☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Május 23, 2017 4:59 pm írtam neked utoljára


Ahogy biztos fogásába érek, megérzem azt a jól ismert biztonságot, amit az ölelése nyújt. A boldogságomat egy széles mosolyba sűrítem, és teljesen megfeledkezem arról, hogy durcáznom kéne.
- Elment vásárolni. Tudok magamra vigyázni, papa. – vonom meg a vállam, nem vagyok már kisgyerek… vagy hát, nem annyira. Talán.
Követ a konyhába, de ettől még nem lehetek biztos benne, hogy nem csupán egy villámlátogatásra ugrott be… az utóbbi időben elég ritkán láttam, és előfordul, hogy nincs rám sok ideje. Azért büszke vagyok rá, de néha zavar, hogy a papának másokat is meg kell védenie.
- Néhány… angyallal? – ismétlem meg, és nyelek egy nagyot. Már nem félek tőlük, viszont a korábban kapott hír megint belevág a gondolataimba, és ha már szóbahozta, hát aligha odázhatom el. – Papa. Őket tényleg feldarabolták? És most a falon vannak?
Próbálok olyan átható tekintettel bámulni rá, ahogy ő szokott nézni, mielőtt a homlokát ráncolja, mert attól olyan komolynak tűnik az egész. És tényleg érdekel. Közben azért elé rakok pár süteményt egy tányéron, hátha enni sem volt ideje.
- Persze a vízvezeték is fontos. – mosolyodom el, és a számba kapok egy halat.

Mammon.,..
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ember / lovas
☩ Reagok :
59
☩ Korom :
36

Vas. Május 14, 2017 6:39 pm írtam neked utoljára



Manakel halott és egy percig sem bánom, amit tettem vele. Illetve, amit parancsba adtam, hogy tegyenek vele. Tudom, hogy ez rossz, mert ez a felem a démont táplálja, mégis jó érzéssel tölt el. Elégedettséggel. A kifeszítéskor olyan volt látni a békésebb embereim arcán a döbbenetet, mint amikor végre megvakarhatsz, szétmarhatsz egy órák óta viszkető pontot a bőrödön. Mostanra viszont elcsitultak a hullámok és érzem magam olyan összeszedettnek, hogy meglátogassam a kis Sarát. Az utóbbi hetekben ritkán látogattam, érthető okokból. Nem vagyok hajlandó kitenni őt a lovasból eredő sötétségemnek. De az apja hiányának sem. Hisz apának hív. Úgyhogy mihelyt sikerült időt felszabadítanom, az otthona felé vettem az irányt. Leparkoltam a terepjáróval, most pedig a nappaliba haladok beljebb.
- Angyalom. – Rajzolódik ki komor arcomon egy szerető mosoly, amikor felém rohan, és már ösztönösen kapom is fel, pörögve vele egyet. Hagyom, hogy üljön az egyik karomon, a másikkal pedig lazán ölelem, biztosan tartva. Kisimítok az arcából egy vöröslő tincset és kérdéssel folytatom, ahelyett hogy megválaszolnám az övét.
- Hol van a nagyi? Egyedül vagy itthon? – Igen, megbeszéltük Martha-val, hogy leleményességre neveli a gyereket, de akkor sem szeretem, amikor egyedül hagyja. Szerinte meg én vagyok túl óvó. Hamarosan leteszem a kicsi lányt és követem a konyha felé. Mindig megmosolyogtat, hogy mennyire szeret felettem anyáskodni, mindennel kínálni, amikor meglátogatom.
- Tudod, hogy vigyáznom kell a városra. Meggyűlt a gondunk néhány angyallal. És az egyik vízvezeték is meghibásodott, az fontos, nem? – Kérdezek azért vissza, elvégre egy kisgyerekkel beszélek, de az atyáskodás, az egyes szám harmadik személyben beszélés magamról, meg a gügyögés... az sosem ment.

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Május 14, 2017 1:42 pm írtam neked utoljára


Zihálva ébredek fel, a redőnyön átszűrődő napfény félhomályt teremt a szobában. Pár pillanat alatt lenyugszom, és beleszagolok a levegőbe. Isteni illat… a konyhában azonban már csak egy cetlit, meg egy tálnyi süteményt találok. A nagyi kiment a boltba, viszont előtte még gőzölgő, hal alakú sütiket hagyott itt nekem. Ami viszont azt jelenti, hogy enyém a lakás. A szobámba rohanok, és kitárom a kétajtajú szekrényt, hogy egymás után dobáljam ki a ruhákat, míg meg nem találom, amit keresek. Egy kis kék, fodros ruha, aminek velem pörög a szoknyája. Megfésülködöm, a számba veszek egy süteményt, és bekapcsolom a rádiót, a lehető legmagasabbra tekerve a fokozatot. Épp lelkesen rázom, amikor meghallom az ajtó nyikorgását, és szembetalálom magam a papával. Annyira rég láttam, hogy a szívem a torkomban dobog, ahogy hozzárohanok, és egyenesen ráugrom, tudva, hogy úgy is elkap.
- Papa! – annyira hiányzott, hogy percekig fúrom a fejem mellkasába, mielőtt egyáltalán végiggondolnám, hogy mennyire hanyagolt az utóbbi időben, és hogy… miket hallottam. Nem mintha hinnék nekik. Nem hiszem el, hogy a papa képes lenne ilyesmire. A nagyi viszont nem mond semmit, és nem tudom, hogy kérdezhetnék rá.
- Miért csak most jössz? – húzom el a szám, de azért ajkaim sarkán ott a mosoly, mert most itt van. Mégiscsak eljött. Nem fogom az időnket azzal tölteni, hogy nyavalygok… vagy legalábbis megpróbálom.
- A nagyi sütött süteményt. – hatalmas mosollyal terelem a konyhába, bár valószínűleg így is a felsőjére kentem némi krémet és morzsát az arcomról.

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Otthonka
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: