☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Mennyország - Isten csarnoka két "baj" között

Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Kedd Jún. 27, 2017 5:11 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Aliyah & Kaye
Nem tudom mennyi idő telhetett el azóta, mióta kiléptem Atyánk termének ajtaján. A homokóra oly sokszor fordul át, s mi mégsem érzékeljük, az idő múlását, de mindegy, hisz mióta beszélgetünk, most az egyszer ért velem egyet. Fel kellene lélegeznem, hogy talán gondolataim s kétségeim jó útra vezettek. De csalódnom kell. Oly könnyen formálja a szavakat, a kötelességről s a mértékletességről, valóban hisz benne. Nem ejti ki, mégis szavai ott lebegnek, mint valami kósza árny. Újabb kérdések hadsereg sorakozik fel előttem, hogy egyként támadjanak rám, akár egy spártai sereg., mégis csendben hallgatok, tűrve tűrve dárdájuk hegyének marását. - Alkalmazkodni, s kizárni bizonyos elemeket. - ismétlem szavait halkan, mint szorgos diák, aki elméjébe akarja bevésni mestere szavait.  Hiába próbálom magamévá tenni nézeteit a kérdés mégis ott motoszkál bennem. Vajon nem vesztjük el önmagunkat, ha alkalmazkodunk, s kizárunk bizonyos elemeket? Mit ér a szabad akarat, ha láncok béklyózzák szárnyainkat? Megrázom szárnyaim, mint öreg tölgy az ősz közeledtével. Nincs ott, nem hallom láncaim hangját, csak a súlyát érzem. Ellenállok, nem várhatom el, hogy minden kérdésemre választ adjon, még akkor sem, ha úgy hiszem, úgy könnyebb lenne. Talán könnyebb lenne, de azt hiszem ugyanígy lázadnék ellene.  Ördögi kör ez, ahol mindig ugyanoda lyukadunk ki, nem támogathatja azt, amit nem tart helyesnek. Nem hibáztatom, becsülöm érte. Leszegve fordítom feléje arcomat, s mosolyodom rá, majd mosoly eltorzul. - Ó, hogy mennyiszer hallottam már ezt Aliyah! - fakadok ki egy pillanat erejéig.  S nem csak én, biztos vagyok benne, hogy sok másik testvérem is ugyanezt a választ kapta, mikor kérdések gyötörték. Amolyan szállóige, mint itt a Mennyben úgy a Földön is. Mely csak újabb kérdést szül, az olyanok fejében, mint én. Egyetlen kérdést. Miért?  - Bocsáss meg…- veszem lejjebb hangomat, bár fejem nem szegem le, továbbra is mereven nézek magam elé. - .. tudom segíteni próbálsz, ezért hálás vagyok. -  segít a maga módján. Szerencsésnek mondhatom magam, sok harcost ismerek, de annál kevesebb szeráfot, de itt is keringenek szóbeszédek.  Köztük sincs két ugyanolyan, mindegyikük más módszerekkel irányítja s viseltetik katonái iránt. Hallgatok, költői kérdés, remélem, nem tudnék rá válaszolni, olyan sok mindent jelent nekem, a létezése. Nem tagadom kíváncsi lennék titkos vágyaira, de ezeket nem tárja fel előttem. De vajon, ő mikor kapja meg a jutalmat mind ezért, mikor teljesülhetnek vágyai? De úgy tűnik ez cseppet sem érdekli, megelégszik azzal, amit kapott, s most is eme választ kapnám, pedig szeretnék neki segíteni egy kis rejtett örömet okozni neki, valamit visszaadni. Hisz azzal nem tudok vitába szállni, hogy társaink mosolya a legszebb, még engem is boldogsággal tölt el. De Aliyah arcán oly ritkán játszik a mosoly. - Azt hiszem, egy kis egyedüllétre van szükségem, s bizonyára neked is akadnak fontosabb teendőid. - mosolyodom el, ahogy megállok és végig tekintek Atyánk birodalmán.Várok, hátha van még valami, amit megosztani kíván velem, csak akkor távozok, ha erre engedélyt kapok.  

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Hétf. Jún. 26, 2017 2:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kaye & Aliyah


Minden valaminek a következménye… Ezzel nem áll szándékomban vitába szállni, mert valóban így van. Ebből kifolyólag azonban akármeddig vissza lehetne vezetni a dolgokat. Valakinek az is eszébe juthat, hogy minden azért történik, mert Atyánk megteremtett minket. Mivel úgy jöttünk létre, ahogyan, bűnbe kísértésbe tudunk esni. Azért van, mert Urunk létrehozta az embereket, akik nem egy halhatatlant képesek voltak elcsábítani… Erre nem lehet teljes mértékben alapozni. Van igazsága, nem is kevés, de a gyenge akaratok könnyedén hibáztathatják emiatt a mindenség megalkotóját.
- Igazad van, mindennek van következménye. Ennek ellenére, legtöbb esetben csak az befolyásolhatja tetteid, aminek engeded. Alkalmazkodni kell és meg kell tanulni kizárni bizonyos elemeket.
Nem gondolom, hogy az önfeláldozás annyira különleges lenne. A legtöbb angyal számára első a család, a harcosok esetében pláne. Természetes, hogy védeni akarom szeretteimet, még az életem kockáztatásával is. Ennek ellenére sosem állt szándékomban meghalni. Amennyiben elhullanék, úgy nem tudnék rájuk vigyázni a továbbiakban. Az elsődleges cél a védelmük, de ha az biztosítva van, jöhetek én. Nem rettenek meg a haláltól, viszont beleszaladni sem áll szándékomban, ha nem feltétlen muszáj.
- Nem érzem úgy, hogy nekünk ezzel kevesebb járna. Egyszerűen más a mi utunk, mint az övék.
Érzem, miként vívódik magában. Szavai mindent elárulnak, ezért még ha ábrázata nem is mutatná a kételyeket, elém tárná azokat. Örülök annak, hogy ilyen őszinte velem. Nem emlékszem, hogy valaha megnyílt volna nekem ennyire. Vélhetően a sok baj és az utánuk következő beszélgetések az okai annak, hogy végül elértünk oda, ahol most vagyunk. Nyíltan kérdez, nem számít, miféle határokat feszeget. Sokan felháborodnának mindezen. Már csupán azért elítélnék, hogy efféle gondolatok születnek meg benne, mert képtelenek elfogadni, hogy létezik ilyen. Angyalok, akik bizalmatlanok saját feladatukat illetően. Ha nem lennének hasonlók, mégis miért léteznek a bukottak és a büntetések?
- Atyánk tervei kifürkészhetetlenek, mi viszont… Angyalok vagyunk. Halhatatlanok, erősebbek a halandóknál, a Menny védelmezői, démonok ellenfelei, de mindemellett testvérek.
Figyelmesen hallgatom végig szavait, végül azonban csupán egy mosollyal honorálom nyitottságát. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. Bármit is mondanék, az vagy újabb kételyeket ébresztene lelkében, vagy megerősítené saját hitében. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a világ más. Egyesek szerint közel sem olyan színes, mint a földiek élete, ugyanakkor mi sem vagyunk velük teljesen azonosak. Az ő életük rövid. Úgy próbálják meg leélni, ahogy csak tőlük telik. Saját boldogságukra törekszenek, amit nagyban befolyásolnak a társadalmi normák. Ha úgy vélik, az a normális, ha egy embernek családja van egy bizonyos korban, úgy boldogok lesznek, ha beleférnek ebbe a csoportba. Hatalmas befolyással bírnak egymás felett.
- Minek nézel engem, Kaye? Természetesen vannak vágyaim, csakhogy azzal is tisztában vagyok, hogy mindnek lehetetlen eleget tenni. Ezért annak örülök, ami megadatott. Ha viszont ez nem lenne, nekem az is elég lenne, ha titeket boldognak látlak és biztonságban tudhatnak. Végtére is... Az angyalok őszinte mosolya a legszebb– mosolygom.
Ostobaságnak hangzik? Meglehet, ugyanakkor valószínűleg ez az én legnagyobb vágyam. A béke, a nyugalom, s akkor talán… Talán eszembe jut majd valami váratlan, valami más.





Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Kedd Jún. 13, 2017 10:43 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Aliyah & Kaye
- Tudom… - sütöm le a szemem, magam is tisztában vagyok vele, hogy ez így nem helyes. - De azt sem tagadhatod, hogy minden valaminek a következménye. - teszek még egy próbát annak érdekében, hogy megvédjem az igazam. - Ebben nem kételkedem. - tisztában vagyok vele, hogy a mi biztonságunk a sajátjánál is fontosabb, mint ahogy elégedettségünk is. - Önfeláldozás. - félmosolyt ejtek meg a semmibe, nem tudom látja e.  - Erről beszéltem az előbb, ez tesz téged mássá, nemesebbé. - melegséggel hangomban formázom a szavakat. Hiába is próbálja tagadni, ez így van. Talán kötelességének érzi, s azt hiszi így kell cselekednie, de tehetné az ellenkezőjét is, lehetne kevésbé engedékenyebb, kevésbé anyáskodó, nem ő lenne az egyetlen. Lassan emelkedik mellkasom s még lassabban ereszkedik vissza sóhajom nyomán. - Nekünk kevesebb jár, hogy ők boldogabbak lehessenek? - eleresztettem a vádakat, akár egy papírsárkányt, érzem, ahogy egyre távolabb kerül tőlem. Hangom ellágyul, s elgondolkodok azon amit mond. Talán igaza van, s számomra is az adná meg a kiteljesedést, ha bennük keresném lényem egy részét, ha adnék egy esélyt arra, hogy betöltsék az űrt. Mosolygok, ahogy végig nézek rajta, úgy mint, aki az emlékeibe akarja vésni az arcát örökre. - Tudom. - bólintok. Ha őszinte akarok lenni, nem pont erre lettem volna kíváncsi. Szeretném tudni, hogy neki vannak-e kételyei, de inkább nem feszegetem tovább a témát. Lassan kezdem úgy érezni, hogy olyan mezsgyén járok, ahonnan a rossz oldalra billenhetek, s nem akarom magamra haragítani. Meglepetten, de megállok. Kezére tekintek a vállamon, s csak onnan vándorolok fel arcán, hogy szemébe nézhessek. Szokatlan tőle, főleg azok után, hogy nem is olyan rég magam próbálkoztam ezzel. „Egyetlen parancsra sem mondhatnak nemet.” Pontosan, nem mondhatunk nemet. Soha nem tettem meg, s nem is fogok, ez az egy amiben biztos vagyok. Feláldozom magam, ha kell, köt az esküm, a szeretet, amit Atyánk s Aliyah iránt érzek. Hogy most szegek néhány szabályt? A következmény ugyanaz. Szeretnék hinni a szavainak, s újra és újra elismétlem magamban. - Még is mik vagyunk akkor? Mit akarhat Atyánk, milyen terv részei vagyunk? - nem hiszem, hogy tudja rá a választ, erre senki sem tudhatja. - Boldogtalan? - szegem fel fejem, meglep a kérdés. Néhány pillanatra elmerengek a válaszon. - Nem, szeretek itt lenni.Nekem az olyan, mint egy kirándulás. - ez nem hazugság. - Kiváltság melletted s Atyánk mellett. Ezt te is tudhatod. Azt hiszem irigy vagyok. - teszek vallomást neki. - Annyi minden van odalent, ami itt fent nincs, olyan mintha elvettek volna tőlünk valamit. A tudást. Nem mondanám, hogy boldogtalan vagyok, inkább csak hiányzik valami. - magam sem tudnám megmagyarázni pontosan mi az. - De ígérem megpróbálok máshol tudásra szert tenni. - mosolyodom rá. Igaz még nem tudom, hogy hol tehetném. - Te boldog vagy? - kérdezek vissza, bár sejtem a választ, mégis tőle szeretném hallani. - Sosem vágytál még rá, hogy leszállj közéjük, s egy kis időt tölts el köztük? - erről még soha nem kérdeztem, s még soha sem beszélt. - Vannak vágyaid? - túl sok kérdés bukik ki ajkamon, de nem tehetek róla, hisz bár már idejét sem tudom, hogy mióta vagyok mellette, de mindig csak a páncélba bújtatott Aliyaht láttam magam előtt, a szeráfot, a harcos angyalt, s fogalmam sincs arról milyen vért nélküli nővérem.

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Hétf. Jún. 12, 2017 12:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kaye & Aliyah


Komoran hallgatom végig Kaye okfejtését. "Ha ők..." Ez a hozzáállás nem túl jó. Másokban keresi a hibát, igyekszik másokat okolni tettéért, vagy enyhíteni saját terhén. Ebben igencsak különbözünk. Egyesek szerint én akkor is magamban látom a hibát, ha egyáltalán nem tehetek a következményekről. Ez a felfogás sem túlzottan jó, mégis, legalább nem hibáztatok másokat saját tettemért. Ennek ellenére képtelen vagyok emiatt hibáztatni. Természetes, hogy próbálunk könnyíteni saját terheinken, hogy kilábaljunk a lelki gondokból, ő pedig így igyekszik.
- Nem hibáztathatsz mást a tetteidért, Kaye - eresztek meg azért egy sóhajt.
Attól hogy nem tudok rá haragudni emiatt, nem jelenti azt, hogy rendjén van mindez. Minél tovább kapaszkodik mások vádlásába, annál később néz szembe saját magával.
- Ha szabályt szegnének, ugyanúgy meg lennének büntetve ők is. Más részről... részemről szeretném, ha boldogok lennének. Ha ehhez az kell, hogy kicsit jobban aggódjak, vagy jobban figyeljek rájuk, akár az emberek közül is, ám legyen.
Remélem az esetek többségében az oldalamon járó angyal is boldog. Persze tudom, hogy számára ennek egyik alapvető feltétele az, ha kielégítheti kíváncsiságát, de... kötelességemnek érzem annak segítését, hogy a mennyben maradhasson. Nem csupán kötelesség... Szeretném, ha maradna. Így vagyok minden más testvéremmel is. Lehet hogy tudatlanabb maradna, de ha boldog és biztonságban van, mit számít? Megjegyzésén elmosolyodom. Nem hazudtam korábban, de tény, hogy erre a részre nem tértem ki konkrétan. Mégis hogy térhetnék? Ha elmondom mit érzek, talán még jobban meginog. Megtehetném hogy nem mondok neki semmit, hogy hallgatásba burkolózom. Nem kötelességem felelni erre, s egyébként sem kérdezett.
- Nem hazudtam neked, Kaye. Nem az én dolgom eldönteni, hogy helyes-e vagy nem - ismétlem magam - Ennek ellenére... Ha mindig egyetértenék vele, nem emelnék szót egyetlen testvéremért sem - közlöm vele egyszerűen.
Ha jobban belegondol, rájöhet, hogy már maga a győzködés, vagy éppenséggel az érte való felszólalás is egyfajta ellenérzés következménye. Nem értek azzal egyet, hogy bukásra kellene ítélni őt. Idővel minden bizonnyal rájött volna, talán eddig is érezte, azért mondta, amit mondott, így viszont megerősíthettem elméletét.
Amennyiben bábukhoz kellene hasonlítanám magunkat, mindenképp a gyalogokhoz tenném. Szerintem olyanok, mint mi. Bármi lehet belőlük. Azon kevesekből, kik elérik céljukat, s ezen angyalokkal Isten dicsősége fennmaradhat. Számtalanszor győzhet az ördöggel szemben, még akkor is, ha a játszma elején tisztként szereplők idővel elbuknak. Kaye ezzel szemben egészen más szemléletet vet fel. Egy kevésbé optimista nézőpontot mutat be nekem, minek hallatán elönt a szomorúság. Szeretnék neki segíteni abban, hogy mindez megváltozzon. Nem csupán egy játék miatt létezik. Ő az, aki. Meglehet mégsem jó ötlet minket bábukhoz hasonlítani, végtére is a hasonlóságok ellenére mégiscsak angyalok vagyunk. Tőlem szokatlan módon újra sóhajtok, miközben határozottan megállok és vállára teszem kezem, hogy őt is megállíthassam.
- A bábuknak nincs szabad akarata, Kaye. Egyetlen parancsra sem mondhatnak nemet. Még ha fel is áldoznák őket a játékosok, nem dönthetnek úgy, hogy  küzdve életben maradnak. Mi megtehetjük. Nem vagyunk bábuk - jelentem ki határozottan, egyenesen szemeibe nézve, teljes magabiztossággal.
Hangom úgy cseng, akár a parancsok osztásakor. Ugyan ez nem az, mégis, talán ettől a hangnemtől észhez tér. Talán segít rajta. Ha nem, úgy fogalmam sincs, mit tehetnék érte. Azért, hogy jobban érezhesse magát.
- Boldogtalan vagy közöttünk? - szakad ki belőlem egy kérdés.
Fogalmam sincs miért pont most. Nem szokásom efféléket kérdezni, mikor valakit bánt valami, általában elmondja. Igaz, ennyit beszélni sem valami nagy hagyomány engem nézve. Meglehet, évek óta nem szövegeltem ennyit egyszerre, mint amit az elmúlt néhány percben. Eleresztem őt, de nem fordulok újra menetirányt. Csupán karom hullik vissza testem mellé, miközben arcát figyelem, keresve az árulkodó rezdüléseket, arra az esetre, ha szavakkal nem szolgál.





Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Szomb. Jún. 03, 2017 11:45 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Aliyah & Kaye
JÉZUS TETTEI ÉS SZAVAI ÉKESEN BIZONYÍTJÁK, HOGY A BŰNT MINDENKOR EL KELL UTASÍTANUNK, VISZONT A BŰNÖST SZERETNÜNK KELL.
Elgondolkodok válaszán, mely tömör és homályos, mint általában. De mondhatja meg, hogy mit gondoljak, ezért nem is neheztelek rá. Hogy mi is nekem valójában a szabad akarat? Mindkettőt. Amikor választanom kell, hogy a szívemet kövessem vagy az eszemet, belsőmben minden alkalommal háborút vívok. – Őket bármikor. De az ő gyengeségük nem lesz e vajon a miénk? Az emberek közt járnak, s ha bajba kerülnek… - a mondatot befejezetlenül hagyom, nem ő az, akinek a feladatunkat kellene ecsetelni, hisz pár pillanattal előbb ő volt az, aki felhívta rá a figyelmemet. – Ha ők elővigyázatosabbak lennének, talán nekünk is kevesebbszer kellene a földre látogatni, nem lenne miért kísértésbe esni. – talán csak saját magam akarom meggyőzni arról, hogy nem teljesen az én hibám. Valakinek meg kellett adni a kezdő lökést. Azt nem tagadom, hogy az óta a saját döntéseim miatt zuhanok egyre mélyebbre. De nem hiszem, nem akarom elhinni, hogy ennek valaha is nagyobb következménye legyen. Nem hiszem, hogy Aliyah hagyná ezt.  Csendben hallgatom szinte már hivatalos válaszát. Tudom, hogy Atyánk akarata számára szent, s azt vakon követi. Én is így teszek, bár én csak egy katona vagyok, de Atyánk szavai szólnak az ő szájából, s én azt bármikor követem. De vannak pillanatok, mikor elbizonytalanodom, s az én mértékeimhez nem tartom helyesnek. Ezért is tartom hihetetlennek, hogy neki nem voltak még efféle kétségei. – Ne haragudj meg, de nem hiszem, hogy nem voltak olyan esetek, mikor nem értettél egyet vele. Mélyen legbelül. – bólintok kérdésére. Valahol én is pont erre gondoltam, a játékra mely arról szól, hogy irányítsuk azokat, akiket arra teremtettek. Én viszont másképpen látom. –Szerintem a tábla maga a világ, Az Úr és Lucifer fenségterülete, gyalogok az emberek, akik bár jobb helyzetbe kerülhetnek, de mikor lejár az idejük, a földi élet megszűnik létezni számukra. Angyalok és démonok Isten és az Ördög tisztjei. Kinek megadatott az, hogy egy felsőbb körbe lépjenek, igaz ezzel csak a felelősségük nő, mely elismerés számukra. S mindig van egy legkedvesebb mind közül, a király. Személye bármikor változhat. De a játékot mégis csak ők játsszák, s bármikor kieshetsz abból a kosárból. Azt, hogy a játszmát ki nyeri, pedig csak attól függ, hogy mi, azok akik a táblán lépkednek, melyik oldalra állunk. Isten vagy Ördög, a mérleg nyelve mindig arra az oldalra dől, amelyikük éppen több lelket, s igaz követőt tudhat maga mellett. Azt hiszem, ezért kaptuk a szabad akaratot. A játék miatt. – valahogy úgy érzem ez az alkalom más, mint az eddigiek. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért nyíltam meg most ennyire előtte, azt, hogy miért zúdítom rá elképzeléseimet, aggályaimat. Ifjú koromban más volt minden. Tapasztalatlan voltam, s nem ismertem a földet, az embereket csak távolból figyeltem őket. Kíváncsiságom már akkor hajtott feléjük, de testközelből nem ismerhettem őket, megelégedtem azzal, ami kínálkozott számomra. Azóta viszont, a feladatom, a parancsok a kötelesség többször szólított le. Megízleltem egy más világot. S azóta Aliyahval megnőtt köztünk a távolság. Legalábbis így én érzem, most mégis olyan dolgokról beszélek neki, melynek gondolata is bűn.



- xxx szó -
x

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Pént. Jún. 02, 2017 10:13 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kaye & Aliyah


Ezek szerint jól sejtettem. Számára valóban nem túl nagy ajándék a szabad akarat, de minden bizonnyal csak azért érzi így, mert sokszor került a bukás szélére. Hasonló esetben talán az én bizalmam is megingna, nem csupán saját magam, de Atyánk felé is.
- Neked kell rájönnöd, hogy számodra micsoda, Kaye - mondom nyugodtan.
Nemigazán tudom, mit feleljek neki. Nem ismerem az ő kíváncsiságának mértékét, csupán annyit tudok róla, hogy minden bizonnyal nagyobb, mint az enyém. Angyaltársam szavait figyelmesen hallgatom. Tele van kérdésekkel, mikre neki kell megadnia a választ, mégis, ha nem mondok semmit, talán úgy érzi, cserben hagyom,  holott nem szeretném. Segíteni akarok neki, csakhogy fogalmam sincs, mit tehetnék még.
- Harcosok vagyunk, a mi dolgunk elsősorban az angyalok védelme. Őket bármikor megismerheted.
Valójában én abban sem látok kivetnivalót, ha az emberekkel ismerkedik. Ismerje meg őket ha akarja, vagy éppenséggel szokásaikat, de mértékkel. A halandók túl könnyen képesek bűnbe esni, a kíváncsi angyalt pedig könnyen magukkal rángathatják, ha már megkedvelték őket. Úgy érzem, Kaye minél jobban enged ennek a belső késztetésnek, annál inkább elmerül benne. Az emberi lét azon részében is, amiben nem kellene. Talán túlontúl kötődik is már egy-egy halandóhoz.
Kérdése meglep. Némi időre van szükségem hogy felengedjek a hirtelen döbbenetből, de cseppet sem vagyok haragos emiatt. Szemeim lehunyom néhány pillanatra, hogy összeszedjem ezzel kapcsolatban gondolataimat. Szeretnék neki rendes választ adni ezzel kapcsolatban.
- Nem dolgom, hogy eldöntsem, helyes-e. Amit tennem kell az az, hogy engedelmeskedem kéréseinek és bízom abban, hogy érdekünket szem előtt tartja. Még ha csupán egy figura is lennék egy táblán, meg vagyok elégedve a feladatkörömmel, bár szerintem én sem lennék több egy gyalognál - mosolyodom el.
Erről egy játék jut eszembe. Olyan, amit az emberek igazán kedveltek régen. Egykoron urak és hadvezérek játéka volt, manapság azonban nem hiszem, hogy sokan szórakoztatnák magukat vele.
- Tudod mi az a sakk, igaz, Kaye? A benne lévő gyalogok és a szerepkörük azt hiszem, nagyon jól leír mindannyiunkat. Apró lépésben haladnak, s habár gyengének tűnnek, képesek túltenni az erősebbeken és ha elérik az út végét... Bármi lehet belőlük.
Persze igaz, akkor is csupán sakkfigurák maradnak, de a játék keretein belül válhatnak bármivé, a királyt leszámítva. A mi királyunk Atyánk. Belőle egy van, nem léphet senki a helyébe. A többi szerepkör azonban változhat.





Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Hétf. Május 29, 2017 9:41 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Aliyah & Kaye
JÉZUS TETTEI ÉS SZAVAI ÉKESEN BIZONYÍTJÁK, HOGY A BŰNT MINDENKOR EL KELL UTASÍTANUNK, VISZONT A BŰNÖST SZERETNÜNK KELL.
- Valóban ajándék lenne? Vagy az egyetlen átok, amit tőle kaptunk? – halkabban szólok, s nem azért, hogy ne hallja. Tudom, hogy belém lát s minden gondolatom s kétségem ismeri, nem kell hozzá, hogy lásson, nem kell hozzá, hogy szavak hagyják el ajkam.  Mindenhol ott van, része vagyok. Egyszerűen csak magam is szégyellem, hogy efféle kérdés felmerül bennem. Tudom, hogy valódi választ nem kaphatok, még nővéremtől sem. Egy azon éremnek két oldala van. Nem mindegy, hogy honnan nézzük. – Mikor engedjem szabadjára, ha nem akkor mikor hajt? Innen minden olyan más, de lent olyan kapuk tárulnak fel előtted, amik idefent sose fognak. Olyanokat védünk, akiket nem ismerünk. – megvonom vállam, azt hiszem ez egy ördögi kör, mindig ugyanoda lyukadunk ki. Annyi és annyi kérdésem lenne, melyre magamnak kell megadnom a választ. – Minden bizonnyal igazad van. – bólintok a felelősséggel járó feladatra. Valójában nem tudom, hogy képes lennék e viselni egy ekkora terhet a vállamon, saját magamért se tudok felelni, nemhogy még testvéreim sorsa is a kezemben legyen. Mi történik akkor, ha hibázok? Megrázom a fejem, alig észrevehetően. Igazuk lehet, magamnak ártok azzal, ha a földre ereszkedem. Minél több időt töltök odalent, annál inkább veszem észre magamon, hogy olyan dolgok kerítenek hatalmukba, amik eddig soha. – Sosem érezted azt, hogy amit Atyánk kér tőled az nem helyes? Hogy csak figurák vagyunk, az emberek a gyalogok, s mi a tisztek, de akkor is csak figurák? – nézek fel rá oldalról. Nem tudom, hogy miként fog reagálni, sose fogom kiismerni, sosem tudhatom, mit vált ki belőle ostoba kérdéseim. – Sebaj, valahogy csak lefoglalom magam. - unatkozó angyal ez se mindennapi.



- xxx szó -
x

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Hétf. Május 29, 2017 12:20 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kaye & Aliyah


- Ha egyformák lennénk, elveszítenénk egy fontos ajándékot, ami birtokunkban van. Az egyéniséget - teszem hozzá, mielőtt még rákérdezne, mi is az.
Ebben a dologban hasonlítunk az emberekhez. Ez is bizonyítja, hogy bizonyos szempontból nem különbözünk tőlük. Lehet hogy más keletkezésünk oka, más erők birtokában vagyunk, s hozzánk képest esetlenek, de ugyanúgy birtokolják saját személyiségeiket, melyben megbújik a jó és rossz lehetősége. Ezt a fajta döntési szabadságot mi is birtokoljuk. Tetteink befolyással vannak életünkre, pont azért, mert képesek vagyunk bűnbe esni. Sokak számára ez minden bizonnyal teher. Talán néha Kaye is úgy érzi, hogy ez inkább egyfajta büntetés, egy olyan kockázat, amit nem szabad elfeledni.
- A kíváncsiságot vissza kell fogni és akkor elengedni, amikor szabad - közlöm vele egyszerűen.
Tény, ezen módszerrel le kell mondani bizonyos dolgok megismeréséről, mégis, kisebb a valószínűsége annak, hogy olyasmit teszünk, amit nem kellene. Több időbe telik, kevesebb információ jut el hozzánk, bár tény, én talán ebből a szempontból még biztonságosabban játszom. Nem megyek a földre indokolatlanul, inkább csak fentről figyelem olykor az eseményeket, érzékeim töredékére hagyatkozva. Nem tapasztalok meg ízeket és hasonlókat, de a kíváncsiságom kordában tudom tartani.
Felvetésén elgondolkodom. Meglehet, hogy igaza van... Hogy Atyánk efféle sorsot szánt neki, ebben mégis kételkedem. Az állandó kétség amiatt, hogy köztünk maradhat-e, a tettek súlyának folytonos nyomása... Nem hiszem, hogy efféle szenvedésre ítélné bármely gyermekét. Előbb gondolnám mindezt próbatételnek, semmint tervezett életútnak. A megjegyzésem után továbbra is mosolygom. Akkor is, amikor meghallom erre adott reakcióját.
- Meglepődnél, ha megtapasztalnád, mire képes a nagyobb felelősség - jegyzem meg.
Teljesen más érzés magunkért felelni, miközben védjük az angyalokat, vagy testvéreink védelmezőiért felelni, miközben őket vezetve tesszük teendőnket. Ugyan így is, úgy is figyelnénk a mellettünk harcolókra, a döntések súlya minket terhel. A mi ítéletünk az, ami sikert vagy bukást hoz, amennyiben magában van a csapat. Meg kell tanulni gyors döntéseket hozni bizonyos szituációkban, valamint áldozatot hozni. Ezeket majd megtapasztalja, amikor eljut idáig. Biztos vagyok benne, hogy idővel el fog. Talán évtizedek, esetleg évszázadok alatt, de szeráf lesz belőle. Képes rá, még ha ez csupán az én hitemben van is így. A valódi okot, ami alapján választanak minket, nem igazán tudom. Mi sem vagyunk egyformák, egyesek meglehetősen különböznek. Akkor mégis miért pont mi lettünk kiválasztva erre a tisztségre? Ugyan kérdésemre nemigazán várok választ, mégis felel. Szemöldököm kérdőn vonom fel mikor magamra kellene néznem. Nincs bennem semmi különleges.
- Sosem érdekeltek a státuszok. Azon célból lettem teremtve, hogy védjelek titeket és hogy kövessem Teremtőnk parancsait. Hálás vagyok Atyánknak, amiért felruházott ezzel az erővel. Hit vagy kötelességtudat... mindkettő, de ha ezek nem is lennének, akkor is meg akarnám védeni testvéreimet - ismerem be.
Többet beszélek a megszokottnál. Általában igyekszem röviden felelni a feltett kérdésekre, vagy még annál is rövidebben kérdezni, de úgy éreztem, némileg hosszabb kifejtést igényel a téma. Talán ez segítségére lehet. Meglehet így megkapja saját kérdéseire a válaszokat.
- Sajnálom, hogy nem lettél okosabb általam!





Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Csüt. Május 25, 2017 6:42 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-

Aliyha & Kaye
Jézus tettei és szavai ékesen bizonyítják, hogy a bűnt mindenkor el kell utasítanunk, viszont a bűnöst szeretnünk kell.
- Nincs két ugyanolyan ember, ahogyan angyal sem. Nem vagyunk egyformák. – arcom komoly, de érzem, hogy hangom elárul. Megbújik benne valami csalódottság. Néha irigykedve nézem, s hallgatom testvéreimet, akik sokkal jobban hasonlítanak rá. Szégyellem magam, amiért oly sokszor robbantottam szét illúzióit, melyet rólam talán titokban dédelget. – Az én kíváncsiságom kézen fogva jár azzal, hogy bajt hozok saját fejemre… - halkan elnevetem magam, hogy magam is oldjam a feszültséget, bár érzem ez sovány vigasz. Megindul kezem felé, de meggondolom magam, s visszahelyezem szárnyaim mögé. Az embereknél láttam ezt, - vagy ehhez hasonlót- olyankor, mikor úgy érzik, hogy a másiknak többre van szüksége puszta szavaknál, hogy biztosítsák róla, nem lesz baj. - … s hogy kellemetlen pillanatokat okozzak neked. – ezt már csak magamnak mondom, halk fuvallat a kristály csendben. Államat felszegve lépdelek mellette, csak szemeimet sütöm le. Ha tetteimet nem is mindig bánom, ezt az egyet szívből sajnálom, s ő érte is próbálok változni, ahogy Atyánk miatt is. – Talán Atyánk ezt a feladatot szánta nekem, hogy megtanuljam, mi a helyes. – Megjegyzésére meglepetten fordítom felé fejem. – Azt hiszem nővérem, ezzel a gondolattal te játszadozol csak, s rajtad kívül mindenki máshogy gondolja. – ezen megint mosolyognom kell, bár ez nem az öröm rajzolja arcomra. – De örülök, hogy te így gondolod. – Kérdése megint csak meglepetést vált ki belőlem. Hogy pont ő teszi fel ezt a kérdést, akit erre érdemesnek találtak. S hogy pont tőlem kérdezi, aki már nem tudja, hogy mit is kellene, hogy tegyen, már ha azzá akarok válni. De ebben a kérdésben sem tudok dűlőre jutni magammal. Viszont elgondolkodok, hosszú pillanatok után szólalok csak meg. – Azt hiszem az önzetlenség és a hit. – s lehet most adtam meg magamnak is a választ, s eddig is tudtam csak rosszul tettem fel magamnak a kérdést. – Nézz csak magadra, önzetlen vagy, bármikor kész vagy bármelyikünkért ejteni pár jó szót még akkor is, ha reménytelennek tűnik. Még akkor is, ha ezzel saját státuszodat is veszélynek teszed ki. A hitedet nem tudom mihez hasonlítani, de míg valaki szembeszegül Atyánk útmutatásaival, addig te vakul követed. Legalábbis nem tudok róla, hogy bármikor is megkérdőjelezted volna. – néha- néha rápillantok mikor kifejtem véleményem a dologról. – Kötelességből védeni Őt, s testvéreinket, nem ugyanaz, mint vak buzgó hittel oltalmazni. – mielőtt feltenném a kérdést a Mennybéli hírekről, magam is elgondolkozom saját szavaimon, vajon Teremtőnknek mi lenne erről a véleménye? – A hangodból ítélve, igen. Bár ezzel nem lettem okosabb. Gondoltam, hátha van valami, ami elvonja a figyelmem, amivel le tudom magam foglalni.  Valami, amiben segíteni tudok.
-



- xxx szó -
x

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Csüt. Május 25, 2017 1:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kaye & Aliyah


Amennyiben tényleg tudja, úgy rendben van, ugyanakkor azzal is tisztában kell lennie, hogy ez nem mehet így örökké. Talán velem van a gond, amiért sosem tudok olyan gondtalan lenni, mint egyesek. Mindig mindennek van utóhatása, legyen az bármily elenyésző is. Ez alól nem kivételek az angyalok döntései sem, én pedig folyton ugyanazt hajtogatom, ha védelmében beszélek. Eljön az az idő, amikor már a komoly kötelességtudat nem lesz elég, bár remélem azért, hogy addig mégsem jutunk el.
Sóhaját hallva egy pillanatra megtorpanok. Sokkal jobban szeretem, ha testvéreim mosolyát látom, nevetésükkel fűszerezve. Ezek a sóhajok olyan komorak, baljóslatúak... aggodalomról tanúskodnak. Elnézőn mosolygom rá. Nincs azzal gond, ha kíváncsi. Sokan mások is azok, ahogyan én magam is. Elkerülhetetlen hogy érdekeljen minket az a világ, mit évezredeken át szemlélünk.
- Én is kíváncsi vagyok, Kaye, mégsem kerültem még olyan helyzetbe, amibe te számtalanszor - közlöm vele egyszerűen, engedve komorságomból.
Mégsem lehetek vele túl szigorú. Tudom jól, hogy igyekszik. Újra megindulok, visszafordítva tekintetem magam elé. Ezúttal nem torpanok meg, csupán a felzárkózóra pillantok megjegyzését hallva. Fejem enyhén megrázom. Ez nem olyan dolog, amire fel lehet készülni. Mindig újabb és újabb váratlan fejleménnyel találja szemben magát az angyal. A kérdés itt az, hogyan tudna kezelni.
- Szerintem jót tenne neked. Talán sokkal felelősségteljesebb lennél tőle - jegyzem meg rá mosolyogva.
Következő megjegyzése szöget üt fejemben. Tényleg hiányozna belőle valami? Meglehet hogy benne van minden, ami kell, csupán nem volt még alkalma megmutatni. Egyébként is, miben különbözünk?
- Mi tesz egy szeráfot szeráffá? Ezt a mai napig nem tudom - vallom be neki.
Lehet hogy siralmas, de így van. Én mindig annyit tettem, amennyi tőlem tellett. Nem foglalkoztam a rangokkal vagy bármi egyébbel. A kötelesség az első. Utána... egy keveset fordíthatok magamra, avagy önmagam fejlesztésére, hogy a későbbiekben többre lehessek képes testvéreim érdekében.
- Mára te éppen elég vagy hírnek, nem gondolod? - nézek rá jelentőségteljesen.
Ha pletykákat akar hallani, rossz angyalt kérdez. Amennyiben nyitott fülekkel és szemekkel jár a mennyben, előbb-utóbb meghallhat majd mindent, ami érdekelheti.





Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Csüt. Május 25, 2017 12:41 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Aliyah & Kaye
Jézus tettei és szavai ékesen bizonyítják, hogy a bűnt mindenkor el kell utasítanunk, viszont a bűnöst szeretnünk kell.
- Persze, hogy tudom. – válaszolom. Sose állítottam az ellenkezőjét, s nem is kételkedem benne, hogy ne így tenne. Mégis magabiztosságomat belőle merítem, ahogyan sérthetetlenségemet neki köszönhetem. Meg lehet, hogy meggondolatlanság, azt hinnem, hogy ez örökké fog tartani, de nincs okom töprengeni azon, ha nem így lesz. Ez számomra elképzelhetetlen. Sose szeretném megélni azt a pillanatod, de ha mégis eljönne, hogy választani kellene köztem és egy másik testvérünk között én lennék az. Talán ez az, amiért újra és újra elgyengülök. Persze, ezt sosem mondanám neki. Kihúzom magam, s magam is hátrább lépek, ahogy kibontakozik közelségemből. Átléphettem egy bizonyos határt, de ez már-már nem is olyan meglepő. Figyelem, ahogy elindul, s csak pár lépés után követem. Nem láthatja arcom, ahogy kissé elhúzom a számat. – Baj… - sóhajtok most én. – miért bűn, ha kíváncsi vagyok? Úgy csinálsz, mintha kifordítanám a világot? –Sokan azt hiszik, hogy mi mások vagyunk az embereknél, pedig… bennünk is van esendőség – bár kevesebb, s jóval többek vagyunk náluk- s nekünk is szükségünk van valakire, aki gardírozza utunkat. – Ami meg a másik dolgot illeti, szerintetek még nem értem meg rá. – közben már beértem, s felvéve az ő tempóját sétálok mellette. Kezeim a hátam mögött összekulcsolva. Arcomat felé fordítom, s közben vonásait figyelem. – Hiányzik belőlem valami… - nem folytatom, tudja, hogy erről nekem teljesen mások az elképzeléseim. De azt sem vitatom, hogy nincs igaza. Hiányzik belőlem az, ami belőle, s ha ettől függ, akkor sose válik belőlem szeráf. Nem is tudom, bánjam e vagy örüljek neki. – De mondd van-e valami más hír is vagy csak én?




- xxx szó -
x

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Szer. Május 24, 2017 10:54 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kaye & Aliyah


Túl sokat gondol bele a történtekbe. Bárkiért megtenném ugyanezt, ki testvéreink közül való, amennyiben lehetőségem van véleményt mondani, főleg, ha a rám bízott csapatba tartozik. Lehet hogy katonák, az angyalok védelmezői, de valakinek rájuk is vigyázni kell. Ki legyen az, ha nem közvetlen felettesük?
- Bármelyikőtökért megtenném, tudod jól - tájékoztatom, nehogy jobban beleélje magát, ám amikor megfogja karom, meglepetten nézek rá.
Ennyire sosem voltam közvetlen, így elég könnyen zavarba lehet hozni a hasonló lépésekkel, főleg, ha nagy adag hálálkodással párosul. Amikor leeresztem a karom, akkor távolodom el tőle. Csupán egyetlen lépés, mégis elég ahhoz, hogy visszanyerjem rövid időre elvesztett hidegvérem.
- Mindannyian annyit teszünk, amennyire képesek vagyunk. Nincs ebben semmi különleges.
Legalábbis szerintem nincs. Szavait hallgatva indulok meg lassan, bízva abban, hogy velem tart. Eleget voltunk itt mindketten, tehát még ha az átlagnál lomhábban is, de ideje elhagyni. Mostanában ha lehet, nem szeretnék ilyen komoly indokkal erre járni. Sokkal jobb, amikor hétköznapi teendőimet intézve tévedek ide.
- Szerintem inkább realista vagyok. Ami meg a szeráfokat illeti... rég az lehetnél te is, ha nem kevernéd magad bajba - sóhajtom.
Hangom némiképp dorgálóra vált. Nem azért, mert haragszom rá emiatt. Az sem biztos, hogy elfogadná a kinevezést, s valójában örülök annak, hogy magam mellett tudhatom, még ha más esetben sem nagyon változna ez a tény. Kivéve, ha végül mégis elbukik. A gondolatra összeszorul bennem valami. Keserűség lep el, egészen addig, amíg el nem űzöm a kósza gondolatot. Ebbe inkább nem gondolnék bele jobban. A lényeg, hogy most itt van. Hogy túljutott a korábbi nehézségeken, s való igaz, egyre tovább bírja gondok nélkül.





Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Szer. Május 24, 2017 8:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Aliyha & Kaye
Jézus tettei és szavai ékesen bizonyítják, hogy a bűnt mindenkor el kell utasítanunk, viszont a bűnöst szeretnünk kell.
Arcát látva, azt hiszem ő is megkönnyebbült. – Valóban nem különös, hisz már nem ez az első alkalom. De a hála, amit érzek, akkor is megmarad, hisz mindig mellettem állsz. Te vagy az én őrangyalom. – fogom meg karját, súlyt adva ezzel annak, hogy valóban így gondolom. Tudom, hogy sosem hagyna el, tudom, hogy küzdene értem, még akkor is, ha Atyánk haragja lebegne a feje felett. Könnyen veszthet nővérem is, azzal, ha elbukom. – Se ne légy ennyire szerény, nagyon sokat teszel itt fivéreinkért, s nővéreinkért, ezért vagy te az, aki vagy. – eresztem, ahogy egy újabb mosolyt is. Ez a nyugalom meglep, másra számítottam, de most nem is bánom. Még mindig érzem bent létem súlyát, bár már elillanni készül, akár egy könnyed pillangó. – Valóban. – bólintok komolyan, s arcom egy pillanatra megkeményedik. – Ne légy ennyire borúlátó és kishitű. A te szavaidnak mindig lesz súlya, ahogy tetteidnek is. Ahogy a többi Szerafnak is. S tudja ő is, ahogyan neked is tudnod kell, hogy próbálkozom, s mindig egyre tovább bírom. Mellesleg kihágásaim mellett, nagy betűkkel írják érdemeimet is. Mindig az első sorban vagyok, s vagyok kardotok, rettenthetetlen fegyveretek.



- xxx szó -
x

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Szer. Május 24, 2017 5:47 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kaye & Aliyah


Az ajtó nyílik, én pedig azonnal annak irányába kapom fejem. Nem mozdulok, állok továbbra is egy helyben, keresztbe font karokkal nézve a kiérkező alakját. Újfent megmenekült. Nem tudom, lassan kezdem azt hinni, hogy szándékosan teszi mindezt. Aggodalmat kelt testvéreiben, feszegeti a határokat, de egyszer nem lesz tovább. Fogalmam sincs mi lenne számára a jó. Talán ha bekövetkezne a várt következmény, utána nem lenne hasonló gondja. Meglehet, hasznára válna, bár egyelőre úgy érzem, maradni szeretne testvéreink kötelékében. Itt a helye, miként a többi angyalnak is. Megkönnyebbüléssel tölt el a tudat, hogy ezt nem csupán én gondolom így.
Ahogy felém közelít, még mindig nem mozdulok. Gyengéd mosollyal üdvözlöm, le sem tagadva pillanatnyi örömöm, köszönetnyilvánítását hallva azonban egyszerűen megrázom fejem.
- Nem tettem semmi különöset - közlöm vele.
Ez már egyáltalán nem különös. Túlzottan ritkaságszámba sem megy manapság, éppen ezért tartok attól, hogy szavaim veszteni fognak súlyukból. Úgy döntök, ezúttal nem kezdek újabb regélésbe. Számtalanszor megtettem már, ha viszont csupán ismétlem magam, annak semmi értelme. Amennyiben eddig nem ragadtak meg benne szavaim, úgy ezután sem hiszem, hogy fognak. Szemeim lehunyom néhány pillanatra, amíg karjaim magam mellé engedem. Azt hiszem, ezzel megvolnék. Megbizonyosodtam róla, hogy rendben van. Egyelőre.
- Tovább tartott, mint általában. A szavaim hamarosan semmit nem fognak érni, remélem ezzel tisztában vagy - ismerem el hangosan.
Ennyi azt hiszem, bőven elég. Nem beszéltem hosszan, de vélhetően eléggé nyomatékosítottam, hogy nem kellene ezt így folytatnia. Ez is csupán azért hangzott el, mert szeretném őt is megvédeni, ahogyan a többi angyalt. Azért vagyok itt. Azért teremtettem, hogy védjem őket, de... nem vagyok mindenható. Oly hatalmú személyből csupán egy van. A külső problémákkal nem sok gondom akad, de hogy saját magától megóvjam... arra úgy érzem, képtelen vagyok.





Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Szer. Május 24, 2017 5:15 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Aliyha & Kaye
Jézus tettei és szavai ékesen bizonyítják, hogy a bűnt mindenkor el kell utasítanunk, viszont a bűnöst szeretnünk kell.
Újra itt állok előtte. Éteri arcát fürkészem, hiába, sose láthatom. Csak hangja az, ami eljut hozzám, tisztán cseng, mint mindig. Ugyanaz a sejtelmes hang, ugyanaz a hangszín, hogy tudjam ismét bűnt követtem el, s Ő újra kegyeibe fogadott. Bocsánatért esedezem, mint már oly sokszor. Még sosem volt, hogy ennyi ideig tartott volna itt, de még olyan sem, hogy ily keveset szólt volna, s ez a csend rosszabb volt mindennél. Érzem tettem, ahogyan csalódottsága súlyát is. Fogadom, hogy többet nem fordul elő. S ilyenkor valóban így hiszem, nem hazudok, ezt Ő is érzi. Ahogy eddig mindig tetteim engem igazolnak, ahogy a szavak melyeket nem én ejtettem meg a saját érdekemben, enyhíti meg irányomban. Kinyílik előttem az ajtó, csendes léptekkel haladok, miközben azon gondolkozom, miért van az, hogy ez mindig egyre rosszabb? Angyalpengém markolatán a kezem, egy pillanatra megállok a mögöttem döndülő ajtó előtt. Akár szívemről legördülő mázsás kődarab súlya is lehetne. Elfordítom a fejem. Már majdnem elfeledkeztem róla, de tesz róla, hogy ne így legyen. Bár csak hálás lehetek neki. Néhány pillanatig csak nézem, méregetem. Felkészülök rá, hogy homlokomra írja összes bűnömet. Igen, mert egy jó testvér ezt teszi, megvéd miközben tükröt tart eléd. Rámosolygok, s elindulok felé. – Azt hiszem, újabb köszönettel tartozom, nem igaz?


- xxx szó -
x

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Mennyország - Isten csarnoka két "baj" között
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: