• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Deedra
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
Ω [url=lnk] Szakadárok vezére [/url]
☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember
☩ Posztok :
107
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Ha bátran harcolsz, győzelem, dicsőség és gazdagság vár reád,
másként elpusztítanak


☩ Rang :
Ω North commander
☩ Play by :
Ω Marie Avgeropoulos
☩ Pokol vagy menny? :
Ω Föld



Ω Deedra&Lincoln •• Egy népet csak úgy lehet vezetni, ha
jövőt mutatunk neki. A vezető: reménységmondó..

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 28, 2017 8:35 pm írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Elöször is nagyon köszönjük a türelemt, ilyen se volt, hiszen adminjaink valamelyike mindig a gépnél van leginkább nekem nem szokott társadalmi életem lenni! Hahaha.
Nos, Üdvözöllek ismételten, és szívem boldog, hiszen nem nem ismeretlen ez a helyzet. Elöször is imádom, hogy a karaktered arcát megőrizted, hiszen remekül paszsol, és boldog vagyok, hogy te veheted birtokban. Remélem most már nincs a tél rossz dolgai, és a nyár sok izgalmat, és főleg sok időt tartogat neked ezen az oldalon.
Nem ragozom, futás foglald le magad, aztán írj, hogy ha van kedved egy játékra! Wink





Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Deedra North commander
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Aigneis
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
szakadár
☩ Posztok :
6
☩ Rólam :
☩ Rang :
vezető gyógyító
☩ Play by :
Alyssa Sutherland
☩ Korom :
28
☩ Pokol vagy menny? :
Föld Anya


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Máj. 25, 2017 10:06 pm írtam neked utoljára


Aigneis
Look at me and see my soul
Alyssa Sutherland
szakadár
kanon és keresett
Deedra
vezető gyógyító
Szakadár terület

Személyes adatok


Vélemény az emberekről: Megannyi derékba törésnek volt szem- és fültanúja ahhoz, hogy tudja, a zsenge csermelyből a leghalálosabb méreggé lehet az emberiség. Láttál már valaha agresszív madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol. Hiszen az érdek, a túlélés a mérvadó, mely mindent fölülír.

Mióta él: Huszonnyolc éve

Gabriel vagy Mihály: Hallani sem akar róluk, saját népéhez hű

Vélemény a természetfelettiről: A nagyobb rossz

Város: Szakadárok területe, a San Franciscotól kívül eső északi zóna

Család: Egykoron nagy, összetartó rokonság vette körül. Az angyalok mészárlása idején valamennyien áldozatul estek.

Beosztása: Vezető gyógyító

Szakadár infó: A természetben nőtt föl. Ősei generációk óta szorgos gazdálkodással keresték kenyerüket, termesztették gyógynövényeiket. Segítettek embereken, társaikon, szeretteiken. Enyhítették a fájdalmakat, sebeket - adatott az bármilyennek -, a legelemibb tudásukhoz hűen. Megőrizték utódjaiknak mindazt, mit belső hangjuk táplált. Ösztön és elhivatottság ötvözte szívesen viselt sors. Akárcsak sajátja.

Huszon
Borcsa
néhány éve játszom
Képesség

Vajákos. Bába. Látó. Ki hogyan nevezi. Füvek és krémek verzátus asszonya, természetes praktikák tudója. Meleg szava, gyengéd kezei alatt megenyhül a beteg. Nemcsak a portyákon súlyosan sérült férfiak, hanem a gyakorlatozó harcosok, virgonc gyermekek is így tapasztalják. Várandós nők fordulnak hozzá, becsülik és valamiképp tisztelik. Az élet és halál örökös körforgásába végső esetben nem tud, s nem szándékozik beleavatkozni.
Saját készletei azonban nem mindig hozhatnak kellő gyógyulást. Tisztában van a ténnyel, hogy a modernkori fertőzések, különféle vírusok kíméletlenül megtizedelhetik a klán létszámát, nem válogatva férfi- és nő, gyermek- és felnőtt között. Szíve és kötelessége diktálja, hogy mindezektől távol tarthassa, egészségben tudhassa a népet - nem rest megfelelő, ipari gyógymódokhoz hozzájutni a város falain túl.
.
Ezt a történetet vérrel írják

Zálya. Farkasölőfű. Cickafark és holdvirág. Vasfű. Levendula. Száradt növény gyullad, füst hömpölyög. Körös körött szobájában, porrá válik, vastag rétegben marad a polcokon. Tisztít és megvéd. Pirkadtfény narancs nyila záporozik be a homályos ablakon. Évek fakította rongyszőnyeget színez, nyúlánk árnyékot hagynak rajta a gyertyák.

Behúzza a függönyöket. Suhantásos csörcsör hangot hallat a karnis. Mezítelen lábával könyvespolcához megy, s ódon könyvet lapoz fel. Nem poros. Nemrégiben használta. Mormolja az igét, s gondosan lengeti a növénycsokrot. Lassú, mélabús füst száll, mely szikrázva táncol szavaira. Már csak pár óra.

Gyertyát hoz. Feketét a sötétért, gyöngyházszínt a sötétben lévő fénytestért és vöröset a vérért. Meggyújtja. Őserőből táplálkozik. Sürgetnie kell önmagát, nincsen már túl sok idő hátra.
Asztalcsöndjét megtöri. Üvegcséket pakol le róla. Csen-csengetve érnek össze, hangjuk felébreszti szobája visszhangját. A vékony hang végül elemésztődik, furcsa csendet hagyva maga után, melyben csupán lélegzetvétele hallatszik.
Fél. Látta akkor, s látja megint. Fájdalomittas algazöld szemek. Rikító kékre válnak és vér itatja át őket. Kirázza a hideg. Ismét mormol. Tisztít és megvéd.
Lehunyja szemét. Homályban a dühös kék szemek. Rá merednek. Egyre dühösebbek. Tán-tán fél tőlük, de nem ijed már meg. Sok dühös szemet látott már. Barnákat. Zöldeket. Világos- és sötétkékeket. Egynél vöröset. A vörös szem emlékétől megint kirázza a hideg. Attól fél a legjobban. A kék gyöngye féreg a vöröshöz képest. Mélyet lélegez. Folytatnia kell. Már csak egy óra.

Nem érzi már a füstöt. Tán túl korán égetett. Újra gyújt csak levendulát, farkasölőfűt és holdvirágot. Ezek a legfontosabbak. Ez nem tisztít és nem is véd meg, annál több. Megbűvöli a holdvirágot, mielőtt begyulladna, anélkül nincs hatása.

Csikordul az ajtó. Csen-cselleng a kis csengő felette.
Megjött. Alvadt vér bűze és húszszag kísérői a kínban ázó zöld szemeknek.


***

Lágyan aláomló ruháját épp megemelve, a formaságoknak eleget téve rogyasztja meg térdeit, egy szelíd főhajtás kíséretében. Pillantása apja felé nyújtott kezére barangol, ahogy előrébb lép, ujjait meleg bőréhez érinti, puhán cirógatva végig tenyerének dombjait s lankáját; keze megpihen e marasztalásban. Balja a férfi vállán gyöngéd érintéssel tudatja bizalmát, mikor megérzi érintését derekán. Milyen erő, mit képvisel mozdulata, akarat, mi magának sajátítja közelségét.
Mellkasa mélységéből sietősen gomolyog a lélegzet, éltetését szüntelen táplálja a tudata és illata.
Pillantása biztos ígérete a folytatásnak. Enged. Táncuk kezdő lépését a férfi nyitja s diktálja, Neis engedelmesen követi. Tetszetős rendbe szedik együtt mozduló alakjukat.
Mondhatna valamit. Akármit, ami épp átsuhan benne, a telt ajkak mégsem nyílnak.
Pillantása csupán ott pihen a férfi íriszeiben.
Csillogása fakulni látszik… Biztos fogása egyre csak enyhül.
Rosszat sejt. De nem vétenek lépést. Ösztön diktál, zavartalan harmóniájuk páratlan a külső szemlélőknek.
Hódol apja vezetésének. Idomul. Követ.
Érintésének forró nyomai hűlnek sorban, tekintete fagyos. Lépteik ringatózássá csitult üteme lassacskán abbamarad. Orvosolandó szívdobbanásainak így sem állhat ellent, bármily’ rendületlen is a tudat. Testébe érkező erők beférkőzni látszanak, semmiféle mosoly, mellőzés nem válna gyógyírrá.
- Mit érzel apám? Mondd el… - Tekintete fürkésző. Látja, amint magas homlokán sokatmondó fájdalom adja hírül, gyöngyözése nem megtévesztés: egy világ pusztul odabenn.
Nincs magánál. Érzékeit játékszerként hajtja uralma alá szíve. Elkapja szoborszerű, merev tekintetét. Gyengesége büszkeségét sérti.
- Gyere, üljünk le.
- Nem kapok levegőt…
A férfi lábai alatt hirtelenjében inog meg a föld. Így érzi, de csupán eszméletétől lett száműzött; Aigneis utána kap, mellé térdel.
- Apám!
Hitetlenkedés hangja tör fel a mulató nép torkából. Elnémul a muzsika, táncos lábak vernek gyökeret, aztán felhúzzák tartózkodó falaikat. Átlépni nem szándékoznak, teendőjük az ámulat.
- Apám! Nézz rám, nézz rám!
Nem kap tekintetet. Oldalára fekteti a görcstől elkínzott testet, határozott ujjai féltőn kutatják pulzusát, tépik el szőrme bundáját. Mind verítékes, szaladó szíve áztatta.
- Be kell vinnünk! Hordágyat, azonnal!
Lélekjelenlét nem dívik, bár oldódnak a láncolt lábak, a siserehad mégis, mint nehéz levegő, úgy feszül kettejükre.
Ölébe vonja, benne fájó sejtésként tör fel a bizonyosság, mégsem akarja hinni. Nem szabad.
- Ez csupán harcmező... - Zihál. Csak fekszik. Felülni nincs ereje. - Aigneis... haldoklom? Mondd hát… Tudnom kell.
- Cshh… – aggodalom szőtte sóhaja így vész bele a terhes levegő zajába – Nem foghat ki rajtad, hallod?
Nem hallhatja.
Könnycseppje indul útjára, leesvén kísérve apja sorsát. Kiserkenő, vöröslő vér hagyja el ajkait, megfestve ezzel gyűrött, szőrme csuháját. Nincs többé maradása.
Pillantás enged pillantást…
A csend megszüli a szavakat. Aigneis szavait.
- Szeretlek.


 
Aigneis
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: