We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Kedd Május 16, 2017 12:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Az emberek pedig szeretik elsietni a kívánságaikat. – Bólint. Ő viszont nem olyan, ha már kívánhat, akkor az legyen a lehető legtökéletesebb. Ne legyen kibúvó az istennek, hogy aztán rosszabbul jöjjön ki az egészből, mintha bele se ment volna. Persze előfordulhatott volna az is, hogy az istennő azonnal haragra gerjed, és hát… neki nem sok esélye van ellene.
- Talán. Talán most őket szórakoztatja a gyönyörű énekével. – Húzza magán szorosabbra a vékony anyagot. Nem engedheti meg magának, hogy sírjon, már így is túlságosan engedett. Vigyáznia kell, jobban odafigyelnie, nehogy a férfi szavai, vagy tettetett kedvessége a bőre alá férkőzzön. Nem hódolhat be, a szíve nem!

- Nem is kell a csúcsa… csak hogy kevesebben legyenek felettem. – Ki beszélt itt csúcsról? Ó nem, nem az a lényeg, hiszen mindenki oda akar kerülni. Egy kényelmes, kevésbé zajos sarok neki pont elég. De valójában… a férfi fölé akar kerekedni. Az istenek közé akar emelkedni, hogy aztán bosszút állhasson a másikon akár a túlvilágon is.
- A jósok szerint egyre közeledik az idő. Talán a gyermekeink, az unokáink már abban a korban születnek. – Ingatja meg lassan a fejét. Nem, egyáltalán nem hallott jó dolgokat eddig, habár a nép vajmi keveset tud a szaporodó baljós előjelekről. Ő is csak azért tud többet, mert papnőnek tanították, és azért, mert kihallgatott az apjával egy beszélgetést. Bár szerinte nagyobb ügyet csinálnak ebből, mint kéne.
- Mert zavar, hogy itt vagy. – Válaszolja az egyértelműt. Hát hogyne zavarná? Mikor az utóbbi éjszakákon megvolt az a kellemes érzése, hogy egyedül aludhatott? Nem mintha nem zavarták volna fel rémálmok az édes sötétséget, de az más. – Ki tudja… mit tennél… - Elvégre volt már egy elég kellemetlen ébredése, nem igaz? Mikor a férfi rácsöpögtette a vérét… Nem, azt egyáltalán nem élvezte. Mégis mit tervezhet most? Vagy egyszerűen…
- Félsz, hogy visszatér? – Másért miért akarna itt maradni? Meg akarja védeni azt, ami az övé, habár nem fenyegeti az a veszély, hogy ő alkut kössön. Még nem, ahhoz még nincs meg a kívánsága, márpedig ő nem fogja elsietni.
- Mégis könnyedén halálba küldöd őket. – Emlékezteti a férfit, hogy meggondolás nélkül ráuszította egyik ’gyermekét’ csak hogy a többi okuljon belőle. – Egy apa nem tenne ilyet a saját vérével. – Vagyis hívja őket bárhogy, a katonák nem a gyermekei.
- Amúgy is… mi alapján ők a gyermekeid? És nem a szolgák, akik nap, mint nap szavaidat, pillantásodat lesik, akik azért léteznek, hogy kitalálják még a gondolataidat is? Miért nem ők? A harcosok csak szórakozásodra vannak. – Mi másra lennének?
- Nincs benned semmi szeretni való. – Mondja a lány. Persze ennél jóval több oka van gyűlölni. – A katonáidat a családom ellen küldted, megfosztottál a szabadságomtól. Formálni akarod a gondolataim, a szívem, a lelkem… megtörni, porrá zúzni… Nem elég ennyi, hogy gyűlöljelek? – A családja haláláért őt is hibássá teszi, persze elismeri apja felelőtlenségét is, hogy a fejükre hozta a bajt, de akkor is… ők küldtek sereget a városra, ők öltek le mindenkit, akit szeretett.
- Volt egy fiú… akit szerettem. Aki katonaként szolgált… elhurcolták őt is, azt hittem sosem látom már, de… aztán láttam. A katonáid között. Megváltozott. A fiút, akit szerettem… megölted benne. Most már egy a fiaid közül. – Árul el még egy dolgot, amiért gyűlölheti, habár erről a férfi nem tudhatott.
- Talán nem te vagy a legnagyobb szörnyeteg a világon…. de számomra te vagy a leggyűlöletesebb. – Feje alá húzza a vánkost, és hosszú ideig csak nézi a sötétséget. El fog múlni valaha a szívéből ez a maró érzés? A fájdalom? Lehetséges, hogy évek múltával tényleg halványul majd, vagy újra és újra feltépődik a sosem gyógyuló seb?
- Nem félsz… hogy gyermek nélkül nem lesz olyan ezen a világon, aki szívéből szeret? – Mert ő fél, retteg attól, hogy már nem lesz ezen a földön olyan, aki őt szeretheti.


Utolsó Poszt Hétf. Május 15, 2017 10:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel



- Hahaha – hát ezen felnevet. A lánynak igaza van, néha jó, ha valaki szembe száll velük, úgy könnyebben rájönnek arra, ha valamilyen eget rengető hibát készülnek elkövetni, és kevésbé csinálnak magukból hülyét a többi isten előtt… habár, néha már késő, mire valaki szembe száll velük.
- Ó, már értem – bólint mosolyogva. – Az istenek szeretik viccesen felfogni az ilyen alkukötéseket – bólogat. Számos precedens volt már arra, hogy… sőt általában a legtöbb esetben az alku kötést követően a halandó nem élvezheti ki az ajándékot, hiszen az ilyen tettével vét a Mennyei Atya ellen. Gyakran nem is a démonok alakítják úgy a sorsot, hanem éppen a sors alakul magától úgy, hogy kellemetlen legyen az embernek. Szomorú. Vagyis, nem… inkább szórakoztató!
- Tudom – válaszol suttogva, és még sóhajt is egyet. Mintha csak tegnap lett volna, hogy ellene fordultak a testvérei… nem csak a testvérei, de a szerelme is. Borzalmas, kegyetlen világ ez! Pedig ő tényleg csak azt tette, amire utasították. Mind a mai napig meg van győződve arról, hogy nem hibázott. De legalább megértette, hogy milyen kegyetlen is az ő Teremtője.
- Talán nem véletlen, hogy őt is magukhoz ragadták az istenek, ha tényleg olyan fenséges hangja volt. Nem gondolod? – kérdezi, miközben megenged a lány felé egy barátságos, mégis szomorú mosolyt, mint aki tényleg képes együttérzésre.
- Pedig hamarosan, nem is olyan sokára magad is rájössz, hogy mekkorát tévedtél ezzel kapcsolatban. És csak nevetni fogsz azon, amit most mondtál – teszi hozzá, mert úgy gondolja, hogy előbb-utóbb a lány hagyni fogja, hogy a jó érzések is a csontjaiba ivódjanak. Emlékezni sem fog arra az időre, mikor még nem ismerték egymást, mikor még nem az ő céljait szolgálta.

- Az élet egy hatalmas piramis. Az istenek alatt az emberek állnak, az emberek alatt pedig az állatok és a növények. Nyilván, minél magasabban állsz a piramisban, annál könnyebb az élet. De a csúcsára sose fogsz felérni – teszi hozzá ezt az örök nagy igazságot. Elképzelni se képes olyan világot, ahol a csúcsról a Mennyei Atya alámerül, hiszen… ő a mindenség teremtője. Hogyan emelkedhetne akárki is a szintjére? Nem, az lehetetlen.
- Hogy ez igaz-e, csak akkor fog kiderülni, ha eljött a világégés – de ő ebben nem hisz, ha egyszer eljön a Világ Vége, akkor ott kő kövön nem marad, egyszerűen mindent összeomlik,… Porrá lesz minden, ahogy abból is indult. Egyszerű csillagpor lesz az egész mindenségből, semmi több. Isten pedig alkot magának egy új világot, vagy maga is elpusztul. Ki tudja? Egyáltalán elpusztítható-e Isten, és ha igen, akkor hogyan?
- Miért nem? – kérdez vissza meglepetten. Nem gondolta volna, hogy ez gondot jelenthet a lánynak, hiszen itt mindenhol „az ő szobája van”.
- A harcosaim olyanok, mintha a gyermekeim lennének – válaszol a kérdésre, miközben a távolba pillant, arra a számos halott gyermekre gondolva, akiket angyalok adtak ember asszonyoknak, majd angyalok is jöttek, hogy elpusztítsák őket.
- Talán, ha elmondanád, miért gyűlölsz, akkor segítenék megértetni veled, hogy miért ostobaság gyűlölnöd – válaszol a lány szavaira. Eszébe se jut az, hogy talán még mindig az apaság lehetne a téma.
- Nálam sokkal nagyobb szörnyeket hord a hátán a föld – teszi hozzá a korábbi szavaihoz, mintegy jelezve, hogy nem is annyira szörnyeteg, mint amennyire annak tartják.


Music: Nincs



Utolsó Poszt Vas. Május 14, 2017 10:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Az istenek sem tévedhetetlenek, és erre néha rá kell világítania másoknak. – Fúj egyet a lány. Hát persze, hogy ellenkezik, ez van a természetében. Valahol nagyon mélyen ez van beleírva, hogy neki mindig ellenkeznie kell a felette állókkal.
- Nem tudok olyat kérni, ami… ne sülhetne el rosszul. – Húzza el a lány a száját. – Márpedig az ilyen kívánságoknál érdemes minden eshetőséget körüljárni, nehogy az ember hoppon maradjon. – És éppen ezt tette a démonnal szemben is, igaz, nem vezetett a gondolkodása még eredményre. De talán ha több időt kap, előáll valami olyan kívánsággal… és megfogalmazással, ami alól nem lesz kibúvó és belerondítási lehetőség.
- Nem olyan egyszerű… elengedni egy családot. – Pillant fel a férfira, bár ezúttal nem bosszús, inkább tényleg csupán szomorúsággal tölti el, hogy már csak ő maradt. A gyász hosszú ideig tartó folyamat, és ő még nem képes túllépi rajta.
- Leginkább… Cuicatl hiányzik… még olyan fiatal volt… ártatlan gyermek… De olyan gyönyörű hangot kapott, ha énekelt… még az istenek is őt hallgatták. – Mosolyodik el kishuga emlékére halványan, hogy aztán kitöröljön a szeméből egy könnycseppett. A férfi előtt nem szokott elérzékenyülni, nem is érti, most miért engedte ezt meg magának.
- Tudom, hogy már nem térnek onnan vissza. – Bólint. De attól még kívánhatja, teljes szívéből kívánhatja, hogy legyenek itt vele, mert… egyedül van, végtelenül magányosan. És egyre védtelenebbül.
- Pff… - Fordítja el a férfiről a tekintetét, és bosszúsan elfordítja a fejét, hogy meneküljön az érintésétől. – Ez a hely sosem lesz otthon, csupán egy börtön. A cél pedig… ostobaság, ilyesmi engem sosem tesz boldoggá. – Másokat rabszolga sorba hurcolni? Fosztogatók csapatát vezetni? Hát nem, ezt nem képes befogadni a gyomra.
A férfi mozdulata annyira meglepi, hogy kapálózni is elfelejt, mikor a másik a karjaiba veszi. Egyáltalán nem számított ilyesmire, és meglepettségében szóhoz sem jut, de még szerencse is talán, hogy nem mozdul, így nem huppan a földön és üti be magát, mert nem esik ki a másik karjai közül.
Még hosszú percekig mered a férfira, majd lassan magára húzza a takarót, onnan pislog kicsit riadt nyúlként a másikra. De az ijedség lassan elmúlik, és gondolatai utolérik egymást, hogy megszólalhasson.
- De az istenek felett csak más istenek lehetnek, míg egy ember egyszerre szolgál egy másik embert, és az isteneket. Tehát az isteneknek jobb. – Tesz egy megállapítást a maga egyszerű módján.
- A következő világégés után úgyis mindenki kap egy új esélyt, legyen az ember, vagy isten. – Vonja meg a vállát. – A kerék forog tovább, a ciklus nem áll meg. – Rajzol ujjaival egy kört. Hiába, az ő világuk és mitológiájuk az örökös újrakezdésre épül, hiszen előttük már legalább három világ létezett, legalábbis erről szólnak a regék. Lassan azonban elcsendesül. Egyértelműen kellemetlenül érzi magát a másik jelenlétében.
- Nem fogok tudni aludni, ha itt vagy. – Szólal meg ismét, miközben a férfira emeli a pillantását. Hiába, egyszerűen nem érzi biztonságban magát mellette. Nem az életét félti egyszerűen csak nem szeretne kiszolgáltatott lenni. Nem mintha rabszolgaként nem lenne már teljesen az Szereti azt hinni, hogy nem az. Lassan elfekszik az oldalára, szorosan betakarja a testét, a másiknak háttal.
- Vannak… gyermekeid? – Tesz fel egy légből kapottnak tűnő kérdést, pedig a gondolatai valahogy egész egyértelműen terelődtek ebbe az irányba.
- Talán… ha találnék benned valamit, ami nem gyűlöletre méltó… le tudnék mondani erről, a bosszúról. – De még nem talált semmit, vagyis… ha a férfi egy apa, egy jó apa, akkor talán… Talán lenne benne valami, amit képes tisztelni.


Utolsó Poszt Vas. Május 14, 2017 9:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel
18 +


- Nem? Pedig botorság egy istennel pörölni – figyelmezteti a lányt, miközben azt az apró mosolyt figyeli az ajka szegletében. Vajon miért szórakoztatja ennyire a halandókat, ha kihívják maguk ellen a sorsot? Sokan mosolyogni szoktak haláluk előtt, mintha ez lenne az életük célja, holott igen sokan jutnak közben a pokolra. Mert nem igazak. A szívükben sötétséggel születnek, és hagyják, hogy az uralkodjon felettük. A szabad akarat csodája…
- Nem túl sokkal, éppen eléggel – válaszol is és nem is a szavakra. Azonban abban biztos, hogy a mai este után jobban fog vigyázni arra, hogy hol hagyja a lányt, de leginkább arra, hogy kinek hagy nyitva ajtót. Talán jobban teszi, ha felszenteli a helyet, hogy pusztán ő léphessen be ezekbe a termekbe, na meg a hozzá hasonlóak, az égi lények. Ilyenkor egy kicsit örül annak, hogy nem démonnak teremtetett. Habár mi különbség van a gonoszsága és a démonoké között? A hatalmától megfosztották, szenvedéssé tették a létezését, elszakítva a családjától, de ő… ő felül emelkedett. Képes kizárni mindezt, és létezni tovább, egyetlen közeli testvérét szolgálva, miközben egyetlen öröme, hogy nincs többet kényszer, mely isten útján terelné tovább.
- Valóban? – kérdez vissza meglepetten. Nem gondolta, hogy így érez. De vajon, ha egy másik isten nem képes olyat ajánlani, amivel elvehetné tőle a lelkét, akkor vajon ő… ő fog-e tudni, vagy idővel talál-e? Sokszor játszotta már ezt a játékot, és éppen azt tartja oly izgalmasnak benne, hogy olykor nem sikerül, hogy néha elveszik az áldozatot, amelyet magának választ. Ez a kis vívódás a démonokkal, miközben végül is mindannyian ugyan azt az egy célt szolgálják: tovább duzzasztani Lucifer seregeit, hogy mikor vége a világnak, elárasszák majd a földet.
- Engedd el a családodat. Az isteneid magukhoz szólították őket. Hagyj nekik nyugtot a túlvilágon, hogy ne húzza vissza semmi lényüket a földre – simogatja meg a lány fejét. – Hagyd nekik, hogy a túlvilági életüket éljék, - ami valószínűleg szenvedéssel teli, de ezt inkább nem árulja el a lánynak. Kevés jó ember él ezen a földön, hiszen rengeteget tesznek azért, hogy ez így legyen. Csoda, hogy még egyetlen angyal sem verte szét ezt a szép világot Isten mindenható zászlaját lengetve.
- És egyetlen isten sincs, mely visszahozná a halottakat az életbe. Mert ez a létezés törvényes rendje – teszi hozzá magyarázatként. Még maga a mindenható Mennyi Atya sem szokott ilyesmit tenni, bármennyire is rimánkodnak neki. Ha egyszer valaki leélte az idejét, akkor csak démonként térhet vissza a földre. Márpedig ahhoz előtte alkut kell kötnie egy démonnal.
- Már ez a hely az otthonod, - nyúl az álla alá, hogy felemelje a fejét. – Ha végre elfogadod ezt, megkönnyebbülsz – cirógatja meg az arcát a hüvelykujjával. – Ha pedig elfogadod a célt, amit adtam neked, még boldog is lehetsz – teszi hozzá mosolyogva.
- Persze nem kell elfogadnod, találhatsz más célt – elkezd felkelni, hogy magával húzza a lányt. – De könnyebb lenne, ha kivernéd a fejedből, hogy én vagyok az a személy, akin bosszút kell állnod – kicsit megszorítja a vállát, majd közelebb lép, hogy egy jól kivehető mozdulattal a karjaiba vegye. A világért se ijesztene rá a lányra, mikor ilyen közel engedi magához.
- Az istenek is mind szolgálnak valakit vagy valamit. Olykor úgy tűnhet, hogy saját magukat, de az igazság az, hogy mindegyiket kényszeríti valami – beszél egy kicsit az istenekről. – Egyetlen embernek sincs elég hatalma ahhoz, hogy elpusztítson egy istent, viszont az istenek képesek megölni egymást – folytatja tovább a mondandóját, miközben az ágy felé sétál. – Így aztán ők is megszűnnek létezni, és a helyükre újak kerülnek – persze első sorban a démonokra gondol, de az se kizárt, hogy Isten még szokott új angyalokat teremteni, hiszen ő nem tudhatja, hogy mit tesz mostanában.
- Itt maradok veled reggelig – mondja, miközben beül mellé hátát a falnak vetve.




Music: Nincs



Utolsó Poszt Szomb. Május 13, 2017 11:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem tudnék vigyázni rájuk… talán nagyobb bajt hoznék a fejükre, mint amiben most vannak. – Ki tudja, a megtorlás milyen méreteket öltene? Az ura befolyásos ember, jó katonákkal… talán felégetheti az egész várost. Nem kockáztathatja ennyi ember életét, nem igaz?
- Talán… - Bólint, de habozik. Túl sok a probléma, hogy elfogadja ezt az ajánlatot. Ezen még gondolkodnia kell, és persze lennének még kérdései, de a férfi megzavarja őket.

Ami azt illeti, már felkészült egy pontosabb kérdéssel, ha a férfi olyasmit válaszolna, hogy ha nem ismerné az isteneket nem tudna hozzájuk imádkozni, de… ezúttal elmaradt a szavai kiforgatása. Ez is haladás, még ha nem is kap konkrét válaszokat.
- Nem. Nem hiszem. – A helyzet ellenére egy halvány mosoly jelenik meg az ajka szegletében. Kicsit szórakoztatja, hogy a másiknak az a leghőbb vágya, hogy az ellenkezésétől könnyen megszabaduljon. Bosszantja az urát, és ha azt veszi, elég könnyen megússza a dolgot, szóval… valamit elért már.
- Hát… remélem nem túl sok istenséggel húztál ujjat… - Mert nincs kedve ilyen összetűzések céltáblájává válni. Persze kicsit aggasztja a gondolat, hogy talán egy magát halandónak mutató istenség játszadozik vele, de… abszurdnak tartaná azért… Miért ne dicsekedne el vele? Hatalmas seregre, ezernyi követőre tehetne szert, ha felfedné magát. Persze ki tudja, nem-e éppen őt imádják most is valamelyik helyi templomban? De nem… igyekszik kiverni a gondolatot a fejéből, hogy a másik talán egy isten, egy felsőbbrendű lény, hiszen akkor tényleg nem lenne joga pörölni vele. És esélye se lenne megszabadulni tőle.
- Nem. – Ingatja meg lassan a fejét. – Nem hiszem… hogy tudna adni bármit is cserébe. – Ami azért nagy szó. Persze egyik istenség se… a teremtőn kívűl – képes mindenre, de a halandóknak általában egyszerűbb, földi kívánságaik vannak.
- Éppen azt fejtegettem neki… hogy egyik kívánságom se adná meg mindazt, amire vágyom. – Vonja meg finoman a vállát, és elpillant a férfiról, miközben összébb húzza magán a rongyot.
- Az idő folyását nem akarta befolyásolni, hát… nem találtam olyasmit, ami megérte volna, hogy a túlvilágon az ő rabjává váljak. – Megfosztani magát a felemelkedés lehetőségétől? Nm, azért nem tudott volna semmit ajánlani, ebben most már egyre biztosabb.
- Ki ne akarna… az égiek közé tartozni? – Még a legalantasabb féreg is oda vágyik, és esélye is van, ha a megfelelő istenhez imádkozik. A papoknak, papnőknek, uralkodóknak persze sokkal több esélye van, de… talán még neki sem úszott el minden. Pár pillanatig habozik, mígnem lassan közelebb indul, és ahogy a férfi tenyerébe csúsztatja a kezét, miközben a lábaihoz ül, egészen fura gondolat fut át az agyán. Mióta a másik elé vonszolták, nem volt ember, aki hozzáért volna. Legalábbis nem kedvesen. A katonák durvák, de hát harcra tanítják, a szolga, aki mosdatni szokta szintén nem a finomságáról híres. Talán irigy a lány jó szerencséjére. A férfi volt azóta az egyetlen… aki, ha ritkán is, de megjutalmazta egy-egy kedves lágy érintéssel. Ez a gondolat kényelmetlenséget szül benne, és zavart, így egy pillanatra megremeg a hangja, miközben folytatja a mondandóját.
- Az istenek kötetlenek, nincs felettük más úr. Teremtenek, elvesznek, és csak más istenek ülhetnek felettük ítéletet. Ha meghalnak, akkor se halnak meg valójában, és a veszteségeiket előnyükre fordítják. Az emberek… ehhez túl gyengék, törékenyek… - Sóhajt fel.
- Hiányzik a családom. – Hunyja le a szemét. – De nem kaphatom őket vissza. A népem… talán jobban jár, ha nem próbálok meg segíteni rajtuk. Talán csak több bajt és szenvedést hoznék a fejükre. A szabadság pedig… mit sem ér, ha utána üldözöttként kell élnem.


Utolsó Poszt Szomb. Május 13, 2017 9:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel
18 +


- Nem elég erős a felelősség érzése, hogy kiszabadítsad őket nehéz helyzetükből? – kérdez vissza az isten, miközben fürkésző szemmel kutatja a halandó arcát. Vajon talál-e rajta fogást, hogy magához ragadja? Keblére öleli, hogy aztán kiszívhassa belőle az élete erőjének utolsó cseppjeit is.
- Lehetnél a papnőm – ha már úgyis az volt. Ez szórakoztató lenne számára, hogy új „katonákat” toborozna seregébe. Nem mintha katonákban utazna, de a hatalom, melyet később megszerezhet tőlük, bőven több lenne, mint amennyire ezzel a kis találkozással vágyott.
- Melletted lennék – válaszol a szavakra, habár csak képletesen érti. A szó szoros értelmében elég ritkán találkoznának. Esetleg megjelenne egy-két áldozattételnél, hogy így bizonyítsa be, még ő ott van.


- Éppen eleget –
válaszol semlegesen a feltett kérdésre, hiszen nem akar túl sokat kiadni magáról. Közben csendben figyeli a lány arcát, azon gondolkodva, hogy mi lesz majd a következő kérdése. Még túl korai lenne a lány számára a tudás, amire vágyik. Legalábbis ő úgy gondolja, hogy a terveihez még időre lenne szüksége.
- Ha igent mondanék, kevesebbet pörölnél velem? – kérdez vissza válasz helyett, hiszen a választ még szeretné a lánytól távol tartani. Szüksége van még egy kis időre, hogy tovább építgesse a jövőt, melyben az előtte álló felemelkedik az istenek közé.
- Elég ideje ahhoz, hogy tudjam, hogy nem jó szándékkal érkezett a birtokomra – válaszol a kérdésre. Legalábbis biztosan nem azért, hogy Azazel kedvében járjon. Sokkal inkább azért, hogy aztán elvegye tőle azt a drága kincset, amelyiket oly nehezen szerzett meg a maga számára. Hiszen hány aratásból hullik alá ilyen szép, erős kalász?
- És neki adtad a lelkedet? – kergeti tekintetével a sötét szemeket, hogy a lélekből húzza elő mi az igazság: elkésett-e vagy időben érkezett, hogy megtartsa magának?
- Milyen kívánságod lenne? – ül le a legközelebbi kőszékre, majd felpillantva a halandóra, várja türelmesen a választ. Az emelvényen álló tálból egy gyümölcsöt vesz magához, hogy beleharapjon a lédús finomságba. Hamar megrágja, majd lenyeli az első falatot.
- Az égiek közé akarsz emelkedni? – teszi fel kíváncsian, miközben kinyújtja a lány felé a kezét, azt várva, hogy közelebb jön hozzá.



Music: Nincs



Utolsó Poszt Pént. Május 12, 2017 10:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Ezt se látom lehetőségnek. – Ingatja meg a fejét. Nem, egyetlen kívánság nem elég, hogy szabaddá váljon, és egyáltalán nem bízik abban, hogy az istennő végig elkísérné az úton, és segítené. Az isteneik általában ritkán ilyen… jósszívűek.
- A családomból… úgy hiszem már senki nem él. Az alattvalóink közül pedig kevesen ismernek. Papnőnek kezdtek tanítani, sokadik gyermekként. Én felelőséggel tartozom a népemért, de… ők nem is feltétlenül tudják a nevem. – Sóhajt fel. Hát igen, ez egy nehéz élet, főként így, mikor lényegében ismeretlenek miatt fogja néha vissza magát. Ha az anyja nem plántál annyi mindent a fejébe, talán könnyebben boldogulna.
- Egyedül lennék. – Ebben egészen biztos

Lehunyja a szemét, az arcán hamar lefutnak a bosszús vonások. Nem erre kérdezett rá, de mindegy is. Majd ha kicsit kitisztul a feje átfogalmazza a kérdést.
Egy pillanatig habozik, mikor a férfi magához hívja, de az igazság az, hogy nincs értelme távol maradnia tőle, legfeljebb annyi, hogy kellemetlenül érzi magát a másik előtt meztelenül. Mindenesetre nem sieti el a sétát, és a kiszállást a medencéből. Összerezzen, mikor megragadja a karját. és közelebb húzza. Még a szemei is könnybe lábadnak a kemény szavak hallatán. Hiába, sok ez neki mára, legszívesebben összegömbölyödne az egyik sarokban zokogva.
- Te… vagy az. – Nyögi ki halkan. Elfáradt mára, nincs ereje, se kedve ellenkezni. Csak legyen már vége az estének, és… az életének is. Összehúzza magán a rongyot, miközben félrenéz. Zavartan álldogál egyik lábáról a másikra, hiszen nem tudja mi lesz. Kap még büntetést, vagy akar-e bármit a férfi. Végül kis idővel összeszedi a bátorságát, hogy kérdezzen.
- Sok… istent ismersz? – Bár megint nem fogalmazta meg jól, mire is szeretne rákérdezni, így sokkal egyértelműbben is megfogalmazza.
- Te magad is… egy vagy az istenek közül? – Emeli ismét a férfira éjfekete szemeit. A kíváncsisága határtalan, de maga sem tudja, melyik válasznak örülne jobban. Egy istent szolgálni kiváltság, főként, hogy személyesen választotta, ugyanakkor… nem gyűlölné kevésbé a férfit. Ha viszont csupán ember, akkor mégis hogyan volt képes elűzni a lényt, ami megjelent?
- Régóta ismered a Csillagok úrnőjét? – Puhatolózik tovább.
- Ő… azt ígérte teljesíti egy kívánságom… a lelkemért cserébe.- Foglalja össze, hogy miért is jött a démon, de persze a másiknak ez egyértelmű, csupán számára újdonság.
- Azt mondta másként nem kerülhetek az égiek közé, csak ha alkut kötök egy hozzá hasonlóval. – Bár talán ezt már Azazel is hallotta, hiszen a lánynak fogalma sincs a férfi mikor bukkant fel a fürdőben.


Utolsó Poszt Pént. Május 12, 2017 8:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel
18 +


- Nem – ingatja meg a fejét. – Ez nem így működik – mosolyodik el a lány ravaszkodásán. – A döntés joga a tiéd, még akkor is, ha tudom, hogy melyikkel járnál jobban – amúgy sem gondolja, hogy ez a dolog így működne az angyaloknál, hiszen ők sem szoktak mindent egyszerre tudni.
- A történetek egy részét emberi fantázia alkotta. Nem mindenki emelkedik felül, aki a történetekben szerepel. Némelyeket csak az emberi emlékezet emel magasra, és tart is ott, de csak az emberi elmékben. Az ilyen hősök igazából nem tapasztalják meg az öröklétet – válaszol a lány kérdésére komolyan. – Más történetekből pedig kifelejtik, hogy egyik vagy másik isten megkedvelte, pártfogásába vette a halandót, és az úgy emelkedhetett csak felül – persze az ilyeneknél mindig a hősi lét állt középpontban, nem pedig az, hogy örökké fennmaradjon a nevük.

- Pedig bármelyik megoldás lehetne a helyzetedre, ha elfogadnád az ajánlatomat. Vagy látsz más lehetőséget arra, hogy szorult helyzetedből megmenekülj? – teszi fel a kérdések kérdését, amivel azt reméli, hogy megfoghatja a lányt.
- Hogy lennél magányos, ha veled van a családod fennmaradt része? – kérdez vissza az istenség kicsi meglepettséggel a hangjában. Hát a lány erre nem is gondol, hogy majd ott lesznek azok, akik mind rabszolgasorson vannak, és vele együtt menekülnek?

- Az urad vagyok – válaszol a lánynak, miközben az ablakot nézi, hogy megbizonyosodjon arról, valóban távozott a démon, aki látogatást tett nála. Engedély nélkül betolakodni… ezt még megemlegeti, abban biztos lehet! Megkeresi, és felégeti a falvakat, ahol istenként tisztelik.
- Hogy hogy mi volt? – Hát nem egyértelmű? - Megvédtem azt, ami az enyém – ami jogosan neki jár, mert talált egy ritka kincset, amit később kedvére használhat majd. Persze ez a kedv másfélre lesz, mint amire általában a férfiak gondolnak.
- Gyere ide – parancsolja magához a lányt, azt gondolva, hogy egy ilyen esemény után nem mer majd ellenkezni vele. Így hát türelmesen szemlélődve várja, hogy amaz odaérjen hozzá, majd megragadja a karját, és közelebb húzza, ha túl távol maradt volna.
- Semmi jobb nem történhetett volna veled ebben a mocskos életedben, minthogy megvettelek – súgja a fülébe valamiféle fenyegető éllel a hangjában, hogy nehogy merészeljen más isten után kajtatni, mint valami rühes ribanc. Aztán elengedi a karját, hogy az álla alá nyúljon. – Mások már rég halálra kínoztak volna a makacsságod miatt – fűzi korábbi szavaihoz, miközben a szemeit szemléli.
- Kit szolgálsz? – teszi fel sokadik alkalommal a kérdést, hátha ez alkalommal a helyes választ hallja tőle, majd, ha ezen a szokásos rituálén túlestek, akkor felvesz egy rongyot a kőemelvényről, és a lány vállára teríti. Nem mintha attól tartana, hogy megfázik, hiszen nagyon kellemes idő van idefenn.



Music: Nincs



Utolsó Poszt Pént. Május 12, 2017 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Ha egyszerre vagy jelen az időben… akkor te láthatnád, mivel járnék a legjobban. Nem szeretnél tanácsot adni? – Biccenti oldalra a fejét kíváncsian. Úgy érzi egyre érdekesebb ez a beszélgetés. Persze még korántsincs kész egy alkura.
- A történeteink valahogy nem erről szólnak? Hát hazudnának a mondák, a mesék az istenek és hősök életeiről? – Kérdezi. – Ki kell érdemelni ugyan, hogy közétek léphessünk, de ehhez nem kellenek szövetségek. Legalábbis nem rémlik, hogy kötelező elem lett volna.

- Muszáj mindent elvetnem, ha egyszer úgy érzem nincs megoldás a helyzetemre. – Ingatja meg lassan a fejét, és halványan elmosolyodik. – Van, akik számára nincs segítség, talán én is ezek közé tartozom. – Az biztos, hogy nem könnyű eset, az ő lelkéért meg kell dolgozni, habár nem azért csinálja, egyszerűen csak… nem tudja mit kívánhatna. Mi lehet az a kívánság az életében, ami megfordít mindent? Ami kellően szabaddá teszi, de nem hoz a nyakára több bajt?
- Attól tartok háborítatlan nyugalom még az istenek számára se létezik… amíg mások élnek a földön. – Mosolyog halványan, és fel is sóhajt. – Nem tudom hogy lehetnél képes ezt elérni, mármint… az erőd megvan hozzá, hiszen isten vagy, de… mégis hogy érnéd el, hogy ne háborgathassanak mások, ha nem zársz el az őserdő mélyén magányban?
- És az életem legyen folytonos menekülés? Faluról falura, miközben a seregek utánunk jönnek? Váljak mások életének megrontójává? Most is erre nevelnek… de éppen ez hozza el a rémálmokat is. – Ingatja meg a fejét. Ezért képtelen aludni, egy olyan jövő miatt aggódik, ami felé halad, még ha még távolinak is tűnik az egész.

A lány összerezzen a férfi hangjára, kezét a szívére teszi, úgy kapja tekintetét a hang irányába Össze is húzza magát, és meglepődve néz a férfira. Vajon mióta lehet itt, és ami még fontosabb… Miért olyan nyugodt? A több ezernyi kérdést fel se fogja, amik átsuhannak az agyán. Olyanok, mint Honnan tudja az istennő nevét? Hogy mer így beszélni vele? Miért érzi úgy, hogy régebbről ismerik egymást, és… mégis mi a férfi valójában?
Lesüti a tekintetét, és karjait maga köré fonja, ahogy a férfi a beszélgetés közben rápillant. Nem kéne itt lennie, és a fogadtatásból ítélve még nagyobb gond, hogy beszédbe elegyedett a csillagok egyik istennőjével. De mégis honnan tudhatta volna? A lejátszódó jelenet azonban teljesen ledöbbenti. A férfi egyszerűen… elkergeti az istennőt… pusztán pár szavával, amiket ő nem is ért. Egy furcsán hangzó idegen nyelvvel.
Döbbent tekintetét hosszú percekig hagyja Azazelen.
- Ezt mégis… Ki… ki vagy te? – Teszi fel félve a kérdést. Kivételesen retteg attól, hogy választ kapjon. Jobb lenne nem hallania, jobb lenne ha tényleg csak egy álom lenne az egész, és felébredve jót nevethetne rajta. De a szíve heves dobogása, a víz hideg érintése emlékezteti, hogy ez bizony a valóság. – És mi volt ez?


Utolsó Poszt Pént. Május 12, 2017 6:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel
18 +


- Nem, valóban nem láthatod, de ha az egyezkedésnek adunk egy fonalat, talán könnyebben rálelsz arra, hogy mivel érhetnéd el a legnagyobb eséllyel a célod –
magyarázza meg a lánynak, hogy hogyan is van ez.
- A múlton nem változtatunk –
ingatja meg a fejét. – Habár mi mindig mindenhol egyszerre vagyunk jelen, számunkra nem létezik se tegnap se holnap, mert mind ma van – próbálja érthetően magyarázni, hogy mennyire menő istennek lenni, hogy egyszerre tapasztalnak mindent, de nem hinné, hogy ezt képes lenne egy halandó felfogni. Meg aztán, ez csak az angyalokra igaz, szóval jelenleg szép nagyot hazudott a lány arcába.
- Ez csak egy kifejezés. Egyáltalán nem azt jelenti, hogy rabszolga leszel – ingatja meg a fejét. – Pusztán annyit, hogy azt, hogy én leszek számodra a legfőbb, minden istenség közül – próbálja megmagyarázni. Az meg, hogy rabszolga lesz. Hát, nevezheti így is, hiszen… Szabad ezt követően sosem lesz, bár ez nem is jelenti azt, hogy őt fogja szolgálni akkor is, ha vége az életének. Történt már ilyen párszor, sajnos.
- Az Ég nincs nyitva a hozzád hasonlóak előtt – válaszolja lepillantva. – Ha az istenek közé akarsz emelkedni, eggyel szövetséget kell kötnöd.

- Mindent elvetsz, pedig segíthetnél magadon? – kérdezi oldalt biccentet fejjel, fürkészve a halandó arcát a víztükör felett.
- És ha azt ígérném, hogy tíz évig háborítatlan nyugalomra lelnél? – ajánlja fel, - És a korábbi feltevéseid bármelyikét megválthatod saját magadnak, miközben senki sem háborgatná a szabadság tudatodat. Tíz év hosszú idő, szép életed lehetne – teszi hozzá, hátha ezzel arra biztatja, hogy fogadalmat tegyen. – Halálod után, pedig istenné válhatnál, - jegyzi meg, hogy milyen előnnyel is jár ez a helyzet, hogy nem pusztán szolgálnia kell, de valójában ő maga is olyan lesz, mint akivel szemközt áll.
- Vagy, ha megszökhetnél azokkal, akik a faludból maradtak? Mit szólnál ehhez? Figyelmeztethetnél más városokat, akiket ez a nép készül feldúlni – dob fel egy másik ötletet, hátha ettől kötélnek áll a lány. Bár még fogalma sincs, hogy hogyan fogja ezt elintézni, de biztosan megoldja… van elég ereje hozzá, vagy valaki másnak, akivel szövetségben áll, és hozzá hasonlóan szeretne borsot törni a felesleges elem orra alá.

- Apan-teuctli - dörren Azazel hangja a női istenség mögött, mire az hátra pillant a válla fölött, hogy az érkezőre lessen. - Mit merészelsz, hogy e birtokra lépsz? - szisszen fel bosszúságát nem rejtegetve, majd egy pillanatnyi időre a lányra ejti a tekintetét. Szóval már mások is tudják, hogy új áldozatot szerzett magának.
- Csak látogatóba jöttem hozzád - fordul a férfi felé az isten, hogy rád mosolyogjon.
- Emlékszem még az utolsó látogatásodra a déli határnál - villan sötéten Azazel szeme, mintha düh szikrája izzana fel benne, habár talán ebből a lány semmit se lát, hiszen a férfi félig az árnyékok takarásában van.
- Igazán izgalmas látogatás volt - vigyorodik el, már-már éppen csak nem nevetgél, ám az örömöt hamar belé fojtják a férfi felcsendülő szavai:
- Exorcizamus te, omnis immunde spiritus - kezd bele, de a másiknak nem kell a befejezés, inkább az ablakhoz ugrik, hogy azon át villám sebességgel távozzon.

Music: Nincs



Utolsó Poszt Csüt. Május 11, 2017 11:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
A lány lassan araszol hátrébb a vízben a közeledő lény elől, mígnem a medence túlfelén érzi kicsit nagyobb biztonságban magát. Persze nem tartja elképzelhetetlennek, hogy meglátogatta egy kevésbé ismert égi lény, de azért józan esze még mindig inkább az álmot súgja fülébe, mint megoldás. Ha pedig álom, sok mindent megtehet, ám ha valóság, akkor nagyon… nagyon okosnak kell lennie. Az isteneik ritkán jószívűek, és nem egy történet szól ravaszságukról, hogy hogyan cselezték ki egymást, vagy éppen az embereket.
- Nem látom a jövőt, így nem tudhatom, ha egyik teljesül, akkor teljesül-e a többi is. – Morfondírozik tovább.
- Valahogy sejtettem, hogy leghőbb vágyam túlontúl bonyolult, és persze a sorsok istenei túl sokan vannak, hogy mindannyiuknak kedvébe járhassak. – Sóhajt fel. Pedig milyen szép is lenne, újra a családja körében, jobb jövőt, jobb lehetőségeket építeni…
- A lelkem… miért kell neked a lelkem? Tán rabszolgának szánnál az istenek birodalmában? – Fúj egyet bosszúsan.
- Szabadulnék a földön, de az égbe már nem juthatnék úgy, nem igaz? – Ingatja meg a fejét. – Márpedig nincs értelme elcserélnem egy viszonylag rövid életet a világ fordulásáig tartó szolgasággal. Miért tenné? Nem, így egyáltalán nem tetszik neki az ajánlat. Amúgy is…
- Ha szabadságot kérnék, de nem kötném ki, hogy ne üldözhessenek, hamar ismét fogságba esnék. – Fejtegeti a problémákat az egyes kívánságainál.
- Ha boldogságot kérnék, talán az is egy röpke pillanatig tartana, hogy aztán elvegyél tőlem mindent… - Egyáltalán képes még pozitívan gondolkodni? Úgy tűnik mindenben a hibát keresi, azt, hogy hol romolhat el egy-egy jó dolog.
- Ha szerelmet kérnék, nem biztos, hogy olyantól kapnám, akit én is szerethetek, vagy… az Uram úgyse engedné a közelembe. – Hiszen Azazelnek hatalma van felette… felettük.
- Azt pedig mégse kérhetem, hogy ő szeressen. – Csóválja meg a fejét, még a gondolat is elborzasztja, vagyis… inkább szórakoztatónak tartja.
- Jólét, és gazdagság… végülis… sokkal jobb életem van, mint a szolgáknak. Mindig van ételem, italom… és nincs munkám, csak az edzés. – Nem mintha abba nem szakadna meg, hiszen nagyon keményen képzik, fejlesztik a képességeit, próbálják kiélezni mindazt, amiben jó.
- Azt hiszem… a felejtés lenne a legegyszerűbb… azzal múlna a fájdalom, talán boldogságot találnék, ha könnyebben elfogadnám a helyzetem, de… milyen leány lennék… aki nem emlékszik a szüleire? Milyen testvér, aki képtelen felidézni a testvérei arcát? – Ingatja meg a fejét lassan.
- Nem istennő… azt hiszem nem tudsz rajtam segíteni. Nincs olyan kívánság… amiben megkapnám mindazt, amire csak vágyom. – Vonja meg a vállát. Más talán ostobának tartaná, hogy visszautasít egy ilyen ajánlatot, sőt… mindenki kapva kapna az alkalmon, hogy valami könnyen kielégíthető vágyát azonnal teljesítse, de… ő nem lenne elégedett csupán a vágyai egy részével, neki minden kell, vagy semmi. Amúgy is… ha most nem is szabad, a túlvilágon az lehet, ha a lelkét megtartja magának, de ki tudja az istennő valójában mit tervez vele? Nem, ha teheti nem adja más kezébe az irányítást.


Utolsó Poszt Csüt. Május 11, 2017 10:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel
18 +


- A Csillagos Éjszakai Égbolt vagyok – válaszol a nő a lánynak, hogy helyére tegyék a ki-kicsoda kérdést. – Te pedig Ixchel vagy, a megboldogult Ixtlilxochitl lánya – teszi hozzá, hogy tényleg túl essenek a bemutatkozáson
- A kérdés inkább az, hogy Te mit akarsz tőlem – válaszol, és nem siklik sokkal közelebb, nem lép a víz felszínére, habár készült olyan trükkel is, ha mindenképpen be kell bizonyítania isteni mivoltát. Nem, mintha nem lenne eléggé az emberi szemszögből nézve, de ugyanakkor…
- Nehéz? Akkor próbáljunk a végére járni – lép még egy lépést közelebb, de a medence szélénél tényleg megáll, hiszen nem szeretne nagyon a másik fölé kerekedni. Még a végén elijeszti, és az talán Azazel oldalára állítaná a lányt. Az meg számára nem lenne annyira mókás, mintha elveszi tőle.
- Neked kell eldöntened, hogy melyik az, ami igazán fontos neked, hogy mi az, amit, ha teljesítek, a többi talán megy magadtól is – válaszolja mosolyogva. Kicsit sem lepődött meg a hosszú fejtegetésen, hiszen a hosszú lét során már annyi mindennel találkozott.
- Ám az idő kerekét visszafordítani, holtakat visszahozni nem fogok a kedvedért. Nincs semmid, ami elég értékes ahhoz, hogy ilyet tegyek – azért azt mégsem fogja mondani, hogy nem képes erre. – Hiszen ki akarná magára haragítani az Idő és a Holtak urát? – teszi hozzá, hiszen az ember is tudja, hogy az isteneknek is megvannak a maguk ellenségei és barátai, akikkel együtt vagy egymás ellen, de valami módon kapcsolatban állnak. Ám az időt senki se szereti piszkálni.
- Pusztán egyetlen dolgot kérek tőled cserébe: a lelkedet – hiszen másban nem üzletelnek a hozzá hasonlók. Tudja ő, hogy a bukott sem azért tartja a maga közelében a lányt, hogy szórakoztassa, hanem meglátott benne valamit, amit értéknek tart, és ő úgy gondolja, hogy ez a dolog számára is érdekes lehet… és talán még szórakoztató is, hiszen mit ér az élet, ha nem törhet borsot valaki olyan orra alá, akit szívesen tönkre tenne?



Music: Nincs



Utolsó Poszt Szer. Május 10, 2017 11:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
Elkerekedett szemekkel mered hosszú ideig a jelenségre, majd, mikor a nő közelebb siklik, ő inkább hátrébb ül a medencében. Még meg is csípi magát, hogy biztos legyen abban, hogy ébren van, bár egyáltalán nem könnyen hiszi el, hogy nem álmodik csupán.
- Ki vagy te? – Kérdez válasz helyett, hiszen egyik istenségüket se fedezi fel a megjelent nőben. Igyekszik rájönni arra, hogy az elméje űz-e vele tréfát, vagy valami olyasminek a részese lett, aminek talán sose akart a részévé válni valójában.
- Mit akarsz tőlem? – Biccenti oldalra a fejét, pillantásából sokkal inkább kíváncsiság süt, mint félelem. Miért félne már igazán bármitől? Ha ez nem csupán egy álom, akkor az előtte lévő alak úgyis azt csinál vele, amit csak akar. Ahogy az ura is rendelkezik felette. Nincs ereje, hogy szabaduljon.
- Ez egy nehéz kérdés. Amit feltettél. – Sóhajt fel, visszatérve arra, amit a jelenség kérdezett tőle korábban. – Túl sok mindenre vágyom, és közben semmire. – Mert ha minden úgy marad, ahogy most van, az élete csupán unalomba fullad, semmi másba.
- Sok egyszerű dologra vágyom, mint a legtöbb ember. A legtöbb rabszolga. Szabadságra, boldogságra, szerelemre, jólétre, gazdagságra… arra, hogy a magam ura lehessek, vagy arra, hogy jó harcos lehessek. Éppen mi az, amit a szívem szomjazik. – Az biztos, hogy ezzel a válasszal a másik nem került közelebb a megfejtéshez, talán túl sokat tanult el a lány Azazeltől a többértelmű beszéddel kapcsolatban… Vagy azzal kapcsolatban, hogyan kell kérdésre kérdéssel felelni.
- Néha… arra vágyom, hogy visszafelé forduljon az idő kereke, hogy a családommal lehessek… hogy még éljenek, hogy elkerülhessük a katasztrófát… - Húzza el a száját.
- Időnként csak arra vágyom, hogy felejtsek… hogy ne legyen, ami visszatart, a fájó érzések, a feszítő düh, a bosszúvágy… - Húzza el a száját.
- Szóval... nincs egyetlen dolog, amire vágynék. - Szögezi le.
- Mégis… mit tudnál te ebből teljesíteni? És persze… mi lenne az ára? – Mert mindennek ára van, ezt már az istenek meséiből is jól megtanulhatta. Semmit se adnak ingyen, még ha úgy is tűnik.


Utolsó Poszt Szer. Május 10, 2017 8:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel
18 +


- Hm – mosolyodik el, miközben leheletnyit megemelkednek a szemöldökei. A lány tud bocsánatért is esedezni. Új tulajdonsága mutatkozik meg ezekben a percekben. Mit nem lát az arcon, tán nem alázatot? Mikor is volt, hogy a másik éppen arról papolt, hogy ilyet bizony sose fog megtapasztalni személyétől? És most mégis? Nohát! Nohát! – Rendben – bólint, elég gyorsan beleegyezve a helyzetbe, hiszen éppen valami ehhez hasonló reakciót akart elérni. Illetve… ennél kevesebbre számított, de amit kapott… az bőven több is, mint amit ennyiért megérdemel. – Habár megölted egy katonámat, és ezért meg kell büntesselek, mégis úgy cselekedtél, ami megfelelő volt a szándékomnak. Ezért a büntetésed alól feloldozást adok – játssza a nagylelkűt.
– De jobb, hogy tudod, milyen büntetésnek néztél volna elébe. – Így meg is büntette és nem is. Éppen annyira cselekedett jót, mint amennyire rosszat. Habár igazából elsősorban jót cselekedett, hiszen azt akarta elérni a parancsával, hogy a lány megvédje magát. Látni akarta, ahogy felhasználja az erején túl az erejét.
- Tudom vagy nem tudom – vonja meg a vállát. Ez alkalommal nem zavarja a feleselés, hiszen még szórakoztatja is, hogy a lány morgolódni kezdett. Tudja, hogy mire gondolt a lány, de hallani akarja, hogy mi az igazi kérdés. – Én sem vagyok gondolatolvasó – teszi hozzá, hogy fitty-fifty legyen újra a helyzetük.
- Mert ez a döntésem – aztán ki is fejti, hogy nem hagyhatja, hogy a lány a férfiakkal aludjon, hiszen azok veszélyesek az értékes ártatlanságára, meg aztán nem is harcos, hogy velük aludhasson, ugyanakkor a szolgákkal se hagyhatja aludni.
- Mert több vagy náluk. Én sem hunyok ott, ahol a szolgáim – talán aludhatna együtt a harcosaival, de teljesen más ritmusban élnek mindannyian. Minek zavarná meg az ő kis meghitt világukat? - A harcosok sem alszanak a szolgákkal. – Adott a lánynak egy kiemelt pozíciót, aki eldöntheti, hogy él-e vele, hogy még feljebb lépjen, vagy sem. Ezt már nem fogja ő eldönteni, hiszen ez már a lány dolga. Vagyis… Azért előbb-utóbb ráveszi, hogy váljon igazi harcossá.

Mire a lány újra feleszmél, az ablak előtt, melyen keresztül a csillagok adtak világosságot, egy ismeretlen nőalak áll. Az alkata karcsú, míg a bőre kékesen csillogó selymén át felsejlik ében szín sötétje, haja sem világosabb ennél, és akár a tekergő férgek vagy kígyók úgy ölelik körül szív alakú arcát, és mintha minden mozzanatára hullámoznának is, habár éppen most még egy tapodtat se mozdult onnan, ahol éppen megjelent. És a szeme szinte világít, olyan világos kék, a mélyén pedig a csillagok laknak.
- Mi a szíved legfőbb vágya, halandó? – kérdezi két hangon, melyből az egyik egy idegen fenséges nyelven szól, míg a másik az aztékok durva nyelvén. Furcsa a mennyei szólam a recsegve-ropogva hangzó földi mellett. A jelenés megmozdul, szinte közelebb siklik, mintha a lábával nem is érné a földet, miközben csillogó világos jelenés öleli körbe a testét. Itt van. Egy isteni lény, aki meghallgatta a halandó szív szomorú dobbanását. Jóra fordítja a sorsát, ha megérett már az aratásra a kalász. Tíz év hosszú idő, ő pedig örömmel tör egy kis borsot a barátai orra alá azzal, hogy belekontárkodik a levesükbe.


Music: Nincs



Utolsó Poszt Kedd Május 09, 2017 10:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
A fogai szorosan összezárnak dühében. Nem ezért mondta, csak… azt kérte a férfi ne hazudjon nem? És hazugság lett volna, ha mindezt nem teszi szóvá. Ezúttal azonban nem állja meg, hogy ne próbáljon meg valamit tenni.
- Kérlek… ne tedd. Büntess engem… megteszek... bármit. Kérlek. – Talán a férfi elképzelni se tudja, milyen nehezére esik kimondani ezeket a szavakat, talán érzi torka szárazságát, az apró remegést, a visszafojtott indulatot és az erőt, ami felemészt a lelkéből éppen egy darabot a kimondott szavaktól.
Erő… jelenleg úgy érzi nincs benne egy cseppnyi erő se. Gyenge, mint a harmat, és nem csupán testileg. Csak indák fogják össze, könnyen szakadó, törékeny fonalak, amiknek elég egy fuvallat, hogy darabokra essenek És fél… fél attól, hogy a férfi akkor rájön, túl sokat hisz róla, hogy akkor rájön mekkora hibát is vétett, és el fogja dobni magától. Hogy töltse úgy be a bosszúját, melyre esküdött?
- Tudod, hogy értem. – Morog halkan a lány, és megpróbál összeszedni egy kicsivel pontosabb kérdést, habár a férfi korábbi válaszaiból úgy tűnik, hogy most egyáltalán nincsenek ínyére az egyenes válaszok. Ez felettébb bosszantó tulajdonsága. – Miért kell továbbra is a hálószobádban aludnom? – Talán így már menni fog, hogy tartalmas választ kapjon.
Sóhajtva teszi a vödör szélére a rongyot, hiszen már nem sok hiányzott, hogy tisztának érezze magát, aztán persze visszafordul a férfi felé. Csodálkozva veszi el a kupát, ami azt illeti ki is ment a fejéből, hogy éhes, vagy szomjas lenne. Persze eddig se volt nagy evő, de azért mindig eleget ivott.
- Miért ne aludhatnék a szolgákkal? – Elvégre az, és… úgy vette észre ők vigyáznak egymásra. Talán sokkal inkább, mint a katonák, akik igyekeznek minden esélyt megragadni, hogy előre törjenek. Persze nem tudhatja, kivételezett helyzetével hogyan fogadnák, hogy csupán pozíciója szüle-e ellenségeket számára? Mindenesetre talán jól esne neki egy kis emberi hang éjszakánként. Másé, mert a férfié néha már túlságosan idegesíti.

Egy újabb rémálom ébreszti, az este már a második, pedig még csak a felénél jár a sötétség. Sóhajtva kel fel, hiába a fáradság, hiába az egyre keményebb edzések… A napok lassan monoton lánccá fűződnek elméjében, már alig számolja mennyi idő telt el. Csak edz, csak edz, és időnként hallgatja az ura ostobaságait, miközben egyre csak… fárad. Hosszú még az idő, mire bosszúszomját olthatja, de tart attól, hogy talán elhatározása hamarabb megkopik, minthogy lehetősége adódjon. Először az ablakhoz lép, figyeli az el-elsuhanó árnyakat. Futárok, mesteremberek, kereskedők, talán egy-két rossz szándékú ember rója csupán ilyenkor az utcákat. Tenochtitlan borzalmas, legalábbis szerinte. A sosem nyugvó város, a mindig nyüzsgő méhkas, aminek szíve állandóan vérért kiállt. Időnként láthatja az aznap frissen érkező rabszolgaadagot. Egy részüket eladják, a harcos férfiak általában a templom lépcsőin végzik. Elszörnyedve gondol bele abba, hogy pár éven belül maga is ártatlan embereket terel majd végzetük felé. A fürdőbe sétál át, holott talán engedély nélkül nem is használhatná azt, ám most úgy érzi jót fog tenni számára egy kis pihenő a vízben. Aludni már valószínűleg úgysem alszik ma vissza. Leveti ruháját, és most, hogy egyedül van végre nem is takargatja magát, ahogy beleereszkedik a vízbe. A fejét a medence peremén támasztja meg, figyeli a falak faragásait, a szőttesek történéseit. Mintha isteneket, hősöket ábrázolnának, de mégis… nem ismeri egyik történést se. Próbálja megfejteni, kitalálni miről szólhatnak, de érthetetlen katyvaszt lát csupán.
összerezzen egy apró nesztől, de nem hinné, hogy ebben a napszakban bárki is járna erre. Az Úr ki tudja ismét merre kódorog, de talán jobb is, ha távol van. A magány bámulatosan megnyugtató.


Utolsó Poszt Kedd Május 09, 2017 9:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel
18 +


- Halálod után kezdődik csak az igazi küzdelem – válaszol elvigyorodva ezen, miközben elengedi a füle mellett az epés élt.
- Ne kérdő jelezd meg a szavaim – figyelmezteti, de most nem emeli fel rá a hangját, hiszen nem akar feleslegesen nagy súlyt adni a mondandójának. A lány tudja, hogy nem szereti, ha megkérdőjelezik, legalábbis egy idő után fogja tudni, és aztán többet nem fog ilyet tenni.
- Hm – pillant elgondolkodó arckifejezéssel a lányra. - Ha már ennyire szeretnéd, később megbüntetlek azért, amiért megölted egy katonámat, - dönt mégis másként, hogy a lány kedvének kedvezzen. Akkor talán leszokik arról, hogy visszafeleseljen. Habár nem is baj, hogy visszaszól, hiszen éppen ez az a szenvedély, ami miatt észrevette.
- Mondjuk, mit szólnál, ha rendeznék egy viadalt, és kivégeztetném rajta az egyik falubelidet? – kérdezi tovább járatva az elméjét azon, hogy mi lenne a legmegfelelőbb büntetés a lánynak. Persze már tudja, hogy mivel fogja meghálálni, amiért így rávezette saját logikai hibájára.
- A lelkedben lakozó erő fog mások fölé emelni. Ritkán születnek emberek ilyen hatalommal, ami vagy megöli, vagy a magasra emeli őket – magyarázza, hogy milyen nagy kincs lakik a másikban. Nem árt kicsit erősíteni benne ezt a tudatot, nehogy elveszítse az erejét.
- Testen? – kérdez vissza felszaladó szemöldökkel. – Nem, - ingatja a fejét mosolyogva. - Többnek teremtettem, mint egyszerű földi halandó – válaszol még mindig távol tartva a másikat az igazságtól, de egy kicsit mégis közelebb engedve. Közben eltűnődik újra a múlt foszlányain, azon, hogy annyira mélyre jutott már a mocsokban, hogy ennél mélyebbre már nem is juthatna. Hogy, habár megbüntette a Mennyei Atya egy vélt hibáért, de ezzel nem azt érte el, hogy megszűnt többé vétkezni, hanem éppen ellenkezőjét, hogy még több szörnyűséggel borította be a matériát, mióta itt van. Jó szolgálatot tesz Lucifernek, az biztos. Meg annak a számos démonnak, akik igénybe veszik a szolgáltatásait. – Bár, ha jobban belegondolok, ahhoz, hogy most itt legyek... tényleg át kellett mennem egy testen – egészen pontosan egy nőn kellett kvázi végig mennie, hogy megbukjon. Persze, könnyen lehet, hogy ezt a lány úgy érti, hogy az anyjából kellett kibújnia, de szó sincs erről.
- Itt minden ágy az enyém – válaszol a rosszul feltett kérdésre mosolyogva. Habár tudja, hogy mire kíváncsi igazából a másik, mégis hagyja, hogy újra átfogalmazza a kérdést. Közben vizet tölt egy kancsóból egy kupába, és a másik felé nyújtja, hiszen minden bizonnyal szüksége van az italra, hogy a torkából is kiűzze a harc emlékeit.
- Elég lesz már a mosdásból, - szól rá, habár valószínűleg már egyébként se sokat bajlódott volna a lány. Nem is ez a lényeg, hanem a folytatás: - Majd a fürdő előtt lecsutakol az egyik szolgám, - mert nem gondolja, hogy a lány képes lenne egyedül ennyi vízzel annyira tisztára mosni magát, hogy aztán beengedhesse a fürdőbe.
- Innod kell – mondja ki hangosan is, hogy ez részéről nem kérdés. A testnek ételre van szüksége, a léleknek pihenésre. A lélek már friss, de a test még fáradt, mert nincs benne mi hajtsa, hacsak a lélek meg nem teszi. - A szobámban vár majd rád étel is – teszi hozzá, hiszen szeretné, ha a lány hamar felépülne a tegnapi fáradtságából. Még a mai napon visszaállítja edzeni, aztán szépen fokozatosan egyre több időt fog tölteni edzéssel, egyre kevesebbet pihenéssel, és egyre inkább úgy fogja érezni, hogy minden alkalom, mikor a fürdőben lehet, ajándék.
- Nem hagyhatlak ott aludni, a férfi katonák közelében; de nem hagyhatlak a szolgákkal sem aludni. Mi lenne hát a jó megoldás, ha nem ez? – persze, lenne más lehetséges megoldása is. Most is éppen az egyik saját céljaira kiválasztott hálószobában vannak, pusztán ez kevésbé felszerelt. És nem ez az egyetlen. Azt mondhatná az egyikre, hogy az mostantól a lányé, de… Szeretné megtartani abban a hitben, hogy bármelyik éjszaka megjelenhet ott, hogy lefeküdjön aludni.


Music: Nincs



Utolsó Poszt Hétf. Május 08, 2017 11:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Megpróbálom megjegyezni… hogy halálom után is küzdeni fogok. – Jegyzi meg a lány epésen. Igen, tudja, hogy ezt egészen másként is megoldhatták volna. Kevesebb fájdalommal számára, és halál nélkül más számára. De mindegy, egy cseppet megnyugodhat, hogy a katonák rémhírét fogják vinni, így egyikük se mer majd… talán még a közelébe se menni. Már azon kívül, amikor majd uruk ráparancsol… Mert képtelen elhinni, hogy nem lesz még egy ilyen eset, ahhoz túlságosan… kevéssé bízik meg a másikban.
- Talán igen… talán nem. – Már nem fogják megtudni, hogy tényleg közbelépett volna, ha a lánynak jártányi ereje sem maradt, vagy makacsságában inkább a másik utat választja. Persze így még elhitetheti magával, hogy a teste az övé, és csak annak adja, akinek akarja. Még hisz ebben, próbál nem belegondolni, hogy a férfinak pusztán egy parancsa, egy gondolata, egy szeszélye, hogy ez ne így legyen.
- Honnan tudjam, jót cselekszem-e, ha az utasításaid… ellenkeznek egymással? Nem látok a fejedbe. – Pillant rá szúrósan. Így mégis hogyan legyen jó szolga? Most is pusztán a szerencsén múlt… vagyis azon, hogy már nem volt ereje gondolkozni azon, meghagyja-e a katona életét.
- Akkor mit hiszel, mi emel majd föléjük? – Kíváncsi azért, mi jár a férfi fejében, hiszen nem sokan kezdték volna el őt tanítani… egy asszonyt, egy nemes lányt… Mégis ki keresné benne a félelmet nem ismerő, bátor harcost? Elveszi a rongyot, hogy jobban lemossa magát. Nem a fürdő miatt, bár a fájdalom enyhítésének ígérete csábító. Csak ne… kéne a férfival együtt fürödnie. Most is, igyekszik magán tartani a ruháit miközben mosd. Nem mintha sok anyag takarná a testét, hiszen az edzés közben szabadon kell mozognia, de… az a kevés, ami megmaradt neki, mégis fontos. Még hátat is fordít a férfinak, mikor a ruha alá nyúl, hogy ott is megtisztíthassa magát.
- Szóval sok testen tapostál át, mire idáig jutottál. – Értelmezi úgy a lány, hogy a férfi a vagyonát másoktól szerezte, talán aljas módszerekkel, egyszerű katonából küzdve fel magát a szinte égi magaslatokra. De az ilyeneket mindig lenézték, hiszen nemességet nem, csupán pénzt szereztek az idők folyamán. Nincs ez másként itt se, persze ha tudná, hogy kivel áll… térdel szemben, jelenleg háttal, akkor nem jutna ilyesmi eszébe. Az isteni teremtményeknek joguk van felettük uralkodni. Talán akkor a férfinak is könnyebb dolga lenne, de… az is igaz, hogy a kihívás mindig élvezetesebb.
- Miért kell… még mindig az ágyadban aludnom? – Hiszen az elmúlt éjszakákat is ott töltötte, holott a férfi láthatóan nem kívánj ágyasává tenni. Még nem. Talán van elég asszonya a ház más részében, vagy egy másik házban, és rá nincs is szüksége. Jó lenne, nagyobb biztonságban érezné magát, talán. Lassan sikerül teljesen tisztára mosnia magát, bár esze ágában sincs emlékeztetni a férfit, hogy felajánlotta a fürdőjét. Szeretne egyedül ott lenni, egy kicsit pihenni, de… erre nem lát esélyt.


Utolsó Poszt Vas. Május 07, 2017 11:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel
18 +



- Jól látod a helyzetet – bólint határozottan. Ő tudta, hogy mi jár a fiai fejében, tudta, hogy a parancsa nélkül is előbb-utóbb valamelyik megpróbálta volna. Vagy talán több is. Hát, egyszerűbb volt, hogy ő választotta ki a leggyengébbet, amelyikért nem kár.
- Tudtam, hogy van még benned erő – szólal meg határozottan. - Míg az ember nem az életéért küzd, addig nem meríti ki minden tartalékát. És halott embert is láttam már tovább menetelni – teszi hozzá elgondolkozni. Az emberi élnivágyás csodája, hogy olykor megesik, hogy mikor a test már elveszíti az életet, a lélek még hajtja tovább. Nagyon ritkán, de mégis időről-időre megtörténik. Most egy kicsit hallgat, mielőtt folytatná.
- De ha pusztán bosszúságomat keresve, hagyni akartad volna magad, akkor magam végeztem volna vele, még mielőtt megtehette volna – ez is egy jelzés lett volna a harcosai számára, és a végeredmény ugyan az lett volna: nem nyúltak volna a lányhoz, mert nem ér annyit egyetlen alkalom, hogy utána végezzenek velük.
- Már reggel van – de nem is reggel volt, mikor a lány összeesett, szóval nem került sokkal korábban ágyba, mint amilyen későn egyébként ágyba került volna. Kevés volt a változás, pusztán a kimerültsége volt súlyosabb.
- Most elvégezted a feladatodat – válaszol a kijelentésre. Nincs miért megbüntetnie, hiszen pontosan azt tette, amit elvárt tőle. Megszabadította egy gyenge elemtől, és ezzel helyet csinált magának a csapatban. Ráadásul így már biztosan érintetlen marad a lány, míg eléggé felnőtt nem lesz, hogy maga rendelkezzen a sorsáról.
- Ha rendesen lemosod magad, utána használhatod a fürdőmet. Az enyhíteni fogja a sajgást – teszi hozzá, hogy a lány tudja, hogy nem éppen jutalomról van szó, csak azt szeretné, ha hamarabb felépülne, hogy újra edzeni küldhesse.
- Adj időt magadnak. Én is adok időt neked – felkel, hogy hozzon egy vödör vizet a lánynak, amivel elég hamar visszatér, ugyanis felkészült ilyen eshetőségre is. Bár azt már bevallotta magának, hogy ekkora pusztításra mégsem számított.
- Minden benned van, ami a legjobb harcosokban – leteszi a vödröt a lány elé. – Nem a harc ismerete tesz majd jobbá a többieknél – magyarázza az ifjú katonának. - A tested pedig lassan hozzászokik az új feladataidhoz – nyújt egy tiszta rongyot a lánynak, hogy letörölhesse magát újra.
- Egyszer régen magam is csak egyszerű harcos voltam,… habár azóta rengeteg idő telt már el – beszél elgondolkodva. – Sok harcost láttam, sokat magam tanítottam ki, hogy az istenek közé emelkedjenek – teszi hozzá, habár ezt a lány értheti képletesen is, de lassan… hamarosan tudni fogja, hogy ki az ő gazdája, és akkor változni fog a helyzet. De előtte még egy kicsit kiszórakozza magát.



Music: Nincs



Utolsó Poszt Vas. Május 07, 2017 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
Egyre homályosabban lát, néha teljesen összefolynak előtte a színek, az alakok, de még tudatánál van annyira, hogy érzékelje nem kéne rátámadnia arra, aki közeledik felé. Pedig milyen szép is lenne, ha a férfi is úgy végezné, mint a katonája… De a tagjai nehezek, a feje pedig egyre jobban zsong. A férfi pedig csak áll felette, ki tudj mennyi idő óta. Már azt sem érzékeli, de a hang még tisztán jut el elméjébe. Mint valami megváltás, úgy kapcsol le az agya, sötétségbe borítva mindent. Elmulasztva fájdalmat, fáradságot.

A fájdalom persze visszatér, nem is akkor, mikor a gondolatai lassan újra csordogálni kezdenek, sokkal inkább akkor, mikor először megmozdul. Még fel is nyög egy aprót, így nem nehéz a férfinak érzékelnie, mikor tér magához. De a fáradtság legalább elmúlt, az messzire szállt, mondjuk sokáig is pihent, hiszen minden erejét felhasználta a küzdelemhez.
- És ehhez egyiküknek meg kellett halniuk. – Egyáltalán nem boldog ettől a ténytől, bár az igazat megvallva nem érez semmit amiatt, hogy kioltott egy életet. Ellenség volt, az úr szolgája, hát egy cseppet se sajnálja, se őt, se az előzőt akinek átszúrta a torkát.
A másik felé fordítja a szemét, és persze ismét csupa ellenkezés, és makacsság dacol benne. Még hogy megköszönje? Ezt? Persze, az uruknál nincs olyan aki jobban ismerné a katonáit, és ő is érti, hogy a küzdelem híre… és a végkimenetele végig fog terjedni a csapatokon. Szájról-szájra adják majd. De attól még… nem érzi úgy, hogy hálával tartozna a férfinak, hiszen akár egyetlen szavával is megvédhette volna.
- És ha nem öltem volna meg? Ha hagyom, hogy megtegye? – Akkor mi történik? Az egész sereg utána jogot formálna rá? Lassan ül fel, hiszen minden porcikája sajog, minden mozdulat fájdalommal jár még. Érzi azonban az elvárást, nem maga felé, hiszen egyáltalán nem zavarja a testét beborító mocsok, azzal még megbírkózna egy ideig, de úgy tűnik a férfi tisztán akarja látni, hát mosakodni kezd. Persze ennyi víz csak úgy nagyjából elég a tisztálkodásra, így még bőven maradnak rajta a küzdelemre emlékeztető foltok. A vértől pirossá színeződött ruháról nem is beszélve.
- Azt mondtad tegnap? – Idézi fel hirtelen a másik szavait. – Eltelt egy éj? – Ennyit aludt volna? Akkor nem csoda, hogy mindene fáj, és az sem, hogy éhes.
- Azt mondtad, ha még egyszer kárt teszek valamelyik fiadban, megbüntetsz. – Bár ezt a küzdelem során is emlékezetében igyekezett tartani, a férfi parancsa után elpattant benne egy húr… nem véletlenül verte úgy szét a harcos fejét, bár azokat az ütéseket szívesebben szánta volna másnak… annak, aki a parancsot kiadta. Tornáztatni kezdi fájó ujjait. Emlékszik még, mikor a szolgáik gyermekkorában azt tanácsolták egy olyan nap után, mikor túl sokat futkározott, hogy csak jól mozgassa át, majd elmúlik a fájdalom… Persze egész biztosan nem a zúzódásokra értették, de az izmai is bemerevedtek a pihenő után.
Legszívesebben visszadőlne, pihenne még, de tudja, hogy az egy szolga esetében nem lenne illendő. Amúgy is rá kell vennie magát a mozgásra.
- Nem… nem vagyok biztos abban, hogy ez nekem menni fog. – Támaszkodik meg mégis oldalt, hogy kényelmesebben üljön. – Képtelen vagyok olvasni a mozdulataikból, hogy aztán eldöntsem mit kéne tennem magamnak… - Persze ehhez idő kell, az, hogy fejlődni tudjon, de mégsem érzi magát kellően gyorsnak, vagy… ügyesnek.


Utolsó Poszt Vas. Május 07, 2017 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel
18 +


- Ne aggódj, ifjú lány! Mire eljön ez a pont, lesz más, amivel sarokba szoríthatlak – válaszol vigyorogva, kissé előre biccentett fejjel. Talán ennél önelégültebbnek még sose tűnt. – De ki tudja, talán addigra már nem is lesz ilyesmire szükség – ingatja meg a fejét. Lehet, hogy hamarosan…
- Pedig ezt a tüzet, ami a szemedben lobog, arra is lehetne használni – válaszolja, hogy egy kicsit tovább feszegesse a húrt a lánynál. Bár, ami azt illeti, nem hazudott a szavaival.

Kíváncsian várja, hogy a hullafáradt lány, vajon mire fog menni, ha újra az „életéért” kell küzdenie. Csoda, hogy senki se vett rajta már akkor erőszakot, mikor elhozták volna. Ennek csak a túl nagy felfordulás lehetett az oka. Semmi mást nem tud elképzelni. Illetve még azt, hogy összevesztek a lányon, és mire lett volna lehetősége valakinek, addigra az alkalom elszaladt… Hát, most itt az alkalom a bátor harcosnak. Lássuk, sikerül-e neki!
Figyeli, hogy hogyan próbálja becserkészni a vadat sokat látott harcosa, és miként szerzi meg magának az előnyt, hogy aztán egy mozdulattal később forró vére a mellkasát nedvesítse meg. Még rémülten a torkához kap, ahogy tudatosul benne, hogy az, ami eredetileg csak játéknak tűnt, most a végét jelenti. Egy-két társának az arcára rémület ül, mikor az erős térdek a porban koppannak. Az egyikük még arra is vetemedik, hogy felemelkedjen, de gazdájuk a pálcájával útját állja. A társának már amúgy is mindegy, nem kell még egy embernek meghalnia azért, hogy a lány bebizonyítsa még mindig van benne erő.
- Elmehettek – int a fejével a kijárat irányába, majd elkapja a mellette ülőt a karjánál, hogy azt még egy ideig ott tartsa. A harcos egy kissé megretten a mestere mozdulatától, de aztán igyekszik nyugodtan tűrni, míg a következő szavak elhagyják annak száját:
- Vonszold ki a testet – adja utasításba, majd felkel a földről, hogy egy ideig lenézhessen a lányra. Mintha bosszúságot mímelne az arcán, ám ami a fejében jár, azt senki sem tudhatja. Addig mindenképpen így áll, míg kettőjükön kívül ki nem mennek a teremből, hiszen egyedül akar maradni vele, hogy ne legyen szemtanúja a folytatásnak. Közelebb lép hozzá, és letérdel mellé:
- Pihenhetsz – suttogja mellette némi fölénnyel a hangjában, hogy érezze a szolga, hogy még ezt is megteheti vele, majd elkapja, mikor a lány elméje egy pillanat alatt nyugovóra tér a fáradtság súlya alatt. Felnyalábolja a lányt, mikor megbizonyosodott arról, hogy már senki se láthatja, és egy másik folyosón át beviszi az egyik közeli szobájába, hogy leterítse az ágyként funkcionáló szőnyegekre. Leveti a palástját, majd összehajtogatva a lány feje alá helyezi. Aztán egy tálban megnedvesíti egy rongyot, hogy megtörölje a lány ajkai-orra-szeme környékét, hogy ezt a mozdulatsort gyorsan befejezve, csöndben ülve várja, hogy magához térjen. Hagyja, hogy kipihenje magát, hiszen eléggé leterhelte a mai napon. És átütő sikert értek el.
- Soha senki se fog akaratod ellenére magáévá tenni,… most már – szólal meg, mikor már egyértelmű, hogy a lány magánál van és a gondolatait is összeszedte. Nyilván szüksége van pár percre, míg visszaemlékszik arra, hogy mi is történt. És ezt az időt meghagyja a számára, hiszen nem sietnek sehová.
- A fiaim tegnap megértették, hogy milyen veszélyes vagy – mondja maga elé, majd lassan úgy dönt, hogy megnézi magának a fáradt amazont is.
- És ezt nekem köszönheted – teszi hozzá, miközben felkel, hogy levegye a tálat az emelvényről, és a lány elé rakja, hiszen biztos benne, hogy szeretné lemosni magáról a mocskot, ami az arcára tapadt a kis pihenője alatt.
- A tűz, ami benned ég, fog mások fölé emelni – mondja közben, elégedetten a művével. Habár még alig tett valamit, de biztos benne, hogy megemlegeti még az azték nép ennek a nőnek a nevét, feltéve, hogy nem halálozik el hamarabb. Mert akkor talán egy későbbi nép fogja emlegetni. Rettegve.



Music: Nincs



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Ruben
Yesterday at 9:27 pm
☽ Mission Dolores Park

Seth
Yesterday at 9:05 pm
☽ Seth me on fire

Ramiél
Yesterday at 7:43 pm
☽ Don's Place




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/5
Angyal
2
Démon
10
Bukott Angyal
1
Ember
7
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
6