☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Pfeiffer Big Sur State Park

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Kedd Jún. 27, 2017 11:09 am írtam neked utoljára


Bartholomew
&
Aliyah


Nem vártam, hogy tárt karokkal fog fogadni, de azt sem gondoltam volna, hogy egy karddal kell majd szembenéznem. Egyelőre még nem rántotta elő, viszont sosem lehet tudni. Meglehet, csupán egyetlen, óvatlan pillanatomra vár, ennek ellenére megtartom nyugodtságom. Oldalamon függő pengém nyugtatólag eleresztem, jelezve, hogy nem áll szándékomban ártani neki. Karom ezek után egyszerűen testem mellett lóg, nem feledve a penge érintésének érzését.
- Én sem akarok bajt - szólalok meg, reagálva megjegyzésére.
Talán ez elég ahhoz, hogy ne érezze fenyegetőnek jelenlétemet. Továbbra is őt figyelem. Egyetlen pillanatra sem tévesztem szem elől, annak ellenére, hogy próbálom környezetünket is megfigyelni, megmaradt érzékeimmel. Ha vannak társai, azoknak a közelben kell lenniük, amennyiben nincsenek, úgy még nyugodtabb lehetek.
- Csupán néhány órát kérnék a tűz mellett! Amint hajnalodik, tovább indulok - közlöm vele szándékom, ezzel együtt egyfajta engedélyt is kérve.
Ugyan eddigi szavaiból ítélve nem örülne a társaságnak, egy próbát mégiscsak megér. Talán ha nem érzi magát akkora veszélyben, enyhül hozzáállása az ügyben. Fegyverem ugyan nem akasztanám le oldalamról nyugalma érdekében, de azt sem várom el, hogy hasonlóan cselekedjen. Felőlem elő is ránthatja, ha számára úgy kényelmesebb, nem bánom, amíg nem érzem magam veszélyben.
Furcsa... Mintha láttam volna már valahol. Vonásai ismerős érzéssel kecsegtetnek, de túlontúl távoli ahhoz, hogy emlékezzek valójára. Lehet, hogy láttam már, mikor a földön jártam? Vagy egyszerűen odafentről vetettem rá kósza pillantást? Bármi lehetséges, bár az is előfordulhat, hogy egy testvérrel van dolgom. Az erre irányuló kérdés már nyelvem hegyén van. Nagy erőkkel kell megfékeznem, nehogy kiszaladjon ajkaim közül. Még nincs itt az ideje. Majd akkor, ha megengedi maradásom, addig türtőztetnem kell kíváncsiságomat, mi bár a későbbiekkel kapcsolatban akár hasznos kérdést is felvethet, szabályozást igényel. Nem mindig lehet csak úgy dobálni a kérdéseket, főleg nem olyanokat, mik valaki kilétére világíthatnak rá. Legalábbis szerintem. Natasya minden bizonnyal másként vélekedne. Belőle már most áradnának a kérdések és a megjegyzések. Felejtsd el őt!
 




Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Jún. 15, 2017 10:46 am írtam neked utoljára


Hosszú létem ellenére is egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor találkoztam Ophiliához hasonló, ostoba gondolkodású angyallal. A testvérem, de nem az én fajtám. Titkon mégis csodálom és irigylem őt. Azt hiszem, ő is keresi a helyét a világban, ahogy én. Ügyesebben, mint én. Megváltoztak a körülményeink, nem élvezhetjük már a mennyek oltalmát. Amikor elértem San Francisco peremét, egyetlen momentum erejéig magam is kezdtem azt hinni, hogy talán lehet még célja a létemnek. Oly sokáig éltem meg Gabriel jogos agresszióját, hogy nehéz elfogadni, létezhet rajta kívül más. Illetve létezhet, hisz átélem. A hontalanság és a mocsok. Én mégsem engedek a bűnöknek és nem veszítek a hitemből. Bukott angyallá lettem, de nem térhetek az ő útjukra. Amikor kinyílt a zárkám ajtaja, egy röpke momentumra éreztem magamban Isten erejét. A szeretetét. Így most még makacsul győzöm meg magam, hogy lennie kell egy oknak, nem csak azért emelt ki a biztos pusztulásból, hogy megnyújtsa szenvedéseimet. Hanem hogy értelmet adjon a szenvedésemnek.
Néhány napja távolodtam el San Francisco határaitól. Amíg vissza nem nyerem a megmaradt erőmet, jobb nem kísérteni a sorsot.
Most úgy döntöttem, néhány napig egy kietlen parkrészben húzom meg magam. Kellemes itt. Mindig szerettem a természetet. S bár ítélkezni sosem volt jogom, azt nem mondhatom, hogy jó szemmel néztem az emberek pusztítását. A természet Isten azon teremtménye, mely a leginkább megközelíti az Ő tökéletességét. Fagyos éjszaka van, de a félhordóban csupán a látási viszonyok miatt ég a tűz, én pedig nem messze ülök tőle az egyik székként funkcionáló farönkön. Az elhasznált, koszos kabátom a mellettem lévő rönkön pihen, a némi vérrel itatott pólóm alatt vizsgáltam meg frissen szerzett sérüléseimet. Nem volt zökkenőmentes az ide vezető út, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem töltött el elégedettséggel démonokba mártani a pengém. Néhány percre elhinni, hogy még harcos vagyok.
Lehajtott fejjel most is Istenhez készülök fohászkodni, ahogy oly sokszor teszem. Angyali imáimmal nem kérni semmit, csak dicsőíteni Őt. De hamar különös érzés fog el, nem feltétlenül jó. Azt hiszem egy testvérem érzem, de... nem olyan élesek már az érzékeim, mint a bukás előtt. Jobbnak látom körülnézni. Hamar így is teszek. Megfontoltan, angyalpengével a kezemben járom körbe a környező területet, mire visszakeveredek a táborhelyemhez. Egy nő. Legalábbis annak tűnik. Bizonyára nem nő.
Szavaira kérdőn biccentem félre a fejem, s pengém egy pillanatig sem rejtegetve sétálok közelebb, hogy engem is megvilágíthasson a tűz, ahogy őt. Egy harcos hűvösségével, alaposan végig mérem, mire magam is megszólalok.
- Nincs itt keresni valód. - Mondhattam volna azt is, hogy térjen a tárgyra, bármit is akar, vagy bárhogy is keveredett ide, de a vége azt hiszem mindenképp az lenne, hogy távozzon, tehát szimplán lényegre tértem. - Nem akarok bajt. - Teszem még hozzá, de ujjaim látványosan szorosabbra fonom az angyalpengém körül, mintegy figyelmeztetésként. Azt hiszem, az érzékeim ennél tompábbak már nem is lehetnének, mert... valahogy nem érzem magam veszélyben.

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Hétf. Május 15, 2017 7:38 pm írtam neked utoljára


Bartholomew
&
Aliyah


Nem hittem volna, hogy ilyen messzire eljutok. Egyszerűen csak repültem, fogalmam sem volt merre, de hogy egészen Las Vegas környékéig jussak... Jobban oda kellett volna figyelnem arra, hogy merre megyek. A Rhamiellel való találkozás csak bonyolított a dolgokon. Gondolataim azóta is kavarognak, meggátolva abban, hogy rendes tempóban repüljek. Nem mintha még az éj előtt elérhettem volna San Francisco városát, de legalább közelebb lehettem volna hozzá, mielőtt megállok. Nem azért, mert pihenőre lenne szükségem, ugyan az sosem árt, sokkal inkább azért, mert éjjel nem ajánlott repülni. A látási viszonyok közel sem olyan jók, hogy egy erdőben gondtalanul repkedjek, így inkább a földet választom.
Gondolataim az angyalok körül forognak. Nem tudnám megmondani, mi a különbség a két oldal között, leszámítva céljukat. Én képtelen lennék utálni az embereket, vagy egyszerűen játszadozni velük. Ugyanúgy Atyánk teremtményei ők is, akárcsak mi. Joguk van az életben maradáshoz, mégis... Még mindig érzem, hogy ha másként alakultak volna a dolgok, ellenük fordultam volna. Saját testvéreim védelme mindennél előrébb való. Nem számít ha emberekkel közösködnek, vagy ellenük fordulnak, amíg boldogok és épek. Ez az, amit mostantól aligha lehet teljes egészében megvalósítani. Ha az egyik fele boldog, a másik boldogtalan. Amennyiben kitör a harc, épek sem lesznek, s meglehet, hogy egyiket-másikat én magam sebesítem meg.
Na és persze ott vannak az emberek. Közülük is egy, aki minduntalan ott van merengéseimben. Királynőként uralkodik gondolataim egy területén, mit sem törődve azzal, mit gondolok róla. Egyszerűen csak ott van, kisajátítva egy nem létező trónust. Talán nem is uralkodik. Inkább csak ellopta, hogy magáénak tudhassa. Az jobban illene Tasyhoz.
Sétám egy táborhelyhez vezet, hol egy régi, félbe vágott hordóban tűz lobog. Tekintetem körbe vezetem, de nem látok senkit. Elsőre legalábbis. Lassan járok körbe, tisztességes távolságból nézve a lángokat. Ember lenne az aki készítette? Meglehet, ugyanakkor mit keresne errefelé egy halandó? Ha az, hát semmiképp sem lehet védtelen. Talán vadász, viszont az is lehetséges, hogy halhatatlannal akad dolgom. Ujjaim kardom markolatára fonódnak, amint közeledő lépteket hallok. Egy lépés, még egy, majd az azokat megtevő alak is kirajzolódik. Próbálok nyugodt maradni. Akár démon, akár angyal, vagy bármi más, képes vagyok felvenni vele a harcot, ha szükséges. Ebben az egyben biztos vagyok, bár nem szívesen küzdenék vérre menően egyik testvéremmel sem.
- Elnézést, nem akartam megzavarni! - kérek illően bocsánatot a zavarásért.
Valószínűleg nem számított arra, hogy lesz erre valaki. Valaki emberi, merthogy jelenleg pontosan úgy nézek ki, mint bármelyik másik. Szárnyaimat gondosan elrejtettem, amint földet értem az erdő szélén.
 




Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Pfeiffer Big Sur State Park
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: