Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Külterületi kocsma és környéke •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Külterületi kocsma és környéke YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Külterületi kocsma és környéke WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
200
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Buli a szektásokkal
Belphegor & Belial
Már szinte nem is emlékszem honnan indult a beszélgetésünk, de az a három év, újra és újra előkerül, orrom alá dörgölve hibámat. Azt hiszem még jó ideig így lesz. Kár lenne tagadnom, hogy rendesen levert a víz, amikor nagy boldogságában felsikoltott a gyűrű láttán és magára vonva minden figyelmet örömködött, hogy ma este menyasszony lesz belőle. Pár percig azért pörgött az agyam, hogy ebből a kínos szituból, hogy a p*csába másszak ki, de végül csak megoldom. Szavaimat követően egy perc néma csend telepszik körénk, amolyan vihar előtti, baljós fajta. Na most mit lépsz drágaságom? Nézek rá várakozó tekintettel, kicsit talán szemtelen vigyorral is, mire sértődötten, hirtelen rántja ki kezét a kezeim közül, majd...mérgesen felpattan. Dől vele a szék is, ami éleset csattan, amint támlája földet ér. Ó, te jó ég! Emelem rá tekintetem, amikor hangosan kiabálni kezd és Dereknek szólít. Rögtön leesik, most következik a második felvonás. Na vajon most mit talál ki? Sunyi mosolyom az arcomon marad. Biztos vagyok benne, hogy nem marad el, az előző produkciójától. A vendégek tekintetüket újfent felénk fordítják. Még azok is, akik talán az előbb nem figyeltek annyira ránk. A balhék mindig sokkal többeket érdekel, mint a nyálas romantika. Ám most nem látni ellágyult tekinteket, csillogó szempárokat, és a zsepi is a zsebbe marad. Sokkal inkább elkerekedett szemek, csodálkodásra nyílt szájak és elhűlt, megbotránkozó arckifejezések vesznek körül. Kedvesem leolt, mint a szart. Kedvességet nyomokban sem találni szavaiban, így enyhén felvont szemöldökkel hallgatom kiborulását, olyan fejet vágva közben, mintha ez is csak egy szokásos napi műsor lenne otthon.
-Na de Paulina..... - emeltebb hangon szólok a vérig sértett nőhöz.
...nem kell úgy felkapni a vizet. Ez csak egy gyűrű...húsz-huszonöt....legfeljebb harminc éven belül a te ujjadon is lesz egy, ígérem! - "próbálok javítani" a helyzeten, még egy kacsintást is megeresztek felé. Ettől persze csak még inkább tűzbe jön. Belphegorom úgy érzi a szavak nem elég kemények, hogy kifejezzék mérhetetlen csalódottságát a gyűrűhiány miatt, ezért magához ragadja a salátás edényt és kíméletlenül hozzám b*szarintja. Időm sincs elhajolni haragja elől. Aztán rám borul a nyúltáp. A tál a mellkasomnak vágódik, de az arcom sem ússza meg. Mondjuk úgy, ingyen arcpakolást kapok. Fújtatva törlöm ki démonnőm menüjét a szememből, miközben záporoznak rám haragos szavai. Aztán abbahagyja dühöngését és hangos nevetésbe kezd, amitől csak még inkább duzzad a kérdőjel az emberek feje felett. Nem értik mi történik...
-Ezek nem normálisak... - szól oda az egyik öregasszony a férjének, aki oda se figyel rá, inkább a vacsoráját pusztítja.
-Hm, biztos olaszok.. vagy spanyolok....de inkább olaszok.... - súgják a hátam mögött, mintha ez valami elfogadható magyarázat lenne a kis jelenetünkre. Mindesetre egyetértően bólogatnak, megállapodnak abban, hogy olaszok vagyunk és egy elnéző pillantást vetnek felénk.
-Huh...szép alakítás. - mondom elismerően, miközben egy kóbor salátadarabot pöckölök le két ujjal zakóm válláról. Újabb szalvétáért nyúlok, hogy a képembe zuhant fűszeres ízű öntetet is levakarhassam magamról. Közben szépségem székével együtt visszatelepszik az asztalunkhoz, velem szembe. Elkényelmesedve dőlö hátra székemben és karjaimat mellkasom előtt keresztbe fonom, majd rám jellemző sunyi vigyorral nézek kedvesemre.
-Én is jól szórakoztam, sokat fejlődtél...Belphegor. Nekem is hiányzott már! - teszem meg magamnak hangosan ezt a megállapítást, amit nyugodtan vehet elismerésem jeleként.
-Na meg persze te is. Néha már majdnem teljesen hihető volt a színlelése. Kérdésére bólintok. Ha csak futólag tekintek magunk köré is látom, hogy néhány asztalnál még a viharos fellépés után is mi vagyunk a beszédtéma.
-Az emberek nem változnak. - ingatom meg a fejem lemondó mosollyal, miközben a zakóm zsebébe nyúlok és előhúzva onnan az elkobzott gyűrűt vissza adom neki. Visszaadom a kis játékát.
-Ez jó bemelegítés volt az estére. Mihez lenne még kedved? - kérdezem érdeklődve poharam után nyúlva, majd elvéve azt az asztalról, kortyolok belőle párat. Nem teszem szóvá, de mindazt, ami azóta történt, hogy beléptünk az étterembe, színjátéka részének tekintem, így a lakáskérdést is. Nem tudhatom, mit gondolt komolyan, és mi volt a parasztvakítás része.

zene: nincs || szószám:630 || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Külterületi kocsma és környéke Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
23
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 6:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Belial & Belphegor


T
otálisan elhagyjuk a ház témát, új praktikáim vannak, amit be is vetek, élvezem a kellemes bájcsevejt is, mondjuk Démonommal minden ilyen eszmecsere felüdítő hatással bír. Mondjuk erre is csak nem régen jöttem rá. No de, térjünk vissza Csipkerózsika történetéhez. Ugyan nem hagyom magam, mert hát nem erről vagyok én híres, de hagyom valamennyire őt is kibontakozni.
-Három évem volt rá, hogy megtanuljak nem bízni benned. Ez marad, nincs mese.-ismét egy utalás a mulasztásra és a vétekre ellenem. Ezt mééég jó sokáig kapni fogja alkalom adtán. Ezen az éjjelen már nem is tudom hányadszorra dörgölöm az orra alá.
-Kénytelen vagyok beérni, magadat nem veszed rá ilyenre, szóval teszek ügyem érdekében és félig felmentelek a munka oroszlár része alól.-bazsajgok vele önfeledten, de már következő lépésem tervezem mondataim közben. A szalvétát az asztalon hagyom végül és furcsa kis mosoly jelzi, hogy megint változik a színdarab látképe. Így esik, hogy csodás kis szám kitárva olyan erős hang jön ki belőle, hogy az étterem egy emberként pillant a mi asztalunk felé. Ez az, közönség! Mondjuk nem százhúsz fős, mint a halott bulin, de így jobban érzem magam. Magamban mulatva figyelem Főnököm reakcióját és egy pillanatra elgondolkozom, hogy felugrom az asztaltól mikor jeleit vélem felfedezni, hogy kiköpné a kortyot ami a szájában akadt. De szerencsémre nem történik meg, így az előadás folytatódhat. Komolyan színészeket megszégyenítően játszom el a boldog majdnem menyasszony szerepét és örömmel konstatálom, hogy mennyire várják az elkövetkezendő perceket a vendégek. Végül talán kisebb sokk után Belial előre hajol az asztal lapján és a kezemért nyúl, hagyom hogy maga felé húzza, majd ajkait elhagyják az első apró szavak, mosolyom sunyi lesz, alattomos, majd mikor a többi mondandóját is kiköhögte egyik szemöldököm a magasba röppen. Ugyan a vendégek már nem ránk figyelnek, de eme verzióra is számítottam, mindenre fel kell készülni ha nekiállsz valaminek. A kudarcra is! Kikapom kezeimet az övéből, majd mély levegőt veszek.
-Ugyan olyan szavahihetetlen vagy, mint mikor úgy döntöttem, hogy járni kezdek veled. Mindenki mondta hogy ne bízzak benned. Én kis naiv ugye?-kiáltok fel és mérhetetlen dühöt mímelve pattanok fel az asztaltól úgy hogy még a szék is felborul.
-Hihetetlen vagy Derek! Azt mondtad ez a nap különleges, mi a gyászért hoztál el akkor vacsorázni? Hát nesze edd meg, rám aztán egy pillanat időt sem kell többé pazarolnod.-mondandóm közben felemelem a kikért salátát és egy az egybe Belial felé lódítom. Ha el is hajol... Nos, a saláta nem egy darabban érkezik ha eldobod ugye? Akkor is kap belőle ha nem akar.
-Legyél átkozott és többet senki se figyeljen fel rád. Felhúztam a segged a szarból és neked meg ennyire futotta. Gratulálok!-jó nem bírom tovább.... Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ahogy elnézem a salátás Viszályt kibuggyan belőlem a nevetés, de olyan őszintén, hogy képtelen vagyok abba hagyni.
-Ne haragudj! Esküszöm jövök egy öltönnyel, meg kimosom. Köszönöm hogy bele mentél. Nagyon jól szórakoztam.-most az egyszer tényleg őszintén beszélek, ami nagyon nagy szó, próbálom felállítani a székem, de még mindig annyira ráz a visszafojtott nevetés, hogy elsőre nem is megy. Aztán mire a szék úgy dönt engedelmeskedik nekem meg is nyugszom. Leülök a férfivel szemben, nem foglalkozom most a ruháival többet, félre tolom lasagne-s tányéromat és előre hajolok az asztalon.
-Nem tudod elképzelni mennyire hiányoztál már! Igazán feldobtad az estémet. Láttad hogy bámultak minket? Egy évszázad múlva ezt megint meg kell ismételnünk. Csináljunk belőle rendszert.-most már csak hozzá beszélek és letojom az embereket. Vissza kaptam a Viszályt és csak ez számít. Mondandóm vége ugyan kérlelősre sikerül, persze ha partneremnek nem tetszett a dolog és elveti abban is benne vagyok, tudok még kitalálni pofás sztorit. Az ötlet táram végtelen, de ezzel valószínűleg Belial is tisztában van.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Külterületi kocsma és környéke YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Külterületi kocsma és környéke WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
200
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 3:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Buli a szektásokkal
Belphegor & Belial
Mindig elképedek kedvesem sokoldalúságán és találékonyságán. Rafinált egy nőszemély, minden alkalommal bebizonyítja, hogy érdemes volt őt választanom magam mellé. Egy ilyen kis sunyi, égetni való, ördögi nőszemélyt nem találni még egyet a Pokolban.
A lakástéma hirtelen másodlagossá válik, mintha már nem is lenne olyan fontos, csak azt veszem észre, hogy az ékszertelen kézfejét mutogatja felém. Pontosan úgy, ahogy azok a régimódi földi lányok szokták, ha aranykarikára ácsingóznak. Nem vitatom, hogy éppenséggel megérdemelné, bár elismerésemet nem feltétlen egy ujjszorítóval gondolnám kifejezni. Én szeretném, de a démonnő nem hagyja, hogy a gyűrű-kérdés hirtelen feledésbe merüljön, tovább feszegeti a húrt azzal, hogy a zsebéből előkotor egyet. Azt meg hol az életbe szerezte?
-Ja, csak úgy belepottyant... - nem hiszek neki - ...ilyen szövegekkel általában a kleptománok jönnek....vagy más kényszeresek. - jegyzem meg úgy mellékesen. Aztán bevallja, hogy az ékszert a szektabuliból hozta szuvenírként, valamelyik halott bige mellől.
-Naaa, csak nem arra akarsz utalni, hogy nem bízol bennem? - kérdezek vissza hitetlenkedve, miközben ő a lopott portékára bök. Érjem be azzal.
-Kedvesem, komolyan? Használt gyűrű? Te ennyivel beérnéd? - vetek egy pillantást a szóban forgó darabra. Belphegor szalvétás trükkje nem jön össze, ezért taktikát vált aljasul. Italom fogyóban, ezért intek a pincérnő felé utánpótlásért. Kisdrágám Istent a szájára véve kezd neki, majd emelkedettebb hangon, jól hallhatóan, felkeltve az étteremben ülők figyelmét adja elő az "Úristen, mindjárt megkérik a kezem" című drámai darabot. Mint akit örömsokk ér, legyezi magát, piheg, pír szökik arcára. Teljesen extázisa kerül...a semmitől. Aztabüdösk*rvaélet! Fújom ki számból majdnem italom vagy félrenyelem, nem is tudom hirtelen. Igencsak meglepődöm, mikor Belphegorom olyan műsort tol, hogy egy fél pillanatra én is csak nézőként vagyok jelen és el is felejtem, hogy tulajdonképpen hozzám beszél. Miközben mindenki felénk néz, meghatódott mosollyal, egyesek bepárásodott szemekkel, előkerül pár zsepi is...én elképedve figyelem, mennyire hitelesen adja elő a mindjárt frissen eljegyzettet. Le vagyok nyűgözve. Lassan visszadőlök a székbe, hátamat a támlának támasztom. Kezemben italom, amibe bele-belekortyolok. Poharam mögött szélesedik vigyorom, ahogy hallgatom őt. Képzeletben meg is tapsolom. Szép alakítás. Édes drágám, most magasra dobtad azt a labdát, nehéz lesz lecsapni. Ahhoz képest, hogy most provokált ki egy lánykérést és emberi szempárak sokasága szegeződik ránk feszült figyelemmel, különösebben nem érzem magam feszélyezve. De azért b*ssza meg! Ilyen helyzetbe hozni! Belemegyek a játékba. Kortyolok még egyet, mielőtt az asztal szélére tenném poharam, közben több minden átfut az agyamon. Azt hiszem, ez kicsit kínos lesz, na de sebaj. Azt hiszem túl lehet élni. Kicsit megköszörülöm a torkom, sóhajtok egy mélyet csupán a drámai hatás kedvéért. Nekikészülök. Jöjjön, aminek jönnie kell. Essünk túl rajta! Átnyúlok lassan az asztal felett démonhölgyem kezéért, megfogom kézfejét és kicsit magam felé húzom.
-Nem is reméltem, hogy ilyen boldoggá tenne a dolog... - nézek bele mélyen szépségem csillogó szemeibe, halvány mosollyal az arcomon.
-Szinte sajnálom....de be kell valljam, ez a gyűrű sajnos nem a tied. - taglózom le miközben én is hozzá hasonlóan, a megszokottnál kicsit hangosabban beszélek. Csak, hogy a süket is meghallja a terembe, hogy itt ma nem lesz lánykérés.
-Emlékszel Sanyifer barátomra? A jövő hétvégén lesz az esküvője...addig pedig nálam hagyta megőrzésre. - magyarázom olyan komolysággal, mintha valóban így lenne.
-Ahhhhh - közben lemondó sóhaj zengi be a termet és a figyelem többé már nem felénk irányul. Hamar kiveszik az érdeklődés, ha nincs szenzáció.
-De azért ne csüggedj el édesem....a te ujjadon is lesz majd gyűrű...ha eljön az ideje...- teszem hozzá vigasztalásként. Magamhoz veszem a lopott fémkarikát és zakóm belső zsebébe rejtem, majd elégedett démoni vigyor ül ki arcomra, miközben újra poharamért nyúlok.
-Kínos kis félreértés, nemdebár?

zene: nincs || szószám:576 || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Külterületi kocsma és környéke Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
23
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 31, 2020 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Belial & Belphegor


A
rany szívem... Komolyan azt hitte, hogy már mindent megélt mellettem? Sajnálatosan kell közölnöm, a nagyérdeművel is, hogy ez egy olyan sport amit a nők, főleg ha az a nő én vagyok nem mellesleg még démon is. Na már most, ha hatványt és gyököt is vonsz még akkor is halálosabb praktiáim vannak, mintha ellőnnék a lábad ágyú golyóval. Azért ez sacc per kb mindent elmondott ugye? Visszatérve az én kis szívemre... Nem elég, hogy lakhatást kérek tőle, különböző feltételek mellett próbálom ezt megtenni, mondjuk én nem próbálkozom hanem megteszem ugyebár. Az étel pazarlással hamar felhagyok, eltaláltam, arcot töröl, ennyi. Falatozok tovább, míg nem ismét kattan az agyam egyet és újabb agytekervény gyűrő szómenésben és kérdés áradatban részesítem a férfit, nem hagyom a témát csak úgy elülni még a lelkiterrort sem vetem meg, így kapok egy többé kevésbé kielégítő választ. Ácsi királybácsi, nem így írjuk meg a történet végét. Így esik, hogy kotorászni kezdek kabátom zsebében és előkerül egy gyűrű. Belial elképedése zene füleimnek, ám ártatlan arcot vágok.
-Hát tudod, csak úgy a zsebembe pottyant.-jegyzem meg úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy csak úgy gyűrű terem a zsebekben. Még a homlokom is megdörzsölöm és egy pillanatig eltűnődöm.
-Ó megvan...-szólalok meg végül fél hangosan és az asztalra csapok.
-Tudod a szöszkéd ujjáról nyúltam le... Vagy akit szíven dobtam a tőrömmel. A két csaj közül az egyik tuti hordta. Bocs, a részletekre nem emlékszem, régen volt.-vallok színt vigyorogva aztán mikor Belial szavait hallom ismét ciccegni kezdek és a fejem rázom.
-Tudod Kicsikém ha egy ilyen fontos dolgot rád bízok, akkor akár a határozatlan idejű szerződésem is lejárhatna melletted. Ezzel kell itt beérned!-bökök a mondandóm végén a kis karikára, tekintetem pedig a másikéba vésem. Ha törik ha nem, de ezt most vagy eljátssza, vagy én csapok patáliát. Mindkettő kecsegtet szép reményekkel, tehát egyiket sem bánom. Végül elveszek egy szalvétát és kölcsönzök egy tollat, majd a remek művet a Főni orra elé emelem. Mintha nem értené, próbál.... Veszett kutya módjára próbál kibújni az elé fektetett kényszer alól. De ez nem az a játék. Itt ez most véresen komoly. Nincs mellék vágány, hiába próbálkozik. Pedig nagyon jól csinálja, csak nem tizen éves fruska vagyok.
-Nem talált Főni!-ingatom a fejem rosszallóan, majd mély levegőt veszek. Jöjjön aminek jönnie kell.
-Úristen Szívem... Ez, ez a gyűrű... Én nem néztem volna ki belőled soha!-annyira emelem fel a hangom hogy az asztaloknál ülő vendégek felénk emeljék tekintetüket, legtöbbjük igazán érdeklődve.
-Annyira hihetetlen, de hát mikor, hogyan oldottad ezt meg? Ki segített?-még némi pírt is sikerül csikarni az arcomra miközben kezemmel elkezdem legyezni magam. Már csak szemeim sugallják a kihívást a test játékom a kedves nézőknek arról árulkodik, hogy itt biza ma nagy valószínűséggel lánykérésnek lehetnek szemtanúi. Az persze nem kerüli el a figyelmem, mikor Belial ismét italt kér. Csak nem melegszik a talaj Husi? Nem lennék a helyedben amúgy. Mondjuk ha elképzelem hogy én mit csinálnék... Nos, gyorsan túl lennék rajta, kifújnám magam meghajolnék a tapsra a remek színpadi előadásomért és ennék tovább nyugodtan. No de ez én vagyok Belial meg egérutat keres. Nem baj, mulattat hogy ennyire nem érzi a dolgot.
-Ugye tudod, hogy személyesebb lett volna otthon?-ígéretet hagyok a vendégeknek a felsüléssel kapcsolatban is, mit meg nem ér a dráma? Azt úgyis jobban szeretik... Ezek a... -Na ne beszélj csúnyán Belphi- szóval mivel az emberi faj ennyire megérett a pusztulásra, így nem is értem hogy mit várunk... Irigyek egymásra, tehát ha most Belial eljátssza hogy bizony megkéri a kezem és netán mégis nemet mondok neki azt jobban szeretnék az emberek, mintha igent rebegnék, mert ha már ők nem boldogok más se legyen.... Volt időm ezt kitapasztalni itt közöttük... Némelyik rosszabb, mint én, pedig az már nagy szó.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Külterületi kocsma és környéke YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Külterületi kocsma és környéke WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
200
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 31, 2020 3:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Buli a szektásokkal
Belphegor & Belial
Látom azt a szemtelen huncutságot a szemeiben, miközben ágyamra vagy -ba pályázik. Nem bánom, vigye, de áttolni neki kell majd a szobájába. Visszaütöm a magas labdát, ami láthatóan nem tetszik neki. Még a száját is elhúzza. Megjegyzésére csak széttárom karomat és gúnyos vigyorral csak annyit mondok: Hiszen ismersz!
Belphegorom ma több arcát is megmutatja. Egy villanásnyi időre előbújik belőle a gyermek is. Mint a humanoid kölykök az óvodában etetéskor, úgy játszadozik az étellel. Villája hegyére vesz egy falatot és galád vigyorral az arcán engem vesz célba. Na bumm! Háborús játékában az első lövedék célt téveszt és egy ártatlan esik áldozatul. A második kísérlet viszont betalál, csak mert hagyom. Rövidre zárom játékát, így a móka hamar véget ér.
-Semmit...nem érdekes. - hagyom ennyibe. Épp csak letörlöm arcomról a kajamaradékot, mikor újabb váratlan kérdéssel találom szembe magam. Összeköltözésünk alkalmából démonhölgyem egy csekély apróságot vár tőlem. Gyűrűt szeretne az ujjára. Visszakérdezek a bizonyosság kedvéért, nem-e valami nyelvbotlásról van-e szó? Mire egy határozott bólintással erősíti meg, hogy nem értettem semmit félre. Karikát kér az ujjára. Na így bútorozz össze egy démonnővel. Gyűrű helyett a lakásom kulcsát ajánlom, vele együtt szabad bejárást otthonomba. Ami nálam amúgy rohadt nagy szó, mivel senkit nem engedtem még be így az életterembe. Úgy hiszem ezzel jobban járna, mármint a kulcsokkal....minthogy valami fémdarab feszüljön az ujja körül. Egészségtelen! Na meg...ha már gyűrű...végül is a kulcscsomón is van egy fémkarika. Ám ő csak fejet ráz, szemet forgat és kitart az ékszer mellett. Ó, te nő! Sóhajtok fel magamban, mikor bedobja az érzelmi zsarolós kártyát. Persze várható, majd pont ezt hagyná ki. Meg kell hagyni nagyon jól csinálja, ha nem ismerném, még lehet be is venném. De tudom, hogy nem beszél komolyan, miért is vágyna bármilyen démon ilyesmire? Ez felénk nem szokás. Bár akadnak elrettentő kivételek, akárcsak a jó öreg Loki esete.
-Ugyan drágám...hát persze, hogy megérdemled. - felelem megnyugtatásként és kb. ennyiben is hagynám, ha nem kotorna elő kabátja zsebéből egy ujjra valót. Ruhája zsebéből kimarkol valamit, de ökölbe szorított keze miatt nem látom mi az. Egy pillanatig az asztal lapján pihenteti, és csak a fém baljós koppanása sejteti, mit is rejteget a markában. Na ne már! Karjaimat az asztallapra teszem és némi érdeklődéssel hajolok előrébb.
-Ezt meg mégis honnan szedted? - bukik ki belőlem a kérdés, szemöldökeim a magasba, mikor meglátom előtte a csillogó fémdarabot.
-Hmm... - kedvesemre pillantok, majd a gyűrűre. Kihívás szagot érzek. Poharamat leteszem magam elé, ujjaimmal a pohár oldalán dobolok.
-Elszomorítasz...hát azt se hagyod, hogy én válasszak ki neked egy csinos darabot? - ingatom meg a fejem csalódottságot színlelve. Teszek némi megjegyzést ételháborúja okán túltengő energiáira, mire elővesz egy fehér szalvétát, majd egy kölcsöntollal lendületes firkálásba kezd. Míg elvan, kortyolok néhányat az italomból. Mikor végez széles vigyorral az arcán fordítja felém művét, melyen három szó szerepel csupa nagybetűvel. "Na én most ezzel mit kezdjek?" pillantással nézek rá. Esküvő. Buli. Feszültséglevezetés. Kortyolok még kettőt a whiskeyből, miközben újra széles, sunyi vigyor telepedik az arcomra.
-Egy esküvői bulin akarsz balhézni? - hatásszünet - Megoldható. - nevetem el magam. Ezen ne múljon, hát keresünk egy nászmenetet. Intek közben a pincérlánynak, hogy hozzon még italt.

zene: nincs || szószám:507 || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Külterületi kocsma és környéke Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
23
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 30, 2020 10:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Belial & Belphegor


U
gye nem is olyan nehéz ilyen dolgokról beszélgetni? Hogy kínos-e? Kötve hinném! Én bármit, megtorlatlanul kimondok. Pont ilyen az összeköltözős dolog is. Azt a vigyort láttam Belial! De elkenném a képén, csak úgy a miheztartás végett. De hát, nem lehet mindent egyszerre. Csak úgy pattognak a mondatok közöttünk, aztán mikor a magas labdát a démon lecsapja elhúzom a számat.
-Te már megint CSAK AZT akarod?-nyilván tudom mit fog erre mondani, na meg azt is hogyan. Előre forgatom a szemeimet, de nem tudok túl komoly maradni. Az a vigyora ott van a szemem előtt, igazi férfi nem?! Ennek fejében kezdem meg a világrengető ételhadműveletet, teljesen elvonja a figyelmem a démon leigázása és csak kacagok azon is hogy az egyik lasagne golyóbis túl messzire repült. Végül egy laza csukló mozdulattal indítom a következőt, de mivel nem látom hogyan csapódott be, így már csak a kijelentésre pillantok fel.
-Hogy, mit mondtál? Ó ne hragudj, nem láttam. Újra kezdhetném?-vigyorgok a képes felét törlő démonomra. De már nem dobálózom, inkább tényleg eszek. Kiéltem magam. Egyenlőre. Ám ismételten kérdéssel bombázom, méghozzá megint egy kényes témát érintek. Bár, kinek kényes... Mert nekem nagyon nem az. Így igen is villogtatom előtte gyűrűtlen ujjam, hogy ugyan már vedd a lapot félnótás. Visszakérdésére nemes egyszerűséggel csak bólintok, hát hogyne szeretnék? -Egyébként sehogy.- Az kell nekem, plusz szabályok, meg alul rendeltség... Nem most másztam le a falvédőről kérem szépen. Következő mondata mégis szomorúságot ültet arcomra -mindent a színjátszásért ugyebár-.
-Hát tényleg nem érek annyi, hogy egy kis aprósággal meglepj?-kérdezek rá teljesen elképedve. Egy "mivel érdemeltem ezt ki" fejet vágva ismét egy falat étel villázok ajkaim mögé.
-Na persze... Kulcs, mikor a legtöbb időmet veled töltöm... Ennyél rosszabb kifogást nem hallottam még az emberek között sem.-rázom meg a fejem és szemem is megpördül párszor. Ezzel a démonnal is csak a baj van. Mondom mást kellene keressek. Kriminális mit kibírok érte. Ismét egy kérdés, amivel csak maga alatt vágja a fát. Hogy lehet ezt így megoldani... Belenyúlok a kis kabátom zsebébe, kotorászok egy ideig, majd felcsillannak a szemeim. Apró kezem ökölbe szorítva az asztal lapjára helyezem, majd tenyérrel lefelé lefordítom, de akkor már a jól hallók apró fémes koppanást vélhetnek felfedezni.
-Nos...-kezdek bele alig hallhatóan majd Belial felé tolom a kezem.
-Csak abban az esetben vagyok hajlandó Veled levezetni a felesleges feszültséget, ha most...-felemelem a kezem, hogy a démon láthassa az apró kis ezüst gyűrűt, amit most vagy a szőke bigéről nyúltam le, vagy Lucó "menyasszonyáról", már nem tudom pontosan. Lényeg a lényeg, visszahúzom kacsómat és várom a műsort. Arcomon a tedd meg ha mered kifejezés ül ravasz mosollyal. Aztán elveszek egy fehér szalvétát a tartóból és az arra járó pincér lánytól kölcsön kérem a tollát. Nyomtatott betűkkel pedig a következő szavakat írom a papírra.
ESKÜVŐ
BULI
FESZÜLTSÉGLEVEZETÉS
Felemelem magam elé hogy kedvenc főnököm is jól láthassa, de még mindig vigyorgok.
-Hát van ennél fontosabb ilyen esetben?-már nem sok hiányzik ahhoz, hogy kitörjön belőlem a nevetés, de még tartom magam egy kicsit. Veszek is egy falatot a számba, majd pillantásom kérdőre változik "Nos? Teszel valamit, vagy csak úgy ülsz ott?" Természetesen mindkét variációra van reakciól, előre megfontolt, kigondolt válaszok.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Külterületi kocsma és környéke YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Külterületi kocsma és környéke WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
200
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 30, 2020 9:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Buli a szektásokkal
Belphegor & Belial
Összeköltözni Belphegorral. Nem gondoltam, hogy ez lesz a vacsoratémánk. De nem zárkózom el a dolog elől. Akár még érdekes is lehet. Unatkozni mindenesetre biztosan nem fogok. Villára szúrom az első falatot, és nekilátok a bolognaimnak. Kicsit szokatlan, mégis kellemes, ahogy az ízek szétfutnak a számban. Ritkán eszem, azt hiszem elszoktam az emberi étkektől és az ízvilágtól. Kisdrágám elmondja óhajait, majd én is szólok pár, a házamban érvényes kitételről, mivel számolnia kell, ha nálam lakik majd. Az első fő szabályomon némileg elcsodálkozik. Mikor pillogva visszakérdez, hogy mi rejtegetni valóm lehet előtte, csak egy széles, sunyi vigyorral felelek. Jaj drágám, majd pont elárulom. Nincsenek illúzióim. Biztos vagyok benne, megpróbálja majd felderíteni a titkaimat, hiszen nőből van. Hajtja a női kíváncsiság. Na meg már milyen dolog az, hogy nem mondok el neki mindent? Pont neki, a bizalmasomnak. Közben jut csak eszembe, hogy talán a kutyákról is szólnom kéne neki, de inkább meghagyom meglepetésnek.
Egy szoba és a konyha. Ez az amit kérne. Lehet, hogy bölcsebb lett volna magamban tartani, de inkább még most derüljön ki, ha valamit szeretne, ezért rákérdezek van-e más egyéb kívánsága?
-Micsoda? - bukik ki belőlem a kérdés nem túl hangosan, mikor benyögi, hogy az ágyamban aludna. Sejtettem, hogy nem fogja tudni kihagyni a lehetőséget, hogy ne ugrasson. Figyelem, ahogy édesen kacag, ez engem is mosolygásra késztet.
-Ha az ágyamat akarod........rendben van, megkaphatod. - bólintok rá könnyedén.
-Nem használom sokkal többet, mint a konyhát. - teszem hozzá, majd bekapok egy falatot. Persze nagyon jól tudom, hogy nem így értette az ágyfoglalást, és erre a képemen virrító galád vigyor a legfőbb bizonyíték.
Gyerekes módon ételcsatába kezd, de lövését elvéti, így a másik asztalon landol a falat egy másik vendég kávéjában. Ám nem adja fel, már nyesi is a következő lövedéknek valót. Úgy hiszem, mindenképpen el akar találni.
-Köszi, de nem kell. - rázom meg a fejem, mikor a számba akar pöckölni egy nagyobb darabot az ételéből.
-Ha olyan finom egyed inkább és ne dobálózz vele. - dorgálom meg kicsit, miközben újra célba vesz. Sóhajtok egy mélyet. Essünk túl rajta. Nem hajolok el, ezért a második találat az arcomat éri. Pffff.
-Most örülhetsz. Eltaláltál. - nyúlok egy szalvétáért és megtörlöm lasange-zsíros pofámat.
-Túl sok a feles energiád, drágám. Le kéne vezetni.... - jegyzem meg egy halvány vigyorral. Ezután megemlíti a gyűrűt. Úgy gondolja, ha már együtt élünk, jár neki egy karika. Miközben ezt mondja félreérthetetlenül a gyűrűs ujjára mutogat, csak hogy egyértelmű legyen a dolog nekem is. Hát ezen nem tudok nem elmosolyodni. Kortyolok egyet italomból, míg ő tányérjáról csipeget.
-Gyűrűt szeretnél kedvesem? - kérdezek vissza a jelekből olvasva, legalább olyan komolysággal, ahogy ő a kérdését nekem szegezte. Magam elé nézek egy pillanatra, miközben tányérom mellé rakom poharam, majd hümmögök egyet, mint aki komolyan fontolóra veszi a dolgot.
-Nos...kaphatsz azt is.......de szerintem hasznosabb lenne a házba bejutás szempontjából, ha inkább kulcsot adnék neked. - nézek rá sunyi mosollyal.
-Van még valami fontos, amiről beszélnünk kellene? - érdeklődöm bizalmasomtól.

zene: nincs || szószám:476 || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Külterületi kocsma és környéke Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
23
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 29, 2020 10:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Belial & Belphegor


C
sendesen kezdek egy talán mindkettőnk számára kényes témába. Igazából még most sem tudom hogy ötlött a fejembe. De hát ha már belefolytam végig kell vinnem. Mert ugye nem arról vagyok híres, hogy visszavonulót fújok ha belekezdek valamibe. Halgatag vagyok, míg démonom reagál a szavaimra, jobb most tisztázni mindent, amíg még nem éles a dolog. Utána már rizikósabb kikanalazni a szart magunk alól ugyebár. Örülök, hogy nem kell a bejárónőjének is lennem, épp elég az ami körül vesz vele kapcsolatban. Egy halvány mosolyt elengedek, de mikor a más egyébre kérdez ismét eltűnődök. Hamis fény csillan a szememben.
-A te ágyadban alszom!-határozott kijelentés volt, némi szarkazmussal. De csak elnevetem magam.
-Bocs, nem tudtam kihagyni. De egy próbát megérne.-ötletelek tovább kaján vigyorral. Ugyan már ezt senki sem gondolja komolyan ugye? Jó mert én sem! Persze a fejemben már sok-sok variáció ugrott fel ezzel kapcsolatban. Kitúrni a főnit az ágyból, elorrozni a kedvenc kispárnáját... Amúgy van neki ilyen? És nem utolsó sorban egy takaró elkobzás az éjszaka közepén. Nem vagyok komplett.
-Csak szép tágas szoba legyen, ahol megvan a személyes terem és még te is kopogva jöhetsz be.-kuncogok csendesen. Végül rá kérdezek a szabályaira. Oldalra döntöm a fejem egy hitetlenkedő pillantás keretein belül.
-Nem gondolod komolyan, hogy nem fedezem fel az új dolgokat ugye? Mégis mi rejtegetni valód lehet még előttem Kedvesem?-teszek fel két kérdést és elmorfondírozom.
-A második az magától értetődő. Nem rendezek házibulit nélküled!-míg az első mondatot teljesen komolyan mondom ki, a második már inkább viccesre sikeredik. Most mit csináljak? Ilyen vagyok. Komolytalan. A következő mondatra csak megvonom a vállam. Nem készült fel... Pont ő? Na ne vicceljünk.
-Rendben van, majd menet közben kiderül ha valami nem tetszik.-kacsintok rá és már a következő hadjáratot indítom Belial ellen. Levágok egy darabot az ételemből és már hajítom is villámról a főni felé. Sajnos sikerül kitérnie a lövedék elől, nevetnem kell, a mögötte lévő asztalnál ülő vendég kávéjában landol.
-Szép hárítás, de még nem végeztem. Amúgy finom, nyisd ki a szád, bele találok, megkóstolhatod.-vigyorgok tovább és a következő falatot is a villára szúrom majd megcélzom vele a Viszályt magát. Muszáj felpörgetni, a lapos buli még mindig ott van a fejemben.
-Mondd Belial ááá.-gügyögöm és újra elindítom a lasagne darabot, nem is figyelek mi lesz a sorsa, újabb falatot vágok, de ezt most a számba rakom. Mire lenyelem újabb obszcén kérdés bújik ki ajkaim közül.
-Nos, mi lesz a gyűrűvel?-már-már vágyakozva pillantok rá, csak azért hogy megértse mire is gondolok pontosan rábökök a gyűrűs ujjamra. Várom arcán a reakciót, kíváncsi leszek mit lép erre? Szégyen a futás de hasznos? Nyilván míg arcom rezzenéstelen addig nem jöhet rá, hogy újfent viccelek vele.
-Ha már összeköltözünk...-teszem még hozzá nagyon nagyon komolyan. Unatkozást mímelve a tányéromban kezdek turkálni. Semmis falatokat helyezek a számba, rágom kicsit, aztán újabb falat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Külterületi kocsma és környéke YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Külterületi kocsma és környéke WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
200
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 29, 2020 9:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Buli a szektásokkal
Belphegor & Belial
Épp az étlapot böngészem nem túl elmélyülten, amikor felvetődik a lakhatás kérdése. Míg tálalják vacsoránk van időm átgondolni, mit is feleljek erre a szokatlan kérdésre. Magamtól valószínűleg nem jutott volna eszembe ilyesmi. Mégsem tartom olyan rossz ötletnek, hogy hozzámköltözzön Belphegor. De vajon jó ötlet-e, tudva hogy bosszút forral ellenem a hátrahagyott évekért? Kiderül. Ártatlan megjegyzésemre elfintorodik, pedig még csak halvány gondolatban sem merült fel, hogy seprűt adjak a kezébe és ráeresszem a lakásra.
-Félreértettél kedvesem. És már amúgy is van bejárónőm. - vigyorodom el. A takarítás problémája megoldott. Persze muszáj a szememre vetnie, hogy a balhéink után ő takarítgatott. Bár a mai napig nem fér a fejembe, hogy miért tette? A munkakörünkben alapjáraton nem szerepelnek olyan feladatok, mint a romeltakarítás. Ez legyen az emberek dolga.
-A játszóhelyeink és a lakásom két külön dolog drágám. A legfőbb különbség, hogy a kettő közül a lakásom szent. - adok választ arra, miért is érdekel, hogy rendszerető-e. Teljesen más a hozzáállásom a két dologhoz, a házamban megvetem a felfordulást.
-A kutya sem piszkít oda, ahol alszik. - teszem hozzá ezt a szinte már emberinek hangzó mondatot. A holmijait illetően, saját bevallása szerint nincs sok cucca, de ez majd akkor derül ki valójában, ha bebőröndöz hozzám. A rendtartási szokásainál jobban már csak a költözésével járó változások érdekelnek jobban. Türelmesen várok és közben italomból kortyolok párat, míg gondolataiból visszaszáll hozzám. Kicsit elkalandozik a drágám.
-Szóval egy szoba és a konyha.- szúrom villámat a tésztába, majd elmosolyogva nézek rá, mikor kiderül, hogy igazi kis konyhatündér lett és főzőtudományát szeretné kiélni ott.
-Szoba van, a konyhát pedig...mivel ritkán eszem, főzni meg nem tudok....nem használom annál többre, minthogy az ablakpárkányán ülve szívjam el a dohányt. Befoglalhatod. - bólintok rá.
-Rendben. Más egyéb? - kérdezek rá, hátha eszébe jut még valami. Jobb tisztázni még itt a legelején. Közben nekilátok a bolognaimnak.
-Két fő szabály van. Egy...ahova nem szabad bemenni, oda nem mész be...- bár ha hajtaná a kíváncsiság, egész nyugodtan, de ne csodálkozzon, ha valami csúnya dologba sétál. Tele van a lakhelyem rúnákkal, csapdákkal és egyéb nyalánkságokkal. Az utóbbi három évben nem csak bujkáltam és rohangásztam a nagyvilágban, tekintélyes időt szenteltem ezek megismerésére. Mondhatni rendesen elmélyültem a rúnakészítés rejtelmeibe, míg ő a konyhatudományát fejlesztette.
-...kettő...az engedélyem és tudtomon kívül nélkül senki sem léphet a házamba. - Azt hiszem ez a kitétel nem szorul különösebb magyarázatra.
-Bizonyára akad még néhány jelentéktelennek tűnő apróság, ami még szóba jöhet. Nézd el nekem, váratlanul ért a kérdés, nem készültem. -  jegyzem enyhe gúnnyal a hangomban. Egy rövidebb időre csend telepszik körénk. Miközben békésen eszegetek kedvesem szórakozni kezd. Egy darabot az ételéből, villája hegyéről felém röppent, de észlelem a közelgő veszélyt és még azelőtt oldalra döntöm a fejem, hogy a falat eltalálna. Arcom helyett a mögöttem lévő asztal felé repül, és az ott ülő öregasszony kávéjában landol.
-Ennyire nem ízlik? - kérdezek rá, miközben figyelem, ahogy a következő lövedéknek valót faragja le ételéből. Közben magam mögül hallom, ahogy az öregnő panaszkodik a pincérlánynak, hogy valami fura dolog úszik a kávéjában.

zene: nincs || szószám:487 || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Külterületi kocsma és környéke Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
23
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 29, 2020 6:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Belial & Belphegor


A
lig vártam hogy az étterembe érjünk, az elmúlt három évben nagyon hozzá szoktam, hogy mint egy ember rendszeresen egyek. Nem létszükség, de hozzá szoktam, tehát muszáj. Ugyebár ami muszáj, azt meg kell tenni. Egy félre eső asztalnál helyet foglalva szinte azonnal felveszik az ital rendelésünk, majd magunkra maradva elvonom Belial figyelmét az étlapról. Még cigit is kunyerálok, mert hát ki ha én ne tenném ugyebár?! Természetesen a cselekvés és a válasz sem marad el. Így a dobozból kihúzok egy szál méreg rudat és rágyújtok mielőtt válaszolnék a Főninek. Mondatai kissé szíven ütnek, de végül csak elmosolyodom.
-Ez úgy hangzik, mintha rögvest a bejárónődnek kellene lennem.-húzom fel az orrom és megrázom a fejem. Ezt ő sem gondolja komolyan. Most ismét bele kell mennem ebbe a játékba?! Újra beleszívok a cigibe és elmélázok. Jó hogy nem ismer ilyen téren, vagyis csak félig...
-Áruld el nekem, mielőtt válaszolok erre az igen érdekes kérdésedre. Szerinted amúgy ki takarít utánad mikor "befejezettnek" tekintesz egy balhét? Úgy értem, a munka oroszlánrésze nem az hogy felgyújtasz egy-két várost, aztán eltűnsz, mint aki jól végezte a dolgát...-mutatok rá a dolgokra finoman, bár tudom, tisztában vagyok vele, hogyan értette a kérdést. De a nyomait mindig én tüntetem el.
-Ne izgulj, nincs csak egy sport táskányi cuccom. Tudod sokszor változtatom a lakhelyem és kevesebb pakkal jobb cuccolni. Szóval elég rendszerető vagyok, ha érdekel.-biztosítom a dologban, illetve jobbára mindig csak aludni térek "haza", mert egész nap úton vagyok, szóval esélyem sincs szétrámolni a motyómat. Ám ezt majd észre veszi, hiszen úgyis tele pakol majd megint feladattal... Juhé előre várom. Ja amúgy nem. A még fontosabb dologra elnyomom a cigarettát és minden figyelmem Viszályomra fordítom. Változásokkal... Milyen szép is ez a szó. Nos nézzük csak... Kis kacsóimra pillantok és nagyon igyekszem összeszedni, hogy hány olyan dolog lehet, amivel előre lendíteném a férfi életterét. Még az ujjaimon is elkezdek számolgatni, de szólni egy szót sem szólok, ám ajkam enyhén mozog, mintha magamban beszélnék. Percek telnek el így, hol megrázom a fejem és be is csukom az egyik ujjam, hol bólintok és új ujjam nyílik ki. Még akkor sem szólalok meg mikor megérkezik a rendelésünk, kezemet csak épp annyira húzom el az asztalról, hogy a pincérnő letehessem elém az ételt. Azta, de jól néz ki... Várj, mi van? Kezeimben már az evőeszköz van mire felemészlek. Ismét megrázoma fejem.
-Ne haragudj... Elterelődött a gondolatom, hol is tartottunk?-kérdezem csalafinta fél mosoly kíséretében. Persze tudom, hogy mi volt a téma, de nagyon szeretném húzni kicsit az agyát. Végül lemondóan sóhajtok. Lássuk csak...
-Nos a változások... Egyedül egy szobát kell mellőznöd és a konyhából szeretnélek kitiltani. Ott szeretnék én lenni az úrnő. Tudod, az elmúlt években megtanultam főzni és egészen kikapcsol néha. Természetesen bármit mondasz úgy lesz, nem akarom felforgatni az életed, csak egy egész kicsit, hogy ne unatkozz Drágám.-vonok vállat a végén és újra kezembe veszem a villát és a kést.
-Jó étvágyat Főni. Köszönöm a meghívást.-mosolygok rá, most talán igazán kedvesen. Szökőévben egyszer megengedem ezt neki. Végül is nem én vagyok a rossz akarója. Neki látok a kései vacsorának, majd pár falat után ismét a démonra nézek.
-Engem az érdekelne igazán, hogy neked milyen kikötéseid lennének a dologgal kapcsolatban.-ugyebár mégis csak ő a ház ura, én csak egy kis porszem leszek a fellegvárában. Szóval jobb ha mielőbb megtudom a házirendet, a tiltásokat... Na ácsi... Nekem nem tilthat meg dolgokat! Az túl klisé lenne, hiszen kilencven százalékban ismerem. Olyan sokat lógunk együtt, hogy már-már házasok is lehetnénk... Brrr, ebbe még belegondolni is rossz volt. Azért az mindennek a teteje lenne. Míg a válaszát várom ajkamhoz emelem a boros poharat és bele iszok. Egész jól választottam. Elismerően hümmögök és visszatérek a Lasagne-hoz. Az ízeket majdnem eltalálták, de ehető. Végül levágok egy újabb falatot az adagomból, majd nemes egyszerűséggel a villára szúrom és nemes egyszerűséggel hozzá vágom Belialhoz lepattintva a villáról, tudjátok ilyen katapult feelingben. Ha a célzó készségem nem hagy cserben és Viszályunk nem hajol el időben akkor pontosan a homloka közepén csattan.
-Tűz!-rikkantom el magam és már vágom is a következő lövedéknek valót.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Külterületi kocsma és környéke YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Külterületi kocsma és környéke WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
200
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 29, 2020 4:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Buli a szektásokkal
Belphegor & Belial
Távolodva a szektabuli helyszínéről és a Luckót életető kis csapattól, csendben haladunk egymás mellett, miközben minden lépéssel közeledünk az étteremhez. Út közben előtűnik az ivókút is, amiről nemrég említést tettem. A démonnő tisztálkodás céllal be is támadja azt. A hideg víz segít megszabadulnia a halott költő vérétől, ami makacsul az arcára tapadt. Sikerül egész jól lemosnia magáról, így kérdésére igenlő bólintással felelek. Egy keveset még tollászkodik, haját a fejére tűzi. Női cicoma, megvárom míg végez, és miután az utolsó kósza tincsét is helyre teszi, tovább haladunk.
Az épület ránézésre nem egy nagy durranás. Az omladozó vakolat, a betört üvegek, a kereteken megkopott festék, mind jól példázza, hogy ezt a helyet is megviselték az elmúlt évek megpróbáltatásai, mégis üzemképes maradt. Ha bárkiben kétség ébredne, hogy betérjen ide, az ablakokon kiszálló ínycsiklandozó illatok hamar meggyőzik a maradásról. Mi is a maradás mellett döntünk és a kajálda egyik békésebb szegletében le is telepszünk. Belülről jóval barátságosabb, mint azt kintről bárki gondolná.
Tekintetem elszakítom az étlaptól, amikor kisdrágám torkát köszörülve pillarebegtet, majd egy kérdést intéz felém. A tipikus női jelzéseket figyelve még azelőtt azonnal levágom, hogy akar tőlem valamit, mielőtt megszólalna.
-Hallgatlak kedvesem... - engedem lentebb kezem és az étlapot, hogy rá figyelhessek. Pislogó nagy szemekkel adja elő, hogy szüksége lenne egy lakásra, ahol meghúzhatná magát biztonságba. Mondandója azonban félbeszakad, mikor a pincérnőcske újból feltűnik mellettünk az italrendelésünkkel, majd megérdeklődik, sikerült-e már választanunk. Belphegor gyorsan dönt és míg elmondja választását, addig újra átfutom a választékot, de én sem gondolkodom rajta sokáig, hiszen a tisztáson is egy tál finom bolognai jutott eszembe, mikor a vacsora téma felreppent. Az első gondolat a jó, így ezt kérem. Mikor ismét magunkra maradunk kinyújtja elém a kezét, mint egy kéregető, persze a szép pillarázás és a mosoly nem marad el. Tudtam, hogy ez lesz, amint meglátja nálam a dohányt, majd engem tarhál le. De nem sajnálom tőle, tenyerébe rakom a gyújtót és a dobozt, amibe épp csak pár szál koporsószög maradt.
-Hm... - gondolkodok el kicsit jobban a kérdésen. Egy légtérben létezni vele? Képes lennék-e rá? Vagy ő kibírná-e? Baromi régóta ismerjük egymást és ugyanilyen régóta van mellettem. De együtt lakni? Azért az egészen más helyzet. Így is bosszantóan sokat tud rólam, de szerencsére közel sem mindent, ami csak annak köszönhető, hogy nem engedtem eddig személyes terembe. Furcsamód mégsincsenek nagy ellenérzéseim a gondolat ellen. Ám mielőtt megadnám az esélyt, tegyünk egy próbát alapon és gondolatban már csomagolna, előbb szükségesnek érzem tisztázni néhány fontos apróságot.
-Attól függ, mennyire vagy rendetlen... - kérdezem teljesen komoly arckifejezéssel. És ezúttal tényleg komoly, mert kérdésemet nem viccnek szánom. Tudom, most azt gondolhatja, fura szavak a Káosz szájából, de szeretem a rendet magam körül, mármint az életteremben. Felfordulást okozni, zűrzavart kelteni...nos ez a munkám része, munkát pedig nem viszek haza.
-...de ami fontosabb...- könyöklök fel az asztalra kicsit előre dőlve, kezeimet összekulcsolom magam előtt.
-...milyen változásokkal járna az nekem, ha hozzám költöznél. - kérdezek rá, mert komolyan érdekel, mire számítsak, ha ez a nőszemély beteszi a házamba a lábát. A pincérlány ismét az asztalunk mellett. Előbb Belphegorom elé teszi le a rendelést, aztán elém. Jó étvágyat kíván, és tovább siet a következő asztalhoz, hogy felvegye az újonnan érkezők rendelését.

zene: nincs || szószám:520  || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Külterületi kocsma és környéke Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
23
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 8:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Belial & Belphegor


S
zép csendes marad utánunk az éjszaka miután kiadtam mérgem. Kis fétisemet is sikerült kiélnem ma este. Valamire mégis csak jó volt ez a szekta gyűlés. Csendes csacsogásba kezdek Beliallal, majd mikor kimúlik kis játékszerem csüggedve rejtem el, hogy majd koponyáját megszerezzem a vacsora után. Kiderül, hogy lesz alkalmam kicsit felfrissíteni magam, így indulunk is el, magunk mögött hagyva mindent. Csendesen sétálok Belial mellett, szerintem eleget kapott egyenlőre, de azért még belefér, hogy jól kinevessem miután kamubocsánatotkérek csak így egyben. Hát had legyen már gyerek nap. Na persze ki is élvezem. Úgy körülbelül fél úton elkanyarodunk és meg is látom a kutat, erről van szó. Odamasírozok hogy vizet fakasszak és lemossam képes felemről a vért, percekig tisztítom arcomat, majd mikor már látom, hogy a tenyeremen nem pirosak a víz cseppek Belial felé fordulok.
-Elfogadható?-jobb híján mivel nincs nálam tükör meg kell kérdezzem Kedvesemet, hátha segít kicsit. Ha már nem lesz dolgom a vízzel akkor ismét feltűzöm a hajam, be kell valljam kimelegedtem és muszáj kicsit lehűtenem magam, csinos kis kontyot rittyentek a hajamból és már indulhatunk is tovább. Percek alatt az étteremhez érünk. Itt minden egy helyen van? Elhúznám a számat egy pillanatra, de ekkor az illatok jutnak el a szaglószervemhez. Úúú ez finom. Belépve a kajálda részbe szinte rögtön kapunk asztalt is. Kissé félre eső, hátsó asztal, de ez éppen elég. Ahogy helyet foglalunk már jön is egy felszolgáló kisasszony. Rendezett a ruhája, még így a nap végén is, haja egyszerű lófarokba fogva. Belial whiskey mellett voksol, bele is borzongok, elég volt a szektásokkal ez a pia.
-Egy üveg vörös habzóbort kérnék.-pislogok a kislányra egy édes mosoly kíséretében, majd ahogy magunkra hagy tekintetem a démonra siklik, bár az étlappal van elfoglalva. Finoman megköszörülöm a torkom és ha rám néz, ha nem bele kezdek a mondókámba.
-Kedvesem, kérdezhetek valamit?-pilláim megrebbennek, arcom tényleg komoly, számomra fontos dologról lenne szó. Nem is hagyom megszólalni a férfit, bele is kezdek.
-Ha már ilyen szépen újra egymásra találtunk, már már szappanoperába illően... Szeretnélek meginterjúvolni, hogy esetleg nem akadna számomra egy lakosztályod? Kellene egy állandó lakhely, ahol mondjuk talán még biztonságban is érezhetem magam és tudom hogy nem kutatnak fel.-pislogok nagy szemekkel, míg nem vissza nem ér a pincérnő az italokkal. Belial megkapja a kis whiskey-jét, én pedig a palack boromat. A csajszi ki is nyitja, majd tölt a poharamba és megérdeklődi, hogy sikerült-e választani az étlapról.
-Igen, én egy adag Lasagne-t kérnék és egy adag salátát.-vonom meg a vállam mikor Belial rám néz, mondtam hogy éhes vagyok. Megvárom míg ő is rendel, majd ahogy magunkra maradunk kinyújtom a kezem felé, jelezve, hogy szánjon már meg egy szál cigivel, esküszöm, nagyon szépen pislogok hozzá.
-Szóval, hajlandó vagy egy légtérben létezni velem?-azért tudok én elviselhetetlen lenni, de majd rájön a kis szívem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Külterületi kocsma és környéke YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Külterületi kocsma és környéke WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
200
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 4:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Buli a szektásokkal
Belphegor & Belial
Belphegorom viharos kis "boszorka". Még most is el vagyok képedve attól a hisztiáradattól, amit levágott előttem. Percekkel azután, hogy leüvöltötte a fejem is cseng a fülem méltatlankodásától. Bár meg kell hagyni, szenvedélyessége igen imponáló. Mindenesetre tanultam a leckéből, legközelebb nem törlöm másba tőlem kapott tőrét, legfeljebb saját magamba. A döglődőre nézek. Gyönyörű, preciz munka. Oda esik a bemetszés, ahova kell. Tökéletes kivéreztetés.
-Hát még szép, hogy tetszik. - bólintok kérdésére mély megelégedéssel, majd tartok egy kis hatásszünetet, miközben a démonnőről lassan a kimúlófélben lévő költő testére esik pillantásom. Most legyek vagy ne legyek gonosz vele? Tűnődöm el ezen egy kicsit. A férfi közben beadja a kulcsot. Nem sokáig bírta.
-Nem, nem veszem el az örömöd... - felelem halvány mosollyal, szavaimat veheti ígéretként is. Én nem fosztom meg újdonsült játékszerétől, maximum az élet, ha kis barátunk váratlanul visszatér az élők sorába és saját lábán hagyja el a dugihelyét. Kedvesemmel nem nagyon esett még szó köztünk erről a figyelemreméltó kis apróságról. Fogalmam sincs, mennyire van tisztában mindazzal, ami épp a világban zajlik, de nem úgy halnak az emberek manapság, mint régen. Egyszer halni már nem divat. Az áldozati bárányunk is feléled majd, ahogy a kiroppantott nyakű szőke hölgyemény is. Míg a kapuk zárva, addig számukra a halál nem végleges. Persze ennek az abszurd helyzetnek is megvannak a maga szépségei, hisz a visszatérőket újra és újra vissza lehet küldeni a halálba...jó móka, ha az ellenségeinket akarjuk kicsit szivatni.
Az ilyesfajta játszadozások, mint a nyaknyesés olykor némi mocsokkal járnak. Még szerencse, hogy kellő távolságban voltam a kifröccsenő vértől, így ruházatom makulátlanul tisztán marad. Belphegor már nem mondhatja ezt el magáról. Kellő közelségben állt, hogy rendesen beterítkezzen emberünk vérével.
-Van egy ivókút az étterem felé menet. - felelem vértől maszatos arcát figyelve. A démonnő biztos rejtekhelyet keres Adolf leendő barátjának. Hamar talál is neki egy viszonylag megfelelő helyet, ahol nem veszi észre senki. Nagy előny, hogy este van, és még hanyagul eldugva sem szúrna szemet senkinek.
-Nem is tudom...talán valami tésztafélét. Bolognait. Mondjuk. - felelem. Miközben egyik slukkot szívom a másik után rájövök valamire. Eddig sem voltam jeles kedvesem tanácsainak megfogadásában, de most hogy tudom, bármikor megszivathat, hogy elégtételt vegyen azért a három esztendőért, joggal merülhet fel bennem a kérdés, ezek után milyen javaslatára is hallgassak? Azt hiszem kicsi megrendült a bizalom. Így amikor kismacska módjára dörgőlődzik hozzám, gyanakvó tekintettel nézek le rá. Biztos vagyok benne, hogy szimulál a kicsike. Amikor elnézést kér pedig azonnal tudom, hogy csak szórakozik velem. Nem is bírja ki, mert szemtelenül a képembe nevet, de nem veszem magamra.
-Nos, van a közelben egy egész jó hely.  - mondom, miközben elindulunk a szóban forgó kajálda irányába.
-Egész jól főznek. - teszem hozzá. Azon az úton indulunk vissza, amin a tisztásra jöttünk, bár már jóval sötétebb van. Mégsem megyünk teljesen végig, az egyik elágazásnál jobbra fordulunk. Feltűnik előttünk az ivókút, amit már korábban említettem. Ha igényt tart rá, úgy megállunk, míg felfrissíti magát a csap alatt. Az étterem csak öt percnyi sétára van onnan, ahol most állunk.  
-Nyitva vannak, remek! - észrevételezem, amikor kellő közelségbe érve fényt és mozgolódást látok bentről. Közelebb érve látni, hogy szerencsére nincs tömegnyomor, így asztalt is hamar kapunk. Az étkező felé lépkedve érezni a levegőben terjengő finom illatokat. Végül egy félreeső, benti asztalt kapunk, ahol nem vagyunk szem előtt. Nem miattam, inkább Belphegor véres ruházata miatt, csak vonzaná a kíváncsiskodó tekinteket. Alig, hogy leülünk, mellénk libben egy kedves mosolyú pincérnőcske, hogy felvegye a rendelésünket.
-Egy whiskeyt kérek... - mondom neki, majd elmélyedek kicsit az étellapban. Ha bizalmasom is kikéri italát, a lány magunkra hagy minket.

zene: nincs || szószám:580  || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Külterületi kocsma és környéke Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
23
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 27, 2020 10:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Belial & Belphegor


K
ezdeti mérgem amilyen hamar jött úgy illant el, amikor rájöttem hogy mekkora hülyeséget is csináltam így. Belial rezzenéstelen arccal tűrte amit a fejéhez vágtam. Elgondolkodtató, hogy azért, mert igazam van, vagy mert csak nem akar beszélni velem. Nyilván szokatlan számára a kirohanásom, de megérdemelte. Végül is könnyebb úgy megnyugodni, hogy nem reagál. Arra pedig, hogy szüksége van rám, végül csak egy halovány ám pimasz mosolyt kap válaszul egy "szeretném látni" arckifejezéssel karöltve. Az éttermes téma mégis rábillent még egy lapát szart Belial helyzetére és így ezt a labdát is felveszemm jól megpattogtatom a Főni fején. Csak biccentek arra, hogy kíváncsi mit találtam ki neki, helyes, legyen is. Gyönyörű sorozat köröz a fejemben folyamatosan, új és újabb ötletekkel ahogy telnek a napok. Mi több... Nos, ez a jövő zenéje. Tehát elvisz vacsorázni ha törik ha szakad. Nyomós érv... Naná, az enyém, az én csepp számból bukkant ki, tehát nyomós. Végül hódolok kedvenc hobbimnak és újabb földinek kell lemondania szánalmas életéről. Nos... Nem, nem sajnálom, ne hidd azt. Viszont tényleg tetszik a nyelőcsöve, olyan... Mmm véres. Belial is mellénk guggol mire ráemelem tökéletes göndör pilláimat.
-Tetszik kedvesem? Ugye nem veszed el a játékomat?-kérdezek is tőle, majd ahogy szegény pára az utolsókat hörgi csak lemondóan sóhajtok. Na bumm, nem mondta el a nevét, olyan nagy kár. Na majd Adolffal kitalálunk neki valamit.
-El kéne rejteni valahová, ha megvacsiztunk visszajövök érte. Komolyan mondom kell a koponyája, Adolf magányos!-emelem fel mutatóujjam nagy komolyan. Elhangzik a kérdés, hogy mehetünk-e, így végig nézek magamon. Egy-két helyen a ruhám is véres lett, így beülni egy étterembe?
-Alternatíva a gyors tisztálkodásra?-állok fel és végig húzom vékony ujjaimat vértől ragacsos arcomon. Eszembe is jut a kölcsön pulcsi, de aztán megborzongok, kényes orraimat nem fogom kitenni újra annak a bűznek. Hozhattam volna váltó ruhát bakker. Kiestem már Belial ritmusából. Talán el is puhultam. Na majd vissza szokok.
-Rendben, induljunk.-felhagyok azzal, hogy letisztogassam magam, elfér, majd kiírom a fejem fölé, hogy tömeggyilkos. B@szok rá amúgy. Régebben is csináltam már ilyet. Na de hová rejtsem a hullámat? Körbe pillantok, majd elcipelem a legközelebb égő bokorhoz és nemes egyszerűséggel oda hajítom, legalább nem kell megnyúzni. Arra úgyse vinne rá a lélek, így meg max a koponya csontot kell majd lemosnom.
-Te mit fogsz enni? Én annyira elfogadnék egy jó lasagne-t.-magyarázom csacsogva és Belial mellé lépve hozzá dörgölődzöm, mint egy kiscica.
-Sajnálom a kirohanásomat. Igazából nem tudom mi ütött belém. Bocsánatot kérek.-nézek fel rá egy pillanatra, aztán elfordulok.
-Megérdemelted!-köhögöm el magam tisztán hallgatóan és kacagni kezdek. Nem kérek én bocsánatot, nem vagyok gyerek. A Viszály jobb és bal keze, első sorból tanulok el minden szerepet, ezt is.
-Hová fogsz vinni?-kérdezek rá miközben elindulok arra, amerre Belial kis cserjetüze felgyújtott pár alakot a bezárást követően.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Külterületi kocsma és környéke YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Külterületi kocsma és környéke WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
200
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 27, 2020 5:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Buli a szektásokkal
Belphegor & Belial
Mint egy gyanútlan túrázó, akit egy váratlan földcsuszamlás visz el, úgy zúdulnak rám kedvesem háborgó szavai. Első gondolatom: azt a rohadt! Ez aztán nem semmi. Kicsit hirtelen jött kitörése, szinte a torkomnak esik. Meglepettségemben meg is emelem szemöldökeim. Dühösen, villámló tekintettel néz rám, csinos kis pofija haragtól torzul és olyan hangosan "beszél" velem, hogy majdnem túlüvölti a szektabulit. Hát lennének észrevételeim az elhangzottakhoz és válaszolnék is költői kérdéseire, de bölcsebbnek találom ezúttal csendben maradni és hagyni, hogy a kislány kiengedje a fáradt gőzt. Szavaim lehet csak olaj lennének arra a bizonyos tűzre. Egy pillanatra elhallgat, de csak addig míg levegőt vesz, hogy tovább folytathassa méltatlankodását. És mindezt csak azért, mert tőrét megtörölgettem a halott bige szoknyájába? Elképesztőek a nők! Milyen apróságoktól képes eldurranni az agyuk. Mélyet sóhajtok, miközben nyugtázom magamban, hogy esélyesen idén sem én leszek majd az év főnöke cím nyertese. Aztán nagy haragjában ismét eljön a hátrahagyottság kérdése, amin mégsem lépett túl. Mit is mondhatnék erre? Valószínűleg a síromig felemlegeti majd. Vagy magára a sírkövemre vési, csak biztosan ne merüljön feledésbe.
-Igazad van. - ismerem el. Miért is tagadnám a nyilvánvalót? Irányíthatatlan, kiszámíthatatlan vagyok, egyesek szerint kezelhetetlen, meg még komolytalan is. Csúnya, rossz démon vagyok, csak a probléma van velem. Na de milyen legyen a káosz, ha nem ilyen? Ez nem lehet számára újdonság, mindig is ez jellemzett. Ő pedig túl régóta van mellettem, hogy ne lenne ezzel tisztában. A sírás határán, bekönnyesedett szemekkel néz rám és válaszokat követel. Szokatlan így látnom, mert nem jellemző rá az efféle érzelgősség. Azt akarja mondjam ki, hogy nincs rá szükségem. Mielőtt bármit válaszolnék, hagyom, hogy kicsit alább hagyjon a hisztiroham, ami ilyen csúnyán magával ragadta. Miután kiadja magából, ami kicsi szívét nyomta, úgy tűnik némileg megnyugszik.
-Belphi, Belphi.. - ingatom meg fejem, és elengedem fejemhez vágott szavait. Ahogy a felmondását is, vagy mi a fene akart az lenni?
-...tudod jól, hogy szükségem van rád. - felelem és lehet mondanom kéne neki még valamit, de inkább nem kockáztatok. Mindenesetre sokkal jobban értékelem őt, mint mutatom. A szektavezér ledermedve néz, ha még nem tojt be eléggé tőlünk, most bizalmasam kitörésétől egészen biztosan tele lett a gatyája. Egy hosszabb pillanat erejéig elrévedünk a nosztalgiában, ám az oszló szektatömeg kicsit bezavar. De gyorsan gondoskodok róla, hogy ne széledjen úgy szét a tömeg. Ez persze némi pánikot kelt, páran meggyúladnak és sikoltozni kezdenek. Ez ad némi pluszt a silány bulihangulathoz. Közben megegyezünk, hogy vacsorára valami olasz kaját eszünk. Az étteremkérdéssel kicsit húzom az agyát, mire Belphegorom elém lép és fenyegetőleg emeli térdét ágyékom közelségébe. Várakozó állásban van, rugásra készen áll. Hopsz, úgy látom érzékeny téma az étterem is. Lepillantok térdére és elvigyorodom. Ám ami épp a fejemben jár, azt inkább nem öltöm szavakba. Tedd, ne tedd, csinálj valamit, bármit, de ne ott pihentesd a lábad. Még a végén biztatásnak venné, hogy belémrúgjon. Elgondolkodva nézek a kisdrágámra, fejem kicsit felszegem, majd oldalra döntöm. Arcom meg sem rezzen, higgadt nyugalommal hallgatom, ahogy "jogaimat" ecseteli.
-Hm...- reagálok ennyit az elhangzottakra, miközben számhoz emelem a bagóm és mélyet szívok belőle. Szépségem tudatja velem, hogy az előbbi nyelves csak felvezetés volt bosszúhadjáratában. Nem marad megtorolatlanul az a három év. Több lépcsősre tervezi a visszavágót, ami azonnal felkelti kíváncsiságomat.
-Dehogy felejtettem. Érdeklődve várom, mit találtál ki... - fújom ki lassan a füstöt, és eresztek meg felé egy sunyi vigyort. Nyilván nem vagyok olyan ostoba, hogy azt gondoljam letol egy szenvedélyes nyelvest, érzékien kicsit megrágja a szám szélét, és akkor minden meg van bocsátva. Haragtartóbb démon ő annál, hogy csak ennyibe hagyjon egy ilyen sérelmet.
-Ez nyomós érv. - ismerem el, szóval jár neki az éttermi kaja.
Miután sikerült ezt is megbeszélnünk, figyelmünket újra Luckó személyes ódaírója felé fordíthatjuk. Ránézek Belphire és ugyanazt a gonosz csillogást látom a szemeibe, mint annak idején. Kedvelem ezt, a benne lévő elvetemült sötétséget. A szektavezér megszólalni sem tud a félelemtől, annyira beijed démonhölgyem pengéje láttán. Egy pillanat és a fém a fickó nyakába mélyed, a vér meg csak tódul kifelé. Rémülten kapkod a levegőért, reflexből a nyakát tapogatja. A szerencsétlen kapálózásában csak mélyebbre taszítja magába a tőrt, így az felnyársalja őt.
-Ahhh, mnt a régi szép időkben. - aljas vigyorral guggolok le haldokló költőnk elé, fél kezemmel térdemre támaszkodom, másikban cigimet tartom, szívok még egy utolsó slukkot, mielőtt a lábam előtt elnyomom a csikket. Még pár hosszabb percig eltart, míg feladja a küzdelmet.
-Akkor, megyünk enni? - pillantok Belphegorom felé a férfi utolsó lélegzetvétele után. Szerencsére nem kell majd messze mennünk. Az ivótól visszább, nem olyan messze van egy étterem, ahol olasz ételek is vannak. Azt mondják, ott kifejezetten jól főznek.

zene: nincs || szószám:747  || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Külterületi kocsma és környéke Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
23
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 27, 2020 12:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


+18
//ugyan cenzúráztam ahol tudtam, de Belphi szája elég mocskosra sikeredett most, felhúzta a főni.//



Belial & Belphegor


A
nnyira bosszantó tud lenni ez a démon. Esküszöm tényleg inkább fel kellett volna képelnem, nem még kedveskedni neki. Vagy akkorát alá rúgni, hogy föld körüli pályára álljon valamelyik űrszonda mellett és még három évig nyugtom legyen tőle. Most már belátom jobb volt nélküle. Csak fújtatok a hülyeségén. Amikor visszakapom vérmentesen a tőröm akkor jön az igazi hideg zuhany. Ezt kellett megérnem mellette? Hát szerinte mi a búbánatos balhere vitt rá arra, hogy a szőke holtan zuhanjon össze? Belial hangzatos mondatai az egek közé emelik az amúgy is ultra magas pulzusszámom, ami azóta van, hogy ott a raktárépületben végre rábukkantam. Esküszöm időzített bomba vagyok, aki a jelek szerint azonnal és sikeresen robbanhat.
-Ja b@szom a szád, a szőke miatt! Hát szerinted minek van kitekerve a nyaka heh?-ugrok is neki szóval, szemeim villámokat szórnak és már nem kontrollálom a szavaimat sem.
-Mégis milyen főnök vagy te? Itt hagysz a halál r3tkes f@szán kettővel, eltűnsz, mint Petőfi a ködben... Aztán egy kikúrt kocsmában oda böffented, hogy "Sajnálom." Majd ezek fejében még neked áll feljebb, hogy nem bólogatok mint a jól nevelt kutyuskák, hogy ugyan már Életem előfordul nincsen semmi probléma? Vagy azt vártad, hogy utána a nyakadba borulok és arcon nyallak? Esküszöm te soha semmit nem érdemelsz meg!-hangom oktávokkal feljebb ugrik, de már teszek rá magasról. Showt akart nem? Hát nesze, kibújik a szög a zsákból. Majd most rájön, hogy melyik út megyen itt Budára... A hajamat tépném, esküszöm, de az ahhoz túl értékes. Fortyogok mint a kitörni készülő vulkán, még nem értem el azt a szintet, hogy kiteljesedjen a haragom, de nem állok már messze tőle.
-Tudod, nem is értem minek neked bizalmas? Mész a saját hüŁye fejed után és b@szol arra, hogy esetleg valaki foglalkozna veled. Hola pancser, kilépek a francba, oldd meg az idióta ügyeidet a f@szba egyedül. Én meg keresek egy nyugisabb elfoglaltságot. Remélem ellenvetésed nincs. Az elmúlt három évben is megvoltál te nélkülem prímán. Csak végre mondd ki! Mondd ki az istenért Belial!-düh, kín, szenvedés, harag, bizalmatlanság, fájdalom... A végére még egy-két könnycsepp is kigördül a szememből. Fr@nc essen belé, én nem sírhatok! Egyáltalán hogy gyötörhet ennyi érzelem egyszerre valakit? Ám most nagyon nagyon igénylem a szóváltást, egyszerűen... Aztaaa, ez mind azért, mert megtörölte a tőrömet a szőke szoknyájában... Lucó, mi szoktunk féltékenyek lenni? Én, egy halott halandóra? Elképedek saját magamon, most esik le, hogy amúgy ezeket olyan szinten meggondolatlanul mondtam ki, hogy bárki megkérdőjelezhetné épelméjűségemet. Mély levegőt veszek és oldalt pillantok.
-Oké felejtsd el!-közlöm fél hangosan és inkább a szektavezérre fektetem a hangsúlyt. Visszatérek normál vezérlésre. Csacsogó hangnem, megszokott téma. Halál, vész, meg a többiek. Oké nem tudok elvonatkoztatni az előbbiektől, ez tuti nem én voltam, biztosan megszálltak. Gyilkolni, gyilkolni, gyilkolni... Ki kell engednem a gőzt. Felidézek pár gyöngyszemet a múltból, kedvenc hangjaimat és elkotyogom Belialnak. Mosolyra késztet, hogy emlékszik rá, de új hobbija éppen hidegen hagy.
-Hát nem csak ott lehetnél tüzes.-bököm ki egy alig látható fél mosollyal, de hogy mire gondolok valójában? Ohóóó, azt még magamnak sem vallom be. Végül észreveszem, hogy van aki menekülne, így szólok is Viszályomnak, hogy akció van, ő pedig szép igényesen cselekszik is. Mid ad Lucifer, még sikolyt is hallok. Zene füleimnek. Aztán visszatérek a kaja témára, meg is beszéljük, hogy az olaszt mindketten preferálnánk, ám a kérdésemre kérdés a felelet, enyhe pír önti el arcomat, már veszem is a levegőt, hogy jól beolvassak neki, még meg meri ezt kérdezni, hogy megérdemlem-e? Na várj csak Belial. Fejemben összeáll a kép, elé lépek és édes mosollyal egyik lábam térdben hajlítom, megemelem a nemesebbik része felé, csak éppen oda érintem a térdem, nem szándékozom fájdalmat okozni (még).
-Gondolom itt az ideje elmagyaráznom a jogaidat. Három évem volt rá, hogy papír formát öltsenek. Tudod kedvesem, ha nem szeretnéd a heréidet a manduláid helyén tudni, akkor nem most kezdesz el velem pimaszkodni.-cuki kislányos mosolyom nem hagy alább, de a hatás kedvéért kicsit feljebb emelem a lábam. Szemeimben gonoszkás fény csillan. nem tudja még a kedvesem, hogy milyen ha pont én haragszom. Lóról való lelökés, ugyan már... A bosszú édes, én pedig élvezettel fűszerezem ha kell.
-Tudod több darabos felvonás vár rád egyébként. Ugye nem hitted el, hogy a csókkal mindent meg is oldottam? Egy iciripicirit mintha elfelejtetted volna ki is vagyok. A két szép szemedért pedig nem fogok engedni hogy ne teljesedjenek ki a szeszélyeim. Te pedig vagy eltűröd, vagy menekülőre fogod. Elgondolkodtató, hogy melyik a férfiasabb húzás Belial?!-engedem le a lábam és tapsolok párat, megérdemlem! Legalább én éljenezzek, ha mástól nem kapok elég elismerést.
-Amúgy ott tartottunk, szerényebbre véve a szót, hogy igen, állíthatom hogy megérdemlem. Tudod nem sok f@szparaszt olyan hű, hogy három évig hajkurásszon, kereshettem volna magamnak másik alanyt, hogy a talpnyalója legyek, hogy használjon, mint egy darab rongyot, úgy ahogy te teszed. Tehát igen, elviszel étterembe!-döntöm oldalra a buksimat és kicsit csücsörítek mondandóm végén. Aztán inkább ellépek előle és felhozom, hogy legközelebb talán nekem kellene programot választani, ez a silány felhozatal a mércém alját sem érte el. Főni bele megy én pedig, mint aki jól végezte dolgát visszaguggolok a konferanszié mellé.
-Na figyi, megmutatom miről beszéltem az előbb. Te leszel az alanyom erre a célra. Tehát az fog következni, hogy ismét hátrahúzom a fejed...-kezdek is cselekedni szavaim nyomán, elég határozottan és kiélvezem a rémült pillantását az ipsének.
-...utána előveszem a tőröm, hidd el éles, észre sem fogod venni hogy hozzád értem...-hangom már-már igézően hat a fószerre, én pedig egy határozott mozdulattal vágok bele a nyakába az ádámcsutka alatt. Szélhámos vigyor terül el a képemen ahogy arcomba fröccsen a vér.
-Látod, nem fáj ez. Amúgy igazán szép légcsöved van, komolyan mondom, sosem láttam még ennél szebbet.-hangom annyira komoly, hogy kis híján én nevetek fel.
-Érzed ahogy a tüdődbe csorog a vér? Belial, nézd milyen keményen küzd. Annyira cukorfalat. Adolf mellé kell a koponyája.- kislányos csilingelő hangon jegyzem meg az utolsó mondatot és még mindig nézem ahogy a halál tusa kezeim közt folyik le.
-Neked is adok majd nevet, de ha gondolod elárulhatod a sajátodat is.-ajánlom fel nemes egyszerűséggel a dolgot. Szeretem, na meg ez a fényjáték a lüktető véren. Rendben van, mégis csak jó ötlet volt a bozót tűz.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Külterületi kocsma és környéke YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Külterületi kocsma és környéke WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
200
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 27, 2020 10:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Buli a szektásokkal
Belphegor & Belial
Egy pillanatra felötlik bennem a gondolat, hogy most kivételesen megfogadom bizalmasom tanácsát és lekapom az öregasszonyt. Kizárólag azért, hogy megnézzem, milyen arcot vágna Belphegor. De hiába a kíváncsiság...van, amire engem sem visz rá a "lélek". Néhány hosszabb percig csendben kalandozok gondolataimban, vágyakozásban tartva a nagyit. Majd ahelyett, hogy lecsókolnám az öreglányt, inkább kihátrálok és a lehetőséget tovább passzolom az illetékesebbnek. A vénasszony öröméről gondoskodjon inkább a Főnci. A szívszaggató jelenet után, a démonnő visszaszerzi tőrét, miközben cigivel húzza le az egyik szektatagot.
Elvéve tőle fegyverét alaposan megtisztogatom. Már szinte el is feledkeztem arról, hogy tőlem kapta. Felé fordulva még elcsípem a fintort az arcán, ami egyértelmű nemtetszését fejezi ki. Ha tippelnem kéne pusztán a tekintete alapján, valószínűsíteném, hogy tisztítási módszeremben talált valami kivetni valót. Vértől mentesen nyújtom vissza neki, mire durcásan megjegyzi, hogy a tőr ribanc szagú lett.
-Mi? - tör elő belőlem a kérdés, egy pillanatra elgondolkodva, hogy jól hallottam-e szavait. Ribanc szagot mondott? Orrom elé emelem a pengét és megszaglászom. Nem érződik rajta picsaszag, maximum nagyon gyengén az áldozati vér.
-Nem érzek semmit.... - jegyzem meg, majd átadom neki a tulajdonát, már ha a "ribancszag" ellenére is elvenné tőlem.
-Nem értem mi bajod....ezt most a szőke miatt? - kérdezek rá, mert van egy olyan sejtelmem, hogy nem örül, amiért a bögyös hullát használtam törlőrongyként fegyvertisztításra. Én csak hasznosítom, amit találok. A végeredmény számít, nem?  
Felmerül a szektafő sorsa, mit is kezdjünk vele? Lucifernek szüksége lehet-e rá? Jó kérdés.
-Nem igénylem az ilyesmit. - felelem vállrándítással csipkelődő szavaira. Ismer, tudja, hogy mennyire nem tudom értékelni a művészeteket. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellene.
-Végülis...ártani nem árt, majd eldönti maga, kell-e neki ez a szerencsétlen. - pillantok a megilletődött férfire. Már ha tud időt szakítani ilyen kis semmiségekre bokros teendői között. Újabban nincs sok ideje a démonjaira, jobban lefoglalják az emberi világ dolgai. Szégyen.
-Ja, élénken megvan a kép... - bólintok, miközben a zsebembe mélyesztem a kezem. Sok őrült és mókás dolgot csináltunk már együtt Belphivel, ami inkább csak nekünk volt szórakozás. Alkalmi játszótársaink már kevésbé élvezték a velünk töltött, kreatív szabadidős programjainkat. Nem csoda, legtöbbször nem élték túl. Látom a földön kuporgó szerencsecsomagon is, hogy elborzad kedvesem szavait hallva. Na igen a vérbemenő részletek gyakran elborzasztják az emberi fület. És még ez nevezi magát sátánistának, szánalom...
-Bár mostanában inkább a lángoló test és a szénné égett tetem látványát élvezem. - teszem hozzá, bár tudom, hogy Belphegorom annyira nincs odáig ezekért a piromán dolgokért. Ez inkább az én hóbortom.
-Naa... - emelem fejem a menekülők irányába. Sunyi vigyor kúszik végig arcomon. Hát mégis csak van remény. Egy kisebb csapat gyorsan távozóra fogja, mikor meglepetten felfedezik a tisztás szélén lobogó hangulatvilágítást és a benne rejlő veszélyeket. A részegebbje, aki már lassan világáról sem tud és avarszinten mozgolódik, viszont a füves közepén marad mit sem sejtve. Ők megérettek a pusztulásra. Kicsit felkorbácsolom a lángokat és bezárom a kört, hogy aki most tervezne távozni a buliból, ne tudjon.
-Az nekem is jó. - bólintok rá. Az olaszok elég jól főznek. Van néhány ételük, amit kifejezetten kedvelek. Zsebemből elhúzom a bagóm és a gyújtóm, ami mindvégig ott lapult. Nem zárkózom el, hogy bizalmasomat kajálni vigyem, mégis muszáj kicsit kötekednem vele. Túl egyszerű volna, ha csak egy szimpla igennel válaszolnék kérdésére.
-Megérdemled te azt, hogy ilyen helyre vigyelek? - kérdezek vissza szemtelen vigyorral, miközben rágyújtok egy szálra. A buli elég várakozáson alulira sikerült, bár meg kell jegyeznem, a romtemplomos összeröffenés ennél ezerszer gázabb volt.
-Rendben. - egyezek bele, hogy a következő programot ő válassza ki, hátha nagyobb szerencséje lesz. Na meg kíváncsi is vagyok, hogy ő milyen elfoglaltságot választana unaloműzésre.

zene: nincs || szószám:584  || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Külterületi kocsma és környéke Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
23
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 26, 2020 9:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Belial & Belphegor


B
elial nem kispályázik, be kell valljam jobban átérzem, mint régebben, határozottan tetszik amit művel. Vigyorogva figyelem miután felszólal a népnek. Na meg persze adom alá a lovat, hogy hát csókolja meg a kedves nagyit is, had örüljön. Azt azért tegyük hozzá, ha megtette volna akkor bizonyosan közbe lépek, azért mindennek van teteje. Szerencséjére kibújik a feladat alól ezt egy jóleső hümmögéssel nyugtázom. Mert volna pont most rám hallgatni. Azért a hatásszünetért még viszont elkapom a frakkját. Lucókánk menyasszonya nem akar kötélnek állni, pech. Már épp indulnék a szekta megsegítésére nagy kegyesen, mikor maguk alá gyűrik a leányzót, így esik, hogy azért csak kivegyem részem a játszmából tőröm előkerül a csizmámból és már repül is. Zsír, tíz pontos, csont nélkül. Így kell ezt kérem szépen. Na ki a zseni? Ja igen, én volnék, oké? Ne is vitatkozz! Mire elfolyik életereje a csajnak a buli elszabadul, Belial tüzeskedni kezd én pedig cigi beszerző útra indulok. Valójában sosincs nálam, én az a tarhálós fajta vagyok. Most sincs ez másképp és amilyen az adjon isten... A srác örüljön neki, hogy egyben maradt. Megőrjítenek a földiek és nem jó értelemben. Visszaszerzem a tőröm s miután elszívom a cigit visszalejtek a Főnihez, hogy reményeim szerint valami tisztítót kunyizzak tőle. Persze hogy nincs nála, de kiveszi a kezemből kedvenc fegyverem és elindul a megnyekkent szőke felé. Én már a konferanszié mellett guggolok, fél szemmel Belialt lesem. Mire oda ér mellém elfintorodok, még nem is reagálok mondandójára. De már új téma csúszik a nyelvemre tőrömre pillantva.
-Ugye tudod, hogy most r!b@nc szagú is lett.-hogy lehet valaki ennyire kegyetlen velem? Kinyújtom a kezem reménykedve abban, hogy visszakapom a pengét, majd visszakanyarodok köztünk lévő emberpalántánkra.
-Annyira drámai vagy. Majd ha te leszel a nagyfőnök, neked zengenek ódákat. Most érd be azzal, hogy itt lehettél. Tudják, hogy létezel.-szavaim csípnek, mint a darázs fullánkja, a szemem sem rebben miközben kimondom egymás után, rendezve a betűhalmazokat. Botrányos ez a démon. Rögtön minden kellene neki, de bezzeg szegény nagyikát magányosan hagyta.
-Én amondó vagyok belefér még egy kedveskedés Lucónak. Legalább lesz egy költője. Amúgy mondd már, van neki?-vigyorgok, mint egy eszelős, azt hittem kiestem a ritmusból az elmúlt három évben, de most egészséges büszkeség önt el. Ugyan nem törődöm azzal, hogy vissza kaptam-e a tőrt vagy sem, elengedem emberünket, jól elgémberedhetett a nyaka.
-Te emlékszel még arra, hogy milyen mikor egy tüdő tele megy vérrel és már csak hörög és nyuszít, nem kap levegőt... Nekem ez annyira hiányzik.-a lustán pislákoló bokor tűzben még mindig az egybe gyűlteket figyelem. Pár ember már teljesen kiütötte magát, többen minket figyelnek, félve pislognak felénk, illetve van olyan is, aki kap az alkalmon és elindul a "kijárat" felé.
-Nézd már, ott szöknek.-intek fejemmel egy kisebb csoport felé. Na jó, nem kell mindenki, de még egy kicsit had érezzem a vér szagát! Felállok és kinyújtóztatom lábaimat, elzsibbadtak kicsit. Mély levegőt veszek majd tekintetem az égre emelem.
-Valami olaszt ennék. És te??-intézem kérdésem Belialnak, ugyan percekkel ez előtt tette fel a kérdést, de volt jobb dolgom is, mint erre felelni. Mondjuk nem étterembe akarok menni, inkább most én motoznék kicsit a konyhában. Csak azt nem tudom hogy kedves Viszályunkhoz megyünk-e, vagy legyek jófej és ajánljak fel egy utat hozzám a kis bérleményembe... Megrázom a fejem, na azt már nem, hozzám ugyan nem jön fel.
-Elviszel étterembe?-újabb fogós kérdés már ugrott is a két verzió amit elképzeltem. Inkább meghivatom magam. Érdekes lett az este, de valami még igazán hiányzik belőle. Mondjuk az igazi velőt rázó sikolyok. Zavar a csend, a nép meg inkább bulizik, ezek kajak nem tudják a protokollt? Vagy ennyire romlottak? A pia is gyatra... Csak whiskey, ne már, nincs keményebb? Komolyan a kocsmában jobb volt a hangulat, mint itt. Bele rúgok a földbe, amolyan ideg levezetésképpen.
-Hát legközelebb én választok programot.-jegyzem meg unottan és körmeimet kezdem vizslatni jelzésképp, hogy történhetne amúgy még valami. Lehet hogy várnunk kellett volna kicsit? Emberek... nem tudnak bulizni!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Külterületi kocsma és környéke YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Külterületi kocsma és környéke WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
200
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 26, 2020 7:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Buli a szektásokkal
Belphegor & Belial
Azt kell mondjam, hogy a kisdrágám alaposan meglepett. Mindig tudtam, hogy sokoldalú, de azt nem gondoltam róla, hogy ilyen kis buja is tud lenni. Igaz érzéki csókját azzal zárja, hogy durván fogait a számba mélyeszti, még a vérem is kiserken, de ez egyáltalán nem zavar. Ennyi kis kellemetlenség igazán belefér egy ilyen heves nyelves után. Ez volt a revansa, amiért szó nélkül otthagytam három éve. Hát ilyen büntetést bármikor bevállalok.
A démonnő műsora után én következem. Kiválasztok az egybegyűltek közül egy szemrevaló kislányt, akinek a lelkét majd Lucifernek kell áldozniuk. Kisebb zűrzavar tör ki emiatt. Hirtelen megjelenik mellettem "öreganyám" csücsörítő ajkakkal, hályogos szemeiben várakozó csillogással. Láthatóan még nem tett le arról, hogy az ördögtől csókot kapjon és ezáltal örök tagságot nyerjen a Pokol bugyraiban. Hát ez még itt van? Lepődöm meg kicsit jelenlétén. Belphegorom persze nem bírja ki.  Huncut démoni vigyorral az arcán odaszól, hogy adjam meg a nénének amit akar.
-Hm... - esek gondolkodóba. Tudom, hogy csak heccel a kisdrágám, de ő a tanácsadóm, lehet hogy hallgatnom kéne rá??? Úgy teszek, mint aki komolyan fontolóra veszi bizalmasa szavait. Karba öltött kézzel fordulok a lelkes, csókra vágyó nagyi felé és nézem meg magamnak úgy igazán. Kicsit el is időzik rajta tekintetem, miközben teszek egy gyors állapotfelmérést. Elég fonnyadt már ez a test és elég elhasznált is.... Ha fiatalabb lenne az öreglány vagy 15-20 évvel, talán bevállalnám, így viszont valahogy nem visz rá a gusztus. Amúgyis miért rontanám el vele a szám ízét az előbbi édes csók után?
-Ígéretes lélek, a mamáért személyesen Lucifer érkezik majd... - hazudok neki, bár úgy tűnik nem bánja, ha a Pokol ura személyesen csókolja át a túlvilágra. A tömeg közben intézi Lucifer menyasszonyának sorsát. A kislánynak nem volt ínyére a kényszeresküvő és már szökött volna, szerencsére szektacsaládja résen volt és megakadályozta ebben.
-Ha gondolod.. - felelem és már suhan is a démonnő tőre egyenesen a báránykánk szívébe. Öröm látni, hogy bizalmasom nem vesztett a kézügyességéből.
A tűz amit közben elszabadítottam, lassan észrevétlenül veszi körbe a tisztás közepén bulizó szektatömeget. A kör ugyan nem zárul be teljesen. Egy csapásirány megmarad, amin az élelmesebbek és kevésbé bódulltak el tudnak surranni, már ha felismerik a menekülő útvonalat. Vagy a veszélyt magát.
-Igazad lehet. Várok...ha kicsit józanodnak, talán érdekesebb lesz a játék... - mondom, majd teszek róla, hogy a lángok ideiglenesen alább hagyjanak és amolyan hangulatelemként maradjanak meg. Közben Belphikém elindul cigibeszerző útra. Elrohan mielőtt elmondhatnám, hogy amúgy nálam is van, hiszen én sem vetem meg a nikotin örömeit. De nem szólok utána, hagyom, hogy női erélyességgel, magától, némi kötözködössel és erőszakkal lejmoljon cigit magának. Mikor visszatér a zsákmánnyal tőrét is magával hozza, még az áldozat vérétől mocskosan.
-Nem tartok magamnál. - felelem, miközben finoman kihúzom ujjai közül vérmaszatos pengéjét, amit közvetlenül az orrom előtt lebegtet. A kitört nyakú dögös szőkeség teste mellé lépek, aki pár lépésnyire a földön pihen meredt tekintettel. Ejj, de kár érte. Belphikém hevességében nyakát szegte, de azért még így holtában is lehet haszna...törlőrongyként. Bár tudjuk, hogy mióta a kapuk zárva, egy ilyen halál nem tart túl sokáig. Bármelyik pillanatban visszatérhet belé az élet. Leguggolok a tetem mellé és a véres fegyvert szoknyája szélében megtörölgetem. Nem is tart sokáig a tisztogatás. A démonnő kérdésére tekintetemet az összeroggyant szektamester felé fordítom.
-Nem tudom a Főnök hogy vélekedne, de én nem tartanám sokra...bár nekem nem is írt dicsőítő verset.... - motyogom. Elég csak ránézni, szánalmas. Viszont az evés ötletét igen jónak találom, bár ritkán hódolok az efféle emberi szokásoknak.
-Te mit ennél, kedvesem? - kérdezem, miközben felkelek a szőke mellől és barátocskánk másik oldalára állok őt jelenlétemmel nyomasztani.

zene: nincs || szószám:584  || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Külterületi kocsma és környéke Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
23
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 25, 2020 10:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Belial & Belphegor


M
ár istenesen untam a várakozást, de gondolom ez nem meglepő felénk. Nem is vagyok a türelmemről híres, főleg ha azt vesszük, hogy Belial folyamat megvárakoztat. Megvárom míg bevonulunk körbe és elkezdi a dicsőítést a manus. Nekem ez nem kell, az nélkül is itt vagyok. Míg a megfelelő pillanatra várok addig kapucnim takarásában hagyom, hogy szemeim elfeketetdjenek, csak utána dobom le a pulcsit és lépek a pasashoz aki rám pillantva... Nem is értem hogy nem szarta össze magát. Na mindegy, odalépek a Főni szöszkéjéhez és teszek róla, hogy most ne vonja el jobban a figyelmét. Csak a nevem hallom mire gonosz mosoly ül ajkaimra, hogy halott prédám elengedve hagyjam földre zuhanni. Megrántom a vállam és egy hangosabb hopsz hagyja el ajkaimat, a nép mozgolódni kezd, végre, élet basszus. Pillanatokkal később Belialt kézen fogva lépkedek a nagyérdemű elé, hogy aztán tudtukra adjam miként lehetnek ők is a sátán szolgái. Noha kacsa az egész, attól még a műsort folytatom. Szerencsémre a Viszály sem ellenkezik, így érzéki csókban részesítem őnagyságát, ha állításaim nem csalnak, az elsőben. Úúúú... Jó választás mi? Lehetne ennél romantikusabb? Na ne röhögtess... Romantika, hol élünk mi, diannás üvegben? Érzem ahogy a démon keze derekamra csúszik és közelebb is von magához, ennek hatsára bele kell mosolyogjak a csókba. Igazi showman az ember. De nem tarthat sokáig a jó világ, hiszen büntetésképp megharapom a száját s láss csodát még a vére is kiserken. Erről van szó. Elégedetten tekintek fel rá dolgom végeztével és megnyalom szám szélét, hiszen én is véres lettem kissé.
-Finom vagy.-jegyzem meg csak úgy mellékesen és a konferanszié mellé telepszem, hagyom Belialt kibontakozni. Természetesen a halandók szemei még csillognak az előbb produkált bemutatótól és van aki rögtön kapni is szeretne a csókból. Ezen hangosan felnevetek, nem tudom visszafogni magam. Főleg mikor elképzelem a nyanyát a Főnin lógni ezzel a céllal.
-Ugyan Bel, add meg neki amit akar.-biztatom a démont ördögi vigyorral, persze cseppet sem gondoltam komolyan ugyebár. Aztán pofámra lakatot növesztek hátradőlve figyelem a műsort. De mikor a véráldozat nem nyugszik felpattanok és a Főni mellé libbenek.
-Menjek, segítsek nekik?-pillantok a tömegre, akik igyekeznek lefogni a lánykát, ám csalódottan veszem észre, hogy sikerül is nekik, majd pillanatokon belül előkapom a tőrömet, egy mindig van a lábbelimben, és egy tökéletesen ívelt dobással a visítozó szívébe hajítom a pengét.
-Hopp, ezzel megvolnánk.-ütöm össze tenyereimet és Belialra kacsintok. Közben imádott démonom újfent pirománkodni kezd. Szemeimet forgatom de egy szót sem szólok. Most komolyan, pörkölt embereket akar? Csak megrázom a fejem és ciccegni kezdek. Belial kérdésére pedig oldalra billentem a fejem.
-Szerintem túl mámorosak még, hogy felfogják itt ma mind meghalnak.-tárom szét karjaimat amolyan nem is tudom mit vársz stílusban. Elfogadom a papír poharat benne a whiskey-vel, majd nekidőlök a démonnak.
-Jobb ha elkezded, nem akarok sült ember szagot, tudod hogy utálom. Szóval kérlek!-nem szoktam ilyen szépen beszélni vele, de ha nem akar újabb nyávogást akkor cselekszik. Végül kiiszom a poharam és elindulok a tömeg felé.
-Szükségem van egy cigire.-jelentem ki ha netán a főni rá akarna kérdezni hirtelen távozásomra. Na meg nincs kedvem nekiállni megbeszélni az előző eseményeket sem. Amúgy fingom sincs hogy jutott eszembe ez az egész. Végül kiválasztok egy kissé izmosabb fazont, póló van rajta, sötét farmer. Végig mérem, aztán megkocogtatom a vállát. Kissé komótosan felém fordul, és beleböfög a pofámba egy „mi kéne“ hangzatú kérdést. Szemem forgatva hessegetem el a gondolatot, hogy úgy izomból mellbe vágjam, végül egy kis száj csücsörítés után pilláimat rebegtetve közlöm vele, hogy "B@szd meg egy cigi kell ha nem akarsz meghalni." Szerencséjére kapok egy szálat sőt, nagy kegyesen még egy gyújtót is előhalászik nadrágja zsebéből. Rágyújtok, élvezettel telve hagyom, hogy a mérgező füst kitöltse a belsőmet, majd egy biccentést követve elsétálok. Ugyanis tervezem, hogy kedvenc tőrömet azért csak vissza szerzem. Így odasétálva a holt nőhöz leguggolok és kihúzom a mellkasából a fémet.
-Rossz szertartás, kaszabolt halott. Ilyen az élet kiscsibém.-motyogom a hullának nemes egyszerűséggel miközben megrántom a vállam. Lassanként elszívom a cigarettát, így vissza sétálok Belial mellé.
-Van egy zsepid? Maszatos lett. Tőled kaptam!-fogom hüvelykujjam és középsőujjam közé a tőr markolatát és meglebegtetem Belial előtt nagy cicaszemekkel. Nem szeretem ha dzsuvásak maradnak a fegyverek, berozsdásodhatnak aztán megeszi őket a fene. Még a hideg is kirázott a gondolatra. Mindegyik fémre gondosan ügyeltem. Igaz egyik sem volt annyira a kedvencem, mint ez ami még mindig a főnim orra előtt billegett ujjaim között.
-Éhes vagyok.-jegyzem meg fél hangosan, a konferanszié még mindig ott kuporog. Már nem akar játszani? De kár... Pillantásom oda kapom, aztán elmorfondírozom.
-Szerinted neki mennyire örülne Lucó?-teszem fel a kérdést a démonnak, de szemeimet nem veszem le a fickóról, még a végén meglép. Oda is ugrok mellé, ezzel a frászt hozva rá, megragadom azt a kevéske kis haját és hátra rántom a fejét. Azt figyelem hol kellene szép igényesen elmetszeni a gigáját. Nézni ahogy levegőért kapkod, de már nem fog kapni... Gyermeki ábrázattal tekintek társamra, hogy mit tegyek ilyen esetben?
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 Similar topics
-
» Ki vagyok én? (lételméleti kérdések)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6