• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása
SzerzőÜzenet

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Máj. 09, 2017 9:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel
18 +


- Halálod után kezdődik csak az igazi küzdelem – válaszol elvigyorodva ezen, miközben elengedi a füle mellett az epés élt.
- Ne kérdő jelezd meg a szavaim – figyelmezteti, de most nem emeli fel rá a hangját, hiszen nem akar feleslegesen nagy súlyt adni a mondandójának. A lány tudja, hogy nem szereti, ha megkérdőjelezik, legalábbis egy idő után fogja tudni, és aztán többet nem fog ilyet tenni.
- Hm – pillant elgondolkodó arckifejezéssel a lányra. - Ha már ennyire szeretnéd, később megbüntetlek azért, amiért megölted egy katonámat, - dönt mégis másként, hogy a lány kedvének kedvezzen. Akkor talán leszokik arról, hogy visszafeleseljen. Habár nem is baj, hogy visszaszól, hiszen éppen ez az a szenvedély, ami miatt észrevette.
- Mondjuk, mit szólnál, ha rendeznék egy viadalt, és kivégeztetném rajta az egyik falubelidet? – kérdezi tovább járatva az elméjét azon, hogy mi lenne a legmegfelelőbb büntetés a lánynak. Persze már tudja, hogy mivel fogja meghálálni, amiért így rávezette saját logikai hibájára.
- A lelkedben lakozó erő fog mások fölé emelni. Ritkán születnek emberek ilyen hatalommal, ami vagy megöli, vagy a magasra emeli őket – magyarázza, hogy milyen nagy kincs lakik a másikban. Nem árt kicsit erősíteni benne ezt a tudatot, nehogy elveszítse az erejét.
- Testen? – kérdez vissza felszaladó szemöldökkel. – Nem, - ingatja a fejét mosolyogva. - Többnek teremtettem, mint egyszerű földi halandó – válaszol még mindig távol tartva a másikat az igazságtól, de egy kicsit mégis közelebb engedve. Közben eltűnődik újra a múlt foszlányain, azon, hogy annyira mélyre jutott már a mocsokban, hogy ennél mélyebbre már nem is juthatna. Hogy, habár megbüntette a Mennyei Atya egy vélt hibáért, de ezzel nem azt érte el, hogy megszűnt többé vétkezni, hanem éppen ellenkezőjét, hogy még több szörnyűséggel borította be a matériát, mióta itt van. Jó szolgálatot tesz Lucifernek, az biztos. Meg annak a számos démonnak, akik igénybe veszik a szolgáltatásait. – Bár, ha jobban belegondolok, ahhoz, hogy most itt legyek... tényleg át kellett mennem egy testen – egészen pontosan egy nőn kellett kvázi végig mennie, hogy megbukjon. Persze, könnyen lehet, hogy ezt a lány úgy érti, hogy az anyjából kellett kibújnia, de szó sincs erről.
- Itt minden ágy az enyém – válaszol a rosszul feltett kérdésre mosolyogva. Habár tudja, hogy mire kíváncsi igazából a másik, mégis hagyja, hogy újra átfogalmazza a kérdést. Közben vizet tölt egy kancsóból egy kupába, és a másik felé nyújtja, hiszen minden bizonnyal szüksége van az italra, hogy a torkából is kiűzze a harc emlékeit.
- Elég lesz már a mosdásból, - szól rá, habár valószínűleg már egyébként se sokat bajlódott volna a lány. Nem is ez a lényeg, hanem a folytatás: - Majd a fürdő előtt lecsutakol az egyik szolgám, - mert nem gondolja, hogy a lány képes lenne egyedül ennyi vízzel annyira tisztára mosni magát, hogy aztán beengedhesse a fürdőbe.
- Innod kell – mondja ki hangosan is, hogy ez részéről nem kérdés. A testnek ételre van szüksége, a léleknek pihenésre. A lélek már friss, de a test még fáradt, mert nincs benne mi hajtsa, hacsak a lélek meg nem teszi. - A szobámban vár majd rád étel is – teszi hozzá, hiszen szeretné, ha a lány hamar felépülne a tegnapi fáradtságából. Még a mai napon visszaállítja edzeni, aztán szépen fokozatosan egyre több időt fog tölteni edzéssel, egyre kevesebbet pihenéssel, és egyre inkább úgy fogja érezni, hogy minden alkalom, mikor a fürdőben lehet, ajándék.
- Nem hagyhatlak ott aludni, a férfi katonák közelében; de nem hagyhatlak a szolgákkal sem aludni. Mi lenne hát a jó megoldás, ha nem ez? – persze, lenne más lehetséges megoldása is. Most is éppen az egyik saját céljaira kiválasztott hálószobában vannak, pusztán ez kevésbé felszerelt. És nem ez az egyetlen. Azt mondhatná az egyikre, hogy az mostantól a lányé, de… Szeretné megtartani abban a hitben, hogy bármelyik éjszaka megjelenhet ott, hogy lefeküdjön aludni.


Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Máj. 08, 2017 11:18 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Megpróbálom megjegyezni… hogy halálom után is küzdeni fogok. – Jegyzi meg a lány epésen. Igen, tudja, hogy ezt egészen másként is megoldhatták volna. Kevesebb fájdalommal számára, és halál nélkül más számára. De mindegy, egy cseppet megnyugodhat, hogy a katonák rémhírét fogják vinni, így egyikük se mer majd… talán még a közelébe se menni. Már azon kívül, amikor majd uruk ráparancsol… Mert képtelen elhinni, hogy nem lesz még egy ilyen eset, ahhoz túlságosan… kevéssé bízik meg a másikban.
- Talán igen… talán nem. – Már nem fogják megtudni, hogy tényleg közbelépett volna, ha a lánynak jártányi ereje sem maradt, vagy makacsságában inkább a másik utat választja. Persze így még elhitetheti magával, hogy a teste az övé, és csak annak adja, akinek akarja. Még hisz ebben, próbál nem belegondolni, hogy a férfinak pusztán egy parancsa, egy gondolata, egy szeszélye, hogy ez ne így legyen.
- Honnan tudjam, jót cselekszem-e, ha az utasításaid… ellenkeznek egymással? Nem látok a fejedbe. – Pillant rá szúrósan. Így mégis hogyan legyen jó szolga? Most is pusztán a szerencsén múlt… vagyis azon, hogy már nem volt ereje gondolkozni azon, meghagyja-e a katona életét.
- Akkor mit hiszel, mi emel majd föléjük? – Kíváncsi azért, mi jár a férfi fejében, hiszen nem sokan kezdték volna el őt tanítani… egy asszonyt, egy nemes lányt… Mégis ki keresné benne a félelmet nem ismerő, bátor harcost? Elveszi a rongyot, hogy jobban lemossa magát. Nem a fürdő miatt, bár a fájdalom enyhítésének ígérete csábító. Csak ne… kéne a férfival együtt fürödnie. Most is, igyekszik magán tartani a ruháit miközben mosd. Nem mintha sok anyag takarná a testét, hiszen az edzés közben szabadon kell mozognia, de… az a kevés, ami megmaradt neki, mégis fontos. Még hátat is fordít a férfinak, mikor a ruha alá nyúl, hogy ott is megtisztíthassa magát.
- Szóval sok testen tapostál át, mire idáig jutottál. – Értelmezi úgy a lány, hogy a férfi a vagyonát másoktól szerezte, talán aljas módszerekkel, egyszerű katonából küzdve fel magát a szinte égi magaslatokra. De az ilyeneket mindig lenézték, hiszen nemességet nem, csupán pénzt szereztek az idők folyamán. Nincs ez másként itt se, persze ha tudná, hogy kivel áll… térdel szemben, jelenleg háttal, akkor nem jutna ilyesmi eszébe. Az isteni teremtményeknek joguk van felettük uralkodni. Talán akkor a férfinak is könnyebb dolga lenne, de… az is igaz, hogy a kihívás mindig élvezetesebb.
- Miért kell… még mindig az ágyadban aludnom? – Hiszen az elmúlt éjszakákat is ott töltötte, holott a férfi láthatóan nem kívánj ágyasává tenni. Még nem. Talán van elég asszonya a ház más részében, vagy egy másik házban, és rá nincs is szüksége. Jó lenne, nagyobb biztonságban érezné magát, talán. Lassan sikerül teljesen tisztára mosnia magát, bár esze ágában sincs emlékeztetni a férfit, hogy felajánlotta a fürdőjét. Szeretne egyedül ott lenni, egy kicsit pihenni, de… erre nem lát esélyt.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 07, 2017 11:21 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel
18 +



- Jól látod a helyzetet – bólint határozottan. Ő tudta, hogy mi jár a fiai fejében, tudta, hogy a parancsa nélkül is előbb-utóbb valamelyik megpróbálta volna. Vagy talán több is. Hát, egyszerűbb volt, hogy ő választotta ki a leggyengébbet, amelyikért nem kár.
- Tudtam, hogy van még benned erő – szólal meg határozottan. - Míg az ember nem az életéért küzd, addig nem meríti ki minden tartalékát. És halott embert is láttam már tovább menetelni – teszi hozzá elgondolkozni. Az emberi élnivágyás csodája, hogy olykor megesik, hogy mikor a test már elveszíti az életet, a lélek még hajtja tovább. Nagyon ritkán, de mégis időről-időre megtörténik. Most egy kicsit hallgat, mielőtt folytatná.
- De ha pusztán bosszúságomat keresve, hagyni akartad volna magad, akkor magam végeztem volna vele, még mielőtt megtehette volna – ez is egy jelzés lett volna a harcosai számára, és a végeredmény ugyan az lett volna: nem nyúltak volna a lányhoz, mert nem ér annyit egyetlen alkalom, hogy utána végezzenek velük.
- Már reggel van – de nem is reggel volt, mikor a lány összeesett, szóval nem került sokkal korábban ágyba, mint amilyen későn egyébként ágyba került volna. Kevés volt a változás, pusztán a kimerültsége volt súlyosabb.
- Most elvégezted a feladatodat – válaszol a kijelentésre. Nincs miért megbüntetnie, hiszen pontosan azt tette, amit elvárt tőle. Megszabadította egy gyenge elemtől, és ezzel helyet csinált magának a csapatban. Ráadásul így már biztosan érintetlen marad a lány, míg eléggé felnőtt nem lesz, hogy maga rendelkezzen a sorsáról.
- Ha rendesen lemosod magad, utána használhatod a fürdőmet. Az enyhíteni fogja a sajgást – teszi hozzá, hogy a lány tudja, hogy nem éppen jutalomról van szó, csak azt szeretné, ha hamarabb felépülne, hogy újra edzeni küldhesse.
- Adj időt magadnak. Én is adok időt neked – felkel, hogy hozzon egy vödör vizet a lánynak, amivel elég hamar visszatér, ugyanis felkészült ilyen eshetőségre is. Bár azt már bevallotta magának, hogy ekkora pusztításra mégsem számított.
- Minden benned van, ami a legjobb harcosokban – leteszi a vödröt a lány elé. – Nem a harc ismerete tesz majd jobbá a többieknél – magyarázza az ifjú katonának. - A tested pedig lassan hozzászokik az új feladataidhoz – nyújt egy tiszta rongyot a lánynak, hogy letörölhesse magát újra.
- Egyszer régen magam is csak egyszerű harcos voltam,… habár azóta rengeteg idő telt már el – beszél elgondolkodva. – Sok harcost láttam, sokat magam tanítottam ki, hogy az istenek közé emelkedjenek – teszi hozzá, habár ezt a lány értheti képletesen is, de lassan… hamarosan tudni fogja, hogy ki az ő gazdája, és akkor változni fog a helyzet. De előtte még egy kicsit kiszórakozza magát.



Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 07, 2017 10:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
Egyre homályosabban lát, néha teljesen összefolynak előtte a színek, az alakok, de még tudatánál van annyira, hogy érzékelje nem kéne rátámadnia arra, aki közeledik felé. Pedig milyen szép is lenne, ha a férfi is úgy végezné, mint a katonája… De a tagjai nehezek, a feje pedig egyre jobban zsong. A férfi pedig csak áll felette, ki tudj mennyi idő óta. Már azt sem érzékeli, de a hang még tisztán jut el elméjébe. Mint valami megváltás, úgy kapcsol le az agya, sötétségbe borítva mindent. Elmulasztva fájdalmat, fáradságot.

A fájdalom persze visszatér, nem is akkor, mikor a gondolatai lassan újra csordogálni kezdenek, sokkal inkább akkor, mikor először megmozdul. Még fel is nyög egy aprót, így nem nehéz a férfinak érzékelnie, mikor tér magához. De a fáradtság legalább elmúlt, az messzire szállt, mondjuk sokáig is pihent, hiszen minden erejét felhasználta a küzdelemhez.
- És ehhez egyiküknek meg kellett halniuk. – Egyáltalán nem boldog ettől a ténytől, bár az igazat megvallva nem érez semmit amiatt, hogy kioltott egy életet. Ellenség volt, az úr szolgája, hát egy cseppet se sajnálja, se őt, se az előzőt akinek átszúrta a torkát.
A másik felé fordítja a szemét, és persze ismét csupa ellenkezés, és makacsság dacol benne. Még hogy megköszönje? Ezt? Persze, az uruknál nincs olyan aki jobban ismerné a katonáit, és ő is érti, hogy a küzdelem híre… és a végkimenetele végig fog terjedni a csapatokon. Szájról-szájra adják majd. De attól még… nem érzi úgy, hogy hálával tartozna a férfinak, hiszen akár egyetlen szavával is megvédhette volna.
- És ha nem öltem volna meg? Ha hagyom, hogy megtegye? – Akkor mi történik? Az egész sereg utána jogot formálna rá? Lassan ül fel, hiszen minden porcikája sajog, minden mozdulat fájdalommal jár még. Érzi azonban az elvárást, nem maga felé, hiszen egyáltalán nem zavarja a testét beborító mocsok, azzal még megbírkózna egy ideig, de úgy tűnik a férfi tisztán akarja látni, hát mosakodni kezd. Persze ennyi víz csak úgy nagyjából elég a tisztálkodásra, így még bőven maradnak rajta a küzdelemre emlékeztető foltok. A vértől pirossá színeződött ruháról nem is beszélve.
- Azt mondtad tegnap? – Idézi fel hirtelen a másik szavait. – Eltelt egy éj? – Ennyit aludt volna? Akkor nem csoda, hogy mindene fáj, és az sem, hogy éhes.
- Azt mondtad, ha még egyszer kárt teszek valamelyik fiadban, megbüntetsz. – Bár ezt a küzdelem során is emlékezetében igyekezett tartani, a férfi parancsa után elpattant benne egy húr… nem véletlenül verte úgy szét a harcos fejét, bár azokat az ütéseket szívesebben szánta volna másnak… annak, aki a parancsot kiadta. Tornáztatni kezdi fájó ujjait. Emlékszik még, mikor a szolgáik gyermekkorában azt tanácsolták egy olyan nap után, mikor túl sokat futkározott, hogy csak jól mozgassa át, majd elmúlik a fájdalom… Persze egész biztosan nem a zúzódásokra értették, de az izmai is bemerevedtek a pihenő után.
Legszívesebben visszadőlne, pihenne még, de tudja, hogy az egy szolga esetében nem lenne illendő. Amúgy is rá kell vennie magát a mozgásra.
- Nem… nem vagyok biztos abban, hogy ez nekem menni fog. – Támaszkodik meg mégis oldalt, hogy kényelmesebben üljön. – Képtelen vagyok olvasni a mozdulataikból, hogy aztán eldöntsem mit kéne tennem magamnak… - Persze ehhez idő kell, az, hogy fejlődni tudjon, de mégsem érzi magát kellően gyorsnak, vagy… ügyesnek.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 07, 2017 8:59 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel
18 +


- Ne aggódj, ifjú lány! Mire eljön ez a pont, lesz más, amivel sarokba szoríthatlak – válaszol vigyorogva, kissé előre biccentett fejjel. Talán ennél önelégültebbnek még sose tűnt. – De ki tudja, talán addigra már nem is lesz ilyesmire szükség – ingatja meg a fejét. Lehet, hogy hamarosan…
- Pedig ezt a tüzet, ami a szemedben lobog, arra is lehetne használni – válaszolja, hogy egy kicsit tovább feszegesse a húrt a lánynál. Bár, ami azt illeti, nem hazudott a szavaival.

Kíváncsian várja, hogy a hullafáradt lány, vajon mire fog menni, ha újra az „életéért” kell küzdenie. Csoda, hogy senki se vett rajta már akkor erőszakot, mikor elhozták volna. Ennek csak a túl nagy felfordulás lehetett az oka. Semmi mást nem tud elképzelni. Illetve még azt, hogy összevesztek a lányon, és mire lett volna lehetősége valakinek, addigra az alkalom elszaladt… Hát, most itt az alkalom a bátor harcosnak. Lássuk, sikerül-e neki!
Figyeli, hogy hogyan próbálja becserkészni a vadat sokat látott harcosa, és miként szerzi meg magának az előnyt, hogy aztán egy mozdulattal később forró vére a mellkasát nedvesítse meg. Még rémülten a torkához kap, ahogy tudatosul benne, hogy az, ami eredetileg csak játéknak tűnt, most a végét jelenti. Egy-két társának az arcára rémület ül, mikor az erős térdek a porban koppannak. Az egyikük még arra is vetemedik, hogy felemelkedjen, de gazdájuk a pálcájával útját állja. A társának már amúgy is mindegy, nem kell még egy embernek meghalnia azért, hogy a lány bebizonyítsa még mindig van benne erő.
- Elmehettek – int a fejével a kijárat irányába, majd elkapja a mellette ülőt a karjánál, hogy azt még egy ideig ott tartsa. A harcos egy kissé megretten a mestere mozdulatától, de aztán igyekszik nyugodtan tűrni, míg a következő szavak elhagyják annak száját:
- Vonszold ki a testet – adja utasításba, majd felkel a földről, hogy egy ideig lenézhessen a lányra. Mintha bosszúságot mímelne az arcán, ám ami a fejében jár, azt senki sem tudhatja. Addig mindenképpen így áll, míg kettőjükön kívül ki nem mennek a teremből, hiszen egyedül akar maradni vele, hogy ne legyen szemtanúja a folytatásnak. Közelebb lép hozzá, és letérdel mellé:
- Pihenhetsz – suttogja mellette némi fölénnyel a hangjában, hogy érezze a szolga, hogy még ezt is megteheti vele, majd elkapja, mikor a lány elméje egy pillanat alatt nyugovóra tér a fáradtság súlya alatt. Felnyalábolja a lányt, mikor megbizonyosodott arról, hogy már senki se láthatja, és egy másik folyosón át beviszi az egyik közeli szobájába, hogy leterítse az ágyként funkcionáló szőnyegekre. Leveti a palástját, majd összehajtogatva a lány feje alá helyezi. Aztán egy tálban megnedvesíti egy rongyot, hogy megtörölje a lány ajkai-orra-szeme környékét, hogy ezt a mozdulatsort gyorsan befejezve, csöndben ülve várja, hogy magához térjen. Hagyja, hogy kipihenje magát, hiszen eléggé leterhelte a mai napon. És átütő sikert értek el.
- Soha senki se fog akaratod ellenére magáévá tenni,… most már – szólal meg, mikor már egyértelmű, hogy a lány magánál van és a gondolatait is összeszedte. Nyilván szüksége van pár percre, míg visszaemlékszik arra, hogy mi is történt. És ezt az időt meghagyja a számára, hiszen nem sietnek sehová.
- A fiaim tegnap megértették, hogy milyen veszélyes vagy – mondja maga elé, majd lassan úgy dönt, hogy megnézi magának a fáradt amazont is.
- És ezt nekem köszönheted – teszi hozzá, miközben felkel, hogy levegye a tálat az emelvényről, és a lány elé rakja, hiszen biztos benne, hogy szeretné lemosni magáról a mocskot, ami az arcára tapadt a kis pihenője alatt.
- A tűz, ami benned ég, fog mások fölé emelni – mondja közben, elégedetten a művével. Habár még alig tett valamit, de biztos benne, hogy megemlegeti még az azték nép ennek a nőnek a nevét, feltéve, hogy nem halálozik el hamarabb. Mert akkor talán egy későbbi nép fogja emlegetni. Rettegve.



Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 07, 2017 7:22 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Még jó hogy. nehéz lenne énekelve harcolni. – Fúj egyet. Na igen, a levegő olyankor egész másra kell, de… a lényeg az, hogy nem túlságosan értékeli a másik humorát. Nem úgy gondolja, hogy ez egy olyan dolog, amin bárkinek is viccelődnie kéne.
- Tudom. De te is pontosan, tudod, hogy eljön majd az a pont, mikor már nem lesz elég visszatartó erő a népem szeretete. – Pillant vissza rá ugyanolyan komolyan. Lesz, amikor már nem marad a férfi kezében semmi, amivel elodázhatná a végzetét, márpedig ár, türelmesen vár ő is arra a pillanatra, hogy végül lecsaphasson. És az ostoba még fegyvert is ad a kezébe!
- Senki ágyasa se akarok lenni. – Mert még a végén akkor bedobja valamelyik parancsnoka ágyába, na azt már végképp nem! A teste az övé, ő dönti el, hogy kinek adja magát végül, legalábbis… küzdeni fog, a az akarata ellen készül valami.

Csak tekintetét emeli a férfira, mikor az olyasmire szólítja fel, amire szerinte már képtelen. Felállni? Tényleg? Ezek után? Órák óta egy percnyi pihenője se volt, a teste tele van zúzódásokkal. A férfiak vele szemben persze mindig frissek voltak, a katonák cserélődtek, kaptak időt pihenni. Nem érzi fairnek ezt az edzést, de talán nem is várt mást… Még úgy ahogy tartja magát, de már azt se érti hogyan. Még soha életében nem élt át ilyet, hiszen mindeddig megkímélték a fárasztó dolgoktól. Ahhoz képest persze nagyon jól bírja. Nyel egyet, ahogy a férfi kiadja a parancsot, és egy pillanatra lehunyja a szemét. Aljas dolog. Az izmai megfeszülnek, ahogy az utolsó csepp erejét is összegyűjti bennük. Hatalmasat lendít a pengés botra hasonlító fegyveren, és ha egy kis szerencséje van, legújabb támadóját övön alul találja el. Ha nem, akkor sem agy a baj, hiszen a lendület segít számára talpra állni, és szembe fordulni a férfival. Persze lényegében esélye sincs egy ereje teljében lévő, kipihent hímmel szemben, így macska-egér játékuknak néhány lendítés után vége szakad, mikor a másik kartávolságon belülre ér, és kicsavarja a kezeiből a gyakorlófegyvert. Ixchel azonban, urának hála nem maradt fegyvertelen, és noha alig látszik már a felvert portól, hogy ellenkezne, így nézőik bőven hihetik, hogy az ellenfele elérte célját, és az eddig érintetlen lányt bemocskolhatja, a csatából mégis ő kerül ki győztesen. A másik pedig holtan, mert nincs az az ember, aki egy a nyakán átszaladt tőrt képes lenne túlélni. A lány azonban nem áll meg itt, hanem legurítja magáról a férfi testét, botjáért nyúl, és a nehéz fát a magasba emelve lesújt vele. Egy, kettő… vagy tizenöt csapásnál fogy el végleg az ereje, mikor a férfi arcából már semmi se felismerhető. Őt is, és mindent körülötte elborít a vér, a csontszilánkok és az agytekervények halvány rózsaszín maradványai. Megtámasztja magát, és féltérdre emelkedik, ködös, ájuláshoz közeli tekintetét urára vetve. Jön a következő? Mert el tudja képzelni, hogy itt még bőven nincs vége, és kilátástalan harcának végül csúfos kudarc lesz a vége, de… szeretné ezt elodázni, ameddig csak lehet. a levegőért kapkod, ám igyekszik rendbe szedni magát, még karjai remegését is elrejti, de támaszték nélkül bizony hamar a porban kötne ki.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 07, 2017 5:53 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel
18 +


- Igen, jól látod a helyzetet – bólint Azazel mosolyogva. – Pontosan ezt fogom elvárni tőled – folytatja, hogy még jobban nyomatékosítsa a lányban, hogy mit kell majd tennie, hogy mire kell az elkövetkező időszakban felkészülnie. – De dalolni azért nem feltétlen szükséges – teszi hozzá, miközben vigyort formálnak ajkai. Habár jót nevetne azon, ha énekelgetne, miközben a csapatokat vezeti. Persze kérdés, hogy erre mit reagálnának a katonák. Jól venné-e ki a helyzetet?
- Nincs más lehetőséged – lohad le a mosoly az arcáról, hogy komoly ábrázattal nézzen a rabszolgájára. – Tudod, hogy mi fog történni, ha nem teljesíted a kívánságaimat – fenyegeti meg előre, hogy tudja, hányadán állnak. És mindig fog találni valamit, amivel arra kényszerítheti a lányt, hogy azt tegye, amit elvár tőle.
- Nem akarsz az ágyasom lenni – ingatja a fejét, miközben újra a lányra pillant, mintha ez csak rajta múlt volna. De, nem, nem volt ilyen gondolata, mikor megvásárolta. Legyen bármennyire szép is, a szépsége az enyészeté lesz. Tudást kell a fejébe helyeznie, ravaszságot, amivel később boldogulhat. Jellemet, amely nem ismer el semmilyen isteni szabályt. Vagy legalábbis elő kell készíteni az utat erre.
- Nem egészen egy hét múlva. Addigra letelik a gyászidő – teszi hozzá magyarázatként. Hogy ne lenne kegyetlen? Ki tudja? Minden estre, először megtapasztaltatja vele a jó életet, hogy később tudja, hogy ez a kéz is tud olyan jót adni számára, hogy arra vágyjon. Persze, ennek ellenére meg kell tanulnia, hogy hol a helye.

Némán figyeli az edzést, nem szólva bele abba, hogy hogyan próbálják kihozni a lányból a legtöbbet. Pár harcosa ül még mellette, hogy azt figyeljék, hogyan tanul be az első nő, aki közéjük léphet. Mindegyikük érdeklődéssel szemléli az eseményt.
- Kelj fel – szól rá a lányra csattanó hangon, mikor az térdre zuhan. – Te leülhetsz – engedélyezi a katonának, hiszen őket rendszerint szokta váltani, hogy ne fáradjanak el a lány edzése közben. Kezébe veszi a hosszú pálcáját, hogy oldalba bökje a makacs teremtést.
- Kelj fel – kiabál rá újra, majd mivel ez mégsem történik meg, láthatóan tényleg nincs több erő a lányban, ő mégis tesz még egy kísérletet arra, hogy felszínre hívja az erejét. Leteszi a pálcát, majd rápillant arra a harcosra, amelyiket még eddig egyetlen alkalommal se engedte a közelébe, de minden alkalommal magával hozta:
- Tedd magadévá – adja utasításba. A fia pedig egyáltalán nem lepődik meg a parancson, hanem mint aki sosem mond nemet gazdájának, azonnal talpra szökken, hogy a feladatát teljesítse. Leveti derékkötőjét, úgy indul a lányhoz. Csak három lépés távolság választja őt el az áldozatától. Vajon van-e még abban elég erő, hogy ellenkezzen, vagy már nem lesz más dolga, mint ledönteni a földre?



Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 07, 2017 10:21 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem. Nem akarok. – De attól még nem teljesen érti. Főként ezt a kitüntetett figyelmet nem, mármint… persze a családja miatt értékes trófea, de amúgy… ezzel nem csupán őt zavarja össze, hanem a többi szolgálót is, akiknek most nem sok fogalma van arról, hogyan tekintsenek a lányra. Ágyas, nem ágyas, magasabb rangú rabszolga, vagy a hierarchia legalján tengődik? Az ágyában alszik, együtt fürdik vele, és még az asztaláról is eszik. Ráadásul most még ajándékot is kapott tőle. De tényleg, mégis minek tartsák, ha nem a legújabb játékszerének?
Csak fúj egyet a másik kijelentésére, egy amolyan ’majd meglátod te még’ érzéssel. Bosszantja a másik magabiztossága, hogy sebezhetetlennek hiszi magát. Senki sem az! Még az istenek is meghalnak olykor, persze az egész más kérdés, hogy újra is szoktak születni.
- Szóval azt várod el… tőlem… akit a csapataid hurcoltak el otthonából, tettek árvává, hogy az egyik ilyen csapatod élére álljon, és önként és dalolva fosszon meg másokat a szabadságuktól? – Mégis milyen hülye elképzelés ez? – Miből gondolod, hogy sikerrel járhatsz? Hogy egyáltalán a kezembe veszem-e a fegyvert? – Hiszen megtehetné, hogy nem hajlandó semmit megtanulni. Persze annak is lennének következményei. És nem csupán a maga büntetése miatt beszél tények és kijelentések, nélkül, hiszen még mindig a feje felett lebeg az, hogy földijeit az arénába küldik meghalni. Persze ez  gát talán kopni fog idővel, mikor érdekei egyre inkább megkívánják majd, hogy önzővé váljon. Nem felelhet élete végéig a népéért, nem igaz?
- Nem akarsz az ágyasoddá tenni. – Ezt inkább megállapításként fogalmazza meg, hiszen nem lenne logikus… ha katonának neveli, ha azt akarja, hogy pár éven belül a csapatait vezesse, akkor nem teheti az ágyasává azt kockáztatva, hogy hosszú időre használhatatlanná lesz egy fogantatás miatt. Persze ez a gondolat valahol megnyugtatja. Talán kicsit nagyobb biztonságban is érzi magát.
- Mikor akarod… elkezdeni a felkészítésemet? – Bár úgy véli nem konkrétan a férfi fogja edzeni, sőt, valószínűleg egyszerűen beállítja a többi gyakorló katonája közé. Miért alacsonyodna le odáig egy úr, hogy egy rabszolgát harcolni tanítson, ha van más, aki megteszi helyette?

A makacssága előnyére válik, ahogy már vagy tizedjére áll fel a porból, kezébe véve a nehéz gyakorlófegyvert. Minden testrésze sajog, hiszen majdhogynem nincs olyan porcikája, ami ne kapott volna be legalább egy ütést. Ügyes, de szertelen. Kiszámíthatatlansága persze előnyére válhatna egy meglepett ellenféllel szemben, de egy gyakorlott harcos ellen nincs esélye. A düh forr benne, az adrenalin száguld az ereiben, de az eszét képtelen használni, főként mikor már elfáradt. Az első egy-két körnél még úgy-ahogy taktikázik, de elkeseredettségében egyre kezelhetetlenebb. De valahányszor a földre kerül, mégis feláll, harcolna tovább, amíg megálljt nem parancsolnak neki. Már alig áll a lábán, de áll. Egy pillanatig, mert a térde feladja a harcot, és ősszecsuklik. Talán elég volt ennyi mára, a teste legalábbis ezt könyörgi, míg a tekintetében még mindig ott ég a küzdeni vágyás tüze.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Máj. 06, 2017 9:53 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Mert mindent tudok és mindent értek –
válaszolok az arcát fürkészve. A bosszúsága egyáltalán nem érdekel, sőt annál jobban  fog később szórakoztatni, mikor rádöbben, hogy végig igazat beszéltem, hogy nem holmi halandó dölyf mondatta velem a szavakat, hanem a tény, hogy az isteneik közé tartozom. Pusztán én itt élek velük pár másik társammal egyetemben.
- Nekem nincsen lejjebb út, - válaszolok, miközben kissé ingatom a fejemet. Innen már nincs lefelé tovább út, hiszen már a föld is maga a pokol egy hozzám hasonló számára. Nem kell ahhoz nekem mélyebbre mennem, hogy szenvedjek. Ez a mocskos halandó lét maga a legnagyobb gyötrelem, amit Mennyei Atyám rám kivethetett.

- Talán a földről akarsz enni? –
kérdezek vissza meglepetten. Még egyik szolgámat sem etettem a földről, bár igaz, hogy velem enni sem szoktak, de ha már valakit már amúgy is az ágyasomnak tartanak, akkor miért ne tehetném meg, hogy kicsit rájátszok erre?
- Szeretném, ha újra és újra emlékeztetne valami téged arra, hogy képtelen vagy elpusztítani az uradat. Bármennyire is vágysz erre – mert nem nehéz kitalálni, hogy mi jár abban a makacs fejben. Még azt is képes lenne elképzelni a lányról, hogy éjszakánként ezzel álmodik.
- Ideális alkatod és erős akaratod van – magyarázom döntésem egyik okát, ám a valóság az, hogy csak azzal foglalkozok, hogy felkészítsem őt a túlvilági létre. Nagyobb eséllyel jut hamar magasabbra, ha magáévá tesz bizonyos képességeket. - Jó harcos lesz belőled – és vad. Mivel nő, ezért soha senki se tudja majd, hogy mi jár a fejében, mikor tervet sző az ellenségeivel szemben. Hasznos lesz számomra itt a matérián is. És legalább egy kevés színt visz majd az aztékok mindennapjaiba, mivel kezd lassan minden unalmasan egyhangú lenni. Amúgy is, már nem lát túl sok időtök a birodalomban. Hamarosan összeomlik. Már nem látok benne túl sok lehetőséget, hiszen belülről emészti a rothadás. Persze nem véletlenül, hiszen így szándékoltuk felépíteni. Hamarosan eljön az aratás ideje, és mi mindent viszünk magunkkal. Semmit se hagyunk itt.
- Az a célom, - válaszolok a kérdésére, miközben kipillantok az ablakomon, - hogy úgy két-három év múlva az egyik csapatom élére állj – pillantok oldalra, hogy a perifériás látásomba kerüljön a lány hitetlenkedő arca. Nem baj, hogy nem érti, hiszen nem is ez a feladata. Csak tennie kell azt, amit mondok… és azt fogja tenni. Talán észre se veszi, és máris hűséges lesz hozzám. Persze, az is lehet, hogy nem így fog történni, de erre az eshetőségre is bőven lesznek már ötleteim, mire arra kerül a sor, hogy ez eldől.
- Nem, nem vagyok őrült – ingatom a fejemet mosolyogva. Még, hogy én becsülök le másokat? Milyen őrült juthat ilyen magasra? Persze, születés jogán elég sokkal történt már ilyesmi az évezredes emberi történelemben, de hogy a helyükön is maradjanak… Nem, előbb-utóbb mindegyiket elmozdítják. Még nem született olyan uralkodó, aki túl sokáig a trónon maradt volna, miközben a feje lágy volt, mint a félig főtt tojás. – Egyszer majd te is mindent megértesz – teszem hozzá, miközben a távolt fürkészem. Vajon milyen lehet most az élet a fehér népek világában? Régen jártam arra, de úgy érzem, hogy hamarosan újra visszatérek. – De előtte még nagyon sok dolgunk van – fordulok vissza, hogy odasétáljak hozzá.


Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Máj. 06, 2017 9:54 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Úgy beszélsz, mint aki mindent tud, és mindent ért, holott erre csak az istenek képesek. – Ingatja meg a fejét bosszúsan.
- Ha kacsának vélsz, meglepetés fog érni. – Mordul rá a lány újra felderengő bátorsága tükrében. – Lebecsülsz másokat, holott te sem vagy különb. De ne aggódj, magasról lehet a legnagyobbat esni.

- Az uraknak nem szokása hagyni, hogy a szolgák az asztalukról egyenek. – Sokan maradékokat dobálnak el, amit aztán szerencsétlenek a földről szedhetnek fel, de persze… háza válogatja, hiszen ők se bántak olyan rosszul a szolgáikkal. Ami mondjuk azt illeti, ő sose került kapcsolatba olyanokkal, akik nem szabad akaratukból kezdték a királyi családot szolgálni, úgyhogy… ilyesmiről inkább csak rémhíreket hallott. Óvatosan nyúl az egyik gyümölcs felé, mintha még mindig nem hinné el, hogy vehet belőle. Persze éhes egy kicsit, mégsem veti magát vadállat módjára az ételre, ahhoz több finomság szorult belé.
- Ajándékot? – Pillant a férfira egyrészt feszülten, másrészt meglepetten. – Nekem? – Nem tett semmit, amiért ajándékot kaphatna, sőt… Teljesen összezavarja a másik, hiszen előző nap még fenyegette, most pedig kedveskedik? Nem érti mi ütött a másikba, és bár azt mondják az asszonyok szeszélyesek, most nem talál más jelzőt a férfira.
Ha tippelnie kell, mi is az az ajándék, biztosan ékszert mondott volna, de… egyáltalán nem ilyet. Értetlenül fogja ujjai közé a csiszolt tőrt, és nem talál magyarázatot az ajándékra. Senki épeszű nem adna fegyvert egy friss rabszolgája kezébe, aki eddig is ellenszegült neki, szóval… igen, kezd arra a következtetésre jutni, hogy az úr egy őrült… kiszámíthatatlan, veszélyes és szeszélyes őrült.
- Harcolni? – Siklik ki ajkain a kérdés hitetlenkedve, alig hangosabban egy szellőnél. Most már teljesen elveszítette a fonalat. Valóban nem sok asszonyt tanítanak küzdeni, de az ő esetében ez teljesen megmagyarázhatatlan is lenne. Ki az az ostoba, aki nemcsak fegyvert ad rabszolgája kezébe, de még meg is tanítja használni?
- Miért? Mi célod ezzel? – Mert képtelen találni valamit, amivel megértheti a másik szándékait, márpedig… sokkal nyugodtabb lenne, ha tudná mi vár rá.
- Te teljesen őrült vagy, igaz? – Mert egyszerűen képtelen másra gondolni. Ez a gondolat pedig valahol elkeseríti, hiszen valóban jobb lett volna, ha korábban megöli. Persze most itt lenne a lehetőség, bár ez a maroknyi tőr… Nem, még várnia kell, türelmesnek lennie, hogy esetleg a menekülésre is utat találjon. És talán… tényleg érdemes lenne jó szolgának lennie, hogy hosszabb pórázra engedjék. Nem lesz elég csupán tűrnie… engedelmeskednie kell, és a férfi kegyeit keresni.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Máj. 05, 2017 10:10 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Miután elsötétítik az elméteket, jó hogy szükség van az út megvilágítására – válaszol vigyorogva. Csak egy igaz út létezik, és az Lucifer nyomában van. - Bezzeg, ha látnád, hogy milyen a világ igazából, rögtön nem lenne szükséged arra, hogy a fényt kövesd az ösvényen - mondja a fejét ingatva. Ha nem ragaszkodnának olyan makacs módon az elképzeléseikhez az emberek, könnyebb lenne őket megvezetni. Persze, ezt a népet már elég régóta vezetik az orruknál fogva.
- Jaguárkölyökhöz hasonlítod magadat? Ez aranyos. Engem inkább egy kiskacsára emlékeztetsz – mondja vigyorogva. Megfordul a fejében, hogy milyen szórakoztató lenne, ha bebizonyítaná egy jaguár kölyökkel, hogy vele ez nem történhet meg. Melyik állat merne ellene törni, hiszen mind érzi rajta, hogy nincs félni valója a haláltól, velük ellentétben?

- Igen? Ez aranyos tőled – mosolyogja meg az ötletet. Azért megnézné, hogy milyen arcot vágna a lány, ha egyszer felnyitná előtte a torkát, aztán mégsem halna bele. Vajon milyen képe lenne akkor, ha rádöbbenne, hogy éppen az egyik istenével pöröl? Közben szórakozottan figyeli, hogy hogyan próbálja magát megszabadítani a vértől.
- Nem kell engedély – válaszolja a fejét ingatva. - Egyél – int az étel felé, ahogy feltűnik neki, hogy a lány hirtelen megint milyen jó szolga akar lenni. – Nem kell az engedélyemre várnod, ha enni akarsz – ismételi meg a korábbi szavait, hogy rendezzék ezt a helyzetet. Hiszen, ha azt akarja, hogy ne egyen, akkor egyszerűen nem terít.
- Aprópénz – válaszol oda se figyelve. Akkor is ezt mondaná, ha nem lennének olyan körülményei, mint amilyenek vannak. Ám az ő helyzetében, bármit megengedhet magának. Tényleg bármit. Akár az uralkodó családot is bedarálhatná, akkora hatalommal rendelkezik.
- Hoztam neked egy kis ajándékot, de majdnem megfeledkeztem róla – leakaszt az övéről egy zsákot, amiből kihúz egy ínból készült láncon függő csontból csiszolt ököltőrt. Felkel, hogy letérdeljen a lány mellett, majd a nyakába köti az ékszert, ami így pont a mellei közé lóg be. Hogy mindig érezhesse azt, hogy bármikor lenne lehetősége megölni a gazdáját. Aztán ki tudja, hogy élni fog-e vele? Belehalni úgysem fog. Pláne nem ebbe, mert ez a fegyver éppenséggel képtelen megsebezni őt, így aztán mikor a lánynál egyszer elpattan a húr, még istenibbnek fog hatni előtte a sebezhetetlenségével.
- Sose felejtsd el, hogy ki a gazdád – fogja ujjai közé a lány állát, miközben a szemébe néz, aztán elengedi, hogy az asztalra támaszkodjon az alkarjával.
- Az élet túl rövid ahhoz, hogy túl hosszan ellenkezz velem - kezd el felkelni, hogy a szoba másik fele felé kezdjen sétálni. - Legalábbis a tiéd. Nekem mindegy, hogy mit teszel. De nem lesz rossz életed, ha engedelmeskedsz - mondja, miközben kipillant az ablakon. Döntött a lány útja felől.
- Megtanítalak úgy küzdeni, ahogy a katonáim küzdenek. Ez kevés nőnek adatik meg ebben a világban - nem mintha a világ bármely pontján túl soknak lenne lehetősége ilyesmire, hiszen mindenütt elnyomják a veszedelmes némbereket, és igyekszenek tudatlanságban tartani, amennyire csak lehet.



Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Máj. 04, 2017 10:51 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Pff… - Látszik, hogy nem hisz a férfinak. Képtelen rá, hiszen máris véleményt alkotott róla, és korántsem kedvezőt. Azon felül, hogy lehetne egy olyan korú férfinak sok felesége, úgy, hogy most egy sincs, ha nem maga végez velük valamilyen módon? Persze könnyedén halnak meg gyerekszülésben, vagy van néhány betegség mai igen kegyetlen halálhoz vezet, de ha jól ehettek, mindenük megvolt, hiszen gazdag férj asszonyai lehettek, akkor nincs értelme annak, amit a másik mondott, hacsak nem tette el láb alól őket.
- Az istenek világítják meg az utakat. – Azért vannak annyian. Mindegyikük mást közvetít, más értéket, a világ más szeletét képviseli. Legalábbis azét a világét, amelyet ismer. Ő pedig sosem tekintett távolabbra.
- Hazavihetsz egy jaguár kölyköt, felnevelheted, kézből etetheted, de semmi se garantálja, hogy felnőve nem harapja át a torkod. – Vetíti előre, hogy a férfinak egész biztos nem lesz könnyű dolga, de hiszen… ez már sejthető volt elsőre is.

- Nem gondoltam ilyesmit. – Törli meg ismét az arcát, hogy megszabaduljon a cseppektől. Persze ez nem olyan könnyű, a vér ragaszkodó folyadék, szóval inkább csak elmaszatolnia sikerült magán.
- Amíg nem a nyakadból ömlik nem érdekel. – Húzza össze magát kicsit jobban a lány, hogy távolabb kerülhessen ettől az őrülttől. Mégis mi értelme volt ennek a cselekedetnek? A szolgák nyugtatják, hogy az úr jó, miközben ilyesmikre vetemedik? Ez az úr minden, csak nem jó. Megszállott, alvilági szellem aki szeret az idegeivel játszani. Sajnos. Még tűri, egy darabig még biztosan tűrnie kell, de néha egyszerűen nem tudja megállni, hogy ne szálljon vele szembe. A viadal alatt persze csendben volt, jó szolga módjára mondhatni észre se lehetett venni. De arra aztán ne számítson a férfi, hogy négy fal között is ilyen engedelmes legyen! Amúgy is bosszantja, hogy máris az ágyasaként kezelik, hiszen az asszonyok leplezetlenül elárulják sajnálatukat és egyben irigységüket egyetlen pillantásukkal. Persze, a hálójába parancsolta estére, állandóan maga mellett tartja szinte, így úgy sejtik uruk új asszonyra lelt egy időre. De nem az, és nem is akar az lenni, így hát kellőképpen bosszantja a többi szolga is.
- Nem…igazán. – Jön rá arra, hogy ha pusztán visszautasítja, talán a másik hazugságon kapja. Azt pedig már leszögezte, hogy a hazugságot keményen bünteti. Óvatosan áll talpra az ágyból, mikor a férfi már eltávolodott tőle, és keres magának egy rongyot, amivel letörölheti az arcát. Ezután az asztalhoz térdel maga is, de nem nyúl semmihez. Annyi esze van, hogy szolga nem ehet az ura engedélye nélkül, hát vár egy kicsit, hátha magához vehet néhány falatot, ha azonban sokat késik a válasz, maga megy elébe.
- Mit kell tennem az ételért? – Ez nagyon… lelkesnek hangzik a szájából, de egész biztosan mérlegelni fogja, megéri-e, hogy egyen, ha a férfi olyasmit kíván, amit nem akar megtenni. Vagy csak egyszerűen ismét az ellenállást fogja választani, amivel bosszanthatja a másikat. Vagy szórakoztatja vele? Ezt még nem tudta eldönteni.
- Sokat veszítettél a viadalon. – Hiszen mit érne egy ilyen játék fogadások nélkül? Márpedig ő figyelt, hogy a férfi hogyan és mennyit fogad, hiszen ebből megbecsülhette a vagyonát. Mennyit mer kockáztatni? Persze van olyan nemes aki könnyedén eltapsolja minden pénzét, de… valahol az úr megfontoltnak is tűnt, ahhoz képest, hogy mindig rossz csapatra tett.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Máj. 04, 2017 9:37 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Nem igazán –
ingatom meg a fejemet. Elég kevés nőmmel végeztettem, és elég ritkán történt meg az is, hogy magam hoztam volna a halált. Az asszonyok egyébként is olyan könnyen meghalnak, nem kell ahhoz két kézzel beavatkozzak, hogy ez megtörténjen. Persze, volt, hogy az volt mindkettőjüknek jobb megoldás, ha végzett az asszonnyal, és bizonyos őrültektől meg inkább megszabadult. De ahhoz, hogy valakit megöljön, nem kell az asszonyának lenni. Egyébként meg elég ritkán szokott embert ölni, hiszen élve sokkal érdekesebbek és sokkal hasznosabbak. A pokolban van bőven elég ember. Ott mindig bőven sokan voltak. Nem véletlen, hogy démonokat kellett Lucifernek toboroznia.
- Ahhoz, hogy egy úton haladj, nincs szükséged istenekre. Ha ezt elfogadod, szabad leszel – mert ez az igazi szabadság, mikor az ember leveti a béklyóit, mikor többé nem érdekli az, hogy egy bizonyos isten mit tart követendő útnak. – Az állatok is ösvényt követnek, az állatokat is tereli valaki – egy erősebb állat, vagy maga az ember. Hol ez, hol az. Persze vannak szabad lények, de egyik sem annyira szabad, mint az ember, aki képes még az ösztöneit is elnyomni, kiirtani.
- Ha nem viselkedsz rendesen, garantálom, hogy a néped tagjai aktív részesei lesznek a viadalnak – bólintok ezzel is alátámasztva, hogy amit megmondtam, azt megmondtam és nem vonom vissza. Legalábbis, amíg ez nem válik hasznomra, addig nem fogok így tenni.
- Látod, nem is vagy olyan ostoba, mint amilyennek látszol – válaszolok azon vigyorogva, ahogy azon bosszankodik, hogy trófea lett belőle. És aztán, ha az lett belőle? Csak tegyen egy rossz lépést, és okod ad arra, hogy keményen bánjak vele. És be kell valljam, hogy ebben az eshetőségben is rengeteg szórakozási lehetőséget látok.
- Megszelídítelek, - válaszolok a kérdésre egy kevés gondolkodás után.

Elégedetten figyelem a lány reakcióját. Habár bármilyen esemény ezt az érzést szülte volna bennem, hiszen a puszta tény, hogy lehetősége van tovább gördíteni a dolgokat, elégedettséggel tölt el.
- Azt hiszed, hogy ez a vér a tiéd? – kérdezem, miközben szétnyitom előtte az ujjaim, hogy lássa, a tenyeremet vágtam meg, hogy a vérem az arcára csepegtessem. Most a cseppek lassan csorognak lefelé, és az ágyra hullanak Nem zavar a fájdalom, hiszen öreg barátom már, akárcsak a sérülések.
- Csak felébresztettelek – válaszolok az arcot fürkészve kíváncsian. – És úgy sejtettem, hogy szeretnéd látni a véremet. Gondoltam, nem fosztalak meg az élménytől – kelek fel az ágyról, hogy kicsit távolabb kerüljek a riadt gyermektől. Leülök az asztal mellé, ami ínycsiklandozó étkekkel van megrakva. Magamhoz veszek egy szem lédús gyümölcsöt, és beleharapok.
- Éhes vagy? – mutatok végig az asztalon.



Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Máj. 03, 2017 11:10 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Hm. És mindet megöletted, ha már meguntad? – Kérdezi. Persze, hogy csak emberi léptékben gondolkodik, és persze próbálja maga előtt is démoninak beállítani új urát. Mi sem lenne könnyebb, minthogy elképzeli, ahogy sorra fogyasztja a lányokat, majd ha megunta őket egyszerűen kidobja? Neki is ezt a sorsot szánja? Hát előbb öli meg ő, minthogy úgy végezze.
Válaszolna, de a fájdalom beléfojtja a szót. Már mondta korábban is, a férfinak csupán engedelmeskedik. De talán még szerencse is, hogy gondolatainak nem tud hangot adni, így nem ízlelheti meg a levegő hiányának ízét. Még mindig dacosan pillant a férfira, miközben karjait ismét maga köré fonja.  Egyelőre pillanatok, villanások vannak csupán, mikor megtörni látszik, hogy aztán újult erővel álljon talpra.
- Az emberek hit nélkül elvesznének. Az istenek útmutatása fontos. – Még ha vérre is szomjaznak az isteneik. A vezetésük nélkül káosz lenne. – Nem lennénk többek az állatoknál. – De azok, ajándékot kaptak.
- Csak ha nem viselkedem rendesen, nem igaz? – Vonja fel a szemöldökét csak egy pillanatra. Ó hát ha hazudott a másik akkor mer ám bátrabb lenni, és igen, feleselni úgy tűnik nagyon tud… és nagyon is szeret.
- Hát persze. Az új trófeát körbe kell hordozni. – Fúj egyet, majd félrepillant. Úgy tűnik kicsit csillapodik, de egy kérdésre, egy fontos kérdésre még nem kapott választ.
- Mit akarsz velem? – Teszi fel újra a kérdését, szinte követelve a választ.

Aznap este sem tervezett aludni, a fáradtság mégis felülkerekedett rajta. Rettegett, igen, hogy a férfi nem hagyja ki a lehetőséget, ám úgy tűnik a másiknak egyéb dolga akadt, hogy az első éjjel nyugodtan pihenhetett. Már amennyire zaklatottsága, és a szívén eluralkodó gyász megengedte számára a nyugalmat. Nem véletlenül viselkedett kivételesen jól a viadal alatt, hiszen sejtette, hogy egy nyílvános megszégyenülés komoly megtorlást vonhatna maga után. Elég ha kettesben, vagy más szolgák előtt makrancoskodik, nem igaz? Félti, még mindig félti a sajátjait, az esetlegesen életben maradt családtagjait, a katonákat, szolgákat akiket ismert… a népét. Az apja szerint egy uralkodó gyermeke mindig is a népet szolgálja, bármit is tegyen. Másként most nem tehet értük semmit.
A szolgák persze nyugtatták, már aki engedélyt kapott, hogy beszéljen hozzá, de… sejtette, hogy mindannyian fényezni fogják az Urat. Persze, kegyes, kedves, jóságos, ha jól viselkedsz nem bánt, de… arról, hogy mit tesz ha valamiben hibázol… Arról mindannyian hallgattak. A tekintetük azonban, a félelem árulkodó volt. Nem, ez a gazda sem jobb… sőt… talán ezerszer rosszabb, mint a többi.
Az álom békéjéből egy apró csepp rángatta ki. Nem az első, jó pár kellett, míg az érzékei éledni kezdtek, hiszen a fáradtság mély, álomtalan álomba repítette. Először azonban az arcához nyúl, hogy letörölje a pöttyöket. Alig nyíló szemeivel pásztázza az ujjaira kenődött vörösséget. A szíve pánikszerűen verni kezd, ahogy elméje ráébred, ahogy ajkain érzi a fémes ízt. A teste azonnal ülésbe tornázza magát, hátát pedig a falnak vetve húzza össze a testét.
- Mi… mit művelsz? – Kapkod levegő után, ahogy igyekszik leküzdeni a rátörő riadalmat, szemeivel a férfit pásztázza. Mégis mi ez az egész? Mit tartogat ezúttal számára? Nagyot nyelve csillapul kicsit a szíve, habár félelme még mindig látványos. Ujjai szinte elfehérednek, ahogy a matracul szolgáló szalmazsákot szorítják.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Máj. 03, 2017 10:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Nem tudom – válaszolom az orrom alatt apró mosollyal, mint akinek fogalma sincs arról, hogy milyen, ha sok lánya van. És tényleg elég csekély fogalmam van erről a dologról, mivel az eddigi gyermekeim egyáltalán nem élhették meg a felnőttkort. Sőt, a többségükről még csak nem is tudok.
- Nem, - válaszolok őszintén. Minek nekem az sok asszony, ha nem hoz semmiféle örömöt a számuk bővülése? Inkább csak a bánat okozója a legtöbb. Azt azonban nem árulom el neki, hogy van-e jelenleg, aki ágyamat melegítse, ha arra vágynék. – De volt már sok is – teszem hozzá, hogy nehogy azt higgye, hogy a férfiak társaságát kedvelem. Nem mintha nagyon különbséget tennék férfi és nő között, hiszen ezek csak materiális megnyilvánulásai a léleknek. Semmi több. Isten vicce arra, hogy ezek a lények tudjanak szaporodni – de még nagyobb vicc, hogy mi angyalok egymással képtelenek vagyunk, viszont a halandókkal igen. Na, de mégis miért? Nyilván azért, hogy párunkat megkínozhasson. Mennyei Atyám igazán vicces embernek hitte magát régen. Hogy költözne a Pokol fenekére, és kóstolná meg azt, amit főzött!
- Gyorsan – bólintok. El kellene fogadnom ezt a választ, de mégis tovább faggatom, hátha eszébe jut valami fontos elem, amit felhasználhatok.
- Én vagyok az egyetlen isten, akit szolgálhatsz, míg mást nem mondok – szorítom tovább a lány állát, de azért arra vigyázok, hogy ne kezdjem el összetörni. Talán ideje lenne kicsit a tudtára adnom, hogy mennyire könnyen ripityára törhetem a kis testét. Mégis, ahogy elengedi a karomat, visszalököm a vízbe, ahelyett, hogy átfognék csinos kis nyakára, hogy kicsit megszorongassam. Az volna igazán jó!
- A hit teszi tönkre az embereket – hogy csak követik ezeket a buta képzelgéseket, melyet egyszer valamilyen okostojás közvetített feléjük, hogy mégse legyen annyira szabad az a bizonyos akarat. Aztán mindenütt változott valamennyit az igazság, képlékennyé vált az ajkakon, ahogy egyik a másikra csókolta az ősök üzenetét, míg végül már nem is minden azt jelenti, mint annak előtte. És mennyi minden fog még változni eztán. - A tudás felszabadít, - mert mit ér a hit, ha nincs mögötte tény? Puszta babona az egész, mely gúzsba kötni azt, ki fél! Felesleges a legtöbb! Ki kell hajítani mindent, hogy tiszta legyen az elme.
- Nem kérdeztem, hogy akarsz-e – pillantok újra az arcára, mert az imént még a terem díszítését figyeltem, hogy hogyan nyeli le a vizet, mint a világot az egyik démonkép, melyet a saját kívánságomra készítettek el így.
- Nem mondtam, hogy a néped tagjai lesznek a szórakozás középpontjában – gyűrődik fel az orrnyergem a bosszúságtól, miközben a szemeimben parázs táncol. Egyszer túl fog lépni egy határt… És már alig várom! Persze, ezzel fenyegettem, és azért is viszem magammal, hogy lássa, hogy milyen egy esemény, hogy biztos legyen abban, hogy inkább híven szolgál engem, minthogy ennek áldozatává váljon valaki a falujából.
– Azért viszlek, hogy mások lássák, hogy az enyém vagy, - hogy tudják, hogy ez itt egy nemes ember lánya volt, aki rabszolgaként kell majd, hogy tengesse az idejét. Legalábbis egy ideig biztosan. - Nem azért, hogy örömet okozzak neked – szép is lenne, ha a kedvében akarnék járni. Hiszen csak egy egyszerű kis használati eszköz.
- A hónom alá? Nem, - ingatom a fejem gonosz mosollyal az ajkaimon. – De megkötözve? Nos, könnyen meglehet – vigyorgok tovább, majd lassan félre nézek. Néha eszembe jut, hogy kedves is lehetnék az emberekkel, de… Aztán mindig rájövök, hogy egyik sem engedi meg a kedvességet.


Meleg vérét csöpögteti az alvó lány homlokára. Csak úgy szórakozásból, kíváncsian várva, hogy mennyiszer kell a vörös folyadéknak a homlokhoz csapódnia, hogy a fáradt ember az álom mezejéről visszatérjen a könyörtelen valóságba. Egyszer se vitette vissza a tömlöcbe, hiszen tudja, hogy a kín, ami gyötri a lelkét, az a fejében lakik. Nem kell ahhoz neki a testét sanyargatnia, hogy megtörjön. A kedvesség, az a csekély, amit ad, bőven megteszi majd a hatását. Az úr nem rossz ember, mondják a szolgák, csak jól kell viselkedni vele, és ő ezt meghálálja. Mernének mást mondani, mindet karóra húzná, és még élve kicsorgatná a beleiket tálcákra, hogy a madarak térjenek hozzájuk lakmározni.
Tudja, hogy a lány nem aludt az első éjjel, melyet az ágyában töltött, hiszen attól rettegett, hogy gazdája visszatér, és beteljesíti rajta, azt amit más nőkkel szokott az ágyában tenni. Talán éppen ezért volt, hogy nem ellenkezett oly vehemensen másnap, mikor magára vitte véres ünnepségre. Azonban tegnap éjjelre már túl fáradt volt ahhoz, hogy ne tudjon elaludni. Végig csepegteti az arcot vérével, még azokra a makacs ajkakra is jut pár csepp, amik hajlamosak visszafeleselni. Erre vágyott, hát most megadja neki! Láthatja a vérét. De hozott mást is, amivel kínjára lelhet a halandó.


Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Máj. 03, 2017 7:47 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Ha sok lányod van, nem érdemes mindet kiházasítani, nem igaz? – Azzal sok vagyon úszna el, márpedig azt egyik uralkodó se szereti. Főként ha a halála után a vejei kezdenek marakodni a földjein. Persze voltak fivérei, és a trónörökös is igen magabiztos, erős várományos volt. Volt. Most ez a kulcsszó.
- Négy asszonya volt. -  Bólint. – Habár ha jól tudom egyikük gyermektelen maradt. – Előfordul ilyen, mikor az isteneknek valami nem tetszik, vagy egyszerűen csak nem illik össze a házaspár. Úgyhogy három nőtől születtek tizenketten, ami persze amúgy is nagy teljesítmény, de hát a vezetői családnak megvan a forrása, hogy ennyi szájat jól lakasson. A jólét pedig sok gyermeket eredményezhet.
- Neked sok asszonyod van? – Kockáztat meg egy kérdést, de nem lepődik meg, ha a férfi nem óhajt válaszolni, sőt talán meg is fedi merészségéért. Próbálgatja a határokat, kicsit óvatosabban talán, mint korábban.
- Nem, nem emlékszem sokra. Minden nagyon… gyorsan történt. – És nemrég ébredt az álomból, tehát elég zavart lehetett. A félelem, és a pánik ami eluralkodott rajtuk pedig minden bizonnyal még életlenebbé teszi emlékképeit. Nem emlékszik a támadókra, sokkal inkább szörnyekként fogta fel akkor őket, hát a külsejüket is nehezen idézné fel. Nem ért egyet a férfival, már ami a megtalálásukat illeti. Úgy véli kiváló rejtekhelyeik lehettek, nem valószínű, hogy megtalálták volna őket, még ha fel is forgatják az egész várost. De nem így történt, tehát ez valóban nem lett volna az istenek által számára rendelt út.
- Nem figyeltem. Nem az volt a lényeg, kik támadtak rá. – Abszolút nem ezzel volt elfoglalva, mégis mit képzel a férfi? Még annak az arcára se emlékszik, akinek a torkán átdöfte a kést. Bántani akarták a családját, hát cselekedett. Utána pedig… a sötétség jótékonyan eltakart előle mindent.
Márpedig nem hajlandó lemondani a nevéről. Ixchelnek hívják, egy vezér lánya volt, és a férfi agressziója csak még nagyobb ellenállást szül benne, ami megnyilvánul abban is, hogy ráfog az arcát markoló kézre. Látszik, hogy a dühe egy pillanatra elönti, ám végül csupán arra futja, hogy pillantása éles késsé váljon, ajkai pedig finom vonallá préselődjenek. Az, hogy a férfi szólítja-e valahogy vagy sem, nem érdekli, de az biztos, hogy ő emlékezni fog a nevére. Mindörökké emlékezni.
- Az isteneket szolgálom. – Ismétli meg a lány egy korábbi kijelentését. Az, hogy a férfinak engedelmeskedik, már amikor engedelmeskedik egy egészen más kérdés. A szíve, az elméje azonban szabad, márpedig az isteneket szívvel, lélekkel szokás szolgálni.
- Nem hiszem, hogy egy rabszolga lehet boldog. – Ahogy abban se, hogy lehet olyasvalakinek jó élete, aki állandóan attól retteg mikor ront el valamit, vagy mikor unja meg az ura. Ez számára lehetetlenek tűnik. Bár eddig se maga szabta a sorsát, mégsem kellett akarata ellen cselekednie. Persze könnyen lehet, hogy pár hónap, vagy év múlva már nem is fog emlékezni minderre a kétségbeesésre, vagy ellenállásra, amit most mutat. Hiszen oly gyenge és törékeny az ember, hajlítható, mint a nád. A megfelelő eszközökkel.
- És ha nem akarok menni? – Dönti oldalra a fejét. – Nem értem miért hiszed, hogy nem rosszabb látni meghalni a népem tagjait egy ostoba játék során, mint egy gödörben téblábolni egy hónapig. – A hangja még mindig remeg a dühtől, és a visszafojtott feszültségtől. Egyáltalán nem tudja elviselni, ha fenyegetik, legalábbis ha azzal fenyegetik, hogy számára lesz rosszabb, hiszen… ez eddig se hatotta meg. És nem akarja látni azt az ostoba viadalt… ünnepét annak, hogy legyőzték őket, mások vígadalmát afelett, hogy ők szenvednek. - Hónod alá csapsz összekötözve?

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Máj. 02, 2017 11:51 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- ÉS másokét se igazán – utalok itt arra, hogy más férfi is máshol szeretné látni azt a kis csinos testét, habár nem zavar, ha nem veszi fel ezt a mondatot, hiszen az még inkább alátámasztaná azt, hogy igazam van: hazudott nekem. Ez alkalommal ezt még elnézem neki, de legközelebb már nem leszek vele ilyen rendes.

- Igen? – kérdezek vissza, miközben a szemöldökeim alig észrevehetően feljebb emelkednek. Igyekszem visszafogni kíváncsiságom tényét, mivelhogy szeretném megőrizni magamról azt a látszatot, hogy sokat tudok. Habár, lehet, hogy a lány ezt nem érzi rajtam, még ha hamis is lenne a látszat. Ám, tény, ami tény, sok mindent kiolvashatok egy-egy mozdulatából, de sajnos nem eleget.
- Tizenketten – ismételi meg elgondolkodva, mintha észre se venné azt a halvány voltakot. Hiszen tudja, de egyenlőre nem akar a lány gyászával foglalkozni. Arra is sor kerül majd, mikor eljön az ideje. – Sok asszonya volt atyádnak? – mert gondolja, hogy úgy lehetett, ha ilyen sok gyermeket nemzett. Ezen a vidéken ugyanis nem szokás olyan hosszú ideig élni, hogy összejöjjön egy tucat gyerek. Ahhoz több asszony kell, és nem is túl ritkán több férj is.
- Emlékszel az első támadókra, akiket láttál? – Tudni szeretné, hogy milyen emlékei vannak arról a mindkettőjük számára különleges estéről. – Ha szerencsével jártak volna is, megtalálnak titeket. A vége ugyan az lett volna. Ez az istenek akarata volt – erről valószínűleg egyikük se fog vitát nyitni. Habár a lánynak így is fel kell dolgoznia az istenek ítéletét, de minthogy hite van abban, hogy az istenek akarata szerint történnek a dolgok, ezért sokkal könnyebben túl lesz rajta, mintha elveszítette volna a hitét. Habár ez utóbbival lehet, hogy jobban járt volna, mert könnyebb lenne agyagként formálni.
- A nővéredre támadó katonákra emlékszel? Mert gondolom, nem egyedül volt – gyanítja, hogy legalább egy fia lefogta a nőt, míg a másik megszabadította a felesleges ruháktól. Kérdés, hogy tényleg a fia volt-e a másik, vagy egy másik úr katonája játszott közre.
- Rabszolga vagy – ragadja meg a lány állát keményen, hogy biztosan érthető legyen számára az, amit ki kíván fejezni. – Nincs neved. Nincs, míg én azt nem mondom – állja a fortyogó dühhel telt pillantást. Látott már rosszabbat… sokkal rosszabbat ennél. És tapasztalt is szemtől-szembe, megsemmisítő pillantást, mely, ha lett tudott volna gyilkolni, akkor most nem lenne itt. Ám szerencsétlenségére pusztán a szárnyait veszítette el, és a mennyei köteléket mely az Atyához láncolta.
- Olybá tűnik, hogy az istenek felülbírálták atyád akaratát – mondja csak úgy félvállról, ám mégis jelentőségteljesen, miközben leveszi a lányról kezeit. Nincs oka arra, hogy fogdossa, pláne, hogy megígérte neki, hogy nem fog ilyesmit tenni. Habár a fegyelmezés még nem egyenértékű a fogdosással.
- És most úgy érzed, hogy már egyik sem lehetsz. De ez az érzés idővel elmúlik, ha túl vagy a gyászodon – magyarázza a lánynak, hiszen… hiszen minden emberi élet egyformán sivár. Megszületnek, élnek, meghalnak. És meghalnak mások is, és olykor szerelmesek is lesznek, de végig mindegyik annyira kiszámítható! Olyan unalmasan kiszámítható, hogy olykor csodálkozik, hogy a Mennyei Atya még képes volt szabad akaratnak nevezni azt, amivel ezek rendelkeznek. – Persze ez csak rajtad áll – és csak rajta is bukik. Ha nem akar többé boldog lenni, akkor soha többé nem lesz az. Senki más nem tudja ezt befolyásolni… már ami a hétköznapi halandókat illeti.
- Holnap magammal viszlek a viadalra. Ha jól viselkedsz, megengedem, hogy leródd tiszteletedet az Istenek előtt. Ha rosszul viselkedsz, ha véletlenül szökni próbálnál, akkor egy gödörbe vetlek, és egy hónapon át száraz kukoricával foglak etetni - ígér be valami szörnyűségeset a lánynak. Neki igazából mindegy, hogy fog-e próbálkozni, hiszen a végeredmény az így is úgy is az, hogy továbbra is a rabja marad, aki idővel szolgálni fogja minden kényét és kedvét, cserébe pedig majd hatalmat kap, olyat, amilyenről még csak nem is álmodhatott.

Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Máj. 01, 2017 11:04 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem ismerhetem a szokásaidat. – Szökik ki belőle még egy visszaszólás. Azért még van mit gyakorolnia türelem terén, hiszen ezt sem sikerült lenyelnie. Persze esze ágában se volt a másikat az ágyában várni, sőt… szeretné elkerülni, vagy legalábbis nagyon sokáig elhúzni az odakerülését.

- Apámnak más tervei voltam velem. – Hiszen volt elég lánya, akiket férjhez adhatott, ideje volt áldozni az isteneknek is. Persze nem úgy, ahogy ezt mondjuk itt tennék, bár választhatta volna azt az utat is, de… szüksége volt egy papnőre, hát nemzett egyet.
Míg a másiknak egy szemvillanás a percek, ahogy az emberi élet is, számára most végtelennek tűnik minden egyes pillanat. Vánszorog az idő a nehéz lábain, és úgy érzi évek telnek el, mire a férfi ismét megszólal. Hitetlen, még mindig riadt, és értetlen tekintetét a másikra emeli. Persze kiérzi a ’most’ jelentőségét, hogy még nem menekült meg, csupán pillanatnyi haladékot kapott. Mint a majom, amivel egy jaguár játszadozik. Becserkészi, majd hagyja elfutni, csak hogy aztán egy övid pillanattal később elkapja és ketté roppantsa a gerincét. Mégis valóban némi enyhet hoznak a szavak, egy kevés felszabadulást, és erőt, hogy megválaszolja a feltett kérdéseket. Nem érti ugyan, mire ez a faggatózás, hiszen a férfinak semmi szüksége nem lehet mindazokra, amiket megtud róla. A múlt lényegében már el van törölve, és számára új korszak kezdődött, legalábbis ezt próbálta eddig megértetni vele a másik. Persze lehet, hogy csupán kíváncsi mégis pontosan milyen értékű árut vett. Ez is elképzelhető.
- Tizenketten… voltak. – Nem tudja hányan lehetnek még életben, egyáltalán van-e még valaki, aki életben van, vagy ő az utolsó?  fivéreit biztosan a piramis tetejére hurcolták, hogy fejük lassan bucskázzon le a lépcsőkön. De a nővérei és a hugai? Talán valamelyikük egy hasonló házban szenved. Csak kérni tudja az isteneket, hogy segítség őt, ha ez így van. Persze némelyikük csupán a féltestvére volt, hiszen egy uralkodónak általában több feleség, és ágyas dukál, ám nem tudná már megmondani melyik testvére melyik asszonyé lehetett.
- Hogy a testvéreim felkeltenek, és… a katonák megpróbálnak kijuttatni minket. – De nem volt esélyük. A támadás éjjel érkezett, az őrségük későn reagált, a haderő pedig… túl nagy volt. A katonáikat pillanatok alatt mészárolták le, esélyük se volt. – Mint láthatod nem jártak szerencsével. – Hunyja le a szemét. A karjaival még mindig öleli magát, ezzel egyfajta falat képezve a férfi és maga közé, de leginkább eltakarja mindazt, amit nem kíván megmutatni.
- Az egyik nővéremről a katona éppen letépi a ruhát… én… a kezembe akadt a tőr, és nekimentem. Aztán valami eltalált… hátul… A következő pillanatban már a törzshöz kötve tértem magamhoz. – Fordítja el a fejét. Nem tudja ki üthette le, vagy kivel mi történt utána, hogy meg tudta-e védeni azt, akit akart… Csak a menetelésre emlékszik, ahogy tekintetével kereste a testvéreit, az anyáit, az apját… Bár szinte biztos volt abban, hogy ő már halott. Talán a ruhái miatt nem ismerték fel hova tartozik, hiszen látogatóba ment haza a templomból. Rosszkor.
- A nevem Ixchel, Ixtlilxochitl lánya vagyok. – Minek hazudjon tovább? Nincs semmi értelme, hiszen a teste, a neve is árulója. Tekintetében, melyet ismét a férfinak szegez, fellángol a düh, és a büszkeség egy erős keveréke. Mélyen fortyog tovább, bármennyire is leplezze, ez az amit nem lehet kiírtani belőle.
- Milyen sora van egy uralkodó lányának? – Kérdez inkább vissza. – Nővéreimet mind férjhez adták, de apám velem az istenek kegyét kívánta kiváltani. Xochiquetzal papnőjének szánt. – De sajnos nem jutott messzire a tanulmányaival. Az istennő egyike a termékenységi isteneknek, a fiatal anyák, gyermekszülések, a női szexuális erők védelmezőjének, és nem mellesleg a nagy tollas kígyó Quetzalcoatl anyja. Bármely uralkodónak javára válna egy a gyermekei közül kikerült papnő, ha az istennő áldását élvezi utána. – Elégedett voltam az életemmel. És boldog. – De már soha nem lehet az, nem igaz?

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Máj. 01, 2017 10:02 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Ha valakit az éjszakai pihenőhelyemre küldök, az nem az asztalnál szokott fogadni – esetleg az asztalon, de inkább az ágyban, tisztán. De nincs itt semmi baj, hiszen sejtettem, hogy mire számítsak a lánytól, ha nem is éppen erre.

- Tizenöt nyarat, és nem adtak férjhez? – Ez különös, habár nem mondhatom, hogy teljesen szokatlan. Idős ahhoz, hogy hajadon legyen, pedig kelendő szépségnek látszik. Habár, nem biztos hogy igazam van, hiszen az ízlésem elég speciális. A legtöbb helybéli nő egyáltalán nem a kedvemnek való, de ez nem is baj, hiszen nem is azért vagyok itt, hogy asszonyokat szerezzek magamnak. Ő sem azért van itt, habár ezt még nem tudja… és szórakoztat a tudat, hogy csak én tudom.
- Elmehetsz – hajtja el a másikat, hogy kettesben maradjanak a vízbe szálló lánnyal. Figyeli, amint remegő léptekkel a közelébe merészkedik szórakozása tárgya. Tekintetét leginkább az arca köti le, de nem zárja ki perifériájából a víz fodrait sem. Percekig nézi némán, hiszen mindez idő az ő hosszú életében egy villanás.
- Nem fogok most hozzád érni, – szólal meg egy idő után, mikor már úgy érzi, hogy bőven elég ideig terhelte le a lány rezgő idegszálait. A rettegést nem szeretné megszüntetni, pusztán kicsit hosszabbra nyújtani, hogy most fellélegezhessen. Még a tekintetét is leveszi a lányról, hanem a falfaragásokra-festményekre akasztja.
- Hány testvéred volt? – kezdi a faggatózást, hiszen minél többet szeretne ismerni a lány életéből, anélkül, hogy ehhez valakivel szívességet cserélne. Egyébként is, túl jól érzi most magát a földön, hogy alámerüljön a Pokolba.
- Mi az első emlékképed a támadásról? – kíváncsi, hogy mégis melyik házból rabolhatták el, és kinek a katonái. A sajátjai lettek volna, és botor módon nem hozták a színe elé, hogy megvizslathassa? Vagy valaki más volt, és nem érdekelte ez az értékes portéka? Talán a király ifjú fivérének harcosai lehettek. Azok ilyen tökkelütöttek. Azokból kinézné.
- És mi az utolsó emléked? – Valahogy csak belekerült az a tőr az egyik fia nyakába. Az életért folyó küzdelem adott annyi erőt a lánynak, hogy ilyesmire képes legyen, vagy azaz ostoba gyermek ivott előre a győzelemre? Úgy tanította a fiait, hogy ne féljenek a haláltól, de ne is keressék azt. Sokat tett azért, hogy az egykori gyermekek most a birodalom legjobb harcosai legyenek. Két kezét ölte bele a munkába, és remek értékes katonát küldött halálba, hogy ezek lehessenek a legjobbak.
- Hogyan neveztek, mielőtt idekerültél? – mert itt szolga lesz a neve, míg ő másként nem dönt. Ahhoz pedig sokat kell tennie, hogy megajándékozza a nevével. Alázatosnak, lojálisnak, szorgalmasnak kell lennie. De… akár akarja a lány, akár nem… a bosszú kopni fog, és közöttük a szál erősödni. Hamarosan ez az élő isten itt előtte, sokkal fontosabb lesz számára, mint a szülei valaha voltak neki.
- Milyen életet éltél? – kérdezősködik tovább, hiszen szeretné ismerni a lány előképzettségeit, hogy tudja milyen alapokra építhet, kell-e valamit lerombolni előtte. Eltörölni egyes istenek nevét, hogy a helyükbe másik léphessen.

Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Máj. 01, 2017 8:37 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
A válasza csupán egy gyilkos pillantás, amit csoda, hogy nem követnek szavak. Az önuralom erény, és a jelek szerint neki minden egyes alkalommal meg kell küzdenie érte, ahogy most is lehunyja szemét és mély levegőt vesz.
- Mit várnál el tőle? – Kérdez vissza. Ha kell úgy viselkedik, de persze… valószínleg egy olyan asszony már az elején se küzdött volna, hiszen ha jó úrhoz kerül, arany élete lehet. Ezzel szemben ő csupán rosszabbra, és rosszabbra számíthat, bárki is vegye meg, és sajnos… vagy nem sajnos egy nagy hatalommal rendelkező vetett rá szemet. A szabadulása így nehezebb, és… valószínűleg a megaláztatása is nagyobb lesz.
Minden lépéssel közelebb kerül a rémálomhoz. A háló, a fürdő… retteg, hogy még nem készült fel, retteg, hogy a férfi élvezetét fogja lelni abban, ha pánikolni kezd. Erősnek kell lennie, olyannak, mint egy kőszikla, akit nem érdekel, de… lehet olyan az ember, ha még nem érintette férfi? A lábai mégis viszik előre, míg meg nem torpan az igényesen kialakított medence mellett. Lenyűgözi, egyben félelemmel is tölti el a látvány. Sejti, hogy le kell majd vetkőznie, és hogy nem lesz ezzel egyedül. A fürdőhely viszont csodálatos, nem sokan képesek megzabolázni a folyó vízeket. Az ő palotájukban is volt egy ilyen medence, de hatalmasabb, a család számára, ami nem volt kicsi, ráadásul a szolgák hordták bele a vizet. A férfi viszont egyedül van, legalábbis még nem mutatta jelét asszonynak, vagy gyermekeknek. Persze ki tudja, ők talán egy másik házban élnek, ez pedig az úr játszótere. Végigfut a hátán a hideg, de nem ezért rezzen össze, mikor a szolga hozzá ér. Szinte kapaszkodik a ruhájába, mintha menedéket adhatna az z anyagdarab, de végül mégis lekerül róla. Feszülten áll, karjait maga köré fonva próbálja rejteni, amit még lehet. Ennél talán nem is adhatná nyíltabban jelét, hogy nem csak hogy nem volt férjnél, de még egy férfi előtt se mutatta meg magát.
- Azt mondták tizenöt aratást láthattam eddig a saját szememmel. – Persze számolhatna a naptár szerint is, bár egyáltalán nem biztos abban, hogy itt ugyanúgy mérik az időt, ahogyan ők tették. A városok között ugyan sok a hasonlóság, de az ő apró területük kicsit mindig más isteneket imádott, mint Tenochtitlán lakói. A víz közben lassan lemossa róla az elmúlt napok mocskát, bőrén megjelennek a finom ívű, gondosan rajzolt vonalak, melyek a szakavatott szemek számára felfedik, hogy már pár aratással ezelőtt a felnőtt korba lépett habár nem volt az olyan rég. Azt is elmesélik ki fia-borja, így rangja is tisztán kivehető annak, aki ismeri Texacoco uralkodóinak jeleit. A legújabb vonalak pedig azt mesélik, milyen istennő szolgálatára szánták a lányt, és hogy tanulmányait talán még ebben az évben kezdte csupán meg. Tekintete közben időnként a férfira téved, de gyorsan el is néz. a zavar, a félelem minden pillanattal nő benne. Ő pedig küzd velük. szinte látszik hogyan bírkózik meg zakatoló szívével.
Nagyot nyel ismét, mielőtt leereszkedne a kövekkel kirakott medencébe. Nem a víz lassítja lépéseit, és még csak nem is a gondolat, hogy milyen gyönyörű lenne a férfi vére a vízben, ha saját tőrét fordíthatná ellene, hanem a félelem, amivel még mindig hevesen küzd. Persze eljátszik a pillanatnyi eshetőséggel, hogy megszerezze a tőrt, de ismét türelemre inti magát, hogy lesz ennél még alkalmasabb pillanat is. Mikor a másik mellé ér, letérdel, többek között azért, hogy a vízben elrejthesse valamennyire testét, és azért, mert illetlenség lenne magasabban tartania a fejét, mint az uráé van. Testének remegése alig látható hullámokat vet, szívét csitítja, ami majd kiugrik a helyéről. Fél, de eljátsza, hogy nem. Azt játsza, hogy bátor, egy erős nő, aki bármit, mindent kibír.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Máj. 01, 2017 7:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Ne feleselj – szólja meg ez alkalommal szelíd hangon, mintha még mókásnak tartaná is azt, hogy tovább forgatja új szolgája a szavakat. Felvágták a nyelvét, ez tudható volt már akkor is, mikor megvették. Most mégsem fog rápirítani, hiszen vékony jégen lépkednek. Még csak az kéne, hogy a lány visszatáncoljon! Berepedhet a jég, és alámerülhetnek a fagyos vízbe. Majd legközelebb… legközelebb kemény lesz vele, ha kell durva is, hogy érezze a kis szolga, hogy mennyire értéktelen az élete egy úr számára.
- Helyes – bólint elégedetten. Úgy tűnik, hogy megértették egymást.

Órákra hagyja magára a lányt, még csak őröket se parancsol a szobába, hiszen ez is csak egy teszt a sok közül, ami még vár rá. Egyébként is, megteszik a dolgukat a folyosókon állók is, ha a kis cseles szökni próbál. Addig se unatkoznának. Szolgálókkal se látja el, hiszen nem vendég, akinek minden óhaját és sóhaját lesni kell. Ételt juttatott számára, és italt is. Ezen felül még időt, hogy gondolkozhasson múlton és jövőn. Az időnél nincs értékesebb, amit elvehetne vagy akár adhatna bárkinek. Más dolga nincs, mint hogy azt várja, hogy lassan elinduljon a csúcsról a Napkorong lefelé. Mikor aztán a Nap nyugat felé halad, ő is érkezik egy rabszolgája kíséretében, aki némán, alázatosan jár mögötte, mint hűséges árnyék, úgy követi gazdáját. Jól idomított, mint a legtöbben, akikre fordított a saját idejéből, mert abból bizony sok jutott.
- Látom, használod a fejed – vigyorodik el azon, ahogy a korábban oly vehemensen ellenkező lány most engedelmesen térdel az asztal előtt, mint aki csak a parancsára vár. – Habár… nem éppen ezt várnám el egy olyan nőtől, aki egy egész falu asszonya volt – idézi a korábbi szavakat, még mindig szórakoztatónak találja ezt a kis hazugságot. Nehezen néz ki ilyesmit a lányból. Igazából elég hamar elvetette ezt a lehetőséget, ahhoz túl... finom a bőre és a beszéde is szebb, mintha pusztán egy asszony lenne, aki kiárusítja a testét.
- Kelj fel – parancsol rá, majd amint ez megtörtént int a fejével az egyik elfüggönyözött fal irányába, ami mögött egy nyirkos hely rejtőzik. – Arra van a fürdőm - méghozzá nem is akármilyen. - Indulj – kiadja az utasítást, és kicsit lemaradva követi. Pusztán csak formalitás, hogy gyorsan körbe pillant a szobájában, hogy tudja, mit mozdított el a lány, míg magára maradt. Az ételből alig evett, amiért még később majd megfedi, de nem most.
Úgy alakították ki a következő helységet, hogy a mélyedés, melyet kövekkel raktak ki, az egyik irányból folyó vízzel megteljen, és egy másik csatornán keresztül a felesleges víz mindig távozni tudjon. Persze nagy esőzés idején kénytelen kövekkel kiékeltetni a befolyót, hogy ne öntse el a szobáját a víz, mert sajnos volt már rá alkalom. Azonban nem most, most ez egy kellemes hideg fürdő a nyári forróságban. Azazel szereti kényeztetni saját magát, annak ellenére, hogy mélyen belül nem sok szükségét érzi ezeknek. Ám a rangja megköveteli, hogy furcsa szokásai legyenek.
- Mosdasd le – adja ki parancsba a mögötte jövőnek, majd elsétálva a lány mellett a medence szélén hátra sétál, hogy a végén ledobva a ruháját a földre maga a vízbe ereszkedjen. Hiszen csak nem hagyhatja, hogy a lány összemocskolja azt a vizet, amiben a gazda áztatja meggyötört testét. Amint apró hullámokat keltve elmerült az alig bordái aljáig érő vízben, megtámaszkodik a karjaival, majd fejét hátraveti és figyeli, hogy miként reagál a lány arra, ami rá vár.
- Hány nyarat éltél eddig? – kérdezi, miközben amazt mosdatják. Először tálat nyújt a szolgáló, hogy a lány maga nedvesíthesse meg az arcát, ám a többit már nem neki kell elvégeznie. Valószínűleg nincs hozzászokva ilyesmihez, hiszen kevesen engedhetik meg maguknak, hogy ne kelljen a saját testükhöz érniük a tisztasághoz. A szolgáló leteszi a tálat, majd megnedvesít egy rongyot, hogy lemosdassa a lányt.
- Most pedig szállj be, - szól, mikor már elég tisztának találja. - És gyere ide hozzám - inti magához. Kíváncsian várja, hogy ez alkalommal vajon eszébe jut-e a lánynak a ruhái tetején hagyott tőr után nyúlni. Egész szórakoztatónak találná, ha az okos kis fejét egy rövid időre a víz alá nyomhatná, míg csak csapkod és könyörögni bír.

Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Máj. 01, 2017 3:19 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Értem. – Vagyis azt érti, hogy nem fogja elhagyni a házat többé… valószínűleg. Vagy talán… van a szolgákon valami jel, ami jelzi kihez tartoznak? Gyorsan végigpillant a bent állókon, de nem lát rajtuk semmi olyasmit, ami a férfira utalna, arra, hogy egyetlen úrhoz tartoznak.
- Nem hazudtam. Az undorom elűzi az éhségem. – Fúj egyet. Hát ilyesmiken múlhatnak dolgok? Mikor melyik szót, kifejezést használja? Persze, ha így akarja, akkor beszél ő kétértelműbben, hiszen megy az számára is. Az őszinteség bizalom kérdése, márpedig hogy bízhatna meg olyanban, aki a tulajdonának tekinti? Aki azzal kényszeríti engedelmességre, hogy mások életével játszik. Lehet-e ilyen emberben bízni?
- Megértettem. – Fordítja félre a fejét. Nem akarattal tette, pontosabban… nem mert ennél többet tenni. Amúgy is… bosszantja, hogy már a teste sem lehet az övé. Pontosabban éppen az nem lehet az övé, de a gondolatai, az érzései, a lelke még az övé, és nem is hajlandó lemondani róla.
Alig képes leplezni a riadalmat a tekintetében, ahogy a férfira pillant, mikor az a hálótermébe parancsolja. Sokkal szívesebben mászna most vissza abba a kis lyukba, amiben az elmúlt éjszakáit töltötte, hiszen ez a parancs sok mindent sejtet. Elsősorban azonban azt, hogy mára még nem szabadult meg a férfitól.

Az ablakban áll, figyeli az alant kavargó embertömegeket. Ez a város a nap minden szakában lüktet. Az övék ezzel szemben estére azért mindig elcsendesült.  Nézi a várost, ami új otthona lesz, amíg nem talál módot arra, hogy hazatérhessen. Az otthonába, ami lényegében már nem is létezik. A kis asztalon az ételből csipegetett egy keveset, ám vagy régebben se volt nagy evő, vagy valóban nem megy le semmi a torkán, mivel nem túl sokat vett magához. Tekintete a tömeget fürkészi, a számára furcsának tűnő divatot. Nincsenek olyan távol egymástól, mégis annyira más a két város… Volt ideje gondolkodni, talán túl sok időt is adott a másik. A dac ismét igyekezett feltámadni benne, de most félelem helyett inkább saját büszkesége ellen küzdött. Nem jött el az ideje, még nem… de idővel, ha jól játssza a szerepét, végül a férfi fölé kerekedhet majd, és győzni fog. Bosszút fog állni a családjáért, a népéért. Nem most, türelemre intette magát, és kérte az isteneket, adjanak neki elég erőt, hogy tűrni tudjon. Tűrni mindazt, amit a férfi tervez vele tenni.
Először csak hátrapillant, mikor a férfi belép, azt hiszi egy újabb szolgáló érkezik, de végül rájön, hogy valamiféleképp fogadnia kéne új urát. Megfordul hát, és az asztalhoz lép, hogy letérdeljen hozzá. Fejét lehajtja, és igyekszik lenyugtatni zakatoló szívét.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Ápr. 30, 2017 10:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Nem fogják mások kérdezni, - fordul az ablak felé, hogy elkezdje felépíteni a következő próbatételt, mely a lányra vár. Számára teljesen mindegy, hogy elbukik rajta vagy átmegy a vizsgán, hiszen ez a végkimenetelen nem változtat, pusztán az ösvényen, amit járni fog. Rögös lesz-e az út vagy sima? Ez alkalommal megpróbálja türelmét a másik, hiszen számítania kell minden eshetőségre. Érzi, ahogy a testében felbuzdul a vér, hogy egy esetleges támadást képes legyen hiba nélkül kivédeni, hiszen ebben az esetben meg kell mutatnia erőfölényét.
- Megint tévedsz – válaszol mosolyogva, és eljátszik a gondolattal, hogy megmagyarázza neki, hogy miért is gondolja ezt így. Hiszen az istenek sem rettegnek egymástól, még akkor sem, ha egyik háborúra kél a másikkal szemben. Persze… ebben az értelmében nem tart minden démont és angyalt istennek, hiszen közöttük is szép számmal akadnak alantasak. Közben minden idegszálával arra figyel, hogy mit fog cselekedni a lány. És lám nem a nehezebb utat választja, hanem valóban feladja a lázadást. Belátja végre, hogy ez az úr, aki megvette, erősebb nála. És bátrabb is, hiszen ellensége elé tette a fegyvert, hogy ha úgy kívánja, akkor beteljesítse a bosszúját. Türelmesen megvárja, míg a lány újra nekikezd az étkezésnek, majd lassú léptekkel visszasétál hozzá.
- Látod, hogy nincs félni valóm – guggol le a lány mellett, és visszaveszi a fegyvert, melyet azonnal újra az övébe tűz. Minden a legnagyobb rendben lesz. Most, hogy ezen túl vannak, akár elkezdhetné a jövő felépítését. Vagy hagyjon pihenőt?
– Azt elhiszem – pillant az arcára – hogy nem bírsz enni, - hiszen az, amit eddig átélt, és maga az éhezés is olykor, bőven elegendő arra, hogy ne fogadja be a gyomra az ételt. Tudja, hogy milyen ez, hiszen számos alkalommal látta már. - De azt nem hiszen el, hogy nem vagy éhes – hiszen semmit se evett, mióta itt van. Nem gondolja, hogy ez alatt a kevés idő alatt már olyasmire vetemedett volna, hogy felfaljon dolgokat, melyeket nem evésre szántak. Mert ilyet is látott már szép számmal. - Vigyázz, hogy hogyan használod a szavakat, - figyelmezteti, hogy a jövőben ne akadjanak gondjaik egymással - mert a hazugságot keményen büntetem – teszi hozzá ezt a lényeges információt is, miközben a lány csuklójáért nyúl, hogy erős ujjait köré fonva a szeme elé húzza a sérülését.
- És ne feledd, hogy a tulajdonom vagy. Ekképpen nem tehetsz kárt magadban – néz újra a lány szemeibe. – Megértettél? – kérdezi, majd ha ezt már megbeszélték, akkor felkel, és int a várakozó szolgáknak.
- Kísérjétek a hálótermembe, azt gondolom, menni fog ő magától is – pillant vissza a lányra. Természetesen szökésre így sem lesz lehetősége, hiszen számos katonája őrzi az épületet. Nem azért, mert hatalmas veszélynek lenne kitéve, hanem azért, hogy szokták a feladataikat. Egy kis gyakorlás sosem árt.
- És vigyetek ételt, italt – hogy ha végre összeszedi magát, akkor egyen. Máskülönben legyengül, elsorvad, és akkor teljesen haszontalan lesz. Ezért is fogja hagyni, hogy elsirathassa a családját. Nem elég erős benne a bosszúszomja ahhoz, hogy arra építkezhessen. Habár ezt egy kicsit sajnálja, de… majd épít másra. Mindenkiben van valami, ami felhasználható a céljai érdekében, csak nem akar mindenkire időt pazarolni.
Később majd a lány után megy, de előtte hagy neki pár óra pihenést, gondolkozást, ha úgy tetszik. Hátha addig tovább találgatja azt, hogy mégis mi oka lehet egy magafajtának arra, hogy megtartson egy olyan teremtést, mint amilyen ő itt előtte.



Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Ápr. 30, 2017 5:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- De ha mások kérdezik kit szolgálok, mégsem szólíthatlak csak Uramnak. – Próbálkozik tovább megtudni, mégis kinek a markába került. Persze talán egyszerűbb lenne más szolgálóktól kérdezni, ha bármelyikük is hajlandó lenne szóba állni vele, de talán parancsot kaptak. Vagy egyszerűen csak nem akarnak bajba kerülni, hogy uruk egyik új, meglehetősen harcias játékszerét előnyhöz juttatták.
- Csak annak nincs oka félni a haláltól, aki maga is tudja, hogy már sose kerülhet az istenek színe elé. – Hiszen mindaddig amíg nem tudod hol folytatódik tovább az életet bizonytalan leszel. Amint azonban tudod, hogy a túlfélen jó élet vár, vagy bármit is teszel már szenvedni fogsz, a halál már egyáltalán nem félelmetes dolog.
Tekintetét képtelen levenni a sötét penge csillogásáról. Olyan közel van… csak egy karnyújtásnyira. Leteszi a tálat, tép egy keveset az ételből és megpróbálja lenyomni a torkán, de… nem elég, hogy a gyomra háborog, most már a szíve is zakatol. A kísértés nem csupán nagy, hanem… elviselhetetlen… Érne bármit is azzal, ha megölné a férfit? Igen. Valószínűleg vele is végeznének azonnal, de legalább… törzsének tagjait nem fenyegethetné. Ha elbukik azonban… akkor biztosan meghal legalább egy, de ha jól sejti jó pár olyan személy, akikért felelősséggel tartozna. Ha nem jár sikerrel. De tényleg érdemes nem megpróbálnia? A tőrért nyúl, ujjaival végigsimít a pengén. Szeme sarkából a szolgálókat figyeli, vajon lépnek, ha felveszi? Megvédenék urukat, vagy hagynák, hogy megtegye? Nem habozhat sokáig, ha lépni akar, és hangtalanul, mint az éj nagymacskái felkel. Még mindig a szolgákat figyeli, kezében a tőr, amit az oldalához simít, miközben a férfihoz lépked. Lassan, óvatosan cserkészi be, csak hogy az utolsó lépésnél már szökkenhessen, hogy megragadhassa a másik haját, fejét hátra feszítve pedig elmetszhesse a torkát.
Hirtelen pattannak fel szemhéjai, ahogy bőrét karcolja az egyik éles él. A férfira emeli tekintetét, aki még mindig az ablakban áll, ő pedig tehetetlenül, félve a megtorlástól mégsem moccant. A képzeletében megvolt a bátorság, de a teste merev, a szíve zakatol, hát mégis hogyan végezhetne így a másikkal, ha nincs a karjaiban erő sem? Magával kéne, igen… a szívébe kéne szaladnia a pengének, az ő bőrét felhasítania. Tenyere körülfonja a tőrt, bőrébe fájdalom hasít, és ő meghátrál. Még élni kar, bár maga sem tudja mi célból. Talán még él benne a remény, haloványan, hogy megszökhet, talán még lehet szabad, de ha most meghal… ki tudja mi lesz? Nézi a bíbor cseppeket végigszaladni a csuklóján, ahogy leejti a kést.
- Nem vagyok éhes. – Hazudja, bár most tényleg úgy érzi, hogy annál az egy falatnál többet képtelen befogadni a teste. Combjaira simítja kezeit, bár úgy sejti mára már elég volt az urának is ennyi. Mehet vissza a lyukba, ahol egyedül marad ismét a gondolataival, és a fájdalmával.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Ápr. 30, 2017 9:10 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Nem? – kérdez vissza halkan, hanghordozásával is jelezve, hogy nincs a lány állításában semmi igazság, hiszen bizony elég sok hatalma és pénze van ahhoz, hogy bármit megtehessen bárkivel, amit csak akar. Ha nem tetszene neki az aktuális uralkodó, akkor egyszerűen csak elintézné, valamilyen eszközzel. Ha úgy lenne kedve hozzá, akkor akár a saját két kezével fojtaná meg, miközben az illető semmit se tudna tenni ellene.
- Igazán aranyos tőled ez a kis szitok, ám akit valaha is kínozni fognak az alvilág lényei, az kettőnk közül te leszel – válaszol a lánynak, és azon túl, hogy van valami fenyegetés a hangjában, valahogy kiérződik belőle az is, hogy nem ő akarja a pokolra juttatni, hanem ez eleve elrendeltetett. Hiszen úgy építették fel ezt a kultúrát, hogy szinte lehetetlen legyen jó lélekkel életben maradni benne. Nagyon jól kitalálták a dolgokat.
Némán bólint a szavakra, miközben szórakoztatja a másik bosszúsága. Nincs szüksége eszközökre ahhoz, hogy megtalálja az emberek gyenge pontjait, hiszen úgy ismeri őket, mint a saját tenyerét. Egyébként is, ha valaki olyasvalakit keresne, aki árulkodik, akkor azt nem az élők között keresné, hanem a holtak közt. Azok bármit elárulnak egy pillanatnyi szünetért a kínzásban. De egy kisebb üzlet árán akár egy egész élettörténetet megtudhat, hiszen vannak erre is szakdémonok odalenn.
- Nem baj, hogy így gondolod – válaszol, mert egyenlőre még ráérnek azzal foglalkozni, hogy ezek a kis szabályok mennyire gúzsba kötik a lányt. Meg kell szabadítania ezektől, hogy teljesen letisztuljon, formálhatóvá váljon.
- Kezdetnek megteszi – hagyja rá, miközben széles mosollyal az ajkain figyeli, hogy miként küzd önmaga ellen, hogyan hajtja újabb rabigába a fejét. És a szántást mostantól Azazel fogja vezetni, míg el nem jön az aratás ideje.
- Te szolga vagy én pedig az urad, - válaszol arra a kijelentésre, hogy nem is tudja a nevét. Hát, nem is kell neki, hiszen nincs joga a nevén neveznie. Nem egyenlők. Persze, idővel… a lánynak szüksége lesz egy névre, amitől különbbé válik a többi szolgánál, ami felruházza majd őt hatalommal. Idővel… emberi életben mérve hosszú idővel.
- Nincs okom félni a haláltól – válaszol határozott arccal, mosolyogva. Nyilván önelégültnek tűnhet, de ez majd idővel megváltozik, lassan megérti majd, hogy milyen nagy hatalommal is rendelkezik a mestere.
- Az attól függ, hogy mire leszel alkalmas – mert, ha ágyúgolyónak, neki úgy is jó lesz, de azért egy kicsit többet néz ki ebből, kicsit többet vár el ettől az ifjú, csiszolatlan lélektől. – Most foglalkozz az evéssel– teszi le az asztalra az éles fegyvert, majd az egyik ablakhoz sétál, hogy tesztelje legújabb rabszolgáját, mert tudnia kell, hogy képes-e felülemelkedni az érzésein.


Music: Nincs


Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: