☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Felújításra váró épület

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Csüt. Nov. 09, 2017 6:08 pm írtam neked utoljára
Online


-Alacsony..? - Kérdem meghökkenve, és tényleg kicsit értetlenül nézek rá. - Véletlenül olvastam őket, és arról volt szó, hogy egy nő 45-50 évig is kihúzhatja. Az kétszer annyi, mint ameddig én húztam elsőre, és a mostani nép mégis panaszkodik? Ezt a telhetetlenséget...
Más kérdés, hogy marhára nem volt egységes naptár, és a szülinapjaim sem éppen ünnepeltük, szóval a fene tudja. Ashtaroth alkuja úgy szólt, hogy a születésem 25. évfordulóján fog értem jönni, hogy magával vigyen, csupán ebből tippelek halandó koromra, és bár a háború szavahihető démon hírében áll, afelől sincs semmi kétség, hogy bezúzná mindenki koponyáját aki mást állítana.
Bólintok arra, hogy érve kéri. Holtan úgysem tudnám elé hurcolni...mármint, tudnám. Semmi sem lenne könnyebb annál, mint letenni elé egy zacskó kénes hamvat, de lássuk be, annyira sajnos még nem vagyunk jóban, hogy automatikusan higgyen nekem, hogy az tökre komolyan az ő démonja, és nem csak valami, amit lekapartam az első falról.
-Beszélni? Rendben, akkor vigyáznom kell a hangszálaira. Ha gondolod, van pár eladó démontőröm. Ilyen társalgásokhoz pont ideálisak.
Aztán újra csak mosolyogva forgatom meg a szemeim. Felhívni, persze. Inkább sms, ha már ez a téma. Rajzolok egy kört egy vörös krétával a fekete padlóra, és a minket körülvevő feketeség a falakon úgy tűnik el a vörös portálban, mintha csak valami nagyon mocskos víz folyna le egy nagyon mély lefolyóba. Továbbra is mosolyogva nézek körbe.
-Nocsak, ezúttal nem volt ördögcsapda. - Aztán sóhajtok egyet, és nem túl nagy lelkesedéssel előre lépve morgom: - Otthon édes otthon...juhé...


A pokol...nos maradjunk annyiban, hogy ritkán unalmas, még az olyan úgynevezett irodai munkát végző démonoknak is, mint nekem. egy percre nem figyel oda a démon, és máris azzal telnek a napjai, hogy robot kezeket csavaroz valakire, miután kardélre hányta azokat, akik valamiért úgy érezték, ez egy remek alkalom megtámadni a mókamestert, aki a meggyengült háborúnak dolgozik. A segédem eltűnése sem könnyítette meg a dolgomat, pláne amikor kiderült, hogy kivételesen az alkohol ennek nem oka volt csak eszköze, és akkor persze ott voltak még a saját, fogyóban lévő, de azért aktív ellenségeim is.
Röviden, a pokol minden talpalatnyi földje egy tömegsír, ezért kész csoda, hogy még életben találtam Faye démonát. Kalandjaimról közben többé kevésbé meséltem a nőnek, hogy tudja, nem felejtettem el, és azt is, hogy haladok. Egy héttel az után, hogy találkoztunk ezt írtam a könyvbe:

"Megtaláltam. A neve Ezekiel, egy 300 év körüli ifjú titán. Mostanában gyakran ólálkodik odafent. Ne bízz Reed tanácsosban.

Hódolattal
Loki"

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
33
☩ Korom :
29

Hétf. Okt. 09, 2017 4:11 pm írtam neked utoljára


Bár fogalmam sincs, milyenek lehetnek a pokolkutyák, szinte biztosra veszem, hogy nem örültem volna nekik. De mivel mosoly és kacsintás követi a kijelentést, csak megrázom a fejem és legyintek egyet. Komolytalan egy alak! Ami egyébként eddig nem volt ellenemre, de most kételkedni kezdek kicsit. Remélem, hogy nem lőttem mellé ezzel a túlságosan is könnyen teljesíthető alkuval.

Kimondhatatlanul idegesítőnek találom, hogy bármennyire is szeretnék, képtelen vagyok uralkodni az érzéseimen. Ami pedig még rosszabb: mind látszik is az arcomon. Abba műr inkább bele sem gondolok, miért zavar úgy össze már azzal is, ha csak megérint.  Még szerencse (?) hogy Loki épp valami nagyon érdekeset lát a szemközti fal mocskos, lefoszlott tapétáján, amíg én megpróbálom rendezni a vonásaimat és elütni a zavaromat egy viccesnek szánt megjegyzéssel. - Ezt hallva már majdnem örülök az alacsony várható élettartam statisztikánknak.- jegyzem meg cinikus hangnemben, de a szemeim mosolyognak...ezúttal szigorúan a húsra,amit épp aprítok. Nehogy félreértsen valamit. Ami persze nem lenne nehéz, tekintve, milyen idiótán viselkedem már megint.  

A takarításhoz már nem ajánlom fel a segítségem. Amúgy is, pillanatok alatt végez nekem pedig van min gondolkodnom közben.  - Ezt nem mondhatom biztosra, de azt hiszem, nem történt ilyesmi. - Lenne még néhány kérdésem, de ezekre már úgyis sejtem a választ. Igazából nem kellene érdekeljen, hogyan találja meg a démont. Nekem csak az számít, hogy megkapjam a számomra fontos információkat a mocsoktól. - Akkor a kezem ügyében tartom a telefont. Ugye azt már említettem, hogy mindenképp élve van rá szükségem? Beszélnem kell vele. -  Tudom, hogy ezek elég egyértelmű információk, de sosem árt az ismétlés.
- Nem tudnék választani. Mindkettő olyan romantikus... - a hónom alá csapom a kistáskámat és egy orráncolós kis félmosollyal az arcomon elindulok kifelé. - Majd hívj fel! - teszem még hozzá elköszönés helyett, a mai találkozó komolytalan stílusát megtartva.

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Hétf. Júl. 10, 2017 12:18 pm írtam neked utoljára
Online


-Ó...? - Kérdem felvont szemöldökkel. - Már szinte bánom, hogy nem küldtem be a pokolkutyákat is akkor.
Természetesen nem gondolom komolyan, mosolygok, és még rá is kacsintok. Főleg az után húzódik szélesre a vigyorom, amikor látom, hogy megpróbál uralkodni magán, és nem nevetni, igaz ekkor már elfordulok, hogy ne lássa az arcom. Általában nem vagyok oda a politikusokért, de egészen szimpatikus. Mondjuk örülök, hogy nem kell ellenfélként gondolnom rá. Manapság lehet túl nagy falat lenne.
Ennek ellenére csak biccentek felé. Sosem volt kérdés, hogy elkísérem. Valamiért nem szeretném, ha az a démon sikerrel járna. Lehet köze van ahhoz a furcsa elektromossághoz ami vibrál köztünk, amikor elveszi a kést...

Azonnal elfordulok tőle, mintha nem venném észre a zavarát. Borzasztóan szórakoztató volt már a múltkor is, amikor megkötöttük az alkut, most azonban mégsem szeretném, ha jobban elpirulna, vagy legalábbis látná az én arcom közben. A megjegyzésére viszont megint felnevetek.
-Képzelem. a sok nyugdíjas unottan kapcsolgatna. Démon idézés, démon idézés...minden rohadt csatornán démont idéznek! Ráadásul itthon is csak kecskehús maradt!
Fél szemmel azért figyelem mit csinál. Tv-s szakács nem lesz belőle az biztos, de szerencsére nem is ez a lényeg most. A rituálé végén elteszem az iránytűt, és elkezdek rendet rakni az asztalon. A régi szép időkben most kerülne elő a dörzsi szivacs, és a takarítószer, manapság viszont bőven elég letörölni csak. Senki sem fog itt helyszínelni. Szinte bánom. Ha a főzőműsor tettszett neki, képzelem mit mondott volna, ha meglát gumikesztyűben, ronggyal a kezemben.

-A pokolban a démon felé mutat...feltéve, ha a rendőrnek egyedi alkalom volt ez, és nem szállta meg azóta más démon. De erre kicsi az esély. Gondolatban még hozzá teszem, hogy az sem árt, ha a démon odalent van, ami sajnos kérdéses, hisz tudjuk, hogy azóta már feljutott ide legalább egyszer. Ha nincs lent, kénytelen leszek bevonni Ba'al-t a dologba.
-Egy pár nap, és jelentkezem. Egész biztosan nem lesz nehéz megtalálni, ha él még...
Na igen, ez egy másik eshetőség. A kolléga megölte egy arkangyal szívszerelmének az apját. Elég felelőtlen ilyesmit játszani, de azt hiszem jelenleg én vagyok az utolsó, aki ezért leszólhatja.
-Szóval, harmadik randi a rég bezárt nyári táborban? Vagy esetleg egy elhagyatott elmegyógyintézetben?

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
33
☩ Korom :
29

Vas. Jún. 25, 2017 11:25 pm írtam neked utoljára


Még a nagy ijedség ellenére is mosolyoghatnékom van a grimasza láttán. Ezt még azonban sikerül valahogy elnyomnom és ostoba vigyorgás helyett szavakkal felelni a megjegyzésére - Én meg szeretem, ha halálra rémítenek. Sőt! Egyenesen odavagyok a horrorfilmbe illő belépőkért.- mondom nagy komolyan, a szemeimet forgatva. Nem is igazán értem, hogy mikor és hogyan jutottunk odáig, hogy kedélyes társalgást folytassunk, de észre sem veszem, hogy így van, amíg ki nem buggyan belőlem egy halk kis kacaj a sápítozást látva. Gyorsan megköszörülöm a torkom és inkább a kezébe nyomom a fiolát, gondolatban ezerszer is megfeddve magam az ostoba viselkedésem miatt. Ennél okosabbnak és elővigyázatosabbnak kell lennem! Újra és újra emlékeztetnem kell magam, hogy egy démonnal kezdtem, ami sosem veszélytelen. Még akkor sem, ha ő a legszórakoztatóbb üzlettársam, akivel az elmúlt fél évben együtt dolgoztam. - Veled is egyedül futottam össze. - felelem szinte azonnal, gondolkodás nélkül, aztán kevésbé magabiztos hangon még hozzáteszem. - De igazad van. Még ha úgy tűnik is, nincsenek öngyilkos hajlamaim. Legfeljebb nagy ritkán... - sandítok rá a szemem sarkából, mivel biztos vagyok benne, hogy érteni fogja a célzást.

Épp csak egy pillanatra érek hozzá, amíg elveszem a kést a kezéből, de ez is elég hozzá, hogy egy furcsa, megmagyarázhatatlan érzés ülje meg a gondolataimat. Igyekszem elhessegetni, főleg, hogy szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Lokinak megvan a képessége, hogy olvasson a gondolataimban. Nem újdonság, mégis feszengeni kezdek, hiszen túl sok dolog van a fejemben, amit nem szívesen mutogatnék. - Nem is olyan, mintha rituáléra készülnénk...inkább, mint azok a főzős műsorok a régi időkből... - jegyzem meg szórakozottan, miközben szakértőnek nem nevezhető mozdulatokkal darabolom a báránynak kinevezett hússzeleteket.

Amikor elkészülök, és megpillantom a koponyás kelyhet, hátrébb lépek néhányat és tiszta kezemmel a táskámban kutatok valami után, amibe beletörölhetném a másikat. Csak akkor pillantok fel ismét, mikor a lángok kicsapnak a kehelyből. Nagyra nyílt szemekkel figyelem, mi történik és csak bólintok a kérdésre. Kicsivel később, mikor sikerül összekapni a gondolataimat, teszem csak fel a kérdést, ami leginkább foglalkoztat. - A gazdatest hollétéről eddig is voltak információink. De hogyan találod meg a démont?

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Szer. Május 10, 2017 5:58 pm írtam neked utoljára
Online


Ahogy meghallom a golyót a fejembe kifejezést, fintorogva grimaszolok, mint egy válogatós gyerek a majonézes fűrészporra.
-Utálom ha meglőnek...
Aztán megrázom a fejem mosolyogva. Valamiért kétlem, hogy bántana. Mármint, nyilván szüksége van rám, és üzletet kötni egy másik démonnal...abban sem biztos szerintem, hogy velem jó ötlet volt, de felkutatni egy következőt, aki lehet nem ilyen fura alak mint én biztosan nem jön szóba nála.
Aztán viszont a szívemhez kapok, és állatira teátrális sértődöttséggel nézek vissza rá.
-Na de Faye, kedvesem, hát így kell megtudnom???
Sápítozok is párat, de aztán visszatérek a normális hangomhoz, és halkan még hozzáteszem:
-Egyébként, feltételeztem nem egyedül akarsz összefutni a démonnal...a másikkal. Persze megkérhetnéd Michael-t is, de akkor lehet kíváncsiskodna hova osontál éjjelenként egy jóképű krampusszal, szóval én maradok csak, mint logikus választás.
Duma közben jár a kezem, és tökéletesen egyforma darabokra szelek mindent, annak ellenére, hogy szinte egyáltalán nem figyelek oda. Aztán halkan felnevetek a következő megjegyzésére, de gyorsan el is fojtom.
-Ez előzőek után lesheted, hogy túlsózom. Hát komolyan...viszont ha szeretnél segíteni....
Adok neki egy valamivel kisebb kést, és leteszek elé egy másik vágódeszkát, meg két szelet húst, és mielőtt még megkérdezné mi az:
-Bárány. Apró kockákra vágd fel kérlek. Nem muszáj, hogy egy méret legyen, csak jó sok kockát csinálj.
Közben én is darabolok tovább, aztán ahogy megvagyok, előveszek egy nagy, aranyszínű, koponyákkal díszített kelyhet, amibe beleszórom az összetevőket, majd biccentek Faye-nek, hogy ő is tegyen így. Utoljára a vért, és olajat öntök a kupába egyszerre, majd behunyom a szemem, és egyszerre lángok törnek fel belőle. A füst fölé tartom az iránytűt egy ideig, míg el nem kezd mozogni rajta a nyíl, a szegény negyed felé mutatva.
-Felteszem az úr abban az irányban lakik igaz? Remek. Akkor már csak meg kell keresnem a démont...

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
33
☩ Korom :
29

Szer. Május 10, 2017 4:36 pm írtam neked utoljára


Amíg Lokira várok, szemügyre veszem a környezetemet. A gyér fényben minden árnyék gyanús és minden perccel egyre rosszabbnak tűnik a helyzet. A fura, apró zajok egy idő után elhalnak, s különös érzés telepszik rám. Hallgatom, ahogy a légzésem gyorsul, annak ellenére is, hogy tudatosan próbálom szabályozni az ütemét. Ha valamikor, hát most kicsit bánom, hogy leráztam a testőröket, de teljesen védtelen azért nem vagyok. Valahol a táskámban lapul egy apró, orosz kézifegyver, amelyet még Jeff bácsitól kaptam a huszonegyedik születésnapomra, mondván, ez bármelyik retikülömben elfér majd. És tényleg. Ez általában meg is nyugtat valamelyest, de jól tudom, hogy egy démon ellen nem sokra mennék vele. Talán nevetségesen naiv dolog részemről, de bízom benne, hogy ma sem kell használnom.

Mindezek ellenére gyorsan eljutok arra a pontra, ahol a kezemben szorongatott fiolát a Malishra cserélem, nem foglalkozva azzal, hogy mesterséges fény hiányában úgysem fogom látni, mire kellene lőnöm. A csörömpölés elhalkultával ismét csak a saját lélegzetem szaggatott ritmusát hallom, és azt, ahogy ujjam akaratlanul is kibiztosítja a fegyvert.
Talán még az udvaron is hallható, akkorát sóhajtok a megkönnyebbüléstől, mikor végül is Loki tűnik fel a színen. Visszakattintom a biztosítókart és grimaszolok egyet, ahogy visszaköszönnek saját gondolataim Loki szájából. Még egy közös pont? A gondolatolvasást, mint olyat szándékosan nem veszem most számításba.
- Én sem, de inkább az, mint egy szívroham, vagy egy golyó a fejedbe. - féloldalas mosolyra húzom a számat, ahogy felmutatom a pisztolyt, mikor mellém ér, de már vissza is süllyesztem a táskámba, hogy ne legyen belőle félreértés.
Figyelem, ahogy lepakolja a dolgait és állom a pillantását is, igaz, nehezemre esik elnyomni a mosolyt, ami zsigerből kikívánkozik. - Ha lesz következő, akkor majd meglátjuk. - a kezébe adom a fiolát és kíváncsi pillantást vetek a hozzávalókra. Némelyiket felismerem, de a legtöbbjéről csak annyit tudok megállapítani hiányos biológia tudásommal, hogy növény. - Aztán nehogy sós legyen! - Tudom, hogy inkább csöndben kellene maradnom, de bármennyire is igyekszem, ezt a szemtelenséget nem tudom megtartani magamnak. Hogy a sanda vigyort viszont elnyomjam, inkább kérdezek: - Szükséged van segítségre? - nyilván egyedül is megoldja, de szívesebben csinálnék valami hasznosat, mint hogy itt álldogáljak mellette, mint egy dísznövény.

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Hétf. Május 08, 2017 7:00 pm írtam neked utoljára
Online


Van egy szírt, a lelkek tengere felett, ahol nagyon kevés démon merné meghúzni magát, hisz meredek is, védtelen is, és ha elszabadul egy kéntüzes vihar, nagyon hosszú az út lefelé. Ennek ellenére a szüntelen sikoly gond nélkül felvisszhangzik, igaz ha valaki sokat jár erre, már nem hallja, nagyjából mint egy farmer az állatait, vagy egy vasutas a vonatot. Ha valaki maga akar lenni, keresve sem találhatna jobb helyet, se a földön, se a pokolban.
-Nahát Halvor...gondoltad volna, hogy létezik még egy könny, ami ír rólad? Én azt hittem már mindenki elfelejtett, de ezek szerint egy könyvben mégis szerepelt még a neved. Szeretnéd látni?
Bár nem látom, tudom, hogy ott van a tömegben, és hallja, hogy hozzá beszélek. Kinyújtom a kezem, és leejtem a kódexet, ami sebesen indul meg a kárhozott lelkek felé, de már fél úton a lávatengerig porrá ég a levegőben, a heves szeleknek hála pedig másodpercek múlva mintha sosem létezett volna.
-Hupsz...
Aztán hátat fordítok nekik, és a mellényzsebemből elővéve a fekete naplócskát indulok meg visszafelé. Faye épp azt üzeni, hogy ideje újra találkoznunk, én pedig nem késlekedek. Még gyorsan elolvasom az új címet, aztán felkapom a ládikámat a földről, és útnak indulok.



A pontosság a királyok erénye, de legalábbis a lustaság főbűnétől aligha lenne elvárható, én mégsem szeretek késni...de legalábbis nem azért váratom meg a polgármester asszonyt, mert nem indultam el időben. Hosszan figyelem őt az árnyak közül, amennyire lehet látni a réseken át. Bárki másnál úgy jellemezném, hogy gondterhelt az arca, de ő valamiért nem tűnik annak. Most még kíséretet sem hozott, szóval lehet azt próbálja sugallni, hogy bízik bennem? Bárcsak viszonozhatnám.
Hirtelen erős szél csapkodja az ablakokat körülötte, már ahol még megvannak, és rengeteg vödör, illetve szerszám hullik csörömpölve szanaszét. Minden fény kialszik a szobában, de még így is lehet látni, ahogy a falak fokozatosan koromfekete árnyalatot vesznek fel, de még a padló, és a mennyezet is úgy fest másodperceken belül a sötétben, mintha egyetlen gránit tömb lenne. Ekkor jelenek csak meg, megfontolt léptekkel haladva a nő felé, egyik kezemben egy égő gyertyával, a másikban a felszerelésemmel.
-Elnézést ezért a felettébb hatásvadász műsorért, de ki nem állhatom a déja vu-t!
Mellé sétálok, és a lábammal felállítok egy elborult asztalt, majd arra teszem a holmim, és kinyitom a fém színű dobozkát, benne mindennel, amire szükségem lesz a rituáléhoz.
-Szóval, amikor azt mondom, találkozhatnánk valami normálisabb helyen, te az elhagyatott raktár helyett egy elhagyatott építkezésre hozol?
Vetek rá egy pillantást, de aztán mosolyogva megrázom a fejem.
-A következő randink helyszínét én fogom kiválasztani. Szükségem lesz a vérre addig is.
Kikészítek az asztalra addig pár füvet, különböző tollakat, és persze egy iránytűt, ami az istenért sem akar északra mutatni, igaz egyik másik irányba sem azon kívül, ahol megállt. Egy késsel elkezdem felaprítani a tollakat, és a füveket is, mintha csak főznék.

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
33
☩ Korom :
29

Hétf. Május 08, 2017 2:07 pm írtam neked utoljára


;;Loki
Sosem voltam a hosszú, gyötrődő lamentálás híve. Legtöbbször valahogy egyértelműnek tűnt, mit kell tennem, vagy az, hogy mit akarok. Néha ezek egybeestek, máskor nem, de sosem húztam sokáig az időt, ha valamiben döntést kellett hoznom. Ezt a határozottságot valószínűleg az apámtól örököltem, és azt hiszem azt is, hogy mindig rosszul viseltem magam körül az olyanokat, akik képesek napokat, heteket őrlődni, mielőtt bármit is tennének.

Amikor eldöntöttem, hogy belevágok ebbe a nyomozásba, már akkor tudtam, hogy mindegy, mibe kerül, végére fogok járni a dolognak. Aztán, mikor holtpontra értem, rájöttem, hogy csak két választási lehetőségem van: démoni segítséget kérek, vagy pedig feladom. Utóbbi nem volt valódi opció, így nem sokkal később meg is ejtettem első, arcpirító találkozómat Lokival.

Az alku rám eső részének teljesítése nem is volt olyan egyszerű feladat, mint elsőre gondoltam, hiszen számos óvintézkedést kívánt meg az újabb találkozás. A vérminta megszerzése volt az egyetlen, ami nem okozott semmiféle fennakadást. Weston rendőrt ugyanis épp néhány nappal korábban sikerült visszacsábítani a rendfenntartók kötelékébe, így a szokványos orvosi vizsgálat időzítése volt az egyetlen és utolsó részlete a tervnek, amit a helyére kellett még  rakni a kis randevúnk előtt.

A találkozó helyét illetően ezúttal a kórház mögötti, felújításra váró épületre esett a választásom, amelybe szerencsére könnyű észrevétlenül bejutni a kórház hátsó udvara felől. Egy kórházi látogatást pedig ugye nem kell magyarázgatni.

A kis notesz, melyet Loki adott, hasznos eszköznek bizonyult, mivel, mint kiderült, volt néhány megbeszélésre váró részlet. Mindig nagyon ügyeltem rá, hogy hivatalos hangvételű üzeneteket hagyjak a démonnak, ami persze valószínűleg csak nekem volt fontos, de nekem aztán nagyon is az volt.

Most, hogy mindent sikerült elrendeznem és időben meg is érkeztem a találkozóhelyre, kicsit kifújhatom magam. Előveszem a táskámból a fiolát, amelyben James Weston frissen csapolt vére van. A hőtartó anyagból, amibe elcsomagolták eszemben sincs kivenni, csak biztosra kell mennem...ez a dolog most nem múlhat rajtam. Azt nem tudnám elviselni. Minden egyes eltelt másodperccel egyre idegesebb leszek. Az apró zajokra is felkapom a fejem és a fülemet hegyezem, ismét csak arra várva,hogy Loki feltűnjön a színen. Ki nem állhatom a déja vu-t!

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Felújításra váró épület
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: