☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
James Darien Weston

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Május 04, 2017 1:50 pm írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Kedves James!
Nem fogom húzni az időt, mert ismerjük mi már egymást és mind tudjuk jól, hogy remek karaktereket alkotsz. Ezzel sincsen semmi probléma, egy remek sztorit olvashattunk egyenesen a harcmezőről! Tetszett, hogy más karaktereket is beleszőttél a történetedbe, remélem a továbbiakban is láthatunk tőletek játékot együtt. Wink
Foglald le az arcodat és a foglalkozásodat a városban és irány a játéktér!





Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

James Darien Weston
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
13

Szer. Május 03, 2017 5:23 pm írtam neked utoljára


James Darien Weston
Ha elfutsz, izomlázad is lesz a celládban.
Tom Hardy
Ember
saját
-
Hadnagy
Valahol Eurázsiában

Személyes adatok

Véleményem az emberekről:Az alkotmány ötödik cikkelyére hivatkozva megtagadom a válaszadást.

Porhüvelyem neve: -
Mióta élsz?: 31

Gabriel vagy Mihály?: Mihály gondolom...

Vélemény a természetfelettiről? : Bár vannak velük rossz tapasztalataim, összességében úgy vagyok velük, mint bárki mással. Van aki ahsznos, van aki ártalmas, és van aki nincs hatással az életemre.

Város: San francisco

Család: Mindenki meghalt az angyalok elleni háborúban. Nem én vagyok az egyetlen ezzel a problémával, így viszonylag ritkán kell beszélnem róla. A barátaim a családom, ennyi.

Beosztásod: Rendőr nyomozó.

Szakadár infó: -

user kora
use neve
user mióta játszik?
Képességem


Csak a Nephilimek rendelkeznek egyedi képességekkel. Képességben nincs olyan, hogy lefoglaljuk, hiszen ugyan azzal a képességgel rendelkezhet más is, csak mondjuk abban tér el, hogy más hozza elő az adott képességet, vagy más korlátaik, gyengeségeik vannak.

Ha démon vagy, akkor milyen képességek birtokában vagy? Hogyan használod őket. Okkult tudásod mennyire tudod használni? információk

Ha angyal vagy, akkor hogyan hasznosítod a képességed? Mennyire sajátítottad el azokat?

Nincs szószám!




.
Ezt a történetet vérrel írják
Balom felkarját szép lassan csavarom körbe az immár elmaradhatatlan zöld színű textillel, ami hála az égnek immár nem fenyeget azzal, hogy szó szerint is hozzám nő, nem úgy mint az első évben. Míg ezzel foglalkozom, a lakás sarkában hagyott dobozt nézem, amiben ennyi idő után is érintetlenül hever minden holmim, amit kipakoltam a szekrényemből. Ahogy felkerül a kötés leguggolok a láda mellé, és az első tárgy ami a kezembe akad egy bekeretezett kép még azokból a napokból, amikor a seregben szolgáltam, és csodával határos módon ezen a fotón szereplő marhák közül még mindenki életben van, igaz sokat segít, hogy négy évvel a kiképzés után kaptak le minket...


-ISTEN MAGASRÓL TESZ RÁTOK!!!
A kiképző őrmesterem hangja azóta is élénken cseng a fülemben. Nem vagyok apró termetű ember, de rá még nekem is fel kellett néznem, igaz volt egy olyan kisugárzása, ami azon ritka alkalmakkor is arra késztetett mindenkit, hogy meghúzza magát, amikor nem ordított éppen.
-Buddha, Allah, Yahve, egyre megy, mind leszarják, hogy mi történik veletek! AZ ANGYALOK FELE KI AKAR GYOMLÁLNI, MINT VALAMI GAZT, A MÁSIK FELE ÚGY TEKINT AZ ÉLETETEKRE, MINT VALAMI KÓRRA, AMIT KI KELL NŐNI! Tudni akarjátok, kire számíthattok egyedül? Nézzetek jobbra, majd balra.
Minden kadét teljesítette a parancsot. Nem tudom, én mennyire lehettem biztató látvány 16 évesen, csont soványan, frissen borotválva, de csak reménykedtem benne, hogy nem vágok olyan rémült arckifejezést, mint a mellettem álló két srác.
-Nem túl biztató mi? És képzeljétek, hogy nekem 100 ilyen szerencsétlennel kéne megvédenem a várost! De, elárulok egy titkot, és jól hegyezzétek a fületek. A mai nap ingyen van! A nap végéig mindenki eldöntheti, megér-e neki a háromszori étkezés ennyi szenvedést, és aki nemet mond, annak ott az ajtó!!! Akit reggel itt találok, abból a következő két évben katonát faragok. Két év, és nálam megtanulják, hogy maradjanak életben angyalok, és démonok között, ha beledöglenek is!
Ami ez után következett, az maga volt a pokol, még több ordítással, futással, és szó szerinti ostorozással. Akad, aki a mai napig megpróbálja belemagyarázni, hogy mindezt azért tették, hogy elijesszék a nem katonának való embereket a seregtől, mert ennyire átkozottul törődtek a testi épségünkkel, de ha kiderülne, hogy csak szimplán szadista volt mindegyik kiképzőnk, engem az sem lepne meg. Minden esetre, senkit sem sikerült elriasztaniuk, pedig kitolták a határidőt másnap délig azok kedvéért, akik a fáradtság és a vérveszteség hatására elájultak estig. Senki sem adta fel, ami lehet kár, mert a gyakran ismételgetett statisztika a 90%-os elhalálozási arányról az első ütközetben nem volt légből kapott, a két éves képzéssel ellentétben...


Három hónappal később került sor az első ütközetre, amiben nekünk is részt kellett venni. Sosem tudtam meg, mi történt, csak a pletykák jutottak el hozzánk, egy idő után pedig inkább nem kérdeztem, aznap azonban mindenki arról sutyorgott, hogy állítólag megtalálták az évekkel korábban eltűnt Raguel arkangyalt, vagy legalábbis Gabriel serege azt hiszi, itt van a városunk csatornáiban, és most felénk tartanak. A csapataink kompetens és félig kompetens része a falakat erősítette meg, és készült az ütközetre, Minket kadétokat a falon kívüli kis falvak evakuálására vezényeltek, és csupán néhány tiszt tartott velünk. A falu csak pár órára volt teherautóval, egyszerű küldetés volt, amivel bőven végzünk, mielőtt elkezdődhetne az igazi ütközet...

Az evakuálás rendben ment. Bár lopva mind az eget figyeltük, nem repült közénk egyetlen angyal sem, hogy elszúrja a napot. A kiképző tisztjeink is szokatlanul kedvesek voltak hozzánk, ami csupán abból állt, hogy nem sértéseket ordítottak, csupán parancsokat, de így is kimondottan kellemes volt a hangulat. Mikor az utolsó kamiont is rázártuk a civilekre, és mindenki visszatért a keresésből, vezetőnk felénk fordult, hogy kiadja az új parancsot:
-És most...kinyírni mindet!
fel sem fogtuk mit mond, mielőtt a hat tiszt aki velünk tartott tűzet nyitott ránk automata fegyvereikből. Én megúsztam, és időben fedezékbe kerültem, de sokan nem voltak ennyire szerencsések. Ahogy elhalt a géppuskatűz, és társaimmal a fedezékben lapultunk, meghallottuk a civilek dörömbölését a kamionokból. Minden porcikám azért kiáltott, hogy tűnjek el innen. Senki sem hibáztatta volna egyik kadétot sem, ha meglép. A hivatalos mese az, hogy senki nem is próbálta meg. Egy emberként szálltunk szembe megszállt kiképzőtisztjeinkkel, és egy hosszú, keserves harc eredményeképpen végül elpusztítottuk mindegyiket. A katonák közül csak néhány tucat maradt életben, a civilek viszont mind megúszták. Az apró siker is siker...


A következő tárgy a dobozomban egy jelvény, amit még a tábornok személyesen adott a kezembe. Nem lett volna szabad megtartanom, de semmiért nem adtam volna vissza.  Pár évvel az után, hogy elkezdtem a seregben szolgálni, úgy döntött, hogy ideje, hogy legyen a városnak is rendőrsége, és logikus, hogy eleinte a hadsereg legmegbízhatóbb embereivel tölti fel az állományt. Hogy én és a barátaim miképpen kerültünk ebbe a halmazba? Vesszek meg ha tudom, de a mai napig büszkeséggel tölt el, ha visszaemlékszem arra a néhány alkalomra, amikor személyesen találkoztunk.

A seregben futótűzként terjedt el az a tetoválás, ami bárkit megóv a démoni megszállástól. Eleinte hónapokkal előre kellett időpontot kérni egy tetoválóművésznél, hogy felvarrja ránk a jelet, manapság azonban az ábra felrajzolása egyfajta beavatási szertartás a seregnél, és a rendvédelmi erőknél. Az enyém még friss volt, amikor elvállaltam a kinevezésem a  frissen alakult rendőrségnél. Eleinte csak annyi volt a megbízás, hogy képezzem ki a kadétokat, de végül, mint minden kiképző, én magam is inkább ott maradtam. Ha nem is sokkal, de azért biztonságosabb az élet a város falain belül, és elegem volt már a kalandokból. Gyorsan kapaszkodtam felfelé a ranglétrán, hisz általában véve a nulláról építettük fel a karhatalmat. Mire kettőt pislogtam, azon kaptam magam, hogy a polgármester székhelyén van az én irodám is, és közvetlenül a rendőrfőnöknek jelentek. Izgalmas és boldog szakasza volt ez az életemnek. Nem mondom, hogy könnyű volt, sem azt, hogy ne láttam volna ezer rémálomba illő dolgot, de mégis, éreztem, hogy valami elindult, hogy a városunk kezd talpra állni, és boldog voltam, hogy ennek én is a részese lehetek.

Azt mondtam, büszkén emlékszem minden találkozómra a tábornokkal. Nos, ez igaz, de van egy találkozónk, amire alig emlékszem. Mindenki aki nincs beavatva azt feltételezi kirúgtak, pedig valójában én mondtam fel. Nem tudtam élni a bűntudattal azért, ami aznap este történt, hiába mondta még az üreg is, hogy nem én tehettem róla.
Minden emlékem zavaros arról az estéről. A bevillanó emlékképek közt szerepel, ahogy rám támadnak, lefognak, éles fájdalom hasít a bal karomba, érzem, ahogy valami belülről feszíti szét a tüdőmet, majd a testem magától indul meg a munkahelyem felé, megnyúzott bal karját szorongatva. Állítólag fél tucat rendőr sebesült meg súlyosan, és végül a polgármester volt az, aki ártalmatlanná tette a démont. Az én következő emlékem az, hogy a markom egy kedves arcú lány torkára szorul, aki csak segíteni próbált, mielőtt, a többi ördögűző lefejti róla az ujjaim, és folytatják a szertartást. 3 nappal az után ébredtem csak fel, hogy a démon elhagyta a testemet.


A felmondásom óta csendes életem van. Testnevelést, és önvédelmet tanítok az általános iskolában. Szerencsére mind a hírnevem, mind a kisugárzásom megvan hozzá, hogy ne kelljen soha felemelnem a hangom a gyerekekkel. Mindig igyekeztem, hogy ne legyek olyan állat, mint azok, akik engem oktattak, és ha meg tudtam állni, hogy a kiképző szadizmusát a kopaszokon bosszuljam meg, akkor hétszentség, hogy a kölykökkel is tudok normálisan bánni.
Cartelle polgármester halála engem is megrázott, mint mindenkit. Nem lepett meg, hogy a lánya vette át a helyét, viszont amikor bekopogott hozzám, az már annál inkább. Ám, ahogy a tábornoknak, úgy neki is nemet mondtam, amikor megkérte, jöjjek vissza a rendőrséghez. Az első és a második alkalommal legalábbis. Harmadszorra csak azért ígértem meg, hogy meggondolom, mert azt hittem álmodok. egy ennyire elfoglalt embernek hogy lehet ideje pont engem zaklatni állásajánlattal?

Napokon át őrlődtem, na nem azon, hogy elfogadjam-e, hanem, hogy hogyan lehetne a legfrappánsabban visszautasítani harmadszor is, vagy legalábbis magamnak ezt mondtam.
Egy hét után döntésképtelenségem mélypontjára értem: felkerestem a szegénynegyed bohókás jósnőjét, hogy olvassa ki ő, mit akarnak tőlem a csillagok, vagy mi, mert nekem már nem megy. Persze kinevettem, és megvádoltam, hogy csak azt mondja, amit hallani szeretnék, mire megvillantotta felém azt a szép, elnéző mosolyát, és azt kérdezte, ezek szerint szeretnék visszamenni a rendőrségre?

Most pedig itt ülök a láda felett, és csak arra tudok gondolni, hogy a pokolba is, lehet Mina egy szélhámos, de igaza van. Holnaptól az iskolának új tesitanárra lesz szüksége...



 
James Darien Weston
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: