☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Szomb. Május 27, 2017 7:45 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Tasy & Kaye
Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni

- Felesleges kérdéseket nem teszek fel. S neked sem kellene. Így is úgy is leszállítalak, az csak tőled függ, hogy ezt zsákban teszem vagy hajlandó leszel a saját lábadon jönni. Tehát, felesleges az időt húznod. – kezdek bele kicsit hosszabb monológomba, miközben keresztbe fonom a karom magam előtt. Nem törődöm az arcomon patakokban lefolyó esővel, hisz hiábavaló is lenne, ahogy elnézem a lányt. – Teljesen megnyugodhatsz afelől, hogy pontosan tudom, mit csinálok. – vetek véget a magam részéről az így is túl hosszúra nyúló beszélgetésnek. – Meg kellene tanulnod hallgatni. – ha már a jó tanácsoknál tartunk, megadom neki a sajátomat. Úgy teszek ismét, mintha a továbbiakban nem hallanám, a replikázását, komolyan ez a nő egy katonai fegyver, csak be kell dobni egy táborba és mindenki megadja magát. Talán kár volt felszólítanom újra, hogy rakja le azt a fadarabot. Megteszi, nem azt mondom, de nem éppen abban a formában, ahogy én azt gondoltam. Annyi időm marad, hogy magam elé emeljem karom, így az onnan pattan le a földre. – Ah… féleszű ribanc…- nyögök fel, majd szakad ki torkomon a káromkodás. Furcsa, de a káromkodás az, amit leghamarabb tanul meg a gyerek is, ahogyan én is. Még nem látom karom takarásában, de hallom, ahogy cipője sarka hangosan kopog az éjszakában. Ügyesen és gyorsan kapkodja a lábait abban a tűsarkúban, amivel akár a Himaláját is megmászhatná, de nem elég gyorsan. Vagyis csak remélni merem, hogy a csúszós  és egyeletlen beton  eléggé megnehezítik a dolgát. Lassan lehajolok a husángért, ha már így itt hagyta nekem, megkeresem azt a részét, ahol kellően meg tudom lendíteni, s utána hajítani, úgy ahogyan ő tette. Csak kettőnk között az a különbség, hogy én célzok is, még pedig a hátára. Nem valami nagy darab, de mégis csak az a legnagyobb felülete, s kellő erővel meglendítve a husángot, éppen elég lesz ahhoz, hogy megállítsa.



Natasya Alaskeevich
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
I'm only human
☩ Reagok :
67

Pént. Május 26, 2017 11:31 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Kaye & Tasy
Regret is for suckaz
-Hogy hogy nem tudod? Nem tudod, hogy kinek dolgozol? – döbbenek le teljesen az esőbe, mintha jelenleg ez lenne épp a legnagyobb problémám. Kissé előredőlve hadonászok már-már mindkét kezemmel. Előbb a fejemhez emelem, mint egy értetlen, majd pedig előre lendítem. – Hogy nem lehet tudni, hogy kinek dolgozol!? Ez lenne… Ennek kellene lenni a legfontosabbnak, bármit is csinálsz bárkinek! Még ha ilyen fene szexi kísérő valamike is vagy – egyenesedek fel, enyhe bókom közepette. Csuklómmal folyamatosan körző mozdulatokat teszek, egyre lejjebb engedve azt, egyenesen az idegen nő felé mutatva. Mert valljuk be. Nem rossz a bige. – Ha nem tudod kinek dolgozol, azt sem tudod hogy mit csinálsz? Mégis hogy gondolsz így a jövőre? – okítom ki teljesen jó szándékkal, noha ez csak egy apró kis kiakadásom. Hogy miért?
Ismerd merj minél jobban mindenkit és verd át úgy, hogy erre rá se jöjjön. Vagyis jobb esetbe ne jöjjenek rá. Igyekszem én, csak hát nah… A mutatott példa is látja, hogy nem nagyon megy ez most nekem.
- Ez annyira szomorú… - rázom meg enyhén a fejemet, fekete tincseim pedig teljesen arcomba tapadnak, sminkem pedig totális módon elázott.
A husángot szorosan magamhoz ölelem, amikor a nő újra megszólal.
- Még mit nem! – szólok rá, mikor újra kisimítom arcomból a tincsemet. Ennek a bigének tényleg elment volna az esze? Egyetlen fegyverem ez és ezt is önként hagyjam el? Na mit nem. – Említették már páran – vonom meg enyhén vállamat, mit sem törődve vele. Amikor pedig kissé kijjebb jutunk a mólóktól a sötétbe szétnézve támad hirtelen egy ötletem.
Amikor újra rámszól, újra csak hetykén megvonom a vállam. – Hát jó… - mondom közönyösen, s hirtelen egyenesen nekivágom alakjának. - Sajnálom... - mondom közbe számat elhúzva s már ott sem vagyok.
Meg sem várva hogy betalál e fordulok meg és az esőben vizes terepen próbálok magassarkú csizmámmal átfutni. Le kell hagynom. Ez az egyetlen cél lebeg a szemem előtt. Nem akarok meghalni, eszem ágába sincs és az az álom…
Nem, nem tehetem ezt meg. Nem kerülhetek újra bajba. Így csak egy célom van: futni, árkon bokron, vagyis jelen esetben hajókon, köteleken, patkányokon, csótányokon át, ki az utcára, el az épületek mellett, bármerre, amerre lehagyhatom ezt a némbert.
Egyetlen egy dolog aggaszt: eme környéket nem ismerem annyira, mint kellene. Fogalmam sincs, hogy követ-e de most az életemért futok, bukdácsolva, csúszva, bokám törve.

Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Pént. Május 26, 2017 9:18 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Tasy & Kaye
Ne várj, a legjobb alkalomra soha nem fog elérkezni
Már megbántam ezerszer, hogy nem egy pofonnal kezdtem a bemutatkozást. Ha így teszek, már rég túl lennék a dolgon. Nagyot sóhajtok csak, és már most reménykedem benne, hogy hamar érte jönnek, és nem kell élveznem sokáig a társaságát. – Nem tudom. – vonom meg a vállam. Figyelem, ahogy közeledik, s bár a szája folyamatosan jár, de nem kerüli el a figyelmem, hogy még mindig görcsösen ragaszkodik, ahhoz a husánghoz. – Azt ott… - mutatok rá a lényegre. – nyugodtan itt hagyhatod. Gondolom beszélni veled. – Ismétlem meg önmagam. – Mondták már neked, hogy túl sokat kérdezel? Nem cseverészni jöttem, hanem, hogy elvigyelek hozzá. A dolgotok csak rátok tartozik. – kezdek türelmetlenné válni. Valószínűleg az, aki érte küldött, nem ugyanaz, akivel most találkája van. És nem szeretnék felesleges bonyodalmakat, annyit nem fizetnek érte. – Mondtam, hogy rakd le! – szólítom fel újra, hogy azt a botocskát eressze már el, ha még eddig nem tette volna meg.

Natasya Alaskeevich
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
I'm only human
☩ Reagok :
67

Pént. Május 26, 2017 7:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Kaye & Tasy
Regret is for suckaz

Eszement eszmefuttatásomra nem kapok reakciót. Nem is baj, sokan nem tudják kezelni a hirtelen jött beszédességemet. Ugyaneme reakciót váltottam ki nemrég egy angyalkából is, kiről azóta sem tudok semmit. Szívemet nyomja a súly, az álom súlya, melyet nemrég éltem át. Aggódom érte, még sincs sehol. S hiába keresem, hiába kérdezem a falon lévőket, semmit sem mondanak róla. Egyszerre frusztrál és aggaszt a helyzet.
Tán én is csak egy egyszerű eldobható halandó voltam számára. Hinném ezt, hogyha akkor nem jön el hozzám, ha akkor…
Magamba sóhajtok egyet, miközben figyelem a pislákoló fény alá betévedő idegent. Neme, még ha kétségem is volt a hangját illetően, most megnyugtat. Ugyan már, hisz mi nők tartsunk össze, nem?
Mosolyom szelíddé válik, ahogy rátekintek.
Nyögésére azonban meglepődök.
- Miért nem hallottál még olyanról, kinek sok neve van? – seprem ki vizet frufrumat a hajamból, a botot továbbra is magam előtt tartva. Mosolyát nem és nem vagyok hajlandó észrevenni, hisz úgyse történhet semmi baj. Nem történhet, ebbe a mocskos városba nőttem fel, minden szegletét ismerem, nem lehet, hogy…
- Öhm, melyik főnökömről is beszélünk? – teszem fel a kérdést enyhén előredőlve. mutaujjam az égnek emelve. De aztán hirtelen egyenesedem ki, látva komoly arcát és vészjósló vonásait, hirtelen megértem, hogy miről van szó. Újra körbenézek, de mellettem csak az egyre jobban tajtékzó tenger morajlik. Egy-egy hullám felcsap a mólóra és átmos a csizmámon.
Nagyot nyelve tekintek vissza a nőre, s némán bólintva adom tudtára, hogy kezdem kapisgálni miről is van szó. Tétován indulok meg, s közbe azon gondolkozom, miként szabadulhatnék meg tőle.
- És mit akar tőlem? – teszem zsebre az egyik kezemet, a másikba továbbra is a husángot markolászom idegesen. – Csak elmondta, hogy miért akar magához, nem? Vagyis csak nem lehetsz olyan ostoba, már bocsánat, hogy mindenféle konkrétum nélkül elvállalj Neki bármilyen munkát – vonom meg a vállamat könnyedén, miközben mellé sétálva indulok meg egy irányba az esőbe. Fogalmam sincs, hogy merre. Magassarkú csizmámba könnyedén veszem a lépteken, noha nem olyan nagyokat, mint jobb esetben tenném.

Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Csüt. Május 25, 2017 9:27 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Tasy & Kaye
Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni
Csendben hallgatom végig, ahogy hetet-havat összehord, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy ennek a lánynak nem itt lenne a helye. Ritkán fordul elő velem, hogy zavarba jövök, most mégis… Néhány lépést még teszek felé, míg hadonászik, azt se fenyegetően. Csak éppen annyit, hogy a villódzó lámpa fényében felfedhessem arcom. Bántani? Hát erre mit felelhetnék? Csípőből hazudhatnék rá, hogy „dehogy” vagy „nem” és ehhez hasonlókat, de mégsem visz rá a lélek. Ennyi eltöltött év után is, amit a Földön töltöttem ez az egy dolog túlságosan a nehezemre esik, így inkább, ha tehetem, csak hallgatok. De azért elnyomok egy mosolyt. Fura ez a mosoly, talán egy vallomással is felérhet. - Remek. – halkan nyögöm ki a torkomon, ezt az aprócska szót. Kényszerít valami, hogy válaszoljak valamit mikor, sikerül egy egyszerű kérdésre, nem egy egyszerű választ adnia. Most őszintén, milyen nehézségi szintre kategorizálhatjuk az a kérdést hogy „Te lennél Tasy? „ . Persze, ezt gondolhatja ő is, mikor viszonozza a kérdést és én mégis úgy teszek, mintha elnyomta volna az eső hangja. – A főnököd találkozni akar veled, van, néhány megbeszélni valótok úgy hiszem. – és végül is nem is hazudok.  – Elkísérlek hozzá. – nem vagyok túl beszédes főleg nem az idegenekkel, így most is lekorlátozom a szavak számát a minimumra.  

Natasya Alaskeevich
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
I'm only human
☩ Reagok :
67

Csüt. Május 25, 2017 7:18 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Kaye & Tasy
Regret is for suckaz

Az eső egyre jobban csepegteti pöttyeit a felénk vonuló felhőből. Ha nem lett volna eddig is kellemes sötétség ez most végképp megteszi a nem kívánt hatását. Nem kellene félnem a sötétben, hisz annak a szülöttje vagyok. Ott nőttem fel, ott dolgozok.
Mh, az emlékezet előtti időkben akár vámpír is lehettem volna, ugyanis alig látok napfényt. Akkor ezért ilyen fehér a bőröm általában? Áááááh, ez sok mindent megmagyaráz.
Hupszika, szóval sötétség, valamiért félelem mardossa a szívemet, tán csak azért, mert tudom, hogy kivel fogok találkozni. A látási viszonyokon a lassan aláereszkedő köd sem segít sokan. A tenger irányából érkezik a tejfehér köpönyeg, hogy előbb csak bokánk magasságát ejtse fogságba, majd tovább haladva egyre jobban és jobban kebelezze be az ember testét. Átjárja minden porcikánkat, beleivődik ruhánkba bőrünkbe. Máskor még ezt is kedvelem, de most? Most…
Mindez oly rémisztően hat.
A hajam egyre jobban kezd elázni, fejem búbjáról az arcom is elázik. Érzem, hogy sminkem egyre jobban megereszkedik és végigfolyik arcomon. Egyik kezemmel idegesen markolom a husángot, a másikkal pedig gondosan kisimítom pofikámból a nedves tincseket, majd továbbiakban a vizet is. Amikor épp nem ezt művelem, akkor szüntelenül forgatom markomba tartott botot.
A hangra hirtelen fordulok hátra, kissé megbillenve magasított sarkú cipőmben a vizes talaj miatt és félig a csónaknak esve. De amikor észreveszem, hogy nem az, akitől tartanom kellene, így megkönnyebbült sóhajt hallatok.
Vidáman mosolyodok az idegenre és köszöntöm nagy lelkesen.
- Hát Sziaaaa! – nyújtom el a végét, majd aprót pislogva tekintek abba az irányba, amerre mutat. – Oh hát, igazából Vadkan Úr igazán vehemens társ tud ám lenni. Csak hát hitvány állat, s tudod milyenek azok az esőbe. Elbújnak, de hidd el. Ha nem lenne ez az eső mindkét szemedet ki tudná kaparni. No nem neked, neked nem. Csak annak aki ártani akarna. Nem akarsz ártani nekem, igaz? – kezdek bele összefüggéstelen és amúgy teljesen lényegtelen beszédbe. De valahogy ez megnyugtatja a lelkem. S már érzem is, hogy lassan a nyugalom átjár. Beszédem közbe az egyik kezemmel elengedem a husángot és gesztikulálás képpen hadonászok vele. De aztán az idegesség újra körbe jár.
- Öhm… - felelem épelmésen s enyhén félrenézek mellette a válla fölött. Vagyis néznék, ha látnám alakját, de hát eme viszonyok között örülök, ha a szempillámon túllátok – Igen, asszem. Vagyis így is hívnak – felelem végül a másodperc töredék része alatt átgondolva, hogy mi minden történhet, ha hazudok, vagy ha igazat mondok. Jobb most az igazság, noha annak egy ferdített változata. – Veled? – kérdezem vissza, s ekkor már újra két kézre fogom a husángot és valami menekülő utat keresek magamnak. No, hát vagyok én, a móló, a csónak, a törött lapát, és a tajtékzó tenger… Nem éppen a legbiztonságosabb kombináció.
- Miért is kellene? És ki vagy te, hogy veled menjek? – kérdem gyanakodva, hisz csak a hülye menne vele önkét.

Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Csüt. Május 25, 2017 1:41 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Tasy & Kaye
Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni
Lustán majd egyre vadabbul kopognak az esőcseppek kabátomon. Lassan az arcomra tapad hosszú hajam, ahogy átáztatja az eső. Kitörlöm arcomból a vizet, hogy lássam mit is csinál. Leginkább egy komédiához tudnám hasonlítani a jelenetet. Összerezzenek, mikor megszólít. Vagy is én azt hiszem, hogy hozzám szól. Ki máshoz, hisz közel s távol nincs senki, csak mi és az a pár kóbor macska. Újra felmérem a terepet, valóban észre vehetett-e, de nem. A Hold lomhán halad az égen, s gyermek még az idő, de meguntam a várakozást, s ahogy látom ő is. Zsebre dugott kézzel lépek ki oltalmam mögül s indulok el felé. Ha jól sejtem még csak körvonalazódni láthatja alakom. A hepe-hupás betonon kicsiny tócsákba gyűlik a víz, s én pont az egyiknek a közepébe lépek. Nem zavartatom magam. – Nem is tudom, kitől féljek jobban tőled vagy a társadtól. – veszem elő egyik kezem s még mentembe mutatok egy ázott macskára, amelyik egy közeli gyümölcsös láda alá bújt. – Te lennél Tasy? – vonom fel szemöldököm, bár még mindig elég távol állok tőle, hogy láthassa. – Velem kell jönnöd. – állok meg a móló elején, enyhe terpeszállásba. Ha okos lány nem ellenkezik és a saját lábán fog velem jönni, ha nem… hát csak azt mondták, hogy élve akarják, azt nem, hogy nem eshet baja.  

Natasya Alaskeevich
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
I'm only human
☩ Reagok :
67

Csüt. Május 25, 2017 8:19 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Kaye & Tasy
Regret is for suckaz
- Persze, mert jó lesz ez, nem kell emiatt aggódni, nem? Mégis ki verte a fejedbe ezeket a marhaságokat Tasy? Mh? - dorgálom le magam, ahogy a csomó szépen lassan kezd kisimulni ujjaim alatt. - Jah hát persze, a kávém! - sikkantok fel vidáman, majd az oldalamhoz kapva csatolom le övemről a termoszt. Bizony ám. Sok westend filmet láttam már, s tudom, hogy ez így dukál. No meg ha már nincs fegyverem de vannak csinos fémes, láncos öveim, vegyem már hasznukat is. Kérlek, rajtam semmit sem kell megfogniuk, mind csak divatkellék, semmi több.
Szóval, lecsatolom szépen a kis termoszkámat, s bátorságot töltök magamba. Kávé és egy kis vodka formájába. Érzem, ahogy a forró nedű végiggurul a torkomba és nyugtatólag megérkezik a gyomromba. Melegség járja át a testemet és úgy érzem egy pillanatra, hogy minden baj elszállt.
Nyugalom arcomra csak egy pillanatra ül ki, aztán újra befeszül. Rossz érzés kerít már megint hatalmába, mellyel képtelen vagyok megküzdeni. Mégis mi baj történhet? De tényleg? Dimitriv csak nem volt olyan hülye, hogy beáruljon, igaz?
Vaskos felhők gyülekeznek az égen és hirtelen égni kezd a hátam közepe. Már épp kicsomóztam a gaz kötelet, amikor hirtelen egyenesedem ki. Körbenézve észlelem, hogy egy vaskos esőcsepp a fejem búbjára esik. Majd még egy az orrom hegyére. Rögtön utána a vállamra, majd még egy a fejemre. Már csak épp ez hiányzott.
A feszültség bennem azonban nőttön nő. Nagyot nyelve nézek szét, de a kihaltságon kívül semmit nem látok. Talán csak átverés. Talán csak be van kamerázva a hely és így tesznek probára.
Nagyszerű, mondhatom.
- Hahó? - hangzik hangos, magabiztosságtól túlcsordulva lévő vékony, némileg kétségbeesett hangom. Majd csak állok és várok. Enyhén előre hajolva, de továbbra is a sötét környéket figyelve matatok a csónak belsejébe, hogy legalább valamennyi védő eszközt felfedezzek ott. Persze elsőre semmi, de másodjára?
Bingó, egy lapát... kettétörve. Nem baj, valamire csak jó lesz. Előveszem a husángot és magam elé tartva fordulok körbe.
- Előre mondom, hogy nem vagyok egyedül. Azt hitted, hogy egyedül fogok jönni, mh? - kiáltom a semmibe, hisz meggyőződésem, hogy legutáltabb főnököm akar engem holtan látni. Blöffölök csupán, de tán elhiszi. Már ha tényleg nem kamerával figyelnek. - Megtudom ám magam védeni! - suttogom inkább magamnak és mint aki tényleg megtudja keresztet vetek magamon. Nem vagyok hívő, mármint hiszek Istenbe, hogyne hinnék, de nem gyakorlom a vallást. Minek? Az angyalok háborúja előbb utóbb úgy is elpusztítja az emberiséget, nem?


Kaye
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott-Vadász
☩ Reagok :
39

Szer. Május 24, 2017 9:02 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Tasy & Kaye
Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni
Játszadozik akár egy gyerek. Furcsák az emberek, a legtöbbje késztetést érez arra, hogy valamivel elüsse az időt, míg várakozik. Bagózik vagy fel- alá járkál vagy éppen pénzérmét dobálgat. Mintha ez bármin is változtatna, de az idő nem fog gyorsabban peregni. Urunk és parancsolónk így rendelte, hát így is van.  Egy lepukkant ház sarkánál állok és figyelem miként vajon sikerül e dűlőre jutnia magával. Kételkedem. Nem tudom, mi lehet a tagnak a baja vele, hisz szemlátomást, nem tűnik valami veszélyesnek s nem is lehet teljesen százas a nő. Nem szokásom kérdezni, ha elég vastag borítékot nyomnak a kezembe vagy kellően jó ajánlatot tesznek. Mindennek megvan a maga ára. Most is csak egy nevet mondtak, s egy fényképet toltak a kezembe. Meg még néhány apróbb infót, mint például, hogy hol lakik. Onnan követtem idáig.  Várakozok még egy darabig, bár nem tudom, mennyi időm lehet, így jobb lesz, ha minél hamarabb túlesek a dolgon, még mielőtt ideér az, akire vár. Fent gyülekeznek a felhők, s hamarosan meg is érkezik az első esőcsepp a vállamra, majd a következő. Egy villám hasít át az égen, s az ég gyomra is megmordul. Már majdnem indulnék, mikor egy csónakhoz tipeg. Visszahúzódok a raktárépület oldalához, s kíváncsian figyelem mi fog történni. Még a végén megkönnyíti a dolgom.


Natasya Alaskeevich
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
I'm only human
☩ Reagok :
67

Kedd Május 23, 2017 7:56 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Kaya & Tasy
Regret is for suckaz
Pénzérme forog körbe a levegőbe, lomhán figyelem útját. Felröppen a magasba pörögve, nem látni, hogy valójában melyik oldala is van felül. Lendületéből veszítve enged a gravitációnak és indul meg a Föld felé. Az egész egy töredék pillanatig tart, mégis a megfigyelő számára akár az örökké valóságig is eltarthat.
Hirtelen kapok az érme alá, s gyors mozdulattal csapom rá szabad kézfejemre.
- Fej… - sóhajtom el magam, majd megismétlem az egészet. Újra és újra, de az eredményen mit sem változtat. Még úgy sem, hogy pontosan tudom, hogyan is kellene kijátszani. De nem, még így is mindig a fej jön ki. Eddig olyannyira kényelmesen támasztott oszloptól hirtelen rugaszkodom el és hajítom az érmét a tajtékzó tengerbe kiabálva.
- Na jó Tasy, nyugodj le, nincs semmi baj. Nem ezért hivatott ide, hiszen miért is hivatott volna ide, nemde? – kérdezem magamtól már-már hisztérikusan, ahogy a móló mentén sétálok fel alá. Magasított sarkú csizmám sarka visszhangot ver az éjszaka sötétjében. Pislákoló lámpa jelzi, hogy eme terület már nem feltétlen tartozik a város irányítói közé. Kezemmel magam előtt gesztikulálok, ahogy beszéltetem magam, a feszültségem így hátha némileg csökken.
- Nem, dehogy ezért. És miért is tartanék attól, hogy folyamatosan Fejet dobok? Hiszen pontosan tudom, hogy nála a szerencse a lényeg, de teee, te ostoba nő, neked meg kellett lopnod. Na persze, mert nem fizetett meg rendesen, pedig figyelmeztetted. Bingó! Nem kellett volna figyelmeztetned! Okés, de akkor miért is jöttél ide? Oh igen, mert azt mondta, hogy van egy újabb munka a számodra… - magyarázom magamnak újra és újra, félig lekopott fekete lakkú körmömmel kaparom arcomat. Na jó, ez így tényleg nem lesz jó.
Nem lesz semmi baj, talán ha elég ideig mantrázom magamban, akkor így is lesz, nem igaz?
Hirtelen ötlettől vezérelve indulok meg az egyik elhagyatott hajó felé, hogy ott leljek menedéket, amíg ki nem derítem, hogy miért is akart itt találkozni velem leggyűlöltebb munkaadóm. Azon túl, hogy megloptam. S azon túl, hogy valószínű feltűnt neki, bár csodálkoznék, ha csökevényes agyával felfogta volna, hogy ki is tette. De persze a bérencei ott vannak.
Okés, ne aggódj Tasy, - Ez csak egy újabb munka lesz – sóhajtom újra, ahogy lendületesen indulok meg. Némileg megbántam már cipőm választását, így még ha akarnám sem tudom elrejteni lépteim hangját. Nem baj, abból nem lehet baj, ha nem mászkálok nem igaz?
Egy leponyvázott csónak mellett megállva emelem fel fejemet, hogy körültekintően nézzek körbe. Ujjaim közbe nem tétlenek, gyakorlott mozdulatokkal bontom ki a ponyva kötelein a csomót, hogy mielőbb ama rejtek alá mehessek.
Jhaj, miért is jöttem én el erre a találkozóra?

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Kikötő és környéke
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: