Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
St Gabriel Church
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
499
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 12:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Tanulni mindabból, amit eddig láttunk?
- Ha megtennénk jó néhány lépéssel a többiek előtt járnánk - kezdem el rágcsálni újra alsó ajkamat. Tanulni. Ehhez több idő kell és csend. Legfőképp magány, egy halom papír, toll. Mindent le kell írnom, egymás mellé tennem. Kielemeznem, mi az amit én láttam mik lehetnek azok, amiket nem láttam, de megtörténtek és kézzel látható jegyei vannak. Ebből egy mintát összeállítani.
Elmém teljesen máshol jár, szemeim üvegesek lesznek, testem enyhén akkor rázkódik meg, amikor Ramiél újra hozzámszól.
Sűrű pislogásokkal karöltve tekintek fel rá. Segítő kezét elfogadom, felhúzom magam. Lábaim alatt sercegnek az üvegtörmelkék. Újra elveszek elmémbe. Mi lenne az a hely, ahol békében tudnék…
Oh, drága Alexandria, te elhagyatott gyönyörű könyvtár. Mégis túl evidens. Túl sokan keresnének ott. Olyan helyet kell találnom, amire senki sem gondolná, hogy ott vagyok. Az utóbbi időben túl sokan leptek meg jelenlétükkel, vagy mert tudták, hogy merre is járok. Ennek itt most vége fog szakadni.
- Ha megjelenik előttük - teszem hozzá. - Nem tudom, hogy miért hívta őket életre. Nem tudják ők sem. Ha tippelnem kellene csak káoszt akar szítani a világba. Megjelent egy új faj, melyről senki sem tud semmit. Választhatnak oldalt, de össze is foghatnak mindenki ellen. Ismeretlenek számunkra, talán még azt sem tudjuk, hogy miként lehet megölni őket, habár… Az angyalpenge elég sok mindenre megoldás, nem? - mosolygok rá. Hát igen, az enyém fennragadt a mennybe. Mert volt időszak, amikor voltam annyira gyermeteg, hogy elhiggyem: senkinek sem akarok ártani, de…
Ne térjünk el a tárgytól, mert az ark éppen valami fontosan mondd. Én pedig úgy pislogok rá, mint borjú az új kapura, ki nem hisz a fülének. Kettőt pislogok újra. Majd újra csak kettőt.
- Most jól értem, hogy ki akarod kukkolni őket? - pislogok nagyokat. Ekkor előveszem a kezemet, nevetve fogom meg a mutatóujjam, aki épp számol. - Egy, fogalmunk sincs, hogy összehívja-e őket. Kettő - fogom meg ezúttal a mutatóujjam. - Ha meg is teszi, mégis mi ezt honnan tudnánk meg? Habár ezt még ki is tudnám küszöbölni - vallom be, de akkor is ott van még egy, amivel a középső ujjamat fogom meg. - Amara egy istenség. Előtte ugyanúgy nincsenek rejtve dolgok, mint az Öreg elől. Előle nem tudunk elbújni, pontosan tudná, ha épp kihallgatjuk őket, hacsaaaak. Szerinted Amara mennyire ismeri a régmúlt lehallgató készülékeit? - végül is mindenre van valamilyen megoldás, nem igaz?
S ki vagyok én, ha nem az, aki mindenre találjon is egyet?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Kedd Okt. 23, 2018 8:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
- Komolyan?
Meglepődök a szavait hallva. Közben elveszem a kezem, mert úgy érzem, menten összeroskad itt nekem és mivel felállni készül, inkább segítő kezet nyújtok neki ebben.
- Semmit sem tanultál mindazokból, amit eddig láttál?
Nem, nem hiszem. Mi, arkok, a kezdetek óta létezünk, és nem merném azt állítani, hogy mindent tudó lennék, vagy hogy semmiből sem tanultam, azt meg főképp nem, hogy nem kellett tanulnom. Atyánk Mennybéli zsarnokságához képest az, amit Amara elvár tőlünk, számomra egy könnyű séta a parkban. Ophilia mintha másképp gondolná. A baj csupán az, hogy vannak részek, amikre nem emlékszem. Talán pont azért, mert nem fontosak. De bosszant, egyre inkább dühít a tudat, hogy amióta itt beszélgetünk, úgy érzem, mint aki égve hagyta otthon a rezsót és amiatt le fog égni a lakás.
- Igen, próbát tehetnénk.
Elkalandoztam, de a kérdése lecsengett, hangosan. Először magamra mutatok.
- Érdekelne a reakciójuk egy olyan esetben, amikor maga a Sötétség szolgája tesz jelenést előttük.
Most pedig rá.
- És akadna egy olyan, aki észrevétlenül kiértékelné a látottakat.
Cinkos mosoly húzódik az arcomra, mert igazából az észrevétlen lehet tökéletesen a szemünk előtt is ám. Persze, Ophiliára gondolok.
- Noha az Úrnővel történt beszélgetésünk alatt egy szó sem esett róluk, így nem az én dolgom lenne rájuk kopogtatni az ajtót. Viszont így meg sincs tiltva. Te tanulni akarsz, én meg kíváncsi vagyok, mit kaptam még tőle.
Igazából azokra a lényekre is, habár az elmém mostanában folyton azt sugallja hogy ami nincs velem, az vesszen. Ebből fakadóan élvezem a romlást, a pusztulást és minden olyan dolgot, amit korábban nem. Ebbe a körbe beletartozik a randalírozás is. Élvezettel vertem szét a templom berendezéseit és kergettem szanaszét a lökött embereket. A penge élére hányni őket majdnem olyan örömteli volt, mint az előbbi tánc Ophiliával.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
499
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Okt. 23, 2018 3:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
A megvilágosodás hirtelen jön meg számomra. Halk “oh” hagyja el ajkaimat, miközben hallgatom a bölcs ark szavait. Hát persze, így már minden világos, de nem értem. Egykor a rébuszokban beszélteket is pontosan megértettem. Most pedig…
- Mindig is az emberek voltak. Gabriel és azért választotta őket célpontul. Nem miattunk, angyalok miatt, vagy épp démonok miatt fog Isten visszatérni. Habár kérdéses, hogyha minden lélek eltűnik az emberekből, az is mennyire fogja majd érdekelni - gondolkozom, csupán csak hangosan vállaimat vonogatva.
Ha engem kérdeznek semennyire. Ha engem kérdeznek Amara csak az idejét vesztegeti, semmi értelme sincs annak, amit csinál. De persze engem megint senki sem kérdez. Miért is tennék? Továbbra is csak egy bábu vagyok, semmi több. Ezúttal nem az Öreg kezébe, hanem a Sötétség kezében. Egyik kutya a másik eb.
- Láttunk már nagyobb csodákat. Na meg jelenleg még a démonok is jobban védik az embereket, mint az angyalok. Gondolj csak bele ha nincs lélek, nincs porhüvely, nem tudnak mit megszállni. Igazad van borítékolható. Viszont egy rizsszem is képes átállítani a mérleg nyelvét. Így egy angyal, vagy démon is képes lehet az egész előnyünket megfordítani - nem lehetünk, most nem, olyan balgák, hogy azt higgyük, mi vagyunk a nyeregbe. - Minden nagy birodalom ebbe bukott bele, legalább mi legyünk már előrelátóbbak - vonom fel kérdőn az egyik szemöldököm.
A legnagyobb ark és a legtöbbet tudó angyal nehogy már abba a hibába essen. Ez egyszerűen… Csak szörnyű lenne.
Lopva figyelem a mozdulatát, miközben a padhoz sétál. A jókora kaszát veszi a kezébe. Valahogy  ijesztő, de egyben jól is áll neki. Amolyan… pont hozzá illik. Érdekes, hogy Isten sose látta ezt, de Amara rögtön. Szemöldököm csak egy pillanatra vonom össze, mielőtt újra megszólalhatna.
Nevemre akaratlanul is kissé összerázkódom. Kezei súlya alatt úgy érzem, hogy menten összeroppan a válam. De nem azért, mert rá nehézkedne. Mintha minden, egyszerre most ülne a vállamra. Amara terhe, a saját terhem, az, hogy senki sem képes belátni az igazat, de nem csak most. Eddig sem.
- De… - kezdenék bele, hiszen igaza van. - Persze, a kihívások, igaz? Eddig túl egyszerű volt nekem is minden. Mindent végignéztem, így nem kellett pluszba semmit sem tanulnom - sóhajtok egy hatalmasat.
Talán ez zavarna? Ugyan már, ez a kihívás nem fog megállítani. Ez legalább végre egy olyan, amelyet könnyedén el is érhetem.
- Próbát? Pontosan mire gondolsz? - vonom fel mindkét szemöldököm egyszerre. Magam mellett megtámaszkodva tolom fel magam is álló helyzetbe. Szakadt ruhámról lesöpröm az üvegszilánkokat.
Az előbbi mélabúságom szinte semmivé lett. Arcomra derűs mosoly költözik. Mintha az előbbi nem is velünk történt volna meg.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Kedd Okt. 23, 2018 12:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
Ophilia arcára kétség telepedik meg. Nem tudom miért, először fel sem merül bennem, hogy miattam. Aztán egyre inkább úgy érzem a szavait hallva. Valószínűleg nem értette meg az előbbi mondanivalóm súllyát.
- Az Úrnő terjeszkedik. Most is, míg mi beszélünk és jól érezzük magunkat. Az emberek a kulcs, Ophilia!
Van elképzelésem arról, mit rakott össze a fejében, de az eléggé távol áll a valóságtól. Mint mondtam, még vért sem kell ontanunk. Persze az sok idő, nem máról holnapra fog bekövetkezni.
- Tudok a szövetségről.
Nekem azonban nem az a dolgom hogy ezzel egy fikarcnyit is foglalkozzam. Amaranak egyértelmű parancsa volt, amit teljesítenem kell. Most félnem kellene? Mitől? Hiszen nemsokára mind a semmivé foszlunk.
- Fogalmuk sincs, mivel fognak szembenézni. Szerintem ott tartanak, hogy kidolgoznak egy élhető együttműködést, tekintve hogy Lucifer démonai nem kezes bárányok. De mivel szövetségben vannak, muszáj lesz őket kordában tartaniuk. Ami hidd el nekem, nagyon nem lesz így! Össze kell állítaniuk a védelmet, mind a két városban, az erőforrásaik és a seregeik megosztottak lesznek. Mindezek mellett ha fel akarják kutatni az isteni eredetű tárgyakat Amara megölésére, akkor halmozottan kevés idejük maradt erre, ráadásul ehhez is el kell különíteniük egy kisebb osztagot. Ebben a rálátásban..szerintem..borítékolható a káosz és az anarchia! Ha csak valami isteni csoda nem történik, de mint tudjuk, Atyánk eltűnt és talán nem tér vissza sohasem! Mihály pedig nem fogja egy varázsütésre eggyé kovácsolni a csőcseléket!
Úgy érzem közöltem vele én hogyan látom az egészet, és miért nem vágom földhöz magam az alma emlegetése kapcsán. Ophilia tud mindenről, így meg tudja akadályozni őket. De azzal is számolhatunk, hogy valamelyik mohó démon belekontárkodik és magának szerzi meg. Mint Abaddon. De rajta túl is hosszú az a lista és mindegyik listás Lucifer vérét óhajtja, meg talán a világuralmat. Nincs is jobb annál, mint a saját levünkben főni meg. Ezt már egy párszor végig gondoltam. Miközben beszélek, lassú léptekkel indulok az egyik padhoz, amelyikre az Aratót döntöttem, most a kezembe fogom, így fordulok felé. Valamiért megint saját magát kezdi el hibáztatni és nem értem az okát. De a szomorúság átkúszik rám is, apró hullámokban önt el. Együtt érzően figyelem a mozdulatait és megint átsuhan az agyamon, hogy valamit elfelejtettem.
- Ophilia.
Ejtem ki a nevét halkabban, és odalépkedem hozzá. Szabad kezemmel, ha engedi, akkor megérintem a vállát.
- Te vagy a Tudás angyala. Ha nem tudsz valamit, akkor ismerd meg! Tanuld meg!
Ami azt illeti okosabb nálam, akkor miért nekem kell ezt kimondanom? Magunk közt szólva, az előbb kiderült hogy én sem tudtam róluk.
- Tehetnénk egy próbát velük. Akkor talán rájöhetünk, Amara mit akar velük kezdeni. Mármint hogy miért engedte ki őket.
Nem vagyok biztos benne hogy olyan jó ötlet, mint amilyennek hangzott. Viszont megismerni a természetüket, az eredetüket csak így lehet.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
499
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Okt. 16, 2018 6:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Szavai teljesen értelmetlennek tűnnek számomra. Persze, sose hittem volna, hogy valaha is fel fogok érni egy ark gondolataihoz, esetleg bölcsességéhez. Mégis nehezemre esik lépést tartani a hirtelen irányt váltott monológjával.
- Én… - kezdek bele enyhén elnyíló ajkammal. Messzi földön híres vagyok a gyorsan járó fogaskerekekről, éles elmémről. Hogy mindent röpke pillanatok alatt átlátok, s lám, itt ülve a törmelékek között… Nem jönnek a gondolatok. - Nem értem - vallom be töredelmesen, szégyenkezve hajtva le a fejemet. A már begyógyult sebemre lassan rászáradó vért kezdem el kaparni.
Valami régi érzés lesz úrrá rajtam. Szégyenkezek egy olyan előtt, aki tőlem hatalmasabb. Meglehet más lenne a helyzet, ha nem egy oldalon állunk. Ugyanis nem tudom elképzelni, hogy még egyszer akár Michael, akár Gabriel előtt szégyenkezzek.
- A kérdés csak, hogy mennyire lesz jó, mármint… Michael az utóbbi időben elég ostoba, de a legtöbb angyala nem. Ismerem őket, egytől, egyig. Tudom, hogy nem hagynák, ha látnák. Mi lenne… - ajkamba harapva, vágom el szavaimat.
Nem tudom, hogy miként tudnám megfogalmazni azt, ami a fejembe jár. Az biztos, hogy nyíltan nem támadhatjuk meg a várost. Bármennyire is védik őket, de talán…
Fel sem tűnik, hogy milyen sebesen rágom az ajkamat, amíg enyhe fémes ízt meg nem érzek a számba. - Nem dolgozhatunk nyíltan - jegyzem még meg.
Hiszen ha megtesszük sokkal többet vesztünk vele, mint nyerünk. Mégis… Igen, Gabriel majd eltereli Michael figyelmét, de az itteni angyalokét?
- Vagy a végén tőrbe csalnak és oda az egésznek. Ramiél, ennyire azért ne légy meggondolatlan - tekintek fel rá, először, mióta fejem szégyenkezve lehajtottam. Ajkam szegletébe kacér mosoly bújkál. - Az igen, viszont szövetségről beszélnek. Sőt mi több, úgy hírlik, hogy a nemrégi felfordulásba az Ördög maga járt a városba - hajtom enyhén oldalra a fejemet. Az már más tészta, hogy milyen eredménnyel, de ebbe ne menjünk bele.
Ezután figyelmesen hallgatom. Megmaradt emlékek? Vajon Amara blokkolta? Vagy mi történhetett? Ugyanis én mindenre emlékszem, mi egykor velem és másokkal is megtörtént, de rá… Más hatással lenne a Sötétség? Vajon azért, mert egy ark?
Akaratlanul szorul ökölbe a kezem. Némán figyelem szemem sarkából, ahogy feláll mellőlem. Én mégsem mozdulok. Egyre sötétebb gondolatok jelennek meg elmémbe.
- A tudás angyalának teremtett meg - szólalok meg nagyon csendesen. Mégis tudom, hogy ő hallani fogja. - Az lett volna a sorsom, hogy mindenről tudjak, jó, vagy rossz. Racionálisan mérjem fel. Erre elvesz valami fontosat, ostobának érzem magam tőle. Hiszen ők itt vannak és… - nem tudok róluk semmit. Frusztrál, ezt soha nem is tagadtam. Frusztrál, ha nem tudok valamit, és ez az érzés, vagy legyen bármi is, ami kivált belőlem… Nem tetszik
Fel sem tűnik, hogy egyre hevesebben, egyre szaporábban veszem ettől a levegőt. Újra eszembe jut a szőke nő…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Pént. Okt. 12, 2018 6:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
Ophilia kérdésére is elfintorodom, sajnos a szavaira rögtön bevillant egy kép. Nem, és én elhatárolódom ezektől. Ugyanakkor az hogy találkozott már eggyel, egy újfajta tapasztalat neki, nem nekem. Teljesen kirángatott a téma az előbbi tánc öröméből. Most már azon kattog az agyam, hogyan lehetne ebből az egészből a legjobbat kihozni Amara számára.
- Tudod én azt gondolom, hogy mind megsemmisülünk, ami számukra ritka nagy kegy. Mert én addig sanyargatnám őket, amíg még mozognak. De tekintve hogy nincs ítélethozó, és az elmúlás borítékolható, ennek tudatában...felhasználhatóak.
Igen, ez a helyes kifejezés rá. Teljesen mindegy melyik volt ellenszenves és melyik nem. Nekünk már nem kell válogatnunk az eszközök és az erőforrások között.
- Az Amara által megszállt emberek száma napról napra nő, hamarosan elegendően leszünk, hogy bevegyük San Francisco-t. Nagyjából egy hónap és az emberek által becsben tartott város elesik, még csak vért sem kell ontanunk, mert mindenki az ő hatalma alá kerül, aki pedig nem...
Sejtelmesen elharapom a végét, nyilvánvaló hogy aki nem az halál fia lesz, vagy sikerül elmenekülnie egy időre. Egyáltalán nem magas lóról beszélek, tudom, amit tudok. Hiszen amióta megkezdtem az utam, az Arató megtette a dolgát, és idáig követtek ezek a megszállott emberek, míg el nem küldtem őket a fenébe. Most terjesztik a kórságot helyettem is.
- Az Úrnő olyan hatalommal ruházta fel az Aratót, hogy egyetlen angyal vagy démon sem kihívás többé. Ha van eszük, nem állnak az utamba, ha nincs, akkor a saját erejükkel növelik Amara hatalmát.
Széles és annál gonoszabb mosollyal taglalom eme titkot, melyet csupán csak Ophiliával osztottam most meg. Nézzen körbe! A templom üres, nincs már olyan hely, ami menedékül szolgálhatna a csőcseléknek. Az egyetlen, aki tenni tudna ennek ellenére, az sehol sincs. Talán csendben figyeli, miként tűnik tova a szeretett bolygója. Most még biztonságos a város, de meddig?
- Mihály és a többiek már alig tudják felügyelni a beszivárgó idegeneket és hiába ha őket nem is sikerül elsőre az Úrnő oldalára állítani, tenni már aligha fognak tudni ellene.
Kezdetben voltak kétségeim, de most itt nincsenek, mert saját magamon is tapasztalom hogy egyre erősebb leszek. A naív kérdése egy percre kizökkent.
- Emlékek?
Az előbb inkább rémképeim voltak, azok nem lehettek emlékek.
- Van, ami megmaradt. Még Atyánk idejéből. Rád és a testvéreimre is emlékszem. És vannak egyéb emlékeim különböző időkből és különböző helyekről. Miért akarod tudni?
Most még ő is azt érezteti velem, mintha emlékeznem kellene valamire. Hát, ha fontos, akkor csak emlékezni fogok, vagy talán most figyelmeztet rá, de ha nem...akkor minek rugózzak ezen? Lassan felállok az üvegszilánkok közül.
- Nekem most az a dolgom hogy terjesszem a sötétséget, hogy minél több embert Amara oldalára állítsak és ha valamelyik testvérem, vagy démon az utamba áll, annak erejét is az ő javára fordítsam. És hogy miként művelem azt, az számára nem érdekes.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
499
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 6:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Hangos nevetésem tölti be a teret. A régi falakról visszhangzik a szinte üres kegyhelyen. Valóban nem lehetett egy szép látvány kettejük násza, valahogy nem sajnálom, hogy erre a részletre Pont nem emlékszem. De minden más zavar.
- Undorítóbb, mint egy démon és egy angyal násza? - vonom fel a szemöldökömet. Azt kötve hiszem.
Nem is csak a szentségtörésből kifolyólag, hanem mert… Fény és Sötétség… Újabb emlékek egy esős napról. Fejemet könnyedén megrázom, miközben elhessegetem eme gondolatokat a fejemből. Igen, ez nem más, mint undorító. S ennek így is kell lennie.
Kezemből a körmeim segítségével piszkálom ki a szilánkokat. Persze könnyedén megtehetném az erőmmel is, ezekre mégsem pazarolnám el. Időm van, a fájdalom, melyet érzek elenyésző. Volt már rosszabb is, lássuk be.
- Találkoztam eggyel. Belenéztem a fejébe, de még számomra is túl zavaros minden - azon túl, hogy megígértem neki, hogy nem beszélek róla… Most mégis muszáj vagyok. - Vannak egy páran, arcokat talán még felismerem, neveket egyáltalán nem tudok. Az biztos, hogy Amara engedte ki őket Ménész Ládájából. Amikor a segítségemet kérte. Említette, hogy fogságba vannak olyanok, mint ő maga is. Akiket nem akart Isten látni ezért úgy döntött, hogy eldugja a világ elől - rázom meg a fejemet.
Noha az egyikkel való legutóbbi találkozásom igen aggasztónak bizonyult.
- Vélhetőleg azért engedte ki őket, hogy az Ő útját segítsék, mégis… Az egyikük… Egy Marcus nevezetű… Kissé hálátlannak bizonyul irányába - rázom meg a fejemet. Mégsem tápászkodom fel a földről, mint a rossz gyerekek úgy ülünk a törmelékek között. A törött ablakon keresztül bámulok ki az égboltra.
- Fogalmam sincs, hogy mi a terve velük, de mindenki engem kérdez erről - vonom meg a vállamat könnyedén, miközben újra elnevetem magam. - De ne erről beszéljünk. Csak kíváncsi voltam, hogy a te emlékeidet is törölt-e, vagy az arkoknak meghagyta ezt a kegyet - vigyorodok rá szelíd jósággal, mégse úgy, mint régen. Ez, valahogy, más.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 08, 2018 9:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
A nevetés szívből jön, de aztán fájdalomba torzul, miután már érzem hogy a nemesebbik felem mellett, a hátam, a karjaim is tele mentek. Ophilia is megsebzi magát, még is viszonylag gyorsan túljut rajta és lekecmereg rólam. Jah, most nekem kellene felállni valahogy.
- Nah, ez undorítóan hangzott!
Jelentem ki, döcögősen felhúzva magam, hogy az a jó...ha ezt tudom, nem töröm be az üveget olyan vagányan. Telekinézissel mozgatom ki az üvegdarabokat, aztán egyszerre tökéletessé varázsolom a ruhámat is. A sebek már gyógyulni kezdenek, amikor a másik rossz gyerek hajthatatlanul helyet foglal a szőkeség mellett.
- Atyánk teremtette őket? Vagy Lucifer tréfát űzött vele?
Még mindig grimaszba torzult arccal lovagolok a gondolaton, pfejj. Maguk a démonok is undorítóak, de egy kígyó és egy démon násza miféle ördögi teremtményeket rejthet?
- Találkoztál eggyel?
Engem tulajdonképpen már nem foglalkoztat az, hogy Atyánk éppen mit csinál vagy hol lehet, úgy rázom le magamról a témát, mint ahogy az őszi szél söpri félre az útról a száraz faleveleket. Ellenben amit most felhozott, az érdekesen hangzik. Mit szólna hozzá az Úrnő? Vagy az ő keze is benne van a dologban? Kell nekem ezzel foglalkoznom?
- Akkor most mit tegyünk? Ezek a teremtmények előre vihetik az Úrnő tervét?

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
499
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Vas. Okt. 07, 2018 5:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
- Mh, nem hinném, hogy akkor is tiszta lenne a szándékunk… - húzom el ajkaimat. Valahogy nem tudok megoldást találni erre, pedig ha valakinek illene tudni, az pont én vagyok.
Frusztráló ez egy olyan számára, mint én, akinek mindenre kellene tudni valamilyen megoldást. Noha a gondok nem ezzel kezdődtek. Kezdem úgy érezni, hogy életünk a hazugságon kívül nem volt más, mint ámítás. Elhitette az Öreg, hogy mindent tudok, hogy erre lettem teremtve, hogy mindent megfigyeljek és mindent tudjak. De azt sem tudtam, hogy van egy nővére. Azt sem tudtam, hogy miként kell egy elsötétült angyal elméjét újra tisztává tenni.
Fogalmam sem volt arról, hogy eltörölte a világból egy komplett faj létezését, átírta a történetüket. Innentől jogosan kérdezhetem meg, hogy honnan tudjam, hogy mi volt igaz és mi volt ámítás a történelem folyamán?
Hiszen még csak azt sem tudom, hogy egy nem is egyszerű pecsétet miként törjek fel.
Ezen most még sincs időm gondolkozni, hiszen olyat mond a velem szemben álló angyal, mely akaratlanul is jólesik lelketlen porhüvelyemnek. Ha lenne szívem biztos, hogy most gyorsabban zakatolna, mint ahogy azt kellene.
- Bár így lenne… Mégis én voltam a legkisebb porszem az egész mennybe - hajtom le a fejemet egy pillanatra. Nem tehetek róla, vannak még apróságok, melyek megmaradtak régi énemből.
Nem értékelem le magam, mégis valahol… Mégis csak egy ark mondja ezt nekem. Lám-lám mik tudnak számítani, itt a világ végén.
- Kiátkozott… - ismétlem halkan… Nagyon halkan. A végét már csak fél füllel hallom, magam sem értem, hogy miért foglalkoztat ez ennyire. Oh, hát megvan. - Ha kiátkozott volna, lehet, hogy már nem élnénk. Feltéve ha itt van - vonom meg a vállamat.
A magam részéről még mindig inkább hiszek abban, hogy ő elment. Új világot hoz létre nélkülünk, minket pedig itt hagyott a világ peremén. Talán látta azt, hogy majd Gabriel és Mihály elévődik egymáson. Akár azt is, hogy Amaraval minden meg fog szűnni.
És ekkor hirtelen felgyorsulnak az események. Kecsesen dőlök Ramiél karjaiba, ki pedig engedelmesen dől hátra. Csakhogy a bizonyos súlyponton tovább. És még tovább és…
Halk sikoltást hallva dőlök a férfira, teljes testsúlyommal. Próbálok a kezeimmel megtámaszkodni, minek az eredménye, hogy a jobbom tenyerébe beleáll néhány üvegszilánk, a bal megcsúszik az egyiken, ennek engedve, karistolom végig Ramiél feje mellett, alkaromat szúrja egy-egy üvegdarab.
Térdeim épphogy elkerülik a férfi kényes pontján annak lába között. Az első ijedtségünket nevetés váltja fel. Homlokomat a vállára hajtva hagyom, hogy a hajam eltakarja az arcomat. Halk nevetés lesz rajtam is úrrá, szinte már könnyező.
- Ugyan… ez már meg sem kottyan - emelkedek fel lassan, kiszedve néhány üvegszilánkot a bőröm alól. Percek kérdése és begyógyulnak a sebek. Könnyed mozdulattal vetem át lábaimat felette, de ahelyett, hogy felálnék, inkább lehuppanok a szilánkok közé mint valami rossz gyermek. - Az egyik tengeri kígyó és egy démon gyermekeire gondolok - vonom össze a szemödökömet. Miért érzem, hogy ő sem tud semmit?
Vagy ha parancsba kapta egykor, hogy egy szót se szóljon erről, akkor most is megtartaná?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Szer. Okt. 03, 2018 5:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
- És ha mi azért vennénk el, hogy ne tudják Amara ellen használni?
Teszem fel a magam kérdését rendre, hiszen ez önzőség volna? A saját erőnket növelnénk vele? Kétlem. Mint ahogy az őszinte szándék, úgy ez sem merítkezik kevesebb lehetőségből. Na már most, azért mégsem ilyen egyszerű, hiszen elmondása szerint saját maga sem tud hozzáférni. Inkább csak rosszul fogalmaz, engem ezzel vakvágányra vezet. Én meg bőszen hangoztatom hogy semmi sem megtörhetetlen, mert így is van. Csak jó lenne tudni mi a kiskapu a maghoz. Erre próbálunk rájönni. De az idő múlásával messzire kalandozunk.
- Atyánk azt mondta nekem egyszer, hogy minket a csillagok ihlettek. Ha ez valóban így volt, úgy a tiéd ragyogó ékszerként tündökölhetett az égbolton.
Nem teszem hozzá hogy az enyém valószínűleg alig látszott, de ez most nem is lényeges, még ha meg is fordul a fejemben. Örömmel tölt el a széles mosolyának látványa, és én is elmosolyodom. Ez az új keletű érzés egyszerre önt el boldogsággal és bánattal. Bár nem azért, amiért őt. Szavakba önteni sem tudnám, számomra teljesen megfoghatatlan. Közben Ophilia megint hozzám simul, én pedig megint visszatekintek a múltba. Valami felsejlik a sötétség foszlányain túl, olyasmi, ami eddig meg sem fordult a fejemben. Emlékek? Vagy lázálom csupán? Nem tudok rájönni, mert megint szertefoszlik, míg Ophilia néhány lépéssel hátrébb kerül tőlem. Ez kezd bizarr lenni és nem jó értelemben! Mintha megfeledkeztem volna valami fontosról és ez olykor vissza köszön nekem. Nagy szemekkel meredek Ophiliára, kis ideig az előbb látottakon tűnődöm. Meg mernék rá esküdni hogy Abaddon tartózkodott velem egy szobában.
- Én..ö..
Csak veszek egy mély levegőt és minden jó lesz. Biztos kezd megzápulni a tudatom! Amúgy sem erőségem a bájolgás, erre itt vigyorgok Ophiliával, mint valami kerge kóros. Mondjuk vele kifejezetten szívből jön, nem tudom kontrollálni.
- Amennyire ismerem, már kiátkozott minket! De nagyon remélem hogy Amara megtanítja kesztyűbe dudálni!
Nos, a másik erősségem, a káromkodásra való képtelenség hajlama, helyette beszélek hetet havat. Amihez hozzátesz a tudat, mely szerint Ophilia már megint közeledik felém, persze, mert még mindig táncolunk. Nincs ellenemre az érintése, sőt, nekem is az egyik kezem a derekán pihen, de ezek a fura látomások kezdenek össze zavarni. Már nekem dől, én meg egyszerre érzem azt a forróságot, és a hideget, mert megint kezd derengeni valami számomra nem életképes dolog. Mit keresek Abaddon-nal egy fedél alatt? Ebből az egészből az üveg ütemes ropogása szakít ki. Ó, ott vagyunk, ahol berepültem és betörtem a templom üvegét. Ezen kívül Ophilia nagyon nekem dőlt, én meg szinte lementem a félre söpört padok magasságába, most pedig hogy magamhoz tértem csak ennyit tudok kinyögni.
- Ó, ó!
A következő pillanatban meg a gravitációnak engedve esünk össze. Mivel én vagyok alul, valószínűleg a drága angyal csupán rám esik, engem meg megvagdos az üveg. És amikor talajt fogok..jah, valóban. Kicsit sem kellemes. Feljajdulok, de aztán már be is fejezem. Helyette nevetés lesz úrrá rajtam. Finoman végig simítom Ophilia hátát.
- Bocsánat, elrontottam! Ugye nem ütötted meg magad?
Valóban nagyon béna elképzelés volt meghajlani, mint a partvis nyele, mikor nekem kellene megtartanom Ophilia testét. Amíg elkezdünk felkecmeregni, muszáj feltennem a kérdéseimet.
- Szóval leviatánok? A legendákból? Vagy teljesen másra gondoltál?

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
499
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Csüt. Szept. 13, 2018 7:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Kérdésére halkan hümmentek egyet. Nem egészen így gondoltam, de miként is magyarázhatnám el neki.
- A pecsétet úgy készítettem el, hogy csak az érhet az almafag magjához, aki azt nem önző érdekből használná fel. Aki nem azért, hogy saját erejét növelje vele, hanem Amara ellen használja fel - na már most, a bökkenő épp ott van, hogy sem ő, sem én nem arra akarjuk felhasználni.
Miként képes megszivatni magát egy angyal. Hát épp így. De igaza van, semmi sem megtörhetetlen. Isten soha nem alkotna meg semmit úgy, hogy ne legyen abból egy kiút. Így ebből is kell lennie, ez ily egyszerű.
- Legalább ennyi haszna volt Istennek - bólintok egyet oldalra, ajkamat is elhúzva. Ezzel a ténnyel, hogy gyönyörűnek lát nem tudok vitatkozni. Viszont külsőmet nem magamnak köszönhetem, még csak a géneknek sem. Isten akarta, hogy így nézzek ki. Mégis nem létező szívem, valahol Zephyr kezébe most repes, hogy ő ennek lát. Még ha már nem is élek abban a hiearchiában, melyet ránk kényszerített az Öreg. Ezt pedig egy szelíd, meleg, valahol mégis kacér mosoly kíséretében juttatom az előttem álló férfi tudtára.
Mély levegőt veszek, miközben hozzásimulok, és szinte sóhajtásként tőr előlem, amikor eltávolodok tőle, neki hátat fordítva. Érzünk, ő is, én is. Olyat, amit soha nem lehetne. Amit Amara megengedett nekünk, mellyel kegyes felénk. Elmém rögtön kitisztul annak hála, hogy felhozza újra az Öreget. Igaza van, nem fog már eljönni.
Valamiért most mégis bánat lepi el elmémet. Miért érdekel, hogy nem fog eljönni?
- Szomorúság tölt el emiatt. Ennyit sem érünk neki. Mégha minden erőmmel azon vagyok, hogy Amarát segítsem, nehéz feldolgozni azt, hogy ennyit jelentünk a számára - melankólia. Ez a megfelelő szó arra, amit most érzek. Megállva a templom fala előtt. Lépteimet üvegdarabok félreismerhetetlen csikorduló hangja töri meg. Ő törte azt be, amin állunk.
Hiába az illúzióm, mely más tájakra kölcsönöz minket, hiába a zene, most… Mégis kívülállónak érzem magam. Ebben a pillanatban a magányom elönt, újra és újra. Miként bízhatnék Ramiélben, ha ezelőtt nem tehettem? Miként tudjam, hogy nem csak átver? Hogy tényleg mellette áll? Hogy az Öreg felé kiejtett szavai valódiak?
Érzem a bőréből áradó meleget mögöttem. Fejemet lassan szegem fel. Felé fordulva simítom kezemet a mellkasára, folytatva a táncot, melyet elkezdtünk. Bal lábamon meghagyom a földön, felsőtestem mégis dől felé. Ahogy jobb lábamat is felhúzom és az övéhez simítom azt.
- Leviatánok - hangzik el a szó, mely mindenki számára ismeretlen. Vagyis nem annyira, tengeri kígyókat vízionál a szeme elé, de ők ennél többek. Szavaim halkak, mégis mélysötét szemét figyelem. Vajon ismerős lesz bármi is számára a név hallatára?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Vas. Szept. 09, 2018 6:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
- Őszinte szándék? Úgy, hogy őszinte szándék Amara elpusztítására? Vagy csupán őszinte szándék valamire?
Halvány lila fogalmam sincs mit csinálunk éppen, azt leszámítva hogy jól érezzük magunkat és táncolunk. De valljuk be, ez a mi létünk tükrében nagyon bizarr! Én mégsem érzem annak. Érzem...már egyre többet érzem, amit nem érzek, lehetséges ez? Netán Amara szolgálata a téboly legmagasabb szintjére juttatott? Elgondolkodom, közben a tekintetem lassan visszatér a kék csillogó szempárhoz.
- Nos, én őszintén gondolom rólad, hogy gyönyörű szép vagy.
Megint csendszünet, felegyenesedünk, ő meg nekem simul. Mintha vibrálna a levegő körülöttünk, vagy nekem ment el a józan ítélő képességem is. Egy pillanatra megáll az idő és tisztán látok, húha azt hiszem emlékeszem rá mit akartam csinálni mielőtt Amara...aztán ismét körbeölel a Sötétség.
Ophilia távolodik tőlem, én meg tartva a tánc lépéseket utána igyekszem. Szerintem a válasz még is csak inspirálta, valamin nagyon töri magát.
- Atyánk nem fog megjelenni, megtehette volna számtalanszor. Vagy a bátyámnak, Gabrielnek van igaza, és ez egy próba mindenki számára, vagy pedig neked, és hátra hagyva minket, egy új világot teremt. De engem ez az egész nem érdekel. Valaha megtettem volna bármit érte, most ha azt mondanád, holnap meglátogatja a tornyomat, csak azért mennék oda hogy arcul köpjem!
Egyenlőre nem álltunk meg, bár egy idő után elfogy a tér amerre hátrál, tehát minimum irányt kell változtatnunk.
- Ha a szabadság itt is csupán illúzió, akkor az Úrnő piszok jól csinálja! Miféle lényekről beszéltél?
Amióta elindultam a Szirttől, tettem, amire utasítottak, úgyhogy az efféle információkról lemaradtam és az utam során még nem találkoztam velük. Huncut mosoly játszik komor vonásaimon, tekintve hogy Ophilia is játszik velem, mozdulataival arra sarkall kövessem, én pedig megyek utána.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
499
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 30, 2018 6:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Előbb csak felvonom szemöldökömet, majd oldalra hajtott fejjel bólintok válaszára. Ez is lehet egyfajta szemlélet, ahogy az enyém is volt. Valamiért mégsem hiszem, hogy ez olyannyira egyszerű lenne, mint ahogy mi azt elképzeljük.
- Meglehet, hogy Isten sem fogja hagyni, hogy kényünk-kedvünk szerint lopdossuk össze szeretett lényeinek a lelkét - vonom meg a vállamat. Aztán lehet, hogy mégsem. S ha már Amaranal járunk, vélek összefüggést felfedezni az előbb kiejtett szavaim és az övéi között.
- Amara végtelenül türelmes. Ha nem lenne az szabadulását követően rögtön bosszút állt volna. Vagyis amint az ereje visszatér - gondolkozom ezúttal hangosan. Isten útjai kifürkészhetetlenek és való igaz, hogy egykor nem is nagyon foglalkoztam vele.
Ezt a hibát nem követem el Amaraval szemben is, hiába szolgálom őt minden erőmmel.
- Istent akarja kiugrasztani a bokorból. Oly lényeket engedett szabadjára, mely az egész világ számára elhozhatja a pusztulást. Mindent megtesz azért, hogy előcsalja. Őket kiengedte, Téged arra kér, hogy az emberekből élőholtakat készíts - mi ez ha nem a türelmes játszma jele?
S hogy mit fog tenni az Öreg? Na, az majd kiderül. Mindenesetre nem hinném, hogy sokat. Eddig sem tett, ha Gabrielt sem állította meg, akkor a saját testvérét sem fogja. Fogja majd a nyúlcipőt és elhúzza a csíkot az univerzum egy másik szegletébe és készít magának egy újabb játszóteret.
- A szabadság továbbra is illúzió. Nem vagyunk szabadok, egyszerűen csak más szolgái lettünk - ki tény, hogy kevésbé foglalkozik velünk. Mégis csettintésre akár egymás ellen hangolhatna minket, nekünk pedig beleszólásunk sem lenne. Ez egy angyal élete. Dróton rángatják bárki szolgája legyen is.
Kérdésem elhangzik, de egyelőre nem kapok rá választ. Borzolt tincsei között figyelem mohó tekintetét, mellyel most engem méreget. Régen erre nem lett volna példa és lám. A sötétség még egy arkot is ki tud teljesen forgatni. Vajon mi történne, ha egy teljesen új lényt hozna létre?
Válaszát hallva lassan egyenesedem fel, szorosan hozzá simulna. Szemöldökömet összevonva próbálok rájönni, hogy mire is gondolhat. De még az is eszembe jut, hogy egyszerűen csak nem figyelt rám.
Egy nő, vagy akár egy női testbe bújt entitás teljes mértékben el tudja venni egy férfi eszét. Hihetetlen ez továbbra is.
- Az egyetlen kiskapu, melyet beleépítettem az őszinte szándék, mely valljuk be, ezzel épp nem rendelkezünk - nem, hisz nem Amara ellen akarom felhasználni a magot. De saját magával.
Saját magával.
Gondolkozom tovább ezen, miközben félig ellépek mellőle, mintha egyre jobban csak távolodnék tőle, mégis mozdulataimmal csábítom, hogy kövessen engem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Kedd Aug. 28, 2018 6:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
Kevésbé látok bele Ophilia fejébe, tudnék, ha akarnék. Nem akarok! Viszont nem értem túl jól a következtetését.
- Nem is fogom. Mihelyst mindegyik az Úrnőt szolgálja, úgy az én utam véget ér.
Jelentem ki egyszerűen. S hogy ez mit jelent? A fene tudja. Lehet hogy utána úgy leszek mint Ophilia, de az is lehet hogy előbb elmegyek, mint Atyánk és a többiek.
- Az Úrnő nem ennyire türelmes.
Hát ez az én meglátásom és épp most ócsároltam. Gyorsan észbe kapok.
- Megvan neki az ereje. Napról napra nő. Nem hiszem hogy várni óhajt!
Egészítem ki magam. Utána jön az ötlet, az összeesküvés, és merőben lenne hozzá kedvem. Ophilia csillogó tekintete sem árulkodik kevesebbről.
- Szabadok vagyunk. Oda megyünk, ahová csak akarunk, azt csinálunk, amit akarunk.
Öntök még egy adag olajat a tűzre. Miért ne? Kifejezetten élvezném a New York-i vadászok porba döntését. Szórakoztató volna, útközben meg érvényesíthetem Amara akaratát. Semmi sem gátol benne. Nem szabott meg feltételeket, se tiltásokat, neki csupán az kell, hogy végezzem a dolgomat, ami a tervéhez kell. Az hogy közben itt Ophiliával jól érezzük magunkat, őt nem érdekli. Bezzeg Atyánk már biztos kiátkozott volna minket odafentről! Fura, mert Ophiliának is épp most jut az eszébe. Neve emlegetésére a szemöldököm húzkodom, tudnék mit hozzáfűzni, ám épp most fejezi be a forgást, én pedig elkapom. Aztán teszünk egy félfordulatot, ő kimondja a kérdését. Finom teste megadóan omlik karjaim közé, miközben a föld felé borul, de erősen tartom. Csupán a hosszú, szőke haja érhet a földhöz. Rabul ejt az a tekintet, mintha a csillagok között ragadnék egy kis időre. A hajam rakoncátlanul a szemembe kúszik mindeközben és a szabad látás reményében elkalandozom. Igazából ez a testhelyzet kiemeli Ophilia kerekded idomait, amiket eddig észre sem vettem. Ó jaj! Mi volt a kérdés? Kínos csend telepedik rám, míg ő várja a válaszom, ami neki segíthet és számít rám. A tekintetem lassan visszakúszik az övéihez.
- Talán saját magával.
Válaszom komoly. Szentül hiszem hogy megtörhetetlen, sebezhetetlen és társai nem léteznek és gyakran a megoldás a legegyszerűbb dolgokban keresendő. Olykor kiszúrja a szemünket, mi pedig észre sem vesszük! Ophilia okos, ha kicsit is inspirálta a válaszom, úgy már tudja is miként törje meg. A zene folytatódik, mi ismét felegyenesedünk, tovább szőve a tánclépéseket.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
499
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Aug. 21, 2018 8:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Teljesen máshogy viselkedik velem, mint legutóbb. Nem pöffeszkedő, nem beképzelt, nem olyan, ki azt hiszi jobb tőlem. Nem arrogáns. Ez csak egy teszt? A bizalmamba akarna férkőzni? Valljuk be ez egy elég jogos indok, mégis készségesen válaszol a kérdésemre.
- Többen, de a végtelenségig nem tudod kaszálni őket - vonom le az egyszerű következtetésemet. Az emberek lelkei is egyszer végigérnek. - Türelmesnek kellene lennünk, mindaddig, amíg vissza nem gyarapszik az emberi népesség - ehhez azonban másra is szükségünk lenne.
Legelőször is megállítani a két mihaszna arkot. Vagy egyszerűen csak Amara hatalma alá hajtani őket. Minél többen szolgálják őt, annál jobban gyengülni fog Isten hatalma. S nő az övé. Ajkamra aljas mosoly kúszik gondolataim nyomán.
- Senki sem számítana rá - villantom rá tekintetemet. - A vadászok sorait is megtizedelhetnénk, de nem is kell tudniuk. Abban a hitben élhetnek, hogy nem halhatnak meg, na de lélek nélkül? Mit ér az élet, nem igaz? Súlyosabb károkat okoz a káosz eme formája, mint a pusztításé - mily meglepő, hogy ezzel a két tulajdonsággal példálózom.
Nem áltatom magam, hogy túlszárnyalom magát a Káoszt, Belialt, nem. Ő sokkal jobban tudja keverni a kártyáit, de még ő maga sem számíthat arra, ami itt történhetne. Két angyal, egy ark és egy rangtalan, egy egész világ ellen.
Mily romantikus.
Viszont igaza van, az apró fondorlatok. Ezek tudnak a legjobban ütni.
- És erre mindössze türelemre van szükségünk. Amara nem mást akar, mint Istent, de nem fogja előhúzni a gyáva sejhaját… - pillantok rá, miközben hamar Mexikóba találhatjuk magunkat. Vagyis annak egy hithű másolatát.
Mégis mennyiből tarthatna magunkat oda repíteni? Mégis mi élvezet lenne abba? A határaink azért vannak, hogy azokat súroljuk, nem igaz?
S ki is volt, ki ezt mondta? Jelenleg lényegtelen az a jeges szempár. Hisz máris szembe találom magamat egy mélysötét barnákkal, kik semmi jóval nem kecsegtetnek a világot illetően, de engem?
Kezem kezébe simul, lendületet veszek tőle, és gyorsan, egymás után kettőt, miközben kezeimet a magasba emelem.
S mire elé pördülök, bal lábamat hátra nyújtom ki, amíg a jobbot behajlítom, csábítva magammal alá, Ramiél kezét fogom meg jobbommal.
- Miként lehet megtörni egy megtörhetetlen pecsétet? - sajnos túl sok mindenkire gondoltam. S túlságosan hittem abban, hogy csak a jószándék vezérelhet abban, hogy elérjük a magot, mely megölheti az egyetlent, ki szabadságot hozhat egy világra.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Vas. Aug. 19, 2018 2:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
Megbízom Ophiliában, úgyhogy a kérdésére szinte azonnal rávágom.
- Igen. A halandóknak is van energiája és többen vannak még most is, mint mi. Ez az energia pedig abból adódik, hogy Atyánk lelket ad nekik. Tulajdonképpen Atyánk energiáját ezekre a satnya teremtményekre pazarolja el.
Nemtetszésem eléggé kifejtettem közben, most pedig sokkal izgalmasabb területre kalandozunk. A kijelentésre egyből összeszalad a tekintetem vele, úgy, mint azoknak, akik rosszban sántikálnak.
- Ha arra gondolsz, amire én gondolom hogy gondolsz, akkor az nem is lenne rossz!
Merőben briliáns ötlet New Yorkban káoszt okozni, és bár korábban kedveltem a fickót, azt a Payne-t, most szívesebben lapítanám a betonba a kis nyilacskáival együtt. Ahogy a társait is. Komolyan, örömmel tölt el ezeket a szánalmas lényeket pusztulásba taszítani és figyelni, miként skandálják Amara nevét! Bár meglehet, Ophiliának egy sokkal jobb ötlete támadt az enyémnél, ami mentes mások fizikális fenyítésétől.
- Mindig az apró fondorlatokban rejlik a nagy varázs...
Legalább is ezt olvastam egy bárban, egy színes papírdobozon és Ophilia huncut mosolyáról ez jutott az eszembe. Úgy tűnik őt sem hagyja hidegen a huncutkodás, mert nagyon hamar arra kapom fel a fejemet, hogy az előbbi mozdulatom megindít egy sor folyamatot. Folytatódnak a tánclépések, immár az illúzió keltette világban, ahol a muzsika és az atmoszféra magával ragadó, majdnem el is felejtem hol vagyunk valójában, de ami igaz, az az hogy Ophiliával vagyok és így már teljesen mindegy hol vagyok. Ösztönösen követem a mozdulatait, a ritmust és nagyon hamar ingoványos talajra tévedünk.
- Akkor tedd fel és meglátjuk!
A kérdésére nem akarok improvizálni, a tánc bőven elég erre. Néhány lépést hátrálok, még a kezét fogva, elég teret hagyva neki a pörgésre, forgásra, én meg figyelem, hogy időben el tudjam kapni.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
499
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Egy új férfi áll előttem, nem. Ez rossz kifejezés. Egy új angyal, egy új ark. Ez lenne a vészesen fogyatkozó jövőnk képe? Ez lenne Amara valódi katonája? Hiszen ő már nem az az ark, ki egykor a mennybe járt nálam, ki nem akart bajba sodorni. Ki segített idelent a földön, ereje teljéből. De nem is az a pökhendi alak, kivel a parkba találkoztam nemrég.
Kezének simítására ujjaira simítom arcomat egy pillanatra behunyva szememet. Nem. Ő már egy másik angyal.
Ebben teljesen biztos vagyok.
- A meg nem értettek hozzák el végül a világ tényleges végét - sóhajtom el magamat.
Szóval feladatát megkapta végül. Figyelem a kezébe tartott kaszát, melyet oly magabiztosággal tart. Feladatom itt Amara számára véget ér, amíg újat ki nem oszt.
- Minden embert a szolgálatába kell állítanod? - az aratóban a lelkek száma? Mit jelenthez ez? - mi köze van az Aratónak… - miként is tegyem fel ezt a kérdést magam sem tudom.
De hogy ő is azt csinál amit akar?
Ez az a szabadság, ami sose adatott meg nekünk egykor. Enyhén megrázom a fejem, hogy ne gondoljak, most hasonlókra. Most nem szabadna. Kijelentésére mégis jóleső nevetés hagyja el ajkaimat. Mondanám, hogy hosszú idő óta most először, de nem. Mintha az utóbbi időben egyre több ehhez hasonló alkalomra nyílt volna lehetőségem. Előbb egy leviatán előtt, majd… egy testvéremnek nevezett söpredék előtt.
Nagy levegőt véve söpröm ki az ő emlékét is a fejemből. Hiszen végre van valaki, kire újra számíthatok. Nem vagyok újra egyedül ebben a rothadó világba.
- Kevés ember maradt már, de talán érdeksebb lenne a játszma, egy olyan városba, ahol nem kívánt személyek lehetünk - mosolyodom el csalfán, gondolva a vadászok városára. Ott milyen káoszt tudnánk teremteni. Olyat, amire még a káosz démonát is irigység vonná körbe.
Megjegyzésére enyhén felvonom a szemöldököm, inkább a célból, hogy tudatosítsam, fogalmam sincs, hogy miről beszél, de inkább csak elnevetem magam, miközben ő átöleli a derekamat. Régen voltam már ennyire önfeledt és gondtalan, mint az Ő közelségében, talán…
- Talán van olyan kérdésem, amire te jobban tudod a választ, mint én - válaszolom neki, lelki szemeim elől kisöpörve egy tengerparti emlékképet és egy napbarnított arcot. Egyik kezem a karjára simul, miközben lábammal keresztbe lépek egyet előtte, majd vissza magam elé. Nem feszélyez közelsége, ahogy egykor talán tette volna. Mélyen a szemébe nézek, arcomon játékos mosoly fut végig, miközben erőmmel könnyedén varázsolom a templomunkat egy mexikói templommá, néhány zenésszel egyetembe. Noha nem kellene hallanunk a zenét, én mégis ideképzelem a pergő gitárt, a dobot, a dallamos ritmust.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 9:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
Végig rá figyelek, hangja mintha gátat vonna közém és a Sötétség közé, pillanatra el is felejtem mit csinálunk épp, s mintha csak a világ legtermészetesebb dolga volna, föléje hajolok és bal kezemmel végig simítok orcáján. Játékos mosolyára válaszként én is elmosolyodom, aztán eltávolodom tőle.
- Nekem is sokszor van igazam, de én sem érdeklek senkit.
Úgy vélem nem tudja mi a terve Amara-nak, a küldetése addig tartott, amíg én a Sötétséghez szegődtem, de mint mindig, magát mások mögé helyezve igyekezne segíteni.
- Amara ereje úgy nő, ahogy az Aratóban a lelkek száma. Bár nekem ezt a feladatot rótta, ugyanakkor közben én is azt csinálok amit akarok.
Igen, most veszem sorra, mit is csinálhatnánk mi ketten. Teszek néhány kósza lépést, távolabb kóvályogva Ophiliától, közben az Arató nyele néha megkoppan a padlón. Aztán megfordulok ismét feléje. Az előbb azt mondtam neki, hogy bepótolnám. Miért ne?
- Veled tartok! Söpörjünk félre mindenkit, ki megpróbál igába hajtani minket, vagy útjába állni a Sötétségnek és közben gyarapítjuk az Úrnő hatalmát!
Megrázom a kaszát, ördögi vigyorral, mert ez az enyém, senki sem tudná elvenni tőlem, se használni, leszámítva a Halál Lovasát és némi kétkedéssel, de talán Ophiliát.
- És hogy ne legyen olyan egyhangú, mint ezek a béna, bégető emberek odakint, tegyük érdekessé!
Mondjuk ezt felesleges volt mondani, már az kuriózum számba sorolható, hogy egy szőke angyal, egy csontvázzal mászkál a világban. Néhány lépés és ismét előtte termek, finoman átkarolva a derekát.
- Hölgyem, merre induljunk?
Búgom neki szelíd, mély hangomon, és egy pillanatra felsejlik, hogy korábban eszembe se jutott így megérinteni, sőt, istentelen dolognak tartottam, most meg, még csak levegőt sem vettem előtte. Mi változott? A kérdés gondolati síkját követve felfelé kúszik a szemöldököm, amit a másik gondolhat a kérdés vonatkozásához, de ez igazából saját magamnak szól.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
499
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Pént. Jún. 29, 2018 8:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Szemöldököm ívesen vonom fel, látva, hogy miként kelnek újra az emberek. Nem, ez nem furcsa, hiszen most képtelenek meghalni. Mennyit változott a világ. Amíg ők nem tudnak meghalni, mi annál inkább. A háború a három faj között jobban kiéleződött, mint ahogy azt bárki is gondolta volna.
Ez szinte senkinek sem tűnik fel. Nem foglalkoznak vele. Holott az emberek most ha jól játszanának, könnyen végezhetnének minden természetfelettivel.
De persze nem teszik. Sőt mi több az arknak hála útra indulnak. De merre?
- Az előkészületről - tekintek a felém közeledő férfira. Bevallhatom, hogy egyedül mit sem tudok tenni ez ellen. - Vannak, akik mindent meg akarnak tenni, hogy megöljék Amarat. Még azelőtt, hogy ők elpusztítanának mindent. Te is tudod, hogy ehhez megvannak a szükséges eszközök - kezdek bele, mégsem fejezem be.
Most nem. Összevont szemöldökkel szemlélem a ténykedését. Ez nem az a férfi, akivel nemrég a tornyában találkoztam. De az sem, akivel a parkba. Ő egy teljesen más személy.
- Egy feladatom volt, megszerezni téged - csalfa mosolyt csal ajkamra a tudat, hogy ez sikerült. Hiszen nézzünk csak körbe. Ő az, ki irtja az embereket. Ki Amara hatalma alá hajtja a népet. Mily könnyű feladat. Mily egyszerű. - Több nem adatott nekem. Minden mást, saját akaratomból teszem.
Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy Amara megadta azt, amit Isten nem. A teljes igazságot a világról. Isten önzőségéről. Nincsenek ábrándjaim, hogyha nem úgy cselekednénk, ahogy ő akarja elpusztít minket, vagy esetleg elzár. Megteremtett minket, de mire fel? Hogy azt tegyük, amit ő mond. Ezúttal sem vagyok jobb, pontosan azt teszem, amit Amara akar. De választhatok. És választottam. Ez itt a lényeg.
Ülhetnék innentől ölbe tett kézzel, élvezve a Föld utolsó napjait. Mégis itt vagyok. Segítem szándékát.
A Bibliát ledobom az egyik padra, kezemmel annak szélén támaszkodom meg. Fejemet enyhén oldalra fordítva tekintek a férfira. Játszi mosoly vibrál ajkam szegletébe.
Ahogy rápillant a könyvre, szemöldököm újra összeszalad. Majd felszalad homlokom közepére.
- Sokszor van igazam. Ami azt illeti mindig. Csak senkit sem érdekel - felelem, tán nagyképűen? Nem, ez csak az igazság. Annyi mindenkivel ellentétben én mindent tudok. Immár mindent. Majdnem mindent, de a tudás hatalma sokkal fenyegetőbb, mint bármilyen más hatalom.
- Számos tárgy van a világba, amivel meg lehet gyengíteni Amara hatalmát. Ezek elpusztításán ügyeskedem - a legfontosabb mégis a mag lenne, de ezt egyelőre nem hozom fel. Meg kell bizonyosodnom arról, hogy nem csak megjátsza magát.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Szer. Jún. 27, 2018 6:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
Az emberek, akiket elért az Arató, nem haltak meg. Csupán a lelküket vesztették el, melyet Atyánktól kaptak, s immáron Amarat erősítik vele. Mind felkel a földről, én pedig útjukra indítom őket. Menjenek, terjesszék a Sötétség hatalmát. Egyikük sem a régi már, keveseknek adatott meg, hogy ellent tudjanak állni az Úrnő akaratának, s akibe valaha is kétség merült, annak is szembe kellett néznie a Sötétséggel, aki nem egy zsenge démon Lucifer játékszerei közül. Ott hagytam hamar az ablak rendezetlen tükrét, vissza mentem Ophiliához.
- Miről maradtam le?
Nem volt lehetőségem visszakérdezni, mikor az orromra dörgölte hogy rengeteg időt vesztegettem. Most először érzem úgy, hogy valami megtört a menetelésben, s bár Amara ereje ugyanúgy lüktet ereimben, mintha a hangja tompulni látszana.
- Az Úrnő óhaja az volt, hogy terjesszem a hatalmát. Utólag is bocsánat, amiért ott hagytalak! De látom, te is feladatot kaptál tőle.
Érdeklődve tekintek rá, apró mosollyal a szám szegletében, közben megállok a pad mellett, melyre azt a dohos könyvet dobta. Csak egyetlen pillantás rá, s elönt a gyűlölet. Nyomorult férgek ezek mind, Atyánk pedig rég az emlékeinkben él csupán, de ha őszinte akarok lenni, ettől még inkább nyomasztó keserűség telepedik rám. Semmi okom erre, úgyhogy lehajolok, megfogom a könyvet és elhajítom a gyóntatószékek irányába. Mit bánom én hol ér földet, csak ne lássam!
- Igazad van. Jobb lett volna, ha maradok.
Válaszolom bocsánatkérően az újbóli dorgálásra, bár az hogy komolynak gondoltam-e magam, felettébb jó kérdés. A múltban is mindig csak félre álltam mások nagyszerűsége elől, árnyékként tettem Atyám kedvére de minek? Miért? Szánakozva tekintek vissza az akkori magamra. Balfék! Akárhogy is, már a Sötétség kezében a világ sorsa és hamarosan mind jobb létre szenderülünk. Ez felettébb jó érzéssel tölt el. Széles mosollyal tekintek a padról, ismét Ophiliára.
- Bepótolnám, amit tudok!


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
7/6
Leviatánok
8/6
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
3