• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Saiva
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
9
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Play by :
Cara Delevingne
☩ Pokol vagy menny? :
Egyértelműen Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Máj. 19, 2017 10:23 pm írtam neked utoljára



Stamiel & Saiva
Let’s do something fun...


A múlt árnyai kísértenek. Szépen lassan körém kúsznak, s végül megpróbálnak elnyelni majd - de a sötétség teremtményét saját lételeme nem pusztíthatja el. Bekebelezheti, de tönkre nem teheti. A részévé válik majd, s kéz a kézben járják tovább a felszín sivár pusztaságát, elpusztítanak mindent, ami az útjukba áll. Ugyanis közös erővel hatalmasabbak lehetnek bárminél. Ha megtanulnak együtt működni, nincs senki és semmi, ami megállíthatná őket.
De hová lett az én hatalmam? Ha csupán üres test vagyok, amelyet egy fekete füstgomolyag próbál kitölteni, hogy akarjam uralmam alá hajtani azt, ki hajlamos visszatérni az ősi hithez? Ha egyáltalán létezik még olyan személy... Ha mégse, majd én magam kreálom őket. Megmutatom nekik, miféle erőkkel kerültek szembe, s az oldalamra állítom mindegyiküket. Romlott lelkekké válnak majd, s a Pokol mélyén szenvedik végig bűneiket, ahogy annak lennie kell.
Milyen szép is lenne, ha újra felelevenednének a régi szokások... Az áldozatok, amelyeket büszkén mutattak be az isteneik tiszteletére, s az a kegyetlen öldöklés, amely a népért ment végbe. Ezek voltak az emberi természet valós kivetülései, nem az a rengeteg papolás, amit mai napig folytatnak. „Isten így, Isten úgy...” Ez mind megtévesztés csupán. Reményt akarnak kelteni az alsóbbrendűekben, hogy soha ne adják fel a küzdelmet. De mi értelme lenne ennyire kitartani a semmi mellett? Felesleges időpocsékolás.
A halandók arra születtek, hogy kiéljék a vágyaikat, engedjenek az ösztöneiknek, s élvezzék az életüket. Ahelyett, hogy minden nap szenvednek a templom falaival körülvéve, inkább fel kellene ébredniük. Egy egész világ vár rájuk odakint, ők pedig bent rothadnak a reggeli imájukkal.
Nem tudom, mi vonzott ide. Talán csak szerettem volna a holtak hallgatagságában szabadjára ereszteni gondolataimat, nosztalgiázni arról, ami már rég elmúlt. Hiába vagyok az ami, annyit elmondhatok magamról, hogy sok minden hiányzik az életemből, ami régen szerves része volt a mindennapjaimnak. Ha nem lett volna az az önfejű angyal, a mai napig ott uralkodhatnék Közép-Amerikában, s talán enyém lenne az egész terület. De ehelyett mire kellett vetemednem?
Járhatom keresztül-kasul az országot, hogy minél több lelket ránthassak le a mélybe, s alkukat köthessek, mint holmi vándorkereskedő. Nekem nem ezt a feladatot szánták. Nem hozzám való az efféle életmód, s nem hagy nyugodni, hogy ilyen könnyen összeomlott minden, amit valaha felépítettem. Évszázadok munkája ment tönkre, mindössze néhány hónap alatt.
S lám, most itt vagyok egy kripta ajtajánál, s próbálok valami kevésbé untató elfoglaltságot találni magamnak. Egyelőre kalandnak nyoma sincs, csupán egy fegyverrel járkáló férfit találok, aki meglehetősen érdekesnek tűnik első ránézésre. Utána eredek, hiszen mi veszíteni valóm lehetne?
Odabent eluralkodik a sötétség. Fényforrást nem látni sehol, csupán a bejáraton beszűrődő sugarak teszik homályosan láthatóvá a belső teret. Mivel már hozzászoktam ehhez a látványhoz, számomra nem okoz gondot, s valószínűleg az idegen sem ijed meg tőle.
Miért is tenné? Hiszen angyal, ráadásul nem akármilyen, ha ilyen bárddal a kezében mászkál. Gondolom az ereje is van akkora, mint a fegyvere.
- Ugyan már. Gondolj bele egy kicsit... Mindhármat bűn öleli körül. Béke? Azért vívják a háborúkat, hogy másutt béke lehessen. - félredöntöm a fejemet - A szeretetért egy halandó képes lenne ölni. Ha egy számára fontos személynek bántódása esik, nem restell a pisztolyáért nyúlni. - sóhajtok fel - És az igazság... Ennek nevében annyiszor harcoltak már egymással az emberek, hogy a történelemkönyvekben nem is tudják számon tartani.
Felnevetek. Micsoda naiv ostobaság abban hinni, hogy ezek mind pozitívak! Mondhat bárki bármit, a múlt bizonyítja, hogy hiába lehet valami jó, ha maga után csak a rosszat hozza.
- Na végre, egy érdekes angyal. - teszek egy lépést a férfi felé, így már arcomra tökéletesen rávetül a fény - A legtöbben olyan unalmasak szoktak lenni...
Ismét a falnak támaszkodok, ezúttal a hátamat vetem neki, így teljesen szembe kerülök a szárnyassal. Lábaimat keresztbe teszem, közben végig tartom a szemkontaktust.
- Bárminek ellen tudok állni, ha akarok. - vetek rá egy démoni mosolyt, miközben egy apró fejmozdulattal elhajtok egy kósza hajtincset a szemem elől - Ahogy látom, szereted magadat fényezni.  - kuncogok - Nevezzük afféle unaloműzésnek. Csak nem valami rosszban sántikálsz?
Nézzenek oda, talán még a végén egészen jól fogok szórakozni ma. Nesze neked kaland!


I wanna feel You ⋮ 666 ⋮ *-*


Stamiel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
warrior psychopath
☩ Posztok :
68
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :

☩ Rang :
fated to fail
☩ Play by :
mr. chris wood
☩ Pokol vagy menny? :
in the hell, darls'


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Máj. 16, 2017 11:19 pm írtam neked utoljára


To: Saiva
Never let the fear of striking out keep you from playing the game!



Láncok hangos zöreje, vörössel színezett vas, avagy vérrel áztatott fém.. Tehetetlenség, erőtlenség, s kétség.. Remény, s árnyék. Boldogság, s lehangolás. Fény, feltámadás, avagy sötétség, megbukás.. Az élet maga, s netán a halál. Könyörtelenül elhangzott halk suttogás, a hideg penge érzete a bőrön, miszerint az él vonulata felvágja, s a véred előserkenve, végig folyik a tested peremén. Nyöszörgés, elhalás, kiáltás, visszhangzás.. Rántasz egyet a csuklódon, s gyötrődő fájdalmad közepén találod önmagad. Hangosan zörren meg minden apró mozdulatodra, szinte szorosan rántva vissza a jéghideg falhoz. A ruhád anyaga már teljesen elázott a vörös folyadéktól, s a próbálkozástól csak a bőrödet roncsolod. Újabb sebeket gyűjtesz be, s viselsz magadon, mintsem bélyeg. Halk légzés, elmúló létezés, kimúló fény. Szemeidben megszűnik a szikra utolsó lángja, miközben reményvesztetten kapaszkodsz a józansághoz. Imára kulcsolnád az ujjaid, de nem tudod, ezért csak angyali nyelven hangoztatod, mit kérsz. A szavak a semmibe vesznek el, s az éter nem létező szakaszán keringenek, ugyanis senki sem hallgat meg, ahogy kegyelmet sem nyújthatnak neked. Magadnak okoztad egyedüliként a veszted, s a saját akaratodból is mászhatsz ki onnan. Felállsz, vagy megbuksz? Elesel, vagy felemelkedsz? Mond csak, kérlek szépen, nos.. te melyik mellett is döntenél?
Az ajtó a lökés hatására a falnak vágódik, hangosan leverve egy kisebb tömegű darabot. Szinte omlásszerűen zuhan a porba, s apró kis szemcsékre is hullik néhány részlete. Fekete cipőmmel könnyedén átlépem a keretet, és beljebb kerülök a sírkamra belsejébe. A tér ahhoz képest, hogy kripta jellegű, nos eléggé tágas. Az oldalsó falon még egy fáklya is megpillanthatóvá válik, már amennyit láttatni enged a fényviszonyok kereszttüze. Lágy mozdulattal kerülök az egyik sírkő elé, amely mellett megannyi másik is helyet foglal. Szabad kezem ujjai, gyengéden érintik az aranybetűvel vésett nevet, miközben végig simítom azt. Végül félszegen elmosolyodva, s már-már töprengően helyezem le oldalra a bárdot. Ezerszer is végig futtatom a tekintettemen a neveken, az írásokon, sőt magukon a számokon, de nem találom azt, amit keresni vélek. Aztán, hirtelen a csendességem peremén, valami különös neszre leszek figyelmes, mi harcosok nem vagyunk süketek, a fülünk még kiváló, akármilyen hangtalan is az adott személy. Lehet könnyed, légies, és mozgékony, de igazából senki sem múlhatja felül a kiváló hallás értékét.
- Béke, szeretet, igazság...? - Vonom fel a szemöldökömet, ahogy a sötétebb részletekben megbúvó démont keresem. - Mondja az, aki eleve romlottnak teremtetett? - Nevetem el magam incselkedően, ahogy néhány lépéssel közelebb kerülök az adott személyhez -, voltaképpen nőhöz. Fejemet játszi könnyedséggel döntöm oldalra, lassan ingatva, mintha éppen csak valami rosszaságról beszélném le őt. - Bár, ha rám céloztál, akkor tévedned kell.. ugyanis nem vagyok átlagos angyalszerű jóság gömb.. - Folytatom a gondolatmenetemet rideg éllel. - ..inkább lennék maga az ördög, vagy valami... jóval kellemesebb, mintsem maga egy glóriás kis bábu. - Harapok az alsó ajkamba, nos egy ördögi pillantással.
- De mond csak, ha már itt vagyunk.. - Léptem még közelebb, ahogy a feje mellett támasztottam meg a tenyerem. - ..mi szél hozott erre felé? Esetleg az ellenállhatatlanságom útvonalát vélted követni? - Kérdezem meg elkomolyodva, ám nem sokkal később hatalmas nagy nevetésben törtem ki. - Uhh, ez jó volt! - Szabad kezemet a mellkasomra helyezem. - Jót tett a nem létező szívemnek. - Szórakozom egy sort. - Viszont... most e pillanatba zártan áruld el; konkrétan is érdekel idebent valami, vagy csak kedvtelésed gyanánt szeretnél segíteni nekem? Ugyanis jól jönnének számomra, a démoni szemecskéid! - Pillantok hátra, a sírokat fürkészve. Hiszen nem igaz, hogy nincs itt... pontosan itt kellene lennie!

▲ music: Runnin▲ ▲Words: 562▲ ▲Note: Igazán jó lett :3

Saiva
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
9
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Play by :
Cara Delevingne
☩ Pokol vagy menny? :
Egyértelműen Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Máj. 16, 2017 9:15 pm írtam neked utoljára



Stamiel & Saiva
Let’s do something fun...


Hit... Ez az, ami életben tart mindent. Ettől válik a legenda történelemmé, a víz borrá, s ez táplálja a reményt a kis halandókba, akik naivan imádkoznak a megváltásért. De vajon mindebből mit kap az, akiben hisznek az emberek? Áldozatot? Netán uralmat a népek felett? Vagy akkora hatalmat, amitől mindenki retteg?
Én mindháromban bőséggel részesültem, s nem hazudok, amikor azt mondom: legszebb időszakaim egyike volt ez. Istennőként bántak velem, azt hitték, én majd jobbá tehetem a szánalmas kis életüket. Elég volt egy aprócska alkut kötniük velem, máris megkapták, amit akartak. S oly sokáig élvezhettem ezt a luxust, hogy teljesen elfeledkeztem arról, mi is vagyok valójában. Csak egy egyszerű démon, akinek kötelességei vannak. Bár ne lennének..! Ha minden csak a kényelemről szólna, a bőségről és a pajzánkodásról, sokkal egyszerűbb lenne a világ. Élvezhetnénk a bűnök szépségét, nevethetnénk a magukat ártatlannak valló halandókon, kik ragaszkodnak tisztaságukhoz - s végül őket is a romlás szakadékába taszítanánk. Nem egy ember köszönhette már nekem, hogy „rossz” útra tért, s nekem hála sokan kötöttek ki végül a Pokol legmélyebb bugyraiban.
Ehelyett azonban szinte mindegyikük buzgón próbálta magát az Úr kegyeibe édesgetni, mintha annak a vénségnek bármennyire is számítana ez. Fogadok, hogy ő maga is pont annyira vágyott bujálkodni, akárcsak tökéletes kis teremtményei. S talán a holtak, kiknek síremlékei közt járok, maguk is bűnösök. Meglehet, hogy lelkeik odalenn égnek, s kínkeserves sikolyok közt szenvednek a mai napig. Micsoda szimfónia is az! Kielégítő muzsika füleimnek.
E pillanatban pedig emlékfoszlányaimat kegyetlen csikorgás zaja oszlatja el, amely korántsem olyan kellemes, mint az előbb felidézett melódia. Talán fegyver zaja ez? Mégis miféle alak járhat erre, így felháborítva a csendet? Néha még egy démonnak is jobban esik, ha hallgat, mint a sír, s épp efféle pillanataim egyikét zavarta meg az ismeretlen. Csak a hátát látom, s kezében méretes csatabárdot cipel. Nem túl barátságos látvány, habár számomra egészen kellemes. Mindig is kedveltem a kevésbé bájos emberek társaságát. Ő azonban határozottan nem ember.
Fejemben hamar le is zajlik néhány kusza gondolat, de még egy másodperc se telik el ezalatt. Hamar felkelti a kíváncsiságomat ez a különös személy, így miután ő maga belép az egyik sírkamra sötétjébe, utána eredek. Halkan, szinte észrevehetetlenül suhanok végig a többi sír között, a bejáratnál viszont megtorpanok. Mégis ki lehet ez? És mit akarhat azzal a bárddal egy kriptában..?
Mindenesetre, ha ki akarom deríteni, tovább kell mennem. Egy kis kaland egyébként sem ártana már, ráadásul nincs sok veszíteni valóm.
Lassabb léptekkel közelítek az elém táruló, végtelennek tűnő árnyak felé, s apró mosollyal a szám szélén érem utol a nekem háttal álló férfit. Alig néhány méterrel tőle állok meg, hogy a homály továbbra is beburkoljon, s elrejtsen a szemei elől.
Ennek ellenére úgy tűnik észrevett. Ahogy megfordul, végre sikerül jobban szemügyre vennem, s ekkor állapítom meg, pontosan mivel is van dolgom. Egy glóriás... Remek.
Szinte azonnal meg is unnám a játszadozást, ha nem pillantanám meg a férfit belepő vérfoltokat. Na ez már érdekes... Csak nem egy kattant angyalkával van dolgom? Szebbé tenné a napomat, ha végre egy ilyet is sikerülne találnom. Eddig minden szárnyas, akivel dolgom volt, szenteskedő, egyenes, és kicsit sem szórakoztató jellemmel bírt, ami el is vette a kedvem mindentől. De talán ezúttal másképp lesz.
- Béke, szeretet, igazság... Ugye nem kell folytatnom? - forgatom szemeimet. Oldalammal a falnak támaszkodom, s homlokráncolva figyelem a tőlem nem messze lévőt, aki most már biztosan ki is fogja szúrni, hol vagyok. Ennek ellenére továbbra se lépek ki a fénybe, hiszen sose lehet tudni, mikor próbál majd megtámadni. Nem szívesen játszom most üldözősdit, azt pedig pláne nem szeretném, hogy egymásnak essünk.
Talán még jól is szórakoznánk együtt, hiszen - látva az öltözékét - valószínűleg szeret kínozni másokat.


I wanna feel You ⋮ 603 ⋮ Remélem tetszik :3


Stamiel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
warrior psychopath
☩ Posztok :
68
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :

☩ Rang :
fated to fail
☩ Play by :
mr. chris wood
☩ Pokol vagy menny? :
in the hell, darls'


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Máj. 15, 2017 10:41 pm írtam neked utoljára


To: Saiva
Never let the fear of striking out keep you from playing the game!



Megbukunk, s elhullunk.. Imádkozunk, s elporlunk.. Hiszünk, s a semmibe veszünk.. Végleg elnyomnak, avagy örökre eltipornak. Sárt törölnek beléd, vagy lábtörlővé avanzsálnak. Rád se néznek, sőt magának a levegőnek tekintenek, mintha csak olyan szokványosan semmi lennél az élet peremén. A szakadék felé löknek, s te gyötrődve visszakozol. De erősebb az akaratuk, amelyet rád szabtak sorsként, s más út vár, nem az, mit remélhettél. Álmélkodva, elbúsulva... állhatsz egy helyben toporogva, vagy léphetsz apránként előre, miközben hiúan várod ölbe tett kézzel a cselekmények szövését. Viszont végig gondoltad már, miszerint semmi sem kapsz ingyen a kezedbe? Nem azért leszel valaki, mert rangod van, s nem is azért, mert hatalmat gyakorolhatsz. Manapság már ritka érték az ésszerű gondolkozás... meg az eszetlen is egyaránt. Mindenesetre megválunk dolgoktól, elfeledünk személyeket, s a hátunk mögött hagyjuk az életünket.. Elmúló megtört képzetek..
Megfontolt, lassú, s kimért léptekkel haladok a sírok között, magam után vonszolva a hatalmas bárdot. Éle éktelenül csikorog, amint sírkőhöz ér, bár a földön is rendkívülien zenél. Mélyen szívom magamba a levegőt, ajkaim ördögi mosolyra húzódnak, s egyetlen fordulattal térek el balra. Néhány lépés előre, s aztán indulhatok is jobbra. Játék, légiesség, móka.. A napfény megcsillan a véres bárdon, így emelve fényességbe a szentemet. Annyira imádom ezt a kis eszközt, hiszen olyan cuki.. S főként, mert olyan szépen szabdalta fel az angyaltársamat megszámlálhatatlan darabra. Élvezettől csillogó szemekkel bámultam, ahogy elvérzik, megcsonkolódik, s eltorzul.. Még... még most is látom. Az a kép, az... az élmény maga, amikor belevágtam újra, és újra, meg újra.. Csak percekig folytattam a műveletet, és tádám felaprítottam, mint egy farönköt. Kellemes volt, lágy gondolattal töltött el.. mégis miért kellett velem kekeckednie? Ha nem esett volna nekem megölési szándékkal, akkor még szívhatná a levegőt, de így... így csak alulról szagolhatja az i... az nem is ér el addig! Inkább a hullákkal haverkodhat, vagy a porral, mert én ugyan el nem ástam.
Alsó ajkamba harapva, teszem a vállamra a fegyvert. Érdeklődően fürkészve a sírkamra bejáratát, miközben megállok. Érdekesnek hatható, hogy mégis mi az, amiért szerény személyem ideérkezett. Igazából még nekem is kérdéses, egyszerűen csak bennem volt egy ösztön, hogy jöjjek, és keresek. Felfedezőset játszani pedig nem is olyan rossz. Hisz' égiekbe emelő!
S kipp-kopp kopogok...
Finoman lököm be a poros ajtót, határozottan indulva meg előre. Néhány arannyal vésett névvel találom szemközt önmagam, de különösebben ügyet se vetek rá.
Vajon merre vagy..?
Körbenézve lépek a sírkőhöz, lassan húzva végig az ujjaimat a neven.
A vonulat, a mélyedés... talán valami kis rejtély.
A bárdot a falnak döntöm, miközben a belső zsebembe nyúlok, elővéve valami kis szépecskét az érkezőnek, vagy megeshet, hogy eddig is itt volt, de... akkor meg nem igazán figyeltem. Elmosolyodva megrázom a fejem, s hirtelen fordulok meg. A ruházatom jellege, maga az arcom egy-két helyen, sőt még a hajfürtjeim is véresek.. A hófehér pólónak meg annyi -, azt hiszem.
- Ég a gyertya, ég. El ne aludjék... - Mondom énekelve, miközben előveszek egy öngyújtót, meggyújtva a nem messze lévő fáklyát, majdan a porba dobom az apró-cseprő csecsebecsének se nevezhető vacakot. - ...aki lángot akar látni, nos mind köré gyűljék. - Folytatom a sort, ahogy egy mozdulattal kinyitom a flaska száját, és meglengetem a kis ördögi teremtmény felé. - S szomjad se múljék... - Suttogom halkan, őrült hangzattal. A szemeim ördögien csillognak, míg maga a vonásaim semlegesek maradnak, mindenesetre... nem örülök a váratlan időzítésének. Utálom, ha megzavarnak... Hmm, de meg kell hagyni azt, miszerint még lehet kellemes a kis társasága.

▲ music: The Angels Among Demons▲ ▲Words: 555▲ ▲Note: -

Stamiel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
warrior psychopath
☩ Posztok :
68
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :

☩ Rang :
fated to fail
☩ Play by :
mr. chris wood
☩ Pokol vagy menny? :
in the hell, darls'


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Máj. 15, 2017 10:40 pm írtam neked utoljára


***

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Kripta
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: