• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Máj. 31, 2017 6:22 pm írtam neked utoljára


Cassiopé & Abaddon
Ha kell valami, addig menj míg meg nem szerzed...
Míg lehajtom az italom, addig is figyelmesen hallgatom. Egy határozott mozdulattal tűnik el torkomban a kaparó nedű, egy hanyag szájtörlés majd fordulok ismét a nő felé.
- Az hamar kiderül.
Jegyzem meg a kijelentésre miszerint vele járok a legjobban. Röviden bólintok a következő kijelentésére.
- A mai világban nem válogathatunk nemde?
Mosolyodom el, miközben a következő poharat emelem irányába ha már így felém tolta. A félelmét - pontosabban a félelem mentességét - a haláltól egy pillanatra elmerengőn figyelve hallgatom.
- Van rosszabb is a halálnál...
Jegyzem meg magam elé, kezemben az üres pohárral játszva egy kicsit, külső szemlélő vélhetően rögvest a bajtársak, kedvesek, egyebek elvesztésére, örök kárhozatra vagy ilyesmire gondolnak. Én egy parányit máson merengek, de ez most lényegtelen. Szavai rángatnak vissza s fordulok felé újra.
- Ne becsüld le az ellenfeled! A látszat olykor csal! Nemde?
Kacsintok egy parányit, hiszen valóban így van, sosem tudhatod kivel állsz szemben, erre épp én vagyok az élő példa.

- Innen délre, Angel Islanden volt egy fészek. Azokra támadtunk. Kettő maradt, azokat követem. Északnak láttam őket repülni. Van arra egy régi gyártelep, talán ott húzódtak meg. Mindkettő sérült, túl messzire nem juthattak, ezért tippelek arra a helyre.
Mondom el kimért hangnemben a történetem, majd végezetül rákérdezek.
- Úgy látom valóban Te vagy itt az egyetlen tökös legény, vagy inkább leány. Én részemről indulok, ha akarsz tarts velem. De sok jót nem ígérhetek.
Fut még körbe a tekintetem a beszari csőcseléken míg végül rajta állapodik meg acélos szemem. Fizetek közben a pultosnak, egy bólintással megköszönöm az infot, vagy is a semmit, aztán még visszafordulva a nőre megvárom a válaszát s annak függvényében vagy egyedül vagy kettesben a távozás mezejére lépek/ünk.



Cassiopé
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
♡ fallen angel || hunter
☩ Posztok :
6
☩ Képességem :

☩ Play by :
♡ ms natalie dormer
☩ Pokol vagy menny? :
♡ earth


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 21, 2017 6:02 pm írtam neked utoljára


Cassiopé & Abaddon
Ha kell valami, addig menj míg meg nem szerzed...
Halvány mosollyal adom tudtára, köszönöm az italt, jól fog esni. Fel is hajtom, íze ott ragad nyelvemen.
-Nos, ami azt illeti, velem jársz itt a legjobban. – Sosem esett nehezemre erényeimről és erősségeimről beszélni. Ellenben gyengeségeimet jól titkolom. Jobb, ha keménynek látnak, mint törékeny virágszálnak. Bár testi adottságaimat illetően, inkább az utóbbit nézik ki belőlem. Halk nevetés tör fel belőlem kérdése hallatán. Hajjaj, ha tudnád, miféle szerzet vagyok és mennyi embert, angyalt és démont gyilkoltam már, kényem-kedvem szerint. Megértenéd nevetésem okát és nem néznél rám ily értetlenül. - Sok embert megöltem már, nem riadok vissza semmitől sem. Angyal, démon… sosem unatkozom. – Sokatmondó mosollyal hörpintek bele a pohárba, kiiszom tartalmát, hogy újabb kettővel gazdagodjak. Érdekes beszélgetésnek nézünk elébe.
-Nem félek a haláltól Don. – Arcomra komorság rideg maszkja kúszik. A múltam az egyetlen gyengepontom, a szívfájdalmam, a keserűségem. Kegyetlenül bántak velem és nehezemre esik elnyomni feltörő emlékeimet. Isten megharagudott rám, amiért egy pillanatra meginogtam és nem tárt ellentmondást. - Már nem érdekel, élek e vagy halok. Senki nem vár rám… – Ami azért valljuk be, elég gyenge hazugság. Hisz ott van Jake, akihez valami különös vonzalom köt. Az érzések, a szenvedély, sosem éreztem még ilyet, pedig a bukásom óta – az pedig már idestova 25 éve történt – emberek között élek. Felvettem bugyuta szokásaikat, beszédüket.
-Szeretem a közelharcot, nem vagyok puhány, bár a külsőm nem erről árulkodik. – Tolom elé az újabb italt. - A kocsimban van a felszerelésem, néhány apróságot pedig magad is észrevettél. – Utalok arra, ahogy felmért tekintetével, néhány lélegzetvétellel ezelőtt. Nem szokásom közszemlére tenni a magamnál hordott fegyvereimet, de olykor nem árt, ha távolról is tisztában vannak azzal, velem nem érdemes kikezdeni.
-És ha már ennyire kitárulkoztam, elmesélhetnéd, merre tartunk. – Veszteni valóm nincs. Ha vele tartok, vagy ő öl meg, vagy meghalok a nagy csata közben. Megmagyarázhatatlan izgalom lesz úrrá rajtam, bizseregni kezdenek ujjaim.



Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 07, 2017 8:09 pm írtam neked utoljára


Cassiopé & Abaddon
Ha kell valami, addig menj míg meg nem szerzed...
Belépőm felkelti a kellő érdeklődést és a pultnál eltöltött néhány perc, a beszélgetés is megteszi a hatását. Néhányan összesúgnak az asztaloknál. De túl sokáig nem is kell várjak a csapos válaszára mert egy női hang csapja meg a fülem oldalról. Szemeim épp a fickóéba fúrom, pár pillanatig mélázok majd oldalt fordul kissé fejem a hang irányába. Egy nő, fiatal. Szemeim egy pillanatra még visszafordulnak a pultos felé amolyan kérdőn fordulva hozzá. Amaz csak megvonja vállát és törölgeti tovább a poharat miközben odébb is áll s a pult másik végén lévőket szolgálja ki. Tolok egy parányit a poháron majd az érkező felé fordulok. Szőke, hosszú haj, valóban fiatal nő ki a szavait hozzám intézi. Jobb kezem mozdul kicsit és két ujjam mutatom félig a hátam mögé, a csaposra nem is nézek rá de szavaim egyértelműen hozzá intézem.
- Még kettőt.
Ezzel letudom az újabb rendelést, az egyik természetesen az övé lesz majd amennyiben kéri. Közben persze hallgatom a kis monológját s szemmel követem az aktuálisan említetteteket. Parányi mosoly úszik arcomra itt ott. Humoros jellemzés. Közben megérkezik az ital is a pultos tölti a két poharat. Az egyiket felé tolom jelezve, hogy hajtsa csak fel bátran. Röviden megcsóválom a fejem s parányit elmosolyodom.
- Mind halottak vagyunk, a név nem sokat ér.
Ebben a piszok világban mind pusztulásra vagyunk ítélve, a nevek mit sem érnek, csupán dögcédulák a halandók rövid ittléte alatt. Kellően elő kell adjam a vadászt aki épp most veszített társakat s italba s mélabúba folytja bánatát. Végül parányit bólintok amolyan visszatértem a jelenbe jelleggel.
- Don.
Hajtom le az italt. Majd miután a pulton landolt ez a pohár is felé fordulva intézem szavaim.
- Szóval azt mondod veled jól járnék. Öltél már?
Ránézésre nem tudom, épp ezért kérdem. Tudnom kell, hogy képes e elintézni egy angyalt, vagy bármi mást. Fegyverei felé biccentek (már ha láthatóak)
- Azokon kívül mihez értesz?
Mert hát nyilván nem dísznek hordja az ember az ilyesmit, feltételezem tudja használni, de tudnom kell mihez ért még, hogy vajon képes e szembeszállni angyalokkal is.
- Azért remélem tudod, hogy nagy eséllyel meghalni megyünk...
Mondom teljes elszántsággal, aztán megfeszül állkapcsom ahogy némi düh ül ki arcomra.
- De részemről levágom őket ha addig élek is.
Elszánt fanatizmus tükröződik a szememben, teljesen illik rá a nemrég társait elveszített, bosszúszomjas harcos küllem. Talán még másokat is feltüzel a kis jelenetünk és még a nőről is megtudhatok ezt azt.



Cassiopé
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
♡ fallen angel || hunter
☩ Posztok :
6
☩ Képességem :

☩ Play by :
♡ ms natalie dormer
☩ Pokol vagy menny? :
♡ earth


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Máj. 03, 2017 5:17 pm írtam neked utoljára


Cassiopé & Abaddon
Ha kell valami, addig menj míg meg nem szerzed...
Nem gondolok a múltra. Eleget mérgeztem magam azzal, hogy viaskodva lelkemmel indokot kerestem arra, miért büntetett meg így Atyánk. Olykor elfeledem, ki vagyok és egyszerű földi halandóként élem napjaimat. Máskor azonban feltörnek az emlékek és elvakítanak. Mérhetetlen düh tombol bennem, amiért a saját utamat választva, nem hajlottam egyik testvérem oldalára sem. Tapasztalni akartam, meg akartam ismerni őket. Nem holmi ócska, koholt butaság miatt elítélni őket.
Elvették az életem… megfosztottak angyali mivoltomtól, megölték a lelkem. Kifacsarták, majd elhajították, mint egy rongyot. Bosszúért kiáltott tettük, már nem gondolok rájuk kedves, mázos emlékként. Gyűlölöm őket, amiért ezt tették velem. Nem érdemelnek irgalmat, hisz hajdanán én sem kaptam.
A második martinit szürcsölöm. A kis kocsma – mely talán régen étterem is volt – most is csak azokat fogadja be, akik szintén menekülnek valami elől. Ki a múltja elől, ki a vadállat férje elől. Egy közös bennünk… a tehetetlen harag. Ami az én álláspontomban talán nem is igaz. Én teszek azok ellen, akik egykor engem is megbéklyóztak. Letaszítottak a Földre, mert kiálltam magamért. Az emberek gyarlók, félnek az újtól, ezért is ragadtak bele mostani életükbe. Lépni nem mernek, várják a csodát. Fohászkodnak, imádkoznak Atyánkhoz, pedig meg sem érdemli.
A mellettem ülő negyvenes nő talán már azt sem tudja, hol van. Ráncos, felpüffedt arca nem egy középkorú asszony képét festi. Megöregedett bőre és tömény alkohol szaga visszataszító. Szinte érzem keserűségét, ahogy minden egyes korttyal csak egyre növekszik benne. Felpillant rám, vékony ajkait mosolyra húzza. Artikulálatlan hangon a csaposhoz szól, aki tudomást sem vesz róla. Ő is tudja, hogy mára elég volt.
Az utolsó kortyot ízlelem számban, amikor az idegen belép az ajtón. Az elmúlt hétben sikerült megismernem a törzsvendégek nagy részét, biztos vagyok benne, hogy emberünk nem idetartozik. Anélkül, hogy észrevenné, figyelemmel kísérem, ahogy a pulthoz ül. A csapos mintha ismerősként üdvözölné, vagy talán csak a szemem káprázik a martinitől? Alig hallom, mit beszélnek, kíváncsiságom hajt közelebb hozzá, amikor leülök a pult sarkába. Némán hallgatom, miről diskurálnak. Szóval ő volt az, aki lemészárolta őket. Megelőzött, pedig lett volna kedvem egy kis vérontáshoz. Erőt veszek magamon, mellé ülök és egy újabb martinit kérek. Végigmérem anélkül, hogy érdekelne, észreveszi e vagy sem. Láthatóan vadász, fegyverekkel és hozzá passzoló felszereléssel. Nos, nekem csupán egy tőröm és egy baltám van, még az egyik portyázás során szereztem.
-Ami azt illeti, nem hiszem, hogy velük jól jársz. – Bökök fejemmel a vendégekre. - A trió a sarokban nem vesz be maguk közé, tudod ők amolyan… szeretik egymást. – Kortyolok mosolyogva az italba. - A kártyások fél óra múlva a földön henteregve imádkoznak majd. A többiek meg… velem jól járnál. – Félmosollyal ajkaimon nézek rá. Vajon most teljesen hülyének néz vagy elhiszi mindazt amit az előbb mondtam.
-Cassiopé Wolowitz. – Az idő múlásával már nem okoz gondot vezetéknevet párosítani nevem mellé.



Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Máj. 01, 2017 1:10 am írtam neked utoljára


Cassiopé & Abaddon
Ha kell valami, addig menj míg meg nem szerzed...
A legtöbbször túlbonyolítjuk a dolgokat, pedig mindig a legegyszerűbb út az egyenes. A fegyverhez méltó hordozót továbbra sem találtam pedig a vásárra vittem a bőröm nemegyszer a napokban. Szokásom, lássuk be, "ha kell valami, szerezd meg" szoktam volt mondani ugye. Hát most nagyon is kell, egy rátermett lélek, valaki aki megfelel arra, hogy ezt a hatalmas terhet cipelje. Legalább is elég ha ő maga ebbe a hitbe ringatja magát. Remény. Adj reményt és bármire képesek.
Az utóbbi napokban megannyi helyen megfordultam, sok halált okoztam és én magam is súlyos sebet kaptam Angel Islanden. Persze azóta volt időm regenerálódni, áldott - vagy inkább átkozott, hogy egészen pontosak legyünk - anyagi testünk.
De most itt vagyunk, egy poros kisvárosban, északra San Franciscotól. Valaha egy kis álmos városka volt a 101-es út mentén. Alacsony, 1-2 szintes épületek, egy benzinkút mely a városka központja volt hajdanán az erre utazók itt tölthettek újra akik északra tartottak. Egy kis panzió még a kúttal szemben. Régen sem volt a világ közepe, immár végképp nem az. Kihalt házak, elvétve néhányban laknak még elbarikádozva, elszigetelve. Olyanok akikben van elég spiritusz, hogy a városon kívül maradjanak és olyanok akik a senki földjét jobban szívlelik a városi törvények rótta béklyóknál. Bizonyára akad itt néhány rátermett vadász is ki kapva kap az alkalmon egy kis tisztogatásra.
Léptem egyenest a benzinkúthoz tartozó hamburgeres felé visznek. Hajdanán étkező, mára inkább kocsmaként üzemel. Egy határozott mozdulattal nyitok be. Hosszú, barna bőrkabátom porosan és unottan nyúlik le a padló felé. Alatta barna mellény s fehér ing. Hozzá bőrnadrág dukál és ütött-kopott utazó csizma. Láthatóan sokat megállt figura. Leveszem a kalapom, hogy arcom látható legyen a bentiek számára. Kimérten viszem körbe a tekintetem, akad itt mindenféle: Rossz arcú trió a sarokban, acél fegyverekkel felfegyverkezve. Egy páros a túl oldalt kártyázik egy kerek asztalnál. A pultnál is akad néhány jóvágású, helybéli marcona figura. A pultos kövér és borosta övezi pufók orcáját. Nemek közt is vegyes a felhozatal. Poros városka létére egész sokan vannak, nos igen, a kocsma mindig a társasági élet központja...
Az én oldalamon egy kard díszeleg, csizmám szárában tőr, mely persze csak az avatott szemek számára derülhet ki. Az övemen pedig néhány üvegcse biztosan elhelyezve. Ránézésre egy vadász küllemének tökéletes leírása. Beleillek a képbe. Néhány pillanatig állok csupán, s a bentiek is csak a szokványos ritkaság jelleggel figyelnek, hiszen kevés erre az idegen. Látszatra hamar visszatér mindenki az eredeti tevékenységéhez de lépéseim követik azért fél szemmel. Érthető, idegen a fedélzeten. Személy szerint a pulthoz lépdelek nem törődve tovább velük.
- Üdv idegen. Mi járatban?
Szólít meg a pultos, mire biccentek üdvözlésképpen.
- Kezdésnek egy tequila járatban.
Helyezem a pultra a kalapom. Hasznos holmi, nagyszerűen óv a naptól és az egyéb káros dolgoktól. Veszi a lapot és a pulton landol egy egyszerű pohárka melyben már tölti is a kérd nedűt. Csak úgy tisztán, semmi körítés. Míg lehajtom kérdez tovább, természetesen.
- És másodszor?
Miután legurult a torkomon az ital, az üres pohár a pulton koppan. Rávetem acélos szemeim majd nyelés közben parányit elmosolyodom.
- Északnak tartok, néhány szárnyast követek.
Tölt még egy italt míg beszélek majd tovább kérdez.
- Ugyan minek követed azokat?!
Lehajtom a másikat is ha már így kínálta, parányit felé emelve amolyan köszönet gyanánt.
- Kiirtottak egy falut, és végeztek a társaimmal.
Meredek a pohárra s forgatom meg parányit kezemben mintha csak merengnék a nemrég látott szörnyűségeken.
- Gondoltam visszaadom a kölcsönt.
Zárom le végül miután visszateszem a poharat az asztalra. Természetesen beszédünk nem rejtem senki elől, szándékom, hogy aki csak akarja hallja. No persze nem kiabálok, teljesen természetes hangnemben beszélek az előzékeny úriemberrel és újságolom neki a rémes híreket.
- Két szárnyas maradt meg a csapatukból, elkélne néhány rossz arcú aki szívesen közéjük csapna. Mit gondolsz, akad erre ilyen?
Vetem fel végül a kérdésem a fogadósnak s ki tudja ki mindenki hallhatta még disputánkat.



Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Poros kisváros
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: