☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Lerombolt lakónegyed

Blythe
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
❖ angel ❖
☩ Reagok :
1
☩ Keresett személy :
❖ maybe the babydaddy

Kedd Okt. 24, 2017 11:58 pm írtam neked utoljára



blythe & gabriel
the world is on fire

Az elmúlt időszakban történt pusztítások olyan állapotba taszítottak, amit el sem tudtam igazán képzelni. Mondhatni már betegesen féltettem a gyermekeim életét és habár az eredeti feladatom az lett volna, hogy felmérjem a pusztítás okozta károkat a szívem csak egyetlen dolgot követett igazán. Hogy ők még életben vannak-e. Megkönnyebbülés volt a számomra azt tapasztalni, hogyha még nem is olyan egyszerű minden, mint mondhatni eddig volt.. Még mindig életben vannak. Ez pedig az egyetlen dolog, ami számít. Az emberek számára ez egy újabb hatalmas lökés volt a kipusztulás felé és még talán koránt sem ért véget. Hiszen hallottam egy-két szóbeszédet, de ezekre nem igazán szeretnék alapozni, amikor Gabriel-hez fordulok. Úgy gondolom, hogy számára is igazán csak a színtiszta tények azok, amik létfontosságúak lehetnek.
Miután meggyőződtem arról, hogy a gyermekeim rendben vannak békésen visszatudtam térni a feladatomhoz és azt a lehető legjobban elvégezni. A világ szinte újra a feje tetejére állt csak úgy, mint annyi évvel ezelőtt, de most van egy rossz érzésem is, ami valahogy nem hagy nyugodni. Mintha valami készülődne a világban. Csak rá kell jönnöm, hogy mi az. Mert egy puszta rossz érzésre még semmit nem lehet építeni.
Tudtam, hogy már várni fog rám ezért könnyedén szálltam le pár lépésnyire tőle majd már a lábaimon tettem meg a maradék távolságot.
- Az emberiség most talán az egyik leggyengébb pillanatait éli meg. Minden, amit eddig felépítettek szinte elpusztult. A kár hatalmas. Sok a sérült, de vannak halottak is. A védelmük megdőlt, hiszen jelen pillanatban azt sem tudják, hogyan kellene talpra állniuk. - Lehet, hogy 26 évvel ezelőtt egy teljesen új életbe taszították őket és ugyanúgy fel kellett készülniük a legrosszabbra. Egy teljesen más életmódra, amihez csak azok szokhattak igazán hozzá, akik már ebbe születtek bele. Akik látták a világot a régi pompájában kétlem, hogy ne vágynának vissza. - Ha esetleg csapást kívánsz mérni egy városra, akkor talán keresve sem találhatnál jobb időzítést. - Könnyedén a kezébe vehetné a hatalmat egy-egy város felett. Csak reménykedni merek abban, hogy New York meghódítása még a közeli jövőben sem áll a tervei között.
♥️
bénácska, bocsi fgbhjfk


Szomb. Okt. 07, 2017 12:12 am írtam neked utoljára


we're gonna build a new world
Blythe && Gabriel
make it rain • • credit:

Ami az utóbbi napokban, hetekben történt a világban, az nem csak döbbenetes, váratlan, de elfogadhatatlan is. Atyánk és az ő testvére, hatalmukat tekintve, talán jóval felettünk állnak, de egyszer már sikerült legyőznünk a Sötétséget, összefogva, egyesítve az erőinket. Hinnünk kell abban, hogy minden széthúzás és bonyodalom, az egyet nem értésünk ellenére, és a teremtőnk támogatása nélkül is ismét képesek lehetünk még egyszer megtenni ugyanezt. Attól tartok, nem lesz más megoldás, mint félre tenni a harcokat, ha átmenetileg is, de békét kötni Mihállyal, és együttesen szembeszállni a nagynénénkkel. Annyi biztos, hogy ezek a csapások most senkinek nem jöttek jól. Sem az angyaloknak, sem a démonoknak, a fivérem imádott halandóinak, akiket újabb és újabb katasztrófa sújtott, és a tovább tizedelte a népességet – de mi tagadás, ez a részlet nem igazán tudott megérinteni már. Az azonban sajnálatos, hogy Lucifer korcsai ahelyett, hogy örök időkre rájuk zárult volna a Pokol kapuja, ugyanúgy idefent rekedtek a földön, ahogy a mi feljutásunk is lehetetlenné vált. Azzal, hogy nem tudunk visszajutni a Mennybe, nem csak elestünk egy helyzeti előnytől, nem csupán a fegyvereink egy részétől fosztott meg bennünket Amara, hanem attól a terebélyes tudástártól is, amit a mennyei könyvtárak jelentettek, és így sajnos többé már a feljutott lelkekről sincs tudomásunk. Mindemellett pedig elveszítettük az otthonunkat, az egyetlen helyet, ahol még néha érezhető volt atyánk jelenléte, ahová a társaim menekülhettek, ha túl sok volt nekik a földi életmódból, a háborúkból, a démonokból és a bűnből. A Mennyei Birodalom inspiráció is volt a számunkra, egy biztos pont, és mindez most elveszett. Akaratlanul is eltűnődtem, mi lesz, ha a terveim megvalósításának a végére érek, és a feljutás továbbra is képtelenség marad, és rájöttem, hogy nem elég csupán az emberiség elpusztítását kitűznöm célomul. Ám mielőtt konkrétabb ötleteket gyártanék, szeretném megvitatni a témát a bizalmasommal is, tudni akarom, mi a véleménye erről, és mit gondol a kivitelezés lehetségességéről.
De nem csak erről kell beszélnünk Blythe-tal. Elküldtem őt, hogy nézzen szét a világban, és mérje fel a helyzetet, hogy mekkora a kár, mekkora a Sötétség ereje, és mi mindent művelt még, amiről esetleg egyelőre még nem tudhatok. Hiszen itt már nem csak az égi otthonunk, vagy a testvéreim jövője a tét, hanem mindaz, amit Atyánk létrehozott. Félő, hogy az egész univerzumot megronthatja, elpusztíthatja, ha nem lépünk közbe időben, kezdve a Földdel, minden állatával és növényével, melyek mindig oly kedvesek voltak Atyánk szemében.
Amikor angyalaim között meghallom a hírt, hogy az iphraem-mem már visszafelé tart, félrevonulok a többiektől, hogy nyugodtan tudjuk majd megvitatni a témát, hisz ez egyelőre nem tartozik másra. A lerombolt lakónegyed egy még egységes, magasabb épületének tetején állapodok meg, ahonnan tökéletesen belátható a terület, mindaz a pusztítás, amit itt véghez vittünk. Elismerem, kissé talán szomorú látvány, de ma én már csak a jövőt látom ebben, mindazt, amivé válhat majd hamarosan. Közben kiterjesztem a gondolataimat, hogy telepátia útján üzenjem meg a bizalmasomnak, pontosan hol is várok rá. Csak akkor szakítom el pillantásomat az üresen tátongó romok felől, és fordulok felé, amikor már hallom, ahogy leszállt mögöttem.
- Nos? Mit láttál? - szegezem neki a kérdést, és karjaimat összekulcsolom a hátam mögött, ahogy teszek felé egy lépést.


Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Május 05, 2017 9:29 pm írtam neked utoljára


To: Gabriel
Easy To Start, Difficult To End and Impossible to forget..



Minden tökéletesen készen áll, a tervet ezerszer is átvettem, s egyetlen lépést sem ronthatok el. Észrevétlenül besurranok San Francisco-ba, majd utam közben beszélgettek néhány egykori harcostársammal, hiszen fedetlenül nem vonulhatok végig az utcákon, ám, legutoljára meglátogatom a jó öreg Michael-t. Egy bájos kis teadélutánt tartunk közösen, visszaemlékezünk a régi szép időkre, és természetesen együtt kémleljük az eget. Hogyne már! Előbb ásnám el magamat, mintsem egy asztalhoz üljek le vele, azok után, hogy nélkülözött, nos... nem éppen a kedvencem. Maradjunk annyiban, hogy beszélnem kell vele, de nem azért, mert annyira imádom. Persze, erről a velem szemben álló Gabriel mit sem tud. Sőt mondhatni sok mindennel le van maradva, ami velem kapcsolatos. Nem, nem azért, mert a háta mögött szervezkednék, ugyan erről szó sincs, sőt a javát akarom. Azt, hogy nyerjen, és célt érjen, mert ő még remél... hisz vakul Istenben. Velem teljesen ellentétesen, ugyanis én ki nem állhatom -, gyűlölöm, amiért magamra hagyott. Két évnyi kín, szenvedés, és megtörés... Két év imádkozás, amelyek süket fülekre találtak. Két év, mely megtört, és darabokra szedett. Két év, amelyről egyetlen szót sem meséltem még a főnökömnek sem. Bár észrevehette, hogy nem ugyanaz vagyok, aki. Mégis... mégis nem akartam sajnáltatni önmagam. Így nem mondtam el a számára, miszerint mi volt, nem meséltem arról sem, hogy Asmot egyrészt bosszúból fogattam el, ahogy erről a mostani kis kiruccanásomról sem beszélek. Nekem nem kell védőőrizet, nem kell sajnálat, nem kell semmi... Nekem az kell, hogy a terv sikeres legyen, hogy a célunk előrébb lépjen, s amikor visszatér az Úr, nos újra rend legyen. Michael és Gabriel kibékülhetnek, én meg... megbukhatok. Hisz' sosem fogom már az Isten akaratát szolgálni, túlságosan is tönkretett... Ashtaroth egy örök pecsétet hagyott rajtam. A sebek, a hegek, a történtek.. Nem hiába hordok folyton vászonkabátot, bőrdzsekit, avagy éppen hosszú ujjút.
Erősen megrázom a fejemet, és kiürítem az elmémet is, miközben Gabrielt figyelem. Végül megindul, viszont a tette kapcsán hátrébb lépek. Kényelmetlenül érint, ha hozzám érnek, s bár illetlenség volt a részemről, de képtelen voltam tűrni.
- Sajnálom, én... - Elfordítom a fejemet, és csak azután indulok meg, amikor már legalább három lépésnyi távolság van kettőnk között. Mindig is kimért voltam vele szemben, megfontolt, és túlságosan is tartózkodó. Három lépésnél közelebb sosem kerültem hozzá. Úgy viselkedtem, mint, ahogy egy rendes katonától várható lett volna. Tisztelet, parancs, hűség, szabály, becsület, törvény..
- Uram, nem igazán jártam ennek utána. - Maradok tárgyias, és közvetlen, miközben jóval utána lépkedek. - Bár... csak nem a futás? - Kérdezem meg egy szelíd mosollyal, ahogy az égre pillantok. Annyival egyszerűbb lenne minden, ha sosem emelkedne fel a Nap a horizontra, de egyszer úgy is fel fog... S akkor eljön az idő.. az idő a távozásra. De még addig is.. túl hosszú ez az éjszaka!

▲ music: ❝ champion sound ❞▲ ▲Words: 449▲ ▲Note: -

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Május 04, 2017 1:26 pm írtam neked utoljára



Magasra szegett állal figyelem az elém térdelő férfit. Stamiel jelenléte mindig kellemes érzéssel tölt el. Csodálatos angyal. Bár minden katonám ilyen elvakult és hű lenne, mint ő. Ő tudja, hol a helye. A párosunk tökéletesen egészíti ki egymást, az iphraemem nélkülözhetetlen számomra. Ha kezd elszaladni velem a ló, ő akkor mellém áll és tisztelettel, de visszatart. Felmutatja a piros lámpát, ha kell. Az egyetlen, akinek a szavát meghallgatom. Kivételezett. Az angyalaimtól pedig épp olyan tiszteletet várok el iránta, mint amivel irántam is fordulniuk kell. Nem mintha nem tudnám én magam is, hogy megköveteli ő magának, amiről úgy gondolja, hogy jár neki. Nem kell oda az én szavam. Mindig megmosolygom a tüzességét. És épp ezért, olykor  feszélyez az irántam tanusított kimértsége. Nem lehetne laza? Mélyet szusszanok hát az orrom alatt, ahogy intésére elsétálok előtte, s barátian megveregetem a vállát. Tisztel, de vajon imád is, ahogy én az Atyát?
- Azért ennyire ne örülj. - Mondom némi daccal, ahogy kimérten, angyali dicsőséggel előre sétálok. A hangom egészen szórakozott. Megszokhatta már a megjegyzéseimet, ahogy azt is, hogy közeli barátként tekintek rá. És úgy is kezelem, amíg megkapom a szükséges tiszteletet. Szeretném, ha ő is a barátomként viselkedne. Találja hát meg az aranyközéputat.
- Mondd, testvérem. Tisztában vagy a nephilim képességével? - Őszintén érdekel a válasza, de mintha némi gúny is meghúzódna a szavaim alatt. Szinte érezheti a kikívánkozó mosolyt. - Egy óra előnyt kapott tőlem.
Szeretnék kedveskedni neki a szolgálataiért, ez egyértelmű a tónusomból. De nem beszélek nyíltan, így nem is sejtheti, hogy micsoda megtiszteltetés éri. Együtt vadászunk, jól szórakozunk, de a nephilim élete csak az övé. Övé az élvezet, hogy amikor végre a kezeink között lesz, mélyen a húsába döfhesse a pengét. Vagy... lényegében tegyen vele amit csak akar. Ey biztos, én élvezettel fogom végig nézni.

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Május 02, 2017 11:11 pm írtam neked utoljára


To: Gabriel
Easy To Start, Difficult To End and Impossible to forget..



Démonok fogtak közre minket, s bár lehetetlennek tűnt a kijutás esélyének apró kis reménye is, de én mégis igyekeztem a társam számára a lehető legkedvezőbbé tenni. A mozdulatom egyszerre volt megfontolt, és szimplán jelentős mértékű, ahogy a szavak elhagyták az ajkaimat. Kértem, hogy tűnjön el, sőt neki adtam az angyalpengét, de mégsem... mégsem jutott ki. Azok a mocskok elzárták előle az utat.. s bár két oldalról elkezdtünk harcolni, de az erőfölény sokat sejtetővé vált.

Miután megkaptam a követtől a hírt, nos azon nyomban futásnak eredtem az adott helyszín felé. Meg kell hagyni persze, hogy nem igazán sürgette magát az érkezett angyalka, s a szavakat is félmondatokból rakta ki, mintha csak azt várta volna el, hogy harapófogóval húzzam ki belőle. Bár... bár legközelebb megteszem, ha több időm lesz rá, s nem sürget így az óra kattogása. Sőt fogadom, ígérem, esküszöm, miszerint visszatérve számolni fogok vele.. vagy lehet mégsem, mert ezt az akciót követően már indulok is az utamra. Cél irányba véve San Franciscot, és annak a teljes angyali állományát.

A partneremet megbénították, térdre rántották, és kitépték az ujjai közül a pengét. Volt egy pillanat, amikor megállt az idő, amikor nem ütött újabbat a mutató, hanem csak mi voltunk -, egymagunk.

Épületről épületre szökkenek, és egymást követően hagyom el a romosabbnál is romosabb helyszíneket, míg végül a távolból kirajzolódik Gabriel ékes alakja.

Ahogy a penge átfúrta a bőrét, s a húsába vájt, ahogy megszűnt létezni... én is vele haltam. A perc megfagyasztotta az ereimben a vért, szinte mozdulni sem tudtam, és azon nyomban kizökkentem a harcból. A fegyverem a porba hullt, és a démonok engem is odanyomtak. Elfogtak, megkínoztak, majd másnap elé állhattam. Két év fogsággal nézve szembe, és ekkor még semmit sem sejtettem.

Néhány mozdulatot követően leugrottam az épület tetejéről, és kiengedve szárnyaimat, nos végül térdre érkeztem előtte. Fejemet mélyen leszegve tartottam, míg eltüntettem angyali mi voltom kis jelzését. Nem álltam fel, meg sem mozdultam, csak egy helyben maradtam. Minden tiszteletem az övé volt, és ezt akárhányszor is találkoztunk, nos teljes mértékig a kifejezésére juttattam.
- Elnézését kérem.. - Hangom halk volt, mégis sokatmondó. Tekintettem továbbra is a földet pásztázta, szándékomban sem állt másként tenni. Tisztelet, becsület, hűség.. - Ahogy óhajtja. - Csak ekkor voltam képes megemelni a fejemet, és felnézni rá. - Öné az elsőbbség. - Emelkedem meg, ahogy jobb kezemmel elmutatok egy adott irányba. S miután megindult az arkangyal, csak azután szegődöm a nyomába.

▲ music: Don't test me▲ ▲Words: 389▲ ▲Note: -

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Május 01, 2017 7:35 pm írtam neked utoljára



Stamiel && Gabriel
Három nap és három éjjelen át imádkoztam töretlenül. Ahogy oly sokszor, ez alkalommal is süket fülekre találva. A testvéreimhez sosem szólok, de ha az Úr a türelmem és iránta érzett kiapadhatatlan szeretetem teszi próbára, hát ne higgye, hogy meg fogok törni. Imáim közben természetesen senki nem zavarhat meg. Külön protokoll szól az ilyen esetekre. Rend a lelke mindennek. Nem szeretem a kilengéseket. Így a fontosabb hírek is az iphraememhez érkeztek be, akinek döntésjoga van.
Az Atyámmal való egyoldalú beszélgetés befejeztével a jobb karom nekem is átadta a híreket. Nephilimet találtak és Las Vegasba hozták a förtelmet. Stamiel jól ismer. Tudta, hogy mi lett volna a következő parancsom, így a dolgok elébe menve a nephilimet világra hozó angyalt is felkutatta és a lábaim elé vetette. Nem ő az első kistestvérem, aki bűnbe esett és az emberi mocsokhoz ért. Beleuntam már a szentbeszédbe, így minden vallatást mellőzve kivégeztettem.
A torzszülöttet szabadon engedtem a külvárosban, ahol jelenleg én is tartózkodom. Pontosan ötvennégy perccel ezelőtt. A hely huszonöt évvel ezelőtt békés kertváros volt, a néhai családiházak maradványai ma is erről árulkodnak. Egy ilyen maradványon lépkedek el-vissza sétálva, mintha a világ minden ideje az enyém lenne. Egy összezútott otthon megmaradt külső falán. Még van hat perccem. Ahogy Stamielnek is, hogy ideérjen, mert érte küldettem.
- Áh. Épp időben. – Rajzolódik ki arcomra egy vészjósló mosoly abból a fajtából, amikor szórakozott vagyok. Az alattam tornyosuló téglákról egy könnyed mozdulattal ugrok le, hogy egy szintbe kerüljek az iphraememmel. – Vadászni megyünk. Mit szólsz? – Nem mintha szólnia kellene hozzá bármit. Megyünk és kész. A nephilim egy óra bőkezű előnyt kapott tőlem. Tik-tak.



// hihetetlen, hogy tényleg sikerült rövidre fognom yess //

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Május 01, 2017 7:04 pm írtam neked utoljára


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Lerombolt lakónegyed
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Milyen jövő vár az emberiségre, a földi ökoszisztémára, az életre?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: