☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Uriel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
10
☩ Reagok :
8

Szer. Szept. 06, 2017 9:04 am írtam neked utoljára


Az orrom alatt somolyogva várom, hogy befejezze a mondatot, pedig tudom, hogy nem fogja megtenni. Túlságosan el van foglalva valami mással. Egyébként pedig nem is tűnik különösebben fontosnak, így továbbra is távol tartom magam a gondolataitól. Nagyjából legalábbis. Valahogy így eshet meg, hogy kicsikét meglep, mikor kiderül, a saját lakására gondolt menhely gyanánt. Nem mondom, érdekes lenne megnézni, milyen hely is, ahol egy Darien-féle talpig férfi húzza meg magát néhány órára, amíg épp nem üldözi a bűnt. Mégis, a tulajdonképpeni meghívás ellenére is úgy érzem, ő maga sem gondolta ezt rendesen át. Egyszerűen megköszönhetném és visszautasíthatnám a meghívást, anélkül, hogy bármelyikünknek is kínos lenne a dolog, de az nem én lennék. Azt hiszem, bármennyire is megpróbáltam beolvadni San Francisco halandói közé, sosem leszek olyan, mint ők. Igaz, talán nem is próbáltam olyan keményen, mint eddig gondoltam. - Azt hiszed, a házi pálinkával elijesztesz, de igazából nagyon is csábítóan hangzik - tartok némi hatásszünetet, aztán egy színpadias sóhajjal még hozzáteszem: - De azt hiszem, mégis inkább haza kellene mennem. Ki tudja, milyen bajt hoznék a fejedre? - Ezzel részemről meg is van oldva a merre forduljunk a kereszteződésnél kérdés.

Akkor pillantok csak fel a tenyeréből, mikor kijelenti, nem hisz a sorsban. Felvonom a szemöldökömet, de a csak mellékesen hozzádobott kérdés teljesen megváltoztatja a gondolataim irányát. Komoly, de érdeklődő arccal fürkészem a tekintetét néhány szívverés erejéig, aztán végül csak megszólalok: - meg sem fordult a fejemben, hogy ne tegyem. És képzeld, még vendégriogató pálinkát sem tartok otthon. - Mindegy, hogy végülis komoly volt-e a kérdés, a válasz határozottan átgondoltra és megfontoltra sikerül.
Rövid időn belül másodszor sikerül meglepnie, mikor átkarol és gyakorlatilag megment egy angyalba botlástól. Ezért pedig hálásabb vagyok neki, mint azt most el tudná képzelni. - Jól, igen. Köszönöm. - a fülem mögé simítok egy tincset, aztán akaratlanul is elnevetem magam. Túlságosan is könnyű elképzelnem a jelenetet, ahogy a nemszomjas hadnagyom egy angyalnak akar cetlit osztani. - Meg bizony! Szörnyű népség. övék az egész égbolt, de nem tudják belőni, hogy az egy minányi magasság az nem magasság? - kuncogok még egy kicsit, és úgy teszek, mintha teljesen véletlen lenne, hogy már két kézzel kapaszkodom a karjába és olyan közel állok hozzá, hogy az már sétáláshoz egyáltalán nem ideális.

James Darien Weston
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
11
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Tom Hardy



Csüt. Jún. 22, 2017 12:34 pm írtam neked utoljára


-Nem, Lucky Luke egy képr...
...kezdenék bele a kiselőadásba a katasztrófa előtti egyik kedvenc mesehősömről, és talán még a régi képregény gyűjteményem is felhoznám, ami a menekülés közben hátra maradt az öreg kontinensen, és ez azóta is idegesít. Azonban bennem ragad a szó, ahogy hozzám ér, mert meglep, mennyire meg tudnám szokni ezt...sőt, a jelek szerint már meg is szoktam. Egy porcikám sem tiltakozik ellene, pedig tényleg nem volna szabad.
Viszont valamiért nem tudom nem magam alatt vágni a fát, ha arról van szó, hogy jól viselkedjek a közelében.
-Nem jellemző, igaz nem is járt még ott jövendőmondó, szóval lehet sikered lenne...igaz csak söröm van otthon, meg az a borzalmas ízű házi pálinka a szomszéd kifőzdéből.
Ahhoz viszont nem kellett volna jövőbelátás, hogy megjósoljam, valahogy megint megpróbál majd zavarba hozni. Pedig az utolsó kérdésem tényleg olyan ártatlan volt. Megint, túl későn jut egyáltalán eszembe, hogy ellenkezzek, és már rég a tenyerem böngészi addigra. Egy pillanatra találkozik a tekintetünk, aztán veszek egy mély levegőt, és felelek:
-Köszönöm, de tényleg csak vicceltem. Amúgy sem hiszek a sorsban, vagy ilyesmikben...miért, behívsz?
Próbálom egy széles vigyorral álcázni, hogy nem csak poénból érdeklődöm. Néha utálom a szabályokat, főleg azokat, amiket magamnak állítottam fel. Legalább azért büszke lehetek magamra, mert a kereszteződésnél felé indulunk el, és nem az én lakásom felé. Egy pont ide. Aztán hirtelen átkarolom a hátát, és lehúzom magammal guggoló pózba, amikor meghallom az ismerős zajt, és épphogy sikerül így eltűnnünk az alacsonyan repülő angyal útjából. ha állva maradunk is legfeljebb fellök a szárnyaival, de kinek hiányzik ez?
-Jól vagy? - Kérdem, miután felálltunk. Ha igen, csak mosolygok egy pillanatra. - Meséltem, amikor hangyányit ittasan megpróbáltam megbüntetni az egyiküket gyorshajtásért? Néha komolyan megérdemelnék...

Uriel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
10
☩ Reagok :
8

Szer. Május 31, 2017 3:31 pm írtam neked utoljára


- Nem ismerem ezt a Lucky Luke-ot, de elég nagy ez a város, hogy elkerüljük egymást. - tényleg fogalmam sincs ki lehet a fickó, de biztosan megjegyeztem volna ezzel a névvel, ha valaha is jósoltam volna neki. Ahogy kilépünk az őrsről és belé karolok, a benne vibráló érzések szinte átsugárzanak az én testembe is. Egyáltalán nem bánom, sőt, egészen jól esik most közel lenni hozzá. Nem zavar, hogy megbámulnak minket, ahogy az sem, hogy többek gondolataitól elpirulna a legtöbb jóérzésű ember.

Az utcákon mindenhol ottmaradt a frissen elfojtott zavargások nyoma. Nem valami szép látvány, de az embereknek időnként ki kell tombolniuk magukat, hogy aztán minden visszaálljon a szokásos mederbe és tovább robotoljanak, rettegjenek, bizonytalankodjak, meg amit egyébként is szoktak. Annak viszont külön örülök, hogy a mellettem baktató férfi fáradtsága ellenére is jó hangulatban sétál velem keresztül a városon, csak azért, hogy biztos legyen benne, épségben hazaérek. Igaz, nem biztos, hogy ez akkor is így lenne, ha tudná, hogy bármikor hazarepülhetnék néhány pillanat alatt, de ezen most még nem kell aggódnom.

- Na de hadnagyom! - torpanok meg, amikor megpróbálja elterelni a témát az elejtett információról. - nem volt még mára elég a lázongásokból? - kérdezem vigyorogva, azután, ha válaszol, tovább indulhatunk. Csak addig várok a következő kérdéssel, amíg meggyőzi magát, hogy sikeres volt a terelőakciója. - És hol is van az a menhely? De ami még fontosabb: adnak ott inni a megfáradt jövendőmondónak? - oldalra billentem kissé a fejem és kérdőn pillantok fel rá.

A falakat díszítő graffitik némelyike olyan elnagyolt, hogy alig lehet kivenni, mit is akar ábrázolni, engem viszont széles vigyorra fakaszt mindegyik, amelyiktől Michael vérnyomása valószínűleg az egekbe szökne. Olyan édes, hogy azt hiszi, ebben a városban bármi is titokban maradhat!
- Nem a jövő fürkészése fáraszt, hanem az emberek - mondom sóhajtva, de érzem, hogy ez a kijelentés ide most kissé erős. - néhányuk legalábbis. - Megállok és a kezei után nyúlok, hogy belepillantsak a tenyereibe, ha engedi. - Mire lennél kíváncsi? Egészség, szerelem, karrier? Vagy csak arra, hogy behívlak-e egy italra, ha végre hazaértünk? - csak egy pillanatra emelem rá huncutul csillogó tekintetemet, aztán újra tenyérvonalainak szentelem a figyelmem, hüvelykujjammal végigkövetve-simogatva az életvonalat, amelyből én ugyan semmit az ég-világon meg nem fogok tudni, egyszerűen csak jól esik így tenni.

James Darien Weston
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
11
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Tom Hardy



Szer. Május 17, 2017 1:04 am írtam neked utoljára


-Uhum....
szavakra nem vagyok képes, miközben iszom azt a kávét, hisz még mindig ott a bögre az arcomban, az ital pedig a számban. Még, hogy csak egy kávé! Ez életmentő nedű, sőt, egyenesen ambrózia! Általa örökké fogok élni, vagy legalább addig, amíg eljutok az ágyamig, bármeddig is tart.
-Nos, az árnyékomnál nem rántok gyorsabban fegyvert mint Lucky Luke, de bárki mástól megvédelek....hölgyem.
Én nem szánom komolynak a hangom, még lőfegyvert sem hoztam magammal, de bízom benne, hogy bárkinek is olvasta ki a tenyeréből, hogy ha ma rosszalkodik, helyben hagyja egy nagy darab, morcos férfi, az megtapasztalja mennyire tisztán látja Mina a jövőt.
Látom az irigységet a kint dohányzó kollégáim arcán, amikor a lány belém karol, és elindulunk innen el. Lehetséges, hogy kicsit zavarba jöttem attól, hogy mennyire nem kéne jól esnie ennek? Minden esetre igyekszem magam mögött hagyni ezt a helyet. Egyre nehezebb komoly arcot vágni, de valahogy megoldom, annak ellenére, hogy eszembe jut egy tökéletes jós menhely, ahol el tudnám szállásolni mind az egy ilyesmivel foglalkozó személyt a városban.
-A közelben nincs... - szalad ki a számon, mielőtt az agyam közbelépne, de aztán meg is rázom a fejem. - Mindegy, reméljük igazad lesz, és jobb muri lázadni...

Valakinek biztosan az, elnézve a graffitiket út közben. Nem meglepő módon a többség csak szóban ócsárolja a rendőrséget, és az angyalokat úgy általában, de akad pár meglepően felismerhető rajz Michael arkangyalról, ahogy épp nem túl angyali dolgot művel valami hölggyel...vagy hosszú hajú úrral. Őszintén szólva Michael-t is csak a szárnyairól lehet felismerni. Rosszallóan nézek a rajzra egy pillanatra, és nem is foglalkozom vele többet.
-És mond, nekem mit jósolnak a csillagok? Vagy ne fárasszalak munkával?

Uriel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
10
☩ Reagok :
8

Kedd Május 16, 2017 6:56 pm írtam neked utoljára


Ha valamiből, hát kéretlen jótanácsokból sosem fogyok ki. Amivel valószínűleg nem is lenne gond, ha a megfelelő időben és a megfelelő stílusban közölném ezeket a tanácsokat. De az emberek ugyanis rémesen bonyolultak tudnak lenni. A reakcióik sokszor kiszámíthatatlanok Nehéz kitalálni, mikor mire van szükségük. Nem, mintha különösebben érdekelne. A legtöbbjük legalábbis biztosan nem.

- Csak egy kávé... - vonom meg vigyorogva a vállamat. Egy szívesen is épp elég lenne, de az olyan snassz, hogy nem visz rá a lélek. magamban jót derülök a kifejezés iróniáján, de azon már rég túl vagyok, hogy lélek után sóvárogva merengjek apu döntéseinek okain. Jó nekem így is, és Ő bizonyára azt mondaná, így vagyok tökéletes. És amit apu mond, az márpedig úgy is van. Bárcsak itt lenne és megakadályozná, hogy a gyermekei ballépéseket halmozzanak tévedésekre. De az Úr nincs itt, úgyhogy nyugodtan játszhatom a flúgos jósnőt, amíg csak kedvem tartja. Szégyentelenül végigmérem kedvenc hadnagyomat, míg ő a kávéját iszogatja, miközben a pultot támasztom, mintha nem is a rendőrségen, hanem valami bárban lennék épp. - Csak azt tudom, hogy ma este biztosan minden árnyéknak ember alakja lenne, ha egyedül kellene átvágnom a városon. - felelem komolynak szánt hangon, bár a hitelességemet erősen csorbítja még mindig mosolygó tekintetem.

Az utcára kilépve én is szétnézek, de egyáltalán nem úgy festek, mint aki aggódik egy esetleges támadás miatt. - Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelnék. Zavarogni biztosan jobb muri. - könnyed kijelentésem ellenére közelebb húzódom hozzá és belekarolok, de olyan természetességgel, hogy Dariennek eszébe se jusson kérdezni. Ha mégis megteszi, egyszerűen a félelemre hivatkozom majd.
- Nem tudom, hová máshová mehetnék. Nincs a közelben valami jós-menhely? - kérdezem komoly arccal, de ha rám pillant, úgyis elnevetem magam.

James Darien Weston
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
11
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Tom Hardy



Hétf. Május 15, 2017 6:58 pm írtam neked utoljára


Összeráncolom a homlokom, és próbálom elképzelni, milyen Mina-féle kéretlen jó tanácsokat kaphatott szegény Gladys. Habár, annyira nem sajnálom...a hűtőben tárolt süteményem rejtélyes eltűnése óta nekem is lenne számára pár jó tanácsom. Például, hogy használjon szalvétát legalább, ha nem akar lebukni...
Ami viszont a jelent illeti, van egy sanda gyanúm, hogy "kénytelen " leszek én vállalni ezt a dolgot. Tény, hogy nem túl etikus, de ennek ellenére, az igazi kérdés, hogy minek küzdök egyáltalán? Szabály ide vagy oda, ha nem lett volna vele AZ az álmom pár napja, ami miatt most kicsit zavarban vagyok ha ránézek, tudom hogy nem is gondolkodtam volna a dolgon. Illetve, talán egy picit.
Halkan sóhajtok, és valamiért azt kívánom, hogy bárcsak legalább egy kicsit meglepődne, amikor megjelenek mellette.
-Köszönöm...
Halkan szólok, mielőtt belekortyolnék. Nem elég, hogy hazakísérem, de még meg is hív....kívülről abszolút nem úgy fest, mintha pártatlan lennék az irányába, el kéne utasítanom de...ki van zárva, hogy elutasítok egy kávét! Szép lassan iszom meg, majd visszaadom a bögrét a recepciósnak, és kinyitom az ajtót a hölgy előtt.
-Ne aggódj, a rajongód már rég lelécelt, a többiek meg...ó várjunk, neked kéne az ilyesmit előre tudni.
Ezt persze nem mondom komolyan, de az utcán azért gyanakodva körbenézek látványosan is, miután normális módon is felmértem a terepet.
-Azért kaptam a kávét, mert tényleg számíthatunk valakire?
Mondjuk, a rendőrség előtti kihalt téren aligha. Mindenfelé zacskók, dobozok, és általános széttaposott szemét hever, a délutáni zavargások utolsó nyomai. Mina háza irányába tekintek, majd vissza rá.
-Biztos egyenesen haza akarsz menni? Ott állítólag még eléggé nagy a tömeg.

Uriel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
10
☩ Reagok :
8

Vas. Május 14, 2017 12:18 am írtam neked utoljára


Kedvelem, mikor Darien mosolyog. Nem hiszem, hogy nagyon gyakran teszi, de amikor igen, nem csak a szája, a szemei is mosolyognak, ami egészen megváltoztatja az arcát. Gondolom, jó sok melóba kerülhetett neki felépíteni a morcos rendőrbácsi imázst, amivel a legtöbb embert sikeresen tudja a biztonságos háromlépés távolságon kívül tartani, de velem nincs mákja. Egyszerű közvetlenségem, -ami egyébként elég gyakran személyeskedésnek tűnhet mások szemében- rá is átragad, akaratlanul is; nem kis bosszúságot okozva ezzel a drága biztos úrnak. Szegénykém!

- Tudod, hogy nem vagyok haragtartó típus. De szerintem ő is örülne, ha nem neki kellene elkísérnie. Lehetséges, hogy kicsit zokon vette a kéretlen jótanácsomat. - olyan ártatlan arccal mondom mindezt, amennyire csak tőlem telik, miközben sunyi módon megpróbálok belesni Darien gondolataiba. Csak arra vagyok kíváncsi, megadta-e már magát, és hajlandó végre elfogadni, hogy sétál velem egyet, vagy még mindig kibúvókat keresgél.
A folyosón sétálva épp az emlegetett Gladys rendőr jön velünk szembe, akitől kapok is egy lapos pillantást, de egyáltalán nem törődöm vele. Én ugyan semmi rosszat nem tettem ellene. Épp, hogy ő volt az, aki annak ellenére, hogy nyilvánvalóan én voltam az áldozat, megbilincselve hozott be és a támadómmal közös asztalhoz kényszerített hosszú órákra.
A folyosó végén megtorpanva felé fordulok és apró mosollyal hálálom meg a szavait. Ezúttal hanyagolom a frappáns visszaszólást, mert jól esik az egyszerű kedvesség, ami belőle árad.
- Én mindig vigyázok. - kacsintok rá, mielőtt hátat fordít, és elindulunk ketten, két irányba.
A váróban egyenesen a pulthoz megyek, és a legcukibb arcomat mutatva kedvesen pislogok az egyébként rendkívül elfoglaltnak tűnő tisztre. Ez általában beválik, mindegy, hogy férfiról, vagy nőről van szó, és most sem kell csalódnom.

Nem kell sokáig várnom, mire Darien újból feltűnik. Szélesen elmosolyodom és átnyújtom neki a kávét, amit az ügyeletes tiszttől kunyeráltam. - Előbb idd ezt meg!- Vehettem volna az automatából is, de bármiben fogadnék, hogy abból egyik rendőr sem szívesen iszik. - Csak, hogy legyen erőd megvédeni az esetleges rajongóimtól. - magyarázom a bizonyítványomat.

James Darien Weston
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
11
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Tom Hardy



Hétf. Május 08, 2017 2:08 am írtam neked utoljára


Néha nem értem magam. Azok után, amiken keresztül mentem, ahogy simán túléltem háborút, éhínséget, és menekülést egy kontinensen, és egy óceánon át, az ember azt hihetné, többi már semmi sem hoz zavarba, Mina közelében azonban mégis minduntalan azon kapom magam, hogy melegem van. Úgy tűnik a falak közti életben elpuhultam. Habár, ebben a mostani konkrét esetben tényleg van okom arra, hogy megizzadjak...
És újra sikerül mosolyt csalnia az arcomra. Ha nem tudnám, hogy jellemző rá, hogy meghatározza a szoba hangulatát, azt hinném, direkt csinálja ezt velem. De szerencsére, ha emlékeztetnem is kell rá magam néha, tudom, hogy Mina csak ilyen. Örökmozgó, örök vidám, akit szinte képtelenség letörni, és egyszerűen képtelenség egy ilyen kis energiabomba mellett hosszan rosszkedvűnek lenni. Más kérdés, hogy ha nagy ritkán szomorú, azt képtelenség elviselni...mármint, nem olyan értelemben, hogy idegesítő, inkább csak beleszakad az ember szíve...mázli, hogy ez nem fordul elő gyakran.
-Gladys nem volt kedves? No ilyet sem hallottam még...bár igazándiból ma még ezt is el tudom képzelni. Ha megígéred, hogy most az egyszer elnézed neki, gondoskodom róla, hogy ne ő kísérjen haza.
Igen, feltűnt a pillanatnyi csalódottsága. Valamiért ez is boldogsággal tölt el, még ha nem is egészen tudom hova tenni a dolgot. Mondjuk mindegy is, nagyon rossz ötlet lenne, szóval jobb ha nem is gondolok rá. Közben el is indulok vele kifelé. Jobb, ha mindketten kiszabadulunk innen minél előbb.
-Azért ragaszkodom hozzá mert...a francba, már megint elszúrtam az előbb mi? Khmm...szóval kisasszony...az, hogy ismerjük egymást, még nem probléma...majdnem mindenkit ismerek a városban. Viszont, ha a következő rendbontáskor a másik fél megvádol azzal, hogy esetleg kedvelem, az rengeteg felesleges extra papír munkával járna, és persze egy másik rendőrrel aki intézkedhet...
Aztán eljutunk arra a T alakú elágazásra, ahol elválnak az útjaink. Ő a váróba juthat az egyik utat követve, én pedig vissza az öltözőbe, hogy végre visszaváltozzak egyszerű halandóvá ebből a gyalogos tank jelmezből. Azonban mielőtt elmehetnék, még megtorpanok.
-Azok a kapcsolatok már el vannak szúrva, kegyed csak őszinte velük. Ha én szeretnék valakit, tuti nem fordulnék miatta jósnőhöz.
Bár a fejemben megjelenik itt egy hacsak...amit újra azonnal elhessegetek.
-Vigyázz magadra Mina.
Aztán hátat fordítok neki, és az öltöző felé veszem az irányt, magamban szitkozódva, már megint sikerült elszúrni, és tegezni. Nem megy ez ma nekem.


Legfeljebb két percet töltök az öltözőben, tusolással együtt. A seregben komolyan vették a takarékosságot a vízzel, és a rendőrségnél sem jobb a helyzet. Egy sima farmert, és egy fekete rövid ujjú pólót húzok csak magamra, meg persze az elmaradhatatlan zöld színű kötést a bal karomra.
-Mehetünk? - Kérdem a jósnőtől a váróban, teljesen természetes hangon. Egy kis hang továbbra is azt súgja, rossz ötlet, ám igaz ami igaz, nekem ez csak pár órás kerülő. Semmiség...

Uriel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
10
☩ Reagok :
8

Vas. Május 07, 2017 7:53 pm írtam neked utoljára


Vele ellentétben én nem hagyom ki a lehetőséget, hogy megfigyeljem a reakciót. A pillantását, vagy épp arcizmainak apró rándulását. Kedvemre van a vizsgálódás, pedig nem szükséges csupán ezekre a megfigyelésekre hagyatkoznom. A közvélekedéssel ellentétben azonban a gondolatolvasás nem olyan képesség, mint a lélegzés, vagy a járás. koncentrációt és hangolódást igényel és ezzel persze energiát is. Nem csinálom folyton, már csak azért sem, mert abba valószínűleg beleőrülnék. Igaz, előfordul, hogy akaratlanul is átszivárog egy-egy kép, vagy gondolattöredék, és érdekes adalékként szolgál a beszélgetéshez. - Persze, mert ez már nem az iskolai tornaterem. - kacsintok rá egy apró mosoly kíséretében, hisz nem is olyan rég még tornanadrágos-edzőcipős tanárbácsiként jött hozzám tanácsért. Sajnos nem az említett felszerelésben, de ez most nem tartozik ide.

- Csak folytatom. - vágom rá vigyorogva, bár elképzelhető, hogy ezzel már kissé túl is lövök a célon. Nem probléma. Szeretek túllőni a célon. Erre mutat rá a rendőrségi statisztikám is; főleg sértett félként szokásom a jelentésekbe kerülni. Persze egy embernek vajmi kevés esélye van kárt tenni bennem, de túlságosan is szeretem az álcámat ahhoz, hogy lebuktassam magam. Néhány év múlva úgyis kénytelen leszek eltűnni, hacsak fel nem fedezik addig az örök fiatalság titkát.

Valamiért teljesen egyértelműnek tűnt, hogy ő ajánlkozik kísérőnek, így akaratlanul is kiül az arcomra a csalódottság, ami az előbbi széles vigyor után elég éles váltás. A jelek néha félrevezetők tudnak lenni és az emberek gyakorta megtagadják legapróbb vágyaikat is, ki tudja, miféle társasági kódexekre és illemkönyvekre hivatkozva. Gyorsan rendezem a vonásaimat és biccentek. - De aztán jóképű legyen és udvarias! Akik bekísértek, nem igazán öregbítették a rendőrség jóhírét. - ez mondjuk igazán nem volt szép részemről, tudom jól, de néha egyszerűen nem tudok parancsolni a nyelvemnek. Michael egyszerűen gyerekességgel vádol az ilyen reakcióim miatt, ami ellen a "nemisigaz" valószínűleg nem megfelelő védekezés.

- Miért ragaszkodsz úgy a formális társalgás fenntartásához? Úgyis tudják, hogy ismerjük egymást. - Nincs humorom a zavargásokkal foglalkozni. Nem érint meg a probléma és nincs is közöm hozzá. Mikenak is maximum akkor vagyok hajlandó segíteni, ha külön megkér. Erre pedig nem sok esély van. Ahhoz ő túl elfoglalt. Szerencsére Darien nem kérdez az emlegetett bátyusról, így nem kell hazudnom. Ez egyébként általában nem okoz problémát, de valahogy jobban érzem magam, ha neki nem füllentek...annyit. A miértekre egyelőre nem keresek választ.
- Ahhoz kellene egy sereg Kupidó.... várj csak! - újra átgondolom, amit mondott és kis szünet után folytatom csak. - szerinted én vagyok a boldog párkapcsolatok megrontója? - hiába is próbálnék sértett arcot vágni, igazából viccesnek találom a gondolatot. Pedig némi igazság azért van benne. És ha ilyen alapon gondolom újra, akkor valószínűleg több "rajongóm" lehet, mint eddig gondoltam.

James Darien Weston
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
11
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Tom Hardy



Vas. Május 07, 2017 2:22 am írtam neked utoljára


Továbbra is lopva figyelem csak beszéd közben, s újfent meg kell állapítanom, hogy mintha nagyobbra nőnének barna íriszei miközben elgondolkodik. Remélhetőleg ez lesz mára az utolsó kisiklása a gondolatmenetemnek, ha másért nem is, mert nem tervezek túl sokáig ébren lenni.
-Inkább csak a legtöbb esetben nem érdekelnek a motivációik, ha nem muszáj. Persze általában muszáj...
Mina vallomását aztán elengedem a fülem mellett. Ismerem már, meg sem fordult a fejemben, hogy kisangyalként viselkedett, bár tény, hogy a törvény nem bünteti, ha valakinek az idegeire megyünk, de elképzelhető, hogy ennek ellenére is ki kéne vizsgálnom a dolgot. Nem fogom. A Ranger megjegyzésre viszont csak a szemeimet forgatom.
-Te is kezded.?
És bár sóhajtok, a szemeim nevetnek a dolgon. A jósnő nagyon veszélyes, és nem érdemes vele ujjat húzni. Emlékszem, még évekkel ezelőtt, amikor éppen csak elkezdtem a rendőri pályafutást, a sokadik alkalommal amikor összetalálkoztam vele megpróbáltam sorokba szorítani egy olyan kérdéssel, amit én akkor frappánsnak gondoltam.
Akkor éppen boszorkánynak kiáltotta ki valaki, igaz nem szóban, csak kiírta a háza falára vörös festékkel. Mire kiértem, már rég eltakarította a nyomokat, de azért felvettem a jegyzőkönyvet. Eközben említettem meg, hogy manapság ez nem is olyan képtelen elképzelés. A régi médiumok persze különböző trükköket alkalmaztak inkább, és csak megjátszották, hogy varázserejük van...már amennyire tudjuk. Aztán kérdeztem rá, hogy vele mi a helyzet, tényleg működik a kristálygömbje, vagy csak figyeli az emberek önkéntelen jelzéseit, és azokból következtet.
Feleletként visszakérdezett, hogy apró jelként olyasmire gondolok-e, mint például a szakállamra, amit csak akkor szoktam leborotválni, ha tudom, hogy az ő környékén lesz dolgom. Azóta nem feszegettem inkább a témát...
-Khmmm...nos, ez esetben megpróbálok intézkedni, hogy hazakísérje valaki.
Egy jelöltem nyilván lenne, de az nem volna helyes. Már éppen gondolkodnék is rajta, hogy ki lenne alkalmas erre, aki nem is lakik messze tőle, hogy neki se okozzak problémát ezzel. Azonban a hangja újból megzavar. Kicsit bűntudatom van, a világért sem szerettem volna aggodalmat ébreszteni benne fölöslegesen.
-Nem,vagyis...az utcán egy kicsit felfordulás van, de neked...kegyednek valószínűleg nem lesz semmi baja ebből, csak jobb szeretek biztosra menni.
És ekkor hirtelen megtudok egy információmorzsát a családjáról. Mondjuk sosem kérdeztem, de akkor is, ennyi év után fogalmam sem volt, hogy vannak-e élő rokonai. Igaz manapság ezt nem is nagyon illik firtatni. Ha valaki magától nem beszél róla, jobb nem megkockáztatni, hogy esetleg régi sebeket tépünk fel. Próbálom a vonásait összehasonlítani a város többi lakójával, hátha kitalálom, ki lehet a bátyja, de csak arra jutok, hogy elképesztő, hogy 8 év alatt semmit sem változott a külseje.
-Esetleg kivehetne egy hét szabadságot? Lehetne ez egyfajta második Valentin nap, a sok kiábrándult szeretőnek, és hasonlóknak.
Akaratlanul is eszembe jutnak az elmúlt napok történései, és szinte megint érzem a felém repülő üvegeket.
-Rá is férne a város minden lakójára azt hiszem...

Uriel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
10
☩ Reagok :
8

Vas. Május 07, 2017 12:52 am írtam neked utoljára


Ártatlan pillantást vetek a nevetést visszafojtani próbáló férfira és a megjegyzését további vállvonogatással díjazom. - Csak néha? Akkor a bölcsek táborát gyarapítod, azt hiszem... - mondom végül elgondolkodva.
Nem szükséges bevallania, hogy trükközött kicsit a helyzet megoldása érdekében, de azért én úgy teszek, mintha meglepne a dolog. Tényleg elismerésre méltón tette helyre a dolgokat, és ráadásul úgy, hogy senkinek sem esett baja közben. Igaz, a szemétláda, akit kiakasztottam kicsit, simán megérdemelte volna. De nem érdekel eléggé a dolog, hogy kattogjak rajta. - Ha már így állunk, én is tartozom egy vallomással. - sóhajtok fel hatásszünet gyanánt. - Én is csak azt akartam, hogy haladjunk. Ezért mentem a fickó idegeire. - bűnbánó pillantást vetek Darienre és feállok az asztaltól. Nyilván nem fog újra megbilincselni a vallomást követően, így szándékomban áll hazaindulni a beszélgetés végeztével. - A Ranger öltözék miatt valahogy nem ez volt az első tippem... - szándékosan használom a szót, amit tulajdonképpen nem is igazán tudok értelmezni, de nem tehetek róla, imádom összezavarni, meghökkenteni, kizökkenteni az embereket. Sokaknak fel sem tűnnek az ehhez hasonló utalásaim és megjegyzéseim és olyankor mindig bosszankodom is kicsit. Ezúttal viszont simán hagyom elsikkadni a dolgot, ha Weston biztos úr figyelmét elkerülné. Hisz nyilvánvaló, hogy fáradt és kissé elgyötört arcvonásai alapján úgy tippelem, nem  az én ügyem volt az egyetlen, amivel ma foglalkoznia kellett.
- Ha a rajongók ismérve, hogy bele akarnak fojtani az ötórai teámba, akkor remélem, nincs több! De nagyobb biztonságban érezném magam, ha nem kellene egyedül nekivágnom a sötét utcáknak. - Halvány mosoly kúszik az arcomra, ami gyerekes vigyorrá szélesedik, ahogy elkapok egy kósza gondolatfoszlányt, amit a jó biztos úr sietve igyekszik elhessegetni. Leszegem a fejem és a ruhámmal babrálok, hogy ne kelljen a vigyor miatt magyarázkodnom.  Csak akkor sikerül rendezni a vonásaimat, mikor ismét megszólal. Értetlen pillantást vetek rá, s mielőtt folytathatná, közbevágok. - Ennyire rossznak tűnik a helyzet?  - én probléma nélkül használom a közvetlen hangnemet, hiszen egyrészt nem vagyunk teljesen idegenek egymásnak, másrészt pedig viszolygok a hivataloskodás minden formájától. Az valahogy sosem ment nekem.  - Van valahol egy bátyám, de nem vagyunk napi kapcsolatban. És munkám is a lakáshoz köt. Mihez kezdene a sok megcsalt asszony és kiábrándult szerető Mina szolgálatai nélkül? -  kérdezem vigyorogva, és elindulok kifelé a kihallgatóból.

James Darien Weston
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
11
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Tom Hardy



Szomb. Május 06, 2017 2:38 pm írtam neked utoljára


Megpróbálok elfojtani egy nevetés, ami így félig meddig az orromon át szabadul fel, miközben a szemközti falat nézem. Ezt a reakciót leszámítva, egészen úgy festek, mint aki profin és szakszerűen végzi a munkáját a kihallgatás közben, összefont karokkal, semleges arccal. Hát, semleges amikor nem mosolyog halványan, de ez ellen próbálok küzdeni. Nem könnyű, de igyekszem.
-Aha...és mindössze ezért begurult? Néha nem értem az embereket...
A következő dicséretre azért felé fordítom a szemeimet. No igen, az érdekes helyzet lett volna. Én természetesen tökéletes tisztában vagyok vele, hogy Mina nem lehet démon. Még ha nem is kéne átsétálnia egy ördögcsapda alatt mindenkinek,a mikor belép ebbe az épületbe, akkor is tudnám, hogy hogy egy ilyen életvidám, bohókás nőszemély biztosan nem jöhetett az alvilágból. Többek közt ezért sincs bűntudatom, amiért nem voltam egészen őszinte a másik kihallgatottal...
-Örülök, hogy nem játszottad meg. Furán vette volna ki magát, ha aztán el kell magyaráznom, hogy csapvíz volt a kulacsomban, és csak palira vettem, hogy haladjunk végre.
Talán nem kellett volna ezt bevallanom, de az igazat megvallva, kicsit fáradt vagyok már, és jól esik pihenni....és egyben elrejtőzni itt. Más pihenésre nem is számítok, ha nem sikerül kiosonnom az épületből de gyorsan. Aztán kérdőn emelem fel az egyik szemöldököm, elfordulok, és megnézem magam a szemközti a tükörben. Azt hittem sikerült leszednem mindet.
-Igen. Paradicsom vér. Elvileg E szám mentes, de aztán ki tudja, amilyen elvetemült hangulatban voltak.
Szívesen levenném amúgy a védőfelszerelést, de az alatta lévő ruházatom teljesen átázott a verítékemtől, így inkább tűrőm a meleget, és az extra teknőc súlyt. Hogy pontosan miért is...abba inkább nem megyek bele.
-Nos, szüksége van rendőri védelemre, vagy mára nincs több rajongója, hölgyem?
Néha azért jó, hogy nem lát a fejembe ilyenkor. Csak egy pillanatra gondolok valami olyasmire, amit jelenthetne ez a kérés, és eléggé illetlen lenne, de aztán el is hessegetem a gondolatot. Az egy nagyon rossz ötlet, több okból is. Az első az, hogy ha nem iszom meg egy vödör kávét egy órán belül, el fogok aludni állva.
Illetve, ha ez nem opció, végső esetben egy kis pihenésre sem mondanék nemet. Legfeljebb talán egyszer.
-Egyébként, lehet nem lenne rossz ötlet nem otthon aludnia...
Valamiért nagyon természetellenesnek érzem a hivatalos hangsúlyt vele, de muszáj, nem szabad kivételezni. Még akkor sem, ha néha elszúrom, és tegezem...
-Tartok tőle a zavargások ennél csak rosszabbak lesznek az elkövetkezendő napokban. Nincs rokona, vagy barátja, akihez odaköltözhetne, csak erre a hétre?

Uriel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
10
☩ Reagok :
8

Szomb. Május 06, 2017 2:06 pm írtam neked utoljára


Amikor reggel felébredtem, még nem sejtettem, hogy a csillogó, mélybarna szempár, melyet álmaimban láttam, azt jelenti, az őrsön töltöm az éjszakát. Nem ez az első eset, hogy valaki rosszul viseli az igazságot, amit eleinte nehezen értettem meg, hiszen épp ezért jönnek hozzám az emberek. Elvileg. De nem kellett sok idő, míg rájöttem, hogy az igazság az egyetlen, ami épp olyan gyilkos tud lenni egyesek számára, mint amilyen felszabadító másoknak.

A szegény negyed kétségtelenül a város legizgalmasabb kerülete. Ha valami történik Michael fivérem szeretett városában, akkor annak biztos, hogy ez a negyed a színhelye. Többek között ezért az izgalomért költöztem ide. Meg persze azért, mert errefelé lakik a legtöbb szerencsétlen, akiknek szüksége lehet a szolgálataimra. Az elmúlt napok különösen kaotikusra sikerültek, ami többször is elgondolkodtatott, vajon nem kellene-e nekem is segítséget ajánlanom a bátyámnak. Na jó! igazából leginkább csak látni akartam azt a morcos képét, de Mina ajtaja előtt annyira felszaporodott a kétségbeesett várakozók sora, hogy úgy döntöttem, elhalasztom a látogatást nyugalmasabb időkre. Egyébként is kevésbé veszélyes viszonylag kisimult idegeken táncolni, ezt már megtapasztaltam a többi fivéremmel is.

Sokan jöttek üres kézzel, amit általában nem szoktam díjazni, de mivel az én szívem sincs kőből, tettem néhány kivételt. Talán túl sokat is. És talán, ha megpróbáltam volna a saját jövőmre is vetni egy pillantást, akkor a dühöngő őrültet, aki most itt ül velem szemben, be sem engedtem volna a lakásba.
Ideig-óráig gond nélkül elviselem a bezártságot, hiszen a férfi kavargó gondolatai érdekes témák között csaponganak, de egy idő után kezd olyanná válni az egész, mintha végtelen ismétlésre állítanál egy lemezt. - Tudja, honnan tudtam, hogy a lánya nem a romok alatt fekszik, hanem elmenekült otthonról? - kérdezem az eddig viszonylag higgadtnak tűnő, csöndben gyűlölködő fickótól. - Onnan, hogy maga is tudta, csak nem akarta elhinni, hogy a lány jobban fél a saját apjától, mint a démonokkal és angyalokkal teli külvilágtól -
Igen, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ettől el fog durranni az agya, de épp ezért csinálom. Meguntam itt üldögélni, és ez találtatott a legjobb ellenszernek unalom ellen. A fickó a bilincseit rángatja, üvöltözik, és elég egyértelmű, hogy újra megpróbálna kárt tenni bennem, ha lehetősége nyílna rá. Ez azért elég vicces, tekintve, hogy valójában halálosan retteg tőlem. Tényleg elhiszi, amit mond... Az igazságtól márpedig nem is állhatna távolabb.

Az álmaimban látott barna szempár tulajdonosa bukkan fel az ajtóban kicsivel később, és olyasmit tesz, ami belefojtja a szót a velem szemben vergődő idiótába. Ártatlan arckifejezéssel pillantok a nyomorultra, aki mintha megrekedt volna az információ-feldolgozás fázisában, aztán a hozzám intézett kérdésre tekintetemet a kihallgatóra emelem és mosolyogva megrázom a fejem. Egészen addig meg sem szólalok, amíg a leforrázott fajankó el nem kotródik, hogy kettesben hagyjon a kedvenc rendfenntartómmal. - Csak azt, hogy az impotencia még nem ok arra, hogy terrorizálja a családját. - megvonom a vállamat, mintha csak arról beszélnék, milyen idő lesz holnap, és aztán elmosolyodom. - Ügyesen leszerelted egyébként, de nagy volt a kisértés, hogy fájdalmasan felszisszenjek, mikor rájöttem, mit művelsz. - igyekszem letörölni az arcomról a gyerekes, huncut vigyort, s megdörzsölöm kicsit a csuklóimat, most, hogy végre megszabadultam a nehéz karperecektől.- Az ott vér? - mutatok a mellvértjén lévő aprócska foltra kíváncsian. Vajon mi mindenről maradtam le, míg itt vesztegeltem?

James Darien Weston
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
11
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Tom Hardy



Pént. Május 05, 2017 7:07 pm írtam neked utoljára


Az elejétől fogva tudtam, hogy el fog jönni a nap, amikor a visszatérés öröme elhalványul, és már nem fürdeni fogok az engem ócsárolók fröcsögésében, úgy tekinteni a nekem dobált szemétre, mintha egy rock sztár lábai elé dobálnának rózsákat, vagy éppen a nap végi fáradtságra, mint kellemes kimerülésre, hanem inkább az jár majd a fejemben, miért is hiányzott ez az egész? És hogy a pokolba fogyhatott ki már megint a kávé, és a kötszer is egyszerre? Úgy saccoltam, legalább egy hét el fog telni, nem csupán 72 óra, amíg ide jutok, bár igaz, ami igaz, azt nem kalkuláltam bele, hogy abban a három napban nem lesz szünet.
A polgármester asszony nem viccelt, amikor azt mondta, hogy szüksége van minden értelmes emberre. Egy órával korábban álltam szolgálatba, mert a szegény negyedben összedőlt egy ház, miután egy angyal és egy démon megküzdöttek egymással, és mindenkire szükség volt a túlélők megmentésében, illetve a halottak azonosításában, már akit még lehetett. Mire ezzel végeztünk, már bújhattam is rohampáncélba, hogy megakadályozzunk egy rendbontást, melyet pár elkeseredett ember vezetett, kik nem elég, hogy elvesztették pár hozzátartozójukat az elmúlt hetekben, de ráadásul vízhez sem jutottak, köszönhetően az előző napi rombolásnak. Fél napig tartott, de végül sikerült lecsitítani a kedélyeket. Amikor ennek vége lett, az öltözőben láthatóak voltak a felszabaduló gőzfelhők, mikor levettük a rohamsisakokat.
-Hé Weston, úgy nézel ki, mint egy nyüves Power Ranger!
Kollégám megjegyzésére mindenki felnevetett. Én is, aztán továbbra is mosolyogva kezdtem el letörölni a ketchupot a rohamvértemről, amit már el is felejtettem, hogy ott van. Eléggé oda száradt, így eltartott pár percig, ezért én voltam az egyetlen, aki nem zuhanyzott, mikor a kapitány benézett.
-Kéne pár ember a kihallgatókba! Kezdünk megtelni!
Egy mozdulattal törlöm meg a homlokom, és úgy ahogy vagyok rohamszerelésben, csak sisak nélkül indulok meg. A kapitány nem viccelt, a kihallgatókban tényleg kettesével vannak megbilincselve a rendbontók, akik azt hitték, a zavargások alatt szabad a pálya. Nagyot tévedtek. Más kérdés, hogy a többséget azonnal elengedjük, épp elég nekik az a több órányi bezártság, amíg ránk kellett várni. Úgy egy tucat kihallgatással az után, hogy már nem számoltam hány emberrel beszéltem, egyszerre ismerős arcot pillantok meg. Bár fáradt vagyok, és a koffein szintem is borzasztóan alacsony, őt ezer közül is megismerném, hisz nincs senki más az univerzumban, aki egy kihallgatóasztalhoz bilincselve is képes lenne mosolyogni, miközben a vele szemben ülő alak folyamatosan ordibál.
-Démon! Olvas mások gondolatában! Ez a démon ellopta a lelkem!!! Mikor tesz végre valaki valamit???
Elszámolok magamban háromig, de közben meg sem állok, csak odasétálok a "boszorkányhoz", előveszem a kulacsomat, csuklón ragadoma nőt, és a maradék vizet a nő tenyerébe öntöm.
-Szentelt víz - magyarázom színtelen hangon - ha démon lenne, olyan fájdalmat érezne, hogy egyszerre tépné le a bilincseit, majd a fejem.
Pár másodperc síri csend következik, mialatt én végig a férfi tekintetét keresem. Szinte sajnálom, ahogy végignézek borzos haján, és megtépett ruházatán. Nem tudom, mi okozta nála ezt a pánikot, de úgy érzem, azzal senkinek sem segítek, ha ennél is tovább rontom a napját. Azért rálesek a kezemben lévő aktára.
-A letartóztatást végző szerint ön rongált, és a hölgyre támadt, mielőtt leszedték róla.
Mina-ra tekintek, aki nem tűnik sérültnek, igaz ezt egy kicsit lassabban állapítom meg szemeimmel, mint illene. Mélyet sóhajtva rázom meg a fejem.
-Szeretne feljelentést tenni?
Sosem tette eddig, így kétlem, hogy most megtenné. Nem akarom ezzel azt sugallni, hogy a jósnő meglepően gyakran kerülne bajba, de mégis...valahogy nem lep meg, hogy itt láttam újra. A válasza után a férfihez fordulok.
-Megígéri, hogy egyenesen haza megy, ha most elengedem? A kárt természetesen ki kell fizetnie.
Ez persze üres fenyegetés. Megint...Mina sosem adott be kárjelentést egyik korábbi esetben sem. Legutóbb én vettem neki gyertyákat, hogy pótoljam azokat, amiket egy dühödt férj tört ketté. Fáradtan döntöm a hátam a falnak, és sóhajtok, miután elszelel a támadója. Végre valahára megvolt az utolsó kihallgatás is. Ha belegondolok, hogy ma...vagyis tegnapelőtt csak méretet kellett volna venniük rólam az új egyenruhámhoz...El sem tudom képzelni, hogyan nem ölt meg az unalom az elmúlt két évben, és ezen mosolygok is kicsit.
-Mit mondtál neki?
Vele már sokkal barátságosabb a hangom, igaz még professzionálisnak mondható, de mégis, nem olyan hűvös, mint kicsit korábban, sőt, beszéd közben lehajolok elé, és még a bilincsit is kinyitom.

James Darien Weston
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
11
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Tom Hardy



Pént. Május 05, 2017 6:28 pm írtam neked utoljára


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Rendőrörs
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: