☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Pént. Május 05, 2017 12:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Gabriel & Raguel
I'm glad to see you again!
Hero • Üzenet: OMG • Credit:

Érzem rajta a feszültséget, csak éppen nem értem. Nem értem, miért érzi szégyenletesnek, vagy gyengeségnek, ha kimutatja, hogy szeret. Én sem leszek gyengébb ettől, ahogy többi bátyám, vagy nővérem sem. Egy kis helyezkedés és kérdezősködés után elgondolkodva figyelem a testvéremet. Nem tekint a fejembe, hol ott tárt kapukkal várom, ő viszont nem enged a fejébe. Félne, hogy mit találok? Fél, hogy elriaszt, vagy nem bízik bennem? Talán mindkettő, talán egyik sem. Annyit változott, mióta Atyánk elment.. Nem tudom, mire számítsak tőle. Megszólal és szavai teljesen ellentétesek a kisugárzásával. Egy pillanatra talán zavartnak is tűnhetek, ahogy ráncolom a homlokom, de végül halkan sóhajtok. Komolyabbra veszem a témát így kiegyenesedve lépek elé, hogy ne kelljen forgatnia a fejét, ha rám akar nézni.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy kifejtsem, én mit gondolok. Remélem, végig hallgatsz. Szeretném. - csak akkor kezdek bele, ha valami jelét adja, hogy végig hallgat. Biccent, szól, mindegy. Ha megadta a jelet, halkan sóhajtok.
- Én nem ítéllek el Gabriel. Tudom, hogy minden amit teszel, azt Atyánkért teszed. Engem nem érdekelnek az emberek. Nem érdekel, hogy élnek-e vagy sem. Nem érdekel, hogy lemészárolod őket, vagy kegyelmességet mutatsz. De van pár dolog, ami miatt sose tudnék a te utadra lépni. Kezdjük azzal, hogy Atyánk teremtett ilyennek engem... - mondom halk sóhajjal.
- Az igazságosság angyalaként pártatlannak kell lennem. És az is tervezek maradni. Nincs semmim Atyámtól, csak a lényem. És azt nem fogom eldobni sem Michael, sem a te kedvedért, még ha szeretlek is titeket. A második ok, hogy azok, akik titeket követnek, olyan változásokon mennek keresztül, amelyeket nem akarok magamba engedni. - ekkor közelebb lépve hozzá megfogom az arcát két kezemmel és telepátia útján osztom meg vele azt a jelenetet, mikor a Mennyekben katonája rám támadt. Az én szememen át láthatja, hogyan iramodik felém a harcos. Lecsapó pengéjét telekinézissel állítottam meg, majd megmarkolva azt bele tekintettem az angyal haragvó szemeibe. Itt kicsit megállítottam a jelenetet, hogy Gabriel megszemlélhesse a mimikát.
- Főbűnök érzései járnak a katonáidban, Gabriel... Ez már nem egy tiszta hadjárat. Nem tisztító tűz, nem egy árvíz, amelyet Atyánk küldene az emberek ellen. Ez egy mészárlás, amelyet a katonáid élvezettel csinálnak. Atyánk sose akarná, hogy a szent célt démoni sötétség fertőzze meg... Pedig ott van. Nézd az arcát... Harag, gőg, gyűlölet. Pedig soha semmi rosszat nem tettem ellene... én csak haza akartam menni... - csuklik el a hangom, s elengedve az arcát térek vissza vele a jelenbe. Arcomat vörös színű könnyek nedvesítik.
- Nem állhatok melléd, míg tisztátalan a hadjáratod. És Michael mellé sem állok, aki démonokkal akar szövetkezni és aki miatt eleve kialakult ez a háború. Ha csak hagyja, hogy kitombold magad, sose szakad ketté a Menny. De főleg nem három felé. Megpróbálom majd róla lebeszélni. Ezért is kell az átok a szememen, ha pedig nem elég, hát megmutatom neki a sebeimet. Mind a 25 év kínzást, amelyet tettek. És ha nem áll el a döntésétől... - gyorsan letörlöm a könnyeimet és veszek egy mély levegőt. Arcomra kiül a fáradtság és a sok gyötrelem, amivel nap mint nap, szembe kell néznem. Általában jól leplezem érzelmeim, vagy fáradtságom. Régebben sose láthattak testvéreim rosszkedvűnek, vagy szomorúnak. Megkönnyebbülést és harmóniát éreztek körülöttem, most viszont csak egy kétségbe esett, viharokat megélt, megtépázott angyal vagyok. A háború nem tesz nekem jót. Az, hogy szeretett testvéreim látom egymás ellen fordulni. Megfáradtan nézek fel Gabrielre.
- Nem akarok választani közületek. A harmónia angyala vagyok. Csak azt akarom, hogy újra egy egész, egy teljes család legyünk, Gabriel... Tudom, hogy te is ezt kívánod magadban. Kérlek! Szeretlek titeket. Szeretlek téged! Térj vissza velem a Mennybe, folytassuk úgy, ahogy Ő akarná, egy egységként! Egymás oldalán! - kérlelem könyörgő tekintettel a szemeibe nézve. Nem távolodok el tőle. Lényemet ugyan úgy tárva, nyitva hagyom előtte. Tudja a véleményem, tudja, hogy szeretem. Én bízok ő benne, akkor is, ha szerintem rossz döntést hozott. Nem félek a haragjától, vagy a keserűségétől. Tudja, milyen vagyok. Sok évezredet megéltünk egymás mellett... Sose gondoltam volna, hogy valaha ilyen beszélgetést kell majd megejtenünk. Bár sose kellett volna.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Május 05, 2017 9:51 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Raguel && Gabriel
Tudom, hogy Raguel érzi a keserűségem, amit most igyekszem minél több indulattal beborítani, hogy tompuljon az iránta tanúsított nyíltságom. A testvéreim elfordultak tőlem, s ha találkozunk is, színjátékot játszunk. Feléjük soha nem fogom kimutatni a szenvedésem, amit az Atya iránti ignoranciájukkal okoznak. Ha szívtelennek és elvakultnak látnak, hát lássanak annak. Féljenek! Mert van is rá okuk. S haragos, sebzett gondolataimba olyannyira belegabalyodok, hogy édes húgom közeledését is mereven fogadom. Amikor vállamra hajtja a fejét, a karom érezhetően megrándul. Mintha ösztönösen el akarnám húzni. Amit végül nem teszek, maradok ott, mozdulatlanul. Csak egy finom csók erejéig fordítom felé a fejem, amit a feje búbján a hajába lehelek. Érzem őt, de nem kezdem el a gondolatait vizslatni. S ő jól lehet, nyitott könyvként tárulkozik ki, én minden gondolatom hétpecséttel rejtem előle. A jót, a rosszat, a csúnyát. És nem titkolom, hogy titkolom. Majd mikor felém fordul, kisvártatva én is teljes fordulatot veszek, hátammal támasztva a korlátot, alkarok helyett így lazán hátra könyökölve. A kilátás, a felszín és a csillagok helyett most minden figyelmem az övé.
- Nem kérlek rá, hogy csatlakozz hozzám, húgom. - Még ha sejtem is, hogy erre számít. Mégis mi mást várhatna el tőlem? Úgy töröltem el az emberiséget a föld színéről, mint Atyánk az özönvízzel. Én hiába tudom, hogy ez jó. Ez nemes. Ezt Érte teszem. Az ostoba testvéreim nem látják. Nem is értem, hova lett a józan eszük és a szívük.
Raguelt viszont jól ismerem. Sosem kérném tőle azt, hogy harcoljon értem. Még Atyánkért sem. Majd én harcolok helyette, én viszem a keresztet, kitaposom az utat a megváltás felé. Neki csak követnie kell. Ez az első gondolat, amit a felszínre engedek. Akarom, hogy érezze, hogy tudja. Hiába szólnának a szavaim őszintén. Ennél őszintébb nincs, mint hogy hagyom, lássa. Nem kell sem harcolnia, sem kiállnia. Csak maradjon itt. Velem. Mert aki nincs velem, az ellenem van. És aki ellenem van, az égni fog, a világgal együtt. Ez utóbbit már nem adom egyértelműen a tudtára, sem gondolatok, sem szavak formájában, de maga az ellenséges érzés árad belőlem. Ő pedig nem buta. Ismer. Össze fogja rakni, hogy jobban teszi, ha mellém áll. Egyrészt boldoggá tesz, hogy Raguel itt van ma velem, másrészt meg nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne kezdjek el azonnal fenyegetőzni és vasvillát lengetni, hogy csatlakozzon. Kérlek, legyél jó kislány és ne kelljen bántanom. Kérlek. Téged ne...

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Csüt. Május 04, 2017 4:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Gabriel & Raguel
I'm glad to see you again!
Hero • Üzenet: OMG • Credit:

Különböző érdekek, különböző hit, vagy elméletek, nem számít. Gabriel ugyan úgy a bátyám, ahogy Michael és ugyan annyira szeretem őt is. Jó érzés érezni, hogy habár sok dolog változott a világban kettejük miatt, egy dolog még sem, és az az egymás iránti szeretet. Most is érzem ölelésén, látom arcán és kiolvasom pillantásából. Nem kell megszólalnia ahhoz, hogy érezzem, mennyire örül, s hogy mennyire keserű is a mélyben. Mert az... Átérzem a helyzetét. Egyedül, testvérei és a világ ellen. Ő így látja, még ha nincs is így. Kisétálva az erkélyre a csillagokról kérdezem, de nem kapok rá választ. Úgy is egyértelmű igen volna. Ajánlatára meleg mosoly terül el arcomon és rá pillantok. Közelebb lépek hozzá, mert habár ő visszafogja érzelmeinek kimutatását, én mindig is közvetlenségemről voltam híres. Karjaink összeérnek, fejemet pedig neki döntöm bátyámnak, miközben a távolba nézek.
- Köszönöm, hogy felajánlod, de még nem élek a lehetőséggel. Addig nem, amíg az átok be nem teljesíti azt, amiért magamon hordom. - mondom gyengéden, még is határozottan. Eltökélt céljaim vannak csak úgy a szemeimmel, mint a magamon fekvő hegek számtalanságával is.
- Gondolom nem ezért hívtál ide, igaz? - kérdezem végül a tárgyra térve, oldalt fordulva, hogy rá nézhessek. A korláthoz közelebb lévő kezemmel rá könyökölök és arcomon kis mosollyal fürkészem az övét. Hangomban nincs megfedés, szidás, elítélés, vagy egyéb. Ha elmémbe olvas, amely nyitott kapukkal tárok a bátyám számára, láthatja, hogy semmiféle rossz szándék nincs bennem irányába. Csak egy-két eseményt fedek el előle, ez pedig az Atyánkkal tett beszélgetés és az, amiben Tynak elmeséltem, hogy mi lett a feladatom. De amúgy láthatja bennem a boldog múltunkat, 25 év gyötrelmeit és boldog felüdülést, hogy szabad lehetek... hála neki is.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Május 04, 2017 2:59 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Raguel && Gabriel
Csodálatos érzés hús-vér alakban magamhoz ölelni a húgomat. Olyan óvatosan tartom az erős karok között, mintha attól félnék, hogy bármikor összetörhetem. A napjára sem tudok visszaemlékezni, hogy mikor értem bárkihez ily gyengédséggel, mint most hozzá. Az első rezdülésére elengedem. Először azt hiszem, elég volt neki, de hamar rájövök, hogy csak a szemeimbe akar felnézni. Én pedig elveszek az övéiben. Megbabonáz. Szánalmas egy látványt nyújthatok. Soha senki nem lát ilyennek. Stamielen kívül senki nem tudhatja, hogy valójában mennyire hiányzik a családom. Hogy a Mihály elleni végtelen haragom nem csak az istenkáromlás miatt ég, hanem... féltékenységből is. De Raguel most reményt mutat nekem. Kérdésére egy keserédes mosoly kúszik az arcomra. A kezem az arcához csúsztatom és óvatosan érintve cirógatom meg ujjaimmal. Egy halk sóhaj hagyja el ajkaimat, ezzel pedig meg is szigorítom arcvonásaimat, eltávolodva a húgomtól. Így is túl sokat engedtem meg magamnak. Túl nagy gyengeséget. Hiányoznak a testvéreim, de ezt a terhet cipelnem kell. Atyánkért.
Látva, hogy részemről mennyire nem akaródzik válaszolni, jön a következő mondata. A korláthoz lép, hogy megcsodálja a csillagokat. Én előbb a vállam felett pillantok hátra, s csak késve fordulok utána. Majd mellé is lépek. Ő kényelmesen tarthatja a finom kezeit a korláton, én magas vagyok, előre dőlök és lazán támaszkodom két alkarommal a szerkezeten.
- Segíthetnék neked. Megvan hozzá a hatalmam. - Célzok a szemeire, s bár a fejem igyekszem az alattunk elterülő kilátás irányába tartani, érezni, hogy szemeimmel oda-oda kukkantok. Szeretnék neki segíteni, de bármily jónak is tűnik a szándékom, képtelen vagyok rejteni a hangomból áradó hátsó szándékot. Természetesen nem ezzel akarom lekenyerezni. Sőt, csodálom is, hogy mi célja vele. Miért nem töri meg. Ki nem állhatom a gyengeséget.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Szer. Május 03, 2017 8:01 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Gabriel & Raguel
I'm glad to see you again!
Hero • Üzenet: OMG • Credit:

Számítottam arra, hogy a bátyáim felkeresnek majd. Illetve.. Ramiélt én kerestem fel, és miután sikerült Tynderillel ismét egy csapatot alkotnunk, arra gondoltam, Michael lesz a következő, akit megpróbálok elkedvetleníteni ettől az egész háborútól. Így terveztem, de végül nem így lett, mert Gabriel volt az, ki egy "futárt" küldve meghívott magához. Kiszabadításom napján örültem minden bátyámnak, aki csak ott volt és ez a meghívás is kellemesen érintett, pedig tudom, miről lesz szó. Mind a ketten tudjuk a másik célját: meggyőzni egymást a saját véleményünkről. Ő talán megpróbál majd Michael ellen hangolni, a saját ügyébe bele csalogatni, de bármennyire is szeretem őket, egyikőjüket sem választanám a másik helyett. Ezt neki is elfogom mondani, ahogy Michaelnek is. Magamban sokszor próbálom el, hogy mit fogok mondani, ugyan is sejtem, nem lesz könnyű eset. Talán nem egy, nem kettő, de száz találkozó se lenne elég ahhoz, hogy Gabrielt visszatereljem a helyes útra. Mindezek ellenére meg kell próbálnom. Ty nem igazán örül az ötletnek, pedig akkor még nem is tudja, hogy Luciferrel is találkozni szándékozom. Ezzel még nem szembesítettem... talán nem engedné. Útra kelek vele, bár nagyrészt mögötte megyek, szárnyai által keltett légáramlaton utazhassak. A háború alapjáraton legyengít, s mivel a démonok elátkozták a szemem és vak vagyok, kivetülést használok amúgy a mindennapokban a látásra. Ha viszont az utazás alatt is ezt tenném, nem érnénk oda időben, még mielőtt elfáradok. Emiatt a légáramlatot követve repülünk Vegasba, ahol Gabriel katonái fogadnak minket. Tyba karolva indulok el velük, s elvezetnek addig a részig, ahol bátyám vár. Ott elengedem testőrömet, akinek nem tetszik az ötlet, hogy egyedül menjek be, de egy kedves mosollyal megnyugtatom. Nem lesz semmi baj. Ezután aktiválom csak a kivetülés képességem, hogy lássak, s lépek be a helyiségbe. Szépen berendezett, érzem a szellőt az arcomon, ahogy az erkélyajtó tárva nyitva áll. Oda sétálva látom, ahogy Gabriel kint áll és a csillagos eget figyeli. Elmosolyodom, hiszen se páncél, se kard nincs rajta. Az én öltözékem sem a szokásos. Angyali ruházatomat emberibbre cseréltem, hogy könnyebben beleolvadjak a környezetbe.. akárcsak régen. Fegyver nincs nálam, az maximum csak Tynál van, de ő nincs velem, oda kint vár. Amint felém fordul és közelebb jön, a régről is ismert sugárzó mosoly terül el arcomon.
- Gabriel! Örülök, hogy üzentél értem. - mondom, miközben szinte elveszem magas bátyám ölelésében, amit szeretettel viszonozok. Nem vagyok, csak egy fejjel alacsonyabb, még is néha olyan kis picikének tudom érezni magamat mellette.
- Merjek rákérdezni, hogy vagy? - nézek fel rá piciként eltávolodva tőle, apró mosollyal. Régebben én felügyeltem az angyalok harmóniájára, gyakorta a testvéreim körmére néztem, akik talán néha már unták is, hogy meg-meg jelenik bozontos fejem a horizonton. Mindenesetre sose voltam az a fajta, aki rosszban volt bárkivel is. Akár bukott, akár nem, így Gabriel iránt sem változtak szeretett érzéseim... tegyen bármit, amelyet nem szabadna. Ekkor pillantok fel feketére színeződött íriszeimmel válla felett az égre, és egy széles vigyor kerül az arcomra.
- Csak nem miattam..? - engedem el és lépek el mellette mosolyogva az erkélyre, felemelt fejjel figyelem a csillagokat, kezeimet a korlátra helyezem. Szeretem a csillagokat.. Így, hogy a városi fények szinte kihaltak a földön, sokkal több látszik az égboltból. Bárcsak láthatnám már szabad szemmel... De nem. Az átkot még nem töretem meg. Még dolgom van vele.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Május 03, 2017 6:52 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Raguel && Gabriel
A lakosztályomhoz tartozó terebélyes erkélyen várakozom. Nem viselek sem vértet, sem fegyvert. Az idő múlásával egyre ritkábban látni így. Szinte Soha. Stamiel nem rég jelentett és távozott, leghűségesebb katonám. Mintha láttam volna a szemein, hogy bár nem szólt, ő is megjegyezte magának a viseletet. Illetve a nem-viseletet. És mint az iphraemem, meg is érti. Ma éjjel különleges vendéget várok, akit megtisztelek azzal, hogy nem hadvezérként, hanem testvérként állok elé. Drága húgom. Én utolsó reményem. A szent célért vívott harcban, minden ark-testvérem elvesztésével meghalt bennem egy kis darab és minden kimúló darabbal elvakultabb lettem. Ez az én keresztem, de Atyánkért bármeddig hajlandó vagyok elmenni. Így vagy úgy, de mindegyikőnket megviselt az eltűnése. Mihály úgy gondolhatja, hogy engem a leginkább és ezért fordultam ki magamból. De ez nem így van. Én vagyok az egyetlen, aki még emlékszik a szent és örök szabályra: az Atya tökéletes. Ő nem változik. Így egyetlen oka van, hogy elhagyott minket. Azt pedig gyökerestől fogom kiirtani. Érte. Bár Raguel kiszabadítása napján nem kommunikáltunk túl sokat, mostanra ő is tisztában van az angyalok helyzetével. Érzem, hogy szélsőségesnek tart. De vajon szeret még? Az hamarosan kiderül.
Mindössze két-két őr áll a szobám kétszárnyú ajtajának innenső és túlsó oldalán. Minden porcikám üvölt azellen, hogy megbízzak a húgomban, mégis így cselekszek. Ha vele szemben nem tudom legyőzni a lassan mániává váló bizalmatlanságom, s tárt karokkal fogadni őt, akkor kiben bízhatnék? Mindketten érdemlünk egy esélyt.
Raguel, szükségem van rád. Nem is tudod mennyire.
Sejtem az érzéseit. Ismerem a néhai békéjét. Jól tudom, hogy előbb-utóbb Mihály karjaiban kötött volna ki. Magához csábította volna, őt is ellenem fordítva. De hol volt Mihály, amikor néhány hete tűzbe mentünk a húgunkért? Hol volt? Mert én ott voltam. Ígyhát egy átimádkozott nappal és éjszaka után, Raguelért küldettem. Meghívtam Las Vegas városába. Nem úgy, ahogy bárkit idevonszolnék, gondolkodási időt sem hagyva az alanynak a dolgok esetleges kimenetelének a megfontolására. Ő kivételt képez. Minden alól. Egy teljes napja küldettem hozzá egy angyalt a meghívómmal. Most pedig, éjfél magasságában a csillagos ég alatt állva várom őt. Lehunyom a szemeim és lassan mélyet sóhajtok, amikor megérzem a nem túl távoli folyosón a közeledő jelenlétét. Két angyalom kíséri. Érzek még valakit, de őt az ajtó előtt tartják. Felhős és viharos az éjszaka, csak a székhelyem körül tiszta az ég. Én akartam így. Ő is szereti a csillagokat.
- Drága húgom. - Fújom ki hallható megkönnyebbüléssel az orrom alatt, amikor néhány méterrel mögöttem kilép az erkélyre. Csak remélhettem, hogy eljön. Egyedül, ahogy kértem. Felé fordulok és előbb egy halvány, kimért, mondhatni hivatalos mosollyal köszöntöm. Majd gátlásaim és a testvéreim iránt érzett ellenszenvem félretéve hozzásétálok, és ha hagyja szorosan magamhoz ölelem.

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Május 03, 2017 6:49 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Erkély
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: