Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Ophy's little house •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
267
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 9:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Ophilia & Cassael
Feral roots are calling you back home
Zene: Feral Roots • Szószám: 452 • Credit:

Egymásnak vont szemöldökökkel hallgatom nővéremet Amara jelenlétének s mesterkedéseinek hatásairól. Gyanakvás eddig is fogant bennem, Ophilia megerősödött a Sötétség felügyelete alatt, ám sejteni s bizton tudni két különböző dolog. Olyan angyal ajkairól hallhatom legördülni az igazságot, ki első kézből tapasztalt mindennemű előnyt vagy hátrányt, amellyel Atyánk testvére kínálkozni tudott, ekként az információ súlya a többszörösére válik. A lényemre telepszik, s jelenleg elképzelni sem tudhatom, miként fogunk véget vetni Amara rémuralmának, hogyan fogunk az orra előtt és mégis az észlelése nélkül bármit is tenni annak érdekében, hogy megszabadítsuk tőle a világot.
- Amennyiben a feltételezésed beigazolódik… miszerint a Mennyország lelkeit szipolyozza Amara, úgy attól tartok, az otthonunk visszaszerzése sem tűrhet halasztást - gondterhelt sóhaj szökik fel a mellkasomból. - Nem pusztán azért, hogy megfékezzük erejének növekedését, ám a Mennyország lelkeiért felelősséggel vagyunk - tekintetemben aggodalom csillan, amint nővéremre emelem, ki idő közben elindul a lakás másik szegletébe, mely a berendezéseiből gyanítva nem más lehet, mint a konyha.
- Cseppet se aggódj, én magam sem figyeltem különösképpen. Történések sokasága tizedelte koncentrációnkat - jegyzem meg csöndesen, visszadöntve hátamat a kanapénak, mely kellemes támasztékként szolgál megfáradt testemnek. Míg Ophilia vélhetőn a gyógyírért fáradozik, megkísérlek néhány másodpercet csöndben pihenni, azonban az éppen, hogy lecsukódó szemhéjaim hirtelen riadalommal pattannak fel, miként váratlan csörömpölés és az egykori irattáros halk sikolya ver éket a helyiség nyugalmába.
Ezt követőn már nem igyekszem békességre lelni, némán figyelem, ahogyan tollai közül előteremti a gyógyulásunkhoz elengedhetetlen olajat. Amennyiben rám néz, megfáradtan, ámde hálásan pillantok rá, cserepes ajkaimon meglehet, egy halovány mosoly is helyet talál magának.
A kérészéltű harmónia természetest nem tart soká, hozzám újonnan intézett szavai beárnyékolják az ábrázatomat.
- Miféle szörnyű dolgok? Rég nem jártam a város közelében… - magyarázom meg tudatlanságom okát, mely nem különösebben ösztökél büszkeségre, azonban jól tudom, a távolságtartás volt a legtöbb s legjobb, mit tehettem az érdekükben. Aggodalom szövi át a lényemet, hálálkodására mégis igyekszem higgadtságra ösztökélni magamat. - Szóra sem érdemes, Ophilia - biccentek az apró szívességet illetően, majd ismét csendbe burkolózom, míg szavait hallgatom. Váratlan keveredik szemvilágom elé egy emlék holmi erdőségről s nővéremről, ki az alma magjáról beszél. Phanuel… Ő is ott volt, sőt… A segítségemről biztosítottam. Homlokráncolva tekintek magam elé, majd vissza a testvéremre, mihelyst befejezte a mondanivalóját.
- Ennél jobb biztosítékot nem is keríthettél volna a magnak, nővérem. Megnyugtat a tény, legalább az biztonságban van, míg a felhasználására nem kényszerülünk - állapítom meg eltűnődötten, majd ismételt bólintással odébb húzom a sebemtől a kabátomat, illetőleg az alant nyugvó, szakadt inget is felgyűröm a hozzáférhetőség érdekében.
- Mondd csak, míg a Sötétség befolyása alatt voltál, vagy akár előtte, hallottál bármit fivérünkről, Phanuelről? Küldetésre igyekezett, mikor legutóbb láttuk, s én már nem tartottam vele - olybá tűnik a gondterheltség nem akaródzik távol tartani magát rekedtes hangomból.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy's little house Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
728
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 31, 2020 8:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Cassael
Faithless is he that says farewell when the road darkens
Ramiél csak és kizárólag rajtam kívánt segíteni, lelketlen szívem mégis nehezék nyomja. Egy rangtalan vagyok, semmi több, nem volt szükség arra, hogy erejét feláldozza értem. Elméjét, jóságát. Önmagát. Ez jóval több, mint amit bárki is kívánhatott volna egy arkkal szembe, és az, hogy megtette. Ebben a pillanatban nem tudom nyugodt szívvel szemlélni ezt. Az emberek - de talán a démonok is - hasonló tetteket, hősies áldozatnak vélnek, én viszont?
Nem kellett volna megtennie. Értem, sosem, ez ellen jelenleg mégsem tudok mit tenni, hiszen megtörtént. Mostantól már csak azon lehetek, hogy segítsek neki mihamarabb visszatalálni a fény felé, ahova ő maga is tartozik.
- Semmi különlegessel - rázom meg a fejemet. - Mióta Amara bezárta a mennyet és a poklot minden természetfeletti ereje csökken. Napról, napra. Előbb nagy mennyisségben éreztük ezt, azóta csak apróbbakba. Talán te is észrevetted, hogy nem bírsz annyi angyali mágiát felhasználni, mint egykor. Ez nem csak a láda, vagy Atyánk elhagyása miatt van. Úgy vélem, hogy az ott lévő lelkekből táplálkozik, és eme lélek adja a mi erőnket is. Viszont, az, akit Amara a kegyébe fogadott, ki az oldalán harcol, addig az ő ereje mindenki máshoz képest nő - letekintek a kezemre, ujjaimat finoman hajlítom be. Emlékszem, hogy tudtam felülemelkedni akkor éjjel Ramiél hatalmán. Egy démon erején. Két pislogás erejéig figyelem, mielőtt tekintetem visszaemelném fivéremre.
Érte jobban aggódok. Ő is a határait feszegette, ott, a Nagy Falnál. Szavai nyomán mégis enyhén elnyílnak az ajkaim. Egy pillanat erejéig akasztom zöldésszürke íriszeim az ő mogyoróbarnáiba, mielőtt kicsúszna a számon egy meglepett szócska.
- Oh - és már állok is fel. - Elnézést, el is - dörzsölöm meg homlokom ujjaimmal és a konyha irányába indulok el.
- Sajnálom, hogy ily figyelmetlen voltam irányodba - rázom meg a fejem, sajnálkozóan, szárnyaim közbe kibontom, ám talán nem most lett volna az ideje. Ugyanis ennek hatására a konyhaszigeten a válogatott edények, tollak, papírok, bögrék a földre kerülnek, hangos csörömpölés közepette.
Halkan sikoltok fel, kezeimet a szám elé helyezem. Most mégsem ezzel foglalkozom, hanem a nehéz mozsárt veszem fel és térek vissza hozzá, ám ezúttal a földre ülök le mellette. Nem más a célom, minthogy tollaim olaját használjam arra, hogy mihamarabb begyógyítsam a sebét. Miközben a préseléssel foglalkozom. Ujjaimmal hívom elő a tollak végéből a drága nedűt és csepegtetem óvatosan a mozsárba, közbe beavatom, amit eddig tudok New Yorkról. Vagyis tudtam, mi a feladatom volt.
- Remélem élnek még a lehetőségükkel és nem utasítják el. Szörnyű dolgok történtek New Yorkba - pillantok fel fivéremre, majd vissza a szárnyamra, melyet most az ölembe fektetek, hogy kényelmesebben férjek hozzá. - Igazán hálás lennék érte, Cassael - tekintek fel újra, szelíd mosollyal az ajkamon.
- Én és Ramiél, de gondoltam arra, hogy bármi baj történhet velünk is - vonom meg az egyik vállamat. - A Történeti Társaság Múzeumába van - somolygom az orrom alatt. - A ládába, amibe elhoztuk, a kiállítás egy elemét képzi. Senkinek sem tűnt fel - olyannyira szem előtt volt, hogy senki sem látta meg. - Viszont pecsétet vontam alá és a ládát is rúnával láttam el. Ez alapján csak az tudja megérinteni és kinyitni azt, kinek szándéka a maggal tiszta, nem öncélúan használja fel. Emiatt nem tudtam hozzáférni, sem Ramiél nem tud. Szándékunk nem tiszta - tekintek fel újra fivéremre, mostanra pedig elegendő olaj pihen a mozsár alján, hogy felemeljem azt, íriszeim pedig most a sebét vizslassák.
- Megengeded? - pillantok fel újra rá, mosolyom szelídsége mit sem változik.
Credit •• We are


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
267
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 30, 2020 11:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Ophilia & Cassael
Feral roots are calling you back home
Zene: Feral Roots • Szószám: 471 • Credit:

Sajnálatot… sőt, aggodalmat én is érzek aziránt, Ramiél a Sötétség karmai közé keveredett, ám mindezért képtelen volnék nővéremet hibáztatni. Kényszerítve bizonyosan nem volt erre, egy arkangyal pedig jobban tudhatná annál, minthogy megkíséreljen egy istent a saját terepén kicselezni. Egyszerűen képtelenség, erejükhöz még a köztünk leghatalmasabbak sem érhetnek fel, mit gondolt hát fivérünk, amint a mélybe vetette magát? Felfogni nem tudhatom. Eszmefuttatásommal Ophiliát mégsem terhelem, magam is megtapasztaltam már, miféle hatalommal bír egy gondolat, egy érzet a lényünkre tapadása…
- Miféle erővel, pontosan? - szökik elő az ajkaim mögül a kérdés, kurta bólintással realizálva, szavai mögött bőséggel húzódik ráció, már ami New York és San Francisco különbözőségeit illeti a kiszolgáltatottságuk szempontjából. Habár nem tudhatjuk, Ramiél itt élő bizalmasai, testvérei vajh tisztában vannak-e állapotával, volt-e, ki szétkürtölje a világnak, óvakodni szükséges a Halál arkangyalától?
Mindezen tanakodva közben nem kerüli el figyelmemet testvérem szájának elégedetlen húzódása sem, s a mozdulat gerjesztette indokkal pusztán egyet érteni tudok - ez a diszharmónia afféle egyensúlytalanságát okozza a világnak, mellyel igen csak nehéz felvennünk a versenyt. Az egyetlen lehetőségünk az erőviszonyok hozzávetőleges kiegyenlítésére, ha minél több katonájától fosztjuk meg Amarát, pontosan ezért nem tűr kimondott halogatást az arkangyalunk megmentése. Gondolataimat készülnék megosztani Ophiliával is, azonban szavaimat belém akasztja a figyelmem felhívásával a sérülésemre. Megvallom, kimerültségem afféle mértékeket öltött, az angyalfém ejtette lyukra már különösebben nem is koncentráltam.
- Meglehet, igazad van… Noha ezt a sebet az idő s én magam sem fogom tudni begyógyítani - állapítom meg, egyik kezemmel óvatosan megtapintva az érzékeny oldalamat, melyből ha nem is akkora intenzitással, mint a Nagy falnál, ám változatlan szivárog a vérem. A pengéink okozta sebesülésekhez különösebb mágiát szükséges alkalmaznunk, a tollainkban rejlő erőt hívva segítségül, viszont nálam jelenleg nem akad az olaj kivonatából. Megadó szusszanással és egy határozott bólintással fordítom vissza érdeklődésemet a nővéremre, ki idő közben mélyebben beavat a New Yorkot érintő hírekbe.
A ládában töltött végtelennek ható időszak alatt sok mindent szelektált a memóriám, de valamiként az utolsó beszélgetésünk Ophiliával a legelsők között tört magának utat a világosságra, miután visszatértem a halandók világába. Mélyen megragadt bennem az aggodalom érzete, melyet az Amara iránt tanúsított, leheletnyi megértése okozott, csakúgy a küldetésükkel járó veszedelem. Arra kértem, beszéljen Ramiéllel a Sötétség látogatásáról, vajh megtette?
Révedésemből akkor térek vissza, mikor az édenkert almafájának magját említi az egykori irattáros. Abaddon is beszélt nekem róla, a fontosságáról, hogy megtaláljuk… Ezért volt elsősorban szüksége arra is, felszabadítsuk Ophiliát a rabságából.
- Bizonyosan, ám ha eddig megoldották nélküle, némi várakozás már nem jelenthet problémát. Tervezek a napokban New Yorkba látogatni, szólni fogok az érdekedben s a nevedben - biccentek felé, jelezvén, támogatásomra bármikor s bármilyen körülmények között számíthat. - Mi fontosabb most ennél, az a mag. A Háború említette, hogy szükség lehet rá Amara ellen, de csupán te tudod, hol rejlik valójában… - érdeklődőn billen oldalra a fejem, amint nővéremet vizslatom, hangomban mégsem csendül kérdő él.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy's little house Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
728
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 22, 2020 2:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Cassael
Faithless is he that says farewell when the road darkens
Ajkaim enyhén elnyílnak, mikor bizonyosságot szerzek arról, valóban a ládában volt. Tekintetét elkapja rólam, amiről megtanultam az utóbbi időben, hogy mit is jelent valójában. Emberi cselekedet, angyaloknál ritkán jelentkezett még eddig. Most mégis túl sok időt töltünk idelent ahhoz, hogy akaratlanul is átvegyük a szokásaikat. Nyúlnék érte, puhán fognám meg a kezeit, rászorítanék, szavakba mégsem tudnám önteni, hogy mennyire sajnálom, hogy cserben hagytam.
Ott voltam, egy karnyújtásnyira tőle, hogy szabadon engedjem, mégis képtelen voltam küzdeni Amara akarata ellen. A felismerés szíven szúr, ismeretlen erőként szorítja mellkasom, keseredik meg nyálam számba.
Feláll és egy pillanattal később én is követem. Két szívdobbanás csak, hogy új helyen lehessünk. Nem is olyan messze a katonai központtól, ami azt illeti. Így mégis jóval kényelmesebb, erőmet pedig nem érzem úgy, hogy elpocsékoltam volna. Pedig jóval többet használtam fel, mint amennyire képes lennék. A sötétséggel és a fénnyel vívott csata sok erőmet vette el.
S ennek ellenére könnyűszerrel nyitottam portált hajlékomba - melyről tudom, hogy nem az enyém, valahol mégis magaménak érzem. Furcsa kettősség ez.
Csendesen szemlélem, ahogy leteszi az ágyra Abaddont, fejem enyhén félrehajtva figyelem. Az apró megjegyzés, mellyel illeti szelíd mosolyt csal az arcomra. Mégis érzem, hogy örömöm nem lehet felhőtlen, szívem beárnyékolja az, amit tettem. Amit Ramiél tett.
Fivérem szinte fáradtan roggyan a kanapéra én vele szemben egy fotel szélén foglalok helyet, mégis érzem, hogy képtelen lennék pihenni. Tudatom eme része túl sokáig szunnyadt.
- Biztos vagyok abban, hogy így tette - sütöm le a szemem. Hiszen ő egy arkangyal, mégis miként gondolhatta, hogy egy egyszerű, rangtalan angyallal szembe így viselkedhet? - Sajnálom, hogy magammal rántottam - nem kívántam. Nem akartam, hogy így legyen, azt akartam, hogy minél messzebb kerüljön tőlem, hogy megvédjék őt tőlem, Amara erejétől és ennek ellenére… Keserű szájízt hagy újra maga után a gondolat.
- New York úgymond védtelen. Itt szembe kellene néznie Michaellel, az angyalaival, harcosaival. Jóval hamarabb lebukna itt, mint New Yorkba. Ott a vadászok képtelenek lennének ereje ellen fellépni, Amara - újra fivérem tekintetébe fúrom az enyémet. - Erőve ruház fel, amíg mindenki más gyengül, addig, akik vele harcolnak, az övék nő - ajkaim elhúzom ezen az egy gondolatmeneten. Ezt én is éreztem, talán ő is. Sebe pedig most ugrik csak be igaz…
- Pihenned kellene - rázom meg a fejem. - Pihenj le itt te is, ha magadhoz tértél, ha regenerálódtál folytatjuk - mosolygok rá szelíden, a kérdést mégsem tudom kikerülni, melyet hozzám intéz.
Fejem megrázom. Nem hiszem, hogy köze lenne hozzá.
- Emlékszel, amikor kapcsolatba léptem veled a ládával kapcsolatban? Hosszú hónapokkal ezelőtt? Akkor említettem, hogy úton vagyunk New Yorkba, hogy az emberekkel tárgyaljunk. Volt ott egy isteni tárgy, az éden almafájának egy magja, melyről hiszem, hogy Amara ellen felhasználható. Cserébe felajánlottam nekik, hogy készítek a város köré egy pecsétet, mely egy térképpel lenne összekapcsolva. A térkép jelölné, hogy mennyi természetfeletti tartózkodik a pecséten belül. A helyszínt pontosan nem tudja megmondani, sem azt, hogy mely fajt képviseli, számukat mégis. Ez még így is nagyobb segítség lenne számukra, mint ami most van - húzom el ajkaimat újra, fejem lehajtom, hiszen az ígéretem nem tartottam be. Idestova mennyi ideje? Hónapok? Évek? Magam sem tudom már igazán.
Credit •• We are


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
267
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 21, 2020 10:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Ophilia & Cassael
Feral roots are calling you back home
Zene: Feral Roots • Szószám: 546 • Credit:

Néhány árvátlan, kérészéltű momentumig tartom Ophilia átható pillantását, noha mégsem az íriszeiben merülök el, jóval inkább a felemlegetett láda világában, melynek oly’ sokáig rabja voltam, s amely időről időre még most sem átallja csapdába ejteni az elmémet. Ezúttal nem révedek túlzóan mélyre, mindösszesen a jól ismert düh érzete, mely feszengő buborékként kúszik a lényemet egyben tartó, láthatatlan pajzs felszínére. Bosszantó rovarként kapirgálja a tudatom völgyét, de már megtanultam együtt élni vele, nem engedni előtörni.
- Ott voltam. A ládában - felelem kurtán, elcsöndesült hangon, tekintetemet óhatatlan kapva oldalra. Nem várom meg a reakcióját vagy bárminemű feleletet, elkezdek felkászálódni, majd a földön heverő démont is felnyalábolom, hogy átsegíthessem a nővérem által idő közben előidézett lakásba.
Az imént felderengő gondolataim karikacsapásra foszlanak semmivé, miként szóba kerül New York s a tény, az eddigieknél is komolyabb veszély leselkedik rá. Aggodalom burjánzik a bensőmben, s ha volna időm elképedni, netán bosszankodni, valószínűleg eltűnődnék az érzések egyre szélesebb spektrumán, melyet képes vagyok nem csupán megérteni, hanem átélni. Bólintok a későbbi megbeszélésre, habár az ígéretéről, melyet a városnak tett, még nem hallottam. Ennek ellenére nem döccenek meg újabb kérdéseket feltenni, hanem végre átsétálok Ophilia lakásába.
A látvány egészen különböző attól, ami a legutóbbi emlékemben él a szerénynek kevéssé nevezhető hajlékról. Abaddonnal találkoztam itt össze, mikor megkíséreltem ki tudja mennyi idő után felkeresni a testvéremet, a gondolat pedig némi bűnbánatra sarkall. Jól tudom, hogy akkor elutasítottam a segítségnyújtást, a lehetőséget, kikerüljek a ládából és közvetlenül segíthessek felszabadítani Ophiliát. Dühös voltam a feltételezéstől, képes legyek semmibe venni a Drake-nek tett ígéretemet, s megkockáztatni, hogy a világra szabaduljon Mammon, ám most… némi hála járja át a testemet, amiért mégis csak itt lehetek, hogy tehettem valamit a Sötétség ellen. Nem sokat, de valamit.
Aprót szusszanva, ismételt bólintással felelek az egykori irattárosnak, majd az ágyhoz vonszolom az azóta is eszméletlen démont. Temérdek energiát felemésztett, csoda a létezése egyáltalán, noha továbbra sem hinném, mindezt puszta szívjóságból vagy holmi megmagyarázhatatlan köteléknek köszönhetően tette. Egyelőre megelégszem a túlélni akarás indokával.
- Lehetnél vékonyabb… - dünnyögöm az orrom alatt, miközben végre leejtem az ágyra Abaddont. Alapvetőn nem érezném meg a súlyát, angyalból vagyok, ugyanis, viszont az erőm jelentős részét felemésztetten kevéssé állom a sarat, ezt belátom. Sóhajtva fordulok nővéremhez, aztán az első utamba kerülő fotelba, kanapéra vetem magamat. Ezúttal én sem ágálnék egy kiadós alvás ellen, de fontosabb megbeszélni valóink vannak annál, minthogy könnyelműn pihenésre hajtsam a fejem. Így tehát a háttámlának döntött tarkóval, és leheletnyi hunyorral méregetem Ophiliát a beszéde alatt.
- Abaddon szerint önszántából tette, hogy megpróbáljon belülről kimenteni - teszem hozzá, azonban nem szakítom meg többet, végighallgatom a mondandóját, amelynek befejeztével kénytelen vagyok felegyenesedni ültömben, sőt, a karfákra támaszkodva enyhén előredőlni. - Ez rossz hír - állapítom meg, tekintetemet a padlóra süllyesztve. Próbálok bárminemű, használható ötletet előásni az agyamból, mely a mihamarabbi megoldást segítené, de túlzottan kimerültem ehhez. - Úgy gondolod, New York lesz a célja? Miért nem San Francisco? - ismét felpillantok rá, értetlenül vonva egymásnak a szemöldökeimet. Igyekszem nem preferálni egyik várost a másik rovására, ám tekintve Ramiél kapcsolatait, könnyebb célpont számára az utóbbi. - Köze van ennek az ígéretedhez, melyet nem tartottál be a New York-iaknak? Magáról az ígéretről sem tudok - rázom meg a fejemet leheletnyire, próbálva nem érezni bosszúságot a hosszú idő felett, melyet a ládában vesztegettem, s aminek okán ennyi mindenről lemaradtam.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy's little house Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
728
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 15, 2020 1:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Cassael
Faithless is he that says farewell when the road darkens
Halvány mosoly fut arcomon végig szavai nyomán. Van benne valami szomorú, valami esendő. Szemeim lesütöm egy pillanat erejéig. Nem kérheti tőlem, hogy ne vegyem a vállamra, hiszen épp én voltam, aki megtette. Ha a felelősség Amarat is terheli, nem mehetek el amellett a tény mellett, milyen gyenge voltam, hogy képtelen voltam harcolni ellene.
Tekintetem akaratlan vezetem le a mellettünk öntudatlan alvó démonra. Ő volt az egyetlen, aki hitt bennem. Zöldesbarna íriszeimet mégis akkor vezetem rá vissza, amikor kiejti, elfeledtem őt.
- Nem értem, hogy miként sikerülhetett. Rémlik a hangod… - szemöldököm lágyan vonom össze, emlékeim lassan ülepednek le elmém tekervényein. – Amikor a leviatánokat kiengedtem. Hallottam a láda irányából a hangodat. Ez az utolsó emlékem rólad -  fogom rabságba sötét íriszeit, miközben válaszokat próbálok találni arra, ami történt. Nem tudom, hogy miért feledtem el a nevét, miért nem emlékeztem rá, pedig oly sokan ejtették ki előttem. Nem csak Abaddon, de…
Szemöldököm újra ráncolom, ezt talán máskor kellene megvitatnom vele. Fejem enyhén rázom meg, hajam fülem mögé illesztem. Cassael lassan áll fel, én pedig követem őt ebbe, szavain mégis megakasztják mozdulatába.
- Természetesen – szívem hevesebben kalapál, mégis tudnia kell róla. Mindenkinek. – Régi ígéretem sem tartottam be irányukba – biggyednek le ajkaim, szomorkásan. A védelem, amit ígértem, nem tudtam betartani. Vajon most már késő lesz? Vajon még kérnek a segítségemből, ha megtudják, hogy mit tettem ellenük? Segélykérően pillantok csak egy pillanatig barátomra, egy szívdobbanásnyi idő ez, ne több.
Egy pillanat csak az egész, mire átérünk ama hajlékba, mit magaménak tulajdonítottam oly sok évvel ezelőtt. Egykor egy férfi élt itt, minden szegmentumában érzékelni lehet, engem mégis megnyugtat a sötét festékkel mázolt fa, az elnyűtt bőrhuzat. A hatalmas tér, az ablak, a csigalipcső, és a hatalmas kanapé. A sarokban pihenő zongora, vele szembeni sarokba betolva az ágy.
Belial és Stamiel ittjártának nyomai eltűntek, a vér lekerült minden felületről. Másik énem, aki ugyanúgy én vagyok mindent eltüntetett, miután a szépséges leviatán itt járt. Tüdőmből mégis mély levegő szökik ki.
- Tedd csak le az ágyra – mutatok abba az irányba és szemlátomást most nem tudok mit kezdeni a hatalmas hajlékba. Állam vakarom meg, miközben fivérem figyelem. Fogalmam sincs, hogy miként kezdjek bele.
- Amara egyetlen feladata, amit felém rótt ki, hogy Ramiélt állítsam az oldalára. Nem tudom, hogy miként tudtam elérni, ismeretlen még ez számomra – rázom meg a fejem. – Viszont kapott Amaratól egy tárgyat… az emberek lelkét el tudja venni vele, magába zárja. Az emberek pedig enélkül élnek tovább, viszont nem tudnak – rázom meg a fejem, egy előre bukó tincset pedig újra fülem mögé illesztek.
Credit •• We are


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Ophy's little house VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
813
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 25, 2019 6:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy's little house Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
728
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 12:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Calypso
The important thing is not to stop questioning
Halkan hümmentek csak a nő szavaira. A okfejtésébe noha bele tudnék kötni, igen könnyen, de azt hiszem értem, hogy mit szeretne belőle kihozni. Egyszerű fizika, nem fér át. És ő sem macska, hogy olyan könnyed csontozata lenne. Mégis felvet bennem egy kérdést: kígyóvá át tudnak változni? Biztos, hogy érdekes lehet csúszómászóként látni a szőkeséget, ki épp hatalmasra tátja száját, hogy egybe nyeljen le. Előtte természetesen megropogtatná csontomat.
Vajon az angyalok belehalnának egy kígyótámadásba? Véglegesen kötve hiszem, fejemet mégis megrázom. Nem ezekre kellene fókuszálnom jelenleg.
Azt hiszem megoldható.
Hangzik az egyszerű mondat és már tova is lebbenek a fürdő irányába, ahol a megfakult csempéktől terhes kádhoz lépek. Vízköves csapot forgatom, hallom, ahogy a rozsdától nyikorognak a kerekek. Régen volt már használva itt bármi. Húszonhét év hosszú idő, főként az emberek által gyártott dolgoknak. Nem bírják úgy elviselni az idő vasfogát, mint a természet.
Majd újra meghallom a hangját. Szemöldököm ráncolom, keresem a forrását, de még mindig a vizet hallom. Ha nem lennék az, ki vagyok, menten elgondolkoznék azon, hogy kezdek megőrülni.
- Persze! - válaszolom hirtelen, de jóízűen. Telekinetikus erőmmel teszem meg számára ezt az apróságot. Majd pedig csak figyelek. Törölközőt veszek magamhoz azzal itatom a hajamra hullt cseppeket. Mint egy türelmetlen gyermek a karácsonyfa előtt úgy toporgok és várok. Alsó ajkamba harapva figyelem, hogy miként is készül átjönni.
Majd ott van. Oly hirtelen, olyannyira hamarjába, hogy sűrű pislogásokon kívül nem sokra futja tőlem. Úgy száll ki a kádból, szárazon, mintha a világ legtermészetesebb dolgát művelte volna. Valahol még így is van.
- Wow - ejtek ki csak ennyit, ámulatomba. Gondolataimon csavarok egyet a csapon, s a víz lassan áll el, míg csak cseppekké nem válik. - Mi is tudok egy-két érdekes trükköt, de ez… - nevetem el magamat, mint akit tényleg oly meglepetés ért, amire nem számított. - Hogy nem vagy vizes? - akasztom fel a törölközőt a helyére. Leheletnyi értetlenkedést váltott ki belőlem a nő. Szemeimet lehunyva rázom meg a fejemet.
- Öhm… - jobb kezemet felemelve mutatok a lakás többi részének irányába. - Megtaláltam a tekercset - juttatom mindkettőnk eszébe, hogy miért is kerestem meg.
- Elnézést, hogy legutóbb annyira hirtelen kellett távoznom… New Yorkba épp más teendőim is voltak és az a… valami egy kicsit elterelte figyelmemet - furcsa, tündérhez hasonlót sem láttam még. De meglehet, hogy nem lehet ez annyira szokatlan ha azt veszem figyelembe, hogy a szőke szépségről sem tudok lényegében semmit.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 02, 2019 10:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Ophy and Caly
Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és jövő, mindig is létezett és mindig létezni fog.
Félénk gyermek. Így közeledik felém, akit az ismeretlen egyszerre riaszt s vonzz. S én itt a mindenség másik végén, kezdem magam úgy érezni, mint a gonosz boszorka, aki egy mézeskalácsházba akarja becsalogatni az óvatlan kölyköt. S milyen könnyű is lenne magamhoz rántani, le a „mélybe”… elragadni, hogy aztán meglepettségében pillanatokig fuldokoljon a mágiában. De nem, ha el is kap valami hirtelen vágy, nem teszem meg, fontosabb Ő annál. Nem ez a Szőkeség lesz az, akin az elvesztett hatalommal járó felsőbbséget fogom gyakorolni. S nem csak a félsz – hisz valószínűleg ereje teljében porba tiporna-, hanem valami különös szimpátia is visszatart. Így hát csak várok, míg felocsúdik, s kérésemre biztató választ ad.  Mondjuk először nem, inkább kérdez. – Térre van szükségem, ez olyan, mintha egérlyukból akarnál egy kismacskát kihúzni. – magyarázom, ahogyan a diák a bizonyítványát. Mint mondottam, nem lehetetlen...Suhanó szoknya hangja, s távolodó léptek zaja, majd csend… lenne, ha a háttérben nem vernyákolna az a bagzó macska. Térdemre helyezem állam, s úgy nézem a lámpa fényénél lézengő legyet. Köröket rajzolva, lassan megpihen rajta, hogy aztán megtalálja azt a rést – melyet már annyi társa is, azt hiszi, pajtásokra talál, holott nem más az, mint tömegsír. Nem árulkodik erről más, mint az a fekete, rezzenéstelen folt, a lámpa homorulatában. - ahol kellemesebb meleg várja. Néhány pillanat s zizegve adja meg magát. ~Bolond jószág.~ Ophillia hangjára figyelek fel, mely megpróbálja túl kiabálni a zene lágy dallamát, legalább most nem énekelnek. Bezárom, a kaput s ismét koncentrálok, a helyre… érzem az előzőt s mellette egy másikat. Ha a leány volt annyira előrelátó, hogy bedugaszolja a kádat nem lesz gond, ha viszont nem… - Lennél kedves, bedugni azt a lyukat, ahol elfolyik a víz. – valószínűleg a sugárban folyó vízen keresztül nyitott kapunk csak a hangom fog átszűrődni vagy esetleg még néhány körvonal, fakó szín. Ha nincs vagy elhárul a probléma, úgy egy finom mozdulattal választom ketté a gyülemlő víz felszínét. Fura dolog ez a kapu, legjobb esetben lábbal lépi át az ember fia, nos itt most nem ez a helyzet, s lenyűgözni se akarok senkit, hogy a mágiámhoz folyamodjak, így a medencébe hajolva, kapaszkodok meg a kádszélében és húzom át magam a túloldalra. Mögöttem hangtalanul zárul össze a kapu, átnedvesítve ruhám alját. – Megjöttem. Kilépve a kádból, szőke tincseim közé túrok, hogy valami formát adjak neki. Kisebb nagyobb sikerrel teljesítem a küldetés, bár még így is kissé zilált lehetek. Legalábbis ezt mutatja a falon lógó kissé vízköves tükör. – Örülök, hogy újra látlak. – nézek a szárnyasra, arcomon szelíd mosoly.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy's little house Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
728
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 29, 2018 8:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Calypso
The important thing is not to stop questioning
A fodrozódó víz felszínéhez érintem óvatosan az ujjamat. Gyűrűket von körém az átlátszó nedű, melynek végén ott pihen egy ismerős, mégis jelenleg torznak tűnő arc. Álla elmosódik, a víz felszíne miatt. Arca is másmilyen, mégis a szempárja.
Az olyan, mint amilyennek láttam a fürdőbe. A víz. Akkor is az kapcsolt össze minket, ahogy most is. A víz. Végül is, ha a szigorú legendákat nézem, akkor a leviatán egy vízi szörny volt. Utódai is meglehet ezért kedvelik jobban. Avagy ez csak a véletlen műve lenne? Avagy csak ő vele lenne így? Találkoznom kellene a többivel, hogy meg tudjam mondani. Azonban jelenleg nem érdekel a többi. Ő az, ki egykor felkeltette a figyelmemet, és ő is marad, kihez a legközelebb akarok kerülni - a történtek ellenére.
Óvatos kérdésemre egy sokkal határozottabb válasz érkezik a túloldalról.
Víz felszínén keresztül óvatosan nyúl ki egy karcsú, kecses kéz. Megdöbbenve dőlök leheletnyit hátra, figyelem, ahogy a finom ujjak szőke tincseimet ejtik fogjuk, gyűrűbe vonják, eljegyzik azokat.
- Öhm… - kezdek bele fejemet enyhén oldalra hajtva. Hirtelen nem is tudom, hogy mit is mondhatnék számára. Ajkaimat lassan csukom össze, nagyot nyelve harapok bele alsó ajkamba.
Természetesen a jelenség nem ismeretlen számomra. Mi angyalok ismerjük a térhajlítás nyújtotta kényelmet… Mégis más fajtól ezt látni. Megdöbbentő? Keresem még a megfelelő szavakat. Nem létező szívembe belemar a tudás hiánya okozta zavarom. Mit meg nem adnék, hogy tudjak mindent róluk.
- Szűkös? - csapok le gyorsan a szóra. Ezzel is elterelve a figyelmemet. Szemöldökömet lehetnyit ráncolva hallgatom szavait. Közben fogaskerekek forognak elmémbe. Feltekintve nézek a fürdő irányába. Nem állítom, hogy valaha is használtam volna, vagy bármi ahhoz hasonlatosat. - Azt hiszem, hogy megoldható - hajtom le fejemet, szelíd mosollyal tekintve a szőkeségre.
Nyújtott, sietős léptekkel hagyom el a helységet, hogy a régen használt fürdő irányába induljak. Benyitva rajta azonban… Bajban vagyok. Hiába tekerem el a csapot, nem történik semmi. Hiába fordítom el a zuhanyzó fejét, onnan sem jön víz. Mh… egyáltalán itt meg van nyitva?
Magam sem tudom. De hol lehetne ez? Hiába tekerem jobbra és balra, nem történik semmi. Mindaddig, amíg meg nem pillantok egy másik tekergetni valót a fürdőben. Halkan hümmögve telekinetikus erőmet segítségül hívva csavarok azon is egyet. S voala!
A víz már ömlik is a zuhanyfejből. Ami épp a fejem alatt van. Nevetve hátrálok el a zuhany alól, de addigra már késő. Hajam úgy szívta magába a vizet, mintha évtizedek óta szomjaztak volna.
- Azt hiszem, hogy kész… - kiabálok ki a tál irányába. Igazából fogalmam sincs, hogy honnan hallja a hangomat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 26, 2018 6:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Ophy and Caly
Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és jövő, mindig is létezett és mindig létezni fog.
A felszín kettéválik, a kapu peremén a víz fodrozódva fordul vissza a fizika törvényeinek ellenszegülve. Valamiféle zene szűrődik át a fények mellett, melyet egy haláltusáját vívó trollhoz hasonlítanék, ha tudnám mi az, próbálom hamar kizárni az elmémből, s inkább közelebb csalogatni magamhoz az angyalt. Már ha valóban jó helyen járok. A szobából mintha gyér hangok szüremlenének át, olyan, mint amikor az aratóbogár, a fekete csendben oson végig a padlón. Bosszantó és egyben félelmetes, hisz tudod, hogy ott van, még sem látod. Hirtelen válok vakká, ahogy egy árnyarc takarja el előlem a vakító fényességet. Beletelik néhány pillanatba, míg szemem hozzá szokik az új fényviszonyokhoz és kirajzolódik előttem az ismerős orca vonalai, egy ívelt szemöldök, egy szemgödör alatti finom ránc, keskeny orr része, az ajkak feletti barázda és az íves arcél mely a hegyes állcsúcsban végződik. Mire összeáll a kép, a nevem is meghallom. – Igen. – válaszolok röviden, még bólintok is, bár talán ezt nem is látja. Nem tudom, hogy az angyalok miként is állhatnak a képzelgésekhez, hiszik vagy sem, ezért óvatosan indul meg kezem a kapu felé, hogy kinyúlva raja, egy aranytincset tekerjek finoman ujjam köré, tudja, hogy igaz, amit lát. Persze ehhez ahhoz is szükség lesz, hogy ne húzódjon el vagy verjen kezemre, Ha az utóbbi bekövetkezne, hirtelen húzom vissza kezem, ahogy a csiga húzódik vissza a házába. – Hallottam, hogy hívtál. Sikerült megtalálnom, de ez a kapu, hogy is mondjam… kicsit szűkös. – ha az imént nem kényszerített visszavonulásra, akkor mostanra már mindenképp visszahúzódtam. Azért szeretem látni, azt akivel beszélek, ha már megvan rá a lehetőség. – Nem megoldhatatlan, bár semmiképpen sem szép látvány. – fintorodom el, talán csak magamnak. – Könnyebb dolgom lenne, ha esetleg nagyobb felületen tudnál nekem biztosítani, a kapu megnyitáshoz. A fürdőben vagy akár több vizet szétlocsolva a padlón. – ejtek meg egy szelíd mosolyt. Hangom nyugodt, hisz honnan is tudhatná, ezért sem sürgetem vagy ripakodok rá, hisz tudatlan semmiképpen sem volt csak kevésbé gyakorlatias. Tőle és a felkínált lehetőségtől függ érkezésem mennyire lesz előkelő vagy éppen kabaréba illő.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy's little house Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
728
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 27, 2018 5:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Calypso
The important thing is not to stop questioning
Ajkamat csücsörítve, hol az egyik, hol a másik oldalra húzogatom a számat, engedve, hogy az arcom ezáltal teljes mértékében fintorba torzuljon. Körmeimmel a pult lapján kopogok, egy ismerős dallamot, melyet még az operakedvelők ismerhetnének tán ma fel.
S ha már itt tartunk. Amíg kitalálom, hogy miként is hívjam ide a szőke Szépséget, addig is egy kis muzsikát teszek fel a régi bakeliten, melyet itt találtam. Bárk is élt itt, megvolt a maga stílusa, mely számomra is kedvező. Nem véletlenül választottam egykor ezt a helyet lakhelyemül.
Bach közismert operája. A dallamot figyelve, fejemet kissé oldalra döntöm. Szemeimet lehunyom és csak élvezem a tenor hangot.
Segít koncentrálni. Pár percig csak állok, majd az összegyűjtött információkkal együtt rajzolom fel ama pecsétet. Melynek szemlátomást még mindig semmi hatása.
Sóhajtva könyökölök le a pultra. Behajlított háttal döntöm fejemet a könyököm hajlatára. Kezemet pedig az ég felé tartom, tenyereimmel fejem tetején kopácsolok.
- Miként hívjalak hát ide téged? - teszem fel a kérdést. Nincs olyan, melyre nem tudnám a kérdést. Olyan van, hogy többet kell gondolkoznom, mint egy átlagos időben.
Emlékeimbe felidézem az ismeretlen rúnákat, melyeket nemrég láttunk New Yorkba. Azok nem lehetnek segítségemre, azok inkább blokkoló rúnák voltak.
Na de akkor talán a telepátia. Talán… Fejemet továbbra is lehajtva szólítom a nőt.
Pár perc telik el, hogy csak a kellemes zene szóljon a háttérbe, mikor meghallom a nevemet. Fejemet rögtön felkapom és szétnézek. Ám a nő nincs itt, pedig mintha az ő hangja lett volna. Úgy tekintek körbe, mint egy kutya, ki épp most hallotta meg, hogy szólítják. Nézek jobbra, nézek balra. Bármerre, csak találjam meg.
Majd újra a nevem. Ám nem messze tőlem. Szemöldökeimet összevonva tekintek az edény irányába, gyanúsan. Lassan sétálok hozzá közelebb, ám a távolságot megtartom. Éppen csak annyira nézek bele, hogy láthassam a víz felszínét, de engem ne lehessen látni. Valami van az alján, vagyis úgy néz ki. Közelebb merészkedek és beletekintek rendesen. Néhány arcvonás, mely oly ismerős.
- Calypso? - kérdezem gyengéden, mintha nem lennék abban biztos, hogy tényleg őt látom és hallom-e.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 23, 2018 8:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Ophy and Caly
Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és jövő, mindig is létezett és mindig létezni fog.
Pár szívdobbanásnyi idő, s az óra újra ketyeg. Az egykori öltöző csempés falai felerősítik a monoton, lassú kattogást. Az idő halk léptének hangja. Bár minden egyes alkalommal percről percre pontatlanabb lesz, de nem bánom, becsapva magam, időt lopok a világnak, hogy a benne létezők megtalálják a végső megoldást. Ezt a tehetetlenséget nehezen viselem, de remélem, más jobban gazdálkodik az idejével. Mosolyogva teszem az asztalra a paripát, s dőlök vissza a díványra. Gondolataim elkalandoznak, már nem tudok a kezemben tartott könyvre összpontosítani, néha összevont szemöldökkel olvasom újra és újra a bekezdés,t a sorokat, mert nem értem, mit is akarnak mondani. Karomon s gerincem mentén az apró pihék az égnek merednek, mintha újra és újra egy láthatatlan szerető simítana végig rajta, egy pásztorórára csalogatva. Ismerős érzés, mégis a hozzám vezető éteri út csak lágyan fodrozódik, pillanatra remeg meg. Képzelődők vagy csak Amara tolt helyére egy újabb sakkfigurát. Megrázom fejem, s a szemem előtt elmosódott fekete betűkre koncentrálok. A távolból a nevemet hallom, valahol az agyam egy eldugott pontjából, a hang egyre tisztább lesz, szinte már dübörög. Izgatottan ülök fel, kezemből a könyv nehéz kőként indul el kezemből, néhány lapja még átfordul, mielőtt végleg a padlóra ér. Egy térképet kutatok, szétterítve keresem meg a helyet, majd bevillan néhány kép, nem az én emlékeim. Ophiliáé. Meztelen talpam csattog a hideg kőpadlón, ahogy áthaladok a másik terembe, ruhám neszezve libben utánam. A medence mellé térdelve simítok végig a vízfelszínén, hogy kaput nyissak. Ám a kapu az elképzelésemhez túlságosan kicsi, fehér mennyezet, melyre árnyékot vet a sárgás fény. Elhúzom az ajkam. – Ophilia… - ejtem ki a szőkeség nevét. – Ophilia… - teszem meg még egyszer, biztosan megtalálja a hang forrását. Ha belenéz a vízzel teli tálba, úgy arcom egy részét láthatja a ablakon keresztül.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy's little house Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
728
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 10, 2018 8:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Calypso
The important thing is not to stop questioning
Bárhogy szugerálom a vizet, mintha nem érne semmit. Sóhajtva hajtom le a fejemet. Engedem, hogy hajam arcomat takarja. Jobb kezemet felemelve túrok bele, egyrészt, hogy megigazítsam borzas tincseimet, másrészt, hogy rávegyem elmémet, találjon ki valamit, mivel is idézhetnék meg egy olyan lényt, kiről szinte minden emlékünket elvették.
Újabb mély sóhaj kúszik ki ajkaim közül. Tekintetem felemelve, immár a nappali és a hálóvá egybe nyitott térre tekintek. Szemeim megakadnak a démon vérével felfestett angyalcsapdán. Az elmaszatolódott folt, mellyel megtörte ezt egykoron.
- Vajon létezik leviathán hívó pecsét? Ha igen, ez sem maradt meg az emlékezetünkbe… - de talán máshogy igen… Nincs is más dolgom, mint kísérletezni nem? Úgy értem, részben démonok, hiszen anyjuk az volt…
Talán sikerülhet - talán nem is fog. Egy próbát mindenféleképpen megér. Egy tálat elővéve kezemen átlósan ejtek egy vágást. Bíborló véremet a koromfekete tálba csöpögtetem, amennyit csak tudok, mielőtt begyógyulna. Halkan szisszenek fel.
New Yorkba láttam a testét, noha ott nem épp arról volt időnk beszélni, amit egykor megbeszéltünk. Igyekszem az ő és a fiú emlékeibe lelni választ arra, miként hívhatnám őket. Zavarosak még, pedig próbálom sorrendbe tenni őket. Az ők emlékeik mégis összemosódnak azzal, amit én tudtam eddig. Máshogy történtek az események a világba és ez frusztrál.
Mégsem töprenghetek ezen. Felfestek egy pecsétet, néhány rúnát átírok rajta.
- Hátha - lehelem az angyalcsapda mellett állva. Érdekes, miként nem vált ki még most sem, semmilyen érzelmet. A falakon lévő vércseppek sem. Úgy néz ki egykori takaros lakásom, mint egy mészárlás helyszíne… Végül is…
A bejáratra tekintve lelki szemeim előtt látom, amikor Stamiel véresen omlott be az ajtómon. Újabb sóhajtás.
- Calypso, a tengerek úrnője, szólítalak hát téged - lelketlen tükreimet visszavezetem az idéző pecsétre. Vélhetőleg nem működik. - Csak félig démon… Félig pedig egy olyan erős lény gyermeke, miről semmit sem tudok… - de nem adom fel.
Igen, vélhetőleg meg kellett volna előre beszélnünk, hogy mégis miként fogunk találkozni és miként hívhatom majd el.
A konyhaszigethez dőlve emelem tekintetem a plafon irányába. Karjaimat mellkasom alatt összefonva tartom. Járnak az agytekervényeim.
- Oh… - hiszen csak a legalapvetőbb megoldás nem jutott eszembe. Néha annyira túl kívánjuk bonyolítani az életünket, nem? A telepátia. Talán nincs még oly erős kapocs közöttünk, de el tudom hangommal érni bárhol is van, csak koncentrálnom kell. Ehhez  lehunyom szemeimet, fókuszálok az arcára, az alakjára.
Szép mosolyára, cinikusan megcsillanó szemeire. Galád szemöldök felvonásaira. Ajkamon mosoly terül szét.
- Calypso a tengerek mindenkori Úrnője - szólítom meg a fejébe és csak reménykedni tudok, hogy sikerülni fog. - Megtaláltam a tekercset, mit kívántál tőlem. San Franciscoban vagyok. A Diamond utca 575 száma alatt. Egy elhagyatott környék, elhagyatott házában várlak téged - mert igen, ő meg azt nem tudja, hogy merre is van az én lakásom. Támpontot adnom kell számára, még ha így is.
Remélem hangom elér hozzá.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 09, 2018 9:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Ophy and Caly
Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és jövő, mindig is létezett és mindig létezni fog.
Újra és újra húzom ujjam végig az aranyozott szófa tetején. - A fekhelyem után, menedékem egyik legkényelmesebb darabja. Kárpitja azúrkék bársony. Keretén már itt-ott megrepedezett a lakk, néhol pedig már a festék is leperget róla. A puha szövet is megfakult már, párnáján pedig megfeslett az anyag, ennek ellenére sem vesztette el szépségét, sőt talán még szebbé is tette. Egy régi kastély romos falai közt leltem rá, s vettem kölcsön, néhány más dologgal egyetemben.  A kint uralkodó káosz, nem tett kevésbé önzővé és kényelmesebbé. S ha már a hóhér bárdja, bármikor lecsaphat, használjuk ki a lehetőséget, míg tart. – Másik kezemben egy régi könyv, szürke borítója rég elvált már a megsárgult lapoktól. Egy férfiról szól, aki hajótörést szenvedett, s éveken keresztül egy lakatlan szigeten élt, s egyetlen barátja egy bennszülött volt. Nem ez életem egyik legjobb olvasmánya, de az elmúlt időben, túl sokat olvasgattam az elszalasztott évekről, az emberek találmányairól, s minden másról, s kezdtem úgy érezni, hogy szétszakad a fejem. Nem beszélve azokról az emlékképekről, melyek hirtelen rohamozták meg elmém, azokról melyeket Ophilia ültetettet a fejembe. S pont ez volt a könyv kupac legtetején. Pont azon töprengek, hogy én mit tudnék csinálni egy lakatlan szigeten, másod magammal. Valószínűleg azt, amit a ládában is hétszáz hosszú éven keresztül. Szétszívnám annak a szerencsétlenek a vérét, ahogyan a testvéreimnek is tettem, majd elvonulnék egy kókuszfa alá és pár száz évig elgondolkodnék azon, miért is kerültem oda. Aztán kezdődne minden elölről. De valami megzavar, magam sem tudom mi az. Felemelem fejem, s könnyedén veszem le lábam a díványról. Mezítelen talpam a hideg kőpadlóhoz simul, miközben ruhám finoman kúszik le lábszáramon. Egy pillanatra, mintha a hideg is végig futott volna rajtam. Félre húzott ajkakkal tekintek körbe, s tekintetem megakad a kis asztalon álló felhúzható órán, melyet egy ágaskodó paripába álmodott meg valaki. Megállt. Meglehet, ez volt az, amely megzavart, a hirtelen beálló csend. Megszűnt az óramutatók jellegzetes, monoton kattogása. Ölembe helyezem a megviselt könyvet, s az óráért nyúlok, hogy újra életet leheljek belé, hisz az idő csak az élők számára pereg, a holtak számára csak egy helyben toporog.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy's little house Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
728
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 06, 2018 5:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Calypso
The important thing is not to stop questioning
Óvatos léptekkel lépek fel az ajtóhoz vezető tornácra. Súlyom alatt a szúette fa megnyikordul. Letekintve magam elé, a szeles város tisztán tartja ezt a portól. Óvatosan nyomom le lakásom kilincsét. Hónapok teltek el, hogy nem jártam itt. Utoljára, akkor…
Akaratlan emlékképek lepik el elmémet. A démon, ahogy a gerincemen térdel. A szívem tépte volna ki. Amikor még volt. Keserűen húzom el a számat. Számtalan ötletet adtam számára, de vélhetőleg ő sem használt fel ebből egyet sem. Nem is baj, míg nem tudják, amire akkor rájöttem. Az is lehet, hogy Amara ellen semmit sem használna, de az is, hogy sokkal több mindent.
Reménykedjünk abban, hogy a démon van annyire ostoba, mint amennyire rászolgált erre. Már csak amiatt is, mert egy démon. Egy pokolfajzat, ki nem érdemes erre az életre.
De hát manapság, ki is lenne az, nem igaz?
A porlepte lakásba belépve rögtön megcsap az állot szag. Odafent csak képzelegni tudtam, hogy milyen lehet az, de idelent… Ajkam újra elhúzom, kicsit jobbra, majd balra húzom el. Talán pár másodperc és még az én érzékeny szerveim is megszokják ezt.
Csendesen zárom be magam mögött az ajtót, mintha tartanék attól, hogy a bent lakókat felverem. Holott nincs itt senki. S ahogy beljebb sétálok a hatalmas hodályba, láthatom is. Senki sem járt itt azóta senki sem keresett az utolsó ittjártam óta.
Miért is kerestek volna? Kevesen tudják, hogy erre vagyok található. Vagyis… Volt valaki, aki pár démonkának kikotyogta, de ettől most tekintsünk el.
Az egybe nyitott ház most is úgy áll, mint amikor itt hagytam. Vérmaszat a falakon. A padlón. A bútorok nagy részét vér borítja. Az én vérem, mégsem vált ki belőlem semmit.
Ehelyett inkább a dolgomhoz látok. A könyvespolchoz lépve pakolok le a harmadik polcról az első sorban lévő könyveket. Szépen helyezem őket egymásra, gondosan vigyázva rájuk. Kevesen tartják még számon, hogy mit is jelent egy könyv. Én még igyekszem, míg el nem múlunk.
Ha ezzel végeztem vékony ujjaimmal fogom meg az ide rejtett tekercset. Kitereve azt, szemeimet összeszűkítve figyelem. Egykor megkért valaki, hogy segítsek számára megfejteni. Mintha az elmém játszana velem. Hisz senki sem kért meg hasonlóra. Fejemet enyhén megrázom. Kiegyenesedve az üres konyhaszigethez sétálok és kiterítem rá. A ládát tartalmazó pergament, melyet saját kezemmel rajzoltam.
Rajta lévő óénoki betűket is én véstem rá. Láttam őket, de megfejteni nem tudtam. Saját énoki nyelvünket használva próbáltam egy-egy vonást megfejteni és mellé jegyzetelni.
- Most már csak az a kérdés, hogy miként idézzek meg egy leviatánt? - sóhajtom el magamat. Mit is mondott a szőke Szépség? Mit is kellene csinálnom?
Emlékeibe kutatok. Valamiért a víz dereng fel. A csaphoz lépve egy tálba öntök vizet. A pultra helyezve hajolok felé.
- Calypso? - ejtem ki a nevét és figyelem, hogy a letétel miatt, fodrozódik a víz, mindaddig, míg el nem csendesül. Aztán csak saját képmásomat figyelhetem meg, semmi többet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Ophy's little house VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
813
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 26, 2018 11:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Ophy's little house Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
310
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 26, 2018 9:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Cassael & Abaddon
Knock Knock, what the...!?
Zene: Nobody Praying For Me • Szószám: • Credit:

Szavaim elmélkedésem hangos kivetülései is nem csupán neki szánt válaszok. Ami pedig még fontosabb, a megfontoltság burkába rejtőzöm. A bizalom dolog továbbra sem megy olyan gördülékenyen, egyelőre. Nem kell rögvest minden lapot kiteríteni ugye, rossz szokás, berögződés. Ez van, de térjünk is vissza. Bólintással jelzem egyetértésem az összefogással mint azt már magam is említettem néhány alkalommal, nem véletlenül vagyok itt, most. Elgondolkodom szavaim. - Igazad lehet, megjegyzem. - Válaszolom felvetéseire az idézéssel s a pecséttel kapcsolatban. Nem figyelésemmel kapcsolatos megjegyzésére csupán parányit mosolyodom s csóválom meg fejem. - Akkor hát vissza New Yorkba. - Konstatálom s figyelem szavainak folytatását, várnám a zárást, de volt nincs. Ahogy jött úgy tűnik el. Állok, mozdulatlanságba révedve, szemöldököm kérdőn mozdul felfelé, hátha érkezik még a folytatás, de az csak nem érkezik. Kínos csend telepszik a szobára, egy kósza szellő fütyül közbe. Végül én magam is megtöröm a csendet. - Neked is szia. - El humorizálom a dolgot, de közben összegszem magamban az elhangzottakat. Tehát New York, s A láda, Phanuel neve. A lényegben röviden. Mielőtt távozom azért nem vagyok rest egy kis varázst alkalmazni a szobában. Egy pecsétet rejtek el. Az asztal alsó felére, aprócska darab, egyszerű feladatot szánok neki. Csupán egy jelzést fog adni mikor valaki a helyszínre lép. A művem végeztével egy utolsó pillantás még a szőkeség otthonára. Megtalálom, meg kell találnom. Az ajtón át jöttem hát az azon át távozom, újra beleolvadva az utca kietlenségébe.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
267
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 22, 2018 7:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Abaddon & Cassael
Miracles will happen as we speak
Zene: Dead man walkin' • Szószám: 338 • Credit:

A démon sejtelmesen, körülményeskedőn fogalmaz, megkockáztatom olyasféle információt hallgat el, amely nem közömbös a Sötétség elpusztításának ügyében. Mégsem osztja meg velem, ellenben tőlem vár egyéb ötleteket, miként sorra kínálom azokat. A láda, a fegyverek. Ophilián felül is léteznek még angyalok, kik egykor a Mennybéli tárgyak hű őrei voltak, szorgos megfigyelői.
- A lehetőség ott rejlik minden fajban. Mint mondtam, az együttműködés csodákat hozhat, elvégre Atyám világa sem a magányon alapul - ismétlem önmagam, mielőtt konkrétabb csónakra eveznénk. Vagy tengerre…? Hullám lesz az, tekintve a Pusztító hatására hánykolódó gondolataimat és az értetlenségem mélységeinek váltakozását.
A tojást illetően volnának teóriáim, ám azzal kapcsolatban sem leszek felvilágosultabb, ezért vak találgatásokba nem elegyedek. Ellenben az idézést illető kifogásaira kénytelen vagyok oldalra dönteni a fejemet, hátha a világ egy leheletnyivel eltérőbb szögű perspektívájából hamarabb rájöhetek, mi a probléma forrása.
- Ha te lelsz rá Ophiliára, ugyanúgy kockáztatod, amitől az idézés kapcsán tartasz. Ellenben az utóbbi alkalmával tiéd a lehetőség, úgy formáld a terepet, miként az neked tetszik - hozom egyenesbe az ábrázatomat, úgy méregetve tovább a démont. - A Sötétség elől ugyan nehéz rejtőzni, ám, ha a forrását rejted el? Számos rúna és pecsét akad az angyalok erejének, lényének elkendőzésére - tanácsolom, s innentől kezdve úgy vélem, nem az én reszortom tovább győzködni. Egyébként is eltereli a figyelmemet Mammon, a láda, Wallenberg…
- Nem figyelsz, démon? Nem vagyok tisztában a világgal, s hogy ki, merre akad benne - húzom el a számat türelmetlenül, amiként az imént gyúlt láng parázsa még ott serceg bennem. - Amennyiben eleget tett a kérésemnek, úgy New Yorkban leled - felelek a nyúzottságom ellenére, mielőtt újabb remek kérdést nem vetne elém. - Kérdezd meg tőle - felelem rezzenéstelen arckifejezéssel, mert egyébként nincs módja annak, egy angyal fejébe beleláthasson.
- Ha nem találod New Yorkban, úgy akad még egy he- - szavaim megakadnak, amint hirtelenjében elveszik előlem a Pusztító és Ophilia lakásának a képe. Ismét a végtelen idősík végtelen erdejében találom magamat, s tudom, eddig szólt a kivetülés lehetősége. Még megkísérlem visszaegyengetni a tudatomat, azonban további próbálkozásaim már sikertelennek bizonyulnak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Ophy's little house Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
310
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 22, 2018 6:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Cassael & Abaddon
Knock Knock, what the...!?
Zene: Nobody Praying For Me • Szószám: • Credit:

- Mindig van egy kiskapu - Toldom meg kérdésére az elméletet. - Nem véletlenül maradt fenn az az eszköz oly nagy titokban. Nem véletlenül óvták az idő kezdete óta. - Kezdek bele visszagondolva a távoli múltra, de hamar vissza is térek a jelenbe. - A lehetőségeknek igencsak híján vagyunk, túl sok egyéb opciónk nincs. - Vonom meg vállam s ha neki van hát hallgatom, csupa fül vagyok, de nekem ennyire futotta. - Vagy próbát teszek és belepusztulok, vagy anélkül pusztulok hogy bármit is tettem volna. A második nem az én stílusom, de ezt úgy is tudod. - Tekintek rá majd magam is a környezetet vizslatom a tojást kutatva. - Nem, nem hinném, hogy itt volna. Talán valahogyan rájött s csak ide akart csalni. Mutatni valamit. Ha nem, hát kinek? - Kérdezek vissza mikor rátekintek, hogy nem nekem kéne utána rohangálnom. Idézés, veti fel. - Felmerült bennem, de nem tudom milyen mértékben szállta meg a Sötétség, óvatosan kell eljárni. Általa akár még rám is rám lelhet, vagy egyebek. Nem tudom mekkora az ereje. De B tervnek elteszem későbbre. - Bólintok rá, igen, valóban jóval egyszerűbb volna csak megidézni. Igen ám, de ki tudja mit ránt magával a sötétségből. Ha más utat nem lelek, majd ehhez fordulok. De lépjünk is tovább egy újabb fontos mozzanatra. A láda és Wallenberg. Hirtelen haragját nem tudom hova tenni, de nem is akarom. Ügyet sem vetve rá gondolkodom a fontosabb dolgokon, most nincs időm haragra pazarolni az időt meg egyéb haszontalan dolgokra. Hallgatom további szavait, s végül elhangzik egy név. Phanuel. Szemeim az Angyal felé fordítom, bólintok, jelezve megértettem majd kérdésre nyílnak ajkaim. - És ezt a Phanuelt, hol találom? - Érdeklődöm, hogy van e vélt helye avagy idézzem Őt is magam mellé, talán úgy gyorsabb lesz... - S honnan tudjam nem e fertőzi az Ő elméjét is a sötétség? - dobom még be a kérdést hiszen benne van a pakliban. Persze költői, hiszen Ő ott a ládából ugyan honnan tudhatná. Kiindulva Ophilia ból, hamar rá fogok jönni, hogy is mondjam, igencsak más a világ látása mióta Amara szele megérintette...

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 38 felhasználó van itt :: 12 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
7