☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Lerombolt lakónegyed

Stamiel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
warrior psychopath
☩ Posztok :
68
☩ Reagok :
46
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :

☩ Rang :
fated to fail
☩ Play by :
mr. chris wood
☩ Pokol vagy menny? :
in the hell, darls'



Pént. Május 05, 2017 9:29 pm írtam neked utoljára


To: Gabriel
Easy To Start, Difficult To End and Impossible to forget..



Minden tökéletesen készen áll, a tervet ezerszer is átvettem, s egyetlen lépést sem ronthatok el. Észrevétlenül besurranok San Francisco-ba, majd utam közben beszélgettek néhány egykori harcostársammal, hiszen fedetlenül nem vonulhatok végig az utcákon, ám, legutoljára meglátogatom a jó öreg Michael-t. Egy bájos kis teadélutánt tartunk közösen, visszaemlékezünk a régi szép időkre, és természetesen együtt kémleljük az eget. Hogyne már! Előbb ásnám el magamat, mintsem egy asztalhoz üljek le vele, azok után, hogy nélkülözött, nos... nem éppen a kedvencem. Maradjunk annyiban, hogy beszélnem kell vele, de nem azért, mert annyira imádom. Persze, erről a velem szemben álló Gabriel mit sem tud. Sőt mondhatni sok mindennel le van maradva, ami velem kapcsolatos. Nem, nem azért, mert a háta mögött szervezkednék, ugyan erről szó sincs, sőt a javát akarom. Azt, hogy nyerjen, és célt érjen, mert ő még remél... hisz vakul Istenben. Velem teljesen ellentétesen, ugyanis én ki nem állhatom -, gyűlölöm, amiért magamra hagyott. Két évnyi kín, szenvedés, és megtörés... Két év imádkozás, amelyek süket fülekre találtak. Két év, mely megtört, és darabokra szedett. Két év, amelyről egyetlen szót sem meséltem még a főnökömnek sem. Bár észrevehette, hogy nem ugyanaz vagyok, aki. Mégis... mégis nem akartam sajnáltatni önmagam. Így nem mondtam el a számára, miszerint mi volt, nem meséltem arról sem, hogy Asmot egyrészt bosszúból fogattam el, ahogy erről a mostani kis kiruccanásomról sem beszélek. Nekem nem kell védőőrizet, nem kell sajnálat, nem kell semmi... Nekem az kell, hogy a terv sikeres legyen, hogy a célunk előrébb lépjen, s amikor visszatér az Úr, nos újra rend legyen. Michael és Gabriel kibékülhetnek, én meg... megbukhatok. Hisz' sosem fogom már az Isten akaratát szolgálni, túlságosan is tönkretett... Ashtaroth egy örök pecsétet hagyott rajtam. A sebek, a hegek, a történtek.. Nem hiába hordok folyton vászonkabátot, bőrdzsekit, avagy éppen hosszú ujjút.
Erősen megrázom a fejemet, és kiürítem az elmémet is, miközben Gabrielt figyelem. Végül megindul, viszont a tette kapcsán hátrébb lépek. Kényelmetlenül érint, ha hozzám érnek, s bár illetlenség volt a részemről, de képtelen voltam tűrni.
- Sajnálom, én... - Elfordítom a fejemet, és csak azután indulok meg, amikor már legalább három lépésnyi távolság van kettőnk között. Mindig is kimért voltam vele szemben, megfontolt, és túlságosan is tartózkodó. Három lépésnél közelebb sosem kerültem hozzá. Úgy viselkedtem, mint, ahogy egy rendes katonától várható lett volna. Tisztelet, parancs, hűség, szabály, becsület, törvény..
- Uram, nem igazán jártam ennek utána. - Maradok tárgyias, és közvetlen, miközben jóval utána lépkedek. - Bár... csak nem a futás? - Kérdezem meg egy szelíd mosollyal, ahogy az égre pillantok. Annyival egyszerűbb lenne minden, ha sosem emelkedne fel a Nap a horizontra, de egyszer úgy is fel fog... S akkor eljön az idő.. az idő a távozásra. De még addig is.. túl hosszú ez az éjszaka!

▲ music: ❝ champion sound ❞▲ ▲Words: 449▲ ▲Note: -

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Május 04, 2017 1:26 pm írtam neked utoljára



Magasra szegett állal figyelem az elém térdelő férfit. Stamiel jelenléte mindig kellemes érzéssel tölt el. Csodálatos angyal. Bár minden katonám ilyen elvakult és hű lenne, mint ő. Ő tudja, hol a helye. A párosunk tökéletesen egészíti ki egymást, az iphraemem nélkülözhetetlen számomra. Ha kezd elszaladni velem a ló, ő akkor mellém áll és tisztelettel, de visszatart. Felmutatja a piros lámpát, ha kell. Az egyetlen, akinek a szavát meghallgatom. Kivételezett. Az angyalaimtól pedig épp olyan tiszteletet várok el iránta, mint amivel irántam is fordulniuk kell. Nem mintha nem tudnám én magam is, hogy megköveteli ő magának, amiről úgy gondolja, hogy jár neki. Nem kell oda az én szavam. Mindig megmosolygom a tüzességét. És épp ezért, olykor  feszélyez az irántam tanusított kimértsége. Nem lehetne laza? Mélyet szusszanok hát az orrom alatt, ahogy intésére elsétálok előtte, s barátian megveregetem a vállát. Tisztel, de vajon imád is, ahogy én az Atyát?
- Azért ennyire ne örülj. - Mondom némi daccal, ahogy kimérten, angyali dicsőséggel előre sétálok. A hangom egészen szórakozott. Megszokhatta már a megjegyzéseimet, ahogy azt is, hogy közeli barátként tekintek rá. És úgy is kezelem, amíg megkapom a szükséges tiszteletet. Szeretném, ha ő is a barátomként viselkedne. Találja hát meg az aranyközéputat.
- Mondd, testvérem. Tisztában vagy a nephilim képességével? - Őszintén érdekel a válasza, de mintha némi gúny is meghúzódna a szavaim alatt. Szinte érezheti a kikívánkozó mosolyt. - Egy óra előnyt kapott tőlem.
Szeretnék kedveskedni neki a szolgálataiért, ez egyértelmű a tónusomból. De nem beszélek nyíltan, így nem is sejtheti, hogy micsoda megtiszteltetés éri. Együtt vadászunk, jól szórakozunk, de a nephilim élete csak az övé. Övé az élvezet, hogy amikor végre a kezeink között lesz, mélyen a húsába döfhesse a pengét. Vagy... lényegében tegyen vele amit csak akar. Ey biztos, én élvezettel fogom végig nézni.

Stamiel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
warrior psychopath
☩ Posztok :
68
☩ Reagok :
46
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :

☩ Rang :
fated to fail
☩ Play by :
mr. chris wood
☩ Pokol vagy menny? :
in the hell, darls'



Kedd Május 02, 2017 11:11 pm írtam neked utoljára


To: Gabriel
Easy To Start, Difficult To End and Impossible to forget..



Démonok fogtak közre minket, s bár lehetetlennek tűnt a kijutás esélyének apró kis reménye is, de én mégis igyekeztem a társam számára a lehető legkedvezőbbé tenni. A mozdulatom egyszerre volt megfontolt, és szimplán jelentős mértékű, ahogy a szavak elhagyták az ajkaimat. Kértem, hogy tűnjön el, sőt neki adtam az angyalpengét, de mégsem... mégsem jutott ki. Azok a mocskok elzárták előle az utat.. s bár két oldalról elkezdtünk harcolni, de az erőfölény sokat sejtetővé vált.

Miután megkaptam a követtől a hírt, nos azon nyomban futásnak eredtem az adott helyszín felé. Meg kell hagyni persze, hogy nem igazán sürgette magát az érkezett angyalka, s a szavakat is félmondatokból rakta ki, mintha csak azt várta volna el, hogy harapófogóval húzzam ki belőle. Bár... bár legközelebb megteszem, ha több időm lesz rá, s nem sürget így az óra kattogása. Sőt fogadom, ígérem, esküszöm, miszerint visszatérve számolni fogok vele.. vagy lehet mégsem, mert ezt az akciót követően már indulok is az utamra. Cél irányba véve San Franciscot, és annak a teljes angyali állományát.

A partneremet megbénították, térdre rántották, és kitépték az ujjai közül a pengét. Volt egy pillanat, amikor megállt az idő, amikor nem ütött újabbat a mutató, hanem csak mi voltunk -, egymagunk.

Épületről épületre szökkenek, és egymást követően hagyom el a romosabbnál is romosabb helyszíneket, míg végül a távolból kirajzolódik Gabriel ékes alakja.

Ahogy a penge átfúrta a bőrét, s a húsába vájt, ahogy megszűnt létezni... én is vele haltam. A perc megfagyasztotta az ereimben a vért, szinte mozdulni sem tudtam, és azon nyomban kizökkentem a harcból. A fegyverem a porba hullt, és a démonok engem is odanyomtak. Elfogtak, megkínoztak, majd másnap elé állhattam. Két év fogsággal nézve szembe, és ekkor még semmit sem sejtettem.

Néhány mozdulatot követően leugrottam az épület tetejéről, és kiengedve szárnyaimat, nos végül térdre érkeztem előtte. Fejemet mélyen leszegve tartottam, míg eltüntettem angyali mi voltom kis jelzését. Nem álltam fel, meg sem mozdultam, csak egy helyben maradtam. Minden tiszteletem az övé volt, és ezt akárhányszor is találkoztunk, nos teljes mértékig a kifejezésére juttattam.
- Elnézését kérem.. - Hangom halk volt, mégis sokatmondó. Tekintettem továbbra is a földet pásztázta, szándékomban sem állt másként tenni. Tisztelet, becsület, hűség.. - Ahogy óhajtja. - Csak ekkor voltam képes megemelni a fejemet, és felnézni rá. - Öné az elsőbbség. - Emelkedem meg, ahogy jobb kezemmel elmutatok egy adott irányba. S miután megindult az arkangyal, csak azután szegődöm a nyomába.

▲ music: Don't test me▲ ▲Words: 389▲ ▲Note: -

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Május 01, 2017 7:35 pm írtam neked utoljára



Stamiel && Gabriel
Három nap és három éjjelen át imádkoztam töretlenül. Ahogy oly sokszor, ez alkalommal is süket fülekre találva. A testvéreimhez sosem szólok, de ha az Úr a türelmem és iránta érzett kiapadhatatlan szeretetem teszi próbára, hát ne higgye, hogy meg fogok törni. Imáim közben természetesen senki nem zavarhat meg. Külön protokoll szól az ilyen esetekre. Rend a lelke mindennek. Nem szeretem a kilengéseket. Így a fontosabb hírek is az iphraememhez érkeztek be, akinek döntésjoga van.
Az Atyámmal való egyoldalú beszélgetés befejeztével a jobb karom nekem is átadta a híreket. Nephilimet találtak és Las Vegasba hozták a förtelmet. Stamiel jól ismer. Tudta, hogy mi lett volna a következő parancsom, így a dolgok elébe menve a nephilimet világra hozó angyalt is felkutatta és a lábaim elé vetette. Nem ő az első kistestvérem, aki bűnbe esett és az emberi mocsokhoz ért. Beleuntam már a szentbeszédbe, így minden vallatást mellőzve kivégeztettem.
A torzszülöttet szabadon engedtem a külvárosban, ahol jelenleg én is tartózkodom. Pontosan ötvennégy perccel ezelőtt. A hely huszonöt évvel ezelőtt békés kertváros volt, a néhai családiházak maradványai ma is erről árulkodnak. Egy ilyen maradványon lépkedek el-vissza sétálva, mintha a világ minden ideje az enyém lenne. Egy összezútott otthon megmaradt külső falán. Még van hat perccem. Ahogy Stamielnek is, hogy ideérjen, mert érte küldettem.
- Áh. Épp időben. – Rajzolódik ki arcomra egy vészjósló mosoly abból a fajtából, amikor szórakozott vagyok. Az alattam tornyosuló téglákról egy könnyed mozdulattal ugrok le, hogy egy szintbe kerüljek az iphraememmel. – Vadászni megyünk. Mit szólsz? – Nem mintha szólnia kellene hozzá bármit. Megyünk és kész. A nephilim egy óra bőkezű előnyt kapott tőlem. Tik-tak.



// hihetetlen, hogy tényleg sikerült rövidre fognom yess //

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Május 01, 2017 7:04 pm írtam neked utoljára


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Lerombolt lakónegyed
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Milyen jövő vár az emberiségre, a földi ökoszisztémára, az életre?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: