• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Brooklyn Bridge - Dover Street
SzerzőÜzenet

Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 05, 2017 10:12 pm írtam neked utoljára


Mindennek ára van
Kaye && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:

Óhatatlan mosolyt csal kijelentése, hogy nem tervezte visszaadni, kezeim megadón teszem fel s amolyan "én kérek elnézést" vigyorral hagyom rá dolgot. De hát csak természetes, neki szántam, hadd maradjon abban a tudatban, hogy ereje teljében van. A hit nagy fegyver, hasznos jószág!
- A lándzsa megszerzése az én dolgom. Már dolgozom az ügyön.
Válaszolom végül már ha a kérdését erre értette, hogy ez a csipet csapat dolga lenne. Nem minden, nem az a fajta vagyok aki minden piszkos munkát ráhagy a többiekre, nem, én bizony bemocskolom a kezem, csak óvatos vagyok és lehetőség szerint ésszel teszem, vagy legalább is valami indokkal, mint azt a felvázolt tervemben hallhatta. Akad benne logika, de nem sokan vetemednének ilyesmire, és éppen ez a lényege "Támadj ott ahol az ellenség a legkevésbé számít rá!" Szun Ce, A Háború Művészete. Szimpatikus az öreg, bírtam mindig is.
Kifakadására egészen enyhén döntöm öldalra a fejem.
- Nem árulok zsákbamacskát, ami készül, az alapjaiban változtatja meg a világ sorsát. Így vagy úgy de végbe fog menni, kérdés, hogy teszünk e ellene és, hogy amit teszünk sikerül e. Részemről fogok, mert nem tetszik a lehetséges végkimenetel.
Az már rajtad áll neked tetszik e avagy sem. Amit ígérhetek, hogy amit kérsz megkapod amint elérem amit akarok.

A démoni alkut pedig tartanunk kell, erre amolyan íratlan törvények vonatkoznak, ez alól nem bújhatok ki, persze ezt ő nem feltétlenül tudja mint halandó. Aztán sose lehet tudni, az évek során sokat megtudtak rólunk.
- Amire szükséged van ellátlak vele, gyorsabban ölheted az angyalaidat.
Utalok itt az imént kapott pengére.
- S talán ha jól viselkedsz megkapod a másikat is.
Kacsintok röviden felvetésére, végtére is miért ne, ha ettől boldogabb, részemről legyen, nekem úgy sem kell. Amúgy is fizetőeszköznek szántam a pengéket, pont az ilyen helyzetekre.
- Holnap.
Váltok végül komolyra majd immár lezárva a dolgot hátralépek néhányat majd megfordulva egyenest a lángoló hordó felé vegyem az irányt. Komótos léptekkel vonulok oda, majd mászok bele a fickó testében. Nem hagyhatok hátra nyomot, a fickón pedig a varázslat hatására néhány fekete jelkép jelent meg, mondhatnánk stigmáknak. Ez pedig rám utalna ha valaki kutatna. Így hát a férfi égni fog, addig maradok benne míg csontjairól nem kezd leégni a hús. Ekkor szakad ki belőle a fekete felleg és száguldja körbe, csupán üvöltése hallatszik ahogy ráeszmél mi is történt. Fekete árnyként nem hagyom kimászni, égni fog. Élve, már ami még maradt belőle. A bizalomnak ára van. Végül a feketeség az ég felé húz majd iszonyatos tempóban száguld a föld felé, hogy a hordóból kicsapódó lángok közé sebesen repülve tűnjön el végleg.

Kaye
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Posztok :
46
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 05, 2017 5:32 pm írtam neked utoljára


Abaddon & Kaye
Bizalomról beszélgetni egy démonnal, elég bizarr. nem gondoljátok? De úgy látszik, egyikünknek sincs más választása. Legalábbis tetetni, mert az nem megy csak egyik pillanatról a másikra. Lesz mindkettőnknek bőven mit bizonyítani. Ezért sem fedem fel előtte kilétemet, hátha meggondolja magát. Elég lesz, ha egy hasznavehetetlen késsel próbál eltenni láb alól. Én meg rájátszok egy kicsit. – Ez itt? – nézek a pengére. – Barátom, erről már így is úgy is lecsúsztál. Nem szándékoztam visszaadni. – bárhonnan is szerezte, biztos vagyok benne, hogy annak a valakinek már nincs rá szüksége. - Jól gondolom, hogy ez a kis feladat is a csipet-csapat dolga lenne? – többet ezzel kapcsolatban nem kérdezek, még nem. Eljön annak is az ideje. Komoly képpel hallgatom tovább. Mihály és Lucifer? Végül is teljesen logikus. – Amúgy miből gondolod, hogy Gabriel nem fog veled végezni, mihelyt elmondtál neki mindent? – komolyan megfordul a fejemben, hogy felcsapok spiclinek, ennyi információval. De akkor magamnak is feltehetném ugyanezt a kérdést. És igazából mit is tudna nekem ajánlani Gabriel? Egyelőre semmit. – Nem vagyok egy barátkozós típus. – jegyzem meg az orrom alatt. Ez régebben máshogy volt, de azóta nagyon sok minden történt. – No- no álljunk csak meg! – rázom meg a fejem. – Mi az, hogy ha sikerrel járunk?  És ha nem? Mit is nyerek én akkor vele? Semmit. Ez így nem pálya. – kifakadásom kicsit sem hasonlít egy hisztis picsájéhoz, még mindig nyugodtan állok a falnak dőlve. Csak a tekintetem emelem fel a földről s nézek a hajléktalan képű démon szemébe. Ebben nekem semmi üzlet nincs, feleslegesen nem kockázatom a bőröm, még akkor sem ha nincs veszteni valóm. Vadász vagyok és nem őrült. – Ha eszelősöket keresel, akik ingyen melót végeznek, menj, a diliházba ott van elég. – amilyen szépen alakult úgy lesz csúfos vége. Kissé lebiggyed az ajkam, de hát nem mehet minden simán.  A varázslat parányi jelére, ösztönösen rándulnak meg izmaim az arcomon. Leengedem a kezem, figyelem mit is művel. Összeszűkült szemekkel fókuszálok a megmerevedett vízfelszínre. Sosem láttam a poklot, csak elképzelni tudtam, hogy milyen lehet. Nézem a két angyalt, de nem ismerem őket.  Mint mindig, ha angyalokról volt szó, legyenek azok bukottak vagy Isten hű szolgái megacélozott akarattal, rideg tekintettel fordultam feléjük, még akkor is, ha saját szívembe döftem pengét. Már egyre ritkában tör fel bennem az érzés, de még vannak alkalmak. Most is így teszek, visszafojtom fájdalmas sóhajomat, mikor erejüket vesztve hullnak földre, s ahogy életüket veszik.  – Szép munka. – jegyzem meg. Nem lobban bennem harag, háborúban nincs kegyelem. – Nem kell magad megjátszanod, tisztában vagyok vele, hogy minden szavad halált ígér. – húzom ajkaim fura vigyorra. – Holnap. – ismétlem meg. – Két angyal volt. – szólítom meg, mielőtt távozna. – Nekik már nincs rá szükségük, talán lehetne az az előleg, amiről az előbb beszéltél. – emelem fel szemöldököm kérdőn. Ezek után hagyom, hogy menjen a dolgára én is megyek a magaméra.

Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 05, 2017 3:24 pm írtam neked utoljára


Mindennek ára van
Kaye && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:

Elmosolyodom parányit a meglepődős megjegyzésén, igen vélhetően így reagálna mindenki.
- Pontosan ez a lényeg, a fegyverről senki sem tud mivel én készítettem el. Eddig nem létezett így nem is kereshették. És ennek így is kell maradnia.
Jelentem ki egészen enyhén előrehajtott fejjel majd folytatom kiegészítve a mondandót, nincs más választásom ez volt az a pont ahol már nem úszom meg, hogy ne avassak be valakit, az egész puccs, és minden amit most építek ezen a téren a bizalomra alapszik. Furcsa élmény lesz nekem mert senkiben sem bízom, de egyszer mindent el kell kezdeni, és hát a célért bármit ugye...
- Senki sem tudja mekkora erővel bírok igazán. Erről gondoskodtam az évezredek során, ezért jutottam el addig ameddig. Ezért vagyok még egyáltalán életben. De másként nem jutok előbbre, szükségszerű, hogy társakat gyűjtsek, az pedig lássuk be nem nagy csak az oly becsben tartott bizalommal.
Ha nem lépek túl önmagamon akkor rövid úton bukásra leszek ítélve, erre rá kellett jönnöm. Másként nem megy és a bőröm viszem a vásárra, az utóbbi hetekben nem először. Fejemmel a fegyverre biccentek mely ott van továbbra is a kezében.
- Azt ott vedd amolyan előlegnek. Ajándék, tőlem. Bizalmam jeléül.
Vigyorodok el enyhén. Majd bólintok.
- Ahogy mondod, a lándzsa mivel Isten tulajdon fiát keresztül szúrták. Azzal egy Arkangyal is végzetes sebet szerezhet és biztosan a végbe küldhető ha esetleg egy angyalpenge még is kevésnek bizonyulna.
Erről csak elméleteim vannak, de az okkult tudásból eredve biztosra kell mennem.
- Lucifer és Mihály szövetkeznek, erről nem sokat tudtok idefent, ők együtt lesznek Gabriel igazán nagy ellenségei. Ezzel kerülök majd a közelébe, hogy segítek eltenni a pokol urát az útból cserébe ha a Pokol élére én állhatok majd helyette. Övé a menj, enyém a pokol és mehet minden a régiben. De ez majd az én gondom, erről egyelőre elég ha ennyit tudsz.
Figyelem szavait és helyeslem a hozzáállását.
- Legalább már érted miért nem bízom a sajátjaimban sem.
Mosolyodom el parányit.
- Ne is bízz senkiben, ez jó hozzáállás, engem is ez tartott életben. De ezen most túl kellett lépnem. Megértem aggályaid, én sem hinnék magamnak. Ezért hagyok egérutat, 1 napot, nem többet. Így is sokat kockáztatok, de ehhez az egészhez csak a legjobbak kellenek. Ha sikerrel járunk, megkapod amit akarsz.
Egyezek bele végül hiszen jogos a felvetése, és valóban nem fukarkodhatok a jelenlegi helyzetben. Abba most nem folyok bele, ki is kockáztat nagyobbat, ha az egész műsor amit rendezek s amire készülök bármilyen formában kitudódik nekem végem, és nem a szokványos formában. Ezen az egészen áll vagy bukik minden már pedig a bukást nem fogom hagyni részemről. Jobb kezem parányit mozdul, szemeim felizzanak enyhén s ahogy tenyerem átsiklik a mellettem lévő pocsolya felett úgy annak redőzése lassan megváltozik. Alakot formál a víz s végül megfeszül annak tükre. Egy kép válik láthatóvá, a Vörös Hegy és rajta az Obszidián palota, otthonom a kénköves pokolban. Pusztuló világ, halandó számára nem túl kellemes látvány a lenti látkép. Hirtelen váltás s egy asztalt látni.
- Csak, hogy lásd, nem a levegőbe beszélek.
Mondom, miközben változik a kép, hogy ő is lássa, az asztalon egy fekete hüvelybe helyezett olajos fekete markolatú hosszú kard pihen. Ránézésre egy átlagos démoni penge volna. Kicsit hátrébb két fekete szárnyú angyal a falra szegezve. Tőlük van az angyalpenge. Majd egy kéz húzza ki a kardot. Azok ketten pedig azonnal megrogyva esnek össze, a rúnák kifejtik erejüket. Elveszik a természetfeletti erőket. Ez után mindkettőt torkát átszegik a démoni acéllal. Összezárom a tenyerem, és a műsornak vége, újra csak pocsolya hullámzik és a környező házak tükörképe látszik. Ha a vadász kicsit utána jár akkor kiderülhet, amit látott, a varázslat melyet mutattam, csak a legmagasabb szinteken elérhető, igen kevesek bírnak ekkora mágikusa hatalommal, hogy a Démoni tükröt használják. Elmosolyodom végezetül.
- Amit láttál, az életedbe kerülhet. Ne feledd.
Nem szándékozom fenyegetni, de az elmondottak alapján erre vélhetően magától is rájött, hogy mi forog most kockán.
Egy határozott bólintás szavaira.
- Akkor hát holnap ilyenkor, ugyanitt Vadász.
Megvárom akad e még mondandója s arra még természetesen választ adok, de ha nincs, nos akkor én távozóra fogom.

Kaye
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Posztok :
46
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 05, 2017 9:46 am írtam neked utoljára


Abaddon & Kaye
Nekik rá. Ilyet nem mondtam, de hát egy démon, mit is várjunk tőle, nem igaz? Természetes, hogy azt hiszi ő lenne a tökéletes, a sok másik önjelölt helyett. De ám legyen, az én részemről aztán mindegy. Csak mosolygok rajta, akár ezt veheti beleegyezésnek is. Végül is majdhogynem ugyanazt a problémát veti fel, amit én is. Hogyan? Bár nem ismerem Gabrielt – legalábbis nem úgy, ahogy azt sokan hinnék. A Menny megannyi angyal lakhelyéül szolgált, s ahogy a földön sem ismer mindenki mindenkit, hát ott sem. S az arkok meglehetősen messze állnak a többi angyaltól. - de a közel három évtizede dúló háború alatt kiderült, hogy nem egy húgyagyú fickóról van szó. Biztos vagyok benne, hogy nem egy csel vagy szemtől szembeni kísérlet volt arra, hogy kivonják a forgalomból s láss csodát még mindig úgy köröz Las Vegas felett, mint egy keselyű. Még Mihálynak sem sikerült lelöknie képzelt trónjáról. De most nem az én elméletemen van a hangsúly. Jobban érdekel az övé, így kérdésére nem adok választ, hagyom, hogy kifejtse saját kis tervét. Neki dőlök egy ház falának, s karjaimat összefonom. Bólintok minden olyan tényre mely szinte mindenki tud, legyen az akár egy halandó. - Először meglepődnék. - ezt láthatta is ábrázatomon az imént. - Majd megkérdezném, hogy miért nem használtad eddig? - billentem félre a fejem. - Egy ilyen csecse-becse eldöntheti az egész háború kimenetelét. Mellesleg kíváncsivá tettél, miként is került ez a valami egy magad fajtához? - őszintén sose hallottam még ilyenről, bár ez csak lehet az én hiányosságom. Talán igaza volt Aliyahnak, az emberek fürkészése helyett a saját területemet felfedezni. Ha ez igaz és valóban van a kezében eféle fegyver, meglep, hogy Gabriel és Mihály, de még Lucifer se forgatta fel érte a világot. Igaz, már rég kidobtak az ablakon, hogy tudjam nem-e indultak expedíciók megtalálására, és túl messze is vagyok a tűztől. Szóval ezen kár is agyalnom. Halandó? Elgondolkodok, ha azt veszem halhatatlanként élek halandóként. Ez a kis bibi talán nem lehet akkora gond. - Végzet Lándzsája? Ez az a lándzsa amelyikkel Jézust bökték oldalba? - csak hogy biztos legyek benne.  Hö… miket nem tudok, mi? Mert aztán ki tudja nem-e másikról van szó, csak az Úr éppen kifogyott a fantázia nevekből, vagy csak meg akarta tréfálni a Pokolbélieket. Nála sose lehet tudni, nagy kópé az Öreg. - A seregébe? - vonom fel szemöldököm. - Várj! - emelem fel tenyerem, s rázom meg fejem. - Bocs, de lehet, hogy itt az évek alatt lemaradtam. De tudtommal Gabriel elsődleges célja, hogy kiirtsa az embereket. Miből gondolod, hogy érdekli Lucifer? - ez a beszélgetés egyre és egyre több kérdést hoz elő. Szavaira újfent csak bólintani tudok, magam is így gondolom, magam is ezt boncolgattam. Egymás nélkül a kettő nem létezik, ahogy az emberek nélkül nincs értelme az egésznek. - Isten nem véletlen kérte angyalait, hogy egyikük legyen földi gyermekei kísértője. Ez csak az ő játéka. - jut eszembe egy korábbi beszélgetésem nővéremmel még a Mennyben. De végül csak megvonom vállam. - Lehet esély arra, hogy bevégezd a terved, de megértheted, hogy ingyen semmit sem adnak, s még mindig én vállalom a nagyobb kockázatot. Mert hát a szavad… valljuk be nem sokat ér. - ez tény, nincs miért megsértődnie rajta. - De legyen, holnap megadom a választ. - bólintok ismételten s ellököm magam a faltól. Mondjuk elég nagy kockázatot vállal, egy nap alatt bármikor kikotyoghatom, miben is sántikál. Veszteni valóm úgy sincs. Ha nemet mondok? Megpróbál megölni, túl sokat elmondott abból milyen tervei is vannak. Nem kerülte el figyelmemet az sem, hogy a kért ár teljesítése talán akadályokba ütközik. De majd holnap kiderül valóban olyan nagy démon, mint ahogy állítja vagy csak egy senki. Mindenesetre felkészülök arra, hogy a fejemet akarja venni. Nem hiszem, hogy sokaknak hiányozna.

Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 05, 2017 12:59 am írtam neked utoljára


Mindennek ára van
Kaye && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:

A Sáskakirály, érdekes megnevezés, tán ő is a történelem szerelmese? Egyiptom, nem tagadom volt közöm az ottani dolgokhoz, valójában erőm valódi titka ott rejtőzik azok közt az ősi romok közt. Biztos helyen eltemetve az idők végezetéig. Vagy legalább is egy ideig... Talán érdemes lesz jobban a vadász körmére nézni majd később, ki tudja mit is tud s honnan. De csupán röviden bólintok szavaira, parányit, szintre észrevétlen mozdulat.
- Hogy nekem e rájuk, avagy éppen fordítva, az szerintem részlet kérdés, a lényeg a végeredmény nemde?
Teszem fel a végén a költői kérdést, eszemben sincs hősködni félreértés ne essék, de nem hinném, hogy hasonló illúziókba kergetné magát az előttem álló.
Aztán kijelentésére előbb a földre vetem tekintetem majd elmosolyodva csóválom meg fejem és nézek vissza rá ismételten.
- Valóban, akkor eddig miért is nem sikerült ezt az egyszerű dolgot megoldani?
Dobom fel a millió dollárost, de nem a sértegetés a célja, bár veheti annak is, bánom is én, folytatom a lényeggel.
- De azért nem árt egyáltalában eljutni addig, hogy belé márthasd nem igaz? Erre pedig elég kevesen képesek lássuk be. Egy Arkangyal erősebb, gyorsabb az alacsonyabb rangúaknál. Tehát a penge önmagában édeskevés.
Zárom le végül ezt a szakaszt és érkezik a befejező rész, mely lássuk be, hatalmas kockázat nekem, csupán az tud a fegyverről akinek feltétlen muszáj. De hát kockázat nélkül nincs győzelem ugyebár.
- Mit szólnál ahhoz ha azt mondanám, birtokomban van egy eszköz, ami képes elvenni egy Arkangyal erejét, legyengíti, majd megadható neki a kegyelemdöfés.
Állok meg egy pillanatra, hisz veszélyes játékba futottam, de hát én vállaltam, tudni kell róla, ezért jöttem.
- Egy fegyver amit csak egy halandó képes megfelelően forgatni.
Így bizonyára érthetővé válik számára, hogy miért is érkeztem a felszínre és miért is kerestem fel egy vadászt.
- Ezen felül pedig, meg akarom szerezni a Végzet Lándzsáját. AZ képest végezni egy Arkal.
Jelentem még ki halálos komolysággal, az az anyagi világ egyetlen igazi fegyvere mely képes véglegesen elpusztítani egy olyan magas rangú lényt.
Felteszi hát azt a kérdést is melyre csupán később akartam kitérni, de végül is jogos, használja csak az eszét, szomjazzon a tudásra, nem szeretem a töketleneket és a sutákat.
- Úgy hogy beállok a seregébe és az oldalán fogom irtani az embereket.
Vázolom fel röviden és pár pillanat után folytatom is mielőtt még túlkomplikálja a mondatot.
- El kell hitessem vele, hogy meg akarom ölni Lucifert, hogy az oldalán állok ha segít nekem cserébe én is neki. De mint mondtam, nem bízom a sajátjaimban, mert ha ebből bármi kiderül az egész tervnek annyi. Így a pokol béliek számára is gyanúsnak kell legyek. El kell higgyék, hogy valóban Lucifer a célpont, máskülönben haszontalan mert mindennek füle van. Nem véletlen nem saját alakomban jöttem el hozzád sem, hanem ennek a szerencsétlennek a bőrében. Mint mondtam, olyan emberek kellenek akiknek nincs veszíteni valójuk, kevesen leszünk, csupán a legszükségesebb, legelszántabbak, kitaszítottak, akiknek úgy is mindegy és nem állnak senki oldalán sem. Talán ők megbízhatóak. Ezt majd az idő megmondja. Ti amolyan alvó ügynökök volnátok, senki sem tudhatja, hogy valójában az én oldalamon álltok, s csak a megfelelő pillanatban csapunk majd le, tudatosan, előre eltervezve. Egyetlen jól irányzott döfés egyenesen a szívükbe.
Aljas, de hát ez a "Háború Művészete" nemde? A cél szentesíti az eszközt.
Jót vigyorgok felvetésén, a szárnyakon meg aztán végképp.
- Nem vadász, valóban nem. Nem árulok zsákbamacskát. De nem is akarom semmiféle uralmat magamnak, nem vagyok az uralkodó fajta.
Vonom meg vállamat, majd folytatom.
- Mondjuk úgy, hogy nekem a régi felállás sokkal jobban tetszett. Az angyalok odafent, mi odalenn, az emberek középen. S folyt a küzdelem angyal és démon közt, értetek. A halandók nélkül nem létezhetünk, jó és rossz, mind ott él bennük, miattunk vagyunk. Ha ez eltűnik értelmünket vesztjük nem csak mi, de ők is.
Ez a büdös nagy igazság, de képtelenek belátni.

Csóválom meg a fejem enyhén.
- A szabadság erős túlzás ebben a világban. Senki sem szabad igazán.
Jegyzem meg de hallgatom felvetését, ajánlatát. Elmélázok egy pillanatra, majd elmosolyodom.
- Hm, nagyon taktikus kihasználni a helyzetet. Helyes, nem szeretem a töketleneket.
Kissé DejaVum van, Leviathan is hasonlóan arcátlanul sokat kért, de hát igazuk van. Maximum ha túl sok a kérés később mindig lehet végezni bárkivel... De ez a helyzet többet kívánom, ki is fejtem rögvest komolyra fordítva.
- Nem félelemből táplálkozókra van szükségem akik egy zsarnok alatt szolgálnak. A félelemből fakadó hűség megtörhető. De egy elszánt önkéntesnél nincs erősebb. Nekem ilyenek kellenek, akik maguktól döntenek. Így hát, az ár amit kérsz nagy, de elfogadom, meglátom mit tehetek!
Jelentem ki neki majd folytatom még egy röpke mondat erejéig.
- Egy napot kapsz átgondolni. Holnap ilyenkor, mikor a nap és a hold helyet cserél, várom a válaszod.
Tudom, hogy idő kell míg mindezt megemészti, szükséges rossz, hogy időt kell hagyjak neki, de a célért mindent és egyetlen nap várakozás a tökéletes hordozóért, nekem bőséggel megéri.

Kaye
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Posztok :
46
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Máj. 31, 2017 6:46 pm írtam neked utoljára


Abaddon & Kaye
Mindennek ára van
Mikor megáll előttem fejemet félre biccentve mérem újra végig az alakot. Gúnyolódásomat nem szívja túlságosan mellre, amit végtére annyira nem is bánok. – Oh… a Sáska király? – kérdezem, mint akinek eszébe jutott valami. És nem is hazugság, legördül egy apró kavics emlékeim sziklájáról. – Dögcédula, ez tetszik. – ismétlem meg hasonlatát fanyar mosollyal. Látván, hogy szándékai erős túlzással, de barátságosnak mondható lazítok izmaimon, talán egyszer elég volt neki, hogy szétrúgtam a seggét. Helyes. Furcsa helyet választatott a tárgyaláshoz, de igaza van, mit kell ezt túlspilázni. Érdeklődve hallgatom, testvéreim felemlegetése megzabolázza ereimben a vért, düh és szeretett egyvelege ez. Harcukban sose tudtam állást foglalni, s egyikük sem keresett, hogy mellette tegyem le kardomat. Megmaradtam a magam urának. . Érdekes, hogy a bukottakkal egyikük sem számol. Úgy hiszem, ezt a harcot egyikük sem nyerheti meg, mindketten az Úr nevében ölik halomra az embereket, s sajátjaikat. De az én véleményem most egy cseppet sem számít. Teljesen reálisan látja a Sáska Király azt, ami itt zajlik. S hogy ő akar lenni a nevető harmadik, az sem vethető a szemére. Szóval még sejteni se sejti, hogy ki vagyok, vagy csak nem köti az orromra. Mindegy is, bölcsen hallgatok. – Beismerésed már- már felér egy bókkal, hogy szükséged van az emberiségre. – jegyzem meg egy fél mosollyal. Bár bolond, ha azt hiszi, hogy csak a démonoknak van szükségük az emberekre. S nem csak ő hanem Gabriel is vagy bárki, aki ennek ellenkezőjével áltatja magát. Én mindig is úgy gondoltam, hogy az angyalok is az emberekből táplálkoznak, persze teljesen más módon, mint ahogy azt a pokol gyermekei. Bár… a hit lehet mindennek a kulcsa. Hisz, ha az ember nem hinne a Pokolban a gonoszban nem is létezne, ahogy a Menny sem. A történelem alatt egyes régi démonokat, angyalokat istenként tiszteltek s némelyik mely nem volt elég erős, hogy az átrendeződésben helyet foglaljon magának, elfeledték, szinte megszűnt létezni. Talán most is itt jár köztünk, de egy élőhalott, kit minden erejétől megfosztottak. Akár csak engem. Szóval, míg létezik az emberiség addig létezni fog jó és gonosz is. S létezni fog az Úr  is. De lehet ez csak az én tévképzetem, nem is fogom untatni, hogy szerintem ez az a bizonyos szélmalomharc. – Tudod? Ezt mindenki tudja, egy angyalpenge bármelyik angyallal végez. E+hhez nem kell semmiféle szuper gonoszság. – emelem fel azt, ami éppen a kezembe van, s halkan fel is nevetek. Ez szórakoztató s egy cseppet sem újdonság. – S még van néhány dolog, a kérdés inkább az, hogy miként kerülsz a közelébe?  Holmi szedett – vedett, már megbocsáss, csapat nem fogja felkelteni még az érdeklődését sem. Vagy, ha mégis van elég katonája, hogy azokat küldje ránk. – fejtegetem neki tervének hiányosságait.  Kissé felugrik szemöldököm arra, hogy nem bízik sajátjaiban, bár én sem bíznék, szóval hagyom is. Fel kell, hogy nevessek. – Komolyan el akarod velem hitetni, hogy a te uralmad alatt jobb lesz a helyzet, mint most? Már ne haragudj, de nem hiszem, hogy szárnyakat akarsz növeszteni és te akarsz lenni maga a megtestesült jóság. Nem ajánlasz semmivel se többet nekem annál, mint most van. A világom most is megvan, s ahogy elnézem, míg életem tart meg is marad, s tökre szabad vagyok. Sőt a szabadságom akkor veszteném el, ha a semmiért állnék melléd. Szóval, ami azt illeti, van más ajánlatom, tekintve, hogy magad is elismerted képességeim. S tudod jól, hogy célod elérésében jó szolgálatodra leszek. – sokat tűnődtem azon a harcok elején, várva, hogy talán valaki felkeres, hogy mi is legyen az árra szolgálatomnak. A szárnyam s az, hogy újra maguk mellé emeljenek, ez nem is kérdés, de ezt tőle nem kérhetem. Ám az angyal létem elvesztésével, mindenem odalett, kivéve halhatatlanságom, de képességeim összessége, S legyünk őszinték, egy ajándékba kapott erő mindenkinek jól jön. S ha már széttört minden reményem, hogy szeráffá legyek, hát… - Kezdjük azzal, hogy olyan pozíciót kapok a te kis világodban, ami biztosítja nekem a sértetlenségem.  Az Abaddon jobb vagy bal keze, nekem mindegy. S valami természetfeletti erőt. Valamit, amely nagyszabású terved hasznára lehet. - no igen, mondhatjátok, túl sokat akar a szarka… s könnyedén törheti el a nyakam. Igazatok van, de halhatatlan vagyok, s míg csak eltöri, szót se rá. Na meg más veszteni valóm úgyse nagyon van, játszunk nagyban.  

Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Máj. 31, 2017 4:40 pm írtam neked utoljára


Mindennek ára van
Kaye && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:

Megújult alakban térek vissza néhány pillanattal később. Diadalittas örömét hamar lohasztja a tudat, hogy csupán egy bábként használt porhüvelyt alkalmaztam. Magam jöttem volna, ha... ha nem kellene óvatosnak lennem. Már pedig ez az "állásinterjú" bizony egy igen fontos mozzanat a jövőre nézve, azt hiszem nem csupán nekem, de az előttem álló nőnek is. Kimért lépteim, jellegzetes járásom nem a fickóra vall kiben éppen lakozom. Fekete szemeim az egyetlenek melyek most is ugyanúgy olajos ürességgel tekintek vissza a Vadászra mint néhány perccel korábban a csuklya alól. A nevemmel kapcsolatos élcelődésére félmosolyra húzom orcám.
- Kérdezd a görögöket, náluk ez a szó, abaddon, valami olyasmit jelent, hogy pusztító, de én csupán viselem.
Vonom meg a vállam végül, burkoltan kijavítva de túl sokat nem is lovagolva az ügyön, lehet így könnyebben beazonosít majd, illetve ott még a héber nyelv is de nem látom értelmét nevekbe folydogálni.
- A nevek csupán dögcédulák, nem úgy a tettek! Azok elárulják ki is vagy valójában.
Váltok egy egészen kicsikét komolyabb ábrázatra, csak csupán egy leheletnyit.
- És Te, Vadász, jó vagy. Nem futamodsz meg, teszed amit az ösztönöd diktál. Nem hagyod, hogy a félelmed győzzön feletted.
Újabb kis mosoly kezdemény amint kérdését hallom.
- Tetszik ez a hozzáállás!
Jegyzem meg elismerően, majd egy közeli törmelékdombhoz sétálok és helyet is foglalok ha már így alakult és így beszélek tovább.
- Keveset tudhattok arról mi készül odafent és még kevesebbet arról mi is zajlik odalent... Ez a harc az uralkodásról szól, arra megy ki minden, ki uralja a földet. A halandó világ ebből semmiképp sem jöhet ki jól lássuk be. Michael akárhogy is védelmezi e világot, akkor is itt a csatatér és a halandók isszák a levét a küzdelemnek.
Gabriel pedig, minden lépéssel előrébb kerül, hiszen amíg ez a világ pusztul addig neki csak jó.

Vázolom fel álláspontom, majd érkezik is a folytatós pillanatnyi szünet után.
- Nekem mindez nem szolgálja az érdekeim. Az emberek irtása semmiképp. Belőlük élünk, miattunk tudunk létezni hiszen ők, Ti adtok termőtalajt. Tehát nekem nem jó üzlet letarolni mindent. Ha Ti pusztultok, veletek együtt mi is, csupán ezt nem fogják fel. Amúgy is kellően Ön és tömegpusztító egy faj vagytok, ez pedig kedvemre való!
Viszek azért egy kis fekete humort is a mondandóba.
- Ezért keresek olyanokat akik kellően rátermettek, megteszik amit kell és a végsőkig elmennek, ahogy Én is teszem.
Talán immár világosabbak a szándékaim, így talán kerek már a történet, de még nincs vége.
- Elsődlegesen Gabriellel kell végezzek. Tudom azt is hogyan lehet, de kell egy olyan csapat mely nem közülünk való, nem bízom senkiben odalenn, főleg most nem.
Jelenti ki komolyan, valóban így van, egyetlen szavam sem hazugság, furcsa lehet ugyan, s miért is hinne nekem? Nem is feltétlen kell, hagyom had eméssze meg, ha átgondolja majd rájön, hogy igazán mit akar, ha pedig a válasza kedvezőtlen, nos még mindig végezhetek vele idővel...
- A fizetség a világod, a szabadság és az élet. De ha van más ajánlatod, hallgatlak. Nos, érdekel, Vadász?

Kaye
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Posztok :
46
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 28, 2017 9:26 pm írtam neked utoljára


Abaddon & Kaye
- Ha az életben maradás a tét, nem éri meg némi fájdalom?
Már-már dühítő ez a titokzatosság, pedig volt időm hozzászokni, hisz az angyalok sem különbek, de hitte, hogy a démonok is szeretnek bölcselkedni? Kíváncsi lennék az okára, de annyira mégsem, hogy ne tudjak aludni, ha nem közli velem. Makacs egy disznó, még a nyakam után kap az utolsó leheletével is. Na jó, akkor vessünk ennek véget, és megadom neki, amit annyira áhított, a kegyelem döfést. Bal kezemmel mellkasába tolom a pengét. Dőltében húzom ki belőle, neki már úgyse kell. A robajra természetesen felfigyelek, sőt az ütő is megáll bennem egy pillanatra. Még egy démon pusztulása sem járt ekkora zajjal. Nem mondom voltak apróbb megrezdülések, de ez, s az előtte lévők… Mintha egy kémény robbant volna fel, olyan fekete füstöt kap szárnyára a lomha szél, hiszem én ekkor még. Valamiféle dicsőséget kellene, hogy érezzek, de elmarad. Valami nem jó, nagyon nem jó. Tekintettemmel követem a füstöt, mint sivatagi kígyó, olyan gyorsan száguld. Ez nem lehet a szél. Önkéntelenül és szorosabbra fonom ujjaim a pengén. Csendben figyelem, hogy választ magának újabb testet, normális ember felhúzná a nyúlcipőt. De én nem vagyok ember, s ezek szerint normális sem.  Mondjuk a gúnyolódása fellobbant bennem valamit, leginkább dühöt és késztetést, hogy letöröljem képéről azt az önelégült vigyort. De mi értelme lenne? Egy újabb szerencsétlen lenne, aki nem kérte a halált s csak bábu, egy eddig értelmetlennek tűnő játékban. Na de majd talán most, értelmet nyer minden. Legszívesebben szólnék neki, hogy nincs időm, s tempózzon egy kicsit, de visszafogom magam. – Üdv, Abbadu, miféle név ez egy démonnak? – üdvözlöm én is. Persze, hallottam én jól mi is a neve, nem kell azonnal hőbörögni. Csak ha már ő ennyire jól szórakozik, nekem is legyen benne örömöm. Általában vannak annyira önérzetesek, hogy ne vegye poénra dolgot. Közben serényen kutatok emlékeim között, hallottam már a nevét ebben bizonyos vagyok, de túl mély nyomot nem hagyott bennem, ha nem tudok hozzá kötni semmit. Talán majd ráérős időben felkeresem a könyvtárat. – Hmm… - tényeit közölte, s miután feldolgoztam ennyire futja. Lazítok egy kicsit a fogáson a markolaton, még mielőtt teljesen kiszorítom a vért az ujjaimból. Azért annyira bolond nem leszek, hogy ne sejtsek még mindig valami furfangot a dolog mögött, így felkészülve várom. – Oké, és még is kit kellene megölni? - vonom össze szemöldököm, miközben felnézek rá, s teszem fel neki a millió dolláros kérdést.



Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 28, 2017 12:05 am írtam neked utoljára


Mindennek ára van
Kaye && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:

Elegendő időt kap, hogy újra felegyenesedjen, s magamnak is eleget adok hozzá. A kapucni alól félmosolyra húzódnak ajkaim kijelentésének nyomán.
- Nem is számítottam kevesebbre a hallottak alapján.
Jegyzem meg, noha csupán pár pillanat volt a köztünk kialakult viaskodás, de egy jó megfigyelő sok mindent leszűrhet akár egy egy rövid mozdulatból is. Sokat elárul az emberről, hogy miként viselkedik valóban éles helyzetben. Így szabadul ki az ember igazi valója. Az angyalpenge perdül és egyenest magamnak szegezem. Csábító helyzet, egyetlen mozdulattal végezhet egy démonnal. Vajon ki olyan őrült hogy ilyen helyzetbe hozza saját magát? Természetesen Én. "Ha akarsz valamit, menj el a végsőkig!" pontosan ezt vallom. Egészen enyhén megcsóválom a fejem mondatára reagálva.
- Nem, Vadász, mindennek oka van.
Közeledésére én tapodtat sem mozdulok, ajkam szegletében parányi mosoly úszik biztatóan, vagy éppen ellenkezőleg hathat? Ennyire nem látok bele a halandó érzésekbe. Rezzenéstelenül tartom a fegyvert, tudnom kell megteszi e, képes e rá. Balja mozdul, nem kerüli el a figyelmem. Aztán hirtelen egy kis meglepetés. A számunkra nem túl kellemes ásvány zúdul a képembe. Persze, hogy a reflex megindul és elkapom az orcám, nem kellemes minek némi hangosabb morgással hangot is adok, de mire mérgesen fordulnék már jön a következő áldás. Balommal nyúlnék vissza, hogy nyakát fogjam fájdalommal telve. Ekkor viszont szembejön valami éles. Egyenest a fejbe. Talán sikerül még befejeznem a mozdulatsort és ráfogni hattyúnyakára, hogy kicsit szoríthassam azt. A becsapódás nyomán egy oszlop, tőlünk pár méterre reccsenést hallat, majd dőlni kezd, keresztbe az út közepére. A következő pillanatban pedig fekete felleg robban ki a fickóból. Az angyalpenge némán hull alá, s egy rövid tompa koppanással jelzi érkeztét a betonra. A fullasztó füst gomolyog, majd száguld el a hordó irányába hol a két fickó már a kialakult helyzet nyomán remegve húzta meg magát a közeli kapualjba. A füstfelhő kering kicsit aztán egyenest az egyiket szemeli ki magának. Amaz s társa is képtelen megszólalni, csupán pupillái tágulnak nagyra ahogy érzi a vesztét, de lábai földre gyökereztek, képtelen mozdulni. Az egyik felordít végül, míg a másik. Az egész füsttömeg száguld testébe. Társa hátrálni kezd a látványnak hála. A földön kúszni tolja magát hátra és hátra amilyen gyorsan csak tudja miközben képtelen levenni szemét a másik test rángatózó látványáról miközben a sötétség éppen elnyeli. A fickó elszel a mellékutcában. Hanyatt homlok menekül s többé vélhetően nem tér vissza... A sötétség elvette ami kellett. A fickó szeme hirtelen tárul fel. Fekete, olajos fekete sötétség úszik benne. Felkelve kilépdel az utca közepére. Kötött sapka, kopott barna kabát, szakadt vászonnadrág és egy sokat látott barna bőrcipő. Néhányat tapsolva indulok el felé.
- Egész ügyes. Használod a fejed, jól mozogsz. Talán tényleg kiérdemelted a hírneved.
Kimérten haladok felé s közben zsebre teszem egyik kezem s úgy szólalok meg ismét.
- Rátermett embereket keresek, harcosokat, katonákat. Akik tudnak ölni ha kell és nem riadnak vissza semmitől. Olyan eszelősöket akiknek nincs veszteni valójuk.
Cipőm komótosan koppan a törmelékkel teli utcán, lezseren sétálok, magamhoz méltón, nem pedig a fickóhoz aki éppen szócsőül szolgál. Zárásul választ adok neki a feltett kérdésre miszerint ki is vagyok.
- A nevem Abaddon. Üdv, Vadász.
Állok meg tőle csupán maximum két méternyire, egyik kezem továbbra is zsembredugva arcomon pedig egy kóbor félmosoly.


Kaye
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Posztok :
46
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Máj. 27, 2017 10:53 pm írtam neked utoljára


Abaddon & Kaye
- Ha az életben maradás a tét, nem éri meg némi fájdalom?
Hallom, ahogy megnyílik a fal mellettem, ez nem is annyira zavar, - vissza tudom magam fogni, hogy ne pillantsak félre- inkább az a hidegség és nyugalom, ami árad belőle. Persze, ez nem meglepő, hisz a pokol köpte ki magából, a fájdalom nem torzíthatja arcát. – Nem adom könnyen magam. – egy futó mosolyra még futja. – Most már tudod. – rövid mondatok mindkét részről, hogy az övéről miért arról fogalmam sincs, míg az enyémről azért, mert nem szeretem, ha próbára tesznek és még az okát sem tudom. Ez hamarosan megváltozik. Lehet, hogy kevés dolog van, ami meglep, de ez most egy ilyen alkalom. A döbbenettől leeresztem a kezeim. – Most ez komoly? – bal kezem nadrágom zsebébe dugom, - van még benne némi maradék- , míg a másikkal szorosan ragaszkodom pengémhez. – Ha meg akarsz halni, meg is kérhettél volna, felesleges volt ez a nagy cécó. – az a baj, hogy ez még álomnak is túl szép. Csak egy mozdulat és már át is döfte a mellkasát az acélos penge, de könyörgöm, egy démonról beszélünk! Azt se amit kérdeznek, nem hogy azt, amit mondanak. Valami trükköt szimatolok, mindegyik túlságosan szereti önmagát ahhoz, hogy meghaljon. Töltöttem jó néhány évezredet a Mennyben és jó néhány évtizedet itt a Földön, hogy tudjam simlis egy bagázs. Egy- két lépéssel megyek hozzá csak közelebb. Bal kezem mozdul, mintha csak a kardért akarna nyúlni, akarok is, de előtte azt a maroknyi sót akarom a szemébe dobni, mely még megmaradt a mai vadászatból. Fogalmam sincs, hogy lesz e valami haszna, hisz így még soha sem próbáltam, de egyszer mindennek eljön az ideje. Ha nem lesz hatása, még mindig ott van a második lépés, a fejébe repítem a tőrt. Valamelyiknek csak lesz hatása, ha szerencsém van mindkettőnek.  

Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Máj. 27, 2017 9:47 pm írtam neked utoljára


Mindennek ára van
Kaye && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:

Egy fél fordulat és a rogyasztás után a kardmarkolat eltalálja a kiszemelt szélt. A térdhajlatba csapódva sikeresen elválasztom a hölgyeményt a talajtól, hogy egy hátast dobhasson. Tompa puffanás a földön, s nyekkenés belőle mi hanghatásként az eredményt jelzi. De nem szándékoztam megállni ennél a pontnál, ha már sikerrel jártam akkor ahogy újra fordulok a penge a kezemben perdül egyet, egyenest lefelé álló vészjósló hegyével és végzetes sebességgel száguld a másik torka magasságába. Vagy is száguldana, de egy éles fájdalom kúszik bele a lábba. Acélja átszaggatja a bakancsot és a bőrt majd a húst is egészen a földig. Ő pedig oldalra gurul az angyalpenge pedig nagy erővel csapódik a töredezett betonba. Ennek nyomdokán viszont szembetűnhet egy újabb, már nem is annyira apróság. Ahova perdül a leány, a mellette lévő falon egy jó másfél méteres repedés száguld végig pont abban a pillanatban mikor karom lesújt. Letekintek a lábamra, hogy konstatálja valóban átdöfte lábamon a tőrét.
- Igazán leleményes.
Ismerem el, hiszen jó trükk volt, a célját elérte. Balommal kirántom a tőrt, mely lévén halandó eszköz túl sok bajt nem okoz, legalább is ilyen mértékben még nem és a földre pottyantom. Felegyenesedek miközben a kérdését teszi fel s harciasan áll fel velem szemben. A kapucni alól ismét sötétlő szemek tekintenek vissza rá. A borostás arc ajkai pedig parányi mosolyra húzódnak.
- Mondtam, tudni akarom igaz e amiket mondanak.
Emlékeztetem a mondatra melyet épp az előtt mondtam, hogy rátámadtam. Aztán arcom normalizálódik.
- Tudnom kell, képes vagy e Ölni.
Egészítem ki s ekkor megperdül a penge, tartásom egyenes, enyhe terpesz, mondhatni természetes állás éppen vele szembe. Karomat kitartom s markomban a penge élét tartva nyújtom ki a fegyvert éppen felé úgy, hogy a hegye pontosan felém áll a markolat pedig irányába. Csupán egy kellően erős lökés és átdöfheti rajtam.

Kaye
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Posztok :
46
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Máj. 27, 2017 8:52 pm írtam neked utoljára


Abaddon & Kaye
- Ha az életben maradás a tét, nem éri meg némi fájdalom?
~ A fene…~ még a gondolatomat se sikerül befejeznem, ~ amiért még egy karcolást sem sikerült rajta ejtenem – érzem, ahogy a lábam engedelmeskedik az akaratának. Elvesztem az egyensúlyom, s a következő pillanatban már a földön fekszem. Apró kavicsok fúródnak bőrömbe, s kiszorul a levegő a tüdőmből. Feljebb emelem a fejem, mint akiből az összes erő elszállt. – Mit akarsz tőlem? – préselem ki ajkaim közül a szavakat. Akkor pillantom meg a sötét szemeket, s a kérdés még indokoltabbá vált számomra. Bár már azt hiszem, hogy említettem, hogy nem vagyok túl közkedvelt, s ez nem csak a fentiekre igaz. Nem lepődnék meg, ha a pokolban külön faliújságot tartanának fent a képemmel. Nem mintha annyira izgatna a válasz, csak éppen azt akartam elérni, hogy megakadjon egy picit s rám figyeljen, elég lesz néhány pillanat is, éppen csak annyi, hogy a bal kezemben tartott tőrömet a lábfejébe állíthassam. Ha szerencsém van, sikerül annyira a földhöz szegeznem, hogy a másik oldalra gördülve kikerüljek pengéje alól, s felállhassak. Bár az egyik pengémet hátra hagytam, de két kezemet magam elé emelem, ha mozdulni akarna, akkor legyen esélyem védekezni.


Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Máj. 27, 2017 12:04 am írtam neked utoljára


Mindennek ára van
Kaye && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:

Szavaira nincs időm reagálni hiszen hirtelen iramodok meg. A vágás milliméterekre úszik el bőrétől s csupán hosszú hajából nyisszant le egy kicsiny tincset mely komótosan hull a föld felé. Nem rest a nő sem, jól mozog. Egy vágással próbálja elérni a térd feletti szakaszt. Én is csupán millimétereket vétettem, ő is így jár mert nem állok meg, tovább lépve fordulok s így a lábam sem marad a helyén, éppen annyit mozdul, hogy a vágás szelét megérezzem s előttem suhanjon. Mondhatjuk, hogy 0-0. Kezei közt rutinos mozdulattal perdül meg a két acél. Pörgetni a bazári majom is tudja, nekem ez édes kevés. De legalább a mozdulatból leszűrhetem, hogy valóban nem először forgatja a kezében, helyes ez jó jel. Én nem cifrázom túl a dolgokat, eddig sem tettem, sem beton karcolás, sem egyéb látvány elem. Leszámítva egyet. Mely második csapásom nyomán jelenik majd meg. Mivel, hogy nem állok le. Jobbomban a penge újra villan s ha célt is tévesztett, de tovább vezetve a mozdulatot, mintha csak szemből támadnék, de végül parányit irányt váltok, megperdülök saját tengelyem körül és lehetőleg ellépve mellette rogyasztok kissé, karom is az utolsó pillanatban nyílik ki, hogy megpróbáljam elkaszálni fordulásból a térdhajlatát, a fegyver markolatával első sorban s nem a pengével. Talán sikerül kis extra erővel kikapni a lábát és földre vinnem. Egy próbát megér nemde? De a csapás nyomán egy apróság történik, mi talán fel sem tűnik... De a mellettünk lévő téglaépület tetőszerkezetéről egy cserép alá hullik, s nem sokkal mellettünk szilánkokra törve csókolja meg a töredezett betont. Ha sikerrel perdülök mellé akkor rogyasztás közben egy pillanatra megláthatja a csuklya alatt rejlő olajos fekete szemek egyikét melyből semmi jó nem kecsegtet.


Kaye
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Posztok :
46
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Máj. 26, 2017 3:29 pm írtam neked utoljára


Abaddon & Kaye
Ha az életben maradás a tét, nem éri meg némi fájdalom?
Meg sem lepődöm, hogy nem árulja el kilétét, számítottam erre. – Gyere, akkor ígérek neked egy- két pofont. – sokatmondóan vigyorodom el, most már biztosan tudva, hogy itt nincs mese. Vártam volna még az alakításához valami betonkarcolást a penge hegyével, de az elmarad.  Átjárja testem az a bizonyos euforikus érzés, amely minden ütköztet előtt. Szinte viszket a tenyerem,- a markolatokra ráfogok-, de azért még megpróbálom jobb belátásra bírni. Sikertelenül. Talán túlságosan megszerettem a veszélyt, hogy az utolsó pillanatig húzzam. Számítottam hasonlóra, hogy megmutassa bizony nem akárki. Ahogy ő mozdul, úgy mozdulok én is. Nincs időm arra, hogy bárhova is lépjek, s amilyen gyors ő, annyira nem vagyok én az, így csak maradok a helyemen, s hátra hajolok, hogy elkerüljem a nyakamat célba vevő ezüst halált. Tervem, hogy míg kellő távolságban van, bal tőrömmel vágást ejtsek térde felett, a lágy szöveten, majd ebből az állásból kifordulva, perdüljek a háta mögé, kivont fegyverekkel. Nem látom, csak érzem szelét a pengének, ahogy miniméterekre suhan át az arcom felett. Utánam libbenő hajamból sikerül lenyesnie néhány tincset, mely hangtalanul hullik a földre. A fazonigazítás megvolt, majd mondok érte egy köszönetet. Felmérem úgy sikerült- e a támadásom, ahogy elterveztem, közben, hogy én se maradjak ki a műsor csinálásból, megperdítem kezemben tőreimet, lássa tudok vele bánni. Továbbra is kivárok, egyelőre ő van fölényben.


Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Máj. 26, 2017 2:01 pm írtam neked utoljára


Mindennek ára van
Kaye && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:

Néhány nappal korábban, még alig tudtam ki a nő ki most a sikátorutcában áll s kérdések halmazával küzd elméjében. Kellően messzire ér a kezem, s ha kell magam megyek, nem szeretem másra bízni a fontos ügyeket. Persze akadnak azért kivételek. Mindennek megvan az ára, az információnak pedig igen borsos, de hát az én rangommal megfizetem, nem okoz gondot. Főleg azzal a nyakamon ami épp készülőben van. Ilyenkor az ember - esetemben démon - nem fukarkodhat. De mindig találni olyat akinek szüksége van valamire az információért cserébe. Hát így keveredtünk ide, a Brooklyn híd lábánál lévő utcába, a törmelékkel teli szegények negyedébe.

Kérdésre nem torpanok meg, folytatom a lépéseimet.
- Mindent a maga idejében.
Válaszolom röviden, egyelőre nem fontos a kilétem, első körben én akarok megbizonyosodni arról, hogy valóban ő e az akinek mondják. Fenyegetéses felvetése parányi mosolyt csal arcom azon alsó részére melyet látni lehet a csuklya alól.
- A fenyegetés a gyengék fegyvere.
Reagálok röviden a napi betevő boncolgatására. Idő közben kellő közelségbe értem hozzá, mire monológja végére ér s elhangzik az a bizonyos "de...", nos akkor rugóként pattannak az izmok a lábban és lendítenek előre, villámgyors tempót diktálva rövidítem le a maradék távot. Láthatóan nem emberi sebességre vall a mozgás, balra lépek mellette és lendítem a pengét egy erőteljes vágásra, mellkas-nyak magasságban ahogy ellépek mellette elkaszálhassam, kiderül mennyire gyors a hírhedt vadász.

Kaye
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Posztok :
46
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Máj. 26, 2017 10:18 am írtam neked utoljára


Abaddon & Kaye
Ha az életben maradás a tét, nem éri meg némi fájdalom?
Egy drog díler, két rablógyilkos, egy tolvaj kurva, két démon, egyikért se hullajtok könnyeket. S egy angyal… gondolatára sajdul meg kissé a szívem, - de a munka az munka- ahogy számba veszem a ma éjszaka termését. ~ És még éppen csak elmúlt éjfél.~ Tekintek fel az égre, ahogy a kihalt sikátor kaviccsal szórt betonját koptatom. Csendre és minél kevesebb feltűnésre vágyom. S mi lenne ehhez alkalmasabb helyszín, mint a söpredék leharcolt negyede, amelyet messziről elkerül a felemelkedés, megtisztulás halvány reménye. Nem szól hozzám senki, s fel se tartóztatnak, pedig érzem, ahogy figyelnek a rozzant házfalak s kitört ablakok mögül. Nem lehetek bizalomgerjesztő látvány, arcomon elmaszatolt száradt vér, karomon kabátom felhasítva, melyen átszivárog vöröslő vérem. Egy új nadrágra is be kell fizetnem, mert kissé rojtos lett, mikor az a kis mocsok feltörölte velem a hangár padlózatát. És még a vállam is sajog. Nem fogom megérteni, hogy miért nem dőlnek egyből a saját kardjukba, vagy az enyémbe, annyi felesleges munkától kímélnék meg magukat s legfőképpen engem. Azt hiszem, lassan tarifát kell emelnem, szinte naponta cserélhetem a ruhatáram, nem beszélve arról a tonnányi sóról, melyet ezek a pokolfajzatok felzabálnak. Kissé elgyötörten rovom az utam, szemügyre veszem a két hajléktalant, akik a tűznél melegednek, mivel látványosságban híján van a környék. Kivéve azt a harmadikat, aki szinte a semmiből mászik bele látóterembe. Csövesnek túl jól szituált, talán csak egy magányos farkas, hiszem én ezt addig, míg meg nem szólít. De úgy látszik, ő jobban ismer engem, mint én őt, s dolga van velem. – Attól függ, ki kérdezi? – állok meg tisztes távolságban tőle, most már egy cseppet sem tetszik nekem a figura. Rezdülésére felfigyelek, a penge pedig egyenesen beleég a retinámba. A felismerésre összeráncolom a homlokom, s ezernyi gondolat támadja meg idegszálaimat. De ahogy látom teljesen mindegy is ki vagyok, tovább nem is nagyon jutunk a beszélgetésben, már ami a „Ki kicsoda” témát hivatott feszegetni. – Azt is mondták, hogy kifejezetten rosszul tűröm, ha fenyegetnek? – vonom fel szemöldököm, mint aki nem tojt be teljesen a penge láttán. Ez az egy dolog mely elvághatja életem öröké gomolyodó fonalát. Bár ez nem jelenti azt, hogy fejvesztve fogok menekülni, mindennek meg van az ára, a fejemnek is. – Főleg egy hosszú nap után. S te lennél ma …a hányadik is? – nem mozdulok, csak finoman csúsztatom kezeimet az oldalamon lógó két hosszú tőr felé, miközben tájékoztatom, az önjelölt MacLeodot, hogy mire is számíthat. – Nyolcadik. Nem a legszerencsésebb szám, de… – Megadom számára az esélyt, hogy meggondolja magát. A kard miatt, más feltételezésem nem nagyon lehet, minthogy olyan erők birtokában van, melyek miatt erős hátránnyal indulok a harcban, már ha arra kerül a sor. Efféle csecse-becsét kevesen hordanak maguknál a halandók közül. És valljuk be, nem lehetek közkedvelt a felsőbb körökben, de igazából sehol sem. De feleslegesen is filózok ezen, az itt és mostan nem változtat. Bár nem vitás, Atyám humorérzéke páratlan. Szóval csak várok a lehetetlenre.

Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Máj. 25, 2017 10:02 pm írtam neked utoljára


Mindennek ára van
Kaye && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:

A napkorong lassan alászáll, szürkület van, mondhatnánk. A Hold lustán mászik a távolban, még nincs kedve trónját foglalni az éjszakai égen. Sirályok sikoltanak nem is messze, jelezve a kikötő közelségét...

Földöntúli szavak kúsznak ajkamon, alig hallhatón suttogom, majd acélos szemeim lehunyom. Sötétség s mikor kinyitom, már más a tulajdonom.

...New York, Dover Street, egy keskeny sikátorutca a Brooklyn híd lábánál. Rozsdás hordó körül két, tagbaszakadt fickót melengeti kezét az onnan áradó tűz felett. Itt ott szeméthalom díszíti az összképet. Bedeszkázott ablak s ajtónyílások. Egyszerű emberek otthona volt mindig is, ez a háború óta sem változott.
Egy nő alakjára s lépéseire figyelek fel fekete kapucnim alól mely arcom óvón takarja. Államon látszik csupán némi borosta, de valahogy még is más mint a megszokott. Kopott, fekete hosszú kabát, alatta egyszerű fehér póló, hozzá farmernadrág és fekete bakancs dukál. Alakom illik a helyképbe. Némi törmeléken heverészek, egy kiszuperált CAT kisgép markolójában. Innen figyelem mozgását ahogy halad az utcában, ő lesz az, A Fejvadász. A fekete csuklya takarásából ajkaimra apró mosoly úszik. Feltápászkodom s felé indulok. Az utca közepén állapodok meg éppen vele szembe.
- Te volnál Kaye? A Vadász?
Szólalok meg a semmi kellős közepébe, még a két fickó is feltekint a hirtelen hangra. Enyhe terpeszben állok, a kabát lomhán lóg le rajtam egészen a combomig. A fekete kapucni óvón takar, arcomból mit sem látni, sötétség fedi. Magas, széles vállú férfit takar a ruházat, legalább is ránézésre. Nem várok túl sokat válaszára, a jobb oldalam parányit mozgolódik, a kabát hosszú ujja alól penge úszik elő egyenest a föld felé szegezve vészjósló hegyét. Egy angyalpenge villan meg a pislákoló tűz fényénél.
- Lássuk igaz e amit mondanak.
Elindulok felé, bakancsom talpa alatt serceg a törmelék helyenként. Lássuk mit lép A Vadász.

Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Máj. 25, 2017 9:11 pm írtam neked utoljára



Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Brooklyn Bridge - Dover Street
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: