☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Ophilia
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart
☩ Reagok :
179

Kedd Nov. 14, 2017 4:41 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Ophilia
Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak.


Csak vibráló mosolyom játszik orcámon, miközben fejem enyhén félre hajtom. Így hallgatom előbb a helyeslését, majd pedig az enyhe visszakozást. Hát persze, félreértett. De ez most lényegtelen is, a tényen nem változtat az, hogyha valaki ellenkezik sorsának akaratával. Már ha a velem szemben álló démon hisz az ilyenekbe. Kellene. Nem véletlenül találták ki és nem az emberek.
De erre nem sok időnk van, hogy belemélyedjünk. Van jobb dolgunk is. Ugyanis eszem ágában sincs segíteni neki, még ha szépen kérne sem. Még ha tudnám, hogy azért kéri azt hogy a régi rendet visszaállítsa. Már így is segédkezek egy démonnak. A Pusztítás, még ha azt sem teljesen önszántamból, tudja, hogy mivel jár ez a játék. Az emberek kipusztítása nem csak az ő életüket sodorja veszélybe, ebben igaza van. A vele való egyfajta szövetség miatt már így is szárnyaim levágását kockáztatom. Ám célomtól mi sem tántorít el. A régi rendünket vissza fogjuk állítani. Ebben biztos vagyok.
Ezért hát a földön fekve is ragaszkodom makacsságomhoz, még ha az csak félig való. Szavaim azonban igazak. Sose hazudnék sem angyalnak, sem embernek, még egy démonnak sem tudnék. Ezt kódolták énbelém.
- Ne légy hiú és beképzelt, csakhogy azt hidd jobb vagy a többi démonnál - sziszegem fogaim között. - Csak mert nálad gyengébbel kezdesz, még nem te leszel a legerősebb és a legkülönb démon, inkább csak a leggyávább - szólok továbbra is, mit foglalkozva szavaim következménnyel. Jelen helyzetemben, jelen tudásommal, mely vele szemben adatott, ezeket mind igaznak vélem. Hogy is van? Ha neki egy angyal nem, akkor én miért is egy démonnak? Oh ezek az öngólok. Kár hogy nem fogékony ezek kifejtésére.
- Minden, mit tudok, csak az, amit te is - szorítom homlokom a padlóhoz. Szemeim sarkából látom az üvegszilánkok lassú táncát, rajtuk meg-megtör a nap aranyló fénye. Némelyik darabja elvakít. Tudatom egyre tisztább. - Csak annyit tudok, mely végig kísért titeket a földön, többet magam sem - a könyv, csak arról ne beszéljek, de még ha mégis?
Mi információt találna benne? Vajmi kevés az én kutatásaim alapján. Amitől akkor rettegtem az már bekövetkezett… Hát akkor…
Oh ne…
- Mégis milyen legyen egy angyal? - nevetek fel keserűen. A szorítása mégis enyhül derekamon, a fájdalom tovaszáll. Senki sem mondta egykoron, hogy ilyen a materiális világ. Hallom lélegzetét fülembe, hajam cirógatja. Kezeimet magam mellett támasztom. Szavai késként hatolnak testembe. Gyorsan mozdulok, de ő is.
Homlokom megismerkedik a padlóval, szinte hallani vélem koponyám törését. Tudatom homályosul, olyan lehet a kezébe, mint egy rongybaba. Talán csak a képzeletemben él a mozdulatom. Egyik kezemet hátra rántva egy bútort igyekszem repíteni a rajtam ülő teste felé, hátha ezzel leszáll rólam. Nem tudom. Akartam ezt csinálni, de hogy véghez is vittem-e?
A világ elhomályosul előttem. A napfényt mit sem zavartatja vérző koponyám. A bőröm felszakadt annak közepén, vöröslő nedvem melegen folyik orrnyergem irányába. Tudatom már máshol jár, elszakadt innen. Szemem felakadva hanyatlok a padlóra, élettennek tűnő testemmel.
De ez még nem a vég. Pár perc, vagy pár óra kell hozzá, hogy regenerálódva újra magamhoz térjek.
Fejem zsong. De miért?
Hirtelen pattannak ki szemeim és próbálok felülni, már ha ez lehetséges jelenlegi állapotomban.
♥§§ szószám 511 §§ Wicked game

Belial
WHISPERING AMEN
avatar


☩ Faj :
♆ I'm a demon baby ♆
☩ Reagok :
6

Szomb. Nov. 11, 2017 5:27 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Belial
When there is Light, there is Shadow
Zene: Seven Devils • szószám: 495 • Credit:

Egyik kezemet kényelmesen átvetve a derekamon, másikat pedig az arcom elé emelve vetem magamat a körmeim mély elemzésébe, mialatt az angyalt hallgatom.
- Ezt nem vitathatom, csak ha nagyon akarnám - értek egyet vele abban, Lucifer, ha kívánná, pikk-pakk a semmivel tehetne egyenlővé, pusztán az a különbség közte és a nagyfater között, hogy nem akármikor. Máskülönben nem hajkurászna hetedhét országon keresztül, mint ahogyan teszi most is, hanem kinyiffantana egy kényes gondolatfoszlánya okán, vagy szimplán odahókuszpókuszolna magához. Persze hülye lennék mindezt tudatni a drága angyalkával, nekem attól nem lesz több az önérzetem, ha a szájába rágom a nyilvánvaló tényeket. - Viszont drágaságom, attól, mert el tudok taposni egy hangyát vagy egy embert, még nem lesznek a bábuim - vigyorodok el, újfent rá emelve a pillantásomat. Tény ami tény, vannak démonok, akik tényleg csak a lábaim edzésére vannak kitalálva, és biztos ez a tündéri teremtmény is hasonló szolgálatot teljesít a mindenható atyaúristen és az arkangyalok szigorú felügyelete alatt, ám elég merész gondolat összehasonlítania magát velem. Velem, a legelső Lovassal, Lucifer cimbijével-ha-épp-nincsenek-összeveszve, a Viszállyal, akinek energiái soha nem látott mértékben tombolhatnak, hála a drága jó Sötétségnek. Feltéve, ha igazak a pletykák, noha ki más tudna ekkora banzájt csapni a Földön?
A kedves magabiztosan állítja, hogy ismeri minden kis sunyiságomat, én meg hagyom, tengődjön ebben a hitben. Az ő győzködésénél és az ostobákra jellemző nagyzolással kikotyogott információk bőkezű osztogatásánál van jobb dolgom is, például felizzítani egy kicsit a hangulatot kettőnk között. Szinte olvadozik a nem létező szívem, látva, hogyan küszködik a számára jelentéktelen oxigénért, és amiképpen igyekszik kitörni a szorításomból. Már-már el is mosolyodok, csakhogy újfent sikerül egy igazi ünneprontó módjára kukáznia a hangulatomat.
- Nekem egy angyalka ne mondja meg, mit csináljak. Azt teszem, amit akarok, de ugyanezt nem fogom elviselni egy, a közeljövőben szárnyaszegett tollastól - magyarázom neki visszafojtott hangon, elégedettségem pedig kezd visszatérni bensőmbe, amiként a földre kényszerítem karcsú alakját puszta gondolati óhajom hatására. A rátelepedés csupán hab a tortán, kicsiny önérzetének további földbe döngölése.
- Te vagy nagyon hülye vagy, vagy remekül tetteted. Még jó, hogy nem tudok róluk, mit hiszel, démonok között csak úgy burjánzik a bizalom? Türelmes vagyok, édesem. Még. Szóval hadd halljam az elméleteidet, amelyekről már csicseregtél másnak is - együttműködésre próbálva ösztönözni, hozzáteszek még a fájdalmához az oldalának pöppet vadabb „cirógatásával”. A torkából felszakadó kiáltás édesgeti a füleimet, nem úgy, mint az újabb megszólalása. - A nem tudás és a nem akarás két külön dolog. Nem eszem meg a szent, naiv, ártatlan angyalka vagyok maszlagot - közlöm vele, noha nem kerüli el a figyelmemet a korábbi kapkodó légvételeiben beállt változás, meg az a parányi tény, hogy körülöttünk megmozdulnak az üvegszilánkok. Hát, nem adja könnyen magát. Legyen kedve szerint, akkor délutáni pihenőzünk. - Majd folytatjuk - hajolok közelebb hozzá, halkan sutyorogva a fülébe, aztán felegyenesedve, marokra fogom a haját mindkét kezemmel, és amennyiben nem gátol meg valamilyen úton-módon, jó párszor erőteljesen a padlóba verem a fejét. Tudom, tudom, nem a leghumánusabb altatómódszer, de senki nem mondhatja, hogy nem próbáltam meg szépen játszani.

Ophilia
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart
☩ Reagok :
179

Vas. Nov. 05, 2017 8:57 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Ophilia
Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak.


Azt hiszem, hogy ezt nevezik az emberek igen mulattató szituációnak. Ekkor érzik magukat igazán jól, vagy hogy is mondják? Elégedetten? Szórakoztatónak? Mióta is vagyok lent, és még most sincs fogalmam arról, hogy mely beszélgetéseknél milyen érzelmeket is kellene mutatnom feléjük. Vagy eme démon felé. Mindazonáltal tényleg érdekes, hogy mennyire nincs tisztába létével, vagy ha igen, akkor is csak engem akarna megtéveszteni? Vagy ezzel hitegeti magát? Azt hiszem, hogy a válasz lényegtelen is, nem az én dolgom ezt megítélni.
- Valóban nincsenek - azonban mégsem bírom ki, hogy ne szóljak vissza. - Csakhogy amilyen egyszerűen teremtett, úgy el is tud pusztítani. Léted tőle függ, ahogy az angyaloké Istentől. Amint elpusztításunk döntését meghozzák valójában mindketten tehetetlenek vagyunk - mosolygok rá kedvesen. - De azt hiszem, hogy számos hasonlót már te is végignéztél. Lucifer miként veszi el azon démonok létét, kikre már nincs szüksége - ahogy én is végignéztem Atyám miként buktatja meg angyalait, hogyan küldi a földi halálba őket. Ez a sorsunk. Ha ez nem bábság, akkor mégis mi?
- Tudom - felelem egyszerűen, minden fennhéjazás nélkül. Valóban egyszerűen csak tudom, hiszen végignéztem. Innen is tudom, hogy ki ő. Nem is értem, hogy miért mondja, hogy bár tudnám, ha tudja, hogy tudom, főleg azok után, hogy most mondtam el neki, hogy tudom, ki is ő valójában. Zavaros egy állapot mit ne mondjak.
Zavarosok a démonok maguk is. Az egyik értelmesen tud hozzánk közelíteni ha hátsó szándékkal akar valamit, amíg a másik meg… hát ilyen, amilyen a Viszály is.
Az események azonban felgyorsulnak, s már torkom is szorongatja. Nagyokat lélegezve hallgatom szavait, pupilláim kitágulnak, ajkaimról eltűnik a mosoly, mégsem szólok semmit. Mit is mondhatnék, hogy jegyezzem is? Hogy pontosan tudom, hogy mikre képesek az ő fajtái? Ezzel viszont csak egy dolgot ér el.
Támadásom nem úgy sikerül ahogy akartam, halk kiáltás tör fel összeszorult torkomból, s amikor elenged, torkomhoz emelem saját kezem, megfogva azt.
- Ne undorodj attól, amit fordítva te is megtettél - felelem neki vissza kissé elhátrálva tőle.
Vagyis szeretnék, de valami a föld felé húz. Küzdök ellene, halk nyögések és hogy csak pár pillanattal később tud odaszögezni jelzi ezt neki. Ha azt hiszi, hogy könnyed adom magam, akkor… rosszul.
Két kezemet a földhöz tapasztva próbálok felkelni, ám ekkor ő nehezedik rám. Opálos tekintettel figyelem a napfényben megcsillanó üvegdarabokat.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz… A te testvéreid ezeket neked kellene tudnod… - felelem neki, azzal az eltökélt szándékkal, hogy nem válaszolom meg neki a kérdést, holott még én sem vagyok biztos a válaszba. Majd a könyvre gondolok. A fenéket, ha már régóta itt van, akkor megtalálta? De akkor is faggatna? Elég lenne csak azt elvinnie…
Felsőtestemmel már épp felemelkednék, amikor megérzem a kínzó fájdalmat az oldalamba. Hangosan kiáltok fel, s homlokon halkan koppan a padlón. Hangosan lélegzem. - Már mondtam, hogy nem tudok segíteni… - sziszegem neki. Légzésem lassul és összpontosítani próbálok. Az ablaktörmelékek. Halkan rezegnek meg. Tán azt hiheti, hogy teste ellen akarom irányítani őket, holott csak magunk köré rendezem őket. Látszólag egyenetlenül.

♥§§ szószám 494 §§ Wicked game

Belial
WHISPERING AMEN
avatar


☩ Faj :
♆ I'm a demon baby ♆
☩ Reagok :
6

Vas. Nov. 05, 2017 7:06 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Belial
When there is Light, there is Shadow
Zene: Seven Devils • szószám: 454 • Credit:

Elgondolkodtató, vajon ösztönéből fakad a kötekedés és az állandó visszakérdezgetés, vagy szándékkal óhajt belőlem információkat kicsalni? Nos, ha az utóbbi érvényesül, be kell látnom, nem csinálja rosszul a dolgát, Lulu amatőr, fiatal teremtményei biztosan fejest ugranának a balhéra hívogató csapdájába. Én azonban nem fogom elárulni Lucifert, legyen bármennyire is dühítő az angyaltestvérei iránt érzett gyomorforgató elköteleződése, vagy a tudat, jelen helyzetünkben gondolkodás nélkül elválasztaná a fejemet a testemtől.
- Nem kívánom, hogy tovább lássanak, ezek pusztán tények. Tények, amelyektől nagyon, nagyon elégedett tudok lenni. A többi maszlagot tartsd meg nyugodtan, nem különösebben érdekelnek az angyalok indítékai. Viszont ne sértegess, nem vagyok bábu - fintorodok el, ezúttal is túlzással reagálva a kijelentésére, mintha csak szenteltvízzel fröcskölgetnének. - Lucifer teremtett, és ennyi. Nincsenek kódok a tudatomban, gátak az elmémben, a kedvem szerint létezek - billentem oldalra a fejemet, fennkölt mosollyal méregetve karcsú, szemrevaló alakját.
A tortillából nem kér, amiért nem is tudom hibáztatni, főleg, hogy előre figyelmeztettem annak förtelmes voltáról. Mondjuk, ha a világ legízesebb ínyencségét kínáltam volna neki, sem hiszem, hogy elfogadta volna egy magamfajta démontól, pedig esküszöm, nem volt benne csapda!
- Ó, ha tudnád - vonogatom meg a szemöldökeimet a megfelelő emberek összeugrasztásáról szóló rövid összefoglalója okán. Kivételesen igazat szólt, ám a legnagyobb dobásomról még biztosan nem tud. Kényszerem van arra, hogy eldicsekedjek a huszonhat éve történtek valódi részleteiről, ennek ellenére végül a hallgatás mellett teszem le a voksomat. Nem érdemli meg ennyi bosszantás után az igazi szaftos pletyiket.
- Törékeny bizalom?! - szinte hisztérikus nevetés tör fel belőlem, mikor már a csinos torkát szorongatom, megelőzendő a sietős lelépését. - Hjaj, nagyon elbűvölő vagy, de akkor jegyezd le magadnak a Viszály-féle alkumódszereket is, mert ez nem olyan lesz, mint amihez ti szoktatok - vigyorodok el fenyegetően, mielőtt azonban még bármit tehetnék, a kis aljas el akar lökni magától. Nem eresztem persze, és csupán azért hátrálunk néhány lépést mindösszesen, mert nem számítottam a vehemenciájára, vagy úgy alapvetően a támadására.
- Ejnye… Na, ez nem volt szép dolog. Hozzám értél a szent angyalmancsaiddal, ez undorító - fintorodok el, miközben eleresztem a torkát, viszont nem hagyok neki sok időt a lehetőségeinek felmérésére, tudatommal egyszerűen hassal lefelé a földre kényszerítem. Gyengültem a nagynénink felbukkanása óta, egy mezei tollassal mindenesetre még el tudok bánni.
- Lehet, hogy te nem vagy szörnyeteg, angyalom, de én igen - újfent mosoly díszíti ábrázatomat, mialatt kényelmesen elterpeszkedek a hátsóján, már amennyiben nem tudott valahogy felülkerekedni rajtam. Ujjaimat végighúzom ruhával fedett hátán, majd egyre lejjebb haladva, a derekán. - Akkor beszélgessünk. Mit tudsz a testvérkéim kabaláiról? Tudod, amelyekben az erőiket gyűjtik. Megesz a kíváncsiság - széles vigyorral harapok az alsó ajkamba, mindeközben ujjbegyeimet a lány oldalaiba mélyítve. Nem hasítom fel a bőrét, de elég nyomást gyakorlok ahhoz, hogy kellemes fájdalmat okozhasson a szentemnek.

Ophilia
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart
☩ Reagok :
179

Szomb. Nov. 04, 2017 4:50 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Ophilia
Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak.


Fejem félrehajtva hallgatom megjegyzését. Ajkaimra futó mosoly kúszik, de csak ennyi. Megszoktam már, hogy nem sokan képesek elviselni különös stílusomat. Nem is azért teremtett atyám, hogy ezzel foglalkozzak, így nem teszem. Ehhez hasonló megjegyzésekkel nem hoz ki sodromból, sem nyugalmamból, ezt láthatja is a démon.
- Oh, valóban így lenne? - hajtom félre a fejem. - Majd kifecsegi más - vonom meg könnyedén a vállam. - Nem egy alkalom volt már, hogy egy démon érzékeit átcsapva kifecsegte ama titkot, mire szüksége volt az arkoknak - mondom egyszerűen. Emlékszel pár ilyen esetre. Nem mindig a harc a megoldás eme esetekre, vannak ennél… taktikusabb megoldások, még ha az a nehezebb út is. - Velünk szembe az emberek halandók. Életük véges, hogy kívánhatnád, hogy tovább lásson? - vonom össze szemöldökömet egy pillanat erejéig. - A halandók gyarlók és gyengék. De nem mind, van közöttük jótét lelkek, tiszták, ezáltal törékenyek. A sötét oldalra vezető út mindig könnyebb. Nem vagyunk naivak, nem hiszünk a teljes emberiség tisztaságában. Abban hiszünk, hogy az embereket meg kell védeni. Önmaguktól nem tudjuk, nem ezért teremtettünk. Eddig tőletek kellett, most már magunktól is. Mégis ha emlékeznél, tudnád, hogy az első emberek sem maguktól tévedtek a téves útra. Ebből áll a világ egyensúlya. Fény és a sötétség. Az emberek csak eszközök Atyánk és Lucifer játékában. Mi pedig a bábok  - jelentem ki, továbbra is közönyösen. Nem nyúlok a zacskó felé, de tekintetem egy pillanatra újra összevonom. Nekem arra nincs is szükségem. Én nem élek ilyenekkel. Számomra ez nem létfenntartás kérdése, s amúgy is… Az a zacskó itt sem volt a lakásomba. Tekintetemmel követem útját a padlóra, s fejemmel csak csendesen intek.
- Sok esetben nem mindegy, hogy melyik két halandó az, kik között viszály szül. Sose az egyszerű embereket szemelted ki magadat. Ha pusztítást akartál, akkor a magasabb köröket céloztad meg, nemde?- mosolygok magabiztosan. Elég két fontos embert egymásnak ugrasztani, hogy azok katonái vérontást kövessenek el.
Nevetésére azonban mégis összevonom szemöldököm. Újra. Mi lenne ebben olyan vicces? Istent akart játszani, de nem jött neki össze. Lényeinek feltétele az emberek. Mi ebben a nem logikus kérdés?
Elsurranásom mégse lehetséges. A torkomra fonódó ujjak hirtelen érnek, a levegő tüdömbe akadt, halkan hörgök fel, ahogy maga elé cibál. Ajkaim apróra nyílnak, miközben tán kisé dacosan pillantok a lovas szemébe.
- Mint már mondtam - szólalok meg nehezen, orromon keresztül próbálom kapkodni a levegőt. Nincs szükségem tüdőre, s lám, itt még ha tudom is, hogy nem ölhet így meg, mégis képes lehetne pillanatokra eszméletem venni. Kezeimet védekezőleg emelem fel magam elé, mellkasom magasságába. - nem tudok segíteni, de mégis ha… Úgy tudom, hogy a fenyegetések csak akadályozza mind az alkudozás, mind a törékeny bizalom esélyét. - vonom össze a szemeim, mosolyom már rég eltűnt arcomról.
A következő pillanatban pedig gyorsan mozdulok. Igyekszem minden erőmet a karomba összpontosítani, s egy határozott mozdulattal lökni hátra az engem fojtogatót. Ha erősen fogja torkom fennáll az esélye, hogy vele repülök én is a falnak, ám ha mégsem, tán pár csúnya karmolással megúszom.
- Talán próbáld meg szépen kérni. Nem szörnyeteg vagyok, ha lenne is információm bármiről segíthettem volna is… - felelem bárhogy is végződjön az előbbi akcióm. Hamar felmérem helyzetem, s már kevésbé sem látom oly derűlátónak. Minden önuralmamra szükségem lesz, hogy féltett szárnyaimat ne mutassam meg.
♥§§ szószám 539 §§ The way

Belial
WHISPERING AMEN
avatar


☩ Faj :
♆ I'm a demon baby ♆
☩ Reagok :
6

Pént. Nov. 03, 2017 8:59 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Belial
When there is Light, there is Shadow
Zene: Seven Devils • szószám: 453 • Credit:

- Ha nőből volnék, még egy könnycseppet is elmorzsoltam volna a bókod felett - forgatom meg a szemeimet, mikor továbbra sem hagy fel a történelem órájával. Értem én persze, magából indul ki és abból, hogy az angyalok alig-alig tették mindeddig a lábukat a földre, viszont attól tartok elfelejti, a Pokol szolgáit nem kötik ostoba szabályok, hát még az apokalipszis első lovasát. A skatulyának ráadásul itt még nincs vége. Egek, nem csoda, Stamiella ilyen hamar kiadta ezt a szárnyast, a helyében én is kapva kaptam volna az alkalmon, hogy megszabadulhassak tőle!
- Nincs - jelentem ki könnyelműen. - De Lucifer óvjon attól, hogy kifecsegjem minden ínycsiklandozó kis titkunkat - vigyorodok el, mindössze egy momentum erejéig. - Viszont ne akard azt mondani nekem, hogy már nincsenek eltelve magukkal az emberek. Jártál már New Yorkban, drágám? Beszéltél a vezetőikkel, az utca népével? Tudom, imádjátok a kristálytiszta eszméitekbe bugyolálni az emberiséget, de az a rossz hírem, hogy nem olyan ártalmatlan és pátyolgatni való lények ők. Apokalipszis, angyalok, démonok, mit számítanak… Sosem fognak tovább látni a pillanatnyi szükségleteiknél, a nagy többség semmiképpen - vonom meg a vállaimat, mialatt visszasétálok a chipses zacskóhoz, és eltüntetve a számban egy tortilla szemet, a szőkeség felé nyújtom az utolsó darabokat rejtő csomagolást.
- Előre szólok, hogy irdatlan rossz - mosolygok rá kedélyesen, aztán ha vesz belőle, ha nem, elegánsan félredobom a padlóra a zacsit. Hangosan kérődzve hallgatom az okfejtését mindeközben, pusztán a bal szemöldököm, mi leheletnyi ívbe emelkedik a magyarázata nyomán. - Tudod, amit ilyen szépen kifejtegettél, bármelyik testvéremre igaz lehetne. A viszály szítása minden mozdulatunkban ott van, a kérdés csupán az, ki az, aki a legnagyobb hatékonysággal képes kezelni. Azt pedig nem két, egymás torkának eső halandóval mérjük - kacsintok rá, nem tagadva mindenesetre tovább, hogy ki vagyok. Ami azonban Lulut illeti… Nevetésben fakadok ki a kérdése okán, hát még a kis elgondolását alátámasztó bizonyítását hallva. Huh! Oké, talán mégse lesz olyan unalmas ez a játék.
- Hogyne, persze, teljesen igazad van mindenben, angyalkám - törölgetem meg a szemeimet, ám hamar komolyságot erőltetek az arcizmaimra, figyelve tekintetét, amelybe görcsösen igyekszik magabiztosságot és hitet sűríteni. Egészen elragadó.
- Ne írd le magad ilyen könnyen, nagyon is sok mindent tudnál nekem adni - pillantok rá negédesen, majd mielőtt olyan könnyedén elszelelhetne mellőlem, elkapom a nyakát, s közvetlenül magam elé cibálom törékenynek ható voltát. Nagyon cseles, de azért bántó, hogy ennyire alábecsül egy lovast.
- Térjünk a lényegre, a szárnyaidért jöttem, irattáros - közlöm vele nyugodtan - szándékkal ragaszkodva a megnevezéséhez -, szorítva egy kicsit a torkán. Nyilván nem a megölése céljából, szimplán jól esik a porcocskák és csontok ropogását hallgatni. - Talán beérem az egyikkel is, ha befejezed a mosolygást, és elrebegsz nekem néhány információt. Imádok alkudozni - ajkaim aljas vigyorra húzódnak újfent.

Ophilia
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart
☩ Reagok :
179

Csüt. Nov. 02, 2017 9:18 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Ophilia
Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak.


- A Kegyem a a Kegyelmed szó írásbeli változata eredetileg - hajtom enyhén oldalra a fejemet, ajkaimon a már megszokott mosoly húzódik. Ez látható mindig, amikor a régi idők történetéről mesélek. - A magasabb társadalmi helyzetűek megszólítására szolgált, így ez inkább bóknak vehető. Igaz, nem mindenki birtokol elég tudást, ahhoz, hogy ezt tudja - fejezem be végül, minden élcelődés nélkül, csupán újra csak a puszta tényekre hagyatkozva. A régi nyelveket sokan elfelejtették már. Még azok is, kik éltek azokban a korokban.
- Igaz, ők is, de nem általánosságban. Egy-egy példányuk, néhány százalékuk csak és egészen csak addig, míg hitték, hogy egyedül élnek eme bolygón. Azonban a démonok mindegyikében megtalálható ez a tulajdonság, nincs igazam? - kérdem tőle nyugodtan, továbbra sem mozdulva el. Húzom csak az időt, ki kell találnom miként szabadulhatok el innen minél gyorsabban.
Ujjaim elfehérednek, miközben összefonódva kapaszkodnak egymáshoz, mintha segíthetnének egymásnak. Tévedésem hallatán fejem felemelve tekintek az előttem álló démonra, egy pillanat töredékéig komolyan tekintve reá. Ajkaim újra mosolyra húzódnak, s fejem újra csak lehajtva szólalok meg újra.
- Kétlem, hogy tévednék. Pökhendiség, magabiztosság, játékosság, túljátszás. Évszázadokon keresztül jelentél így meg az emberek előtt, viszályt szítva közöttük. Kihasználtad gyengeségüket, játékszerként próbáltad őket használni. A düh, a féltékenység, a harag, a kétségbeesés hatalmas úr tud lenni. Tökéletesen tudod, hogy kit miként kell felhasználni céljaid elérésben - hajtom végül újra csak oldalra enyhén a fejem, ahogy kifejtem, miből is lehet rájönni, hogy ki is ő. - S nem először jelensz meg ebben az alakban a földön - mutatok végig rajta egyik kezemmel. Ő is csak húzza az időt, láttam már. Számtalanszor. Feljegyzéseim róla az otthonomban megannyi.
- Lucifernek valóban érdeke lenne az emberiség elpusztítása? - kérdezem nyugodtan, aztán mosolyogva csóválom meg a fejem. - Nem hinném, hiszen ha nincsenek emberek, mégis ti hogy maradnátok életben? Függtök tőlük - tudatom vele, ha esetleg eddig nem esett volna le neki. Közeledtére csak még jobban kihúzom magam és nagy levegőt veszek.
- Jelentéktelen vagyok, bármit is kívánj tőlem nem fogom tudni neked megadni, ezt ő is tudja. Ez egy háború, mi pedig csak bábuk vagyunk egy sakktáblán. Egy paraszt feláldozása semmi, hogy megvédjük a királyt - fejtem ki véleményem újra, hogy miért is engem választott Stamiel. Noha sejtem, hogy nem ezért tette. Mégis... hitem mit sem törik meg sem irányába sem Atyám iránt.
- Jól mondod, még.
S ha a többieken múlik így is marad. Kisebb és nagyobb gondjuk is van, minthogy velem és az én bajaimmal foglalkozzanak. De ha ő a városban van, tán addig jó, amíg csak velem foglalkozik, addig sem megy az emberek közelébe. Sötét korszak ez nekik most.
Úgy tűnik mégsem tévedtem, elégedett mosoly kúszik ajkaimra.
- Egy irattárosnak szüksége van az irattárára is. Mivel ez hibádzik, nem vagyok az - vonom fel egy szekundum erejéig a szemöldököm. - Bármily információval csak a béke visszaálltával szolgálhatok. Még valamit? - mosolygok szüntelenül, megtéve az első lépést. Megpróbálok elmenni mellette, anélkül, hogy hozzáérnék, a hatalmas egyszobás lakás belsejébe. A betört ablakok közelébe nem érzem magam annyira sarokba szorítva, már ha sikerül sértetlenül elhaladnom a démon mellett.




Belial
WHISPERING AMEN
avatar


☩ Faj :
♆ I'm a demon baby ♆
☩ Reagok :
6

Csüt. Nov. 02, 2017 12:28 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Belial
When there is Light, there is Shadow
Zene: Seven Devils • szószám: 400 • Credit:

- Kegyem? Kezd olyan érzésem lenni, hogy sértegetsz, és ez nem olyan jó buli… vagyis nem lesz, neked - csóválom meg a fejemet, gazdag arcjátékot lejtve a mondandóm mellé, ugyanis lételemem a túlzás és a színjáték. - Amúgy meg ne viccelj, az emberek mindenkinél nagyobbra vannak maguktól, ezért is vagyok rájuk olyan büszke - már-már atyai mosollyal fejtegetem rövidre szabott véleményemet a halandókról, elengedve a fülem mellett a tényt; bizonyára ezzel is sértegetni kívánt. Döbbenetes, én nagyra volnék magamtól? Menten a szívemhez kapok!
Mindenesetre, ha már ennyire magabiztos, szívesen ijesztgetem a váratlan bemutatómmal, amelynek meg is lesz a foganatja. Nem sok, de a kis rezzenés és a kezeinek szorítása bőséges elégtételként szolgál a pimasz viselkedéséért cserébe. Őszintén szólva hasra ütésszerűen választottam magamnak angyalt a Lulunak címzendő karácsonyi ajándékomhoz, amikor viszont megesett a választás, informálódtam egy kicsit. Nyolc órán keresztül azért nem csak tortillát ettem, azt megsúghatom… Tisztában vagyok vele tehát, hogy rangosnak aligha mondható szárnyassal van dolgom, apró porszem csupán a szeretett Istene teremtette világban, mégis úgy viselkedik, mintha csótány lennék, akit könnyedén eltiporhatna. Mindig is lenyűgözött az angyalok pökhendi magabiztossága, avagy lenyűgözhetne, ha nem rühellném őket annyira.
- Ding-ding! Nem talált, tippelj újra - felelem neki rezzenéstelen ábrázattal, kíváncsian várva, mit reagál a hazugságomra. Némiképpen meglepett, hogy csak így visszakézből kitalálta, melyik vagyok az apokalipszis négy lovasa közül, és ez bizony felkeltette az érdeklődésemet. Mert hát, ablakokat törni remélem a többi drága testvérkém is tud, még Mammon is a kispadról.
- Ó, igen, Stamiel. Mióta Lulu összeállt a kis arkangyal testvérkéjével, egészen szimpatikussá vált az tollasok hibbantabb csoportja. Elméletileg persze, gyakorlatilag nagyon jól esett kierőszakolni belőle az információkat. Vajon miért téged vetett oda nekem, tudván, hogy nem lesz ennek a mesének jó vége? - kíváncsiskodom, miközben teszek felé még egy lépést. Csendben hallgatom aztán a szárazon közölt információhalmazt egy olyan unalmas dologról, minthogy nekem mit lenne szabad és mit nem.
- Hmm… Sosem tudtam megérteni, miért érzitek szükségét mindig a felesleges figyelmeztetéseknek. Elmondhatom, rendkívüli mód jól végzik a dolgukat, mármint, nem tudom, hogy feltűnt-e, de még itt vagyok - mutatok magamra egy kínos mosollyal karöltve, azt most nem emelve ki külön, hogy nemrégiben Háború is látogatását tette a kis városukban. Bár ha jól tudom, fél karral kevesebbel távozott innét, kellemetlen.
- Szerinted mit akarhat tőled az apokalipszis egyik lovasa, irattáros? Megsúgom, nem horgoló estet tartani - vigyorodok el, egyelőre megelégedve a szavaim, semmint az erőm és a fegyvereim élével.

Ophilia
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart
☩ Reagok :
179

Szer. Nov. 01, 2017 10:19 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Ophilia
Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak.


Enyhé félrehajtott fejjel figyelem szemforgatását. Igyekszem nyugalmam megőrizni, de hát mégis miért is veszíteném el. Mióta lejöttem ritkán tettem meg, nem hinném, hogy most kezdeném el. Még akkor is… Tudom, hogy el akarta ültetni bennem a félelmet, de nem fog neki sikerülni. Neki sem. Hiszek az emberek és angyalok jóságában, bármi is történjen. Tudom, hogy ez mind csak átmenet, rosszabb napokat is megélt már a Föld. Igaz a menny nem, de mint mindennek, ennek is el kellett jönnie. Egyszerűen… csak hűen magunkhoz kellene viselkedni.
Megannyiszor lefuttattam már ezt magamban és igen. Rá kell jönnöm, hogy ez az egyetlen megoldás. Atyánknak megfelelően kell élnünk és cselekednünk. Ahogy elvárná tőlünk… Habár lehet, hogy néhány cselekedetemmel nem értene egyet, de… A régi rendet vissza kell állítani. Bármi áron.
Közeledtére nem mozdulok, ám érzem, hogy izmaim megfeszülnek. Tán nyugtalanság is kiülhet arcomra, hiszen megáll. Szemeimet továbbra is szűkítve próbálok rájönni kilétére.
- Kegyed tán egy démon, hisz nem sok oly faj él e világon, kik ennyire nagyra lennének maguktól - állapítom meg a tényeket, színtelen mégis könnyed hangomon. Ahogy mindenki mással szembe is szoktam használni. Hiszen még Tőle sem tartok…
Az ablakok szilánkra törésére hirtelen rázkódik meg testem, összehúzom vállaimat, kezeimet összeszorítom, tán még fejemet is lehajtom. Óvatosan emelem fel tekintetem s egy kósza mosoly húzódik ajkaim szegletébe egy szekundum erejéig.
- Mégis minek köszönhetem a Viszály személy jelenlétét? - nézek a démon tekintetébe. Elképzelem, hogy miként reagálna erre az egészre Cass, s ajkaimra immár játékos mosoly kúszik. Biztos vagyok benne, hogy porig égetne, amiért egyáltalán csak szóba álltam vele.
Eltekintve válla fölött figyelem az ablakokon megtörő nap aranyló színét, ezernyi kaleidoszkópként elvarázsolva a mennyezetet. A szivárvány színei egy-egy helyzetekben képes elvakítani az angyal - vagy épp démon - látását.
- Stamiel - közlöm nyugodt hangomon. Szóval él és jól van. Igen, ebben biztos vagyok, hisz egy démon nem tud rajta ily könnyen kifogni. Nem, amíg hajtja a bosszú Michael miatt. Életét legfeljebb csak ő olthatja ki, neki engedi. Mindig fel fog állni és… - Mindazon által nem hinném, hogy dolgunk lenne egymással és még a várost is rosszul választotta meg. Tudtommal itt nem tűrik meg a jelenléted, a katonák árgus szemekkel felügyelnek minden démoni energiát, csírájában elfojtva a gonoszt - jelentem ki újra csak a tudnivalót. Nincs ebben semmi titkolni való, sem pedig fenyegetettség. Egyszerű tény, semmi más. Hisz ezeket szoktam közölni testvéreimmel is. Helyemről mégsem mozdulok el.


Belial
WHISPERING AMEN
avatar


☩ Faj :
♆ I'm a demon baby ♆
☩ Reagok :
6

Szer. Nov. 01, 2017 9:59 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Belial
When there is Light, there is Shadow
Zene: Alone • szószám: 383 • Credit:

A kijavításom hallatán teátrális szemforgatást lejtek, amihez egy mélyről jövő sóhaj is társul. Az angyalok, meg a mindent szó szerint értő, citromba harapott valójuk! Elviekben mi, démonok ősellenségeik vagyunk ezeknek a tollas kis piperkőcöknek, de az elfeketedett és megátalkodott létemet merném rá tenni, hogy nálam jobban senki sem utálja a szárnyasokat. Sőt, mióta Gabinak elmentek otthonról, azóta képesek voltunk melléjük állni a nagyobb jó érdekében - úr ég, mindjárt hányok. Biztosan kiül a fejemre a mélyről jövő undor, ugyanis komoly táncot kezd lejteni a gyomrom az íztelen tortilla körül a magasztos összedolgozásunk gondolatára. Nem mondanám, hogy minden tiszteletem Lulué, mert imádok az idegein szambázni, viszont ez a politika nagyon nem fekszik az elveimnek, és most, hogy még össze is rúgtam vele a port, alig látok esélyt a jobb belátásra térítésére… Hát, legalább küldhetek neki egy zsák angyaltollat; ha már rossz a helyzet, miért ne lehetne még rosszabb?
- Talán igen, talán nem. Fogalmazzunk úgy, a szívemre fogom venni, ha nem ismered a nevemet - biggyesztem le az ajkaimat, mialatt közelebb lépdelek hozzá, noha a két méter távolságot meghagyom magunk között. Ilyen hamar nem kezdenék bele a játékba, előbb meg kell még dolgozni a tollaskát. - Szeretnél tippelni? Várj, segítek! - csapom össze a tenyereimet izgatottan. - A Pokolból jöttem, híres mesterségem címere A, L - vigyorodok el szélesen, és, hogy a bemutató része is meglegyen a játéknak, két oldalt enyhén megemelem a kezeimet, aminek nyomán szinte rögvest kirobbannak a helyükről a lakás ablakai. - Na? Van ötlet? - kérdezem, meg sem várva a robaj elülését, illetve a testsúlyomat a bal lábamra helyezve, miközben elégedett ábrázattal egymásba fonom a karjaimat a mellkasom előtt.
- Ohh, azt persze. De kérlek, olyan kínos ez a magázódás, hagyjuk… - legyintek felé összevont szemöldökökkel, ismételten fintorogva, aztán felhagyva a színpadi előadásommal, viszonzom a nyugodtnak remélt mosolyát. Meg kell hagyni, a küllemükben rejlő előnyüktől nem lehet megfosztani az angyalkákat, ám ez a példány is sokkalta jobban festene, ha tekintetét nem az ártatlanság, ellenben buja és bűnös gondolatok szőnék át.
- Mi is a pontos neve… Stamina? Stella? Ez mondjuk elég nőies egy pasihoz. Hmm… Biztos tudod, hogy kire gondolok - tekintek rá a számat húzva, amiért nem ugrik be a harcoska neve, nem mintha számomra sokat jelentene, de kissé bosszantana, ha elmaradna a nagy megdöbbenés az ideiglenes amnéziám oltárán.

Ophilia
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart
☩ Reagok :
179

Szer. Nov. 01, 2017 9:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Ophilia
Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak.


Világ, melyet ismertünk újra komoly változásokon ment keresztül. Az elsőt még tán Atyám hibájának is lehetne tekinteni. Vagyis sokan annak vélik, de mindez nem miatta alakult így. Mindannyian tudjuk, hogy testvéreim háborúja vezetett idáig, de ez a mostani?
Végignéztem Teremtőm számtalan pusztítását, büntetését, de ehhez… egyik sem hasonlít. Ez… Valaki más, valami más. Nem testvéreim, tán démonok lennének?
Még élénken él emlékezetembe a nap, amikor az árhullám elsöpörte New York nagyobb részét, hatalmas károkat okozva. A két város között ingázva segítek bajba jutottakon. Szerény tapasztalatom van csak a sebesültek ellátásáról, de úgy tűnik, hogy ez épp elég most. Valódi kilétem igyekszem elrejteni az emberek elől. Hitük jogosan megingott, az angyalokat most már egyik városba sem tűrik szívesen meg. San Francisco még talán enyhültebben viseltetik fajom iránt.
Mindazon által aggaszt, hogy egyre több démon tér eme világba, egyre több bukkan fel, még itt is. Nem érzek fáradtságot, sem éhséget, lényegében semmit, mégis "hazaküldtek" pihenni. Ha az egyik városba elküldenek, elmegyek a másikba.
Ma… mégis máshogy döntöttem, magam sem tudnám megmondani, hogy miért. Egy belső késztetés, egy ösztön szólít meg. Térjek vissza abba a lakásba… Nagyot nyelve állok meg az ajtó előtt. Azóta nem jártam itt, hogy utoljára itt járt Stamiel. Találkozásunk akkor sem végződött kedvesen. Nagyot sóhajtva remegnek meg pilláim. Azóta nem hallottam róla, szívemet aggodalom tölti el. Szeretném, ha visszatérne az az angyal, ki egykoron volt. Mielőtt szíve elsötétült volna.
Magam sem értem, amikor a rézkilincsért nyúlok s óvatosan forgatom el. Hallom a zár halk kattanását. Fejem lehajtva léptek be a lakásba. A lehanyatló nap aranyló korongja világítja be a teret. Ennek engednek a hatalmas ablakok.
A hang hallatán hirtelen fordulok meg. Hitetlenkedve meredek az előbb fotelben ülő alakra. Kezeimet magam előtt kulcsolom össze.
- Elnézést, ismerem magát? - húzom össze némileg szemöldökömet, a tisztes távolságot megtartva a férfival. Mimikáimat minimálisra csökkentem. Mégis ki tudhatná a nevem? Angyalok ismernek, de eme férfit sose láttam még a mennybe. Nagyot nyelve tekintek végig az alakon. - Téved, nem rémültem meg, megtudhatnám eme bizalmas ismerősének a nevét? - próbálok könnyedén mosolyogni, mit sem mozdulva el helyemről.

Belial
WHISPERING AMEN
avatar


☩ Faj :
♆ I'm a demon baby ♆
☩ Reagok :
6

Szer. Nov. 01, 2017 9:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Belial
When there is Light, there is Shadow
Zene: Alone • szószám: 320 • Credit:

- Snoopy, gyere haza, unalmas ez a tortilla… chips - mélyről jövő, unott sóhajjal harapok rá a következő íztelen, háromszögletű borzadmányra, miközben életunt arckifejezéssel meresztem a szemeimet a kisajátított fotellel szemben húzódó, csupasz falrészletre. Valamivel nem ártana feldíszíteni, mondjuk a vércseppek elég sablonos megoldás lenne, de néhány megcsócsált angyaltoll… Na igen, az bámulatosan festene, bár ha azt nézzük, hogy itt elvileg az ősellenség egy példánya lakik, hát nem feltétlen díjazná az önzetlen felajánlásomat a lakberendezési tippekre. Nem tudja, mit hagy ki!
Léha vállvonással kísérem gondolataimat, mialatt az utolsó falatokat küzdöm le a torkomon a chipsből, amit valamelyik szigorúan felügyelt raktárból csentem el idefele jövet. Komolyan, ezt őrzik úgy, mintha az életük múlna rajta? Szerintem, ha még egy zacskónyit meg be kellene tolnom ebből a tortillának csúfolt szörnyűségből, önkéntesen szaladnék vissza New Orleans-be Luluhoz a büntetésemre jelentkezni, csak egyek végre egy valamirevaló változatot. Persze attól tartok, ez még a jövő zenéje, egyelőre felhőtlenül élvezem a filmbe illő, nagyszabású üldöztetésemet és menekvésemet a Főni haragja elől. Csak nem gondolta, hogy majd belesétálok a „minden magas rangú démon jelentkezzen nálam” című csapdájába, ugyan már! Noha be kell látni, nem volt rossz próbálkozás, de ha már lúd, akkor legyen kövér, elvégre a Viszály vagyok, vagy mi fene.
Mélyenszántó elmélkedésemből a bejárati ajtó nyílása ránt fel, ami valljuk be, nyolc órás várakozás után már igen szívderítő tapasztalás. Azért nem pattanok fel egyből, és igazgatok a ruházatomon, mint holmi hős szerelmes, hanem félreejtve a mellettem nyugvó kisasztalra a majdhogynem kiürült chipses zacskót, megtörlöm a kezeimet az ülőhelyemül szolgáló fotelba. Majd pont a gatyámat fogom összemocskolni, pf.
- Ophilia! Uhh, mondd, hogy te vagy az, rendkívüli mód elfáradtam a várakozásban - jegyzem meg félszeg mosollyal az ábrázatomon, miként látótávolságon belülre kerül, és ekkor már én is felemelem a hátsómat. - Ne rémülj meg, egy bizalmas ismerőstől kaptam meg a címet, bár nem mondhatnám, hogy teljesen önszántából dalolt - vonom meg a vállaimat hetykén, most mit áltassam magamat?

Ophilia
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart
☩ Reagok :
179

Kedd Júl. 11, 2017 8:12 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér

Ophilia
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart
☩ Reagok :
179

Szer. Május 31, 2017 6:25 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Chasing visitor
You have to go through the worst to get to the best


Szemöldökömet felvonva hallgatom szavait. Nem, nem újkeletű, hogy Gabriel és Michael így megbeszélne valakit. A két legősibb ark, természetes, hogy más angyalok felett rendelkezési joggal bírnak. Minden harcosnak tartoznia kell valahova, szolgálnia kell valakit, ez a rend, ez a szabály. Minden más esetben bukásra vannak ítélve, hisz ellent mondanak a feléjük rendelt arknak. Persze ez régen volt, ma már vannak jócskán semleges angyalok is, kik csak Atyánkat szolgálják és megpróbálnak nem részt venni a csatározásba. Csodálkozásom tárgya, hogy minden mit kiejt az ajkain, az egyenesen ellentmond viselkedésének, előző találkozásunk szavainak. Ott… Annyira hangoztatta, igaz most is azt teszi mégis.
A két testvér háborúban állnak egymással. Az egyik legjobb harcosát miért akarta volna odaadni Gabrielnek? Nem, ennek semmi értelme nincs, ez nem lehet teljesen igaz. S valahol Stamielnek is tudnia kell, hogy ez nem igaz. Itt valami nem stimmel.
Fejemet enyhén rázom meg szavai után.
- Semmi értelme sincs annak amit mondasz – rázom meg a fejemet újra csak, miközben rátekintek. Nagy levegőt véve hajtom oldalra enyhén a fejemet. – Miért akarta volna Michael ez? – vonom fel az egyik vállamat. – Mire jó neki, hogy most, ha itt vagy, minden angyala téged akar megölni? Lásd be, hogy ennek tényleg semmi értelme nincs. Az egyik legjobb harcosa voltál, az egyik… - hajtom le a fejemet újra csak.
Bármit is higgyen, bármit is csináljon, én emlékszem az angyalra, ki egykoron volt. Nem tudom, hogy mi történt vele, hogy Gabriel mellett milyen eszméket tanult meg, de tudom, hogy Michael mellett óvná az emberek életét, hinne Atyánkba és Őt szolgálná továbbra is.
Nem lenne ennyire kifordulva magából.
- Hogyne férnénk meg? – emelem fel újra tekintetemet, kezeimet széttárva. Aztán rátér a démonokra én pedig enyhén ajkamba harapok, s fejemet hajtom le. Lepaktálni velük, nem, nem mondanám annak. Nem minden esetben, van… Van hogy ki kell használnunk egy démon erejét, hogy elérjük a célunkat, de ez… Ez nem lepaktálás. – A démonok jelenleg értelmesebbül viselkednek, mint a két párt közül bárki. Ne érts félre, de azzal, hogy egymással vagytok elfoglalva, épp arról a dologról vonjátok el a figyelmet, amiért teremtve lettünk… Letettetek. A démonok a valódi ellenségeink, nem pedig mi magunk. Ők mégsem használják ki Teljes mértékben. Lucifer még visszafogja őket, Atyánk tudja, hogy mi végre teszi ezt. De nektek talán még az sem tűnne fel, hogyha az egész világot elpusztítanák, amíg egymással tudtok háborúzni, nem igaz? – húzom össze enyhén a szemöldökömet.
Nem vádaskodni akarok, még csak harag sincs a hangomban. Talán idegesítő lehet, hogy mindig ily nyugodtan és kimérten beszélek. Egy pillanatra sem emelem fel vékonynak ható hangomat. Legfeljebb az értetlenségem és némi csalódottság keveredik szavaim mögött. De aztán csak mélyen sóhajtok egyet, hisz újra csak itt tartunk. Feleslegesen győzködjük egymást, saját hitünkkel, holott tudjuk, hogy talán sose fogunk egyet érteni ezekbe. Őket elvakítja az egymás iránt érezni vélt gyűlölet.
Újabb szavaira azonban felemelt fejjel pislogok értetlenül. Néha eltekintek mellette, le a padlóra és szólásra nyitnám ajkaimat, de úgy érzem, hogy már semmit sem értek igazából. Halkan öhmmögök, de talán semmi értelme az egésznek? Szerencsémre gyorsan témát váltunk.
- Mit csináltál a városba? – kérdezek dacos mondatára válaszul. Valójában lényegtelen, Michael katonáival sem értek ilyen szempontból egyet. Nekik is ugyanúgy elmondanám, hogy semmi értelme egymás öldöklésének.
- A legutóbb azt állítottad, hogy nem akarsz többé báb lenni – mondom halkan, egy megadó sóhaj keretében. Szemeimet lehunyva gyűjtök erőt, hogy válaszoljak neki, mert füllel hallhatóan teljesen félreértett. – Veled ellentétbe engem nem zavart sose és most sem zavar, hogy Atyánk játékában vagyok báb. Elfogadom helyem a világba, a hierarchiánkban. Én csak arra kívántam rávilágítani, hogy valójában a báb szerepből nem léptél ki. Képtelen vagyunk erre, mindig valaki bábjai leszünk. Mindig egy nagyobb erő rabjai leszünk – nem zavarnak szemei ridegsége, szavai hidegsége. Elmondom a véleményemet, mely oly régóta ki kívánkozott már belőlem. Sokat tanultam az elmúlt huszonöt évben. Hallgatni is megtanultam, de sokszor már talán dacból nem is akarok.
- Átvitt értelmet? – kérdezek vissza értetlenül, hogy aztán hirtelen világosodjak meg. – Oh, hogy ezt úgy… oh, hogy úgy… Ooooh… - esik le végül a tantusz nagy nehezen, hogy mire is gondolt. S egy újabb kínos perc következik, amikor megszólalni nem tudván nézelődök a lakásba. Mégis honnan tudnék bármit az emberi… dolgokról? Kitől tanulhattam volna bármit is? Túl sokat kellene tanulnom még és nem tudom, hogy úgy is képes lennék, mindig minden apróságot felismerni.
- Nem hazudok Stamiel – nevetek fel kedvesen, de ahogy folytatja úgy harapok bele ajkamba, vonom fel egyik vállamat. Tekintetem elkomolyodik s az asztalt fürkészem. Fejem rázva nézek fel rá újra. – Nem jókedvemből színleltem. Ne hidd azt, hogy ezt akartam valaha is. Nem volt más választásom Stamiel, s ezt te is tudod. Ahogy azt is, hogy megértem Gabriel szándékát, cselekedeteit, egyszerűen azonosulni nem tudok vele. Miért olyan nagy baj ez? És nem, soha nem hazudtam, még a mennybe is. Lehet, hogy elhitettem a katonáiddal nézeteim hasonlóak, mint nektek, de soha nem hazudtam nekik. Az elmúlt huszonöt évembe bezárva éltem az irattáramba, mit sem tudva a világból, mit sem tudva arról, hogy mi történik idelent, s mindezt miért? Mert Gabriel kisajátította az otthonunkat? Akik meg még sose jártak idelent, nem volt más választásuk a túlélésért cserébe? – csuklik el a hangom hirtelen utolsó kérdésem után. Sűrűn pislogva tekintek fel a mennyezetre és rázom meg a fejemet. Nem tehetek róla, továbbra is rosszul érint, hogy… nem az, hogy ott kellett hagynom az otthonunkat, hanem ahogy ott kellett volna. Minden, amiért dolgoztam valaha is, minden, amiért éltem talán mostanra már mind odaveszett. De tartom magamat ahhoz, hogy nem hazudok, nem akartam térképet készíteni…
S mire enyhe nosztalgiámból feleszmélek, már késő. Aggódó kérdésemet elengedi a füle mellett, és tovább próbálna rajzolni, ha nem akasztanám meg benne.
- Ne tedd, figyelj rám – szorítom meg kezét, de haszontalan, arrébb lök. Elesek a padlón, térdem beverem az asztalba, de ez most a legkevésbé sem érdekel. – Stamiel! – szólok rá szigorúan, ahogy visszatelepedek mellé. Megpróbálom újra és újra megakadályozni tettében, nem érdekelve, hogy mivel próbálik.
Azonban ebben is kudarcot vallok.
- Miért csinálod ezt? – nézek rá komolyan és újra csak megrázom a fejemet. – Nem, egyáltalán nem logikus a viselkedésed. Neked annak kellene fontosnak lennie, hogy Gabriel győzzön… Igaz nekem meg hogy béke legyen – jegyzem meg orrom alatt, kommentráként a saját feladatomat. De az én nyakamba nincs akkora teher, mint az övébe. – Hé, nézz rám – simítok végig arcán, kényszerítve, hogy rám nézzen. – Mit kaptál Lucifertől? Mi történt veled Stamiel? Miért viseled a háború motívumát? – kérdezem halkan, már-már suttogva. – Miért próbálsz segíteni? Ha bárki rájönne, arra, amit most tettél… - gondolataim nem fejezem be, nem lenne értelme.


Nobody can't save you now§§ szószám 1070 §§

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Május 30, 2017 12:58 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To: Ophilia
It's hard to fake a smile when you feel like you fall apart..



Egyeseknek, nos kicsit a kelleténél is nehezebb a felfogása.. Nem tehetek róla, hogy képtelenek megérteni a múltat, avagy Michael nem verte tán nagy dobra, hogy milyen könnyedén dobott el? Ugyanis az első adandó alkalom kapcsán lepasszolt Gabriel-nek, bár nem, mintha panaszkodhatnék, ugyanis jól megy a sorom. Igaz, némileg... vagyis gyakorlatilag, sokan neheztelnek rám San Francisco-ban. Embereket ölök, angyalokat irtok, és ezt nem szívesen tűrik az élő kis példányok. Nem tehettek róla, hogy számunkra ez a küldetés.. Egymás ellen léptünk fel, s egyébként is ők azok, akik árulók, ugyanis nem mi szövetkeztünk Luciferrel, hanem önmaguk... tekintsünk csak nyugodtan körbe e szánalmas bandán, hiszen a hátsójukat a démonokkal védetik. Mennyire, de mennyire röhejes is ez! S akkor még mi vagyunk a fene nagy gonoszság? Na persze! Röhög a nem létező kis vakbelem! Sőt, igen, a tőlem nem messze lévő angyalka sem különb. Semleges, mert mindenkit szeret, de közben meg olyan naiv... és idegesítő. Esküszöm, ha lenne tapéta, nos már azt kapargatnám a körmeimmel. Na jó... na jó! Én sem lehettek számára leányálom, de vegye már észre, hogy itt a földön máshogy mennek a dolgok. Bele kell tanulni a létezésbe, ugyanis egyszer csak hopp, és máris elmaradt tőlünk fényévekkel! Bár... ha neki jó, akkor keresztet vetek atyánkra esküdve, miszerint további jó nyaralást kívánjak neki.
- Miután a két testvér lepaktált egymás között, miszerint én onnantól kezdve nem Michael seregébe tartózom, hanem Gabrielébe, nos... - Vonok vállat, jót szórakozva ezen kis emléken. - ...nem igazán van más választása az adott angyalnak. De! Én kifejezetten örülök ennek, ugyanis Gabriel jobb nézeteket vall. Viszont... ez nem mentség arra, hogy ezzel egyetemben minden nyavalyás kis Michet követő szárnyas gyűlöljön! Ugye ebben egyetértesz? - Vonom fel a bal szemöldökömet érdeklődően, miközben mélyen az angyalka szemébe nézek. Van egy rend... egy hierarchia, amely szerint egymás után következünk. Ezek alapján tudjuk kik állnak felettünk, s hova sorolhatjuk önmagunk, szóval.. ha Gab felettem van, akkor nem játszhatok kiskirályt, nem de bár? De ez az angyal... inkább nem is logikázom a szavain, és az lesz a lehető legjobb módszer.
- Pontosan. Ugyanis egymás mellett nem férünk meg, s főként miután lepaktáltak a démonokkal. - Mondom mosolyogva, ahogy tapsolok is egy sort. - Brávó! Haladás.. azt hiszem, kezdesz fejlődni! - Beszélek némi módon elismerően, de mégis gúnnyal a hangszínemben. Most sem nézem többe. Örülök, hogy enyhe fokban halad felfelé, de igencsak lassacskán kúszik, avagy mászik azon a bizonyos létrán. Mehetne gyorsabban is, sürgetőbbre fogva a tempót, mert egy félévszázaddal le van maradva tőlünk. Na jó, persze mentségére szólhat, hogy eddig fent volt, de... akkor is! Tempó, kislány!
- Oké, most bántam meg a szavaimat, már ha egyáltalán érzek ilyet.. - A fejemet fogom, és erősen rázom. Komolyan mondom... ilyen nincs a világon sem! Nem ért semmit! Se a vicceimet, se a mondandóm legnagyobb értelmét, mert holt lila gőze sincs az emberi reakciókról. Ilyenkor... ilyenkor fognám, és kidobnám az ablakon az összes létező tárgyat, vagy én magam ugranék ki, de sajnos... sajnos nem halnék bele. Ez már számomra is rendkívüli kivitelben fájópont.
- Én vigyáznék, ha nem éppen nekem rontana minden egyes kis sarkon egy kósza angyalka. - Vágom vissza dacosan. Mégis minek gondol? Öngyilkosnak? Nem keresem én folyton a halál közeli pillanatom, köszöntem!
- Te is csak egy báb vagy, kérlek! - Nyomom meg jelentősebben a szavakat. - Ark-ot nem csinálhattam magamból, így meg értelemszerűen követni kellett valakit, aki meg nem foglal pártot is hisz valamiben. Például Istenben, akinek szintén a bábjai vagyunk. Szóval? Erre is tudsz mit mondani, avagy netán visszavágni? - Tekintettem rideg csillogása, nos már-már vérfagyasztó. Mégsem fenyegetésnek szánom, csak apró figyelmeztetésnek, hogy a türelmem véges határértékén táncol. Én általában végletes vagyok: maga a nyugalom. De ilyenkor... ennél idegesítőbb nincs is a világon!
- Hagy verjem a fejemet a falba... könyörgöm. - Emelem a tekintettemet a mennyezetre, miközben már késztetést érzek, nos a megmentésemre való tekintetért az imádságra. Sírok... rívok... öljön meg akárki! - Ha már az átvitt értelmet sem érted, nos.... ott gond van. Nagyon nagy, és én... mindegy, hagyjuk. Inkább már meg sem hallom ezeket! - Legyintek egyet félszegen, ahogy végül egészen más köti le a figyelmemet.
- Akkor ott lett volna a képzeleted, az álmod, az okkult tudás megléte.. - Nézek rá kirívóan. - ..ne verj át, s ne hazudj. Ezt az egyet kifejezetten utálom egy angyalban! Fent netán nem volt elég megjátszani a párt színlelést? Szóval... fejezd be, míg ilyen igazán türelmes vagyok. - Hangom feszült, rideg, kegyetlenséggel övezett. A későbbi Luciferes megjegyzést teljesen kihagyom, mintha nem is kérdezett volna semmit sem. Vicces!
A térképre koncentrálok rá, kissé akaratosabban is. Ugyanis célom... segíteni. Nem értem miért, de megteszem. Rajzolok, magyarázok.. még számomra is teljesen értelmetlen módon. Valami késztet, kényszerít, sőt azt akarja, hogy csináljam... mi a fene ez? Miért... miért most? Volt-e már ehhez hasonló? Bár... az idő kiesések. Mindegy, a térkép, a rajz, a terv...
- Nem állíthatsz meg! - Tekintettem ördögien villan, ahogy ellököm magamtól a nőt, ezzel is csak folytatva az elkezdett feladatom. - Fogadd el a segítséget, és ne ellenkezz! - Folytatom fennhangon, ahogy aprólékosabban kivitelezem a tervet. - Gabriel meg... előnyben van. Kell az egyenlítés része. - Kacsintok a nőre, amikor is elkészültem, bár, ha közben ellenkezett, akkor durvábbakat is bevetettem. Ugyanis... semmi sem állíthatta meg ezt. Ez egy igencsak jó lépés volt! Sőt tökéletes egyensúlyt hozott!

▲ music: Courtesy Call▲ ▲Words: 867▲ ▲Note: - 

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Ophy's little house
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: