☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása

Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Szomb. Május 20, 2017 10:01 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Tényleg? És el is fogadtad? – Ő nem gondol a démoni megkörnyékezésre, hiába találkozott egy ilyen éterinek tűnő lénnyel, még mindig földközelibben szemléli a világot. Szóval most úgy hiszi valami nemes tett rá ajánlatot, és… egyáltalán nem örülne, ha máris alkalmazkodnia kéne valaki máshoz. Amúgy is… ezen a férfin akar bosszút állni. Vagy valami ilyesmi. Más nem lenne jó helyettesítő.

- És mit gondolsz… a Teremtő most elégedett velünk? Elégedett a világgal, amit isteneink építettek? – Kérdez tovább, hiszen még nem tudja milyen ellentét is feszül a két oldal között, még nem tudhatja, hogy valójában ők is indokok lehetnének egy újabb csapásra.
- Hm… és itt mintha három testvére lenne. – Futnak ujjai tovább, Háborúval egy szinten elhelyezkedőkre.
- És fent vagy valahol te is ezeken? – Kíváncsiskodik, hiszen bár a férfi azt mondta nem Lucifer gyermeke, mégis úgy viselkedik, és úgy beszél, mintha maga is egy lenne az istenek közül.
- Szóval a te szajhád, vagy a vendégeidé. – Összegzi egyszerűbben a lány, amit a férfi csupán sugallni próbált. – Nem könnyíted meg a dolgom. – Ingatja meg a fejét mosolyogva. Hát ennyi választása lenne? Ágyas, szajha, katona? Mit csinálhatna még belőle a férfi? Rabszolga, hercegnő…
- Mert azt akarom, hogy az élet, amit elveszek az én döntésem miatt legyen. – Ez ilyen egyszerű. Más nevében gyilkolni? Nem. A saját érdekében azonban bármikor. – Az elhurcolás pedig… - húzza el a száját. – Nem akarom, hogy mások miattam essenek át azon, amin én is keresztül mentem. – Elveszíteni a szabadságot, szolgává válni, rádöbbenni, hogy már nem ura az életének, annak semmilyen apró mozzanatának… Nem, nem lenne képes másokat erre kárhoztatni.
- Az álmaimban… a harcosod vagyok… egyike a katonáidnak, aki parancsra öl… Falvakat igázunk le, családokat szakítunk szét, gyermekeket teszünk árvává. Asszonyokat, férfiakat hurcolunk el, hogy vagy az istenek előtt az oltáron végezzék, vagy valamelyik gazdag kényére kedvére szolgáljanak. - És ez egy borzalmas álom. – Vagyis inkább azt találja borzalmasnak, hogy álombéli önmaga milyen könnyedén, gátlások és gondolkodás nélkül csinálja ezt. Sőt… még talán élvezi is.
- Nem látok benned semmi szeretni valót. – Ingatja meg lassan a fejét. Persze nem is keres, hiszen gyűlölnie kell, ahhoz, hogy beteljesíthesse a bosszúját gyűlölnie kell, még ha nem is mutatja ki olyan hevesen.
- Talán az lenne a legjobb. – Bólint határozottan, holott a szíve hevesen kalapál. Tényleg ilyet mondott? Lefeküdne csak azért a férfival, hogy utánam ár ne kelljen félnie? Nem, valójában ezt nem gondolta át rendesen.
- Már másodjára mondod ki a nevem. – Amit eddig még egyszer se tett meg, hiszen… végig azt hangoztatta, hogy akkor lesz majd neve, ha ő ad neki. Most pedig visszakapta a sajátját?
- Férjhez? – Kerekednek el a szemei. Ki is űz ez minden visszavágást a fejéből, hogy bizony a férfi egyáltalán nem volt megnyugtató. Férjhez adná? Mégis kihez? Mégis miért? Az orrán gyűlnek az apró ráncok, amik fellobanó dühét jelzik, de… ezúttal nem engedi kitörni a tűzhányót, inkább az ablakhoz sétál, és a falnak támaszkodva néz ki. Kezeit összefonja maga körül.
- Kedvem támadt lerontani az áramat. – Persze nem a férfival, és valójában… nem is gondolja komolyan. Pusztán azért mondja, mert dühös, és mert ilyenkor annyira szereti bosszantani a férfit.
- Szóval eddig lehetek ágyas, szajha, katona, vagy eladhatsz feleségnek. Remek kilátások. – Fúj egyet bosszúsan. – Van még valami isteni ötleted? – Persze a pimaszsága újból felszínre tör.
- Azért… holnap folytathatom az edzést? – Mert bár szereti a szőttest, az edzés jobban kikapcsolja, kevesebbet agyal ilyen butaságokon, és ha elfárad, jobban is alszik.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Szomb. Május 20, 2017 8:08 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Sajnos, ha meg kell büntesselek, az nekem nem okoz megnyugvást – szóval ezzel kölcsönösen nem segítenek egymásnak, még ha a lány megnyugtatónak is érzi azt, hogy bosszanthatja. Ha belenyugodott volna a helyzetébe, most nem lenne így.
- Hm – biccent. Ezzel a válasszal most elégedett. Talán, ha a lány jobban érzi magát, hamarabb láthatnak neki annak, hogy átformálja a saját kedvére. Azzá tegye, aki hasznos lehet Lucifer seregében. Az eszével és a makacsságával, nem pedig az erejével fog majd ott feljebb jutni. Egészen biztos abban, hogy nem hétköznapi közdémon lesz belőle, hanem valami… erősebb.
- De, ami azt illeti – bólint. – Elég jó ajánlatot – hiszen megkörnyékezte egy démon. De sokkal jobb üzletet csinált, mintha eladta volna. Legalábbis így érzi abból, ahogy eddig viseltetett ez ügyben.

- Hát, igen… A Teremtő megharagudott az emberekre, és elpusztította a világ egy részét – bólint a lány szavaira. – A földeket elárasztotta a víz, és pusztán azok maradtak életben, akik a bárkán utaztak – érinti meg ő is a felületet a kezével.
- Ti vagytok ezeknek az utazóknak a leszármazottjai – teszi hozzá elgondolkozva, hogy mégis mennyit mondjon ebből az egészből. – Így indult újra a világ kereke – pillant a lányra újra.
- Azok a lények Lucifer alatt az isteneitek, akik segítettek felépíteni nektek ezt a szép új világot, amiben jelenleg élünk.
- Ő a Háború, a főisten, Lucifer legkedvesebb gyermeke – ütögeti meg az ujjával a motívumot. Az aztékok nem véletlenül építettek fel ekkora birodalmat, hiszen számukra nincs értékesebb annál, mintha leölhetik az ellenségeiket. Sok vér folyik, rengeteg emberáldozat, ami Istennek oly nem tetsző, pusztán azért, hogy borsot törjenek az orra alá… és még senki se érte el, hogy lerombolják ezt a vallást.
- Az ágyasaimat nem szoktam mutogatni – pillant a lányra, kíváncsian várva, hogy milyen választ ad a kérdésre. Milyen jövőt szán magának? Persze, hogy végül melyik lesz, azt majd Azazel eldönti. – Ha pusztán egy dísz lennél, akkor megmutatnálak másoknak, és elvárnám, hogy jól viselkedj velük – jelentsen ez bármit… akármit.
- Hm – csak bólint. – Hallom, amit mondasz, de nem értem, hogy miért ne akarnál ilyesmit tenni? – várja kíváncsian a másik válaszát. Úgy tesz, mintha nem látna bele a fejébe, mintha nem értené, hogy milyen erők munkálnak az ifjú fejben. De majd elsöpöri mindet, és végül kezesbárány lesz. Mert akarni fogja a vérontást.
- Milyen rémálmaid? - lépked mögötte, és követi is a keze mozdulatát, hogy láthassa, amit a lány mutatni akar. Megnézi magának a szőttes mintáját. Valahogy érezte, hogy ilyen tevékenységgel foglalja majd el magát a lány. Mikor is járt legutóbb itt? Már elég régen.
- Nem kell gyűlöletet érezned irántam – válaszol a kérdésre. – És nem azért ajánlottam fel ezt a lehetőséget is, mert élvezem, hogy gyűlölsz – habár olykor egész szórakoztató tud lenni, mikor éppen nem az előre haladásukat akadályozza ezzel.
- Kedvelhetnél. Nem olyan nehéz, mint hiszed – nyúl ő is a szőtteshez, hogy végig simítson az anyagon. Mikor először járt ezen a földön, érdekesnek találta, hogy mennyire másmilyenek az európaiakhoz képest. Szórakoztatta, hogy évszázadokkal elmaradtak. Persze meg kellett ölni egy-két démont ezért a területért, de megérte váltani.
- Ilyesmi nem fog történni. Bővel elég helyen kereshetek magamnak gyönyört – válaszol az ablak felé pillantva, mintha ezzel is azt akarná jelezni, hogy számos más lehetősége van. Nem fog megveszni egy nőért, pusztán mert nem adja oda magát.
- Vagy talán annyira félsz, hogy inkább túlesnél rajta? – vonja fel a szemöldökét, mert kezdi gyanúsnak érezni, hogy a lány akar valamit. Márpedig a téma, és hogy kiküldött mindenkit, erre enged következtetni.
- Nem, Ixchel – ingatja a fejét, miközben az ablak felé pillant. Hogy hová is gondolt ez a lány? – E birodalom bármely asszonya örömmel a lábaim elé veti magát. Akkor mikért legyek megrontója egy gyermeknek, aki talán még undorodna is tőlem? – fordul vissza felé.
- Arról nem is beszélve, hogy ha esetleg férjhez adnálak, jobb árat kapok érted így – vigyorodik el. Mintha az ő istene a pénz lenne. De ez nem így van, hiszen ő maga egy isten, aki azt tesz, amit csak akar. Pusztán saját szabályai kötik. Azokból pedig nem sok van.



Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Szomb. Május 20, 2017 2:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- A bosszantásod felettébb megnyugtató tevékenység. – Vonja meg a vállát. Hát igen, elég dühös volt akkor, és jobb levezetési módját nem igen találta. Az üres falakkal nem éri meg ordibálni, pedig az is kellően lenyugtatta volna, ha az arcába vághatja a férfinak mindazt, ami megfordul a fejében.
- De jobban érzem magam… köszönöm. – Ennyit azért megtehet, hiszen tényleg könnyebb lett az élete. Nem feszült minden pillanatban, és végre tudott másokkal beszélgetni.
- Szóval felértékelődtem… - Gondolkodik el azon, hogy mégis mi miatt állhatott be változás a másik gondolkodásában. – Csak nem… kaptál valami ajánlatot rám? – Leplezi ijedségét, hogy a férfi talán azért tartja hirtelen jobban, hogy összeszedje magát, mert el akarja adni. Ki tudja milyen úrhoz kerülne akkor?
- És nem is mondtam, hogy másokat nem gyűlölök érte. – Hiszen nem egyedül őt hibáztatja, hibáztatja az apját is, a hadvezéreit, akik nem készültek fel kellően egy támadásra, és mindazokat, akik részt vettek a mészárlásban.
- Igen, kérlek. – Bólint, immár visszafordulva a férfi felé.
- Nem. Azért kérlek, mert érdekel. Próbáltam megfejteni a történeteket, de… nagyon másképp szólnak, mint azok, amiket ismerek. Vannak hasonlóságok. Ez például. – Lép az egyikhez, hogy végigsimítson a vásznon.
- Hasonlít ahhoz, mikor az istenek özönvízzel pusztították el a világot, mert nem voltak megelégedve az akkori világ teremtményeivel. De ez… - Mutat Noé hajójára. – Ez a csónak értelmetlen. Azt a pusztítást senki nem élte túl. – Ingatja meg a fejét.
- Hm. – Pillant a férfira, mikor a lehetőségeit kezdi sorolni. Hát persze, ágyas! Hogyan is gondolhatta egy percig is, hogy a férfi nem akarja maga alatt látni? De most inkább nem kapja fel a vizet, elvégre csupán… beszélgetnek. Ezen felül… a férfi kijelentette, hogy az övé. Akár akarata ellenére is megtehet bármit büntetlenül. Nehéz elismerni, de az élete a kezében, ezt lassan képes már elfogadni is.
- Mi a különbség egy ágyas, és a birtokod dísze között? – Kérdez inkább, mintha fontolóra venné bármelyiket is. – Mégis milyen feladatai vannak egy… dísznek? – Már azon felül, hogy szépnek kell lennie, és valószínűleg mutogatnák, ha vendégek érkeznek.
- Szeretek edzeni… tetszik a harc. – Indul lassan vissza a férfi felé. – De nem akarok a katonád lenni. – Néz mélyen a másik szemébe.
- Nem akarok másokat rabszolgaságba taszítani a parancsodra, nem akarok ölni mások kívánságára. – Lép el a férfi mellett, hogy visszatérjen a hálóba. Egy intésével kiküldi az ott tartózkodó szolgálókat, hiszen nincs szükségük közönségre.
- Rémálmaim vannak miatta… - Simít végig az egyik szőttesen, amit még nem fejezett be. Egy harcos nőalak öldököl rajta éppen, az aztékokra jellemző vér helyett tekergő kígyók ábrázolásával.
- Mi értelme olyan asszonyt ágyasoddá tenned, akiről tudod, hogy gyűlöl? – Tér vissza a korábbi opciókhoz. – Nem-e jobb olyan ölelését élvezni, aki legalább kedvel?
- Ugyanakkor… még mindig félek attól, hogyha nemet mondok, előbb-utóbb erőszakot veszel rajtam. – Pillant a férfira.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Pént. Május 19, 2017 10:18 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Azért gyakorold csak, mert idővel sokat fogod hallani – mosolyodik el a próbálkozáson, de… tetszik neki, hogy a lány nem adta fel, nem vágta oda hozzá azonnal, hogy nagy kalap kaki ez a név, és nem is hajlandó megnevezni azt az istent, akit az ura szolgál. Hanem próbálkozik. Ez pedig azt jelenti, hogy idővel kész lesz áttérni az igaz hitre. Az egyetlen igaz hitre, mely létezik.
- A Teremtől, Lucifer atyja – teremtette a világot, - de Lucifer volt az, akinek a munkája révén ilyenné vált – ilyen borzalmasan elfajzottá, hiszen az emberben elvetette az esendőség magjait az Isten. Mintha eleve kárhozatra akarta volna ítélni őket.

- A régi életed nem adhatom vissza, és nem is akarom visszaadni – reagál a lány szavaira, hiszen nem szeretné, ha hazugságokba ringatná magát. Rab lett, és rab is marad. Legalábbis e tekintetben biztos, hogy így lesz. Nem adja vissza a népének, legalábbis olyan formán, ahogy azt régen megtapasztalta. Neki is el kell fogadnia ezt az új világot, túl kell lépnie a múlton. Mindenki megteszi, lassan mindenki megteszi. – De azt gondoltam, jobban fogod érezni magad – ha visszaadja egy kicsit a régi életét.
– Habár azt követően, hogy szétverted a hálótermemet, nem érdemelted volna meg – teszi hozzá, hogy azért tudassa a lánnyal, hogy megjegyezte, mit tett akkor, és talán egyszer eljön majd a nap, mikor megtorolja. Még szerencse, hogy egyébként is azt tervezte, hogy kicsit a lány képére formálja a szobát, hogy kényelmesebb legyen számára az élet. És adott neki régi-új szolgálókat, olyanokat, akik hercegnőjükként, vezetőjükként viselkednek vele.
– Hát, nem csak én vagyok követhetetlen – mosolyog az orra alatt. Mert egyikük sem éppen az a követhető fajta. Túlélési technika ez, akárcsak a legtöbbeknél, pusztán azért, hogy minél nehezebben ismerjék ki őket az ellenségeik
- Az enyém vagy, Ixchel – ezen mit sem változtatott az, ami a hétköznapjaiban beállt. - Egy egykori király lányaként megérdemled, hogy ne pusztán rabszolga legyél – ezt valószínűleg már mindketten felmérték, habár Azazelt eleinte ez a tény kevésbé foglalkoztatta, de azóta kicsit megváltozott a népek állása. - Ez egy igen értékes tulajdonságod, amit nem feltétlen lenne előnyös veszni hagyni – próbálja megközelíteni pusztán hasznossági alapon a helyzetet, de persze van itt bőven más is.
- És a többiek katonái is ott voltak – figyelmezteti erre is, habár azt nem tudhatja, hogy nem-e gyűlöl minden egyes nemest, aki ehhez a törzshöz tartozik, hiszen ez igen valószínű ebben a helyzetben, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy valahogy előre jussanak. Így vagy úgy, csak tegyenek egy lépést abba az irányba, amelyikbe haladni akar vele.
- Meséljek? – fordul vissza a lány felé őszinte meglepettséggel.
- Mit akarsz tudni róluk? – int a kezével felfelé. – Vagy csak azért kérdezed, hogy gúnyolódhass? – veszi fontolóra ezt az eshetőséget is.
- A jövőd még képlékeny. Sok… sok mindent tudok beleképzelni – a jövőjébe, a lehetőségeibe. Mennyi minden adott ezen a helyen. Valahogy el kellene érnie nála, hogy többre vágyjon, mint amennyit jelenleg kap. De hogyan tegyen ezért? Nem kellene elrontania azt, ami már kész a lányban, inkább csiszolnia kellene, akár egy gyémántot, hogy olyan fényesen világítson, akár egy csillag. – Lehetnél az ágyasom – hoz fel egy korábbi témát. – Vagy pusztán a birtokom egyik dísze – annyi lehetőség. – Ha nem akarsz egy lenni a harcosaim közül – teszi hozzá, mintha pusztán ez lenne az egyetlen ok, ami miatt felvetődtek benne a korábbi ötletek is.


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Csüt. Május 18, 2017 10:41 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Luxif…. Luxuife… Eh. – Sóhajt egyet, és lehunyja a szemét, hogy jobban koncentrálhasson. - Lu… kkkcci… fer. – Mondja ki többé-kevésbé jól a nevet. – Ez egy borzalmas, és kimondhatatlan név. – Rázza meg a fejét. Az ő nyelvének legalábbis nem egyszerű, bár másoknak pedig éppen az ő neveik okoznának hasonló nehézségeket.
- És akkor ki teremtette a világot? – Ha nem ez a fényhozó, mert általában az, aki az isteneket teremti egyben a világot is. Talán mindannyian másként nevezik, de egy szokott lenni. Bár furcsának érzi egészen más világról hallania, de meséltek neki erről a papnők. Azokról, akiknek ’rossz’ a világnézetük, más meséket hallottak gyerekkorukban, vagy egyszerűen csak tudatlanok. Ez utóbbit azért nem merné a férfira mondani.
- Hm? – Nem érti, miért kéne a válaszhoz odamennie, hiszen nagyon jól hallja ott is, ahol most van. Semmi kedve a férfi közelébe merészkedni, így egy kicsit kivár. Miután azonban látja, hogy valóban nem kap választ közelebb húzódik. Ez azonban nem elég a férfinak, így kénytelen kiemelkedni a medencéből. Egyáltalán nem érzi jól magát a másik elől meztelenül, de most nincs a közelében olyan, ami segítségére lehetne, hogy elrejtse magát. Amúgy is, a férfi lényegében bármikor kifigyelhette, nem igaz? Hiszen most is olyan hangtalanul érkezett, hogy észre se vette volna, hogy bent van, ha nem szólal meg. Szóval megáll a férfi előtt, lepillantva rá. Most eszébe se jut letérdelni hozzá.
- Még mindig nem értem mit akarsz tőlem. – Billenti oldalra a fejét. – Először úgy kezelsz, mint egy rabszolgát, majd megpróbálod visszaadni a régi életem? Követhetetlen vagy. – És ő már azt se tudja, hogyan kéne viselkednie. Egyre zavartabb, de talán sokkal inkább azért, mert… kezd belenyugodni a helyzetébe, és ez teljesen kiborítja. Úgy gondolja ennek nem így kéne történnie, hogy ki kéne tartania, ellenállnia, amíg be nem teljesíti a bosszúját, vagy bele nem hal a próbálkozásba. De napról napra egyre kevesebbet jut eszébe a bosszú, vagy annak tervezgetése, így… haragszik magára, amiért elveszíteni készül egy csatát. Vagy talán a háborút is. – Összezavarsz.
- De a katonáid ott voltak. És ki más adta volna ki a parancsot, ha nem te? – Ezért okolhatja. Talán ha az ő csapatai nincsenek, az apja katonái megvédik a várost, ki tudja? Hiszen a férfi itt hencegett, de hányszor, hogy övé a legjobb harcosokból álló sereg? Ha ők nincsenek, a város talán megvédi magát. Furcsa mód, most teljesen higgadt, egyáltalán nem kapta fel a vizet. Ez már mindenképpen haladás a korábbihoz képest.
- Várj! – Szól a férfi után, ha az már eltávolodott egy pár lépést. Talán most… válaszokat kaphatna… - Mesélnél még… ezekről? – Érinti meg az egyik szőttest, miközben hátat fordít a másiknak, és a ruhája felé indul. – Kérlek. – Teszi még hozzá, ahogy magához veszi az anyagot, hogy felöltse és kicsit kevésbé érezze kiszolgáltatottnak magát.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Csüt. Május 18, 2017 9:33 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Lucifer –
javítja ki a lányt, hiszen nem lenne helyes, ha rossz névhasználatot jegyezne meg. Lucifer a Fényhozó, Lucifer a Démonok Királya. És egyéb érdekes ragok, amiken még emlegetni szokták.
- Az isteneid teremtője, igen – bólint. – A világ teremtője? Nem, de alakítója mindenképpen – teszi hozzá, miközben tovább bólogat. Hiszen Lucifer közreműködése nélkül nem lenne ilyen a világ. Az a sok megrontott ember, biztos, hogy nem jó irányba vitte el a történelem alakulását. Már, ha egyáltalán van annak lehet egyáltalán jó iránya.
- Igen, ami azt illeti, elég jól ismerem – pillant fel a képre, figyelembe se véve az élcelődő hangélt a lány hangjában. – De engem nem ő teremtett – teszi hozzá ezt a nem éppen mellékes információt, amiből a másik talán arra a következtetésre jut, hogy ő nem isten, de ez most nem lényeges, hiszen nem feltétlen azért van itt, hogy az istenekről csevegjenek.
- Hm – pillant a lányra, majd meglepetten felvonja a szemöldökét a következő kérdésre, hiszen időt se hagy a válaszra. Pedig kivételesen előkészült azzal is, hogy erről beszéljen, de úgy tűnik, hogy vannak fontosabb kérdések is a lány fejébe, mint holmi olyasmi, hogy ő most miért is van itt.
- Gyere ide, ha választ akarsz a kérdésre – inti magához egy kézmozdulattal, majd még eggyel, ha túl messze maradna. Azt persze nem teszi hozzá, hogy nem harap, habár ez igaz, de... azért mégis, tudja, hogy a lánynak van mitől félnie, hiszen egy rettegett harcossal áll szemben. A birodalom legerősebb harcosával, aki ráadásul a nemesek közé tartozik. Mégis egyetlen csapással képes lenne bármelyik nagy harcost kiütni, de... Miért is tenne ilyet, hiszen az neki nem szórakozás, ha mások csontját ripityára törheti.
– Ide elém – hívja magához, hogy ne rejtegethesse a víz alatt magát, majd a tekintetével követi a lépteit, eleinte csak a víz hullámzását figyelve, majd kíváncsian várva, hogy mi bukkan ki belőle.
- Próbálok valamennyit visszaadni a régi életedből, hogy ne sorvadj el – pillant fel végül a lány arcára, miután alaposan végig nézett rajta. Ebben az új időszakban változtatott az edzéstervén, nem engedi már a katonák közé sem, hanem kiválasztott egyetlen katonát, aki tanítja neki a mozdulatokat, és csak nagyon ritkán harcolnak szemtől szembe, mint ahogy általában szokás szokott lenni. Hiszen abból tanul a legkönnyebben az ember, ha jó alaposan elpáholják, de… vigyázni kell a lány törékeny testére, hogy továbbra is szép maradjon. Így aztán csak ritkán engedi meg, hogy kicsit is eldurvuljon is a helyzet, és akkor is inkább visszafogja a férfit, hogy az legalább megismerje a türelmet és a tűrést.
- Talán ez sem jó? – kérdezi, mert ebből most úgy tűnik. Vagy megint túl korán érkezett? Nem elég érett még a gyümölcs a leszedéshez? Nos, akkor csak megszemléli, hogy milyen a termés, és később visszajön. Csak nehogy más leszedje előtte. Ha így történne, az illető halál fia lehet,… de úgy gondolja, hogy ezzel mindenki tisztában van. Nem jó ezzel az úrral ujjat húzni, ezt még a legostobább halandók is tudják.
- Tudod, csak azt nem értem, hogy mit gondolsz, ki vagyok én, hogy rám haragszol a mexikák győzelme miatt? – kérdezi kíváncsian fürkészve a lány arcát. – Még csak ott se voltam – ingatja meg a fejét, majd elcsöndesedve a bejárat felé pillant.
- Mindegy is – kezd el felkelni. – Csak látni akartalak – de már eleget látott. A lány hozzáállása még nem engedi meg, hogy tovább tanítsa.




Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Szer. Május 17, 2017 11:25 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
A lány teljesen belezavarodott a váltásba, mármint… azt a három napnyi büntetést nagyon is jól értette. Interakciók nélkül, a beszélgetés, az érintés lehetősége nélkül az a három nap borzalmas volt. A dühe azonban nem csillapult, és egyáltalán nem érzett megbánást mindazért, amit mondott, vagy tett. A szolgálók azonban meglepték. Jó párukat ismerte nem csupán arcról, de még a nevüket is tudta, és nem tudta hova tenni a felbukkanásukat. ahogy az ajándékokét se. Kereste a magyarázatot, faggatózott, de senki nem tudta, mi az úr szándéka, ők csupán a parancsokat kapták, hát… fogalma se volt mitévő legyen. Csapdát sejtett, de közben mégis… egyszerűen értetlenül állt a történések előtt. A ruhákat végül nem fogadta el, továbbra is a korábbi szolgai viseletét vette fel, és az ékszerekhez sem nyúlt, a családiakat kivéve, ahonnan egyetlen karkötőt vett magához, ami korábban is a sajátja volt. Mivel különösebb utasítás nem érkezett, elfoglalta magát. Régebben is szeretett szőni, hát most is nekikezdett egy szőttesnek. Mikor a tanító megérkezett, szintén teljesen elbizonytalanodott, és egyáltalán nem volt lelkes. Nem ellenkezett, ha az mesélt számára valamit, és a kérdéseiből, illetve néha a válaszaiból sejteni lehetett, hogy igen sokat megjegyez a dologból, ám nem úgy tett, mint aki valóban többet is akarnak tudni.
Azt reméli egy röpke ideig, hogy az étkezés alkalmával választ kaphat a miértekre, hogy mi ez a fordulat, vagy egyáltalán… mihez kéne kezdenie ezek után. De a férfi néma marad, ő pedig túl makacs ahhoz, hogy kérdezzen. Ha nem hát nem, de enni se hajlandó a másik jelenlétében, hátha… kivált valamiféle reakciót a férfiból. A terve azonban nem jár sikerrel.
Ami azt illeti, nem volt oka visszautasítani az ajánlatot. Az edzések elterelik a gondolatait, és lefárasztják a testét is, amit a szövésről nem igazán mondhat el. Persze fárasztó az is, de az agya közben jár, és nem érti merre tart ez az egész, vagy mi a célja. Egyszerűen elveszett, és nem érti miért rosszabb ez, mint a korábbi állapot, de… mindenképpen borzalmasabbnak tartja.

Még mindig képes a szívbajt hozni rá, ahogy néma lépteivel megjelenik, és egyszer csak megszólal, mikor ő mélyen a gondolataiba merül. A plafont bámulja, és bár nem kifejezetten a csillagot, de a tekintete valahol arrafelé körözhetett, talán ezért is kezd róla beszélni a férfi. Nézi, figyeli, ahogy beszél, mert érzi, hogy jelentősége van annak, amit mond, de mégis… most ebben a pillanatban, sőt az elmúlt napok folyamán egyáltalán nem erre volt kíváncsi, se a történetekre a szőtteseken. A jövő jobban aggasztja, mint a múlt.
- Szóval azt mondod… hogy ez a Luxioptel – próbálja kimondani az imént hallott idegen hangzású nevet – az istenek teremtője? A világ teremtője? – Vonja fel a szemöldökét. – És te… ismered őt? És szolgálod? – Valahogy ezt azért képtelen elhinni. Még talán egy kisebb istenségnek gondolná a férfit, de hogy a Teremtő isten mellett szolgáljon? Ó nem, az nagyon magas elképzelés lenne. A hitetlenség a hangjában is felcsendül, és ami azt illeti meg se próbálja leplezni. Még mindig dühös a férfira, nem múlt el se a néma étkezés, se a legutóbbi beszélgetés miatt érzett haragja.
- Miért jöttél? – Hiszen nyílvánvalóan célja van, kell, hogy legyen ennyi idő után a látogatásának.
- Ami azt illeti van egy jobb kérdésem is. Mégis mi a fenét akarsz… ezzel az egésszel? – És ha a férfi megint kötekedni akar, akkor egyszerűen felrobban, mert elege van abból, hogy a másik pontosan tudja mit ért egy-egy kérdése alatt, mégis játszadozik vele. Talán ez az egész nem más, mint egy újabb játék, és holnap már a hideg padlón ébredhet ismét az egyik lyukban… hogy minden kezdődhessen elölről. Nem esik nehezére ilyet feltételezni a férfiról.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Szer. Május 17, 2017 9:54 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel



- Hát, meglátjuk, milyen úton lehet felfelé jutni. Én biztos ott leszek, de te? – ingatja a fejét ezzel jelezve, hogy ha tovább makacskodik, akkor nem valószínű, hogy az istenek közé emelkedhet. Persze, alapvetően nem azzal van baj, hogy milyen akaratos, hanem sokkal inkább azzal, hogy mennyire nem ismeri még a világot. Az ereje megvan, de még szüksége van a bölcsességre, hogy megfelelően alkalmazza.
- Ez még aggaszt? Hiszen te akartad a forró, bugyogó véremet látni! Fáj, hogy valóságossá vált? – mosolyogja meg a lányak ezen okból akadó aggályát. – De a lényeget észre se vetted – teszi hozzá, hiszen, ha egy kicsit figyelt volna, feltűnt volna neki, hogy milyen gyorsan gyógyulnak a sebei, hogy egyáltalán nem emberi sebességgel. Talán most nem gondolkozna azon, hogy kivel áll szemben.
- Pedig a katonáim őrködnek az álmod felett – és most már egy isten se lesz képes a lány közelébe jönni. Megoldja.
- A halál sosem felesleges – válaszol a lánynak, és próbálja keresni az arcán az értelmet, de elég hamar feladja. Kezdi sejteni, hogy ma már nem fognak egyről a kettőre jutni, pedig nem rég még úgy tűnt, hogy van egy csekély esély rá.
- Egyetlen szolga sem halt még meg értem – válaszol a lánynak feszülten. – Egyetlen egy sem – ismételi meg. – A szolgák azért szolgálnak, mert ez a feladatuk. Azért szolgálnak, mert nincs elég erő bennük arra, hogy feljebb jussanak – vág vissza a lánynak, és már-már sértésnek veszi, hogy a katonáit ostobának titulálták.
- Nem tudsz te semmi a harcosaimról – vág vissza, hiszen tudja, hogy a lány alig látott valamit ezekből a katonákból.
- A népem nem szenvedhet idegen uralkodóktól – válaszol komoran a lánynak. Ez az utolsó szava ebben a témában. A lány népe az útjukban volt, és még csak azt se mondhatja, hogy mindenkit megöltek. Rabszolgákat hoztak onnan maguknak, hogy legyen elég dolgos kéz, ifjabb harcosokat, hogy legyenek új harcosok, asszonyokat, hogy később legyenek gyermekek. Megölték azt, aki szembe szegült, és persze hoztak a katonák más áldozatokat is, de az idősebbeket és a gyermekeket, akikkel csak a dolog lett volna, mind ott hagyták. Csak aratni mentek, de bőven hagytak termést. Persze, ezt a lány nem tudhatja, hiszen már nincs ott. Nem tudhatja, hogy nem pusztítottak el teljesen mindent.
- Mintha atyád nem valami hasonlóra készült volna – villan a lányra a tekintete. Ő már nagyon jól ismeri a háborút, és jól tudja, hogy abban bármit, tényleg bármit szabad.
- Egyszer másként fogsz vélekedni arról a fiúról, és nagyon meg fogod bánni, hogy most így beszéltél róla – figyelmezteti a lányt már jó előre, hogy tudja, hogy mire számoljon a jövőben.

Spoiler:
 

- Már ismered a falakat, mégis még mindig van rajta nézni valód – állapítja meg, pedig már régen nem látogatta meg a lányt, pláne nem a fürdőben. Vagy legalábbis nem jött be erre a részre, egyértelművé téve, hogy átadta a területet a lánynak és a népének. Persze, ez egy valóban kicsit szeglete a piramisnak, melyek felépítettek.
- Az ott a magasban az Esthajnal Csillag – pillant fel oda, ahová a lány is, mely közvetlen a feje fölött van, és azon különlegességgel létezik ott fenn, hogy az éjszakai égbolt fényét egybe gyűjt, és az aranya bevonattal már-már nappali fénnyel árasztja el a fürdőt. – Lucifer, - mondja ki a nevét úgy, ahogy az első halandók is hívták, mely nyilván idegennek hangozhat a lányak – az úr, akit szolgálok – a fivére, aki befogadta a „házába”.
- Úgy is nevezik, mint Fényhozót, - idézi fel egy másik elnevezését is. – Segít átlátni a sötétségben a legsötétebb órában is. Habár a látás gyakran fáj, és olykor elvakít - teszi hozzá elgondolkozva. Az igazságra nincs mindenki felkészülve.
- Ő formálta meg az isteneiteket - lép beljebb, hogy aztán leüljön egy kőzsámolyra, majd az ujjával arra a jelenetre mutat, ahol mint egy asszony, aki tésztát gyúr ügyködik az első istenen.




Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Szer. Május 17, 2017 8:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Még nincs tervem. De kitartással. Állhatatossággal. – Ennyi egészen biztos. Persze amit ő állhatatosságnak hisz, az általában makacsság, legalábbis a férfi egész biztosan így látja.
- Nem is tudom… mondjuk vérrel fröcskölnéd be az arcom? – Emlékezteti a másikat arra az igen emlékezetes esetre. Számára legalábbis az volt. – Azok után bármilyen őrültséget el tudok képzelni rólad. – És el is képzelt, sajnos jó párszor, a rémálmai szereplői mégsem a férfi, hanem ő maga. Katonaként, fosztogatóként egy… szörnyetegként mások szemében.
- Nem is mondtam, hogy amúgy jól szoktam aludni. – Azt egy szóval sem említette, és valóba elég éberen szokott aludni sajnos.
- De a felesleges halál elfogadhatatlan. – Hiszen lett volna más, egyszerűbb módja is a tanulságnak. Olyan módja, ami nem követel egy életet.
- Akkor ők nem voltak jó apák. – Mert számára egy jó apa nem ilyen, nem lenne képes eldobni a saját vére életét, ó nem. A szülők feladata a gyermekeik védelme, minden áron. Persze talán idealista, egy aztékhoz képest mindenképpen, bár az európai mércéhez mérve még mindig vad hiszen mások halálával, a szülői önfeláldozással sosem volt gondja. Az önkéntes áldozatokkal sem, de mégis… hisz abban, hogy az adott szót be kell tartani, hogy a gyermekek sérthetetleneknek kellene lenniük még a háború alatt is, hiszen ártatlanok… Nem tehetnek a felnőttek bűneiről.
- A szolgák meghalnak érted. A szolgálatoddal töltik az életük, feláldoznak mindent…. sokkal többet, mint az ostoba katonáid! – Pillant a férfira, a tekintete dühösen villan. Még hogy a szolgák alantasak! Nem, ezt nem tudná elfogadni, egy szolga feláldozzam agát a gazdájáért. Az életét, az idejét áldozza, mindazt az értéket, amit másokra, amit magára költhetne.
- A harcosaid pusztán támadnak, nem védelmeznek. Játszanak, komolytalanok! – Felesel vele. Nem, egyszerűen képtelen tisztelni a másikat, a katonáit, hiszen látja mi folyik közöttük nap, mint nap. Szolgákon, más népeken élcelődnek, gúnyolódnak az egyszerű paraszton, holott nem lenne mit enniük, ha nem lenne aki betakarítja a termést!
- Apám csak az uralkodó ellen tört! a népednek nem esett volna baja! – Ül fel, és észre sem veszi, hogy felemeli a hangját. Talán csak az ellenállás miatt, talán valóban úgy hiszi, hogy az apja trónra lépése viszonylagos békében zajlott volna. Egy-két politikai áldozat elenyésző, nem igaz?
- Ez egy aljas, orv támadás volt, hadüzenet nélkül az éj leple alatt! Becstelen és alattomos! – Hiszen álmukból verték fel őket a beözönlő katonák, nem nyílt terepen, csatatéren vívták. Berontottak a házaikba, az életükbe! Elhurcoltak, megöltek, meggyaláztak akit csak értek, ebben semmi dicsőséget nem lát. Nem akar ennek a részese lenni!
- Az a fiú szétrohadt belülről, mert nem maradt benne semmi becsület! Küzdenie kellett volna, nem becstelenül megalázkodnia! – Vitatkozik a férfival. Nem, számára az az ember már semmit nem jelent. Megvetendő, elpusztítandó féreggé vált.
- Hát én nem rettegek tőled! És gyűlöllek! – Kiált dühösen utána, és a férfi hallhatja, hogy valószínűleg a párna puffan utána a falon. – Örökké gyűlölni foglak!
Ez a beszélgetés… felébresztette benne ismét azt a pislákoló tüzet, az ellenállást, ami akár percekkel korábban is megdőlni látszott. Dühétől semmi nem menekült meg aznap este, amit csak széttépni, összetörni lehetett megtette. Az ágy, az edények, a szobrok… semmi sem maradt érintetlenül a pusztítása nyomán.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Kedd Május 16, 2017 9:27 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel



- És hogyan szeretnél feljebb jutni a csúcsra? –
kérdezi kíváncsian. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy azt mondja a lánynak, hogy nem nézi ki belőle, hogy valaha feljebb lép, de nem most van itt annak az ideje, hogy ilyeneket mondjon neki.
- A jósok… a jósok mindig ezt mondják – ingatja meg a fejét mosolyogva. Hány és hány be nem váltott ígéretet és jóslatot látott már magukat jövőbe látónak valló emberektől.
- Mégis mit tennék? – kérdez vissza, már-már nevetve. Vajon mire gondolhat a lány, ami annyira megrémiszti, hogy nem akarja, hogy itt maradjon vele. – Nem, mintha nem jöhetnék vissza bármikor, mikor alszol – vonja meg a vállát. Hiszen minden szoba az övé, ezt már megmondta. Ez meg aztán pláne.
- Nem, - ingatja a fejét, miközben mosolyog. – Ha visszajönne, akkor annak olyan komoly következményei lennének, amit ő sem akar – hogy visszaűzi a pokolba, és aztán ott maradhat megint, egészen addig, míg újra nem talál magának egy kaput, amin keresztül ide jöhet. Nem annyira könnyű a két világ között a közlekedés, hogy ezt megkockáztatná.
- Az élet rendje a halál is – bólint. Könnyen oda küldi őket, hiszen itt ez teljesen normális. Nem is érti, hogy a lány, hogy nem vette még észre, hogy milyen mélyen él az emberekben a halálkultusz. – Nem? Pedig hány apa megtette! – gondol végig az elmúlt ezer évek történelmén. A gyermek nem mindig áldás, sőt olykor pont, hogy átok. Pláne, ha rossz asszonytól születik.
- A szolgák nem halnának meg értem. Alantasak, mert nincs meg a képesség bennük arra, hogy mások fölé emelkedjenek – válaszol a lánynak őszintén. Egyszerű emberek, akiket nem érdekel az isteni lét… Vagyis néha érdekel, de elég keveseket, és az ilyenekkel nem is foglalkozik. Harcosok, hadvezérek kellenek a pokolba, nem pedig szolgálók.
- A harcosok azért vannak, hogy megvédjék a népemet – válaszol, kicsit indulatosabban a lánynak, mintha bosszantaná, hogy nem érti meg, hogy mi a dolgok rendje ebben a birodalomban. És valóban, bosszúságot szül benne, hogy ennyire nem érti, hogy mi erény és mi nem az.
- A családod fenyegette a családomat – dörren a lányra. - Te mit tettél volna a helyemben? Megvárod, míg lemészárolnak? Hát nem, hanem összegyűjtötted volna a legjobb harcosaidat a birodalomban, hogy a fenyegetést megszüntessék. Ez egy csata volt, amiben a jobb győzött. Sajnálom, hogy a családod alul maradt, de el kell fogadnod, hogy az istenek, a te isteneid így rendelték el. Mert ha máshogy rendelték volna, akkor nem a mexikák győznek – próbálja a lány értésére adni saját álláspontját.
- A többi miatt gyűlölhetsz – pillant félre, kicsit felszegve az állát. – De ez mind elmúlik majd, meglátod – teszi hozzá, csak hogy tudják mindketten, hogy milyen jövőnek néznek elébe. Nem olyannak, amelyikben a lány nem hajlandó elfogadni az új világrendet, hanem egy olyanban, ahol behódol az erősebbnek.
- Az a fiú helyesen cselekedett, belátta, hogy boldogan élhet, ha csatlakozik az új családjához – mondja, habár még nem tudja, hogy mit kezdjen ezzel az információval. Talán később felhasználhatja a lány nevelésére, vagy ellene. Az is lehet, hogy már a fiú teljesen érdektelen a másik számára.
- Meglátjuk, mennyire fogsz gyűlölni, ha már napok óta nem kaptál enni és inni se – kel fel az ágyról. Szóval térjenek vissza az alapokhoz? Kezdjék elölről az egész procedúrát? Ezerszer is elölről kezdi, ha ez kell, hogy egy hangyányi előre lépést produkáljanak újra.
- Nincs szükségem az emberek szeretetére. Megelégszem azzal is, ha rettegnek a haragomtól – válaszol a lánynak dühösen, majd elindul kifelé.






Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Kedd Május 16, 2017 12:07 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Az emberek pedig szeretik elsietni a kívánságaikat. – Bólint. Ő viszont nem olyan, ha már kívánhat, akkor az legyen a lehető legtökéletesebb. Ne legyen kibúvó az istennek, hogy aztán rosszabbul jöjjön ki az egészből, mintha bele se ment volna. Persze előfordulhatott volna az is, hogy az istennő azonnal haragra gerjed, és hát… neki nem sok esélye van ellene.
- Talán. Talán most őket szórakoztatja a gyönyörű énekével. – Húzza magán szorosabbra a vékony anyagot. Nem engedheti meg magának, hogy sírjon, már így is túlságosan engedett. Vigyáznia kell, jobban odafigyelnie, nehogy a férfi szavai, vagy tettetett kedvessége a bőre alá férkőzzön. Nem hódolhat be, a szíve nem!

- Nem is kell a csúcsa… csak hogy kevesebben legyenek felettem. – Ki beszélt itt csúcsról? Ó nem, nem az a lényeg, hiszen mindenki oda akar kerülni. Egy kényelmes, kevésbé zajos sarok neki pont elég. De valójában… a férfi fölé akar kerekedni. Az istenek közé akar emelkedni, hogy aztán bosszút állhasson a másikon akár a túlvilágon is.
- A jósok szerint egyre közeledik az idő. Talán a gyermekeink, az unokáink már abban a korban születnek. – Ingatja meg lassan a fejét. Nem, egyáltalán nem hallott jó dolgokat eddig, habár a nép vajmi keveset tud a szaporodó baljós előjelekről. Ő is csak azért tud többet, mert papnőnek tanították, és azért, mert kihallgatott az apjával egy beszélgetést. Bár szerinte nagyobb ügyet csinálnak ebből, mint kéne.
- Mert zavar, hogy itt vagy. – Válaszolja az egyértelműt. Hát hogyne zavarná? Mikor az utóbbi éjszakákon megvolt az a kellemes érzése, hogy egyedül aludhatott? Nem mintha nem zavarták volna fel rémálmok az édes sötétséget, de az más. – Ki tudja… mit tennél… - Elvégre volt már egy elég kellemetlen ébredése, nem igaz? Mikor a férfi rácsöpögtette a vérét… Nem, azt egyáltalán nem élvezte. Mégis mit tervezhet most? Vagy egyszerűen…
- Félsz, hogy visszatér? – Másért miért akarna itt maradni? Meg akarja védeni azt, ami az övé, habár nem fenyegeti az a veszély, hogy ő alkut kössön. Még nem, ahhoz még nincs meg a kívánsága, márpedig ő nem fogja elsietni.
- Mégis könnyedén halálba küldöd őket. – Emlékezteti a férfit, hogy meggondolás nélkül ráuszította egyik ’gyermekét’ csak hogy a többi okuljon belőle. – Egy apa nem tenne ilyet a saját vérével. – Vagyis hívja őket bárhogy, a katonák nem a gyermekei.
- Amúgy is… mi alapján ők a gyermekeid? És nem a szolgák, akik nap, mint nap szavaidat, pillantásodat lesik, akik azért léteznek, hogy kitalálják még a gondolataidat is? Miért nem ők? A harcosok csak szórakozásodra vannak. – Mi másra lennének?
- Nincs benned semmi szeretni való. – Mondja a lány. Persze ennél jóval több oka van gyűlölni. – A katonáidat a családom ellen küldted, megfosztottál a szabadságomtól. Formálni akarod a gondolataim, a szívem, a lelkem… megtörni, porrá zúzni… Nem elég ennyi, hogy gyűlöljelek? – A családja haláláért őt is hibássá teszi, persze elismeri apja felelőtlenségét is, hogy a fejükre hozta a bajt, de akkor is… ők küldtek sereget a városra, ők öltek le mindenkit, akit szeretett.
- Volt egy fiú… akit szerettem. Aki katonaként szolgált… elhurcolták őt is, azt hittem sosem látom már, de… aztán láttam. A katonáid között. Megváltozott. A fiút, akit szerettem… megölted benne. Most már egy a fiaid közül. – Árul el még egy dolgot, amiért gyűlölheti, habár erről a férfi nem tudhatott.
- Talán nem te vagy a legnagyobb szörnyeteg a világon…. de számomra te vagy a leggyűlöletesebb. – Feje alá húzza a vánkost, és hosszú ideig csak nézi a sötétséget. El fog múlni valaha a szívéből ez a maró érzés? A fájdalom? Lehetséges, hogy évek múltával tényleg halványul majd, vagy újra és újra feltépődik a sosem gyógyuló seb?
- Nem félsz… hogy gyermek nélkül nem lesz olyan ezen a világon, aki szívéből szeret? – Mert ő fél, retteg attól, hogy már nem lesz ezen a földön olyan, aki őt szeretheti.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Hétf. Május 15, 2017 10:56 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel



- Hahaha – hát ezen felnevet. A lánynak igaza van, néha jó, ha valaki szembe száll velük, úgy könnyebben rájönnek arra, ha valamilyen eget rengető hibát készülnek elkövetni, és kevésbé csinálnak magukból hülyét a többi isten előtt… habár, néha már késő, mire valaki szembe száll velük.
- Ó, már értem – bólint mosolyogva. – Az istenek szeretik viccesen felfogni az ilyen alkukötéseket – bólogat. Számos precedens volt már arra, hogy… sőt általában a legtöbb esetben az alku kötést követően a halandó nem élvezheti ki az ajándékot, hiszen az ilyen tettével vét a Mennyei Atya ellen. Gyakran nem is a démonok alakítják úgy a sorsot, hanem éppen a sors alakul magától úgy, hogy kellemetlen legyen az embernek. Szomorú. Vagyis, nem… inkább szórakoztató!
- Tudom – válaszol suttogva, és még sóhajt is egyet. Mintha csak tegnap lett volna, hogy ellene fordultak a testvérei… nem csak a testvérei, de a szerelme is. Borzalmas, kegyetlen világ ez! Pedig ő tényleg csak azt tette, amire utasították. Mind a mai napig meg van győződve arról, hogy nem hibázott. De legalább megértette, hogy milyen kegyetlen is az ő Teremtője.
- Talán nem véletlen, hogy őt is magukhoz ragadták az istenek, ha tényleg olyan fenséges hangja volt. Nem gondolod? – kérdezi, miközben megenged a lány felé egy barátságos, mégis szomorú mosolyt, mint aki tényleg képes együttérzésre.
- Pedig hamarosan, nem is olyan sokára magad is rájössz, hogy mekkorát tévedtél ezzel kapcsolatban. És csak nevetni fogsz azon, amit most mondtál – teszi hozzá, mert úgy gondolja, hogy előbb-utóbb a lány hagyni fogja, hogy a jó érzések is a csontjaiba ivódjanak. Emlékezni sem fog arra az időre, mikor még nem ismerték egymást, mikor még nem az ő céljait szolgálta.

- Az élet egy hatalmas piramis. Az istenek alatt az emberek állnak, az emberek alatt pedig az állatok és a növények. Nyilván, minél magasabban állsz a piramisban, annál könnyebb az élet. De a csúcsára sose fogsz felérni – teszi hozzá ezt az örök nagy igazságot. Elképzelni se képes olyan világot, ahol a csúcsról a Mennyei Atya alámerül, hiszen… ő a mindenség teremtője. Hogyan emelkedhetne akárki is a szintjére? Nem, az lehetetlen.
- Hogy ez igaz-e, csak akkor fog kiderülni, ha eljött a világégés – de ő ebben nem hisz, ha egyszer eljön a Világ Vége, akkor ott kő kövön nem marad, egyszerűen mindent összeomlik,… Porrá lesz minden, ahogy abból is indult. Egyszerű csillagpor lesz az egész mindenségből, semmi több. Isten pedig alkot magának egy új világot, vagy maga is elpusztul. Ki tudja? Egyáltalán elpusztítható-e Isten, és ha igen, akkor hogyan?
- Miért nem? – kérdez vissza meglepetten. Nem gondolta volna, hogy ez gondot jelenthet a lánynak, hiszen itt mindenhol „az ő szobája van”.
- A harcosaim olyanok, mintha a gyermekeim lennének – válaszol a kérdésre, miközben a távolba pillant, arra a számos halott gyermekre gondolva, akiket angyalok adtak ember asszonyoknak, majd angyalok is jöttek, hogy elpusztítsák őket.
- Talán, ha elmondanád, miért gyűlölsz, akkor segítenék megértetni veled, hogy miért ostobaság gyűlölnöd – válaszol a lány szavaira. Eszébe se jut az, hogy talán még mindig az apaság lehetne a téma.
- Nálam sokkal nagyobb szörnyeket hord a hátán a föld – teszi hozzá a korábbi szavaihoz, mintegy jelezve, hogy nem is annyira szörnyeteg, mint amennyire annak tartják.


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Vas. Május 14, 2017 10:55 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Az istenek sem tévedhetetlenek, és erre néha rá kell világítania másoknak. – Fúj egyet a lány. Hát persze, hogy ellenkezik, ez van a természetében. Valahol nagyon mélyen ez van beleírva, hogy neki mindig ellenkeznie kell a felette állókkal.
- Nem tudok olyat kérni, ami… ne sülhetne el rosszul. – Húzza el a lány a száját. – Márpedig az ilyen kívánságoknál érdemes minden eshetőséget körüljárni, nehogy az ember hoppon maradjon. – És éppen ezt tette a démonnal szemben is, igaz, nem vezetett a gondolkodása még eredményre. De talán ha több időt kap, előáll valami olyan kívánsággal… és megfogalmazással, ami alól nem lesz kibúvó és belerondítási lehetőség.
- Nem olyan egyszerű… elengedni egy családot. – Pillant fel a férfira, bár ezúttal nem bosszús, inkább tényleg csupán szomorúsággal tölti el, hogy már csak ő maradt. A gyász hosszú ideig tartó folyamat, és ő még nem képes túllépi rajta.
- Leginkább… Cuicatl hiányzik… még olyan fiatal volt… ártatlan gyermek… De olyan gyönyörű hangot kapott, ha énekelt… még az istenek is őt hallgatták. – Mosolyodik el kishuga emlékére halványan, hogy aztán kitöröljön a szeméből egy könnycseppett. A férfi előtt nem szokott elérzékenyülni, nem is érti, most miért engedte ezt meg magának.
- Tudom, hogy már nem térnek onnan vissza. – Bólint. De attól még kívánhatja, teljes szívéből kívánhatja, hogy legyenek itt vele, mert… egyedül van, végtelenül magányosan. És egyre védtelenebbül.
- Pff… - Fordítja el a férfiről a tekintetét, és bosszúsan elfordítja a fejét, hogy meneküljön az érintésétől. – Ez a hely sosem lesz otthon, csupán egy börtön. A cél pedig… ostobaság, ilyesmi engem sosem tesz boldoggá. – Másokat rabszolga sorba hurcolni? Fosztogatók csapatát vezetni? Hát nem, ezt nem képes befogadni a gyomra.
A férfi mozdulata annyira meglepi, hogy kapálózni is elfelejt, mikor a másik a karjaiba veszi. Egyáltalán nem számított ilyesmire, és meglepettségében szóhoz sem jut, de még szerencse is talán, hogy nem mozdul, így nem huppan a földön és üti be magát, mert nem esik ki a másik karjai közül.
Még hosszú percekig mered a férfira, majd lassan magára húzza a takarót, onnan pislog kicsit riadt nyúlként a másikra. De az ijedség lassan elmúlik, és gondolatai utolérik egymást, hogy megszólalhasson.
- De az istenek felett csak más istenek lehetnek, míg egy ember egyszerre szolgál egy másik embert, és az isteneket. Tehát az isteneknek jobb. – Tesz egy megállapítást a maga egyszerű módján.
- A következő világégés után úgyis mindenki kap egy új esélyt, legyen az ember, vagy isten. – Vonja meg a vállát. – A kerék forog tovább, a ciklus nem áll meg. – Rajzol ujjaival egy kört. Hiába, az ő világuk és mitológiájuk az örökös újrakezdésre épül, hiszen előttük már legalább három világ létezett, legalábbis erről szólnak a regék. Lassan azonban elcsendesül. Egyértelműen kellemetlenül érzi magát a másik jelenlétében.
- Nem fogok tudni aludni, ha itt vagy. – Szólal meg ismét, miközben a férfira emeli a pillantását. Hiába, egyszerűen nem érzi biztonságban magát mellette. Nem az életét félti egyszerűen csak nem szeretne kiszolgáltatott lenni. Nem mintha rabszolgaként nem lenne már teljesen az Szereti azt hinni, hogy nem az. Lassan elfekszik az oldalára, szorosan betakarja a testét, a másiknak háttal.
- Vannak… gyermekeid? – Tesz fel egy légből kapottnak tűnő kérdést, pedig a gondolatai valahogy egész egyértelműen terelődtek ebbe az irányba.
- Talán… ha találnék benned valamit, ami nem gyűlöletre méltó… le tudnék mondani erről, a bosszúról. – De még nem talált semmit, vagyis… ha a férfi egy apa, egy jó apa, akkor talán… Talán lenne benne valami, amit képes tisztelni.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Vas. Május 14, 2017 9:53 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel
18 +


- Nem? Pedig botorság egy istennel pörölni – figyelmezteti a lányt, miközben azt az apró mosolyt figyeli az ajka szegletében. Vajon miért szórakoztatja ennyire a halandókat, ha kihívják maguk ellen a sorsot? Sokan mosolyogni szoktak haláluk előtt, mintha ez lenne az életük célja, holott igen sokan jutnak közben a pokolra. Mert nem igazak. A szívükben sötétséggel születnek, és hagyják, hogy az uralkodjon felettük. A szabad akarat csodája…
- Nem túl sokkal, éppen eléggel – válaszol is és nem is a szavakra. Azonban abban biztos, hogy a mai este után jobban fog vigyázni arra, hogy hol hagyja a lányt, de leginkább arra, hogy kinek hagy nyitva ajtót. Talán jobban teszi, ha felszenteli a helyet, hogy pusztán ő léphessen be ezekbe a termekbe, na meg a hozzá hasonlóak, az égi lények. Ilyenkor egy kicsit örül annak, hogy nem démonnak teremtetett. Habár mi különbség van a gonoszsága és a démonoké között? A hatalmától megfosztották, szenvedéssé tették a létezését, elszakítva a családjától, de ő… ő felül emelkedett. Képes kizárni mindezt, és létezni tovább, egyetlen közeli testvérét szolgálva, miközben egyetlen öröme, hogy nincs többet kényszer, mely isten útján terelné tovább.
- Valóban? – kérdez vissza meglepetten. Nem gondolta, hogy így érez. De vajon, ha egy másik isten nem képes olyat ajánlani, amivel elvehetné tőle a lelkét, akkor vajon ő… ő fog-e tudni, vagy idővel talál-e? Sokszor játszotta már ezt a játékot, és éppen azt tartja oly izgalmasnak benne, hogy olykor nem sikerül, hogy néha elveszik az áldozatot, amelyet magának választ. Ez a kis vívódás a démonokkal, miközben végül is mindannyian ugyan azt az egy célt szolgálják: tovább duzzasztani Lucifer seregeit, hogy mikor vége a világnak, elárasszák majd a földet.
- Engedd el a családodat. Az isteneid magukhoz szólították őket. Hagyj nekik nyugtot a túlvilágon, hogy ne húzza vissza semmi lényüket a földre – simogatja meg a lány fejét. – Hagyd nekik, hogy a túlvilági életüket éljék, - ami valószínűleg szenvedéssel teli, de ezt inkább nem árulja el a lánynak. Kevés jó ember él ezen a földön, hiszen rengeteget tesznek azért, hogy ez így legyen. Csoda, hogy még egyetlen angyal sem verte szét ezt a szép világot Isten mindenható zászlaját lengetve.
- És egyetlen isten sincs, mely visszahozná a halottakat az életbe. Mert ez a létezés törvényes rendje – teszi hozzá magyarázatként. Még maga a mindenható Mennyi Atya sem szokott ilyesmit tenni, bármennyire is rimánkodnak neki. Ha egyszer valaki leélte az idejét, akkor csak démonként térhet vissza a földre. Márpedig ahhoz előtte alkut kell kötnie egy démonnal.
- Már ez a hely az otthonod, - nyúl az álla alá, hogy felemelje a fejét. – Ha végre elfogadod ezt, megkönnyebbülsz – cirógatja meg az arcát a hüvelykujjával. – Ha pedig elfogadod a célt, amit adtam neked, még boldog is lehetsz – teszi hozzá mosolyogva.
- Persze nem kell elfogadnod, találhatsz más célt – elkezd felkelni, hogy magával húzza a lányt. – De könnyebb lenne, ha kivernéd a fejedből, hogy én vagyok az a személy, akin bosszút kell állnod – kicsit megszorítja a vállát, majd közelebb lép, hogy egy jól kivehető mozdulattal a karjaiba vegye. A világért se ijesztene rá a lányra, mikor ilyen közel engedi magához.
- Az istenek is mind szolgálnak valakit vagy valamit. Olykor úgy tűnhet, hogy saját magukat, de az igazság az, hogy mindegyiket kényszeríti valami – beszél egy kicsit az istenekről. – Egyetlen embernek sincs elég hatalma ahhoz, hogy elpusztítson egy istent, viszont az istenek képesek megölni egymást – folytatja tovább a mondandóját, miközben az ágy felé sétál. – Így aztán ők is megszűnnek létezni, és a helyükre újak kerülnek – persze első sorban a démonokra gondol, de az se kizárt, hogy Isten még szokott új angyalokat teremteni, hiszen ő nem tudhatja, hogy mit tesz mostanában.
- Itt maradok veled reggelig – mondja, miközben beül mellé hátát a falnak vetve.




Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Szomb. Május 13, 2017 11:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem tudnék vigyázni rájuk… talán nagyobb bajt hoznék a fejükre, mint amiben most vannak. – Ki tudja, a megtorlás milyen méreteket öltene? Az ura befolyásos ember, jó katonákkal… talán felégetheti az egész várost. Nem kockáztathatja ennyi ember életét, nem igaz?
- Talán… - Bólint, de habozik. Túl sok a probléma, hogy elfogadja ezt az ajánlatot. Ezen még gondolkodnia kell, és persze lennének még kérdései, de a férfi megzavarja őket.

Ami azt illeti, már felkészült egy pontosabb kérdéssel, ha a férfi olyasmit válaszolna, hogy ha nem ismerné az isteneket nem tudna hozzájuk imádkozni, de… ezúttal elmaradt a szavai kiforgatása. Ez is haladás, még ha nem is kap konkrét válaszokat.
- Nem. Nem hiszem. – A helyzet ellenére egy halvány mosoly jelenik meg az ajka szegletében. Kicsit szórakoztatja, hogy a másiknak az a leghőbb vágya, hogy az ellenkezésétől könnyen megszabaduljon. Bosszantja az urát, és ha azt veszi, elég könnyen megússza a dolgot, szóval… valamit elért már.
- Hát… remélem nem túl sok istenséggel húztál ujjat… - Mert nincs kedve ilyen összetűzések céltáblájává válni. Persze kicsit aggasztja a gondolat, hogy talán egy magát halandónak mutató istenség játszadozik vele, de… abszurdnak tartaná azért… Miért ne dicsekedne el vele? Hatalmas seregre, ezernyi követőre tehetne szert, ha felfedné magát. Persze ki tudja, nem-e éppen őt imádják most is valamelyik helyi templomban? De nem… igyekszik kiverni a gondolatot a fejéből, hogy a másik talán egy isten, egy felsőbbrendű lény, hiszen akkor tényleg nem lenne joga pörölni vele. És esélye se lenne megszabadulni tőle.
- Nem. – Ingatja meg lassan a fejét. – Nem hiszem… hogy tudna adni bármit is cserébe. – Ami azért nagy szó. Persze egyik istenség se… a teremtőn kívűl – képes mindenre, de a halandóknak általában egyszerűbb, földi kívánságaik vannak.
- Éppen azt fejtegettem neki… hogy egyik kívánságom se adná meg mindazt, amire vágyom. – Vonja meg finoman a vállát, és elpillant a férfiról, miközben összébb húzza magán a rongyot.
- Az idő folyását nem akarta befolyásolni, hát… nem találtam olyasmit, ami megérte volna, hogy a túlvilágon az ő rabjává váljak. – Megfosztani magát a felemelkedés lehetőségétől? Nm, azért nem tudott volna semmit ajánlani, ebben most már egyre biztosabb.
- Ki ne akarna… az égiek közé tartozni? – Még a legalantasabb féreg is oda vágyik, és esélye is van, ha a megfelelő istenhez imádkozik. A papoknak, papnőknek, uralkodóknak persze sokkal több esélye van, de… talán még neki sem úszott el minden. Pár pillanatig habozik, mígnem lassan közelebb indul, és ahogy a férfi tenyerébe csúsztatja a kezét, miközben a lábaihoz ül, egészen fura gondolat fut át az agyán. Mióta a másik elé vonszolták, nem volt ember, aki hozzáért volna. Legalábbis nem kedvesen. A katonák durvák, de hát harcra tanítják, a szolga, aki mosdatni szokta szintén nem a finomságáról híres. Talán irigy a lány jó szerencséjére. A férfi volt azóta az egyetlen… aki, ha ritkán is, de megjutalmazta egy-egy kedves lágy érintéssel. Ez a gondolat kényelmetlenséget szül benne, és zavart, így egy pillanatra megremeg a hangja, miközben folytatja a mondandóját.
- Az istenek kötetlenek, nincs felettük más úr. Teremtenek, elvesznek, és csak más istenek ülhetnek felettük ítéletet. Ha meghalnak, akkor se halnak meg valójában, és a veszteségeiket előnyükre fordítják. Az emberek… ehhez túl gyengék, törékenyek… - Sóhajt fel.
- Hiányzik a családom. – Hunyja le a szemét. – De nem kaphatom őket vissza. A népem… talán jobban jár, ha nem próbálok meg segíteni rajtuk. Talán csak több bajt és szenvedést hoznék a fejükre. A szabadság pedig… mit sem ér, ha utána üldözöttként kell élnem.

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: