Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Ophy's little house
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Nov. 27, 2018 5:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Calypso
The important thing is not to stop questioning
Ajkamat csücsörítve, hol az egyik, hol a másik oldalra húzogatom a számat, engedve, hogy az arcom ezáltal teljes mértékében fintorba torzuljon. Körmeimmel a pult lapján kopogok, egy ismerős dallamot, melyet még az operakedvelők ismerhetnének tán ma fel.
S ha már itt tartunk. Amíg kitalálom, hogy miként is hívjam ide a szőke Szépséget, addig is egy kis muzsikát teszek fel a régi bakeliten, melyet itt találtam. Bárk is élt itt, megvolt a maga stílusa, mely számomra is kedvező. Nem véletlenül választottam egykor ezt a helyet lakhelyemül.
Bach közismert operája. A dallamot figyelve, fejemet kissé oldalra döntöm. Szemeimet lehunyom és csak élvezem a tenor hangot.
Segít koncentrálni. Pár percig csak állok, majd az összegyűjtött információkkal együtt rajzolom fel ama pecsétet. Melynek szemlátomást még mindig semmi hatása.
Sóhajtva könyökölök le a pultra. Behajlított háttal döntöm fejemet a könyököm hajlatára. Kezemet pedig az ég felé tartom, tenyereimmel fejem tetején kopácsolok.
- Miként hívjalak hát ide téged? - teszem fel a kérdést. Nincs olyan, melyre nem tudnám a kérdést. Olyan van, hogy többet kell gondolkoznom, mint egy átlagos időben.
Emlékeimbe felidézem az ismeretlen rúnákat, melyeket nemrég láttunk New Yorkba. Azok nem lehetnek segítségemre, azok inkább blokkoló rúnák voltak.
Na de akkor talán a telepátia. Talán… Fejemet továbbra is lehajtva szólítom a nőt.
Pár perc telik el, hogy csak a kellemes zene szóljon a háttérbe, mikor meghallom a nevemet. Fejemet rögtön felkapom és szétnézek. Ám a nő nincs itt, pedig mintha az ő hangja lett volna. Úgy tekintek körbe, mint egy kutya, ki épp most hallotta meg, hogy szólítják. Nézek jobbra, nézek balra. Bármerre, csak találjam meg.
Majd újra a nevem. Ám nem messze tőlem. Szemöldökeimet összevonva tekintek az edény irányába, gyanúsan. Lassan sétálok hozzá közelebb, ám a távolságot megtartom. Éppen csak annyira nézek bele, hogy láthassam a víz felszínét, de engem ne lehessen látni. Valami van az alján, vagyis úgy néz ki. Közelebb merészkedek és beletekintek rendesen. Néhány arcvonás, mely oly ismerős.
- Calypso? - kérdezem gyengéden, mintha nem lennék abban biztos, hogy tényleg őt látom és hallom-e.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
150
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Pént. Nov. 23, 2018 8:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ophy and Caly
Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és jövő, mindig is létezett és mindig létezni fog.
Pár szívdobbanásnyi idő, s az óra újra ketyeg. Az egykori öltöző csempés falai felerősítik a monoton, lassú kattogást. Az idő halk léptének hangja. Bár minden egyes alkalommal percről percre pontatlanabb lesz, de nem bánom, becsapva magam, időt lopok a világnak, hogy a benne létezők megtalálják a végső megoldást. Ezt a tehetetlenséget nehezen viselem, de remélem, más jobban gazdálkodik az idejével. Mosolyogva teszem az asztalra a paripát, s dőlök vissza a díványra. Gondolataim elkalandoznak, már nem tudok a kezemben tartott könyvre összpontosítani, néha összevont szemöldökkel olvasom újra és újra a bekezdés,t a sorokat, mert nem értem, mit is akarnak mondani. Karomon s gerincem mentén az apró pihék az égnek merednek, mintha újra és újra egy láthatatlan szerető simítana végig rajta, egy pásztorórára csalogatva. Ismerős érzés, mégis a hozzám vezető éteri út csak lágyan fodrozódik, pillanatra remeg meg. Képzelődők vagy csak Amara tolt helyére egy újabb sakkfigurát. Megrázom fejem, s a szemem előtt elmosódott fekete betűkre koncentrálok. A távolból a nevemet hallom, valahol az agyam egy eldugott pontjából, a hang egyre tisztább lesz, szinte már dübörög. Izgatottan ülök fel, kezemből a könyv nehéz kőként indul el kezemből, néhány lapja még átfordul, mielőtt végleg a padlóra ér. Egy térképet kutatok, szétterítve keresem meg a helyet, majd bevillan néhány kép, nem az én emlékeim. Ophiliáé. Meztelen talpam csattog a hideg kőpadlón, ahogy áthaladok a másik terembe, ruhám neszezve libben utánam. A medence mellé térdelve simítok végig a vízfelszínén, hogy kaput nyissak. Ám a kapu az elképzelésemhez túlságosan kicsi, fehér mennyezet, melyre árnyékot vet a sárgás fény. Elhúzom az ajkam. – Ophilia… - ejtem ki a szőkeség nevét. – Ophilia… - teszem meg még egyszer, biztosan megtalálja a hang forrását. Ha belenéz a vízzel teli tálba, úgy arcom egy részét láthatja a ablakon keresztül.  

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 10, 2018 8:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Calypso
The important thing is not to stop questioning
Bárhogy szugerálom a vizet, mintha nem érne semmit. Sóhajtva hajtom le a fejemet. Engedem, hogy hajam arcomat takarja. Jobb kezemet felemelve túrok bele, egyrészt, hogy megigazítsam borzas tincseimet, másrészt, hogy rávegyem elmémet, találjon ki valamit, mivel is idézhetnék meg egy olyan lényt, kiről szinte minden emlékünket elvették.
Újabb mély sóhaj kúszik ki ajkaim közül. Tekintetem felemelve, immár a nappali és a hálóvá egybe nyitott térre tekintek. Szemeim megakadnak a démon vérével felfestett angyalcsapdán. Az elmaszatolódott folt, mellyel megtörte ezt egykoron.
- Vajon létezik leviathán hívó pecsét? Ha igen, ez sem maradt meg az emlékezetünkbe… - de talán máshogy igen… Nincs is más dolgom, mint kísérletezni nem? Úgy értem, részben démonok, hiszen anyjuk az volt…
Talán sikerülhet - talán nem is fog. Egy próbát mindenféleképpen megér. Egy tálat elővéve kezemen átlósan ejtek egy vágást. Bíborló véremet a koromfekete tálba csöpögtetem, amennyit csak tudok, mielőtt begyógyulna. Halkan szisszenek fel.
New Yorkba láttam a testét, noha ott nem épp arról volt időnk beszélni, amit egykor megbeszéltünk. Igyekszem az ő és a fiú emlékeibe lelni választ arra, miként hívhatnám őket. Zavarosak még, pedig próbálom sorrendbe tenni őket. Az ők emlékeik mégis összemosódnak azzal, amit én tudtam eddig. Máshogy történtek az események a világba és ez frusztrál.
Mégsem töprenghetek ezen. Felfestek egy pecsétet, néhány rúnát átírok rajta.
- Hátha - lehelem az angyalcsapda mellett állva. Érdekes, miként nem vált ki még most sem, semmilyen érzelmet. A falakon lévő vércseppek sem. Úgy néz ki egykori takaros lakásom, mint egy mészárlás helyszíne… Végül is…
A bejáratra tekintve lelki szemeim előtt látom, amikor Stamiel véresen omlott be az ajtómon. Újabb sóhajtás.
- Calypso, a tengerek úrnője, szólítalak hát téged - lelketlen tükreimet visszavezetem az idéző pecsétre. Vélhetőleg nem működik. - Csak félig démon… Félig pedig egy olyan erős lény gyermeke, miről semmit sem tudok… - de nem adom fel.
Igen, vélhetőleg meg kellett volna előre beszélnünk, hogy mégis miként fogunk találkozni és miként hívhatom majd el.
A konyhaszigethez dőlve emelem tekintetem a plafon irányába. Karjaimat mellkasom alatt összefonva tartom. Járnak az agytekervényeim.
- Oh… - hiszen csak a legalapvetőbb megoldás nem jutott eszembe. Néha annyira túl kívánjuk bonyolítani az életünket, nem? A telepátia. Talán nincs még oly erős kapocs közöttünk, de el tudom hangommal érni bárhol is van, csak koncentrálnom kell. Ehhez  lehunyom szemeimet, fókuszálok az arcára, az alakjára.
Szép mosolyára, cinikusan megcsillanó szemeire. Galád szemöldök felvonásaira. Ajkamon mosoly terül szét.
- Calypso a tengerek mindenkori Úrnője - szólítom meg a fejébe és csak reménykedni tudok, hogy sikerülni fog. - Megtaláltam a tekercset, mit kívántál tőlem. San Franciscoban vagyok. A Diamond utca 575 száma alatt. Egy elhagyatott környék, elhagyatott házában várlak téged - mert igen, ő meg azt nem tudja, hogy merre is van az én lakásom. Támpontot adnom kell számára, még ha így is.
Remélem hangom elér hozzá.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
150
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Pént. Nov. 09, 2018 9:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ophy and Caly
Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és jövő, mindig is létezett és mindig létezni fog.
Újra és újra húzom ujjam végig az aranyozott szófa tetején. - A fekhelyem után, menedékem egyik legkényelmesebb darabja. Kárpitja azúrkék bársony. Keretén már itt-ott megrepedezett a lakk, néhol pedig már a festék is leperget róla. A puha szövet is megfakult már, párnáján pedig megfeslett az anyag, ennek ellenére sem vesztette el szépségét, sőt talán még szebbé is tette. Egy régi kastély romos falai közt leltem rá, s vettem kölcsön, néhány más dologgal egyetemben.  A kint uralkodó káosz, nem tett kevésbé önzővé és kényelmesebbé. S ha már a hóhér bárdja, bármikor lecsaphat, használjuk ki a lehetőséget, míg tart. – Másik kezemben egy régi könyv, szürke borítója rég elvált már a megsárgult lapoktól. Egy férfiról szól, aki hajótörést szenvedett, s éveken keresztül egy lakatlan szigeten élt, s egyetlen barátja egy bennszülött volt. Nem ez életem egyik legjobb olvasmánya, de az elmúlt időben, túl sokat olvasgattam az elszalasztott évekről, az emberek találmányairól, s minden másról, s kezdtem úgy érezni, hogy szétszakad a fejem. Nem beszélve azokról az emlékképekről, melyek hirtelen rohamozták meg elmém, azokról melyeket Ophilia ültetettet a fejembe. S pont ez volt a könyv kupac legtetején. Pont azon töprengek, hogy én mit tudnék csinálni egy lakatlan szigeten, másod magammal. Valószínűleg azt, amit a ládában is hétszáz hosszú éven keresztül. Szétszívnám annak a szerencsétlenek a vérét, ahogyan a testvéreimnek is tettem, majd elvonulnék egy kókuszfa alá és pár száz évig elgondolkodnék azon, miért is kerültem oda. Aztán kezdődne minden elölről. De valami megzavar, magam sem tudom mi az. Felemelem fejem, s könnyedén veszem le lábam a díványról. Mezítelen talpam a hideg kőpadlóhoz simul, miközben ruhám finoman kúszik le lábszáramon. Egy pillanatra, mintha a hideg is végig futott volna rajtam. Félre húzott ajkakkal tekintek körbe, s tekintetem megakad a kis asztalon álló felhúzható órán, melyet egy ágaskodó paripába álmodott meg valaki. Megállt. Meglehet, ez volt az, amely megzavart, a hirtelen beálló csend. Megszűnt az óramutatók jellegzetes, monoton kattogása. Ölembe helyezem a megviselt könyvet, s az óráért nyúlok, hogy újra életet leheljek belé, hisz az idő csak az élők számára pereg, a holtak számára csak egy helyben toporog.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Nov. 06, 2018 5:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Calypso
The important thing is not to stop questioning
Óvatos léptekkel lépek fel az ajtóhoz vezető tornácra. Súlyom alatt a szúette fa megnyikordul. Letekintve magam elé, a szeles város tisztán tartja ezt a portól. Óvatosan nyomom le lakásom kilincsét. Hónapok teltek el, hogy nem jártam itt. Utoljára, akkor…
Akaratlan emlékképek lepik el elmémet. A démon, ahogy a gerincemen térdel. A szívem tépte volna ki. Amikor még volt. Keserűen húzom el a számat. Számtalan ötletet adtam számára, de vélhetőleg ő sem használt fel ebből egyet sem. Nem is baj, míg nem tudják, amire akkor rájöttem. Az is lehet, hogy Amara ellen semmit sem használna, de az is, hogy sokkal több mindent.
Reménykedjünk abban, hogy a démon van annyire ostoba, mint amennyire rászolgált erre. Már csak amiatt is, mert egy démon. Egy pokolfajzat, ki nem érdemes erre az életre.
De hát manapság, ki is lenne az, nem igaz?
A porlepte lakásba belépve rögtön megcsap az állot szag. Odafent csak képzelegni tudtam, hogy milyen lehet az, de idelent… Ajkam újra elhúzom, kicsit jobbra, majd balra húzom el. Talán pár másodperc és még az én érzékeny szerveim is megszokják ezt.
Csendesen zárom be magam mögött az ajtót, mintha tartanék attól, hogy a bent lakókat felverem. Holott nincs itt senki. S ahogy beljebb sétálok a hatalmas hodályba, láthatom is. Senki sem járt itt azóta senki sem keresett az utolsó ittjártam óta.
Miért is kerestek volna? Kevesen tudják, hogy erre vagyok található. Vagyis… Volt valaki, aki pár démonkának kikotyogta, de ettől most tekintsünk el.
Az egybe nyitott ház most is úgy áll, mint amikor itt hagytam. Vérmaszat a falakon. A padlón. A bútorok nagy részét vér borítja. Az én vérem, mégsem vált ki belőlem semmit.
Ehelyett inkább a dolgomhoz látok. A könyvespolchoz lépve pakolok le a harmadik polcról az első sorban lévő könyveket. Szépen helyezem őket egymásra, gondosan vigyázva rájuk. Kevesen tartják még számon, hogy mit is jelent egy könyv. Én még igyekszem, míg el nem múlunk.
Ha ezzel végeztem vékony ujjaimmal fogom meg az ide rejtett tekercset. Kitereve azt, szemeimet összeszűkítve figyelem. Egykor megkért valaki, hogy segítsek számára megfejteni. Mintha az elmém játszana velem. Hisz senki sem kért meg hasonlóra. Fejemet enyhén megrázom. Kiegyenesedve az üres konyhaszigethez sétálok és kiterítem rá. A ládát tartalmazó pergament, melyet saját kezemmel rajzoltam.
Rajta lévő óénoki betűket is én véstem rá. Láttam őket, de megfejteni nem tudtam. Saját énoki nyelvünket használva próbáltam egy-egy vonást megfejteni és mellé jegyzetelni.
- Most már csak az a kérdés, hogy miként idézzek meg egy leviatánt? - sóhajtom el magamat. Mit is mondott a szőke Szépség? Mit is kellene csinálnom?
Emlékeibe kutatok. Valamiért a víz dereng fel. A csaphoz lépve egy tálba öntök vizet. A pultra helyezve hajolok felé.
- Calypso? - ejtem ki a nevét és figyelem, hogy a letétel miatt, fodrozódik a víz, mindaddig, míg el nem csendesül. Aztán csak saját képmásomat figyelhetem meg, semmi többet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
525
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Pént. Okt. 26, 2018 11:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar



☩ Reagok :
208
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Pént. Okt. 26, 2018 9:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Cassael & Abaddon
Knock Knock, what the...!?
Zene: Nobody Praying For Me • Szószám: • Credit:

Szavaim elmélkedésem hangos kivetülései is nem csupán neki szánt válaszok. Ami pedig még fontosabb, a megfontoltság burkába rejtőzöm. A bizalom dolog továbbra sem megy olyan gördülékenyen, egyelőre. Nem kell rögvest minden lapot kiteríteni ugye, rossz szokás, berögződés. Ez van, de térjünk is vissza. Bólintással jelzem egyetértésem az összefogással mint azt már magam is említettem néhány alkalommal, nem véletlenül vagyok itt, most. Elgondolkodom szavaim. - Igazad lehet, megjegyzem. - Válaszolom felvetéseire az idézéssel s a pecséttel kapcsolatban. Nem figyelésemmel kapcsolatos megjegyzésére csupán parányit mosolyodom s csóválom meg fejem. - Akkor hát vissza New Yorkba. - Konstatálom s figyelem szavainak folytatását, várnám a zárást, de volt nincs. Ahogy jött úgy tűnik el. Állok, mozdulatlanságba révedve, szemöldököm kérdőn mozdul felfelé, hátha érkezik még a folytatás, de az csak nem érkezik. Kínos csend telepszik a szobára, egy kósza szellő fütyül közbe. Végül én magam is megtöröm a csendet. - Neked is szia. - El humorizálom a dolgot, de közben összegszem magamban az elhangzottakat. Tehát New York, s A láda, Phanuel neve. A lényegben röviden. Mielőtt távozom azért nem vagyok rest egy kis varázst alkalmazni a szobában. Egy pecsétet rejtek el. Az asztal alsó felére, aprócska darab, egyszerű feladatot szánok neki. Csupán egy jelzést fog adni mikor valaki a helyszínre lép. A művem végeztével egy utolsó pillantás még a szőkeség otthonára. Megtalálom, meg kell találnom. Az ajtón át jöttem hát az azon át távozom, újra beleolvadva az utca kietlenségébe.


avatar


☩ Reagok :
220
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 22, 2018 7:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Abaddon & Cassael
Miracles will happen as we speak
Zene: Dead man walkin' • Szószám: 338 • Credit:

A démon sejtelmesen, körülményeskedőn fogalmaz, megkockáztatom olyasféle információt hallgat el, amely nem közömbös a Sötétség elpusztításának ügyében. Mégsem osztja meg velem, ellenben tőlem vár egyéb ötleteket, miként sorra kínálom azokat. A láda, a fegyverek. Ophilián felül is léteznek még angyalok, kik egykor a Mennybéli tárgyak hű őrei voltak, szorgos megfigyelői.
- A lehetőség ott rejlik minden fajban. Mint mondtam, az együttműködés csodákat hozhat, elvégre Atyám világa sem a magányon alapul - ismétlem önmagam, mielőtt konkrétabb csónakra eveznénk. Vagy tengerre…? Hullám lesz az, tekintve a Pusztító hatására hánykolódó gondolataimat és az értetlenségem mélységeinek váltakozását.
A tojást illetően volnának teóriáim, ám azzal kapcsolatban sem leszek felvilágosultabb, ezért vak találgatásokba nem elegyedek. Ellenben az idézést illető kifogásaira kénytelen vagyok oldalra dönteni a fejemet, hátha a világ egy leheletnyivel eltérőbb szögű perspektívájából hamarabb rájöhetek, mi a probléma forrása.
- Ha te lelsz rá Ophiliára, ugyanúgy kockáztatod, amitől az idézés kapcsán tartasz. Ellenben az utóbbi alkalmával tiéd a lehetőség, úgy formáld a terepet, miként az neked tetszik - hozom egyenesbe az ábrázatomat, úgy méregetve tovább a démont. - A Sötétség elől ugyan nehéz rejtőzni, ám, ha a forrását rejted el? Számos rúna és pecsét akad az angyalok erejének, lényének elkendőzésére - tanácsolom, s innentől kezdve úgy vélem, nem az én reszortom tovább győzködni. Egyébként is eltereli a figyelmemet Mammon, a láda, Wallenberg…
- Nem figyelsz, démon? Nem vagyok tisztában a világgal, s hogy ki, merre akad benne - húzom el a számat türelmetlenül, amiként az imént gyúlt láng parázsa még ott serceg bennem. - Amennyiben eleget tett a kérésemnek, úgy New Yorkban leled - felelek a nyúzottságom ellenére, mielőtt újabb remek kérdést nem vetne elém. - Kérdezd meg tőle - felelem rezzenéstelen arckifejezéssel, mert egyébként nincs módja annak, egy angyal fejébe beleláthasson.
- Ha nem találod New Yorkban, úgy akad még egy he- - szavaim megakadnak, amint hirtelenjében elveszik előlem a Pusztító és Ophilia lakásának a képe. Ismét a végtelen idősík végtelen erdejében találom magamat, s tudom, eddig szólt a kivetülés lehetősége. Még megkísérlem visszaegyengetni a tudatomat, azonban további próbálkozásaim már sikertelennek bizonyulnak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from

avatar



☩ Reagok :
208
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 22, 2018 6:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Cassael & Abaddon
Knock Knock, what the...!?
Zene: Nobody Praying For Me • Szószám: • Credit:

- Mindig van egy kiskapu - Toldom meg kérdésére az elméletet. - Nem véletlenül maradt fenn az az eszköz oly nagy titokban. Nem véletlenül óvták az idő kezdete óta. - Kezdek bele visszagondolva a távoli múltra, de hamar vissza is térek a jelenbe. - A lehetőségeknek igencsak híján vagyunk, túl sok egyéb opciónk nincs. - Vonom meg vállam s ha neki van hát hallgatom, csupa fül vagyok, de nekem ennyire futotta. - Vagy próbát teszek és belepusztulok, vagy anélkül pusztulok hogy bármit is tettem volna. A második nem az én stílusom, de ezt úgy is tudod. - Tekintek rá majd magam is a környezetet vizslatom a tojást kutatva. - Nem, nem hinném, hogy itt volna. Talán valahogyan rájött s csak ide akart csalni. Mutatni valamit. Ha nem, hát kinek? - Kérdezek vissza mikor rátekintek, hogy nem nekem kéne utána rohangálnom. Idézés, veti fel. - Felmerült bennem, de nem tudom milyen mértékben szállta meg a Sötétség, óvatosan kell eljárni. Általa akár még rám is rám lelhet, vagy egyebek. Nem tudom mekkora az ereje. De B tervnek elteszem későbbre. - Bólintok rá, igen, valóban jóval egyszerűbb volna csak megidézni. Igen ám, de ki tudja mit ránt magával a sötétségből. Ha más utat nem lelek, majd ehhez fordulok. De lépjünk is tovább egy újabb fontos mozzanatra. A láda és Wallenberg. Hirtelen haragját nem tudom hova tenni, de nem is akarom. Ügyet sem vetve rá gondolkodom a fontosabb dolgokon, most nincs időm haragra pazarolni az időt meg egyéb haszontalan dolgokra. Hallgatom további szavait, s végül elhangzik egy név. Phanuel. Szemeim az Angyal felé fordítom, bólintok, jelezve megértettem majd kérdésre nyílnak ajkaim. - És ezt a Phanuelt, hol találom? - Érdeklődöm, hogy van e vélt helye avagy idézzem Őt is magam mellé, talán úgy gyorsabb lesz... - S honnan tudjam nem e fertőzi az Ő elméjét is a sötétség? - dobom még be a kérdést hiszen benne van a pakliban. Persze költői, hiszen Ő ott a ládából ugyan honnan tudhatná. Kiindulva Ophilia ból, hamar rá fogok jönni, hogy is mondjam, igencsak más a világ látása mióta Amara szele megérintette...


avatar


☩ Reagok :
220
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Vas. Okt. 21, 2018 12:14 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Abaddon & Cassael
Miracles will happen as we speak
Zene: Dead man walkin' • Szószám: 434 • Credit:

Szemeimet mintegy megszokásból hunyorítva hallgatom a démon elképzeléseit és terveit.
- Egy halandót nem nehézkes megfosztani a halhatatlanságától, ám Atyánk testvérét? Tán működhet, ha előtte kellően le van gyengítve. De mindehhez attól tartok, nem lesz elég néhány tárgy, ellenben az együttműködés… - tűnődök el a végén már csupán félhangosan, amint hagyom újfent elrévedni a tekintetemet a romhalmaz bútorok között felsejlő fákon. Szívesen mozdulnék és fedezném fel Ophilia egykori lakhelyét - ha erőm és koncentrációm teljében volnék -, egy afféle menedéket, amelyre sosem gondoltam, hogy egy angyalnak szüksége lehet. Az otthonunk a Mennyekben van, nem itt, a halandók világában.
- Az indokaid érhetőek és egyértelműek - vezetem rá vissza a pillantásomat egy bólintás kíséretében. Nem kérdőjelezem meg az indíttatásait, okán annak, nem hangzanak csalfán vagy igaztalanul. Még maga a Pusztítás sem kívánhatja a végső megsemmisülést, hisz mit fog akkor tönkretenni s káoszba taszítani? Semmit.
- S most hol van ez a zenélő szerkezet? Itt? - kíváncsiskodom tovább, révén, ha van egy biztos nyoma, amit követhet, akkor minden bizonnyal hátrahagyta azt a testvérem, máskülönben nem téblábolna itt a démon, hanem továbbra is őt követné. Feltételezem. - Ha mindenáron meg kívánod találni, meglehet, nem neked kellene utána rohangálnod - jegyzem meg végül, testsúlyomat egyik lábamról a másikra helyezve. Igen, a börtönvilágban effajta kényelmetlen érzetek birtokosává is váltam, mint a súlyom, a porcikáim… - Próbáltad már megidézni? Előfordulhat, hogy egy angyal hívására jelenik csak meg, vagy több testvérem kell hozzá, ha kényszeríteni óhajtod. Az sem kizárt persze, hogy a magadfajta jelenlétére van szükség, tekintve, a benne tomboló sötétség most inkább hasonul hozzátok - állapítom meg rezzenéstelen arccal. Talán hatástalan lesz, azonban úgy vélem, egy próbát megér, amennyiben korábban nem tett rá kísérletet, hát még, ha azt sem tudja, miképpen is kell egy angyalt rendesen megidézni.
Viszonylag semleges gondolataim közül a ládát érintő, közel sem neutrális érzeteket idéző kérdései ébresztenek fel. Nem csupán a kezeim szorulnak ökölbe, a testem egészét is kellemetlen feszültség ostromolja.
- Már mondtam, démon, a ládáról és Wallenbergről semmi tudomásom - szűröm a fogaim között, indokolatlan haragra gerjedve. - A kijutásról sem tudok, de nem is kívánom megkockáztatni a Pestis szökését. Mindössze abban vagyok biztos, a leviatánok eleresztésekor jelen volt Ophilia is, láttam a túloldalon - kalandozok el egy momentumra, mielőtt visszaterelődne figyelmem a Pusztítóra. Alakom egyre gyakrabban törik meg a térben. - Az egyedüli segítség, amivel szolgálhatok, az a tudásom és a láda ereje. Használd fel, ha megtaláltad, ne nyisd ki. A megtalálásában egy valaki lehet a segítségedre, mégpedig Phanuel. Az ő gondjaira bíztam Wallenberget és a városát - zárom ennyivel a gondolataimat, ugyanis nem fogok vitát nyitni arról, kieresszük-e Mammont velem együtt, avagy sem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from

avatar



☩ Reagok :
208
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Szomb. Okt. 20, 2018 9:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Cassael & Abaddon
Knock Knock, what the...!?
Zene: Nobody Praying For Me • Szószám: • Credit:

Néhány mondatban summázom az elmúlt időszak eseményeit, melyet lássuk be lehete még nyújtani, csűrni s csavarni, de a summázás lényege, hogy szorítkozzunk a fontosabb dolgokra. Hogy miért is érdekli annyira a város vezetője és annak holléte, vagy egyáltalán, hogy a ládához ugyan mi köze, hamar kiderül. Apró elgondolkodását észlelem, de különösebb figyelmet nem szentelve neki, jómagam is csupán elgolkodva lépdelek merengve a hallottakon. - A pestis, nos róla aztán végképp semmi információm. - Valóban ötletem sincs hol lehet s, hogy egészen őszinte legyek, nem is érdekel, míg utamat nem állja nincs dolgom vele. A láda már annál érdekesebb fonalat indíthat. Szemem sarkábol tekintek csak rá először mikor a Magot s az eszközöket említi. De végül felé fordulok s úgy válaszolok, ki kell teríteni pár lapot, ez van. - A Mag az almából származik melyből Ádám és Éva evett és általa kerültek ki a paradimomból. Ez volna a mese része. Ha másik oldaról nézzük, az alma elvette a halhatatlanságuk... - Vetem el a magot (milyen elmés nemde?) s a többi már gondolom magától is kitalálja. Azt nem teszem hozzá, hogy ez csupán spekuláció hiszen azt, hogy hogyan is működik pontosan talán csak maga az Úr tudja aki épp a tökeit vakarássza vagy bánom is én mit csinál a lényeg, hogy nem itt van. - A többi eszköz is hasznunkra lehet, való igaz. De ezek felkutatásához szintén szükséges Ophilia, ezért is keresem olyannyira. - Többek közt. - Más részt, amennyiben az a tudás a sötétség kezébe kerül, az eszközök holléta, a Mag, nos, úgy saját hasznára is fordíthatja és bizonyosan így is tesz majd. Ez pedig az ok amiért vissza akarom, és fogom is hozni az angyallányt. - Igen, így kerek a történet. Többnyire. Ramiél említésére csak vállam vonom meg, én sem fűzök sok reményt hozzá, de ha sikerrel jár akkor igen nagy helyzeti előnyünk lehet, ha nem... nos, úgy eggyel kevesebb. Felvetésére bólintok. - Így jutottam ide. Mikor nálam járt adtam neki valamit. Egy zenélő tojást. Kedvére volt, tudtam magánál tartja majd. Így is lett. Persze előtte, tudta nélkül egy apró jelet helyeztem rá, melyet gondoltam később majd követek. Annak nyomait követve jutottam el ide. De ha van jobb ötleted, hallgatlak természetesen. - Hátha neki is akad, hiszen ha nem ismerem a mágikus erejüket pontosan, annyit bizonyosan tudok, hogy különböznek az enyémtől. Ebből pedig következik, hogy más trükköket ismer s talán van köztük olyan mi hasznunkra lehet. Elgondolkodom szavain, majd végül ismét szóra nyitom ajkaim. - Azt legalább tudod, hogy a láda merre van pontosan? Wallenberg tudhatja? Illetve, hogyan jöhetsz ki belőle? Tetszik vagy sem, elkél a segítség ezekben az időkben, és a láblógatóknak nem sok haszna van azt kell mondjam... - Toldom még meg kissé humorosan, igen, mint azt már mondottam, vagy összetesszük amink van, vagy Amara úgy fog meghágni mindannyiunkat csoportosan, ahogy még eddigi létünk alatt senkisem, és a legrosszabb, hogy még csak emlékezni sem fogunk rá hiszen MIND elpusztulunk a semmibe. Lévén ez a kevésbé kellemes fajtája a meghágásnak, annyira nem fűlik hozzá a fogam...


avatar


☩ Reagok :
220
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Csüt. Okt. 11, 2018 9:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Abaddon & Cassael
Miracles will happen as we speak
Zene: Dead man walkin' • Szószám: 424 • Credit:

A körülményekhez képest érdeklődéssel fogadom rövid elbeszélését a világ jelenlegi helyzetéről, habár a nyomán nem gyúl bennem megkönnyebbedés. Vajon a Sötétség műve mindez, vagy balsejtelmem fog igazolódni Athannal és a testvéreivel kapcsolatban? Minden bizonnyal rájöhetnék, ha alaposabb kikérdezés alá vetném a démont, ám a megmaradó türelmem éppen, hogy elég a kivetülés fenntartásához, nem próbálgathatom a határaimat barkóbát játszva. Sajnálatos Drake-el kapcsolatban sem leszek informáltabb, noha olykor a hírek hiánya a megnyugvást szolgálja. Reményem, pusztán azért nem zeng tőle a világ, mert minden a legnagyobb rendben alakult.
- Még Egyiptomban adtam a tudomásodra, hogy a ládába egy démont kívánok zárni. A Pestis volt az, aki… - itt egy momentumra eltöprengek, vajon folytassam-e a történetet, de lássuk be, ha igazán érdeklődik, magától is össze fogja tudni rakni a képet, s nem marad többé titok a megszállt halandó kiléte. - New York város vezetőjét szállta meg, Wallenberget. A lovas már nincs benne, de hogy sikerült-e visszatérnie, s mit tett a ládával, nem tudom - felelek a kérdésére a végén nagyobb körültekintéssel, mint azt eleinte terveztem. Bár úgy fest, az akaratlan bizalom kifizetődő, ő maga sem rejti véka alá a mag és Ophilia esetét.
- A mag egy nagyhatalmú eszköz, ám valóban úgy látjátok, megfékezhet egy, az Atyánkkal egyenrangú entitást? Vagy mindössze meggyengíteni kívánjátok vele? - érdeklődöm, mert az utóbbi esetben ennél biztosabbra kell menniük. - Akadnak még tárgyak a világban, melyek Isten erejét őrzik. A Végzet lándzsája, vagy éppen a… a láda is tekinthető erőforrásnak, kiváltképpen nagynak - közlöm, annak ellenére, vélhetően az erejének kisajtolása egyenlő lenne a bent lakók elmúlásával, avagy a miénkkel. Mégis bizonyosságot jelentene, többet ne kerüljön ki a Pestis, ne árthasson a védencemnek, s Amara is nagyobb eséllyel kerüljön megfékezésre.
Továbbgondolhatnám még, s latolgathatnám, megérné-e inkább fenntartani a börtönvilágot a leviatánok ellen, azonban az újdonsült híreken finoman szólva is megdöbbenek. Nem, nem a csókon, ellenben Ramiél kockázatos és őrült vállalkozásán.
- Ez nem jó. Ramiél sem gondolhatta, hogy képes lesz ellenállni… Teremtőm - sóhajtók fel, tekintetemet a repedezett plafonnak emelve. Kell néhány másodperc, hogy lenyugtassam magamat és visszapillantsak Abaddonra. - Próbáltad már fellelni Ophiliát a mágia útján? - faggatózom tovább, mielőtt feltenné a felettébb érdekes kérdését. Nehéz eldöntenem, a ládában való fogságra vagy a kivetülésre céloz pontosan, de révén, veszíteni már aligha tudok bármit, nem titkolom egyikre sem a választ.
- A kivetülést már nem tudom sokáig fenntartani. Hogy a láda börtönvilágában meddig maradok? Vélhetően örökké, ha ez kell a Pestis ott tartásához - szorítom ökölbe a kezeimet, amiként hirtelen ismét előtérbe helyeződik a Mammon iránti gyűlöletem, felülírva a kinti világgal kapcsolatos aggodalmaimat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from

avatar



☩ Reagok :
208
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Szer. Okt. 10, 2018 8:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Cassael & Abaddon
Knock Knock, what the...!?
Zene: Nobody Praying For Me • Szószám: • Credit:

Íriszeim alakját vizsgálják, mely valahogy képtelen horgonyt vetni az anyagi síkon. Valamiféle kivetülés, érdekes, tanulményozni való, de sem a hely sem az idő nem a legoptimálisabb jelenleg. - Hát, nem tudom mióta lógatod a ládad, bárhol is legyen az ahol azt teszed, de történt egy smás, San Franciscot megtámadták. Számomra idegen lények és mások akik a pártjukat fogták. Akkor, ott hatásosnak bizonyult, nem szívlelték a forróságot. - vonom meg vállam. - Leviathanok? Hm. - Ízlelgetem a szót, ennek majd utána járok. A ládából csupán a gyűrűt szereztem meg, más egyebet nem tudok róla, ezek szerint nem ártott volna tüzetesebben megvizsgálni, no sebaj. Szemeim ráemelem ismét gondolataimból visszakanyarodva. - Nem sokat tudok róla. Mióta a kapuk lezérultak az információ áramlás igencsak megcsappant. Én magam is sokáig pihenni kényszerültem egy kellemetlen, de szükségszerű incidens miatt. Azóta pedig más köti le figyelmem. Példának okáért a szőkeség és a sötétség elpusztítása. Jelenleg ez némileg nagyobb prioritást élvez. Miért, mi köze a ládához? - Érdeklődöm én magam is. Kérdésére bólintás a válasz, - Igen, az a Mag, általa legyőzhetjük a Sötétséget úgy gondolom, de az bizonyos, hogy ha a kezébe kerül elbukunk. - Jelentem ki mindennemű köntörfalazás nélkül. Egy parányi mosoly húzódik ajkamra kérdésére. - Egy csókkal már sikerült legutóbb. De azért akad más is a tarsolyomban. - Kacsintok rá, majd folytatom. - Ramiél is próbál rájönni a módjára, épp dolgozik rajta. Úgy döntött belülről próbálja meg meggengíteni Amara-t. Az oldalára állás volt a döntése, hogy úgy kerüljön közelebb és tudjon meg többet. Meglátjuk meddig jut. - regélem el Ramiél részét is, hiszen nem árt ha az előttem álló is tud róla, még is csak amolyan testvérek vagy mifene. - S Te meddig tervezel kirándulni a létsíkok között ha szabad érdeklődnöm? - Teszem fel a nagyszerű kérdés amolyan utalás gyanánt, hogy nem ártana lépnie valmicskét a helyzet ellen lássuk be. Emlékeim szerint Ő is a megbízható fajtákból való mint Ophilia, persze meg lehet tévedek...


avatar


☩ Reagok :
220
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Pént. Szept. 28, 2018 9:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Abaddon & Cassael
Miracles will happen as we speak
Zene: Dead man walkin' • Szószám: 359 • Credit:

Állam oldalvást billen, fülem a bal vállamhoz közelít, míg összehúzott szemhéjaim alól mustrálom a démont, kinek száján mintha nem is evilági szavak indulnának virágzásnak. Pedig értem, miféle nyelvet beszél, ám az összkép nem hajlandó egyetlen egésszé formálódni a koponyám falai között. Újabb korlát, újabb akadály, mely a részletek tudomása nélkül áttörhetetlennek tetszik.
- Nem vagyok… frissen informált a teremtett világ történéseit illetőn - szólalok meg, óvatosan s körültekintőn fogalmazva meg, egyszerűen halovány sejtelmem sincs arról, mire kíván célozgatni. - Ellenben úgy hiszem, a tűz kevés, mi a nyolcaknak árthatna. A leviatánoknak - konkretizálom, kikre is gondoltam az imént, miközben egyenesbe hozom az ábrázatomat, és egy lassú bólintással kísérem a beszélgetésünk fonalának egyneművé tételét. Elképzelésem sincs ugyanis, kiket érthet szektások alatt. - Igen, Ménész Ládája - felelem alaptalan közlékenységgel, habár tekintetében annak, hosszú ideje ő az első, kivel a valódi, kézzel fogható világban diskurálhatok, nem akad meglepetés a hirtelen kélt beszédességemben. - S ha már a ládánál tartunk, van tudomásod New York város vezetőjéről? - óhatatlanul dereng fel ködös tudatom mélyén Wallenberg neve, kinek vélhetően már otthon kell lennie, irányítva a népét. Vajon Phanuel akképpen cselekedett, miként meghagytam neki?
A Káoszra én sem pazarolok több figyelmet, mint egy kósza bólintás, többet láthatóan most nem fogok megtudni arról, miféle dolga volt Ophiliával. Nem úgy, mint húgomnak a Pusztítóval. Szemöldökeimet ráncolva, homályos emlékeim között kutakodva hallgatom elbeszélését a tárgyról, melyet oly’ sürgető meglelnie a démonnak. Tudván, a Sötétség az Atyánk által megalkotott univerzum mindennemű lényére veszéllyel van, a kétkedésemet félreteszem a pokolfajzat személyével szemben. Hiszen rendkívül ostoba volna, ha még ekkor is az önzőségére koncentrálna, bár nem feltétlen lenne váratlan fordulat egy démontól. Ám ennek dacára sem vagyok képes meghazudtolni a szavait, amennyiben Ophilia valóban a Sötétség karmaiban, úgy még tán akkor vagyunk a legszerencsésebbek, ha a Pusztító használja fel öncélúan az eszközt s az angyalt, semmint az Úr testvére.
- Az Élet Fájának magváról beszélsz? Mit egykor a Mennyekben őriztek? - ha csakugyan róla van szó, jelentős s komoly fegyverről beszélünk. - S hogyan terveznéd visszarántani ha még azt sem tudod, merre keressed? - kérdezősködök tovább, de annak ellenére, ez utóbbi némileg kiélezettnek hathat, közel sem érdekeltségem a démon gyermeteg gúnyolása.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from

avatar



☩ Reagok :
208
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Csüt. Szept. 27, 2018 7:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Cassael & Abaddon
Knock Knock, what the...!?
Zene: Nobody Praying For Me • Szószám: • Credit:

Jómagam is némán figyelem amint lénye a küzd a materiális és az asztrális sík közt, penge élen táncolva, mint ki nem tud döntést hozni, hogy melyiket is válassza hiszen mindkettő egyszerre vonzza, de hol egyik hol másik húzza jobban a láncokat. Tekintetem ismét az övére emelem amint szóra nyílnak ajkai, s úgy hallgatom válaszát. Parányit mozdul szemöldökön s orcán is aprót fordul kérdőn tekintve. - Börtön? Miféle szörnyek? Tán csak, a fattyakra gondolsz melyek San Francisco utcáit lepték el? Nem bírták a tüzet túlzottan. - Vigyorodom el s jut eszembe a sok szektás marha akik őket istenítették. - Meg a szektások akik velük voltak... - Jegyzem meg inkább csak magam elé vállat vonva. Aztán elhangzik a láda, mire ismét rá emelem acélszín szemeim. - Szóval az a láda. - No persze nem tudtam, hogy börtön volt, én csupán a gyűrűt szereztem meg belőle mely ebben a pillanatban is ott pihen az ujjamon. - Vélhetően amit bárki más is akarna tőle, információt. - Vonom meg vállam több ügyet nem vetve a dologra, pedig tudom, hogy ha a káosz megtudott valamit akkor ott kevergeti majd a nagy kanalat ahol csak tudja. De ez most másodlagos. Elgondolkodva tekintek előre, tehát próbálkozott. - Tudtam én, hogy erősebb mint azt hiszi magáról. - Bólintok röviden magam elé konstatálva a dolgot, hiszen magam is mondtam neki, küzdhet ellene, sikerült akkor is, éppen előttem, és ezek szerint máskor is hiszen szólította. Visszanézek rá mikor a tulajdonról kérdez, pár pillanatnyi kósza csend honol míg járatom a fejem, majd végül döntést hozok. - A Mag. - Mondom röviden. - Megszerezte, s amíg nála van csekély az esély a sötétség ellen. No ez nem mintha bármitől visszatartana... De, ami fontosabb. Ha Ophilia elméjét uralja, csak idő kérdése, hogy megszerezze mindazt a tudást mely a birtokában van, eszközök helyét a világban melyek képesek a természetfeletti pusztítására, tudás ami képessé tehet arra, hogy felvegyük a harcot ellene. Gondolom tovább nem kell taglaljam. - Tekintek rá sokat mondón. - Szükség van rá, ezért kutatom a nyomát, vissza kell rántsam a sötétből. - Mondom komolyan s közben kitekintek a szilánkos ablakon, elgondolkodón. Cassael, Ő volt a másik akkor ott Egyiptomban, Ophilia bízik benne, hát nekem sincs más választásom. Ramiél ki tudja merre jár már, tán a terve szerint belépett a Sötétbe, hogy belülről próbáljon kiutat lelni, ha engem kérdeztek, elnyelte... Meglátjuk mekkora erő van benne.Magammal számolok, továbbra is, tudom, hogy balga dolog, de egy világnyi megszokást nem könnyű lerázni, nem bízom senkiben és ez nem változik egyik pillanatról a másikra. De a lépést megtettem tervemhez hűen, őszinte voltam hozzá, is. Hiszen most ez a megfelelő út. Vélhetően nem hisz nekem, vagy hátsó szándékot sejt majd, mint bárki más is tenné, ez is volt a cél mikor belefogtam hadjáratomba a pokol ura ellen. De azóta, sok minden változott.


avatar


☩ Reagok :
220
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Vas. Szept. 23, 2018 4:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Abaddon & Cassael
Miracles will happen as we speak
Zene: Dead man walkin' • Szószám: 336 • Credit:

Viszonylagos közönnyel figyelem a pusztán látványában manifesztálódott testem óvatos körbejárását, révén, a világnak ezen szegletéből még akkor sem árthatna vagy lehetne rám bárminemű hatással, ha úgy kívánná. Noha kétséget kizáróan nem óhajtana effélét, ellenben választ néhány érdekes és máskülönben rendkívül komplex kérdésre. Nem felelek rögvest, változatlan gyakorolva az elővigyázatosságot a két dimenzió közötti kapocs megtartásához; ráérősen mérem fel a környezetemet, illetve formálom magamban a lehetséges magyarázatot itt létem körülményeire. Végül nem látva értelmét a titokzatosságnak, nyitom szóra ajkaimat, s emelem vissza pillantásomat a démonra.
- Egy, az Atyám által teremtett létsíkon vagyok jelenleg. Fizikálisan. Börtöne volt rég elfeledett szörnyeknek, kik mostanra már a világot járhatják - hangom elcsendesedik, tekintetem újfent a vérrel felmázolt pecsétre esik a padlón, momentumra realizálva a kiszabadulásukban közrejátszó szerepemet. - Magad is találkoztál már-e világgal amannak innenső feléről, a láda formájában - teszem hozzá, levetkőzve magamról a kérészéltű bűntudatot, mely kéretlen próbált az imént visszakapaszkodni a bensőmre. Nem esik nehezemre, okán annak, figyelmemet hamarost magával ragadja a dulakodás nyomainak magyarázata.
- A Káosz? Mit akart tőle egy lovas? - szemhéjaim összeszűkülnek, hisz nem tud összeállni a fejemben semminemű magyarázat vagy értelem. Vajh mennyi idő telt el idekint, s mennyi történés pergett le anélkül, tudomásomra került volna belőlük akár egyetlen morzsa is? Ujjaim laza ökölbe záródnak a kezeimen, miként tovább hallgatom a Pusztító elbeszélését.
Hát nem volt képzelet, Ophilia valóban bajba került, ráadásul affélébe, melynek előszele már a búcsúzásunkkor is körülölelt minket. Ramiél… Vajon szólt neki egyáltalán, vagy az arkangyal hagyta cserben? Attól tartok, minderre egyetlen démon nem szolgálhat felelettel.
- Cseppet sem jó hírek. Magam is ezért keresem, ugyanis egyszer… - itt megállok, töprengőn körbetekintek, íriszeim előtt pedig meg-megtörik a világ határa s a szoba falain itt-ott felsejlenek a kopár börtön szürke fáinak dermesztő alakjai. Igyekszem feleleveníteni, ám elképzelésem sincs, mikor esett pontosan, hogy az angyal hangja elért hozzám. - Egy alkalommal megszólított s a segítségemet kérte. Láthatóan későn érkeztem - vezetem vissza pillantásomat Abaddonra. - Miféle tulajdonodról van szó, ami a birtokába került? Annak mibenléte tán felfedheti Ophilia búvóhelyét is.
Talán.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from

avatar



☩ Reagok :
208
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Pént. Szept. 21, 2018 6:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Cassael & Abaddon
Knock Knock, what the...!?
Zene: Nobody Praying For Me • Szószám: • Credit:

Nem várt találkozóra kerül sor, melyre az egyszerű jelző semilyen formában nem lehet megfelelő. Az ő fej egyik, míg az enyém a másik irányba fordul miután a szívbajt hozta rám a semmiből megjelenő szellemalak. Míg beszél, pár lépést teszek körötte amolyan körbejárva alakját, hogy megvizsgáljam a látványt. - Asztális sík, még is mit keresel Te ott, egyáltalán hol az az ott?! - Mert, hogy nem itt az hamar leesik, ez csupán valami szellemkép melyet most itt látok, kivetülés. Hogy nem hozzám jött, azt valahogy sejtettem, legalább is reménykedtem benne. Két világ közt ragadt, fenti kérdéseim továbbra is élnek, hátha választ kapok rá. Követem tekintetét mivel a környezetet pásztázza, s Ő is csak hamar felfedezheti a dulakodás jeleit. Kellemetlen találkozó lehetett a Káosszal mint az a szőkeség említette. Szavait nekem szegezi, feltételezve, hogy én voltam a jelenlegi állapotok felelőse. - Ó, hogy ez? Nos nem, én sosem végzek félmunkát. - Vonom meg vállam, miközben teszek pár lépést a teremben folytatva a szemlélődést mit az mint elkezdtem mielőtt megzavart volna. - Hét valóban meglátogatta a Káosz. - Konstatálom inkább csak magamnak, a jelek szerint, no nem mintha kételkedtem volna az angyal szavában. - Ő jött el hozzám, egy kérdésre akart választ kapni. De az mellékes, ami fontosabb, bajban van. A sötétség megfertőzte az elméjét. Egy kis időre sikerült visszatérítenem, azt mondta, Zephyr, elvette a szívét. Ami nem tudom pontosan mit jelent. Ramiél nevét említette még, hát felkerestem. Abban maradtunk utána megyek, hogy megkeressem, van nála valami ami az enyém és nem kerülhet a sötétség kezébe. Nos nagyjából ez a történet, ez vezetett hát ide hátha nyomára lelek. De eddig nem jártam sikerrel. S ezek szerint Te sem. - Röviden tömörem, Ő kérdezte... én csupán választ adtam. - S Te, mi járatban a szőkeség után? - Érdeklődöm én is ha már így cseverészünk s megállapodok immár vele szemben ismét miután a mondandóm s nézelődésem végére értem, de semmi érdekeset nem leltem a maradványok közt, legalább is így első körben.


avatar


☩ Reagok :
220
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 01, 2018 4:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Abaddon & Cassael
Miracles will happen as we speak
Zene: Dead man walkin' • Szószám: 360 • Credit:

Alig, hogy tanúbizonyságát nyeri, nem pusztán elértem Ophiliát a tudatommal, hanem egyenest kivetült elé a fizikális világban ismeretes küllemem ütött-kopott másaként, elébb némi motoszkálás, majd hangzatos csörömpölés vonja magára a figyelmemet a hátam mögül. Lassan fordulok, óvakodva, nehogy hirtelen a semmivel legyen egyenlő az elért siker, csakhogy az irattáros várt, karcsú alakja helyett egy férfi néz vissza rám, akárha szellem volnék. Leheletnyire billen a fejem oldalvást, miként végigmérem az ábrázatát, de a hangja az, ami előrántja az emlékeket a tudatom mélyen eltemetett, homályos szegmentumaiból. A Pusztító.
- Az asztrális síkon kissé körülményes volna kopogni, nem gondolod? - szólalok meg recés hangon, próbálgatva a hosszú idő után először szolgálatba állított hangszálaimat. Nehézkesen rezdülnek, a börtönvilág minden egyes részletemben magához óhajt láncolni, meggátolva a külvilággal való kapcsolatteremtésben. Nos, ez volna a feladata, csakugyan. - Máskülönben nem hozzád jöttem. Mit- - szavamba vágva tényszerűsíti Ophilia távollétét, s azt, maga is őt keresi, ennek fényében pedig nem kísérlem meg befejezni a kérdésemet, mely éppen a kotnyeleskedésére kívánt volna választ.
Íriszeim elszakadnak a démonról, a további mustrálása helyett ismét körbefutnak a szoba falain, a megszáradt vértől mocskos padlón, s a megtört pecséten, melyhez hasonlót korábban még nem is láttam. Egyes részei az angyalok csapdába ejtésére utalnak, ám a komplexitása nem szolgál egyértelmű jelentéssel, magyarázattal. Szemöldökeim ráncokba szedődnek, míg ajkaim vékonyka vonallá préselődnek egymáshoz. Valami rendkívül kellemetlen esemény zajlott le e lakás berkein belül, és ha egy pokolfajzat is itt legyeskedik, az nem sok jót sejtet.
Mielőtt azonban még szóra nyithatnám a számat, hogy kérdések sorait ereszthessem világnak, a Pusztító megint csak belém fagyasztja a hangomat meghökkent ábrázatával s kevés támpontot adó értetlenkedésével. Néhány kitartott, rezzenéstelen momentumig csupán meredek rá, várva, bővebben kifejtse a megdöbbenése tárgyát, de mivel változatlan engem pásztáz, hát letekintek a testemre, mely még mindig képtelen biztos fogódzkodóra lelni ebben a világban.
- Oh… Ez? - kapom fel rá a tekintetemet, keresve ábrázatán az igenlést. - Ne legyen gondod rá, két világ között nehéz a kapcsolatteremtés - felelem, nem cifrázva túl a magyarázatot. - S most mondd, mi történt Ophiliával és miért kívánod felleleni? Tán, hogy befejezd ezt? - tárom szét a karjaimat, utalva a lábaink előtt elterülő pecsétre, számtalan törmelékre és vérfoltra.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from

avatar



☩ Reagok :
208
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Szer. Aug. 29, 2018 9:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Cassael & Abaddon
Knock Knock, what the...!?
Zene: Nobody Praying For Me • Szószám: • Credit:

A városba érkezésem elsődleges célja a szőkeség felkutatása volt. De közben akadtak gondok... Ami most nem fontos. A levél mit maga mögött hagyott sokat mondó rejtjeleket tartalmazott. Nem tudtam pontosan hol is keressem, de ötletnek sosem vagyok híján mint tudjuk. Mágiához folyamodtam hát, egy pokoli kis jószágot hívtam magamhoz, annak jobb a szaglása gondoltam, hát majd a nálam hagyott levél szaga alapján megtalálja a nőt. Legalább is ez volt az elképzelés, meg lehet hasztalan. Minden esetre így keveredtem ebbe a hajdanán kellemes lakásba. Törmelék s vér, dulakodás nyomai. Említett valamit arról miszerint felkereste egy közülünk való nem épp kellemes körülmények közt. Az a balga. Ciccentek nyelvemmel ahogy elhúzom kissé fejem miközben beljebb lépek. A pokolkutya idő közben elillan hiszen útnak eresztem, nincs már rá szükségem. Ja várj, még sem. Szépen megy a gyűrűbe, vagy más úton pusztítom el. Nem nem, senki nem tudhatja, hogy kit vagy mit, illetve, hogy hol is kerestem. Még akkor sem ha egy ölebről van szó. Nem nem. Lépjünk is túl ezen a részen. Leszámítva a hátrahagyott káoszt egész kis takaros, arcomra parányi mosoly kúszik választását illetően, nem is számíthattam volna másra. - Hahó - szólalok meg a magam határozott és jelenleg kíváncsiskodó hangján. De a falakon kívül nincs más mi hallgatna rám. Üresség kong a lakásban, csupán parányi szellő ad választ mely végigfut a szobán, miután az ablakon szökött be. Egy asztalka felé lépek amin könyvek hevernek s nyúlok egyért. A gerincét veszem szemügyre majd vissza is helyezem és úgy tekintek ismét körbe. Hát ez lenne a madárka fészke. Sok időm nincs elmélkedni, mert hirtelen a semmiből szellemet látok. Szó szerint ahogy megfordulok. Hirtelen ugrok is egy parányit s vélhetően az asztalt is fellököm magam mögött amint meglátom az amúgy ismerős fickót. - Az ég áldjon... - Bukik ki belőlem, mondjuk az már megáldotta eléggé. - Nem tudsz kopogni?! - Vetem oda az ismerős - és általam csak együgyű angyalként ismert - szárnyasnak. - A tündérke nincs itthon. Csak nem Te is Őt keresed? - Érdeklődöm miután helyre állt a bifituszesszenziszem. Alakja valahogy még sem teljes, olykor mintha elmosódna, vagy részlegesen eltűnne az anyagi világ síkjáról, fejem kissé oldalra fordítom értetlenségem jeléül. - Mi, a...? - Gördül ki ajkaim amint a jelenséget bámulom.


avatar


☩ Reagok :
220
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Szer. Aug. 22, 2018 9:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Abaddon & Cassael
Miracles will happen as we speak
Zene: Dead man walkin' • Szószám: 330 • Credit:

~Ophilia… Ophilia… Ophilia…~
Akár egy lassú, monoton, nyúzott mantra, úgy ismételgetem magamban az egykori irattáros nevét, immáron hosszú órák óta. Legalábbis ennyinek tűnik, idebent a ládában nehézkes az idő nyomon követése, révén, egyetlen homokszem sem gördül alá a szürke világ képzelt homokórájában. Rezzenéstelen s mozdulatlan minden, jó ideje már én is.
Hátam egy fa törzsének simul, ujjaim egymásba kulcsolódva az ölemben nyugszanak, míg szemhéjaim becsukva pihennek, nem adva helyt bárminemű ingernek, mi feléleszthetné bennem a szelence átkát, avagy a sötétséget, melynek féktelen s irracionális düh formájában szokása manifesztálódni bennem. Nem, Ophilia eléréséhez tiszta tudatra van szükségem, tisztábbra, mint eddig, hiszen körülbelül ez lehet az ezredik próbálkozásom az elérésére, mégsem jutottam sikerre. Minden bizonnyal én csinálok valamit rendkívül rosszul, vagy… Nem, bele sem óhajtok gondolni, hogy képtelen lennék a leviatánok távozása által ütött „lyukon” kapcsolatba lépni a külvilággal. Képtelenség…
Újabb, mély lélegzettel folytatom az angyalnő szólítgatását a tudatomban, elképzelvén az arcát, mire alig-alig emlékszem már, a szőke haját és a csilingelő nevetését... De semmi.
Érzem, amint az eddig visszaszorított haragvás szép lassan, alattomosan elkezd átszűrődni az ütött-kopott, lyukacsos falon, mit felemeltem magamban ellene; mérgező karmaival mohón nyúl a lényem központjába, a sikertelenségem okozta frusztráció pedig nyomban feladásra késztet. Tekintetem a méregtől elmélyülten villan a kopár tájra, avagy villanna, ha éppen az nézne vissza rám. Csakhogy a megszokott, nyúlánk, csupasz fák s a szürke, melankolikus égbolt helyett egy rendezetlen és elhanyagolt szoba belső falai köszöntenek lelkesen.
Összevont szemöldökökkel pillantok körbe, nem találva hirtelen elég erőt s bátorságot ahhoz, az íriszeimen kívül mást is megmozdítsak. Legalábbis néhány kérészéltű momentumig, ugyanis utána csak feléled bennem a kíváncsiság. Így hát kezeimet megemelve, letekintek rájuk, tűnődve, vajh álmodom, vagy ténylegesen kiszabadultam? Esetleg más történt…
Nos, a látvány magáért beszél. Amint a régi, elnyűtt filmkazetták sérült szalagjai képének szokása fekete-fehéren vibrálni és sisteregni a képdoboz képernyőjén, úgy az én testem is olykor-olykor kiszakad a jelen világ dimenziójából, nem hagyva maga után többet, mint furcsa küllemű törést a térben.
Ohh… Ezek szerint többet elértem, mint eredendően terveztem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
7/6
Leviatánok
8/6
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
3