Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Uriel


Kikötő és környéke 14730165
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
✧ Isten Fénye
☩ Play by :
✧ Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 29, 2019 8:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Angels and deamons
────────────── ──────────────
@Abbadon -  :3
Agyam akár egy börtön, vastag, nehéz fém rácsokkal vesz körbe, hogy el se menekülhessek. Én zártam be magamat, vagy ő szülte a félelmemet? Mitől rettegek? Mi az, amit féltek? Egy halandó sok mindent veszíthet, de én?
Már pedig hangja akár egy varjú karma, belekap bőrömbe, húzza le a húst, hogy a csontom veleje látsszon, mindaz, ami valójában vagyok. Olyan könnyedén irányít, akár egy marionettbábut, akit megrángat egyik szálon, de mielőtt még elindulhatnék, máris meggondolja magát... Mindez, egy tökéletesen felépített tánc mozdulatai, és nem kapok időben észbe, hogy ő vezet. Már pedig ő irányít céltudatosan.
❝Ismersz...
Mégis honnét? Ki vagy?
❝Hiszen már találkoztunk.
Mikor és hol?

❝Tudni akarom ki vagy.
De én nem akarom. Hisz már tudod...
❝Könnyedén kijuthatsz innen...
Valóban? Engednéd?
❝Csupán mutasd meg magad.
Hangja visszhangzik, egész belsőmben végig zeng, ahogy porcikáim is beleremegnek. Mégis miért? Mit akarsz? Mire fel? Miért nem látom? Elfelejtettem látni, miközben néztem? Olyan óvatlanná és esendővé váltam volna? Hisz tudtam, hogy az emberi valóság egyre jobban megtapad rajtam, folyamatosan alakított. Csak míg másoknak ez gyengeség volt, addig én erőt éreztem benne. Nem véletlenül teremtette Atyám őket ilyenre, ahogy minket pedig olyanra...
A félelem mire képes...
Szinte elszörnyedek, ahogy az elpusztított holttest maradványát nézem, ami nem lesz más mint por. Porból lettünk, porrá leszünk...
Nem érdemelte meg.
Mit tettem?
Mégis mit tettem?
Nem, ő nem ember volt. És bár meg kellett volna, hogy nyugtasson ez a gondolat, mégsem leltem békét. Hogyan is lelhetnék, ha én nem a pusztításra lettem teremtve? Én nem éreztem boldogságot a káoszban, mint mások. Hatalom? Lehetőségek? Egyikre sem volt szükségem, mert ez mind csak mulandó lehetőség... Lucifer csalfa módon teremtette meg a gonoszt. Egyszerre tette őket emberivé és túlvilágivá, erre még Atyám sem volt hajlandó. De nem azért van a gyermek, hogy túllépjen a szülőjén?
De mielőtt még a rettenet megülhetne a szívemben éles hang töri meg a beálló csöndet. Cipőkopogás, léptek zaja.
Megnyugtató fehér zaj, mely után fordulok.
Látóterembe egy.... nem is erre vártam. A fehér-fekete kombináció különös összhangot eredményez, melyről nem tudom eldönteni, hogy okkal vagy nem okkal vette fel. Szálkás alkatáról lassan arcára siklott a tekintetem, hogy szemrevételezzem. Markáns arc, végtelenül fekete tekintet, mellyel könnyen megkülönböztethető egy ember a démontól, bármilyen rafináltak is, van, amit nem is tagadhatnak le. De mit akar tőlem egy démon?
Rég éreztem magam ilyen védtelennek, mégis ez a pőreség volt az én mentsváram.
Kétkedő fürkészésem azonban nem a szándékait akarja vizsgálni, hanem ő magát, mintha veséjéig láthatnák és megfogalmazhatnám személyiségének gyökerét.
Nevének hallatta ismerős húrokat pendít meg bennem és máris tisztában vagyok vele, hogy kivel is állok szemben.
Rég volt már...
Milyen rég.
A háború kirobbanása elszigetelt, vagy inkább a testvéreim védelme, amit élvezhettem, így nem kellett kontaktba lépnem a valósággal annyira...
Mit tudsz te? Mi az, ami nem téged szolgál?
Nem akarok hinni, mégis egy részem ácsingózik szavai után. Tudom, hogy csapdába csalhat és tönkretehet. Megteheti...
Hinnék neki, de egy démonnak hogy lehet?
Ennyire még engem sem ejtettek a fejem lágyára. Remélhetőleg.
Testvérem nevének említésére éles grimasz kúszik végig az arcomon, mert könnyedén beleszúrt a gyengepontba, hogy aztán a pengét még meg is forgassa. Ramiél megmentése...
Ez lenne az esélyem?  Elég ez Amara ellen?
Oh, Ramiél! Mondd, miért nem vagyok olyan erős, mint te? Miét nem engem fertőztek meg? Ezerszer elviselném, minthogy téged lássalak. És Ophilia!
Olyan gyenge lennék, hogy számításba sem kerülök?
Mi előnyöd származna mindebből? Lovasok és Arkok együtt?
Volt valami alapja, ami tetszetősen hatott, de nem eléggé ahhoz, hogy megvakítson. Miért lenne jó ez neki? – Egy démon nem szokott ilyennel előhozakodni – vallottam őszintén, hogy a kérése, vagy kijelentése furcsa volt még túlvilági keretek között.
De ha máshoz nem,ahhoz értett Abaddon, hogy dilemmát okozzon. Nem véletlenül volt a Pusztítás, most pedig a Háború megtestesítője.
Ramiél... Tényleg lehetséges?
Azonban nem akartam könyörögve ránézni.
Ő nem volt más, mint egy démon. Soha nem is lesz más.
Azonban, még egy démon is tudhatja, hogy Amara a jól felépített egyensúlyt rombadöntötte. Ennyire érdekelné? Vagy mi a szándéka? Phanuel, miért nem vagy itt, hogy utat mutass az ismeretlenbe. Nem voltam az ilyen játszmák mestere, bár testvéreim között lavíroztam, de egy démonnal... Minden más lenne.  
Megkerestél... hogy segítsek? – szálltam be a játékba. – Valóban hiszel ebben?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



we none of us find as much kindness in this world as we should

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Kikötő és környéke Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 15, 2019 9:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


ANGELS AND DEMONS
Uriel & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Mephisto's Lullaby »
« "Get to your limits, and then...
step forward,
and again, and again...!" »
Kóbor csepp indul útjának, a nemrég elmúlt eső hátrahagyott kis katonája. A raktár fém gerendájáról zuhan a mélybe, hogy az alant elterülő tócsa közepébe vesse magát tompa hagjával járva be a kietlen termet. A fülbe suttogott magvak kikelnek s veszélyes útra csábítják a leányt. Félelem, érdekes érzés, hiszen megfogalmazni nem tudjuk igazán mi is az, nem igaz? Határozott cseppekként terjed szét testünkben s veszi át felettünk az uralmat. S magában a sötétségben mi a legfélelmetesebb? Ugyanaz mint az óceán végtelen mélységében: nem tudjuk mit rejt. Bármi lehet ott, és akár semmisem. A kétség, a kétség szüli a félelmet, az ismeretlen, hogy nem tudjuk mi vár ránk.

Az angyali aura körbelengi őt, vakító fénye, apró pettyként hatol be a sötétségbe. Az utca fénye még beszivárog, biztonsággal kecsegtetve. Hiú ábránd, melyet a hirtelen bevágódó kapuk foszlatnak szerte. S a koromszín óvón öleli körbe a fényességet. Hangom hol közelebb hol távolabb, hol egyik, hol másik oldalról bombázza a lányt. - Ismersz... - Hallatszik halkan a távolból. - Hiszen már találkoztunk. - Szól immár közelebbről. - Tudni akarom ki vagy. - Suhan el a lány mellett újfent. - Könnyedén kijuthatsz innen... - Kecsegtető távolodó hangfoszlány. Majd hirtelen mintha a fülébe súgnának szól ismét a hang. - Csupán mutasd meg magad. -

Félelem. Reflexszerű reakció mely irányítható s olykor hasznunkra fordítható. Gondosan megválogatott szavak s megfelelő környezet, a recept adott, a kondér pedig már a tűzön.
Düh, harag, agresszió, a második reakció a félelemre, a tehetetlenség után. Hagyd abba! Zengi hagján, mire a sötétség üvölt rá vissza a semmiből, a koromszín végtelen robog keresztül az épületet is megrázva. - Akkor Mutasd Magad! -

Szavak, gondosan válogatott szavak. Melyek végül célt érnek.
Vakító fényár borítja be a hatalmas csarnokot robbanásszerűen. Minden kis zugba behatolva, esélyt sem adva árnyéknak, hogy meghúzza magát. Nincs menekvés ahogy a kitörés a pillanat tört része alatt száguld végig.
A végsőkig el kell menni, s még tovább ha igazán akarunk valamit. Nem az első eset hogy tulajdon létem teszem kockára, hogy elérjem amit szükséges... Az Ark erejének kitörése eltalálja az alakot. A fizikális test ellenáll, egy ideig, de a sötét árny lángokba borulva szakad ki belőle. Állja egy ideig, de végül felemészti az angyali fény és a füstfoszlány semmivé lesz ahogy az ablakok, kapuk kivágódva kisöprik maradványom. A test a földre hull. Egy halandó alakja porhüvely melyet kölcsön vettem.

Kockáztatnom kellett. Ha a létembe kerül is...

Nem is oly messze újabb csepp hull a tócsába. Odakint sirályok sikoltanak fel a tenger felett vitorlázva. Az ablakok s kapuk feltárulva ismét fénnyel látjátok el a hatalmas raktárat. Rozsda edte fémgerendák, kopott téglafalak.

Uril mögül léptek zaja hallatszik, kívülről érkezik, s felé közelít egy alak ha megfordul immár láthatja is. Fehér ing, felette hosszú kabát begombolatlanul pihen. Sötét nadrág s bőrcipőt a lábon. Így lépdelek felé orcámon parányi mosoly kezdemény. Jobbom a zsebemben, rajta a gyűrű izzik még narancsfényben, majd hamarost alább hagy, hogy visszaálljon eredetijében. Csak úgy mint szemeim olajos feketéje. Ahogy közelebb érek fokozatosan felveszi kellemesebb verzióját s acélszín szempár fürkészi az arkangyal íriszeit.
- Valóban nem fakult meg. - Jegyzem meg hihetetlen humorosan, szemem végigfuttatom rajta. - A társaid bajban vannak. Azt hiszem segíthetsz rajtuk. - Térek rögtön a tárgyra, nem pazarlom az időt, aki ismer tudja. - A nevem Abaddon, egykor én voltam a Pusztító, immár a Háború lovasa. - Fogom rövidre, így már vélhetően be tud azonosítani, fejem is enyhén meghajtom. - Az időnk véges, biztosra kellett mennem, hogy a Fényt még mindig hordozod magadban. S azt hiszem ez a fény lehet a kulcs, hogy visszatérítsd társaidat. Néhányukat a Sötétség keltette hatalmába. Ha engem képes voltál kiűzni egy lélekből, talán a társaid elméjéből is kiűzheted a Sötétség fertőjét. Ophilia s Ramiél, legalább is akikről tudok. Amara oldalára álltak, megfertőzte az elméjüket. Már pedig ahhoz, hogy legyőzzük szükség van minden Ark s minden lovas erejére. Ezért vagyok itt. Immár mindkét felmerült kérdésre választ kaptál, tudod a nevem s azt is mit akarok. A kérdés most az, cselekszel vagy bujdosol tovább mint a többiek? - Tekintetem az övébe fúrom úgy fürkészem az arkot, tudnom kell ki hányadán áll a dologgal, mert nem vesztegethetem az időmet feleslegesen.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Uriel


Kikötő és környéke 14730165
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
✧ Isten Fénye
☩ Play by :
✧ Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 12, 2019 3:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Angels and deamons
────────────── ──────────────
@Abbadon -  remélem, de belejövök
A hívás felborzolta idegeimet, befúródott agyam közepébe, mutatta az utat, hova is kellett mennem, és bár józan eszem megállítana, én mégis csak megyek előre.
Egy raktár.
Sötét és kietlen, egy lélek sem fordul meg erre. Bár nem félek a sötétben, mégis egy izzóba életet leheltem, hogy meg tudjam nézni a környezetemet, és a fényáron túl egy ismeretlen alak körvonalai jelentek meg, míg én a fényben, ő a sötétben ácsorgott.
Nyeltem egyet, mintha kiszáradt volna a torkom, ahogy megszólalt, hátamon borzongás futott végig, ujjaim aprón rándultak meg. Félelem? Vagy ő maga? Mi ez, ami úgy nyúl utánam és el akar kapni, magával akar rántani? Szinte éreztem az érintő ujjakat, melyek körvonalaimat cirógatták.
Ha te tudod az én nevem, úgy illő, hogy én is tudjam a tiédet.
Ahogy ő tett előre lépést, én hátrafelé, mintha mértani pontossággal keringőznénk a köztük lévő láthatatlan tengely szerint, sosem közeledve vagy távolodva egymáshoz.
Mit akarsz? – nyögtem ki a kérdést, feszegetve a hangja által rezonáló levegőt, melytől lehet, lassan megsüketülnék.
Összerezzentem. Az izzó szilánkjaira tört össze, akár valaki álma, a fény azonnal megszűnt.
Újra csak aprót léptem valamerre, ahogy a hatalmas ajtók bevágódtak. Bezáródtak.
Itt maradtam. Egyedül. Vele.
A pánik zsigereimbe mart. Miért is jöttem ide Phanuel nélkül? Én nem tudok harcolni...
Kezem ökölbe szorult, kényszerítettem magamat, hogy legalább mély levegőt vegyek, és a szentimentális gondolatoknak a végét vegyem. Pásztáztam a sötétet, tapogatóztam benne, hogy észrevegyem az ismeretlent, egy pillanatra elkapjam, és kövessem.
De ki vadászik kire? Én lennék az egér?
Mi? –megakad bennem a levegő, ahogy zöngéi egészen közelről jönnek, mintha csak mellettem állna. Ha láttam volna bármit a sötéten és a falakon kívül… talán hozzáértem volna, és hagytam volna, hogy a hőtágulás robbantson minket szét.
Kapkodtam a fejem hangja után, fordultam jobbra, fordultam balra, léptem, amerre érzékeltem, de olyan voltam, mint egy madzagon rángatott baba. Nyúltam utána, de sikamlósan mindig kicsúszott az ujjaim közül a szörnyeteg.    
Mit akarsz? – ismételtem meg rezignáltan, mert nem értettem meg, hogy mire fel az illúzióhatás, ha kárt akart volna tenni bennem, már rég megtehette volna, de ő... játszott. Veszélyes játékot játszott. – Nem fakult meg! – Csak remélni tudtam, hogy én még ugyanaz voltam, akit elhagyott Atyám.
Hagyd abba!
Húsomba vájt a félelem karma és talán le is nyúzta volna rólam, azonban, ha semmi sem állított meg benne:
„Világítsd meg a sötétség titkait,
És derítsd föl a szívek szándékait!”
Mintha felkapcsoltak volna egy lámpát, a homályt felhasította az éles fehér fény, mely robbanásszerűen tört fel, hogy utána gyenge izzásként oszlassam el magam körül a sötétséget.
Én vagyok a fény.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



we none of us find as much kindness in this world as we should

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Kikötő és környéke Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 4:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


ANGELS AND DEMONS
Uriel & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Mephisto's Lullaby »
« "Get to your limits, and then...
step forward,
and again, and again...!" »
Acél villan, élesen mar a húsba szaggatva bőrt s izomrostokat. Egyenest száguldva keresztül a testen. Óvatlan pillanat, meggondolatlan reflexszerű cselekvés, hogy óvd a másikat. "A cél szentesíti az eszközt, s ha igazán akarsz valamit hát menj el a végsőkig és még tovább..." Tulajdon szavaim zengnek fejemben s ideiglenes emlékként díszeleg is ennek nyoma hátamon, ahol az angyal penge átfúródott rajtam. Ekként is cselekszem mióta világ a világ. A Sötétség eljövetele változtatott a sakktáblán, de a magam által alkotott szabályok változatlanok. Tartom magam a tervhez, s lépés lépést követ. A következő Cassael kiszabadítása, hogy végre visszatérjen ebben a világba. Aztán jöhet a következő, hogy a Szőke angyalt visszarántsa. Szükség van rá. Csupán egy halovány szikra, hogy tán tudja a módját a Sötét maca likvidálásának. De jelenleg minden szikra érték amiben kapaszkodhatunk, s mindig jó ha kéznél van egy B terv, vagy C, netán D... Pontosan ez az ok ami ide vezetett újra, San Franciscoba...

...Végtelen mező, a távolban a napkorong vörösben izzik ahogy készül alá bukni a horizontnak. Az idilli látványt fém sikolyok hada rázza meg, kiáltások, földöntúli üvöltések. A fényesség katonái küzdenek a sötétséggel. S ekkor hirtelen megjelenik egy, mely mindnél fényesebb...

~ Uriel ~ Csúszik ki ajkamon halk suttogásként a név, ahogy elém tárul az emlékkép. A város csendes, békét sugározva nyaldossák a kikötő partját az óceán felől érkező hullámok. Az öböl közepén sirályok küzdenek az áramlatokkal, hogy a hajdani börtön szigetet birtokba vehessék. Tekintetem a távolba fúrva járatom elmém, kezemben egyetlen apró kőtörmeléket morzsolok éppen. Sérülés ide vagy oda, meg sosem állok, nem állhatok, vagyok ami vagyok. Újabb elmélet fogalmazódott bennem, s mint mondottam, minden szikra kapaszkodó lehet. Tekintetem a vízről felemelem, s egy hanyag pöccintéssel szabadulok meg a kavicstól mely engedelmesen szeli a levegőt, hogy végül apró csobbanással adja át magát a mélységnek. Alakom elnyeli a sötét raktár épülete, várnom kell, türelem.
Soká nem kell várakozzak, mozgásra leszek figyelmes. Acélszín szemeim arra emelem, orcámon halovány mosoly jelenik meg. Követem alakját amint a sötétségbe lépdel. Hirtelen villan a fény, melyre orcám egészen apró elfordírásával s szemem lehunyásával reagálok. Komótosan fordítom vissza tekintetem s nyitom fel újra szemhélyaim, hogy rátekintsek az előttem állóra. Enyhén döntöm előre fejem, hogy a sötét bőrkabát kapucnija nyújtsam némi védelmet orcámnak, mintha csak szüksége volna rá. Kérdésére aprón mozdítom fejem oldalra. - Az kevésbé fontos... egyelőre. - Hallatom hangom ahogy választ adok neki, valóban nem számítanak a nevek. Tudnom kell Ő rendelkezik e még az erejével, tudnom kell képes E s hordozza e még Isten fényét a szívében, hogy Őt nem kebelezte e be a másik oldal. S lévén idő szűkében vagyok, a gyorsabb utat választom. Egy lépést teszek felé, majd újabbat. - A kérdés az Te ki vagy, Uriel. - Szólalok meg újra, szemeim hirtelen fordulnak olajszínbe s a kövektező lépésnél kezem aprót mozdul, hogy a körte melyből a fény árad szikrázva robbanjon darabokra. A fém ajtók hirtelen csapódnak, hogy záródjon a hatalmas raktár mely immáron egy kalitka. Sötétség borul az épületre. Ő az egyetlen ki tehet ellene. Lomha vízcsepp hull a magasból, hogy az öreg, repedezett betonon landoljon élesen, bal oldalról érkezik a hang. Egy kósza pillanat s a következőben jobbról érkezik hangom, közel hozzá, mintha csak kedvesen búgnának a szőke angyal fülébe. - Hol a fényed? - Majd a következő pillanatban csak távolód hangként érzékeli a szavakat. - Tán megfakult volna...? - Figyelem, tisztában vagyok vele, hogy végezhet velem, egy Arkangyal kit éppen a sötétségbe húzna a tervem. De szükségszerű lépés, ha a létembe kerül is, tudnom kell mielőtt tovább lépek. Emlékszel? "Menj el a végsőkig, és még tovább...".
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 27, 2019 4:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


angels and demons
Abaddon & Uriel
──────────── ────────────
« Comment; Shocked • Szó; 397 • Zene; under her skin »
« darkness cannot drive out darkness;
only light can do that »
Lelkemet egyszerre járja át halovány nyugtalanság és izgalom, ahogy a dokk szélén állva visszatekintek az óceán haragos hullámaira. Furcsa elegy ez, mégis mindkettő áthatja az ösztöneimet, ahogy a jövőre gondolok; nem tudom, mi vár ránk, de abban biztos vagyok, hogy olyan úton indultunk el, ami valami jóhoz vezet. Mintha csak Atyánk mosolygott volna ránk, ki tudja honnan, de persze a maga módján, nem adva kristálytiszta útmutatást, és nem garantálva a felhőtlen végkifejletet, hacsak mi nem teszünk érte.

És tulajdonképpen így is volt. Phanuelhez szólt, elvezette őt hozzám, majd megmutatta, hol keressünk, és immáron azt is tudjuk, mihez vezetett el minket. A Mennyek Kulcsa nálunk van, Phanuel megszerezte. Már csak azt kellene tudnunk, hogy mihez kezdjünk vele, hogyan használjuk fel jól, úgy, hogy ne csak még több bajt okozzunk vele.

Előbb azonban meg kell várnom Phanuelt a városban.

Indulásra készen tárom ki a szárnyaimat, és ez az a pillanat, amikor megszólal a hívás az elmémben. Összerezzenek, űzött vadként, hirtelen fordulok meg a saját tengelyem körül, de nem látok mást, csak a kihalt dokkokat és a hullámzó óceánt. Nem Phanuel és nem is más testvérem hívása ez, hanem baljós suttogás, ami egyszerre csalogat és üzeni, hogy maradjak távol.

Nem vagy harcos, mormolom magamban, ahogy a józan észnek és Atyám tanításainak merőben ellentmondva lassan elindulok a kikötő egyik romos hangárja felé. Az ösztöneim nem fújtak teljes riadót, ezért meg merem közelíteni az épületet, de azért alapos fenntartásokkal kezelem a helyzetet. Most nincs itt Phanuel, hogy helyetted is harcoljon.

Önmagam elrettentésére szánt gondolat, mégis ez az, ami tovább viszi lépteimet. Nem akarok én lenni a használhatatlan arkangyal, méltó szeretnék lenni a nevemhez és tenni valamit ezért a világért, Atyánk szeretett teremtményeiért. És ha ehhez szembe kell néznem valamivel, ami elől néhány nappal ezelőtt még hanyatt-homlok menekültem volna, akkor megteszem.

Sötétség és csend fogad odabent, ahogy lehajolva átbújok a félig leszakadt ajtófélfa alatt. Teszek néhány bizonytalan lépést előre, aztán egy egyszerű gondolat segítségével életet lehelek az egyetlen megmaradt izzóba, ami még lelóg a plafonról. Halovány derengés villan fel a tágas, csaknem üres helyiségben...

Megfeszülök és hátralépek egyet. A hangár másik felében egy alak körvonalai rajzolódnak ki; pont ott állt meg, ahol az izzó gyenge fénye már nem érheti el, mintha csak tudta volna, hogyan tud rejtve maradni. A Fény, amit Atyánk rám bízott, figyelmeztetni próbál az ösztöneimet keresztül.

- Ki van ott? – szólalok meg hangosan, minden késztetésem ellenére nem futamodva meg azonnal.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amber Cartelle


Kikötő és környéke Tumblr_o1gsmsYwrr1up42jgo6_540
☩ Reagok :
105
☩ Rang :
Főnci húga
☩ Képességem :
Sok van
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
25
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 21, 2018 12:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




T


Asariel & Amy

Nem hiába költöztem el a régi házból. Túl sok volt az emlék és túl sokan ismerték azt a címet… Amióta elköltöztem senki sem zaklat. Nem tudják hol lakom. A mai napig figyelek arra, hogy senki se lássa hova megyek. Senkinek sem árulom el, hogy hol élek… Na jó egy valaki tudja, de benne bízom. Tudom, hogy ő nem adná ki másnak ezt az infót.
Azonnal bocsánatot kér tőlem. Felidegesített ez tény. Próbálom ezt az egészet magam mögött tudni, de az ilyenek miatt félek, hogy soha nem fog sikerülni. Amint utolér, és ahogy próbál bocsánatot kérni megállok, majd egy nagyot sóhajtok. Hosszú pillanatokig csak némán figyelem őt. Nem, nem akarok beszélni arról, hogy mit csináltam, vagy mit nem csináltam. Nem akarok sem a nővéremről, sem a szüleimről beszélni, vagy arról, hogy mit fogok csinálni. Egyszerűen csak élni akarom az életem semmi bonyodalom nélkül, ahogyan mások is csinálják. Olyan nagy kérés ez?
-Rendben! Egy kávé belefér.-Mivel nem tudom, hogy milyen helyről beszél, így hagyom, hogy mutassa az utat. Meglepődöm azon, hogy elég sok vendége van a kávézónak. Mivel jobban szeretek kint ülni, így az egyik szabad asztalnál már helyet is foglalok.
-Csak egy sima tejes kávét kérnék.-Adom le a rendelésem, majd Asthonra pillantok. Nem tudom, hogy mégis miről beszélgethetnénk.

Öltözet ʘ Zene ʘ Megjegyzés: -
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 18, 2018 8:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Cruenta longus Historia
Amber
Asariel



──────────── ────────────
« Comment; Ide  • Szószám; Ide  • Zene; Ide »
Az állat babusgatása felvidított. Már párszor megsimogattam az éjszaka leple alatt. Már ismer és szeret.  Bizony, amikor mint egy jó testőr ott álltam őrt Amber közelében, gondosan elrejtve önmagam. Fontos személy, vigyázni kell rá. Mi történik, ha olyat cselekednek, ami az ő kárára válik? Netalán az életére törnek. Azt én nem hagyhatom.
Amikor rájöttem, hogy rosszat mondtam, és a lány felkapta a vizet, csak legyintettem.
- Inkább beszéljünk másról, jó? Valami kötetlenebb témában.
Angyali befolyásolással próbáltam a haragot elűzni belőle, és megnyugtatni. Az érzelmek generálása nehéz, és nem is megy olyan jól nekem. Tehát csak nyugtató aurát sugárzok magamból, már ha az hatásos valamennyire is. Elgondolkodtam, hogy Amber miről is szeretne beszélgetni. Az feltűnt, hogy ha a múltja, a pozíciója és a családja kerül szóba, akkor tombol benne a düh.
Ha mégis elindulna, akkor utána szólok.
- Amber, ne haragudj, ha érzéketlen voltam, állj meg, kérlek! Mi volna, ha leülnénk valahová meginni egy kávét, vagy hasonlót? Felejtsük el ezt a pár mondatot, rendben?
Lépdelek utána, ha nem akar megállni mellette sétálva mondom ezeket. Igazán nem tudom, hogy miket szeret, miket nem, bár az utóbbi kezd kirajzolódni.
Ha megáll, akkor barátságos mosolyt villantva megszólalok.
- Van itt az utca másik sarkán egy egész kellemes kávézó. Állatbarát hely, oda mehetnénk.
Reménykedem benne, hogy elfogadja a meghívást, a kávézóba menet lesz időm gondolkozni azon, hogy miként kéne beszélgetést indítani. Persze hirtelen abban sem vagyok biztos, hogy az utóbbi csapást túlélte e a kávéház. De amint odaérünk, meg kell nyugodnom, még egy testvérem is ül a kávézó előtti asztaloknál, és van több vendég is.
 

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amber Cartelle


Kikötő és környéke Tumblr_o1gsmsYwrr1up42jgo6_540
☩ Reagok :
105
☩ Rang :
Főnci húga
☩ Képességem :
Sok van
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
25
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 18, 2018 11:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




T


Asariel & Amy

Túl nagy a zűr? Ezt most komolyan mondja? Nem is igaz. Minden a legnagyobb rendben. Békesség és szeretet uralkodik a Földön. Mi baja ezzel? Tök jó!
Egy halvány mosollyal arcomon figyelem ahogy Balu élvezi a simogatást. A múltkor nem igen voltam kedves ezzel a sráccal, de nem is voltam olyan pazban. Igaz most sem sokkal jobb a helyzet, de fáradt vagyok ahhoz, hogy elkezdjek vele vitatkozni bármiről is.
A mosolyom hamar eltűnik, mikor elkezd faggatni. Ha nem kell válaszolnom akkor miért teszi fel a kérdést? És miért érdekli őt ennyire? Semmi köze nincs hozzá. Miért nem tudnak engem békén hagyni?
Egy nagyot sóhajtok, majd megforgatom szemeimet.
-Igen ott hagytam a lakást, bár nem értem, hogy neked ehhez mi közöd és miért érdekel. Jogomban áll oda menni, ahova akarok. Nem érdekel, hogy mit pletykálnak össze-vissza a hátam mögött.-Sosem foglalkoztam mások véleményével. Ez most sincs máshogy. Miért érdekelne engem? Inkább csak sajnálom őket, hogy nincs jobb témájuk nálam.
Reménykedtem abban, hogy valakivel beszélhetek végre egy jót a nélkül, hogy felhoznánk Fayet, vagy a jelenlegi helyzetemet. Intek Balunak egyet mire azonnal mellém lép és követni kezd. Egyszerűen csak megfordulok és elindulok az ellenkező irányba. Semmi kedvem nincs ezekről beszélgetnem.

Öltözet ʘ Zene ʘ Megjegyzés: -
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 10, 2018 4:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Cruenta longus Historia
Amber
Asariel


──────────── ────────────
« Comment; Ide  • Szószám; Ide  • Zene; Ide »
Az arckifejezésem enyhül. Amber nem beszél fájdalmáról, amit hordoz. Olyan jellemző rá. Szememmel az eb felé tekintek, míg az oda van a játékáért. Enyhe mosoly kúszik ábrázatomra, mikor a kutyus jön vissza, s szinte ragyognak a szemei, ahogy meglát. Kis híján fellök, amint megérkezik. Jól megvakarászom a füle tövét, amit ő nagy évezettel fogad.
– Én is elvagyok – felelem tömören felnézve a kutyázásból. – Csak túl sok mostanában a zűr…
Ezt Amber tudhatja a legjobban. Szegény lány hátán csattannak mostanában a rosszindulatú pletykák, na meg minden egyéb. Terjeng róla ilyen is, olyan is. Természetesen nagy részük hatalmas marhaság. Most, hogy Faye "eltűnt" pláne egész sok mindent beszélnek.
Sóhajtok, majd hozzáteszem.
– Nem kell válaszolnod, megértem ha nem akarsz, de sok pletykát hallani mostanság. Igaz, hogy kiköltöztél a Cartelle birtokról? – teszem fel a kérdést, próbálom elérni, hogy megnyíljon előttem. - Páran ezt suttogják – teszem hozzá kisvártatva. Amber tudhatja, hogy egy városban, ha híres vagy, akkor semmi nem marad titok. Én angyalként elítélem a pletykálást, mivel a legtöbbször rosszindulat vezérli, vagy a fele se igaz. A legtöbbre az utóbbi majdnem minden esetben igaz.  

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amber Cartelle


Kikötő és környéke Tumblr_o1gsmsYwrr1up42jgo6_540
☩ Reagok :
105
☩ Rang :
Főnci húga
☩ Képességem :
Sok van
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
25
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 06, 2018 10:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




T


Asariel & Amy

Bevallom őszintén, hogy sokat, nagyon sokat sírtam miután Michael elmondta nekem. Lehet, hogy az elmúlt években vele sem voltam túl barátságos, de ennek ellenére szerettem, nagyon is és hiányzik. Hiányzik a nővérem, az a személy, akivel jókat ökörködtem kislánykoromban.
Most már viszont próbálom túltenni magam a dolgon és kitalálni, hogy hogyan tovább. Igaz nem egyszerű, de nem lehetetlen.
Ahogy Balu közelébe érek odarohan hozzám nagy vidáman és majdnem le is dönt a lábamról. Néha olyan heves, hogy szinte életveszélyes. Egy botot felvéve a földről eldobom neki. Nem sikerül túl messzire, de így is fut egy jót. Azonnal megtalálja és már hozza is vissza nagy büszkén.
Éppen ismét elhajítanám, mikor megpillantok egy ismerős arcot. Megvárom, míg közelebb ér, majd eldobom Balu jelenlegi játékát és csak úgy köszönök neki is.
-Szia!-Egy aprócska mosoly kúszik az arcomra, majd egy egyszerű vállrándítás.
-Megvagyok köszönöm! És te?-Balu természetesen nagy lelkesen fut vissza és gyűjti be a simogatást.

Öltözet ʘ Zene ʘ Megjegyzés: -
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 26, 2018 9:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Cruenta longus Historia
Amber
Asariel


──────────── ────────────
« Comment; Ide  • Szószám; Ide  • Zene; Ide »
Leültem az egyik mólóra és hallgattam a tenger zuhogását, mélyen beszippantottam a levegőt. Csak merengtem magamban. Mit kéne tennem? Hogyan csináljam? Hogyan legyek olyannak az őrangyala, aki távol tart magától mindent és mindenkit? Na meg persze erre jön rá a tény, hogy most még nehezebb dolgom lesz. A gyászon át kell segítenem a lányt, nehogy feleméssze. Szörnyű elveszteni egy hozzánk tartozót, ezt magam is tapasztaltam.
A lánnyal tartok mindenhová, és nem is tud róla. Ez egy kicsit ijesztő, bár mi őrangyalok mind ilyen 0-24 – es kukkolók vagyunk.
Amber kihozta ide Balut, a kutyáját, aki párszor majdnem lebuktatott. Valami oknál a kutyák megérzik, ha természetfeletti van a közelükben és engem még szeretnek is az állatok.
Távolról figyelem őket. Jó volt számomra látni, ahogy Amy egy picit mintha felderülne a vidám eb láttán. Nagyot sóhajtva felkeltem ültömből és elindultam feléjük, mintha csak véletlen járnék arra. Lassan közeledtem feléjük, majd egyszer csak megtorpantam. Mit mondjak neki? Mit illik ilyenkor mondani? Menjek oda és egyszerűen köszönjek rá és lesz ami lesz? Ez a legegyszerűbb megoldás.
Folytattam az utam és csak Ambernél álltam meg.
– Szia Amber – köszöntem rá. Amennyiben a kutyus hagyja megsimogatom a buksiját, miért ne hagyná? Érzi, hogy nem rossz szándékkal jövök, meg már ismeri a szagom.
– Hogy vagy? – tettem fel a kérdést enyhén borús arckifejezéssel.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amber Cartelle


Kikötő és környéke Tumblr_o1gsmsYwrr1up42jgo6_540
☩ Reagok :
105
☩ Rang :
Főnci húga
☩ Képességem :
Sok van
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
25
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 21, 2018 9:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




T


Asariel & Amy

Túl sok minden kavarog a fejemben. Egyszerűen képtelen vagyok összeszedni, letisztázni a gondolataimat. Bevallom őszintén nem igen tudom mit kezdjek magammal. Elköltöztem, kerestem magamnak egy másik otthont… Amint még nem tudok az otthonomnak nevezni, de talán majd idővel. Lehet ismét fogok tudni dolgozni a rendőrségnél, de az után?

Haza megyek, ahol Balu vár rám, elviszem sétálni, jászom vele és azután? Mi értelme van mind ennek? Nincs már családom, teljesen egyedül vagyok. Talán Balu miatt vagyok még mindig itt. Felelősséget vállaltam érte. Ő számít rám! És nem is tudnám magára hagyni, túlságosan is a szívemhez nőtt ez a bolhás.
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon jól tettem e, hogy nem vettem át Faye helyét. Egyszerű út vezetett volna a polgármesteri székbe. Sokan elvárták volna tőlem, hogy beüljek oda, de én mégsem éreztem késztetést rá, sőőőt... Még mindig nem érzem magam rá alkalmasnak. Nem tudnék jópofát vágni olyanok előtt, akiket elítélek. De talán fontosnak érezhettem volna magam...

Egy mosollyal arcomon figyelem őt, ahogyan rohangászik. Jó őt ilyen boldognak látni még ilyen rossz körülmények között is. Már ez az egy dolog erőt tud adni nekem, csak nem tudom meddig. Régebben szociálisabb voltam mindenkivel, de kaptam több pofont is, ami megkeményített.. Aminek az lett az eredménye, hogy egyedül maradtam.
Egy nagyot sóhajtok, majd felállok és a négylábú barátom után megyek.
-

Öltözet ʘ Zene ʘ Megjegyzés: -
[/color]
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 29, 2017 10:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kamo, Aliyah & Tasy
Regret is for suckaz
Fejemet csak oda-vissza kapkodom a két fél között beleszólni nagyon nem tudok. Rövid kis párbeszédeikből engedhetem csak meg magamnak, hogy kitaláljam miről is van szó. Kamo az egykoron angyal lett volna? De miért mondogatja, hogy ugyanabba a hibába fog esni, mint ő? Hiszen… valljuk be ő az emberekkel nem kedves, amíg Aliyah volt eddig az egyetlen angyal, ki képes volt velem két szép szót szólni hozzám.
Mennék is, maradnék is, oly nehéz a döntés.
Az oroszok szerelmére Tasy, dehogy nehéz. Eddig mindig itt volt, hogy segítsen neked, most rajta a sor.
Nem hagyhatod, hogy ezt megtegye, senkivel. Ő jó. Neki jónak kell lennie, nem lehet, hogy pillanatnyni indulatai miatt oly hibát kövessen el, amit később csak megbánna.
Szemmel láthatóan kötődnek egymáshoz, régen látták őket. Gondjaik vannak. Nagy, nagy gondjaik. Óriásian nagy gondjaik. Melyeket illendő lenne megBeszélni. Nem pedig megVerni. Nah, mindegy, ha lenyugodnának a kedélyek, akkor talán ezt eléjük is tárhatná. Mint valami döntőbíró.
Kérem erre tessék, tegyék meg tétjeiket. Meg tudják beszélni, vagy újra egymás torkának ugranak? Akár meg is gazdagodhatnék ebből.
Ujjaim forró nedvet tapogatnak, de ez most mit sem érdekel. Látom Aliyah profilját, hogy kezd lenyugodni, szavaim elérnek hozzá. És ez megnyugvással tölt el. Szóval minden, mit képzeltem az a valóság, nem pedig csak valami álomvilág. Tényleg van közöttünk valami kapocs.
S amikor azt hinném, hogy végleg, vége…
És nem, Kamo képtelen a nyugalomra.
- Normális vagy? - pirítok rá, alvad vérem orrom alatt terül el, tán még egy kissé orrhangom is van? Hitetlenkedve düllesztem rá jégkék tekintetem. - Épp segíteni próbálok, te meg magad alatt vágod a fát? - csóválom meg fejem, mert ez nem és nem fér a fejembe, hogy erre most mire volt szükség.
Távozásunkra azonban most én hezitálok. Újra csak kapkodom a fejem a két fél között, talán még toporgok is enyhén. Végül tekintetem Kamon állapodik meg.
- Hol vagy megtalálható általában? - kérdezem őszinte és komoly kíváncsisággal hangomban.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 21, 2017 2:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Tasy & Kaye
&
Aliyah
Azokat a bűnöket, amiért nem büntetnek meg, sosem teheted jóvá.


Szavait hallgatva azon kezdek el gondolkodni, mikor történt, hogy egyedül hagytam földi létében. Az egész a káosz kezdetekor történhetett, mikor azt sem tudtam, mit kellene tennem. Még most sem vagyok vele tisztában, ugyanakkor tény, hogy a kialakuló kavarodásban nyomát vesztettem. Igaz, addig sem tudhatta, hogy szemmel tartottam, amikor időm engedte, márpedig abból akadt bőséggel. Kemény vonásokkal emésztem rágalmazását. Lehet, hogy igaza van és én is beleestem abba a hibába, mibe egykoron ő, bármennyire próbálom magam távol tartani a földi lét adta lehetőségektől.
- Amennyiben hibát követek el, a büntetésem nem fog elmaradni, esetleg késlekedik kicsit. Ha tetteim valóban helytelenek, úgy önként mondok le szárnyaimról, az ítéletig viszont úgy tűnik, várnom kell - jelentem ki határozottan.
A sorsom Teremtőm akarata szerint folyik. Ha ő úgy dönt, hogy bukást érdemlek, akkor elbukom, nincs mit vitatni, addig viszont azt teszem, amit jónak látok, épp úgy, miként most is.
Vállamba sajgó fájdalom költözik, amint kiemelkedik belőle kölcsönadott pengém. Vérem lassan kezd átszivárogni tépett öltözékemen, szagát orromig juttatva. Nem szeretem ezt a szagot. Halált és szenvedést hordoz magával, fájdalommal övezve, még akkor is, ha csupán sajátom az, mi felszínre tört a bőrömön keletkezett résen át. Ennyi nem lesz elég ahhoz, hogy megállítson, ezzel bizonyára tisztában van. Ujjaim torka köré fonódnak, úgy szorítom belé a levegőt, kevés helyet hagyva annak, hogy egyáltalán újabbat vehessen nyöszörgéséhez. Fáj így látnom őt. Szinte érzem, miként keletkeznek repedések szívemen, előkészítve nagy robbanását, ezen pedig szavai sem segítenek.
- Nem védhetem meg őt mindentől. Senkit nem védhetek meg mindentől. Egyetlen embert, vagy angyalt sem, bármennyire szeretném... Ennek ellenére nem áll szándékomban elfutni az elől, ami a szemem előtt zajlik.
Zord ábrázatomtól elütnek lefelé ereszkedő könnyeim. Utolsó mondatától hatalmas düh lesz rajtam úrrá, az egészből azonban egyedül Kaye érzékelhet valamit rajtam kívül. Szorításom erősödik torkán, hogy végre elhallgasson, mikor Natasya megragadja vállamat. Vékony ujjai vérrel áztatott ruhámba marnak. Fogaim összeszorulnak, mikor egyik egyenesen sebemre talál, úgy nézek rá, ez a pillanat azonban éppen elég. Engedtem, hogy elterelje a figyelmemet. Bukott húgom abban a másodpercben szabadul. Rúgását szabad kezemmel fogom vissza, a többinek azonban képtelen vagyok ellenállni. Sikeresen kitör markomból, megkínálva engem egy erősebb ütéssel, minek hatására arcom az ellenkező irányba fordul. Számban vér íze gyülemlik össze. Felrepedt ajkamról letörlöm ugyan a vörös nedvet, különösebb figyelmet nem szentelek neki. Sokkal gyengébb most, mint angyalként. Akkor erős volt, képességei enyémmel vetekedtek. Most viszont nem a fizikai fájdalom az, ami aggaszt, sokkal inkább az ember és Kaye szavai.
Tényleg olyanná válok, mint Gabriel? Nem, az lehetetlen! Előbb vagy utóbb azonban szembe kell szállnom az oldalán állókkal. Akkor kénytelen leszek testvéreim vérét ontani, méghozzá az emberek védelmében. Akkor is hibát követnék el? Azt hittem, felkészültem rá. Amennyiben van rá lehetőségem, kardom felveszem a földről és visszacsúsztatom helyére, tőrömmel együtt. Elég volt. Sötétlő szárnyaim megrebbennek hátam mögött. Ideje elhagyni ezt a helyet és elvinni innen a halandót, hogy most utoljára biztosan biztonságban legyen.
- Távozunk.




Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 28, 2017 2:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Tasy, Aliyah & Kaye
Eme szavak, húg, nővér, testvér nem jelentenek már semmit, semmit ebben a világban, ahol az angyalok is a saját vérüket ontják. Hogy az emberek, a kezdetektől kezdve mártják egymásba tőrjeiket, ilyen a természetük. De eddig az angyalok a démonokkal harcoltak, de mostanra már elmosódtak a határok. Angyal pusztít angyalt, s furcsa szövetségek kötetnek. Meghatnának szavai, ha nem a düh itatná át minden betűjét. El is mosolyodom, oly szelíden, mint egykor. Magam is tisztában vagyok azzal, hogy miként fog ez végződni, s egy halott nyugalmával fogadom szavait. – Voltam. Abban a pillanatban, mikor egyedül hagytál a földön minden kötelék elszakadt. Nyugodt szívvel fordítotok hátat nekünk. S nézd, most te is ugyanabba a hibába esel. Nincs otthon a macska s cincognak az egerek. Nem jár következményekkel a tetteitek. - Cserebogár gúnyolódása úgy illan el mellettem, ahogy cigarettafüstöt fúja el a lomha szél. Nem lát a szavak mögé, s ezért nem hibáztatom. Szeretném hinni, hogy Aliyah érti, hogy a lánynak is vállalnia kell a következményeket a tetteiért, hiába is óvja most ennyire. El kell engednie, ahogy engem is elengedett, s bíznia abban, hogy okulni fog egyszer a hibáiból. Szóval csak egy mosolyt kap, mielőtt újra az angyal felé fordítom a tekintetem. Hallom a reccsenő ruha hangja mögött, ahogy bőre is felhasad, abban a minutumban szúrom saját magam is szíven. Olyan elszántsággal szorítom össze fogaim, csodálom, hogy nem törnek darabokra. S hogy miért? Azért, hogy ne ordítsak fel fájdalmamban. Aminek meg kell történnie, meg is fog történni. Az örökkévalóságig állhattunk volna itt –nyár fordult volna őszbe, s tél tavaszba évről évre,  a ház lassan vált volna semmivé körülöttünk, ahogy generációk tűntek volna el, s formálódott volna a környezet egy teljesen más vidékké – ha arra várok, hogy fegyvertelenül támadjon rám.  Sípolva akad el a levegő torkomon, ahogy ujjai nyakam köré fonódnak. Arcom kimerevedik akár egy kép, Ösztönösen fonom ujjaim csuklójára, tudom, hogy minden gond nélkül törheti el a gigámat, agyam egy zugában felkészülök rá. Mit nekem, egy kiadós alvás mindent helyre tesz. Igen, de tiszta munkát végez, s abból már nincs visszaút. Hiszem én ezt addig, míg várok az ítéletre.  Sokallom.  – S ezután mi lesz? – préselem ki a fogaim között a szavakat. Nagy meló, miközben egy szűkítő gyűrűt húztak a torkodra. – Levadászol mindenkit, akik az életére törnek? Mivel ér többet az ő élete, mint amazoké? – markolászom a csuklóját, hátha legalább annyit könnyít, hogy beszélni tudjak. – Semmivel sem leszel különb Gabrielnél. – a lány idegesítő szaladgálását még a vihar sem tudja elnyomni, ahogy szövegelésének elnyomásával is kudarcot vallott. Nem tudom eldönteni – nem mintha olyan sokat tudnék agyalni rajta, jelen helyzetben-, hogy ez most Aliyahval van vagy ellene. Mondom én, hogy csak egy pattanás, amit ki kell nyomni.  Míg az önti a sódert, tehetetlenül hull alá a penge, ahogy eleresztem. Halkan koppan a padlón előbb a markolata majd csilingelve a penge is földet ér.  Lábam lendül, hogy Aliyah lába közé sújtson le. Kezét letépem nyakamról, hogy aztán hirtelen felindulásból húzzak be neki egyet, lezárva ezzel a jelenetet.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 28, 2017 12:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kamo, Aliyah & Tasy
Regret is for suckaz
Szavaim hatástalanok mindkét féllel szemben. Csődöt mondott volna az eddig hibátlannak tartott szónoki képességem? Lehetséges lenne, hogy fecsegésemre valaki önkétlen se figyeljen oda?
Képtelen vagyok felfogni eme angyali faj logikáját. Minden, ami eddig használt az emberek ellen, mintha rájuk nem hatna. Okés, értem én, hogy mi emberek gyarlóbbak és gyengébbek vagyunk, de akkor is. Ennyire ne legyek rájuk hatással?
Képtelenség. Nem, itt valami más van a háttérben. Nézem a két egymással szemben állót. Kamo rideg tekintetét, szavainak gúnyát. Ő... valahogy sokkal emberibb, sokkal jobban hasonlít egy megsértett vadra, mint Aliyah. Ő... egyszerűen csak mérges, tán először? Látom, ahogy izmai vibrálnak, érzem ujjaim alatt bőrének remegését. Amikor először találkoztunk, s harcba bocsátkozott annyival, de annyival nyugodalmasabb volt.
Most ez... valami olyasmi, mit eddig tőle nem láttam. Nem nyugodt, nem rendíthetetlen.
Az emberek ilyenkor követik el a legnagyobb hibájukat, s az angyalok?
Testvérek és oly kötelék van közöttük.
- Kíváncsiság? Irántunk? - fakad ki belőlem egy pillanatnyi gúnyos nevetés. Aláírom, hogy eddig ő a legemberibb angyal, de éppen az összes cselekedete számomra az ellenkezőjét mutatta.
Kíváncsi? Ránk? Ahhoz képest... Aliyahnak igazat kell adnom, valóban...
- Egy percig sem állítottam, hogy tudom ki vagy - feleselek vissza, hiszen ezt tényleg nem állítottam. Egyszerűen a túlélésért igen is szövetkeznünk kell. De ők ezt nem érthetik. - Jaj, a tetteimért én vagyok a felelős? Tényleg? - helyezem gúnyosan szívemre a kezemet. - Azta, te aztán tudsz valamit, te aztán...
Ohjaj. Érzem, ahogy az angyal mozdul, óvón ölel át egyik karjával. Látom a tőr pengéjén megcsillan gyér fényünk, szemem megvakítja, torkomból pedig sikítás tör fel. Szemeimet szorosan zárom le.
Aztán nem történik semmi. De semmi sem. Ali elenged, érzem, ahogy karjai elgyengülnek körülöttem s félve pillantok fel csak az egyik szememmel. Tétován lépek párat hátra, látva a veszély közelségét. Most kellene megfordulnom és talán kereket oldanom.
Igen, eddig is ment, most is menni fog, hisz itt nincs semmi, amit tehetnénk, közbeszólni? Balgaság lenne, Aliyah erős.
Gyorsan fordulok meg, cipőm sarka felveri az eső monoton zajában kialakult csendet.
Pár lépés csak, aztán megállok. Megfordulok és...
Aliyah hangja megállít, szívem pedig összefacsarodik. Nézem, ahogy testvérének a torkát szorongatja.
Még ha ez a kis mitugrászt legszívesebben egy pohár vízbe fojtanám meg... Ők egy nép, egy család...
Újra hangos kopogás töri meg a csendet, s vállánál fogom meg az angyalt és próbálom magam felé fordítani.
- Aliyah, hagyd abba! Ne légy olyan, mint a többi, ne kövess el hibát! Kemotól a hideg ráz, legszívesebben, brr... De ő a testvéred, nem? Mi értelme lenne cselekedetednek? Megölni valakit, miért? Mert betörte az orrom? Te ennél jobb vagy! - próbálom győzködni, remélve hangom utat talál tudatához. S hogy mit várok ettől? Magam sem tudom. A hideg, az éjszaka, az elázott, nyirkos, hideg ruhám. Csak haza akarok menni, csak biztonságba lenni egy pillanatra, őt biztonságba tudni. Nem értem miért fűz hozzá ily szál, hisz alig ismerjük egymást, mégis... Valami újra és újra visszavezet hozzá, a gondolataim, az elmélkedéseim, a lépteim. Cselekedeteim.

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 28, 2017 11:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Tasy & Kaye
&
Aliyah
Azokat a bűnöket, amiért nem büntetnek meg, sosem teheted jóvá.


Valahol, legbelül egy kis részem örül annak, hogy viszont láthatja elveszett testvérét. A mennyben töltött idők élénken élnek elmémben. Néha még manapság is visszatekintek az odafent lezajlott múltra és a mostanihoz képest nagy békességre. Jóval kevesebb dolgunk volt, s nem kellett azon aggódnunk, miként viselkedjünk a halandókkal, vagy mikor kell végeznünk valaki hozzánk hasonlóval. Örülök annak, hogy jól van, épségben, szavai azonban tőrként hasítanak lelkembe. Vonásaim szoborszerűvé merednek, eltüntetve magukról az érzelmeket. Színtelen és érzéketlen, mint megannyi csatában egykoron.
- Mert a húgom vagy. Az angyal, aki halandók miatt veszítette szárnyait. Nem hittem volna, hogy eljön az az idő, amikor te akarsz ártani nekik. Hová vezetett a mérhetetlen kíváncsiságod?
Istenkáromló szavait igyekszem elereszteni fülem mellett. Mindig voltak kétségei, egyes dolgokon talán túl sokat rágódott, s meglehet, a számára adott válaszaim sem terelték a megfelelő út irányába. Az én hibám lenne? Alkalmatlanságom az oka mindennek? Talán pont ez az oka annak, hogy úgy vélem, a beszélgetés nem oldana meg semmit. Pont úgy, mint egykoron, ugyanúgy visszaesne bűnébe, folytatva onnan, ahol abbahagyta. Csupán idő kérdése. Akkor sok figyelmet tudtam neki szentelni, mégsem jártam sikerrel. Az állandó harcok miatt jóval kevesebb időm lenne rá, így esélytelen, hogy felügyeljem. Mellettem pedig nem harcolhat erőtlenül.
Kardom átadom neki, növelve szemernyi esélyét. Tudom, hogy nagyszerűen bánik a fegyverekkel. Okos és rafinált harcos, éppen ezért figyelnem kell rá és tetteire. Az elhajított penge irányába figyelek. Hallom a kötél szakadását, majd a fejünk fölül lehulló kacatok összezörrenését. A halandót azonnal magamhoz húzom. Valamivel fölé hajolva próbálom védeni őt a lehulló tárgyaktól, saját fegyveremmel végigvágva a hálón, hogy legalább abba ne gabalyodjunk bele. Ekkorra ér oda Kaye. Tőröm amint végigvág a hálón, az általam átszolgáltatott kard felé közelít. Mélyen vállamba hasít mire sikerül elérnem, de ott megállítom. Fegyvereink egy pillanat alatt egymásnak feszülnek, én pedig megmarkolom a kardot keresztvasánál, hogy kiemelhessem magamból az angyali acélt. Másik kezemmel a támadó torkát ragadom meg, mielőtt azonban jobban rászorítanék, valami megálljt parancsol bennem. Hezitálok.
- Nem engedhetem, hogy még több halandónak árts, Húgom, ahogyan azt sem, hogy a halandók szabályai szerint végezd be. A harcosok csatában esnek el,  emelt fővel - szólalok meg, inkább magam győzködve hangosan, mintsem számára indoklásként.
Meg kell tennem. Nekem, ki alatt katonaként szolgált. Még most, amíg lehet harcnak nevezni a kivégzés helyett. Sérült vállam egyre nehezedik, de nem csak az. Az épségben lévőre éppoly teher nehezedik, ha nem nagyobb. Nyom lefelé, egyre erőteljesebben, szomorúsággal átkozva bensőmet. Ő az első, aki ellen fegyvert emeltem. Az első testvér, kivel végeznem kellene. Pont ő... Miért? Miért kellett így lennie? Akárhogy is, meg kell tennem!
Ujjaim lassan szorulni kezdenek. Lomhán, akár egy gépezet, mi olaj nélkül próbál működni. Kötelességből, szív nélkül. Arcomon furcsa jelenség lesz észrevehető. Szemeim könnycseppek eregetésébe kezdenek. Tudom, miként fog ez végződni. Lelkem már most siratja ujjaim közt fuldokló angyaltársam.




Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 28, 2017 9:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Tasy, Aliyah & Kaye
Undorodva figyelem, a nyálcsorgást. Nővérem egykori büszke képe tintaként folyik szét előttem. Az egykor erős jellemű angyalt, a hűvös távolságtartó Aliyaht rabul ejtette egy földi halandó. Micsoda szerelem. Csak megingatom a fejem. A kis szemtelen bogarat egyszerűen kipöccintem a gondolataimból. Egyetlen dologra jó, elvonni a figyelmet. Szerencsére nekem nem kell foglalkoznom az épségével, legyen ez csak nővérem gondja, egy púp a hátára. – Szóval ezzel nyugtatod magad, hogy változnak az idők? Bort iszol s vizet prédikálsz. Miért tétovázol akkor még mindig? Tudod, hogy nincs esélyem ellened. – nincs mit szépíteni a dolgon, ez valóban így van. Talán, ha az lennék, aki voltam egyenlő esélyekkel indulnánk. Hiába a halhatatlanság, ha olyannal állsz szemben, aki feletted áll. – Egy mozdulattal véget vethetsz ennek, s elmondhatod, hogy Isten nevében elpusztítottál egy bűnöst, vagy most Mihálynak nevezi magát? Vagy Gabriel? Netalán Aliyah? Segíts, kérlek! – Billentem oldalra fejem, kicsit játszok a hangommal is, mint aki annyira el van veszve ebben a keszekusza világban. Nem mintha annyira érdekelne, mindenki Istent játszik mióta lelépet a színről. Magamhoz mérten túl sokat beszélek, persze nem véletlen. – És te miből gondolod, hogy tudod ki vagyok? – fordítom most először fejem a cserebogár felé. – Eleget éltem közözöttetek. De ez azt jelenti, hogy még Aliyah neked még nem mondta, hogy másokat nem hibáztattathatsz a tetteidért. Imádkozz, hogy legyen még rá alkalma. - A penge útját követem addig, míg a lábaim előtt meg nem áll. Most rajtam a sor, hogy lehunyjam szemeim, s mély levegőt vegyek. Szeretem volna, ha másképp dönt. Talán csak kérnie kellett volna, megoldottuk volna, úgy hogy az mindenkinek megfeleljen. Na jó, lehet, hogy Cserebogár kapott volna még egy-két pofont, na de a cél szentesíti az eszközt. A pillanat mikor a késem előkerül a hátam mögül, az mikor Tasy megragadja Aliyah karját. Vágja a levegőt s egyenesen afelé a kötél felé halad- a viskó jobb oldalán -, mely a felettük lévő kifeszített hálót tartja, benne mindenféle kacattal. Enged a kötél, a hálóba burkolt égi áldás lehetőleg mind a nyakukba zúdul. Ekkor kapom fel csak a felkínált kardot, s néhány lépéssel termek nővérem előtt. Sajnálom, ha azt hitte ez egy tisztességes küzdelem lesz, bár belegondolva, ez sehogy sem lett volna kivitelezhető. Új életem kezdetén, fájdalmak árán hamar meg kellett tanulnom, hogy aljas módszerekkel vehetem fel a versenyt a „hatalmasokkal”. Kövezzenek meg érte, akkor sem lesz szégyenérzet bennem. Csak ily módon tehetek némi előnyre szert, s meg lehet ez volt az első és utolsó alkalom. Nem is tétovázom, lendül is a kardom, a vélhetően még felocsúdó angyal felé. Függetlenül attól, hogy a padlón fekve vagy állva találom, vállától indul útnak saját pengéje, hogy valahol az oldalán érjen véget az útja.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 27, 2017 7:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kamo, Aliyah & Tasy
Regret is for suckaz
Az események gyorsan pörögnek. Túl gyorsan én pedig képtelen vagyok ily kevés koffeinnel a szervezetembe reagálni rá. Vagyis fejben igen, ott képes vagyok. Elregélem ezernyi gondolataimat Nemo kapitánynak, de szavakra nincs már időm. Hol a vihar zaja, hol egy-egy villám utáni mennydörgőparádé szakítja félbe, hol pedig némi székráncigálás, minek hála kezemből az a kevéske koffein is kizuttyan, félig leforrázva engem is.
És ha ez nem lenne elég, akkor még egy másik szék is közelít felém. Fejmagasan.
- Már megint az orrom? - nyüszítem, ahogy próbálok elhajolni előle, de szerencsémre erre nincs szükség: Aliyah levédi karral. Oh, saját karvédőm van. Ez annyira, de annyira menő. Ha nem ebben a szituban lennék, biztos, hogy így reagálnám le.
Jó, ne aggódjatok, mert még így is kicsúszik ajkaimon egy: - Azta! - hangzatú csodálkozás. Gyönyörködtető pillákkal tekintek fel az angyalra, ki értem jött. Olyannyira jó látni, hogy épségben van, hogy mindaz, amit álmodtam, amit valósnak hittem, semmiség csupán. Szívem megnyugszik, aggodalmam tovaszáll.
No de csak addig, amíg harcba nem akarna szállni Nemoval.
Oly düh járja át, melyet eddig nem láttam tőle - kemény két találkozásunk alkalmával.
- Nagyszerű, meg tudod ismételni a nevét! - tapsolok egyet a háttérben, hallva, hogy biza Nemo, vagyis Kaye, Kemo, maradjon ez, is kiejti utánam az angyali harcos nevét.
Igaz, most mindennek tűnik, csak angyalinak nem. Nem baj, változtatunk ezen.
- Igazából tök izgi, ahogy kardméregettek, meg minden, de rém unalmas… - tekintek rájuk, megpróbálva oldani a feszültséget, mely egyébként bennem kezd el egyre jobban nőni.
Félek, ha ezek ketten itt egymásnak esnek, akkor még nagy baj lehet. Nem csak azért, mert Aliyah is meggondolatlanságot tehet, melyet nem kívánok, hogy Miattam megtegye, hanem mert tényleg olyan vadászok tartanak erre, kik képességeivel szembe bizonyosan hátrányba hoznám őt.
- Inkább próbáljátok megbeszélni, tudjátok, egy-két üveg pia mellett. Elsírhatjátok egymásnak a panaszaitokat, egymás vállába kapaszkodva, tán még orrot is törhettek. Al, vigyázz, remekül tör orrot, aztán mindennek a végén jöhet a nagy ölelkezés, egymásnak is eshettek, no de csak finoman, ne az én szemem előtt - hörrenek egyet, kezeimet feltartva, némileg hátradőlt testtel.
De ahogy látom ez sem nagyon hat. Szemeimet egy pillanatra megforgatom, de eszem ágába sincs Aliyah közeléből tágítani. Meg amúgy is: mégis hova mehetnék?
S persze jön a következő csípős megjegyzés. Hitetlenkedő tekintettel nézek fel Kemora. Persze, egy magafajta - mert hát biztos, hogy angyal, nem? - hogyan is érthetné meg, hogy mit miért tettem eddigi életemben? Számára, ki halhatatlan, honnan is tudhatná, hogy világunk, melyet egyébként ők pusztítanak, az egyik túlélés ha remek vadászokat ismersz?
- Ha bűnnek számít, hogy ebben a világba mindent megragadunk, hogy túléljünk, hát legyen. Kerüljek a pokolba - szólok ridegen, tán hangom némileg gyűlölettől is átitatódik. Furcsa, ritkán antipatikus valaki. Mégis miből gondolja valaki, hogy nekem nem jár védelem? Mit tettem eme föld ellen, amiért ilyeneket kell hallgatnom? - Al… - fogom meg az angyal karját finoman. - Menjünk, tényleg, akik jönnek… Nem tudod, hogy milyen emberek valójában - szólok hozzá halkan, kissé borzas hajjal, de tekintetem mindvégig Kemon tartom.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 26, 2017 12:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Tasy & Kaye
&
Aliyah
Azokat a bűnöket, amiért nem büntetnek meg, sosem teheted jóvá.


A látvány ami fogad, elképeszt és haraggal telít el. Olyan érzés ez, mit nem lenne szabad éreznem, mégsem tudok gátat szabni neki. Akit kerestem, jelenleg egy székhez van kötözve, s aki ezt tette vele, nem más, mint saját húgom. Tudom, a jelenlegi állapotokban elkerülhetetlen hogy valamely testvérem kárt tegyen a halandókban, végtére is az angyalok egyik fele épp eltörlésükkel foglalatoskodik, azt azonban nem hittem volna, hogy pont Kaye lesz az, aki így cselekszik.
Karommal csapom félre a felém száguldó széket, nem hagyva abba Tasy közelebb húzását. Végül akár akarja a bukott, akár nem, mellettem köt ki a lány, kedvező távolságban tőle. Csupán el kell oldoznom ahhoz, hogy elmehessen. Az említett nevet mintha meg sem hallanám. Ismerem őt, miként ő is engem. Minket nem verhetnek át holmi ideiglenesen felvett nevek. Képes lennék kardot szegezni rá? Igen. Jelenlegi dühömmel valószínűleg habozás nélkül, egyelőre mégsem teszem. Egyszerűen hallgatom szavait, csendben dühöngve, a lehető legkevesebbre redukálva saját szavaim számát. Hogy miért? Mert ki nem állhatom jelenlegi hanghordozásom. A dühös sziszegést, mi fogaim közül szűrődik, az indulatot mi bennem ég. Azt, hogy bármilyen hezitálás nélkül rá tudnám vetni magam, ha úgy hozza a helyzet.
Natasya fecseg, mint mindig, ami egy némi nyugalommal szolgál. Túl nagy baj mégsem lehet, ha így képes szövegelni. Bár... Nála nem biztos, hogy ez sokat jelent. Mikor rávilágít arra, hogy ideges vagyok miatta, meglepetten nézek rá. Ha ő is észrevette, akkor nagy baj lehet. Uralkodnom kell magamon, nyugodtnak kell lennem. A harcos aki dühvel indul csatába, hatalmas hátrányból indul. Jókora levegőt veszek, miközben közé és Kaye közé lépek. Szemeim lehunyom néhány másodpercre, amíg kieresztem azt tüdőmből. A légzést még elismétlem néhányszor, mielőtt kardom húgom elé dobnám. Ha fegyvertelen, hát adok neki egyet.
- Bárki ellen képes vagyok kiállni, ha kell. Képtelen lennék elfeledni a kötelességemet. Megküzdöttem annyi démonnal, amennyivel csak összefutottam. Az idők változnak, Kaye. Jelenleg az is feladataim közé tartozik, hogy vigyázzak a halandókra, tehát a lány nem marad - jelentem ki határozottan.
Tőröm kezembe veszem. Készen állok az elkerülhetetlen küzdelemre. Nem áll szándékomban csak úgy itt hagyni őt, várva, mikor próbál meg lecsapni újra valamelyik halandóra. Szó sem lehet róla. Lehet, hogy a mögöttem lévő lány nem ártatlan, de ezzel tisztában vagyok. Tudom, hogy tolvaj, hogy valószínűleg rengeteg bűnt követett már el, az elítélése azonban nem az én dolgom. Talán... Egyszerűen képtelen lennék őt elítélni. Pont úgy, miként annak idején testvérem büntetése ellen is voltam, hosszú éveken át.
- Állj hátrébb, Natasya! - szólítom meg a lányt, le sem véve pillantásom az előttem lévőről - Te pedig fogd a kardot, Kaye!




Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3