, 2017 10:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ian, Rowena & Iliana
Dawn Will Bring Us Death


Miután lábamat angyal gyógyította, Iannel felvettem a kapcsolatot és elindultunk a városban, hogy megpróbáljunk ott segíteni, ahol csak tudunk. A város káosszá nőtte ki magát kevesebb, mint egy óra alatt. Emberek, angyalok támadnak egymásra. Itt-ott néhány démon is feltűnt, akik szintén vagy egymással, vagy a másik két néppel voltak elfoglalva. Az egyik ilyen harcba mi is besegítettünk, de valami nem volt kerek... A démonok nem távoztak a Pokolba, csak elhagyták a testet. Félsiker, de siker, így sietve haladtunk tovább. Úgy tudtuk, hogy a St. Gabriel Church -máig nem értem, hogy 25 éve miért nem nevezték át ezt a templomot- menedékül szolgál egy csoportnyi embernek, akik potenciális célpontjai lehetnek a megkergült angyaloknak, démonoknak és embereknek. Biztonságba kell őket vinnünk, vagy oda bent kell megvédenünk őket. Ez a terv legalább is, de nehéz végre hajtani. Az utcába érve, annak végén szemünk elé tárul az évek alatt kissé megtépázott, magas tornyú épület. Eléggé félelmetes hatása van a kavargó sötétség és a háttérben, a levegőben harcoló angyalok miatt. Elmormogok egy imát, hogy erősnek érezzem magam, hogy ne essek pánikba. A feléig sem jutok el, mert Iant elsodorja valami előlem oldalra, neki az egyik ház falának. Nem tudom. Sikkantva torpanok meg, a tárgy menetszele fellibbenti a hajamat. Oda pillantva egy ócska zongora látványa tárul szemem elé. Neki csapta Iant a falnak.
- Jaj ne! Mester! - sietve rohanok oda hozzá, feje vérzik kissé, de ahogy látom, csak elvesztette az eszméletét. Azonnal felemelem a pillantásom róla és körbe nézek, hogy ki lehetett a ludas... Egy ember nem tud így meglendíteni egy ekkora tárgyat. Az ellenfél tehát vagy démon, vagy angyal... és remélem, hogy az előbbi, mert utóbbi ellen túl sokat nem tehetek. Tekintetem meg is találja az elkövetőt: egy nő közeledik, kezén már látni, hogy ezelőtt is gyilkolt, szemei feketék, akár a csillagtalan égbolt. Elsápadok. A mester nélkül nem harcoltam még démonnal... egyedül nem. Az adrenalintól és a növekvő félelemtől kissé reszketve kelek fel, de gyorsan megragadom a feszületet a nyakamban és neki állok kántálni latinul az ördögűző igét. Remélem feltudom legalább tartani vele a démont, míg Ian felébred.



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Zagan
Today at 10:03 am
☽ Zagan




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
3
Harcos Angyal
6
Vadász
10
Nephilim
5