☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Hétf. Jún. 26, 2017 11:56 am írtam neked utoljára


Azazel & Raguel
You dont have to do this
Go down • Üzenet: Sajnálom, hogy rövidke lett, igyekszem többet írni x.x • Credit:

Szomorúságot kelt bennem, hogy így látom őt. Nem a szárnyai nélkül: démonok oldalán. Miután bukottá vált, levettem a tekintetem róla. Rajta kívül sok más angyal volt még, akivel foglalkoznom kellett. Akiket meg kellett menteni a bukástól. Vagy legalább is megpróbáltam megmenteni őket. Az ő esetében sem sikerült igazán. Halkan sóhajtok.
- Belial csak élvezi munkája gyümölcsét. De te? Neked mi okod van arra, hogy megkínozz? - kérdezem kissé fáradt hangon. Nem válaszolok arra, hogy tudom-e kicsoda ő. Tudom nagyon jól, hogy ki van előttem, s mered rám baljóslatúan. Még sem láthat rajtam sem félelmet, sem egyebet, csupán azt a szomorúságot, amelyet a tudat vált ki, hogy démonok kezére játszik.
- Ha látna most téged... el nem tudom képzelni, mennyire csalódott volna. - sóhajtok halkan. Felidézem nővérem arcát. Ritkán mosolygott mindig is. Túl nehéz, felelősségteljes az ő munkája ahhoz, hogy boldogan élhessen. Túl sokan gyűlölik feleslegesen, ő pedig feleslegesen veszi magára ezeket. Még is kitart. Erős, határozott. Csodálom őt. Én is próbálok olyan lenni, mint ő. Főleg ebben a helyzetben. Próbálok erős maradni, kitartani. Folyamatosan arra gondolok, hogy a fájdalom elmúlik. Egyszer véget ér... és remélhetőleg én is megtudok majd szökni. Vagy megtalálnak végre.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Kedd Jún. 13, 2017 8:22 pm írtam neked utoljára



Raguel
& Azazel


Határozott lépésekkel közelítek a bejárat felé, ahol utamból félre állnak az ostoba kis démonok. Vajon tudják, hogy mire vigyáznak, hogy kit tart fogva Viszály e sötét falak között? Nem, valószínűleg fogalmuk sincs róla, különben… Az út, mely előttük zárva van, most könnyedén nyílik meg előttem, majd csukódik mögöttem. Egy bal kanyar után újabb folyosó következik, mely csakhamar újabb ajtóba fut, aminek rejtélyeit már magamnak kell feltárnom, hiszen az őrök ideáig nem jöhetnek el. A régi vas lakatot könnyedén felnyitom, majd lepattintom a láncról, melyet gondosan a sarokba hajítok. A küszöböt átlépve lépteim egy öreg korhatag lépcsőhöz visznek. Nyikorognak a talpam alatt a lépcső falapjai, úgy kiáltva fel, mintha az életükért könyörögnének. Az összhatás miatt kell, vagy Viszályt ennyire nem érdekelné a hely? Végülis, sehol sem láttam olyan kínzókamrát, melyet Leonardo da Vinci freskói borítottak volna. Akkor miért várnám el éppen itt?
Leteszem kis táskámat egy arra alkalmas derékmagas helyre, amint leértem. Egyenlőre nem kívánom válasszal illetni a szavait, ugyan a szemem sarkából felé lesek, de nem sietek előre, hogy bemutatkozzak. Pusztán az izgalom, melyet e kis művelettel, míg kinyitom a zárat, hogy a mélyére lessek táskámat, amit elkívánok ezzel űzni messzire. Jobb lenne itt lennem hideg fejjel, mint így, hogy kíváncsian várom, milyen kést forgat meg a sors abban a fonalgombolyagban, melyet az évek alatt magamra szedtem, mint holmi tekercs. Meglátjuk, milyen feszültség kel életre bennem. Viszály nálam jobb személyt nem is választhatott volna arra, hogy a kis vendégével eljátszadozzon. Hiszen mi ez, ha nem játék? Már, a magunk részéről, mert a szenvedő alanya valószínűleg nem örömtől fellelkesülve veti bele magát az újabb és újabb élvezetekbe, melyet kínálunk.
Végül megfogok egy széket, majd az arkangyal elé húzom amolyan kényelmes közelségbe, ahol még nem zavarjuk egymás köreit.
- Szervusz Raguel – pillantok fel rá, amint helyet foglaltam előtte. – Tudod, ki vagyok? – Feltehetném úgy is a kérdést, hogy felismer-e.
- Bevallom, sokkal rosszabbra számítottam – pillantok végig rajta, mintha csak az állapotát akarnám felmérni, és valamennyire ezt is teszem. Ámbár nem az a lényeg, hogy most milyen állapotban van, hiszen egy arkangyal sok mindent kibír... – De elég megkíméltnek tűnsz – emelem vissza a tekintetemet arcára, miközben hagyom szemeimet baljóslatúan csillogni.
- A vendéglátód túl jól bánik veled – ingatom a fejemet mosolyogva. A jó öreg Viszály, de hát neki nem is az a fontos, hogy alaposan megkínozza a foglyát, hanem a tény, hogy milyen végeredménye lesz a cselekedeteinek. Például annak, hogy Raguelt ide elzárta, mások elől titkolva, hogy itt van. Pedig sokan lennének kíváncsiak arra, hogy merre lehet... Legalábbis az arkangyalok biztosan hiányolják.


Music: Nincs


Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Pént. Ápr. 28, 2017 3:56 pm írtam neked utoljára


Azazel & Raguel
You dont have to do this
Go down • Üzenet: - • Credit:

A láncok hidegét már átvette húsom a csuklóimon. Nem mondanék bőrt, mert azt már évekkel ezelőtt ledörzsölte róla a fém, amely körbe fogja kezeim. Vér és kosz mocskol be, de ez a legkisebb dolog, ami zavart. A kényelmetlen, kifeszített pozíciója a szárnyaimnak a falon már annál inkább, s a sebek, amelyek testem tarkították. Próbál megtörni, hogy aztán élvezhesse a könnyeimet, de 25 éve egy igazi könnyet se tudott belőlem kicsikarni. Nem adom meg neki az örömet.
Csukott szemmel hallgatom a közeli tenger morajlását, a sötét helyen. Az egyetlen ablakát, amely a pincének volt, a ház régi, leomló darabjai eltorlaszolták, így már csak a nyikorgó, kissé korhadó falépcső felől jöhetett volna fény, amelyet akkor se látnék most, ha kinyitnám a fekete íriszű szemeim. A helyiség amúgy tele van mindenféle kínzásra alkalmas dolgokkal, amelyekkel eddigi sebeim és fájdalmaim okozta. Asztalok, tele eszközökkel, késekkel, tűkkel, szögekkel. Tűz, olaj is volt már itt. Láncok, pántok, nyújtógép, Viszály leleményessége és fantáziája nem ismer határokat ezekben. Még más angyalokat is kínzott előttem, próbálkozott szinte mindennel. Az ő láncaik is ott vannak még a velem szemben lévő falon. Az őrködő démonok hangjára -akik mellesleg nem is tudják, kit őriznek, nem jöhetnek le- ügyet sem vetek. Tudom, hogy ma is megfog kínozni. Naponta egyszer mindig megtette. Ez a rutin. Akkor sem nyitom ki pilláimat, mikor hallom, ahogy a pinceajtó nyílik és léptek, a lépcső nyikorgása jelez egy közeledőt. Sejtem, hogy hamarosan kezdődik az újabb tortúra. Régen tartottam attól, mit fog Belial kezdeni velem, mivel kínoz meg aznap, másnap, de a fájdalomhoz hozzá lehet szokni. A tűket, vágásokat már szinte alig érzem... Az egyetlen, amit nem érintett rajtam az ártatlanságom, amelynek kifejezetten örülök. Sose gondoltam volna, hogy a démonok ismerik a becsületesség ezen fajtáját.
Mivel jelenleg nem használom az erőimet, tartalékolom őket, nem tudom megfigyelni, ki is közeledik felém. Akkor kezdek gyanakodni, hogy valami más, mikor nem Belial jellegzetes szagát érzem meg. Ez.. sokkal tisztább.
- Nem gondoltam volna, hogy mást is leenged ide, valaha is. - szólalok meg végül halkan. Bár érdemi válaszra nem számítok. Beliallal se szoktam túl jól és normálisan elbeszélgetni, most se számítok másra.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Pént. Ápr. 28, 2017 2:17 pm írtam neked utoljára


***




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Pince
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: