Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 27, 2017 9:31 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Kedves Kyara! Wink

Hosszú ideje te leszel az első, a statisztikában is megjelenő félvérünk, ráadásul kanon! \o/ Nem túlzok, ha azt mondom, hogy mindenki örvend neked admin vidéken Very Happy OMG

A pb-re most külön nem térnék ki, révén, hogy mi ajánlottuk a karakterhez, csupán annyit mondhatok, hogy hozzád illő választás volt ˇ.ˇ Very Happy
Tehát a lapod. Itt sem tudok újat mondani, öröm nézni, hogy ilyen tartalmasan és szorgosan töltögetted ki az alapinfók részt, a történetig sem kellett eljussak, hogy bemutatkozzon a karaktered Very Happy Egyes démonok megirigyelhetnék a világnézetét, vagy inkább példát vehetnének róla, mert Kyara nem cicózik ˇ.ˇ

A történet nagyon tetszett, túl sok részletre nem tért ki a lány életéből, viszont tudjuk, hogy ez cseppet sem baj Very Happy És még mindig olyan érzékletesen és részletekbe menően fogalmazol, hogy meg tudnálak ütögetni érte, én is akarok  l98l9l Na khm...
Érdekes megoldását választotta Kya az informálódásnak, mondjuk jó kérdés, hogy a pokolbéli szenvedések közepette ki fogja meghallani a küldöncét, reméljük lesznek azért páran Cool

Nem szaporítom tovább a szót, így is sorry hogy eddig halogattam az elfogadót. Ezzel a karaktereddel is sok és izgalmas játékot kívánok, de mint mindig, a nagy alkotások előtt ne felejts el írni a PB foglalóba Wink

Jó szórakozást!


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Kyara Gilberung Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
177
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 27, 2017 1:04 am
Következő oldal


Madness can be a medicine for the modern world. You take it in moderation, it's beneficial
Kanon
22


Kyara  Gilberung
Karakter információ
Család - Anyám egyszer elhagyott, remélem megdölgik. Oh nem, nem, neki én tartogatok egy kis meglepetést, amiért bedugott abba az intézetbe. Habár, akár köszönetet is mondhatnék neki. Ha ő nincs, ki tudja, hogy mikor jövök rá a valódi erőmre?
Apám pedig? Keresem minden erőmmel. Ki fogom deríteni, hogy ki volt és megkeresem. Mellette akarok állni ebbe a háborúba és segíteni neki. Hogy büszke lehessen rám és hogy akaratát véghez vigyem. Miért, csak nem hiszitek, hogy véletlenül nemzett engem? Ugyan kérlek, erre nyomós oka volt. Tudom, hogy az volt.

Mi a beosztásod - Elsőszámú bajkeverő. Na jó nem, vigyázok magamra és kilétemre. De hogyha néha eltűnnek emberek? Upsz? De kérlek, egy egyszerű kis pincérnőcske egy-egy helyen fel sem tűnik senkinek, mint gyanúsított…

Melyik oldalon állsz? - Gabriel? Michael? Hagyjuk már. Kik azok? Úgy értem, hogy mégis mi értelmük van? Miattuk pusztul a világunk – habár épp ezért Gabriel igazán szimpatikus. De amíg ő él, addig én is veszélybe vagyok… És ha ő nem lenne. Gyűlölöm őket. Egyértelmű, hogy apám oldalán állok.

Városod - New York

Porhüvelyem neve - Én vagyok önmagam porhüvelye és így vagyok tökéletes, meg… minek más bőrébe bújni, az nem annyira szórakoztató - nem mintha képes lennék bármi megszállására.

Véleményed az emberekről - Gyűlölöm őket egytől egyig. Ők tettek olyanná, amilyen vagyok, vagy mégsem? A természetem kötelez egyfajta viselkedésre, de ők voltak, akik végül is ilyenné tettek. Az utálatuk, a lenézetük. A leereszkedő pillantásaik, melyeket rám vetettek. Pusztuljon az összes, ezt kívánom minden alávaló halandónak.
És mégsem, tisztában vagyok vele, hogy apámnak – bárki is legyen az – szükségük van eme porhüvelyekre és életben kell tartani. De nem mindet, igaz? Nem kell ennyi ember a démonoknak, s amelyik nem kell? Azok életét szívesen veszem el. Nincs is nagyobb gyönyör, mint kioltani egy kis csótány életét. Látni, ahogy a fény egyre jobban és jobban halványul a szemében. Talán ilyen lehet a menny? Vagy épp a pokol?

Véleményed a természetfelettiről- Nos, valahol én is az vagyok és élvezem az erőmet. Annak minden előnyével és hibájával. Unalmas lenne a világunk enélkül. Bárki, ki hasonlóval bír, magasabbrendű az embereknél. Ezáltal én magam is. Uralkodni kell felettük, hisz egyedül azt sem tudják, hogy mire való eme erő. Nem szabad a kezükbe adni, nem szabad engedni, hogy irányítsák, hogy még nagyobb belátásra tegyenek szert. El kell vakítani elméjüket, ostobaságba taszítani őket, igen… Bábok, az emberek csak bábok és akiknek erejük van. Ők az igazi Urak.
Kaya Scodelario
Staff
Apuci eszelős lánya
Félvér
Sárkány
***

Karakter képességeinek leírása
Enyém az erő, melyet olyannyira lenéznek és mégis ha belegondolunk az egyik leghatalmasabb erővel bír. Telekinézis. Bármilyen tárgyat tudsz az elméddel irányítani. Bármilyet, bárhol, bármikor. Mindössze koncentrálnod kell és gyakorolnod. Minél pontosabban tudod az elmédet kontroll alatt tartani, annál nagyobb erővel bírsz. Ennyi az egésznek a kulcsa. Fiatal kis pipi vagyok, szinte a popsim alatt van még a tojás héja. De annyi erőm már éppen van, hogy bárkinek meglepetést tudjak okozni bármikor.




Minden történet rejthet titkokat
Egy szobába ülve fejem felett lámpa pislákol. Szoba? Tényleg ezt mondtam? Nem tartanám annak. Egykoron fehér csempével rakták ki eme helységet. Ma már ez megsárgult, koszossá vált, senki sem tisztítja. A padlón vékony csíkokban száradt meg a vér, ki tudja mennyi ideje? A lámpák búrái már régen az idő vasfogának adták át magukat. Eltűntek, elszublimáltak, ki tudja hova. De kit is érdekel?
Egy ócska hatalmas faszéken ülök. Csuklómat a karfához szíjazták, bokáimat a lábaihoz. Mellkasomat pedig a kemény fatáblához. A bőr fájdalmasan váj bele vékony testembe, még ruhán keresztül is. Érzem a kínt, ahogy lassan sebesedek ki, mégsem tudok megszólalni. Számba pecket helyeztek, hogy ne tudjak sikítozni.
Hogy miért nem? Fejemre nedves tapacskákat ragasztanak. A fekete tapacsokhoz zsinórok csatlakoznak, melyekbe vékony fémszálak csatlakoznak. Tudtátok, hogy ezek milyen jól vezetik az áramot? Főleg ha nedves is? Nem? Hát pedig higgyétek el.
Kevés olyan fájdalmas érzés van az életbe, amikor több száz voltos erősségű áramot egyenesen az agyadba vezetnek bele a halántékodon keresztül. Emlékszem, megfeszülő testemre, ahogy körmeimmela karfába vájok. Érzem, ahogy betörik, eme fájdalom mégsem jut el a tudatomig. Hátamat megfeszítve döntöm a támlának, a szíj újra vékony bőrömbe vár. Sikítanék, de nem tudod. Tudod, hogy ez milyen érzés? Oh, tényleg, most már tudod.
Szóval, ott tartottam, hogy ez nem épp a legkellemesebb érzés. Amikor lekapcsolták a gépeket a testem tehetetlenül rogyott össze. Fejem előrebicsaklott, hosszú hajam eltakarta arcomat. Hangosan ziháltam, de élet már nem túl sok volt bennem. Egy ápoló volt mellettem. Egy késekkel teli tálcát hozott be, hogy mi végre? Nem tudom.
Lassan, nagyon lassan emeltem fel tekintetem. Szemembe lógó barna tincseim mögül gyűlölettől átitatva nézek szembe azzal a gaz, ostoba, szadista némberrel. Legszívesebben megöltem volna. Felemeltem volna az összes kést és a testébe mártottam volna egyenként. Kínok közt halva meg, hogy megérezze milyen is a fájdalom.
Ahogy közelebb lépett hozzám, eme gyűlölet úgy fokozódott. S ahogy fokozódott bennem, pont, amikor már elérte volna újra azt az átkozott gépet hirtelen megállt. Kidülledt szemekkel nézett rám s lassan, nagyon lassan rogyott térdre.
Előttem terült szét a földön, hátában egy késsel. S tudod, hogy mi a legviccesebb az egészben? Hogy rajtam kívül senki sem volt az egész kicseszett szobába, de senkisem.
Tudtam, hogy mi vagyok, tudtam, hogy miféle az apám, de hogy ilyen erő lakozna bennem? Pár pillanatig csak értetlenül pislogtam, de amint megláttam a lassan tócsaként elterülő vért, szívem megmelegedett. Megnyugodtam, tudod? Átjárt, olyanfajta érzés, amit eddig még sose éreztem. Katartikus. Én csináltam, egyszerűen tudtam, hogy én vagyok, mégsem tudtam, hogy miként tettem.
Aztán rájöttem. Megpróbáltam kezemről a szíjakat levágni. Félsikerrel. Az egyik kés ugyanis beleállt a csuklómba. Visítani nem tudtam a pecek miatt, de a fájdalom már nem érdekelt. Csak egy dolog: szabaduljak meg innen minél előbb.
Nem érdekel, hogy miként, nem érdekel, hogy hogyan, mi áron. Csak innen el.
Végül kiszabadítottam az egyik kezemet, majd a másikat. És így sorba a mellkasomat, a fejemről letéptem a tapacskákat, bokám is lassan visszanyerte a szabadságát.
Vidáman álltam fel a székről… S abban a szent pillanatban zuhantam is vissza. Kimerültem, testem megálljt parancsolt nekem. Kilenc éves voltam. Érted? Kilenc éves? Ennyi kínt, mégis ki képes elviselni?
De az ajtón túl hangokat hallottam. Jöttek értem, hogy visszavigyenek a „szobámba”. Nem, azt már soha. Erőt vettem magamon, kihúztam az ápoló hátából a kést. Igen, nekem az a kés kellett. Az, amivel gyilkoltam! A vére végigfolyt rajta. Élvezet volt, gyönyör.
Innentől a kijutásom már gyerekjáték volt.

Megkaparom halántékomat, amint végignézek a földön fetrengő férfin. Apró történetemmel szórakoztattam, miközben körülötte kések lebegnek a levegőbe, egyenesen felé fordulva. Egyetlen egy oka van, hogy nem a testéből állnak ki. Az én kegyességem.
- Szóval, ez az én történetem. Vagyis csak a kezdete – vigyorodom rá ördögien, ahogy hátradőlök székemen. Lábamat felpakolom az asztalra, s komótosan gyújtok rá egy szál cigarettára.– Igazából nem kellene meghalnod, de van egy rossz hírem. Már tudod, hogy ki vagyok és mi vagyok. Ezt pedig nem hagyhatom. A külvilágnak egy ártatlan embernek kell látnia. Egészen addig, amíg Rá nem találok – állok fel lassan. Képtelen vagyok egyhelyben lenni. – Talán ezért is szeretem annyira a késeket. Az első benyomás igen fontos, tudod?
Mélyen szívom le a dohányt, de íze most nem tölt el kellemes érzéssel. Lassan fintorodok el, ahogy a könnyes szemű férfihez sétálok. Szálában hasonló pöcök van, mint az enyémbe egykoron. Határozott mozdulattal nyomom el szemén az épphogy megkezdett szálat.
- Oh, bocsánat fáj? – kérdezem kezemet a szám elé kapva hirtelen, ahogy meglátom összeránduló testét, hallom elfojtott sikolyát. Mosolyogva veszek egy nagy levegőt. Zene füleimnek. – Ha lejutsz a pokolba, akkor add át üdvözletem az első szembe jövő démonnak. S add át az üzenetemet – guggolok le a férfi elé. – Kyara Gilberung az apját keresi. S addig nem hagyja abba a gyilkolást, amíg meg nem talál, amíg meg nem keres – vigyorodok el. A kések hirtelen mozdulnak meg és egy pillanat alatt több oldalról is a mai áldozatom testébe mélyed.
Megkönnyebbült sóhajjal nézem művemet, ahogy apró vércsíkok hagyják el a holt férfi testét. Aprót tapsolok a látványon, majd újra csak aljas félmosolyra húzódik az ajkam.
- Gyere apa. Várlak már. Tudod, hogy már alkalmas vagyok a segítségedre – hajtom oldalra enyhén a fejemet.





Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3